Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Elég, ha utána, vagy alá odaírjátok zárójelben, hogy plusz szó, mint pl így: (plusz szó)
|
|
|
|
|
Jade Mortin
INAKTÍV
RPG hsz: 6
Összes hsz: 35
|
Okés lehet hogy megint tök hülye vagyok vagy nem tudom de ezek a nagy szabályos dolgok nekem kínaiul vannak.És most nem viccelek.
|
|
|
|
|
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
A szabályok röviden: Szerepjátékos témában a minimum a két mondat. A haladó ranghoz kerek, minimum 8- 10 soros hozzászólás, tartalmilag, és következetességnek megfelelően. A nem szerepjátékos témák, mint ez is: Minimum három szó/ hozzászólás. Ez annyit takar, hogyha nincs meg a három szónyi mondanivalód, pl. csak köszönsz, akkor alá, vagy mellé zárójelben oda szoktuk írni, hogy plusz szó, ahogy az fentebb szerepel. De ez általában nem szokott probléma lenni. 
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Helyesbítek: nem volt probléma, amíg nem én moderáltam az OFF csevegőt  Aki rendszeresen téveszt, az kap bagolyban egy orronpöccöt.  Három szóba senki nem hal bele, tessék szépen betartani ^^
|
|
|
|
|
Woodarn Collenwen
INAKTÍV
Portré
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
|
Lévai P. BenjáminRemekül elücsörögtem az asztalomnál. Az egyetlen aprócska baj csak az volt, hogy egyedül... Nem voltam letört, kifejezéstelen arccal bámultam ki az ablakon. Vártam a fiút, de hiába pillantottam újra és újra az órámra, nem akart jönni. Az idő pedig még rá is tett egy lapáttal a maga sietségével. Én mégsem bántam... Örültem, hogy békés hétvégém lehet, mindenféle teendők nélkül. Még nagyon az elején vagyunk a tanévnek, nem kell úgy sietni. Ráadásul nincs ember, aki számon kérne, hogy miért nem tanulok. Ráérek... Majd... Így sem teljesítek túl rosszul, sőt! De majd jövőre aztán összekapom magam, s a szünidőt is a magolással fogom tölteni. Kemény lehet az az ötödik évfolyam! Főleg, ha az embernek vannak tervei. Ó, azok a szép sárkányok... De egyelőre ezek csak álmok, sok harc kell még a megvalósulásához. De menni fog, érzem. A szerencse velem van. Gondolkodtam a sulin, de a gyomrom közbeszólt. A kaján kezdett el járni az eszem. Nagy hiba volt, hogy nem kértem még ki az étlapot. Benjit azonban még mindig vártam, s nem akartam érkezése előtt a kezemben tartani. Végül aztán felkaptam a fejem, mert hangzavar jött az előtér felől. Tudtam, hogy ő lesz az. És tényleg ő volt! Amint meglátott, széles vigyorral integetni kezdtem felé, s rögvest magamhoz invitáltam. Felálltam a székemről, kezet fogtam vele, majd visszaültem - immár társaságommal- az asztalhoz. -Jaj, ne butáskodj! Nem várattál meg... -mosolyogtam rá. Alig késett többet tíz percnél, egyáltalán nem volt hiba. Nekem nem kellett volna annyira korán jönnöm, de én már csak ilyen vagyok. A fiút végigmérve bele is kezdtem a mondandómba, mivel belső késztetést éreztem. Úgy véltem maradt egy tisztázatlan kérdés, hogy mit keresünk mi itt és most a Pillangó-varázsban. Furcsa és kellemetlen szituáció volt ez számomra is, mert nem tudtam mit mondani neki. Csak szimplán elhívtam őt ebédelni, így nem tudtam túl nagy magyarázatot adni. Egy kissé habozva, de kinyögtem pár mondatot, s miután elhagyták számat a szavak, máris megkönnyebbültem. -Remélem nem rángattalak ki a kastélyból, de gondoltam a hétvégén ebédelhetünk együtt. Nem nagyon ismerjük egymást, de szinte naponta összefutunk. Ebédkor meg mindenki ráér... Remélem nem baj... -mondtam egy félénk mosoly kíséretében, majd egy kicsit más témához érve folytattam- Jöhetnek az étlapok? - s már jeleztem is a pincérnek, aki lelkesen a kezünkbe nyomott két darabot. Magam elé tettem és elkezdtem tanulmányozni, fel-fel pillantva a fiúra. Nem akartam letámadni a kérdéseimmel, de egy témát semmiképp sem akartam elkerülni. -Kviddics hogy megy? Úgy tudom játszol valamelyik csapatban. Melyikben is? Ezekkel az új csapatokkal úgy megkevertek, hogy már elveszítettem a fonalat... Legalább a csapattagok jó fejek? -érdeklődtem tőle kíváncsian, bár sosem szerettem igazán ezt a sportot. Nyomon követem a meccseket, bajnokságokat az iskolán belül és kívül, de nagyjából ennyi.
|
|
|
|
|
Wendy Wolgen
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Bocsánat,én tévesztettem Jade pedig új és jött utánam mint a borjú. Az egészet rám lehet fogni. Ami pedig az egészet illeti egyszeri alkalom volt nem fog megismétlődni.
