A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878294#post878294][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.10. 23:30[/b][/url]

Olyan jól megvoltak egymás nélkül hetekig. Biztosan Damian is fesztelenebb és boldogabb, ha nem kell ezeket az überkellemetlen jeleneteket erőltetni. Miért is kellene akkor ez a telefon? Arra jó, hogy távolról kommunikáljanak egymással, de... még akkor sincs sok mondandójuk, mikor itt ülnek szemben. Nem tudja elképzelni, hogy oldalakat írogasson oda-vissza a Flaviuval.
Elhúzza a száját, mert semmi kedve a mugli holmit kipróbálni. Nem érdekli, és ... szükségesnek sem tartja.
- Inkább veszeked neked én egy Sendpapert, ha ennyire fontos, hogy közvetlenül és gyorsan elérj.
Nem tetszik neki a gondolat, hogy "lekenyerezzék" azzal, hogy költenek rá. Persze, bedobta, hogy a legdrágább gyűrűt akarja, de csak azért, mert Damian felhúzta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878297#post878297][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 00:10[/b][/url]

Én ezt rendesen vártam. Egy hétvége, amikor elszakadok kicsit Bogolyfalvától, és visszakapok egy szeletet a régi életemből.
- Nincs nagy gond, de jobb segítséggel rendbe tennem magam - végre a nagyszüleim szemébe is mondhatom ezt, ráadásul mosolyogva, hisz én is nyugodtabb vagyok, mert a probléma lehetne nagyobb. Innentől pedig ők teljes vállszélességgel támogatnak.
Nem is okoz komolyabb nehézséget elkísérni őket a színházba, főleg mert gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok. Magamtól biztos nem kezdenék szervezkedésbe, de így hogy nekem csak el kellett jutnom Bécsbe, meg a hotelbe, ahol megszállunk a két napba, szívesen jöttem.
Persze nem hárman vagyunk, a nagyszüleim baráti köre is helyet foglal a hotel bár részén, és én akkor döntök úgy, hogy ideje készülődni, mikor újra felvetődik, hogy valaki biztos forrásból tudja, Madlen Krise is eljön ma este. Minden alkalommal vannak ilyen források és minden alkalommal bebizonyosodik, nem is annyira biztos, de most.... most nekem elég a név ahhoz, hogy szabályosan katapultáljak a társaságtól. Nem akarom, hogy ide is elkísérjen, mikor már olyan szépen magam mögött tudtam hagyni.

Legközelebb már csak a páholyban hallom újra azt a számomra kényes vezetéknevet, mikor a velünk szemben lévő páholyt fürkészi mindenki. Én a tüntetőleg a telefonomba bújok, vagy épp a mellettem ülő Rékáéba, aki képeket mutogat. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor az általános hangulat is megváltozik. Valami történt. Nem telik el pár másodperc, máris meglátom Damian Flaviut belépni abba a páholyba, és nekem ennyi elég is. Szerencsére az előadás is hamar elkezdődik, de nem tud eléggé lekötni. Egy ponton aztán, egy alig látható baki miatt, amit a színpadon csíptem el, olyat teszek, amit megfogadtam, hogy soha többé.
Szerintem most ment ki a bokája.
Fogalmam sincs, hány nap telt el, arról sem, hogy megvan-e még a számom, de igen. Üzenetet küldök Damian Flaviunak. Az unalom. Az az oka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878299#post878299][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 00:21[/b][/url]

Maximálisan megvan a lány nélkül? Abszolút. Felfogja azonban, hogy talán illene tíznél több összefüggő mondatot váltaniuk egymással azelőtt, hogy összeházasodnak? Szintén. Az ismeretségük óta először pedig mintha Charon is egyetértene ezzel, legalább is egy némán elrebegett hálaimával együtt ezt veszi ki a telefont ugyan elutasító, de mégis alternatívát kínáló szavaiból. Mi ez, ha nem haladás!
   -  Szerintem találok egyet otthon - válaszol végül. Venn fog neki egy telefont, ezt eldöntötte már azelőtt, hogy a kérdését kimondta volna, azonban jobban értékeli a békének ezt a törékeny illúzióját annál, hogy a saját igazát erőltesse. Az anyja is megmondta neki, hogy abba kell hagynia a kapkodást és elkezdeni értékelni azokat a pöcsnyi engedményeket, amiket Charon tesz felé. Bármennyire idegesítő is ez.
   -  De ebben az esetben - a szavai nyimatékosításaképp hátra is tolja a székét, majd a vize maradékát érintetlenül hagyva feláll - akkor írok majd. És örülök - nem örülök -, hogy sikerült - sikerült? - a legutóbbit megbeszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878301#post878301][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.11. 00:32[/b][/url]

- Jó utat. - Ezzel az üres frázissal engedi utjára a fiút, mert akkora hazugságra őt viszont nem viszi rá a lélek. Merthogy szerinte kicsit sem beszélték meg. Egy egy üres oda-vissza fegyverszünet inkább az ő szemében, ami Charon részéről csak a figyelő szemeknek szólt.
Annak sem érzi szükségét, hogy bármilyen egyéb kerítést fűzzön az elköszönéshez, és emiatt nem is érzi magát rosszul. Hülyeség formaságokon izzadnia. A Damian távozása után ellazulva hátraveti magát ültében a szék támlájának, miközben a közelbe somfordáló aranyfürjre pillant.
- Most elégedettek vagytok? Tessék. - Nem esett a torkának. De csak azért, mert okot sem adtak rá, így nehéz lett volna. A patrónus lehajtva a fejét oszlik semmivé, ahogy a mana szövedéke fellazulva formáját veszti a távoli utasítás hatására, a lány pedig szintén összeszedelődzködve visszatér a kint várakozó szüleihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878302#post878302][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 01:04[/b][/url]

Őszintén szereti a színházat. A darabokat nem -- hanem magát a helyet és a közeget. Szórakoztatja a félreszabott, tucatöltönybe öltözött fészkelődő plebs a földszinten, aki tízévente eleget téve a nyaggatásnak, végre elhozta az asszonyt, és odáig van a nők irigységének apró drámáiért, ahogy egymás ruháit és ékszereit méregetik. Ha teheti és a szabadideje megengedi, szívesen elkíséri a nagyanyját és bármikor örömmel pácolja magát a színház olcsó parfümszagában. A mai napja pedig pontosan így alakult.

