A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873450#post873450][b]Sadie Sallow - 2024.02.09. 20:54[/b][/url]

Esküszöm, ha megtudom, ki tehet róla, hogy éppen ezzel a flúgos eridonos kis libával tettek párba, feldugom a pálcáját valami kellemetlen helyre és meg is forgatom.
Merlinre, mit vétettem én, hogy ezt érdemlem? Miért nem lehetek mindig Sigriddel? Ha meg épp beteg vagy elfoglalt vagy akármi, akkor vállalom szólóban is ám, nem kell hülye szabályokhoz ragaszkodni. Elvégre én is épp áthágok valószínűleg egyidejűleg többet is, mivel épp az egyik iskolai seprűn ülve próbálok meglógni a szőke elől.
- Kopj máááár leeee - morgom magam elé, de nagyon kitartó, és még egy kelletlen elismerést is megérdemel, mert abban a cipőben, amit visel, én már biztos, hogy a bokám és a nyakam szegtem volna két folyosóval korábban.
Leszállok a bejárati csarnok közepén, és hanyagul félrelököm a seprűt, ami lassan elsodródik tőlem, majd pár méter után koppan a kövön, de addigra felvont szemöldökkel és karba tett kézzel figyelem, amint a szöszi rendbe teszi a sminkjét. Én csak lazán dobok egyet hajamon és máris tökéletes vagyok újra.
Illetve továbbra is.
- Jázminnak repülő szőnyege van. Tudom, ez a nyomorult ország hajlamos a kelet felé húzni inkább, de azért ez túlzás - forgatom meg én is a szemeim. Csinálhatnánk versenyt is belőle, bár ebben is csak mögöttem loholhatna.
- Nézd, nyugodtan elmehetsz, majd jelentem, hogy ellógtad a melót, de az ne izgasson - ajánlom fel megnyerő mosollyal arcomon.
Kár, hogy hiába rúgatnék ki egy eridonos prefektust, jönne helyette másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873452#post873452][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 21:08[/b][/url]

Amúgymeg... hát vágjon fel nyugodtan. Hogy nem esett még le? Hogyan? Nem mintha azt kívánnám, hogy törné ki a nyakát, vagy hasonló, de... akkor is. Még a hajamba is beletúrok, nehogy nekem lelapuljon, mert én azt túl nem élem. Most lett festve nemrég, és annyira tökéletes, hogy esküszöm, bekönnyezik tőle a szemem.
- Hmmm... aranyvérű létedre nem is vagy ergya... meglepő - és tényleg, meg is lepődöm, hogy képben van a mesékkel. Nem kellene neki. Ebony se értette, miről beszélek, az a kettő meg, mint zsák meg a foltja. Még cuppantok is egyet az ajkaimmal, és Sallow felé fordulva, eresztek meg egy szikrázó mosolyt, csak hogy jelezzem, mehetünk. Én készen állok.
- Hogy aztán megfosszam magam a társaságodtól? - mímelem én az ijedtséget, még a mellkasomhoz is kapok, csak hogy kicsit fokozzam ezt a drámai helyzetet.
- Dehát... ezt kértem karácsonyra - még a pilláim is megrebegtetem, mert nem mondom, gáláns a felajánlás, még el is gondolkodnék rajta, ha nem az ő szájából hangzott volna el.
- Talán tehetnél kitérőt a Faház felé, hátha lesz ott valaki, aki segít... megvárlak - mert bizony a falak suttognak, és ami még rosszabb... pletykálnak is. Sadie meg tényleg úgy viselkedik, mint aki azóta nem volt ott, és a kéretlen feszültség sose jó. Szívemre venném, ha megtépáznám a gyengének ható idegrendszerét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873454#post873454][b]Sadie Sallow - 2024.02.09. 21:36[/b][/url]

Még ezzel az ócska intézményi vacakkal is úgy vettem a kanyarokat, mint egy profi, egy normális seprűvel állva hagytam volna Barbie-t. De mivel a jóleső szívatáson felül csak kénytelen vagyok ellátni prefektusi teendőim, és amilyen könnyedén jelenthetném én őt mulasztásért, ő is ugyancsak megtehetné velem, kénytelen vagyok végül bevárni. De ahogy ott állok, és várom, hogy rendbe szedje magát, már félig-meddig meg is bántam józan döntésemet.
A szemöldököm már jóformán a hajamig felszaladt, de szavaira majdnem el is nevetem magam, de csak valamiféle krákogó kuncogásra futja.
- Hogy aranyvérű létemre..? Te beszélsz? A fajtád egyáltalán tudja, melyik végén fogja a pálcát, vagy minden alkalommal ki kell lesned a könyvből? - Igazából az is kész csoda, hogy a mágia nem testesül meg, csak hogy képen röhögje az összes fél- meg sárvérű senkiházit.
Csöpög a gúnytól minden szava, és rendesen fel is piszkál vele, aprókat bólogatok, mint aki elfogadta a kihívást, de arcomról lerí, hogy úgy gondolom, fogalma sincs, kivel húzott ujjat. Mert hát tényleg nem tudja. Kis butus.
- Ó, ha a társaságomra vágysz, intézhetek neked egy büntetőmunkát, miután leadtad a jelvényed. Eskü minden egyes másodpercét érezni fogod - biztatom nagylelkűen, őszinte odaadást kamuzva arcomra.
De aztán kissé rá is fagy képemre, és átfordul pillanatnyi megdöbbenésbe, de nem. Nem célozhatott arra. Arról senki sem tudhat. Főleg nem egy ilyen plasztiktündér, akiről lerí, hogy kedvenc időtöltése a pletykálás.
- Mi lenne, ha inkább rajtad segítenék? Nem megy a cipődhöz ez a talár - jelentem ki, és egy pálcaintéssel a felrántom a fejére az eddig bokáját érő anyagot. - Jaj, bocs, nem akartam! - sápítozom megjátszott ijedséggel, és még rá is tekerem újabb intéssel, lehetőleg jól összeborzolva haját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873457#post873457][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 21:55[/b][/url]

