A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig. A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve. Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után. Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni! A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 477 Összes hsz: 647
|
Írta: 2019. december 26. 23:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786041#post786041][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.26. 23:26[/b][/url] Ha nem a körleten belül pihenek, akkor ide, a társalgóba szeretek kiülni, amit úgy is nevezek magamban, hogy mindenki klubhelyisége. A kandallóban ropog a tűz, fénye kellemes meleget áraszt a szobában. Kötött pulcsiban, a szünetre hangolódva húzódom meg az egyik félreeső fotelban, hogy ne tudjon senki mellém ülni. Keresztben helyezkedem el rajta, karfáján átvetem a lábaimat, ölemben pedig szokás szerint egy könyvet bújok. Kivételesen viszont nem az órákhoz kapcsolódik, és nem is túl nehéz olvasmány. Direkt olyan, amit háttérzaj mellett is könnyedén értelmezni tud az ember, bár az évek alatt már ráálltam arra, hogy kiszűrjem a hangokat magam körül. Nyilván, ha régen saját szobám se volt, de tanulni kellett, és öten vagyunk testvérek, akkor mindig uralkodott a lakásban egy alapzaj, amihez valahogy alkalmazkodnom kellett. Fogalmam sincs, hogy hány óra van, de nincs nagy mozgás. Biztosan hazautaztak, a maradék emberke meg csomagol. Én már megvagyok a javával, de csak később megyek, ráadásul vissza kell térjek karácsony után pár napra, mert segítek a bál szervezésében. Cserébe megpróbálom majd jól érezni magam. - Hm? - megtorpanok az olvasásban, de csak lassan kapom fel a fejemet. Nekem szólna? Eddig olyan csendben volt, biztos csak képzelődöm... Már-már gyanakvóan mérem végig a fiút, aki elkezd kérdésekkel bombázni a semmiből, ráadásul fogalmam sincs, hogy miről beszél. Ez úgy hangzik, mint valami csapda. Keresem a buktatót a dologban, a beugratós részt, amire ha válaszolok, akkor a következő pillanatban kinevetnek az átverésen. - Ez eddig elég rosszul hangzik - vonom fel a szemöldököm bizalmatlanul, és akkor még egész finoman fejezem ki magam.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2019. december 27. 21:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786164#post786164][b]Csonka Zsombor - 2019.12.27. 21:23[/b][/url] Born to Be Wild Part I. Az igazat megvallva számíthatott volna a nemleges válaszra, hiszen nézzen körül az ember. Itt a társalgóban, két szerencsétlen, akinek vagy nem maradt a kastélyban barátja, vagy egyáltalán nincs is, ücsörögnek, pont azelőtt, hogy haza kéne menniük. - Na várj, előbb hagyd, hogy beavassalak a tervbe - szögezte le Zsombor, és a fiú karfájára támaszkodott. - Először is, minden amit most elmondok teljes egészében illegális. - Élete legjobb kezdése volt, ezt el kellett ismernie mindenkinek. Hiszen hogy teszel egy teljesen bizalmatlan embert a cinkostársaddá? Hát... vannak erről különböző elképzelések, maradjunk annyiban. - Szóval. Múltkor hallottam egy csapat diákot arról sutyorogni, hogy Várffy szobája tele van elkobzott bájitalokkal. Állítólag egy kis szekrényben tartja őket. Na már most, az előbb láthattad, ahogy abban az ablakban ücsörgök, mint a világ legnagyobb vesztese. De így legalább lehetőségem nyílt megpillantani az előbbi férfit és az ő állítólagos barátnőjét, azt az Átváltoztatástanárt elsétálni. Ha pedig ők ketten leléptek, az azt jelenti, hogy a szoba teljesen üres, és ha elég ügyesek vagyunk, ki tudunk onnan hozni két fiolát. Senki nem tudja mi a hatásuk, mi lennénk az elsők, akik kipróbálják! Képzeld csak el! - ahogy a tervét a másik elé tárta egyre jobban csillogott a szeme, és a hangja az izgalomról árulkodott. Talán azóta nem érezte ezt, mióta megtalálta a kis korgit a kanapéjuk alatt. De az már évekkel ezelőtt volt. - Na, mond, hogy benne vagy! Nincs annyi időnk azért - mosolygott őrülten partnerére. - Amúgy Zsombor vagyok. Csonka Zsombor - mutatkozott be. - De a fedőnevem mostantól legyen Arab éjszaka - suttogta el a végét.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 477 Összes hsz: 647
|
Írta: 2019. december 28. 01:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786263#post786263][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.28. 01:54[/b][/url] vagyis Arab éjszakaHát jó, én meghallgatom, de nehezen hiszem, hogy meggyőzhető vagyok. Ha pedig fárasztani akar, vagy ami még rosszabb - megtréfálni valamivel, akkor ma nagyon nem vagyok abban a formában, hogy eltűrjem. Az elmúlt időszakom minden volt, csak békés nem. Sanyarúan végigsimítok az alkaromon, ahol nem is olyan régen keményen megtapostak, és még mindig nem akar múlni a fájdalom. Arcvonásait fürkészem, de az elszántságon kívül semmi gyanúsat nem látok rajta. Még a hangja is egész kellemesen cseng. Erőt veszek magamon, úgyhogy becsukom a könyvet és felülök a fotelban, hogy jobban a karfának támaszkodó srácra figyelhessek. Szemeim elkerekednek az illegális szó hallatán. Úgy nézek én ki, mint aki ilyenre kapható? Keresem azt az ismertetőjelet, vagy szépséghibát magamon, amiből feltételezheti, hogy vevő vagyok egy ilyenre. Nem a csontváz testalkatomból következtet erre, úgy hiszem. Várffy neve még szép, hogy nem ismeretlen, késő estig tartó tanulásom visszatérő felelőse. Kicsit sokat képzel magáról néha, de máskor az az érzésem, hogy minden oka megvan nagyképűnek lennie. Illik rá, hogy elkobozzon dolgokat, a kivitelezés és a kísérlet maga azonban átgondolatlannak és veszélyesnek tűnik. - Vesztesnek gondolod magad? - ragadom meg az idézőjeles lényeget a szövegéből, ahogy elcsodálkozva végignézek rajta. Nem tűnik annak. - És mi van, ha balul sül el? Vagy mit kapok cserébe, hogy bevállalom? - faggatom a részletekről, de nem csak ez homályos számomra. - Tudod amúgy, hogy hol van a szobája? - ez eddig kevés ahhoz, hogy megvegyen. - Ivanich Benett, és találj ki nekem valamit - mosolyodom el
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2019. december 28. 22:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786473#post786473][b]Csonka Zsombor - 2019.12.28. 22:31[/b][/url] Born to Be Wild Part I. Éppen a nagy bemutatója közepén volt, még csak nem is sikerült belemennie a részletekbe, amikor a fiúban felmerült az első kérdés. - Mond csak, tudod te, hogy én ki vagyok? - kérdezte meg, és amennyiben megkapta a nemleges választ, legyintett egyet. - Akkor mondjuk azt, hogy nem vagyok átlagos - hagyta rá, aztán folytatta tervének kifejtését. Csak mondta, és mondta, mindenbe beavatta a másikat, hiszen ha ő nem tart vele, valószínűleg nem is csinálja meg, hiszen az úgy nem igazi móka. - Hát, akkor legközelebbre már tudjuk, hogy nem szabad ilyet csinálni - adta meg az első kérdésre a választ csípőből. - Természetesen ebben az esetben a két fiola közül te választhatsz elsőként. Ha pedig kiadom az életemről szóló könyvet, akkor beleírlak, és még az ajánlásba is beteszlek. - Erre a kérdésre alig vártam - húzódott huncut mosolyra a szám. - Gyere velem, és megmutatom - állt fel teljesen a fiú, és elindult az ajtó fele. Aztán eszébe jutott, hogy még be se mutatkozott. Hoppá. - Lehetsz te a Baktató teve - válaszolta félvállról a fiú. Végül is, egy arab éjszakába kell valami, ami mocorog. - Na gyere, ne legyél nyuszi - intett neki, és már kint is volt a folyosón. Igazából csak remélni tudta, hogy nem fog eltévedni az odafelé vezető úton.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 477 Összes hsz: 647
|
