[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651777#post651777][b]Czettner L. Maja - 2016.12.28. 21:23[/b][/url]

Ideges volt, tördelte az ujjait és fel s alá járkált az öltöző előtti kis folyosón a meccs előtt, miközben fejben számolt vissza annak kezdetéig. Fejben a meccset illetően összeszedett volt, de az ereiben ettől még az érzelmek pulzálása nem hagyta nyugodni. Talán csak akkor sikerült egy picit, mikor a páholyok felé fellógtak az egyik csapattársával, Gergővel és meglátta Lewyt. Ugyan nem volt sok ideje, de annyira örült neki, hogy arra nem voltak kifejezése. A lengyel megint a haját piszkálta, amit ezúttal Maja viccesen meg is jegyzett. Megegyeztek, hogy ha ügyes lesz és nyernek is, akkor bizony kezelésbe veheti azt, de egyelőre menjen csak a dolgára, így is tett. Karon ragadta a terelőjüket és futólépésben szánkáztak le a lépcsőkön, majd tűntek el egy oszlop mögött, hogy a pályáig meg se álljanak. A Viperák nevére nem hozhatnak szégyent.
Hát a meccs, arról sok minden elmondható, de az, hogy egyszerű lett volna nem. Az első negyed órában összeszedtek Majáék egy 60 pontos hátrányt, amitől a csapat fele teljesen el volt kenődve, talán kicsit mindenki el is vesztette a reményt, de a kapitányuk nem adta fel, hajtotta őket, aminek meg is lett az eredménye. Szépen támadtak és érkeztek a gólok is - Maja nagy örömére még neki is sikerült és nem is egy (!) -, bár mindennek ára van ugye. A meccs végére egy hibából a navinés egy gurkótalálatot szedett be, az ellenfél meg nagy kárörvendés közepette a fogóját vesztette kishíján. Azonban a fájdalom és minden könnyes perc megérte, mikor a kapitányuk kezében ott virított a cikesz, magasba emelve és ezzel a Visegrádi Viperák megnyerték, kiszenvedték. Mindent beleadtak.
Az öltözőben nagy volt az öröm, de az évzárós bulira terelte a szót a vezetőjük, és mindenkit pihenésre és felépülésre intett. A legtöbbeket, így Maját is viszonylag helyreraktak a gyógyítók, csak kicsit bicegett a jobb lábára, de egészen elviselhető volt az. Mire átöltöztek, összeszedelőzködtek elkezdtek a lelátók is kiürülni, Maja azonban nem akarta, hogy mindenki távozzon idő előtt. Meg amúgy is, behajtja a nyereményét.
- Hééééé, sikerült! Gyere veleeeem!
Ott libegett a nyakában a lánc, bizony, miközben hevesen gesztikulálva mutogatott Lewynek, bár éppen nem ugrált, az fájt volna neki, hogy jöjjön. A közeli panzióban szállásolták el a csapatot, bár mivel mugli hely csak sima „sportkirándulók” hírében persze, ott van a pihi meg a kaja mielőtt haza mennének. Azzal pedig nem különösebben törődött, hogy ez így normális-e. Más is hozza anyut-aput, kistesót vagy nagytesót, akkor vele mért ne tarthatna valaki? Boldog volt, úgy nagyon, ezt meg szerette másokra is átragasztani. Szóval el is indult az egyik szoba felé, ahol a csapat másik lány tagjával osztozkodott a helyen, de neki se híre, se hamva nem volt már.
- Na? Na? Láttad? Végig? – Éppen csak arra nem kéri, hogy mesélje el újra, vagy hogy mondja el mennyire tetszett, Maja is kihagyná ez utóbbit a vaspuszi miatt. Hiába kapta azt a bájitalt, nem lesz azonnal olyan tökéletes minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651872#post651872][b]Czettner L. Maja - 2016.12.29. 01:27[/b][/url]

Maja remélte a győzelmet, de a meccs elején elvesztette a hitét benne, nem kellett volna, mert sikerült. Ellenben a sérülésmentességgel, no sebaj, azt mondaná magának, hogy katona dolog, de ez akkor fog megtörténni, ha két nap múlva újra gyakorolhat már, mert se a tánc, se az edzések nem várhatnak, bizony, bármilyen szomorú is. Annak ellenére, hogy most mennyire feldobódott, még a fájdalom se volt már olyan erős, lelkileg azért nem volt olyan jól. Még mindig bántotta a Hajnás affér, ráadásul az ajándék óta Lewyvel is most beszélhet úgy igazán először. Nagyon kíváncsi volt már, és csak úgy csillogtak a szemei, mikor elé botorkált, ő meg megemelte kicsit. Mikor a lába a földön volt újra fixen egy gyors ölelést megejtett, aztán megszorítva a kezét indult el, ellenkezve minden egyéb segítség ellen. Máskor se segítik, nem kell fölösleges dolgokhoz hozzászokni. Sétált már ki egyedül szakadt bokaszalaggal bemutató után, és combizomhúzódással is játszott végig meccset. Nem kímélte magát.
- Na, hé, ő kötött belém, valamiért nagyon meg akart ismerni. – Biggyesztette le a száját, aztán valami nevetésféle hagyta el azt. Próbálta a naposabbik oldalt nézni és minden panaszkodást mellőzni, akkor is, ha azért érezhető, hogy motoszkál benne valami. De tudjuk be az izgalomnak, és ne az elmúlt időszak történéseinek. Még Lewy kényelembe helyezte magát a táskájához sétált, a pulcsijától megszabadulva pedig beledobta azt, aztán az ágyra huppant ő is, feljebb csúszott, hogy a lába ne lógjon. Próbált úgy tenni, mint aki nem bámulta meg eközben látványosan, de hát nem lehetett. És nem találta, amit keresett. A kérdésre hamiskásan elmosolyodott, aztán komolyan pillantott rá.
- Azt hittem sosem bonthatom ki, olyan csiga lassan ment a nap. De aztán, annyira, ahj, nagyon tetszett. Bár jó nehéz volt, és hibás… - Jegyezte meg úgy, mintha a világ legkomolyabb dolgáról lenne szó, aztán kihúzta a felsője alá csúszott medált, nézegette kicsi, majd sóhajtva kereste a kék szemeket. - Ugyanis nincs meg a párja…
Nem tudta eldönteni Maja, hogy most reménykednie kéne, vagy felkészíteni magát rá, hogy ennek nincs párja, minden lány kap egyet, aztán legyen vele boldog. De helyette a barna hajat fixírozta, nem felejtette el bizony, mit ígért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651884#post651884][b]Czettner L. Maja - 2016.12.29. 03:03[/b][/url]

Már az is jól esett neki, hogy itt volt, és a talajon akart két lábbal maradni, így igyekezett is beérni ezzel, ami volt. Most használta a csöpp kis eszét, még egyelőre úgy volt vele, így a jó. Az összefűzött kezeiket figyelgette, ahogy lépdelt, döcögően, de legalább nem volt messze. Még páran szállingóztak el, akik rájuk-rájuk néztek, de ez őt már nem igazán foglalkoztatta. Viszont Lewy válaszán ott kuncogott.
- Ühhüm… azért én is örültem volna, ha távol marad, bár ez legalább csak fizikailag fáj.
Kicsit elhúzta a száját, aztán inkább abba is hagyta a beszédet, mielőtt túlbonyolítja. Be kellett vallja magának, hogy nem csupán csak jól érezte magát a lengyel társaságában, hanem úgy fel volt villanyozva tőle, mint korábban egyszer sem, ez pedig sokszor rossz ütemben indította meg a nyelvét, sajnos.
- Azért te nagyon biztosra mentél. Kerestem a lakatot is, hátha kulcs nélkül jött…
Nevetve mondta, aztán óvatos fészkelődéssel kicsúszott az ágy végére, mert mielőtt kényelembe helyezi magát még van egy fordulója. De ennek ellenére figyelmesen várta, mi lesz ebből. Felvonta a szemöldökét, és még mielőtt bármit kiszúrt volna ujjaival illusztráltan számolt és beszélt - legalábbis a harmadik pontig eljutott, mielőtt vigyorogva a karját nézte volna.
- Na neeem. Egy, megígértetted, hogy vigyázok rá, ugye? Kettő, én, mint mondtam is, mindig betartom a szavam! Három… felejtsd el, ez az enyém, és senki nem mondta, hogy visszaadnám valaha is, bármi okból. A te kérésedet is beleértve ide persze.
Makacskodott, de mindezt teljesen komolyan tette, igen, vannak dolgok, amiket nem szabad elhamarkodni, és éppen a saját mondandója után vált világossá számára, hogy ez nem csak a nyakláncról szól. Vigyorogva állt fel, és végignézve rajta vonult ki, hogy gyorsan kerítsen egy itteni emberkét. Jelezte, hogy ezt még nem fejezték be szemei forgatásával, aztán kilépett az ajtón.
Mugli hely, valahol csak van vagy egy hajnyírójuk, vagy valami alkalmas dolog. Amint pedig sikerült egy takarítót, vagy valami olyasmit kiszúrnia, egyből érdeklődött is, és kisvártatva elvonult a néni. Nem sokkal később egy kicsit poros dobozt nyomott a kezébe, amiben vélhetően ez van. Hát, reméljük működik. Szépen megköszönte, aztán visszatipegett, többet nem igen akar már a hazamenetelen kívül járkálni, nem is tesz valami jót.
- Nem úsztál ám meg! - Ezen felkiáltással jelent meg újra, aztán az ágy melletti éjjeliszekrényre tette a dobozt, majd Lewy mögé ült és a válla fölött átnézve adott neki egy puszit, aztán a dobozt bontogatta. – Miért bántanálak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651886#post651886][b]Czettner L. Maja - 2016.12.29. 03:57[/b][/url]

