A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860203#post860203][b]Hollósi Zalán - 2023.03.01. 22:45[/b][/url]

Megnyugtatta a tudat, hogy Autumn ilyen biztos magában. Jó jegyei voltak, kár lett volna kagadni, éppen ezért kellett most támogatnia. És ha ez azt jelenti, hogy néhány napra kivonja őt a kutatómunkából, akkor kérdés nélkül tette ezt meg.
 Lefagyott, amíg próbálta kitalálni, mitől lett Rue hirtelen ilyen boldog. Kényelmetlen érzés fogta el, mert ez a viselkedés erősen hajazott arra, amikor Szofi áradozott az éppen aktuális szerelméről, legyen az énekes, könyvszereplő, vagy Kor... szóval igen...
 A magyarázat hallatán olyan hangosan fújta ki a levegőt, mintha már a tervezett futásról ért volna vissza. Aztán megint hatásszünet.
 - Ez attól félek több kérdést vet fel, mint amit megválaszol. - emelkedett egyik szemöldöke a magasba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860388#post860388][b]Hollósi Zalán - 2023.03.07. 13:00[/b][/url]

Említette Somogyinak, hogy újra felvette a fonalat Júlia ügyét illetően, bár nem szívesen tette. Egy délelőtti émelygést követően Kornéliával ütötte el az idejét ebédidőig, aki szokás szerint rástresszelt a vizsgákra. Mintha még mindig elsőben lennének... Aztán kettő fele elindult a kastély bejáratához, magára hagyva Kornélt a klubhelyiségben Zámbori naplójával, amihez még mindig nem mert hozzászagolni sem. Nem tudta, milyen mélyre kell merészkedniük az erdőben, de már most aggasztotta a gondolat, ami még akkor is lebegett a fejében, amikor befordult az előcsarnokba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860396#post860396][b]Vattai Júlia - 2023.03.07. 13:55[/b][/url]

Zalán
kabát | alatta
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860400#post860400][b]Hollósi Zalán - 2023.03.07. 14:23[/b][/url]

- Szent griffgané... - sápadt el Júlia feje láttán. Úgy látszott, nem kellettek a metamorf trükkök ahhoz, hogy még tudjon újat mutatni neki. Szemével fáradtan kezdte mustrálni a plafont, amíg a navinés a közelébe ért. - Ha fázni fogsz ebben, nem fogunk visszafordulni. Na indulás.
 Fejét döntötte a bejárati ajtó irányába és várta, hogy Júlia menjen ki rajta előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860401#post860401][b]Vattai Júlia - 2023.03.07. 14:35[/b][/url]

Zalán
kabát | alatta
______________________________________________________

Előtte megálltam és felpillantottam rá, majd a megjegyzésre csak beharaptam.
- Még a kabátodat se kapnám meg? - nem mintha kellene, nyilván azért tudok ennyire lengén öltözni ilyen szélben és nyálas időben mert tele van baszva a kabátka melegítő varázslatokkal, hogy ne legyek jégcsap. Aztán elindulok kifelé.
-Na gyere nagyfiú - biccentek még, majd kilépek az ajtón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860402#post860402][b]Hollósi Zalán - 2023.03.07. 14:47[/b][/url]

Szkeptikusan hümmentett egyet a kérdésre, ahogy közelebbről felmérte a másik öltözékét.
 - Fent felejtettem a lovagiasságom, milyen kár - toldotta meg aztán egy erőltetett mosoly kíséretnében. Júlia után fordult, és kihasználta, hogy még egyszer végigszántsa a tekintetét rajta anélkül, hogy egy piszkálódó megjegyzést kapott volna érte. Nem érezte így sem felkészültebbnek magát ehhez a sétához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860520#post860520][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.10. 22:08[/b][/url]

Az élmények még mindig a fejemben zsongtak, ahogy Zalán értetlenkedő fejjel vizslat. Fordított helyzetben lássuk be, ugyanezt tettem volna. De jelenleg alig vártam, hogy elmeséljem neki. Csak neki, legalábbis amíg nem haladunk Nagy Sándor proffal az ügyben.
Elnéztem a nagyterem irányába, felmérve vajon mennyire hallanak meg az emberek, és kicsit távolabb húztam Zalánt a fal mellé. - Az elmúlt egy hétben a Kisalföldön voltam. Egy csapat farkast kellett megfigyelnem. Vagyis... a minisztérium azt állította, hogy farkasok, de igazából Ködfoltos Ordasok. És most már van elég bizonyítékunk is - vázoltam a tényeket a fiúnak is egészen lelkesem. Főleg, ha azt nézzük mennyi minden tud ilyen rajongói hajlatokba emelően érdekelni.
- És ezek az állatok olyan értelmesek. Olyan magas az érzelmi intelligenciájuk. Borzasztó jó élmény volt. Két nap után már tudták miért vagyok ott. Láttam rajtuk, hogy értik. Negyedik nap pedig már megvédtek egy arra tévedt vaddisznótól - magyaráztam tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=860524#post860524][b]Hollósi Zalán - 2023.03.11. 00:24[/b][/url]

Csendben hagyta, hogy félretereljék és érdeklődő pislantásokkal méregette Rue vonásait, míg beszélt. Hát ez már sokmindent megmagyaráz.
 - De a farkasok nem erdőben élnek? - bukott ki belőle a kérdés, bár amint elhangzott, ostobának érezte magát. Rázott egyet a fején, jelezve, hogy nem vár választ.
 - Örülök neked. Bár sajnálom, hogy... - gyorsan elhallgatott. Ezt még ostobább lett volna kinyögnie. Sajnálom, hogy velem kapcsolatban nem érzed ezt. Sajnálom, hogy rólad ábrándozom most is ahelyett, hogy odafigyelnék rád. Sajnálom, hogy a hülye látomásaimmal kell foglalkoznod, amikor még több hasonló élményt szerezhetnél.
 - Van kedved  esetleg elkísérni az edzőterembe? Addig elmesélhetsz mindent. - kérdezte aztán óvatosan. Nem tudta, hogy most az ilyesmi belefér-e Autumn idejébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862166#post862166][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 08:22[/b][/url]

