Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877585#post877585][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.27. 09:24[/b][/url]

Hiába érzem már, mi ennek a beszélgetésnek a dinamikája, mégis ismét nevetést csal elő belőlem Sallow, mikor azt mondja, kirázta a hideg. Furcsa ugyanis, hiszen ismerem őt, legalábbis ismerem valamilyennek, és normál esetben nem számíthattam volna sok jóra egy ilyen kommentár után. Mégis, most csak viccel vele, egyértelművé téve, hogy nem osztozik ezen a véleményen senkivel, pedig van, aki szerint tényleg így van. És ez most váratlan módon igencsak jól esik. Még akkor is, ha Sallowról van szó, valaki olyanról, akivel sosem voltam jóban. Nem ez a fontos ugyanis: hanem az, hogy ismer. És láthatóan ennek ellenére sem gondolja úgy, hogy borzalmas velem egy légtérben lenni.
- Tény, hogy kevésbé vagy kék - egyezek bele egy megengedő bólintással, hiszen ez végülis tagadhatatlan.
A lány azonban nem fejezi itt be, tovább nevettet engem, ami azt eredményezi, hogy a forrócsokit is le kell tennem az asztalra annak érdekében, hogy véletlen se lötyköljek ki belőle. Fáradt, kissé sápadt arcom szinte már bele volt gémberedve abba a kifejezéstelenségbe, mely rajta ült az elmúlt időszakban, s a röhögés már szabályosan fáj, még úgy is, hogy azért nem gurulok a padlón; de tagadhatatlan, hogy mennyire jól esik.
- Az első dolgom lesz, hogy átadjam a kollektív tudatnak a kontyodat - mondom neki, arcom pedig egy komolyanvehetetlen rosszmájú fintort vesz fel. - Sokat fog nekem ezért még fizetni a Modern Boszorkány. - Emlegetem fel annak a magazinnak a nevét, melyet anyám csak azért járat, hogy a kolléganőivel lépést tudjon tartani, s egyébként rendkívül unottan szokta olvasni.
Ismét felnevetek, kezeimet kissé széttárom afféle értetlen gesztusként, hiszen komoly vádak érnek a lány részéről, melyek természetesen abszolút alaptalanok.
- Látod, ez a vád is annyira légbőlkapott, ne is tagadd a pixi-léted - csóválom a fejem nevetve. - És egyébként meg: bármit elrejtek vele. - Védem meg az okklumenciámat még mindig a nevetés határán, a kiskanállal megkavarva az előttem pihenő forrócsokit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877648#post877648][b]Sadie Sallow - 2024.04.28. 10:31[/b][/url]

Ezúttal csakugyan találó kifejezés a "nem rajtad nevetek, hanem veled", mert valóban szórakozást lelünk a civódásban, és nem csupán gúnyolódunk a másikon - amihez már hozzá vagyok szokva. Ez viszont új, és nevetéstől elszokott arcomon is érzem, hogy rendhagyó eset a mai.
Széttárom kezeim, és szemem is megforgatom, ajkaim pedig összepréselődnek azt üzenve, hogy naugye. Abba már bele sem kezdek, hogy milyen megalázó volna kéknek lenni, de még mindig jobb, mint pirosnak. Ami azonban még kínosabb lenne, ha tényleg közszemlére kerülne jelen külsőm, és hiába viccelődünk, remélem tudja Theony, hogy az életével játszik.
- Mi van, talán pénzszűkében vagy, Ebony? - veszem fel vele a versenyt a undok grimaszolásban. - Adjak kölcsön?
Több, mint valószínű, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki kevésbé van eleresztve, lévén, hogy a családi támogatás megszűnt létezni a Sallowéktól. Persze nagybátyám adna, ha kérnék, de nem az ő felelőssége vagyok. Igazából már senkié sem.
Nem értek a legilimenciához, hogy teszt alá vethessem képességét, de van, amihez egyszerűen nem kell a másik fejébe látnom, hogy tudjam, nem igaz. Persze van némi önkritika is a dologban, ami egyáltalán nem jellemző rám, vagy az, hogy ne tökéletesnek állítsam be magam mások előtt, de köztünk valahol leomlott egy fal, ami ezt a látszatot fenntartotta. Nem kell tovább tettetnem, hogy minden porcikámra büszke vagyok.
- Bármit? Tudod ez most úgy hangzott, mintha elhallgatnál előlem valamit - hajolok közelebb hozzá, fáradt pillantásomat vetem arcára. - Vagy mindenki elől? Van valami nagy titkod talán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877677#post877677][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.28. 16:53[/b][/url]

