A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873446#post873446][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 20:29[/b][/url]

- Várj máááár meeeeeeeeg - ha ezt tudom, nem az új cipőm veszem fel, hanem valami converset. Tökre nem vagyok sportcipős amúgy, és nekem senki ne mondja, hogy ekkora sarkakban nem lehet futni. Hát tudok én. Még csak meg se ingok... egyszer sem. Nem ma kezdtem.
Nem tudom, kinek borult el annyira az elméje, hogy minket összerakjon, de... felveszem én a kesztyűt. Kevés dologtól félek, és a rellonos lány nem tartozik közéjük. Nem lehet sokkal rosszabb Álmosnál. És lány. Utána még futhatok is. Fiúk után nem szoktam csak.
- Na, kirepkedted magad, Jázmin? - azért a bejárati csarnoknál csak sikerül beérnem, és még a szemem is megforgatom. Gyorsan keresek egy tükröződő felületet, majd a zsebemből előhalászom a szájfényem, hogy megigazítsam, mert érzem, hogy vesztett a fényéből, ami vétek, tekintve, hogy milyen gyönyörű rózsaszín. Aztán belebújok a talárba, és magamra aggatom a jelvényem, mert meló van.
- Zavarjuk le gyorsan, mert tökre el vagyok maradva a sorimmal - mások bezzeg... mások bezzeg meg ilyen vizsgaidőszak miatt feszkóznak. Ők nem tudják, mi az igazi feszkó. Sose fogom megtudni, hogy Alihan meg Zeynep összejönnek-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873452#post873452][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 21:08[/b][/url]

Amúgymeg... hát vágjon fel nyugodtan. Hogy nem esett még le? Hogyan? Nem mintha azt kívánnám, hogy törné ki a nyakát, vagy hasonló, de... akkor is. Még a hajamba is beletúrok, nehogy nekem lelapuljon, mert én azt túl nem élem. Most lett festve nemrég, és annyira tökéletes, hogy esküszöm, bekönnyezik tőle a szemem.
- Hmmm... aranyvérű létedre nem is vagy ergya... meglepő - és tényleg, meg is lepődöm, hogy képben van a mesékkel. Nem kellene neki. Ebony se értette, miről beszélek, az a kettő meg, mint zsák meg a foltja. Még cuppantok is egyet az ajkaimmal, és Sallow felé fordulva, eresztek meg egy szikrázó mosolyt, csak hogy jelezzem, mehetünk. Én készen állok.
- Hogy aztán megfosszam magam a társaságodtól? - mímelem én az ijedtséget, még a mellkasomhoz is kapok, csak hogy kicsit fokozzam ezt a drámai helyzetet.
- Dehát... ezt kértem karácsonyra - még a pilláim is megrebegtetem, mert nem mondom, gáláns a felajánlás, még el is gondolkodnék rajta, ha nem az ő szájából hangzott volna el.
- Talán tehetnél kitérőt a Faház felé, hátha lesz ott valaki, aki segít... megvárlak - mert bizony a falak suttognak, és ami még rosszabb... pletykálnak is. Sadie meg tényleg úgy viselkedik, mint aki azóta nem volt ott, és a kéretlen feszültség sose jó. Szívemre venném, ha megtépáznám a gyengének ható idegrendszerét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873457#post873457][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.09. 21:55[/b][/url]

