Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=846195#post846195][b]Váradi Mikael - 2022.05.05. 20:58[/b][/url]

- Az a bajom Cath Brightmore-ral, hogy olyan fura a férje, és nem is tudom. Az iskolában rendben van, de mi van, ha nem vagyunk itt, átjön hozzánk, és a gyerekek tőle eltanulnak valamit? Visszajövünk és Botond egy tetovált punk lesz.
Nem mintha tudnám, hogy Denis Brightmore mely zenei irányzatnak felel meg kinézetileg, de az első, ami eszembe jutott a punk, így hát azt mondom. Ha meg nem az, akkor meg valami másik baja van. Fura és sárkánybolond. Nekem ennyi elég.
- A húga normálisabbnak tűnik, legyen ő, bár nem értem, hogy lehetnek ennyire mások.
Nem mintha Luca és Botond ne lennének azok. A kislány vidám, játékos, egészségesnek hat, olyannak, akinek nincs zűrös háttere. Botond nem ilyen, de ennek annyi az oka, hogy ő idősebb. Mások kamasznak mondanák, de én tudom, hogy miért ilyen.
- Nekem a szőkével sincs bajom, kicsit felrázná felrázza őket maximum. Tetszik, hogy nem az a befeszült arc. Neki is a bátyja a fura, olyan, mintha lenne egy láthatatlan ellensége, aki mindig zabszemet dug a hátsójába, hogy vigyázzba álljon. De rendes gyerek, csak, kellene neki valami. Talán meg kéne kérdeznie, hogy a húga mit szed.
Mert az biztos, hogy a szőke valamivel tuningolja magát, de jól áll neki, szerintem bocsánatos bűn, ha valaki ilyen kis flúgos.
- Biztos?
~ Hálistennek'
- Akkor egy kicsit még visszateszem a helyére, és amikor csak szeretnéd, neked adom, és mesélek is. Sőt, szívesen kóstolok is.
Most olyan kellemes minden. De vajon így is tudnánk maradni? Az égiek ma mellettem álltak, de mi lesz holnap? Vagy egy hét múlva? Mi lesz, ha jobban kezd emlékezni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=846200#post846200][b]Hazel Shaw - 2022.05.05. 21:35[/b][/url]

Miklóska  

- Jó hát csak azért jutottak ők az eszembe, mert fiatalok, illetve az előkészítőben dolgoznak, ergo tuti értenek a kölykökhöz – nyilvánvalóan nem mindegy, hogy ki vigyáz Lucára. Ezért is nem akarná azt, hogy egy korosodó párnál töltsön egy vagy több éjszakát, a megszokottól távol. Elég sok változás érte az elmúlt időszakban szegény lelkét, nem szeretne még valami traumát okozni, még ha csak egy napról is van szó.
- Úgy tűnik Bogolyfalva a fura emberek gyűjtőpontja.. mégis milyen helyre hoztál te minket? – teszi fel nevetve a kérdést. Máshol is van éppen elég fura fazon, ezt hallomásból már ő is jól tudja, csupán némi viccnek szánja az egészet.
- Tényleg mesélnél nekem róla? – néz érdeklődve a másikra. Nem szoktak Mikael régi munkájáról beszélni, nem tudja miért, de valahogy így alakult. Ezért is meglepő számára, hogy ilyen gesztussal áll elő a férfi. Hazel, ha valami olyan feladatot kap, amit nem ismer, akkor szereti több oldalról is megközelíteni, jobban beleásni magát. Ezért ez az ajánlat most nagyon is jól jön számára, még akkor is, ha igazából nem valószínű, hogy sokat tud hasznosítani abból, ha férje elmesél egy-két sztorit.. Legalább nem a megszokott hétköznapi dolgokról társalognak majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=846250#post846250][b]Váradi Mikael - 2022.05.07. 21:50[/b][/url]

- Látod, ez egy remek kérdés, mintha valóban megváltozott volna kissé a környék, mióta utoljára erre jártam.
Valójában nem kicsit változott meg a környék, hanem nagyon. Az oktatók is másabbak lettek, nekünk még volt olyan, hogy egész nap naftalint szagoltunk, mert mindegyik olyan volt, féltünk Stockworth-tól, pedig jó arc volt, és drukkoltunk, hogy Felagund végre találja meg a boldogságát, mi pedig ne kapjunk bármilyen dolgozatra negyvenkilenc százalékot. Manapság a tanárok vagy tele vannak tetoválásokkal, vagy ki vannak pattintva, vagy olyan nők, akikkel nagyon nehéz felvenni a szemkontaktust, mert egy egészséges férfi egyből észreveszi a lényeget, a mell-csípő-fenék hármasát. Hol voltak ezek a nők akkor, amikor én voltam kamasz?! Naugye. A lényeg, hogy egyáltalán nem hibáztatom a kiskölyköket, hogy meg vannak zavarodva.
- Persze, elvégre a múltunk része.
Mondjuk nem mindegy, hogy hogyan adom vissza, milyen részletek maradnak ki, és mi az, ami egy kicsit másként szerepel. De muszáj. Hazudnom kell, annak érdekében, hogy a mi álszövetségünk, amiről csak én tudom, hogy nem igaz - meg persze Botond -, az megmaradjon. És ha ez kell ahhoz, hogy az a férfi kilépjen végre az álmaiból, miért is ne.
- Menjünk el egy hétre, megfizetem azt, akit te választasz a lehetőségekből, hogy legyen a srácokkal, mi pedig kapcsoljunk ki. Mind a ketten megérdemeljük.
Egy egész hét kettesben? Igen, mert látnom kell, mert tudnom kell, hogy milyen, hogy mi játszódik le benne. Egyszerűen bele akarok látni a fejébe, még ha ez lehetetlen is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=846278#post846278][b]Hazel Shaw - 2022.05.09. 11:32[/b][/url]

Miklóska  

Tetszik neki, hogy Mikael most ennyire nyitott erre a témára. Érzi, hogy ez most egy olyan alkalom, amit mindenképpen kamatoztatnia kellene, az emlékei ugyanis nagyon hiányoznak neki. Bár érdekes ez az egész, mert ugyan miért is hiányzik neki valami, amiről igazándiból nincs is tudomása?
- Egy hétre? – kerekednek el szemei, s talán egy pillanatra meg is torpan.
- Ez nem éppen olyan ötlet, ami csak úgy spontán kivitelezhető – nevet fel halkan, majd fejben már kezdi is összeszedni, hogy kiknek is kell szólni. Mikael munkahelye, a cukrászda, az előkészítő, találni valakit, aki egy hétig éjjel nappal bevállalja a gyerekeket. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra.
Nézi a kezei között pihenő tálca sütit, mintha csak attól várna segítséget, majd tekintetét a férfira vezeti, akin látszik, hogy ezt tényleg komolyan gondolja, így hát egyetlen egy tiltakozó szó sem hagyja el a száját.
- Menjünk, de akkor kell néhány nap, hogy a dolgainkat elintézzük előtte – egyezik bele végül, s fejben már kutat is egy név után, aki a legmegfelelőbb lenne arra, hogy Lucát vigye és hozza az előkészítőbe, főzzön rá, rendezze. A cukrászdába írandó bagoly szövege is megfogalmazódik benne, mire hazaérnek, egyedül Botonddal van gondban, de úgy dönt, hogy ezt az apjára hagyja, vigye el Ő az egész nehezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=849741#post849741][b]Văduva Adelina - 2022.07.23. 12:51[/b][/url]

