Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Tulajdonos: Dobrádi Írisz

Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696803#post696803][b]Valery Madelaine Fisher - 2017.08.19. 13:33[/b][/url]

Nagyon is tudatosan esett éppen erre a helyre a választása. Ha még mindig olyanok, mint régen - és ugyan miért is változnának a jó irányba -, akkor Allan még mindig figyel magára, érzékeny a súlyára, Rosie pedig igyekszik továbbra is szebb lenni. Vékonyabb lenni. Miért jönne pont ez a két ember egy olyan helyre, ami tele van szénhidrátokkal, cukorral, liszttel, tápértékkel? Amire ha csak ránézel, hizlal? Az esélye, hogy idő előtt, pont egy cukrászdában összefut bármelyik testvérével is, minimális. Egyedül Emily az, aki miatt aggódhatna, de hát miért is tenné meg? Az a korcs mindig is valami fura élvezetet mutatott felé, nem beszélt róla, róluk, még Alannek sem - tudja, hogy ha megtette volna, akkor a bátyja már rég megfojtotta volna az első pocsolyában. Ha Emily meglátná, nem mondaná el nekik - mert Emily kedveli őt. Vagy legalábbis azt, amit csinál vele.
Kis szeletet szel le a desszertes kanálkával a sütiből, amit rendelt, mielőtt belekortyolna a kávéjába. Nem szereti egyiket sem különösebben, ahogy másból sincs kedvence - kivéve Allan, ismét. Valery tekintetében a legidősebb testvére egészen sok téren elsőbbséget élvezhet, bármivel szemben. Látszólag nem figyel a környezetére, ahogy vékony, fehér ujjaival az ő ízlésének túl édes kávét kavargatja, és néha-néha szel a süteményből, pedig valójában nagyon is rá van hangolódva a körülötte lévőkre. Megfigyel, mások apró mozgásait, reakcióit egy-egy viccre vagy hírre, és bár nem hallja a beszélgetéseket magát, nem jutnak el hozzá a hangok, mégis tudja, hogy mit hova raktározzon. Mindezt pedig úgy, hogy ebből mások semmit ne vegyenek észre. Volt ideje hibátlanra csiszolni ezt a képességét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696809#post696809][b]Révay Franciska Veszna - 2017.08.19. 13:51[/b][/url]

A mai nap arról szól, hogy beszerezzek mindent a következő tanévre. Tudom, még csak most kezdődött meg a vizsgaidőszak, még messze az új év, még bármi történhet, de Lilivel annyira belelkesedtünk a múltkor, hogy egyszer csak ott voltunk a talárszabásznál, és rendeltünk új egyenruhát, főleg neki, mert éppen nekiállt nyúlni, mint a gumiszalag. A vicces, hogy már most is neccesen jó csak a ruhája. A mellrésze szűk, a szoknyája rövidecske. A fejemre nőtt ez a törpe gyerek. Én szerencsére nem változtam. Pedig azt hittem, az Ash okozta hiány annyira erős lesz, hogy majd mindenféle nassolandó dologba vetem magam. De nem, sőt, ami azt illeti, fogytam. Pedig még csak nem is stresszelek úgy, mint tavaly.
A lényeg viszont, hogy tegnap kaptunk baglyot, mely szerint elkészültek az egyenruháink, így aztán elmentünk átvenni őket, ezért tudom, hogy Lilié határeset. Aztán ő ment is a hoppanálási pontra, mert az egész délutánt korizással tölti, én meg mehettem tovább. A finom papírba csomagolt egyenruhákat egy szatyorba is beletették, de még így is átlátszik. Lili sárga - fekete kockája majdnem annyira, mint az én piros, arannyal átszőtt példányom. Ezekkel, meg néhány piacon vásárolt cuccal indultam neki a hazaútnak, de aztán olyan csábító volt az, ahogy egy vörös hajú lány bent ült a cukrászdába, hogy nekem is be kellett mennem, és rendelnem kellett egy habos kakaót meg egy nagy szelet epres, étcsokoládés tortát. Valamiért, magam sem értem miért, a lány melletti asztalt választom, oda pakolom le a cuccaimat, majd mire leülök, már hozzák is azt, amit rendeltem. Persze igyekszem inkább a süteményemre koncentrálni, de valahogy újra, és újra rá kell pillantanom a lányra. Egy valamit biztosan tudok, hogy ha a Bagolykőbe jár, akkor rellonos. A kisugárzása teszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696857#post696857][b]Valery Madelaine Fisher - 2017.08.19. 14:46[/b][/url]

Annak ellenére, hogy az elméje leginkább egy rendetlen szobához hasonlítható, amiben semminek nincs különösebben helye, ahogy esik, úgy puffan telepednek meg az ingerek, mégis tudja mikor, mit, és honnan húzzon elő. Amikor Franciska megjelenik a terepen, őt is észrevétlenül raktározza el, mintha csak személyiségeket, különleges jegyeket venne el másoktól, és amikor kedve tartja, felhasználja őket. Egy adott sablont követ akkor is, amikor a szőke lány leül a szomszédos asztalhoz. Párszor felé pillant, arcára lassan ülnek ki a tanácstalanság és újdonság vonásai, mintha lassú víz mosná fel őket. Nem hirtelen, nem szembe tűnően, lassan, fokozatosan, hogy úgy tűnjön, mintha mindig is ott lettek volna. Néha a szőke lány felé pillant, de rövidesen el is kapja róla tekintetét. Halkan megköszörüli a torkát, majd, mintha csak erőt venne magán, az eridonos lány felé fordítja fejét, s egy félszeg, sovány mosoly kíséretében megfogja a csuprát és a kistányért, s átül vele szembe. Tökéletes mását mutatja az idegen környezetbe csöppent, megszeppent idegennek, aki nem ismer senkit és semmit, igazán esendő látványt nyújt.
- Ne haragudj - tört magyarral szólal meg, egy süket is érezné rajta az angol akcentust. Bár az anyanyelvén kifejezetten szépen szólal meg, olyankor kellemes hallgatni, most a szavak keményen, kelletlenül verődnek vissza. Rendkívül szegényes a szókincse, amit az utóbbi hónapokban próbált felszedni, de nem is akarja különösebben megtanulni a nyelvet. Bár ő nem gondolja át, nem tudja megfogni a gesztus lényegét, ösztönösen szólal meg így - azt a hatást kelti, mintha megpróbálna beilleszkedni, mintha törné magát, hogy befogadják egy új társadalomba. - Ide jársz? - a kérdést már angolul teszi fel, sokkal folyékonyabban. Egy bocsánatkérő mosolyt is megejt, amiért nem tudja a magyarul folytatni a beszélgetést, mintha tényleg sajnálná, hogy nem ismeri a nyelvet, és még fordítókészüléket sem szerzett magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696912#post696912][b]Széplaki Alíz - 2017.08.19. 17:33[/b][/url]

