A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=746973#post746973][b]Dana Straw Berry - 2019.01.20. 22:13[/b][/url]

Mostanság elég eseménytelenül teltek a napjaim és tele tanulással. A Navine nagyját sikerült megismernem, de a testvéremen kívül még mindig elég magányosnak éreztem itt magam. Valahogy arra számítottam, hogyha ott hagyom a szülői házat, akkor végre jobban fogom érezni magam és önállosulhatok, de nem azt kaptam, amire számítottam. A házbéliek nagyon befogadóak voltak, de egyelőre nem sikerült szert tennem olyan emberre, akivel mindent átbeszélhetek, megoszthatom a titkaimat, a gondolataimat stb. Nem is erőltettem persze a dolgot. Mindig nagyon felvillanyozott, amikor a tesómmal talizhattam, olyankor végre úgy éreztem, hogy a családommal vagyok és nem vagyok magamra utalva. Ezen a napon is sokat kellett tanulnom, úgyhogy elhatároztam, hogy kicsit kiszellőztetettem a fejemet egy tábla csoki társaságában. Az utam egyenesen a társalgóba vezetett, leültem egy szimpatikus helyre és elkezdtem majszolni a csokimat. Egy fekete nadrágot viseltem világoskék pulóverrel és fekete magasszárú csizmával. A hajamat kiengedve hagytam, gondosan megfésülve. Nagyon meglepődtem, amikor egy ismeretlen diák odajött hozzám, hiszen általában senki sem kereste a társaságomat.
- Öhm... szia? - kérdeztem vissza. Kicsit cikin éreztem magam, talán a pirosság is megjelent az arcomon, hiszen egyáltalán nem számítottam társaságra.
- Kérsz csokit? - nyújtottam felé a tábla csokimat, amelyből alig ettem még valamit. Talán ez a gesztus elfeledteti vele, hogy ilyen bénán viselkedtem, legalábbis ebben reménykedtem. Közben egy kínos mosolyt ejtettem társalkodó partnerem felé, még sose voltam ennyire zavarban, mint most, igazából nem is tudtam, hogy mire fel viselkedtem ilyen furán. Végül is benne volt a pakliban, hogy bárki megszólíthat és odaülhet hozzám a társalgóban, csak nem voltam erre felkészülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=747052#post747052][b]Dana Straw Berry - 2019.01.21. 23:20[/b][/url]

Kicsit megszeppenve láttam, hogy hirtelen erősen elkezdett gondolkodni, mit is válaszoljon. Nálam nem volt kérdés sose, ha édességhez jutottam, mindig éltem vele, de szerencsére ez nem látszott meg az alakomon. Anyáék sokszor kérdezgették, hogy hova tűnik el az a sok édesség, amiket elfogyasztottam. Hát én se tudtam erre érdemleges választ adni nekik, de hogy rajtam nem rakódott le, az biztos. Mondjuk elég sokat mozogtam, ez is biztos közrejátszott a dologban. Végül a másik diák kért egy kockát a finomságból.
- Tessék, törjél belőle amennyit gondolsz  - nyújtottam feléje a tábla csokit. Nem tudtam, hogyan reagált volna, ha én magam töröm le, valaki nem szereti, ha más hozzányúl a "részéhez" vagy finnyásabb, úgyhogy mivel nem ismertem őt, rá hagytam ezt a feladatot.
- Mondd csak, mitől van ilyen jó kedved? - kérdeztem tőle elcsodálkozva, mert feltűnt, hogy egyfolytában vigyorog.
~ Talán nyert a varázslottón? Jó jegyet kapott? Megdicsérte valaki? Shoppingolt? Mondjuk a vásárlás engem is mindig feldob. Vagy talán valami varázslat hatása alatt áll? ~
- Nekem is adhatnál abból a csodaszerből - tettem egy utalást a jó kedv lehetséges kiváltó okára visszamosolyogva. Közben én is ettem még egy kockát a csokimból. Tudtam, hogy ez is gyorsan el fog fogyni, sose tudtam megállni, hogyha édesség van előttem, ne faljam be az egészet.
- Leülhetsz ám, nem harapok... annyira - közöltem vele komoly képet vágva, majd újra elmosolyodtam. A kezére pillantva láttam, hogy valami nem stimmt, de voltam annyira jól nevelt, hogy nem kérdeztem meg tőle pár mondatnyi kommunikáció után, hogy milyen baleset történt vele. Meg valaki amúgy se szeret bizonyos dolgokról beszélni, úgyhogy gyorsan újra a csokoládéra vetettem a pillantásomat.
- Milyen kihalt ez a hely, látszik, hogy mindenki tanul vagy van jobb dolga is, mintsem hogy itt legyen. Te nem unod szét az agyad itt? - kérdeztem tőle kissé elhaló hangon. Kicsit lehangoló volt számomra, hogy egy csokoládé társaságában kellett elütnöm az időmet, úgyhogy nem is bántam idő közben lett csevegő partnerem, még az se zavart, hogy egyáltalán nem ismertem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=747524#post747524][b]Dana Straw Berry - 2019.01.26. 20:24[/b][/url]

- De jó neked! - válaszoltam neki somolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az örökös jó kedv és mosoly csak egy álca részéről a külvilág felé vagy valóban ennyire pozitív kisugárzású és jókedélyű a beszélgetőpartnerem. Persze tudtam, hogy felesleges ezen morfondíroznom, hiszen egyáltalán nem ismertem, de azért átfutott a fejemben ez a gondolat.
- Örvendek. Dana Straw Berry - nyújtottam feléje a kezem bemutatkozásként.
- Ó, Moon mint a hold? Na, és hogy szoktak hívni? Melyik a keresztneved vagy beceneved? - kérdeztem tőle zavarosan vigyorogva. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyik lehet a keresztneve, így egyelőre a "holdgyermek" becenevet adtam neki magamban, ha már benne volt a nevében az éjszaka világító égitest.
Közben eszembe jutott, hogy lehet, hogy a kézfogás nem igazán illett a képbe, mert mindenki másképp üdvözli a másikat és valakinek igénye se volt rá. Megvártam inkább, hogy reagál erre a gesztusra.
- Ó értem, akkor fantáziából nincs hiányod - utaltam az álmodozásra, miután válaszolt a kérdésemre.
- Mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél, merre tartasz? - kérdeztem tőle sejtelmesen, miközben egy újabb kockák törtem a csokimból. Közben érdekfeszítően néztem rá, hogy lássa, valóban érdekel, amit mond, nem csak amolyan "töltsük ki az időt valamivel" stílusban nyomom a kommunikációt. A társalgóban körbenézve nem változott a helyzet, most is eléggé kihalt volt, sőt, két ember el is hagyta a helyiséget, szóval rajtunk kívül alig lézengett valaki körülöttünk. Annyira nem bántam a dolgot, mert legalább nem kellett hallgatnom mások duruzsolását és végre nyugi volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=748596#post748596][b]Dana Straw Berry - 2019.02.03. 13:40[/b][/url]

Láttam, hogy a társalkodó partnerem kicsit hezitált a kézfogásnál, majd egy idő elteltével viszonozta azt. Jót mosolyogtam magamban, de nem rajta, hanem a tényen, hogy mennyire mások a szokások mindenhol. Itt természetes volt ez a bemutatkozási forma, a szüleim pedig belém nevelték az udvariasságot.
- Rendben, akkor Moon-nak foglak hívni - közöltem vele vidáman. Ezt egyszerűbb volt megjegyeznem és a hangzása is tetszett.
- Wow, az klassz. Ott még nem jártam. Jobban tetszik Magyarország, mint a hazád? - kérdeztem tőle érdeklődve. Azt tudtam, hogy egy fejlettebb országból jött, legalábbis mugli téren jóval előrébb jártak szinte mindenben, mint ezen a helyen.
- Izland. Nagyon szeretem azt a helyet. Vissza is vágyom valamennyire, de azért jó távol lenni a szülői háztól - magyaráztam neki gyors gondolatmenetemet.
- Na, és vannak tesóid vagy egyke vagy? - kérdeztem tőle, ha már a származásról esett szó. Én örültem, hogy nem egyke voltam, de persze biztosan annak is meg voltak az előnyei. Közben arra lettem figyelmes, hogy két idősebb diák nekiállt veszekedni a velünk szemben lévő asztalnál. Nem túl kedves szavakkal illették egymást és egy könyvet ráncigáltak ide-oda, úgy tűnt, hogy mindkettejüknek arra fájt a foguk.
- Micsoda emberek. Ez olyan gyerekes dolog. Képesek egy könyvön civakodni - állapítottam meg komor hangsúllyal. Sose érettem, hogy lehet kis hülyeségeken vitatkozni és bolhából elefántot csinálni. Persze időnként velem is előfordult ez, mint mindenki mással, de akkor sem értettem a kiváltó okát az egész hercehurcának. Főleg nem idősebb korosztálynál, mert gyerekeknél megszokott volt, hogy képesek egy tárgyon is civakodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=749330#post749330][b]Dana Straw Berry - 2019.02.09. 19:47[/b][/url]

