LoiseLoise társaságát nagyon kellemesnek találom és mostanra semmi kétségem nem maradt afelől, hogy jó ötlet volt ismét kimozdulni egy kicsit. Végre nem az unalmas és megszokott napjaim folytatódnak, hanem van egy kis esemény. Jó, persze ez most nem olyan nagy dolog, hogy leültünk beszélgetni, de mégis megismertem egy új embert. Amondó vagyok, hogy minél több barátod van, annál biztosabb, hogy nem maradsz egyedül.
- Akkor hallottál valami újat. De ha jobban tetszik, akkor nevezhetjük piros pontnak is, bár én nem ezt szoktam használni. -felelek vigyorogva. Nem értem, hogy miért nem hallott még a plusz pontokról eddig, de előfordulhat. Nekem is volt már olyan, hogy valaki egy számomra ismeretlen kifejezést használt, ami amúgy teljesen természetes, csak én nekem azelőtt senki nem említette és ezért furcsa is volt első hallásra. Mindenkivel előfordul, de ahogy már korábban említettem: "Az ember haláláig tanul."
Loise egy kicsit mintha meglepődne, amikor elmondom a véleményem. Gondolom nem is hiszi el elsőre, de majd ha jobban megismer, akkor ő is rájön, hogy ezt teljesen komolyan mondtam. Sajnos vannak, akik a komoly dolgokat kizárólag csajozásra használják és később kiderül, hogy a véleményük egyáltalán nem egyezik az általuk elmondottakkal. Na ezekből lesznek az óriási félreértések és pofára esések, természetesen a lányok részéről. Ergo érthető, hogy kevésbé bíznak a fiúkban.
- Jól van, csak vicceltem! -Még a végén itt mindent komolyan vesz, aztán nagy félreértésbe leszünk. Persze nem tagadom, hogy tetszik a lány, így első látásra, de azért nem fogom rögtön letámadni. Mondjuk volt már olyan korábban, de igyekezek visszafogni ezt a vágyat és egyben rossz tulajdonságot. Vannak olyan lányok, akiknek még tetszik is ha valaki rögtön belecsap a közepébe, de ő szerintem nem ezek közé tartozik. Igazából fél óra alatt nem tudok róla általános véleményt mondani. Lehet, hogy csak jó napja van és máskor meg mindenkivel bunkó. Nem mintha rögtön elítélném, de ki tudja...
- Köszi, ez kedves tőled. Én sajnos csak ezen az egy hangszeren játszok, de annál több időm van gyakorolni. Viszont most te jössz! Nagyon kíváncsi vagyok a tehetségedre. -mondom egy mosoly kíséretében, közben már nyújtom is felé a gitárt. Kíváncsi vagyok, hogy ő milyen szinten van hozzám képest. Simán el tudom képzelni, hogy valami virtuóz és rendesen le fog alázni, de nekem akkor is megéri. Legalább lesz valaki akitől tanulhatok itt a suliban.
Óvatosan rákérdezek a szomorúsága okára, de meg is lepődök, hogy milyen könnyen megnyílik nekem és beavat valami személyes tapasztalatába. Persze nem kérdezek rá, hogy kit vesztett el, így is eléggé megviseli a dolog.
- Ne haragudj. Nem tudtam, hogy ilyen érzelmi kötődésed van ehhez a számhoz. Gondolom, hogy nem egy vadidegennel akartad újra elénekelni, legalábbis első alkalommal. - Egyáltalán eszembe se jutott, hogy pont egy olyat sikerül választanom, ami nem csak egy átlagos dal az életében. Kicsit bűntudatot érzek emiatt, mert nem tudom biztosra megmondani, hogy ezzel megbántottam-e vagy csak az emlékezés érinti kellemetlenül. Remélem, azért nem olyan szörnyű a helyzet...
Halihó! 
Miújság emberek? 
