A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790562#post790562][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.01.25. 20:13[/b][/url]

  Itt van újra a hétvége, és arra kell ráébrednem, nem voltam felfedező úton a kastélyban. Eljött ennek is az ideje. Fogalmam sincs, merre kezdjem, vagy hova is menjek. Melyik az a hely, ahova a legérdemesebb lenne mennem. Megkérdezettem volna idősebbeket erről, de ez legyen az én hibám. Kilépek a házam területéről, megy néhány lépcsőfokot, és találomra az egyik folyosóra lépek. Elmegyek balra, hátha kilyukadok valami érdemes helyre. A kastély azon része már ismerős, amelyiken a tantermek vannak, pontosabban azok a tantermek, ahova nekem kell mennem. Itt az idő arra, hogy ismeretlent is megismerjem. Mikor ideérkeztem, abban a hitben voltam, hogy egy héten belül találok olyan társat, akivel ezt a felfedezőutat megteszem, nem kell egyedül császkálnom. Nem így alakult, magamra maradtam, de nem lehetek mindig a szobámban, és házamban. Így magányomban kell megtennem a kastély megismerését. Egy egyszerű ajtóra vagyok figyelmes, amin a társalgó felírat díszeleg. Fel is kelti az érdeklődésemet. Nem is gondolkozom azon, mit tegyek. Lenyomom a kilincset, és már bent is vagyok a helyiségben. Meg vagyok lepve. Ellentéte a nyílászárónak a helyiség. Nagy, ami gondolom annak tudható be, hogy mind a négy ház tagjai látogathatják. Persze a falak itt is tele vannak festményekkel, amiben ide oda mennek a portrék. Borzasztó nehéz lesz ezt megszokni. Vannak itt páran, de szombat este ne is csodálkozzon ezen senki Nem is toporgok sokáig, az egy kanapéra ülök, ami a kandallónál helyezkedik el. Csodálkozom azon, hogy itt nem ül senki. Lehet nemrég mentek el innen. A ropogó tűznél kellemes érzés üldögélni. Látom, több kis sziget van kialakítva, ahol a diákok egyes csoportjai diskurálhatnak. Kellemes hely, tetszik így pár perc alatt is. Most már csak egy beszélgető társ kellene, remélem nem sokáig leszek egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790707#post790707][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.01.26. 18:14[/b][/url]

Gondolkodóba ejt, mennyire megváltozott az életem az elmúlt pár héten belül. Még nem tudom meg mondani, milyen irányba. Ez a kétkedés, most azért lehetséges bennem szerintem, mert még nagyon idegen a hely. Ahogy jobban megtalálom a helyem, nem lesz itt gong, hogy jó helyen vagyok. Nem annyira kell temetni magam, hiszen volt alkalom, hogy megismerjek embereke, diáktársakat a tanórákon kívül is. Időközben egy srác ül le a másik kanapéra a kandalló mellé. Úgy látom el van foglalva, rajzot készít. Remélem nem engem, mert nem szeretem, ha fotóznak. Belemagyarázom ezt a dolgot biztos. Elereszt egy mosolyt, amire az előző gondolatom el is illan, mint a kámfor. Megszólíthatom vajon munka közben, most felnéz a tűz felé. Itt a lehetőség. Gyorsan a kanapé másik végébe húzódok, amivel remélem nem hozom rá a frászt.
 - Szia! Remélem nem zavarlak, mivel látom egy rajzon dolgozol. Nevem Ian Fraser Kilmister, szólíts Iannak, mint mindenki. Elsőéves Navinés vagyok. Új a kastélyban, és az iskolában. -
 Kezdem bemutatkozással a lány megszólítását, remélve nem zavarom, nem fog haragudni rám, hogy beszélgetést próbálok kezdeményezni vele.
 - Még ismerkedek a hellyel, véletlen akadtam rá erre a közös társalgóra. Elsőre is nagyon bejön, gyorsan megkedveltem. Itt az a jó, hogy lehet ismerkedni a többi három ház tagjaival is. -
 Barátságos hangnemben beszélek, nem akarom elijeszteni a társaságomtól, hanem éppen ellenkezőleg. Szeretném megismerni őt, amennyiben ő is benne van ebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=790999#post790999][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.01.29. 17:52[/b][/url]