- A fajtám? - megütközök. Arcomról eltűnik a mosoly, de csak egy pillanatra, aztán ugyanolyan édesen mosolygok.
- Ó drágám, kicsit többet figyelnél magadra, te is nézhetnél ki így... az arcod például szép... a szemöldököd se menthetetlen... erre akartál célozni, ugye? Mert Löwenherzként nem igazán nyelném be azt, amit még csak feltétezni sem vagyok hajlandó. Amúgyis... vérségi kérdésekkel jönni tökre 2013 - meg a szám is elhúzom, mert egyszerűen nem.... sose fogom megérteni, miért akadnak fent az emberek még ezen.
Nem, nem ijeszt meg... és nem rettent el. Amíg az adok-kapok megy, én teljesen jól szórakozom, már azt leszámítva, telik az idő és érdemi történés nincs, így haza se érek időben.
- Egyszer már elvették... ezt velem fogják eltemetni, de köszönöm - nem szégyenkezem, és még titkot se csinálok belőle tekintve, hogy felesleges, mert a nyomi évnyitón ott volt mindenki.
Őszintén megdöbbent a reakciója, hogy két pillanat alatt ennyire ki lehet zökkenteni, pedig csak láttam őt odamenni, aztán meg Seant, a többit tényleg a portrék fecsegték. Így ahelyett, hogy kiakadnék, még fel is nevetek.
- Ezt nem hiszem el - komolyan, mint aki megtudta, hogy új tokot dobnak a piacra, úgy érzem magam.
- Most komolyan? Warrennel? - azért akkora köcsög nem vagyok, míg a hajam rendezem,és a taláromból hámozom ki magam, még közelebb is araszolok a lányhoz, és csak suttogok. Tényleg suttogok, de a vigyorom olyan lelkes, hogy azt szavakba nem lehet ontani.
- Nem félsz, hogy az apja kiátkozza belőled a lelket, és elás a hátsókertbe? Úgy hallottam, a pszichopaták nem a szíve csücskei, és bocsi, de rólad az hírlik, az vagy...mondjuk szerintem nem, csak sajátos a védekezési mechanizmusod... - még végig is nézek rajta, végre komolyságot erőltetve magamra.
- De ha megfogadsz egy kéretlen jó tanácsot.... erőltess magadra nyugalmat... és hagyd, hogy azt higgyenek, amit akarnak... mert az, hogy egyből pálcát rántasz... nagyon levágós, de tudom... Ebonynak is hiába magyaráztam, pöpecül értetek ahhoz, hogy megnehezítsétek az életeteket... mehetünk? - még bele is karolok én, esküszöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873458#post873458][b]Sadie Sallow - 2024.02.09. 22:26[/b][/url]

Őszintén, fel sem merül bennem egy pillanatra sem, hogy esetleg pont ő aranyvérű lenne. Hisz csak rá kell nézni..! Egy valamennyire is magára adó tisztavérű boszorkány nem próbálna ennyire muglinak látszani. Persze tényleg irigylésre méltó az arcbőre, de minden más azért túlzás! Vajon a szempilláit varázslattal csinálta meg így? Fókusz, Sadie!
- Lehet róla szó - biztosítom felőle, hogy ha a jelvényével szeretne a föld alá kerülni, a teljes támogatásomat élvezi. - Csak egy szavadba kerül, és intézem.
Tudom, én és a vaj szívem. Szinte esedezik érte, hogy hidegre tegyem, és ki vagyok én, hogy ilyen kis hercegnők álmának útjába álljak? Főleg miután olyan dolgokra kezd utalásokat tenni, amiről nagyon nem lenne szabad tudnia.
Szinte rögtön meg is bánom, hogy pálcát ragadtam. Gyakorlatilag már csak indulatból kerül a kezembe, és ez kezd egy nagyon rossz beidegződéssé válni.
- Idefigyelj, Löwenherz! Nincs türelmem a lányos hülyeségeidhez - sóhajtok ingerülten, próbálva úgy tenni, mintha az értelmetlen süketelése bosszantana, nem az, amit mond.
Nem hiszem, hogy valódi bizonyítéka lenne bármire is, és ha úgy teszek, mint akinek fogalma sincs, miről zagyvál, talán elbizonytalanodik abban, amit hinni vél.
- Nézd, én rohadtul hagynám, hogy azt higgy, amit akarsz, de ha másoknak is továbbadod, az már probléma. Még ha nyilvánvaló hazugság is, biztosan találsz még olyan hülyét, mint te, aki elhiszi, és rossz híremet keltitek. - Apró, de örömtelen nevetést hallatok. - És ha így lesz, hamar megtudod, igaz-e, hogy pszichopata vagyok.
Aztán intek egyet magam elé, hogy mehetünk.
- Csak utánad. - Azért még a kezem ügyében van a pálca, hátha a háta közepébe kéne küldeni valami rusnya átkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873476#post873476][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.10. 16:00[/b][/url]

Igazság szerint... van annyi dolog, amin kiakadhatok, hogy azon, hogy összeraktak engem a rellonossal, nem tudok. Talán még a stílus lenne, amin kiakadnék, ha nem szoktam volna már meg... és nem lennék anyám lánya. Persze megértem a többieket, Sadie tud igazán... köcsög lenni, csak hát....
- Majd ha jön az öngyi időszakom, mindenképp felkereslek - biccentek, biztosítva róla, hogy ezt azért nem felejtem el. Tiszta önzetlen ez a lány, nem is értem.
Persze hamar elnevetem magam, főleg, hogy Sadien is látom, még ő is rájön, hogy ez egy rossz lépés volt részéről.
- Megértem - biccentek, de még mindig fölényesen mosolygok, mert tudom, hogy igazam van, és ami a legszebb... tudja ő is, hogy ebbe beletrafáltam.
- Ezekhez nekem se lenne - mármint.. ha valaki a fejemhez vágná, hogy látott engem csókolózni, biztos megverném átok híján. Én ugyanis nem csinálok olyat, az is csak.. véletlen volt, mert nagy volt a szám. Majd legközelebb befogom időben.
- Ha nem akarod, hogy kellemetlen szituról pletykáljanak, ne kerülj kellemetlen szituba - tárom szét a karom, nagyokat is pislogok mellé, mert úgy érzem, ezzel most nem csak az ő, de az egész világ problémáját megoldottam. Szivike.
- Brr... ha így folytatod, te leszel a mumusom... eskü - forgatom meg a szemem újfent, aztán a vezényszóra, meg is indulok, de szigorúan mellette, eszembe sincs hátat fordítani neki.
- De most komolyan. A faházban? Tökre nem higiénikus - húzom el a szám, még meg is borzongok. Én képtelen lennék ilyesmire, azt hiszem.
- Ne ítélj el, aki nem csinálja, az beszél róla - rebegtetem meg a pilláim, ahogy ránézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873478#post873478][b]Sadie Sallow - 2024.02.10. 16:35[/b][/url]