Az a baj a tökéletes házzal, hogy nem egyik napról a másikra jön el. Persze, vannak egyesek, akiknek olyan jól megy, hogy egyik nap leisszák magukat, másnap meg háztulajdonosok, de nem mi vagyunk azok. Én is hallottam a legendás ház történetét, és azt, hogy hogyan sikerült megszerezni, de valahogy engem elkerül a szerencse. Talán innom kéne? Nem. Nagyon kevéstől képes vagyok becsiccsenteni, és az nem nekem való. Azonban, ha már elkerülő szerencse, akkor had említsem meg bosszantó helyzetemet, amikor is a kedvenc bőröndöm kereke úgy dönt, hogy ő nem folytatja tovább velem az utat, és inkább önálló életet kezd, természetesen akkor, amikor a pálcám valahol az alján pihen, én pedig magassarkúban futok utána, hogy elkapjam.
- Várj már meg!
Kiálltok utána, mintha az annyira segítene, ám ahelyett, hogy megesne rajtam a szíve, egy repedésben még ugrat is egyet, hogy egyenesen egy pasas fenekébe csapódjon. Hát ez az én szerencsém, remélem évfolyamtársak leszünk és az összes óránk közös lesz. Szusszanva nézek a fenekére, nem is értem miért, és csak amikor mozdul, akkor kapom fel a fejem.
- Bocs, a kerekem elszabadult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862168#post862168][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 09:27[/b][/url]

Esto definitivamente ya no es Mallorca. A spanyolok odahaza a napsütésben gazdag tavaszt, a pálmafákat, az illatos tengert élvezik, meg a puha homok látványát, ami rátapad a bikinis csajok caliente bőrére. Itt tegnap havazott. Tátott szájjal néztük az öcsémmel. Nem mondom, vele sok mindent láttunk a franciáknál de tavaszi hóesés ott sem volt. Bagolyfalvi pályafutásom kezdetén vettem néhány melegebb cuccot. Az új várost és a benne lakókat annyira nézegettem, folyamatosan fel akartam bukni valamiben. Néhány nap telt el, de már most tudom micsoda szerencsénk van, amiért ez a hely lesz a második otthonunk.
Ruganyos léptekkel haladok le a lépcsőn. Sportcipőt, khaki nadrágot és egyszerű pulóvert viselek, meg az órát aminek a fordítórúna az egyedüli haszna. Az időt a telefonomon nézem meg, amint megállok a csarnok közepén. Mi hermano elaludt? Bedobom a törölközőt, ha az első alkalommal elvesztettem az öcsémet! Az még tőlem is váratlan szintű teljesítmény lenne. Nézzek ki a kapu másik oldalára? Lábam megrezzen, amikor a csarnok kiabálástól visszhangzik, én pedig maradok végül ahol vagyok. Akkor is, ha nem lehet az öcsém, mert Andrés mutál, de nem ennyire. A gondolattól szórakozottan hümmentek, azt az orbitális megszeppenés váltja fel. Joder!
Kezemet kapom hátra a mi culo. Gesztenyékké kikerekedett szemekkel fordulok, lassan fogom fel a helyzetet amint meglátom a tettest a földön heverni. Leguggolok érte, nevetve egyenesedem fel.
- Semmi gond - legyintek. - Az enyém is szokott - jókedvű mosollyal mutatok a halántékomra. - A tiédet legalább megállítottam - vetek rá egy hosszú pillantást.
- Ki- vagy be költözöl? - kérdésem aláfestésére gesztikulálok a levegőben, mielőtt zsebre vágnám szabad kezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862169#post862169][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 09:42[/b][/url]

Megkönnyebbülten elmosolyodom, amikor jól reagálja le, és biztos vagyok benne, hogy nem Rellonos. Kár, pedig jó lenne valaki, aki szimpatikus, akivel csak úgy összemosolygunk, beszélgetés nélkül is akár.
- Be, a városban keresek házat, de még nem találtam meg az igazit, addig meg elfogadom a felajánlott szobát, jobb, mint egy panzióért fizetni.
Abba bele se gondolok, hogy koromnál fogva nem kell feltétlenül diáknak gondolnia, de remélem azért nem hiszi, hogy magáznia kell. Hezitálok, hhg, megemlítsem-e, végül azonban elállok ettől.
- Tudsz segíteni? A pálcám a bőrönd alján van, és nem biztos, hogy kipakolnék nyílt színen.
Igen, tipikusan a női dolgaim vannak a tetején, és az ciki lenne azért itt, főleg, hogy eleve nem vagyok túl nyitott ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862170#post862170][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 09:49[/b][/url]

