[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687085#post687085][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.23. 23:34[/b][/url]

A film már másodlagos szerepet tölt be, csak a kettejük közötti kommunikáció alapjául szolgál, de azt sem tudja merre tart. Nem is tudná érdekelni és lekötni, hiszen az a férfi van éppen mellette, aki az őt körülvevő sötétségből és bezártságból rángatja ki. Ezt pedig, ha akarná sem tudná figyelmen kívül hagyni.
- Ha 10 dolgot utálok benned akkor már jók vagyunk? - muszáj elnevetnie magát. Ez a feltételezés eléggé viccesen hat számára a katona szájából. Eddig bele sem gondolt abba, hogy szerelem van közöttük. Sodródott, nem szerette volna felcímkézni a dolgot, pontosan azért, mert tudja, hogy mennyire fáj minden egyes pillanat, amikor el kell szakadnia az emberétől. Érezte ő, hogy valami más, hiszen eddig senkihez sem kötődött ennyire, de így kimondva, úgy érzi ez az egész túlságosan valóságossá kezd válni. S amíg az út végén a fájdalmat látja csak, addig biztos, hogy sok harcot fog még vívni a mellette helyet foglalóval.
Most egy pillanatra odafordítja a tekintetét a vászonra. A film  már lassan a végéhez ér, elhangzik a bűvös 10.pont is, ezért már nem nézi tovább hanem teljes erőbedobással figyel a férfira.
- Nem utálom ezeket benned. Néha idegesítenek, de nem utálom őket - hiszen ő maga is ilyen, ezért nehezen utalhatna ezekért a tulajdonságokért. Bár néha saját magát kifejezetten tudja utálni, hogy ilyen, de Mátéban éppen ez érdekli. - Mindjárt, ne aggódj - hátát neki veti a széknek. Töm magába még egy kevéske popcornt, kiissza a maradék italát és úgy nézi a katonát. Nem tudja, hogyan jutottak ide, de most kezd rájönni, hogy jelenleg ez az ember a családja, pedig aztán három-négy havonta ha látják egymást. Micsoda filmbe illő történet ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687089#post687089][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.23. 23:57[/b][/url]

Örül neki, hogy bár tipikus randinak indult, mégsem ülnek magukba roskadva szótlanul. Igaz, ehhez hozzá segít az, hogy csak ketten vannak, mert nem kell tekintettel lenni mádik ötven emberre, na meg, hála az öreg hangszóróknak, kiabálniuk sem kell, egész kellemes így, gondolatban meg is veregeti a saját vállátt.
- Ehhez te értesz.
Gondol itt a filmre, hogyha már Hajna annyiszor látta akkor biztosan tudja, hogy működnek az életben is ezek a klisék. Meg hát, távol álljon tőle, hogy ezt hangosan kimondja, de Hajna a lány, neki kell elsősorban a csupasz romantikát felöltöztetni. Lehet, hogy több negatív tulajdonsággal még vonzóbb lenne, ki tudja? Már rég feladta, hogy megértse a mellette ülő boszorkát. De azért valahol örül, hogy nem kellett tíz dolgot meghallgatnia magáról ami annyira szörnyű. Három még simán belefér, kevés is, ha őt vesszük alapul.
- Ezt azért jó hallani.
Hát valamiért mégiscsak együtt vannak, vagy mi alapul, már ha ez azt jelenti. Mert számára egyértelmű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687118#post687118][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.24. 12:01[/b][/url]

Összeráncolja a homlokát és értetlenül pislog Máté irányába. Még a feltételezés is sértő, hogy ő ilyenekhez ért. Hát eddig nem tűnt fel a drágaságnak, hogy Hajna nem olyan? Pedig már hányszor megbeszélték ezt, erre most meg ilyen ostobasággal jön a katona. Egy ideig morfondírozik, hogyan és miképpen vesse a férfi szemére, hogy ez mennyire sérti a fülét, de aztán elhagyja a dolgot, mert mégis csak jobb a békesség, ne hogy már egy ilyenen kapjanak össze. Ő aztán mindenhez ért -majdnem - dehogy a szerelem témához vajmi keveset az már ezer százalék. A csalódások és visszautasítások sokkal inkább a szakterületei, mint ez az egész, ami kettejük között zajlik.
- Szerintem ha olyan fiú lennél, nem is állnék veled szóba - nézhetne ki ennél százszor jobban is, akkor se érdekelné, ha nem ilyen lenne a személyisége. Ez a Mátés szuper erő, éppen azzal vonzza magához a lányt, amivel lehet, hogy másokat kikergetne a világból. De hát, ha Hajna sem egy egyszerű eset, akkor miért vágyna valaki normálisra? Az olyan unalmas lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687126#post687126][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.24. 12:39[/b][/url]