Nem evett egy ideje, mégis vidáman csatlakozott a nőhöz az éjszaka nyugtató sötétjében. Fehér ruhája úgy lengi körbe vékony alakját, mintha csak egy szellem járna-kelne a városka házai között, gondolkodván, mégis kit kezdjen el kísérteni. Persze Adelina fejében meg sem fordul, hogy ilyesmire vetemedjen, amikor mindenki olyan kedvesen fogadta - már akikkel találkozott. A legtöbben nem merészkednek az erdőbe napnyugta után, aki pedig mégis, az vagy vakmerő vagy bátor. Nem védhet meg mindenkit és ettől gombóc lesz a torkában, így halkan köszörülve meg azt pillant oldalasan.
- Szeretem ilyenkor a várost. A nappali nyüzsgést egyetlen pillanat alatt váltja fel a nyugodt csend - pillant ismét előre. - Mégis szeretném már élvezni egy kicsit azt a nyüzsgést. A zajról mindig Törökország jut eszembe - hangja egyetlen pillanat alatt lesz nosztalgikus, hallatszik mennyire messze jár. Nem emlékszik, hogy mesélt-e a nőnek valaha arról az időszakról, tekintve, nem szívesen beszél róla, hiszen rögvest teremtője kúszik be gondolatai közé. Alsó ajkába harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850440#post850440][b]Erdődy Hella - 2022.08.02. 15:50[/b][/url]

Találkozóra invitálta vámpír jóbarátját. Okkal téve mindezt. Talát valamit, ami úgy véli előrelépés lehet annak érdekében, hogy a nő ha nem is örökre, de egy kis időre fényben járóvá válhasson. Nem szeretné lerohanni. Tudja mindent a maga idejében jó közölni a hatás és az illem kedvéért egyaránt. Így először csak sétálnak. - Meg tudom érteni. Nyáron ilyenkor én is jobban érzem magam napszállta után - utal ezzel elemére, mely most békés csendben ringatózik benne, akár egy csendes tó vize. Nincs örvénylés, nincs csobogás, csak a belső egyensúly. - Jártam ott egyszer. Isztambulban, becsüs ügyben - fordítja fejét a mellette lévő felé, akin azt látja csak, hogy talán kedves neki a hely, mert nagyon elkalandozott. Nem szeretné kizökkenteni, ezért jól nevelt némaságba burkolódzik. Felettük az egyre urbanizálódó város fényei által tompítva ragyognak a csillagok. Hella magában annyit állapít meg, hogy egymáshoz öltöztek. Míg Adelinán fehér, rajta fekete ruha van, amitől hasonló küllemük kap némi ellenpontozást. - Hallottál már Vlad Dracul tollforgójáról? - kérdezi mégis néhány perc múltán és hangja ott lebeg kettejük között az éjszakában. Nem tudja mond-e egyáltalán valamit a nőnek a tollforgó szó, de neki beugrott egy legenda, melyet hozzá kötöttek gemmológus körökben. Ebből kiindulva vette fel a kapcsolatot egy régi jó ismerősével, még a becsüs időkből. Jürgen Van Statten báró a kor ékszerészetének szakértője és Dracul legendáriumának avatott ismerője.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850442#post850442][b]Văduva Adelina - 2022.08.02. 16:08[/b][/url]

Mikor még emberi éveimet tudhattam a hátam mögött, akkor is mindig éjszaka éreztem magam a legjobban. A csendbe burkolózott sötétség, ahogy csak az erdőlakók neszei hallatszódnak mindenfelől, a baglyok huhogása, mikor olyan állatokat is felfedezni vélsz, amikről eddig csak álmodni mertél volna. Éjszaka mutatja meg mindenki az igazi arcát.
- Teljesen megértem. Az elemi mágia ritka kincsét hordozod magadban. Neked nehezek a nyarak, jól gondolom? - háta mögé teszi kezeit, ott kulcsolja össze ujjait. Aprót biccent arra, hogy járt ott a nő, halvány mosolya ugyan ékesíti arcát, de érdemben nem reagál. Az akkori időkben még a legnagyobb problémája volt az, hogy kitűnjön valahogy, és a szultán magához hívassa. Hogy az a lány legyen onnantól örökre, akinek nevelték - ettől a tehertől való szabadságot Hasannak köszönheti, azzal, amivé tette.
Felkapom a fejem az ismerős név hallatán. - Szégyellem bevallani, hiszen román ősökkel rendelkezem, de nem hallottam még róla - természetesen Vlad Tepes neve mindenki előtt ismert. Nem csak román vérvonallal rendelkezőknek, de akik egy kicsit is ismeretesek a történelemben, hallottak már a karóba húzás mesteréről. Gyomra fordul ugyan egy aprót a maga elé képzelt képek okán, de nem ad utat undorának. - Találtál valamit, ami összefüggésben lehet vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850679#post850679][b]Erdődy Hella - 2022.08.07. 10:52[/b][/url]

Sétájuk kellemes, már-már nosztalgikus hangulatban zajlik. A nyári éjszaka hűvös, puha bársonya, illatai és hangjai körülöleli különleges kettősüket. Mindketten adománnyal élnek, melyek megítélése egyre pozitívabbá vált az évek folyamán. - Igen. A kiszáradás és az extrém magas hőmérséklet nem tesz jót a mi fajtánknak - magyarázza barátságos, de tanárnős hangnemben - Ugyanez a helyzet az alkohollal. Különösen a rövid italokkal. Azok is meg tudják terhelni egy hydromágus szervezetét - folytatja, ám még az előtt befejezi, mielőtt szavai kiselőadássá válnának. Ezután hozakodik elő felfedezésével. Több heti kutatása áll a dologban, így gondolatmenete megalapozottnak mondható. - Sokat gondolkoztam a Kaszinó beli találkozásunk után és bevillant egy történet, amit még a gemmológusi képzésem alatt hallottam. - meséli és eleveníti fel egyben a nevezett történetet - A lényeg az, hogy Vlad miután vámpírrá lett, a legenda szerint azért bírt nappal is kinn járni a népe közt, mert a tollforgójában lévő kő, ami nagy valószínűséggel egy gránát vagy rubin lehetett, ereje megóvta. Ezzel ábrázolják minden szakirodalomban. Azonban az ékszernek, állítólagos halálakor nyoma veszett. Egy jó barátom, Jürgen Van Statten szerint, aki a téma szakértője, viszont a tollforgóról Dracul lemondott, s azt tovább adta egy számára kedves személynek. Most kutatásokat végez, hogy a nyomára bukkanjon ennek az illetőnek. Ha ő megvan, meglehet a kő további útja - beszél elszánt kőszakértőként. Valójában le sem tagadhatná tudós mivoltát. Sosem akart mást, mint kövek titkait feltárni, hogy erejüket az emberek hasznára hajtsa. Most végre megteheti, s közben még segíthet is talán a barátjának. Ez a tény még nagyobb elánra sarkallja és megmelegíti hírhedten hidegnek mondott szívét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850718#post850718][b]Waritz Dania - 2022.08.08. 16:00[/b][/url]

Nem sietek sehova. Amúgy sem vagyok híve a rohangálásnak, inkább elegánsan késsek el, mint hogy lássanak cikázni az utcán.
De most még csak nem is várnak sehova.
Út közben néha betérek egy-egy kis boltba, összefogdosok egy-egy kis bizsut, néha még el is ámulok mennyire élethű néhány utánzat.
Kikerülök egy nálam fiatalabb párt, és már épp kinyitnám egy könyvesbolt ajtaját, amikor megpillantok egy macskát a pár méterrel arrébb levő sikátorrács mellett. Ujjaim lecsúsznak a kilincsről - a könyvek megvárnak -, ajkaim lebiggyednek, szemöldököm felfelé ível szemöldököm.
Imádom a kóbor macskákat.
- Szia - pár lépéssel előtte leguggolok, halkan szólok hozzá, még véletlenül sem akarom elijeszteni valami harsogó sikítgatással. Magam elé húzom a táskám, bele is túrok, hátha találok valami hozzá érdemit.
Sajnos nem.
- Piszi piszi piszi - ujjaim kinyújtom felé, annak reményében, hogy nem tépi le tőből a kezem. Soha nem tudni, mire számíts tőlük.
- Mit keresel az utcán? Elkóboroltál otthonról? - megszokásom, hogy emberként beszéljek az állatokhoz. Nem tudnám megmagyarázni miért, de a hideg ráz az értelmetlen gügyögésektől és vinnyogásoktól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850721#post850721][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.08.08. 17:27[/b][/url]