- Persze! Hisz a nővérem is így hív! - hangzott el rögvest a válasz. Végül is ez a szó benne volt a nevemben és csöppet sem zavart, ha így hívnak, sőt, még imponált is. Szerintem nagyon cuki elnevezés volt.
- Ó, értem - válaszoltam neki kurtán. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire ne legyen valaki kíváncsi a szülőhazájára, de valahogy a srác visszajelzéséből kivettem, hogy ő bizony nem az, szóval jobbnak láttam nem firtatni a dolgot.
- Igen, valóban az. Én nagyon szeretem, időnként hiányzik is. De tudod, azért jó távol lenni a szülői felügyelettől valamilyen szinten - tettem hozzá csendesen.
- Klassz! Akkor legalább többen vagytok! - feleltem válaszként. Én is örültem, hogy nem egyke voltam, hiszen így nem voltam teljesen magamra utalva és tudtam, hogyha bármi gebasz beüt, később számíthattam a tesóimra. Persze ez fordítva is ugyanígy volt.
- Hát sok ilyen eset van itt is - utaltam keserűen az imént lezajlott eseményekre. Fura volt látni, hogy ennyi idősen ilyen gyerekesen tudnak viselkedni az emberek.
- És mi leszel, ha nagy leszel? Tudod már? - tettem fel a kérdést a fiúnak. Én még semmit sem tudtam a jövőmről, de sok olyan emberkét ismertem, akik már előre tudták, hogy mik szeretnének lenni a későbbiek folyamán.
- Mi a hobbid? - folytattam tovább a társalgást. Egyszerűen csak érdekelt, hogy mit szeret csinálni Moon a szabadidejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=749502#post749502][b]Dana Straw Berry - 2019.02.10. 17:42[/b][/url]

Láttam, hogy a srác erősen elgondolkodott, mikor válaszoltam neki a szülői felügyeletes dologgal, így hozzátettem még egy gondolatot:
- Nos, én nagyon szeretem a szüleimet, remek a kapcsolatunk, de azért jó távol lenni tőlünk úgy értve, hogy nem figyelik minden lépésemet és nem szabályoznak annyira.
Igazából nem tudom minek magyarázkodtam, csak úgy éreztem, hogy ezt még feltétlenül közölnöm kell vele, nehogy félreértse a dolgot és azt higgye, hogy nem jó a kapcsolatom az őseimmel. Bár igazából azt se kellett volna közölnöm vele, ha úgy lett volna, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj kinyilatkoztatnom magam.
- Ó, ezek remek tervek. Legalább tudod mit akarsz. Mondjuk egy speckó étteremben simán el tudlak képzelni. Na, és főznél is vagy csak tulajként lennél jelen? - kérdeztem vissza rögtön. Simán kinéztem a fiúból, hogy akár még főzni is beállna, mert miért is ne?
- Igazából én még nem gondolkodtam ezen, de például imádom az állatkákat, viszont annyira nem jók a jegyeim, hogy állatorvos legyen és nem vagyok túl kitartó a tanulásban sem. Olaszul tanulgatok, az érdekel, lehet, hogy aztán valami olaszos melóm lesz. De szeretek aerobikozni is, szóval akár edző is lehetek, ha úgy alakul. A lehetőségek tárháza végtelen - feleltem neki álmodozó hangnemben.
- Fogadjunk, hogy a Csillagászat a kedvenc tantárgyad! Biztos nagyon kedvel téged Várkonyi bá' - válaszoltam somolyogva, mikor megtudtam, hogy Moon imádja a csillagos égboltot kémlelni. Nem is volt ebben semmi kivetni való, én is szerettem időnként a sötét eget vizslatni.
- Én szeretek sportolni, aerobikozni szoktam, olaszul tanulni, olvasni izgalmas regényeket, chatelni a telómon. Szóval semmi extra, időnként szeretek olajat tenni a tűzre, hogy ne legyen unalmas az élet. Hisz úgy jó, ha zajlik, nemde bár?  - mondtam neki, miközben széles mosolyra húztam az ajkamat.
- Neked van mobilod? Bírod a mugli cuccokat? - tettem fel a következő kérdésemet érdeklődő tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=771763#post771763][b]Dana Straw Berry - 2019.09.08. 00:21[/b][/url]

Megbeszéltük Márkkal, hogy megnézem a verseit meg csevegünk kicsit, így küldtem neki egy baglyot a helyszínnel és az időponttal kapcsolatban. A választásom a Társalgóra esett, mert ott kényelmesen le tudtunk ülni, ráadásul mostanság alig voltak ott diákok, úgy látszott, inkább kimennek kihasználni a napsütéses időjárás utolsó napjait. A megbeszélt napon eléggé meleg volt, így egy egyberészes, ámde mégis kényelmes nyári ruhát választottam, a hajamat pedig mosás után kiengedve hagytam. Nagyon kíváncsi voltam Márk verseire, meg egyébként is kellemes társaságnak bizonyult a konyhában, így izgatottam róttam a folyosókat, hogy aztán odaérjek a megbeszélt helyszínre. Úgy tűnt, hogy elsőnek értem oda, rajtam kívül csak néhány diák lézengett a teremben, szóval eléggé nyugodt, háttérzaj mentes beszélgetésnek nézhettünk elébe. A vizsgák egy részével végeztem már, ráadásul elég jól sikerültek, már csak néhány volt hátra. Nagyon jó kedvem volt részben emiatt is, úgyhogy mosolyogva foglaltam helyet az egyik üres asztalnál. Mostanság eléggé lefoglalt a tanulás, így a barátaimmal sem volt igazán időm találkozni, amit nagyon sajnáltam. Megfogadtam magamban, hogy a közeljövőben, amint vége a vizsgáknak, időt fogok szakítani rájuk. Szerencsémre ők se nehezményezték, hogy nem igazán taliztunk egy ideje, hiszen ők is el voltak foglalva a vizsgák megírásával, teljesítésével. A nővéremmel is rég futottam már össze, úgyhogy küldtem neki egy baglyot még a találka előtt, hogy szívesen meglátogatnám a napokban. Türelmesen vártam a fiúra, bár kissé izgatott voltam, nem is tudom, miért, az ujjaimmal doboltam az asztalon feszültség levezetésként. Persze kicsivel előbb értem oda a megbeszélt időpontnál, de úgy voltam vele, hogy inkább korábban legyek a megadott helyszínen, mintsem késsek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=771847#post771847][b]Dana Straw Berry - 2019.09.08. 15:52[/b][/url]

Vártam egy ideig, majd a fiú időben meg is érkezett. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van, amiért már előbb ideértem, lehet megzavarta az is, ahogyan az ujjaimmal dobolok az asztalon, pedig nem annak szántam, aminek látszott.
- Szia! Egy kis ideje, de csak azért, mert mindig korábban érkezem mindenhova. Ja, a dobolásomat ne értsd félre, csak egy rossz szokás, nehéz nyugodtan megülnöm úgy általában bárhol is legyek, mindig pörgök - közöltem vele mosolyogva. Hát igen, Laura jól kitalálta a Duracell-nyuszi jelzőt, hiszen tökéletesen illett rám. Persze voltak időszakok, mikor eleve nyugisabb voltam, de valamiért nem ezek voltak jellemzőek rám.
- Remekül. Szerencsére megúsztam a visszafele utat bünti nélkül a konyhából. Azóta egyszer jártam este a medencénél csobbanás gyanánt, amelyet megintcsak megúsztam. Tényleg, te tudsz úszni? - kérdeztem tőle kíváncsiságból. Én nagyon szerettem, anno a szüleim beírattak egy tanfolyamra, annak köszönhettem a tudásom.
- Na, és veled mi újság? Látom, hoztad a verses füzetedet is! - csacsogtam neki lelkesen.
- Érdekes, hogy ilyen kevesen vannak ma a Társalgóban, olyan, mintha ciánoztak volna - néztem körben a teremben eltűnődve. Biztos mindenki a vizsgákkal volt elfoglalva, én mindenesetre nem vittem túlzásba a tanulást.
- Látom, szakítottál a sárgasággal - mondtam neki nevetve, majd kivettem én is egy füzetecskét a táskámból, amely ott volt a mellettem lévő széken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=773491#post773491][b]Dana Straw Berry - 2019.09.16. 21:36[/b][/url]