Látom rajta, hogy nagyon poénra veszi a dolgot, de ha ennyire könnyelmű, nyilván nem hallott még elég pletykát rólam, vagy épp nem a megfelelőt. De ha elég sokáig húzkodja ki a gyufát, könnyen a fasz rosszabbik végén találhatja magát, ahogy mondani szokás. Na nem azért, mert valaki megfekteti, illetve de, csak nem úgy, hanem egy átokkal, vagy egy jól irányzott pofonnal.
Nagyon igyekeznem kell, hogy megőrizzem a hidegvérem, és fapofával tudjak reagálni a sajnos nagyon is igaz eseményekre, melyekkel szembesít. De biztos nem fogom önként megadni neki ezt a győzelmet.
- Ahhoz nem kell semmilyen szituba keveredni, hogy holmi irigy szűzpicsák hazugságokat kezdjenek terjeszteni. Vagy téged talán senki sem irigyel? - kérdem felvont szemöldökkel. Elvégre állati szép csaj, ha egy idegesítő mitugrász is közben, de persze csak utóbbi tulajdonságát hangoztatnám előtte.
Inkább el is indulunk arra az járőrmunkára, ami persze teljesen felesleges, ha végigpofázza az egészet, mert már két folyosóval előbb tudni fogják, hogy jövünk, ha netán kint mászkálna még tilosban valaki. Ha még érdekelne is ez az egész lefülelősdi, szóvá is tenném, de rohadtul nem mozgat meg. Tőlem aztán az császkál takarodó után a házán kívül, aki akar. Csak engem hagyjon békében.
Horkantok egyet szavaira. Helyes, féljen csak. Vagy ha még nem teszi, majd eljön annak is az ideje.
Vagy lehet meg kéne sürgetni a dolgot, mert Löwenherz köti az ebet a karóhoz, illetve engem a faházhoz. Amit nem hagyhatok neki.
- Továbbra se tudom, miről rebegteted a pofazacskóidat, Mókuspofa. De ennyire dugni akarsz valakivel, fogd be inkább, és csináld - torpanok meg, kissé elvesztve a türelmem. Ha beszélni szándékozik róla másoknak is, legjobb lesz most leállítani, amíg még lehetőségem van rá. - Van kiszemelted? Összehozzam neked vele? Meggyőző tudok lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873479#post873479][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.10. 16:54[/b][/url]

- Nem tudom... de majd megkérdezem - őszintén mondom. Nem érdekel, ki mit gondol rólam, valahogy sosincs időm azzal foglalkozni, hisz most is... ki se látszom a teendőkből, és igazán elkeserít, hogy mennyi embert kell nekem összekanalaznom úgy, hogy nem is értek hozzá igazából.
- A pletykák tök jók. Beszélnek rólad. Pletykálnak rólad, szóval biztos, hogy valamit jobban csinálsz, mint ők. A jelentéktelen emberekről nem beszélnek - megvonom a vállam. Nem mondom, hogy nem húz fel alkalomadtán, mikor valakivel összeboronálnak, de... gyorsan le is nyugszom, mert tudom, hogy a pálcámmal sem piszkálnám meg.
- Nézz meg engem, máig visszahallom az évnyitóm... sőt... véla is vagyok, vigyázz Sallow - kacsintok is mellé. Az volt eddig a legjobb. Mármint tényleg. Szóval vagyok olyan szép, mint egy véla. Ez meg számomra bőven jó visszaigazolás ahhoz, hogy tudjam, megéri nekem reggelente két órával korábban kelni.
- Most hogy mondod... - torpanok meg, még figyelek is arra, hogy közel hozzá. Hogy a mellkasom épp csak de súrolja, és kiül megint az idegesítő mosoly az arcomra.
- Lánnyal még nem próbáltam - rebegtetem meg a sűrű pilláim, hol a rellonos szemeit, hol az ajkát nézve, csak mert biztos vagyok benne, hogy ez váratlanul éri. Ahogy általában mindenkit, aki nem hiszi el, tényleg nincs bennem semmi szégyenérzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873480#post873480][b]Sadie Sallow - 2024.02.10. 17:20[/b][/url]

Abban mondjuk van igazság, hogy csak arról pletykálnak, akiről érdemes. Aki egy kicsit is érdekes. A szürke senkik érdektelenek, és még egy szaftos hírverés se segít a megítélésükön. De azért nem teljesen mindegy, miféle pletykák terjednek rólam, elvégre jobb szeretném, ha nem a szexuális kalandjaim okán ribancoznának le, hanem mert tartanak tőlem.
Elhúzom kissé a szám, amolyan undorodva, bár hangsúlyából úgy sejtem, csak egy róla állított pletykát visszhangzik, és valójában nem egy félvér förtelem.
- Tartogasd azoknak, akit meghatsz vele - mondom, mivel nyilván szentül hiszem, hogy rám a vélamágia nem hat. Ó, hogy mekkorát tévedek!
Aztán megtorpan ő is, sőt, kis híján nekem is jön, és ilyen közelségből meg is csapja orrom az illata. Igaz, hogy az előbb futott utánam, valahogy megúszta, hogy megizzadjon, és undi legyen, helyette van pofája olyan illatot árasztani, hogy akaratlanul is mélyen beszívom a levegőt.
Még jó, hogy kitörő felháborodásom előjelének tudom álcázni. Elhátrálok tőle, és úgy nézek rá összeráncolt szemöldökkel és felhúzott felső ajkammal, mintha épp összehányta volna magát előttem.
- Megőrültél!? - fakadok ki. - Nem vagyok vevő a beteges perverziódra, Löwenherz.
A bolondját járatja velem. Direkt triggerel. Előbb azzal, hogy nem is teljesen ember, most meg a ferde hajlammal. És még azt várja, hogy bevegyem, hogy aranyvérű?
- De azt látom, hogy még mindig sok a feles energiád, szóval lehet rögtön egy orgiát szervezek neked. - Persze nyilván csak pasikkal. - Vagy talán azt is próbáltad már?
Valószínűbbnek tűnik, hogy csak a szája nagy, és még a kezét se fogta meg senkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873481#post873481][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.10. 17:43[/b][/url]