- Tudod mit? Itt egy kis szeletke, kóstold meg, isteni finom - helyeztem át a villámmal a citromos tortasüti szeletke darabkáját a tányéromról az övére. Nekem így is jutott belőle éppen elég.
- Semmi gond, megtanulod majd. Időd, mint a tenger - mondtam neki biztatóan. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolga a nyelvünkkel, de hittem benne, hogy meg tudja tanulni. Igaz, nem rég ismertem meg, de tudtam, hogy képes lesz elsajátítani a magyar nyelvet, mivel igencsak elszánt és kitartó embernek ismertem őt meg.
- Igen, sokan maradnak. Szeretek itt lenni, félre ne értsd, de szívesen hazalátogatnék azért. De a nevelőanyámnak mindig volt valami fontosabb dolga idáig. Kezdem azt érezni, hogy más előbbre való mint én. Ami nyilván nem igaz, mert legutóbb is azért nem találkoztunk, mivel elhalaszthatatlan táncfellépése volt máshol, de azért rosszul esett, érted - kezdtem el a lelkizést. Kezdtem hülyén érezni magam, amiért ennyire kifejtettem ezt a dolgot a fiú előtt, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni, csak úgy kijött belőlem az egész.
- Bocs, nem akartalak ezzel terhelni - tettem hozzá szomorkásan. Sejtetettem, hogy a fiút nem fogja annyira érdekelni a dolog, mint engem, hiszen ez az én élethelyzetem volt, engem zavart, úgyhogy feleslegesen koptattam a számat. Igazából nem is akartam rázúdítani ezt az egészet.
- Igen, látom a jövőt. Pontosabban több ember jövőjét, ha éppen úgy alakul. Nekem az a képességem, hogy megálmodom egyes emberek jövőképét - világosítottam fel a srácot a képességemről, ha már így rákérdezett. Jelen helyzetben az sem érdekelt, ha emiatt furán nézett rám. Egész egyszerűen arról volt szó, hogy megálmodtam bizonyos emberek jövőjét, de persze nem volt beleszólásom, hogy éppen kiét fogom megálmodni.
- Nos, ha van valamilyen különleges jós képességed, akkor te is bekerülhetsz a belső körbe, máskülönben nem - válaszoltam a srácnak, hiszen ez volt az igazság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696929#post696929][b]Andrej Scotti - 2017.08.19. 21:33[/b][/url]

- Jaj, nem úgy értettem! - tiltakozom az akció ellen, ám az átkerülő tortaszeletre nézve hamar megadom magam. Hogy kvittek legyünk, és mivel erősen illik ilyenkor, egy villámgyors mozdulattal én is csippentek egy kóstolóra való adagot a sajátomból, majd átpakolom a tányérjára, remélhetőleg úgy, hogy ne legyen ideje elutasítani.
Látszólag nagyon bánthatják őt a nevelőanyjával kapcsolatos dolgok. Egy kissé zavarba is jövök a téma miatt, hiszen mit is tudnék rájuk mondani? Nem szeretnék a magánéletében turkálni, de nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el tovább tapogatózni, hiszen ha elengedem a fülem mellett a problémáit, még megsértem, és amúgy sem ilyen vagyok.
- Néha haza is kell menni. Én szeretem a változatosságot - bólogatok egyetértően. - Nélküle nem tudsz otthon lenni? Meg akkor ő hivatásos táncos?
Elég rosszul hangzik, hogy nevelőanyja van. Kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett az igazi szüleivel, de félek erre rákérdezni. Amúgy is bánja, hogy elkezdett mesélni nekem a magánéletéről, pedig nem vagyok pletykás, nyugodtan megoszthatja velem a problémáit. Legalább látom, hogy ő is egy ember, és hogy több van a prefektusi jelvény mögött, mint puszta formalitás.
- Nem terhelsz - vágom rá. - Őszintén sajnálom, hogy ez van. Remélem minden jól alakul majd - biztatom, bár szavaim valószínűleg nem sokat érnek.
Nagyon durva lehet ez a képesség! Nem is néztem volna ki belőle. Egy pillanatig magam elé meredve gondolkodom, hogy birtokában vagyok-e bármiféle futurisztikus képességnek, majd némi csalódottsággal megrázom a fejem.
- Nem tudok róla, hogy lenne. Pedig biztos király lehet! Az enyémet is meg tudod álmodni? - kérdezem csillogó szemekkel, már-már kérlelve őt, hogy ha igen, mindenképpen vessen be mindent az ügy érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696932#post696932][b]Széplaki Alíz - 2017.08.19. 21:51[/b][/url]

A fiú is adott egy kis ízelítőt a tortájából, amit azon nyomban meg is kóstoltam, majd nyugtáztam is , hogy isteni finom volt.
- Nélküle is otthon tudnék lenni, de úgy nem az igazi. Tudod épp miatta mennék haza... Igen, mondhatjuk, hogy ő egy hivatásos táncos... Ráadásul szeretnék itt maradni ebben a világban, de nem tudom, hogy hogy fog erre reagálni - tettem hozzá. Valahogy kicsúszott a nyelvemen ez az egész és úgy éreztem, hogy a fiú nem fog visszaélni a bizalmammal, ez pedig egyfajta nyugalommal töltött el.
- Nos, sajnos a jóslás nem kívánságra megy. Ezt úgy képzeld el, hogy nem én irányítom a dolgokat és csak úgy jönnek maguktól az álmok. Egyelőre nem tudom kontrollálni őket, de ha veled álmodom valamit, ígérem, hogy szólni fogok - válaszoltam megnyugtatásul a fiúnak.
Nyilván nem ígérhettem neki semmit, mert nem tudtam irányítani az álmaimat, de azért reméltem, hogy elérek majd egy olyan szintre, hogy tudjak segíteni neki is.
- Azért, ha megálmodom a jövődet, mindenképp szólni fogok neked - ígértem a fiúnak.
Jó volt látni, hogy ennyire lelkes volt a jövőjét illetően. Ebből az jött le, hogy még keveset csalódott igazán az életben és emiatt pozitívan tudta kezelni a dolgokat, éppen ezért felnéztem valamelyest rá. Ez nem volt éppen kis dolog, úgyhogy nagyon is díjaztam, hogy nem veszítette el a lendületességét és még mindig hitt a jóban, illetve előre nézett a jövőt illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696934#post696934][b]Andrej Scotti - 2017.08.19. 22:24[/b][/url]

- Mondtad már neki, hogy szeretnél vele több időt eltölteni? - teszem fel a kérdést. - Hogy érted, hogy itt maradni? A faluba költöznél? Végleg kivonnád magad a muglik közül?
Remélem vannak olyan kapcsolatban, hogy meg tudják ezt beszélni egymással. Sajnálom, hogy most ilyen problémák gyötrik, és nehéz elfogadnom, hogy nem nagyon szólhatok bele. Sosem könnyű elmondani a szüleinknek, hogy mit szeretnénk valójában. Én is hiába győzködtem őket, hogy maradjak a Herzbergben, mert ott éreztem jól magam. Mégis valahol erről szólhat a felnőttek élete, hogy egyre többször mondanak ellent, s állnak ki a saját igazukért, ha tudnak.
- A szüleim rettentően elfoglaltak. Nincs mindig idejük rám... De legalább a szomszédban dolgoznak, úgyhogy ha olyan van, át tudok menni hozzájuk, meg legalább tudom, hogy közel vannak - osztom meg vele a saját helyzetem, miközben az ő átadott citromtorta-szelete, plusz egy újabb csokifalat landol a hasamban.
- Akkor te nem használsz jósgömböt, se kártyát? Csak álmok vannak, amik mindig teljesülnek? - kérdezek vissza. - Lehet, hogy nagyon rá kell koncentrálnod az adott személyre. Mi lenne, ha adnék egy tárgyat, ami az enyém, és majd megpróbálsz mindig arra gondolni. Vagy tedd be a párnád alá, hátha előidézheti az álmokat! Nagyon rossz ötlet? - húzom el a szám, miután megpróbáltam segíteni neki. Azt azért jó hallani, hogy mindenképpen szól majd a velem kapcsolatos látomásairól, de gondoltam megpróbálok segíteni neki. Szerintem simán lehetséges, hogy így kell megálmodni mások jövőjét. Elkezdek a zsebeimben turkálni, hogy találjak valami használhatót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=696994#post696994][b]Széplaki Alíz - 2017.08.20. 15:16[/b][/url]