- Akkor ebben egyezünk, nekem sem szokásom késni - néztem rá mosolyogva. Bizony az arcmimikája, a vonásai elárulták, hogy kicsit izgult, mikor meglátott, hogy vajon elkésett-e vagy túl sokáig vártam-e rá, de végül megnyugtattam, hogy nem történt semmi, csupán én érkeztem ide korábban. Mindenesetre aranyos volt tőle, hogy foglalkoztatta a dolog, ez azt jelentette, hogy volt felelősségtudata és odafigyelt másokra, legalábbis az én szótáramban.
- Ó, szuper, akkor ezek szerint te is megúsztad a bünti-áradatot - válaszoltam neki rögvest. Nekem is szerencsém volt, hogy mostanság nem kaptak el, pedig lett volna rá alkalmuk, de idáig megúsztam.
- Ezt örömmel hallom. Én is imádok úszni - néztem rá mosolyogva, egy újabb közös vonást felfedezve bennünk. Ezek szerint lehet, hogy vevő lenne egy éjszakai úszkálásra a medencében? Végül is benne van mindenféle kihágásos dologban, miért is ne kérdezhetném meg tőle, hogy társulna-e egy esti fürdőzéshez?
- Esténként a legjobb... - néztem rá sejtelmesen, majd folytattam:
- A víz tiszta, senkivel sem kell osztozkodni a medencén, csend van és nyugalom.
Egyszerűen felvázoltam neki a helyzetet, mondhatni, lényegre törően, remélhetőleg kapni fog az alkalmon, hogy ezt ki is használja.
- Mondd csak, van kedved velem tartani az egyik alkalommal? Tök jó buli - érdeklődtem meg tőle boci szemeket rámeresztve, bár volt egy olyan belső megérzésem, hogy nem nagyon kell őt győzködni.
- Képzeld, a jóslástan nekem is simán ment. Pedig nem is készültem rá. Összevissza beszéltem mindenféle zöldségeket a tanárnak, és átengedett! Sose gondoltam volna, hogy sikerül, ráadásul K-t kaptam! - lelkendeztem a srácnak, bár ahogy hallottam, ő is megkapta a kiváló érdemjegyet, viszont amennyire idáig ismertem, ő tett is érte.
- Ó, szuper! Az ígéret  szép szó, ha betartják úgy jó - mosolyogtam rá. Tetszett, hogy Márk betartotta az ígéretét, de reméltem, hogy nem csak a versek miatt találkozott velem, ugyanis jobban meg szerettem volna ismerni. Úgy tűnt, hogy ő is szeret tilosban járni meg sok közös volt bennünk, kár lett volna, ha nem találkoztunk volna többet. Ismertem már pár emberkét a kastélyban, akik közel álltak hozzám, de mindig is szívesen tettem szert új kapcsolatokra, persze csak olyanokkal, akikkel közös hullámhosszon voltam. Egyébként pedig nagyon kíváncsi voltam a fiú verseire.
- Szuper, én is elég sikeresen túlvagyok már a vizsgáimon - mondtam neki, bár a sikertelen Gemmonológiát nem hoztam szóba, talán, mert szégyelltem egy részről, más részről pedig így is évfolyamot tudtam lépni, mert a többi a vártnál is jobban sikerült.
- Ebben tökéletesen igazad van - állapítottam meg nagy mosollyal az arcomon, miután Márkra emeltem a tekintetemet, bizony, még jobban állt neki az eredeti állapota, mint az a furi sárga szín.
- Nos, elhoztam az én béna verseimet. Ha már színt vallasz, csináljuk együtt. Említettem neked, hogy én is szoktam írni, több-kevesebb sikerrel, hát most megmutatom mikkel próbálkozom érvényesülni. De előtt lássuk a tiéd! - vettem magam elé a verses kötetemet, majd kíváncsian a fiúra néztem. Már alig vártam, hogy megismerhessem a verseit, bár az enyémeknél tutira nem lehetettek gyengébb minőségűek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=774520#post774520][b]Dana Straw Berry - 2019.09.22. 21:55[/b][/url]

Klassz volt, hogy Márkban és bennem ennyi közös vonás volt, örültem, hogy megismerkedtünk, hiszen kevés olyan ember volt, akivel egy hullámhosszon voltam. Sőt, mondhatni egy-kettő, de ennyire velük sem... uh, miken nem agyalok?
Rögtön felkaptam a fejem, mikor a srác közölte, hogy bizony benne lenne egy kis éjszakai fürdőzésben, erre a reakcióra széles mosoly ült ki az arcomon.
- Komolyan? Tök jó! Akkor küldök majd egy baglyot, hogy mikor és hol tali, aztán ne felejtsd el a fürdőnacit! - közöltem vele mókásan. Bizony, az úszáshoz elengedhetetlen a fürdő-felszerelés, mondjuk legutóbb váratlanul ért a dolog, de azt is remekül megoldottam. Imádtam az esti úszkálást, olyankor senki sem zavart meg, nem volt tömegnyomor a medencében és valahogy megvolt a maga sajátos hangulata az egésznek.
- Ó, szupi! Egy jós veszett el benned ezek szerint! - mosolyogtam rá. Jó fej volt nagyon és még humorérzékkel is megáldotta a sors. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nem mondtam meg neki a rossz jegyemet, bár nem hittem, hogy nagy jelentősége lett volna, de igazából sose tudtam elsajátítani azokat a tárgyakat, amelyek kevésbé érdekeltek. Azokban semmi kihívást nem láttam és egyébként sem voltam az a magolós típus. Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot...
- Haha, igen, hát lelkiismeret furdalásom emiatt tuti nem lesz! - nevettem el magam, mikor meghallottam az elváltoztatott hangját, annyira mókás volt. Mindig is kedveltem azokat, akik nem vették túl komolyan a dolgokat. Ez azt jelentette nálam, hogy volt felelősségérzetük, de azért el tudták magukat engedni és nem stresszelték magukat túl.
- Igenis, tanár úr - válaszoltam neki mosolyogva, boci szemekkel. Tök jól elhülyültünk. Tudtam, hogy igaza van, hiszen hajlamos voltam időnként alulértékelni magam, de valóban úgy gondoltam, hogy nem voltak túl jók a verseim.
- Nos, nézzük csak azt a verset! - köszörültem meg a hangom, komolyra vettem a formát, majd megigazítottam az arcomon a képzeletbeli szemüvegemet. Csak, hogy kellőképp komor legyen a benyomás, amely persze nem volt az...
- Wow, hát ez irtó jó! Nagyon aranyos, szerintem legalábbis... szerintem első próbálkozásra remek, kellően szellemes és a házak leírása is tetszik! - néztem rá mosolyogva csillogó szemekkel. Tényleg szupernek tartottam, az már rajta múlott, hogy hisz-e nekem vagy sem.
- Akkor most én jövök... de ne nevess ki, ez a versem az első időszakokból van, mikor elkezdtem az írást - közöltem vele pironkodva, nem is mertem ránézni, úgy csúsztattam eléje az említett művet.
- Ezt a verset a nővéremnek írtam, mikor lelépett tőlünk. Vele volt a legjobb a kapcsolatom, mindig mindent megbeszéltünk, szoros volt a kapocs közöttünk, de egy nap megváltozott minden, aztán lelépett. Azóta már rendeződött a dolog, ide járt suliba, én is ide jöttem, ráadásul egy házba kerültünk, igaz mostanság kevesebbet találkozunk, mivel már végzett, de legalább helyrejöttek a dolgok - meséltem neki komoly arccal újra a szemébe nézve, és ezúttal valóban igazán mély érzelmeket tükrözött a tekintetem. Annak idején nagyon megviselt a nővérem hiánya, az, hogy nem volt kivel megosztanom a bánatomat, örömömet, gyötört az az érzés, hogy talán végképp elveszítettem őt. Kevés ember tudta ezt, neki is elmondtam végül, mert valamilyen fura módon megbíztam benne, másrészt pedig úgy éreztem helyesnek, ha adok egy konkrét magyarázatot a vershez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=782497#post782497][b]Dana Straw Berry - 2019.12.05. 19:24[/b][/url]

Épp semmi dolgom nem volt, úgyhogy elhatároztam, hogy találkozom az egyik diáktársammal a társalgóban, hogy adjon egy kis korrepetálást bájitaltanból. Ő kiválóan teljesített belőle, szóval kétség sem fért hozzá, hogy vágja a témát. Megetettem, megitattam Hápit, majd miután elkészültem, elindultam célirányosan a Társalgó felé. Elég sokan voltak, de nem olyan vészesen rengetegen, hogy ne lett volna pár szabad hely. Helyet foglaltam az egyik szimpatikus asztalnál, majd elővettem a bájitaltan tankönyvemet a jegyzeteimmel együtt. Türelmesen várakoztam, figyeltem a körülöttem lévő embereket. Az egyik asztalnál egy baráti társaság ült, valami társassal játszottak, a másiknál egy turbékoló gerlepár, a harmadiknál egy csajbanda, akik vígan heherésztek-haharásztak. Volt egy kis hangzavar a teremben, de nem volt zavaró, mert magukhoz mérten mindenki moderáltan nyomta a mondandóját. Én meg csak vártam, és vártam, de úgy tűnt, hogy a másik fél megfeledkezett a találkánkról. Már vagy fél óra is eltelt és sehol senki... legalább egy baglyot küldhetett volna, hogy közbejött valami, vagy az is lehet, hogy valóban kiment a fejéből a korrepetálás. Bosszúsan elpakoltam a cuccaimat az asztalról, majd kivettem a táskámból egy képregényt, melyet elkezdtem olvasgatni. Mivel segítségre ma már nem számíthattam, úgy voltam vele, hogy legalább akkor kellemesen fogom elütni az időt, ha már idefáradtam. Nem igazán volt kedvem visszamenni a szobámba, mert csak szétuntam volna az agyamat. Szociális életet sem tudtam éppen élni, mert mindenki marha elfoglalt volt, úgyhogy belevetettem magam a képregény kreálta világba. Annyira belemélyedtem a sztoriba, hogy még az sem zavart, hogy a közelben ülő csajok egyre hangosabban viháncoltak. Egész jól elvoltam, végül is feltaláltam magam, ha kellett, a jelen helyzetben is rájöttem, mivel lehet legjobban elütni az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=782562#post782562][b]Dana Straw Berry - 2019.12.06. 19:30[/b][/url]