Klassz a tudat, hogy nem minden tanárt fogok az évnyitón megismerni. Rudolf persze kivétel. Apró mosollyal hallgatom a nőt, bólintok mikor egyetértek a panziós érvvel, majd aprón szökik feljebb szemöldököm mielőtt ismételten bólintanék.
- Nem is értem miért nem… - vakarom meg halántékomat, amellé vonok vállamon. Halkan nevetve csóválok fejemen. - Persze, megnézem - meglátjuk mit tudok tenni neki. Félő, nem sokat, mert a családunkra jellemzően viszem tovább a “hívj szerelőmágust mielőtt csak tovább rontasz a helyzeten” örökséget. Alig pár lépés után megtorpanok. Fél pillanatra rá elkapom a csuklóját és még időben húzom magamhoz egy, a kastélyba berepülő bagoly elől. Kis híján fejbenyomta a szárnyával a nőt.
- Veszélyes hely ez a csarnok - állapítom meg, majd könnyedén lépek tovább. A kitört lábú, eldőlt bőröndhöz megyek, s léptem közben a cseresznyefa pálcát is előveszem. - Hasonló helyzetben vagyok most én is - mondom és újra leguggolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862171#post862171][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 09:58[/b][/url]

Hálás mosollyal pillantok rá, és nagyon örülök neki, hogy nem rázott le rögtön, hogy ő aztán biztos, hogy nem. Biztos vagyok benne, hogy nem rellonos, az eridon még talán, bár ők hangosabbak, navine vagy levita lesz ez, olyan kedvesnek érzem. Tudom, hogy ez butaságnak hangzik, de szerintem tényleg van, hogy az emberekből kiárad egy érzés. És ha így van, talán belőlem sem jön ki annyira rossz. Elindulok a bőrönd felé, a következő pillanatban viszont érzem, hogy visszahúz, és ez annyira meglep, hogy engedelmesen vissza is lépek, holott ilyenkor kellene sikítanom és elszaladnom, én azonban csak, mintha így lenne természetes, simulok hozzá, és amikor a bagoly elrepül, még apró sikítással hozzá is bújok, mert erre nem számítottam. A tenyerem a hasán pihen - de még milyen hasán! - a fejem meg a mellkasán, és valószínűleg életem legromantikusabb pillanatát élem át, egy bagoly miatt. Nem kifejezetten szeretem őket, pont ezért, mert őrülten közlekednek.
- Ezt a kerékért cserébe kaptam?
Pillantok fel rá bujkáló mosollyal, mert azért elég vicces a jelenet, ahogy mi így egymásba gabalyodtunk, és ő már tovább is sétál, én meg zavartan pillantok utána. Visszavonom, simán lehet még rellonos, sőt, a nagyszerű test és a minimális romantika éppen ezt mondatja velem.
- Neked is női holmik vannak a bőröndöd tetején?
Kérdezem mellé guggolva, úgy, hogy azért semmi se látsszon ki, hát én nem olyan lány vagyok.
- Látod, olyan, mintha egy kis pöcök eltűnt volna, de szerintem menthető. Négy évesen kaptam, eléggé ragaszkodom hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862172#post862172][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 10:15[/b][/url]

Annyira ösztönösen kezelem a helyzetet, hogy a testemnek simuló másikat fel sem fogom. Várom a szárnycsapásokat elhaladni mellettünk, előbb meghallom őket mint utóbb, s a madár ívesen emelkedik, amennyire a kastély belmagassága engedi. Muy extraño. A hasamon mozduló apró kéz hoz vissza, amire spanyol vérem gyorsan akar reagálni. A kérdése megválaszolatlanul lebeg köztünk, köszönhetően a még mindig fátyolos tudatomnak. Ujjaim elengedik a karcsú csuklót és lépek arrébb, hátha az segít az agyamon. Főleg, mert szerelnem kellene. Nekem. Andrés hogy ki fog ezért röhögni!
- Ne áruld el senkinek - a kereket fogó kezem mutatóujjával nyomatékosítva bökök felé. Nem bírom, nagy mosolyra húzódik dús ajkam. - Az ideiglenes szobára értettem - kedvesen nézek a hermosára, aki időközben leereszkedett mellém. Vonakodva engedi el tekintetem. - Nem volt időm keresni mást. Elfogadtam ezt, de jobb lenne valami saját - két mondat közé beékelődik egy reparo. Ujjammal pöccintek a keréken, az persze leesik. Joder! - Ez már harc - összeszűkült szemekkel hajolok közelebb, ajkaim elnyílnak miközben megszakértem.
- Látom. Igazad van, tényleg hiányzik egy része az öreg haverodnak - félig térdre ereszkedem, úgy futok neki ismét egy pontosabb mozdulatot összehozva. Sokat segítene, ha a kerék is így ragaszkodna ehhez a bánatos bőröndhöz, mint a gazdája.
- Na? - a fogantyúnál megragadva felállítom és fordítok rajta. - Na! - vigyorom szerint sikerült. - Megmentve - felkelek, kezemet nyújtom neki, hogy segítsek talpra állnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862173#post862173][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.04. 10:30[/b][/url]