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Ugyan, semmi baj, nem kell komolyan venni, nem szoktam én haragudni, csak orronpöccölni, mert úgy nevelek, mint a kutyáimat 
|
|
|
|
|
Wendy Wolgen
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Huhh...Nem is tudtam hogy vannak kutyáid.De ennyivel is okosabb lettem.
|
|
|
|
|
|
|
Wendy Wolgen
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
A pókok is? Mert például a tarantula szőrös és mozog. Én személy szerint inkább lemondanék róla.
|
|
|
|
|
|
|
Wendy Wolgen
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Az mi? Szak kifejezésekben nem vagyok jó.
|
|
|
|
|
Gróf Wickler György
INAKTÍV
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
|
- Na igen, azért nem lenne utolsó látványában sem, egy főnix, aki csak úgy fel-alárepkedaz iskolában. Az elsőéves lányok biztos odáig lennének érte, az unikornis is nagy siker minden évben.
Jó, mondjuk tegyük hozzá, hogy az a legszelídebb még, meg hát mondjuk, amíg kicsi még aranyosabb, azért nem biztos, hogy kifizetődő lenne, ha Nemeskürti professzor sárkányokat mutogatna, melyek kedvükre elfogyasztanak egy-két elsőévest. Végre azonban megvan a döntés, a szárnyak eltűntetve a kíváncsi szemek elől nem is olyan, nos, gázak, mint a többi lehetőség. Elégedetten elmosolyodik, a legfőbb kérdés ezáltal meg is lett beszélve. Szép dolog az élet. Nem is tudja, így hirtelen, hogy mit kell még megbeszélni, így iszik egy kortyot, csak utána bólint a beleegyezésre.
- Ez remek lesz. Akkor, ha visszaértem, fel is veszem a kapcsolatot a megfelelő tanárokkal, és megmondom nekik, hogy ha egy szót is szólnak a dologról, akkor bizony repülnek a kastélyból. Szerencsére egyiket sem olyannak ismertem meg, aki előbb beszél, majd eszébe jut, hogy nem kellett volna.
Talán kicsit kimértek is, ami azt illeti. Valahogy egyik tanáránál sem érzi azt a bizonyos arany középutat. Az egyik túl engedékeny, a másik karót nyelt, az egyik nem képes felnőni, a másik felfelejtette, hogy milyen, amikor gyerek. Nem is érti őket.
- Nos, akkor a lépcső kérdés megbeszélve, a vizsgák megvannak, hm. Van kérdésük?
Persze illendő az anyát is belevenni, és, hogy ne tűnjön udvariatlannak, elvégre az anyukának is van nem kis beleszólása a dologba.
- Oh, igaz is, mielőtt elfelejtem. A visszatérés időpontja. Írtam, hogy hamarabb szeretném, hogy minden flottul menjen. Gondolkoztak már időpontba, hogy mikor lenne alkalmas? Vagy én, vagy kolléga jönne mindenképpen Alexért és kísérné el az iskolába, hiszen ugyebár nem a szokásos időpontban érkezne, ez némi közlekedési változást is jelentene.
|
|
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
Lizzie, valamikor augusztus vége feléÚjabb szép nap, újabb remények az életben. Vagyis gondolom én. Bár nem tudom mi lehet szép abban, hogy az ember cél nélkül mászkál lent a faluban, mikor még ráadásul nem is nagyon lehetne. De gondolom akkor pont ez benne a szép. De hagyjuk a filozofálgatást, az nem nekem való, ezt már bizonyítottam párszor. Most hogy megszabadultam a mélyen szántó, világmegváltó gondolataimtól, inkább előre nézek a lábam elé, mert majdnem orra estem egy nagyobb kőben. Ó igen, az élet szép. Meg a kő is, de inkább kikerülöm, nincs kedvem közelebbi ismeretségbe kerülni az anyafölddel, akármennyire is szeretem. Nem is tűnt fel, hogy közben leértem a játszótérre. Nem voltam még itt, szóval kicsit körülnézek hogy mégis mi van itt. Bár mondjuk ez egy hülye kérdés, mert mégis mi lehet egy játszótéren... Igen, hinta, mászóka, alagutak meg egyéb nyalánkságok amiket a gyerekek szeretnek. Én most egy hinta mellett döntök, olyan kis szimpatikusan néz rám. Lecsüccsenek és elkezdem magam lassan hajtani. Jó régóta nem volt már ilyen élményben részem, szóval most előbújik a gyerek belőlem picit és egyre magasabbra és magasabbra hajtom magam, persze azért vigyázok, nehogy komolyabb kárt tegyek a játékban.
