Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=842643#post842643][b]Ágoston Simon - 2022.01.23. 17:22[/b][/url]

Velem is megesett már, hogy a reggeli edzéseken, vagy is a futás közben megrándult egy-két izmom, vagy a lábam meghúztam. Én jól tudom, hogy az ilyen kisebb sérülések esetén az első teendő hogy az érintett területet kényelembe helyezzük egy rövid időre, hogy csillapodjon a fájdalom. Ez a lány nagyon makacs teremtés, látszik rajta hogy szóval nem lehet helyes belátásra bírni, még az egészsége árán is el akar szabadulni előlem majd perceken belül. Értem én, hogy kínos volt a szituáció és inkább nagyobb részt én tehetek róla, de ha ennyire távolságtartó akkor ebből neki lehet baja. Mivel mást nem tudok tenni, próbálom meggyőzni hogy igenis maradjon még a padon és szívja be a reggeli friss levegőt, ami a fejének is jót tehet. Bár, mivel azt állítja folyamatosan hogy ő bizony jól van, nem erőltethetem rá a jelenlétemet. Megvárom míg látom rajta hogy valóban jobban van, és akkor mégegyszer felajánlom hogy elkísérjem ahová akarja, ki kellene zökkentenem az események hatásából.
- Mégegyszer elnézést. Tudod, én is tisztában vagyok vele hogy milyen fájdalmas lehetett abban a pillanatban amikor megtörtént. Szívesen megmasszírozom, ha szeretnéd – ajánlom fel a segítségemet, remélve hogy ezzel éreztetem hogy mennyire zavar a dolog, hogy miattam történt az egész. Nagyon önmardosó típusú ember vagyok, elsőként mindig magamban keresem a hibát, azaz az első hogy a saját fogpiszkálóimat eltávolítsam a számból. A nap egyre fényesebben ragyog le ránk az égboltról, a növényekről csillogva folyik le a korai reggeli dér. A házak sötétebbnek tetszenek, olyan mintha a föld lenne a pokol, az ég pedig a mennyország. Eltanakodtató ez a röpke gondolat.
- Tehát diák vagy. Akkor ez megkívánja hogy magázzam kisasszony. Viszont ha ön is úgy szeretné, tegezhetem is. Megsúgom, a legtöbb diákommal iskolán kívül szeretek  tegeződni – mondom barátságos mosolyt villantva a diák felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=842725#post842725][b]Dévai Vince Áron - 2022.01.25. 18:59[/b][/url]

Miért én vagyok annyira lúzer, hogy hagyom magamat mindig átverni? Az egész sztori pár napja kezdődött a kastélyban. Nem valami dögös helyen, ó nincs nekem olyan szerencsém egy koszos és büdös fiú budiban történt meg az, amire már rég vártam. Felfigyelt rám bent egy nagyon helyes hatodéves, akivel a mosdókagylóknál rövid de remek beszélgetésbe elegyedtünk. Éreztem azt, éreztem a csontjaimban hogy neki is van beütése, és bejöhetek neki. A mosolyából, a szeme csillogásából és a kis gesztusaiból, ezt lehetett levenni. Ebben a körülbelül öt percben ha nem is sokat, de néhány dolgot megtudtam róla. Az elköszönésnél megkérdezte hogy ma van-e kedvem vele találkozni a faluban, amire én rögtön igent mondtam. Itt állok, és már negyed órája várom hogy jöjjön a srác. Egy újabb barom. Hogy képzeli hogy megvárat? Nem gondolom én valóban hogy átvert, közbejöhetett neki valami de nem fog kiengesztelni egykönnyen. Lehet nem is fogok vele nagyon találkozni, hiszen amikor nekem az egyik emeleten van órám, akkor neki kettővel fentebb van. Szar az egész, úgy ahogy van. Pedig csak is miatta öltöztem ki puccosan, talán még Kristófot is überelem. Mikor elindulok, hogy visszatérjek a kastélyba a szemközti üzletben meglátom végre a srácot. Talán baglyot akar nekem venni? Ez kedves gesztus, de nekem ugyan nem kell, mert én nem fogom etetni és galleont költeni rá. Van elég kiadásom, így odasétálok a kirakathoz, és kopogni kezdek az ablakon. Feltűnő lehetek, mert jó néhány szempár figyelmét a hátamon érzem.
- Hékás! Ne madarat vegyél, hanem érj időbe oda a találkozóra te suttyó paraszt. Nem gondolod.. Baszdki – mondom, majd lesokkolva állok a hűvösben, kint. Ez a srác, nem az a srác. Csak a hajuk ugyanolyan. Ráadásul éppen háttal állt nekem, így ezért is keverhettem össze. Szép volt Dévai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=842760#post842760][b]Vall Ágoston - 2022.01.25. 22:53[/b][/url]

Vince Áronnak

Meglepődött, ugyanis ahogy belépett, egyáltalán nem volt büdös. Bár nem nevezné illatosnak sem a helyet, mégsem érzett késztetést, hogy elokádja magát.
Hiába választotta már ki a megfelelő baglyot, azért a többit is alaposan megvizsgálta, a tollukat, pofájukat, hogy egészségesek-e. Legszívesebben megkérte volna a tulajt, hogy hadd engedje ki a baglyokat, szándékában állt meggyőződni a baglyok gyorsulási képességeiről. Neki a leggyorsabb, legügyesebb példány kell, ez nem kérdés. Vall Ágostonnak mindenből a prémium jár. Mégis tudta, értelmetlen volna ezzel a kéréssel a vezetőhöz fordulnia, érezte, hogy nemleges választ kapna. Különben sem kíván szóba elegyedni olyanokkal, akik itt kötnek ki. Boltosokkal. Nem hisz, hogy ilyenekkel szót értene.
Megrezzen, mikor valaki a háta mögött vadul megkopogtatja a kirakat ablakát. Felhúzott szemöldökkel, meglepődött arccal fordul háta, s egy igencsak furcsa kinézetű fiúval találja szemben magát. Nem az arca a furcsa, sokkal inkább a ruhája, de hát ilyen ez a 2022. Ágoston hirtelen nem is tudja mire vélni a szituációt. Találkozó? Suttyó paraszt? Ki ez az arc egyáltalán?
Aztán a kezdeti sokkot, valami más váltja, Ágoston elvigyorodik. Nem áll szándékában tahó módjára átordítani az üveglapon, ellenben a másikkal. Ahogy kilép, egyből a sráccal szemben találja magát.
 - Bocs, csak hideg volt, aztán gondoltam bemegyek felmelegedni - mondja higgadtan. - Különben is, úgy emlékszem azt beszéltük, hogy itt futunk össze - reagál olyan könnyű higgadtsággal, kedvességgel a hangjában, ami tőle nem megszokott. Fogalma sincs épp kit alakít, mégis úgy gondolta mókás volna csavarni a helyzeten, s úgy tenni, mintha valóban az az ismerős lenne, akit az idegen benne vélt felfedezni. Ágoston tudja, valószínűleg nem fog sokáig tartani a játék, de legalább pár percig szórakoztatja valami, aztán jobbhíján megveszi a baglyot és visszatér a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=843667#post843667][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2022.02.19. 16:15[/b][/url]

