A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878670#post878670][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.21. 11:14[/b][/url]

Kifelé igyekszem a kastélyból, egy kicsit sietősen is talán, mert vár a munka. A fejemen látszik, hogy még nem ébredtem fel teljesen. Szerencsére senkivel nincs első órám, helyette a Hoppanálási Vizsgaközpontban akad némi elintéznivalóm. Annyiból vagyok időben megkötve, hogy késő délelőtt már vissza kell érjek az iskolába, mert a negyedik évfolyammal folytatjuk a mágikus közlekedési gyorstalpalót. Idén egy kicsit lassabban haladok velük, hátha jobban rögzülnek az alapok.
A lépcsősoron leérve megakad a szemem egy tanácstalannak tűnő diákon. Nem igazán ismerős a számomra, de elmélyülten szorongat egy térképet a kezében, úgyhogy gondolom órára igyekszik. Meg amúgy is, mindjárt kezdődik a tanítás, aki pedig ilyenkor tantermen kívül csatangol, az könnyen a prefektusok előtt találhatja magát...
- Szia, segíthetek esetleg? - fordulok oda hozzá egy barátságos mosollyal, mikor mellé érek. - Milyen órád lesz? - próbálom mihamarabb útbaigazítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878701#post878701][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.21. 20:49[/b][/url]

Mindig elmosolyodom, ha azt hiszik, hogy még diák vagyok, márpedig a tegeződésből erre következtetek, de amúgy sem ragaszkodom a magázódáshoz. Végül is, nem vagyok én olyan öreg. Tavaly fejeztem be a pedagógia képzést, tehát az idei tanévtől számítok hivatalosan tanárnak. A kinézetem és a korom még egyáltalán nem áll távol azokétól, akik itt tanulnak, de persze elvárom a tiszteletet. Mégsem vagyok szigorú, sőt... Úgy érzem, könnyen át tudom érezni a diákság problémáit, és akár közvetíteni azokat a tanári gárda felé.
- Semmi baj - megesik az ilyen, még a régebbi motorosokkal is. Nagy ez az iskola, megannyi felfedezni való helyiséggel. - Ó, hát ő egy kicsit szigorú, de nem hiszem, hogy megenne emiatt - Kakasi tanárnő a dédnagymamám lehetne, nehéz természet kissé, szigorú, de nagy tudású hölgy, van aki imádja, van akinek feláll a szőr a hátán a neve hallatán. Egyelőre nem akarom megijeszteni őt ezzel.
- Itt vagyunk most - bökök a mutatóujjammal a bejárati csarnokra a térképen, miután átveszem tőle. - A nyugati szárny földszintjén. A bűbájtan terem az első emeleten található. Kövesd a lépcsőket fölfelé, aztán egyenesen a folyosón, majd jobbra - mutatom meg az irányt előbb a térképen, aztán a karommal a valóságban is.
- Még nem tanítottalak, azt hiszem. Hányadikos vagy? Melyik házba jársz? - érdeklődöm barátságosan. - Én Ivanich Benett vagyok, és egyébként hoppanálást oktatok. Nem tudom, mennyire ismered ezt a közlekedési módszert - nem állom meg, hogy ne büszkélkedjek el a saját tantárgyammal, hátha egyszer még felveszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878853#post878853][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.25. 15:01[/b][/url]