- Na hát ezt örömmel hallom.
Bár fogalma sincs, pontosan milyen az a fiú, vagy inkább férfi akivel Hajna nem állna le, de azért van pár tippje. Például nem tudná elképzelni egy szőke bájgúnár, aki egy ecsetet hord a feje tetején, rózsaszín pólóval, miközben egy slusszkulcsot pörget az ujján, hogy mindenki lássa milyen autóval járkál, de ez egy elég szélsőséges elképzelés. Alapvetően nem tudná elképzelni egy nagyképű seggfej mellett, aki elhiszi magáról...nem, ő nem az a nő aki erre rendeltetett. Például azért, mert soha nem tudja, mikor kell csöndben maradni, vagy épp visszavenni egy kicsit. De pont ez keltette fel Máté figyelmét, hogy Hajna más. Nem az a tipikus lány, hanem az, aki elbírja azt, ami vele jár és ezzel az élettel. Még jó, hogy nem kell megváltoznia, mert arra nem lenne képes, hogy a korábbi életét sem tudná még ott hagyni, egyelőre még nem. És örül neki, hogy Hajna megbarátkozni látszik a dologgal, mert sajnos vagy épp nem sajnos, ennyi az, amit jelenleg nyújtani tud. A kevésnél egy kicsivel több, több, mint amire Hajna számít, de kevesebb, mint amit érdemelne. Erre a gondolatra felmordul, de mielőtt teljesen őrültnek titulálná a mellette ülő barna, rápillantva a vászonra hatalmas megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy hatalmas nyálcsere van, ami talán már a végét jelenti ennek a bárminek.
- Azt hiszem lassan vége lesz..
Muszáj hangosan ki kimondania, hogy a lány megerősítse a dolgot. Most már szívesen menne tovább, menne máshova, vagy ültetné vissza Hajnát az ölébe, de a filmekből ennyi elég volt. Nem tudja, a lánynak mihez lenne ezután kedve, így egyelőre nem mond semmit, nem is nagyon tervezett ezután, úgy volt vele, hogy a helyzet majd adja magát. Nem futottak el előle, nem pofozták még meg, szóval jó irányba halad a randi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687158#post687158][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.24. 21:27[/b][/url]

- Ja. Vége - megvonja a vállait. Felváltva járatja a tekintetét a vászon és a férfi között. Kifejezetten jól érezte magát itt,  de hogy még egy filmet végèig kelljen ülnie arra képtelen lenne. Ahogy nézi Mátét rajta is éppen ugyanezt a szenvedést véli felfedezni. A program jó volt, de nem kell túlzásokba esni vele ez 80-90 perc éppen elég volt arra, hogy a valagán ücsörögjön, többet már nem bírna. Miközben feláll a székből, nyújtózik és kiropogtatja a csontjait. Mikor ezzel a 'rituáléval' végez, újfent igazit az eltépett ruhán, hogy tényleg úgy álljon, ahogy a legjobban lehetséges ebben az állapotában.
- Mik a további terveid? - Lehet érteni a ma estére, de akár kettejük ügyére is. Teljesen Mátéra bízza a választást, még csak utalást sem tesz arra, hogy mit szeretne. Úgy érzi, hogy a férfi ma teljesen belelát anélkül is, hogy a szájába adná a szavakat. Ez pedig nagyon imponáló számára. Eddig is tudta, hogy komoly érzéseket táplál a katona irányába, de most újfent bebizonyosodott, hogy túlzottan is el kerettel kötődni hozzá. Hogy miért, azt nem tudná megmagyarázni, de kezd tetszeni neki az, amit kivált belőle Máté. Talán még képes is lenne megszokni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687192#post687192][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.25. 08:26[/b][/url]

- Hmm...nagyon jó film volt.
Vigyorogva odahajol a lányhoz és ad neki egy hosszabb csókot, csak úgy szórakozottan, miközben megy a szereposztás. Igazából ha nemm volna a kis közjáték és nem beszélgettek volna, tuti elalszik. Alapvetően nem szokott törődni a fáradtsággal, de a sötét, unalmas helyeken megesik, hogy bebólint az ember.
- Nem gondolkodtam rajta, mihez volna még kedved?
Ő nyitott mindenre, de arra gondolt, hogy majd ezután jön az, mit lerendeztek film közben, vagy bármi. Ennyire előre nem gondolkodott, úgyhogy bajban van.
Fejét csóválva próbál valami értelmes ötlettel előállni, aztán rájön, hogy Hajnának van egy nagyon is szimpatikus gyöngéje, ami kapóra jön. Imád enni. Nem akar még visszamenni abba a dohos, lemaradott faluba, ahogy az egyetemváros sem túl vonzó, szíve szerint New Yorkba vinné vacsorázni, de be kell érniük ezzel.
- Sétáljunk egyet? Vagy éhes vagy? Elviszlek a mekibe ha szeretnéd.
Széles vigyort ereszt, miközben felkel és megigazítja magán a cuccait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687194#post687194][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.25. 08:42[/b][/url]

