Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879451#post879451][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.09. 00:09[/b][/url]

Először nem mertem erre jönni, inkább kerülőutat választottam, ami voltaképp nem rontott sokat a késéses statisztikáimon, mert a legtöbb tanárnak édes mindegy volt, hogy tíz, vagy húsz perccel később érkezem meg az órára, megszólalásig pont ugyanolyan képet vágtak hozzá. Lefogadom, hogy valahol ezt külön oktatják nekik, és akinek nem megy, az csak az előkészítőben kap állást.
A fejetlenség folyosójáról a neve alapján azt képzeltem, itt fejek hullanak, és én még eléggé ragaszkodom a sajátomhoz, úgy hozzám nőtt meg minden. Tudjátok, jól is mutat a nyakamon, a hajam is szépen keretezi, és túl sokat foglalkozom a sminkemmel, hogy elmaszatolódjon.
Miután ezt elmeséltem Viviennek, megpukkadt a nevetéstől, és most vele és még három barátnőmmel fejtegetjük épp, milyen változatos módokon tudná egy folyosó megfosztani az erre járót becses kobakjától. Mindezt persze hangosan, egymás szavába vágva, jó nagyokat kacarászva, egy-egy groteszkebb ötlet hallatán pedig fújolva vitatjuk meg, ahogy azt kell.
Aztán eszembe ötlik a legcsodásabb ötlet valaha, hogy az átjutás kizárólag tánclépésekben lehetne lehetséges, és ezt szemléltetendő lejtek is pár lépést, amit sebesen körbepördülő szoknyával, karjaimat kitartva, majd a végén egy nagyot szökellve fejezek be. A lányok lelkes és hangos támogatása közepette természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879557#post879557][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.12. 15:54[/b][/url]

Bemutatót tartok épp kis közönségemnek, vagyis minden szem rám szegeződik, ráadásul tánclépéseket lejtek, tehát nyilvánvaló, hogy enyém az egész folyosó per pillanat (de akár egyébként is vehetnénk úgy), szóval semmi okom bármi másra figyelni, legkevésbé arra, ki trappol be az útba.
Hátrahőkölök, de nem azért, mert megijedek, inkább csak tartok tőle, hogy ha nekimegyek a nálam nagyobbnak, a földre eshetek, és nem csak összekoszolom magam, de még fel is horzsolom a térdem mondjuk, ami cseppet sem esztétikus.
Hajam ugyan az arcába sodorja lendületem, de megragadja vállaim, ezzel is segítve megállásomat, és így nagy szemeket meresztve tudok az arcába bámulni. Normális esetben ezen a ponton körbenéznék, hogy mégis kihez beszél így, de jelenleg félreérthetetlen, kit sérteget. Fel is fújom az arcom kissé, de igazából nem veszem magamra, csak játszom.
- Minek néznék oda, az érdekes dolgok sosem ott vannak - felelem tekintetemmel végigmérve, miután jószerivel fellök. A lányok a közelben hangosan viháncolnak, és én is mosolyra húzom ajkaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879755#post879755][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.22. 11:23[/b][/url]

Bárkivel megeshet, hogy bal lábbal kel fel, de aki kétballábas, azzal mi a helyzet? Valószínűleg a leírás éppen erre a srácra lehet jellemző, mivel egyáltalán nem a megszokott kitörő boldogsággal fogadja, hogy kis híján az a szerencse érte, hogy belém eshet. Vagy rám, lendület kérdése.
De még hátrál is, mintha ugyan bármi baj lenne velem, a külsőmmel, esetleg fertőző lennék, vagy ilyesmi. Ami, jegyzem meg, elég rosszul esik. Majdnem fel is húzom az orrom, csak nem állna jól, ezért maradok a mosolygásnál. A lányok pedig viháncolva elsietnek, mikor ez a tulok rájuk förmed, hogy inkább Miki egeret szórakoztassák.
- Mi baj van a tündérmesével? - tudakolom, mert tényleg kíváncsi vagyok, miért viselkedik úgy, mint aki citromba harapott. Lócitromba, jobban megnézve ábrázatát. - Másféle meséket szeretsz? Férfiasabbakat, lefogadom - mosolygok tündérien.