A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=266772#post266772][b]Aileen Aurora - 2014.04.05. 17:13[/b][/url]

Nem értem, hogy gondolja azt, hogy hagyjam, hogy átjárjon a cukiság, ezért még inkább kételkedve nézhetek rá, mint eddig. Őt azonban ez cseppet sem zavarja, helyette inkább hozzám lép, és megpuszil. Annyira ledöbbenek, hogy nem is tiltakozom ellene, pedig egyébként nem hagynám, hogy ismeretlenek, jobban mondva csupán ismerőseim puszilgassanak. Ha barátom lenne, vagy legalábbis valami közelebbi ismerősöm, akkor még elmenne, de így?
Kételyeim és húzódozásom azonban hamarosan szűnni kezd, helyette rózsaszín köd kezd terjeszkedni az elmémben addig, míg el nem foglalja azt teljesen. Gondolataim egyre kevésbé tiszták, viszont minden sokkal szebbnek, jobbnak és mi tagadás cukibbnak tűnik.
Érzem, ahogy arcomra kiül egy vigyor, olyan széles, hogy szinte fáj. Nem is értem, mit keresek egy ilyen szép napon a tanulószobában a könyveim felett görnyedve, amikor lehetnék kint a réten is, ahol lehet ugrándozni, meg pipitért szedni.
- Hát ez nagyon jó - nézek a lányra, akinek köszönhetem ezt az egészen édes érzést, fel is pattanok rögtön és megölelgetem őt, mert egyszeriben annyira, de annyira kedvem lett ölelőzni.
Ez az életérzés csodás. Lehet, hogy terjesztenem kéne? Sok diák van a suliban, akire ráférne egy kis vidámság, és szerintem a tanároknak sem ártana, ha néha rózsaszínben látnák a világot.
- Köszönöm szépen - nevetek jótevőmre, majd könyveimet hátrahagyva elindulok a szobám felé, elvégre a hangulatomhoz sokkal jobban illene néhány rózsaszín ruha. Remélhetőleg nem dobtam még ki őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=266777#post266777][b]Jenny Tündérmókus Miles - 2014.04.05. 17:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=298178#post298178][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.05.23. 20:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=300124#post300124][b]Elena Rose - 2014.05.26. 22:27[/b][/url]

Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd franciául fog tanulni. Az általános iskolában egyenesen megvetette a több nyelv tanulását, úgy volt vele, egy is bőven elég. És valóban így volt, egyenesen a múlt hétig, amikor is egy váratlan levelet hozott neki anyukája baglya, Hógolyó. Az iromány szerint az év végén Franciaországba utaznak két hétre, hogy meglátogassák a rokonokat. Nagy sokként érte ez Elenát, egyrészt mert egy kukkot sem tud franciául, másrészt pedig egyáltalán nem ismeri a nevelőszülei rokonait. Mit fog ő csinálni egy számára vadidegenekkel teli helyen? Oké, rendben, hogy egy hatalmas kúriájuk van külföldön gyönyörű telkekkel meg hasonlók, de na. Nem lenne helyes csak úgy odaállítani.
Azonban most koncentráljuk az első számú problémára. Hogy fog ő megtanulni franciául? Szerencsére akad egy barátnője, akire mindig minden körülmények között számíthat. Ő ajánlotta föl Rajzórán, hogy mivel tud franciául megtaníthatja Lenát is. Persze, csak ha szeretné. A piroskának több se kellett, azonnal igent mondott az ajánlatra. Később még megtárgyalták, hogy hol legyen a találka, majd mentek mindketten tovább.
 - Úr Isten! Már hét óra van! Sietnem kell, ha nem akarok elkésni! - tűnődik, miközben órájára kukkantgatva pakol hiper - szuper sebességgel a táskájába. Hiába nincs sok kedve most tanulni, mégis elkel mennie a megbeszélt találkára, de nem a nagy nyelvtanulás miatt hanem a barátnője végett. Gwen sosem hagyta még cserben Elenát, akkor ő miért tenné? Hangosa puffanással csapja be a szobájuk ajtaját és táskáját felkapva rohan a Tanulószoba ajtaja felé. A szobába érve azonban megtorpan. Gwen egy fotelben szunyókál, az arcáról pedig patakokban folyik az izzadság. Halk léptekkel közelebb oson hozzá és fölé magasodva köszönti a lányt.
- Sziaaa! Te jó ég, Gwen! Szörnyen nézel ki! Mi történt veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=302431#post302431][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.05.30. 23:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=302893#post302893][b]Elena Rose - 2014.05.31. 18:11[/b][/url]