Határozottan nem örült volna valami lelakatolt dolognak, és ennek semmi köze ahhoz, hogy ajándék meg karácsony, egyszerűen idő előtt megölte volna őt másként a kíváncsiság. Ha pedig nem csak innét nézzük, nem biztos, hogy tudott volna mit kezdeni vele. Maja nagyon rendes tud lenni, nincs oka rá, hogy más legyen, ahogy arra se, hogy át akarjon verni bárkit, de Lewy nyilván tapasztalatból okkal bizalmatlan, a navinés pedig… hát meg kell tanulnia dolgokat. Bizalmat építeni, valakire számítani, számolni vele, vagy hogy éppen hogyan kell szeretni. De legalább abban nagyon is egyetértenek, hogy semmi nem megy csak úgy.
- Nekem tényleg sötét a hajam. - Mondta egyből védekezve, valamiért folyton szükségét érzi ennek, olyan rossz érzése van minden megszólalástól, mintha ő nem felelne meg semmilyen kitételnek. Legyen szó akár csak barátságról is. - Vigyázok arra, ami fontos. Ez nem egy hajgumi, amiből csak úgy veszek másikat, én is tudom.
Ezt már egészen halkan, inkább magának mondta, nem akarta pedzegetni, nem érezte úgy, hogy ez lesz a nap fénypontja. Még maradt némi lelkesedése a meccsből, meg örült annak, hogy itt van a lengyel, nem akarta ezt a keveset is elveszteni. Rájárt a rúd - a szó szoros értelmében, ha az égős esetet vesszük -, nem fokozta volna.
- Már a meccs előtt is meg volt húzódva a combom egy… baleset miatt, akkor sem tudtam volna. Pedig biztos menő versenyfutásunk lenne.
Pillantott rá, majd megrázta a fejét, biztos, hogy nem szólt volna, majd egyszer elmúlik biztos ez az „egyedül megoldom, képes vagyok rá!” flúgja. Azonban nem akarta, hogy itt minden jogalap nélkül ilyenek történjenek.
- Nem, elég, ha megígérem, vagy tegyek nagyesküt? - Maja felé fordult, jelentőségteljesen várta a választ, aztán vigyorogva rakta össze a kapott eszközt. Itt van áram, juhú. Konnektor, bedug, indít… vagyis, várjunk. Valami még tuti nem klappol. Van itt egy rakás rá való alkatrész. Melyik kell hozzá?
- Nem fog bajod esni, amúgy is, tuti a fél világ ki akarna nyírni engem ellenkező esetben. Én meg szeretek élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=652031#post652031][b]Czettner L. Maja - 2016.12.29. 19:26[/b][/url]

Egészen meglepő lett volna, ha nem jön elő valami ellenkezéssel, de sebaj, egyelőre legalább nem érezte úgy, hogy ezekkel rossz fát tenne a tűzre, sok, néha mondott olyanokat, ami másokat legalább nevetésre késztetett. Ha így vesszük tudat alatt működő humorérzéke is van, milyen jó neki. Ellenben felkapta egy picit a fejét arra, amit Lewy mondott, de ráharapva a nyelvére hallgatott. Nem mondott semmi, egy apró sóhaj után inkább tette a dolgát. Vagy úgy csinált, mintha lenne neki.
- A határaim remekül lennének, csak nem kalkuláltam bele, hogy a rúdhoz kötözve felejtenek…
Nagyot nyelve ráncolta homlokát és látszott is rajta, hogy ha nem is kelne ki magából, de kicsit talán mérges, viszont ez nem a saját felelőtlensége. Vagy nem teljesen. Még vitatott. Végül is, ha nem jóhiszemű, vagy kicsit többet gondolkodik, elkerülhetne mindent, vagy a felét a rossz dolgoknak, amik érik. De nem… Maja rendes, mindenkivel. Aztán nesze, Boldog Karácsonyt, kislány. De egy ilyen nem fogja visszafogni egy komoly meccstől, olyantól meg pláne, ahol ekkora a tét és még saját közönsége is van.
- Fel… fel. – Mondta nevetve, aztán ujjaival beletúrt óvatosan a barna hajba Lewy tarkójánál. – Nekem is tetszik így, nem szabadítanálak meg tőle teljesen, na. Csak… viszünk bele egy kis extrát!
Mondta és igyekezett látványosan másfelé koncentrálni ahogy észrevette, hogy már megint vetkőzik. Hát ezt amúgy tényleg alig akarta felfogni, már ott, a koliban is lefagyott, aztán megint. De mint a kisgyerek az első karácsonyán úgy lesegetett, na szépen vagyunk. Inkább fogott egy fejet, amire nagyobb szám volt írva, de nem túl nagy - kisilabizálva, hogy az nem vágja olyan rövidre, de sok hossza se marad -. Az utolsó mondatra csak magában tette hozzá, hogy akkor már ketten reménykednek. Majd picit sem szívbajosan húzott előre egy hosszabb tincset a saját hajából, és bekapcsolva a végéből nyesett a géppel. Legalább már tudja, hogy működik. Az ügyeskedő művelete közben, ha ránézett a lengyel, ártatlanul rávigyorgott és el is tűrte a sajátját, elég volt a próbából.
- Most még elfuthatsz amúgy… mármint…tényleg nem tudok utánad menni! - De bíztató itt valaki, de úgy tűnt nem ellenkezik, Maja mögé csúszott az ép lábát felhúzta az ágyra félig törökülésbe, a másikat inkább hagyta kinyújtva a fiú mellett, mert másként nem kényelmes. – Olyan kár, hogy pónit rajzolni se tudok… - biggyesztette le a száját látványosan, majd ezúttal ténylegesen bekapcsolta a hajnyírót és picit oldalra döntve a fejét kezdett bele óvatosan. Látott már ilyet legalább, és ollóval már csinált is ilyet! Csak nincs baj ebből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653329#post653329][b]Czettner L. Maja - 2017.01.03. 20:59[/b][/url]

Nagyon furcsa módon, ha mást csinált, másról beszélt, vagy csak Lewyvel egy légtérbe került az agyából kirepültek az egyéb tényezők, ami most nem is volt nagy hátrány. Szomorúvá tették a tények és csak kimondogatott dolgokat, amikkel kérdéseket generált. Nem tudta eldönteni róla, ahogy máskor se igazán, hányadán áll hozzá, így azt sem hogyan feleljen erre érdemben. Aztán egy pillanatra megálltak a kezei, és csak nézte őt.
- Az emberek néha kegyetlenek egymással, de én voltam a buta, hogy bedőltem. - Megvonta a vállát, de nem akart sokat félrebeszélni, így valamennyire válaszolt is a kérdésre végül grimaszolva. - Állóspárgáztam, egy rúd mellett, tudod, ami körül táncolni is szoktak… aztán körbetekert egy égősorral, amivel hozzákötött… aztán huss, elszelelt.
Alapból elég vicces és komikus jelenet, és lehet ő is nevetne más helyzetben, vagy pár hét múlva már fog is, de most még nincs ínyére. De próbált felülemelkedni, mint mindig, a hajbabrálás pedig sokkal inkább kedvére való volt.
- Majd vigyázok arra a fene jó, anyukák kedvence imidzsedre, ígérem.
Megforgatta a szemeit, majd mosolyogva vette számításba, hogy mit is művelhetne. Már ketten reménykedtek abban, hogy érteni fog hozzá, Maja próbált bízni magában, mielőtt elszúrná, vagy hasonló. Neeem most kéne elhasalni a fiú előtt a nagy tudásában. Sőt, ha lehetne soha nem tenné, volt már elég kínos borulása, tört ki foga is. Fortuna plíz.
- Na akkor ne mocorogj, maradj a fenekeden addig. – Adta ki a legtermészetesebb utasítást, még odahajolt hozzá oldalt, hogy rá is nézzen, aztán szépen lassan kinézte hol volt előtte nyírva, hogy azért menthető legyen, ha minden kötél szakad, majd elkezdte kiformázni a kis karikát, ami a kilences teteje. Milyen meglepő minta… mindenesetre szívből van, és ha egyértelmű is, ők akkor is tudják, hogy Majától, ez meg a lánynak éppen elég. Annyira koncentrál, hogy azt sem veszi észre, hogy néha csücsörít vagy ráncolja a homlokát. De legalább halad vele…
- Nem volt baj amúgy, hogy most itt vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653743#post653743][b]Czettner L. Maja - 2017.01.06. 13:33[/b][/url]