- Azért egy véla... nagyon keveseket nem hat meg... De szerencsédre nem vagyok, viszont imádom, hogy tartanak olyan szépnek - könnyen le lehet engem venni a lábamról, kérem szépen. Most is elbazsalyogok magamnak, szinte kézzel fogható a magabiztosságom, na meg a tény, hogy a rellonos sértései mennyire lepattannak rólam. Pedig csak ennyi a titka. Ha rendben vagy magaddal, és jól érzed magad úgy, ahogy vagy, nem tudnak rajtad fogást találni, és nem is tudnak megbántani. Én meg mindig leginkább magamnak akarok megfelelni, és főleg magammal törődök.
Azonban vannak olyan helyzetek, amikor még a saját határaim is átlépem. Kezdem azt hinni, nekem nincsenek is olyanok, és jaaaaa, ennyit arról, hogy megtanulom idejében befogni a szám. Majd holnap.
- Pedig. Téged még meg is csókolnálak... - búgom is, természetesen rájátszva az egész helyzetre. Viccesnek tartom, ahogy kiül az érzelem az arcára. De ő nem is barátja Kevinnek, vajon tudja, hány nem hagyományos pár van ebben az iskolában? Kétlem, mert már kiiratkozott volna.
- de fogalmam sincs, hány Seanéhoz hasonló helyen járt még a szád, és azért vannak elvárásaim - nevetek fel, aztán hogy a dolgom végezzem, szinte berobbanok az egyik ajtón, ahol sejtem, kapásunk lesz.
- Jó estét, ugye nem zavaro.... Nemár... te lány... miért csinálod ezt magaddal? Mi nem volt világos elsőre? - csalódottan csóválom a fejem, ahogy a srác elrebben, a lány meg lefagy terpeszben az ablakpárkányon.
- Hallod Sadie, szerinted melyik a szánalmasabb? Lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, vagy lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, és mikor rájössz, hogy csak egy vagy... lefeküdni vele még egyszer? Most komolyan? Semmi tartás? Tényleg? - össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, nagyot sóhajtok is mellé.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873483#post873483][b]Sadie Sallow - 2024.02.10. 18:06[/b][/url]

Önbizalomnak ez a csaj sincs híján, és van is mire, nem mondom, hogy nincs, csak hát közben teljesen hülye, normális férjet az életben nem fog kifogni magának. Kivéve persze, ha beházasítják valahova. Szerencsére nincs bátyám vagy öcsém, így a mi családunk megússza ezt a katasztrófát.
- És én azon kevesek közé tartozom - jelentem ki, amit szentül hiszek, és amit illetően nagyon is tévedésben élek.
És azt is hiszem egyébként magamról, hogy nehéz kizökkenteni, meglepni, de ennek a szőke libának valahogy összejön, talán azért, mert nem néztem ki belőle, hogy egyáltalán poénkodna ilyesmivel. Viszont a kezdeti undorom helyét átveszi a hanyag megvetés, mert ahogy tovább üti a vasat, már meggyőződésem, hogy csak szórakozik velem. Márpedig nem hagyom annyiban, hogy kiélvezze, hogy zavarba hozott, az hétszentség!
De mielőtt reagálhatnék hazug szavaira, amiket elém lök, belökődik az egyik ajtón, ahová én amúgy biztos nem néztem volna be, mert ki nem szarja le, de ő úgy látszik komolyan végezni akarja a munkáját.
Belépek utána én is, és unottan intek a srácnak, hogy tűnjön a francba, aztán a lány felé bökök pálcámmal, mire összekoccannak térdei.
- Na kotródj innen, mielőtt még rádveti magát Löwenherz - mondom neki hanyagul, majd suttogva hozzáteszem prefektustársam felé böködve fejemmel: - Leszbi.
Aztán visszafordulok az eridonos felé, és gúnyosan elmosolyodom.
- Szóval, akarsz még csókolózni? Most már válogathatsz is, ketten vagyunk - visszapillantok a másik lányra. - Vagy esetleg megvoltál Sean Warrennek is? Mert válogatós ám a hölgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873553#post873553][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.11. 13:55[/b][/url]

- Persze Sallow. Ritka kivétel vagy. Egy valóságos kincs. Már csak el kéne ásni - hogy milyen gyorsan ragadnak rám a dolgok. Még ki is húzom magam nagy büszkén, mert még én is érzem, hogy ez.... ez jó volt.
Közben meg látom rajta, hogy sikerült kizökkentenem, és talán kicsit elbátortalanítanom, amire büszkébb nem is lehetnék. Ember, még csak pálca se kellett hozzá. Ami amúgy szerencse, mert maximum megcsikizem vele, de ezt neki nem kell tudni. Sőt. Senkinek se. Nem remekelhetek én mindenben. Bőven elég a tudat, hogy fejlődő tendenciát mutatok.
Persze a dolgom is végezni akarom, mert azért vagyok itt. Nem mintha nem élvezném a rellonos bosszantását, főleg így, hogy tudom... tényleg kizökkentem a kis mókuskerekéből. Be is rontok az egyik terembe, és csalódottá válok az elém terülő látványtól. Azonban az sem tart sokáig, mert hangosan felnevetek, mikor Szadi is becsatlakozik. Kivételesen még csak nem is idegesítő a kacaj, ami kijön a számon, talán pont azért, mert őszinte.
- Ne is törődj vele, zavarja, hogy nem akarom megcsókolni - még legyintek is, elnéző mosollyal az arcomon, a fejem is megrázom, aztán hirtelen fordulok Sadie felé.
- Tudod mit? Inkább majd akkor kereslek, ha ki akarom próbálni lánnyal... - még kacsintok is mellé, továbbra is vigyorogva, ahogy elhaladok mellette. Direkt lengetem meg úgy a tincseim, hogy súrolják az arcát.
- Nyugodtan dobj fel, nekem mára elég volt - még nyújtózok is egyet. Komolyan, mint akin rajta van a világ összes fáradtsága. Aztán még intek, mielőtt kilépnék a teremből, aztán meg a kastélyból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873556#post873556][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 15:25[/b][/url]

Vicces, hogy az elásásommal viccelődik, mert bennem is felmerült vele kapcsolatban ugyanez, azzal a különbséggel, hogy őt egész biztos nem találnák meg többet. De kár lenne..!
Persze nem ér annyit, vagy legalábbis próbálom magam visszafogni ezzel a már unalomig ismételt, bárkire ráhúzható anekdotával, de ezeknek az eridonosoknak különösen erős érzékük van hozzá, hogy felhúzzanak.
Hiába leszbizem le, nem zavaztatja magát, sőt, még rá is kontrázik, mire csak ciccenek egyet.
- Inkább hálás vagyok, tartsd is meg ezt az egy szem jó szokásod!
A menekülőre fogó lány után prefektustársam is távozóra veszi, nekem pedig egyáltalán nem áll szándékomban útját állni. Egy pillanatra persze eljátszok a gondolattal, hogy tényleg beköpöm, amiért korábban meglépett, de valószínűleg lenne annyi esze, hogy felhozza ellenem, hogy én pedig seprűvel repkedtem a folyosón. Nem érné meg kirúgatni, ha cserébe én is visszaadhatnám a jelvényem.
Így aztán csak hanyagul intek felé, miközben távolodó kopogását hallgatom cipőinek, aztán még pár pálcasuhintással rendet teszek a tetthelyen, és én is visszaindulok saját klubhelyiségem irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873565#post873565][b]Kakasi Gabriella - 2024.02.11. 17:07[/b][/url]