Vigyorogva viszonozza a csókot, amit talán egy kissé tovább húz, mint illene. Nem gondolta volna, hogy lesz valaha valaki, akinek az érintésétől nem viszolyog annyira. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsen meg a dolog. Sajnos még létezik és sokat kell harcolnia azért, hogy néha ne kapjon sikítófrászt vagy indokolatlanul ne verje meg Mátét. Bár ezen a téren esélye nem lenne, de biztosan megpróbálná. Sokat küzd, csak igyekszik palástolni, mert nem szeretné, ha a férfi felfedezné, hogy bizony nem múlt el az érzés, csak vissza van fogva. Kellemetlen lenne, ha a katona úgy érezné, hogy nem érhet hozzá, mert bármikor robbanhat, bár ez a veszély az érintéstől való viszolygás ellenére is megvan.
- Bármi jó, amit együtt csinálhatunk - nagyon rossz ezekben a közös programokban, nem szokott randizni vagy elmenni bárhova is. Maximum Scarlettel a boltba, de az nem igazán említhető közös nevezőn azzal, ami éppen itt történik. Ennek köszönhetően az ötletei is elég gyatrák, csak a tipikus filmekből szedett sablonokat lenne képes felsorakoztatni, de valószínűnek tartja, hogyha őt is untatnák ezek, akkor Máténak sem lennének a kedvencei.
- Nem tudom mit szoktak csinálni a 'párok '. Mármint, engem ha leraksz a sarokban és egy doboz popcornnal És azt mondod nézzelek az is jó - elmosolyodik. Elég nagy mese ez a részéről, mert valószínűleg nem bírná ki tovább egy percnél, eleget ücsörgött már, így muszáj megindulnia.
Miután sikerült rendbe szednie magát, újra végigméri Mátét, kicsit közelebb tipeg hozzá és kezével az összeborzol hajat megpróbálja eligazítani, bár neki így is tetszett. Tekintete végig a másikéban pihen, bele tudsz veszni a szemeibe, így ha azt kell a nap hátralévő részében vizslatnia, azzal valószínűleg már tényleg meg tudna békélni. Alsó ajkát finoman beharapja, majd hümmög párat, mielőtt megszólalna.
- Miattad fogok elhízni, mindig tömsz - vigyorogva hajol közelebb, hogy egy csókot adjon. Maga sem hiszi el, hogy sikerült egy kétes jelentésű mondatot elejtenie, anélkül, hogy közben röhögő görcsöt kapott volna. Bár azt meg kell hagyni, hogy élvezi az ilyen kijelentéseket, Máté mellett meg olyan könnyedén sikerül elejteni egyet-egyet.
- Sétáljunk, aztán lesz valami - lép egyet hátra, hogy megadja a kezdő lökést az indulásra. Na meg azért is, mert ha tovább marad benne a férfi bűvkörében, akkor nem fognak innen elindulni egy hamar. Az igaz, hogy kell neki a mozgás, de most egy más formájára vágyik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687197#post687197][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.25. 09:19[/b][/url]

- Menjünk.
Vigyorogva nyújt kezet a nőnek, mert ő ekkora úriember (is tud lenni) majd kihúzza Hajnát a teremből az előtérbe, de neki még muszáj visszamennie. Felmegy a gépterembe, mindent visszarak oda, ahol találta, árantalanít, biztosít, hiszen kölcsönbe kapta a helyet, az a minimum, hogy rendben adja vissza és nem csinál bajt. Ezekután tér vissza csak az előtérbe és megfogja a lány kezét, hogy visszatérve az utcára bezárhassa a rácsokat a mozi ajtaján. A kulcsot a zsebébe süllyeszti, majd szórakozottan körbepillant a szűk, sötét utcában. A távolban valahol zene szól, de ők nem abba az irányba fognak menni, amerre a tömeg van.
- Mi a kedvenc kajád? Mert fogalmam sincs.
A hamburgerrel csak tippelt, mert úgy van vele, hogy azt mindenki szereti, bár nem mindenki a gyors formájában, többek között ő sem, de egy jó adag húsra nem tud nemet mondani. Bár kedvence az nincs, az esetek többségében nem válogathat, eszi amit kapnak.
Közben elindulnak a másik iránya, szép lassan vissza a Duna mellé a sétáló utcához. Ott van néhány étterem hátha megtetszik Hajnának valamelyik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687279#post687279][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.25. 19:42[/b][/url]