Nem tudok nem mosolyogni, sem távol lenni tőle. Észre se veszem, hogy milyen közel guggolok le mellé, hogy szinte a combunk is összeér, és érdeklődve hajolok előre, hogy megvizsgáljam a kerék állapotát, pedig lássuk be, nem sokat értek az ilyesmihez. Érdekel, és itt most nem csak a srácra gondolok, hanem arra is, hogy hogyan rakja vissza a kerekemet.
- Kértem bagoly értesítőt a kiadó házakról, ha gondolod, szívesen lemásolom neked, hátha találsz megfelelőt.
Könyökömmel a térdemen támaszkodom, és elvarázsoltan figyelem, ahogy a kerék visszakerül, majd leesik, és ezt az utóbbi tettét egyáltalán nem bánom, mert ez azt is jelenti, hogy egy kicsit tovább maradhatok itt, vele. Talán az aurája teszi, lehet, hogy az a mágikus képessége, hogy a lányokat magához vonzza, egyetlen pillanat alatt nem csak fizikai kerekük gurul el, hanem a fejükben lévő is, majd, amikor már teljesen megbíznak benne, fogja magát, és kiszipolyozza a vérüket. Rendben, ez egy kicsit fanfiction megközelítés, de azt hiszem, vállalom a kockázatot.
Az újabb nekirugaszkodással testhelyzetet vált, én pedig megnézhetem a feje tetejét is. Érzem a bizsergést az ujjaimban, hogy odanyúljak és megsimogassam azt a rengeteg hajat, ami libben, ahogy ő mozdul. Hogyan lehet egy férfinak ennyi haja? Próbálok nem a szemem előtt lebegni kezdő képekre koncentrálni, hanem arra, hogy ne látsszon rajtam, mennyire csalódott vagyok, hogy ezúttal sikerült visszahelyzenie. És, ahogy belegondolok, hogy megmentette a bőröndömet, egyikét azoknak a tárgyaknak, amikhez ragaszkodom, tényleg hálásan és vidáman elmosolyodom. Elfogadva a kezét, álló helyzetbe kerülök megint, ám nem engedem el, miközben hálásan a szemébe nézek.
- Megmentetted az életem! Köszönöm!
Mivel magas vagyok és magassarkúban vagyok, így csak kicsit kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy a vállára támaszkodva, hálám jeléül puszit nyomjak az arcára.
- Találkozunk este.
Simítom meg a kézfejét búcsúzóul, és tudom, hogy muszáj ellépnem tőle, mert bár nem hiszem, hogy egy lányokat megbűvölő fanfiction vámpír, de azért legalább a bőröndömet kipakolnám, mielőtt kiszívják a nyakam. Ellépve tőle, elindulok a folyosón, de nem tudok nem hátra pillantani, és inteni a kezemmel. Nem tudom, hogy ki vagy, te ilyen mély nyomot régen hagytak bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862174#post862174][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.04. 11:07[/b][/url]

- Téged megpuszilt egy lány! - szólalok meg széles vigyorral, és szinte nevető hangot, abban a pillanatban, hogy a lány már elég messzire került. Kihajolva a bátyám mögül, nézem az elhaladót, aki még vissza is pillant rá. - Egy nagyon csinos lány.
Sosem láttam még ilyen intenzív reakciót rá, és vigyoroghatok is, hiszen már akkor itt voltam, amikor még nagyban szereltek, és végignéztem az egész jelenetet a lépcső mellett állva.
- Nagyon sajnálta, hogy másodszorra sikerült a kereket visszatenned. - jegyzem meg kisfiús lelkesedéssel, mint aki megtudta, hogy a szüleik hova rejtik el a karácsonyi ajándékot. Tudtam, de még mennyire, hogy tudtam, hiszen az érzelmek, azok nagyon tudnak hasonlítani a gondolatokra, szóval nyert ügyem van. Szemtelenül nézem én is a távolodót, aztán felpillantok Carlosra, és büszkén felemelem a zsákmányolt édességet. - Az egyik háztársam Churros-t készített nekem, mert hallotta, hogy honnan jöttem. Kérsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862175#post862175][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 11:21[/b][/url]

- Reméltem, hogy felajánlod - pimasz hangon fogadom el a segítséget, ami nagyban megkönnyítené az amúgy is könnyű életem. Y eso me encanta. Tagadhatatlanul hozzá vagyok szokva a jóhoz, így nőttem fel és így is érzem magam kényelmesen. Az opció pedig az öcsém részére is nyitott lehetőség lenne. Plusz egy érv, hogy a hermosát ne utoljára lássam.
Amikor felsegítem, nem akarom elengedni. Érdes ujjaim simulnak végig tenyerén, hogy kezetfoghassak vele és bemutatkozzak, de a szemei hatására egy árva szó se kerül a nyelvemre. Ártatlannak tűnik, világoskék szeme szinte áttetsző. Szerencsére megszólal helyettem, meglep mennyire hálás egy ilyen semmiség miatt. Belekeveredtem én már rengeteg helyzetbe, ahol nők a bőrömet érték, de olyan édes puszit ad az arcomra, amivel előhív egy csábító mosolyt.
- Alig várom - egy nap ő és én bajba fogunk kerülni. Lefogadom, hogy ezt pontosan tudja. Fáradhatatlanul figyelem a testét, ahogy távolodik. Épp akkor néz vissza, mikor hátrafésülöm sötét tincseimet és kezeimet zsebre teszem. A fürtök visszahullanak a helyükre. A chiquito pedig megérkezik.
____________________
- Andréééés - hatalmas tenyerem belepi a kisöcsém nevető fejét, amit eltolok a másik irányba. Pedig elvigyorodom. Még mennyire, hogy csinos a lány! Fejemen csóválva nevetek a testvérem megjegyzésén, de az infója hasznos és meg is jegyzem. Mert Andrés már csak tudja. Tekintetem továbbra sem veszem le a nőről, csak amikor teljesen eltűnik. Bevillan egy kép. Hipnotikus bambulásom után olyan kusza és szédült a tudatom, mintha huzamosan centrifugában pörgött volna az agyam. Szemeim pánikolva kerekednek el. Megkapaszkodom Andrés vállába. Rögtön kimondom, mert előtte semmi titkom nincs:
- Nem nősülhetek meg! - az már tényleg sok lenne! Nagyon, nagyon sok! Kizárt. Annyira lehetetlen, mint a fajitas sajt nélkül! A levegőm is beszorul. Egy churrosért nyúlok, mintha az jelentené most az egyedüli biztos pontot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862176#post862176][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.04. 11:31[/b][/url]