A fájdalom egy pillanatra engedte, hogy eljátsszon a gondolattal, hogyan is nézne ki, ha a másik megmasszírozná a lábát. Olyasvalaki, aki csak erre téved, és sose látta még őket azelőtt, valószínűleg semmi kivetnivalót nem találna a jelenetben, de ha netán egy másik tanár, diák, vagy más, Bagolykőn megforduló illető nézné végig, még rossz következtetést vonna le. Ha pedig az az átok, égetnivaló iskolaújság egyik szerkesztője neszeli meg, az felér egy kisebb katasztrófával. Olyan monszun erejűvel.
Kicsit hevesebben rázta meg a fejét, mint az valószínűleg indokolt volt.
- Nem, nem..! Nem kell. Köszönöm - tette hozzá azért, hogy finomítson látványos ellenérzésein, melyeket akár rossz néven is vehetett a férfi, de Lillának nem volt szándékában megbántani. Persze a szándék ritkán volt jelen, mégis rendszeresen, lépten-nyomon belegázolt mások lelkébe.
Ez a fickó - mármint tanár, akármilyen kis korkülönbség is látszott köztük - pedig nem érdemelte meg, hogy Lilla belelépjen, és a cipőjén nézegesse undorodva, mint valami kutyagumit, szóval bár tényleg fájt a lába, próbált jó képet vágni hozzá, és ha már az ő napja pocsék is, nem belerángatni mást is dagonyázni.
- Én nem vagyok a diákod, amennyire tudom, szóval kívül-belül tegezhetsz - próbálkozott egy újabb mosollyal, aztán zavarodottan hozzátette: - Már hogy iskolán kívül meg azon belül. Szóval mindegy. Érted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844265#post844265][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.10. 22:07[/b][/url]

Mindig az első a legnehezebb, és bár akkor talán nem úgy tűnik, de az első a legmámorítóbb is. Még nem akartam visszamenni a panzióba, még nem annyira kényelmes az ágy. Nem rossz, félreértés ne essék, Eloise Payne nyilvánvalóan nem engedélyez olyasmit, mely okán a vendégei nem lehetnek maximálisan elégedettek. Pusztán csak még nem a sajátom a szoba, talán sosem lesz. Viszont mosnak rám, van mindig étel, és szobaszervíz. Ezt nem nagyon szeretném társasházi életre, netalántán saját fenntartásra cserélni. Azért mindennek van egy egészséges határa. Ennek is. Így hát, idővel meg fogom szeretni.
Az első mámorító, most is, mikor a közeli pad felső támláján egyensúlyozva haladok előbb balra, majd egy kecses félfordulattal vissza jobbra, akkor is ezen elmélkedek. Az életemen, a lehetőségen, azon, hogy ezt mégis hogyan kellene jól kihasználni. Most fontos szerepe van az időnek, a jó megközelíthetőségnek, annak, hogy hogyan cselekszem. Számos opciót végigveszek, elképzelem az első találkozásunkat. Nyilván az esküvő vagy egy családi esemény nem a legjobb, inkább egy olyan pillanat kellene, ami spontán. Valami ami...
... itt van. Döbbenten állok meg a pad közepén, új pillantok a közeledő Willre, aki mintha kicsit tántorogna. Talán fáradt, késő este van, és nem mindenki lehet tele energiával. Szép szőke tincseimet hátra lendítve, arcomon boldog mosollyal libbenek előre, hogy szinte, mint egy angyal, elé szálljak, és izgatottan felpillantsak rá. Mi legyen az első szó, amit neki mondok négyszem közt? Olyan hevesen ver a szívem! Nem tudok gondolkozni, de ajkaim elnyílnak, és:
- Szia, William.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844266#post844266][b]William Martin Krise - 2022.03.10. 22:34[/b][/url]

A nap csak kifolyt az ujjai közül, ő pedig egy ideje már nem tudja, hány óra lehet. A ma éjszaka csak az övé: Júlia a kastélyban marad éjszakára, Adél pedig valószínűleg órákkal korábban szintén hazament az elméletben közös, de hivatalosan és megegyezésük szerint is általa kisajátított otthonukból. Tudja, ha hazamegy, a ház csöndes lesz, hideg és barátságtalan. Így addig odázza a hazatérést, amíg lehetséges.
A délutánt a bestiáriumban, majd pedig a csárdában töltötte, az előbbiben vásárolt vadmadár-magvak a kabátja zsebében, az utóbbiból lenyúlt üveg a kezében billeg. Csak a változatosság fenntartásáért tért be a barátságtalan fogadóba, a faluban az opciói pedig végesek. Tudja, nem mehet folyton ugyanoda, az már feltűnne az embereknek... onnan pedig csak idő kérdése, hogy a nagyanyja is megorrolja egyre súlyosbodó és lassacskán már őt is aggasztó alkoholizmusát. Más sem hiányozna neki, mint Madlen fejmosása.
Hát mit gondolna most rólad az apád?
Jártában az üveget az egyik köztéri szemetesbe ejti. Nem tompa még, csak könnyű - annyira, hogy ne zavarja a hideg, a léptei pedig még ne legyenek tántorgók, de ha arra kérnék, fél lábon már nem maradna állva. Halkan szipog, felhúzza a vállait, a tekintetét a kikövezett járdán tartja, csak néha pillant fel. Távolabbról látja a padon egyensúlyozó alakot, ám nem tulajdonít jelentőséget neki, anélkül lép el mellette, hogy felnézne rá... míg az a járdára nem ugrik, nem messze tőle. Ő összerezzen a mozdulatra, felé fordul; a nevén szólítják.
Az arckifejezése egy pillanat alatt vált árnyalatot: csodálkozásból először értetlenségbe, majd őszinte ellenszenvbe csap át.
Esther.
   -  Mit csinálsz itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844280#post844280][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.11. 16:59[/b][/url]