Egész jól kikapcsolódtam a képregénnyel, bár kicsit még mindig bosszantott, hogy a másik fél még csak válaszra sem méltatott, így potyára jöttem el a megbeszélt helyszínre. Elhatároztam, hogyha legközelebb találkozom vele, mindenképp megemlítem neki a sérelmemet, szégyellje csak magát. Bár az is elképzelhető volt, hogy hirtelen közbejött neki valami, és nem volt ideje ezt jelezni felém, de ha majd találkozunk, úgyis kiderül az igazság. Miközben olvasgattam, odajött hozzám egy ismeretlen lány, és megkérdezte, leülhet-e az asztalomhoz.
- Szia! Persze, foglalj helyet nyugodtan - néztem fel rá az újságomból, majd folytattam a mondókámat:
- Nem zavarsz, amúgy Dana vagyok.
Közben a csajbanda még hangosabbra vette a hangerőt. Legszívesebben leütöttem volna őket vagy csupán odakiabáltam volna nekik valami szépet, de mivel nem a könyvtárban voltunk, így joguk volt hangoskodni, ha jól esett nekik.
- Ha viszont tényleg itt maradsz, kénytelen leszel értesülni a legújabb pasizási szokásokról - néztem mindent eláruló tekintettel a csajok asztala felé. Nem tudtam, milyen szándékkal jött a Társalgóba a lány, de ha tanulni, akkor bizony nagyon rossz helyet választott magának. Nem tudtam, hogy tud-e hangzavarban is tanulni, én az a fajta ember voltam, aki csak a legnagyobb csendben tudta elsajátítani a tananyagot. Opciónak az maradt, ha zavarta a ricsaj, hogy vagy rájuk borítja az asztalt, aztán magyarázkodhat a tanároknak, vagy beszélgetünk, vagy kikapcsolódik más módon. Így első blikkre szimpatikus volt, bár nem szerettem elhamarkodottan megítélni másokat, mert sokszor a látszat csalt. Reméltem, hogy a viháncoló társulat hamarosan más vizekre evez, de egyelőre úgy tűnt, hogy remekül elvannak itt legnagyobb bánatomra a közelemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=782567#post782567][b]Dana Straw Berry - 2019.12.06. 20:38[/b][/url]

Érdeklődő tekintettel kísértem végig, ahogyan a lány kipakolta a tanulnivalóját. Úgy tűnt, hogy okosodni jött ide, de a szomszéd asztal ricsajától számomra ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Bár nem voltam a helyében, nem tudhattam, mennyire zavaróak számára a külső tényezők. A neve hallatán hirtelen felkaptam a fejem, hiszen nem mindennap hal egy ilyen különleges nevet az ember.
- Te jó ég! Izlandi vagy? Én is onnan származom! - néztem rá nagy szemekkel, összecsapva a tenyeremet, annyira meglepődtem.
- Melyik városban élsz? - kérdeztem tőle érdeklődve, hiszen idáig nem igazán futottam össze izlandiakkal pár embertől eltekintve.
- Én Reykjavík - közöltem vele ezt a számomra fontos információt.
- Ja, hát a pasizási stratégiákat - ismételtem meg a lánynak, bár a csajok végigvihogták ezt a részt is, mely számomra roppant idegesítő volt.
- Sokszor az, aki a legjobban állítja, hogy tökéletesen tud valamit, az a legtudatlanabb - világosítottam fel a lányt, aki láthatóan zavarban volt. Ezt az észrevételemet eszem ágában sem volt megemlíteni neki, mert nem akartam még cikisebb helyzetbe hozni. Egyébként tisztában voltam vele, hogy mindenki másképp reagált bizonyos helyzetekre, aranyosnak találtam, hogy így belepirult a témába.
- Egyébként minden szituáció más, szerintem nem lehet előre megtervezni semmit, van, mikor a lány kezdeményez, van mikor a fiú... az egész helyzetfüggő. Na, meg minden kapcsolat más - tettem hozzá elgondolkodva. A mi helyzetünk elég rendhagyó volt Mihail-al, össze sem lehetett hasonlítani másokéval, de nem is akartam. Úgy vettem észre, hogy Sigrídur még új volt a témában, de nem akartam tapintatlan lenni vele, így nem is hozakodtam elő a témával. Régebben egyáltalán nem ez volt jellemző rám, előszeretettel hoztam zavarba embereket, de egy ideje valami megváltozott bennem, és ennek nem tudtam, hogy mi az oka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=782574#post782574][b]Dana Straw Berry - 2019.12.06. 21:36[/b][/url]

Nagyon lelkes lett a lány, mikor meghallotta, hogy én is Izlandról származom. Rögtön meg is eredt a nyelve, amit iszonyatosan díjaztam. Át is váltottunk az anyanyelvünkre, iszonyat jól esett végre ezen a nyelven beszélni valakivel. Tényleg nagyon kicsi a világ, hiszen mekkora esély volt rá, hogy egy honfitársam foglal majd helyet ezen a széken itt mellettem?
- Bizony! Mindkét szülőm izlandi, egy nagy kertes házban élünk, van négy fiú testvérem és egy nővérem - közöltem a lánnyal mosolyogva.
- Igen, gyönyörű város, imádom! Mit dolgoznak a szüleid? Édesanyám a vendéglátásban tevékenykedik, édesapám sportfogadásokkal foglalkozik - meséltem neki lelkesen.
- Bizony, amelyik kutya ugat, az nem harap, így tartja a közmondás is. Van benne valami - közöltem vele mosolyogva, mert ez remek hasonlat volt a lánytársaság szószólójára nézve, legalábbis én így gondoltam.
- Dehogy ciki. Például a mostani kapcsolatomnál én hívtam randira a fiút. Aztán egész jól alakult az egész. Egyáltalán nem bánom, hogy mertem kezdeményezni, hiszen, ha nem teszem, lehet semmi sem lett volna a dologból - meséltem neki nagy mosollyal az arcomon. Igaz nem tudtam, hogy hova tart a dolog, mi lesz belőle, de legalább valami elindult, ami igazán fontos volt számomra.
- Na, és neked tetszik itt valaki? - kérdeztem tőle vigyorogva. Sosem lehetett tudni, attól, hogy zavarba jött a témától, még elképzelhetőnek tartottam, hogy megakadt a szeme valakin. Miután kiderült róla, hogy izlandi, sokkal közvetlenebb kötelék alakult ki köztünk, mint előtte, legalábbis én úgy éreztem, hogy ő is jobban megnyílt az irányomba, ezt a reakciót pedig én is viszonoztam feléje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=782647#post782647][b]Dana Straw Berry - 2019.12.07. 19:53[/b][/url]

- A nővérem is ide jött tovább tanulni, vele a legjobb a kapcsolatom a testvéreim közül. Szóval boldogan jöttem utána, meg anyámék szerint elég jó neve van az iskolának. A sok testvérnek is megvan az előnye és a hátránya - néztem rá mosolyogva. Nagyon szerettem a tesóimat, de időnként jobb szerettem volna egyedül lenni, volt egy időszak, amikor sokat civakodtunk, de az a lényeg, hogy szívből szeretjük egymást.
- Sajnálom - biggyesztettem le ajkaimat, nem gondoltam volna, hogy megint sikerült kényesebb témába nyúlnom. Bár sajnos ehhez jól értettem, hogy mindig fejjel mentem a falnak, sose gondoltam bele, hogy ez milyen következményekkel járhat. Szerencsémre úgy tűnt, hogy nem sértődött meg rám a lány, bár nem ismertem a családi hátterét, majd tovább mesélte, hogy mivel foglalkozik az apja és a nagybátyja.
- Wow, ezek elég izgalmas szakmák. Te tudod már, mi szeretnél majd lenni? Én még nem gondolkodtam el azon, mivel foglalkoznék legszívesebben, ráérek még ezen agyalni - csacsogtam lelkesen a másik félnek. Időnként körbesandítottam a teremben, és elég mókás volt látni a többiek értetlen és csodálkozó arckifejezését, miközben a saját nyelvünkön beszélgettünk egymással.
- Igen, az ilyen embereknek általában a csupán a szájuk jár, nincs mögötte valóságtartalom. Aki valóban ért valamihez, általában nem kérkedik vele, bár ez intelligenciától is függ. Szerintem inkább feltűnési viszketegségben szenved az illető - néztem a nagyszájú lányra, akinek szinte be sem állt a szája, csodálkoztam rajta, hogy hogy nem fullad meg, mert még levegőt is alig vett, annyira nyomatta a rizsát.
- Hát, ez az egész dolog elég komplikált, így nem jelenteném ki, még minden képlékeny, az elején tartunk valaminek, aminek nem tudjuk mi lesz a vége - feleltem neki sejtelmesen. Végül is elmondtam neki a lényeget.
- Ejnye, egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni! Harmadéves vagyok egyébként - nevettem el magam, semmi titkolni való nem volt a koromat illetően, de ezt nem hagyhattam ki.
- Az Eridon is jó ház, vannak ott barátaim. Én szeretem a saját házamat, a Navine-be is tök jó fej emberek járnak - mondtam neki vidáman, majd belegondoltam, hogy elég sok barátot szereztem mindenféle házból, és rájuk mindig számíthattam.
- Tudom, hülye kérdés volt. De majd idővel úgyis összefutsz olyannal, aki megdobogtatja a szíved. Egyébként meg ne légy kishitű, teljesen rendben vagy, lesz majd olyan fiú, aki szívesen randizna veled - közöltem vele határozott hangnemben. Látta rajta, hogy kicsit zavarba jött a témától, így inkább nem folytattam tovább az eszmefuttatásomat ez ügyben, hiszen a lényeget elmondtam neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=782715#post782715][b]Dana Straw Berry - 2019.12.08. 17:38[/b][/url]