Utolsó ruha és haj igazítás, a rózsát sem felejti el és még olyan rendes kislány is lesz, hogy a szemetüket is kiviszi. A virágot semmi pénzért nem szeretné elhagyni, ha már végre kapott egyet, talán utoljára kislány korában volt ilyenben része. Akkor is csak azért, mert az óvónénik gyakorlatilag kötelezték rá a fiúkat, hogy adjanak virágot a lányoknak. Mekkora hülyeség volt az is. Amíg Máté áramtalanít és elvégzi a szükséges teendőket, kidobja a szemetet, majd a hátát a pultnak dönti. Türelmesen várakozik, közben pedig jót mosolyog azon, ami odabent történt. Mikor a férfi megérkezik, nyom az arcára egy puszit, aztán odanyújtja neki a kezét és elindul mellette.
- Hááát. A tésztákat imádom, mármint gyakorlatilag bármivel megeszem. De azt hiszem a carbonara az igazi számomra- meg te. Valószínűleg ezt is hozzá kellene tennie, de inkább csak vigyorog magában. Nem akar egy kiéhezett lánykának tűnni, akinek más nincsen a fejében, mint az, hogy széttegye a lábait.
- Ha még azt is megcsinálnád.... hűűűű - úgy tűnik ez a kaja téma soha nem lesz lejárt lemez. Nem is tudná hirtelen, hogyan hálálná meg, ha Máté ezt is elintézi neki, persze a nyilvánvalón kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687512#post687512][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.27. 18:02[/b][/url]

- Szóval most fel kellene kutatnom egy olyan helyet, hol lehet Carbonarat kapni?
Nevetve engedi előre a lányt, hogy mellettük elférjen egy spanyol pár, legalábbis amit hallott belőlük abból ezt szűrte le, a hangjukat gyorsan elnyeli a forgatag mert a kései időpont ellenére nagyon sokan vannak a Lánchídon, turisták, leginkább, akik gyönyörködnek a kivilágított Budapestben. Ő is lassít egy kicsit, de nem áll meg, mert ahová menni készülnek, onnan szebb a kilátás és talán nem is lesz ekkora a tömeg.
- Meglátjuk mit tehetünk.
Magabiztosan, halvány mosolyt igyekszik leplepzni. Szerencse, hogy Hajna mögött megy, így nem kell attóp tartania, hogy lerombolódik az imidzse.
Mikor ismét egymás mellé érnek keze végigsiklik a lány hátán, egészen le a fenekéig és ott megpihen egy rövid ideig, szíve szerint belemarkolna, vagy rácsapna egyet, de közönség előtt ez nem tűnik a legjobb ötletnek. Na meg nem szeretne nagy pofonnak kis gazdája lenni, bár megérné. Közben átérnek a hídon így a vár feléjük magasodik csak egy rakás lécspő választja el őket a céltól. Máté lezseren végigpillant a lépcsőkön, kihívás illata csapja meg az orrát, a szeme sarkából a szerelmét vizslatja.
- Lépcsőzzünk, vagy kerüljünk az erdős részen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687514#post687514][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.27. 18:21[/b][/url]

- Dehoooooogy. Tudod, hogy milyen bélpoklos vagyok. Szinte bármit megeszek - lassan tipeg Máté előtt, pont annyira, hogy popsija néha még hozzá is érjen a másikhoz. Persze nem direkt...hát tehet ő erről a fránya tömegről? - Amúgy is azt nem te csinálnád, úgy már nem is jó - nem biztos benne, hogy a férfi minden szavát érteni fogja, de azért lelkesen mondja a magáét. Kiabálni nem fog, mert másra meg nem tartozik a kettejük közötti társalgás egyetlen egy szava sem. Meglepődve pislog fel Mátéra és kezét finoman letessékeli a fenekéről, majd inkább megfogja. Értékel ő minden egyes érintést, amit tőle kap, de azért a nyilvánossággal vannak még gondjai. Főleg az ennyire intim érintések esetén, mert bizony számára ez az. A véletlen simulásokhoz másképpen viszonyul, bonyolult ez a nő ezen a téren, az már egyszer biztos.
- Lépcsőzünk - nem azért, mert ennyi energiát érez magában, hanem mert semmi kedve kerülni. Inkább nem fog mozdulni napokig, csak jussanak fel minél hamarabb.
- Mondanám, hogy versenyezzünk, de valószínű a felénél meghalnék, illetve ezeket a lábbeliket nem arra tervezték -  a jó kifogások sosem rosszak és hála az égnek most a cipők az ő megmentői. Na meg valószínűleg tényleg megpusztulna az 5. lépcsőfok után, aztán Máté vihetné fel a hátára kapva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687521#post687521][b]Dobrovitz Máté - 2017.06.27. 19:04[/b][/url]