Elnevetem magam, ahogy a hatalmas tenyere az arcomban landol, és hát pontosan ugyanazt teszem, amit bárki tenne ilyenkor, megnyalom, hogy szabaduljak tőle. Érzem rajta, hogy milyen erős érzelmi hullámok vannak benne, és egy kicsit akaratlanul is átveszek, nem akarom, de annyira vicces, hogy képtelen vagyok kontrollálni magam, és én is érzem, hogy milyen különlegesen megfogta ez a lány. Milyen furcsa ez a bizsergető érzés, egy pillanatig szóhoz sem jutok, csak figyelem azt, ami szétáramlik a testemben, jól eső érzés, nagyon jól eső, és melegséggel tölt el, sőt, szinte forr a vérem, amitől szabályosan zavarba jövök és elpirulok, de szerencsére pont akkor mondja ki a legképtelenebb dolgot, amit csak kimondhat. - Mi hermano, egy puszi még nem kötelez semmire. Ha minden lányt feleségül vettem volna, aki megpuszilt, akkor most lenne egy háremem, és nincs olyan jól fizető állás, ami mellett ezt megengedhetném magamnak. - Nekem nem is kell feleség, mert még rendesen barátnőm sem volt soha, és azért előbb kellene, hogy legyen, nem? Elpillantok a folyosóra, de már nincs ott a lány, pedig jobban meg kellett volna néznem. - Mi a neve? Megmondom, hogy illk-e hozzád.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862177#post862177][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 12:15[/b][/url]

Torkom halkan hörög a nyáltól a tenyeremen. Az én öcsémet nem lehet összetéveszteni senkivel. Melegséggel tölt el a tudat, hogy már szinte egymagasak vagyunk, csak ő még gizda. Rutinból törlöm bele a kezemet a ruhájába, ameddig mozdulni tudok.
Letaglózva eszem a churrost, amíg a lehető legképtelenebb dolog a retinámba issza magát. Még a humor Herold öcsém is csak egy vérszegény vihogást kap tőlem. Én is ezt gondoltam, hermano, én is ezt gondoltam… Oldalasan szívom be az ajkamat. Barna szemem, az öcsém pillantását követve a folyosó végébe tekint. Talán mégsem kellene mondanom többet Andrésnak. Egyelőre.
- Hogy megy ez? Addig úgy se házasodhatok, amíg én nem kérek meg valaki, nem? - De. Ezért vannak a látomások és a jóslatok. Sok sikert, hogy megmásítsd. Mondok jobbat! Sok sikert a lehetetlenre. “Szakértőnk válaszol…” ha már ez az én tárgyam. Andrés időközben egy buzzfeed kvízzé avanzsálódik.
- No lo sé - még a nevét se tudom a gringának. Kipuffad arcom a beszívott levegőtől. Egy hosszú sóhaj után esik be. Andréshoz fordulok. - Vamos - menjünk inkább. Az itt álldogálás nem segít. Óvatosan rászorítok az öcsém vállára és a kijárat felé fordítom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862178#post862178][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.04. 12:27[/b][/url]

- Modern világ van, Carlos, van olyan, hogy a nők kérik meg a férfiakat, hogy vegyék el őket feleségül, mint Monica Chandlert. Azóta divat ez. - Próbálom megnevettetni, de még a churros se tudja jó kedvre deríteni, még az sem, ami egyszerűen lehetetlen, hát churros. Irigy leszek és mindjárt visszaveszem tőle a megcsócsált darabot, szomorú spanyolok ne egyenek vidám spanyol dolgokat, főleg akkor nem, ha ez a lelki táplálékom is. - Kérdezd meg, ha nem Rebecca, akkor nincs probléma, nem ő lesz a feleséged. - Áldás vagy átok, kérdezhetnénk ugyebár, és nem, én nem vagyok akkora mágus,mint ő a jóslatok terén, de volt egy alkalom, amikor egyszerre álmodtunk ezzel a névvel, tudom, mert én felébredtem, de ő még motyogta maga elé. Akkor nem tűnt fontosnak, de most úgy érzem, hogy ezzel segíthetek.
- Friss levegő! Az kell neked! Kereshetünk még pár lányt, akikkel kedves lehetsz. - Piszkálódom játékosan, és engedelmesen kilépek a fényre, miközben folyamatosan szipolyozom el az aggodalmát. Muszáj, különben teljesen megőrül estére, a nagy debütálására.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862179#post862179][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 12:43[/b][/url]

- A-ha.
Csak ennyit tudok kinyögni, amikor Andrés Moreno de Aranda, az öcsém szerint engem fog megkérni Monica és nem fordítva. Mi lenne, ha sehogy se nősülnék meg? És nem Ainoah miatt. Már továbbléptem. Egyszerűen nem akarok én senkinek a férje lenni. Beleharapok a churrosba.
- Jó, jó, jó, Andrés majd kapok az alkalmon és megkérdezem - megnyugtatom és mivel neki nem hazudok, tényleg meg kell kérdeznem. Azért ne nagyon élje bele magát a koszorúslányok lány koszorújának lehetőségébe. Oldalasan nézek vissza rá. - Rebecca? - kérdem olyan hangon, mintha tudatalatt ízlelgetném a nevet.
Amikor elindulunk a friss levegőre, megbillegtetem ujjaim és visszafogottan nevetek. Cukkol, de ez a rövidtávú jövőkép máris szimpatikusabb lesz!
Az öcsém arcára van írva, hogy éppen mit csinál. Együtt érez velem. Mi spanyolok sokkal érzelmesebb nép vagyunk, impulzívabbak, de ha negatív érzésről van szó én szeretem magamban elrendezni és megvárni, hogy lecsillapodjon. Ha az öcsém jelen van, mindig könnyebben élem meg az összes negatív érzést. Ez vele szemben nem fair. Igyekszem megnyugodni, vagy legalább a figyelmemet elterelni. A levegő tényleg segít.
- És te, chiquito? Szereztél haverokat? - kíváncsiskodom. Léptem közben cipőm orrával pöccintek felé egy kavicsot. Várom, hogy visszarúgja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862180#post862180][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.04. 12:56[/b][/url]