- Bizony, ha nem lenne jó híre, bizonyára nem érdeklődne ennyire ember utána. Anyámék nagyon büszkék rá, hogy ide járunk, az elején kicsit ódzkodtam tőle, hogy milyen lesz az oktatás, hogyan fogok beilleszkedni, de aztán végül egész jól sült el minden - meséltem az Eridonosnak vidáman.
- Amúgy mi a beceneved? Ne érts félre, semmi bajom a neveddel, de biztosan nem csak Sigrídur-nak szoktak hívni, tuti van valami más változata - de vajon mi lehet? Erősen gondolkodtam magamban, igaz nem számított a hazámban ez iszonyat ritka elnevezésnek, de az ismeretségi körömben senki sem volt, akit így hívnának, mind ez idáig. Sigrí? Vagy Sig? Vajon mi lehet a becézési formája?
- Bőven ráérsz még ezen gondolkozni, még van rá jó pár éved, hogy eldöntsd, mivel szeretné foglalkozni a jövőben. Szerintem idővel ez majd magától ki fog alakulni - néztem rá bátorítóan.
- Jó kérdés, kinek mi járhat a fejében. Szerintem mindenki másra gondol, még az is lehet, hogy azt hiszik, valami titkos összeesküvésről van szó, vagy épp ördögi terveket szövögetünk - húztam széles mosolyra a szám csillogó szemekkel.
- Kevesen trafálnak bele, tuti sokan más nyelvekre gondolnak, de úgy tűnik, erősen gondolkodnak rajta, milyen nyelven zajlik a kommunikáció kettőnk között. Azért jó látni, hogy időnként nem csak tanulásra használják az agyukat - vigyorogtam a lányra cinkosul.
- Köszi, ez nagyon hízelgő, hogy okosnak tartasz, de amit az előbb elmondtam, az csupán az én álláspontom, más máshogy vélekedik a témáról. De így a szép és jó, unalmas lenne az élet, ha mindenki egyformán gondolkodna - tekintettem a lányra jelentőségteljesen. Ő is elég érett gondolkodású volt a korához képest, ez pedig hatalmas pozitívum volt, ezt pedig idővel a javára fordítva hasznosítani is tudja majd. Ahogy beszélgettünk, egyre szimpatikusabbá vált a lány, ráadásul még humorérzéke is volt.
- Semmi gond, majd egyszer elmondom, bár ahhoz nagyon meg kell kedveltetned magad velem! - néztem rá komoly tekintettel, majd pár másodperc után elnevettem magam.
- Csak vicceltem, mármint az elhangzottak második felével kapcsolatban - feleltem neki mosolyogva. Úgy voltam vele, hogyha még később is találkozunk párszor, és idővel kiderül róla, hogy megbízható, akkor én is jobban meg fogok nyílni neki.
- Imádom a Navine-t, mondhatni ez a második családom. Nagyon összetartó a társaság, remek a hangulat, a vezetőség pedig fantasztikus. Odafigyelnek ránk, különféle programokkal kedveskednek, mindig meghallgatják az embert, ha valami problémája van. Örülök, hogy oda kerültem, a nővérem is oda járt egyébként, ő is nagyon szerette - csacsogtam neki nagy beleéléssel.
- Biztos vagyok benne! Tessék kicsit több önbizalmat magadra szedni. Hagy ne soroljam fel, mit gondolok rólad pozitív értelmében. Na, de majd mellettem megedződsz, rád fér még egy kis magabiztosság - biztattam a lányt, hiszen tényleg csupán egy kis löket hiányzott neki ahhoz, hogy minden a helyén legyen, minden a legnagyobb rendben volt vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=783004#post783004][b]Dana Straw Berry - 2019.12.10. 21:46[/b][/url]

- Rendben, akkor Siggi leszel, a többi nekem kicsit olyan furi - feleltem a lánynak, miközben végighallgattam, mik is a lehetőségek. Még a legutolsó tetszett leginkább, az előzőek valahogy távol álltak tőlem, mert valahogy kevésbé illettek a lányra. Legalábbis ez volt az én meglátásom, másnak nyilván más... Idő közben elég sok mindenről esett szó, elégedettséggel töltött el, hogy az eleinte félénk lány egyre jobban kezdett oldódni a társaságomban. Szerencsére humorérzéke is volt, mert rögtön lereagálta a mondandómat.
- Ez így igaz - mosolyogtam rá, közben valami azt súgta, remekül ki fogunk jönni egymással.
- Na, és te mivel töltöd a szabadidődet? - kérdeztem tőle kíváncsian. Nem igazán tudtam, hogy mivel szereti elütni az idejét, mivel még csak most találkoztunk először, úgyhogy szerettem volna jobban megismerni.
- Van valamilyen állatkád? Nekem van itt egy kacsám, Hápi - folytattam a szóáradatot és kérdezgetést. Reméltem, hogy nem zavarja, hogy szeretek beszélni, de ha több időt tölt majd a társaságomban, akkor jó, ha tudta előre, mire számíthat. Közben a lánybanda a közelünkben végre kezdett lecsendesedni, amit nagyon díjaztam, mert olyan volt már, mintha egy idióta műsor szólna a háttérben, bár tulajdonképpen a nagy felhajtás, amit levágtak részemről annak számított.
- Legközelebb elnézhetnénk majd a faluba, ha van kedved az egyik szabad hétvégén - mondtam lelkesen Siggi-nek. Végül is volt csomó lehetőség, számtalan üzlet, beülős hely, simán el lehetett ott ütni az időt. Úgy tűnt, hogy a lánynak egyáltalán nem volt ellenére, hogy találkozzunk még, így bátorkodtam feldobni egy programlehetőséget. Végül is mit veszíthetek? Legrosszabb esetben "kikosaraznak", nagy ügy, túlélem... az elutasítás mindenfajta kapcsolatban benne volt a pakliban lehetséges opcióként. Én pedig az "aki mer, az nyer" elvet vallottam. I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=783363#post783363][b]Dana Straw Berry - 2019.12.14. 02:52[/b][/url]

- Neked bizonyára megszokottak, számomra nem, mert még sosem volt ilyen nevű ismerősöm - feleltem neki pironkodva. Az ismeretségi körömben tényleg nem volt ilyen nevű egyén, ezért is találgattam, mely lenne számára a megfelelő becenév, ami nekem is tetszik.
- Bizony, mivel - néztem rá határozottan, szemöldökömet felvonva várva a választ, valamilyen szinten aranyos volt a határozatlansága.
- Főzőcskézni? Na, egyszer engem is megtaníthatnál - kaptam fel a fejem rögtön, mikor a lány elkezdte sorolni a hobbijait. Nem igazán voltam jó ebben a műfajban, de gyorsan tanultam, reméltem, hogy Siggi segít majd fejleszeni ez a hiányosságomat. Rajzolni egész jól tudtam, énekelni kevésbé, táncolni meg egyenesen imádtam. A kirándulást, túrázást sem vetettem meg, mindkét opció élhető volt számomra.
- Felfedezni? - csillant fel a szemem erre a szócskára rögtön.
- Akkor majd elviszlek egy felfedező körútra prefektusként, csak el ne szóld magad senkinek - kacsintottam az Eridonos-ra vidáman.
- Hát, én szeretek kirándulni, izgalmas dolgokat átélni - utaltam ennél a kihágásaimra, olasz nyelvet tanulni, táncolni, sportolni, úszni - soroltam fel, ami épp eszembe jutott. Nem volt semmiféle különleges hobbim, de azért elmondtam neki mindent, ami úgy nagy általánosságban foglalkoztatott.
- Az nagyon hasznos állat és cuki. Na meg a német juhász is az - válaszoltam neki mosolyogva.
- A nővéremnek is van egy kacsája, nagyon édes, rögtön megtetszett, mikor megláttam, aztán elhatároztam, hogy nekem is kell egy kis tollas. Aztán a menhelyről sikerült végül beszerezni - meséltem neki büszkén.
- Bizony, oda, veled - próbáltam követni a lányt és a megfelelő sorrendben válaszolni neki, hogy tisztában legyen vele, tényleg el akarok majd látogatni a társaságában a faluba.
- Remek, akkor épp itt az ideje, hogy eljuss! - néztem rá vigyorogva, bírtam a lelkességét, nagyon jó fej volt így első benyomásra. Úgy látszott, hogy sikeresen fellelkesítettem, ráadásul nagy volt rá az esély, hogy személyében új barátra tegyek szert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786955#post786955][b]Dana Straw Berry - 2019.12.30. 21:50[/b][/url]