- Ne mond ezt, nem vagytok hülyék, csak eddig mással foglalkoztatok - mosolyog Levire, ezzel próbálja bátorítani a fiút, hogy ne adja fel már az első buktatónál. - Nem tudom, Te szereted a tojás héját is? - pislog fel bájosan a srácra, ezzel kicsit megsúgva azt, hogy mi is lehet a baj. Utána már adja is tovább az instrukciókat és úgy tűnik, hogy sikerül egy picit meg is sértenie a fiút. Ezen inkább csak felnevet, nem hiszi, hogy tényleg mélyen a lelkébe gázolt, ennyi piszkálódás még talán belefér. - Jól van, ügyes vagy - nevetgél mellette, végül azért elnézést kér, még végig is simít a srác karján, nehogy tényleg komolyan vegye. - Figyelj, elsőre azért nem is olyan rossz, mert a tojáshéjat és azokat a nagyobb darab hagymákat leszámítva, ha megnézed, a tojás összeállt. Csak arra kell figyelni, hogy tisztán dolgozz, kell egy kis rutin és menni fog - még mindig próbálja lelkesíteni, de érződik azért, hogy a rellonos most csatát vesztett. - Anyukám ennek nem hiszem, hogy örülne - jót mosolyog, de egy kicsit azért még el is pirul, tényleg csak az hiányozna, hogy beköltözzön oda, ahol Levente is lakik. Akkor aztán biztos, hogy nem tudna odafigyelni a tanulásra. Most is leckét kéne írnia valakinek, de annyira belefeledkezett az itt töltött időbe, hogy eszébe sem jutnak a vállalt kötelezettségei. Emiatt viszont még kapni fog, az is biztos. - Leviii, már másodszor mondtad, hogy hülye vagy hozzá. Nem vagy az! Csak gyakorolni kell, ahogyan a kviddicset is - ezt próbálja valahogy beletukmálni a srácba, mert ha így áll hozzá, akkor később se fog menni a főzés. Még egy vizsgavacsorával is viccelődik, de ahogy abból értelmezi, félig-meddig meghívás lesz. - Komolyan? - olyan nagy szemekkel néz rá, mert számára még mindig nehéz elhinni, hogy egy ilyen jóképű és sikeres kviddicses miért is áll vele egyáltalán szóba. Azt nem hinné, hogy csak kihasználni akarná, hisz akkor az évnyitón sem telepedett volna mellé. De ha nem emiatt, akkor vajon miért. Ezen már gondolkodik egy ideje, de nem mer rágondolni, mert azonnal pirulni is kezd, ez sűrűn előfordul a srác társaságában. - De igen, szívesen! - végül azért határozottan rá is vágja, közben egy hajtincset illeszt a füle mögé és még elnézné hosszasan a srácot, amikor az egyik évfolyamtársa szól be az ajtón és sürgeti meg Lilit, mondván hogy már várnak rá. - Jajj, ne haragudj, teljesen megfeledkeztem arról, hogy korrepetálok valakit és segítek a házija megírásában. Majd akkor beszélünk! - sietve odahajol, és egy puszit nyom az arcára, de aztán jön csak rá arra, hogy mit csinált. Teljesen elvörösödik és amilyen gyorsan csak tud, már fordul is sarkon és siet ki a konyhából. Egy pillanatra azonban mégis csak visszanéz. - A tojást héj nélkül! - ismétli, hogy nehogy elfelejtse ezt Levi, ha majd Bálinttal gyakorol. Utána azonban már tűnik is el, mint ahogyan a kámfor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878273#post878273][b]Theodore Julias Ebony - 2024.05.09. 20:37[/b][/url]

Úgy nevetek fel kérdésére, hogy bár én nem fogom fel, lehet, hogy az mások számára már-már sértő lenne. Olyan magától értetődő számomra, hogy ez az eshetőség egy viccnél sosem fog közelebb kerülni hozzám, hogy az már szinte az ízléstelenség határait súrolhatná mások előtt. Sadie előtt valószínűleg legalább ezen nem kell aggódnom.
- Nem, nem, köszi, megleszek ezzel - mutatok a halántékomra, utalva a most bezsebelt emlékre a kontyáról, melyet el fogok adni. - De igazán kedves tőled az önzetlenséged. - Vigyorgok még, eljátszva, mintha azt feltételezném, sosem kérne a kölcsönért semmit cserébe.
Végre eljön az az idő is, hogy belekóstolhatok a forrócsokiba, amiben nem kell csalódnom. Még talán egy aprót sóhajtok is, jól esik ugyanis a meleg ital ilyen későn és fáradtan.
Sallow kérdése azonban hamar felráz a beült nyugalmamból. Meglepően sokan jutnak arra a következtetésre, mint most ő, s erre az okklumencia puszta ténye készteti őket. Őszintén szólva nem számítottam rá, mikor elkezdtem tanulni, hogy ilyesmi lesz az eredmény - de az biztos, hogy a lány most csak viccel, bizalmaskodó közeledésére pedig illene nevetéssel válaszolni. Nevetek is: ám ez már korántsem olyan vidám vagy önfeledt, mint korábban, inkább csak valami keserűbb és kissé kényszeredett. Fáradt.
- Hát persze, tele vagyok velük - sóhajtom, s a fejem is megcsóválom, érzékeltetve a kérdés abszurditását. Igyekszek valami mosolyt eszkábálni az arcomra. - Kiváltképp praktikus és a legkevésbé sem feltűnő okklumenciát tanulni ezzel a rengeteg titkommal.
Remélem, hogy Sallow csak betudja a fáradtságnak a hangulatváltozásom; felhörpintem a maradék forrócsokit is.
- Késő... vagyis inkább korán van. Menjünk vissza? - Pillantok fel Sadiere, s hamarosan már úton is vagyunk a Rellon klubhelyisége felé, hogy aztán ki-ki a maga hálókörlete felé induljon. És bár Sadie utolsó kérdése alaposan pofonvágott, talán egy kicsit nyugodtabban hajtom álomra a fejem, mikor majdnem elnevetem magam a másnapos inferuson, amikor eszembejut.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878498#post878498][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.16. 19:53[/b][/url]

- Nyugodj meg, ha Ella kap rajta, őt lekenyerezem - nevetem el magam halkan, ahogy kinyitom a konyha ajtaját. Alapból is tovább voltam bent, mert a könyvtárban kicsit elúsztam, aztán meg... Nem volt nehéz partnert találni a sütizéshez. Bencét amúgysem nehéz kedvelni, szinte szöges ellentéte a testvérének, akivel bár szintén nincs semmi bajom, azért tartom tőle a három lépést.
- Mióta láttam a mugli matek érettségit, islert akarok enni - Aurél meg írt, hogy gondoskodott arról, hogy ez az álmom valóra is váljon, így teljesen nyugodtan nyitom ki a hűtő ajtaját, tudva, hogy ott van bent, amit keresünk.
Nem, olyan apróságokkal, hogy elmúlt takarodó, én nem foglalkozok. Szerencsére a mi prefektusaink nem olyan vérmesek, mint a zöldek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878502#post878502][b]Markovits Bence - 2024.05.16. 20:12[/b][/url]