Kifejezetten kellemetlennek érezte a panaszkodásba futó beszámolóját, arról nem beszélve hogy túl helyén valónak se tartotta. Nem szeretett másokra rosszat mondani csak úgy, és azt is tudta hogy a csalódottság bőven beszél belőle, a legtöbb csíny teteje volt ez azért. És nem a meghúzódás, inkább az, amit így kedvben és lélekben Majára nyomott. Figyelte Lewyt és látta, hogy valami más lett, a kérdéstől pedig el is némult hirtelen. Lesütötte a szemét, majd lehajtott fejjel piszkálgatta a nadrágját, mintha valami érdekes lenne rajta, pedig csak nem nagyon tudta, hogy ez miért olyan fontos, megkérdezni meg nem merte. Arról nem beszélve, hogy jobbnak látta amúgy is ha nem a félmeztelen Lewyt nézi. Szegény lány.
- Egy végzős rellonos, ismerem már, voltak már csínyek, csak ez úgy… mindegy, felejtsd el, jó?
Próbálta elhessegetni ezt az egészet, biztos másokat is bántanak meg, sőt, tudja. Az iskola, pláne egy bentlakásos, erről szól. Egymáson élik ki a stresszt, a sikertelenséget és a vágyakat a diákok, nem számolva vele, hogy ez másnak mennyire rossz lehet. Maja pedig ezt pontosan tudja, és nem akarja, hogy a mai napjára bélyeget nyomjon. Bár a jó hírének fejtegetése határozottan vidámságot csalt Maja arcára. Meg is rázta a fejét, de nem tudott rosszallóan nézni rá. Nem ítélkezik ő aztán, az biztos.
Kicsit megmozgatta a lábait a fiú keze alatt, aztán elvigyorodott és visszatért inkább ahhoz, amibe már belekezdett.
- Én nem úgy értettem, na. Csak nem akarom elrontani.
Aztán határozottabban folytatta és szépen lassan kialakult az a kilences bizony, és nem is lett olyan rossz, mint várta volna. Ezt persze csak magában osztja meg, mielőtt még kétségek merülnének fel Lewyben is a szakértelmét illetően. Kicsit összehajazott mindent, ami annyira nem zavarta, hát ki lehet az mosni, rázni, meg minden. Le akarta seperni a fiú válláról is a hajat, de aztán első érintésre, mint aki forróvízbe nyúlt visszahúzta a kezét. Ebben nincs éppen a toppon, na. A hajba turkálni egy dolog…
- Értem. Ühm… azt hiszem megvagyunk lassan. Ott balra van egy tükör is, meg tudod nézni mennyire szúrtam el… - mondta mosolyogva, mert annak ellenére, hogy őszintén mondta azt, amit büszke volt ám magára! A hallottakra meg még egy kicsit jobban. – Remélem azért megteszi…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653774#post653774][b]Czettner L. Maja - 2017.01.06. 15:04[/b][/url]

- Miért fontos neked ennyire, hogy hogy hívják Hajnát? Mármint neeem…
Aztán hirtelen megállt a levegő is, Maja meg lefagyott. Bekövetkezett az a nagyon kínos, maga által kreált csend, hogy a három várossal arrébb lévő tücsök ciripelése lágy dallamként kúszott elé, ahogy mereven bámulta a sztárhajtót. Nyelt egyet, de csak tátva maradt a szája, ahogy folytatni akarta. Na nem az volt a baj, ahogy nekiállt, inkább az, hogy nem akart ő árulkodni, aztán annyira figyelt, hogy a nevét csak így huss, kimondta. És azért tisztában van vele biztosan mindenki, hogy nem sok rellonos, ötödikes Hajna van. Sőt, egyetlen egy létezik, de ezt most igyekszik leküzdeni.
Könnyebb dolga volt kicsit, még nem neki kellett válaszolgatni vagy beszélni, mert ez így legalább valamennyit könnyített a lelkén, ha nem is sokat. Egész ügyesen dolgozott és gyorsan azért, szóval csak kicsit zsibbadt el a lába út közben, de majd kinyújtja később, katonadolog. Zavarban volt, miközben figyelte, ahogy ránéz a férfi, el is fordult inkább a tekintetétől és a haját figyelte.
- Igen… nem, dehogy, semmi. Mindjárt.
Egy mély levegő után gyors seprésekkel a nyakát, a vállait lepucolta, aztán a hátát is és ott úgy megállt a dologban. Bőven elég volt, még remegett is a keze egy kicsit. Ez a szerencsecsomag megint a helyzet magaslatán van. Bele se gondolt, hogy előre is sepert a hajból. Az majd eltűnik, megszűnik, lehullik ha feláll! Igen!
- Mehetsz, mindjárt összetakarítok.
Dobta fel, de persze utána fordulva figyelte a reakciót, az azért jobban érdekelte. Figyelte az ágyról, ahogy a tükörben megnézi, aztán amikor azt mondta tetszik neki, őszinte örömmel mosolygott és még a kezeit is összefűzte maga előtt úgy figyelte. Aztán mikor észrevette magát feltápászkodott, bár elég béna volt benne. Az öléből is kiseperte amennyire tudta a hajat, ezen meg majd a mosás segít úgy is. Az anyja… micsoda beszélgetések lesznek! „Mi ez a ruhán, Maja? – Csak macskaszőr, Vivi, tudod…” Inkább visszatér a jelenbe. Összerakja a gépet, már kevésbé remegő kézzel, aztán fél szemmel figyeli csak, hogy az ing visszakerült-e a tulajra, vagy valami.
- Örülök, ha tetszik, mivel ez marad egy darabig, nem lett volna jó, ha nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653824#post653824][b]Czettner L. Maja - 2017.01.06. 17:22[/b][/url]

Rosszul érezte magát, mikor kimondta, aztán meg elszégyellte. Úgy érezte elszúrt valamit, vagy legalábbis fölöslegesen fecseg összevissza. Jó, tény, hogy akármilyen viccről van is szó, vannak, amiknek lehetnek következményei, ő mégsem képes utálkozni. Akkor se tenné, ha nem ismerte volna az illetőt, hát Hajna esetében meg pláne nem tud. Arca egészen elkeseredett mosolyt erőltetett magára, aztán inkább csak bólintott egyet. Figyelte mikor mondta, de nem nagyon tudott ehhez mit szólni, ha valaha szorult is segítségre, nem volt nagyon kihez, mihez közvetlenül, így hozzászokott, hogy a nagyobb dolgokat is inkább lenyeli, nem még ezeket.
Szerencsére a némasága nem jelentette azt, hogy most pokróc lesz, vagy sírni kezd, esetleg duzzogni, ugyan most már elengedni csak úgy nem tudja ezt, de a kedvére nem nyom bélyeget legalább. Azt megteszi a zavartság. El is pirult, érezte, ahogy melege lesz lassan, és azt is tudta, hogy ez bizony a pofiján hamarosan felüti jeleit, csupán ezért is tartott olyan sokáig erőt venni magán és segíteni. Maja_nem_tapogatott_eddig_senkit. Maja_mindjárt_összeolvadja_magát. Szóval voltak gondjai.
- Nem, nem… gondolom, tudom. - Nem rántotta el a kezét, csak lassan a pirosból vörös lett, már a férfi klubja el akarta volna kérni a színkódot Majától! Ebből adódóan ez nem ment csak úgy, parancsra, hogy ne remegjen, mekkora mázli, hogy nyírás közben nem mozdult a keze. Szép hullámok lettek volna, biztosan.
- Sehova, vagyis ahova akarsz. Mármint az előbb a tükörre gondoltam csak. - A nyelve meg az agya is összeakadt, így inkább végül csendbe maradt, még összetakarított valamennyire. Jobb a békesség, ugyebár. Mire felnézett pedig Ő már öltözött, szóval nem nagyon volt más hátra, mint hogy magát is összeszedje lassan, bár, ha őszinte akart lenni azért annyira sok kedve nem volt most elbicegni az átjáróig meg még hopp-porral hazaszökkenni. Pedig muszáj lesz majd.
- Az, abból ma kijutott bőven. - Mondta egy idő után mosolyogva, tényleg nagyon kerek lett ez a napja, ezt már senki nem veheti el tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682804#post682804][b]Czettner L. Maja - 2017.05.27. 01:55[/b][/url]

Mélylevegő, kék tenger, vagy inkább kék levegő és mély tenger? El voltam kavarodva teljesen, bár senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozom magam összeszedni. Ma kisebb közbenjárással a lányokkal, anyuval és Sebbyvel, mert volt olyan cuki, hogy segített, bár volt egy sanda gyanúm, hogy Hannah távolról irányító keze is kicsit…. meg Lewyé, nekifutottunk a második körnek ruhaügyben. Vagy tíz ruhát biztos fel kellett vennem legutóbb is és már a második után kellemetlenül és furán éreztem magam. Vagy nem tetszett, vag pontosan el tudtam képzelni, mennyibe kerül és aaaz nekem nem kell. Egyetlen nap, egyetlen alkalom. Nem értettem meg még a lényegét ennek a ruha dolognak. Biztattak, hogy majd, ha meglesz, amibe elsőre beleszeretek, megértem. De nem ment ez ilyen könnyen. Mindegyikre elmondtam vagy ezerszer, hogy csinos, szép, cuki az alja, a teteje, a kövek, a fodor, az akármi. De nem. Egyikre sem mondtam igent, mert valahogy nem volt olan, amilyen lehet kellett volna. Nem is igazán tudom, hogy mennyire kellene tetszenem magamnak benne, kellene-e egyáltalán, vagy csak legyen kényelmes, pörgős és készen van.
Mielőtt a mai nap elindult volna még reggel megnéztem Volttal Aranyhaj esküvőjét, és mikor megláttam a koronájára erősített fátylat, na, abba bele tudtam szeretni. Annyira szép az a tiara, ahj. Visszakanyarodva az eredeti dolgokhoz, jó lenne haladni. Sosem siettem el a dolgaim, de peregnek a napok, furcsán nagy tempóban. A szájamat rágcsizva pillantottam Alízra és Verocsra, ahogy beléptünk a kinézett üzletbe, aztán anyut, Sebbyt egyből le is ültették, engem kikérdezgettek mindenféle dologról, amire nem is tudtam válaszolni. Végül a szőke velem maradt, még hátrairányítottak az öltözős próbahelyiségbe, a barnaság pedig elindult körülnézni a ruhák között, hátha lát valami szépet.
- Szerinted ma meglesz? - Bizonytalan voltam, máskor is megesik, de Alízzal mindig könnyebb volt kicsit a vásárlás, talán most is megoldjuk végre. Nem éreztem különben tehernek, vagy rossznak, egyszerűen nem voltam az, aki szeret órákig próbálgatni meg nézegetni magát. Pech, biztos valaki szívesen lenne a helyemben.
- Azon gondolkodtam, hogy lehet ilyen hercegnőset szeretnék, azok szépek voltak. Neeem tudom. Láttál valami szépet kirakva?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682914#post682914][b]Czettner L. Maja - 2017.05.27. 21:25[/b][/url]