Írta: 2019. december 29. 03:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786596#post786596][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.29. 03:05[/b][/url] vagyis Arab éjszakaMegilletődve hallgatok. Tudnom kellene? Úgy tesz, mintha főbenjáró bűnt követnék el azzal, hogy nem ismerem fel. Szerintem felettem járhat pár évvel, mégis honnan ismerném, ha alig néhány hónapja vagyok itt? Hírét se hallottam. - Ezzel nem lettem okosabb - motyogom a legyintése után. Maradjon akkor titokzatos, de tudjon róla, hogy sose késő ezen változtatni nálam. Kíváncsi természet vagyok, ráadásul a memóriám is elég jól működik. Újabban görcsösen ügyelek arra, hogy mások titkait se fedjem fel. - Kicsit sokat képzelsz magadról... - intem le a kis monológját, mielőtt még elkalandozna. Az elmúlt napok tanulsága szerint viszont, a szabályokat még a rend őrei sem tartják be mindig. Ha pedig felelősséget vállaló személyek tettei maradnak következmények nélkül, az csakis arra sarkall, hogy néhanapján én is letérjek a helyes ösvényről. Azt hiszem, ez amolyan elégtétel számomra, hogy tudatom magammal: én is lehetek néha rossz. Nekem is jár annyi, hogy ne kapjanak el érte. Nem mindig csak az úszhatja meg büntetlenül, aki rajtam követ el valamit. - Galleonra van szükségem. Vagy inkább tudod mit? Hívj meg valamire, de jó drága legyen - ajánlom fel mosolyogva az egyezségem. Leszek a kísérője, én úgy fogom fel. A piszkos munkát mindenképpen vele akarom elvégeztetni. De beadom a derekam, mert elég meggyőzően beszél, jó marketinges lenne belőle. Nem akarom kedvét szegni, mert nekem se esne jól fordított esetben, ha elutasítanának. Az álnevemre vállat vonva elmosolyodok, majd követni kezdem az általa ismert útvonalon. Megérkezve előzékenyen intek, hogy ötletgazdaként menjen csak előre.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2019. december 29. 18:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786710#post786710][b]Csonka Zsombor - 2019.12.29. 18:20[/b][/url] Born to Be Wild Part I.-II. Kicsit Várffy rezidenciáján Nem válaszolt Zsombi semmit a másik ajánlatára, mert szerinte az övé ezerszer jobb volt. Pénzt pedig nem volt amúgy sem hajlandó adni neki. Ha jön jön, ha nem nem. A hallgatását meg bárhogyan is értelmezheti. A folyosón aztán eléggé szótlanok lettek, mind a ketten kezdték érezni küldetésük súlyát. - Na figyelj, a terv szerint fogjuk a fiolákat, és visszamegyünk a Társalgóba. Ha valami közbeszólaz a tervbe, ne felejtsd el, hogy az ábécének van még további negyvenhárom betűje - emlékeztette, aztán benyitott az ajtón. Egy pillanatra csak körbelesett, de nem látott bent senkit. Rámutatott Benettre, aztán a szemeire kétszer, majd a vitrinre. Imádta ezt a titkos kézjeleket használni, de csak remélni merte, hogy a másik érti őket. Lassan sunnyogott be a szobába, és rögtön az asztalhoz lépett. Egyesével húzta ki a fiókokat, aztán egy őrült mosolyt eleresztve ült be a nagyfőnöki székbe. - 10 pont mínusz a levitának! - mondta elváltoztatott hangon, mintha csak Várffy tette volna. Az üres szobában olyan hatást keltett, mintha ordított volna, pedig még a normális hangszínét meg se ütötte. Módszeresen elkezdte átnézni az asztalon lévő cuccokat, de semmi érdekeset nem talált. Néhány kviddicsról szóló könyv, órajegyzetek, hasonlók. - Elég unalmas élete lehet. Vagy csak a hálóban tartja a magánéletét - vonta fel egyik szemöldökét a fiú, és újabb félmosolyra húzódott a szája. - Mit gondolsz, lessük meg? - kérdezte bűntársát, bár már előre sejtette mi lesz a válasza.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 477 Összes hsz: 647
|
Írta: 2019. december 29. 21:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786787#post786787][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.29. 21:58[/b][/url] vagyis Arab éjszakaNem firtatom tovább a kérésemet, a hallgatásával úgy veszem, mintha beleegyezett volna a feltételeimbe. Később még mindig tudok nála erőlködni, hogy vegyen nekem egy szelet répatortát a cukrászdában. Mert bizony tartozni fog nekem, amiért rávesz egy ilyen projektre. Különösen szimpatikus, hogy a tanár lakrésze környékén viszonylag rövid időt tervezünk eltölteni. Aggódni kezdek, hogy vajon van-e valamiféle riasztóbűbáj a szobájában, de ennek egyelőre nem látom jelét. Egyre idegesebb leszek odabenn. Csak úgy kalapál a szívem, hogy minden jól menjen. Zsombor nagyon jól érzi magát, a jelenetével viszont kicsit megsért, forgatom is miatta a szemeimet. - Ezt még gyakorold - öltök nyelvet. - És először a saját házadnál kezdd a pontlevonást - tanácsolom ördögi mosollyal egybekötve. Odalépek a vitrinhez, de nem merek hozzányúlni semmihez. Mi van, ha pont ezen van a védőbűbáj... Inkább azt próbálom meg kitalálni, hogy melyik lehet ezek közül a legártalmatlanabb fiola. Szerintem egyik se, nem hiába zárták el őket. - Vedd ki nekem a fiolákat. Én addig fedezlek. Vagy azt akarod, hogy nyomot hagyjunk? - értetlenkedem. - Lehet, hogy olyat látnék, amit nem akarok. Főleg, hogy még évekig néznem kellene az arcát ezek után. Biztos megérné? - döntöm oldalra a fejem, de a kíváncsiságtól azért odapillantgatok a háló irányába. Kizárt, hogy ne tenne valamit a betolakodók ellen, vagy már annyira elbízta magát, hogy alapból azt feltételezi: ide senki nem meri betenni a lábát.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2019. december 29. 23:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786804#post786804][b]Csonka Zsombor - 2019.12.29. 23:05[/b][/url] Born to Be Wild Part I.-II. Kicsit Várffy rezidenciáján Egész kis takaros kuckója van a férfinek, ezt Zsombornak is el kellett ismernie. A szék, amiben helyet foglalta pedig kényelmesebb volt, mint aminek kinézett. Hátradőlt benne, és úgy adta elő a kis jelenetét, bár az igazat megvallva nagyobb sikerre számított. - Várffyról köztudott, hogy vadássza a levitásokat, amióta a házvezető-helyettesük volt - ismertette a tényt Baktató tevével. Felállt, és a vitrinhez sétált. Itt nincs is fiola. Próbálta kivenni az üvegen keresztül a tartalmát, de csak a különböző csecsebecséket találta. - Látom neked is elnyerte tetszésed az ötlet - mosolygott huncutul társára. - Nézzenek oda, még a végén kiderül, hogy egy igazi Jesse James bújt meg benned - nevetett, aztán valami hirtelen feltűnt neki. Lassan közelebb sétált a hatalmas földgömbhöz, amely az asztal mellett állt, és szétnyitotta. - No de Mr. Várffy-Zoller úr, szabad ilyet? - nézett végig a rengeteg italon, majd szeme csak megakadt az egyik sarokba rejtett kis fiolákat. - Lehet, hogy van benned valami rejtett tehetség, de kettőnk közül én vagy Bonnie, és te Clyde - szögezte le, és felkapott két üveget, hogy átadja azokat Benettnek. Egy gyors mozdulattal összezárta a minibárt, és intett a másiknak, hogy irány az ajtó, mielőtt tényleg az xyz tervet kell sutba vetniük, amivel ugyebár nem készült.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 477 Összes hsz: 647
|
Írta: 2019. december 29. 23:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786805#post786805][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.29. 23:23[/b][/url] vagyis Arab éjszakaNagy a kísértés, hogy én is beleüljek a székbe, viszont mindig akkor üt be a baj, ha túlságosan sok időt töltünk a tiltott zónában. Valakinek muszáj megőriznie a hideg vérét az akció közben, a komoly megfigyelő szerepét pedig én vállaltam magamra. Hihetetlen, hogy ilyen könnyen bejutottunk egy tanár szobájába. Nem hagyhatunk nyomot magunk után, ami azt is jelenti, hogy csendben kell lennünk, szorít minket az idő. - Tényleg? Ezt nem is tudtam... Ugyan miért ilyen bosszús ránk? - kíváncsiskodom, ahogy sebtében végigjárom a helyiséget és elidőzök a polcokon. Jólesik a bókja, meg az, hogy eddig mindent jól csinálok. Általában kritizálni szokták, ha csapatmunkában dolgozom együtt valakivel. Végre megfelelek valakinek, ami csak jobban motivál abban, hogy sikerrel járjon a küldetésünk. Kíváncsian a szétnyitott földgömbhöz lépek, hogy vele együtt szemléljem meg az italokat. Emlékeztetett a bájital-laborra, szerintem innen küldik oda az utánpótlást. Már csak az a kérdés, hogy évek, hónapok vagy hetek alatt halmozódik fel nála ez a mennyiség. Mások is rosszaságokon törik a fejüket a kastélyban, úgy tűnik. - A lényeg, hogy megvannak. Remélem jókat választottál... - nyelek egy nagyot, és már el is rejtem a kezemben a két kis üvegcsét. Az ajtóból szétnézve csekkolom, hogy mindent úgy hagyunk-e, ahogy érkeztünk, majd türelmetlenül indulok meg a Társalgó irányába. Jó lenne feltűnésmentesen kísérletezni majd, egy eldugott szegletben. - Egyébként miért is nem vagy te átlagos? Hogy értetted ezt? - tűnődöm, ahogy kissé felszabadulok.