- Á, még semmiről sem tud. Nem igazán volt alkalmunk ezt megbeszélni, és nem olyan rég jött ez az érzés, hogy itt szeretnék maradni. Timin kívül engem nem köt semmi se ahhoz a világhoz. Szeretném, ha ő is a faluba költözne, akár előkészítősöket is taníthatna. Ha viszont úgy dönt, hogy otthon marad, akkor majd sűrűn fogom látogatni, de jobban örülnék az előző verziónak - vázoltam fel a helyzetet a fiúnak.
- Az nem jó, hogy ennyire elfoglaltak, viszont annyiból szerencsés vagy, hogy történjék bármi, itt vannak a közelben. Mit dolgoznak? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Közben egy újabb citromos tortaszelet falatka landolt a hasamban, ami tényleg nagyon finom volt.
- Szeretem a kártyát is, mert remek útmutatóul szolgálnak a jövőt illetően. De az én képességem az álmodás. Sajnos semmi beleszólásom nincs azt illetően, hogy kivel és mit álmodok, ezek csak úgy jönnek és hidd el, nem mindegyik álom jó. Próbálom ezt tudatosan irányítani, de egyelőre nem igazán sikerül, sokszor pedig azzal jár az egész, hogy totál kialvatlan vagyok - magyaráztam Andrej-nak. Láttam a szemében, hogy nagyon lelkes az álmaimat illetően, de el kellett szomorítanom, mert volt hatalmam az álmaim felett, így teljesen lutri volt, hogy kiről fogok álmodni. Nem is lehetett, mert ha még kontrollálni tudtam volna őket, akkor se szólhattam bele, hogy ki lesz vagy kik lesznek az álmaimban lévő személyek, mert erre egyszerűen nem volt ráhatásom.
- Tudod mit? Próbáljuk meg, adj egy tárgyat, aztán hátha összejön a dolog. De lehet, hogy ettől függetlenül is fogok veled álmodni... azt viszont nem ígérhetem, hogy szép álom lesz - közöltem a tényeket vele. Nagyon lelkes volt és izgatott, ezért úgy gondoltam, hogy ha attól jobban érzi magát, akkor miért is ne adja oda nekem az egyik holmiját. Láttam rajta, hogy nagyon hitt ebben az egészben, hogy hátba beválik majd, így nem voltam ellenére a dolognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697014#post697014][b]Andrej Scotti - 2017.08.20. 16:34[/b][/url]

- Egyszer muszáj lesz leülnöd vele - jegyzem meg halkan. - Ha jól értettem, akkor ő nem boszorkány. Biztos megérti majd, hogy így döntöttél. Szerintem jó, ha az álmaidat követed. És gyakran meglátogathatod, ha hiányzik.
Sóhajtok egyet. Ha ennyire elfoglalt, akkor az, hogy Alíz otthon van-e vagy sem, igazából nem sokat számít. Ezt bizonyára a nevelőanyja is belátja majd. Néhány éve nekem is nehéz volt hozzászoknom ahhoz, hogy a bátyám bentlakásos iskolába költözött. Aztán én is elmentem otthonról, és azóta csak a szünetekben járunk haza. Egyelőre jó így, apa és anya is tudja, hogy ez az élet természetes velejárója, előbb-utóbb mindenki megy a saját céljai után.
- Eredetileg botanikusok - mesélem teli szájjal, majd néhány rágás után nyelek egyet, s csak azután folytatom. - De most már elsősorban fogadó-tulajdonosok. Nagy múltú családi vállalkozás. Nyáron a tenger miatt csak úgy hemzsegnek a vendégek - gondolok bele az előző évek forgatagába, némi mosollyal az arcomon. Alig várom, hogy idén is visszamehessek, évről-évre többet bíznak rám ugyanis a vezetésből. Már volt, hogy én vezettem a vendégkönyvet!
- Mármint szeretnéd, ha befolyásolni tudnád mások jövőjét, vagy csak igyekszel jókat álmodni? Mondjuk valahol majdnem ugyanaz a kettő... - vakarom meg a fejem a hangosan gondolkodás után. - Én is sokszor vagyok kialvatlan, ha előzőleg felbosszantanak, vagy csak aggaszt valami - vágom rá némi együttérzéssel.
Összecsapom a tenyerem, ám a zsebeimben való kotorászás után csalódottan kell felnézzek a lányra, nincs nálam ugyanis semmi odaadható, legalábbis nem olyan, ami nagyon személyesnek minősül. Márpedig az lehet az igazán hatásos tárgy!
Félve nyúlok a csuklómhoz, hogy óvatosan lehúzzam magamról a karkötőmet. A búcsúpillantás után át is nyújtom a lánynak.
- Ez az egyik kabalám. Még apáéktól kaptam. Megkérhetlek, hogy nagyon vigyázz rá? Azt hiszem kibírok nélküle pár napot, bár kétségkívül érzés szokatlan lesz. Mindenképp valóra válik, amit látsz? Mondj pár korábbi példát! - kértem, hisz tudni akartam, mire számítsak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697023#post697023][b]Széplaki Alíz - 2017.08.20. 17:24[/b][/url]