Valahol ezt a napot is el kell kezdeni, és ahogy a segítő hölgyre néztem, majd pedig a szöszire tudtam, hogy jobb lesz, ha kicsit hagyom magam segíteni. Így megvolt az esély rá, hogy el is jutunk nem az egyről a kettőre, de lassan a háromról a négyre is. Azért bármennyire szerettem volna, ha szembesétál velem az a ruha, ami eléggé nagyon megtetszik, tudtam, hogy itt egyiknek se fog lába nőni, nem fog hozzám beszélni és leginkább nem segít a döntésképtelenségemen. Bár abban nem voltam biztos, hogy a Hannah által adott linken lévő csodák közt nincs hét nyelven beszélő. Egyik-másik elképesztő mekkora volt. Azzal szerintem a kétszárnyú ajtón se lehet beközlekedni! Meg voltak elég furák, amik meg olyanok voltak, mintha vákuummal szívnák az emberre. Megijesztett, mintsem tetszett. Szóval az első harminc ruha után bezártam és csak illedelmesen megköszönve annyit mondtam, majd gondolkodom rajta. Nem úgy, mint most.
- De jó, muti. Biztos csinik, én még nem nagyon mertem, bááár most mikor bejöttünk gondoltam majd ránézek arra, ami ott volt balra. - Érdeklődve pillogtam Alíz telefonjára és némi hű és ha után a másodikra én is egyből ráböktem, hogy milyen szép a szoknyája. Olyan fodros volt és nem is pici, bár nem tudhattam, hogy áll majd. Közben be is érkezett a néni, ruhákat aggatott az oldalsó falra én pedig odasétiztem kibújva a ruhámból, hogy megnézzük az elsőt. Ami nagyjából úgy négy percig volt rajtam, mire kibukott belőlem, hogy abban milyen nagy a fenekem, és úgy tapad rám, mintha Stitch benyálazta volna. Érezhető volt, hogy az ilyen nem lesz nyerő, így elkezdtünk az Alíz által választottba átváltani.
- Hát, nem tudom. Nem vagyok ilyen körömrágós és feszült, most legalábbis. De azért nem szeretnék mondjuk elhasalni a ruhában. Egy kicsit félek tőle, hogy nem fogom tudni mit kell mondani, vagy elrontom… - Lehet ezek tipikus aggodalmak, nem csak nálam merülnek fel, de így kimondva azért megnyugtatóbb, hogy olyannal osztom meg, aki tudom, hogy támogat. Közben mivel kicsit nagy a felső rész, összecsíptette hátul a néni, én megköszöntem neki, aztán Alíz felé fordultam.
- Mit gondolsz? Megmutassuk a többieknek is? Vagy nem nagyok egy kicsit a fodrok? Szeretem a finom sütiket, de azért egy habcsók formájában nem lenne jó talán beesni a templomba…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682956#post682956][b]Czettner L. Maja - 2017.05.27. 23:21[/b][/url]

Kicsit sóhajtoztam, amíg a ruha le, majd az új felkerült. Kicsit elhúztam a szám, mielőtt megláttam volna magam, mert féltem tőle, hogy ebben meg még annyira se érzem magam jól. Tudom, hogy ha szorít itt-ott, azon lehet segíteni, de akkor is kellemetlen, ha úgy érzem magam benne, mintha egy tehenet próbálnának valami szűk buliruhába beleerőltetni. Mi lenne velem, ha nem sportolnék. Bele se gondoltam ennél jobban, mert biztos, hogy hazafelé nem a gumicukorbékákért mente volna be, hanem egy fej salátáért. Tuti azt hitte volna Lewy is, hogy lázas vagyok.
- Biztos így lesz, remélem. De amilyen béna vagyok, valami úgy is lesz! Nem baj. - Végül csak vigyorogva legyintettem egyet, nem hiszem hogy kétségbe estem volna ilyenektől. Persze vannak egy esküvőnek naaaagyon szörnyű forgatókönyvei, szerencsére ezeket el sem kezdtem magamban lepörgetni. Az unokanővérem szokott butaságokkal rémisztgetni, hogy mennyi embert hagynak ott az oltárnál, vagy ájulnak el mellettük és leáll az esküvő, meg arról is volt szíves mesélni, milyen lehet, mikor a ruhád elszakad, koszos lesz vagy nem megy rád a nagy napon, mikor miiindenki téged fog bámulni. Ettől még most is kirázott a hideg. Csak neeem szeretnék ilyet.
- Hát nem tudom, jobb, mint az eddigiek, csak olyan, hm, tetszik, csak… nem tudom, hogy olyan „igen, ez az” vagy csak tényleg csinos és… csinos. - Kicsit zavarban voltam, el is nevettem magam. Kííínos, de nem tudtam mást mondani rá. Néztem magammal szemben a tükörben mielőtt még kitotyogtam volna a többiek elé leszegett fejjel. Alíz közben még nézett pár ruhát, érezve, hogy azért nincs itt a vége. Én anyát figyeltem Verocs után, majd Sebbyt - végül meg kellett állapítani, hogy ez egyelőre még pihenjen kicsit. Félretették, a többi ruha, amit instant leszavaztam eltűnt. A szöszi által kinézettből kettő is előre került, az első és az utolsó darab a mutogatottakból, és még az a bizonyos bal oldali és egy párja. El is kezdtük őket rámapplikálni.
- Kezdem magam problémásnak érezni, sosem szoktam ennyit válogatni. Nem is értem… Te mit szeretnél magadnak majd egyszer, ha választanod kéne? Nagy ruhát? Kicsit? Hercegnős vagy sem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684016#post684016][b]Czettner L. Maja - 2017.06.03. 16:18[/b][/url]

- Elhiszem neked. És hajha, mindjárt itt is lesz. Lehet a végén melegítőben kell bemennem, ha ennyit válogatok.
Megnyugtatott a tudat, hogy ő is pozitívan látja a dolgokat és bennem is ott motoszkált ez. De talán tényleg csak egy egészséges drukk ez. Olyan, amit bármilyen rutinos is az ember, de még nagy versenyeken, tíz év után is érez fellépés előtt. Tudom, hogy minden a helyén van, de hiába, ennek jelentősége van, és az olyan dolgok mindig belemásznak a szívecskébe. Nálam legalábbis biztosan. Ettől persze egy perccel sem lett kevesebb a ruhakeresésre fordítandó idő és a sikerességet sem láttam növekedni. Tényleg csodaszépek a ruhák, de azért az sem utolsó, hogy még mindig kiráz a hideg, mióta az egyik ruha árát elmondták a másik boltban. Bár azóta lepisszegtek ezért, de akkor is. Egyszer veszem fel - jobb esetben, vagy mit lehet erre mondani -, mégis ennyi. Persze én is szeretnék naaaagyon csinos lenni, legalább annyira, hogy Lewy mikor meglát, nekem is akarjon dinnyébe faragni szerelmesen, vagy homokvárat építeni… mint Stitch csinálta.
- Igen-igen, anya is ilyesmit mondott, meg azt is, hogy majd mikor rajtam lesz, tudom melyik a legszebb. De akkor is nehéz. Mi van, ha rosszat választok?
Tisztában vagyok vele, hogy katasztrófa a döntési képességem, ettől még hiszek abban, hogy majd meglátom magam és akkor hercegnősen visszaintegetek a tükörből és iiigen, lehet, hogy ezt szeretném. Eeesetleg, lehet. Közben még a ruhák próbálás alatt voltak és nézegettük részleteiben, inkább arra figyeltem, Alíz mit is mesél. Persze felnevettem a végén, mert teljesen megértettem. Azt hiszem mostanra már egészen megszoktam, hogy furának néznek emiatt is, nem csak amúgy. Hogy sok a kérdés és a kétkedő, meg hogy leginkább okot keresnek rá, miért futunk ebbe a kviddicses sztárral ilyen korán. Bár kinek korán ugye.
- Azok nagyon szépek, igen. Olyan nagy és ha forogsz, olyan haaatalmas fehér sütinek látszol. Ez tök cuki - szerintem legalábbis. Aztán mosolyogva folytattam, ahogy ránéztem már a rajtam lévő újabb ruhát szemlélgetve. - Persze, nem siet az élet sehova, megértelek. Majd csak megtörténik, aztán puff. Repülnek a szívecskék, mint a messengeres beszélgetésünkben.
Beszéd közben szépen illusztráltam is a kezemmel kapdosva a levegőbe, mintha el akarnék pár kis piros édeset kapni. Közben vigyorogva végigsimítottam a rajtam lévő ruha felső részén, ami amúgy nagyon tetszett. Legalább valami.
- Ez annyira szééép. Úgy simul is meg minden. Csak széép, a szoknya kicsit fura ilyen féloldalt, az úgy... nem is tudom. - Ezt gyorsan megosztottam a segítő hölggyel is Alíz mellett, aki láthatóan felsóhajtott, hogy nyomon vagyunk. Közben kicsit eljátszva az időt forogtam meg táncikáltam a rajtam lévő ruhában. Neeem nagyon szeretem a stresszes ácsorgást, no. Aztán mikor megszédültem, inkább megálltam és kimásztam a hatalmas szoknyából, megvárva még behoz kettő darabot nagyon vigyorogva a nő. Talán ő már tud valamit, amit én nem. A kinti várakozó banda pezsgőzött, Alíznak is felajánlották, nekem viszont amúgy se ment volna egy korty iszi se le a torkomon így csak elvoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684078#post684078][b]Czettner L. Maja - 2017.06.05. 00:50[/b][/url]