- Rebecca. - Felelem vigyorogva, hörcsögpofival, merthogy teletömtem szépen a számat, nem számítva rá, hogy visszakérdez. - Ha nem tetszik, becézheted is, Rebi, Becca, Nyuszi, Cica, Édes. - és csak három folyosón sétáltam végig, ahol nem is találkoztam sok emberrel, de nem tudtam eldönteni, hogy egymásról vagy a cukrászda új kínálatáról beszélgetnek-e. A szemeim résnyire szűkülnek, ahogy a mosolyom kiszélesedik, ahogy megfedd.
- Mindenki nagyon kedves velem, sokat kérdeznek, hogy miért jöttem át, hogy tetszik, segítenek tájékozódni, mondtak jó helyeket, amiket érdemes megnézni, és pénteken páran lemennek a városba, és elhívtak. Ha aláírod az engedélyezőmet, akkor én is kimehetnék. - rúgom vissza a kavicsot neki, egész kicsi korom óta nagy kavicsokkal játszó vagyok, bár a kacsázást hetekig tanultam, de most már van, hogy hétszer is megpattan a vizen, mielőtt elsüllyed. - De csak kint a téren lennénk, mert péntekenként a cukrászda tele van a párokkal, és azt mondták, hogy a smárolásnak undi hangja van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862181#post862181][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 13:28[/b][/url]

Gondoltam magyarázatot ad miért pont ez lenne a szerencsés édes nyuszi cica neve, akit elveszek. Úgy tűnik, jobb ha újragondolom, mert helyette Andrés, solo siendo Andrés.
- Tú, meg ne fulladj… - szeretetteljes hangon szólok közbe. Oldalasan mosolygok a teliszájjal szavakkal harcoló öcsémet nézve. Eszembe jut az első látomásom, ami egyben róla is szólt. Akkor kakaóba fújt buborékokat, csak éppen cirka tíz évvel fiatalabb volt.
Vigyorgok a válaszán.
- Persze, hogy aláírom. Menj, nézd meg a helyeket - passzolom vissza a kavicsot, ami célirányosan érkezik léptei elé. Lehet, hogy így negyed órával később érünk le a városba, de nincs okunk rohanni. Játékosan forgatok a szememen. Jó, én az voltam, aki nem hallgatta a smárolást a cukrászdában, hanem csinálta. Nem baj, hogy az öcsém ráérősre vette a figurát. - Majd megtapasztalod, chico. Tavaszodik, lassan a téren is ott lesznek, addigra lehet egy leszel közölük - vonogatom rá a szemöldökömet. - Néhány spanyol szó, egy mosoly a dögös csajra és nyert ügyed van. Csak ki kell próbálnod - hunyorgok a naptól és már bánom, hogy nem hoztam sapkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862183#post862183][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.04. 14:08[/b][/url]

- Mert álmodtál már róla, én pedig megfogtam a kezed, amikor már sokadszorra mondtad ki a nevét. - észre se veszi, ahogy egymásnak súrlódik a kezünk, és az érzései egy részét átveszem, és választ formálok hozzájuk. Bosszantó tud lenni, és rendszerint szeretem is ezzel bosszantani. Azt nem mondom el neki, hogy nem mindig mondta ki boldogan a nevét, hogy volt benne szomorúság is, mert a jövő megmásítható, és véleményem szerint az álmok és látomások csak az éppen aktuális élethelyzet következményei. Persze nem mindent lehet megmásítani, ezt én nagyon is jól tudom.
- Az itteni lányok eléggé tapasztaltnak tűnnek, a fiúk pedig olyan felnőttesek. Nekem nem kell barátnő. - passzolom vissza a követ, és közben mosolyogva figyelem, ahogy pattan is kettőt. - De ha lesz csajom, akkor majd vele mindenhol smárolni fogok. Csak előtted nem, az furcsa lenne. - Carlos biztos, hogy leckéket adna, és utána még kielemezné, hogy hogyan lehetne ezt jobban csinálni. Az nagyon furcsa lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862230#post862230][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 22:11[/b][/url]

Álmodtam róla? Si. Mert ezt mondja az öcsém.
Prüszkölök mint egy ló, mert természetesen egyetlen emlékfoszlányom sincs az egészről. Mint azoknál a jóslatoknál, amikor hipnózis alá kerülök és kiesik minden, mindössze szavak maradnak meg. Most összesen egy névvel gazdálkodhatok, amiben nem is lehetek biztos mit jelent vagy éppen kit takar. Mi mama azt mondaná, hogy ismerem már a folyamatot, legyek több türelemmel. Ahogy mindig, minden nőnek, neki is igaza lenne.
- Érdekes. Kösz, hogy elmondtad öcskös - hálásan pillantok rá. Egyelőre nem kicsit szeretem élni az agglegény életemet. Ahhoz képest a házasság úgy tűnik, mintha egy temetőre mondanánk azt, hogy élménypark. Túl drámai? Kissé megégettem magam legutóbb, hát nem szeretnék máris egy ismeretlennel közös életre gondolni. Pedig a kép újra és újra elém kerül, amíg Andrés segítségével vissza nem kerülök a jelenbe.
A jelenbe, ahol kavicsot passzolgatok az öcsémmel, és szívesen hallgataom a csajozási terveit. Nevetek, amikor közli neki nem kell barátnő. Somos toros! Befoghatatlan bikák vagyunk!
Mutatóujjamat a számhoz teszem. Van abban valami, amit mond, így vigyorogva bólogatok bőszen. - Nem ha, hermano, hanem amikor! Meg lesz az, ahogy mama mondaná, csak legyél türelemmel - cipőm orra felpattintja a kavicsot, ami végül a passzban félre megy és a lejtőn gurulva eltűnik az út menti fűben. Nem foglalkozom vele, hosszú lábaimmal baktatok tovább. - Hamar beilleszkedsz majd, barátaid is biztosan lesznek - magyarázok neki. - Én azon gondolkodom, hogy beköltözöm a városba, de ha te jobban fogod érezni magad a kastélyban, akkor is lenne egy hely, ahová elvonulhatsz. Mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862231#post862231][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.04. 22:31[/b][/url]