- A fajtám? - megütközök. Arcomról eltűnik a mosoly, de csak egy pillanatra, aztán ugyanolyan édesen mosolygok.
- Ó drágám, kicsit többet figyelnél magadra, te is nézhetnél ki így... az arcod például szép... a szemöldököd se menthetetlen... erre akartál célozni, ugye? Mert Löwenherzként nem igazán nyelném be azt, amit még csak feltétezni sem vagyok hajlandó. Amúgyis... vérségi kérdésekkel jönni tökre 2013 - meg a szám is elhúzom, mert egyszerűen nem.... sose fogom megérteni, miért akadnak fent az emberek még ezen.
Nem, nem ijeszt meg... és nem rettent el. Amíg az adok-kapok megy, én teljesen jól szórakozom, már azt leszámítva, telik az idő és érdemi történés nincs, így haza se érek időben.
- Egyszer már elvették... ezt velem fogják eltemetni, de köszönöm - nem szégyenkezem, és még titkot se csinálok belőle tekintve, hogy felesleges, mert a nyomi évnyitón ott volt mindenki.
Őszintén megdöbbent a reakciója, hogy két pillanat alatt ennyire ki lehet zökkenteni, pedig csak láttam őt odamenni, aztán meg Seant, a többit tényleg a portrék fecsegték. Így ahelyett, hogy kiakadnék, még fel is nevetek.
- Ezt nem hiszem el - komolyan, mint aki megtudta, hogy új tokot dobnak a piacra, úgy érzem magam.
- Most komolyan? Warrennel? - azért akkora köcsög nem vagyok, míg a hajam rendezem,és a taláromból hámozom ki magam, még közelebb is araszolok a lányhoz, és csak suttogok. Tényleg suttogok, de a vigyorom olyan lelkes, hogy azt szavakba nem lehet ontani.
- Nem félsz, hogy az apja kiátkozza belőled a lelket, és elás a hátsókertbe? Úgy hallottam, a pszichopaták nem a szíve csücskei, és bocsi, de rólad az hírlik, az vagy...mondjuk szerintem nem, csak sajátos a védekezési mechanizmusod... - még végig is nézek rajta, végre komolyságot erőltetve magamra.
- De ha megfogadsz egy kéretlen jó tanácsot.... erőltess magadra nyugalmat... és hagyd, hogy azt higgyenek, amit akarnak... mert az, hogy egyből pálcát rántasz... nagyon levágós, de tudom... Ebonynak is hiába magyaráztam, pöpecül értetek ahhoz, hogy megnehezítsétek az életeteket... mehetünk? - még bele is karolok én, esküszöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873476#post873476][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.10. 16:00[/b][/url]

Igazság szerint... van annyi dolog, amin kiakadhatok, hogy azon, hogy összeraktak engem a rellonossal, nem tudok. Talán még a stílus lenne, amin kiakadnék, ha nem szoktam volna már meg... és nem lennék anyám lánya. Persze megértem a többieket, Sadie tud igazán... köcsög lenni, csak hát....
- Majd ha jön az öngyi időszakom, mindenképp felkereslek - biccentek, biztosítva róla, hogy ezt azért nem felejtem el. Tiszta önzetlen ez a lány, nem is értem.
Persze hamar elnevetem magam, főleg, hogy Sadien is látom, még ő is rájön, hogy ez egy rossz lépés volt részéről.
- Megértem - biccentek, de még mindig fölényesen mosolygok, mert tudom, hogy igazam van, és ami a legszebb... tudja ő is, hogy ebbe beletrafáltam.
- Ezekhez nekem se lenne - mármint.. ha valaki a fejemhez vágná, hogy látott engem csókolózni, biztos megverném átok híján. Én ugyanis nem csinálok olyat, az is csak.. véletlen volt, mert nagy volt a szám. Majd legközelebb befogom időben.
- Ha nem akarod, hogy kellemetlen szituról pletykáljanak, ne kerülj kellemetlen szituba - tárom szét a karom, nagyokat is pislogok mellé, mert úgy érzem, ezzel most nem csak az ő, de az egész világ problémáját megoldottam. Szivike.
- Brr... ha így folytatod, te leszel a mumusom... eskü - forgatom meg a szemem újfent, aztán a vezényszóra, meg is indulok, de szigorúan mellette, eszembe sincs hátat fordítani neki.
- De most komolyan. A faházban? Tökre nem higiénikus - húzom el a szám, még meg is borzongok. Én képtelen lennék ilyesmire, azt hiszem.
- Ne ítélj el, aki nem csinálja, az beszél róla - rebegtetem meg a pilláim, ahogy ránézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873479#post873479][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.10. 16:54[/b][/url]

- Nem tudom... de majd megkérdezem - őszintén mondom. Nem érdekel, ki mit gondol rólam, valahogy sosincs időm azzal foglalkozni, hisz most is... ki se látszom a teendőkből, és igazán elkeserít, hogy mennyi embert kell nekem összekanalaznom úgy, hogy nem is értek hozzá igazából.
- A pletykák tök jók. Beszélnek rólad. Pletykálnak rólad, szóval biztos, hogy valamit jobban csinálsz, mint ők. A jelentéktelen emberekről nem beszélnek - megvonom a vállam. Nem mondom, hogy nem húz fel alkalomadtán, mikor valakivel összeboronálnak, de... gyorsan le is nyugszom, mert tudom, hogy a pálcámmal sem piszkálnám meg.
- Nézz meg engem, máig visszahallom az évnyitóm... sőt... véla is vagyok, vigyázz Sallow - kacsintok is mellé. Az volt eddig a legjobb. Mármint tényleg. Szóval vagyok olyan szép, mint egy véla. Ez meg számomra bőven jó visszaigazolás ahhoz, hogy tudjam, megéri nekem reggelente két órával korábban kelni.
- Most hogy mondod... - torpanok meg, még figyelek is arra, hogy közel hozzá. Hogy a mellkasom épp csak de súrolja, és kiül megint az idegesítő mosoly az arcomra.
- Lánnyal még nem próbáltam - rebegtetem meg a sűrű pilláim, hol a rellonos szemeit, hol az ajkát nézve, csak mert biztos vagyok benne, hogy ez váratlanul éri. Ahogy általában mindenkit, aki nem hiszi el, tényleg nincs bennem semmi szégyenérzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873481#post873481][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.10. 17:43[/b][/url]