- Most vagy általában?
Hangom érdeklődőd, mint aki valóban nem tudja eldönteni, hogy a testvére melyiket is szeretné egész pontosan tudni, és az igazság az, hogy valóban nem is tudom. Viszont nem zavar. Az embernek van egyfajta kisugárzásuk, kinek kedves, kinek félelmetes, kinek olyan, amiről mások tudják, hogy legyőzhető. Nekem határozott. Sőt, több is, mint határozott, egyszerűen olyan, mint aki sosem kételkedik, sosem inog meg. Egyszerűen tökéletes. Ez pedig, tudom, hogy zavaró, de az igazság az, hogy számomra igencsak élvezetes. Szeretem, ha mások zavarban vannak a határozottságomtól. Ajkaim mosolyra húzódnak, miközben a rókás szerencsekarkötőmet simítom meg.
- Csereprogram keretében most itt játszom. A színházban.
Nem is tudom, hogy tudja-e, hogy színésznő vagyok. És balerina. Rendben, balerina inkább, de itt jobban kedvelik azokat a darabokat, melyek nem balettek, így csupán csak egy darab van, és talán lesz még egy. Sokkal bizonytalanabb, mint amihez szoktam, kevésbé rendezett ez a hely, de nem bánom, ez volt a tervem, az esküvő óta pedig élesítettem minden fegyverem, és végül elértem, itt vagyok. Azt, hogy táncoljak, meg tudom oldani, úgy is, ha most több a színészet az életemben. Ezt is ki kell próbálni.
- Ha már itt vagyok, esetleg beszélgethetnénk. Szívesen meglátogatnálak titeket.
Nem akarok tolakodó lenni, nem akarom, hogy lássa, mennyire nagyon jó lenne, hogy ez a tervem, így olyan könnyedén beszélek róla, mint, ahogy a partikon szokás, felületes témák, érzelmek nélkül. A nagymamám tökéletesre nevelt, és úgy hallottam, hogy Adele hasonló hozzám, ő is tökéletes. Ha őt szereti, akkor engem is fog. Csak fel kell fedeznie bennem az értékeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844289#post844289][b]William Martin Krise - 2022.03.11. 20:54[/b][/url]

A kezeit zárkózottan a kabátja zsebébe nyomja - a pozíció, amit a lány leginkább ismerhet tőle. Nyolcéves volt, amikor az akkor még csecsemőkorú ikrek a nagyanyjuk, ő pedig a nagyapja gyámsága alá került. A kezdetekben a látogatásai legalább havi rendszerességűek voltak, majd az évek során a karácsonyi hétvégére korlátozódtak. A kapcsolatuk, amiknek sosem volt lehetősége kialakulni, így vált végérvényesen távolivá. Kiskamaszként nem tudott mit kezdeni a fiatalabb testvéreivel, az erőszakos és zaklató viselkedése miatt pedig a felnőtteknek még tovább kellett korlátoznia az együtt töltött idejüket. Tinédzserkorára pedig a jellemébe már belecsontosodott a tény: a testvéreivel a legjobb, ha egyáltalán nem foglalkozik.
A letartóztatása óta egyáltalán nem tartja a kapcsolatot az ikrekkel, az esküvőt leszámítva az azt megelőző karácsonykor látta őket utoljára, amikor még mindketten iskolások voltak. Esther nem sokat változott azóta, ahogy halványan emlékszik rá, Nate sem - ám ha változtak volna, akkor is bárhonnan felismerné azt a szempárt, ami most az utcalámpák fényében visszacsillog rá. Túlságosan hasonló.
Túlságosan fájó.
   -  Hát hogyne - húzza el a száját a színház említésére, amit a nagyanyja jelenlétében sosem merne megtenni. A szeme a lányról elfordulva annal válla fölé néz, mintha keresne valamit a sötétben - És a másikat hol hagytad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844297#post844297][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 05:43[/b][/url]

Tudnom kell, hogy miért. Miért van az, hogy az előttem álló fontosabb, hogy jobb, hogy menőbb, hogy említhetőbb. Mi van William-ben, ami Nathaniel számára olyanná teszi, mint valamiféle istenséget. Véleménye szerint a börtön az csak az acélozottság iskolája. És tényleg. Ahogy így rápillantok, azt látom, hogy keményebb lett, mint eddig bármikor, mikor találkoztunk. Az esküvőn nem foglalkozott velünk cseppet sem, és ez mélységesen bántott, ám, mikor ezt Nathaniel-nek is jeleztem, ő csupán csak legyintett, azt felelve, hogy az esküvőjén majd a legkevésbé velem kíván foglalkozni. Otthagytam, ki tudja, talán úgy folytatta volna, hogy ez rám is igaz lesz, hogy akkor és ott, én sem vele vagy éppen William-mel akarok majd foglalkozni.
- Nincs itt.
Húzom el a számat én is ugyanúgy, ahogy ő, ez talán családi jellemvonás, genetika, és ahogy ő nem rám, úgy én se rá nézek ebben a pillanatban. A távolba révedek, de nem látom azt, akit keresek. Rossz ötlet idejönni, mindenki azt mondta, én mégsem fogadtam szót, mert azért dolgoztam, hogy William közelében lehessek, hogy megismerjem, anélkül, hogy más is itt lenne, és ő egyből Nathaniel-t keresi. Illetlen és tiszteletlen viselkedés az ilyen.
- A nagymama sincs.
Teszem hozzá, mielőtt még őiránta is érdeklődne. A nagypapát nem szokta említeni senki, talán azért, mert meglepően csendes és visszahúzódó, legalábbis hozzánk képest mindenképpen. Felpillantok William-re, és egyszerűen nem tudom, hogy mit és hogyan mondhatnék neki, hogy én is érdekes legyek a szemében.
- A panzióban lakom, van kedved egy ideig együtt menni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844299#post844299][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 14:14[/b][/url]

A szeme visszafordul a lányra az üres utcáról. Egyedül van. Különös - a szemében az ikrek egyetlen élő, lélegző organizmus, önálló élet, jellem és vélemény nélkül. A két csótány , akik a születésükkel tönkretettek mindent az életében.
A tizenéves Will legalább is ebben a kényszerképzetben oldotta fel a gyászát. Huszonhét éves önmaga pedig kényszerűen belenőt ebbe.
Kihúzza a kezeit a zsebéből.
   -  Megmondtam ezerszer, nem vagyok kíváncsi rátok - átmenet és figyelmeztetés nélkül emeli fel a hangját - Te és az öcsém miért nem basszátok meg egymást, vagy amit szoktatok és takarodtok vissza Angliába? Elég kurva nagy ez a kontinens, engem meg hagyjatok békén. Van elég bajom nélkületek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844300#post844300][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 14:28[/b][/url]