Dania

Időnként nagyon szeret macskaként ténferegni erre-arra. Így sikerül alkalmanként olyan híreket is elcsípni, amiket másként sokkal nehezebb lenne, hiszen egy macskáról ki gondolná, hogy hallgatózik? Persze, a mágusvilágban sok minden előfordulhat, még az is, hogy egy szép, nagy, fejlett maine coon kandúr valójában a Minisztérium egyik alkalmazottja, és bizony, lelkesen hallgatózik. Éppen túl van egy értelmetlen vita végighallgatásán, amiből nem sok információval gazdagodott, viszont annál jobban szórakozott rajta. Azon vitatkoztak, hogy kék vagy zöld lenne-e az ideális szín egy új talárnak, amiben aztán összeöltözhetnek a tanévnyitóra. Türkíz - mondta volna, ha meg tud szólalni, de egyrészt ebben az alakjában nem képes emberi beszédre, hiába őrzi meg emberi tudatát, másrészt pedig ha pedig csak úgy átalakulna, hogy megoldja a vitát, az sokkal több kérdést vetne fel, mint szeretné. Megtartja hát magának a választ, és eloldalog az egyik sikátor irányába, hogy majd ott szépen átváltozik, mielőtt a könyvesboltban tiszteletét tenné. Ellának ígért egy interaktív atlaszt, és abban reménykedik, hogy majd itt talál, de ha nem is, hát rendelhet. Balszerencséjére viszont még azelőtt észreveszi valaki, hogy eljutna arra a kényelmesen sötét helyre, ahová éppen indult. Csodás. Gondolatban a szemét forgatja, kifele viszont csak nem túl barátságosan fújtat párat. Jaj ne már? Most tényleg barátkozni akarnak vele? Biztos azt hiszi a lány, hogy kóbor macska, pedig bozontos szőre alatt ott lapul a nyakörve. Néhányszor vissza is vitték már a falu macskásnénijéhez, aki aztán sosem vette észre, amikor kiosont. Az is előfordult persze, hogy a menhelyen kötött ki, most azonban egyiket sem szeretné.
- Miaúúúú - hátrál pár lépést. Nem szeretne azért különösebben ellenségesnek sem tűnni, még mielőtt abból lenne baja, hogy azt hiszik, veszélyes, de nagyon barátkozni sem. Felismerni viszont ugye csak az ismeri fel, aki tudja, mi is pontosan az egyedi ismertetőjegye animágusként, hát kénytelen kreatívnak lenni. Az ijedt macska talán bejön és békén hagyják, hát megpróbálja előadni, hogy halálra van rémülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850747#post850747][b]Waritz Dania - 2022.08.10. 07:49[/b][/url]

- Naa - homlokom összébb ráncolódik, ahogy szemöldökeim is közelebb teleportálnak egymáshoz. Nem meglepő egyébként ez a reakció egy kóbor macskától, biztos ahhoz van szokva szegény, hogy kutyák kergessék és a legrosszabb gyerekek köveket hajigáljanak utána.
Pont ezért van szüksége egy puha, kényelmes és szerető otthonra. Ha nem is nálam találja ezt meg, kötelességemnek érzem, hogy segítsek eljuttatni hozzá.
- Ci ci cicc - mit tudom én, lehet, hogy a magyar macskák nem hallgatnak a pisi pisi-re. Körmeim párszor megkopogtatom a rakott macskaköveken (ha-ha), hátha a hang felkelti az érdeklődését. Nyakörvet nem látok rajta, de ez nem jelenti azt, hogy ne is lenne. Ki tudja mennyi minden bújhat meg a hatalmas szőr mögött. Azon sem lepődnék meg, ha a bunda kitenné az állat nyolcvan százalékát.
- Ígérem, hogy nem foglak bántani - nice try. Ez az ő szempontjából körülbelül úgy hangozhat, mintha egy vágóhídon mondanám.
Ingem ujjait feltűröm könyékig, hogy lássa, nincs nálam semmilyen elrejtett fegyver.
- Egy simi? Megengedsz egy simit? - mindenki szereti, ha simogatják. Legyen az ember vagy állat, még ha nem is ismerik el, ez a nap fénypontja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850761#post850761][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.08.10. 18:00[/b][/url]

Dania


Nagyon is jól érti ő, hogy a lány éppen arra bíztatja, menjen közelebb. Ugyan azt olvasta az egyik tudományos szaklapban, hogy egyébként még az állatoknak is van egyfajta akcentusa, tehát a macskák is másképp nyávognak és a tehenek is másképp bőgnek kicsit annak függvényében, hogy a világ melyik végén találja szembe magát velük az ember, de ezt a biztatást szerinte mindegyik érti. Legalábbis nem próbálkozott ő kíniul közelebb édesgetni egyetlen cirmost sem, amikor éppen Hszincsiangban kutatott, mégis mentek. Bizonyára érezték, hogy nem bántaná őket, vagy egyszerűen csak a macskaságát, ha lehet ezt így mondani. Az animágus alak soha nem véletlenül lesz az, ami, vagy mert egy felsőbb hatalom kő-papír-ollóval eldöntötte, hogy ez és nem kacsacsőrű emlős mondjuk. Szívás is lenne egyébként, hiszen mennyire feltűnő lenne már Bogolyfalva utcáin. Hálás azért nagyon is, hogy csak egy szürke maine coon. Ebben a pillanatban viszont az is eszébe jut, hogy éppen ez a balszerencséje is, hiszen most vagy hagyja magát megsimogatni és túléli, hogy esetleg lepasszolják a menhelynek megint, vagy visszaalakul emberi alakjába és a frászt hozza a lányra, na meg azt is tudni fogja mindenki, hogy erre a kandúrra figyelni érdemes. Ehh, egye fene, úszik az árral, marad. Hátrál még egy lépést játszva az ijedelmet, de mivel amúgy semmi ténylegesen fenyegető nincs körülötte, parancsra csak úgy nem áll égnek a szőre, hogy még hihetőbb legyen ez az egész. Inkább tanácstalannak tűnik máris, mint aki nem tudja eldönteni, akar-e közelebb menni és kapni simogatást, vagy szaladjon, mert különben sose jut ki húsz másik macska mellől. Nyávog egyet, majd még egy kurtát, aztán óvatosan lép előre egyet. Csak nem akarja hazavinni. Még egy lépés. Engedni fogja azt az egy simogatást. Vagy kettőt. Jó esetben beleakad a nyakörvébe, és akkor meg csak Bertánál landol, hiszen az ő falu végi címe szerepel a Süsü név alatt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851123#post851123][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 15:12[/b][/url]

