Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878502#post878502][b]Markovits Bence - 2024.05.16. 20:12[/b][/url]

Késő van már, kint sem kellene lennie a szobájából. Valójában Bazsit kereste, illetve megbeszéltek egy találkozót, ami a bátyja szerint nagyon fontos lett dolog. Ő viszont már nem lepődik meg azon, hogy Bazsi meggondolta magát, vagy éppen elfelejtette a találkozójukat, ami vélhetően mégsem volt halálosan fontos. Legalább segített egy kicsit a könyvtárban pakolni Lillának, aki most épp sütizni hívja. Mindenki tudja, hogy ennek nem igazán tud még ennyi idősen sem ellent mondani, főleg, ha még egy szép lány is a felbujtó. Továbbra sem egy túl szociális típus, de Lillát nagyon bírja, na meg a sütiket is, úgyhogy miért ne. Csak éppen attól fél, hogy lebuknak, mert nem szeret csalódást okozni a szüleinek. Arra ott a másik három tesója.
- Ne nevess már! Tök hangosan kacarászol, aztán meg nincs is nálad kenyér! Jó, nem is vagyok ideges, nem is vagyok ideges, nem is vagyok... - sikerül egy kicsit belelovallnia magát az egészbe, mégis mosolyog - a Levi szerinti - bárgyú vigyorával. De mindent feledtet Lilla, aki céltudatosan megy a hűtő felé és szedi elő az islert vagy mit, amit enni szeretne.
- Mi az az isler? Fincsi? - a szemeivel már ki is eszi Lilla kezeiből... gyakorlatilag bármit, amit elővesz a hűtőből. Amúgy is csak köültői  kérdés volt, ha süti, akkor jöhet. De cukorka is jöhet, meg cukros...asztalláb is, ő bármilyen édeset megeszik. Még Lilla mosolyát is lerágná, ha elég édes lenne...hihi. KÖrbe körbe jár a lány körül és azért lopva pillant  az ajtó felé. Csak nem látják meg nem?
- Mennyi van? És még van más is? - ha eddig nem látta őt a háztársa lelkesnek, most megláthatja, hogy milyen. - Szerinted vihetünk fel is valamit? - csak enni kellene még később is, nem? Már ha marad!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878512#post878512][b]Markovits Bence - 2024.05.16. 21:06[/b][/url]

- Igen? - torpan meg egy pillanatra és abbahagyja a nézelődést. Azért ő nem teljesen biztos abban, hogy ez jó ötlet, csak hát nagy a csábítás... ritkán járt tilosban.
- Oké, én hiszek neked - fogja halkabbra a hangját végül. Megnyugodni azért nem megy olyan könnyen, de igyekszik eleget tenni a kérésnek. Például nem jár a bokája tovább, mint egy ütvefúrónak. Annak mondjuk nincs is lába, de mindegy. Meg amúgy is megtudja, hogy mi az az isler.
- Jaj, azt tudom! Csak nem tudtam a nevét! Nem ér megkérdezni miért! - ölt nyelvet a lányra. Talán sokan ismerik az édességet, de náluk otthon nem nagyon volt ilyen, és egyébként sem szokta megnézni, hogy mi az, csak az a lényeg, hogy megegye. Csoda, hogy ilyen kisportolt egyébként, néha még ő is furcsának találja. A jó gének! Már éppen beleharapna az islerbe, amikor jön a figyelmeztetés, hogy az Eridonos esetleg túladagolta a robbanócukrot.