Ha valamit akarok, elérem. Őt akarom. El fogom érni. Nem érdekel, hogy mekkora küzdelemmel jár, sem az, hogy mennyi mindent kell áldoznom érte. El akarom őt érni, és el is fogom. Ahogy a hangja emelkedik, úgy nyílik az én szemem is nagyobbra, ám ahelyett, hogy megijednék, összehúznám magam, vagy zavarba jönnék a feltételezéseitől, gőgösen és végtelen nyugalommal lépek közelebb hozzá. Ivott, ha nem láttam volna, és érzem, messziről. A nagypapára emlékeztet, esténként neki is kellemes alkoholos lehelete szokott lenni. Olykor a nagymamának is, de nála ez elenyésző.
- Te, te és mindig csak te. Azt tudom, hogy nem vagy ránk kíváncsi, de mi van akkor, ha én viszont kíváncsi vagyok rád? Nem körülötted forog a világ, William.
Még jó, hogy a szabad ég alatt vagyunk, mert egy ház ekkora bődületes hazugság okán már ránk omlott volna, így is, eső közeleg, hirtelen morajlik fel az ég. Merlin szeme mindent lát, ezek szerint a hazug szavakat is megérzi. Mert nekem William a világ közepe, szinte már a mániám.
- Csak én vagyok itt.
Ismétlem meg újra, ha eddig nem lett volna egyértelmű, és csak most veszem észre, hogy ahogy elkezdtem válaszolni neki, közelebb is léptem, pofátlan mód belegyalogoltam az aurájába, ami nyilván idegesítheti. Hát tegye, engem az sem érdekel jelenleg.
- Most el fogsz sétálni, gondolom. Szitkozódva. De csak, hogy tudd, még nem végeztünk.
Én nem lépek el, így ha menni akar, neki kell engem megkerülnie. Hajrá William, lássuk, hogy olyan vagy-e, mint Nathaniel. Fintorogva kerülsz-e ki, azt éreztetve, hogy jobb vagy nálam?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844302#post844302][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 17:17[/b][/url]

Azt, hogy többes számban beszél a lányról, észre sem veszi: a szemében sosem volt különálló identitás. Csak az ordító, nyekergő kis paraziták egyike, akikkel osztoznia kellett az anyai figyelmen és az apai gondoskodáson. Valószínűleg, ha a szülei tovább éltek volna, lett volna ideje feldolgoznia a féltékenységét, mint minden gyereknek, aki elveszti a dédelgetett egyke- státuszt, azonban az ő családjuk erre nem kapott időt.
   -  Kussolsz - morogja maga elé a vádakra. Érzi, hogy libabőr fut végig a karjain.
Esther stratégiai hibát vét - ahogy pedig közelebb lép hozzá, le sem tagadhatná, hogy nem együtt nőttek fel. Az első lépésével egy időben William az, aki hátrál, kissé megtántorodva, hogy fenntartsa a távolságot. A másodikkal azonban elveszti a türelmét. A kezei, amik eddig zsibbadtan lógtak mellette, reflexből emelkednek fel, hogy durván hátra lökje a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844304#post844304][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 18:10[/b][/url]

Nem együtt nőttünk fel valóban, de egy fiútestvérrel nőttem fel, aki állandó arcot vívott velem, és őt istenítette, én pedig harcoltam a figyelméért, mígnem egészen meg nem gyűlöltem azt a testi formát nem sűrűn öltő jelenést, amit a bátyám jelentett. A gyűlölet gyötredelmesen fárasztó, idővel én magam is alábbhagytam, és új dolog foglalkoztatott, megismerni, megtudni, megérteni, hogy miért. Egyszerűen érteni, és már nem felülkerekedni. Most azonban, ahogy itt állok vele szembe, bizseregni kezd a tarkóm és a tenyerem, éppen úgy, mint mikor egy szerepre vágyom. Bármit megtennék érte, hogy én maradjak állva.
Ahogy taszít rajtam egyet, egyensúlyomból kibillent, hátratántorodom, de nem esek el. Más, aki nem töltötte az elmúlt másfél évtizedet tánccal, elesett volna, én azonban nem teszem, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzek fájdalmat. Ösztönösen arra koncentrálok, hogy állva maradjak, és nem arra, hogy mit vált ez ki a lábaimba, a hátamba, sőt, hogyan értékeli az egész testem, hogy ilyen erősen és váratlanul változtatott helyet. Érzem, ahogy a bal térdem megremeg, és szívem szerint nekimennék, hogy viszonozzam a lökést, de helyette csak fújtatva felegyenesedem.
- És ha nem?
Mert vissza akartam kérdezni, de akkor éppen nem sikerült, amikor kimondta, de most, hogy bizton állok a lábaimon, vagy legalábbis el merem hinni, hogy állva maradtam, ki merem nyitni a számat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844306#post844306][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 19:05[/b][/url]

Az ösztönt az anyatejjel együtt szívta magába: ha sarokba szorítanak, marj vissza és akkor nem esik bántódásod. Esther fenyegetése nem fizikai, hanem érzelmi most. Nem akarja, hogy közelebb jöjjön, nem akarja, hogy megszólaljon, de ami a legfontosabb, nem akarja, hogy a szemébe nézzen, onnan pedig olyanok tekintsenek vissza rá, akiket majd' húsz éve csak az emlékeiben lát.
A reakció azonban nem agresszióban, inkább félelemben gyökerezik és pont emiatt ahogy eltaszítja magától a lányt, már nem követi újabb megtorlás. Csak mély levegőket véve, megfeszült izmokkal áll ugyanott.
   -  Ne feszítsd a húrt - a hangja morgás, azonban megremeg a bizonytalanságtól és a tompultságától - Mi kell tőlem, mi? Kíváncsi vagy? Azért jöttél ide, hogy kiszórakozd magad, mert annyival jobbak vagytok nálam? Tessék - széttárja a karjait - Remélem megérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844307#post844307][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 19:15[/b][/url]

- Miért gondolkozol így? Ez baromság.
Nem kiabálok vele, de beszélek olyan határozottan, olyan hangerővel, hogy tisztán értse, amit mondok. Hogy kiszórakozzam magam? Mégis, milyen beteg gondolat ez? Egyáltalán nem az a célom, hogy kiszórakozzam magam, hanem, hogy megismerjem, hogy megértsem azt, hogy mi történik körülöttem, hogy a tulajdon ikertestvérem miért taszít el magától.
- Én meg akarlak ismerni, de te mindig úgy viselkedsz, mintha bántottalak volna.
Nem értettem akkor sem, és nem értem most sem, hogy mégis mit tettem ellene, mivel bántottam gyerekként. Én nem ismertem a szüleinket, jó neki, ő tudja, hogy milyenek voltak. A nagymama mindig csak apáról mesél, és olyan történeteket, amiket ő tudott, hogy milyen volt gyerekként, hogy mennyire határozottan akarta anyát, de milyenek voltak együtt, milyen volt az anyánk?
- Milyen volt úgy élni, hogy voltak szüleink? Hogyan nevelkedtünk? Milyen volt az illatuk? A hangjuk? Az ölelésük? Te vagy az egyetlen ember, aki erre tud válaszolni nekem, te vagy az egyetlen, aki ezt megélted, és aki emlékszik. Neked vannak emlékeid, nekem nincsenek, és azt sem engedted soha, hogy a testvéred legyek. Igazságtalan vagy, William. Rossznak állítasz be, pedig nem is ismersz. Meg szeretnél ismerni?
Félek feltenni a kérdést, és bárcsak visszavonhatnám, bárcsak inkább a saját nyelvemre haraptam volna, de túl késő, a vágy előbb dolgozott, mint, hogy a tudat fékezni tudott volna, és ebből az egészből most itt van az, amit úgy hívhatunk, baj. Ez fájdalmas lesz, tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844312#post844312][b]William Martin Krise - 2022.03.12. 21:00[/b][/url]