Elégedetten veszi tudomásul, hogy Hajnának van tartása, megfogja a kezét és ezúttal már rendesen viselkedik.  Bár itt nem csak a erről van szó és ezt tudja jól. Kivételesnek és roppant szerencsésnek érzi magát, mert hozzáérhet a lányhoz, ám tudja, hogy ez Hajna számára nem mindig felhőtlen öröm és, hogy nem kellene feszegetnie a határokat. Bár Máténak fogalma nincs mit várt, ha így riszál előtte. Ezt egy normális férfi nem tudja megállni, pláne nem egy olyan, ki igencsak ritkán láthatja a ringó csípőt, amiért oda van.
- Hát akkor majd megtollak hátulról.
Még jó, hogy kondiba van. Néhány lépcsőfokkal a lány előtt sétál, hogy felhúzza, egészen az első fordulóig. Kész arra, hogyha a magassarkú vészhelyzet elmérgesedik, akkor felcipelje Hajnát, de egyelőre még megadja neki a lehetőséget arra, hogy önálló nőnek tűnjön, aztán ha jön a nyüszítés, akkor majd úgyis közbelép, mert ekkora gavallér. De szeretné megvárni amíg jön a szenvedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687545#post687545][b]Csizmazia Hajna - 2017.06.27. 20:23[/b][/url]

Tartás az van neki, néha már annyira sok is, ami benne van, hogy bárkit ki tudna vele kergetni a világból. Mellé párosul a makacssága és akaratossága, ennek a háromnak pedig a kombinációja végzetes vitákhoz és veszekedésekhez vezethet. Éppen ezért próbál néha engedni egy kicsit, igyekszik és harcol, de sajnos sokszor jönnek vissza a múlt rémképei, amelyek nem engedik azt, hogy jól érezze magát valaki társaságában úgy, hogy utána ne keresse azt, hogyan bűnhődhet érte. Ezt még sose mondta el Máténak, de nem is mer elé állni azzal, hogy hé, minden egyes együtt töltött napunk után, nekem muszáj még egy újabb sebet szereznem. Retteg a reakciótól.
- Hahh. Csak szeretnél megtolni, hátulról – ostoba gondolatai közül a férfi kellemesen zengő hangja ébreszti fel. Le kell tisztáznia magában, hogy most ide kell figyelnie és élvezni a ritkán adódó pillanatot, ráér majd később bánkódni amiatt, amik történnek. Küld egy pimasz vigyort a férfi felé. Bár igyekszik tartózkodónak és prűdnek tűnni, néha megenged magának egy-egy kéretlen megjegyzést, mert a szavakkal még mindig jobban tud bánni, mint az érintésekkel.
Nem kell őt annyira félteni, ha nehezen megy majd a sétálás, akkor jobb híján megválik a cipőtől, nem zavartatva magát, hogy valamibe beleléphet. Volt már ennél rosszabb sérülése is.
Kitartóan lépeget egészen felfelé, egyetlen egy panaszra utaló szó sem hagyja el a száját. Többnyire azért, mert minden energiájára szüksége van. Atyaég de rossz ötlet volt ez az egész.
- Lefelé legalább gurulok, ha már olyan dagi lettem - Még mindig nem tudja elengedni ezt a megjegyzést, valószínűleg egy darabig nem is fogja. Bár eléggé vicces, hogy most is enni indultak, így hát Máté az egész súlyfeleslegének az okozója, legalábbis az egyetlen hibáztatható személy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687613#post687613][b]Scarlett Conroy - 2017.06.28. 09:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687681#post687681][b]Scarlett Conroy - 2017.06.28. 22:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687943#post687943][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 19:41[/b][/url]

Fogalmam sincs ki találta ki a Budapesti közlekedést, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy vagy magánrepülővel, vagy autóval, vagy seprűvel közlekedik, merthogy nem lehet egyik busszal elérni a másikat, vagy a villamost rendesen, esetleg időben a metrót, az is tuti. Nem szeretek nagyon itt egyedül csámborogni, mert túl nagy és túl ismeretlen az egész. De ez már viszonylag ismert út. Van még vagy négy, inkább öt órám elütni az időt, mielőtt elindulunk. Valamiért úgy érzem életem leghosszabb tíz napja vár rám, elképzelésem sincs miért. Arról se, mióta ironizálok magamban. Vettem egy nagy levegőt, ahogy lassan elhagyva a belvárosi forgatagot a kicsit kevesebb emberrel bővelkedő kis utcákat kezdtem el róni. Van két lány a táncisok között, akik szintén hókuszpókuszolnak, mint én, csak őket ez jobban érdekli nálam. Ezzel mondjuk senkit nem lepnek meg, majdnem mindenki többet törődik bármilyen tanulással, nemhogy a varázslással nálam. Már majdnem rosszul is érzem miatta, de jelenleg nem tud letörni ez sem, hiszen azért ne feledjük, táncolás jön, nagy mennyiségben, menő módon, a legjobbakkal. Megbeszéltük, hogy van itt egy direkt varázslók és boszorkányok számára kialakított kávézó és finom a fagyijuk, szóval azt keresem éppen nagy lelkesen. Az utca már megvan, de csak nem lelem, hogyan és merre kéne forognom vagy figyelnem. Közben nagyban dúdolgattam és egy-egy lépés között táncikáltam a járdán. A nagy igyekezetben, meg mert nem látok sokszor a szememtől, sikeresen belegyalogoltam valakibe, aztán rémülten fagytam le előtte.
- Ú, elnézést, nem akartam. - Kezdtem bele, miközben a kapott szórólapot gyűrögettem, aminek a hátára a címet írták nekem. Megfordult a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, de mi van, ha hülyének néz, mert ez is egy olyan cím, amiről azok, akik csak sima emberek, nem ismernek. Eh. Utálom a sok bonyodalmat, ami ezzel jár. Félve néztem fel az ismeretlenre, aki talán morcosnak is tűnt, de lehet én képzeltem oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687981#post687981][b]Sárközi Erik Levente - 2017.07.01. 13:35[/b][/url]