Késő van már, kint sem kellene lennie a szobájából. Valójában Bazsit kereste, illetve megbeszéltek egy találkozót, ami a bátyja szerint nagyon fontos lett dolog. Ő viszont már nem lepődik meg azon, hogy Bazsi meggondolta magát, vagy éppen elfelejtette a találkozójukat, ami vélhetően mégsem volt halálosan fontos. Legalább segített egy kicsit a könyvtárban pakolni Lillának, aki most épp sütizni hívja. Mindenki tudja, hogy ennek nem igazán tud még ennyi idősen sem ellent mondani, főleg, ha még egy szép lány is a felbujtó. Továbbra sem egy túl szociális típus, de Lillát nagyon bírja, na meg a sütiket is, úgyhogy miért ne. Csak éppen attól fél, hogy lebuknak, mert nem szeret csalódást okozni a szüleinek. Arra ott a másik három tesója.
- Ne nevess már! Tök hangosan kacarászol, aztán meg nincs is nálad kenyér! Jó, nem is vagyok ideges, nem is vagyok ideges, nem is vagyok... - sikerül egy kicsit belelovallnia magát az egészbe, mégis mosolyog - a Levi szerinti - bárgyú vigyorával. De mindent feledtet Lilla, aki céltudatosan megy a hűtő felé és szedi elő az islert vagy mit, amit enni szeretne.
- Mi az az isler? Fincsi? - a szemeivel már ki is eszi Lilla kezeiből... gyakorlatilag bármit, amit elővesz a hűtőből. Amúgy is csak köültői  kérdés volt, ha süti, akkor jöhet. De cukorka is jöhet, meg cukros...asztalláb is, ő bármilyen édeset megeszik. Még Lilla mosolyát is lerágná, ha elég édes lenne...hihi. KÖrbe körbe jár a lány körül és azért lopva pillant  az ajtó felé. Csak nem látják meg nem?
- Mennyi van? És még van más is? - ha eddig nem látta őt a háztársa lelkesnek, most megláthatja, hogy milyen. - Szerinted vihetünk fel is valamit? - csak enni kellene még később is, nem? Már ha marad!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878508#post878508][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.16. 20:39[/b][/url]

- Bence. - még szusszanok is mellé, mert az ő parázását kicsit alaptalannak tartom. Mármint ez még messze nem a világ vége, és az sem lenne meglepő, ha hamar szembesülnénk azzal, még most sem vagyunk egyedül.
- Nyugodj meg. Még senkit nem vágtak ki azért, mert kilógott takarodó után, és lehet, hogy itt már járőröztek is - pislogok rá, tényleg próbálva megnyugtatni kicsit. Ha ez nem lenne elég, végzősök vagyunk és egyikünk sem renitens. Jövő ilyenkor mindezt már teljesen legálisan tehetjük meg.
- Naaagyon. Ilyen... két csoki korong, és lekvár van közötte. Még sose ettél? - meglepődök, mert ez azért elég alap süti. Szinte bárhol lehet kapni. Én is szépen kiveszem, és megmutatom Bencének.
- Viszont óvatosan, mert ezt Aurél csinálta, szóval nem tudhatjuk, hogy robban-e - itt kicsit én is elbizonytalanodok, mert imádom a barátom kísérletező kedvét, de az első falat előtt mindig rám törik a félsz.
Bence pedig irtó aranyos, ahogy lelkesedik, nehéz is megállni, hogy mosolyogjak rajta.
- Ezt mind felvihetjük. És szerintem nincs, mert most nagyon islert akartam, de legközelebb mondd, mit szeretnél, és lesz az is - Aurél konkrétan bármit meg tud sütni szerintem, és piszok szerencsés vagyok, amiért van egy ilyen dílerem.
- Te nem pánikolsz a VAV miatt? Tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel? - szegezem neki a kérdéseim csillogó szemekkel, közben meg elveszem az egyik sütit és nagyot harapok belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878512#post878512][b]Markovits Bence - 2024.05.16. 21:06[/b][/url]

- Igen? - torpan meg egy pillanatra és abbahagyja a nézelődést. Azért ő nem teljesen biztos abban, hogy ez jó ötlet, csak hát nagy a csábítás... ritkán járt tilosban.
- Oké, én hiszek neked - fogja halkabbra a hangját végül. Megnyugodni azért nem megy olyan könnyen, de igyekszik eleget tenni a kérésnek. Például nem jár a bokája tovább, mint egy ütvefúrónak. Annak mondjuk nincs is lába, de mindegy. Meg amúgy is megtudja, hogy mi az az isler.
- Jaj, azt tudom! Csak nem tudtam a nevét! Nem ér megkérdezni miért! - ölt nyelvet a lányra. Talán sokan ismerik az édességet, de náluk otthon nem nagyon volt ilyen, és egyébként sem szokta megnézni, hogy mi az, csak az a lényeg, hogy megegye. Csoda, hogy ilyen kisportolt egyébként, néha még ő is furcsának találja. A jó gének! Már éppen beleharapna az islerbe, amikor jön a figyelmeztetés, hogy az Eridonos esetleg túladagolta a robbanócukrot.
- Mindet? Jó! Majd elosztjuk testvé... igazságosan! - javítja ki magát, mert az ő tesói éppen nem egyenlő részre szokták osztani az édességet. Hanem mindenki magának halmozza fel a legtöbbet, főleg ő. Szóval Lilla ha tudná, hogy Bence ilyen önfeláldozó, még biztos meg is hatódna. De előbb a saját islerét hirtelen a lány ajkaiba nyomja. - Előbb te kóstolsz, hogy robban-e! - kuncog, mert bár eléggé mókásnak tartja az egészet, azért kicsit tart is tőle, hogy Aurél tényleg elrontotta receptet. Mégiscsak Lilla ismeri a srácot jobban. Amint megtörténik a kóstoló, vagy bármi, máris befalja az elsőt, jóízűen, élvezettel az arcán. - Hát, máskor is ő fog csinálni ilyet! - élvezkedik tovább. - Amúgy én mindent szeretek. Tényleg! - vigyorog szélesen, és a fogai között ragad sütidarab pedig Lilla szemeinek integet. Viszont ez csak felspanolja őt, és máris nyúl a következőért.
- Ne is mond! Dehogynem! Szerintem én vagyok a legbénább a tesóim közül. Bazsi tuti valahogy elcsalja, Bogi meg okos, nagyon is! De hát tudod te is - von vállat. - Hát valami állatokkal foglalkozó. A sárkányok is szépek, de gondold el... vannak kevésbé veszélyes szörnyetegek is, meg én amúgy a bogarakat is szeretem. Szóval valami olyan. És te? Lehetsz a "könyv-molyom", haha! - nevetgél a bolondos szóviccén. Be is tömi a második islert, ha már a kezébe akadt, amíg Lilla válaszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878759#post878759][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.23. 11:49[/b][/url]