   -  Én eddig is teljesen jól elvoltam nélküled.
Ő sem kiabál, a hangja azonban durván csattan a Fő Utcza estéjében. Hogy megnyugtassa magát, a kezeit ismét visszacsúsztatja a zsebébe, még egyszer elpillant a lány válla fölött, aztán indul tovább, hogy ellépjen mellette és tovább induljon, amerre korábban tartott.
   -  De ha annyira tudni akarod - folytatja ennek ellenére, hiszen tudja, hogy a levakarhatatlan kis csótány követni fogja - minden jó volt addig, te meg a másik be nem kerültetek a képbe. Szóval kérlek, tegyél mindenkinek egy szívességet és hordd vissza magad oda, ahonnan jöttél. Nem fogok anyáról meg apáról beszélni neked, hát nem hiszem el...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844333#post844333][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.13. 13:14[/b][/url]

Egyszerű ember vagyok, azt hiszem, teljesen természetes, hogy annak ellenére, amit mond, követem. Egyfelelől tényleg egy irányba megyünk, noha azt feltételezem, hogy az ő otthonuk valamelyik utcába, van, másfelől, mert beszél, és tudni akarom, hogy mit. Így tehát, szaporán téve egyik lábam a másik után, haladok, hogy utolérjem, és nagy valószínűséggel most erre a kissé kapkodós tempóra kell váltanom teljesen, ha nem akarok lemaradni. Azt nem hiszem, hogy ő lassítana, és figyelembe venné a tényt, hogy nála némiképp alacsonyabb, nőnemű egyed vagyok. Vagyis kapkodnom kell a csülkeimet, ez nem is kérdéses.
- Szerinted én akartam jönni? Egyáltalán eleve. Megfogantam, meg Nate is, de az nem az én döntésem volt, hanem az evolúcióé meg a biológiáé, meg minden olyan tudományágé és emberi testcselekedeté, ami ahhoz kell, hogy egy nőben, aki az anyád, megfoganjak én, aki meg a testvéred. Ebben a történetben nincs hibás, mert nincs száz százalékos védelem, óvszer és gyógyszer mellett is meg lehet foganni, szóval...
Tárom szét a karjaimat, és Merlinre mondom, hálás vagyok, hogy annyira jó állóképességgel rendelkezem, hogy a műveletek keresztezésekor nem köpöm ki félúton a tüdőmet, meg nem lihegek úgy, mint akit száz kutya kergetett. Szörnyen kínos lenne.
- Nem megyek. Mert köt a szerződésem, egy csomó pénzt kéne fizetnem, és miért is adnám oda olyan embereknek, akik ellopják, ha el is költhetem olyan embereknél, akik ellopják, de legalább nekem is jut belőle valami szép? Amúgy is, lehet, hogy jó fej vagyok, és kedvelnél, de lehet, hogy nem. Sosem tudod meg, ha nem próbálsz ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844339#post844339][b]William Martin Krise - 2022.03.13. 17:29[/b][/url]

Ő tovább lép a hidegben, az időjáráshoz képest túlságosan vékony sportcipői egyike röviden megcsúszik a taknyos-csúszós faleveleken, ő majdnem elveszti az egyensúlyát. Megtántorodva áll meg egy pillanatra, aztán indul tovább, ez idő alatt akaratlanul is esélyt adva a lánynak arra, hogy elvegye a tempóját. Magasabb nála - bár mindketten a szüleik magas és vékony testalkatát örökölték, így előnyben van, zaklatottságában pedig nem is próbál lassítani.
   -  The fuck... - könyörgőn az ég felé emeli a pillantását - igazad volt, tényleg anyánkék elszakadt óvszerére akartam gondolni még lefekvés előtt, köszi.
Ahhoz már hozzá sem fűz semmit, hogy bár nagyon fiatal volt még akkor, tudja, hogy vele ellentétben az ikrek nem a könnyelműség, hanem tervezés eredményei. Határozott emlékképe van egy délutánról, amikor Martin a kertben labdát rugdosva neki játékosan megkérdezte tőle, mit szólna hozzá, ha lenne egy testvére, akivel focizhat. Nyilvánvalóan igent mondott akkor, a várakozás hónapjait pedig türelmetlen lelkesedéssel töltötte; a csalódottságát pedig nem is tudta volna leplezni, amikor egy vele egykorú játszópajtás helyett teljesen használhatatlan csecsemőkkel gazdagodott a család. Ráadásul kettővel.
Ennek a kettőnek az egyike pedig csak beszél és beszél. Hamarosan mégis lassít a léptein, oldalra sandít rá.
   -  Pontosan úgy beszélsz, mint a feleségem. Ezt tanítják nektek valahol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844340#post844340][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.13. 17:55[/b][/url]

- Szívesen.
Vágom rá könnyedén, megvonva a vállaimat. Húsz éves vagyok, és valljuk be, bármennyire is szerették volna, hogy erényes jókislány legyek, azért eddig nem vártam azzal, hogy megismerjem a szexualitást. Bár, tegyük hozzá, tizenhét évesen volt vőlegényem, és akkor még ártatlan is voltam, de aztán egy hibás zsupszkulcs tett róla, hogy a házasságunk előtt húsz órával megözvegyüljek. Mondjuk azt nem így mondják, de a lényeg, hogy végül nem mentem férjhez, sőt, mi több, már csak akkor tudtam meg, hogy nem is fogok, amikor az álomszép ruhámban, a tökéletes sminkben és hajjal vártam, hogy végre elkezdődjön az egész. Elég katasztrofális volt az a nap, és sok részletére még most sem emlékszem. Jó házasság lett volna, kedveltük egymást, barátok voltunk. Will előtte nem rég került börtönbe, azóta pedig, a jelenlétében, nem lett felhozva ez az egész. Azt mondtam sokáig, hogy nem szeretnék beszélni róla, és nem is hazudtam, tényleg nem akarom senkivel megosztani ezt. Ahogy lassít, úgy próbálok én is normális tempóra váltani, és a kérdésére felnevetek.
- Nők vagyunk. A nagymamánik neveltek, és eléggé hasonlóak ők is. Azt mondják, hogy minden ugrik egy generációt, ez nálunk esélyes, Nate olyan komoly, mint a nagypapa, én meg olyan vagyok, mint a nagymama, ami nem minden esetben szerencsés.
Van valóságlátásom, tudom, hogy milyennek gondolják mások a nagymamát, és azt is, hogy olykor engem milyennek látnak. Nem kellemes, de együtt tudok élni vele.
- Ha lesznek gyerekeid, olyanok lesznek, mint a szüleitek. Adél családja milyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844352#post844352][b]William Martin Krise - 2022.03.13. 20:17[/b][/url]