Üres aggyal és tekintettel figyeli a színpadot az elsötétített páholyból, a gondolatai azonban egész máshol járnak. Érzi, hogy a telefonja megrezzen a zsebében, a szerencsétlenségére egy, a zenében beállt, csendes pillanatban.
Oldalra sandít a bal oldalán ülő nagyanyjára. Majd ismét vissza a színpadra. Maga mellett, az évek kártyajátékos csalásai által ügyesre csiszolt és alig észrevehető mozdulattal húzza elő a telefont a zsebéből, majd anélkül, hogy azt felemelné, oldalra pillantva rá olvassa el az üzenetet.
A szemöldöke felszökik. Majd anélkül, hogy komolyabban végiggondolná, egy egyszerű kérdőjelet küld válaszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878303#post878303][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 01:16[/b][/url]

Én határozottan a darab miatt jöttem. És úgy tűnik, ezen a napon Madlen Krise is, akit végre most szemügyre is vehetek. Az arcom nem árulkodik arról, hogy el lennék ájulva, mégse tudom vitatni a nő tekintélyét, amit még innen is érzek. Elfordítom róluk a fejem, egyenesen a színpad felé, hisz én ezért vagyok itt. Még véletlenül se kockáztatnám meg, hogy magamra haragítsam a nagyszüleim.
Egy ponton mégse bírom ki, és szinte észrevétlenül veszem elő a telefonom, ügyesen elrejtve és kellően lesötétítve annak képernyőjét. Nem tudom, hogy várok-e bármilyen reakciót, hisz tényleg szépen tartottam magam... mostanáig. Beharapom az ajkam, mikor felvillan az aprócska kérdőjel, és várok kicsit, mielőtt visszaírnék.
Mégis mit nézel te, ha nem veszed észre a bakit a színpad közepén?
Nem... Abba hirtelen nem gondolok bele, hogy akár kéretlen kukkolónak is tűnhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878308#post878308][b]Szécsi Dominik - 2024.05.11. 10:53[/b][/url]

Bogi addig-addig nyúzza, míg végül belemegy ebbe a festékes dologba buliból. A haveroktól most biztos megkapná, hogy papucs, de ezzel sem igazán foglalkozna, mikor ilyen jókedvűnek látja a legjobbját, neki ez sokat számít, hogy Bogi jól érezze magát. - De csak utánad - engedi előre a szőkét, ha már kitalálta ezt, akkor először rajta szeretné látni a testfestést, bár azon a másik lányon határozottan jól néz ki, akit meg is néz magának Domi. - Hé, na, tudom! - nevetve rázza meg a fejét. - Csak azt néztem, hogy miket festettek rá - jó, nem csak azt nézte, de hát nézni azért még szabad, hisz nem vaksági esküt fogadott és mindezek ellenére még nagyon is szereti Nixet. Hiányzik is neki, mióta kiment Amerikába, igaz, hogy csak egy hétről volt szó, de attól még rossz neki, hogy nem találkoznak naponta. Most viszont Bogival határozottan jó a kedve, a szőkével is nagyon szeret lenni és ez nem is valószínű, hogy változni fog, hacsak az Eszterházy fivérek nem kötnek rá pórázt, mert hogy Konstantin akciója után kicsit még mindig pipa a srác. - Köszönöm, úgy legyen! - feleli nevetve, hagyja, hogy aztán kipingálják ezekkel a színes vackokkal, kicsit még fintorog, látva a karját, Boginak viszont nagyon jól áll. - Dögös vagy- jegyzi meg mosolyogva, miközben megindulnak a kajás sátrak felé, de a böhöm nagy sor és árak végett Domi úgy dönt, inkább lemond a mexikóiról, így tovább keresgélnek.
- Na, akkor ő jobb fej, mint az öccse - jegyzi meg, bár azért valamiért még mindig nehezen birkózik meg azzal a gondolattal, hogy Boglárka egy ilyen idős fickóval jár. Viszont ha a szőkének így jó, akkor ez az ő döntése.
- Említettem neki, azt mondta, hogy érezzem jól magam, ő amúgy se tudott volna csatlakozni, mert ugye Amerikában van - feleli Boginak, úgy tűnik, hogy mindkettőjüknek van hivatalos engedélye és ez szuper, rosszabb lett volna, ha egyik vagy másik partner mondjunk nem engedi el őket, vagy titkon utánuk nyomoz.
- Eszek én is pizzát, arra lehet inni - röhög, ki is szúr egy jól hangzó nevet, oda be is sorol. - Milyet kérsz? - épp nincsenek is túl sokan, Dominik le is adja a rendeléseket és természetesen fizeti mindkettőjük adagját, papírtálcán nyújtja át Boginak a szeletet, sajátjával mellé lépve csatlakozik és már séta közben bele is harap a szalámis-pepperonis-dupla sajtos csodába.
- Partizunk, toljuk keményen - vigyorog és pacsira tartja a kezét, a következő bódénál már rendel is két vodka-szódát citrommal, ezeket is nagyobb pohárban kéri, hogy tudják magukkal vinni, hisz a tömeg máris megindult a színpad felé, hamarosan kezdenek a fellépők. - Egészségünkre! - tartja koccintásra a poharát, majd kortyol az italból és beleveti magát Bogival a partizásba, úgy igazán, ahogy a zenére szoktak tombolni kiskoruktól fogva. Ugrál, énekel és átérzi a zene minden pillanatát. - Nagyon jóó! - kiáltja hangosan, ahogy Bogira pillant közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878317#post878317][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 16:21[/b][/url]