Aprót nevetek a megjegyzésén, és belül magamra ismerek. Sajnos nem valami gazdag családban nevelkedtem, nálunk is nagyon fontos volt a pénz, és amikor bekerültem az iskolába, úgy éreztem, hogy nagyon jól kell teljesítenem. Szerettem volna megalapozni a későbbi hivatásomat a megszerzett tudással. Mivel sokáig nem tudtam, hogy varázsló vagyok, ezért kamaszként tárult elém a varázsvilág. Végig olyan érzésem volt, hogy csomó évvel le vagyok maradva az aranyvérűekhez képest. Úgyhogy szorgalmasan pótoltam mindent, szerencsére belejöttem a pálcahasználatba.
- Lehet, hogy csak siettél, szorított az idő, emiatt nem nézted meg jól az irányokat? - találgatok arról, hogy miért tarthatta rosszul a térképet. - Én egyébként a Levitába jártam annak idején - árulom el neki büszkén. Szerettem azokat az éveket, jó visszagondolni rá.
Újból mosolyognom kell, mert szegényt sikerül teljesen sokkolnom azzal, hogy tanár vagyok. Hát, ezek szerint jól tartom magam, felfoghatom egy apró bókként a külsőmre. De szegény úgy néz rám, mintha hatalmas bűnt követett volna el, amiért diáknak nézett.
- Jaj, ugyan, nem kell ennyire udvariaskodnod - legyintek, és én is elpirulok a kedvességén. Nem történt semmi, próbálom is megnyugtatni. - Nem voltál sértő. Gyakran tévedsz el egyébként? Jól kijössz az Eridonban a többiekkel? - érdeklődöm, nincs-e esetleg egyedül, mert ha vannak barátai, talán tudnak neki segíteni eligazodni, és mehetnek máskor együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=878976#post878976][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.26. 22:14[/b][/url]

Nem igazán tudom tagadni ezeket a tényeket, ezért csak elhúzom a szám, és bólintok egyet. Mi tanárok néha különböző módját választjuk a fegyelmezésnek. Én próbálok jobban szót érteni a fiatalokkal, a kis korkülönbség miatt, de ha olyan idős leszek, mint Kakasi tanárnő, azaz Kakasi igazgatóhelyettes asszony, akkor lehet, hogy már én is befásult leszek és könyörtelen. Még addig hiszek abban, hogy a szép szóval is el lehet érni javulást.
- Jó tanulónak számítasz egyébként? Mert ha igen, és a magatartásoddal sincs baj, akkor nem hiszem, hogy félned kell tőle - adom meg a helyesnek ítélt választ, amivel talán eloszlatom a félelmét és az aggályait a tanárokkal kapcsolatban. Csak ne csináljon csínyeket, és velem se lesz gondja. - Hát igen, általában a rellonosokra szokták mondani, hogy nehéz velük, de ez is inkább csak sztereotípia - a saját véleményem csak nem osztom meg, miszerint diákként valósággal rettegtem tőlük, sokuk bántott is, de ez egy hosszú történet lenne, és nem vetne jó fényt a mostani generációra.
- Persze, de nem kell magázódnod - nyugtatom meg ténylegesen, és már el is pirulok az udvariasságától. - Például miken, ha szabad kérdeznem? - kíváncsi vagyok rá, de csak ha szívesen elmondja. Talán megtudom, milyen hobbijai vannak, vagy ha nyomasztja valami a lelkét, esetleg bántották, akkor jól jöhet egy tanár hallgatósága.
- Nahát, akkor úgy sokkal könnyebb gondolom az élet az iskolában, főleg ha egy körletben laktok. Még a szobátok is közös? Remélem, ha találkozom vele, nem foglak titeket összekeverni véletlenül... Mennyire hasonlít a jellemetek? - szórakozom el a gondolaton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879133#post879133][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.30. 15:22[/b][/url]