- És nagyon jól teszed. Nem kevernélek bajba, esküszöm - a lehető legszebben pislogok rá, mert a tapasztalat hiánya itt látszik is. Nem, én sem tartom magam nagy rebellisnek, de egy éjjeli sütizésből se csinálok problémát, főleg hogy akarok sütizni.
- Miért? - elvigyorodok természetesen, hisz ha ne kérdezz rá, az ilyen burkolt provokáció, csak meg kell tenni. Bencével meg amúgy is szeretek beszélgetni, szeretem, hogy ő ennyire... nyugodt. Talán az a megfelelő szó rá, én sem érzek mellette késztetést arra, hogy pattogjak, csupán a szajrét veszem elő.
- Biztos nem egyszerű ennyi tesóval együtt élni - mélázok el, miközben be is zsebelem az első sütit. Persze óvatosan harapok, mert fogalmam sincs, mire számítsak, de mikor aztán biztonságosnak érzem, felcsillannak a szemeim, mert tényleg marha finom.
- Még a kókuszosat is? - lepődök meg, mert én azt azért nem. Sőt. Kifejezetten finnyás tudok lenni, ha sütiről van szó, főleg mert nem ehetek sűrűn. Nem is értem, mi szükségem arra a diétára, de már csinálom jó ideje, és teljesen beálltam rá.
- Nekem jó jegyek kellenek, hogy tovább tudjak menni, de ha elakadtál valamiben szólj nyugodtan, szívesen segítek - van annak is egy előnye, ha ez ember lánya ösztöndíjas, és meg kell lennie az átlagának ahhoz, hogy megtartsa azt. Szóval nem, határozottan nem vagyok rossz tanuló, bár az évfolyam elsőségre se hajtok.
- Hmmm Magizoológus? Akkor lehetnél csomót állatkertben - persze, másoknak könnyű ötletelni, én meg talán év elején határoztam el magam teljesen.
- Úristen, ez nagyon rossz volt - mégis jóízűen nevetem el magam a molyos poént hallva, de aztán csak a fejem rázom.
- Neeem, én ennél unalmasabb karrierben gondolkodtam. Ügyvéd szeretnék lenni. Talán családjoggal foglalkoznék, vagy gyermekvédelemmel, vagy mindkettővel - azt tudom, hogy nagy szükség van az ilyen emberekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878763#post878763][b]Markovits Bence - 2024.05.23. 14:54[/b][/url]

Lillában tényleg hiszen, nem olyan, mint Bazsi, akinek a szeme sem áll jól, pedig hasonlít az övéihez. Meg hát fel is néz a lányra, mert a könyvtárosi munka szerinte rohadt nagy felelősség. - Jó, hát ha esküszöl, az nekem elég - nem mintha bármi mást mondott volna a másik, nem hinne benne. Úgyhogy teljes óvatossággal követi őt, és egészen addig nem jön zavarba, amíg az islerről nem kérdezi a háztársa.
- Mert - ölt nyelvet a cikizésre, túl jól ismeri már ezt, nyilván nem is haragszik a másikra, mert a mosolygós nyelvöltés ritkán rosszindulatú. Nálam például sosem.
- Hát nem, főleg Bazsival. Bogival nagyon is jó, ő a kedvencem. Levi meg feszt csajozik, vagy nincs otthon, szóval már vele is elég jó. Amúgy... ha nem lenne rajtunk egyenruha, felismernél? Mármint ha egymás mellett állnánk Bazsival? - nem tudja, hogy ez miért ilyen fontos, de azért nagyon vágyik egy pozitív megkülönböztetésre. Meg hát Lilla Bazsival olyan sokat nem is találkozhat a könyvtárban, meg amúgy is menő, hogy nem keverné. Nagyon szeretné azt hinni, hogy simán különbséget lehet tenni köztük, mert néha a másik fele az idegeire megy. De azért szereti azt a kis köcsög szemétládát még így is, ahogy van. Sőt még az uncsi koncertjére is elmegy majd. Na jó, nem uncsi, de nem annyira az ő műfaja.
- Azt meg nagyon is - nem nagyon van, amit nem szeret, talán a krumplicukrot, vagy azokat, amik nem elég édesek, sósak. Esetleg még nem léteznek. De a kókuszos, az nagyon finom!
- Szólni fogok, ha nem lesz ciki szólni -  mondja szinte vállvonva. jól ismeri magát, lehet, hogy túl cringe-nek tartaná, hogy segítséget kérjen. Aztán meg azért verné a falba a hülye fejét, mert nem tette. Így működnek a fiatalok.
- Azaz! Sosem tudom ezeket a neveket megjegyezni. De az állatkert az menő. Simán gondozó is nagyon jóság lehet - látszik, hogy kezd belendülni, ráadásul az isler sem robban, így aztán ő is magáévá tesz párat. Annak is örül, hogy sikerült egy rossz poént mondania, amin Lilla mégiscsak nevet, szóval ez neki pont elég. - Majd még gyakorlok, hogy jobb legyen - bokszol bele a lány vállába fájdalommentesen. Hát igen, az érzelmek kifejezése sem olyan egyszerű neki, kivéve, ha néhány témáról van szó, mint az állatok, vagy épp a süti!
- Neked menni fog, sokat olvasol - körülbelül ennyit ért az egész ügyvédesdihez konkrétan. Tudja jól, hogy sok mindenhez kellenek, de hogy pontosan mit művelnek, fogalma sincs. - Meg amúgy is megrebegteted a szempilládat és tiéd az ügy! Úgy, mint ez a süti az enyém! - diadalittas mosollyal küld be még egy sütit a szájába, és majd elélvez az ízorgiában. - Mikor is csinál megint ilyet valaki? Az isler lesz a kedvencem. meg te, ha hozol még! - nevet fel teleszájjal, és véletlenül lever egy islert a földre. Utánaugrik az édességnek, hátha el tudja még kapni, de nem sikerül teljesen, mert a sütemény megpattan és alá esik. Azaz Bence jól kilapítja. Majdnem sírva fakad, legalábbis ez látszik rajta... és nem azért, mert olyan lett a ruhája. Csak bámul Lillára bűnbánóan, várja a büntetését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878973#post878973][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.26. 22:01[/b][/url]