Lassan elhajol a lány felől és hatalmas szemeket meresztve várja az esetleges reakciót. Beletelik pár percbe ugyan, de megjön a várva várt válasz, amikor barátnője kinyitja a szemét.
Rémálmok. Igen, ezt a szót már nagyon is jól ismeri. Sajnos. Sokszor mesélte neki Gwen, hogy miféle álmok gyötrik folyton, amiket Elena általában megpróbált valami módon elfelejtetni a lánnyal, viszonylag nem sok sikerrel. Ám nem csak innen ismerte a szó jelentését. Gwennek igaz még nem vallotta be, de őt is szüntelenül gyötrik a rémesebbnél rémesebb látomásszerű álmok. Kiskorában kezdődött ez az egész mizéria, ám hat éves korában eltűnt egy időre. Ám ahogy bekerült a Bagolykőbe, újra indult és egyszerűen nem tudja, hogyan lehetne megszabadulni tőle.
Elena hirtelen visszazökken a valóvilágba és egy hatalmas fejcsóválással megpróbálja kirázni az imént újragondoltakat.  A másik Eridonos úgy látszik nem rest a mai nap, hisz rögtön a polcok felé veszi az irányt és egy Francia kezdőknek nevezetű könyvecskével lehuppan a lány mellé. Elmagyaráz neki néhány autómárkát, meg, hogy hogy kell őket kiejteni. Közben Lena elővesz egy pergamenlapot és szorgos jegyzetelésbe kezd. Tisztára mint egy Levitás...
A mellette ülő lány megtorpan, majd egy kérdést intéz Elena felé. A lány kissé elgondolkodva felel neki.
 - Hosszú történet. A lányege az, hogy a szüleim kitalálták, hogy mennyek el velük meglátogatni a Franciaországban élő rokonainkat, annak érdekében, hogy bemutassanak engem nekik. De az igazat megvallva egy kicsit... félek. - válaszol, miközben szemit az éppen tördelő kezein tartja.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=303088#post303088][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.05.31. 21:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306770#post306770][b]Aileen Aurora - 2014.06.06. 12:41[/b][/url]

Egészen meglepődött mikor Mihael arra kérte, hogy segítse ki egy kis közös tanulással bájitaltanból. Nem mintha elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy a fiú kérjen tőle valamit, csak éppen nem hitte volna, hogy érdekli egyáltalán a tanulmányi átlaga. Ráadásul amennyire eddig megismerte, bátran kijelentheti, hogy a srác intelligens, ha leülne tanulni vagy egyáltalán minimális érdeklődést mutatna a tantárgyak iránt, simán bármelyikből átmehetne, és éppen ezért korrepetálásra sincs különösebben szüksége. Legalábbis Lin így gondolja, emiatt pedig némiképp gyanakodva indul el az órák után a tanulószobába, ahova megbeszélték a találkozót. Mire a fiú megérkezett már összeszedte a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó könyveket, korábbi jegyzeteit és néhány üres pergament. A lány különösen szereti a bájitaltant, ezért örül neki, hogy pont erről beszélhet majd Mihaellel, de abban nem egészen biztos, hogy valóban sikerül is átadni valamit neki, elvégre a bájitaltan egy gyakorlati tárgy, most viszont csak az elmélettel lehet itt dolguk. Amikor megérkezik a fiú és pillantásuk egy rövid időre találkozik Lin érzi, hogy emelkedik a pulzusa és egy pillanatra elakad a lélegzete. Elfordul és remegő kezébe pennát vesz, hogy próbálja leplezni idegességét, és azt a hatást, amit a fiú képes kiváltani belőle. Hamarosan azonban ez mérséklődik, kezdi megszokni Mihael jelenlétét és közelségét, a fiú viszont láthatóan unja a magyarázatot. Lin  éppen egy számára különösen érdekes főzet elkészítésének módját magyarázza, ujjával a papíron mutatja a jegyzet azon mondatait, amelyekről beszél, ehhez a jobb kezét használja, aminek gyűrűsujján ott egy gyűrű, ami egyébként nem túl régi szerzemény, és jelenleg az egyetlen ékszer a lányon.
- És ekkor adjuk hozzá a főzethez az egérszívet, ami ebben a bájitalban katalizátorként működik és…- felnéz a könyvből és ránéz a srácra, majd összevonja a szemöldökét - Figyelsz még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306771#post306771][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.06.06. 12:44[/b][/url]