Mivel Kamillát nem köti össze agyban sem Béccsel, sem pedig a színházba járással, természetes, hogy elsőre nem vonja le a megfelelő következtetést arról, kinek menk ki a bokája, miért és hol. Azt sem érti feltétlenül, hogy a lány miért ír neki, az első feltételezése pedig az, hogy másnak szánhatta az üzenetet. Ennek a válasza a se nem aktív, se nem passzív kérdőjel, amire nem csodálkozna, ha egy gyors elnézéskérést kapna, miszerint "bocs, nem ide".
A telefon ismét megrezzen a kezében. Ő újra óvatosan lesandít rá, majd... majd szégyen vagy nem, megrettenve rezzen össze.
Nem válaszol azonnal. Hagyja, hogy a képernyő elsötétüljön, felnéz a színpad felé, majd kisvártatva tovább a sötétbe borult nézőtérre. Vakon oldja fel ismét a mobilt, majd írja meg a válaszát:
Te követsz engem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878325#post878325][b]Markovits Boglárka - 2024.05.11. 18:35[/b][/url]

Szinte már el is felejtette, milyen volt Domival bulizni az évkezdés előtt. Azelőtt, hogy egy csaj miatt eltávolodtak egymástól. Így visszagondolva már egészen más a helyzet mondjuk. Most mintha ez az év meg sem történt volna, felszabadultan jönnek-mennek, tetováltatnak és kajáért állnak sorba.
- Tudom! - elégedetten vigyorogva perdül meg Domi előtt. Markovitsék egójával aztán nincsenek problémák, az már biztos.
- Ja, nyugi, úgyis szakítunk hamarosan - legyint, mintha ez tényleges terv lenne, de inkább az állóvizet akarja felkavarni. Hátha Kilián is meghallja.
- Ha ő mondja, Domi, akkor érezd is jól magad - bólogatni kezd és vigyorog, ahogy egész nap tette. Tényleg érdemes volt beszélnie a lánnyal, így talán kettejük között is elkezdtek feloldódni a kellemetlenségek. Kilián legalább nem féltékenykedett...annyira.
- Négysajtosat. Én fi... - mondaná, de Domi intézi, úgyhogy a piájukat bizony a lány fogja állni. Mennek is tovább, sorban az italért, a színpad felé pedig a pizza is elfogy. A szájuk be nem áll, mindig van valami megbeszélni és kommentelnivaló, mint két igazi tininek.
- Vegyél a nyakadba! - kiabálja a fiúnak és ha hajlandó rá, fogai közé fogja a poharát, majd felül barátja nyakába. A tömeggel együtt énekli a dalokat, még meg is villantja az énekesnek a csipkés melltartóját. Ejnye Bogi, nem is ittál ennyit.
- Domiii! Ott vagyunk! - mutogat a kivetítőre lelkesen. - Már nem csak a csajod arca lesz ismert!
A koncertnek sajnos túl hamar vége szakad, nekik pedig kell egy második ital. Szorosan fogja barátja kezét, miközben átverekszik magukat a tömegen és beállnak az egyik standhoz a sorba.
- Basszus, ez eszméletlen jó volt. Jól érzed magad? - kíváncsiskodik, a válasz viszont látható. Most ő kéri ki az italokat, amivel aztán az egyik fa tövébe húzódnak. - El fog menni a hangom, ha így folytatjuk. Amúgy láttam ám a melletted álló csaj hogy kikezdett veled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878327#post878327][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 18:37[/b][/url]

Mentségemre legyen mondva, ezt az előadást én már láttam.... párszor. És ha még le is buknék, hogy mennyire illetlenül viselkedem, roppant felnőttesen magammal tudom rántani Rékát, aki szintén ilyen módszerrel köti le magát. Szóval a lelkiismeretem nyugodt, és most még kicsit jól is szórakozom. Sőt. Meg kell feszítenem magam, hogy nehogy felnevessek, mikor meglátom az üzenetet. Előrébb hajolok kicsit, és elfordítom a fejem, de ahogy látom, a nagyszüleim körülbelül más világban vannak, megnyugszom.
Ne viccelj. Meg nem fordult a fejemben, hogy te színházba jársz. Te követsz!
Persze most már elmaradhatatlan a vigyorgós szmájli mellé. Sok mindent el tudtam képzelni róla eddig is, de ezt nem. Pont azért, mert naivan azt gondoltam, hogy a nagyanyja kellően megutáltatta vele már gyerekként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878330#post878330][b]Szécsi Dominik - 2024.05.11. 19:00[/b][/url]

- Mi az, hogy szakítotok Bogi? - ez most nagyon meglepi a srácot, ahogy az is, hogy a lány ennyire közönyösen legyint a témára. Domi erre össze is ráncolja a homlokát, s bár bulizni és ünnepelni jöttek, azért kicsit aggódik a lányért. - Van valami gond köztetek? - kérdi aggódva, ha úgy van, meghallgatja szívesen, mindegy az, hogy épp milyen nap van. Emiatt most nem is tudja, hogy jól érezze-e magát, de aztán azért próbál mégis csak mosolyogni, mert hát végülis, ma van a szülinapja. Meg is veszi a pizzákat, a második kedvence a négysajtos, de most nem lesz pofátlan és nem nyúl le Bogiéból. Hosszú még az este, talán még egyszer beállnak majd a sorba. - Gondolod, még elbírlak? - szemtelenkedik kicsit, de azért csak a nyakába kapja a lányt, hadd élvezze a koncertet, legalábbis egy-két szám erejéig tartja így a nyakában. - Húú tényleg! - belenevet a kamerába, amit nem lát, de biztos veszi őket, hisz viszont látja magát a kivetítőn, nyakában Bogival. Tényleg jól elszórakoznak, de mivel kifogyott az itóka, ezért ők is indulnak a bódékhoz, mint jó néhányan mások is.
- Ne is mond, baromi jól nyomták! Naná, hogy jól! - mondja nevetve, kimelegedve, kicsit kipirult arccal. Olyan sokat ugráltak, hogy most jól is esik egy kicsit megpihenni ott a fa tövében, kortyol az italból, miután helyet foglalt Bogi mellett, egy kicsit legyezi is magát, mert még mindig melege van.
- Fogd vissza magad, mert a bátyáid engem fognak hibáztatni. - nevet.
- Vagy Kilián, majd szépen fogja, és rám hívja az aurorokat - röhög tovább. - Hogy miii? Ugyan már, csak rám mosolygott, meg kérdezett valamit. - vigyorog Domi, persze a kérdés az már valóban rámenős volt, ő viszont elég jól hárította, hisz láthatóan már nincs is körülöttük a lány. - Miért, csak nem féltékeny vagy? - nevet fel. -  Amúgy meg én is láttam azt, amit láttam - vigyorogva utal arra a csávóra, aki meg Bogival próbált ismerkedni, már ha épp nem Domi nyakában lógott. - Valld be, hogy bejött az a csávó és ha nem lennél Kiliánnal, akkor most épp annak a srácnak a száján lógnál - nevet, mondjuk nem biztos, hogy akkor is nevetne.
- Amúgy nem hiányzik a függetlenség? - kíváncsi, tényleg, hisz mióta mindketten kapcsolatban vannak, azóta egyikük sem volt mással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878333#post878333][b]Markovits Boglárka - 2024.05.11. 19:25[/b][/url]