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2019. december 29. 23:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786816#post786816][b]Csonka Zsombor - 2019.12.29. 23:55[/b][/url] Born to Be Wild Part II-III. Kicsit Várffy rezidenciáján A kérdésre csak vállat vont. Tudta is ő, miben rejlik a kettejük utálata, hiszen nem is levitás, és nem is áll közel Várffyhoz sem. Aztán szépen folynak az események, és meg is találják a keresett tárgyakat. Jó sok alkohol társaságában, de ez már részlet kérdés. - Szeretnél te választani? - állt félre az útból Zsombor, hogy ha akarja, vállalja csak el a felelősséget azért, amit utána megisznak. Hiszen lehet a gyengélkedőn kötnek ki utána. Bármi megtörténhet. Már a folyosón is úgy sétált végig Zsombor, mintha most nyerte volna meg a lottót, és most aztán mindenki csodájára járhat, micsoda vagyona van. Tetszett neki ez a szórakozás. Az ELMÉben folyton csak arra tanították, hogy minden érzelmét fojtsa vissza, és uralja a gondolatait. De arról senki nem számolt be ez milyen jó érzés. Amikor a szabályok ellen mész. - Hagyjuk annyiban a témát, hogy nekem egy életre elég gigszer jutott - vont vállat a fiú, hiszen végre találkozott valakivel, aki nem néz rá úgy. Két változata létezett ugyanis ennek. Az első, hogy gyűlölték. A pillantásukkal üzenték neki, hogy jó lesz, ha visszamegy a diliházba. Viszont a másik még ennél is rosszabb volt. Szánalommal. A világ legértelmetlenebb érzelme ez, senkinek nincs erre szüksége. Főleg nem neki. Egy pálcasuhintással odavarázsolt egy széket az ajtóhoz. Ne úgy, hogy utána ne lehessen kinyitni, de ha valaki bejön, akkor azt meghallják. - Na válassz! - adta utasításba, majd elvette a saját fioláját. - Bonniera és Clydera, és a többi kalandra - mondott tósztot Zsombor, majd a koccintás után felhívta annak tartalmát.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Zippzhar Márk Stefan INAKTÍV
Iskolaelső 2019 tavasz-nyár offline RPG hsz: 227 Összes hsz: 1491
|
Írta: 2019. december 30. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786930#post786930][b]Zippzhar Márk Stefan - 2019.12.30. 21:00[/b][/url] Dana - Megbeszéltük - kacsintok rá a lányra, mert hát a pancsi az jó dolog. Én legalábbis szeretem. A vizsga témát is megbeszéljük és persze a jóslástant muszáj elmondanom, mert az tényleg egy vicc volt. De bejött, és csak ez számít. - Oh igen! Ős tehetség vagyok! De amúgy... fogalmam sincs... Csak belemagyaráztam mindenbe mindent, hogy ez a lap meg az a lap, hogyan mutatja, hogy K-t érdemlek. Szerintem ha a halált húzom is kimagyaráztam volna. - Ezen meg már én is elnevetem magam, mert tényleg. Nem tudom, hogyan csináltam de nem is számít igazán. A témát kivesézve áttérünk a találkozásunk valódi okára, a verseinkre. Az elsőkkel kezdünk, én legalábbis. Nem a legjobb alkotásaim, de azért nem is olyan rosszak. Danának pedig szerencsére kifejezetten tetszenek. - Akkor jó. Első versek voltak. Amolyan első benyomás, azok alapján, amit hallottam a házakról - felelem mosolyogva, aztán rátérünk az ő versére. - Van tesód? - kérdezem, hiszen nővért említ. És ennek kapcsán kicsit el is szomorodom - Én még nem írtam verset a húgomnak. Most jól feladtad a leckét. De majd legközelebb hozok egyet róla! - Határozom el, aztán elkezdem olvasni a verset, ami az enyéimnél jóval hosszabb. Arcom elkomorodik a vers olvasása közben. Ebben a versben rengeteg érzelem van. Az én verseim mellőzik az ilyesmit. Legalábbis a legtöbb. - Ez... - kezdek bele, de nem találom a szavakat. - hűű... Nagyon jól leírtad, hogy mit éreztél... - mondom végül és elismerően pillantok a lányra. - Örülök, hogy rendeződtek a dolgaitok. Nem lehetett könnyű nélküle. Én nem is tudom mit csinálnék, ha Maris lelépne... És nem is akarok belegondolni. Mert Maris nélkül nem is lenne kerek a világ. Ő egy igazi mosoly bomba, tele energiával, akkor is amikor majd elalszik. Egyszerűen nagyszerű. Imádom. Sosem fogom elengedni. Soha! - Öhm... Nos... az én verseim nem ennyire mélyek... - terelem vissza a szót a találkozásunkhoz. - Ismered Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operáját? - kérdezem, ahogy lapozgatni kezdek a füzetemben keresve a következő verset. - Elképzeltem, hogy én is egy lovag vagyok, és ez lett belőle - elnevetem magam, ahogy elé tolom a füzetet. Ez a vers nagyon röhejes. Szerintem lehetetlen nevetés nélkül végig olvasni. Aztán lehet csak nekem tetszik ennyire. Vers A magyar lovag verse:
Én vagyok a magyar lovag, Firkálom a verssorokat. Otthagytam a dicső hazát, Hogy Nürnbergben tegyek próbát.
Ha ügyesen írom dalom, Évát végül megkaphatom. Ha enyém lesz szép keze, Összeházasodom vele!
Hogy elnyerjem kiskacsóját Teljesítnem kell egy próbát; Nem nehéz a feladatom: Saját verset kell szavalnom.
S mert hexametert nem tudok, Jönnek felező nyolcasok. Ebben kérem meg a kezét, Hogy velem élje életét.
"Feleségül, hogyan kérjem?" Ez jár most az én eszemben. "Éva, drágám légy az enyém, Múzsám te vagy mindörökké!"
Mielőtt kezét elnyerem, S a dalnok versenyt megnyerem, A képzeletem visszaszáll, És újra e szép földön jár.
S fölvirradván a nagy napra, Égnek áll mindenki haja. Izgalommal nézek körbe: "Hol lehet én szívem gyöngye?"
S megpillantván őt egy padon, Elszállt minden tudományom. Ott állván a pódiumon, Égtem aztán, nagyon, nagyon.
Én a versenyt elvesztettem, Évám kezét el nem nyertem, Ám a kedvem mégsem vesztem: Hátha lesz még ilyen verseny!!!
Visszatérek szép hazámba, A drága szülői házba, Majd ott meglelem kedvesem, S boldogan élem életem.
Soraimat ezzel zárom: "Találkozunk jövő nyáron! Addig pedig, ég veletek!!! Legyen jó sok gyereketek!!!"
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° offline RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Írta: 2019. december 30. 21:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786955#post786955][b]Dana Straw Berry - 2019.12.30. 21:50[/b][/url] - Remek móka lesz! - kacsintottam én is a fiúra játékosan, már alig vártam, hogy csobbanjunk egy jót, persze csakis tilosban. - Haha, akkor neked nagyon jó szöveged van ezek szerint... lyukat beszélsz mások hasába - nevettem el magam, bár aláírtam, hogy a fiú módszere igencsak hatékonynak bizonyult, ha simán átevickélt ezzel a módszerrel a vizsgán. Minden elismerésem neki. - Szerintem szuperül eltaláltad őket, nekem nagyon tetszenek - mosolyogtam rá elismerően. Nekem nehezen ment a versírás, de azért próbáltam felvenni a tempót, ha például az volt a feladat, hogy írjunk egy verset valamiről. Igazából akkor tudtam jobban fogalmazni, mikor kötetlen volt a téma és nem muszájból kellett írnom. - Ó, van ám. Van egy nővérem és négy fiú testvérem! - néztem rá vigyorogva, mert a legtöbben eléggé meghökkentek, miután meghallották, mekkora a család. - Rendben, várom! Milyen a húgoddal a viszonyod? - kérdeztem tőle, valamennyire ismertem Masát, de azt nem tudtam, hogy milyen közöttük a testvéri kapcsolat, bár Márk első ránézésre igencsak védelmező típus volt, már ami a családot illette. - Köszönöm - néztem rá elpirulva, nem gondoltam, hogy ekkora hatást fogok kiváltani belőle, hiszen csupán az érzelmeimet foglaltam össze papírra vetve. Közben meg is kaptam a választ, hogy remek a kapcsolata Masával, ami igencsak jó érzéssel töltött el, mert nekem is szuper volt a kapcsolatom a nővéremmel. - Igen, ismerem - feleltem neki mosolyogva. A szüleim mindig is nagy gondot fordítottak arra, hogy művelődjünk, tanuljunk, sokszor jártunk operába, színházba is. Kíváncsian kezdtem el olvasgatni Márk versét, miután kezem közé vettem a papírt. - Ó, ez nagyon tetszik, igazán tehetséges vagy. Éva nagyon szerencsés a versben - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel, mert valóban fantasztikus verset kreált, és sikerült beleképzelnem magam a hölgy helyébe.