- Igen, tudom... előbb vagy utóbb muszáj lesz neki elmondanom, hogy miként határoztam. Igazából boszorkány, ő vezetett be ennek a világnak a rejtelmeibe, de valamiért jobban érzi magát a muglik között. Ezt tiszteletben tartom, úgyhogy remélem, hogy ő is ugyanígy fogja fogadni a döntésemet - feleltem a fiúnak, miközben már majdnem elfogyasztottam az ízletes citromtorta szeletet.
- Wow, ez nagyon klassz. Te is be szeretnél majd szállni a családi vállalkozásba? - kérdeztem tőle, miközben a villámmal piszkálgattam az egyik tortaszelet darabkát a tányéromon.
- Nem tudom befolyásolni a jövőt, hacsak nem vagyok ott és nem segítek. Szeretném kontrollálni az álmaim számát, azt, hogy esetleg végigaludhassak úgy egy éjszakát, hogy nem ver ki a víz a legutóbbi rossz álmoktól - magyaráztam Andrej-nak. Örültem, hogy kibeszélhetem magamból ezt az egészet, már ez is könnyített valamelyest a lelkemen. Úgy gondoltam, hogy igazából senki sem tudja megérteni, hogy számomra ez sokszor inkább átok, mintsem képesség, hogy mit élek át egy-egy álom alatt, ezt csakis én tudhattam, illetve a tanárom, aki már átélte ezt.
- Köszönöm, ígérem, vigyázni fogok rá - válaszoltam a fiúnak. Kicsit féltem, hogy egy ilyen számára fontos dolgot bíz rám, de idáig is mindig vigyáztam arra, amit másoktól kölcsönkaptam.
- Nos igen, beteljesülnek. Az egyiket jövőképen azonban meg tudtam változtatni, de csupán azért, mert épp ott voltam. Azt álmodtam meg, hogy egy lány az Erőnlét termében játszadozik a súlyzókkal, amelyek egy polcra voltak felpakolva, és eldönti, majd ráesik egy nagyobb méretű súlyzó a fejére. Aztán felkeltem... vagyis felriadtam. Aztán másnap épp arra jártam, a lány pedig pont ott volt a teremben, de jó végkimenetele lett a dolognak, mert megakadályozni ugyan nem tudtam, hogy eldöntse a polcot, azonban el tudtam rántani a feléje zuhanó súlyzó elől, így nem lett semmi baja. Álmodtam olyat is, hogy egy Rellonos srác a születésnapját ünnepli a haverjaival, aztán elkötnek a szertárból pár seprűt. Aztán pechére az ünnepelt balesetet szenved a seprűvel, mert egy igazi kviddics bajnoknak képzeli magát. És másnap már tele voltak ezzel a hírek, mindenki erről beszélt, szóval valóban megtörtént. Szóval ilyesmi álmokra gondolj, mindenféle élethelyzetben - fejeztem be a mondókámat egy mély sóhaj kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697035#post697035][b]Andrej Scotti - 2017.08.20. 17:55[/b][/url]

Megértően bólogatok. Az azért rendkívüli, hogy egy varázsló teljesen eltávolodjon a saját világától. El se tudom magamról képzelni, hogy meglépnék egy ilyet. Mert bár nagyon érdekes a mugliké is, de jóval körülményesebb mindennapjaik vannak. Lenyűgöző például villamossal utazni, de mennyivel szerencsésebbek vagyunk a hoppanálással!
- Sok választásom nem lesz. Bár valószínűbb, hogy a bátyám örökli - vonok vállat. Generációk óta a miénk a hely, én is ebben nőttem fel, kár lenne veszni hagyni, még ha más is lesz a végzettségem. Apáéknak is sikerült, a kerti üvegházban továbbra is foglalkoznak növényekkel.
- Milyen gyakran álmodsz a jövőről? - szürcsölök bele a limonádéba. - Kicsit olyan lehet, mint szuperhősnek lenni.
Érezhető, hogy nem kis felelősség nyomja a vállait. Elég menőn hangzik ez a képessége, de ahogy fokozatosan megismerem a velejáróit, néha igencsak megdöbbenek, és már nem mindig pozitív értelemben. A karkötő kapcsán nem hiszem, hogy baja esne egy ilyen szuperokos lány kezei közt, inkább a fiúk szoktak figyelmetlenek lenni. Csak azért furcsa, hogy nincs már rajtam, ezért még szoknom kell, hogy ne legyen hiányérzetem minden egyes alkalommal, amikor a karomra pillantok.
Döbbenten hallgatom a beszámolóját. Még a szám is tátva marad kissé, olyannyira koncentrálok, próbálva átélni lelki szemeim előtt a víziókat. Ehm, elég para. A hallottaktól némi sápadtság fog el.
- Durva. Nem bánt néha a bűntudat, ha olyasmit látsz, amit úgy érzel, hogy megakadályozhattál volna? - merengek el. - És egyébként mennyire titkolod, hogy van ez a képességed? Mert hát elég nagy felelősséggel is jár... Én csak mondhatni véletlen szúrtalak ki a hirdetményben. Olyan jó lenne, ha nekem is lenne valami képességem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697041#post697041][b]Széplaki Alíz - 2017.08.20. 18:17[/b][/url]

- Értem. Jól kijöttök egymással? - kérdeztem tőle, mert sok olyan embert ismertem aki nagyon jól kijött a testvérével, de sok olyat is, akik ég és föld voltak teljes más értékrenddel és érdeklődési körrel. Belegondoltam, hogy nem is tudhatom, hogy van-e testvérem vagy egyke vagyok, mert semmit sem tudtam a vér szerinti szüleimről. Eleinte örültem volna, ha felkeresnek és nem az árvaházban kellett volna leélnem életem nagy részét, de most már ott tartottam, hogy nem biztos, hogy örültem volna annak, ha hirtelen feltűnnének az életemben.
- Változó. Van, hogy egy ideig naponta, van, hogy egyáltalán nincs álmom. Van, hogy egy éjszaka több ember jövőképébe is bepillantást nyerek, de van, hogy csak egybe - válaszoltam Andrej-nak eltűnődve.
- Sokszor átoknak érzem az egészet, de tény, hogy azért a saját életemet is érdekessé teszi ez a különös képesség - tettem hozzá, miközben bekaptam egy újabb falatot a citromos tortaszeletből.
- Dehogynem bánt... folyton marcangol belülről. Nem egyszerű feldolgozni ezt. Sokszor emiatt is álmatlan éjszakáim vannak, pedig tudom, hogy sajnos nem lehetek ott mindenhol. Néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább és megőrülök, annyira érzem az álmaimban mások fájdalmát - mondtam szipogva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Fenébe. Bocs, nem vagyok egy sírós pitsa - szabadkoztam a fiúnak, majd a táskámból elővettem egy zsebkendőt, hogy feltöröljem a könnyemet és egyebek.
- Nos, nem hirdetem, csak páran tudják azt, hogy mivel jár ez az egész. Persze nem tagadom le, ha megkérdezik, de sokan a mai napig nincsenek tisztában vele - folytattam a beszélgetést, miközben próbáltam összeszedni magam és újra legjobb formámat mutatni.
- Vigyázz mit kívánsz, mert mindennek van pozitív és negatív oldala, csak az a nem mindegy, hogy melyik van túlsúlyban - tettem hozzá, miközben egy újabb torta falatot tuszkoltam magamba. Már nem esett olyan jól, mint eleinte, ki tudja miért... talán hozzászoktam már az ízéhez...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697124#post697124][b]Andrej Scotti - 2017.08.21. 14:00[/b][/url]