|
|
|
|
|
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV
- - mother;;
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
|
' Kiva;;
augusztus végén Muszáj volt kicsit kitörnöm a házból. Nem tudom mi volt furcsább: hogy együtt élek valakivel vagy hogy most azzal költöztem össze, akibe akár bele is szerethetnék. Őszintén szólva elég vegyesek voltak az érzéseim. Egyszerre voltam boldog, mert Ifenssel élhettem egy fedél alatt, de közben iszonyatosan hiányzott a kastély légköre, a régi szobám a mestertanoncok részlegében. Viszont közben be kellett ismernem, hogy igenis felnőttem, és kezdenem kell valamit az életemmel, különben sehová sem fogok jutni. Ellenben ott lebeg az is, éppen a fejem felett, hogy mennyire nem akartam még felnőni. Kicsit visszakívántam a gyerekkoromat, azt az időszakot, amikor még minden sokkal egyszerűbb volt, amikor az volt és létezett, amit láttam a két szememmel, érintettem a kezemmel. Ez a puritánság hiányzott. S miközben tudtam, hogy sosem fogom már visszakapni ezt, elértem a játszótérhez. Igen, azt hiszem, éppen erre volt most szükségem. A hintákra, libikókára, csúszdára, egy nagy kupac nyalókára, meg csokira. El akartam engedni mindenféle kellemetlen gondolatomat, érzésemet és keserűségemet. Könnyeden, felszabadultan szerettem volna nevetni, ahogy évekkel ezelőtt. Azóta túl sok minden ragadt rám. Túl sok mocsok. Igen, éppen ideje lenne már szabadulni ettől. Ahogy a hinták felé indultam el, megpillantottam egy ismerős alakot, aki már bőszen hajtja a játékszert, amit én is megközelítettem. El sem hiszem, hogy a régóta nem látott leányzóval most itt találkoztam össze. Elmosolyodtam, amikor már biztos voltam benne, hogy Kivával fogok - hát ha nem is szembe kerülni, de oldalt mindenképpen. - Nem hiszek a szememnek! - szólaltam meg végül hangosan, nekitámaszkodtam a hinta melletti fémkorlátnak, és úgy néztem Kivát, aki éppen egyre magasabbra és magasabbra repült. Az ilyen régi ismerősök is hiányoztak. Már nem ismerem a többségét, aki az iskolába járt, kevesebbet mozogtam a diákság sűrűjében, és a kortársaim lassanként eltűntek. Hogy őszinte legyek, ez kissé furcsa is volt először számomra, de kénytelen voltam elfogadni: felnőttünk...
|
|
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
Lizzie~Fel, fel, még magasabbra! ~ Kiabálja bennem a gyerek, aki csak azzal törődik most már, hogy minél feljebb jusson, egészen fel az égig. Szegény én, lassan le kell törjem saját magam, mert nem kellene kiakasztani a hintát vagy átfordulni, mert most nagyon közel kerültem ehhez. Lecsitítom magamban szegény gyereket, aki még nagyon szeretne tovább tombolni, mert régóta nem jöhetett már a felszínre. Na igen, otthon én léptem elő fő gyereknevelővé, mert anyu nem nagyon volt hajlandó foglalkozni az öcsémmel úgy nevelési szinten. Néha nagyon sajnálom a kis krapekot, de akkor is, én nem az anyja vagyok, hanem a nővére, az istenért! Remélem nem fog torzulni szegénykének a lelke, bár valahogy én is felnőttem, igaz akkor még más volt a harci helyzet. Egy régen hallott ismerős hang töri meg a bőszen vágtató gondolataimat. Először csak nézem, nézem, de nem látom, nem ismerem fel, hogy ki az, egyrészt azért mert kb 1 másodpercre látom és akkor is elmosódva, másrészt meg mert 2 éve nem láttam senkit innen. Majd mikor leesik a tantusz, annyira meglepődök, hogy elengedem a hinta láncát, ami azért nem volt bölcs döntés, mert kb 2 méter magasan vagyok, de mire eljut a tudatomig mindez, már a kavicson landolok, seggel. -Ííííí, ez nem volt jó... Dörzsölgetem a fájó pontot, de nem csak egy van belőle, én meg nem vagyok Shíva istennő, csak két kezem van. Egyelőre nem próbálok meg felállni, csak nézek kérlelőn Lizzie-re, hogy csináljon valamit, mert én perpillanat tanácstalan vagyok.