- Mindet? Jó! Majd elosztjuk testvé... igazságosan! - javítja ki magát, mert az ő tesói éppen nem egyenlő részre szokták osztani az édességet. Hanem mindenki magának halmozza fel a legtöbbet, főleg ő. Szóval Lilla ha tudná, hogy Bence ilyen önfeláldozó, még biztos meg is hatódna. De előbb a saját islerét hirtelen a lány ajkaiba nyomja. - Előbb te kóstolsz, hogy robban-e! - kuncog, mert bár eléggé mókásnak tartja az egészet, azért kicsit tart is tőle, hogy Aurél tényleg elrontotta receptet. Mégiscsak Lilla ismeri a srácot jobban. Amint megtörténik a kóstoló, vagy bármi, máris befalja az elsőt, jóízűen, élvezettel az arcán. - Hát, máskor is ő fog csinálni ilyet! - élvezkedik tovább. - Amúgy én mindent szeretek. Tényleg! - vigyorog szélesen, és a fogai között ragad sütidarab pedig Lilla szemeinek integet. Viszont ez csak felspanolja őt, és máris nyúl a következőért.
- Ne is mond! Dehogynem! Szerintem én vagyok a legbénább a tesóim közül. Bazsi tuti valahogy elcsalja, Bogi meg okos, nagyon is! De hát tudod te is - von vállat. - Hát valami állatokkal foglalkozó. A sárkányok is szépek, de gondold el... vannak kevésbé veszélyes szörnyetegek is, meg én amúgy a bogarakat is szeretem. Szóval valami olyan. És te? Lehetsz a "könyv-molyom", haha! - nevetgél a bolondos szóviccén. Be is tömi a második islert, ha már a kezébe akadt, amíg Lilla válaszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878763#post878763][b]Markovits Bence - 2024.05.23. 14:54[/b][/url]

Lillában tényleg hiszen, nem olyan, mint Bazsi, akinek a szeme sem áll jól, pedig hasonlít az övéihez. Meg hát fel is néz a lányra, mert a könyvtárosi munka szerinte rohadt nagy felelősség. - Jó, hát ha esküszöl, az nekem elég - nem mintha bármi mást mondott volna a másik, nem hinne benne. Úgyhogy teljes óvatossággal követi őt, és egészen addig nem jön zavarba, amíg az islerről nem kérdezi a háztársa.
- Mert - ölt nyelvet a cikizésre, túl jól ismeri már ezt, nyilván nem is haragszik a másikra, mert a mosolygós nyelvöltés ritkán rosszindulatú. Nálam például sosem.
- Hát nem, főleg Bazsival. Bogival nagyon is jó, ő a kedvencem. Levi meg feszt csajozik, vagy nincs otthon, szóval már vele is elég jó. Amúgy... ha nem lenne rajtunk egyenruha, felismernél? Mármint ha egymás mellett állnánk Bazsival? - nem tudja, hogy ez miért ilyen fontos, de azért nagyon vágyik egy pozitív megkülönböztetésre. Meg hát Lilla Bazsival olyan sokat nem is találkozhat a könyvtárban, meg amúgy is menő, hogy nem keverné. Nagyon szeretné azt hinni, hogy simán különbséget lehet tenni köztük, mert néha a másik fele az idegeire megy. De azért szereti azt a kis köcsög szemétládát még így is, ahogy van. Sőt még az uncsi koncertjére is elmegy majd. Na jó, nem uncsi, de nem annyira az ő műfaja.
- Azt meg nagyon is - nem nagyon van, amit nem szeret, talán a krumplicukrot, vagy azokat, amik nem elég édesek, sósak. Esetleg még nem léteznek. De a kókuszos, az nagyon finom!
- Szólni fogok, ha nem lesz ciki szólni -  mondja szinte vállvonva. jól ismeri magát, lehet, hogy túl cringe-nek tartaná, hogy segítséget kérjen. Aztán meg azért verné a falba a hülye fejét, mert nem tette. Így működnek a fiatalok.
- Azaz! Sosem tudom ezeket a neveket megjegyezni. De az állatkert az menő. Simán gondozó is nagyon jóság lehet - látszik, hogy kezd belendülni, ráadásul az isler sem robban, így aztán ő is magáévá tesz párat. Annak is örül, hogy sikerült egy rossz poént mondania, amin Lilla mégiscsak nevet, szóval ez neki pont elég. - Majd még gyakorlok, hogy jobb legyen - bokszol bele a lány vállába fájdalommentesen. Hát igen, az érzelmek kifejezése sem olyan egyszerű neki, kivéve, ha néhány témáról van szó, mint az állatok, vagy épp a süti!