Sejtelmes mosoly ül ki az arcomra. Én és a testvérem? Néha magam se tudom megállapítani, hogy mi a helyzet velünk, mennyire számítunk átlagosnak. Tény, hogy mostanában nagyon jól megvagyunk egymás nélkül is, ami az előző évek szoros kapcsolatához viszonyítva meglep egy kissé. Azzal, hogy más-más iskolába járunk, kialakult a saját baráti körünk, meg lefoglal minket a tanulás. Ráadásul idén költözött Franciaországba, hogy híres bájitalkészítő váljon belőle.
- Szerencsére igen. Sosem voltunk rosszban, csak mostanában keveset találkozunk. Mesterképzőbe jár, alig van ideje - mesélem büszkén. Remélem egyszer én is eljutok odáig, annak ellenére, hogy kettőnk közül ő a zseni.
- Próbálkoztál már bájitalokkal? Némelyik igen hatékony, ha álmokról és alvásproblémákról van szó. Mondjuk nyilván az lehet a célotok a tanár úrral, hogy megtanuld maximálisan irányítani az erőd - feltételezem az ijesztő beszámolója után. Mindenesetre tudom, hogy nincs olyan probléma, amire ne lenne főzhető egy jó kis bájital! Fel is fogom csapni apa régi könyvét, mintha olvastam már volna valami idevágót.
- Ez... ez borzasztó lehet - fakadok ki a zsebeimhez kapva, bár Alíz gyorsabb nálam, ezért utólag mégsem szorul rá a zsebkendőimre. Nagyon rossz, hogy azt a kedves és barátságos lányt, aki nemrég még a bejárati csarnokban üdvözölt, most sírni látom a cukrászdában. - Ne haragudj, ha tudtam volna, hogy milyen nehéz erről beszélned, akkor nem is hozom fel ezt a hülye témát! - horgasztom le a fejem, pirultan meredve a padlóra. Némán sóhajtok párat, miközben folyamatosan bánt, hogy ilyen helyzetbe hoztam. Valószínűleg rengeteg sebet téptem fel benne a kíváncsiságom és a lelkesedésem miatt. Tönkretettem a napját, és most legszívesebben kiszaladnék az üzletből, ha tehetném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697157#post697157][b]Széplaki Alíz - 2017.08.21. 21:14[/b][/url]

- Értem. Az azért klassz, hogy van egy testvéred, akire bármikor számíthatsz és jól kijöttök - legalábbis az elmondásod alapján - válaszoltam a fiúnak, miközben elfogyasztottam egy újabb torta darabkát. Tényleg örültem volna neki, ha kiderült volna, hogy van egy testvérem, bár valószínűleg nagyon haragudtam volna rá, amiért évekig nem keresett és nem volt kíváncsi rám. Talán jobb is ez így...
- Nem igazán, vagyis kisebb próbálkozásaim voltak több-kevesebb sikerrel, de ahogy mondod, az a cél, hogy megtanuljak szembenézni az erőmmel és teljes mértékben átvegyem felette az irányítást. Ez pedig nem kis feladat. Így csak időnként tudom teljes mértékben kialudni magam, de nem akarom feladni és hiszek benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog - jelentettem ki immár pozitívabban. Ám ekkor eszembe jutott, hogy mennyi sérelmet, fájdalmat éltem át és valahogy egy pillanat alatt minden összeomlott bennem, aztán majdnem totálisan eltörött nálam a mécses. Próbáltam erősnek mutatkozni mások előtt, de ez nem mindig jött össze, ez a terület pedig a pozitívumok mellett sok negatívumot is tartogatott számomra, amelyet egyáltalán nem volt könnyű feldolgozni. Sokat tipródtam, sokáig magamba tartottam a dolgokat, úgyhogy valahogy magamon sem tudtam igazán meglepődni, avagy már-már természetesnek véltem, hogy előbb vagy utóbb elszakad az a bizonyos cérna... és ez pont most történt meg. Bár szerencsére egész jól tudtam magam tartani a fiú előtt, nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a csalódottság és hogy végigbőgjem a délutánt.
- Semmi gond, nem tudhattad. De jobb is, hogy beszéltünk róla, mert a látszat ellenére azért valamelyest könnyített a lelkemen ez a kis csevej. Nem szabadna ennyire magamban tartanom a dolgokat, szóval emiatt ne érezd magad kellemetlenül. Mostanában annyi feszültség gyűlt fel bennem, hogy idővel úgyis eltört volna a mécses - mondtam nyugodt hangsúllyal, miközben még a könnyeimet törölgettem, majd elraktam a zsepimet a zsebembe. Nem szerettem szemetelni, úgy voltam vele, hogy majd kidobom az első kukába, amit meglátok a faluban. Reméltem, hogy valamelyest sikerült megnyugtatnom Andrej-t. Gondoltam, hogy nagyon kellemetlenül érezte magát emiatt, hiszen a helyében én is ezt éreztem volna, de úgy gondoltam, hogy emellett talán sikerült átéreznie, hogy mekkora súlya van ennek a képességnek és milyen nehéz ezzel együtt élni. Hatalmas kihívás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697248#post697248][b]Andrej Scotti - 2017.08.22. 14:41[/b][/url]

Az utolsó tortaszelet is eltűnik a tányérról, csak egy háromszög alakú csokifolt emlékeztet arra, hogy néhány pillanattal ezelőtt még egy jókora adag díszelgett a porcelánon, amit hatalmasra tátott szájjal toltam be.
- A bármikor azért túlzás - javítom ki Alízt, hiszen mi is kaptunk már össze, de főleg a kettőnk közti távolságra gondolok. - De igaz, hogy nélküle el se tudnám képzelni az életem - vallom be egy apró mosollyal.
Szavaiból úgy veszem le, hogy neki sajnos nincs testvére, vagy ha van is, hát egyáltalán nem rózsás a viszonyuk. Mivel a kínos kérdésekből már így is elég sok jutott, ezúttal elfojtom kíváncsiságomat.
- Biztos képes leszel rá. Rengeteg jós létezik a varázsvilágban. Ha pedig nyugtató hatású bájitalra van szükséged, csak szólj, nagyon szívesen főzök. Otthon is akad bőven.
Ha emlékszik, akkor tudja, hogy egész jól konyítok a bájitalfőzéshez, még ha benne is van a pakliban, hogy nem sikerülnének tökéletesre. Mindenesetre igyekszem megragadni minden alkalmat, hogy feljogosítva érezzem magam a hobbim gyakorlására. A vizsgákra már magamnak is tervbe vettem, hogy kotyvasztok valami hasznosat, amit még odahaza tanultam meg.
- Tényleg jobb? - lepődöm meg elkerekedett szemekkel. - Akkor viszont örülök, hogy megkönnyebbültél. Máskor is szólj, ha lelki szemetesládára van szükséged. Meghívhatlak esetleg egy italra, afféle vigasztalásként? - mosolyodom el udvariasan, majd a sajátomra pillantok, ami szintén erősen fogyatkozóban van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697337#post697337][b]Széplaki Alíz - 2017.08.22. 20:54[/b][/url]