|
|
|
|
Zippzhar Márk Stefan INAKTÍV
Iskolaelső 2019 tavasz-nyár offline RPG hsz: 227 Összes hsz: 1491
|
Írta: 2019. december 30. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786963#post786963][b]Zippzhar Márk Stefan - 2019.12.30. 22:15[/b][/url] Dana - Az tuti! - értetek egyet vele a pancsolás kapcsán, aztán a vizsgákat is kibeszéljük. - Iiigen... Azt hiszem, ez egy jó megállapítás. Szóval ne akarj velem szócsatázni - felelem nevetve arra, hogy lyukat beszélek mások hasába. Mert hát tényleg, ha valamit nem tudok, azt is kibeszélem. Bár a legtöbb dologban eléggé otthon vagyok. Amiben meg nem, annak utánajárok. A versekkel jól indulunk. És nagyon lelkes lesz az első verseimtől. - Örülök, hogy tetszik - mondom vidáman, aztán az ő verse kapcsán, szóba kerül a család és kiderül, hogy rengeteg tesója van. - Az de király lehet! Mi csak ketten vagyunk... Bár... Szerintem felérünk tízzel. Szóval lehet jobb is... A fiú testvéreid is idősebbek? - mondom az elején nevetgélve, aztán kérdezek, mert hát érdekes ez is. Bár lehet van kisebb testvére. Azt tudom, hogy jó. Legalábbis én örülök, hogy Maris a fiatalabb. Ha csak egy évvel is. Miután ezt megbeszéljük elolvasom a versét, és hát nagyon megérint. Mert belegondolok, hogy mi lenne, ha Maris tűnne el, és tudom, hogy nem viselném el. Persze én is elmentem anno másfélévre a Roxfortba, de rendszeres bagoly kapcsolatban voltunk és hát... végig tudtam, hogy vissza jövök. Nem romlott meg közben a kapcsolatunk... Csak hiányzott. De ezt legtöbbször nem mutatom, mert akkor nem én lennék a cool bratyó. - Magadnak köszönd. Nagyon szép! - mondom neki biztatóan. Nem is értem, hogy miért szerénykedett itt az elején. Na mindegy. Egy másik verset mutatok neki, és ennek kapcsán, kiderül, hogy ismeri az operákat is. Legalábbis egyet, biztosan. Elismerően bólintok. Majd figyelem, ahogy olvassa a verset. - Haha! Nem tudom, hogy Évának jó-e... Bár én bírtam Waltert szóval remélem, hogy happy endjük lett és tényleg sok gyerekük lett - nevetem el ismét. Mert én így képzelem a történetet - Más operákat is ismersz? - kérdezem, mert ez egy érdekes téma. És ha igen... Akkor hé! Még egy közös. Főleg ha kiderül, hogy szereti is őket. - Am, van még versed? - kérdezem, az operák kibeszélése után, és várom, hogy mit mutat még nekem.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° offline RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Írta: 2019. december 30. 22:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786969#post786969][b]Dana Straw Berry - 2019.12.30. 22:36[/b][/url] A medencés történetben egyetértettünk, meg is beszéltük, hogy majd élünk a lehetőséggel, és fürdőzünk egy jót. - Ugyan már. Ne bízd el magad! Nem ismersz még - feleltem neki sejtelmesen, már ami a szócsatázást illette. - Nos, vannak idősebbek és fiatalabbak is vegyesen. A természet szépen ellátott testvérekkel - néztem rá vigyorogva. Sosem unatkoztam otthon, hiszen mindig volt, aki foglalkozzon velem vagy épp fordítva. - Köszi, örülök, hogy tetszik - sütöttem le szemeimet pironkodva, aranyos volt tőle, hogy a tetszésének hangot adott. Én elég maximalista voltam magammal szemben is, így nem voltam teljesen elégedett a verseimmel, de azért örültem neki, hogy valaki értékelte őket. - Nos, ezt csupán ő tudhatja. Mindenesetre külső szemlélőként jó neki. Valakinek igazán fontos volt, és csak ez számít - néztem a fiúra jelentőségteljesen, hiszen mint nő, nálam is rendkívül lényeges volt, hogy egyszer különösképp számítsak valakinek, reméltem, hogy ez meg is fog valósulni. Abban is biztos voltam, hogy csakis olyan ember mellett szeretnék majd kikötni, aki számára a leglényegesebb tényez voltam a világon, került, amibe került. Hogy álomvilágban éltem-e? Lehet, hogy kicsit igen, de tisztában voltam az elvárásaimmal is emellett. - Igen. Például ezeket: A bolygó hollandi, A sevillai borbély, A kékszakállú herceg vára, Aida, Pillangókisasszony stb. Na, és te?- kérdezte vissza érdeklődő tekintettel. Kíváncsi voltam, mennyire volt otthon Márk ebben a témában. - Van... de az tényleg nagyon személyes... szeretnéd hallani? - kérdeztem rá, komoly tekintettel.
|
|
|
|
Zippzhar Márk Stefan INAKTÍV
Iskolaelső 2019 tavasz-nyár offline RPG hsz: 227 Összes hsz: 1491
|
Írta: 2019. december 31. 00:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786998#post786998][b]Zippzhar Márk Stefan - 2019.12.31. 00:18[/b][/url] Dana - Lehet, de nem néznél ki jól lyukkal a hasadban - toldom meg újra, utalva az ő korábbi megállapítására. - Akkor nem unatkozol - állapítom meg a tesók kapcsán. Mondjuk én sem és nekem csak egy van. De ő special. Legalább annyira, mint Danának a nővére. Legalábbis a verséből erre a következtetésre jutok. - Köszi, hogy megmutattad - mosolygok a lányra, aztán a saját versem kapcsán az operáról kezdünk beszélgetni. - Igaz. Biztos boldogan éltek, mint az én kis képzelt lovagom is megjósolta. S mint tudjuk, nagyszerű jós vagyok - nevetem el a dolgot, majd az általa kedvelt operákról faggatom. - Uh, ezek jók! Én amit még szeretek, az a Bánk Bán, meg a Háry János... na meg persze a Carmen! és A varázsfuvola is nagyon tetszik. De A sevillai borbélyt meg A kékszakállú herceg várát is nagyon adom. A bolygó hollandit nem ismerem. De megjegyzem! - listázok én is és persze feljegyzem a hiányzó darabot a meghallgatandó operák listájára. Visszakanyarodunk a versekhez, és arra jutok az ő versei sokkal érzelmesebbek. Én mindenféle hülyeséget vetek papírra a saját szórakoztatásom érdekében. De ő... ő az érzelmeit írja ki magából. - Csak ha nem érzed tolakodónak - felelem nagyon komolyan. Az előző verse is nagyon megérintett, valami hasonlóra számítok, de a felvezetés miatt nem vagyok biztos benne, hogy ezt szívesen osztja meg velem. Ha pedig nemet mond, azt is elfogadom. Ha valóban személyes, akkor érthető, ha nem velem osztja meg. Mert bár jól kijövünk, és az eddigiek alapján remekül megértjük egymást, azért nem vagyunk még annyira közeli barátok. Persze úgy vagyok vele, ami késik nem múlik. Legfeljebb a következő versező alkalommal mutatja meg.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° offline RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Írta: 2019. december 31. 17:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787041#post787041][b]Dana Straw Berry - 2019.12.31. 17:07[/b][/url] - Hát ez igaz. Elég idiótán festenék úgy - nevettem el magam, majd elképzeltem a helyzetet, ugyanis vizuális típus voltam. - Nem unatkozom, de nem mindig jó, ha ekkora a család. Vagyis az a hátránya, hogy folyton ott van valaki körülöttem, és nem igazán lehetek egymagamban - osztottam meg a tapasztalataimat a fiúval. Persze annyiból jó volt, hogy szerettük egymást, számíthattunk mindig a másikra, de azért hátulütője is volt a dolognak, mint minden másnak. - Szívesen, én is köszönöm, hogy láthattam a versedet - mosolyogtam rá, majd az operára terelődött a téma. - Ha ilyen jó jóstehetséged van, akkor jósolj nekem valamit - tekintettem rá vidáman. Egyébként nem lett volna rossz tudni valamit a jövőmmel kapcsolatban, kérdés, akartam-e volna hallani, mert nem biztos, hogy fel voltam készülve rá. - Most nekem is adtál ötleteket, hogy miket pótoljak, amiket idáig még nem láttam - csillant fel a tekintetem, klassz, hogy volt még közös témánk a verseken kívül is. - Az az igazság, hogy ez ritka rossz lett... nem is igazán rímel. A lényege annyi, hogy volt egy depisebb időszakom, aztán így versek által próbáltam szabadulni a negatív érzésektől. Az ember hajlamos azt hinni, ha papírra veti bánatát, és kiírja magából a fájdalmait, kétségeit, akkor jobb lesz a helyzet. Picivel jobban is éreztem magam utána, de aztán visszatért minden ugyanabba a formába, amiben idáig volt - meséltem komoran Márknak magam elé tekintve. - Szóval, tessék itt van, olvasd - csúsztattam elé az irományomat sűrű pillantások közepette. versek "Álmok jönnek álmok mennek Eme földön mind elvesznek Ha nincsen álom hiába élek Mert az álom tevékeny léte Hoz boldogságot e földi létre. Szobámban ülök Mint egyetlen lélek A csend nyugalmában az ablakon kinézek S látom e földön mennyi a lélek. Szertefoszlott álmok Keserű élet Poros emlékek Féltve őrzött vétkek. A hold világa misztikus léte Engem megfog Mint törékeny lélek. Odakinn szél süvít S e zord időben Lelkem hangját Elfojtja a félelem. Félelem, mely száll a széllel Álmok útján békét kérlel. Békét és megnyugvást szenvedéllyel megváltást."