Mikor úgy találta, Krausz kinézelődte magát, gondos tyúkanyó módjára terelte tovább őt.
 - Ez elég sokat elárul arról, hogy a Minisztérium sem képes a saját háza tájékán rendesen felsöpörni - szakadt fel belőle kegyetlenül őszinte véleménye. Hangja megvetően csengett, kiérződött belőle, mi a véleménye általánosságban az intézményről. - De ezt legalább előnyünkké lehet kovácsolni.
 Próbálta hangsúlyozni a férfi előtt, hogy igyekeznek kézben tartani a dolgokat, de nehéz volt őszintének látszania, ha egyszer ő maga sem volt képes elhinni, amit mond.
 - Amint alkalmam lesz rá, elküldöm az irodájába a neveket és a velük kapcsolatos papírjainkat - bólintott kelletlenül. Ráfordult a lépcsősorra, ami a nagyterem felé vezetett. - Gondolom, ami a legjobban érdekli elsőként, mennyire sikerült restaurálni a tavalyi katasztrófa helyszínét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878669#post878669][b]Császár Mátyás - 2024.05.21. 10:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878670#post878670][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.21. 11:14[/b][/url]

Kifelé igyekszem a kastélyból, egy kicsit sietősen is talán, mert vár a munka. A fejemen látszik, hogy még nem ébredtem fel teljesen. Szerencsére senkivel nincs első órám, helyette a Hoppanálási Vizsgaközpontban akad némi elintéznivalóm. Annyiból vagyok időben megkötve, hogy késő délelőtt már vissza kell érjek az iskolába, mert a negyedik évfolyammal folytatjuk a mágikus közlekedési gyorstalpalót. Idén egy kicsit lassabban haladok velük, hátha jobban rögzülnek az alapok.
A lépcsősoron leérve megakad a szemem egy tanácstalannak tűnő diákon. Nem igazán ismerős a számomra, de elmélyülten szorongat egy térképet a kezében, úgyhogy gondolom órára igyekszik. Meg amúgy is, mindjárt kezdődik a tanítás, aki pedig ilyenkor tantermen kívül csatangol, az könnyen a prefektusok előtt találhatja magát...
- Szia, segíthetek esetleg? - fordulok oda hozzá egy barátságos mosollyal, mikor mellé érek. - Milyen órád lesz? - próbálom mihamarabb útbaigazítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878695#post878695][b]Császár Mátyás - 2024.05.21. 20:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878701#post878701][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.21. 20:49[/b][/url]

Mindig elmosolyodom, ha azt hiszik, hogy még diák vagyok, márpedig a tegeződésből erre következtetek, de amúgy sem ragaszkodom a magázódáshoz. Végül is, nem vagyok én olyan öreg. Tavaly fejeztem be a pedagógia képzést, tehát az idei tanévtől számítok hivatalosan tanárnak. A kinézetem és a korom még egyáltalán nem áll távol azokétól, akik itt tanulnak, de persze elvárom a tiszteletet. Mégsem vagyok szigorú, sőt... Úgy érzem, könnyen át tudom érezni a diákság problémáit, és akár közvetíteni azokat a tanári gárda felé.
- Semmi baj - megesik az ilyen, még a régebbi motorosokkal is. Nagy ez az iskola, megannyi felfedezni való helyiséggel. - Ó, hát ő egy kicsit szigorú, de nem hiszem, hogy megenne emiatt - Kakasi tanárnő a dédnagymamám lehetne, nehéz természet kissé, szigorú, de nagy tudású hölgy, van aki imádja, van akinek feláll a szőr a hátán a neve hallatán. Egyelőre nem akarom megijeszteni őt ezzel.
- Itt vagyunk most - bökök a mutatóujjammal a bejárati csarnokra a térképen, miután átveszem tőle. - A nyugati szárny földszintjén. A bűbájtan terem az első emeleten található. Kövesd a lépcsőket fölfelé, aztán egyenesen a folyosón, majd jobbra - mutatom meg az irányt előbb a térképen, aztán a karommal a valóságban is.
- Még nem tanítottalak, azt hiszem. Hányadikos vagy? Melyik házba jársz? - érdeklődöm barátságosan. - Én Ivanich Benett vagyok, és egyébként hoppanálást oktatok. Nem tudom, mennyire ismered ezt a közlekedési módszert - nem állom meg, hogy ne büszkélkedjek el a saját tantárgyammal, hátha egyszer még felveszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878732#post878732][b]Császár Mátyás - 2024.05.22. 16:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878853#post878853][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.25. 15:01[/b][/url]

Aprót nevetek a megjegyzésén, és belül magamra ismerek. Sajnos nem valami gazdag családban nevelkedtem, nálunk is nagyon fontos volt a pénz, és amikor bekerültem az iskolába, úgy éreztem, hogy nagyon jól kell teljesítenem. Szerettem volna megalapozni a későbbi hivatásomat a megszerzett tudással. Mivel sokáig nem tudtam, hogy varázsló vagyok, ezért kamaszként tárult elém a varázsvilág. Végig olyan érzésem volt, hogy csomó évvel le vagyok maradva az aranyvérűekhez képest. Úgyhogy szorgalmasan pótoltam mindent, szerencsére belejöttem a pálcahasználatba.
- Lehet, hogy csak siettél, szorított az idő, emiatt nem nézted meg jól az irányokat? - találgatok arról, hogy miért tarthatta rosszul a térképet. - Én egyébként a Levitába jártam annak idején - árulom el neki büszkén. Szerettem azokat az éveket, jó visszagondolni rá.
Újból mosolyognom kell, mert szegényt sikerül teljesen sokkolnom azzal, hogy tanár vagyok. Hát, ezek szerint jól tartom magam, felfoghatom egy apró bókként a külsőmre. De szegény úgy néz rám, mintha hatalmas bűnt követett volna el, amiért diáknak nézett.
- Jaj, ugyan, nem kell ennyire udvariaskodnod - legyintek, és én is elpirulok a kedvességén. Nem történt semmi, próbálom is megnyugtatni. - Nem voltál sértő. Gyakran tévedsz el egyébként? Jól kijössz az Eridonban a többiekkel? - érdeklődöm, nincs-e esetleg egyedül, mert ha vannak barátai, talán tudnak neki segíteni eligazodni, és mehetnek máskor együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878857#post878857][b]Császár Mátyás - 2024.05.25. 16:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878976#post878976][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.26. 22:14[/b][/url]