- Neked menni fog, sokat olvasol - körülbelül ennyit ért az egész ügyvédesdihez konkrétan. Tudja jól, hogy sok mindenhez kellenek, de hogy pontosan mit művelnek, fogalma sincs. - Meg amúgy is megrebegteted a szempilládat és tiéd az ügy! Úgy, mint ez a süti az enyém! - diadalittas mosollyal küld be még egy sütit a szájába, és majd elélvez az ízorgiában. - Mikor is csinál megint ilyet valaki? Az isler lesz a kedvencem. meg te, ha hozol még! - nevet fel teleszájjal, és véletlenül lever egy islert a földre. Utánaugrik az édességnek, hátha el tudja még kapni, de nem sikerül teljesen, mert a sütemény megpattan és alá esik. Azaz Bence jól kilapítja. Majdnem sírva fakad, legalábbis ez látszik rajta... és nem azért, mert olyan lett a ruhája. Csak bámul Lillára bűnbánóan, várja a büntetését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878983#post878983][b]Markovits Bence - 2024.05.26. 22:47[/b][/url]

Nagyon izgult, hogy mi lesz a válasz arra, hogy Lilla meg tudja-e különböztetni őket. Egyrészt mert ez állandóan frusztrálja, másrészt Lilla cuki és nem akarja, hogy Bazsi kicsesszen a lánnyal, vagy az ő nevében "viccelje meg". A határozott válaszra felderül, és nagy kő esik le a szívéről. Nem is  gondolta volna, hogy Lilla véleménye ennyire fontos lehet. Mondjuk nem is kérdezte még mástól sem, de a háztársa cuki és amúgy is! - Köszi! Remélem az enyém a jobb - vigyorog, de erre a választ úgy gondolja, hogy tudja. Meglepődne, ha Bazsit hozná ki jobb kisugárzásúnak, kivéve, ha nukleáris. Akkor mondjuk tényleg a fivére az erősebb. Az meg, hogy a könyvtárosok gyöngye nem szereti a kókuszosat, őt igazán nem zavarja. Több marad neki. Csak mosolyog a megnyilvánuláson, még ezt is cukinak látja a lánynál.
- Igen, tudom, mondják - húzza be a nyakát is egy picit a szúrós szemek láttán. Néha elmélázik ezen, hogy egy szép szem is mennyire tud fájó lenni, attól függően, hogy hogyan használják. Aztán Lilla finomítja a szidást, és így már ismét fellélegez Bence. Még a végén nem kap sütit! - Sárkánytannal? Easy - mutatja fel még a hüvelykujját is. Ennél jobban nem is alakulhatott volna az egész. - Brightmore mondjuk tényleg... nem egyszerű - ő nem szokta szidni a tanárokat. - De akkor megegyeztünk, bármikor szólhatsz, jó vagyok benne! Mondjuk még nem tanítottam senkit, de te ügyes vagy, szóval nem lesz baj - már-már tanárba ment át, hirtelen tervezgetni is kezdi, hogy hoz majd papírsárkányt, ahol elmutogatja a fontos részeket, meg már most azon gondolkodik, hogy miket is kell még beszerezni. Pedig azt sem tudja mit kellene tanítania.
- Micsoda? Nem voltál még állatkertben? Hétvégén nyolckor indulunk! Most pont ráérsz, igaz? - látszik rajta, hogy kiakadt, mint amikor cukorsokkot kap. Az agya majdnem leáll azon, hogy Lilla még nem volt állatkertben. Az lehetetlen! De azért bizalommal próbálja feltölteni a háztársát azzal, hogy bókolni próbál neki. Talán nem a legjobb bók, de hirtelen a könyvtárosságról az olvasásra gondolt, hiszen ha valaki sokat olvas, sokat tanul, nem igaz?
- Hát, lehet, ha te csinálod majd, az bejön. Te csini vagy - von vállat halványan mosolyogva és elpirulva, miközben belekezdenek az isler hadműveletbe. Teljesen kész lesz ettől is, láthatóan hat rá a cucc. Könnyű lenne tőle kérni bármit is, ha ismernék ezt az oldalát.