- Ha megy a bűbáj, a többi már csak részletkérdés. De ezt csak magunk közt mondom - jelenik meg cinkos mosoly az arcomon. Lehetnék álszent, és belemehetnék abba, hogy mennyire fontos az elmélet. Én amúgy azt is szerettem. De az a lényeg, hogy ne bukjon meg, és azt tanuljon igazán, ami érdekli, amiben jó. A sok tanulást anno a szociális életem bánta. Ami amúgy se biztos, hogy lett volna, de így az esélyét is elvette a magolás. De azért boldogan gondolok vissza a diákévekre.
- Szerintem megbukni csak az tud, akit abszolút nem érdekli. Hozzám járnak páran korrepetálásra egyébként. Varázslatelméleten végeztem eredetileg az egyetemen, ezért a bűbájok világa is közel áll hozzám például - újságolom el neki büszkén. Igen, akik többször futnak neki egy évfolyamnak, azokkal szeretek foglalkozni, hogy fejlesszük együtt a pálcahasználatukat. Bár remélem, az ő esetében erre nem fog sor kerülni. A rellonos megjegyzésén csak nevetek egyet, és egyetértően bólogatok. Jól tudom, miről beszél.
- Nos, khm... Ez ebben a korban teljesen természetes. Ne érezd magad rosszul emiatt, de persze ne hagyd, hogy teljesen eltereljék a figyelmedet a barátaidról és a tanulásról, vagy a tesódról - okítom, miután megköszörülöm a torkomat. Nagyon megtisztel a bizalmával, zavarba is jövök, hogy mit mondjak erre az őszinte vallomásra. - Ha pedig van olyan konkrét lány, aki tetszik, ne félj nyitni felé - teszem még hozzá mosolyogva. - A seprűkön azért, mert kviddicsezni is szeretsz amúgy? Én félek a magasaban - terelem aztán tovább a témát.
- Az Eridonban nagyon jó a közösség. És a Bagolykő nem az a tipikus koli, amilyenbe a varázstalanok járnak, szóval jól döntöttetek. Várj csak, hogy is hívnak titeket? - kapok a fejemhez, mert mintha még nem árulta volna el ezt a fontos információt, hogy később megjegyezhessem. Lehet, hogy ha a testvérével is találkozok, akkor majd meg tudom lepni.
- Haha, hát gondolom az ikreknél nem egyszerű. Képzeld, nekem négy idősebb testvérem is van. Három fiú, egy lány felállásban. A legidősebbeknek már családja van, mindannyian kirepültünk otthonról, de sokáig egy szobában laktam a legfiatalabb bátyámmal, akivel mindig is utáltuk egymást -  mesélek neki, s meg is borzongok, ahogy felidézem a múltam ezen emlékeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879239#post879239][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.02. 20:44[/b][/url]

Hogy rendes vagyok-e? De hiszen ez a munkám. Mondhatni emiatt a kötelességem, hogy segítsem a rászoruló tanulókat a felzárkózásban. Elmosolyodom a válaszán, de csak néhány pillanattal később felelek, mert addig át kell gondolnom, hogy mit fedhetek fel neki a valóságból. Félek, hogy azzal lerombolnám a belém és tanártársaimba vetett hitét, de végül az igazságot fogalmazom meg a megszokott szerény stílusomban.
- Az iskola vezetősége jelöl ki tanárokat az órarendjük alapján. A diákoknak pedig erősen ajánlott rajtuk részt venni, vagy mondhatni kötelező, de ezt ők is érzik, így hát hülyék lennének nem megjelenni - árulom el neki a szomorú tényt, amiből persze nincs olyan sok, mert többségében szorgalmas egyének járnak ebbe az iskolába. - Persze vannak, akik azért vesznek különórát, mert jobban el akarnak mélyedni a tananyagban - teszem azért hozzá gyorsan, hogy nehogy ez a lesújtó kép maradjon meg benne. Hátha emlékszik majd rá, ha esetleg ő is élne a lehetőséggel. Ez csak rajta áll, előbbihez mondjuk nem jó eljutni.
- Ahha, az úgy nehéz! Akkor választani se lehet. De ha vársz, előbb-utóbb jönni fog az igazi. Akinek meg van barátja, arra ugyebár nem illik ráhajtani, mert könnyen pofonnal végzed - magam is elmosolyodom a témán, remélve, hogy jó tanácsokkal látom el. - Menő! Boldogulok, próbálom magam azért hozzászoktatni a magassághoz. De valószínűleg sosem lesz belőlem világbajnok seprűakrobata - vonok vállat egy mély sóhajtással. Én másra születtem, nem jók az adottságaim hozzá. Elég hamar elfogadtam, amikor nyilvánvalóvá vált.
- Oké, megjegyeztem! Üdv nektek - mosolygok, aztán csak nevetek a nővéremre tett megjegyzésére. Valóban elég talpraesett, fiús lány lett, erős természetet örökölt. - Inkább a tesóm utált engem. Aztán kölcsönös lett. Gondolom, féltékeny volt rám. Ti sosem voltatok féltékenyek egymásra? - ha a szülei egyformán szeretik őket, és mindent megkapnak, akkor nagyon szerencsések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879442#post879442][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.08. 22:50[/b][/url]