Büntetést sem kaptam még soha, és tényleg nem a végzős évemen szeretném eltanácsoltatni magam, Bencét meg főleg nem, így csak mosolyogva veszem tudomásul, hogy megbízik bennem. Az meg majd idővel kiderül, mennyire volt jó ötlet ez, figyelembe véve, hogy nekem sincs túl sok rutinom éjjeli szökdösésben.
- Persze, hogy megtudnálak. Teljesen más a kisugárzásotok - pislogok rá értetlenül, mert bár tényleg nem lógok sokat a rellonos Markovits fiúval, azért ha elém állnának biztosra veszem, hogy tudnám, melyikük Bence.
Valahol meg megértem a kérdést, biztos nem lehet neki könnyű úgy, hogy szaladgál belőle mégegy a kastélyban, főleg, hogy újonnan mindenki baromi egyedi akar lenni. Sose fogom megérteni ezt, de ez megint csak az én problémám.
A süti természetesen jobban leköt, hisz csak ez tud rávenni a szabályszegésre. Sose lehetek elég hálás Aurélért és Noelért, ezt bármikor határozottan állítom, ha van itt családom, akkor azok ők ketten.
- De a kókusz olyan.... eeeeeew - még fintorgok is mellé, persze rájátszva kicsit. Teljesen normális, hogy két ember ízlése különbözik, és legalább nem fogunk összeveszni, én az összes kókuszos sütit rátukmálom Bencére, amivel összesodor a sors, azon ne múljon.
- De Bence, segítséget kérni sose ciki - szűkítem össze a szemeim, szinte leszidva a háztársam, mert ezzel a mentalitással sose fogok dűlőre jutni szintén.
- Határozottan imponáló, ha valaki fel is meri vállalni azt, hogy nem tökéletes - ezt meg csak úgy megjegyzem, hisz csak szerény személyes véleményem.
- Tudod mit? Kössünk alkut. Te segítesz nekem a sárkánytannal, mert fogalmam sincs, miért vettem fel, még Brightmore tanár úrtól is lever a víz, nemhogy egy sárkánytól, én meg segítek... másban - vonok vállat, nem tudom, melyik tárgyakból áll rosszul, de a VAV az VAV, ott meg elvileg bármire rákérdezhetnek.
- Nem tudom, sose voltam állatkertben - ráncolom a homlokom, egyetlen kósza emlék után kutatva, de... semmi. Nincs. Engem a szüleim maximum a Balatoni nyaralóinkig vittek el, aztán ott le is passzoltak.
- Ez jó. Majd felírom a referenciáim közé.... sokat olvasok - bár ez vitathatatlan, mégis a nevetésembe beleszökik némi el, nem feltétlenül esik ezt jól hallani. Mintha csak ennyiből állnék. Lilla sokat olvas.
- Szép világ is lenne, ha pillarebegtetéssel pereket lehetne nyerni, máris visszaszorulna a korrupció - sóhajtok fel, eltüntetve közben a sütimet, de a mosoly ott marad az arcomon.
- Aurél. És nem tudom, valamit mindig süt, kész tehetség a fiú, de komolyan. Most kifejezetten kértem islert, de a múltkor valami málnásat hozott, az is valami isteni volt. Én képtelen vagyok nekiállni sütni, maximum zöldség chipset - húzom el a szám, de... az legalább tényleg finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878983#post878983][b]Markovits Bence - 2024.05.26. 22:47[/b][/url]

