Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878705#post878705][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.21. 21:19[/b][/url]

Alti & Sadie

Nem áll szándékában sütiket gyászolni, de azért néma csendben hallgatja végig Alti meglehetősen komoly bejelentését, mielőtt barátnője eltüntetné a kupacokat. Kifutja az egy perc bőven, ennyit aligha kapott még itt szerencsétlenül járt süti, főleg tőle nem. Témaváltásként viszont a következő pillanatban felveti, hogy Sadie-nek is megmutathatnák a kis gyűjteményüket, amit több Edictum szétvagdosásával alkottak meg, kiértékelve alaposan minden tanárt. Ugyan a tanárnőkről is megvan a véleménye, ők még nem kerültek rá a pergamenre, és egyelőre aligha fognak, úgy véli. Altinak sem kell kétszer mondani, már turkál is a táskájában, hogy amint megtalálta, Sadie át is vehesse azt.
- Majd következő lépésnek még a régi Ediket is átnézhetjük - jegyzi meg, hiszen engedélyt is kapott rá az apjától, hogy felőle még szét is vághatják. Az idősebbik Sjölander egyébként is remekül szórakozott, amikor elmesélte neki, mit alkottak ketten a barátnőjével.
- Megoldhatom, bár kicsit várni kell rá - jegyzi meg kicsit halkabbra véve a hangját, körbe is nézve közben, nehogy véletlen is valaki olyan hallja, akinek nem kellene. A forrásait viszont nem fogja elárulni, főleg nem itt, ezért csak az ajánlat hangzik el, hogy tud erre megoldást, viszont Alti hamar leinti az ötletet, mondván, hogy nincs ehhez kedve, és be is tolja lendületből Siget a reflektorfénybe a születésnapja megemlítésével.
- Uhmm... hát kvázi igen, mármint... augusztusban volt, és otthon már annak számítok. Itt fura a jog valamiért, meg is lepődtem rendesen, de szóval... hát, igen is, meg nem is - jelenti be a fejét ingatva, mint aki nem tudja eldönteni, hogy ezen az abszurditáson mennyire nevessen. Férjhez adná már az anyja, ha az apja nem csapott volna az asztalra nemrégiben, viszont egy pohár bort még biztosan nem kap sehol Bogolyfalván. Röhej.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=878931#post878931][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.26. 15:58[/b][/url]

- Ahw. Kérsz rá főzetet?- együttérző, bociszemes szomorúság ül az arcára, ami komikus hatást kelt a lemészárolt muffinnal a kezében. Ugyanakkor a hasfájás-gyomorégés kombóra remek megoldásokat ismer, mint minden rendszeres gyógyszerszedő
- A régi Edictum is ugyanolyan szennylap volt?- kérdezi, mert most fogalmazódik meg benne a kérdés, miért is tartotta meg valaki az iskolaújságot. Minden szentimentalitás mellett kicsit túlzásnak tűnik egy egész gyűjteményt őrizgetni belőle.
- A futóféregnyál olcsóbb és literszám kapható,- mutat rá egy nagy sóhajjal, mert ha már okvetlenül foglalkozni akarnak az ötlettel, akkor olyan kivitelezést javasolna, ami nem kerül egy fél vagyonba.
- A tizenhét akkor is tizenhét!- erősködik, mert - szerencséjére - idén nem igazán nézegette a friss tanárokat, így Dettivel sem szembesült. Még. - Jár neked egy rendes ünneplés!- trappol oda Sighez, mert ölelgethetnékje van, és ő az ideális alany hozzá. A lány vállai köré fonja a karjait, megszottyongatva, mert mindig jó illatú, mint most is... Uh-oh, esik aztán le Katinak, hogy már az előbb, a muffinoknál is érzett illatokat. Elmúlt a bájitala hatása, ami normál esetben rossz hír lenne, korai exodusukat tekintve azonban nem veszi körbe több tucat tini és Vörös-tengernyi kaja.
Akad ellenben egy Sadie. Egy picit összeszűkül a szeme, aztán nekilendül, hogy becserkéssze.
- Sadieee! Ssszerinted...- sompolyog oda mellé, először csak az egyik karját vetve át annak vállán, hogy bizalmasan kérhesse ki a véleményét, őszinte lelkesedéssel a szemében. - Mi lenne a legjobb buli?- Amennyiben nem könyöklik orrba vagy hajtják el teljesen egyértelműen, a másik karjával is megkapaszkodik Sadieben. Kíváncsi arra az enyhe parfümre, amit visel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879025#post879025][b]Sadie Sallow - 2024.05.27. 17:29[/b][/url]