Mátyás úgy tűnik, hogy vannak dolgok, amit jól lát, másban viszont az önbizalma még nincs teljesen a helyén. Nekem persze könnyű beszélnem. Amikor annyi idős voltam, mint ő - és jaj, de rossz ezt kimondanom! - akkor feleannyira se voltam határozott, mint most ő. Tanárként viszont észreveszem az ilyesmit. Megtanultam valamennyire olvasni a sorok között, és egyébként is vagyok annyira empatikus, hogy reagáljak ezekre az apró félmondatokra. Lehet, hogy nem a legjobb tanuló, de biztos van olyan tárgy, amiből jobb akar lenni. Később a kviddics tehetséggondozói mestertanonc szak lehet az, ami megfelelő lesz a számára. És akkor máris beszélhetünk a repüléstan tárgyból. Na, persze abból majd akkor tartok én korrepetálást, ha piros hó esik.
- Ezt nagyon jól látod - erősítem meg. Hát, megnyugtató, hogy ez a fajta tulajdonság egy lányban nem imponáló egy fiúnak. Fordítva sem illik díjazni. - Jobb, ha valaki olyat keresel, aki még szabad. Jó hírem van, ebből akad több a kastélyban. A testmagasságod pedig ehhez kapóra fog jönni - kacsintok rá, majd elmosolyodom. Remélem, hogy egy kicsit motiválni tudom majd az ismerkedésre. A legfontosabb viszont, hogy... Jaj, hát neki órára kell mennie, nem akarom ám elbeszélni az időt! Engem meg vár a munka, el fogok késni.
- Maradjon is így - nevetek. - Na, de... Eltalálsz egyedül a tanteremig, vagy kísérjelek el egy darabig? Nem akarom, hogy elbeszélgessük az időt az órád helyett - szívesen beszélgetnék még vele tovább, de mégiscsak egy diák, akinek az értékes idejéből mennek el a percek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=879490#post879490][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.10. 18:28[/b][/url]

- Tökéletes taktika - biccentek a válaszára, már ha valóban tudja tartani. Az érzelmek sokszor kiszámíthatatlanok. Irigylem azokat, akik rugalmasan tudják kezelni a csalódásokat, hamar felállnak és továbblépnek egy-egy sérülést követően. Sajnos én sokáig rágódom dolgokon, de már kezdek belefáradni néha a sémáimba. Előbb-utóbb lehet, hogy felül fogok tudni kerekedni rajtuk. Neki is ezt kívánom.
Kérdésétől hátrahőkölök. Hogy mi? Nekem feleségem? Messze vagyok én attól... Korban sem érzem megfelelőnek az elköteleződést, hiszen csak idéntől van rendes állásom, és ez nem valami vonzó egzisztenciális háttér a másiknak. Fiatal vagyok, előttem az élet, az egyetem és a gyakorlótanárkodás mellett ismerkedni se volt időm rendesen. Talán majd ez változik hamarosan. Majdnem elnevetem magam, annyira zavarba hoz a kérdésével. Lehet, hogy tegeződhetünk, de nagyon vicces, amikor ilyen kérdéseket kapok. Aztán elkomolyodom, mert mégsem illik ezen nevetni, pláne azért, mert elég közvetlennek érzi velem a kapcsolatát ahhoz, hogy erre rá merjen kérdezni. Persze tudom, milyen a diákok többsége. Ha hall valamit valakiről, terjed a pletyka, és hetekig ezen csámcsognak. Mindig meg tudok lepődni, milyen jól informáltak a tanulók a kémhálózatuk révén. Nagyon kreatívan tudnak lenni.
- Neeeeeeeeeem. Nincs - zárom le ennyivel, mert nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kell miatta. Fiatal vagyok még, ahogy mondtam. - Hm, megértem. Mondd azt, hogy nem érezted jól magad. Akár a gyengélkedőre is felszaladhatsz emiatt. Kakasinál jobban mutat, ha van valami hivatalos alibid - remélem legalábbis, hogy megértő lesz vele. A könyvtárba én is szeretek-szerettem járni, talán bepótolja ott a mára szánt anyagot.
- Igazán nincs mit. Minden jót neked! És menő lenne, ha taníthatnálak jövőre! - integetek neki lelkesen, majd elindulok a munkahelyemre.