- Áh semmi komoly, csak úgy mondtam - azonnal megrázza a fejét, mielőtt a barátja a szülinapján a saját szerelmi életén kívül máséval is foglalkozni kezdene. Nem kell Bogiért aggódni.
- Kapd be! - Nyelvet is ölt Domira, bár való igaz, az a pizzaszelet nyomhat plusz tíz kilót. Így járt, a szöszi elefántsúlyával összenyomja és kész. Nagyon jól szórakozik, nem törődik semmivel és senkivel, mert erre a napra úgy fog emlékezni, mint az egyik legszebb élményére.
- Aha, igen, látod valahol bármelyiküket is? - nevetve néz körbe és sehol senki, aki beleszólhatna abba, hogy érzik jól magukat. Most például a sört kortyolva, a porban ülve. Na és? - Ühümmm és mit kérdezett, hogy megnézed-e a bugyiját koncert után? Totál bejöttél neki - teljes meggyőződéssel bólogat, hogy még a sör is majdnem kifröccsen. Arra meg inkább nem válaszol, féltékeny lenne-e. Biztosan kiakadna, ha a kétszemélyes programjukról lelépne valami random csajjal.
- Fúj, Dominik! Az egy francia srác volt, egy szavát sem értettem. Biztos nem! Inkább az énekesén, na azon bármikor. - Nem hiába mutogatta a fehérneműjét is az izmos férfinak. Azt még talán Kilián is meg tudná bocsátani, teljesen érthető lenne...
- Tuti hiányozna, ha most Dan ide jönne és feleségül kérne. Bocs, Kili - szórakozottan kezd ábrándozni, még fel is sóhajt és eljátssza a hős szerelmest. Szívéhez kapva dől hátra a fának, aztán elneveti magát. - Amúgy nem, az emberem mindig ott van, nem drámázik, lehet vele beszélgetni. A korunkbeliektől mit várhatnék? Megcsalást és azt, hogy rám unnak két hét után. Nézd csak meg Bazsit. Úgy cserélgeti a nőit, mint más a zokniját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878334#post878334][b]Szécsi Dominik - 2024.05.11. 19:40[/b][/url]

Röhög, tudja jól, hogy Bogi nem az a sértődős fajta, legalábbis veszi a poént, így nem kell aggódnia azon, hogy megsértette. A koncert remek volt, most már kicsit megpihenve sörözhetnek egy fa árnyékában és így egy kicsit jut idő beszélgetésre is, mert hogy mostanában azokból sem jutott bőven.
- Tudod mit? Igazad van, nincsenek itt, és mi meg egyszer élünk. Egészségedre! - koccintja poharát és aztán kortyol a sörből, kellemes és jól be van hűtve, így a legjobb. - Először megkérdezte, hogy együtt vagyok-e veled, utána meg azt, hogy nincs-e kedvem megnézni a sátrát - vigyorog, igen , valóban ajánlatot kapott. - Hát na, nem tehetek róla, nem tudom levakarni magamról a csajokt - menőzve mondja és nevet, csak szórakozik, annyian azért nem állnak sorban nála, csak alkalmanként kap egy-egy üzenetet, de mióta együtt van Nixel, azóta nem is reagál az ilyen keresésekre, vagy igyekszik őket gyorsan lezárni. - És mi bajod a franciákkal? - néz Bogira értetlenül, nem tudja, hogy mikor lett ennyire finnyás a leányzó. - Az énekessel? Gondolhattam volna, akkor ezért csápoltál a nyakamban annyira - nevetve rázza meg a fejét, tényleg csak az hiányozna, hogy odasétáljon hozzájuk az énekes, akkor aztán még Dominik magyarázkodhatna Kiliánnak, hogy miért is nem akadályozta meg a románcot. - Te bolond vagy - nevetve jegyzi meg, ez inkább most ilyen kedveskedő beszólás részéről, mint sem gonoszság. - Jó azért na, Bazsi egy külön létforma! Szerintem ne hasonlítsd őt. Meg oké, jó, Bálint is cserélgeti a nőit, bár szerintem most nagyon bejön neki az egyik eridonos csaj, szerintem már túl van Violán. Levi meg…hát…még mindig nem hiszem el - nevetve rázza a fejét. - Amúgy meg, velem el tudsz beszélgetni, és egyidősek vagyunk - jegyzi meg, ahogy oldalra fordítva a fejét Bogit nézi. - Nem hiszem, hogy megcsalnálak - teszi hozzá, miközben elgondolkodik. Sosem volt csaló fajta, még Zsolnát sem csalta meg, az más kérdés, hogy a lány folyton féltékeny volt rá. Szerencsére kiheverte őt elég gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878339#post878339][b]Markovits Boglárka - 2024.05.11. 21:00[/b][/url]

