én a keddet nem szeretem .__.

pedig a kedd közelebb van a péntekhez

Nem, egyenlő messze vannak. Csak a hétfő hátrafelé :' )

A legrosszabb az, amikor csütörtökön péntek érzésed van... ezért utálom a csütörtököt  

jóóó, ennyire nem mentem bele XD a korán kelés a fő gondom ><

én meg a hétköznapokat utálom.

Ó, hát majd középiskola után nem mindig kell korán kelned.  

hát igen, kérdés, hogy mit választok

Jim, ez tudod annyira nem ér, te élvezed, hogy alhatsz, én meg dolgozok mint a hülye, és van 5 tantárgyam emellett. >.< Cseréljünk. *-* Lógok én helyetted.

A hétfő sose lesz szép, Lau...

Helyettem nem akarsz lógni, Amira? Nekem csak heti 3 nap sulim van cserébe viszont kell is a 4 nap regenerálódás, tanulni meg már végképp nincs erőm xD

A lógás azért túlzás...   Az egész szombati napom ráment egy ZH-ra, ami örülök, ha meglesz kettes  

Nekem is heti három sulinapom van, valami iszonyú, hogy mennyit kell tanulni már most. O.O Nem szoktam hozzá én ehhez az a baj. És nem, akkor nem cserélek ha előre ilyeneket mondasz. xD

Heti három sulinap?O___O Hova jártok ti?  

xD nesze nekem...

Ne is mondd, én már szeptember első hetében kikészültem

Elsőben minden nap volt órám reggeltől estig, kijárt már nekem is egy kis szabadság, Jim

Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola és Kollégium.
Egyébként azon kívül azon a héten van egy kabinetem, ami 7×60 perces, szóval örülök ha 5-re hazaérek, meg hétfőn meló, a másik héten, ami most van, az meg végig meló. Én perpill szakmázok.

Legalább megfizetnek érte?  

13.000 forinttal szerinted mennyire?   Úgy, hogy a múlt héten mikor délutános voltam, reggel 9-kor elmentem, este 9-kor hazaértem. -.- Na de nem panaszkodok, örülök, hogy élek.