  Nem kicsit lepődök meg, amikor a lapra ír, és azt mutatja nekem. Bemutatkozik, ami jó neveltségre utal. Így kommunikál a fiú. Nem tudom hova tenni hirtelen, viccel velem vagy ez valamilyen védekezési dolog, ha idegen szólítja meg. Elmosolyodik, de ettől függetlenül látom, hogy nagyon feszeng. Ebből következtetek arra, ez nem poénkodás, hanem valami komoly dolog van a háttérben, amiért így létesít velem kapcsolatot. Azon agyalok, miképpen is kérdezzek erre rá, vagy hozzam fel. Őszinte ember vagyok, szeretek egyenesen beszélni, a lényegre térni. Nem mindegy hogyan teszem ezt, bunkó nem vagyok.
 - Nem kell félni, csak ismerkedni szeretnék veled. Nem kell félni. Azért is vagyok itt ebben a szobácskában, hogy emberekkel beszélgessek. -
 Körbenézek a helyiségben, egyre jobban tetszik, és érzem magam itt. Mosolyogva beszélek hozzá, éreztessem vele, minden rendben, nem kell félnie. Nem én vagyok az az ember, aki bántani fogja. Inkább ellenkezőleg, minél barátságosabb szeretnék vele lenni. Ránézek, folytatom a mondandómat.
 - Te mióta vagy az iskola tanulója. Gondolom te kiismered magad már a kastélyban. Jobban, mint én szerintem. -
 Mesélem neki úgy, hogy nem is tudom, érdekli e a dumám. Untatni nem szeretném, de nem annak az embernek nézem, aki letámadna engem a szószátyárságával. Kíváncsi vagyok a válaszára amúgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=791096#post791096][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.01.30. 17:09[/b][/url]

  Nagyon visszahúzódó fiú, szinte már nagyon gyanús, de szerintem nagyon is jó indulatú. Legalábbis eddig ezt vettem le abból a kis időből, mióta itt van. Lehet a szorongásai miatt nem tud megszólalni, ha emberrel kellene beszélni. Szerintem egyáltalán nem, ha az emberekkel való kapcsolatfelvétel lenne gond, nem is jönne ide. Valami más van ebben. Nem vagyok tapintatlan, nem hozom szóba, majd kiderül minden.
 - Elsőéves vagyok, de ezt már mondtam a bemutatkozásnál. Navinés. Nem rég kezdtem itt, kicsit egyedül érzem magam, de most már kezdek megismerni embereket. Át kell szoknom, hogy itt tanulok. Ezt az egész varázslós dolgot. Hiába vagyok aranyvérű, szüleim, nagyszüleim mugliként éltek, így én is. Nem is tudom miért hagytak fel ezzel az egésszel. Rendes varázstalan állásuk van, abban a közegben élünk. Ezért kell mindent tanulnom. Te honnan jöttél? Mesélsz egy kicsit magadról? Persze, ha szeretnél, én nem erőltetek rád semmit. -
 Mesélek neki magamról, ezt még nem tettem eddig senkinek, bár nem sok emberrel találkoztam a kastélyban. Nem tudom, Dai szimpatikus, pedig furcsa, a pozitív értelemben. Szerintem nagyon is jó társaság, jobban meg fog nyílni, ahogy többet beszélgetünk. Kíváncsi vagyok rá, ő hogyan is került ide. Hiszen, ha jól vettem ki, ő Japánból jött ide.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=791315#post791315][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.02. 10:31[/b][/url]