- Azért egy véla... nagyon keveseket nem hat meg... De szerencsédre nem vagyok, viszont imádom, hogy tartanak olyan szépnek - könnyen le lehet engem venni a lábamról, kérem szépen. Most is elbazsalyogok magamnak, szinte kézzel fogható a magabiztosságom, na meg a tény, hogy a rellonos sértései mennyire lepattannak rólam. Pedig csak ennyi a titka. Ha rendben vagy magaddal, és jól érzed magad úgy, ahogy vagy, nem tudnak rajtad fogást találni, és nem is tudnak megbántani. Én meg mindig leginkább magamnak akarok megfelelni, és főleg magammal törődök.
Azonban vannak olyan helyzetek, amikor még a saját határaim is átlépem. Kezdem azt hinni, nekem nincsenek is olyanok, és jaaaaa, ennyit arról, hogy megtanulom idejében befogni a szám. Majd holnap.
- Pedig. Téged még meg is csókolnálak... - búgom is, természetesen rájátszva az egész helyzetre. Viccesnek tartom, ahogy kiül az érzelem az arcára. De ő nem is barátja Kevinnek, vajon tudja, hány nem hagyományos pár van ebben az iskolában? Kétlem, mert már kiiratkozott volna.
- de fogalmam sincs, hány Seanéhoz hasonló helyen járt még a szád, és azért vannak elvárásaim - nevetek fel, aztán hogy a dolgom végezzem, szinte berobbanok az egyik ajtón, ahol sejtem, kapásunk lesz.
- Jó estét, ugye nem zavaro.... Nemár... te lány... miért csinálod ezt magaddal? Mi nem volt világos elsőre? - csalódottan csóválom a fejem, ahogy a srác elrebben, a lány meg lefagy terpeszben az ablakpárkányon.
- Hallod Sadie, szerinted melyik a szánalmasabb? Lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, vagy lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, és mikor rájössz, hogy csak egy vagy... lefeküdni vele még egyszer? Most komolyan? Semmi tartás? Tényleg? - össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, nagyot sóhajtok is mellé.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=873553#post873553][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.11. 13:55[/b][/url]

- Persze Sallow. Ritka kivétel vagy. Egy valóságos kincs. Már csak el kéne ásni - hogy milyen gyorsan ragadnak rám a dolgok. Még ki is húzom magam nagy büszkén, mert még én is érzem, hogy ez.... ez jó volt.
Közben meg látom rajta, hogy sikerült kizökkentenem, és talán kicsit elbátortalanítanom, amire büszkébb nem is lehetnék. Ember, még csak pálca se kellett hozzá. Ami amúgy szerencse, mert maximum megcsikizem vele, de ezt neki nem kell tudni. Sőt. Senkinek se. Nem remekelhetek én mindenben. Bőven elég a tudat, hogy fejlődő tendenciát mutatok.
Persze a dolgom is végezni akarom, mert azért vagyok itt. Nem mintha nem élvezném a rellonos bosszantását, főleg így, hogy tudom... tényleg kizökkentem a kis mókuskerekéből. Be is rontok az egyik terembe, és csalódottá válok az elém terülő látványtól. Azonban az sem tart sokáig, mert hangosan felnevetek, mikor Szadi is becsatlakozik. Kivételesen még csak nem is idegesítő a kacaj, ami kijön a számon, talán pont azért, mert őszinte.
- Ne is törődj vele, zavarja, hogy nem akarom megcsókolni - még legyintek is, elnéző mosollyal az arcomon, a fejem is megrázom, aztán hirtelen fordulok Sadie felé.
- Tudod mit? Inkább majd akkor kereslek, ha ki akarom próbálni lánnyal... - még kacsintok is mellé, továbbra is vigyorogva, ahogy elhaladok mellette. Direkt lengetem meg úgy a tincseim, hogy súrolják az arcát.
- Nyugodtan dobj fel, nekem mára elég volt - még nyújtózok is egyet. Komolyan, mint akin rajta van a világ összes fáradtsága. Aztán még intek, mielőtt kilépnék a teremből, aztán meg a kastélyból.