Mintha néhány pillanatra visszazuhannék a gondtalan gyermekkorba, amikor a barátnőimmel az volt a legnagyobb problémánk az életben, hogy a cicink még nem kezdett el nőni, és különben is, miért kell hülye bálokra járni, hülye fiúknak tenni a szépet, miközben hülye zene szól. Az efféle összejövetelek még mindig fárasztanak, de már egész más miatt, mint annak idején, legalábbis már nem feltétlenül akarok helyette a nővéreimtől lopott készletekkel sminkelni vagy bájitalokat hajigálni, azt találgatva, melyik robban fel, vagy hagy olyan nyomot, amit a házimanónk egy hétig vakar.
- Csak ha gumibogyó ízű - motyogom összeszorított szájjal, úgy préselve ki a szavakat ajkaim közül, mintha semmi keresnivalójuk nem lenne odakint.
Émelyegni kezdek ettől a cukiságtól, sok egy kissé most az édesség és Altea tekintete, vagy inkább egész ábrázata, amibe egyszerre lenne kedvem belenyomni egy széttrancsírozott muffint, és pofizacsijait megszorongatni, hisz zabálnivaló.
Ami pedig engem illet, egész biztos megzakkantam, az őrületbe menekülök inkább, minthogy elfogadjam azt a valóságot, amiben Theo az áruló patkányfajzattal smúzol, ahelyett, hogy mellettem lenne. Nem hiszem el, hogy féltékeny vagyok!
Kezd bennem egyébként egy gyanú is megfogalmazódni az elrabolt süteményekkel kapcsolatban, hogy talán van benne valami titkos bájital, ami reakcióba lép azzal a ténnyel, hogy már nincsenek a nagyteremben, és hogy lebuktassák a tolvajokat, egészen látványos hatást gyakorolnak rájuk. Elvégre kizárt, hogy a vezetőség hagyná, hogy a manók tudatmódosító szereket csempésszenek bele! Vagy ez a prefektustársaim dugikészlete lenne? Esetleg Sig nyomott bele valamit, amíg nem figyeltem? Figyeltem egyáltalán bármire is, mióta elhagytuk a nagytermet?
Félre kell tegyem a dolgot, de nem a különféle testnedvek okán, melyeket persze én is szívesen képzelek el Theony hátán végigfolyni, hanem mert olybá tűnik, nagyszerű indokunk van ájulásig inni magunkat. Én legalábbis azt fogom tenni.
- De még mennyire, hogy jár! - bólogatok, megerősítendő a Sigridet átkaroló prefekta szavait, mellszélességben kiállva igaza mellett, támogatva azt tűzön-vizen át, egészen addig, amíg nem kezd el felém közeledni, zavarba ejtő módon.
Illetve nehezen tudom eldönteni, hogy a közeledését találom annak, vagy őt magát, hogy milyen cuki. Áh, meggondoltam magam. Az a zavarba ejtő, hogy eszembe jutott ez a szó!
- Nem tudom - pislogok rá, olyan ábrázattal, mint aki konkrétan egy puszitól tart, ami elkerülhetetlenül az orcáján csattan mindjárt. Van is bennem késztetés, hogy lelökjem magamról karjait, de valahogy egy-két pillanat után elkezd a feszélyezettség apadni bennem, és már-már jól esik közelsége. És az illata is nagyon jó, egész mellesleg.
- De biztos van valami Sigrid bakacsinlistáján, külön erre az alkalomra. UGYE? - Valósággal szuggerálom a szőkét, miközben kezem akaratlanul megkapaszkodik Alteáéban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879117#post879117][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.29. 23:18[/b][/url]