Nők vagyunk. A kijelentésre látványosan megforgatja a szemét egy morózus szusszanással, igen, a lány pontosan rátapintott, mi a baja most. Szinte csak nők veszik körbe, azok pedig értenek hozzá, hogyan szívják a vérét. A felesége csak egy példa erre, hiszen Júlia sem sokkal jobb nála; Madlent pedig még csak ne is említsük. Az egyedüli talán, aki megérti őt, az...
   -  Adél családja egy kész álom - szarkasztikusan megnyomja a szavakat. Hazudik. Semmi problémája sincs a felesége családjával, sőt , az anyósával való kapcsolata miatt igazán hálás lehet. Magdalena egy személyben tartja össze a házasságát, de egy kicsit az ő saját józan eszét is - De ez nem számít, nekem és neki nem lesz gyerekünk úgysem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844354#post844354][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.13. 21:17[/b][/url]

- Ezt nem teheted vele.
Az iróniát meghallom, de nem reagálok rá, csak haladok mellette tovább. A gyűrűmet birizgálom, a kabátujjam rejtekében, valamit mindig kell kezdenem az ujjaimmal, hogy le legyenek foglalva. Segít a koncentrációban, ha tudom, hogy valamivel még foglalatoskodom. Túlteng bennem az energia. A gyűrűt nem vettem le soha, csak amikor színpadon vagyok, vagy gyakorlok. A középső ujjamon hordom, kővel befelé, így olyan, mint egy szimpla rosegold gyűrű, senki se gondolja, hogy különleges.
- Az egy dolog, ha a házasságodban rideg vagy, vagy nemtörődöm, vagy másik nővel élő, másik szobában alvó. Ezekkel az emberek egyáltalán nem is foglalkoznak, sőt, csak legyintenek rá, mert ők maguk sem különbek. Sőt, egy csomó meleg is van közöttük, nők és férfiak is, meg olyanok, akik nem tudnak egy ember mellett elköteleződni.
Nagyon kevés olyan házasság van, ahol a párok összetartottak a kötelező körökön túl is. A nagyszüleink például ilyenek, ők nagyon régóta együtt vannak, meg például Petre és Alexa is, mondjuk az ő házasságukról is tudok egy csomó olyan dolgot, amit nem akartam, de nyilván, ha az ember férjhez készül menni, akkor a tapasztalt asszonyok bevezetik annak mikéntjébe is. Én nagyon sokat tudok a házasságokról, hiszen nyilván, ha úgy néz ki, férjes asszony leszel, sokkal több mindent elmondanak, mint amikor még gyerekként néznek rád. Én is tudom, hogy kinek mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy békés hosszú életük legyen.
- De ha nem születik gyereketek, akkor Adélt kinézik. Őt fogják vádolni, azt gondolják majd, egészségtelen, hibás, hogy nem képes nem, hogy fiút, de akárcsak gyereket is szülni. Én nem hiszem, hogy te olyan ember lennél, aki a poklot kívánná a feleségének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844355#post844355][b]William Martin Krise - 2022.03.13. 21:36[/b][/url]

Séta közben megtapogatja a kabátja zsebeit - keres valamit, a mozdulat ösztönös, mint mindig, ha menekülne egy helyzetből. Bár bánja, hogy csak egy üveggel ivott meg ma este, hiszen arra számított, hogy csak hazasétál a hidegben és a saját kanapéján, vagy épp a saját vécéje előtt összegömbölyödve folytatja majd azt. Ki gondolta volna, hogy mégis kap társaságot. Nem olyat, amit szeretett volna, még csak nem is olyat, amivel bármit kezdhet.
De legalább olyat, ami ezen a ponton megtorpanásra kényszeríti.
   -  Téged a nagyanyám küldött ide - nem kérdez, még csak nem is kijelent, hanem egyenesen megvádolja a lányt. A mutatóujjával bök is egyet felé - Miért érdekel mindenkit hirtelen annyira, hogy én mit hova meg kibe rakok? Persze, most hirtelen én vagyok a szemétláda, hogy miért teszem ezt vele, de sem akkor nem sírta tele a párnáját senki, amikor eltitkolta, hogy terhes, sem pedig akkor, amikor a kis barátja megbaszta az esküvőn. Szóval köszönöm, azt csinálok vele, amit akarok. Most pedig, ha megbocsátasz, ha annyire érdekel a család vérvonala, akkor miért nem teszel mindenkinek egy szívességet és baszatod meg magad valakivel te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844388#post844388][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.15. 14:55[/b][/url]

Kevés dolog döbbentett meg eddigi életem során, de William kijelentései tízből nyolcat elfoglalnak, pedig életünkben nem beszéltünk összesen annyit, mint a mai estén. Nyolcat, a tény, hogy a nagyi küldött ide a nyolcadik, és aztán a kitörése el is foglalja a kilencedik helyet. William az én megdöbbenéseim döntő többsége. Valószínűleg nem éppen erre a pozícióra pályázatott szegény gyerek, de elég gyorsan kiütött minden korábbi megdöbbenést.
- Terhes volt?
Két szó. Csak két szó, amit ki tudtam nyögni, mert én erről nem tudtam semmit. A nagyi semmit sem mondott, azon kívül persze, hogy az ideérkezésemet nem tudja támogatni, és, hogy egy éppen csak városkává váló település színpadán játszani nap nap után az én helyzetemben visszaesés. Elképesztő visszaesés. De én akkor is akartam, itt akartam lenni, de arról fogalmam sem volt, hogy ekkora szart találok itt. Már elnézést. Az arcomon látszik, hogy én tényleg nem tudtam erről az egészről, a megdöbbenéstől szinte mozdulni se tudok, és először el se jut az agyamig a kérdés, csak miután már végigelemeztem minden előtte hallott mondatot. Adél terhes volt, amit nem mondtak el neki. Terhes volt. Valaki mástól. Ráadásul már az esküvőn megcsalta Will-t.
- Nincs férjem.
Felelem csendesen. ösztönösen a kabátom zsebeibe téve az kezeimet, hogy még csak esély se legyen arra, hogy esetleg a kezeimre pillant, hogy a folyamat mely szakaszában vagyok. Hiszen már húsz éves vagyok, illő volna. Köhintek egyet, és elpillantok a távolba, majd vissza rá.
- Nem tudtam Adél állapotáról, a nagyi semmit sem mondott, de igazad van, nem jogos, hogy téged hibáztatnak, én csak azt szerettem volna, ha nem esel abba a hibába, hogy nem tekinted a feleséged embernek. Sokan megteszik a környezetünkben, és nem akartam, hogy ítélkezzenek feletted.
Hogy miért nem, azt nem mondom ki, mert úgysem értené, senki se érti, sokszor én magam sem, ahelyett, hogy további magyarázkodásba fognék, rámosolygok, és tovább indulok, elvégre késő van, nem veszekedhetünk itt egész éjjel, ahogy én mentem utána, ha ő akar, akkor majd ő is jön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844389#post844389][b]William Martin Krise - 2022.03.15. 16:03[/b][/url]