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 477 Összes hsz: 647
|
Írta: 2020. január 2. 02:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787244#post787244][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.02. 02:31[/b][/url] vagyis Arab éjszakaBírom, ahogy látszólagos közönnyel csak így megvonja a vállát. Akkor ez is egy olyan dolog a jelek szerint, amit nem ma fogok megtudni. Megrázom a fejem. A döntés kizárólag az övé kell, hogy legyen, hiszen nem én találtam ki ezt az egészet. Szerepvállalásom kimerül annyiban, hogy segítek neki jól szórakozni, kipróbálom az elkobzott bájitalok hatásait, és kicsempészem innen a főzetet tartalmazó fiolákat. Működik a munkamegosztás köztünk, kérem szépen. Újbóli vállvonásával azonban már nem vagyok annyira kibékülve. Csalódottan összefonom magam előtt a karjaimat, miután a társalgó egyik asztalkájára pakolom a két üvegcsét. Egyiket magamhoz, a másikat Zsombihoz közelebb. Sok különbség nincs az üvegek között, még az is lehet, hogy ugyanaz a tartalmuk. Biztosan jó oka volt Várffynak arra, hogy elvegye a diákoktól. - Jaj, mert szerinted másnak nem lehet nehéz élete? - mutatok magamra kissé sértődötten, kikérve magának a téma terelését. Nyíltan bevallom, hogy ugratni akarom ezzel a fiút. Az akciónk előtt jó ötlet, hogy elbarikádozza a bejáratot. Direkt egy félreeső zugban kerítek sort a kísérletre, az ajtónak háttal állva, hogy egy óvatlanul idetévedő diáknak se szúrjon egyből szemet, hogy mi folyik itt. De miért is fogna gyanút, ha csak beverünk két felessel? - Egs - emelem fiolám a választás után, arcomon kaján vigyorral. A koccintást követően vele együtt emelem számhoz a kotyvalékot, s húzom le a savanykás löttyöt húzóra. Vajon vele mit fog művelni? Mert velem... basszus! Mi ez a ronda, ráncos kéz? Merthogy az arcomat egyelőre nem látom, pedig a srácra már egy nyugdíjas bácsika döbbent tekintete néz vissza.
|
|
|
|
Csonka Zsombor Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2020. január 2. 15:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787260#post787260][b]Csonka Zsombor - 2020.01.02. 15:10[/b][/url] Born to Be Wild Part III. Fel is idegesíthette volna magát azon, hogy Benett nem hagyja annyiban a témát. Minden oka megvolt rá, hogy ezek után kiviharozzon a szobából, vagy elkezdjen tombolni. Márton biztos ezt tette volna, ha még lenne. De szerencsére már csak halványan volt jelen az elméjében. - Igazad van, nehéz lehet a te kis 165 centiddel ellenni ebben a világban - ismerte el helyette röhögve Zsombor, hiszen vagy egy fejjel magasabb volt a másiknál. Ezek után rendesen bezárkóztak, és kibontotta ki-ki a maga fioláját. Itt az idő. Koccanó üvegcsék, tószt, és már gurult is végig a torkukon az édes nedű. Vagy mégsem annyira édes? Zsombor azonnal köhögni kezdett tőle, úgy érezte annak mentolos illata az orrába is betódult, és könnyezni késztette szemeit. De csak ez után jött a rosszabb. A mentás alap valamiféle savanyú, keserű ízzé kezdett átalakulni, amely marta a torkát. Próbált hatalmasakat nyelni Zsombor, hogy elűzze a rossz érzést, és csak hamar sikerült is. - Atyám, ez nem volt semmi - nézett rá barátjára, és rögtön kitört belőle a röhögés. - Úgy nézel ki, mint egy 1000 éves Merlinke, hatalmas ősz szakállal és bot is kéne neked, honnan szerezzük. Fa, fém? Mi lenne jobb? Ott egy mutatópálca. Várjunkcsak hova tűnt. Hatalmas! Vajon az öreg él még? KISMACSKA! Vagy talán hattyúvér kellene nekünk. Jajj, hát ez állati, állati muri... - tolta folyamatosan a dumát értelmetlenül, olyan gyorsan, hogy embernek kellett lennie a talpán, ha valaki ezt mind végig akarta hallgatni. És persze meg is érteni.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive offline RPG hsz: 477 Összes hsz: 647
|
Írta: 2020. január 3. 14:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787399#post787399][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.03. 14:18[/b][/url] vagyis Arab éjszakaFelkapom a fejem, ahogy röhögni kezd rajtam. Nem esik valami jól... De ha ennyire ragaszkodik hozzá, hát higgye csak el, hogy az ő élete a rosszabb, anélkül hogy meghallgatná a másikat. Amilyen lazán kipattant a fejéből az ötlet, olyan nagy elhatározással tört be Várffyhoz. Persze, majd pont elhiszem, hogy ő egy sokat szenvedett lélek. Inkább nekem, a csendben gubbasztó, bizalmatlan fiúnak kellene egyértelműen a lúzerek klubjába tartozónak tűnnön. - Egyrészt nem annyi vagyok, másrészt marha vicces azzal jönni, hogy én vagyok a kisebb - puffogok sértődötten, ahogy megforgatom a szemeimet. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel idősebb nálam, amiért megengedheti magának ezt a hangnemet. Pár év, és még az is lehet, hogy a hormonok hatására megugrok a növésben. A bátyáim is viszonylag magasak, mondjuk apa annyira nem. Na de mi van, ha a nagyszülők genetikáját öröklöm? Nem kell már sok ahhoz, hogy kiderüljön. A szőrösödés is mostanság indult meg, már pelyhedzik a bajszom, vagy hogy is mondják, a többi testrészemről nem is beszélve... - Hogy mi? - blokkolok le, ahogy ijedten megtapogatom a szakállam. Ja, hogy ezt eddig észre se vettem! Az ablakhoz rohanok, aminek tükröződéséből egy idős bácsi néz vissza rám. Hátrahőkölve az arcomhoz kapok, és idegesen fel-alá kezdek el járkálni a szobában. Zsombi hadoválása csak később tűnik fel. - Állj már le, hát nem látod, hogy ez komoly dolog?! Ne most hülyéskedj, légyszi - kérlelem, és annyira magammal vagyok elfoglalva, hogy meg se fordul a fejemben, hogy a saját bájitala miatt zizi.