Miután találkoztam a húgom pasijával, kapcsolatával, dolgával, meglepő módon mindezt egy személyben, úgy gondolom, hogy annyira nem is gázos az emberke. Ez pedig dicséretes, ha ismerjük Alexát, meg a választásait, meg a dolgait, szóval jár neki a buksisimi. Elmehettem volna a West Endbe is, vagy más, hasonló borzadalomba, de szerintem azt az üzlete már jobban ismeri, mint a saját házát, vagy magát, meg amúgy is gyűlölök oda menni, szóval elvetettem az ötletet. Meg amúgy is, nem a rák ellenszerét találta fel, éppen csak tett egy lépést a normális emberek felé, és ebben is lehetne találni kivetni valót. Például, hogy minek egy nyitott kapcsolat, ami kapcsolat is, meg nem is, de én erre inkább már rá sem kérdezek, nem szeretnék kirobbantani még egy hisztit. Így is túl régóta van csend, olyan ez, mint egy ketyegő atombomba, vigyázni kell rá, mert ha rosszul fogod meg, akkor elpattan. Szóval kap valami olcsó apróságot, ami szép meg jó, és kivételesen nem márkás. Sokszor elgondolkodom, mikor lett a testvérem ennyire fake, és szabad szellemű, hogy úgy fogalmazzunk, meg legfőképp miért, de eddig soha nem találtam meg a választ. A szüleinknek már sikerült felnevelni egy normális gyereket (engem), és ugyan abba az iskolába is jártunk, szóval ez legalább egy olyan vakfolt a történetben, mint a sötét középkor. Megállok az utcán, amíg előveszem a cigim, meg meg is gyújtom, közben megnézem a telefonom hány óra, és körülbelül ebben a pillanatban ütközik nekem valaki, mire megemelve szemöldököm pillantok fel a képernyőről. Mindig annyira imádom, mikor valaki alacsonyabb mint én, sokkal. Én nem tudom, mit szednek az itteni emberek, de egy csomóan magasabbak mint én, legalább tíz centivel, és sokszor nagyobb kisebbségérzetem van az utcán, mint egy egérnek ami mellé odaállítanak egy elefántot.
- Hát én sem - senki nem akarja, hogy nekimenjen valakinek, vagy nekimenjenek, taps, Huston. Egy fél lépést hátrálok, hogy azért éppen ne tapadjon rám, aztán a telefonom visszadugom a zsebembe. Na most az lenne a normális, hogy mindketten megyünk a dolgunkra, ő nem veszi észre, hogy lehet kiégettem a felsőjét, én nem teszem szóvá, és csókolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688033#post688033][b]Dobrovitz Máté - 2017.07.02. 10:15[/b][/url]

- Bármikor szívesen megtollak, ezen ne múljon.
Már csak azért is lemarad, hogy rácsapjon a fenekére de szerencsére senki nincs a közelben. Ennyi igazán kijár neki a mai nap után, na meg, egyfajta figyelmeztetés is a lánynak és ha bár őt nem is szórakoztatja, Mátét nagyon. Mivel nincs tömeg, így egész gyorsan felérnek, itt viszont már hála a nyárnak, kódorog pár kalandosabb kedvű turista. A tetejéhez még hiányzik egy kis emelkedő, de a kilátás innen is pazar. Kár, hogy ez csak a látszat, miközben a belvárosban egymádt váltják az omladozó épületek, a külvárosban pedig halomra állnak a panelek. A külföldiek ebből semmit sem észlelnek, élvezettel pózolnak a csodás háttér előtt. Még szerencse, hogy neki ezzel nem kell foglalkoznia.
- Gyere van erre egy étterem.
Megfogja Hajna kezét, hogy el ne essen a macskakövön és elindul vele, szép lassan, hogy bevegyék az utolsó emelkedőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688141#post688141][b]Csizmazia Hajna - 2017.07.02. 22:54[/b][/url]