Aprókat bólint a nő szavaira. Nem tudja elképzelni elemi mágusként az életet, hiszen annyi mindenre kell figyelni! Megfosztja őket elemük - mint most kiderül - az alkohol bódító hatásától, ámbár nem az ő tiszte erről ítélkezni. Valószínűleg olyan kapcsolat van köztük, amit senki más nem érthet meg, ha nem elemi mágus. Halvány mosollyal raktározza el magában az információt: bár sokat látott, hallott és tapasztalt már a világból, elemi mágussal nem minden sarkon lehet találkozni. Tudása hiányos, de Hella megadja a lehetőséget, hogy az gyarapodjon.
Figyelmesen hallgat minden szót. Hogy ne tenné, mikor ezen múlhat, hogy legalább pár percre érezze a napfényt hideg bőrén? Tudattalan lassít léptein, miközben hallgatja. Nem csak pár perc, hanem akár, amíg él? Ajkai nyílnak el, nem is leplezi meglepettségét a nő előtt.
- Azt szeretnéd mondani, hogyha megvan az a kő, akkor esélyem van egy életen át napon járni akár? - kénytelen visszakérdezni. Nem akarja elhinni, és szavaiból kiindulva nem is teszi. Ennyi év gondolkodás és keresés után tényleg lát arra esélyt, hogy napon járjon akár valóban egy életen át. És ehhez nem kellett más, mint egy régi-új ismerős ismételt felbukkanása az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851173#post851173][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.16. 14:17[/b][/url]

Még van egy órám addig, hogy elinduljak Taláért, amit arra szeretnék szánni, hogy jobban megismerjem az új területeket, mert a falu – város – sokat változott, amióta idejártam. Újabb és újabb épületek, kiszolgáló egységek, érdekességek jelentek meg.  Kissé kezdek elfáradni a folyamatos ingázásban a Menedék – Egyetem és Rónakyék háza között, így képes vagyok gyakorlatilag bárhol és bármikor elaludni. Most szeretném ezt a vicces szituációt elkerülni. A múltkori ébresztő, melyet egy aranyos kisfiúnak és a hajamba ragadó rágójának köszönhetek, nem volt olyan kellemes élmény, így hát az egyik sarokra kitelepült fagyis-kávés stand előtt tipródok, hogy ugyan mégis mit válasszak.
Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Ismételgetem magamban a kívánságomat, míg rám kerül a sor. – Hello, egy jegeskávét kérek szépen, cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval – adom le a rendelésemet, majdnem hibátlanul, melyet büszkén veszek tudomásul. Aztán arcomra fagy a mosoly, ugyanis a táskámba kutatnék a tárcám után, de bizony táskám sincs. Elfordulok jobbra, aztán balra, megnézem a földön, még a fagyik közé is belesek, de sehol sincsen. Szemeimet lehunyva sóhajtok egyet. – Ne haragudj, mégsem kérném – szólok oda a lánynak, akin látszik, hogy rohadtul nem tetszik neki a helyzet. Én viszont nem tudok mit csinálni, mutatom is neki, hogy nézd már semmi, de semmi sincs nálam, tehát ha ingyen nem adja, akkor bizony ezt másnak kell felszolgálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851204#post851204][b]Erdődy Hella - 2022.08.17. 06:36[/b][/url]

Remény. Ezt látja megcsillanni a nő szemében. Bizakodást. Azt a fajtát, ami erőt ad a legnehezebb helyzetekben és munkára sarkall. Ennek a maga visszafogott, előkelő módján rendkívül örül. Lassít léptein miközben válaszol, szinte meg is állva. - Inkább azt, hogy minden legenda igazságra épül. Így ha megvan a kő, már lesz a kezünkben valami, amiből tovább léphetünk a cél felé -mondja tudatossággal hangjában, ami nem hiú ábrándokra alapoz. Éppen ezért folytatja azzal, hogy ugyanettől Adelinát is megóvja - Azt kétlem, hogy az egész életedet a fényben járva élheted le ezzel az ékszerrel, de azt remélem olykor kiléphetsz az utcára napközben - kezét a mellette álló karjára teszi, biztatás gyanánt és mert néha egy ilyen gesztus kellemesen megnyugtatja a feleket. Neki is kell kapaszkodó néha, főleg mostanság, amikor a magánélete zavaros pocsolyává kezd válni. Nem tudja kiverni Markot a fejéből. Ott motoszkál, hullámokat vet, vagy épp vihart kavar lelke mindeddig feszített víztükre felett. - Mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljam a megoldást - szavai egyszerre szólnak a vámpír hölgynek és saját magának. Nem csügged, vannak kapcsolatai, van anyagi forrása és még egy pár hétig ideje. Aztán elkezdődik a vizsgaidőszak. Utána viszont megint nullától huszonnégy óráig ezen dolgozhat. Akkorra a férfival is megoldódnak a gondjai így vagy úgy, mindenképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851277#post851277][b]Waritz Dania - 2022.08.18. 07:44[/b][/url]

Nem vihetném haza. Nem vagyok abszurd. Ugyan a kastélyban tökéletesen meglenne, elvégre, sokkal több olyan diák van akik szeretik a macskákat, mint nem - akármikor lenne valaki aki babusgassa -, a probléma akkor kezdődne, amikor haza kell vinnem.
Ugyanis két nagy testű kutyám van. A dobbermannal nem is lenne abszolút semmi probléma, ő maga a földre szállt angyal, aki meggyőzött, hogy vegyünk még egy kutyát. Viszont a másik, a sátán gyermeke nem tűrné el. Az átlag emberek azt mondják rá, hogy agresszív - mert ők nem ismerik úgy Joe-t mint én. Ők nem látják amikor összekucorodik mellettem a kanapén, vagy fekszik anya lába mellett, amíg be nem fejezi a munkáját, vagy nem érzik azt a biztonságérzetet amit egy Cane Corso mellett érezhet egy nő.
Persze lehet kezelni a reaktivitását és egy jó tréner képes is javítani, de Joe még nem tart ott, hogy megismerkedjen egy macskával. Úgyhogy marad az élet apró öröme, hogy az utcán talált állatokat simogassuk. Már ha megengedik.
Ez a (meglepően) nagy cica pedig úgy tűnik, kezd megbarátkozni a szituációval.
- Miáú - íratlan szabály, hogy ha egy macska rád nyávog, akkor neked vissza kell nyávogni. Akkor is, ha fogalmad sincs mit jelenthet az általad kiadott miau. Álítólag úgyis a hangleejtés számít, az agyuk nem fordítja le a hangot, mint például mi, emberek.
Csak még egy kicsit gyere közelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851282#post851282][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.18. 14:39[/b][/url]

Nem nevezné sornak a kialakult három emberből álló várakozó személyt, a pultos mégis valamivel ingerültebbnek tűnik, mint az véleménye szerint rendben lévő lenne. Már csak azért is, mert a hölgy, aki épp kikéri a rendelését, teljesen kulturáltan és kedvesen intézi hozzá a szavait, bár való igaz, kiderül, nem hozott magával pénztárcát. A pultos rögvest szúrós pillantásokat vet felé és Leander figyelmét a lány csalódottan megereszkedő válla sem kerüli el. Nem is ő lenne, ha nem kerülné ki az előtte állót, hogy határozottan az ismeretlen mellé lépjen és kedves mosollyal arcán keresse meg a kiszolgáló tekintetét.
- A hölgy kéri és én állom. Óóó, és kérek még egy dupla pressot is - a pultos lány felvonja fél szemöldökét és a bajsza alatt mormogva végül nekilát a kért italok elkészítésének. Nem tétovázik sokáig, mert semmiképp sem szeretné, hogy Hannaróza rosszul érezze magát. - Elnézést, hogy közbeléptem, de úgy gondolom, mindannyiunknak szüksége van üzemanyagra. Remélem, nem haragszik meg rám, amiért meghívom - tárcáját elpakolva zsebre dugja kezeit, láthatóan nincsenek udvarlási szándékai. Nem hajol bizalmasan közelebb, nem szemezik a lánnyal, nem próbálja levenni egyébként sármos mosolyával a lábáról. Persze a mai világban nehéz elhinni, hogy valaki egyszerűen csak úriember és tesz egy kedves gesztust, így Leander csak remélheti, hogy nem képezi majd félreértés tárgyát cselekedete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851305#post851305][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.18. 20:43[/b][/url]