Ha magába nézne rájönne, hogy valamelyest jogtalanul vergődik a sérelmeiben, ugyanis Adél még az esküvő előtt közölte vele az igazságot és ő volt az, aki ennek ellenére sem fújta le az esküvőt alig két héttel a dátum előtt. Másrészt, ahogy a húgára zúdítja mindezt itt a kihalt bogolyfalvi utcán és az utcalámpák fényében látja az arcán tükröződő értetlenséget, ő is felismeri, hogy talán a lány sem tudott ezekről a részletekről. Mentségére szóljon, fogalma sincs róla, hogy Madlen mit oszt meg kedvenc unokájával.
   -  Épp, hogy én vagyok az, aki emberként kezelem őt - emeli fel a hangját ismét és nem indul utána a járdán. Ha beszélni akar vele, tessék, beszélni fognak. Itt és most - Nem vagyok hülye, te is és ő is folyton ezzel traktáltok, de tudom, hogy mit várnak el tőlem. Meg tőle. Sőt, tőled is. Megmondtam neki is, hogy ha ő akarja majd, akkor benne vagyok, de amíg az anyja meg a nagyanyám akar ráerőszakolni, addig hadd ne tegyem már...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844399#post844399][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.15. 20:49[/b][/url]

- Tévedtem.
Nem szégyen az, ha elismeri az ember, hogy nem jól ítélte meg a helyzetet, viszont őszintén mondtam, hogy azért mondtam el neki, mert nem akartam, hogy bajba kerüljön. Túl azon, hogy nem értem, Nate miért szereti őt jobban, szeretném tudni, hogy milyen ember, hiszen a testvérem, olyan emlékei, élményei vannak, melyek nekem sosem lesznek. Bármennyire is fájdalmas, ha ott lenne a kínálkozó alkalom, belenéznék az emlékeibe, látni szeretném a szüleimet, túl a mozgóképeken és pár mugli felvételen. Hallani a hangjukat, látni a szemük csillanását. Nagyon szeretném tudni, hogy milyenek voltak, hogyan néztek egymásra, hogyan ránk. Nálunk otthon nincsenek képek melyeken együtt vannak, mintha nem léteztek volna, mintha az apám sosem felnőttként nem létezett volna. Én ezt akarom, tudni, érezni. átélni. Illatokat szeretnék, hangokat, színeket, és azt, hogy szeressenek.
- Tudom, hogy mit várnak tőlem, ha lesz kérőm, férjhez fogok menni, és gyermekeim fognak születni.
De lássuk be, az elmúlt időszakban nem én voltam a legnépszerűbb lány. Egy év gyászt két év parkettszéli várakozás követett, a napjaimat a táncnak és a színháznak szenteltem. Otthon ismert vagyok, sőt, mi több, az egyik legfoglalkoztatottabb balerina, éppen ezért volt hatalmas felelőtlenség karrierem csúcsán idejönni. De mikor, ha nem most?
- Holnap előadásom lesz, hétkor, van egy páholy, amibe bárkit meghívhatok, mindig a rendelkezésemre áll. Ha szereted a színházat, vagy van olyan, akiről tudod, hogy szeretné...ha van kedved, nézz meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844409#post844409][b]William Martin Krise - 2022.03.15. 22:30[/b][/url]

Tévedtem.
Meghökkenve pislog néhányat, a zsebében eddig görcsösen ökölbe szorított kezei elernyednek. Nem tudná felidézni, mikor hallotta ezt utoljára, talán soha. Azok, akik most körülveszik őt, inkább beledöglenének, mint hogy elismerjék, hibáztak - azok pedig, akik már meghaltak, szintén nem különböztek ettől. Ez pedig megreccsenti azt a falat, amit évek alatt féltő körültekintéssel emelt hármójuk közé.
   -  Én nem igazán járok színházba - böki ki jóval halkabban: Féligazság: magától sosem tenné be a lábát egy előadásra, hacsak nem kényszerítik rá. Kisfiúként az apja gyakran magával vitte, amikor a színházban találkozott a nagyanyjával annak próbái után, ő pedig mindennél jobban imádta ezeket az utazásokat. Amíg Madlen a színpadon volt, Martin a díszletek közt barangolt vele és megmutatott minden titkot, amiket a nézők nem láthatnak. Ha most behunyná a szemét még érezné a jelmezraktár nehéz, parfümös illatát, annak a száraz keksznek az ízét, amit az egyik öltöztető adott neki. Az emlék pedig fáj. Túlságosan ahhoz, hogy hagyja a felszínre bukni - De Adél odáig van érte. Majd megkérdezem tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844528#post844528][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.18. 07:50[/b][/url]

- Az nagyon jó lenne.
Tudom, hogy a férfiak jelentős része máshogy áll ehhez, mint a nők, és mást is látnak, amikor a színpadra tekintenek. Nem kényszer, csak ajánlat, próbálok nyitni felé, de nyilvánvalóan nekem, aki az életét a színpadon töltötte, kevés ötlet áll a rendelkezésemre. Balett vagy darab, válassz! Itt állva, nézve őt, és azt, ahogy mérlegeli a lehetőséget, hirtelen azon kapom magam, hogy zavar a tudat, hogy nincs más. Hogy valójában nem vagyok annyira érdekes, hogy opciókat ajánljak, hogy nem is igen éltem, és ennek okán nem is igen tudom, hogy milyen programokat lehet csinálni egy olyan emberrel, aki a testvérem, de akivel nem élek együtt. Nem ismerem őt, és minden próbálkozásom csúfos kudarc volt csupán, sokszor éreztem azt, hogy láthatatlan vagyok a szemében, ami nem segítette az önbizalmam, viszont növelte azt a negatív gombócot, ami amiatt lakozik bennem, ahogy Nathaniel áll hozzá.
- Gyere. Tényleg késő van. Melyik utcában laktok?
Csak remélni merem, hogy valóban hajlandó lesz végigjönni velem az úton, és beszélgetni még egy kicsit. Nem akarok sokat, nem akarom megváltani a világot vagy a kapcsolatunkat. Egyedül megérteni szeretném az egészet. Megismerni őt, Adélt. Egy kis szeletet szeretnék, és most még nem, de később talán elismerem és elfogadom azt, hogy hiányzik az, hogy hozzá tartozzak, hogy legyen egy masszívabb kapcsolat közöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844657#post844657][b]Polaris Jomana - 2022.03.21. 00:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844687#post844687][b]Dévai Vince Áron - 2022.03.21. 18:34[/b][/url]