A végén még sikerül normális emberi kapcsolatot kialakítaniuk, ez maga lenne a csoda és a mámor. Most úgy tűnik egy hullámhosszon vannak, sőt a mai nap eddig eltelt mindenféle veszekedés és civakodás nélkül. Ez pedig számára olyan fura érzés, amit még nem ismer. Eddig azt hitte, hogy nem is engedheti meg magának, mert mindig csak puffant a földön, de jött egy ember, aki mint valami tornádó teljesen felforgatta.
- Várj már egy kicsit. Nézelődjünk - ránt egy finomat Máté kezén, hogy ezzel megállítsa. Szeretné kiélvezni a pillanatot, amely oly kevésszer adatik meg számukra.
- Nem kell egyből zabálni, úgy sietsz, mintha menne a vonatod - még, ha fájó is neki ez a mondat, elmosolyodik. Egy kis hezitálás után közelebb lép és nyom egy csókot a másik ajkaira. Nagyon hálás neki azért, mert kimozdította a megszokott mindennapokból, bár ezt nem tudja szavakba önteni. Olyan oldala került elő ennek az embernek köszönhetően, amelyet évekkel ezelőtt jó mélyre süllyesztett. Biztos benne, hogyha Máté nem jött volna, akkor a mai napig az alagsorban gubbasztana és azon törné a fejét, hogyan tud keresztbe tenni egy-egy embernek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688259#post688259][b]Drávecz Krisztina - 2017.07.03. 19:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688263#post688263][b]Sárközi Erik Levente - 2017.07.03. 19:34[/b][/url]

- Hm? - a kijelentésre egy kérdő hümmögés a válasz, még a szemöldököm is megemelem, olyan nem, nem fogsz stílusban. Hátra fordítom fejem, felmérem a mögöttünk állók sorát, majd megrázom fejem. - Dehogy csúszol - megvonogatom vállaim, ha már eddig türelmesen vártunk, legalábbis én türelmes voltam, akkor nem most fog itt nekem meghátrálni. - Oké, ha önként bemész, akkor nem foglak tuszkolni - egy elég pofátlan mosoly jelenik meg az arcomon, majd szélesedik tovább, ahogy rá nézek. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem, nem sajnálom, sőt, egyenesen szórakoztat, hogy ennyire fél. Nem azon a kárörvendő dolgon, egyszerűen csak vicces, aranyos, ahogy még előre is enged pár embert. Milyen nagylelkű, ó, egyem meg.
- Na, legyen már egy kis vér a pucádban - azzal most nem nagyon foglalkozok, hogy lány, és ha minden jó, akkor nincsenek ilyen testrészei, biztos mondják lányokra is. Ledobom a kerék alakú levegős gumit magam elé, belelépve a lyukba pedig meg is tartom, hogy ne csússzon le egymagában, ha már lehetséges. Egy pár másodpercig nézek rá, meg a levegős izére, hogy üljön bele, aztán nemes egyszerűséggel megfogom és beleteszem, ha nem mászik magától.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688265#post688265][b]Drávecz Krisztina - 2017.07.03. 19:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688319#post688319][b]Maja Bojarska - 2017.07.03. 23:36[/b][/url]

Igaza lehet abban Vivinek, hogy jobban járnék, ha az orrom elé figyelnék, nem pedig dudorászva keringenék bárhol. Egyszer majdnem legyalogoltam náluk az emeletről a lépcső észrevétele nélkül, ami nagy kopp-pal és valószínűleg fájdalommal ért volna véget, rövid úton. Aucs. És ismét. Bár most nem fájdalom volt, mondjuk kicsit meleg volt, nem csak a helyzet, de a karomhoz is kaptam egy pillanatra, ahol egy pontban mintha megcsípett volna valami, de a fiú volt. Pillogtam kicsit a saját kezemre és a kék felsőre, aztán megdörzsizve a felkarom néztem rá vissza.
- Öhm, tényleg ne haragudj, nem figyeltem. - Sajnáltam a dolgot, de ezzel tényleg össze is csuktam a szám, amúgy sem sikerült valami hangosra, annyira nem meglepő módon, nem is számít ez most. Elléptem oldalra, próbálva elállni előle, ha menni akarna, de aztán mielőtt még megtehette volna összekaptam magam.
- Ha nem sietsz nagyon, nem tudnál esetleg segíteni? - Tekintve a magasság különbséget felfelé néztem rá, miközben a két kezembe fogva szorongattam a papírom, majd felemelve a címre pillantottam rajta, amit kékkel írtak keresztbe a hirdetésre. Próbáltam kiolvasni, még valami választ kaptam, persze reméltem, hog nem lök félre és lép odébb szó nélkül, de miben lehetek biztos? Leginkább semmiben, magamban kéne, de nem most fogom azt sem begyakorolni. - Talán te jobban ismered a helyet, lehet rossz helyen járok, de ha esetleg tudod ez hol van...
Felemelve az infós valamim felé tartottam, aztán már csak reménykedtem leginkább. Nem akartam tolakodó se lenni, meg már úgy voltam vele, hogy ha hülyének is néz, mert ő nem ismeri esetleg, akkor majd mint Szenilla és Pizsi, én is megkeresem valahogy, amit nagyon szeretnék nélküle is. Mondjuk nekik is nehéz és bonyodalmas volt a Némóig vezető út, de megérte. Remélem, hogy a csajok megvárnak és a fagyi kárpótolja az embert a keresgélésért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688763#post688763][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 15:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688764#post688764][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:38[/b][/url]