Ég az arcom, sőt úgy érzem, hogy a lábujjaim is. Alapesetben meg sem lepődnék azon, hogy ennyire béna vagyok, de a csaj úgy néz rám, mintha a pokolba akarna küldeni. Én még egyszer elnézést kérek és lépek is odább, amikor az ismeretlen odalép és megszólal.
– Nem, én nem, nem kell, köszönöm, tényleg, nem.. – de látom, hogy esélyem nem sok van, így hát elfogadom a meghívást. Nem szeretem, ha segíteni akarnak nekem, főleg azt nem, ha férfiak. Eriktől is totál a falra tudok mászni, mikor mindent meg akar oldani helyettem, ám nem tudok vitába szállni azon állításával, hogy mindenkinek szüksége van üzemanyagra.
– Köszönöm szépen, de tényleg nem kellett volna – lépek odébb a standtól, immár a kávéval a kezemben. – Eléggé keveset alszom mostanában és egyik helyről rohanok a másikra, úgy látszik, hogy rossz táskát kaptam fel – szabadkozom úgy, mintha bárki is kérdezte volna. – Szia, Hannaróza – nyújtom jobbomat felé, mit sem törődve az illemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851313#post851313][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 09:52[/b][/url]

Mintha meg sem hallaná a tiltakozást fizeti ki a két kávét, számára nem is kérdés, hogy pár sarlón nem fog összeveszni senkivel. Ez korántsem arról szól, hogy 'ő megteheti', valószínűleg akkor is meghívta volna a lányt, ha hó végén már csak a knútjait számolgatná.
- Nagyon szívesen - elmosolyodik és a következő pillanatban már nyújtják is felé a saját rendelését. Nos, igen, ez az, ami nélkül nem indulhat el egyetlen nap sem. - Mindenkivel előfordul, de ha nagyon kellemetlenül érzed magad, legközelebb, ha valaki hasonló helyzetbe kerül, Te is fizess neki egy kávét, így a kedvesség körforgásban marad - nem mintha hinne ilyen ezoterikus baromságokban, abban viszont biztos, hogy amit ad az ember, azt előbb vagy utóbb, de visszakapja. Ha sok jót teszel, valaki majd ad valamit, ami neked lesz jó. Lehet, hogy hónapok, netán évek telnek el, nem is fogod tudni, hogy valami szuper dolog azért történik veled, mert te egyszer régen jót tettél. Nem vársz viszonzást, de megkapod.
- Szia, Leander - elfogadja a felajánlott kezet és megrázza. - Ma mihez nyújt elegendő energiát a jegeskávé cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval? - szemei sarkában megjelennek a nevetőráncok, ahogy visszaidézi emlékeiből a rendelést és könnyeden kortyol bele saját forró italába. Neki például állásinterjúja lesz, de nem aggódik a késés miatt, hiszen hoppanálhat is akár, nem muszáj neki két lábon közlekednie a helyszínre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851318#post851318][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 11:31[/b][/url]

– Ez jól hangzik. Szoktam másoknak adni ilyen kis apróságokat, de akkor most a kávét is felírom magamnak – én olyan vagyok, aki minden apróságban keresi a jót és igyekszem a gyerekeknek is ezt tanítani, átadni. Egyszer megkérdezte tőlem egy barátom, hogy minden pedagógus ilyen-e, mint én. Jót nevettem ezen, mert szerintem én nem a végzettségem miatt vagyok ilyen, hanem mert így neveltek.
– Hát, szerintem energiát mondjuk pont nem nagyon ad, ha őszinte akarok lenni – nevetem el magamat halkan, majd megkóstolom a kikért italt. - Lássuk, van egy elképesztően idióta főnököm, neki az unokahúgáért megyek, aki amúgy totális ellentéte a férfinak, csak siket és néha nehezen értjük meg egymást, ha éppen nincsen lap a közelben – még tanulom a dolgot, de ezerrel igyekszem, hogy teljesen megértsük egymást Atalával. – Olyan este hétig náluk vagyok, aztán indulok haza Pécsre a csoda Corsámmal, három és fél, négy óra az út, szóval azt hiszem, hogy arra gyűjtöm az erőt azzal, hogy minél több koffeint tolok magamba óránként - igen, ez a rendszerem, bár nem annyira hatásos, mert szerintem már kezdek immunis lenni a dologra. Át kéne térnem a teára, állítólag vannak sokkal, de sokkal jobbak, mint a kávé.
– És neked mihez kell? – kérdezek vissza kedvesen, s ha nem bánja lépek párat, jelezve, hogy sétálhatnánk is, mert nincs kedvem a tett helyszínén tipródni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851319#post851319][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 11:52[/b][/url]

Érdekes módon Leander nem figyel oda különösen erre, inkább csak egy hétköznapi hős: ha épp a helyszínen van és tehet valamit, megteszi. Úgy is fogalmazhatnánk, nem az a buzgómócsing típus.
- Akkor ezek szerint bébiszitter vagy? - nyilván lehet eközben űrhajós is, ha épp csak szívességet tesz, mivel azonban a kislány bátyját a főnökének nevezte, erre igencsak kevés az esély. - Mitől olyan idióta? Bár tudom, mi férfiak ezer és egy ok miatt lehetünk azok, csak kíváncsi vagyok, ő épp melyik hibába esik bele - cinkosan elmosolyodik, s egyáltalán nem zavarja, hogy ezzel tulajdonképpen önironikus megjegyzést is tesz egyben. Fontos erénye az embernek, ha saját előnytelen tulajdonságait felismerve is képes nevetség tárgyává válni, de legalábbis kikarikírozni magát.
- Próbáltad már a zöld teát? A natúr a legjobb, mert az semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz, de az ízesítettek közül a jázminos és a vaníliás különösen finom. Ja és, gondolom nem is kell ecsetelnem, mennyire káros a filteres változat, csak és kizárólag rendes, teafüves boltban szabad vásárolni, még az íze is egészen más - édesanyja odavolt minden létező teáért, külön program volt, amikor együtt elmentek és végig szagolgatták az összeset. A különböző gyümölcsös változatokat a nyári forróságban itta jegesteaként, azonban egyetlen reggeléből sem maradhatott ki egy csésze zöld. Esténként általában egy kellemes, citromfüves aromájú változatot fogyasztott, ami segítette a nyugodt alvásban. Hihetetlen, mennyit meg bírt belőle inni, nem is csoda, hogy amikor moziba mentek, rendszerint a film közepén - legyen bármilyen hosszú is - mindannyiszor ki kellett mennie a mosdóba.
- Állásinterjúm lesz - gondolkodás nélkül követi a lányt, elvégre neki sincs ínyére, hogy a pultban ácsorgó lány tekintete továbbra is lyukat üt a hátukba. - Egy kis szerencsével a város Mágustanodájában fogok tanítani gemmológiát vagy mineropathológiát, bár nem innék előre a medve bőrére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851321#post851321][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 12:17[/b][/url]