Úgy indult a dolog, hogy kényszere volt Lint látni. Mióta a lucás affér lecsengett és a papírformát elintézték (jó isten, ő mint Czettner Gy. Mihály? Hamarabb ugrik le a Taipei 101-ről! ), újra facér. Borzalmas belegondolni is, hogy két hétig házas volt. Értitek? Házas ember! Na de lapozzunk ezen túl, lényeg a lényeg, küldött baglyot Linnek, hogy korrepetálja már bájitaltanból. Jó, igazából nincs szüksége ilyesmire, két év alatt betéve tudja az anyagot, csak el akart tölteni egy kis időt a lánnyal, így kötöttek ki a tanulószobában. Rövid ideig ment is a dolog, laza volt a hangulat, csak aztán észrevett egy elég oda nem illő tárgyat Linen: egy gyűrűt. Innentől kezdve, mint akinél elvágták a szalagot, szabályosan vérszemet kapott, alig szólt, csak a jegyzetekkel törődött.
Egy ideje bámul maga elé, mint aki totál offon van, még írni sem ír, csak egyetlen pontot néz: Lin kezén a gyűrűt. Varangyos béka bele vagy tarajos sül tüskéje? Nem érdekli. Ami megmagyarázhatatlanul bosszantja, az bizony a gyűrű! Az utóbbi időben tényleg kezdett valami irritáló tulajdonjogot formálni a levitásra, és ha a megmentési és pátyolgatási rátát nézi, az egója hőbörögni kezd, hogy jogosan formál igényt Linre. Sokáig egy szót sem szól a pergamen fölött, de mikor már nyaggatják, hogy figyel-e, csak megembereli magát egy válaszra.
- Kitől kaptad ezt? Nem említetted, hogy van valakid… - Már-már udvariatlanul tolakodó a modora, ráadásul olyan vádló-féltékeny pofát vág a kérdés mellé (noha lebiggyesztett szájjal próbálja ellensúlyozni a kifejezést, mintha nem is érdekelné az ügy különösebben), hogy lehetetlen elsiklani felette, Lin holtbiztos észrevette. Még Michelle sem látta soha féltékenynek – ez azért teljesítmény, Lin, gratulálunk. Előhozod az állatból az ovis gyereket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306773#post306773][b]Aileen Aurora - 2014.06.06. 12:47[/b][/url]

Láthatóan egyre kevésbé tudja elszórakoztatni a fiút a különféle bájitalok történetével, hozzávalóinak sorolásával, valamint azoknak egymásra és a főzet erősségére gyakorolt hatásával. Persze nem mintha ez lett volna az első számú szempont, de nemcsak, hogy nem szórakozik jól, de egyre kevésbé figyel mindarra, amit a lány mond, ezt pedig Leen ki nem állhatja. Nem szeret feleslegesen beszélni, hiszen, ha valaki nem kíváncsi a mondanivalójára, akkor csak simán kérje meg, hogy fogja be a száját. Persze Mihaelnél az ilyesmi sosem volt egyszerű, Leen eléggé tisztán emlékszik még arra, hogyan is hallgattatta el őt a korcsolyázás után a srác. Nem volt kellemetlen a tette, bár talán némiképp sértő. Persze most már sokkal szívesebben venné, ha a fiú hasonló módon állítaná meg a beszédben, de ezt nem szívesen vallaná be még magának sem.
Na, szóval Mihael láthatóan nem figyel, ezt pedig a lány nem hagyhatja szó nélkül, kérdésére azonban nem érkezik válasz, helyette egy másik kérdést kap kézhez. Nem számítva erre, megdöbben, főleg, hogy először nem is érti, mire vonatkozik az érdeklődés, majd tekintete a gyűrűre téved, és bosszúsan megrázza a fejét.
- Nem hiszem, hogy be kéne neked számolnom minden új ékszeremről. Az meg, hogy van valakim… - Dühösen ráncolja a homlokát, elvégre ő talptól fejbúbig odavan a mellette ülő srácért, ezért eléggé sérelmezi a feltételezést. - Inkább a bájitaltanra összpontosíts, kérlek!
Egészen duzzogós hangulatba kerül, legszívesebben odébb hajigálná a könyveket is, vagy lecsapna valamit az asztalra. Nem érti, hogyan is feltételezheti a fiú, hogy “van valakije”. Ennyire nem tűnik fel neki, hogy Leen teljesen belezúgott? Érdemes egyáltalán rá pocsékolni az érzéseit? Érdemes vagy sem, ő az, akit szeret, és hiába dühítő az, hogy észre sem veszi, ebben valószínűleg nem mostanában fog változás beállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306776#post306776][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.06.06. 12:56[/b][/url]