Jobbra és balra forgattam a kezemben lévő térképet, de sehogy nem sikerült megtalálnom, hogy merre is van az arra. Igazából se a madarak nem érdekeltek, se azok a nagy cicák éppen. Biztosan ők is totál cukik és édesek, de szerettem volna vidrákat és fókát látni. Papi nem volt valami nagy segítségemre, mert mindenáron sorban akart menni. Nagy duzzogva szorongattam a kezét egy darabig, aztán az egyik makis területnél elengedett, hogy körbeszaladgálhassam a helyet. És itt valahogy minden olyan gyorsan történt.
Mire a második körömnek vége lett - vagy a hatodiknak -, nem láttam őt sehol. Egy pillanatra meg is ijedtem, úgy nézegettem körbe, aztán a térképem szorongatva inkább elindultam előre. Ő a felnőtt, erős és ügyes, megtalál. Ugye megtalál? Kicsit kevésbé boldogan tipegtem el pörgések közepette a fókák felé, amikor is egy nagyobb csoport majdnem elsodort. Akkor vágódtam a korláthoz és szóródtak ki a színes köveim a zsebemből. Leguggoltam felszedegetni őket és visszatömködni, mikor is az utolsó darabok egy fiú lábai alatt értek véget. Nagy szemekkel néztem fel rá, szerencsétlent jól meg is bámulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688765#post688765][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 15:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688766#post688766][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:40[/b][/url]

Elég kétségbeesve nézegettem körbe, de mivel elég kicsi vagyok és a magasságom is a korommal arányosan nem éppen túl nagy, el voltam veszve a tömegben. Mindez olyannyira sok volt, hogy pár pillanat alatt ragadtam egy szembejövő csoportba, majd vágódtam ki onnan kisebb balesetet okozva magamnak a kövekkel. Nagy sóhajokkal szedegettem össze a drágákat, amiből a bámulásom felfelé a kérdés törte meg.
- Én? - Ijedten kérdeztem, sosem szoktak hozzám szólni, se idegenek, se olyanok, akik nem azok, de nem családtagok. Picit próbáltam úgy tenni, hog ha nem nekem szólt, se nézzen hülyének, ezért még felkaptam párat a földön heverőkből. Amikor meg ő is leguggolt, akkor ránézve elmosolyodtam. - Köszönöm. Kedves vagy.
Elvettem a köveim és a zsebembe tuszkoltam, majd ezúttal jól behúztam a cipzárt rajta. A saját térképem után észrevettem, hogy az egyik kezében gyűrött papír van, ezért felé nyújtottam az enyém.
- A tiéd gyűrött. Kéred? - Igazából nekem nem kell, nem nagyon tudom használni, vagy a képeken kívül jutni bármire vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688767#post688767][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 15:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688769#post688769][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:46[/b][/url]

Eléggé furcsán méregettem a fiút, aminek az egyetlen oka az volt, hogy nem csak hozzám szólt, de még beszélt is. Eléggé megilletődve vettem el a köveimet, majd beleegyezően bólogattam is a kérésre. Nem tudtam mit szólhatnék ehhez, mindig vigyázok arra, ami az enyém. Vagyis inkább igyekszem.
- Rendben. - Mondtam kicsit bűnbánóan, közben elléptem az üvegtől és a fókákat nézve vigyorogtam kicsit, ahogy az egyik éppen közeledett. Kellett egy kis idő, hogy a kezemből kikerült térkép után pillantsak és el tudjak szakadni az állatoktól. Legszívesebben az üveget taperáltam volna, hátha idejön a tenyeremhez, de egy nagy kanyarral eltávolodott én meg csalódottan elhátráltam, hogy valamerre menjek, így, magamban. A kérdésre viszont felkaptam a fejem.
- Nem... - mondjuk de. Igazság szerint körbenéztem és sehol nem volt Papi. A karjaimat magam köré fontam, aztán végül bólintottam egyet. - Nem tudom hova lett a nagyapa, de majd biztos megtalál, gondolom. Csak meg akarom nézni a vidrákat, meg a macikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688770#post688770][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 15:47[/b][/url]