Azt hiszem így még soha senki nem nevezett, ezért kissé zavartan nevetem el magamat, mielőtt válaszolnék. – Nem, mármint. Nem, tényleg nem – egy pillanatra át kell ezt gondolnom, de Atala nem bébi, sőt, lassan megy a Tanodába, szóval neki biztosan nem a bébiszittere vagyok. – Nevezzük nevelőnőnek vagy nem is tudom. Ő már nem bébi, szerintem meg is lenne egymaga, ha nem olyan lenne a sorsa, amilyen – igen, szerintem Tala simán képes lenne arra, hogy már egyedül legyen otthon abban a pár órában, míg Erik hazaér, de teljesen érhető az, hogy a férfi akar valakit, aki mindig ott van és állandó. – Van pedagógiai végzettségem és most a szociális munkás szakon is vagyok. Gyakorlatilag világéletemben segítettem gyerekeknek tanulni, készülni, szóval most is ezt csinálom – ha már varázsolni nem tudok, a tudásomat igyekszem átadni. De tanteremben nem tudnám magamat elképzelni, sokkal többre tartom az egyéni foglalkozást.
– Azt hiszem, munkájából és az eddigi életéből adódóan, megszokta, hogy mindent és mindenkit egy csettintéssel irányíthat. De én ezt nem vagyok képes eltűrni, így elég sokat ütköznek a nézeteink – így lehet a legjobban kifejezni azt, hogy miért tartom idiótának őt.   – Azért mi nők se panaszkodhatunk, maradjunk ennyiben – mert azon felül, hogy Erik hogyan viselkedik, én is megérdemelném néha, hogy valaki tükröt tartson elém. Én pedig azt gondolom, hogy szörnyülködve nézném, amit éppen levágok. De mint tudjuk, férfiak a nők nélkül nem képesek élni, ahogy ez fordítva is igaz.
– Igen, tudom. Annyira tudom ám, hogy az sokkal jobb lenne, szoktam is készíteni teákat, de sajnos manapság a legtöbb helyen már nem a teafüveket használják az elkészítésükre, szóval ott lennék a rohanásaim közepette, ahol a part szakad –mondjuk ez nem igazán logikus jelen helyzetben, mert simán sétálgathatnék az otthon elkészült teácskámmal, de kávéra vágytam, fagyival, s lám neki köszönhetően eme vágyam teljesült is. – Az autómban van ilyen, bedugós vízforraló is. Mondjuk használni eddig csak egyszer használtam, mert utána két napig nem tért magához szegény kocsi – nevetek fel halkan. Ott abban a helyzetben sírni tudtam volna, de legalább megtanultam, hogy többet ne használjam a forralót.  Jó tapasztalatszerzés volt.
- Na hát, ez nagyon jól hangzik, remélem szerencsével jársz – mindig elgondolkozom azon, hogy bezzeg az én időmben miért az idősebb generáció vagy éppen a nők voltak többségben, mint oktatók. Mondjuk, én tanulni jártam oda, de az tuti, hogy a mai fiatalok között bőven akad, aki inkább csak szemet legeltetni megy órára. – Nem akarlak ám feltartani, nehogy úgy kezd az egész Tanodás karriered, hogy elkésel, miattam..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851322#post851322][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.08.19. 12:21[/b][/url]

Dania

Viszonylag hamar feladja az ijedt cica eljátszását. Egyébként is egy közel egy méteres kandúr, nem egyszer előfordult már, hogy inkább tőle ijedtek meg. Aztán meg amúgy sem olyan félénk lélek, és nehéz úgy igazán eljátszani valamit, hogy nem érzi át. Sokkal inkább kíváncsi. Bár az információból nem szokása tőkét kovácsolni, szeret sok mindent tudni. Néha többet is a kelleténél. Egyszer talán ő is a nyugdíjas maffia tiszteletbeli tagja lesz a végén, ha így folytatja. Egyelőre azonban még szerencsére nem tart ott, részben azért sem, mert nem Bogolyfalván lakik, mindössze csupán azért tartózkodik itt, mert a lánya az előkészítőbe jár és valamivel el kell ütni az időt, mielőtt érte menne. Hát sündörgött kicsit a környéken. Most meg tessék, megint egy macskabarát emberbe botlott, aki nagyon meg szeretné simogatni, ha épp nem hazavinni. Megesett már, meg sem lepődne rajta, ha újra előfordulna. Mindenesetre okosan úgy dönt, inkább kerüljön megint a menhelyre, vagy Bertához, minthogy ő legyen a fura vén fazon, aki nem átall macskaként ténferegni és mások után császkálni. Az nem hiányzik a fejére. A legjobb tényleg az lenne, ha a lány ráakadna a nyakörvére, akkor a menhelyet megkerülve egyenesen Bertánál landolhat, onnan meg nem nehéz feltűnés nélkül meglépni. Tesz még egy óvatos lépést előre fürkészve közben a lányt, hogy nehogy meglepetésszerűen még esetleg elkapja. A hóna alá csapni ugyan nehéz, mert nem csak méretei szépek, de a súlya is igazozik ehhez. Semmi esetre sem pehelykönnyű. viszont bármi hirtelentől még neki is kedve támadhat karmolni a végén, és annyi drámára nincs szükség.
- Máó - válaszol ösztönösen a hozzá intézett nyávogásfélére, aztán még egy óvatos lépést tesz. Na tessék, meg lehet simogatni, kicsit még a fejét is lennebb hajtja hozzá. A nyakörv meg remekül elvan a bozontos szőre alatt, talán ideálisabb lett volna, ha némileg arisztokratikusabb hajlamú négylábúakhoz mérten inkább a nyakát tartsa oda, de náh, azt annyira nem preferálja. Akkor már inkább a füle tövét vakargassák. Legyen már kellemes is ebben, a nyakörv meg csak meglesz innentől már, legalábbis nagyon bízik benne, hogy nem nyelte el teljesen egy szőrös ötödik dimenzió.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851329#post851329][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 14:04[/b][/url]

- Ne haragudj, nem is jutott hirtelen eszembe, nálunk a bébiszittelést nullától tizenhét éves korig szoktuk használni, de abszolút értelek. Nevelőnő - neki is nevetnie kell magán, elvégre abból a szempontból Hannarózának igaza van, hogy akár csak egy tíz éves gyermek sem baba már. Figyelmesen hallgatja és őszintén csodálja mindazért a lányt, amit véghez visz. Bármennyire is különös ezt mondani, nagyon sokan nem alkalmasak arra, hogy szociális pályán mozogjanak. - Nem is tudom, mit mondjak, szerintem ez fantasztikus dolog. Mindig is csodáltam azokat, akik jól értettek a gyerekekhez és végtelen türelemmel foglalkoztak velük. Félre ne érts, ha lenne sajátom, minden bizonnyal én is így tennék, mégsem gondolom azt, hogy akárkinek helye lenne gyerekek közelében - noha nem mondja ki, szavaiból kiérezhető, hogy találkozott már nem egy és nem két olyan orvossal, nevelővel, tanárral, akiket sok helyen el tudott volna képzelni, csak épp nem kicsik közelében. Az viszont való igaz, hogy a beszélgetés előrehaladtával egyre erősebb Leanderben a bizonyosság, hogy Hanna a megfelelő karrierutat választotta, mert teljesen alkalmas rá.
- Az egyik legrosszabb férfitípus, nehéz kezelni, őszinte részvétem - nem is próbálja elfedni mosolyát, mert bár szavai igazak, valahol mulattatja a beszélgetésük. Nem gondolta volna, hogy egy nap még egyet fog érteni egy nővel, már ami egy másik férfi zsarnok, képmutató és irányításmániás voltát illeti. De lássunk csodát, eljött hát! - Ehhez kétség sem fér. Mi a te legnagyobb hibád? - úgyis van, mindenkinek van, viszont aki ilyen szép pályát választ, vajon hogyan látja és értékeli önmagát? Izgalmas kérdés.
- Eszembe sem jutott volna vízforralót használni a kocsimban, megkérdezzem, hogy jött az ötlet, vagy elég, ha veled nevetek? - mindent a teákért, érti ám a mentalitást, már magát az indíttatást is, bár idáig még édesanyja sem merészkedett. Vagy megitta otthon a nyugiban - és ezért bizony akár egy órával korábban is hajlandó volt felkelni! -, vagy hagyta az egészet a fenébe. - Ha van rá időd, főzz le egy adagot még este, az ihatóra hűl másnap reggelre. Főleg nyáron, még jobb is, ha jegesteát iszol - ha másért nem is, hát a hőségben elfogyaszott jeges élvezetért feltétlenül. Leander nem híve a behűtött változatnak, ő az a fajta vaskalapos ember, aki a jegeskávét sem tudja hova tenni. Most akkor valaki vagy kávézik, vagy nem kávézik, ezek a tejes, cukros, ízesített, hűtött átmenetek neki kész kínaiul írott források.
- Köszönöm. És, ami azt illeti, szerencsére nem tudok elkésni, jóval hamarabb jöttem, hogy körül nézzek a faluban. Szeretném megismerni a helyet, ahová jelentkeztem - ennek persze korántsem az az oka, hogy itt akar dolgozni. A helyzet az, hogy borzasztóan nehezen veszi rá magát a változásra, nem szívesen költözne el jelenlegi lakásából, hiszen még mindig rengeteg emlék köti oda. Az átvirrasztott éjszakák édesanyjával vagy húgával, meg persze ott közel lenne apjához is... Pont ez az indíték ad szavainak valamiféle titokzatos felhangot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851334#post851334][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 15:02[/b][/url]