Alti & Sadie

A főzetek inkább Alti szakterülete, ezért bölcsen hallgat addig is. A kevésbé elméleti tárgyak neki többségében egyébként is kisebb kínszenvedéssel érnek fel, mire eléri a K-t, és közben ezerszer kívánja, hogy soha a büdös életben ne kelljen köze legyen az egészhez már. Az Edictumok kapcsán szólal meg ezért csak, addig muffint majszol, mert akad abból még a talárja csücskébe rejtve.
- Nagyjából, szerintem mindig is a pletyka éltette az egészet. Az egyikben van viszont interjú Volkovval, még amikor játékvezető lett. Meg egy csomó egykori tanár, akiknek feléről nem is hallottam - válaszolja röviden és tömören foglalva össze, milyen következtetéseket vont le nagyjából egy évtizednyi átböngészett kiadványból, ha már több Sjölander is járt ide az évek során. Szép kis gyűjteményt sikerült összeszedniük, amit majd most ők szét fognak vagdosni jó eséllyel.
- Ha már futóféreg, Freya még él és mást se termel, csak nyálat. Szüretelhetünk, vagy hogy mondják ezt - közli aztán, elvégre neki tavalyelőtt éppen egy futóférget sikerült bezsebelni a sikeresen letett LLG vizsga után. Fogalma sincs, meddig él az az a lény. Még mindig ott a terráriuma a szobában, és egész fej salátákat zabál fel vígan. A világ legundorítóbb háziállata Sigrid szerint, de ezt mégse volt mersze megmondani Orbánnak azzal egyetemben, hogy nyugodtan tartsa meg a lényt. Hátát közben a falnak támasztja, és egészen jól elvan, amíg mégis szóba nem kerül, hogy már bizonyos tájain a világnak, többek között az otthonában is, nagykorú lett nem is olyan régen.
- Elmehetünk wellnesszezni. Berci biztos tud ajánlani valami jó helyet - veti fel óvatosan, bár úgy érzékeli, nem ez lenne a lányok ínyére való ünneplés. Sadie máris a bakancslistáját hozza szóba, ami tulajdonképpen van is, de azért nem véletlen nem osztja meg senkivel sem, csak a fejében őrzi, mert cikinek érzi némelyik tételt. - Hát én... ni-nincs is... - próbálja tagadni, elég bénán. - Nem tudom. Esetleg akkor... megnézhetjük a kocsmát vagy mi van itt. Én... nem szeretnék nagy őrültségeket csinálni... - motyogja, és csak reméli, hogy ezzel meg most véletlen sem indít el semmiféle lavinát, mert ez mégiscsak a fejetlenség folyosója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879451#post879451][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.09. 00:09[/b][/url]

Először nem mertem erre jönni, inkább kerülőutat választottam, ami voltaképp nem rontott sokat a késéses statisztikáimon, mert a legtöbb tanárnak édes mindegy volt, hogy tíz, vagy húsz perccel később érkezem meg az órára, megszólalásig pont ugyanolyan képet vágtak hozzá. Lefogadom, hogy valahol ezt külön oktatják nekik, és akinek nem megy, az csak az előkészítőben kap állást.
A fejetlenség folyosójáról a neve alapján azt képzeltem, itt fejek hullanak, és én még eléggé ragaszkodom a sajátomhoz, úgy hozzám nőtt meg minden. Tudjátok, jól is mutat a nyakamon, a hajam is szépen keretezi, és túl sokat foglalkozom a sminkemmel, hogy elmaszatolódjon.
Miután ezt elmeséltem Viviennek, megpukkadt a nevetéstől, és most vele és még három barátnőmmel fejtegetjük épp, milyen változatos módokon tudná egy folyosó megfosztani az erre járót becses kobakjától. Mindezt persze hangosan, egymás szavába vágva, jó nagyokat kacarászva, egy-egy groteszkebb ötlet hallatán pedig fújolva vitatjuk meg, ahogy azt kell.
Aztán eszembe ötlik a legcsodásabb ötlet valaha, hogy az átjutás kizárólag tánclépésekben lehetne lehetséges, és ezt szemléltetendő lejtek is pár lépést, amit sebesen körbepördülő szoknyával, karjaimat kitartva, majd a végén egy nagyot szökellve fejezek be. A lányok lelkes és hangos támogatása közepette természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879546#post879546][b]Salamon Erik - 2024.06.11. 23:57[/b][/url]