- Hé, ha ketten vagyunk, együtt vagyunk. Ez a biztosíték rá, hogy egyikünket se akarják ellopni - még csúnyán is néz egy pillanatig, amiért Domi majdnem engedte magára erőszakolni a lányt a sátorral. Annyira nem is nézett ki jól, hogy érdemes legyen miatta meglépni. Ew. - Nagyképűűűű!
Valójában Dominik jó pasi, Bogi éveken át odáig volt érte. Nem hiába volt ebből konfliktusuk, ám erre nem szeretne gondolni. Elmúlt, megbeszélték, továbbléptek. Azt viszont továbbra sem hagyná, hogy random csajokkal kavargásszon.
- Hát naná, nem is azért, mert közel akartam lenni a fejedhez. Szerinted észrevett? Ah mit meg nem adnék érte - olvadozik tovább, mintha egyébként nem is lenne éppenséggel kapcsolatban. El is játssza, mennyire odáig van, a műsor pedig tetszik a barátnak, szóval teljesen megéri.
- Na ne mondd, ezzel a létformával élek egy fedél alatt - drámai sóhaj helye -, mondjuk nem hiszem, hogy Levi csaja sokáig megmaradna. Hát mit akar egy ilyen kis... Vágod. Fura az a lány, te egyáltalán tudod hogy jötte össze? Fúj nem is akarom hallani, miket beszéltek ti az öltözőben - szinte rémült arcot vág, csak mert belegondolt, mik folynak kviddics előtt és után ott.
- Az más, neked gyerekkorodtól fogva egy lány a legjobb barátod, jóra neveltelek. Szerintem a lelkiismereted nem bírná el a megcsalást. Túl aranyos vagy hozzá. - Domi arcához emeli a kezét és összecsípi a pofazacskóját. - Muti a programfüzetet, hova megyünk tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878346#post878346][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 23:25[/b][/url]

Halk, de határozott köhintést hall a baljáról, mire ösztönösen behúzza a nyakát és a telefont maga mellé ejti a székén. A tekintetét a színpadra kapja, mintha semmi sem történt volna, és ugyan a szeme sarkából látja, hogy a nagyanyja szintén nem mozdul, érzi magán a rosszalló figyelmét.
Ő nem mondaná, hogy fél a nőtől. Mi több, kifejezetten kedveli, és az unokái közül biztos benne, hogy ő tölti vele a legtöbbet a szabadidejéből. Azonban sosem lenne bátorsága kivívni magának Madlen Krise neheztelését vagy ne adj' Merlin, haragját -- harmadik félként ezerszer és egyszer nézte már végig, milyen az, ha a nagyanyja bosszús, ő pedig világért sem szeretne a kereszttüzébe kerülni.
Stratégiailag másfél percet hagy magának mozdulatlanul. Üresen nézi a színpadon forgolódó mozgást, majd amikor végül úgy érzi, Madlen rosszallása alábbhagy, egy elfojtott "bocsánat"-ot követően áll fel és óvatosan kiiszkol a páholyból.
A páholyokat összekötő, padlószőnyeggel fedett folyosót visszafogott fali lámpák világítják meg. Ahogy kilép a nehéz bársonyfüggöny mögül még tesz pár lépést, mielőtt hátat fordítana és nekidőlne a falnak. Ezzel együtt veszi elő ismét a mobilját.
Ha-ha. -- ennyit küld el először, szigorúan ponttal a végén. Majd másodpercekkel később ezt kiegészíti a következő üzenettel: egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878348#post878348][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 23:45[/b][/url]

Percekre felejtem el a telefonom, ugyanis a kedvenc részem jön, a tekintetem pedig a színpadra szegeződik. Oldalra se kell néznem, hogy tudjam, Réka ugyanígy van, hisz nem egyszer énekeltük már el ezt a dalt, maradandó károsodást okozva ezzel a családoknak.
A lány bök meg, mikor megrezeg a mobil, én meg megrázom a fejem, mint aki visszatér a földre.
Ki jár egyedül színházba? Nagyszülők...
Küldöm el gyorsan, aztán meg is ütközöm, mikor szembe nézve látom, Damiannak hűlt helye. Felsóhajtok. Valószínűleg megunta. Ő megteheti, hogy előadás közben felpattan, és csak úgy elmegy? A nagyanyja ezt megengedi? Nekem a fejem vennék le a helyemről.
Nem telik el talán tíz perc, és le is gördül a függöny jelezve, hogy az első felvonásnak vége. Ülök még ott egy kicsit, csak míg a nagyszüleim is kimennek, hogy aztán kibeszéljék a többiekkel a látottakat, Réka is egyből hív valakit, én meg jobb híján, elindulok a büféhez, hogy valami innivalót szerezzek. Nincs kedvem a csevegéshez, és nem is tudnám annyira dícsérni a mostani darabot, mikor a tavalyi szereplők jobbak voltak. Az ilyet meg nem szeretik hallani. A nagyszüleim is megkérdezem, hogy kérnek-e valamit, aztán szépen be is állok a sorba, írok vissza közben a többi üzenetre is.
Gyorsan meguntad...
A nagyobb probléma az, hogy tényleg érzek egy cseppnyi csalódottságot, miközben elküldöm ezt a két szót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878356#post878356][b]Szécsi Dominik - 2024.05.12. 10:11[/b][/url]