El kell gondolkozni, hogy vajon mit tud egy Aileen Aurora, amit egyetlen rellonos sárkánylány sem. Vagy egy főnixhölgy. Vagy Luca! Mert a csaj valami durván megfogta Mr. Hyde fantáziáját és csak nem hagyja nyugodni. Amikor meg ilyen vörös posztókat lengetnek előtte, hogy gyűrű, meg nem válaszolunk egyenesen, kihozza belőle a féltékeny állatot is - és erre semmi jogalapja nincs mellesleg mondva.
Tehát Lin nagyooon rossz válaszokat ad! Az, hogy gyakorlatilag kizárják a részletekből, csak még nagyobb vérszemet ad neki. Mi az már, hogy _semmit_ nem közöl a szöszi? Oké, végül is miért kellene? Na jó, ettől csak még sötétebb pofát vág, ennyit ért el a lány. Már a tanulási excusé moi sem érdekli.
- Igen? Az, hogy van valakid? Folytasd csak, roppant kíváncsi vagyok, ki az a tetű, aki gyűrűket ajándékoz neked. Talán már meg is kérték a kezed? Mindenképpen hívj meg az esküvőtökre. Égnék a vágytól, hogy menyasszonyt raboljak! - Szavai sűrű sziszegéssé fajulnak az indokolatlan dühtől és szinte áthajolva belemászik Lin arcába… Nem, majdhogynem a száját érinti sajátjával. Roppantul felhúzta magát a semmin. Az előtört hadarás meg végképp túlzás, de úgy bukott ki belőle, mint láva a vulkáni kúpból. Nagyon durva, hogy rácsattant a témára röpke háromnegyed óra alatt, amiből öt perce osztják konkrétan az észt, vagy még annyi sem. Az a gyűrű, az a mocskos gyűrű nagyon zavaró. Persze olyasmi, hogy rákérdezzen kedvesebben, nem ilyen paraszt módon, meg sem járja az eszét. Lint csak tovább fogja bosszantani ezzel a stílussal, de ha ő feltúrázta magát, osztozzon a csaj is a jóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306780#post306780][b]Aileen Aurora - 2014.06.06. 13:09[/b][/url]

Hiába kéri, hogy koncentráljanak a tananyagra és felejtsék el az ő szerelmi életét, mint témát, Mihael hallhatóan nem vevő a dologra, hiszen folytatja a kérdezősködést, érezhetően egyre dühödtebben. Ráadásul olyan az arckifejezése, mintha személyes sértésnek venné, hogy a lánynak gyűrű van az ujján. Lin egyáltalán nem érti, hogy mi üthetett belé, főleg, hogy a gyűrűnek semmi köze egy másik sráchoz. Próbál nem megsértődni a fiú mondatain, de ez egyre nehezebben kivitelezhető. Végül Leen el is pirul, bár jelen esetben inkább a düh, semmint a zavar miatt.
- Ha megkérték volna, se lenne hozzá sok közöd, nem igaz? Hacsak nem te akartad volna megkérni előbb.
A feltételezéstől is kellemes bizsergést érez, de jelenleg mérgesebb annál, hogy ezzel foglalkozzon. Az viszont, hogy a fiú közel hajol hozzá, elakasztja a szavát, és levegőt is nehezebben kap. Mihael zöld szemeiben hiába látszik a harag, attól még gyönyörűnek tetszik a lány számára. Vagy éppen azért? Sosem merengett rajta különösebben, hogy miért pont Mihael az, akit Yar után ennyire megszeretett, bár a kérdés valahol mindig is ott volt, és valószínűleg a barátait is felettébb érdekelné, hogy mégis mi az, ami miatt vonzódik a sráchoz. Erre viszont nincs jó vagy megfelelő válasz, csak egyszerű: Mert ő Mihael.
Persze ez nem magyarázat semmire, de az egyetlen dolog, amiben Lin sosem talált logikát az a szerelem. Éppen ezért hiába idegesíti, hogy a fiú szinte számonkéri az ékszer miatt, hiába mérgesíti fel a feltételezés, ami kihallatszik a szavaiból, ezek miatt nem tud igazán megharagudni a srácra.
Az azonban elgondolkodtató, hogy mikor lett annyira bátor, hogy ilyen dolgokat egyszerűen kimondjon. Mármint most mégiscsak a házasságról beszélgetnek, bár nem olyan kontextusban, ahogy a párok között általában szóba kerül ilyesmi, bár ők még nincsenek is együtt, és Lin úgy érzi, talán soha nem is lesznek. Nem mintha rajta múlna a dolog, sokkal inkább a fiún, és azon a tengernyi pletykán, amik az iskolában keringenek. Vajon miért döntene úgy Mihael, hogy a szabadságát feláldozná egyetlen lányért. Ez egyáltalán nem logikus...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306782#post306782][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.06.06. 13:11[/b][/url]