- Remek móka lesz! - kacsintottam én is a fiúra játékosan, már alig vártam, hogy csobbanjunk egy jót, persze csakis tilosban.
- Haha, akkor neked nagyon jó szöveged van ezek szerint... lyukat beszélsz mások hasába - nevettem el magam, bár aláírtam, hogy a fiú módszere igencsak hatékonynak bizonyult, ha simán átevickélt ezzel a módszerrel a vizsgán. Minden elismerésem neki.
- Szerintem szuperül eltaláltad őket, nekem nagyon tetszenek - mosolyogtam rá elismerően. Nekem nehezen ment a versírás, de azért próbáltam felvenni a tempót, ha például az volt a feladat, hogy írjunk egy verset valamiről. Igazából akkor tudtam jobban fogalmazni, mikor kötetlen volt a téma és nem muszájból kellett írnom.
- Ó, van ám. Van egy nővérem és négy fiú testvérem! - néztem rá vigyorogva, mert a legtöbben eléggé meghökkentek, miután meghallották, mekkora a család.
- Rendben, várom! Milyen a húgoddal a viszonyod? - kérdeztem tőle, valamennyire ismertem Masát, de azt nem tudtam, hogy milyen közöttük a testvéri kapcsolat, bár Márk első ránézésre igencsak védelmező típus volt, már ami a családot illette.
- Köszönöm - néztem rá elpirulva, nem gondoltam, hogy ekkora hatást fogok kiváltani belőle, hiszen csupán az érzelmeimet foglaltam össze papírra vetve. Közben meg is kaptam a választ, hogy remek a kapcsolata Masával, ami igencsak jó érzéssel töltött el, mert nekem is szuper volt a kapcsolatom a nővéremmel.
- Igen, ismerem - feleltem neki mosolyogva. A szüleim mindig is nagy gondot fordítottak arra, hogy művelődjünk, tanuljunk, sokszor jártunk operába, színházba is. Kíváncsian kezdtem el olvasgatni Márk versét, miután kezem közé vettem a papírt.
- Ó, ez nagyon tetszik, igazán tehetséges vagy. Éva nagyon szerencsés a versben - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel, mert valóban fantasztikus verset kreált, és sikerült beleképzelnem magam a hölgy helyébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=786969#post786969][b]Dana Straw Berry - 2019.12.30. 22:36[/b][/url]

A medencés történetben egyetértettünk, meg is beszéltük, hogy majd élünk a lehetőséggel, és fürdőzünk egy jót.
- Ugyan már. Ne bízd el magad! Nem ismersz még - feleltem neki sejtelmesen, már ami a szócsatázást illette.
- Nos, vannak idősebbek és fiatalabbak is vegyesen. A természet szépen ellátott testvérekkel - néztem rá vigyorogva. Sosem unatkoztam otthon, hiszen mindig volt, aki foglalkozzon velem vagy épp fordítva.
- Köszi, örülök, hogy tetszik - sütöttem le szemeimet pironkodva, aranyos volt tőle, hogy a tetszésének hangot adott. Én elég maximalista voltam magammal szemben is, így nem voltam teljesen elégedett a verseimmel, de azért örültem neki, hogy valaki értékelte őket.
- Nos, ezt csupán ő tudhatja. Mindenesetre külső szemlélőként jó neki. Valakinek igazán fontos volt, és csak ez számít - néztem a fiúra jelentőségteljesen, hiszen mint nő, nálam is rendkívül lényeges volt, hogy egyszer különösképp számítsak valakinek, reméltem, hogy ez meg is fog valósulni. Abban is biztos voltam, hogy csakis olyan ember mellett szeretnék majd kikötni, aki számára a leglényegesebb tényez voltam a világon, került, amibe került. Hogy álomvilágban éltem-e? Lehet, hogy kicsit igen, de tisztában voltam az elvárásaimmal is emellett.
- Igen. Például ezeket: A bolygó hollandi, A sevillai borbély, A kékszakállú herceg vára, Aida, Pillangókisasszony stb. Na, és te?- kérdezte vissza érdeklődő tekintettel. Kíváncsi voltam, mennyire volt otthon Márk ebben a témában.
- Van... de az tényleg nagyon személyes... szeretnéd hallani? - kérdeztem rá, komoly tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787041#post787041][b]Dana Straw Berry - 2019.12.31. 17:07[/b][/url]

- Hát ez igaz. Elég idiótán festenék úgy - nevettem el magam, majd elképzeltem a helyzetet, ugyanis vizuális típus voltam.
- Nem unatkozom, de nem mindig jó, ha ekkora a család. Vagyis az a hátránya, hogy folyton ott van valaki körülöttem, és nem igazán lehetek egymagamban - osztottam meg a tapasztalataimat a fiúval. Persze annyiból jó volt, hogy szerettük egymást, számíthattunk mindig a másikra, de azért hátulütője is volt a dolognak, mint minden másnak.
- Szívesen, én is köszönöm, hogy láthattam a versedet - mosolyogtam rá, majd az operára terelődött a téma.
- Ha ilyen jó jóstehetséged van, akkor jósolj nekem valamit - tekintettem rá vidáman. Egyébként nem lett volna rossz tudni valamit a jövőmmel kapcsolatban, kérdés, akartam-e volna hallani, mert nem biztos, hogy fel voltam készülve rá.
- Most nekem is adtál ötleteket, hogy miket pótoljak, amiket idáig még nem láttam - csillant fel a tekintetem, klassz, hogy volt még közös témánk a verseken kívül is.
- Az az igazság, hogy ez ritka rossz lett... nem is igazán rímel. A lényege annyi, hogy volt egy depisebb időszakom, aztán így versek által próbáltam szabadulni a negatív érzésektől. Az ember hajlamos azt hinni, ha papírra veti bánatát, és kiírja magából a fájdalmait, kétségeit, akkor jobb lesz a helyzet. Picivel jobban is éreztem magam utána, de aztán visszatért minden ugyanabba a formába, amiben idáig volt - meséltem komoran Márknak magam elé tekintve.
- Szóval, tessék itt van, olvasd - csúsztattam elé az irományomat sűrű pillantások közepette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787494#post787494][b]Dana Straw Berry - 2020.01.04. 01:54[/b][/url]

- Bizony! - nevettem el magam vele együtt, majd meséltem neki a családomról.
- Igen, be is vetettem párszor, de nem minden tesóm tapintatos ezen a téren, nem hiába nem volt tőlük nyugtom - feleltem neki vidoran. Nagyon szerettem a családom, de időnként jó lett volna egy kis magány is, főként akkor lehetett egymagam, mikor eljött az alvás ideje. Talán ezért is vágytam egy saját kis lakrészre mielőbb a faluban, hogy végre egymagam lehessek mindenféle külső zavaró tényező nélkül. Remekül kijöttem a szobatársammal is, de azért mégis egy önálló életre vágytam, egy olyan úgymond birodalomra, amely csakis az enyém volt.
- Tudod az a vágyálmom, hogy legyen egy kis lakrészem valahol a faluban, ahol a magam ura lehetek - osztottam meg gondolataimat a sráccal. Tudtam, hogy ehhez idővel egy részmunkaidős állást is kell majd vállalnom, de álltam elébe. Azonban egyelőre elég sok felelősségem és feladatköröm volt az iskolában ahhoz, hogy ezt meg tudjam valósítani, össze tudjam egyeztetni. Elég sok közös volt bennünk Márka, ez pedig valóban kellemes meglepetés volt számomra, nem gondoltam volna, hogy ennyi közös érdeklődési pontunk van.
- Benne vagyok! Úgyis meg akartam nézni ezeket! - feleltem neki lelkesen az operák kapcsán. Örültem, hogy lett társaságom, akivel megnézhettem az említett előadásokat, és nem egyedül kellett elmennem, vagy esetleg egy olyan emberrel, aki csak kényszerből jött volna el. Bár ezt senkitől sem vártam volna el...
- Ó, a mozi, hát persze! Naná, azt se hagyjuk ki akkor már! - néztem rá csillogó szemekkel, már rég el akartam jutni oda is.
- Kezdhetjük  a mozizással, aztán mondjuk szép sorban az opera előadásokkal. Mit szólsz hozzá? - néztem rá vidáman. Elég sok programunk volt már, nem győztem észben tartani, hogy  miket is beszéltem meg vele.
- Örülök, hogy így gondolod - válaszoltam pironkodva, mikor közölte velem, hogy nem a rímelés a fontos egy vers kapcsán, hanem az átadott érzelmek, a mondanivaló. Érdeklődő tekintettel figyeltem, amint az irományomat olvasta, és megtudhatott ezáltal egy apró szeletkét a múltamból is. Hirtelen felkaptam a fejem a mondandója elején, majd egy széles mosollyal nyugtáztam a véleményét:
- Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, mindenesetre köszönöm a bókot.
Meglepődve figyeltem, ahogyan a versem hatása alatt állt, majd megkérdezte, hogy van-e még hasonló versem. Visszavettem tőlem a verses füzetemet, majd lapozgatni kezdtem azt egy ideig, aztán hirtelen abbahagytam ezt a mozzanatot, és visszatoltam hozzá a kötetet, miután rátaláltam arra, amit kerestem.
- Nos, ez egy amolyan első kamaszkori szerelmi vers szerűség viszonzatlan érzelmekkel fűszerezve - közöltem vele halkan, majd az asztalra könyökölve vártam, hogy elolvashassa a verset.
- Megismertem régen egy fiút még ott, ahol laktam, totál odavoltam érte, tök jól kijöttünk egymással, de mindez az egész csupán plátói kapcsolat maradt, sose vallottam be neki az érzéseimet, ő pedig sose közölte velem, hogy mit is gondol igazából rólam. Időnként úgy tűnt, hogy odavan értem, de utólag belegondolva rájöttem, hogy csak a bolondját járatta velem. Szóval annyiba maradt a dolog - meséltem neki a lényeget, hogy megértse, mégis miért írtam ezt a verset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=787589#post787589][b]Dana Straw Berry - 2020.01.04. 21:26[/b][/url]