Azonnal ásson valaki egy mély gödröt az utca közepére és temessen be, vagy öntsenek le hideg vízzel mert nagyon is leégtem. Ritkán szokott megesni velem, de akkor nagy durranás van. Elpirulok. Ebben az állapotban anyám szerint egy édes angyalka vagyok, mintha ők szabták volna az ábrázatom. Képzelheti az ember, fülemet-farkamat behúzva hagytam el a családi asztalt, és a körülötte felharsanó kacagást ami a szobámig kísért. Ha megtehetném kitörölném minden körülöttem sétáló egyénnek az emlékezetét, a csecsemőkoráig, mert miért is ne. Egy ilyen kínos helyzetben láttak, szenvedjenek mindahányan vannak. Megbánom hogy nem hoztam el a reggeli tűzforró kakaómat, ami leforrázta a nyelvemet, mivel az éppen az üzletből kilépő srác már pofázik felém, lehet nem jövök ki jól ebből, de ha valami meg tudna nevettetni rögtön elemembe jönnék. Le akartam önteni a drága lötyivel, és mivel a jelenleg utcán levő tulajdonom a ruhám, nincs nálam egy bögre forró ital és egy csúzli sem, kénytelen vagyok az bal kezem, középső ujját használni.
- Gondolom, nem kell ecsetelnem hogy mi a dolgod vele. Kettő közül is választhatsz, melyik legyen? A hószívás vagy a pörgés? – dühödten rázogatam az ujjamat, nyomatékosítani akarom a dühömet. Baszottul nem érdekel hogy nem tehet róla, én kevertem össze de szembe mert velem állni, bele mert nézni a szemembe így megkeserli azt is hogy a világra jött. Annyira felhúzott a szitu, hogy bele is izzadtam. A vérnyomásom is felment, és még lehet hogy idegállapotba is fogok jönni ha belém bök. Egy kósza gondolat suhan át azon az áldott fejemen, a kis lámpácska felgyúl. Egy ravasz ötlet az, ami miatt a mogorva tekintet átvált egy elnéző mosolyba.
- Hát tényleg te vagy? Bocsika hogy kiakadtam, tényleg úgy beszéltük hogy itt talizunk. Na, és hol van a puszim? – bökdösöm az orcámra. Ha bele akar menni a játékba, játszhatunk. Kár volt előre felkapni a vizet, de jobb később mint soha. Várom hogy mit fog erre reagálni, ha bátor egész érdekes lesz ez a sztori, de ha gyáva kipróbáljuk azt a hószívást az új üdvöskével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844706#post844706][b]Vall Ágoston - 2022.03.21. 20:06[/b][/url]

Vince Áronnak

Játszik vele a hideg. Hiába, így jár az, aki nem öltözik fel rétegesen. Talárját kicsit összébb húzza magán, ahogy kilép a kisállatkereskedésből, burkolja be valami meleg. Különösebben nincs ínyére a szituáció, jobb lett volna egyszerűen túlleni a vásárláson, aztán nyugodtan visszabaktatni a kastélyba. Kétségkívül mindig a békét választaná az izgalom helyett, de hát egyszerűen az iskolában és a faluban ez elkerülhetetlen, talán úgy tudná megúszni a kellemetlen helyzeteket, ha ki se dugná a fejét a hálóból. Legközelebb célszerű volna így cselekedni. Azonban ahelyett, hogy elengedné és rövidre zárná a nemkívánatos találkozást, csavar egyet a játékon, bízva abban, hogy legalább pár óráig szórakoztatja valami. Még a gyomra is görcsbe rándul ha a mágia elmélete és gyakorlata beadandódra gondol, márpedig ez a feladat várja a kastélyban. Akkor meg már inkább ez, mint görnyedni a pergamen fölött.
Kissé lesokkolódik mikor az ismeretlen középső ujját mutogatja felé, miközben enyhén undorító szavakat formál szájával. Meglepődöttségét ügyesen leplezi, faarccal bámul a másikra.
 - Tudod mit? - már szedné össze a szavakat, hogy visszavágjon valami frappánsat, de annyira elvette a kedvét ez a bunkó viselkedés, hogy csak sóhajt egyet, és egy grimasz kíséretében ennyit mond: - Á... semmi.
Nem gondolta volna, hogy egy ilyen szelíd, babaarcú, fura ruhás arc, ennyire közönségesen képes viselkedni. Sőt, legjobb tudása szerint a Bagolykő nem egy színvonaltalan iskola, ezért nem érti, hogy vehetnek fel mindenféle jöttmentet. De hát az van, minden csak aljasodni kezd. Mondjuk ha meg nem is diák, hanem itt él a faluban, akkor meg nincs is miről beszélni - itt csak a maradék marad.
Épp sarkon fordulna, hogy visszatérjen a kiszemelt baglyához, mikor hirtelen az idegen meglágyul, és az előző éles szavakat kedvesebbek váltják. Ágoston jól tudja mire megy ki mindez, most már a másik is játszana. Jelenleg a kezében a döntést: folytassa-e ezt a béna színjátékot, vagy zárja rövidre és mindenki menjen a maga dolgára. Tulajdonképpen csak az az idegesítő ebben az egészben, hogy valahol Ágostonnak tetszik a dolog, sőt, még a fiú is bejön neki. Viszont azt semmiképp nem hagyhatja, hogy egy percig is azt érezze a másik, hogy ő irányít, az egyszerűen sértené Ágostont. Így hát végül csókot lehet a tenyerére, és jobb kezével megpaskolja a fiú arcát.
 - Itt. Na de figyu, menjünk már be, vagy legyen valami, mert kurva hideg van. Különben is úgy beszéltük, hogy veszel nekem egy baglyot, vagy nem? - kekeckedik. Egy pillanatra sem gondolja komolyan az egészet, voltaképpen abban bízik, hogy jól felbőszíti a srácot, mint az elején és faképnél hagyja. Hiába helyes, a stílusa nem méltó Ágostonhoz, ezt vagy hamar felméri, vagy órákon keresztül méregethetik egójukat. De legalább történik valami.