Hogy jutottak el a nősülés/férjhez menés témaköréig? Meg nem mo… ja de, a gyűrű miatt. Persze egy ékszer bírhatna sokkal kisebb jelentőséggel is, nem kellene azonnal házasodásra gondolni, de a szimbolikája ismert. Gyűrűd van, férjnél vagy, vagy eljegyeztek. Később még bele fogja toszni a fejét a falba, hogy mekkora egy retardált hegylakó, most azonban túlságosan lefoglalja, hogy utánajárjon az egész gyűrű históriának. Felettébb jól érzi magát a dühöngő őrült szerepében féltékenységgel átitatva, habzó szájjal (képletesen persze); minimum egy színjátszókörös díjat adhatnának neki a harapós pasi szerepéért.
Kevéssé hatja meg, hogy Lint mennyire sértik a szavai. Annyira csőlátásúvá válik egy csapásra, hogy a logikus gondolkodás írmagját is elzárja valahová jó mélyre a fejébe. Csak azon kattog, hogy gyűrű, gyűrű, Linnek gyűrűje van és nem ő ajándékozta neki. De hopp! Egyetlen mondat kell, hogy elakadjon a szava és befogja azt az ólajtó száját. Ő? kérje meg Lin kezét? Noooo way, de most belegondolt, hogy az előbbi kifakadása vajon azt jelenti, hogy többet foglalkozik a levitással, mint érdemes volna? Nem, ezt bizton állíthatja, pont egészséges mértékben fut Aileen Aurora után.
- Na és, ha megkérném, igent mondanál? - Ez már párharc, eeez büszkeségre megy, meg főképp hülyeségre. Ő maga idézte elő, magára vessen. Majd a végén bocsánatot kér, de most provokálni akarja a lányt. Még a hangja is halk, a lélegzete is érződik, a meleg lecsapódása, annyira közel van Linhez.
Elborult elméje legmélyén ő is kezdi érzékelni helyzetük abszurd mivoltát, hogy a semmin kapta fel a vizet és úgy viselkedik, mint egy kötöznivaló bolond. Ékesen bizonyítja a kritikán aluli hozzáállás, hogy most először nem biztos a dolgában. Végül is Lint sosem vágta gerincre. Aztán ott az a nem elhanyagolandó tény, hogy Lint nem fűzte olyan céllal, HOGY gerincre vágja. Egyszerűen élvezi a társaságát- először tapasztal ilyet egy nővel. Valami rém sekélyes életet vihetett eddig, ha tizennyolc éves fejjel kezd ráébredni, hogy egy nőben értékelendő az intelligencia és a kifejezési készség, a vélemény és a társaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306789#post306789][b]Aileen Aurora - 2014.06.06. 13:24[/b][/url]

Lin egyre zaklatottabb lesz, ahogy a beszélgetés egyre furcsább és furcsább kanyarokat vesz, ráadásul mivel Mihael ilyen nagyon közel van hozzá, a lánynak már a gondolatai sem teljesen tiszták, egyre csak az jár a fejében, hogy mit szólna hozzá a srác, ha ő hirtelen előrehajolna? Vajon akkor megcsókolná végre, vagy egyszerűen csak hátrarántaná a fejét? Megkockáztassa és legyen bátor, vagy ez inkább botorság lenne tőle? Mihael amúgy is híres arról, hogy hódításainak számát már nemhogy fejben nem képes tartani, de, ha a szobája falán rövid vonalakkal jelezte volna mindegyik lányt, most már valószínűleg csak megtippelni tudná a fal eredeti színét.
Gondolatai messzire kalandoznak, ezért a fiú kérdése olyan hirtelen éri, hogy csak pislogni tud tőle. ~Most ez komoly? Erre mit lehet mondani? Ez nem egy lánykérés, ez csak egy mi lenne ha… , de rossz válasz esetén bizonyára szintén van következmény. Na, de itt mi a rossz válasz?~ Hiába kattog ezen az agya, nem találja a megoldást, így hát kimondja az első dolgot, ami eszébe jut, hiába gondolja cikinek vagy szánalmasnak.
- Igen… azt hiszem. - Hirtelen rájön, hogy mekkora marhaság csúszott ki a száján, ezért megpróbálja menteni a menthetőt. - Illetve azt akarom mondani, hogy igen, azt hiszem, ideje befejeznünk a tanulást.
Teljesen vörös arccal elkezdi összepakolni a könyveket, magában pedig szidja az ostobaságát és ezt az egész helyzetet. Szinte várja, hogy Mihael felnevessen és ezzel megadja neki a kegyelemdöfést.
Nem tudja elképzelni, hogyan lehetett annyira ostoba, hogy kimondja azt, amit tényleg gondol erről a témáról. Másrészről ez még neki is meglepetés volt, elvégre sosem gondolkozott azon, hogy valaha is férjhez menne, és, ha mégis, biztosan nem képzelődött olyasmiről, hogy Aileen Saint-Venant lesz a jövőben. Hm… Pedig nem is hangzik rosszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306791#post306791][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.06.06. 13:29[/b][/url]