- Na igen, ezért is kamuztam azt annak a csajnak - mondja nevetve, mert csak így sikerült a sátorba csábítót leszerelnie. A nagyképű jelzőn csak felnevet, valójában nem az, inkább most csak Bogi előtt henceg. - Bogi! Te is kapcsolatban vagy! - ezúttal ő szól rá az olvadozó lányra, aztán nevetve rázza meg a fejét, végülis, belefér, hisz egy ilyen nagy sztár elérhetetlen, ezt mindketten tudják, álmodozni meg miért is ne álmodozzon róla a lány pár órán át. Legfeljebb majd hazamegy, és megkéri Kiliánt, hogy öltözzön be Dannek és szerepjátékozhatnak. - Kis kocka? - kérdez vissza nevetve.
- Fogalmam sincs róla. A minap mondjuk rágtam a fülét, hogy mi van, mert arról beszéltünk hogy…- de itt Bogi kijelenti, hogy nem is akar hallani az öltözős témákról, Dominak meg beugrik, hogy igen, éppen olyan témát érintett Leventével, ami nem feltétlen a húgára tartozna. - Hát de figyelj, amúgy nem annyira gáz csaj, kicsit kikupálva még el is menne Levi mellett - neveti el magát, de igazából most gonoszak, végülis ha Leventének tetszik, akkor az már teljesen mindegy, hogy ők mit gondolnak róla.
- Micsoda? Te neveltél jóra? - kérdezi nevetve. - Nem is tudom Bogi, annyira aranyos azért nem vagyok - jegyzi meg, persze valóban nem tudná elképzelni, hogy megcsaljon bárkit is, de mivel még sosem sodort elé az élet olyan helyzetet, így fogalma sincs, hogy mi történne, ha.  - Itt van - mondja artikulálatlanul az összeszorított pofazacskóknak hála és nyújtja is a füzetet, melyen ezúttal a nagyszínpad van bekarikázva, rajta az est fő fellépőjével, közben feltápászkodik a földről és kezét nyújtja Boginak.
- Kérsz még egy sört? - belefér, ha már buliznak, így még tud venni két pohárral, mielőtt nekiindulnának a nagyszínpadnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878366#post878366][b]Markovits Boglárka - 2024.05.12. 13:46[/b][/url]

- Ne! - morran rá, mielőtt Domi folytatná. Ha valamire, akkor arra tényleg nem kíváncsi, a testvérei miket beszélnek a lányokról. - Nem azt mondtam, hogy csúnya, hanem hogy flúgos - javítja ki, tévedés ne essen. Bogi nem Lili kinézetét vagy öltözködését bírálja, szíve joga hozzá, hogy neveletlen hercegnőnek öltözzön. Sokkal inkább összeegyeztethetetlennek tartja az ő bátyját ezzel a virágszállal.
- Hát nem is az ikreim - horkanással jelzi, még a feltételezést is sértőnek találja. Tessék csak megnézni a fiúkat, akik lányokkal barátkoztak és a fiúkat, akik fiúkkal. Na ugye.
A drámázást félretéve lassan a sör is elfogy, na meg kezdődnek a koncertek. Nem ücsörögni jöttek, szóval Bogi magához veszi a programfüzetet és böngészni kezdi.
- Aha, jöhet. - Nyögi, miközben feltápászkodik. A derekán meghúzza pulóverét, amit rákötött, majd beállnak a sorba újra. Így a következő adag itallal és be nem álló szájjal sorolnak be a nagyszínpad felé tartó tömegbe, hogy újra elvesszenek a szórakozásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878407#post878407][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.13. 00:11[/b][/url]

Tehát a nagyszüleivel. Ü-hümm. Nézi a választ, azonban nem igazán tudja eldönteni, mit gondoljon azon kívül, hogy ez a semmiből jött beszélgetés azok után, hogy legutóbb a Pamberger-téri lakásban találkozott a lánnyal, aki világosan a tudtára adta, hogy nem akar találkozni vele, nem csak furcsa, hanem egyenesen bizarr. Kamilla eddig ugyan nem tett, de mondott hajmeresztő dolgokat, szóval ahogy nézi az elküldött üzenet kék buborékát, még mindig nem teljesen biztos benne, hogy nem követték.
Vár egy keveset, az ablakban azonban nem ugrálnak fel a pontok a lány neve mellett, amik azt jeleznék, hogy válaszolna. Percekkel később így ismét zsebébe csúsztatja a mobilt, majd ha már úgyis otthagyta a páholyt egyszer, rutinosan úgy dönt, hogy beelőzi a sejtelme szerint hamarosan a folyosókra tolongó tömeget a mosdóknál.

Rég vidáman a cukros pakkokat tépkedi fel és szórja a kávéjába a büféhez tartozó állóasztalok egyikénél, amikor a tömeg első hulláma megérkezik. Nem számít rá, hogy a nagyanyja csatlakozna hozzá, aki a pezsgőjét a páholyában szereti, ő maga azonban élvezi, hogy kinyújthatja a lábát. A kényelmetlen érzés, miszerint nincs egyedül, újra és újra arra sarkallja, hogy felpillantson és körbenézzen a termben. Egy ilyen alkalommal szúrja ki a lányt a két idős ember társaságában.
Ekkor tesz egy diszkrét lépést balra, hogy a márványoszlop takarásába kerüljön. Onnan szórja a cukoradagokat újra és újra a kávéjába, mire az megfelelően ihatatlan sziruppá nem változik.
Újabb rezzenés. Újabb üzenet. A mobilt maga mellé teszi az asztalra és úgy, csak a mutatóujjával írja be a válaszát:
nem annyira gyorsan, mint te azt, hogy "soha többé" nem írsz