|
|
|
|
Zippzhar Márk Stefan INAKTÍV
Iskolaelső 2019 tavasz-nyár offline RPG hsz: 227 Összes hsz: 1491
|
Írta: 2020. január 4. 00:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787493#post787493][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.04. 00:36[/b][/url] Dana - Ugye? - teszem fel a kérdést, bár ez inkább költői, majd vele nevetek. Aztán azt is megtudom, hogy nagy családból származik. Kicsit talán irigylem, de annyira még sem. Vagy nem is tudom. Néha jó lenne egy öcsi vagy egy bátyó, de Marisnál tökéletesebb húgot kívánni sem tudnék. Szóval nem panaszkodom. - Értem, bár tudod egy zárzáró bűbáj elég sok mindenre jó - persze tudom, hogy ki lehet azt is nyitni, de feltételezem azért mindenki értené, hogy ez azt jelenti egyedül akar lenni. Én legalábbis nem zavarnék valakit, aki ilyen bűbájt szór az ajtajára. Igaz, az is lehet, hogy Dana ezt már rég alkalmazza, elvégre okos lány. A versektől - bár azok kapcsán - elkanyarodunk az operákhoz, így egy újabb közös pontot találunk. Egyre érdekesebb Dana és már-már várom mi lesz a következő dolog, amiről kiderül, hogy mindketten szeretjük vagy épp hogy a hátunk közepére kívánjuk. - Mehetünk együtt is. Szívesen megnézem őket újra. Mondjuk a mozi után. Vagy előtt, vagy egy másik nap - mert bizony moziba is kell ám mennünk! - Azt ugye nem felejtetted el? - kérdezem még, biztos ami biztos, és gondolatban feljegyzem, hogy már legalább tíz közös program van tervben, s fogalmam sincs, hogyan fogjuk ezt, meg a még felbukkanó ötleteket megvalósítani. De várom mindegyiket. - Egy vers nem attól vers, hogy rímmel - mondom mosolyogva, hiszen emiatt nem kell aggódnia. Persze én is arra törekszem legtöbbször, de rengeteg verset tudok, ami nem rímmel mégis jó rigmusa van vagy szimplán csak elgondolkodtató és amiatt tetszik - Oh! - kiáltok fel, ahogy azt mondja depis volt, és megpróbálom elképzelni, de nem megy. Kicsit el is komorodom, ahogy hallgatom, de nem szakítom félbe. Csak a kezembe veszem a füzetet és csendben olvasni kezdem a verset. Többször is elolvasom. Még az állam is megvakarom. - Te hülye vagy, Dana! - pillantok fel a lányra, aztán folytatom - ez egy rohadt jó vers. Nem vidám, de olyan szép árnyalatok vannak benne, és nem tudom, honnan vetted, hogy nem rímmel, mert rímmel és jó a ritmusa. Itt-ott hiányzik egy vessző, de az formai dolog. A vers hangulatán nem változtat. Magyarázom a lánynak, mert már megint. Huh. Szerintem én nem írok több verset. Az enyémek tényleg csak bohóckodások. De ez a lány velem szemben egy költő. Mély érzelmekkel, amiket szép metaforákkal, árnyaltan és gyönyörűen ír le. Van még hova fejlődni. Bár az is lehet, hogy nem kéne a stílusunkat összehasonlítanom. De akkor is. - Van még ilyen? - kérdezem kissé mohón, - mármint nem feltétlen depis, csak vers, ami ennyire jó. Tuti van! - toldom meg és a végén fel emelem a mutató ujjam, ezzel jelezve, hogy nem vagyok kíváncsi a lekicsinylő megjegyzéseire, engem lenyűgözött öt perc alatt, és rajondóvá váltam. Verses kötet akarok. Dana Blue Strawberrytől. Dedikálva.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° offline RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Írta: 2020. január 4. 01:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787494#post787494][b]Dana Straw Berry - 2020.01.04. 01:54[/b][/url] - Bizony! - nevettem el magam vele együtt, majd meséltem neki a családomról. - Igen, be is vetettem párszor, de nem minden tesóm tapintatos ezen a téren, nem hiába nem volt tőlük nyugtom - feleltem neki vidoran. Nagyon szerettem a családom, de időnként jó lett volna egy kis magány is, főként akkor lehetett egymagam, mikor eljött az alvás ideje. Talán ezért is vágytam egy saját kis lakrészre mielőbb a faluban, hogy végre egymagam lehessek mindenféle külső zavaró tényező nélkül. Remekül kijöttem a szobatársammal is, de azért mégis egy önálló életre vágytam, egy olyan úgymond birodalomra, amely csakis az enyém volt. - Tudod az a vágyálmom, hogy legyen egy kis lakrészem valahol a faluban, ahol a magam ura lehetek - osztottam meg gondolataimat a sráccal. Tudtam, hogy ehhez idővel egy részmunkaidős állást is kell majd vállalnom, de álltam elébe. Azonban egyelőre elég sok felelősségem és feladatköröm volt az iskolában ahhoz, hogy ezt meg tudjam valósítani, össze tudjam egyeztetni. Elég sok közös volt bennünk Márka, ez pedig valóban kellemes meglepetés volt számomra, nem gondoltam volna, hogy ennyi közös érdeklődési pontunk van. - Benne vagyok! Úgyis meg akartam nézni ezeket! - feleltem neki lelkesen az operák kapcsán. Örültem, hogy lett társaságom, akivel megnézhettem az említett előadásokat, és nem egyedül kellett elmennem, vagy esetleg egy olyan emberrel, aki csak kényszerből jött volna el. Bár ezt senkitől sem vártam volna el... - Ó, a mozi, hát persze! Naná, azt se hagyjuk ki akkor már! - néztem rá csillogó szemekkel, már rég el akartam jutni oda is. - Kezdhetjük a mozizással, aztán mondjuk szép sorban az opera előadásokkal. Mit szólsz hozzá? - néztem rá vidáman. Elég sok programunk volt már, nem győztem észben tartani, hogy miket is beszéltem meg vele. - Örülök, hogy így gondolod - válaszoltam pironkodva, mikor közölte velem, hogy nem a rímelés a fontos egy vers kapcsán, hanem az átadott érzelmek, a mondanivaló. Érdeklődő tekintettel figyeltem, amint az irományomat olvasta, és megtudhatott ezáltal egy apró szeletkét a múltamból is. Hirtelen felkaptam a fejem a mondandója elején, majd egy széles mosollyal nyugtáztam a véleményét: - Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, mindenesetre köszönöm a bókot. Meglepődve figyeltem, ahogyan a versem hatása alatt állt, majd megkérdezte, hogy van-e még hasonló versem. Visszavettem tőlem a verses füzetemet, majd lapozgatni kezdtem azt egy ideig, aztán hirtelen abbahagytam ezt a mozzanatot, és visszatoltam hozzá a kötetet, miután rátaláltam arra, amit kerestem. - Nos, ez egy amolyan első kamaszkori szerelmi vers szerűség viszonzatlan érzelmekkel fűszerezve - közöltem vele halkan, majd az asztalra könyökölve vártam, hogy elolvashassa a verset. - Megismertem régen egy fiút még ott, ahol laktam, totál odavoltam érte, tök jól kijöttünk egymással, de mindez az egész csupán plátói kapcsolat maradt, sose vallottam be neki az érzéseimet, ő pedig sose közölte velem, hogy mit is gondol igazából rólam. Időnként úgy tűnt, hogy odavan értem, de utólag belegondolva rájöttem, hogy csak a bolondját járatta velem. Szóval annyiba maradt a dolog - meséltem neki a lényeget, hogy megértse, mégis miért írtam ezt a verset. versek "Nem örülsz tiszta szívből, Látni az arcodon... Nem hiányzom? De legalább mosolyod Nem kényszermosoly. Örülni igazán repesve elhiszem, hogy e helyzetben nem tudsz te... De vigyázz, én féltelek, Hogy embertelen erők Téged fékeznek... Arcod semmitmondó, tétova, Mintha ott állna mögötted egy marcona, Ki letépi rongyaid, s szívedbe döf, ha nem úgy cselekszel, midőn ők. Ó, mondd mi ez az érzés mi nékem fáj ily nagyon? Meddig tart e lelki fájdalom? S látom e arcod igazán, derűs hajnalon... Őszinte örömmel örülni nekem mondd, tudsz -e még Kedvesem? Remélem. Az idő múlik, a rossz perc tovaszáll. Hol vannak az édes percek, ugyan mikor jönnek már... Lesz -e még igaz örömöd e fásultság után...?"