Gyorsan benyomtam az utolsó falatkát is a finom citromos tortaszeletből. A cukrászdában idáig mindig finom sütiket ettem, úgyhogy elhatároztam, hogy tartom ezt a szokásomat és máskor el fogok jönni ide.
- Értem. Hát ez tényleg klassz - feleltem, miközben próbáltam leplezni a csalódottságomat, majd egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra. Örültem, hogy másnak megadatott, hogy jó testvérek legyenek, sőt, hogy egyáltalán legyen testvére, de nekem ebben sosem volt részem, mindig csak saját magamra számíthattam. Persze ettől valamelyest megerősödtem, de azért jó lett volna, ha nem úgy történtek volna a dolgok, ahogyan kiskoromtól kezdve alakultak. Tudtam, hogy idővel túl kell lépnem és magam mögött kell hagynom a múltat, de ez egyáltalán nem volt egyszerű. Andrej-t sem szerettem volna ezzel traktálni, neki bőven elég volt az iménti akcióm, nem akartam, hogy megijedjen tőlem. Nagyon normálisan viselkedett velem, szóval nem szoltált rá egy újabb hisztire.
- Hogy micsoda? Nyugtató hatású bájital? - kaptam fel a fejem rögtön erre a szóra, majd folytattam:
- Tudnál nekem főzni? Mármint szívesen elfogadnám, mert időnként nagy szükségem lenne rá.
Bizony, a nyugtató dolgok előnyt élveztek az életemben, mióta sok álmatlan éjszakám volt. A tanáromtól is szívesen fogadtam a nyugtatót, de tudtam, hogy nem élhetek vele mindig, és egyébként is kis adagot kaptam csak, szóval azt ésszel be tudtam osztani... csak olyan hamar elfogyott. Úgy hittem, hogy egy kis bájitaltól semmi bajom nem eshet és időnként nagyon is jól jól fog jönni.
- Igen, jobban érzem magam, vagyis valamelyest sikerült megkönnyebbülnöm - vágtam rá, hiszen valóban ez volt a reakcióm.
- Ó, köszi. Benne vagyok. Egy narancslé jól esne - mondtam neki mosolyogva. Immár őszinte mosoly ült ki az arcomra. Rendes volt tőle, hogy meginvitált egy italra kárpótlásként. Nem akartam elutasítani ezt az ajánlatot, ha ettől jobban érzi magát, én pedig egyébként is szomjas voltam, mert nem vettem innivalót a süteményemhez, ami nagy hiba volt, mert már kezdtem kiszáradni. Erről eszembe jutott, hogy mennyi növényt pusztítottam ki akaratlanul is azzal, hogy egyszerűen elfeledkeztem róluk, azaz nem locsoltam meg őket, vagy túl gondoskodó voltam velük és túlöntöztem őket. Hát ez az én formám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697586#post697586][b]Andrej Scotti - 2017.08.24. 13:50[/b][/url]

Van egy olyan sejtésem, hogy egy képességtanoncnak nem tanácsos befolyásolnia a tanulási folyamatot bájitalokkal, vagy akár hangulatjavító bűbájokkal. Ahogy mondta is, a fő cél a maximális kontroll felette. A nyugtató hatású lötty azonban talán kivételt jelenthet. Nem olyan drasztikus, ráadásul még függőséget sem okoz, tény azonban, hogy még így is csak a legindokoltabb esetekben szabad használni.
- Megpróbálhatok - gondolkodom el a hozzávalók listáján, s bízom abban, hogy még mindig pontosan emlékszem az eljárás menetére. - Nem lesz valami iszonyat erős, de ha már nagyon szenvedsz, akkor egyenesen a legjobb megoldás.
Büszkeséggel tölt el, hogy felkelthettem Alíz érdeklődését. Valószínűleg nem tudnék ennyi mindent a gyógyhatású főzetekről, ha nem egy varázslók lakta faluból, azon belül is egy kizárólagosan aranyvérű családból származnék. Persze legfőképpen az nyugtat meg, hogy már kiadta magából a felgyülemlett rosszat. Meg is hívnám egy italra engesztelésképp, hisz ő nem vett magának üdítőt. Alaposan bele kell nyúljak a zsebembe a maradék pénzérmékért, hogy össze tudjak szedni egy narancslére valót. A könyveim árát nem költhetem el édességre, zsebpénzből pedig mindig csak annyi van nálam, ami nekem elég egy-két szembejövő apróságra, így általában a mások meghívása nem lenne megengedhető. De vagy a szerencse, vagy a cukrászda diákbarát árai lehetővé teszik. Feltartott ujjal jelzek társamnak, hogy várjon meg, majd elszaladok a pulthoz. A pincér kiérkezéséig egy csomó idő eltelne, ott meg nincs senki a sorban, ezért fél perc se telik bele, már vissza is érkezem a rostos narancslével.
- Tessék - helyezem tányérja mellé, mintha csak én lennék a felszolgáló. - Szoktál félni éjszaka, amikor járőrözni mész? Mi az eddigi legérdekesebb prefektus-sztorid?
Nem akarom tovább a jóslás témát feszegetni, a karkötő remélhetőleg hatásos lesz, a fejleményekbe meg majd úgyis beavat. Inkább a prefektusi léttel kapcsolatban akarok kíváncsiskodni, az is nagyon érdekel, hogy milyen lehet. Nagyon klassz érzés, hogy én mondhatni jóban vagyok az egyikkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697810#post697810][b]Széplaki Alíz - 2017.08.26. 16:36[/b][/url]

- Köszönöm, sokat segítesz vele - mondtam neki hálásan, mert valóban szükségem volt időnként arra, hogy normálisan kialudhassam magam. Belegondolva eléggé elütöttem az átlagtól... a velem egykorúak sok mindenről álmodoztak, számos célkitűzés volt előttük, nekem pedig az volt a rövidtávú elsődleges célom, hogy időnként nyugodtan aludhassak. Milyen bizarr.
Miközben Andrej elugrott üdítőt venni, arra gondoltam, hogy talán hamarosan eljön az én időm is és még az iskola befejezése előtt meg tudom tanulni azt, hogy hogyan is kell pontosan kontrollálni az álmaimat. Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha már sikerült volna elsajátítanom ezt a dolgot, de tudtam, hogy mindenhez idő kell, semmi sem megy egyről a kettőre, ezért türelemre intettem magam.
- Milyen gyors voltál. Köszi - mondtam vidáman, majd belekortyoltam az üdítőmbe. Jól esett a folyadék, tulajdonképpen már nagyon szomjas voltam, az pedig az én hülyeségem volt, hogy nem vettem semmilyen italt a sütim mellé.
- Nem szoktam félni. Szeretek éjszaka mászkálni. A járőrözésem alatt sokféle kihágással találkoztam már. Volt olyan, akit azon kaptam, hogy éjjel bement a konyhába falatozni, aztán olyan is volt, akiről kiderült, hogy akaratlanul tartózkodott kinn a folyosón, mert alvajáró volt. Ezt pedig nem tudta magáról az illető, csak miután másnap felhívtam rá a figyelmét. Olyan diákokkal is összefutottam, akik éjjel azért szöktek ki, hogy ellopják a szertárból a seprűket.  Olyan is volt, hogy én néztem be a szitut... vagyis az illetőt kérdőre vontam, hogy miért tartózkodik az éjjel közepén a könyvtárba, erre kiderült róla, hogy már felsőbb éves mestertanonc és nyugodtan kint lehet takarodó után is - válaszoltam a fiúnak. Sok élethelyzettel volt dolgom az eddigi pályafutásom során, úgyhogy megosztottam pár érdekességet a sráccal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697878#post697878][b]Andrej Scotti - 2017.08.27. 16:52[/b][/url]