Minden egyes perccel közelebb kerül egy megérzéshez. Veszélyes lenne megpiszkálnia, de ha mégis körülírná, akkor a “féltékenység” szóval tenné meg, mert ebben a percben simán odavágna valamit a falhoz, ha Lin bejelenti, hogy van egy vőlegénye. Nem, ez így pontatlan: a csávót vágná oda, hogy nyekkenjen, aztán lenyúlná a csajt  és csókolom. Előbb viszont meg kell bizonyosodnia a másik fél létezése felől; ha nincs is vőlegény, sem barát, hiába járatja a száját.
- HOPPÁ! Ne olyan hevesen… - Hallotta, nem süket! Igent kapott. Jó, ez még nem garancia semmire, de igent mondana neki a lány. Várjunk, nem is akarja valójában feleségül venni még. MÉG! Jó jó, elszaladt az a szekér, ideje behúzni a fékeket. Ott tartunk, hogy igent mondana a lány, de ettől még lehet neki barátja. Mondjuk az a bevásárlókocsi Dolánszky? Minimálisan SEM tolerálja a csávót. Megetetné vele a szemüvegét, ha nem volna megkötve a keze a prefektusság miatt.
- Egy igent vagy egy nemet: van valakid? - A folytatást már elfelejti hozzátenni, hogy édes mindegy a válasz, a percek vehemenciája alatt eldöntötte: magához láncolja a lányt és kész, mondjon bárki bármit. Az egoista kisgyerek felfogásában ami kell, azt megszerzi, nincs helye más választásnak. Igazából ez nem is annyira egó és birtoklásvágy, mert a hónapok alatt kifejlődött benne a vonzalom a szőkeség iránt. Egyedül a modora olyan kritikátlan, hogy kénytelen elkeverni a vonzalma kifejezését az egoizmus és a “nekem kell” egyvelegével. Ovis, mondom.
Nem mellesleg faragatlan is! Ki az a bunkó, aki faggatja a leendő barátnőjét arról, kije van és kije nincs? Egyszer nyakon kell vágni a kölyköt, hogy tanuljon illemet. Postázza már valaki a túróba Szikszayhoz kezelésre!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306796#post306796][b]Aileen Aurora - 2014.06.06. 13:38[/b][/url]

Most már mindegy, kiszaladt a száján, nem tudja visszaszívni, és Mihael nem hülye, megbukni is csak az érdektelensége miatt sikerül neki, szóval biztosan felfogta, hogy ez egy konkrét igen volt. Neki. Ez nagyon durva, felfoghatatlan, hogyan is sikerült ilyesmit bevallania, ráadásul eléggé meggondolatlan cselekedet is lenne ilyen fiatalon hozzámenni valakihez, akit nem is ismer. Vagy csak felületesen ismer. Persze nem mintha megkérték volna a kezét.
Próbálna a pakolásba menekülni a kínos folytatás elől, de Mihael nem hagyja, a kérdés viszont nehezebb, mint gondolja. Természetesen nincs senkije, hacsak nem számolja magát Mihaelt. Persze nem mintha beszéltek volna valaha ilyesmiről, de, ha a korcsolyázás, a párizsi “kirándulás” és a vidámparkos látogatás randinak tekinthető, akkor voltaképpen mi is van?... Ráadásul ő az egyetlen srác, akibe szerelmes, és ő az egyetlen hímnemű ismerőse, aki már az apjával is találkozott. De persze ezektől valószínűleg még nem lesz a pasija. Bizonyára ahhoz valamilyen megegyezés is szükségeltetik, bár ő erről nem tud túl sokat, hiszen még sosem volt barátja.
- Nincs - válaszolja végül lehajtott fejjel, hagyja, hogy haja körülhullámozza az arcát és kissé elzárja a fiútól. - Bár fogalmam sincs, hogy téged miért érdekel ez ennyire.
Ha nem lenne ennyire zavarban, akkor talán elgondolkodna ezen, hiszen ez valóban fontos felvetés. Miért is érdekli a fiút, hogy Leennek van-e partnere, és, hogy az netán már meg is kérte a kezét? Ha valóban nem járnak, ahogy ez a logikus következtetés alapján egyértelműen kijelenthető, akkor miért is fontos, hogy a lány kitől és miért kapta a gyűrűt?
Mivel azonban Lin túlságosan is kínosan érzi magát, azon sem töpreng el, hogy hogyan bukkanhat fel a fiú mindig akkor, amikor szüksége van rá. Ha logikusan végiggondolná, elutasítva a sorsszerűséget, amiben amúgy sem hisz, talán észrevenné, hogy ez többnek tűnik, mint a véletlen puszta játéka. Bár, talán, ha elmerengene rajta, sem jutna az eszébe olyasmi, hogy Mihael talán jobban kedveli őt, hiszen Lin nem tartja magát különösebben vonzónak, de olyannak biztos, nem, akibe egy Mihaelhez hasonlóan majdnem tökéletes férfi beleszeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306802#post306802][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.06.06. 13:49[/b][/url]