Valószínűleg teljesen elvesztem volna már, ha nincsenek mellettem azok a határozott és támogató kezek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy bár nem mondhatom el magamról azt, rengeteg a barátom, az a pár, aki mégis itt van nekem, na Ők a lehető legjobbak. Bizton merem állítani, hogy senki nem kívánhatna náluk jobbat. Szeretem őket, és örülök, hogy még most sem futottak ki a világból, pedig anyu is megjegyezte, hogy ők se nézhettek normálisnak az elmúlt egy éven belül történtek kapcsán. És igazuk is van valahol, gondolom. De én máshogy érzek, ilyen ez.
- Helyes, nem akarok egy zsák krumplira hasonlítani, mondd is meg! Vagyis nem igazán tudom mire akarok… nem szokott úgy foglalkoztatni... jó ez így nem igaz, csak a legtöbbször nem, hogy extrán-hiper-szuper csini legyek. Pfuh…
Megint sikerült megzavarodnom, de már különösebben zavarba sem jöttem ettől. Fújtattam egy nagyot végül, hát tök egyértelmű, hogy ez a vőlegényem esetén nem így működött. Oké, ott sem estem túlzásokba, nem másztam kevesebbet négykézláb a gyerekünk után, vagy koszoltam össze magam kevésbé. Ugyan úgy melegítőben jártam és sportcipőben futni, vagy haza edzés után. Nem húztam fölöslegesen magassarkút vagy éppen naaagyon-nem-otthoni rucit. De ettől még persze tetszeni akartam és néha mégis próbálkoztam ilyen-olyan módon. Ez pedig az a nap. Kimaradt azt hiszem az életemből eddig, hogy mint más lányok, kezdetektől tervezgessem milyen szép lesz. Hiába voltam optimista, talán ilyenekbe sosem akartam kezdeni inkább. Meg egyébként sem voltam nagy babázós, hogy eljátsszam ezt ötször vagy hatszor.
- Mi? Bocsi, elkalandoztam… Csere, bizony. Pedig már majdnem, vagy nem… Azt mondod te is? Meglátjuk mindjárt - mondtam mosolyogva. Igazából a hirtelen nagy öröme rám is ragadt és egész pozitívan láttam, hogy valami nagyon jó dolgot talált nekem. Meg egy kicsit akartam is, hogy így legyen. Félreértés ne essék, örültem éppen. Nagy dolog közeledett, egy hatalmas és jó, és ez is része volt. Egyszerűen csak túl kellett esni a számomra kellemetlen részeken is. Mint a keresős-válogatós-megtalálós.
- Bizony, mondjuk a kicsinek is keresnie kell valami cuki dolgot, az biztos tovább tart, lehet az öltöny is, nem tudom, sosem vettem ilyeneket… igazából a ruháimat se válogatom eddig… utoljára talán anyával valami esküvőre nézelődtünk többet, de az is nagyjából pár óra alatt megvolt.
A mondandóm elején egy percre megakadtam, de annyit utaltam már a kutyusra ilyen meg olyan jelzőkkel, hogy úgy voltam vele, Alíz tudja, hogy rá gondolok. Imádom Voltot és néha kicsit úgy is érzem, túlesek a pacin azzal, amennyit mutogatom képeken vagy beszélek róla, éppen mit tanulunk együtt. Tööök hasznos dolgokat. Sem, de legalább édi közben. Ez idő alatt a hölgy elkezdte kibontani a tartójából a ruhát, majd megkért, hogy maradjak egy kicsit nyugton és lassan elkezdett átbújtatni engem rajta. Háttal álltam a tükörnek, talán, ha nem keresem rögtön mi az, ami nem biztos hogy kellene, vagy mi lehet sok vagy drága rajta, kiicsit könnyebb lesz. Bár az előző ruhánál se jött be, de talán majd most. A szájamat rágcsizva figyeltem a szöszi mit szól, hiszen ő előtte már lassan teljes lett a kép, én még nem láttam. Csak egy nagy és fehér süti voltam magamra tekintve. Azzal mondjuk nincs baj…
- Na? Mennyire….?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685342#post685342][b]Czettner L. Maja - 2017.06.13. 00:05[/b][/url]

Kicsit úgy éreztem magam, mint a kisnyuszik szokták, mikor sarokba szorítják őket. Csak el akartam ugrani a felém nyúlkáló kezek elől, és fellélegezni kicsit, hogy talán nem is kéne ezzel ennyit törődni. Aztán percről percre fontosabb lett még nekem is az a bizonyos nap. Össze akartam magam szedni és most tényleg az a cuki lányos lány lenni gondolatban is, aki vigyáz a ruhájára és értékeli a szépet, meg látja is azt magán. Ezt néha a táncnak sikerül is belőlem kihozni, talán az önbizalomhoz valami határozottságot is ad, de ebben sajnos kimerül. Ezért is vagyok itt a bajban… de szerencsére van nekem egy Alízom, akire rá is mosolyogtam. Teljesen igaza van mindenben.
- Igen-igen, figyelek, nagyon. Szeretném megtalálni, annyira nagy megkönnyebbülés lenne, ha nem kéne ezen izgulni már… - Komolyan is gondolom azt, amit kimondok. Nagyon igyekszem és nem bánom egy percig se, hogy nem én válogatok. Bízom a szösziben és a segítőnkben is, beszélgettünk eleget mindenről, hogy amit ajánlanak nekem, azok között megtaláljam a magamét. Reméltem, tényleg, nagyon. Annyira, hogy az új ruhácskát meg sem mertem nézni a tükörben magamon, csak a barátnőm arcát vizslattam. Kiszélesedett a mosolyom, aztán kicsit belepirulva eltakartam az arcom a kezeimmel úgy fordultam szembe a tükörképemmel. Kilestem az ujjaim között, de még nem nyitottam utat a látványnak.
- Ahj, elhiszem neked, de ha tééényleg és tééénylegtéényleg…akkor. Na jóóó, lássuk…
Azzal lassan lefejtettem magamról az ujjaim, de a szemem csukva volt, még a kezem a szoknyáig ereszkedett, aztán kinyitva néztem magamon végig a tükörben. A szám nyitva felejtettem pár pillanatra, lehet levegőt se vettem, de mivel még eléggé élek, talán ez megvolt, csak nagyobb kihagyással. Belemarkoltam két oldalt a fehér anyagba, hogy kicsit lóbáljam a szoknya alját egészen elvigyorogva magam. Aztán kinyújtva magam előtt a kezem összefűztem az ujjaim, és a legszebb kisgyermeki vigyorommal bámultam magamat. Iiiiiiigen, ez ooolyan széép csooodás és hercegnős. És igen. Azt hiszem ezt szeretném. Sőt, igen. Ezt. Viii. Picit megremegett a szám, elé kaptam a kezem, mikor látva a nagy magamban örülésem felajánlotta a hölgy, aki velünk van, hogy felrakja a fátylat menjek ki úgy és mutassam meg mindenkinek. A szöszire pillantottam, ő mit gondol?
- Kikísérsz? Menjünk ki. - Buta kérdés, de szükségem volt most rá, hogy megfogja a kezemet és kimenjünk. Azt hiszem azon kívül, hogy éppen pont úgy néztem a ruhámra, mint elsőre Voltra, akibe belezúgtam szinte rögtön, elég jel volt. Ráadásul az is eljutott a buksimig ezzel, hogy mennyire közel is van az esküvő és mennyire komoly dolog is ez. A fátyollal a fejemen, - és Alíz kezét szorongatva, ha követett - mentem ki, ahol beállítottak középre, mint a kirakati babákat, hogy mindenki jól nézzen meg.
- Na?
A lányok vigyorogtak, Sebby nem igazán tudtam mit csinál a telefonnal, mintha segítséget kérne, mindegy is volt, a legvégén néztem csak anyucira, kicsit félve, de ahogy végigmért… na ott már lassan tört el a mécses, és nem a rossz értelemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=686440#post686440][b]Maja Bojarska - 2017.06.19. 22:47[/b][/url]