Lévai P. Benjámin

Egy kellemes őszi hétvégére különös programot terveztem. Olyasmit, ami nem túl mindennapos tőlem, de mégsem olyan ritka tett. Szabad hétvége volt, a tanévkezdés pedig a nyakunkon. Mivel semmi más különös teendőm nem akadt, már jóval előtte kitaláltam valamit. Valamit, amitől nem lesz olyan sablonos a hétvégém, hanem inkább tartalmas és vidám. Igen, azt hiszem egy ilyen szombatról álmodtam, így nem késlekedtem a megvalósításában sem. Az azt megelőző napokban nem kis körutat tettem. Afféle felderítő -vagy felkutató?- hadjáratként végigbarangoltam a kastély zegzugait, hogy társaság után nézzek. Fejemben sok név keringett, de végül beugrott egy velem egykorú prefektustársam neve, Benjaminé. Őt találtam a legalkalmasabbnak. Szimpatikus és megbízható volt, az iskolában már többször is láttam, ám mégsem ismertem eléggé. Egy köszönőviszony alakult ki, s csak egyetlen alkalommal váltottunk pár szót, de akkor is sietve. Egy nyugodt, fiús ismerkedős ebéd eddig még senkinek sem ártott meg, a Pillangó-varázsról pedig eddig csak jókat hallottam. Kastélyban töltött éveim alatt a jó hírek mellé egy halom tapasztalat is adagolódott, hiszen néhány baráti találkozónak, ismerkedésnek, magányos teázásnak vagy randevúknak volt már helyszíne. Úgy bizony... A ház már ismer engem, és én is ismerem őt. Ugyanúgy, ahogyan az évek során lassan ismerős arcokká váltak az itt dolgozó felszolgálók, recepciósok, pincérek és szakácsok, vagy egyéb alkalmazottak is. Nem beszélve a vendégseregről, hiszen a törzsvendégeket most is kívülről tudom.
Hiába kerestem a fiúcskát, mégsem sikerült megtalálnom. A nyomát viszont megleltem... Navinés ismerőseim révén eljuttattam hozzá egy rövidke levelet. Gyöngybetűkkel írtam, szépen, barátságos hangvételben megfogalmazva. Nem hagytam válaszadási lehetőséget, ami talán óriási baklövés volt a részemről, de talán a siker kulcsa is egyben. Ha a sikeré nem is, az izgalomé mindenképpen az volt, hiszen nem lehettem teljesen biztos Benjámin megjelenésében. Ha nem jött volna el, akkor sem szomorkodtam volna. Egyedül is ugyanolyan ínycsiklandozóan finom ott az étel, akárcsak társaságban.
A megadott időpontom a délután fél kettő volt. Azért az, mert valahogy úgy optimális nálam. Nincs túlságosan későn, de valahogy korán sem. Én már jóval előtte nekiálltam készülődni, s hamar útnak is indultam. Egy farmert vettem fel, világosbarna hosszú ujjúval, de magamra kaptam még egy fekete kardigánt is. Negyed kettő körül már a Pillangó-varázs előtt álltam és az órámat lestem. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Az időjárás kissé borongósra sikeredett, no meg hűvösre is, de mégsem ez volt az eddigi leghidegebb idő.
-Jó napot! - köszöntem udvariasan, amint betoppantam az étterembe. A recepcióhoz lépve néhány mondatos szóváltás után az általam előre lefoglalt asztal felé invitált a hölgy, majd egy széles mosollyal búcsút intve távozott. Én helyet foglaltam az asztalnál, amely két fő fogadására lett kialakítva. Körülöttem nem voltak túl sokan, néhány asztalnál étkeztek csupán különféle korú és nemű vendégek. A bejárattal szembeni székre csüccsenve kezdtem bele a helyiség fürkészésébe, majd lassan az itallap felé kacsintgattam. Az étlapot még nem osztották ki, azt csak vendégem érkezésekor szerettem volna kikérni. Reméltem, hogy igent mond a levelemre és megtisztel jelenlétével. Elvégre nem kértem valami nagy dolgot...

Gellért

Okos dolog sötétben egyedül bóklászni a faluban? A válasz nagyon egyszerű; nem. Főleg nem nekem, azok után, amit Jessie-vel álmodtunk, és amit az utóbbi egy hónapban át kellett élnem. Olyan, mintha egy rossz álomba csöppentem volna, amiből egyszerűen képtelen vagyok szabadulni. Unom már! Szeretnék egy kicsit visszatérni a régi életemhez, amikor még azt csináltam, amit csak akartam és senki nem mondta meg nekem, hogy mit szabad és mit nem. Most pedig be akarnak zárni. Jess a legszívesebben odakötözne egy székhez és valami sötét helyre zárna, ahol soha senki nem talál rám. Legalábbis egy ideig így volt. Mostmár talán átgondolná a dolgot, mert épp annyira túl akar esni az apámmal való találkozáson, mint én magam
A helyzet egyre bonyolultabbá válik. Erre a megállapításra sikerült jutnom, miután megtaláltam azt a kis cetlit az ajtó alatt átcsúsztatva. Talán mégsem szükséges kilépnünk a kastélyból; a baj itt is megtalál, minek törjük magunkat, hogy kijussunk innen? Felesleges. Egyébként sem tudom, hová kéne pontosan mennem. David semmiféle információt nem volt hajlandó megadni, most pedig eltűnt, mint akit elnyelt a föld. Azt hiszem, innen is épp úgy részt vehetünk a csatában, mintha odakint lennénk az ismeretlenben. Itt legalább miénk a hazai pálya előnye. Nekünk ez csak jó.
Nem bírtam tovább a bezártságot, kezdtem megőrülni a négy fal között. Ez volt az oka, hogy gyorsan összekaptam magam és a már kihalt falu felé vettem az irányt; konkrétabban a játszótérhez, ahol legutóbb összeszólalkoztam egy barna lánnyal. A nevét azóta sem tudom, nem mintha érdekelne. Rellonos volnék, vagy mi a szösz.
Lecsüccsentem egy távolabbi padra és innen élő adásban nézhettem végig, ahogy Gellért közelebbi ismeretséget köt egy határozottan csinos kis oszloppal, majd valamilyen furcsa technikával felcsüccsen a játékszerre. Néha nem sokon múlott, hogy ne nevessek fel. Megindultam felé és a mászókának dőlve pillantottam rá.
-Megvárom, amíg leesel onnan. –fontam össze a karom a mellkasom előtt egy katherine-féle mosoly kíséretében.