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878408#post878408][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.13. 01:54[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem gondolkodnék el én magam is azon, hogy most mi történik, ha... gondolkodnék. De nem teszem. Olyannyira nem teszem, hogy ha nekem szegezné a kérdést, nem tudnék rá válaszolni.
Igen, valószínűleg ha nem láttam volna meg a nagyanyja mellett, még most sem jutna eszembe, de ha nagyon bele akarok gondolni az eseményekbe, azok mindig ott vettek furcsa fordulatot, hogy én megláttam. Azonban nem kombinálok, nem tervezek, és nem is játszmázok, mert sokkal jobb így. Hogy nem látom. Márpedig ahogy diszkréten körbe nézek, tényleg csak a nagyszüleim látom. El is mosolyodok rajtuk, mert hihetetlen. Nagyapa nem úgy áll ott, mint akit odatettek, sem úgy, mintha a fogát húznák. Lazán karolja át a nagyit, aki ugyanúgy nevet a... valószínűleg elejtett dad joke-ján, mintha most hallotta volna először. Elkapom a fejem, ahogy megrezzen a telefon.
Én azt mondtam, hogy nem kellene beszélnünk többet. Nem beszélünk.
Írom le, ki nem hagyva a mosolygós szmájlit, talán még ki is húzom magam elégedetten, mert ebbe aztán végképp nem köthet bele. Ujjam pedig a küldés gombon, de pár pillanatra elgondolkodok, magam elé meredve lépek párat előre.
Sok mindenre mondtam már, hogy "soha többé".
Küldöm aztán el végül, és sóhajtok is. Valahol azt az estét se tartom drasztikusabbnak, mint mikor rávágtam a lakása ajtaját. És ha tényleg nagyon őszinte akarok lenni, semmi olyat nem mondott, ami nem lenne igaz, mint kiderült Mihail által, vagy amin még mindig meg lehetek sértődve. Ezt most tényleg én toltam túl. De soha nem fogom beismerni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878447#post878447][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.14. 22:27[/b][/url]

Egy rövid szusszanással pislog le az üzenetre az asztalon heverő telefonon. Nem, ezzel tényleg nem tud vitatkozni, azon pedig nem csodálkozik igazán, hogy a lány elveszik a technikai részletekben. Futólag felpillant, hogy ellenőrizze, még mindig a gránitoszlop takarásában áll, majd az asztalra könyököl és megérinti a képernyőt. Ekkor azonban újabb buborék jelenik meg az ablakban.
A mutatóujja milliméterekre az üvegtől torpan meg. Ismét fölnéz, ismét le. Hezitál pár pillanatig.
mit szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878448#post878448][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.14. 22:41[/b][/url]

A sor persze nem halad olyan gyorsan. Én meg a telefonomba bújok, holott tudom, nem ez a szokás. Ilyenkor kellene körbe néznem, kritikával illetnem mások ruháit meg frizuráit, de az nekem sose ment. És magamat illetően is nyugodt vagyok, mert tudom, teljesen megfelel az öltözékem. Nem tűnik ki ugyan semmilyen szempontból, de továbbra is elkerül azért a feltűnési viszketegség.
Megrezzen a telefonom, egyetlen roppant egyszerű és egyébként teljesen jogos kérdés villan fel, mégis lefagyok. Őszintén fogalmam sincs. Azt tudom, hogy erre mit kellene válaszolnom, legalább háromszor írom le a szót, csak hogy aztán kitöröljem, mert bár azt kellene írnom, köze nincs ahhoz, amit ebben a pillanatban szeretnék.
Unom ezt az előadást...
Tényleg meggondolom. Esküszöm. Többször is. De aztán mégis elküldöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878450#post878450][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.14. 23:12[/b][/url]

Felemeli a csészéjét és undorral iszik bele a kávéba. Gyűlöli, mindig gyűlölte a kicsit is kesernyés dolgokat, és az alkoholhoz is erőszakkal szoktatta magát hozzá, de így is megesik, hogy öklendeznie kell tőle. Ez az előadás azonban eltart még pár órát, ő pedig utána, ahogy megszokott, hazakíséri majd Madlent és csatlakozik hozzá egy késő éjjeli teára, mielőtt ismét Varsóba utazna.
Az asztalon előtte heverő két idióta kis pogácsa egyikéért nyúl, míg elolvassa a választ. Unja az előadást. Három pont.
Ha nem diszkréten egy oszlop mögött bújkálna, most elnevetné magát. Három pont. Hogy is fogalmazott Kamilla, ő nem olyan lány? Vidáman húzza közelebb magához a mobilját és harap bele a pogácsába.
szeretnél csinálni valami mást helyette?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878451#post878451][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.14. 23:26[/b][/url]

Haladunk, haladunk. És hálás is vagyok érte, mert úgy érzem, kell nekem az a pohár pezsgő. Így most látom Karina fejrázását, és esküszöm, hogy még egy horkantást is hallok, csak.... Csak most félre is söpröm őket szépen.
Igen.
Rövid és velős, és gyorsan el is küldöm, aztán kikérem azt a négy pohár pezsgőt. Teljesen rutinosan fogom meg őket, amint kézhez kapom, és mosolyogva megyek vissza a nagyszüleimhez, hogy koccintsak velük. Egy fél pillanatra el is gondolkodok, hisz én nem szoktam ilyen határozott lenni. Aztán már rendesen vigyorgok, mintha tényleg csak az a sokat hallott vicces sztori szórakoztatna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878452#post878452][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 00:08[/b][/url]

A másik pogácsát megkezdetlenül a zakója zsebébe csúsztatja, ahol a tértágításnak hála anélkül tűnik el, hogy ez kívülről feltűnő lenne.
Ami történik egyszerre tényleg szórakoztató, de szomorú is. Ugyan nem lát bele a lány fejébe ls azt sem tudhatja, hogy viselkedik a mindennapokban a saját barátaival és a saját közegében, de ha máskor fele ennyire bizonytalan a döntéseivel, akkor... csak reméli, hogy a csalódás, ami rá vár, az kíméletes lesz vele.
mesélj ezekről a tervekről

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878461#post878461][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 18:36[/b][/url]