Belőlem ösztönösen jött ez a dolog. Mindig is tanultam, azért, hogy kompenzáljam a hiányosságaimat és így, mikor láttam, hogy valakinek nem megy valami, tudásommal segítettem. Az évek ahogy teltek, pénzt is kerestem vele. Tök jó másodlagos bevétel lett ez így.
- Az, de már megegyeztünk, hogy mindketten engedünk kicsit a dolgainkból és így talán sikerül normálisan együttműködni - nem, igazából nem hiszek én ennek, de legalább megpróbáljuk Atala érdekében, hiszen neki van szüksége rám, meg a rendszerre. Erik csak másodlagos. -Hmm, túl sokat és túl harsányan beszélek, beleütöm az orrom abba, ami nem az én dolgom, mindent meg akarok oldani, javítani és még sorolhatnám. Azt hiszem az összes nő, összes legrosszabb tulajdonságát hordozom - mégis elviselnek az emberek, mondjuk nem hosszabb távon és én ezt teljesen meg is értem.
- Hát tudod, én képtelen vagyok a varázslásra, így mindent a legemberibb módon kell megoldanom. Mivel szeretek utazni, ezért valamelyik ünnepre kaptam egy ilyen autós vízforralót, hogy tudjak levest, kávét, teát csinálni magamnak, anélkül, hogy vennem kéne. De a kocsi nem bírta, túl öreg a kicsike - ezt a mondatot csak halkan teszem hozzá, mert az a dög autó tuti, hogy ezt hallja és este nem lesz hajlandó elindulni, én meg majd nézhetem Rónaky önelégült fejét, miközben azt mondogatja, hogy ez egy tragacs.
- Teljesen új számodra az egész hely? - tekintek rá érdeklődve. Mondjuk én is körbejártam és újra felfedeztem a várost, mikor visszatértem, mert sok minden változott. - Hol élsz egyébként? Nagy változás lenne ideköltözni? - nem szeretnék tolakodni, de én pont azelőtt állok, hogy eldöntsem otthagyjam-e Pécsett, azért, hogy közelebb legyek Atalához és könnyebb legyen az egész munka. Jó lenne hallani valaki más gondolatát is egy ilyen helyzettel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851340#post851340][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.19. 17:11[/b][/url]

- Ameddig nem kezdesz nyomozni mások után, féltékenykedni betegesen és rendezel minden nap egy hatalmas hisztériát, hidd el, nem is vagy olyan nehéz eset - volt ilyen barátnője a férfinak, mi több, utolsó kapcsolata is arra ment rá, hogy olyan sok időt töltött a rákkutatással, hogy egyszerűen nem maradt ideje a barátnőjére. De mégis, ki vetné ezt a szemére, ha az anyja élete a tét?
- Nem lehet könnyű a varázsvilágban varázserő nélkül élni, viszont talán pont ezért sokkal édesebb a siker íze is, ha valami összejön. Gondolj bele, a szemközti bódéból Gizike egy pálcaintéssel felforralja a vizet és készíti el a teát, sőt, hozzá se nyúl csak unottan kortyolgatja, viszont mennyivel jobb magadnak megcsinálni és aztán leülni meginni? - ami azt illeti, Leander sem épp az a barkácsolós típus, viszont az ilyen apróságokat, ha csak ideje engedi, ő csinálja. Persze, amikor rohanásban van, elalszik - bár ez szinte sohasem fordul elő -, netán egy-egy munkafolyamat elhúzódik, nagy könnyebbség, hogy ezeken spórol öt-tíz perceket. Kevésnek tűnik, de végeredményben nagyon sok.
- Nem egészen, a Tanodában végeztem az alapképzést, de annak már egy jó tíz éve, akkor ez a hely még csak falu volt és Felagund tanította a bájitaltant - ennyit bőven elég mondani, aki ismerte a vén rókát, a mai napig emlegeti. Nem sokaknak sikerült nála kiválót szereznie, Leander ezek egyike volt. Magológép és stréber? Abszolút, de vajon piszkálták-e ezért valaha is? Ha a testalkatát megnézzük, megértjük, hogy miért nem. - Esztergomban éltem le az egész életem, egy viszonylag csendes, gyönyörű városban, minden emlékem odaköt. Édesanyámat két évvel ezelőtt elvesztettem, édesapám pedig ott van idősek otthonában, sok minden tart vissza a változástól. Nem gondolnád, de amúgy az ebet a karóhoz kötő típus vagyok, nehezen lépek meg dolgokat, a költözés most fokozottan ilyen. Talán még nem jutottam el odáig, hogy képes legyek rá - megvonja vállát, s annak ellenére is nyílt és őszinte, hogy férfi. Úgy értem, mutass egy olyan embert, aki ennyire könnyen felvállalja, mi több meg is osztja életének legnagyobb tragédiáit és vállalja, hogy ezeket a szavakat mind testbeszédben, mind mimikában meg is erősítse. Nem fakad sírva, de láthatóan komorrá válik, mikor szüleiről beszél. Csak sajnálni ne kezdjék, az a vég!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851359#post851359][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.19. 21:13[/b][/url]

Nem, én ilyesmire nem lennék képes. Egyelőre azt sem tudom elképzelni, hogy lenne valaki a világon, akibe ennyire belebolondulok, hogy ilyeneket műveljek. De biztos velem és a nemlétező szerelmi életemmel van a gond.
– Igazából nem tudom, hogy milyen úgy, ha van erőd, szóval nekem ez nem nehéz, hanem megszokott - mosolyodom el szerényen. Én szeretek egyszerűen élni, nyilván könnyebb lenne minden, ha tudnék varázsolni, de ebben nevelkedtem és így tökéletesen jól vagyok.
- Áhh Felagund, szerintem még évtizedeken keresztül fognak rémtörténeteket mesélni róla, hogy tutira beszarassák az elsősöket – nevetem el magamat, majd kortyolok egyet a kávéból és a műanyag kanálkával kisebb fagyi darabot lapátolok be a számba. – Sosem értettem azokat a tanárokat, akik a frusztrációikat a diákokon töltik ki és arra élvezkednek otthon, hogy aznap mennyi szerencsétlent szívattak meg – mindig is utáltam az ilyeneket és nem is igazán értem, hogy minek mennek azok pedagógusnak, akik ilyen hajlamokkal vannak megáldva. Kell a szigorúság tudom én is, na de azért vannak határok, amit sem a diáknak, sem pedig tanárnak nem kellene átlépnie.
– Esztergomban egyszer voltam, de nagyon szép hely, tetszett – hihetetlen, hogy mostanában mennyi emberbe futok bele, akinek a családi élete tele van nehézségekkel. Ez vajon azért van, mert a sajátom sincsen rendben? Nézem Leandert és látom rajta, hogy komorabb, de mégsem olyannak tűnő, aki most arra vágyik, hogy vigasztalják. Hála az égnek, mert én aztán nem tudok az ilyen helyzetekkel, mit kezdeni. Erik történeténél is pánikrohamot kaptam.
– Engem tizenkét évesen fogott a két ember, aki miatt a világon vagyok, elvittek egy nagy családi összejövetelre, kiállítottak a kör közepére és közölték mindenkivel, hogy mennyire szánalmas vagyok, nem érek semmit, soha nem lesz belőlem semmi és nem vagyok többé a gyerekük. Mindenki csak nézett, senki, de komolyan senki nem volt, aki kiállt volna értem, csak azért, mert nem tudok varázsolni – nem tudom őket szüleimnek, rokonaimnak nevezni, mert számomra nem azok, de ezt szerencsére még senkinek sem kellett magyaráznom. Igen, sajnálat helyett inkább előrukkoltam az én szar történetemmel, micsoda önző dög vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851608#post851608][b]Waritz Dania - 2022.08.24. 08:19[/b][/url]