Ruha

Bálint ^^

Aranyos, ahogy ott ül, a fején a sapkával és amikor eljut a tudatáig, hogy még fent van, de lehet, hogy csak a lány nézte meg túl sokáig, akkor leveszi és oldalra dobja. Muszáj, hogy elrejtsen egy halvány mosolyt. Csak egy egészen picit, hiszen nem illendő szórakozni a vendégeken, de nagyon aranyosan viselkedett. Amikor aztán nincs döntés, akkor jön ő vagyis a napi ajánlat, mert hát mégsem a lányt lehet hazavinni, hanem az ajánlatot meginni és megenni.
- A mai napon a mogyorónak hódol a cukrászda, így a mogyorós macchiato mellé bármilyen süteményt lehet választani ajándékba. Emellett még tudom ajánlani, hogy ha csak desszertre vágysz, akkor egy nagy adag somlóit kérsz, igaz jár hozzá forrócsoki, de ha nem kéred, én alkuképes vagyok és beválthatod másra is.
Nem is olyan rossz dolog, hogy most ő van itt egyedül, hiszen így övé az egész bolt, övé a felelősség, ő az, aki alkuképes lehet, ő szabhatja meg, hogy mit mivel és ki és merre. Ez nagyon tetszik neki. Ha így folytatja, még a végén lemond az első és a második álmáról is, és inkább átáll a cukrászdatulajdonosok táborába, hogy ő is kialakítsa a saját vevőkörét, cukrászdáját, szokásait, csak éppen azt nem tudja, hogy hol, hiszen jószerével csak ezt a helyet ismeri azóta, hogy az eszét tudja, ami felvet némi problémát.
- Bagolyköves vagy ugye? Mestertanonc. Ha ráérsz nem szeretnél nekem mesélni a mestertanoncságról? Végzős vagyok, és nem nagyon tudom, hogy mit csináljak, nem tudom, hogy megéri-e tanulni.
Közben persze meghallgatja a rendelést is, és fel is írja, hogy mit szeretne a fiú, majd elröppen, hogy elkészítse, szépen összepakolja egy tálcára, és visszasétáljon a fiúhoz. Közben persze nagyon agyalt, hogy ki is lehet ő, de valahogy nem jutott el a tudatáig, egészen addig, amíg eszébe nem jutott, hogy ma otthon is egyedül lesz, az otthonról az utca, az utcáról a ház. Az a bizonyos ház.
- Húúú, te laksz abban a fura, kocka alakú, nagyon üveges házban, ugye? Nagyon király az a ház, de komolyan. Nagyon jól néz ki.
Persze, mielőtt elejteni nagy örömében a rendelést lepakolja a fiú elé, hiszen nem lenne szerencsés, hogyha éppen most kezdene el romlani a teljesítménye.