Nagyon izgult, hogy mi lesz a válasz arra, hogy Lilla meg tudja-e különböztetni őket. Egyrészt mert ez állandóan frusztrálja, másrészt Lilla cuki és nem akarja, hogy Bazsi kicsesszen a lánnyal, vagy az ő nevében "viccelje meg". A határozott válaszra felderül, és nagy kő esik le a szívéről. Nem is  gondolta volna, hogy Lilla véleménye ennyire fontos lehet. Mondjuk nem is kérdezte még mástól sem, de a háztársa cuki és amúgy is! - Köszi! Remélem az enyém a jobb - vigyorog, de erre a választ úgy gondolja, hogy tudja. Meglepődne, ha Bazsit hozná ki jobb kisugárzásúnak, kivéve, ha nukleáris. Akkor mondjuk tényleg a fivére az erősebb. Az meg, hogy a könyvtárosok gyöngye nem szereti a kókuszosat, őt igazán nem zavarja. Több marad neki. Csak mosolyog a megnyilvánuláson, még ezt is cukinak látja a lánynál.
- Igen, tudom, mondják - húzza be a nyakát is egy picit a szúrós szemek láttán. Néha elmélázik ezen, hogy egy szép szem is mennyire tud fájó lenni, attól függően, hogy hogyan használják. Aztán Lilla finomítja a szidást, és így már ismét fellélegez Bence. Még a végén nem kap sütit! - Sárkánytannal? Easy - mutatja fel még a hüvelykujját is. Ennél jobban nem is alakulhatott volna az egész. - Brightmore mondjuk tényleg... nem egyszerű - ő nem szokta szidni a tanárokat. - De akkor megegyeztünk, bármikor szólhatsz, jó vagyok benne! Mondjuk még nem tanítottam senkit, de te ügyes vagy, szóval nem lesz baj - már-már tanárba ment át, hirtelen tervezgetni is kezdi, hogy hoz majd papírsárkányt, ahol elmutogatja a fontos részeket, meg már most azon gondolkodik, hogy miket is kell még beszerezni. Pedig azt sem tudja mit kellene tanítania.
- Micsoda? Nem voltál még állatkertben? Hétvégén nyolckor indulunk! Most pont ráérsz, igaz? - látszik rajta, hogy kiakadt, mint amikor cukorsokkot kap. Az agya majdnem leáll azon, hogy Lilla még nem volt állatkertben. Az lehetetlen! De azért bizalommal próbálja feltölteni a háztársát azzal, hogy bókolni próbál neki. Talán nem a legjobb bók, de hirtelen a könyvtárosságról az olvasásra gondolt, hiszen ha valaki sokat olvas, sokat tanul, nem igaz?
- Hát, lehet, ha te csinálod majd, az bejön. Te csini vagy - von vállat halványan mosolyogva és elpirulva, miközben belekezdenek az isler hadműveletbe. Teljesen kész lesz ettől is, láthatóan hat rá a cucc. Könnyű lenne tőle kérni bármit is, ha ismernék ezt az oldalát.
- Hogy egy fiú süt, az már nekem önmagában tetszik! De mivel még úgy tűnik finoman is tudja csinálni... remélem máskor is sokat csinál! A zöldségcsipsz is biztos fincsi, majd szólj, ha csinálsz! Megkóstolnám - lelkesedik be. Ahhoz képest egyébként nagyon jól tartja magát, de ez leginkább annak köszönhető, hogy rászoktatták kiskorától kezdve az edzésre. Így heti 2-3-szor eljár az itteni edzőterembe. Más szerint meg a genetikája túl jó.
- Én mondjuk tükörtojáson kívül nem nagyon tudok csinálni. Na persze nem is engedik, hogy süteményeket csináljak otthon... valamiért - na itt már ezer wattos a vigyora. Ekkor kint több lépés zaját hozzák be a falak, és ő egyből lefagy. - Prefektusok? - suttogja Lillának a fülébe, hiszen azonnal közel ment hozzá. - Apám kinyír, ha elkapnak. Tudtad, hogy itt volt professzor? - az kéne még csak, hogy őróla is halljanak otthon rosszat. Lehet nem most kéne elkezdeni ezt. Azért még gyorsan betömi a kezében lévő islert, nehogy elkobozzák. Kár lenne érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878989#post878989][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.26. 23:18[/b][/url]

- Nyugodt. Aranyat ér melletted lenni - biccentek határozottan. Nem feltétlenül bóknak szánom, épp csak felvilágosítom arról, mennyire jó egy nyugodt ember közelében lenni, tényleg szinte fellélegzek belül, amennyi minden történt mostanság. El sem hiszem, hogy egy tilosban sütizés a hetem fénypontja.
- Akkor fogadd el. Mármint... ne érts félre, nekem semmi közöm hozzá, de miért szenvednél egyedül, ha itt van egy háztársad? Ilyenkor úgyis mindenki összekovácsolódik kicsit a "túlélés" érdekében - egyáltalán nem tartom én ezt ördögtől valónak, inkább több esélyem van arra, hogy úgy sikerül a vizsga, ahogy azt én akarom. És ha mindenki hozzáteszi a magáét, simán nem lesz bukás.
- Látod? Neked a Sárkánytan, nekem a Mágusjog... tuti rá fog kérdezni a szuverenitásra, állítólag az minden évben benne volt eddig - kihúzom magam, mert tavaly is K-ra írtam.
- Jajj képzeld. Annyira jól sikerült tavaly a mágusjog vizsgám, hogy most dr. Laines mellett gyakornokoskodom - nem igazán meséltem ezt még senkinek, most viszont jól esik büszkén kihúzni magam. Tudom, hogy az a vizsga sokat hozzá tett, meg a tudat, hogy mégsem a nulláról indulok. És tényleg szeretem, kicsit okolom is magam, hogy a hülye büszkeségem miatt csak most kezdtem rágyúrni.
- Nagyon jó diák vagyok - bólintok határozottan, hisz muszáj is annak lennem, de az már egy másik történet. A hála pedig tényleg a tekintetembe költözik, amiért a sárkánytanos problémám is megoldódni látszik.
- Hogymi? Neeeem, nem azért mondtam - hárítok egyből talán kissé kétségbeesetten, mert irtó kedves Bencétől, de... fogalmam sincs, mit kell ott csinálni.
- Igazából ráérek, de miattam nem kell magadnak programot csinálnod, már azért hálás vagyok, hogy ide ellógtál velem - a lehető legkedvesebb mosolyom veszem elő, csak  hogy tényleg megnyugtassam, semmi szükség az én hátrányos helyzetemet kézbe vennie.
- Köszönöm - továbbra is jót nevetek, amint megtudom, még csini is vagyok. Noha látom a pirulását, nem teszem szóvá, és nem is kezdek élcelődni rajta. Nem szeretném ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni.
- Mondanám, hogy gyere át, és csinálok, de... a Prambergeren lakok, oda pedig inkább ne gyere - egyre határozottabban tudom ezt az emberekkel közölni, már én is várom, hogy el tudjak menni onnan.
- Nem is értem, miért nem - vigyorgok, mert azért elképzelni eltudom. Meg is tenném, ha nem zavarnának meg a hangok.
A kérdésre a fejem rázom, hisz a prefektusok nem szoktak ilyen zajosak lenni, az benne a szomorú. Ha így járkálnának a folyosón, mindenki tudná, mikor ütnek rajta. Annyira az ajtóra fókuszálok, hogy szinte fel sem tűnik az, hogy Bence a fülembe susog.
- Az apukád egy legenda - fordítom a fejem felé, és csak akkor szembesülök azzal, mennyire közel van. Hamar tágra is nyílnak az enyémek, de elmosolyodom.
- Nem vagyunk veszélyben, nyugi - tényleg próbálom halkan nyugtatni, még mielőtt megint pánikba esne.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=879006#post879006][b]Markovits Bence - 2024.05.27. 09:34[/b][/url]