Yesssss. Yes yes yes yes. A kitartás meghozta gyümölcsét. Persze azon sem leődtem volna meg, ha inkább úgy dönt, nem kér belőlem. A  utcán legtöbbször inkább agresszió éri az állatokat, az emberek beléjük rúgnak, elhajtják őket és még sorolhatnám, az alapvető túlélés szenvedései mellett.
Igaz, ahogy egyre közelebb merészkedi, arra is rá kell jönnöm, hogy elég kicsi az esélye, hogy kóbor macsk legyen. A bundája túl tiszta, túl fényes, nincs csatakokban a testérelapulvva, nem sovány állat. Hacsak nem mosthaltmeg az ezeréves macskás mamája, akkor biztosan tartozik valakihez.
- Látod, nem is vagyok annyira félelmetes - arcomra széles, örömteli vigyor ül ki, ahogy először ujjbegyeim érnek a puha bundához. Utána mégtovább törnek utat, egészen a bőrig, és igen, hamarosan a nyakörvet is érik. De azzal még egy kicsit nem szeretnék foglalkozni. Igérem, visszaviszem a gadájához, de előtte termelek pár boldogsághormont a babusgatásával.
- Úgy nézel ki, mint egy dagadék - külsőleg tényleg hatalmasnak tűnik, még ha a borítás alatt teljesen jó húsban is van - a méreteihez és a fajtájához mérten. - Mit keresel az utcán, hmm? Az ilyen cicákat, mint te, nem szokták hagyni csak így mászkálni - részben, mert elég sok pénzbe kerülnek, részben, mert akinek ilyenje van, az igyekszik vigyázni is rá.
- Biztos elszöktél - vonom le a következtetést, elvégre más lehetőség nem nagyon maradt. Ez egy macska. Nem vagyok ipad gyerek, hogy túlgondoljam mindenféle kém sztorikkal.
- Ebben az estben ideje lenne hazavinni téged, mit szólsz? - simogatás közben ujjaim végigcsúsznak az előbb felfedezett nyakörv szélén, egészen a róla lógó kis charmig. Lássuk, hova is tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851658#post851658][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.08.25. 19:47[/b][/url]

Dania

Eddig se voltál az, mondaná, de mivel most egy másik nyelvet beszél, ebből csak egy kurta nyávogás lesz. Le is hajtja kicsit a fejét, most éppen rendes macsek, engedi, hogy megsimogassák. Aztán szépen le is dagadékozzák. Fúj is egyet erre, ahogy az macskáktól megszokott, ha valami nem tetszik nekik. Méghogy dagadék. Ő pontosan ideális súlyban van a méreteihez képest, legalábbis macskaként. Hogy amúgy emberi alakjában már pocakos - mondhatnánk, hogy sörhas, de igazából úgy sikerült felszedni, hogy hirtelen két lány egyedülálló apja lett és már nem csak hideg pizza és szendvics volt a menün a családi vasárnapi ebédeket leszámítva - az most teljesen mellékes. Macskaként emberi alakját legfeljebb a mancsán található heg idézi, ami a minisztériumban is bejegyzett egyedi ismerető jegye. Szerencsére a talpán van, azt meg nem nagyon mutogatja. Ettől eltekintve ő egy teljesen tökéletes maine coon kandúr, pont akkora, amekkorának lennie kell. Tessék szépen hódolni előtte és agyonsimogatni kritizálás helyett.
- Miaúúú - válaszol a kérdésre, még mindig tartva a fejét, hogy tessék csak simogatni. Ha azt a lány tudná, mit keres itt, talán nem lenne olyan lelkes. Jelen esetben viszont csak a megfelelő varázslattal lehetne kényszeríteni arra amúgy is, hogy emberi alakját felöltse, így csak nyávogásra futja. Nem panaszos, sokkal inkább határozottnak hangzik, mintha azt próbálná a lány tudtára adni, hogy ő bizony azt tesz, amit akar. Merthogy ez így van.
- Miaaaú - nyávog tovább. Helyeslésnek is vehető válasz. Berta örülni fog neki. Minden macskának örül úgyis. Csak úgy gyűjti őket, mint Anti a ronda nyakkendőket. Szerencsére utóbbiak nem kérnek enni, se el nem kószálnak. Mai napig jobb döntésnek érzi, hogy nem macskát gyűjt. Elég ő is annak otthonra. Ó, ezaz, megtalálta a nyakörvet a lány. Nagyszerű. Nem fogja a menhelyen letenni. A név alatt ott áll, hogy Galgóczy Berta, Holdfény utca 46, Bogolyfalva. Kényelmes választás volt, na meg biztonságos. Ha oda meg eljut, majd kisomfordál, ahogy eddig minden alkalommal. Rendben lesz itt minden, kérem, tökéletesen rendben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851957#post851957][b]Waritz Dania - 2022.08.30. 09:19[/b][/url]

Aprót, lemondóan sóhajtok. Persze tudnám simogatni egész nap, de ahhoz már tényleg az kéne, hogy elraboljam valaki macskáját, én, aki még egy darab rágót sem loptam el soha. Miközben egyik kezemmel a füle tövét vakargatom, másik kezem ujjai felfedezik a nyakörvhöz tartozó medált is. Megfordítva azt pedig fény is derül a hovatartozására.
Gondolhattam volna, hogy egy ápolt elveszett macska a helyi macskás néni tulajdona.
- A mamád - a korhoz mérten igazítom a megszólítást is, elvégre Berta néni már közelebb van a százhoz, mint az ötvenhez - már biztosan betegre aggódja magát.
Képzelem. Van egy ilyen furcsa kapcsolatom az öregekkel, amiért teljes mértékben a falusi nyugdíjas maffiát okolom. Néha teljesen aranyosnak találom őket, már a kedvesebb fajtájuk, akik megérdemlik a világ összes segítségét és ülőhelyét - néha meg teljesen elszörnyedem tőlük. Mint most, amikor szent megyőződésem, hogy az illetékes vénassznynak fogalma sincs, hiányzik-e egy macskája vagy sem.
- Úgyhogy most haza is viszlek - kezeim nyakáról az ellülső lábai mögé csúsznak, éppen csak annyi ideig, hogy egy nagyobb szusszanás kíséretében megemeljem. Egy hét-nyolc kilós macskát nem olyan könnyű tanszportálni, mint ahogy az kinéz. Megvárom, amíg kényelmes pozícióba igazbatja magát karjaimban, fitorogva kiküpködöm azt a kissebb csomónyi szőrt, ami ezzel jár, aztán el is indulok a Holdfény utca felé, még mielőtt elkezdenének zsibbadni kezeim a súlya alatt.