Szendrődy professzor úr
Valamikor estefelé, de még aznap

Este mindig pörögni szokott az élet, kivéve, amikor hétköznap van, olyankor nem pörög az élet, sőt, ami azt illeti sok mindent nem csinál még. Nem mintha bántani kellene szegényt, de történhetne valami. Még négy óra van a zárásig, ami azt jelenti, hogy mivel most minden az ő nyakában van, legalább öt és fél-hat óra, mire ténylegesen el is jut odáig, hogy bezárhat. Egy órája nincs nagyon forgalom, így a kész sütiket vagdossa szépen és díszíti tovább, hogy aztán tálcára pakolva szépen a helyükre csúsztassa őket, hátha látja valaki a kirakatból, hogy milyen szépen néznek ki az új sütik és betér, hogy elfogyasszon néhányat. Jó lenne, ha tényleg így lenne, az egyetlen érdekesség ma Karsa Bé Bálint volt személyesen, aki nem mostanában volt itt, így kezd kicsit leereszteni és az új keletű vágyát, mely szerint egy nap cukrászdája lesz, hátrébb sorolni, hogy a minisztériumi szóvivő és a fotográfus visszatérjenek az első két helyre.
Épp a gyümölcsös sütiket pakolja befelé, amikor aztán megtörténik az első - és valószínűleg utolsó nagyobb áttörés, ahogy az óra lassan eléri a fél nyolcat. Sosem lesz vége a napnak. Mindenesetre Völgyessy bácsi, a talárszabászatos betért hozzá, hogy süteményt vegyen, de mivel egy óra múlva itt vannak a gyerekek és az unokák, de még a dédunokák is, hogy Völgyessy néni sokadik szülinapján megköszöntsék, így most gyorsan beosont, hogy amíg a néni az új iskolai talárokhoz vesz méretet egy halom elsőéves Levitástól, addig ő megvegye és hazavigye a sütiket, aztán visszaoson, bólogat néhány sort, majd megint ki, hogy beengedje a rokonságot a házba, majd megint vissza, hogy hazakísérje a nénit. Nem semmi az öreg, szép dolog a szerelem, meg a kitartás, hiszen a néni sokszor próba elé állította a bácsit. A lényeg azonban, hogy gyakorlatilag a fél készletet megvette, így többet kaszált, mint amennyit egész nap, és persze még adott egy kis ajándékot, az egyik pici, szép virágokkal díszített tortát is becsomagolta. Teljesen az ő munkája, így ő ezt adja a néninek szülinapja alkalmából. Örült neki, hogy Völgyessy bácsi bejött, mert olyan szépeket tud mondani ilyenkor, és fel is szabadult egy nagy hely, így a többi süteményt is bepakolhatja.
Amikor végre készen van, elégedetten szusszan egyet, és előre sétál, hogy megnézze, ami hátulról jól néz ki, az elől is király-e. Hát nem. Nagyon nem, sőt annyira nem, hogy ijedten néz végig az elrendezésen. Nem talál benne semmi szépet vagy jót. Ez így nagyon, de nagyon nem király. Három süteményt kicserél, de még úgy sem jó. Valami egyszerűen nem jó az elrendezésbe, csak arra nem jött rá, hogy mi. A pult előtt áll, karjait idegesen összefonva, alsó ajka szélét harapdálva, zavartan egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt. Minden kis apróságra figyelnie kell, de ez így szerinte nem vendégcsalogató. De mi lehet benne a rossz?

na mindenki tulelte a keddet?

Most kapok az egyetemtől lóvét, szóval nem túléltem, hanem egyenesen juhéézok o.o
És nektek milyen volt a hét második napja?

Hey ya ^^

Én meg lusta voltam ma felkelni, így nem sikerült eljutnom az oskoláig >.<

naa az jo. bevasarlak lesz?

ejnye Gellert, ejnyeee.. nem baj, a piheno nem bun ^^

No, de Lerry... ez nem helyes. De én is a pihenést választottam volna. >_<

Amúgy sziasztoooook! Kellemes délutánt mindenkinek.  

neked is szep delutant ^^

Leoooooooo! *tarol, ölel* *O*

Mi a szituésön erre felé?