- Semmiség - legyintek zavartan. - Majd küldök egy baglyot, ha kész. Nem ígérem, hogy a napokban, de igyekszem sietni vele.
Tudom, hogy egyesek ölni tudnának egy ilyen löttyért. Vizsgaidőszak van, ne felejtsük el! Mi lenne még, ha többen tudnák rólam, hogy értek a készítésükhöz... Lenne érdeklődés bőven. Még akár pénzt is kereshetnék vele, de tényleg nincs olyan sok időm, már ma se ártana, ha lefekvés előtt belenéznék a tankönyvekbe. A lánynak viszont megígértem, hogy nem hagyom cserben, és ehhez szeretném tartani magam, bárhogy is alakul a jövőbeni beosztásom.
Igyekszem gyorsan visszatérni az asztalhoz. Biztos legalább olyan finom az a narancslé, mint az én limonádém, amiből valljuk be, a csokitortaevés alatti kortyolgatások eredményeképp már nem sok maradt, de pont jó ahhoz, hogy unalomból bele-beleigyak a mondataim között. Itt mindenből annyit adnak, hogy bőven elég legyen. Se éhes, se szomjas nem vagyok már, a hűvös helyiségnek köszönhetően nyáron ez nagy szó.
Kíváncsian hallgatom Alíz élménybeszámolóját. Prefektusként biztos rengeteg érdekeset láthat, csomó szabály nem vonatkozik rá, és szinte mindenki ismerheti a kastélyban. Persze ez nem mindig jó, főleg akkor, ha büntetéseket szab ki.
- A mestertanoncokat tényleg nehéz lehet megkülönböztetni. Nekem is kihívás megsaccolnom, hogy ki hányadéves, hát még nektek. Milyen büntetéseket szoktál adni? Vagy csak elintézed egy pontlevonással? Na meg hogy bírsz ébren maradni egy ilyen éjszakai járőrözés után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=697883#post697883][b]Széplaki Alíz - 2017.08.27. 17:52[/b][/url]

- Oké, várom - mondtam neki izgatottan. Ha tényleg tud segíteni és időként nyugodtan tudok aludni a bájitaltól, amit készít nekem, akkor már nyert ügyem van. Rendes volt tőle, hogy felajánlotta a segítségét, amivel éltem is.
- Igen, valóban nehéz, főleg olyankor, ha valaki jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Általában beküldöm őket a legszigorúbb tanárokhoz segédnek vagy kitalálok nekik valami olyan elfoglaltságot, ami egy időre leköti őket. Tudom, hogy keményen hangzik, de így tanulnak - tettem hozzá, miközben nagyot szürcsöltem a narancslevemből. Tudtam, hogy ha megkímélem őket vagy valami nagyon könnyű feladatot rovok ki rájuk, akkor nem fognak tanulni a leckéből, így pedig kétszer is meggondolják, hogy megismételjék-e a jövőben a kis kiruccanásaikat.
- Hát utána rögtön lefekszem aludni kicsit, amennyi időm épp van rá... aztán végigszenvedem az órákat és utána rögtön ledőlök. Nem egyszerű egy ilyen este után topon lenni másnap. Viszont ilyenkor kevésbé vagyok kialvatlan, az például sokkal jobban megvisel, ha valami rosszat álmodok más jövőjével kapcsolatban.
Bizony, sokkal nehezebben viseltem, ha egy vagy több olyan álmom volt, amely mély nyomot hagyott bennem, mint amikor csak simán éjszakáztam és fenn voltam végig.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Köszönöm a narancslevet. Aztán várom a baglyot! - mondtam neki sebtiben, miután elfogyasztottam az utolsó korty italomat is. Gyorsan felálltam az asztaltól és integettem neki búcsúzóul, majd folytattam az utamat a Bagolyház felé, mert bizony eszembe jutott, hogy el kell küldenem egy üzenetet az egyik ismerősömnek, aki határidőre vár valami nagyon fontos dolgot, ebben segédkeztem neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=704021#post704021][b]Zelei Viktória - 2017.09.26. 01:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=704058#post704058][b]Czettner R. Luca - 2017.09.26. 18:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=704625#post704625][b]Zelei Viktória - 2017.10.01. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=705345#post705345][b]Czettner R. Luca - 2017.10.10. 00:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=706851#post706851][b]Maróti Fanni - 2017.10.28. 20:16[/b][/url]

Nem túl gyakori a családban a gyűlölködés, legalábbis a fa közelebbi ágai jól kijönnek egymással. Talán ezért is szorgalmazza anyám, hogy jöjjek ki jól Jeanette-tel. Nem mintha rajtam múlna a dolog. Mióta az anyja beházasodott a családba, és ő a mostoha-másodunokatestvérem lett, azóta nem bír engem.
Valószínűleg a többi uncsitesómat se, de mivel ők muglik, vagy ahogy Imi mondaná varázs-antitalentumok, nem találkoznak túl gyakran, így az ő utálatadagukat is én kapom meg. Ami, ha engem kérdeztek, tök nem fair.
Amolyan békülési - vagy "jól kijövési" - ajándékként meghívtam a cukrászdába, hogy legyen lehetőségünk elásni a csatabárdot, de igazából nem tudom, hogyan is kellene megvalósítanom ezt a projektet. Valójában a hátam közepére se kívánom. Mármint nem én akartam, hogy az anyukája meg az én másodnagybácsim összeházasodjanak. Eskü semmi közöm hozzá. És nem is én nem bírom őt. Vagyis alapból semmi okom békülni. De hát szeretem anyámat, és semmibe nem kerül kedvesnek lenni Jeanette-tel.
Illetve dehogynem! Végül is elméletileg mivel meghívtam, nekem kellene fizetni az ő sütijeit is. Azért remélem nem fog kienni abból a kevés vagyonkámból, ami van.
Direkt az ő kedvéért vissza is fogtam magam, és egy szolidabb felsőt választottam, nehogy már arra hivatkozzon, hogy ciki velem mutatkoznia és lelépjen. Farmerkabátom nem nagyon melegít, úgyhogy igyekszem összehúzni magam, és viszonylag kevéssé vacogni. Addig is míg a lányra várok, a cukrászda előtt toporgok, és az elhaladó embereket figyelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=713237#post713237][b]Mesélő - 2018.01.30. 11:29[/b][/url]

Kloé meghívott a szülinapjára, ami a cukrászdában rendeztek meg. Pontosabban annak a hátsó termében, hogy ne zavarjuk a felnőtteket, meg a nagyobbakat, akik csak egy süteményt szeretnének békésen elfogyasztani. A buli tízkor kezdődött, mert délben kaptunk ebédet is, aztán tortavágás, és különböző játékok. Mindenki hercegnőnek volt öltözve, mert az volt a meghívóban, a fiúk meg hercegnek. Aztán három felé véget ért a buli, engem pedig előre ültettek, mert anya előre szólt, hogy öt körül fog csak tudni értem jönni, és megbeszélte, hogy addig vigyáznak rám.
Így ülök most itt, a sárga ruhámban, a tiarámmal. A hajam egy kicsit szétcsúszva, pedig nagyon szép volt ám, mert anya megcsinálta reggel, és ha valamit anya jól csinál, akkor az a nagy hajam rendberakása. Szerintem még sosem mentem kétszer ugyanolyan frizurával. Alig várom már, hogy annyi idős legyek, hogy sminkelhessek is, mert azt is nagyon szépen csinálja. De ma még szempilla spirált sem engedett, mert azt mondta, erre még bőven ráérek. Méri meg úgy ki volt kenve, hogy rá se ismertem. Majd megmondom anyának, hogy más szülők engedik.
A kanalammal egy mélyet mártottam az ajándék gesztenyepürébe, amit rengeteg habbal fújtak le, és arra még sok csokiszószt is kaptam. Érzem Marcika figyelő tekintetét, de nem zavar, mert így legalább biztos nem lesz senki, aki majd elrabol, nem mintha ez egy olyan hely lenne. Anya szerint ezért is lakunk itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=713238#post713238][b]Maximillian Liebhart - 2018.01.30. 12:43[/b][/url]