|
|
|
|
Zippzhar Márk Stefan INAKTÍV
Iskolaelső 2019 tavasz-nyár offline RPG hsz: 227 Összes hsz: 1491
|
Írta: 2020. január 4. 16:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787556#post787556][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.04. 16:56[/b][/url] Dana - Oh, hát az kellemetlen - felelem, mert az tényleg az. Nem is tudom mit csinálnék, ha valaki nem venné a lapot és így is rám rontana. De szerencsére nem kell ezzel foglalkoznom. Azért sajnálom Danát, és agyalok, mi lenne neki a jó megoldás. Azonban ő megelőz, és már fel is vázol egy tervet, ami tök jól hangzik. - Ez egy jó ötlet! Akkor könnyebben el is tudsz vonulni, meg nem zargatnak folyton - értek egyet vele, és remélem hogy hamar valóra válik az álma. Az operákról is megegyezünk, hogy elmegyünk őket megnézni, de erről eszembe jut, hogy a mozit sem valósítottuk meg és bizony azt sem szabad kihagyni. - Rendben, akkor mozi és utána opera, jól elleszünk! - lelkesedem be. És akkor ugye még ott van a fürdés is. Tényleg sok mindent kell még együtt csinálnunk. Várom is nagyon, tök jó móka lesz mindegyik. Miután ezt is kibeszéljük visszakanyarodunk a verseihez, amik nagyon tetszenek. Ezt pedig el is mondom neki. Elpirul én meg csak mosolygok. Mert milyen helyes már? Az újabb verse is nagyon szép, ennek kapcsán egy bókot is kap, aminek láthatóan örül, én pedig fellelkesedem, mohón többet követelek. Van is neki még egy. Ahogy első szerelmet mesél, tini korából kicsit felhúzom a szemöldököm. - Ez most úgy hangzott, mintha egy nagymama lennél, és ezerévvel ezelőttről beszélnél - fejtem ki a gondolataimat, de közben nevetek, és remélem tudja, hogy nem rosszallásból mondom. De na. Még mindig kamasz. Elveszem a füzetet és olvasni kezdek. - Ez is jó. Sajnálom, hogy í]y alakult. De tuti találsz, jobbat! Nekem is volt egy... hmm hasonló élményem... De én nem írtam róla verset - megvonom a vállam. Igazából nem volt ennyire szoros a kapcsolat köztem és Nárci között, ugye csak a levelek, aztán egy találkozás, ami hát nem tudom. Nem hozta meg a várt hatást. Pedig készültem rá nagyon. De lehet pont az a baj, hogy túl idealizáltam a lányt, meg lehet a kapcsolatot is vele. Nem is tudom. A lényeg, hogy csúnya koppanás volt a vége és nem is szívesen gondolok vissza rá.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° offline RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Írta: 2020. január 4. 21:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787589#post787589][b]Dana Straw Berry - 2020.01.04. 21:26[/b][/url] - Ehhez viszont el kell vállalnom majd valamiféle részmunkaidős állást, viszont még nem tudom, mikor lesz rá időm... egyelőre annyi feladatom van az iskolában, hogy a jelen körülmények ezt nem teszik lehetővé - magyaráztam a fiúnak nagy komolyan. Azért bíztam benne, hogy idővel majd meg tudom valósítani az álmomat, hogy egy külön lakrészem legyen valahol. Azzal is tisztában voltam, hogy megvan mindennek a helye és az ideje, ez a vágyálom pedig még egyelőre váratott magára. - Bizony, már nagyon várom! Művelődünk, szórakozunk, ez a legjobb móka! - nevettem el magam vidáman. Klassz volt, hogy ennyi érdekes programnak néztünk elébe, ráadásul közben jobban megismerhettem a fiút is. Az már kiderült idáig, hogy sok a közös bennünk, így a különféle tevékenységek megtervezése sem volt nehéz. - Ó, azok a régi szép idők.... - nevettem el magam én is. Belegondolva valóban mókásan hangzott, ahogy a régi időkről beszéltem, természetesen azalatt a korai kamasz éveimre utaltam, de ezzel Márk is tisztában volt. Mindenesetre legalább nevettünk egy jót a kijelentésemen. - Már rég túltettem magam rajta. Van ez így. Mindig minden nem sikerülhet - vontam meg a vállam mosolyogva, hiszen nem most történt a dolog, és már elfeledtem azokat a sérelmeket, amik akkor történtek. Igaz, most kicsit visszaemlékeztem a vers által az akkori dolgokra, de már nem hagytak bennem olyan mély nyomokat, mint akkoriban. Az idő minden sebet begyógyít... - Értem. Hát én szinte mindent versbe foglaltam, valamennyire segített kiírni magamból a dolgokat, de persze ez nem volt hosszú távú gyógyír, ám most is így vagyok ezzel, szeretek verseket írni - feleltem neki a szemébe nézve. Nem kérdeztem semmit a múltjáról, nem szerettem volna belekontárkodni a dolgaiba, nem tartottam illendőnek. Időnként magamon is meglepődtem, nem is olyan rég még nem voltam ennyire tapintatos. - Na, és mi az amit nem szeretsz vagy utálsz? Ezt az oldaladat még nem ismerem - figyeltem rá kérdő tekintettel. Pár dologgal már tisztában voltam, hogy mit szeret csinálni, mi érdekli, de a fordítottjáról nem tudtam egyelőre semmit.
|
|
|
|
Angelica Black Wing INAKTÍV
extekergő offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 1143
|
Írta: 2020. január 19. 20:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=789940#post789940][b]Angelica Black Wing - 2020.01.19. 20:54[/b][/url] AuroraA vizsgák közeledtével egyre nagyobb a hajtás, én pedig igazán nem bánom, amikor van szabadidőm. Olyan szabadidőm, amit nem tölt ki a mandragóra íze, és amit nem kell olvasással töltenem. Ilyenkor a gondolataimba mélyedek, és azon töprengek, mi lehet a helyzet az iskolán kívül. Jun vajon jól érzi magát? Karácsonykor nem mentem haza, de egy boldog hangvételű levelet mégis kaptam hazulról. Pai, a macskás fiú elment cserediáknak. Vele is tartom a kapcsolatot, de így sem vagyok teljesen tisztában vele, mi a helyzet felé. Annyira elbambulok, hogy megfeledkezek arról, hogy nem egyedül vagyok. Egy elsőéves eridonos lány van még a teremben, és valószínűleg most könyvelt el magában furcsának. Mondjuk van is rá oka, hiszen lassan egy órája csendben ülök, és bámulok egy pontot a falon, miközben néha arrébb teszem a levelet a nyelvemmel. Így, hogy visszarázódok a kastély falai közé, rögtön elnézést kérek a lánytól, és bemutatkozok neki. Örülök, hogy akad beszélgetőpartnerem, mert néha unalmas csak a saját gondolataimat hallgatni. Igyekszem valamilyen érdekes témát felvetni, vagy legalábbis nem egy sablonnal nyitni a beszélgetést, de nincs ötletem. Közben eszembejut hogy nemsokára újraosztják a csapatokat a kviddicsben. - Te szeretsz kviddicsezni? - Nem szeretnék lapos beszélgetést, de most ennyire telik tőlem, remélem nem sértem meg vele a lányt.
|
|
|
|
Joyce A. Han INAKTÍV
"Racionáltalan" szám offline RPG hsz: 5 Összes hsz: 8
|
Írta: 2020. január 19. 22:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=789953#post789953][b]Joyce A. Han - 2020.01.19. 22:04[/b][/url] Angelica Unatkozott. Igen, ez a nap is eljött, Joy unatkozott. Nem találta sehol se a tesóját, hogy őt idegesítse az épp aktuális álmaival, ami persze másnap már teljesen más volt. Oké, még csak tizennégy éves, ráér eldönteni hogy mi lesz ha nagy lesz. Igaz hogy az idő nagyon hamar elrepül, de azért még van pár éve. Ha addig se tudja eldönteni, akkor meg valószínűleg a szülei fogják eldönteni mi legyen, mert az ő családjukban aztán nincsen olyan, hogy várjunk még egy évet. Szóval valahogy a társalgóba keveredett, gondolta ott talán talál jobb társaságot mint az ikertestvére. De a hely kongott az ürességtől. Vagyis volt ott egy másik lány, Joy még nem látta soha. Szóval ott ültek, és Joy nem mert hozzászólni a másikhoz, mert az elég ijesztően ült mozdulatlanul egy jó ideig. És mikor megszólalt a lány, aki bemutatkozása szerint Angelica, eléggé meglepődött. Joy persze szokása szerint hangosan beszélt, szóval nyugodjék békében a Levitás lány füle. - Kviddics? Nem kviddicseztem még soha, de őszintén nem is érdekel. - megvonta a vállát. Még a Bagolykő előtt focizott, de aztán azt abbahagyta mikor ide került, amúgy meg nem foglalkoztatja más sport. És Angelica füleiért egy perc néma csendet, Joy annyira hangosan beszélt szegényhez.
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 91
|
Írta: 2020. január 25. 20:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790562#post790562][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.01.25. 20:13[/b][/url] Nakahara Daisuke Itt van újra a hétvége, és arra kell ráébrednem, nem voltam felfedező úton a kastélyban. Eljött ennek is az ideje. Fogalmam sincs, merre kezdjem, vagy hova is menjek. Melyik az a hely, ahova a legérdemesebb lenne mennem. Megkérdezettem volna idősebbeket erről, de ez legyen az én hibám. Kilépek a házam területéről, megy néhány lépcsőfokot, és találomra az egyik folyosóra lépek. Elmegyek balra, hátha kilyukadok valami érdemes helyre. A kastély azon része már ismerős, amelyiken a tantermek vannak, pontosabban azok a tantermek, ahova nekem kell mennem. Itt az idő arra, hogy ismeretlent is megismerjem. Mikor ideérkeztem, abban a hitben voltam, hogy egy héten belül találok olyan társat, akivel ezt a felfedezőutat megteszem, nem kell egyedül császkálnom. Nem így alakult, magamra maradtam, de nem lehetek mindig a szobámban, és házamban. Így magányomban kell megtennem a kastély megismerését. Egy egyszerű ajtóra vagyok figyelmes, amin a társalgó felírat díszeleg. Fel is kelti az érdeklődésemet. Nem is gondolkozom azon, mit tegyek. Lenyomom a kilincset, és már bent is vagyok a helyiségben. Meg vagyok lepve. Ellentéte a nyílászárónak a helyiség. Nagy, ami gondolom annak tudható be, hogy mind a négy ház tagjai látogathatják. Persze a falak itt is tele vannak festményekkel, amiben ide oda mennek a portrék. Borzasztó nehéz lesz ezt megszokni. Vannak itt páran, de szombat este ne is csodálkozzon ezen senki Nem is toporgok sokáig, az egy kanapéra ülök, ami a kandallónál helyezkedik el. Csodálkozom azon, hogy itt nem ül senki. Lehet nemrég mentek el innen. A ropogó tűznél kellemes érzés üldögélni. Látom, több kis sziget van kialakítva, ahol a diákok egyes csoportjai diskurálhatnak. Kellemes hely, tetszik így pár perc alatt is. Most már csak egy beszélgető társ kellene, remélem nem sokáig leszek egyedül.