Nem igazán tudom tagadni ezeket a tényeket, ezért csak elhúzom a szám, és bólintok egyet. Mi tanárok néha különböző módját választjuk a fegyelmezésnek. Én próbálok jobban szót érteni a fiatalokkal, a kis korkülönbség miatt, de ha olyan idős leszek, mint Kakasi tanárnő, azaz Kakasi igazgatóhelyettes asszony, akkor lehet, hogy már én is befásult leszek és könyörtelen. Még addig hiszek abban, hogy a szép szóval is el lehet érni javulást.
- Jó tanulónak számítasz egyébként? Mert ha igen, és a magatartásoddal sincs baj, akkor nem hiszem, hogy félned kell tőle - adom meg a helyesnek ítélt választ, amivel talán eloszlatom a félelmét és az aggályait a tanárokkal kapcsolatban. Csak ne csináljon csínyeket, és velem se lesz gondja. - Hát igen, általában a rellonosokra szokták mondani, hogy nehéz velük, de ez is inkább csak sztereotípia - a saját véleményem csak nem osztom meg, miszerint diákként valósággal rettegtem tőlük, sokuk bántott is, de ez egy hosszú történet lenne, és nem vetne jó fényt a mostani generációra.
- Persze, de nem kell magázódnod - nyugtatom meg ténylegesen, és már el is pirulok az udvariasságától. - Például miken, ha szabad kérdeznem? - kíváncsi vagyok rá, de csak ha szívesen elmondja. Talán megtudom, milyen hobbijai vannak, vagy ha nyomasztja valami a lelkét, esetleg bántották, akkor jól jöhet egy tanár hallgatósága.
- Nahát, akkor úgy sokkal könnyebb gondolom az élet az iskolában, főleg ha egy körletben laktok. Még a szobátok is közös? Remélem, ha találkozom vele, nem foglak titeket összekeverni véletlenül... Mennyire hasonlít a jellemetek? - szórakozom el a gondolaton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879112#post879112][b]Császár Mátyás - 2024.05.29. 21:07[/b][/url]

- Igen, főleg a repüléssel és pálcás mágiával bánok jó, az elméletek és a bájitaltan meg annyira nem megy jól, de sosem buktam meg. - ahhoz, hogy idővel nagy kviddicses leszek, aki az apukája által készített seprűjével nyer bajnokságot, kellenek a jó jegyek. Anya szerint. És mivel anya szava szent, ezért, természetesen tanulok is rendesen. Meg Miki is, ő is kviddicses szupersztár szeretne lenni. - Könnyűnek nem könnyű, mert elég nagy az arcuk. - felelem egy laza vállrándítással, mert tényleg nagy arcuk van azoknak, akikkel közösek az óráink.
- Seprűkön. Apu seprűkészítő, és lányokon. Mostanában sokat gondolok a lányokra. Nem szeretnék rájuk gondolni. Szerintem meg is bűvöltek, mert eddig nem gondoltam rájuk. Most meg van, hogy állandóan. - rajtam a sor, hogy elpiruljak, mert ez nagyon titkos információ volt, amit csak pár embernek mondtam el, de egy tanár, akit tegezhetek is még belefér a bizalmi körömbe.
- Igen, és otthon is közös a szobánk, Bogolyfalván lakunk a szüleinkkel, de főleg a kastélyban vagyunk, mert ők sokat dolgoznak meg elutaznak és mi nem szerettünk volna kimaradni a koleszos életből. - a kolesz mindenre megtanít és sokkal önállóbb leszel, mintha mindig hazamennél, ahol a kedvencedet főzik, ezért is döntöttünk úgy, hogy jó ötlet lesz ez. - Én többet beszélek, ő logikusabban gondolkozik. A szüleink is össze szoktak keverni minket, így nem baj, ha te is keversz. Neked van testvéred? - könnyen visszajön a számra a tegezés, könnyebben megy, mint a magázódás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879133#post879133][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.30. 15:22[/b][/url]

- Ha megy a bűbáj, a többi már csak részletkérdés. De ezt csak magunk közt mondom - jelenik meg cinkos mosoly az arcomon. Lehetnék álszent, és belemehetnék abba, hogy mennyire fontos az elmélet. Én amúgy azt is szerettem. De az a lényeg, hogy ne bukjon meg, és azt tanuljon igazán, ami érdekli, amiben jó. A sok tanulást anno a szociális életem bánta. Ami amúgy se biztos, hogy lett volna, de így az esélyét is elvette a magolás. De azért boldogan gondolok vissza a diákévekre.
- Szerintem megbukni csak az tud, akit abszolút nem érdekli. Hozzám járnak páran korrepetálásra egyébként. Varázslatelméleten végeztem eredetileg az egyetemen, ezért a bűbájok világa is közel áll hozzám például - újságolom el neki büszkén. Igen, akik többször futnak neki egy évfolyamnak, azokkal szeretek foglalkozni, hogy fejlesszük együtt a pálcahasználatukat. Bár remélem, az ő esetében erre nem fog sor kerülni. A rellonos megjegyzésén csak nevetek egyet, és egyetértően bólogatok. Jól tudom, miről beszél.
- Nos, khm... Ez ebben a korban teljesen természetes. Ne érezd magad rosszul emiatt, de persze ne hagyd, hogy teljesen eltereljék a figyelmedet a barátaidról és a tanulásról, vagy a tesódról - okítom, miután megköszörülöm a torkomat. Nagyon megtisztel a bizalmával, zavarba is jövök, hogy mit mondjak erre az őszinte vallomásra. - Ha pedig van olyan konkrét lány, aki tetszik, ne félj nyitni felé - teszem még hozzá mosolyogva. - A seprűkön azért, mert kviddicsezni is szeretsz amúgy? Én félek a magasaban - terelem aztán tovább a témát.
- Az Eridonban nagyon jó a közösség. És a Bagolykő nem az a tipikus koli, amilyenbe a varázstalanok járnak, szóval jól döntöttetek. Várj csak, hogy is hívnak titeket? - kapok a fejemhez, mert mintha még nem árulta volna el ezt a fontos információt, hogy később megjegyezhessem. Lehet, hogy ha a testvérével is találkozok, akkor majd meg tudom lepni.
- Haha, hát gondolom az ikreknél nem egyszerű. Képzeld, nekem négy idősebb testvérem is van. Három fiú, egy lány felállásban. A legidősebbeknek már családja van, mindannyian kirepültünk otthonról, de sokáig egy szobában laktam a legfiatalabb bátyámmal, akivel mindig is utáltuk egymást -  mesélek neki, s meg is borzongok, ahogy felidézem a múltam ezen emlékeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879194#post879194][b]Császár Mátyás - 2024.06.01. 14:26[/b][/url]