- Tudod, hogy mit mondott még, hogy minden változik, semmi sem állandó. Az álmok is, hol igazak, hol meg csak álom, ami reggelre szertefoszlik. Az érzések nehezebben teszik ezt. - én mégis áldásként tekintek mind a kettőnk képességére, mert az, még ha nem is mindig jó, különleges. Tudunk titkokat, amiket mások nem, érezzük a szíveket, én legalábbis. Az érzések, amiket ellopok, még ha nem is jók, számomra izgalmasak. Nagyon sokat tudok róluk, nagyon sokat tanultam másoktól, és ez fontos, mert majd egyszer, amikor jön a bolydulás, ahogy azt Lois Lowry is írta, akkor én már sokkal felkészültebb leszek. Ismerni fogom, és talán tudok majd védekezni is ellene. Nézem a követ, ahogy tovagurul, majd fel a bátyámra. - Vannak szép lányok itt. Akitől az édességet kaptam, ő is szép, olyan, asszonyos, ahogy a papa mondaná. - zavartan el is nevetem magam. A papa mindig nagyon dicsérte a teltebb nőket, azt mondta, igazán jó feleség az, aki nagyon jól tud sütni és nagyon jókat tud enni. Meg persze, aki nem háborgat szieszta alatt. Elég nagy elvárásoknak tűntek akkor is.
- Sokan laknak a városban. Reggel feljönnek együtt, délután kisebb csoportokban mennek haza, vagy, akár egyedül is, az ösvényen figyelik a diákokat, nem eshet bajuk. De van ágyuk nekik is, vész esetére, ha mondjuk nagyon későig bent maradnak, vagy, ha telihold van, olyankor nem javasolt kint lenni. Lakhatnánk együtt a városban. Eljárhatnék dolgozni, iskola mellett, és akkor tudnék neked segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862232#post862232][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.04. 22:54[/b][/url]

Az öcsémtől hallani a mama szavait széles, szeretetteljes mosolyra görbíti számat. Tényleg ezeket mondta nekünk. Az mindent elárul, hogy hajnalban, frissen ébredve félkómásan is vissza tudnánk mondani minden szavát. Anyánk Andrés képességéről is képes volt olyan tudással beszélni, akár az övé lenne. Miután beszéltek vele a szüleim, engem is odahívtak, hogy minél hamarabb bevonjanak és megértsem mi történik a testvéremmel. Egyszerre voltam rá pokolian büszke, és aggódtam. A két érzés a mai napig harcol bennem. A legjobbat akarom neki.
Vigyorom mögül nevetek fel hangosan.
- Na, tessék, Andrés! Cukrosnénik szédítik az öcsémet… chico, remélem megkérdezted a nevét! - velem ellentétben. Legyen ez a nap tanúsága. Nem hagyjuk csak úgy elszaladni a jó nőt. Akkor sem, ha úgy köszön el, hogy este látjuk egymást. A kezemen a bőr perzselni kezd, ahol megérintett mielőtt ott hagyott. Que carajo? Mégis mi a francokon jár az eszem? Hogy kerültem ugyanoda vissza?
Kicsit izgulok amikor felhozom a témát. Ha annyi pulóverem lenne, ahányan megkérdezték miért vagyok akkora idiota, hogy ide költözöm amikor élhetnék Mallorcán, akkor nem kellett volna tegnap órákat vásárlással töltenem. Kitartok amellett, hogy jó döntés volt idejönni. Most is, még séta közben is van mire rácsodálkoznunk. Ami pedig a legfontosabb: szeretném hinni, hogy Andrésnak is erre van szüksége.
- Rendes tőled és szuper, hogy ezt mondod. Tudod, hogy annak örülnék a legjobban, ha együtt laknánk, de szerettem volna ha te döntessz - közlöm mosolyogva, közben hátratűrőm az elkallódott tincsimet. Felelek érte, de nem akarom, hogy azt érezze apáskodom felette vagy parancsolgatok. Sosem tennék vele ilyet. Szerencsém van vele, teljesen megbízom Andrésban és el sem tudom képzelni mi változtathatna ezen. - Furcsa lenne nem együtt bejárni, hanem a folyosón összefutni. Hogy a francba tartanánk hajnali videójákéozásokat akkor? - közel állunk egymáshoz, amivel másokat gyakran képesek vagyunk kiborítani. Sokszor vagyunk hangosnak és szemtelenek, főleg játék közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862234#post862234][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.04. 23:19[/b][/url]