|
|
|
|
Nakahara Daisuke INAKTÍV
Wannabe artist boi offline RPG hsz: 45 Összes hsz: 184
|
Írta: 2020. január 26. 15:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790691#post790691][b]Nakahara Daisuke - 2020.01.26. 15:51[/b][/url] Ian A potensional new friendFáradtan, a megszokott bő, pasztell szerelésemben battyogok le a Levita körletből. Mostanság túlságosan is begubóztam, ami pedig nem valami szerencsés. Barátokat vagy legalább is ismerősöket kellene szereznem, hogy ne úgy járjak, mint odahaza Japánban. Nem szeretnék megint a siket, fura nerd lenni, akivel senki sem foglalkozik. A folyosók a kései órához mérten meglepően élettel teliek. Jogos, hisz nemsokára takarodó, gondolom, még elintézik a diákok az egyéb ügyes bajos dolgaikat. Legalább nekik van céljuk, nem úgy, mint nekem. Volt egy elképzelésem, hogy mit fogok ma csinálni, aztán nem lett belőle semmi. Csak punnyadtam egész nap, kihasználva a szombat adta lehetőségeket. Azaz a végre nyugodt alvást. Úgyhogy igen, fogalmam sincs, hogyan fogok ma aludni, tekintve, hogy egész nap azt csináltam. Befordulok egy újabb sarkon, majd elcsoszogok a társalgó mellett. Aztán megtorpanok, majd hátrálni kezdek, mígnem farkasszemet nézek a helyiség ajtójával. Már egy ideje rontom a kastély levegőjét, mégsem voltam még sosem ebben a teremben. Így hát lenyomom a kilincset, majd ügyelve arra, hogy a hónom alá szorított füzet ki ne essen, kinyitom az ajtót. Odabenn rögtön hanyatt vág a helyiség tágassága és az a csomó kék, amivel el van látva. Na meg az elmaradhatatlan kandalló, amiben most is ropog a tűz. Előre sétálok, majd helyet foglalok az az előtt elterülő kanapén. Látom, nem vagyok egyedül, így mielőtt felcsapnám a vázlatfüzetem, hogy készítsek egy gyors sketchet a szobáról, még küldök neki egy biztató mosolyt.
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 91
|
Írta: 2020. január 26. 18:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790707#post790707][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.01.26. 18:14[/b][/url] Nakahara DaisukeGondolkodóba ejt, mennyire megváltozott az életem az elmúlt pár héten belül. Még nem tudom meg mondani, milyen irányba. Ez a kétkedés, most azért lehetséges bennem szerintem, mert még nagyon idegen a hely. Ahogy jobban megtalálom a helyem, nem lesz itt gong, hogy jó helyen vagyok. Nem annyira kell temetni magam, hiszen volt alkalom, hogy megismerjek embereke, diáktársakat a tanórákon kívül is. Időközben egy srác ül le a másik kanapéra a kandalló mellé. Úgy látom el van foglalva, rajzot készít. Remélem nem engem, mert nem szeretem, ha fotóznak. Belemagyarázom ezt a dolgot biztos. Elereszt egy mosolyt, amire az előző gondolatom el is illan, mint a kámfor. Megszólíthatom vajon munka közben, most felnéz a tűz felé. Itt a lehetőség. Gyorsan a kanapé másik végébe húzódok, amivel remélem nem hozom rá a frászt. - Szia! Remélem nem zavarlak, mivel látom egy rajzon dolgozol. Nevem Ian Fraser Kilmister, szólíts Iannak, mint mindenki. Elsőéves Navinés vagyok. Új a kastélyban, és az iskolában. - Kezdem bemutatkozással a lány megszólítását, remélve nem zavarom, nem fog haragudni rám, hogy beszélgetést próbálok kezdeményezni vele. - Még ismerkedek a hellyel, véletlen akadtam rá erre a közös társalgóra. Elsőre is nagyon bejön, gyorsan megkedveltem. Itt az a jó, hogy lehet ismerkedni a többi három ház tagjaival is. - Barátságos hangnemben beszélek, nem akarom elijeszteni a társaságomtól, hanem éppen ellenkezőleg. Szeretném megismerni őt, amennyiben ő is benne van ebben.
|
|
|
|
Nakahara Daisuke INAKTÍV
Wannabe artist boi offline RPG hsz: 45 Összes hsz: 184
|
Írta: 2020. január 28. 15:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790916#post790916][b]Nakahara Daisuke - 2020.01.28. 15:42[/b][/url] A potensional new friendMég épphogy csak belekezdek a belső tér papírra vetésének, de már látom, hogy ez nem fog menni. Mindig is volt ami gyengébben ment nekem, s ezek közül egyik a perspektíva e területen való megmutatása volt. Vagy az is lehet, hogy csak fáradt vagyok. Vonalaim egyáltalán nem egyenesek, inkább hasonlítanak egy tekergő kígyóhoz, ahogy ki-kikandikálnak a papírról. Lemondóan sóhajtok egyet, miközben műveleteim során kidugott nyelvem visszahúzom a számba. Olyannyira hozzászoktam ehhez a hóbortomhoz, hogy már észre sem veszem, ha a testrészem indokolatlan módon kinn van a számból. Tudom, nem a leggusztább látvány, de most mit tudnánk vele kezdeni? Mikor a fiú elkezd hozzám beszélni, először nem szánok neki sok figyelmet. Mivel siket vagyok és a hallókészülékem nem hordom, így nem veszem észre, ha valaki hozzám beszél, csak akkor, ha arra én is figyelek. És mivel most a rajzolással voltam elkeveredve, így szegény kicsit el lett hanyagolva. Csak akkor eszmélek fel, mikor a kanapé azon részét próbálom a füzetembe varázsolni, ahol ő is ül. Elkapok néhány szót az ajkairól, ami arra enged következtetni, hogy valami bemutatkozásféle zajhatott le nemrég. Igaz akkor már rámosolyogtam, mikor beléptem a terembe, de most hogy leplezzem hanyagságom, még egyszer megteszem. Gondolhattam volna, hogy csevegésbe fog kezdeni, elvégre is ez egy másik ország, itt nem olyan mogorva mindenki, mint a Mahoutokoróban. Csak nyugalom, Dai. Nem lesz semmi baj. - Szia! Lenni Nakahara Daisuke, de mindenki szólít Dai – azzal, ahogy lefirkantottam neki a szavakat, feltartom az imént még a rajzokkal teli füzetemet, hogy el tudja olvasni kacskaringós és mellékesen elég helytelen nyelvtannal megtűzdelt mondataimat. Hiába vagyok már vagy egy fél éve a kastélyban, a magyar nem a legkönnyebb nyelv a világon, még így se, hogy elvileg a japán és ez sokban hasonlít egymásra. Ha engem kérdeztek, szerintem még így is bonyolult. Bele se akarok gondolni, hogy egy olyan embernek milyen nehéz lehet, aki nem ismeri, mondjuk az ékezetes hangokat. Szerencsétlenek. - Lenni kellemes – jegyzem még meg egy apró kis aláfirkantásban, aztán meg csak ülök a popsimon, köztünk a füzettel, kezeimet szorosan a fenekem alá szorítva, miközben előre-hátra dülöngélek. Nem tudom, hogy ilyenkor mit szokás csinálni. Általában nem szoktak csak úgy megszólítani, főleg nem kedves szavakkal. A bántásokhoz már úgy ahogy hozzá vagyok szokva, de ha valaki gyengéden bánik velem… na az, egy teljesen új világ számomra.
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 91
|
Írta: 2020. január 29. 17:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790999#post790999][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.01.29. 17:52[/b][/url] Dai Nem kicsit lepődök meg, amikor a lapra ír, és azt mutatja nekem. Bemutatkozik, ami jó neveltségre utal. Így kommunikál a fiú. Nem tudom hova tenni hirtelen, viccel velem vagy ez valamilyen védekezési dolog, ha idegen szólítja meg. Elmosolyodik, de ettől függetlenül látom, hogy nagyon feszeng. Ebből következtetek arra, ez nem poénkodás, hanem valami komoly dolog van a háttérben, amiért így létesít velem kapcsolatot. Azon agyalok, miképpen is kérdezzek erre rá, vagy hozzam fel. Őszinte ember vagyok, szeretek egyenesen beszélni, a lényegre térni. Nem mindegy hogyan teszem ezt, bunkó nem vagyok. - Nem kell félni, csak ismerkedni szeretnék veled. Nem kell félni. Azért is vagyok itt ebben a szobácskában, hogy emberekkel beszélgessek. - Körbenézek a helyiségben, egyre jobban tetszik, és érzem magam itt. Mosolyogva beszélek hozzá, éreztessem vele, minden rendben, nem kell félnie. Nem én vagyok az az ember, aki bántani fogja. Inkább ellenkezőleg, minél barátságosabb szeretnék vele lenni. Ránézek, folytatom a mondandómat. - Te mióta vagy az iskola tanulója. Gondolom te kiismered magad már a kastélyban. Jobban, mint én szerintem. - Mesélem neki úgy, hogy nem is tudom, érdekli e a dumám. Untatni nem szeretném, de nem annak az embernek nézem, aki letámadna engem a szószátyárságával. Kíváncsi vagyok a válaszára amúgy.
|
|
|
|