Az én arcomon is mosoly jelenik meg arra, amit mond, mert valóban ez a helyzet. Szerencsére még sosem robbantottam fel semmit. Persze voltak, akik azért igen. Volt néhány nehezebb varázslat is, amit nem mindenki tanult könnyen, de súlyos fizikai sérülés sosem történt. - Rendes tőled, hogy segítesz nekik, ők meg okosak, mert nem kockáztatják sem a saját, sem mások testi épségét. - ha azok, akik gyengébbek nem gyakorolnak, akkor az iskola után is nagyon veszélyesek lehetnek. Szerencsére a bájitalok ritkábban jönnek elő az emberek életében és a legtöbb bájitalt készen meg lehet vásárolni.
- Arra sosem lennének képesek! - tiltakozom azonnal, még a fejemet is megrázom. Hogy egy lány miatt elszakadjak Mikitől?! Nem, ez soha nem fordulhat elő! Miki és én életünk végéig együtt leszünk, és ha lesznek feleségeink, majd egymás mellett fogunk lakni, közös udvarral. Ez eldöntött tény. - Nincs konkrét, most mindegyik tetszik. De egy csomónak van barátja. - nekem azért nincs barátnőm, mert egyet se tudok kiemelni, akibe bele lennék zúgva. Csak tetszenek. Szép a hajuk, meg a mosolyuk, meg az, ahogy sétálnak és ring a testük. Szép lányok vannak itt, de egyelőre csak csókolózni tanulok az egyikkel, az nem járás. - Igen, nagyon. Hajtó vagyok. - mondom büszkén, kihúzva magam, majd a szám kicsit legörbül a folytatásra. - Sajnálom, nem lehet könnyű, még jó, hogy nem az eridonba jártál, mert az nagyon magasan van. - a legmagasabb toronynak a legtetején, és bizony nem szerencsés ott tériszonyosnak lenni. Nem tudom, hogy milyen a hagyományos koli a mugliknál, de azért hiszek neki. Lehet, hogy ő lakott ilyen koliba és azért tudja ennyire jól, hogy milyen is. - Mi vagyunk a Császárok. Császár Miklós és Császár Mátyás. - a nevünkön kívül is szerintem császárok vagyunk, de az nagyképű kijelentés lenne, így nem mondom ki hangosan, csak a gondolataimban van meg ez. A testérei számát hallva elkerekednek a szemeim, hiszen az jó sok testvér. Jó sok étel meg ruha, amit meg kellett vásárolniuk. - Szegény lánytestvéred, neki nem lehetett könnyű. Miért utáltad a tesódat? - én Mikit sosem tudnám utálni, de lehet azért sem, mert csak ő egyedül a tesóm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879239#post879239][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.02. 20:44[/b][/url]

Hogy rendes vagyok-e? De hiszen ez a munkám. Mondhatni emiatt a kötelességem, hogy segítsem a rászoruló tanulókat a felzárkózásban. Elmosolyodom a válaszán, de csak néhány pillanattal később felelek, mert addig át kell gondolnom, hogy mit fedhetek fel neki a valóságból. Félek, hogy azzal lerombolnám a belém és tanártársaimba vetett hitét, de végül az igazságot fogalmazom meg a megszokott szerény stílusomban.
- Az iskola vezetősége jelöl ki tanárokat az órarendjük alapján. A diákoknak pedig erősen ajánlott rajtuk részt venni, vagy mondhatni kötelező, de ezt ők is érzik, így hát hülyék lennének nem megjelenni - árulom el neki a szomorú tényt, amiből persze nincs olyan sok, mert többségében szorgalmas egyének járnak ebbe az iskolába. - Persze vannak, akik azért vesznek különórát, mert jobban el akarnak mélyedni a tananyagban - teszem azért hozzá gyorsan, hogy nehogy ez a lesújtó kép maradjon meg benne. Hátha emlékszik majd rá, ha esetleg ő is élne a lehetőséggel. Ez csak rajta áll, előbbihez mondjuk nem jó eljutni.
- Ahha, az úgy nehéz! Akkor választani se lehet. De ha vársz, előbb-utóbb jönni fog az igazi. Akinek meg van barátja, arra ugyebár nem illik ráhajtani, mert könnyen pofonnal végzed - magam is elmosolyodom a témán, remélve, hogy jó tanácsokkal látom el. - Menő! Boldogulok, próbálom magam azért hozzászoktatni a magassághoz. De valószínűleg sosem lesz belőlem világbajnok seprűakrobata - vonok vállat egy mély sóhajtással. Én másra születtem, nem jók az adottságaim hozzá. Elég hamar elfogadtam, amikor nyilvánvalóvá vált.
- Oké, megjegyeztem! Üdv nektek - mosolygok, aztán csak nevetek a nővéremre tett megjegyzésére. Valóban elég talpraesett, fiús lány lett, erős természetet örökölt. - Inkább a tesóm utált engem. Aztán kölcsönös lett. Gondolom, féltékeny volt rám. Ti sosem voltatok féltékenyek egymásra? - ha a szülei egyformán szeretik őket, és mindent megkapnak, akkor nagyon szerencsések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879351#post879351][b]Császár Mátyás - 2024.06.06. 21:57[/b][/url]

- Minden iskolában vannak link alakok. - rántom meg a vállam lazán, mert nálunk is volt. Az előkészítőbe is voltak olyanok, akik osztálybohócok akartak lenni, de ebben az a veszélyes, hogy többen is pályáztak a szerepre. Ha nem csak egy bohóc van, hanem három, akkor elveszítik a sulykot. Egyiküket át is kellett vinni másik előkészítőbe. Én neki szurkoltam, szerintem ő érdemelte volna meg a leginkább.
- Engem ez a veszély sem fenyeget. - nevetek halkan, mert nem illik ilyet mondani, de én nem vagyok se jó, se rossz tanuló, átlagos vagyok, és amíg a kviddicshez ez elég, nem érzem a motivációt a változtatásra.
- Nem, én sem szeretném, hogy más rányomuljon a barátnőmre. Aki meg elcsábítható, az nem igazán életgaranciás. Ha én el tudtam csábítani, akkor tőlem is elcsábíthatják. Olyan, mint a megcsalás, ha velem csal meg valakit, aztán összejövünk, akkor legközelebb én leszek az, akit megcsal. - fejtem ki bölcs meglátásaimat, habár barátnőm még sosem volt, és velem még sosem csaltak meg senkit. Csak csókolózni tanulok egy lánnyal, de az nem nyílt, és megígértem, hogy a testvéremen kívül senkinek sem mondom el. - Anyukám szerint én is meg fogok nőni, magasabb leszek, és kellene valami olyan tervemnek is lenni, ami reálisabb. De nem érdekel más, csak a repülés. - igaz, fiatal vagyok még hozzá, hogy ennyire határozottan eldöntsem, de amúgy a tizennyolc se sokkal érettebb, mint a tizenhat, és a két év, ami visszavan, kevesebb, mint a lassan három, ami már eltelt.
- Nem, még nem fordult elő ilyesmi. - mondom őszintén, mert sosem volt miért féltékenynek lennünk egymásra, nagyon hasonló az életút, amit bejártunk eddig. Ugyanazok a versenyek, többnyire csapatsportok, úgyanannyi elismerés és szidás. Néha tényleg olyan, mintha csak egy lenne belőlünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879442#post879442][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.08. 22:50[/b][/url]