- Ehhez viszont el kell vállalnom majd valamiféle részmunkaidős állást, viszont még nem tudom, mikor lesz rá időm... egyelőre annyi feladatom van az iskolában, hogy a jelen körülmények ezt nem teszik lehetővé - magyaráztam a fiúnak nagy komolyan. Azért bíztam benne, hogy idővel majd meg tudom valósítani az álmomat, hogy egy külön lakrészem legyen valahol. Azzal is tisztában voltam, hogy megvan mindennek a helye és az ideje, ez a vágyálom pedig még egyelőre váratott magára.
- Bizony, már nagyon várom! Művelődünk, szórakozunk, ez a legjobb móka! - nevettem el magam vidáman. Klassz volt, hogy ennyi érdekes programnak néztünk elébe, ráadásul közben jobban megismerhettem a fiút is. Az már kiderült idáig, hogy sok a közös bennünk, így a különféle tevékenységek megtervezése sem volt nehéz.
- Ó, azok a régi szép idők.... - nevettem el magam én is. Belegondolva valóban mókásan hangzott, ahogy a régi időkről beszéltem, természetesen azalatt a korai kamasz éveimre utaltam, de ezzel Márk is tisztában volt. Mindenesetre legalább nevettünk egy jót a kijelentésemen.
- Már rég túltettem magam rajta. Van ez így. Mindig minden nem sikerülhet - vontam meg a vállam mosolyogva, hiszen nem most történt a dolog, és már elfeledtem azokat a sérelmeket, amik akkor történtek. Igaz, most kicsit visszaemlékeztem a vers által az akkori dolgokra, de már nem hagytak bennem olyan mély nyomokat, mint akkoriban. Az idő minden sebet begyógyít...
- Értem. Hát én szinte mindent versbe foglaltam, valamennyire segített kiírni magamból a dolgokat, de persze ez nem volt hosszú távú gyógyír, ám most is így vagyok ezzel, szeretek verseket írni - feleltem neki a szemébe nézve. Nem kérdeztem semmit a múltjáról, nem szerettem volna belekontárkodni a dolgaiba, nem tartottam illendőnek. Időnként magamon is meglepődtem, nem is olyan rég még nem voltam ennyire tapintatos.
- Na, és mi az amit nem szeretsz vagy utálsz? Ezt az oldaladat még nem ismerem - figyeltem rá kérdő tekintettel. Pár dologgal már tisztában voltam, hogy mit szeret csinálni, mi érdekli, de a fordítottjáról nem tudtam egyelőre semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=792599#post792599][b]Dana Straw Berry - 2020.02.10. 00:01[/b][/url]

- Hű, hát elég sok mindent. Segítek mentorként az újoncoknak, írok a Navis suliújságba, kviddicsezek, illetve benne vagyok a színjátszós csoportban - meséltem a fiúnak nagy lelkesen. Mindig is okosan be tudtam osztani az időmet, így mindig hagytam lehetőséget a szórakozásra is és a barátokkal való találkozásra. Egyébként is egy igazi Duracell-nyuszi voltam, szóval a pihenés nálam általában másodlagos dolog volt.
- Na, és te miket csinálsz? - kérdeztem tőle mosolyogva. Kíváncsi voltam a feladatköreire, ha már én is elmondtam neki, hogy mikkel foglalatoskodom a tanuláson kívül.
- Szerintem nagyon jók a verseid, ne becsüld le őket. Ha ez vigasztal, én se vagyok megelégedve a sajátjaimmal, van még hová fejlődnöm. Sosem lehet elég jó az ember - néztem a szemébe komoly tekintettel. Reméltem, hogy egy nap leszek annyira jó, hogy nem lesz semmiféle hiányérzetem, már ami a műveimet illeti.
- Van benne valami, ugyanis számomra a versírás egyenlő az önkifejezéssel. Tökéletesen rávilágítottál a lényegre. De szerintem azzal sincs semmi gond, ha az ember csupán szórakozásból, kedvtelésből ír - válaszoltam neki biztató hangnemben.
- Hát, egyszer mindent el kell kezdeni - néztem rá somolyogva arra utalva, hogy egyszer majd kipróbálhatná, milyen az, ha valami komolyat próbál alkotni, mint ahogyan azt ő maga is említette.
- Rendben, szívesen véleményezek - sandítottam rá vidoran, ugyanis szívesen segítettem annak, akinek csak tudtam, versek terén pedig igazán hazai pályán éreztem magamat. Közben kicsit komolyabb témákra eveztünk, megtudtam, mit nem szeret Márk.
- Azt én se szeretem, ha valaki hazudik. Nem szeretem az unalmat, az értetlenséget, a felesleges féltékenykedést, a túlzott agressziót, a gyávaságot, a megfutamodást. A legnagyobb ellenségeim a pókok - összegeztem a srácnak ami eszembe jutott hirtelen.
- Na, és van valami komoly célod a jövőt illetően? Nekem igazából nincs, úgy vagyok ezzel, hogy majd alakul minden, tervezni meg felesleges, mivel általában másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt az ember elképzelte - közöltem Márkkal, miközben becsuktam a verseskötetemet magam előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794566#post794566][b]Dana Straw Berry - 2020.02.17. 21:26[/b][/url]

Közeledett a Valentin-nap, annyit tudtam róla, hogy a szerelmesek ünnepe, de még sosem volt alkalmam senkivel megünnepelni, most viszont változott a helyzet. Erősen gondolkodtam rajta, hogy mivel lephetném meg a páromat, de egyelőre csak sablonos dolgok jutottak eszembe, az pedig nálam szóba sem jöhetett. Szerencsére még volt időm ezen agyalni, de azért ott motoszkált bennem a tudat, hogy azért jó lenne hamarosan kiötölni valami jó kis meglepit számára. Mondjuk arra gondoltam, hogy amit közölni fogok vele, az is nagy meglepi lesz, hiszen fogalma sem volt róla, hogy beneveztem a DÖK-ösök által szervezett licitálásos jótékonysági eseményre. Mondjuk biztos voltam benne, hogy már hallott erről, hiszen lépten-nyomon minden tele volt aggatva jelentkezésre buzdító plakátokkal. Úgy egyébként is nagyon meg volt hirdetve az egész, én pedig úgy gondoltam, miért is ne vehetnék részt ezen, végül is a jótékonykodáson van itt a hangsúly. Jelentkeztem is az eseményre, bár utólag belegondolva lehet, jobb ötlet lett volna, ha a fiúnak is szólok erről a szándékomról, bár akkor még jó ötletnek tűnt az egész. Nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni rá, de reméltem, hogy nem csap majd túl nagy patáliát, mivel mégiscsak bedobtam magam a licitre. Nem tudtam, hogy mikor lesz rá a megfelelő alkalom, hogy ezt közöljem vele... tisztában voltam azzal, hogy jobb lenne minél gyorsabban, mielőtt mástól értesül a dologról vagy saját maga jön rá. Úgy tűnt, hogy Fortuna mellém állt, nem kellett már sokáig agyalnom ezen, mivel a Társalgóban összefutottam a fiúval. Épp bőszen alkotott valamit, legalábbis ezt következtettem ki, mikor messzebbről megláttam őt a nyitott könyve felett ceruzával a kezében. Mivel úgy láttam, nem vett észre, gondoltam, meglepem. Halkan mögé osontam, majd kezeimmel gyorsan eltakarva a szemeit, lágyan belebúgtam a fülébe:
- Na, ki van itt?
Bíztam benne, hogy nem ijesztettem rá vagy nem látott meg előbb, majd izgatottan vártam a reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794712#post794712][b]Dana Straw Berry - 2020.02.18. 20:44[/b][/url]

- Hüpp - hagyta el a szócska a számat, ennél azért szívélyesebb fogadtatásra várta részéről.
- Hát én? Épp erre jártam, aztán megláttam, hogy itt vagy és valamin nagyon dolgozol. Mi jót alkotsz? Tanulni se láttalak ám még ennyire lelkesen! - tekintettem rá nagy szemekkel kérdően, majd elejtettem feléje egy nagy mosolyt. Kicsit furának tűnt, mint akit épp megzavart valamiben a jelenlétem, nem igazán értettem, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót.
- A könyvtárban? Tudod, hogy oda csak akkor teszem be a lábam, ha nagyon szükséges. Múlt héten Lena-val már áttanulmányoztam a bájitaltant, úgyhogy most nem volt semmi dolgom ott. Egyelőre pihentetem a tanulást, már zsong a fejem az egésztől - feleltem neki panaszosan, majd becsüccsentem az ölébe. Nem tudtam mire vélni ezt a furi viselkedést, úgyhogy elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán elújságoljam-e neki azt, amit közölni akartam vele.
- Ha zavarok, akkor elmehetek. Nem gond, majd beszélünk egy másik alkalommal. Csináld csak, amit elkezdtél - mormogtam neki durcásan, kicsit behisztiztem rajta, hogy miért nem örült a fiú a véletlen találkozásunknak. Úgy éreztem, hogy nem őszinte a mosolya, mintha takargatna valamit előlem. Reméltem, hogy nem komoly a dolog, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy esze ágában sem volt szóba hozni a témát. Nem sok értelmét láttam annak, hogy faggassam, azzal szerintem csak felkorbácsoltam volna a kedélyeket. Nagyon rosszkor futottam belé ezek szerint, arra gondoltam, hogy jobb, ha inkább odébb állok, hagyom alkotni...
- Majd talizunk máskor, legközelebb kérek tőled időpontot - álltam fel majd elkezdtem elindulni a kijárat felé magamban duzzogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=794721#post794721][b]Dana Straw Berry - 2020.02.18. 21:33[/b][/url]