A német igazából ijesztően sok időt töltött újabban Bogolyfalván, a pécsi lakás már-már indokolatlannak tűnt. Mert hát, ott dolgozott, igen, de mellette még Münchenben is, Luca meg mégsem hagyhatta itt a menhelyt. Ez a mai nap is egy ilyen volt. Max megtartotta délelőtt az előadást, szívatós kedvében volt, így tartott egy röpke névsor olvasást, a szokásos katalógus helyett. Hivatalosan sokszor itt tartózkodó hallgatók nem jelentek meg, őt ez pedig még csak meg sem lepte.
De most már hazaért és tudta, hogy Luca viszont még nem, így felpattant a pink biciklire és sűrűn csengő ring-ding-dingek közepette tekert egészen a cukrászdáig. Ott a szokásosnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, elvétve hercegnők szállingóztak kifelé, ő meg kissé összevonta a szemöldökét. Csudabogár kompánia.
A vendéglátó-egységbe besétálva a pultnál toporgott egy darabig, nézegetve, hogy mit is ehetne, mit kéne vigyen Lucának, amit nem szabad, de mégis megesznek. Szóval kért egy rakás különböző féle sütit, majd várta, míg csomagolják, addig is nézelődve. Elsőre, mikor kiszúrta a kislányt, nem tudta hogy reagáljon. De aztán erőt vett magán és egy halvány mosollyal lelkes integetésbe kezdett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=713246#post713246][b]Mesélő - 2018.01.30. 14:41[/b][/url]

Max bácsi

Miközben eszek, óvatosan fellapozom a Két Lottit. Már majdnem minden betűt ismerek, bár még csak jövőre fogjuk tanulni a betűket, de anya is, Ráhel is segítenek, mert nagyon érdekel az olvasás. Vannak szavak, amiket már ki tudok olvasni, de nagyon szeretem a történetet, így fejből tudom, és a képek is sokat segítenek. Nagyon vigyázok a könyvre, volt egy régi, de anya vett az első itteni fizetéséből egy újat nekem. Ezt olvasgatom, amikor a szemem sarkából látom, hogy Max bácsi besétál. Nézem őt egy ideig, amíg rendel. Becsomagoltatja. Kár, pedig szeretnék vele beszélgetni, mert aranyos és én régen nem láttam.
Nézem kicsit, de nem akarom bámulni, így visszanézek a könyvemre is, de közben azért próbálom nem elveszíteni szem elől. Sok idő telik el, ami a kisgyerekek életében eleve kétszer annyi, mint a felnőttekében, mire már a reményt is feladom, hogy észrevesz…és akkor végre rám mosolyog. Pici szívem dobban egyet, és intek is neki, majd egy pillanattal később már fel is pattanok, és kapkodva a lábaimat sietek hozzá. Nincs rá magyarázat, hogy miért, de azt hiszem az én magasságomban az embergyerekek nem nagyon szoktak abba belegondolni, hogy valami nem helyes, így odasietek hozzá, és kérdés nélkül átölelem a derekát.
- De jó, hogy látlak! Nincs kedved odaülni hozzám? Kapunk ingyen almáspitét, vagy amit csak szeretnél, csak szólni kell Marcinak, hogy hozza. Kérlek kérlek kérlek!
Nagy szemeket meresztek rá, remélem, hogy nem ijed meg tőlem, inkább kedvesnek talál, és le akar ülni mellém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=713551#post713551][b]Maximillian Liebhart - 2018.02.05. 11:51[/b][/url]

Mikor elindult a cukrászdába, még nem számított rá, hogy úton-útfélen királyi sarjakba fog botlani, ha kell, ha nem alapon. Nem mintha ez annyira befolyásolta volna a német látogatását, de kicsit tartott tőle, mennyire borítják be a kölykök a vendéglátó-egységet, amikor belépett. Kissé megnyugodva kellett realizálnia, hogy a parti már jó ideje oszlófélben volt, így csak egy-két koronás alak lézengett jobbra-balra. Max a pulthoz lépdelt céltudatosan, nem sok időt tervezett eltölteni itt. Több süteményt is becsomagoltatott, ezer színben pompáztak és az ízük is legalább ilyen változatos volt. Ribizlis-túrós, barackos, csokis, karamellás. Amíg a papírt hangos zajolás közepette csomagolták a kis tálca köré, Max körbepillantott, ekkor is látta meg a lányát. Vegyes érzések öntötték el, mert hát, mikor legutóbb találkozott az anyjával, megint meg akarták ölni egymást. Végül integetett széles mosollyal. Mire észbe kaphatott volna, a lányka már talpra is ugrott és szélsebesen vágtatott oda hozzá, hogy megölelje. A vékony karok Max dereka köré fonódtak, ő meg állt ott sokkosan, de aztán kicsit megsimogatta Eszti hátát, nem akart ő kínos helyzetet teremteni.
- Én... hát jó. Ki tudom fizetni a sütit, nem kell megvesztegetni. - Ugyan a német sokszor megvehető volt kilóra, most nem azért akart maradni, hogy kapjon valamit.  - Csini vagy. Buli volt?
Azzal Max még visszafordult a pulthoz, elvette a sütiket, majd kért még egy  linzert és egy kávét, hogy Eszti kezét megfogva az asztalhoz sétáljon és leüljön vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=714164#post714164][b]Mesélő - 2018.02.12. 19:09[/b][/url]

- Hatalmas buli volt. Még egy kicsi unikornist is hoztak. Tudod, amikor még babakorúak, akkor arany színük van és nincsen szarvuk. De olyan szomorú volt, szerintem nagyon félt, de azért én jól megsimogattam, hogy ne legyen szomorú.
Büszkén ki is húzom magam, hogy lássa Max bácsi, milyen ügyes vagyok. Szeretem, ha megdicsérnek, és nem úgy, ahogy anya szokott, amikor valamit rosszul csinálok. Eléggé gonoszkodva szokta olyankor azt mondani, hogy nagyon ügyes vagyok. De amikor ő csinál valamit rosszul, akkor azért én is mondom neki, hogy nagyon ügyes, és nekem is olyan a hangom olyankor.
- Te gazdag vagy?
Ez arról jutott eszembe, hogy ki tudja fizetni a sütijét. Mi nem vagyunk gazdagok, és anya most azért nincs itt, mert nem vagyunk azok. Persze most szabad sok sütit ennem, mert anya kifizeti, és ez jobb, mintha valakinek azért fizetne, hogy nézze, ahogy játszom. A múltkori néni telecigizte a házat, és utána nagyon büdös volt mindenünk, pedig anya azt mondta, hogy nem szabad bent cigizni, de a nénit nem érdekelte. Szóval ilyenkor anya inkább jól látható helyen hagy, olyan felügyeletére, akiben bízik, de aki amúgy is dolgozik, és akkor nem kell sok plusz pénzt fizetni. Többnyire persze fent vagyok a kastélyban én is, de nem szabad mindig fent lenne, mert nem jó az, ha anyát kirúgják, mert akkor nem lesz pénzünk.
- Nekem az a süti a kedvencem.
Mutatok Max bácsi tányérjára, majd elnézek Marci felé, de nem néz feltűnően, rendes tőle.
- Meg az, amelyik kerek és fehér csokis és van benne gyümölcslekvár. Az is nagyon finom.