Néha elfelejtem hol vagyok, bár nem szó szerinti értelemben, de a tény attól még fennáll. Sokkal több az ember itt, mint kellene és ez alapvetően nem érdekel, mert elvégre ez a cél, gyakorlatilag azonban jóval többször zavar a jelenlétük, mint illene. Viszont, ma biztosan érdemlek valami jutalmat, mert eddig még senki sem sérült lelkileg miattam. Nem mintha amúgy érdekelne, ahogy én sem őket, a mese pedig így kerek.
Vagyis így lenne.
Ez a folyosó nem tartozott sosem a kedvenceim közé. Valami mindig van erre, hangzavar minimum, most azonban érzem, hogy az elejébe érve valami ragacsosba lépek bele. Remélem rágó, nem pedig valami cipőtalp-zabáló bájital, ami szerelmi elixírnek készült, csak ugye aki trollt kap a vizsgáira, annak nem kéne ezzel próbálkoznia. Le sem nézek, csak a szőnyeg-szerű valamibe próbálom beletörölni a lábam, majd ahogy tovább indulok, még húzom is a lábam kicsit, hogy biztosra menjek a tisztasággal. A zaj csak ekkor üti meg a fülem és nem a portrélakók érdeme, bár ők is besegítenek benne. Ezzel nem lenne gond, persze morgok az orrom alatt, meg vágom a pofákat, a fejem is csóválom. Minél előbb ki kell jutnom innen, azonban ez nem egyszerű, ha az ember elé táncolnak, a szó szoros értelmében.
- Hej! Mi a fa… - a haja az arcomba csapódik, a kezeimmel pedig a vállára fogok, hogy ne csattanjon nekem, így állunk meg mi ketten és már hallom is, hogy röhög a többi kis grácia. - Nézz már a lábad elé, te buta liba – tolom el magamtól, hogy tudja már hol a helye. Baszki, mint valami kibaszott musicalben...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879557#post879557][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.12. 15:54[/b][/url]

Bemutatót tartok épp kis közönségemnek, vagyis minden szem rám szegeződik, ráadásul tánclépéseket lejtek, tehát nyilvánvaló, hogy enyém az egész folyosó per pillanat (de akár egyébként is vehetnénk úgy), szóval semmi okom bármi másra figyelni, legkevésbé arra, ki trappol be az útba.
Hátrahőkölök, de nem azért, mert megijedek, inkább csak tartok tőle, hogy ha nekimegyek a nálam nagyobbnak, a földre eshetek, és nem csak összekoszolom magam, de még fel is horzsolom a térdem mondjuk, ami cseppet sem esztétikus.
Hajam ugyan az arcába sodorja lendületem, de megragadja vállaim, ezzel is segítve megállásomat, és így nagy szemeket meresztve tudok az arcába bámulni. Normális esetben ezen a ponton körbenéznék, hogy mégis kihez beszél így, de jelenleg félreérthetetlen, kit sérteget. Fel is fújom az arcom kissé, de igazából nem veszem magamra, csak játszom.
- Minek néznék oda, az érdekes dolgok sosem ott vannak - felelem tekintetemmel végigmérve, miután jószerivel fellök. A lányok a közelben hangosan viháncolnak, és én is mosolyra húzom ajkaim.