Hosszú percek telnek el várakozással (neki úgy tűnik) és Lin nem mond semmit. Szóval van valakije, a hallgatás beleegyezés. Magát átkozhatja, amiért foglalt lányt kapott ki, viszont ez nem riasztaná el egy hódítástól, ha egyszer kezd oda meg vissza lenni tőle. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de eljut az agyáig a Lin felől áramló kínos érzet, bár falra hányt borsó, úgysem tesz semmit ellene, hogy megszüntesse; túlságosan lefoglalja, hogy választ kapjon a kérdéseire.
És végre megtör a jég: nincs senkije. Hallhatóan nagyot sóhajt, még saját magát is meglepi ezzel; vigyorral próbálja elütni a dolog élét és újból közel hajol Linhez, egyenest a lány arcába. Csak centik választják őket el egymástól.
- Egyszerű. Ha nincs senkid, maradj velem. Én cserébe monogámiát fogadok a javadra. De lefordítom hivatalosra: légy a barátnőm. - Puff, itt a zseniális válasz. Ó, kicsi lány, na szia, mizu helló, álljunk össze mint két kicsi legó. Mihael és a szimpla gondolkodás fontos témákban, igen!
Ha meggondoljuk, marha gyorsan döntött erről ahhoz képest, hogy a gyűrűtől indultak, de a gondolat könnyű szülését tekintve érhetett egy ideje a tudatalattijában. Ráadásul elég nagy fába vágja a fejszéjét, ha a monogámiával dobálózik, mert ez kizárja a fűt is és a fát is, csak Lin marad. Az lesz még kemény az elején, de megszokja. Megéri majd a fáradtságot,
Érezzük amúgy, milyen ötéves szintre ment a srác? Mint nagycsoportban, mikor Balázska meghuzigálja Sárika haját, hogy “Légy a barátnőm!” . Mihael párkapcsolati készségei konvergálhatnak a nullához minden jel szerint (sosem volt szerelmes a szerencsétlen, egészen érthető a helyzet) .

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=306873#post306873][b]Aileen Aurora - 2014.06.06. 16:00[/b][/url]

Mikor Mihael megszólal, Lin nem képes elhinni, amit hall. Annyira hihetetlenül álomszerű az egész, hogy a fiú elől rejtve még meg is csípi a karját, hogy biztosra menjen, ez tényleg nem valami látomás vagy képzelgés. Azonban hiába zárja ki ennek a lehetőségét, mégis hitetlenkedve emeli tekintetét a fiúra, akinek arca már olyan közel van, hogy szinte egymás tüdejéből szívják ki a levegőt.
Erről álmodott, ez volt a legnagyobb titkos vágya, és most, mikor teljesülni látszik, egyszerűen nem képes másra, mint némán tátogni, mint egy partra vetett hal. Sosem gondolta volna, hogy ez egyszer valóban be fog következni, még akkor sem amikor optimizmusa és önbizalma csúcsán volt.
- Mármint te… meg én… és ez… ezt te komolyan…? - A lány nem jut szóhoz, csupán mondattöredékek hagyják el ajkait, a feldolgozási folyamat leállt. Majd mielőtt végiggondolná vagy egyáltalán várna arra, hogy a fiú reagáljon szinte teljesen összefüggéstelen szavaira, hirtelen ötlettel áthidalja a maradék millimétereket, és egy sóhajjal végre Mihael szájára szorítja az ajkait. Agyából rögtön kifut az összes gondolat, nem számít a logika vagy a józan ész, csak az, hogy Mihael itt van, vele és, hogy ez nagyon jó.
Ha egy kicsit józanabb lenne, és nem szerelemtől részegült, akkor talán megkérdőjelezné döntése helyességét, de most nem jut eszébe kételkedni a srác szavaiban, vagy éppen azoknak hitelében, nem érdekli, hogy milyen pletykákat hallott róla, vagy éppen, hogy a legjobb barátnője mennyire rossz véleménnyel van a fiúról. Egyszerűen szereti. És bár pont ettől lesz olyan bonyolult minden, ez is egyszerűsíti le teljesen a világot, mely most nem áll másból, csak kettejükből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=329920#post329920][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.07.03. 20:08[/b][/url]