- Hogy egy fiú süt, az már nekem önmagában tetszik! De mivel még úgy tűnik finoman is tudja csinálni... remélem máskor is sokat csinál! A zöldségcsipsz is biztos fincsi, majd szólj, ha csinálsz! Megkóstolnám - lelkesedik be. Ahhoz képest egyébként nagyon jól tartja magát, de ez leginkább annak köszönhető, hogy rászoktatták kiskorától kezdve az edzésre. Így heti 2-3-szor eljár az itteni edzőterembe. Más szerint meg a genetikája túl jó.
- Én mondjuk tükörtojáson kívül nem nagyon tudok csinálni. Na persze nem is engedik, hogy süteményeket csináljak otthon... valamiért - na itt már ezer wattos a vigyora. Ekkor kint több lépés zaját hozzák be a falak, és ő egyből lefagy. - Prefektusok? - suttogja Lillának a fülébe, hiszen azonnal közel ment hozzá. - Apám kinyír, ha elkapnak. Tudtad, hogy itt volt professzor? - az kéne még csak, hogy őróla is halljanak otthon rosszat. Lehet nem most kéne elkezdeni ezt. Azért még gyorsan betömi a kezében lévő islert, nehogy elkobozzák. Kár lenne érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=879006#post879006][b]Markovits Bence - 2024.05.27. 09:34[/b][/url]

Csak nyel egyet, amikor a háztársa bókolni kezd, szerencsére nem folytatja, így az apró pironkodáson és mosolygáson kívül semmi más nem történik. Nem nagyon szokták őt dicsérni a tesóin és néha a tanárain kívül - ki ironikusan, ki komolyan -, így még ha volt is egy nem túl hosszú kapcsolata az évek során, akkor is hatnak rá az ilyen szavak.
- Hát igen, csak én nem vagyok valami társasági ember. De majd igyekszem - nyílik meg a kis pajzsa egy pillanatra, de nem kell sokat várni, hogy  visszategye maga és a világ közé. Jól el van ő a saját kis világában, és nem azért, mert valami trauma érte, csak így alakult. Hiszen ha kell, kiáll ő magáért, a testvéreiért meg meg is halna, úgy gondolja.
- Az nagyon bonyi lehet - ő nem vette fel a Mágusjogot, pedig biztosan nem ártana egy két szabályt ismernie behatóbban. De úgy van vele, hogy ő mindig jóhiszemű, tehát baj nem lehet. Ideális utolsó mondatnak is ez a gondolat.
- Tényleg? Wow! Na látod, akkor annyira nem kell aggódni a Sárkánytan miatt sem, hiszen lesz már egy jó előképzésed, ahova nem nagyon kell majd a Sárkánytan - ha még egyszer kimondaná, hogy Sárkánytan, lehet, hogy magát csapná le. De a lelkesedés és az őszinte öröm látszik rajta, ahogy mosolyog a másik sikere miatt. El is gondolkodik azon, hogy neki is kellene valami mentor, de még sosem gondolta túl a dolgot olyan szemszögből, hogy mit is akarna pontosan csinálni. Majd a jövő megmondja, vagy csak rábök a kiválogatott lista egyik pontjára. Bólint is, hogy Lilla jó diák, ez egyértelmű, különben nem lehetne könyvtáros sem. Az apja elmesélése szerint régebben felnőtt könyvtárosok voltak, Lilla meg már mióta csinálja ezt a suli mellett? Nagyon menőnek gondolja. De az, hogy a vele szemben álló kedves még nem volt állatkertben, nagyon meglepi. Nem teketóriázik a felajánlással, amit a lány azonnal hárít. Ez egy kicsit ki is józanítja Bencét, mert közben arra is rájön, hogy lehet, csak miatta mondta Lilla, hogy ráérne, nem azért mert tényleg így is van. Azért - kicsit le is törik a kezdeti lelkes vigyora, mert bele tudja élni magát az egészbe - még megpróbálja megpuhítani a háztársát.