Nagyon rosszul jött ki ez a szituáció, egyrészt nem akartam eleve Somát azzal piszkálni, hogy mit rejteget előlem, másrészt eleve idegesebb voltam a bejelentésem miatt. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mikor mondjam el neki a licites dolgot, azt se tudtam, hogyan fog reagálni rá. Az viszont körvonalazódott bennem, hogy  nem ártana minél előbb tudatni ezt vele, mielőtt ő jönne rá. Bár most a találkozásunkból határozottan azt szűrtem le, hogy semmiről sem tud, mert akkor már szóba hozta volna. Vagy lehet, hogy már tudja, és emiatt megorrolt rám? Talán ezért viselkedik ilyen furán? Bár elképzelhető, hogy semmi köze ennek az egészhez, csak túlgondolom a dolgot... A hisztimet meglepően jól fogadta, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ezek után ma még szóbaáll velem. Azt hittem, hogy hozzávág még valamit a fejemhez, majd hagy kisétálni az ajtón, de nem így történt... ezt pedig nagyon méltányoltam benne, ezzel is azt támasztotta alá, hogy igazán fontos vagyok a számára.
- Sajnálom, kicsit elkapott a hév, csak úgy éreztem, hogy zavarlak. De örülök, ha nem - néztem rá vissza bűnbánó szemekkel. Milyen édes volt, hogy így törődött velem, számomra ez újdonság volt, jó érzéssel töltött el, hogy ilyen nagy szerepet töltök be a másik életében.
- Ha már így összefutottunk, szeretnék neked mondani valamit. Biztos hallottál már róla... tudod, van az a DÖK-ös esemény, ami arról szól, hogy licitálni lehet bizonyos emberekre, akiket aztán a nyertesek elvisznek vacsorázni egy jótékonysági est keretében. Nos, jelentkeztem rá, szóval rám is tudnak licitálni a résztvevők - közöltem vele remegő hangon, ajkaimat harapdálva. Kicsit sem voltam ám ideges, mit fog szólni ehhez. Arra gondoltam, hogy biztosan féltékeny lesz valamennyire, netán kinyilvánítja a nemtetszését, hiszen ez az egész eléggé rendhagyó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=795309#post795309][b]Dana Straw Berry - 2020.02.22. 19:46[/b][/url]

Nagyon megkönnyebbültem, hogy végül nem vesztem össze Somával a hisztim miatt. Tudtam magamról, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, sosem voltam az, hamar felkaptam a vizet mindenen, de szerencsére a párom derekasan állta a sarat a mostani kitörésemnél.
- Oké, elhiszem. A pszichológia amúgy is elég idegőrlő tantárgy, lehet én is hasonlóképp reagáltam volna - válaszoltam eltűnődve. Simán el tudtam végül képzelni, hogy én is így viselkedtem volna a helyében, ha egy ilyen nehéz, magolós tárgyat kellett volna elsajátítanom. Miután helyet foglaltunk a kanapén, elmeséltem neki, hogy jelentkeztem a DÖK-ös licitálós eseményre, majd kissé aggodalmasan vártam, mit fog reagálni erre. Kissé meglepett, hogy leragadt annál, kinek a zsebébe megy a pénz, az pedig cseppet sem aggasztotta, hogy egy másik fiúval fogok vacsorázni. Szép dolog a bizalom, de úgy éreztem, hogy egyáltalán nem érdekli az egész... vajon már nincs is úgy oda értem, ha ennyire hidegen hagyja ez a dolog?
- Biztos vagyok benne, hogy jó helyre fog menni a befolyt összeg - néztem rá határozott tekintettel. Nem hittem, hogy másvalaki fogja lenyúlni azt a pénzt, ami a jótékonykodás során kerül összegyűjtésre, bár lehet én voltam túl naiv.
- A pizzériában lesz, és igen, fizetik - feleltem neki kurtán szemöldököm felvonva. Érdekes kérdései voltak, annyi biztos, nekem tuti ezen kattogott volna az agyam, ha mondjuk az ellenkezőjét közli velem.
- Azt nem tudom, hogy kivel fogok még vacsizni, szóval nagy meglepi lesz - néztem rá jelentőségteljesen, hátha kiugrasztom a nyulat a bokorból. Nem akartam, hogy nagy jelenetet rendezzen emiatt, a hátam közepére sem kívántam azt, csupán jól esett volna, ha ad valamiféle jelet irányomba, hogy még mindig érdeklem. Azért mégiscsak egy másik férfival fogok vacsorázni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=796037#post796037][b]Dana Straw Berry - 2020.02.28. 14:24[/b][/url]

- Szerintem oda fog, bár igazából van benne valami, amit mondasz. De bízom benne - feleltem Somának elgondolkodva. Végül is nem látunk a színfalak mögé, ebben nagyon igaza volt, de mertem remélni, hogyha már a suli szervezte ezt, akkor valóban jó helyre fog kerülni a pénz. Ezen nem is kattogott tovább az agyam, hiszen nem volt semmiféle ráhatásom az egészre.
- Kíváncsi leszek, milyen lett a pizzéria felújítás után. Azóta nem jártam ott, egyszer tényleg elmehetnénk mi is - néztem jelentőségteljesen a másikra, eleve jobban örültem volna neki, ha vele mehetnék oda, de nem hittem, hogy részt venne ebben a licitálós eseményben. Nagyon úgy tűnt, hogy el van foglalva a tanulással, meg egyébként is furin viselkedett, de ezt már nem tettem szóvá, nem akartam összeveszni vele emiatt.
- Hát, én is remélem, hogy jó humorú lesz, nem pedig nyomulós fajta - sóhajtottam egy nagyot, marhára nem hiányzott, hogy egy olyan partnert fogjak ki, mint például Benedek. Ebbe bele sem gondoltam, mikor jelentkeztem a licitre, abban pedig biztos voltam, hogy Soma se díjazná a dolgot, erre a témára egyébként is érzékenyebb volt mostanság. Ezen pedig nem is csodálkoztam a történtek fényében...
- Milyen csajjal? - kaptam fel a fejem, mikor mesélte, hogy kviddics meccsre megy hétvégén. Ezzel nem is volt gondom, hiszen én is szerettem ezt a fajta sportágat, az említett nőszeméllyel sem volt, amíg megmaradt a játékánál. Azonban az érdekelt, hogy miféle nő hívta meg a meccsre, reméltem, nem volt semmiféle hátsó szándéka. Bíztam Somában, bár nem ismertem a körülményeket meg a lányt se. Mindenesetre sose fogtam őt rövid pórázra, oda ment, ahova akart, ezzel pedig én is így voltam, hiszen megbíztunk egymásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=797771#post797771][b]Dana Straw Berry - 2020.03.09. 21:21[/b][/url]

- Nos, igazából nekem se volt a szívem csücske az a hely. A kajáik viszont nagyon finomak, szóval remélem, hogy sikerült feldobniuk az új dekorációval, átalakítással - feleltem a srácnak elgondolkodva. Valóban rá fért már egy kis felújítás arra a helyre, hogy több vendégük legyen a tulajoknak.
- Szuper! Akkor majd megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk oda! - közöltem vele vidáman, gondolatban pedig már ott jártam, hogy mit is egyek majd. Pedig még előttem állt egy másik este is, amelyben egy vadidegen srác lesz a partnerem. Pontosabban beszélgetőpartnerem...
- Abban biztos lehetsz! Tudod jól, hogy nem hagyom magam, ha csesztetnek! - kacsintottam mosolyogva Somára, majd közelebb hajolva hozzá egy lágy csókot leheltem az arcára. Tudta azt, hogy bennem megbízhat, ez pedig kölcsönös volt, habár tudtam, hogy lett volna bőven vevő a srácra, mégsem féltékenykedtem ok nélkül. Annak egyrészt nem volt értelme, másrészt csak megölte volna a kapcsolatot. Persze időnként vissza kellett fogni magam, mert igencsak heves természet voltam, de nyomós ok nélkül nem voltam féltékeny a másikra.
- Nem ismerem. Wow, az nagyon klassz, hát érezd jól magad. Én az egyik haverommal fogok találkozni, a szülinapja lesz. Elvisz majd valami táncos helyre. Biztos jó buli lesz - válaszoltam neki mosolyogva, hiszen el is ígérkeztem már a másik félnek, így pedig, hogy fiúval mentem el, kevésbé voltam mások zargatásának kitéve.
- Belőled? Simán - karoltam át a nyakát, majd huncut mosollyal az arcomon tekintettem íriszeibe. Belegondolva simán kinéztem a fiúból, hogy akár még sztárjátékos is lehetne belőle, hiszen megvolt hozzá a tehetsége.
- Héj, ilyen hamar rám untál? Ejnye, hogy te milyen rossz fiú vagy! - haraptam be ajkaimat játékosan, majd megharaptam a fülcimpáját, és kibontakoztam az öleléséből.
- Rendben, tanulj csak tovább! Nagyon a lelkemre venném, ha miattam nem mennél át a vizsgákon. A pszichológia pedig egyébként is szívatós egy tárgy. Sok sikert, édes - integettem feléje, miközben eltávolodtam tőle, majd dobtam neki egy csókot a levegőbe, aztán kiléptem az ajtón.