Mátyás úgy tűnik, hogy vannak dolgok, amit jól lát, másban viszont az önbizalma még nincs teljesen a helyén. Nekem persze könnyű beszélnem. Amikor annyi idős voltam, mint ő - és jaj, de rossz ezt kimondanom! - akkor feleannyira se voltam határozott, mint most ő. Tanárként viszont észreveszem az ilyesmit. Megtanultam valamennyire olvasni a sorok között, és egyébként is vagyok annyira empatikus, hogy reagáljak ezekre az apró félmondatokra. Lehet, hogy nem a legjobb tanuló, de biztos van olyan tárgy, amiből jobb akar lenni. Később a kviddics tehetséggondozói mestertanonc szak lehet az, ami megfelelő lesz a számára. És akkor máris beszélhetünk a repüléstan tárgyból. Na, persze abból majd akkor tartok én korrepetálást, ha piros hó esik.
- Ezt nagyon jól látod - erősítem meg. Hát, megnyugtató, hogy ez a fajta tulajdonság egy lányban nem imponáló egy fiúnak. Fordítva sem illik díjazni. - Jobb, ha valaki olyat keresel, aki még szabad. Jó hírem van, ebből akad több a kastélyban. A testmagasságod pedig ehhez kapóra fog jönni - kacsintok rá, majd elmosolyodom. Remélem, hogy egy kicsit motiválni tudom majd az ismerkedésre. A legfontosabb viszont, hogy... Jaj, hát neki órára kell mennie, nem akarom ám elbeszélni az időt! Engem meg vár a munka, el fogok késni.
- Maradjon is így - nevetek. - Na, de... Eltalálsz egyedül a tanteremig, vagy kísérjelek el egy darabig? Nem akarom, hogy elbeszélgessük az időt az órád helyett - szívesen beszélgetnék még vele tovább, de mégiscsak egy diák, akinek az értékes idejéből mennek el a percek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879461#post879461][b]Császár Mátyás - 2024.06.09. 09:08[/b][/url]

- Igen, csak olyan macerás ez a párválasztósdi. Egyelőre sodródom az árral.- ezt egy felnőttől hallottam az utcán, amikor a párkapcsolatáról kérdezték, és megjegyeztem, hogy ez jó válasz. Sodródom az árral. Ez mindenre igaz az életemben, miért pont a párkeresésnél mondjak mást? Amúgy is, van egy lány, akivel csókolózni tanulunk, szerintem az egyelőre elég. Ha már a smárolás profin megy, jöhetnek a lányok. - Neked már feleséged van? - most, hogy kiderült, idősebb, feltételezem, hogy akkor ő már házas. Apának még nem látszik, ismerem az apákat. Láttam az előkészítőben is őket, meg ott van a mi apukánk, és neki nincs olyan apukás kiállása. De felesége lehet.
- Igen, köszönöm, most már tudom, hogy merre van. De ez eléggé igazolatlan szagú már, szóval lehet, hogy bemegyek a könyvtárba addig tanulni. A diákoknál, akik késnek, valahogy mindig kinyílik a napló, hogy feleljenek. Nem kockáztatok feleslegesen. - jelentem ki határozottan, hiszen nem ejtettek a fejemre gyerekként, vagy nem többször, mint az egészséges, így tudom, hogy nem lenne jó nekem most ez. - Köszönöm a segítséget és szia, majd találkozunk. Talán jövőre tanítasz is. - indulok el gyorsan a lépcsőn felfelé, mivel mégis egy tanárhoz volt szerencsém, még a végén elvinne órára és ahhoz nincs most kedvem. Inkább tényleg a könyvtárba megyek olvasni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879490#post879490][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.10. 18:28[/b][/url]

- Tökéletes taktika - biccentek a válaszára, már ha valóban tudja tartani. Az érzelmek sokszor kiszámíthatatlanok. Irigylem azokat, akik rugalmasan tudják kezelni a csalódásokat, hamar felállnak és továbblépnek egy-egy sérülést követően. Sajnos én sokáig rágódom dolgokon, de már kezdek belefáradni néha a sémáimba. Előbb-utóbb lehet, hogy felül fogok tudni kerekedni rajtuk. Neki is ezt kívánom.
Kérdésétől hátrahőkölök. Hogy mi? Nekem feleségem? Messze vagyok én attól... Korban sem érzem megfelelőnek az elköteleződést, hiszen csak idéntől van rendes állásom, és ez nem valami vonzó egzisztenciális háttér a másiknak. Fiatal vagyok, előttem az élet, az egyetem és a gyakorlótanárkodás mellett ismerkedni se volt időm rendesen. Talán majd ez változik hamarosan. Majdnem elnevetem magam, annyira zavarba hoz a kérdésével. Lehet, hogy tegeződhetünk, de nagyon vicces, amikor ilyen kérdéseket kapok. Aztán elkomolyodom, mert mégsem illik ezen nevetni, pláne azért, mert elég közvetlennek érzi velem a kapcsolatát ahhoz, hogy erre rá merjen kérdezni. Persze tudom, milyen a diákok többsége. Ha hall valamit valakiről, terjed a pletyka, és hetekig ezen csámcsognak. Mindig meg tudok lepődni, milyen jól informáltak a tanulók a kémhálózatuk révén. Nagyon kreatívan tudnak lenni.
- Neeeeeeeeeem. Nincs - zárom le ennyivel, mert nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kell miatta. Fiatal vagyok még, ahogy mondtam. - Hm, megértem. Mondd azt, hogy nem érezted jól magad. Akár a gyengélkedőre is felszaladhatsz emiatt. Kakasinál jobban mutat, ha van valami hivatalos alibid - remélem legalábbis, hogy megértő lesz vele. A könyvtárba én is szeretek-szerettem járni, talán bepótolja ott a mára szánt anyagot.
- Igazán nincs mit. Minden jót neked! És menő lenne, ha taníthatnálak jövőre! - integetek neki lelkesen, majd elindulok a munkahelyemre.