Bár nem vagyok nagy ivó, és nem egyszer bizonyítottam már, hogy nekem nem is kell annak lennem, ez a pezsgő tetszik. Marja picit a torkom, ahogy bármi amiben van némi szénsav, de kellemesen édes.
És jól félre is nyelem, mikor megrezzen a telefonom, és elolvasom az üzenetet.
Pillanatok alatt pirosodik ki az arcom, ahogy az engem vizslató, értetlen tekintetekkel nézek szembe. Megrázom a fejem, és mosolyogva közlöm, hogy semmi baj nincs, aztán úgy döntök, azokra a percekre el is teszem azt a telefont.
Hamarosan vissza is megyünk a helyünkre, ahol aztán megkérem Rékát, cseréljünk helyet, had legyek még távolabb a nagyszüleimtől. A második felvonás is elkezdődik, én meg még adok magamnak pár percet, mielőtt újra előveszem a telefont.
Mesélni róla nem túl izgalmas...
Továbbra sem gondolkodok, szinte úgy küldöm el, hogy oda se nézek, a színpadra szegezem a tekintetem, és jóformán el sem hiszem, hogy ezt én csinálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878464#post878464][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 20:19[/b][/url]

Lehajtja a kávé gusztustalan, cukorszirupos maradékát, zsebre teszi a mobilját és óvatosan oldalra lép egyet, hogy a tenyerét az oszlopon megtámasztva kipillantson az árnyékából. A termet vidám beszélgetés zaja és parfümillat tölti be, az állóasztaloknál kisebb társaságok csoportosulnak, ebben a forgatagban pedig időbe telik, míg a ruhája színéről felismeri a tőle távolabb, neki háttal álló lányt. Remek, remek, remek. A szeme továbbsiklik a szépes lépcsősorra, amin át a páholyokhoz vezető folyosóra kerül majd, hosszú évek casual videojátékos tapasztalatának hála pedig agyba kirajzolja az útvonalat, amin át patkányként végigsurranhat anélkül, hogy szem elé kerülne. Igaz, magában a tény, hogy ilyen kínosan kerüli a lányt, eleget elmond arról, mit érez iránta, azonban, mivel nem ez az első alkalom, hogy valaki elől bujkál, ez nem okoz egzisztenciális krízist az életében.
Lehajtott fejjel és nem feltűnően, de viszonylag sietve vég át az emberek között, kaptat fel a lépcsőn, és csak akkor áll meg, amikor tudja, hogy biztosan a veszélyes zónán kívül került. Mielőtt visszatérne a nagyanyjához, még tesz egy kitérőt a mosdóba, ahol előveszi a magánál tartott üvegcséjét ezekre a nem várt izgalmakra, ezek után pedig egész jó hangulatban lép be a páholyba. További tíz-tizenöt perc telik el felületes beszélgetéssel (Minden jól alakul Charonnal? Igen? Nagyszerű, nagyszerű), mire pedig a nézőtér ismét elcsendesül és elsötétül, ő már szinte el is felejtette a korábbi intermezzót.
Aztán a telefon ismét megrezzen. Áhhh, tényleg. A mobilt rutinosan maga mellé teszi a székére és úgy, fél kézzel írja be a válaszát.
pedig hallgatlak

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878471#post878471][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 22:37[/b][/url]

Tény, ennél szórakoztatóbb színházas élményem nem igazán volt. És valahol szomorú, hogy most sem az előadás miatt van. Egyszerűen élvezem ezt a fajta kommunikációt, és súlytalannak érzem, mert meg sem fogalmazódik bennem, hogy ez bármin is változtatna. Élek a gyanúval, hogy Damian sem tudja épp mivel lekötni magát, ezért is megy bele a játékba. És jó ez így, esküszöm. Csak nem agyalni. A fényerő lejjebb véve, és tényleg mindent megteszek annak látszatáért, hogy engem érdekel az, amit a színpadon művelnek, hisz már nagyon régóta rágom a nagyszülők fülét, hogy legközelebb Párizsba menjünk, mert én ott akarom megnézni a Moliert, mert ott az igazi.
Ez ilyen két emberes terv. Kellesz hozzá...
A mosoly szmájli még véletlenül se marad el, és meglepően könnyen íródnak ezek a szavak. Persze, mert valahol sejtem, hogy ezek csak szavak maradnak, és nekem egyébként nem kell szembe néznem a Flaviu fiúval. Könnyen nagy így az arcom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878476#post878476][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 23:37[/b][/url]

Míg a válaszra vár, a színpadot nézi, azonban ahogy máskor, most sem érdeklit az ott zajló események.
Kegyes lenne tőle figyelmen kívül hagynia a lány üzeneteit vagy megkérni, hogy hagyja őt békén. Meggyőződése, hogy Kamillának vannak problémái és azok kényszerítik rá, hogy újra és újra megjelenjen, de csak azért, hogy negyed órával később ismét rácsapja az ajtót, hogy "soha többé ne beszéljenek". Ezekkel a problémákkal azonban a lánynak egyedül kell megküzdenie... Damian pedig nem kegyes.  Mert bármennyire tudja, hogy sem az üzengetés, sem pedig a fe-febukkanás nem vezet semerre, most lefoglalja a figyelmét.
A válaszra cseppet elhúzza a száját.
ennél jobban is tisztelhetnéd magad

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878477#post878477][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 23:46[/b][/url]

A telefon megint megrezzen, és el kell nyomnom a sóhajtást. Megbököm Rékát, némán jelzem, hogy kimegyek, mert kezd itt bent fojtogató lenni a légkör. Természetesen a büfét célzom meg, és sokkal jobb, sokkal kényelmesebb így, hogy nincs tele a tér emberekkel. Kikérem a másik pohár pezsgőt, amivel aztán szépen le is ülök a bőrkanapéra.
Nyugodtan add elő, hogy mennyire ismersz, mennyire a fejembe látsz, hogy szerinted mennyire tisztelem magam, de ettől még nem fogsz jobban ismerni. Egyetlen dolog volt, ami teljesen jól működött köztünk, és emiatt azt már nem tudom mással csinálni. Talán egyszer majd megköszönöm ezt is...
Gondolkodok? Dehogyis. Ingerült vagyok? Cseppet. Kezdem unni, hogy minden beszélgetésnek súlya kell, hogy legyen, hogy nem lehetünk csak simán el, mint az elején. Damian nem a pszichológusom, de még csak önismereti, vagy életmód tanácsadó sem, így bár nem így terveztem, sejtem, hogy hamar vége szakad ennek az üzengetésnek is.