  Már többet mond el magáról, ami jó, mivel érdekel a személye, honnan jött. Japánból származik, sajnálom, hogy az anyagiak miatt kellett eljönniük. Örülök annak, hogy itt van, szerintem jó helyen van az iskolában. Fel fog ő itt oldódni, csak neki több idő kell.
 - Szép kultúrával rendelkeztek. Számomra sok a szabály nálatok, de ebben rejlik a szépsége is az egésznek. Ami nagyon szimpatikus, az a tisztelet, ami nálatok nagyon fontos, ez jó dolog. -
 Elmondom a kis véleményemet neki. Mesél a családjáról, neki sem mondták el milyen családból származik, a varázslat szempontjából. Szóval, van egy közös pont kettőnkben.
 - M is mugliként éltünk eddig, vagyis szüleim még mindig. Ahhoz képest, hogy aranyvérűek vagyunk. Nem nagyon szeretem ezt kidomborítani, milyen is család varázslóság szempontjából, hiszen nem ez a lényeg. Inkább az elsődleges számomra, milyen vagy a másikkal, aki más közegből jön, mint én. Így mindegy milyen a származása. Nekem is akkor mondták el mi a helyzet, mikor átadták a levelet, hogy felvételt nyertem ide. Szeretek muglik közt lenni, bár már tudom mi volt a furcsa dolgaim mögött, amikor valami megmagyarázhatatlan dolgot tettem. Nem tudtam, hogyan is csináltam, és mi váltotta ki. Az utóbbira valamelyest lehet következtetni. Te szerettél az emberek közt élni? -
 Mesélek a kettőnk közös pontjáról, én hogyan vélekedem erről, és hogyan éltem meg. Nem merek sokat beszélni, nem akarom untatni, hogy idő előtt elmeneküljön mellőlem. Inkább rákérdezek, mi az ő véleménye, ő hogyan élte meg eddig a dolgokat. Kíváncsian várom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=791429#post791429][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.02. 21:12[/b][/url]

Kezd felengedni Dai, és ez jó. Szerintem kezdi jól érezni, vagyis nem érzi olyan feszültnek magát. Egyre többet kérdez, aminek örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy jó társaságnak tart, és bízik bennem. Elmondja, hogy belülről nem érzékelte olyan szigorúnak a japán neveltetést, mint ahogy azt a kívülállók szokták. Mesél arról, hogy szeretett a muglik közt élni, ebben hasonlítunk.
 - Akkor van egy közös bennünk. Én is szerettem az emberek közt élni. Nem olyan régen tudtam meg, hogy különbözök tőlük, de nem tartom így sem különbnek magam attól, hogy tudok varázsolni. Sosem szerettem az ilyen megkülönböztetést, de ezt már mondtam. Ott is megvan az a lenézettség, mint a varázslótársadalomban. Van, ami sehol sem változik, hanem ugyanúgy megvan, legyen az ember bárhol. -  
 Mondom ezt neki szomorúan sóhajtva, hiszen az ilyen mind elborzaszt. Nem tehetek róla, az ilyen mindig felháborít.
 - Mivel nem tudtam, hogy varázsló vagyok, így nem volt semmiféle negatív érzésem emiatt. Hiányzik az ottani világ, hiszen azt szoktam meg, ott vannak a barátaim. Előre tekintek, mert itt is találok barátokat, szimpatikus embereket. Olyanokat, mint te Dai. Ellenségei, és olyan emberek, akiket nem annyira bírsz mindenhol lesznek, de szerintem ez a világ rendje. -
 Vázolom a helyzetet a fiúnak. Nem akartam ilyen hosszú monológot mondani, de így sikerült. Remélem nem untatom. Látszólag egyre jobban érzi magát. Kár lenne, ha elveszne itt a tömegben, szerintem egy nagyon értékes ember. Én annak tartom őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=795397#post795397][b]Ian Fraser Kilmister - 2020.02.23. 11:14[/b][/url]

Dai egyre szimpatikusabb, ahogy látom, ő is kezd egyre jobban felengedni a kezdeti feszültségből. Távolságtartó, szerintem túlzottan is. Amint elmondja, hogy nem hall, egyből be is igazolódott a sejtésem. Számomra nem gond, de eltudom képzelni, miket élhetett, vagy még mindig él át a diáktársai közt. Nem minden gyerek tudja tolerálni ezt a dolgot sajnos.
- Igen, szimpatikus srác vagy. Számomra nem gond a dolog, jelezd amennyiben valami gond van. Megpróbálok segíteni. -
 Szüleim mindig úgy neveltek, hogy segítsen az ember a másikon, hiszen azért vagyunk. Vannak gonosz emberek, olyanok, akiknek semmi nem elég. Meg kell válogatni, ki érdemli meg a segítséget, ki nem.
- Soha nem értettem, miért kell a másikat bántani olyan dolgokért, amin segíteni kellene. Nem értik a dolgokat, szerintem ez a probléma. Félnek az olyan emberektől, akik nem olyanok, mint ők, ezért inkább piszkálják. -
 Nem ragozom tovább. Nem szeretném felkavarni a dolgokat a fiúban. Remélem elfogja fogadni a felajánlásomat. Hozzám bármikor fordulhat, amiben tudok segítek neki.