|
|
|
|
|
Janey Forerst
INAKTÍV
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
|
KATT
 A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt. Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani. A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek. A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz. A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét. KATT
 A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével. KATT
 A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna. KATT
 A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes. KATT
 A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
Selymes... a pók? Biztos lányból vagy te? Én szeretem simogatni. Főleg a papucsommal vagy egy könyvvel. ^^ Egyébként helló mindenki.
|
|
|
|
|
|
|
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
LoiseElsőre nem sikerül fölfognom, hogy miért emlegeti a magyar nyelvtanulást, de hamar összeáll a kép. Furcsa azt hallani valakitől, hogy "már kicsi korom óta tanulom a nyelvet", hiszen ez a természetes. Ennek ellenére nekem is nagyon hasonló az életem. - Komolyan? Ez kemény, mert én is két nyelven tanultam meg beszélni és ráadásul pont az angol volt a másik. Mondjuk nekem a magyar jobban megy, mert anyukámnak ez fontosabb volt. Vagyis nem is jobban megy, de magyarul gondolkodom. -Kicsit meglepett ez a közös tulajdonság, de ennek is csak örülni tudok, mert ha egy kis angolra vágyom, akkor csak meg kell keresnem a lányt és szerintem ő is szívesen beszél a "másik" anyanyelvén. Erről jut eszembe, hogy még nem is tudom, hogy hol találhatom őt meg. - Valahogy ez kimaradt szerintem, de ha szenilis vagyok, akkor nyugodtan fuss, sőt... -Egy pillanatra elvigyorodom, majd folytatom. - Szóval te melyik házban is vagy? -Kicsit elviccelem a hercegnős dolgot, de elsőre mintha Loise komolyan is venné. Emiatt kicsi megijedek, de végül látom, hogy minden oké nála is, így egy szempillantás alatt eltűnik a korábbi aggodalmam. - Ilyen romantikus típus vagy? Bálok, hercegnő... És hol a szőke herceg? -kérdezem kisfiús mosollyal az arcomon. Jó, beismerem, hogy kicsit burkoltan rákérdeztem, hogy van-e valakije, de remélem, azért neki nem tűnik fel. Valahogy pont kapóra jött a lehetőség, hát akkor miért ne élnék vele?! Mondjuk egyenesen is megkérdezhettem volna, de akkor úgy tűnne, mintha valami hátsó szándékaim lennének. Úgyhogy teljesen jó ez így! - Naná, hogy te! Gondolom már említették, hogy tehetséges vagy, hát most kíváncsi lettem! -Kicsit meglep, hogy a lány nem számít a felkérésre, mert valószínűleg mindenki, aki akár egy pillanatra is hallja őt énekelni, az a rajongója lesz. - Köszi! -Igen, tudom, hogy nem szokás megköszönni, ha valaki annyit mond neked, hogy nem haragszik, csak nekem vannak ezzel kapcsolatban korábbi tapasztalataim. Röviden annyi a történet, hogy egy számomra nagyon fontos személlyel elég komoly konfliktushelyzet alakult ki köztünk és az egy borzalmas időszak volt nekem. Azóta mindenkinek megköszönöm, ha megbocsát nekem, még ha előzőleg nem is haragudott. Ez egy megszokás és nem is fogok már változtatni rajta. - Ennek én is nagyon örülök! Szerintem most volt a legjobb, pedig már sokszor és sok mindenkivel eljátszottam a Hallelujah-t. -Ez tényleg így igaz! Loise annyira átélte az egész előadást és olyan sok érzelmet adott bele, hogy ezáltal lett tökéletes az egész dal. Mondhatni értelmet nyert, bár én nem szoktam ilyen kifejezéseket használni. Az első számnál, már csak az övé volt nagyobb meglepetés. Soha nem hallottam még ezelőtt, de nagyon tetszett. A lány pedig, mint egy igazi profi. Hajlítások, hangszín, ritmus, minden rendben volt. Egy tökéletes előadást láttam/hallottam és még a kíséret is remek volt. Először csak bámulok Loise-ra, majd igyekezek összehozni legalább egy értelmes mondatot. - Hűha! -Na ez nem volt értelmes, próbálkozzunk újra. - Nagyon, nagyon ügyes vagy! Örömmel leszek az ezredik ember, aki megkérdezi: Mit keresel te még itt? -Kedvesen elmosolyodom és büszkén megveregetem a vállam. - Éreztem én, hogy ide kell ma jönnöm! Amúgy mi volt ez a szám? Ne nézz hülyének, ha ismernem kéne... -
|
|
|
|
|
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV
bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
|
Az a helyzet, hogyha egy icipicit is nagyobb az átlagnál, akkor én 5 méternél közelebb nem is tudok közelebb menni hozzá >.< A nap megállapítása by barátnőm: "te egy HIRÓ vagy" Mától én csak egy HIRÓ vagyok XDD
|
|
|
|
|
Pedig olyan kis... selymesek. >_<