Csak nyel egyet, amikor a háztársa bókolni kezd, szerencsére nem folytatja, így az apró pironkodáson és mosolygáson kívül semmi más nem történik. Nem nagyon szokták őt dicsérni a tesóin és néha a tanárain kívül - ki ironikusan, ki komolyan -, így még ha volt is egy nem túl hosszú kapcsolata az évek során, akkor is hatnak rá az ilyen szavak.
- Hát igen, csak én nem vagyok valami társasági ember. De majd igyekszem - nyílik meg a kis pajzsa egy pillanatra, de nem kell sokat várni, hogy  visszategye maga és a világ közé. Jól el van ő a saját kis világában, és nem azért, mert valami trauma érte, csak így alakult. Hiszen ha kell, kiáll ő magáért, a testvéreiért meg meg is halna, úgy gondolja.
- Az nagyon bonyi lehet - ő nem vette fel a Mágusjogot, pedig biztosan nem ártana egy két szabályt ismernie behatóbban. De úgy van vele, hogy ő mindig jóhiszemű, tehát baj nem lehet. Ideális utolsó mondatnak is ez a gondolat.
- Tényleg? Wow! Na látod, akkor annyira nem kell aggódni a Sárkánytan miatt sem, hiszen lesz már egy jó előképzésed, ahova nem nagyon kell majd a Sárkánytan - ha még egyszer kimondaná, hogy Sárkánytan, lehet, hogy magát csapná le. De a lelkesedés és az őszinte öröm látszik rajta, ahogy mosolyog a másik sikere miatt. El is gondolkodik azon, hogy neki is kellene valami mentor, de még sosem gondolta túl a dolgot olyan szemszögből, hogy mit is akarna pontosan csinálni. Majd a jövő megmondja, vagy csak rábök a kiválogatott lista egyik pontjára. Bólint is, hogy Lilla jó diák, ez egyértelmű, különben nem lehetne könyvtáros sem. Az apja elmesélése szerint régebben felnőtt könyvtárosok voltak, Lilla meg már mióta csinálja ezt a suli mellett? Nagyon menőnek gondolja. De az, hogy a vele szemben álló kedves még nem volt állatkertben, nagyon meglepi. Nem teketóriázik a felajánlással, amit a lány azonnal hárít. Ez egy kicsit ki is józanítja Bencét, mert közben arra is rájön, hogy lehet, csak miatta mondta Lilla, hogy ráérne, nem azért mert tényleg így is van. Azért - kicsit le is törik a kezdeti lelkes vigyora, mert bele tudja élni magát az egészbe - még megpróbálja megpuhítani a háztársát.
- Nekem nem probléma, amúgy sem csináltam volna semmi különöset - mondja lenyugodva, de azért még reménykedve. - Én ha tehetném, napi háromszor is mennék állatkertbe: reggel, délben, este és éjjel - számolva mutatja is a kezével, hogy hány alkalommal látogatná meg az állatokat. - Ja, ez négy, de veled szívesen elmegyek, leszek az idegenvezetőd, ha szeretnéd. De nem akarom ám rád erőltetni... nagyon - vigyorodik el megint, mert azért ha állatokról van szó, nehéz leállítani. - Meg ehetünk közben fagyit - mi más jutna még eszébe, ugye. De azért egy apró bókot is elejt, amit Lilla meg is köszön, de ő már erre nem tud mit mondani, a testbeszéde viszont jelez. De aztán máris a kaján van a téma. Mármint azon, hogy ő nemigazán tud úgy főzni, mint Aurél például. Valójában, mint kiderül sehogy sem tud. És hiába a jó társaság és a süti, azonnal leblokkol, amikor hangokat hall, de szerencséjére nem egyedül van.
- Az, biztos - néz farkasszemet közelről Lillával, és egyből azt érzi, hogy helyből kiugrik a szíve, pedig az apjáról tudna mesélni olyat is, ami csökkenti a legendáját. Nem mintha bármikor is megtenné, annyira szereti a szüleit. Ettől még nem tudja levenni a szemeit a másikéról. A furcsa érzést a nyugtatás meg is töri és legalább magához tér a mozdulatból, és kissé hátrébb húzódik.
- Ah, olyan jó, hogy itt vagy, tutira összefosnám magam egyedül. Nem nekem való a tilosban járás, úgy tűnik. És kissé égő is - beharapja a felső fogaival az alsó ajkát, és még el is fintorodik. nem akar Lilla előtt bénának mutatkozni, csak hát lehet ezzel már elkésett. De mindig megfogadja magában, hogy legközelebb már normális varázslóként áll a szituációkhoz. Egyelőre még nem törte át a gátat.
- Visszatérve, ha van kedved, meghívunk tár... szeretsz társasozni? - kap a fejéhez lélekben, mert hát ki tudja, hogy mit szeret Lilla csinálni szabadidejében. - Néha áthívunk barátokat, jó nagy társaspartit rendezünk, és ha van kedved, szólok neked legközelebb. De csak tényleg, ha szeretnéd - szinte ragyog a szeme, tele van mindenféle élménnyel a gondolata, mert az is egy olyan terület, amit imád. Az ellenfelek meg utálják, de erről még nem kell tudnia a könyvtáros szépségnek. Közben a lépések is elhalnak, nem is nyitottak rájuk, így teljesen lenyugszik. - Bocs, hogy mindenféle dologba akarlak belerángatni - vigyorodik el megint, aztán hirtelen átöleli a lányt szorosan, majd elhúzódik. Aztán viszont elhúzza a száját, de meghagy némi mozgásteret a mosolyának is. - Öhhm, csokis lett a ruhád - kuncogni kezd, eljött a pillanat, amikor beütött a cukorsokk. - De leszedem, nyugi, csak vicces... mert így olyan édes lehetsz - kitör belőle a kacagás, pedig elég bárgyú kis vicc volt. Egyelőre csak nézi a lányt, amíg szép lassan lehiggad. A szapora kilégzése is megnyugodni látszik. - Te, volt ebben a sütiben valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=879052#post879052][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.28. 10:52[/b][/url]