- Nekem nem probléma, amúgy sem csináltam volna semmi különöset - mondja lenyugodva, de azért még reménykedve. - Én ha tehetném, napi háromszor is mennék állatkertbe: reggel, délben, este és éjjel - számolva mutatja is a kezével, hogy hány alkalommal látogatná meg az állatokat. - Ja, ez négy, de veled szívesen elmegyek, leszek az idegenvezetőd, ha szeretnéd. De nem akarom ám rád erőltetni... nagyon - vigyorodik el megint, mert azért ha állatokról van szó, nehéz leállítani. - Meg ehetünk közben fagyit - mi más jutna még eszébe, ugye. De azért egy apró bókot is elejt, amit Lilla meg is köszön, de ő már erre nem tud mit mondani, a testbeszéde viszont jelez. De aztán máris a kaján van a téma. Mármint azon, hogy ő nemigazán tud úgy főzni, mint Aurél például. Valójában, mint kiderül sehogy sem tud. És hiába a jó társaság és a süti, azonnal leblokkol, amikor hangokat hall, de szerencséjére nem egyedül van.
- Az, biztos - néz farkasszemet közelről Lillával, és egyből azt érzi, hogy helyből kiugrik a szíve, pedig az apjáról tudna mesélni olyat is, ami csökkenti a legendáját. Nem mintha bármikor is megtenné, annyira szereti a szüleit. Ettől még nem tudja levenni a szemeit a másikéról. A furcsa érzést a nyugtatás meg is töri és legalább magához tér a mozdulatból, és kissé hátrébb húzódik.
- Ah, olyan jó, hogy itt vagy, tutira összefosnám magam egyedül. Nem nekem való a tilosban járás, úgy tűnik. És kissé égő is - beharapja a felső fogaival az alsó ajkát, és még el is fintorodik. nem akar Lilla előtt bénának mutatkozni, csak hát lehet ezzel már elkésett. De mindig megfogadja magában, hogy legközelebb már normális varázslóként áll a szituációkhoz. Egyelőre még nem törte át a gátat.
- Visszatérve, ha van kedved, meghívunk tár... szeretsz társasozni? - kap a fejéhez lélekben, mert hát ki tudja, hogy mit szeret Lilla csinálni szabadidejében. - Néha áthívunk barátokat, jó nagy társaspartit rendezünk, és ha van kedved, szólok neked legközelebb. De csak tényleg, ha szeretnéd - szinte ragyog a szeme, tele van mindenféle élménnyel a gondolata, mert az is egy olyan terület, amit imád. Az ellenfelek meg utálják, de erről még nem kell tudnia a könyvtáros szépségnek. Közben a lépések is elhalnak, nem is nyitottak rájuk, így teljesen lenyugszik. - Bocs, hogy mindenféle dologba akarlak belerángatni - vigyorodik el megint, aztán hirtelen átöleli a lányt szorosan, majd elhúzódik. Aztán viszont elhúzza a száját, de meghagy némi mozgásteret a mosolyának is. - Öhhm, csokis lett a ruhád - kuncogni kezd, eljött a pillanat, amikor beütött a cukorsokk. - De leszedem, nyugi, csak vicces... mert így olyan édes lehetsz - kitör belőle a kacagás, pedig elég bárgyú kis vicc volt. Egyelőre csak nézi a lányt, amíg szép lassan lehiggad. A szapora kilégzése is megnyugodni látszik. - Te, volt ebben a sütiben valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=879086#post879086][b]Markovits Bence - 2024.05.28. 23:05[/b][/url]

- Néha nem bánom, csak az a baj, hogy sokszor összekevernek vele, ha nem vagyunk egyenruhában. Szerencsére a színkód még megy egyeseknek is - nincs baja a lányokkal, de mindenképpen népszerűbbnek tartja Bazsit magánál. Az is igaz, hogy a fivére tesz is róla, hogy a középpontban legyen, meg menő zenekara van. Bencének minden menő egyébként is, ha a testvéreiről van szó, még Levire is felnéz, mert olyan jól kviddicsezik. Bogi meg Bogi, azt nem is kell jobban kifejteni.