Elmosolyodtam és a szájamat rágcsizva kuncogtam a szöszire, mert hát hinni akartam neki nagyon is, de olyan fura volt mennyi bókot hallottam ezekben a ruhákban tőle is, a csajoktól odakint és igen, még anyutól is. Bár legalább ezektől nem váltottam eridonos házikedvenc szerepkörbe, az még mindig Lewy reszortja, hogy előidézze. Meglepő módon ez sem veszett ki belőlem, ahogy az a lelkességem se, amivel az első pillanatban viszonyultam hozzá, még akkor sem, ha azóta egészen mást, többet és jobbat is érzek, gondolok. Olyan furcsa, hogy lassan egy éve beköszöntött az életemben teljes valójában is, most pedig itt állok, nézek magamra a tükörben és alig várom azt a bizonyos pénteket. Nem a pompa, a buli vagy éppen az emberek miatt, hanem azért, mert valami erősebb, valami végleges Ohanát kapok. Be kellett látnom nézegetve a gyűrűt az ujjamon, hogy nem hogy ilyen gyorsan, de a pozitív gondolkodásom ellenére később se hittem, hogy lesz majd egy hely, ahol ennyire lenni akarok, szeretek és sosem adnám semmiért, és úgy érzem, hiszem, hogy engem sem adnának. De a lengyel mellett ezt kaptam, ez történt. Megtörtént.
- Semmi baj, kicsit azért izgulok azt hiszem, a pocim is összeugrott, uh, pedig még éhes voltam, mikor jöttünk. Utána elmehetnénk azért valamit hamizni...
Hadarom el még mielőtt kiérnénk mindenki elé, aztán belém is fagy a szó elég rendesen, egy kibukó kérdés kivételével, amire tudni akarom a választ, a reakciót, valamit. Az arcok viszont mindennél többet mondanak - és ha úgy vesszük rontanak is ennyit. Jönnek, látnak, örülnek én pedig azt hiszem meg is könnyebbülök és örülök is egyszerre, mikor elkezdenek potyogni a krokodilkönnyim. Már rutinosan és kicsit se ízlésesen emelném a karim hogy letörölgessem, mikor Alíz megmentésemre siet, hálásan veszem el a zsepit, aztán egyik kezemmel az arcom törölgetem, a másikkal pedig magamhoz húzva ölelem jó szorosan meg. Örülök, sőt, azt hiszem nem ezzel lehetne igazán kifejezni, de most muszáj valakit jól megszorongatnom. Kis idő után elengedem, megigazítják a fátylat a buksimon, elegyengetik a szoknyát, hogy forogjak benne, nézzem magam kicsit, aztán felteszik a nagy kérdést, mire anyukám is mellénk sétál.
- Kisasszony, megvan álmai ruhája? Megtaláltuk az igazit? - Én pillogok kicsit minden irányba, szorongatom a fehér anyag legfelső hullámát, aztán, mivel azt mondta Hannah meg a vőlegényem, hogy ne foglalkozzak olyanokkal, mint mennyibe kerül, Sebbyre pillantok de valahogy ennyiben kimerül az a kötözködésem, ami eddig a legtöbb majdnem jó ruhánál felmerült. Sóhajtva nézek szembe saját magammal, aztán letörölve a pofim elmosolyodom és bólogatok.
- Igen, ezt a ruhát akarom… - Kicsit bátortalanra sikerült az a végszó, de őszinte volt és furcsa tőlem. Közben még megcsodálgattak, még kép is készült, de persze nagy titokban, hiszen nem szeretnénk, hogy bárki más - kivéve a szőke német felügyelet valahol a világban - lássa a szertartás előtt. Ezután én elvonultam visszaöltözni kicsit remegve és lefehéredve, még mindig szorongatva kicsit a barátnőm a próbaszobában.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=687943#post687943][b]Maja Bojarska - 2017.06.30. 19:41[/b][/url]

Fogalmam sincs ki találta ki a Budapesti közlekedést, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy vagy magánrepülővel, vagy autóval, vagy seprűvel közlekedik, merthogy nem lehet egyik busszal elérni a másikat, vagy a villamost rendesen, esetleg időben a metrót, az is tuti. Nem szeretek nagyon itt egyedül csámborogni, mert túl nagy és túl ismeretlen az egész. De ez már viszonylag ismert út. Van még vagy négy, inkább öt órám elütni az időt, mielőtt elindulunk. Valamiért úgy érzem életem leghosszabb tíz napja vár rám, elképzelésem sincs miért. Arról se, mióta ironizálok magamban. Vettem egy nagy levegőt, ahogy lassan elhagyva a belvárosi forgatagot a kicsit kevesebb emberrel bővelkedő kis utcákat kezdtem el róni. Van két lány a táncisok között, akik szintén hókuszpókuszolnak, mint én, csak őket ez jobban érdekli nálam. Ezzel mondjuk senkit nem lepnek meg, majdnem mindenki többet törődik bármilyen tanulással, nemhogy a varázslással nálam. Már majdnem rosszul is érzem miatta, de jelenleg nem tud letörni ez sem, hiszen azért ne feledjük, táncolás jön, nagy mennyiségben, menő módon, a legjobbakkal. Megbeszéltük, hogy van itt egy direkt varázslók és boszorkányok számára kialakított kávézó és finom a fagyijuk, szóval azt keresem éppen nagy lelkesen. Az utca már megvan, de csak nem lelem, hogyan és merre kéne forognom vagy figyelnem. Közben nagyban dúdolgattam és egy-egy lépés között táncikáltam a járdán. A nagy igyekezetben, meg mert nem látok sokszor a szememtől, sikeresen belegyalogoltam valakibe, aztán rémülten fagytam le előtte.
- Ú, elnézést, nem akartam. - Kezdtem bele, miközben a kapott szórólapot gyűrögettem, aminek a hátára a címet írták nekem. Megfordult a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, de mi van, ha hülyének néz, mert ez is egy olyan cím, amiről azok, akik csak sima emberek, nem ismernek. Eh. Utálom a sok bonyodalmat, ami ezzel jár. Félve néztem fel az ismeretlenre, aki talán morcosnak is tűnt, de lehet én képzeltem oda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688319#post688319][b]Maja Bojarska - 2017.07.03. 23:36[/b][/url]

Igaza lehet abban Vivinek, hogy jobban járnék, ha az orrom elé figyelnék, nem pedig dudorászva keringenék bárhol. Egyszer majdnem legyalogoltam náluk az emeletről a lépcső észrevétele nélkül, ami nagy kopp-pal és valószínűleg fájdalommal ért volna véget, rövid úton. Aucs. És ismét. Bár most nem fájdalom volt, mondjuk kicsit meleg volt, nem csak a helyzet, de a karomhoz is kaptam egy pillanatra, ahol egy pontban mintha megcsípett volna valami, de a fiú volt. Pillogtam kicsit a saját kezemre és a kék felsőre, aztán megdörzsizve a felkarom néztem rá vissza.
- Öhm, tényleg ne haragudj, nem figyeltem. - Sajnáltam a dolgot, de ezzel tényleg össze is csuktam a szám, amúgy sem sikerült valami hangosra, annyira nem meglepő módon, nem is számít ez most. Elléptem oldalra, próbálva elállni előle, ha menni akarna, de aztán mielőtt még megtehette volna összekaptam magam.
- Ha nem sietsz nagyon, nem tudnál esetleg segíteni? - Tekintve a magasság különbséget felfelé néztem rá, miközben a két kezembe fogva szorongattam a papírom, majd felemelve a címre pillantottam rajta, amit kékkel írtak keresztbe a hirdetésre. Próbáltam kiolvasni, még valami választ kaptam, persze reméltem, hog nem lök félre és lép odébb szó nélkül, de miben lehetek biztos? Leginkább semmiben, magamban kéne, de nem most fogom azt sem begyakorolni. - Talán te jobban ismered a helyet, lehet rossz helyen járok, de ha esetleg tudod ez hol van...
Felemelve az infós valamim felé tartottam, aztán már csak reménykedtem leginkább. Nem akartam tolakodó se lenni, meg már úgy voltam vele, hogy ha hülyének is néz, mert ő nem ismeri esetleg, akkor majd mint Szenilla és Pizsi, én is megkeresem valahogy, amit nagyon szeretnék nélküle is. Mondjuk nekik is nehéz és bonyodalmas volt a Némóig vezető út, de megérte. Remélem, hogy a csajok megvárnak és a fagyi kárpótolja az embert a keresgélésért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688764#post688764][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:38[/b][/url]

Jobbra és balra forgattam a kezemben lévő térképet, de sehogy nem sikerült megtalálnom, hogy merre is van az arra. Igazából se a madarak nem érdekeltek, se azok a nagy cicák éppen. Biztosan ők is totál cukik és édesek, de szerettem volna vidrákat és fókát látni. Papi nem volt valami nagy segítségemre, mert mindenáron sorban akart menni. Nagy duzzogva szorongattam a kezét egy darabig, aztán az egyik makis területnél elengedett, hogy körbeszaladgálhassam a helyet. És itt valahogy minden olyan gyorsan történt.
Mire a második körömnek vége lett - vagy a hatodiknak -, nem láttam őt sehol. Egy pillanatra meg is ijedtem, úgy nézegettem körbe, aztán a térképem szorongatva inkább elindultam előre. Ő a felnőtt, erős és ügyes, megtalál. Ugye megtalál? Kicsit kevésbé boldogan tipegtem el pörgések közepette a fókák felé, amikor is egy nagyobb csoport majdnem elsodort. Akkor vágódtam a korláthoz és szóródtak ki a színes köveim a zsebemből. Leguggoltam felszedegetni őket és visszatömködni, mikor is az utolsó darabok egy fiú lábai alatt értek véget. Nagy szemekkel néztem fel rá, szerencsétlent jól meg is bámulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688766#post688766][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:40[/b][/url]

Elég kétségbeesve nézegettem körbe, de mivel elég kicsi vagyok és a magasságom is a korommal arányosan nem éppen túl nagy, el voltam veszve a tömegben. Mindez olyannyira sok volt, hogy pár pillanat alatt ragadtam egy szembejövő csoportba, majd vágódtam ki onnan kisebb balesetet okozva magamnak a kövekkel. Nagy sóhajokkal szedegettem össze a drágákat, amiből a bámulásom felfelé a kérdés törte meg.
- Én? - Ijedten kérdeztem, sosem szoktak hozzám szólni, se idegenek, se olyanok, akik nem azok, de nem családtagok. Picit próbáltam úgy tenni, hog ha nem nekem szólt, se nézzen hülyének, ezért még felkaptam párat a földön heverőkből. Amikor meg ő is leguggolt, akkor ránézve elmosolyodtam. - Köszönöm. Kedves vagy.
Elvettem a köveim és a zsebembe tuszkoltam, majd ezúttal jól behúztam a cipzárt rajta. A saját térképem után észrevettem, hogy az egyik kezében gyűrött papír van, ezért felé nyújtottam az enyém.
- A tiéd gyűrött. Kéred? - Igazából nekem nem kell, nem nagyon tudom használni, vagy a képeken kívül jutni bármire vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688769#post688769][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:46[/b][/url]