Egy hosszú pillanatig csak somolyogva nézek rá, de aztán nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés, olyan nagyon, hogy meg kell állnom, mert kétrét görnyedek tőle. De azért bólogatok, mert persze, megkédeztem én a chica nevét, csakhogy akkor még nem tudtam, hogy milyen érdekes, most viszont, ahogy erre terelődik a szó, nem bírom ki nevetés nélkül. A könnyeim végigfolynak az arcomon, mert e is felejtettem, hogy ezt megkérdezheti, pedig teljesen természetes, hogy megteszi. - Rebeka. - nyögöm ki végül, levegő után kapkodva, egyszer-egyszer még felnyerítve, de próbálom összeszedni magam, és nem összeomlani. Pedig vicces lenne, ugyanolyan nevű lányokkal járni. Mondjuk az a lány nem olyan, mint akinek ez a neve, sokkal inkább valami virágosabb nevet képzelek el neki, mint a Lily.
- Pontosan. Én nem szeretnék távol lenni tőled, másoknak is vannak barátaik a kastélyban úgy, hogy lent laknak, és nekem is lehetnek olyan barátaim, akik lent laknak. Úgyis szeretek túrázni, ez a kis emelkedő nem akadály. - nekem tetszik a kép, hogy reggel együtt megyünk fel, beszélgetünk, viccelődünk, sőt, versenyzünk, hogy ki ér előbb fel a kapuhoz. Nem szeretném, hogy az új országban távol legyek tőle, mert vele jöttem, miatta, és szeretném, ha nekem is jól jönne ki a dolog, úgy érzem, hogy fejlődhetek. - Andirsnak hívnak, mert, hogy könnyebb kimondani, mint az Andrést. Tetszik, kicsit tér csak el. - a második nevemmel annyira nem dicsekszem, mert, ahogy ki kell mondani, annak az eleje minden nyelven ugyanazt jelenti, és nem szeretnék bántalmazott gyerek lenni, így is tudom, hogy a képességem miatt figyelnek. - Így is furcsa lesz, hogy nem játsszunk, amíg meg nincs az otthonunk. Most megnézünk párat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862863#post862863][b]Carlos Moreno de Aranda - 2023.04.14. 11:21[/b][/url]

Nem akármilyen nevetés harsan. Andrés úgy röhög, mint egy hiéna, belead apait-anyait. De még mindig nem annyira, hogy seggreeseen, ami az öcsémnél gyakori mutatvány. Semmi gond, megvárom. Fejemen folyamatosan szélesedik a vigyor. Ahogy azt gondoltam, megtalálja az arany középutat és kinyögi miért visong. Egy pillanat alatt elhiszem neki, és röhögni kezdek, hangosan. Amíg az hirtelen el nem áll. Kezem lendítem és suhintom meg Andrés felkarját.
- Chico! Lehet, épp a jövendőbeli esposamról beszélsz! - még csak az kéne! Újra felszalad egy nevetés foszlány, fejemet csóválom meg közben. - Különben nem olyan biztos az, hogy azért álmodtam ezzel a névvel, mert a feleségem lesz. Tudod jól, hermano - ez annál sokkal képlékenyebb. Egy-egy részlet miatt még nem szaladhatunk fejjel a falnak, akkor sem ha a nyomás a tarkómban arról árulkodik, lesz itt még több is. Terelem a témát.
- Részemről jól hangzik - kinyúlok oldalra, kezemmel összeborzolom a fejét. Gyakran csinálom. Sétálunk tovább, lépteim közben hallgatom és nézelődök még itt a semmi közepén is. Vigyorgok, mert már becenevet is kapott a barátaitól, pedig nekem nehéz befogadnom. Mi a baj a nevével? Semmi. Nagyon is jó név az!
- Most? No - felelem. - Most enni megyünk. Különben depressziós leszek - enyhe túlzással. A churrostól csak éhesebb lettem. - Nézd, Andrés! Ahhoz mit szólsz? - messziről szúrom ki az egyik helyet, egyenesen rámutatok. Étteremnek néz ki és nekem ez már elég. - Körbenézek majd, mielőtt bármit kivennék eljössz velem? - térek vissza a lakásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=862942#post862942][b]Andrés S. Moreno de Aranda - 2023.04.15. 18:48[/b][/url]

- Jövendőbeli? Mondd csak Carlos, mégis hány lányt szeretnél feleségül venni? - azt mondta, hogy a szőke lány lesz a felesége, én meg azt mondtam, hogy Rebeka, de nem kérdezte meg, hogy mi a szőke lány neve, így lehet, hogy ő Rebeka, az viszont, aki a churros-t nekem csinálta, egy másik Rebeka. Elővéve a telefonom, kicsit pötyögök, és meg is találom a keresett adatot. - Itt is van. Magyarországon benne van a harminc leggyakoribb névbe. Azt jelenti, hogy boci. Vagy jól táplált. Nem egy kedves név. Elég sok Rebeka lehet ebben az iskolában, ha ilyen népszerű név. - azzal nem vitatkozhatok, hogy nem biztos, hogy azért álmodott vele, de ha az ember testvére találkozik egy lánnyal, megérinti, és látja magukat az esküvőjükön, előtte meg többször, több hangszínen mondja ki ezt a nevet, eléggé gyanús.
Nyiffanok egyet, amikor összeborzolja a hajam, nem mintha rontani tudott volna a helyzeten, de azért mindig ki kell adnom ezt a hangot, pedig szeretem ám, amikor csinálja, de nem vallanám be neki. - Nekem tetszik, menjünk. - megéheztem ezekre a nagy izgalmakra, és befelé haladva természetesen igent mondok a házmegnézésre, és már el is kezdem sorolni, hogy milyen lesz a szobám, mert vannak elképzeléseim, amiket csak sok étellel lehet elnyomni.