- Á, a tesóim sokkal jobbak nálam. Én csak épp, hogy nem esek le - vallja be, hogy nem ő a legjobb Markovits trónörökös, ami a seprűlovaglást illeti. Pedig az apja őt is tanítgatta, de egy napon biztosan feladta, amikor látta, hogy Bence inkább a madarakat próbálja üldözni, mint a kvaffot.
- Jó nyugi, bármikor számíthatsz rám, ha sárkányokról van szó. Mármint nem a zöldekről, hanem az igazikról - kacsint egyet, amikor a másik házra utal. Nem is nagyon ismeri őket, de például Sallow-t elkerüli, mint a zombi a szenteltvizet. Jobb nem mindenki útjába állni. Az állatokat viszont nem kerüli el, úgyhogy úgy érzi muszáj állatkertbe menniük, amit egy fagyi felajánlással meg is told.
- Juhéjj! - látszik, hogy még lelkesebb lesz, amikor elfogadja az ajánlatot Lilla. - Komoly? És van már... - itt megáll egy pillanatra és elvörösödik, de azért befejezi a mondatot. Máshogy. - háziállatod? -csettintésre tér vissza a lelkes Bencéhez, holott a szíve hevesen ver. Majdnem hülyeséget kérdezett, és akkor sem isler, sem állatkerti séta nem lenne Lillával. Márpedig ezek után úgyis addig fog a nyakára járni, amíg el nem mennek. - Nem értem, hogy hogyan nem voltál még állatkertben, ha szereted őket. Jó, nekem kicsit tetszik is, meg nem is az állatkert, szűknek találom a helyet -  komorodik el egy kicsit, de azért nem annyira, hogy ne maradjon lelkes. A kis intermezzo után, amit a hálátlan tilosban járók okoznak a folyosón, máris más helyzetbe kerül, amit kevésbé tud kezelni. Lilla túl csinos ahhoz, hogy ne legyen hatással rá, de még megmarad a józan esze és ki tud lépni a másik intim szférájából. - Nem tudtam, hogy innen lehet jó sütiket szerezni. Akkor többet jöttem volna. Amúgy meg néha hívott Bazsi, de inkább aludtam - vonja meg a vállait. Ez nem teljesen igaz, egy része igen, de nem igazán kedvelte a tilosban jártást. Szerette a házvezetőit, így nem akart gondot okozni. Meg kevésbé bírta a stresszt - ahogy ez a példa is mutatja -, hogy idegbajt ne kapjon minden idegen zajtól. De, hogy Lilla biztos legyen abba, hogy már nem annyira félénk, mint volt, jól össze is keni csokival. Persze bocsánatot kér, meg hátul összefogja a kezét é ide-oda dülöngélve néz bűnbánóan a háztársára. - Akkor majd áthívunk tutira! - oldódik fel megint, de tudja, hogy mindjárt megfogják. Tilos ennyi édességgel etetni őt, de hát aki nem tudja, az nem tehet róla, ő meg nem fogja elárulni csak úgy.
- Á nem, csak kicsit felpörgetett ez az isler, meg az izgalom, meg te - mondja ki amit gondol, holott esze ágában sem volt közölni azt, hogy Lillát nagyon is megkedvelte. - Deee... nem kéne már mennünk? Nem szeretném, ha miattam elkapnának - azt az önfeláldozó mindenit! Még a végén valaki elhiszi, hogy nem a saját popsiját félti. Viszont ha elkapják, legalább Bazsi büszke lesz rá, hogy életében kábé harmadjára tett valami rosszat. Ha nem számítjuk az állatos dolgokat az otthonukban. Az Bence szerint egyik sem volt rossz. Közben odaaraszol az ajtóhoz és lopva kinéz a folyosóra. - Minden tiszta főnök! - kuncog és Lillának int, hogy indulhatnak, ha szeretne.