Azért kicsit jót mulatok Bence zavarán. Az ember azt hinné, a Markovits fiú meg egész hozzászokott ahhoz, hogy nem kerüli el a lányok figyelmét. A testvére láthatóan még élvezi is a figyelmet, de ebből is látszik, hogy csak a külsejük hasonlít.
- Szerintem azt a posztot Balázs már bevállalta. Én sem szeretem magam körül a tömeget, és nincs is ezzel semmi gond. Néha egész hasznos, csak a sarokban figyelni - biztatóan mosolygok rá, noha nekem megvan a motivációm is arra, hogy ne akarjak kitűnni a tömegből. Jó nekem ez így. Biztonságos.
- Nem az. A szüleim is ügyvédek, ez olyan.... olyan, mint neked a kviddics, tuti jól repülsz, és simán lehetnél... hajtó. Velem meg szorzótábla helyett paragrafusokat gyakoroltattak - vonok aprót a vállamon, mert minden szülő ahhoz nyúl szerintem, amihez a legjobban ért. És valamiért személyes küldetésüknek tekintik, hogy ezt átadják a gyerekeknek is.
- Ösztöndíjas vagyok, nem veszíthetem el. Ahhoz pedig kell a sárkánytan is - ha ez a téma másfél évvel ezelőtt vetődött volna fel, most igazán zavarban lennék, de... fejlődök, és belátom, hogy én attól nem vagyok kevesebb. Jó, biztos sok köze van hozzá a Mihaillal töltött óráinknak is, mert noha még korántsem vagyok az út végén, azért kezdek kibékülni magammal, aminél most nincs is fontosabb. Kezdve azzal, hogy erre sem tekintek hátrányos helyzetként, hisz itt vagyok, semmilyen megkülönböztetés nem ér, és biztos van itt olyan, aki felé sokkal nagyobbak az elvárások.
Irtó aranyosnak tartom a lelkesedését, mégis ösztönösen lépek egyet hátrébb képzeletben, mert nem tudom ezt hogy kezelni. Már azon túl, hogy kedves felajánlásnak tartom.
- Tudod mit? A fagyival megvettél. Menjünk - biccentek némi töprengés után, és el is mosolyodok, mert mi bajom származhatna belőle? Noha nem volt soha bakancslistás pont, azért jó lenne látni egy állatkertet.
- Viszont azt közölnöm kell, én is imádom az állatokat - muszáj megemlítenem, hogy ne érje váratlanul, ha gyerek módjára kezdek majd visítozni, mert sajnos... megeshet.
Gonosz dolog tőlem, de jól szórakozom Bence pánikján, egészen addig, míg meg nem érzem, mennyire közel került hozzám. A reakció ösztönös, és cseppet sem átgondolt, ahogy beharapom az ajkam, mert kérem szépen, szemem az nekem is van, és most már tudom azt is, a szaglásommal sincs semmi gond, mert hamar az orromba szökik az a kellemes illat, így néma hálát rebegek, mikor a háztársam észbe kap, és növeli a távolságot.
- Nem égő, csak furcsa... öt év alatt még egyszer sem maradtál kint? - nem nehéz tartani a szemkontaktust, a döbbenetet sokkal nehezebb palástolni, így szépen ki is ül az arcomra, és ott is marad, ahogy a navinés nulláról pörög fel szinte százhúszra pillanatok alatt.
A döbbenet is addig tart, míg meg nem érzem a kezeit magam körül, mert azt hamar sokk követi. Egyszerűen nem bírja az agyam követni a lépéseket, és ahelyett, hogy bármi érdemi reakciót produkálnék, csak állok lefagyva, és próbálok rájönni, mi a franc folyik itt.
- Szeretek társasozni - bukik ki belőlem hosszú másodpercek után, és még a fejem is megrázom.
- Fogalmam sincs. De mondd csak, jól vagy? - tényleg aggódva vizslatom a fiút, mert most úgy viselkedik, mint az unokaöcsém, aki annak ellenére ivott kólát, hogy az meg lett neki tiltva.