Eléggé furcsán méregettem a fiút, aminek az egyetlen oka az volt, hogy nem csak hozzám szólt, de még beszélt is. Eléggé megilletődve vettem el a köveimet, majd beleegyezően bólogattam is a kérésre. Nem tudtam mit szólhatnék ehhez, mindig vigyázok arra, ami az enyém. Vagyis inkább igyekszem.
- Rendben. - Mondtam kicsit bűnbánóan, közben elléptem az üvegtől és a fókákat nézve vigyorogtam kicsit, ahogy az egyik éppen közeledett. Kellett egy kis idő, hogy a kezemből kikerült térkép után pillantsak és el tudjak szakadni az állatoktól. Legszívesebben az üveget taperáltam volna, hátha idejön a tenyeremhez, de egy nagy kanyarral eltávolodott én meg csalódottan elhátráltam, hogy valamerre menjek, így, magamban. A kérdésre viszont felkaptam a fejem.
- Nem... - mondjuk de. Igazság szerint körbenéztem és sehol nem volt Papi. A karjaimat magam köré fontam, aztán végül bólintottam egyet. - Nem tudom hova lett a nagyapa, de majd biztos megtalál, gondolom. Csak meg akarom nézni a vidrákat, meg a macikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688771#post688771][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:48[/b][/url]

Tudom, hogy milyen sokszor elmondták már, ne álljak szóba idegenekkel, de valamiért ezzel mindig hadilábon álltam. Ennek vagy az volt az oka, mert nemhogy idegennel, de ismerőssel se beszéltem, vagy mert elég könnyen elkezdtek beszéltetni, bár utóbbi emberek elég kevesen voltak. Most mégis sikerült. A hátamon lévő hátizsákból kihalásztam a Stitches kulacsom, aztán megrántottam a vállam mikor hozzám hajolt. Igazából az iszire koncentráltam, de azért nem akartam kuka lenni és csendben csak bámulni őt. Az nagyon fuuura lett volna.
- Nem tudom meg szabad-e mondanom. Te nem vagy rossz ember? - Mert ugye a jóknak meg lehetne, azzal csak nem lesz baj. A cipőm orrával a földet piszkálgattam, aztán a szemeimmel az arcát nézegettem. Lehet egy picit túl sok lesz a bámiszkodás. - A vidrákat és macikat? Az jó lenne, láttam a képüket, de nem tudom elolvasni merre...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688775#post688775][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:56[/b][/url]

Furi volt, de nagyon. Mások ilyenkorra már minimum kis ufónak néznek a hihetetlen kérdéseimért, vagy válaszok helyett visszakérdeznek, ő mégsem ezt tette. Kedves volt, pedig fiú, és a köveimet se bántotta vagy szólta le. A papi szerint ilyen nem lányok nincsenek is. Kicsit bebambultam úgy pislogtam a kulacsom fölött, aztán pedig eldöntöttem, hogy hát én ezt elhiszem neki.
- Engem Majának hívnak. - Elárultam végül a nevem, hol felnézve rá, hol a földet figyelgetve. Aztán kicsit megijedtem a felém tartott kéztől. Tudtam, hogy egyedül nem boldogulnék, de én csak anya meg a nagyiék kezét szoktam fogni. Párszor a barátnőimét is az oviban, meg az óvó néniét, de hát ez nem olyan sok, igaz? Bátortalanul csúsztattam a kacsóm az övébe, aztán elpirulva kezdtem követni, ha elindult.
- Te is szereted őket? - Az állatok kapcsán elég kíváncsi tudtam lenni mindig, de nem hagyott nyugodni azért más sem. Kicsit nézelődtem, mielőtt rákérdeztem volna arra, ami bántotta a lelkecskémet. Féltem ettől azért. - Mi történik, ha nem talál meg a papa?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688777#post688777][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 16:04[/b][/url]

Szótlanul lépdeltem, ahogy a kezem szorította. Éreztem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de szerencsére nem volt ebből baj, legalábbis ő nem szólt rám és el sem engedte. Nem igazán tudtam, hogy ez mennyire van így rendben, ő biztos tudja, hiszen nagyobb. Gondoltam segít eligazodni, ahogy kell és akkor a Papa is előkerül. Már egészen hiányzott és nehéz lett volna azt mondanom, hogy csak az állatok érdekelnek, mert nem így van. Nem akartam elkeveredni így, azt hittem jön mögöttem, aztán mire egyszer megfordultam nem volt ott.
- Mi a legkedvencebb állatod? - Ránéztem még mielőtt kiszúrtam volna az információs táblán a vidrák képét, akkor kicsit gyorsabb és nagyobb lépésekkel kezdtem közeledni, lehet picit meg is rántva a kezét magam után. Izgatott voltam és örültem, hogy ideértünk. - Szeretném, ha megtalálna. Ő hozott ide, igen, csak ő ért ma rá.
Meséltem el, miközben én már a vizes részeket nézve kerestem a cukika lényeket, még a kulacsomról is megfeledkeztem, amiből így kicsöpögött a víz magam mellé egy kicsit. - Ilyen magas, sötét haja van és olyan mint egy nagypapa, nem láttad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688780#post688780][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 16:18[/b][/url]

Nem igazán gondoltam bele, hogy esetleg értelmetlen lenne a kérdésem, így meglepődve kaptam felé a fejem, mikor visszakérdezett. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mire is gondoltam én sem, csak érdekelt, úgy teljesen. Az állatok jók, aranyosak, mindegyik olyan kis imádnivaló. Mint a kis gyík, akit a nagyiéknál tarthatok, hiába rohanna a mama ki a világból tőle. Azért megengedte, hogy maradjon.
- Úgy mindegyik. Azok aranyosak, a kutyik naaaaagyon szuperek. Én is szerettem volna, de nem szabaaad. - Kicsit letörten és elszontyolodva figyeltem előre ennek a ténynek a közlése után, mert nem valami jó, mikor hiába szereted a cukikat, de nem engednek egy sajátot. - Szomorú? Ti hogy jártok ide? A szüleiddel?
Lehet buta kérdések, de nem értettem teljesen azt, mit mondott. Most szomorú, de örülne? Az milyen, ráadásul kicsit bele is zavarodtam azt hiszem. Jobb volt, hogy inkább azért ágaskodtam a korlátot szorítva, hog belássak a vidrák medencéjéhez, ahol a legtöbb volt.
- Akkor biztos nem láttad te se. De ha nem lesz meg, hogy megyek haza? - A kérdésem még egészen nyugodt volt, kicsit hadarós talán, de aztán csak nagy szemekkel pislogtam a kérdésére. Megráztam a fejem, mert annyira nem volt az igazi, de nem értettem ezen hogy segítene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688793#post688793][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 18:11[/b][/url]

Ha igaziból bele kellett gondoljak, nem nagyon tudtam mit mondani a fiú kérdéseire. Talán ezek olyanok, amire tényleg csak anyácska tudja a választ, de ő leginkább csak nemet mondd az ilyen ötleteimre magyarázkodás nélkül. Nem szeretem a vitákat, így ennyiben marad mindig sajnos. De valamit csak momdanom kellene, úgy éreztem legalábbis.
- Azt nem tudom rendesen, nem mondta meg az anyukám. Csak hogy szerinte beleunnék, és akkor mehetne új ohanát keresni neki. Pedig nem iiis. - A vállaim rángattam sóhajtva, aztán szürcsölve beleittam az iszimbe.
- Velem el sem akart más jönni... a felnőttek buták. - Persze ez nem volt igaz mindegyikre, de néha elég érthetetlenek. A papit szeretem és biztos vagyok benne, hogy nagyon keres már és hamarosan megérkezik. Jó lenne azért. Közben érdeklődve nézelődtem, aztán kicsit meglepődtem, mikor a lábikóim elemelkedtek a földtől. Felnevettem, aztán erősen kapaszkodva a kulacsba meg a korlátba nyújtózkodtam. Így tényleg sokkal-sokkal jobb vooolt.
- Jajajajaj, ott vannak, de soookan, meg kicsi is. Őket mért nem lehet simizni, mint a kecskéket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688937#post688937][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 02:36[/b][/url]

- Lehet. - Ugyan nem örültem, hogy ki volt úgymond tiltva egy kutyi az életemből, ennek ellenére azért nem szomorodtam úgy el szerencsére. Kicsit grimaszoltam magam elé, de be kellett látnom, hogy igaza van, lehet, ha majd nagyobb kislány leszek, akkor átgondolják újra. Mondjuk a következő szülinapomon, az már mindjárt itt van. Már csak aludni kell pár nagyot addig, múltkor az Andi nénivel tanultuk is megszámolni mennyit, csak most nem emlékszem. Azt már tudom viszont, hogy ott lesz miiindenki, Papiék, anyu, apa és az uncsitesók, mert mindenki megígérte, hogy jön és jót fogunk enni.
- Sport? Lasztizol, mint a többi fiú? Én táncolok, az jó, szeretem. - Miközben megkérdeztem őt, figyeltem tovább, ami azért elég nehezen szokott menni, most se volt könnyű, sőt, eléggé nem is értettem, milyen költözés meg pénz, de inkább csak bólogattam, gondoltam ő biztos tudja, miről is van szó és igaza van. Meg éppen az égnek emelt, ami kicsit elbizonytalanított, nehogy rosszat mondjak, mert nem akarom beütni a lábikóm. Hogy megyek úgy táncizni?
- Biztos félnek, olyan kis kicsik még, én is félnék, vagyis szoktam, igazuk van. De azért egyszer szívesen megsimizném őket. Vagy a fókát. Vagy egy macit. Olyan édik, tudod mikor úgy odanyomja a... fejét a ide. - Felé tartottam a kezem, nem jutott eszembe hirtelen, hogy a tenyerembe, ezért megmutattam. A kérdést viszont kicsit ízlelgettem.
- A nagylányok mind buták? Akiket láttam, hangosan nevetnek, bántóak és olyan furán belemásznak a fiúk arcába, undik. Nem akarok ilyen nagylány lenni. Buta sem.
Miközben végigmondtam a kezemmel a korlátot piszkáltam és úgy figyeltem azt, mintha nagyon érdekes lenne, pedig csak nem voltam jóban azzal, ha beszélgetni kell valakivel. Nehéz dolog ám! - De lehet tévedek, a fiúkra is azt mondta a papi is, hogy bunkók meg azt is, hogy csak bántanak. De te kedves vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688943#post688943][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 04:33[/b][/url]

Kicsit felnevettem, de aztán csak bámiztam őt, majd újra az állatokat. Sokan mondják, hogy nem megy nekik a tánc, pedig szerintem nem is bonyi. Van zene, egy csomó szép mozdulat, ha meg egymás után csinálod kijön egy egész nagy. Pörgés, forgás, csini ruhák és dicséret. Szeretem ezeket, olyan jó, mikor azt a nagy tapsot megkapjuk, mondjuk a legjobban mindig anyunak meg a nagyinak örülök, ha kijönnek megnézni. Szeretek olyankor táncolni és jobban is megy, ha van kiért mindezt csinálnom.
- Lehet? Tényleg? Írták valahol? Vagy csak úgy mondod... áh. - Kicsit elszontyolodtam, nem miatta, csak a tényen, hogy ez lehet csak úgy felmerült, de nincs is ilyen. Mindegy lehetett volna, de nekem azért lényeges volt ez is. - Szerintem, ha valamit nagyon szeretnék, megtörténik, de nem kell megígérni ha nem gondolod komolyan, Én is csak akkor teszek kisujjesküt, ha komolyan megígérek valamit. Mint azt, hogy undi dolgokat nem csinálok csak úgy.
Elgondolkodtam, hogy igaza is lehet és megeshet, hamarosan elindul haza én meg itt maradok keresni a nagyaput, ha meg nem lesz meg, leülhetek sírni a makik előtti padra. Mondjuk az is, hogy előfordul, nem látom őt máskor, az kár lenne, tényleg rendesnek tűnik és a többi fiúhoz képest, akik megrúgnak vagy meghúzzák a hajam, meg ragasztót tesznek bele sokkal cukibb is.
- Fúj, ez nagyon-nagyon undi. Miért kell ilyet csinálniuk? De... szerinted én is buta lány vagyok? - Kicsit rémülten kérdeztem, nem nagyon voltam biztos benne, hogy most én mi lettem, mert lehet nem csináltam sem gusztustalant, de ki tudja, mi mást sem kéne még. A kiizadt tenyerem a nacimban letöröltem, a kulacsom meg visszacsúsztattam a táskámba, mikor a földre kerültem.
- Igen, igen, igen... Tényleg? Szabad? Oda nem enged fel a papi, mindig azt mondja sózsák vagyok és megfájdul a háta. Neked nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688982#post688982][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 15:20[/b][/url]

Próbáltam ügyesen a nagyfiúra figyelni, de ahogy megemlítette a fókás dolgot, én azzal voltam elfoglalva, hogy elképzeljem, milyen lehet velük pacsizni, meg tényleg csúszósak-e, mint ahogy kinéznek messziről. Előttem volt a kép, ahogy megpróbáljuk megölelni és kicsúszik a kezecskéink közül az állat. Egyszerre vicces és szomorú, még egy nagy ölelést se tudnék neki adni rendesen, szegén fókácska. Bár ez a gondolatdolog addig tartott csak, még fel nem vetődött, hogy ígérjem meg, sosem leszek olyan gusztitlan, mint ezek a nagylányok, akiket látni lehet.
- Nekem akarsz ígérni? - Az anya szerint hatalmas, bambi szemeimmel meredtem rá, mert nem egészen értettem, amit mond. Nekem sosem szoktak ígéretet tenni, olyat legalábbis, amit be is tartanak. Anyu nem teszi, hogy ne kelljen megbántania, apa rendszeresen mond dolgokat, de mindig akad más dolga helyettem, a papi csak szimplán áldozata, ahogy ő mondja a dolgaimnak. Ilyen ez. Felemeltem a bal kezemet vigyorogva, a másikat meg a szívecskémre tettem, miközben már a talpiimon felé fordultam. - Becsszó, sosem leszek undi és buta lány, az nagyon fúúúj.
Közben persze figyeltem arra, amit rólam mond és meg is nyugodtam, hogy szerinte nem vagyok buta lány, meg gondolom undi se akkor, bár az oviban már csúfoltak engem is, szóval nem értem miért nem ugyan azt gondolja mindenki, nem szoktam ott sem más lenni, mint most itt.
- És ez rossz? Márhogy kicsi vagyok. A papi azt mondta még nőhetek és lehetek magasabb. Hiányzik, tényleg nem láttad?
Ilyenkor kicsit olyan vagyok, mintha nem tudnám, hogy már kérdeztem, pedig de, csak reménykedem, hogy a válasz egyszer nem az lesz, mint korábban. Azt hiszem kezdtem aggódni. Csak az dobott fel éppen, amit felajánlott. Igaziból tetszett az ötlet nagyon és fel is akartam a nyakába csücsülni, ő magas volt, onnan tuti nagyon jól lehet látni!
- Akkor neked jófej a hátad is. De puha a hajaaaad. - Igen, a nagy kapaszkodás közben a haját nyomogattam, ami olyan jó puhi volt, el is foglalt, még nem láttam macikat elég jól. Mikor szólt, hogy kapaszkodjak, előrébb hajoltam, és az álla alatt összefűztem az ujjaim, de nem szorítottam össze a karjaim, nem akartam én fojtogatni. Vigyorogva nézelődtem és mintha egy ismerős pólót is láttam volna, de aztán… - Ooott vannak a maciiiik!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688995#post688995][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 21:39[/b][/url]

Azért be kell vallanom, elég furi a nagyfiú, nem mintha zavarna, rám is szoktak ilyet mondani, de nem egészen értettem hogy lehet velem ilyen. Pár perce gyalogoltam a lábaihoz, most meg már sétáltunk, segített vidrákat nézni és még ez is. Kicsit azt hiszem még mindig zavarban voltam, mint mikor megszorította a kezem, le is sütöttem a szemem.
- Velem, csak… csak nekem nem szoktak ígérgetni, vagy aki mégis megesküszik mindenre, az sosem tartja be. - A vállaimon rántva párat lendültem ezen át és inkább elvigyorodtam magán az ígéreten, én úgy gondoltam, hogy vagyok olyan ügyes, hogy be tudjam tartani, de amikor ő is kimondta, akkor félrebillentett fejjel pislogtam rá, aztán vigyorogva kaptam a kacsóim a szájam elé. - Nagyon vicces fiú vagy, ez aranyos. Anya azt mondta, hogy huszonnegyvenhat éves korig ilyenre gondolni se szabad, az messze van ám nagyon. Addig biztos nem csak ilyen undis lányokat ismersz meg, lesz más, nem?
Soha nem beszélgettem még ilyesmiről, azt se igazán értettem, a felnőtteknél ez hogy megy. Nekem nem is volt igazán ilyen szülős-házasos dolgom a családban. Anya mindig azt mondta apa nem ér rá, sokat dolgozik, máshol van dolga, szóval ránk nincs elég ideje, mikor pedig megkérdeztem, miért nincs olyan karika az ujján, mint a többi néninek a szülőiről, csak leintett.
- Ha megtaláljuk, és még lesz időd, leülhetünk piknikezni, van egy csomó és csomó finom nasi a táskámban ám. - Szeretek enni, a mami szerint ez a világ legjobb dolga, a papi szerint meg kinövöm ez majd még elválik. De az biztos, ha ideges vagyok, vagy szomorú, akkor ez mindig előkerül. Közben én már a magasban nézelődtem, nagyon tetszett odafent, észre sem vettem, mikor a lábaimmal kalimpáltam egyet-egyet. Ahogy Lewy álla alatt összefűztem a kezem és kapaszkodtam a buksim az övére támasztva meredtem előre. Kicsit hunyorogtam is, hátha a papit is kiszúrom, nem csak a macikat. De a drágák előbb meglettek.
- Olyan zöld, tudod, mint az erdős bujkálós, az a… az a… katonais! Olyan, meg nála van a pónim is ha a kezében van, úgy tuti megismerem. - Nem, amúgy is felismerem a papit, csak, mindegy, ahogy a kezem hozzáért az arcához, kicsit belezavarodtam a mondatomban és inkább picit elhúzódva tőle néztem körbe. Aztán mintha valaki méregetett volna minket, de lekötött a maci, hogy odaforduljak…