Érzi megállni a levegőt közöttük, ahogy a szavakat is besűrűsödni. Nem úgy indultak neki a tanulós mesének, hogy rögtön párkapcsolat lesz belőle. Belegondolva ezért Michelle minimum hajtóvadászatot indít majd Lin után, ahogy ő is tenné, ha a nővérét bevarrná egy teljesen ismeretlen. Egyszer sem beszélt még Linről a testvérének, számít majd valamiféle idegrohamra Mich részéről, de üsse kő, ami jönni akar, nem jó visszafogni és az özönvizet ráér később kiapasztani. Lin mellett letáborozni? Nyugodtan, majd kiderül, hogy bírják az elkötelezettséget, vagy inkább ő hogy bírja. Nyakát tenné rá, hogy ha megéri, szó nélkül kiáll majd bármilyen tűzpróbát. Van egy olyan gyanúja, hogy Linnek ez így is úgy is profibban megy majd és néhányszor fülhúzással ébresztheti fel Csipkejózsikát a csúnya, eltévelyedett álmaiból.
- A legkomolyabban. - Ennél többet nincs érkezése mondani, mert a lány szó szerint befogja a száját. Az időérzéke kiesik megszokott ritmusából és az egyszerű másodperc megnyúlik egész percekké. Egy pillanatra elszakadva megkerüli az asztalt, kezei közé zárja Lint felhúzva őt a székről és nem kevesebb vehemenciával viszonozza a megkezdett csókot. Valahol az agya mélyén ott dorombol a gondolat, hogy milyen jó érzés birtokolni hivatalosan, amit eddig hol akart, hol nem, de most teljes bizonyossággal állíthatja, hogy kell neki Lin. Frenetikus lesz szembemenni a barátaival (ismert a közvélemény: pszichiátriára veled, ha rellonos létedre egy levitás után futsz) , kiharcolni a jogot, hogy megtarthassa a nőjét. Vannak itt azért íratlan dzsungeltörvények, ám másfelől külön mesének ígérkezik a közös pontok megtalálása egymásban; nem biztos, hogy megállja majd röhögőgörcs nélkül a folyamatot, ezzel viszont csak holnap foglalkozik: éppen leköti, hogy Lint a két karjába zárja és ne engedje ki onnan egyhamar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=331210#post331210][b]Elena Rose - 2014.07.05. 16:27[/b][/url]

Francia autómárkák, legtöbbször említett mugli szavak. Rendben, ezeket eddig Elena tudja, ami azt jelenti, mégsem olyan analfabéta ebből a nyelvből mint azt gondolta. Haladás! Gwen igazán jó tanár, azon se lepődne meg, ha ez lenne a hivatása majd az iskola elvégezte után. Bár... lehet erről tévedek. Gwen igaz jól tanít, de nincs ínyére több gyerek pesztrálása egyszerre. De kitudja, mit hoz addig a sors.
Fürgén jegyzetel a pergamenre, majd mikor végez, rajzolni kezd a pennával. Teljesen elfelejti a kinti világot, így esetünkben arra sem figyel, hogy barátnője mit mondogat neki. Először egy nagy ábrával kezdi, majd egyre kisebb motívumokkal díszíti. Mire nagyjából összeáll a mű, körülbelül két perc is eltelt az utóbbi beszélgetésük óta. Mikor ez a tudat Elenában is összpontosulni kezd, zavartan felkapja a fejét, és megpróbálja nagyjából összerakni az eddig elhangzott mondatokat. Kisebb nagyobb sikerrel.
 - Igen, egy nyalóka jól esne! - Válaszol kissé zavartan, ám a szemében egy csillanás látszódik. Nyalóka! Elena imádja a nyalókákat. Nem csoda, hogy a falu édességboltjában is sűrűn mutatkozik. Igaz, most nem kéne ilyeneket ennie, mivel afféle elvonáson van a múltkori csetepatéja után. Nem történt semmi említésre méltó, épp csak annyi, hogy cukorkómába vonult, annyi édességet megevett. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor három kartonnyi cukorkát rendelt, amire elköltötte az összes megtakarított pénzét. Sőt! Még a nagymamája ékszereit is zaciba csapta, csakhogy legyen elegendő pénze kifizetni a nyalánkságokat. De ez már három hónappal ezelőtt történt, szóval felejtsük is el.
 - Anyának a testvéréhez mennénk. Párizsban lakik, elméletileg divattervező lesz belőle. - Meséli, de az agya már megint nem a beszélgetés fonalára koncentrál. Jelenleg Párizs utcáin sétálgat, és a kirakatokat bámulja. Leginkább az édességeseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=335764#post335764][b]Rentai Bálint - 2014.07.13. 15:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=335770#post335770][b]April Lyla Dicklin - 2014.07.13. 15:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=335776#post335776][b]Rentai Bálint - 2014.07.13. 15:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=335783#post335783][b]April Lyla Dicklin - 2014.07.13. 16:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=336607#post336607][b]Nemes L. Izabella - 2014.07.14. 21:27[/b][/url]

Könyvekkel felszerelkezve sétáltam a keleti szárny második emeleti folyosóján. Pontosan három kötetet szorongattam a kezeim között, szorosan magamhoz szorítva őket. A kutyám most nem ugrált körülöttem, a szobámban próbált aludni, de hát neki is nagyon melege volt. Elgondolkozva lépdeltem a tanulószoba ajtaja felé, aztán amikor elértem hozzá, benyitottam. Lassan lépem be a szobába, ahol most meglepően kevesen voltak. Lepakoltam az egyik messzebben álló asztalra, aztán leültem a székre és kinyitottam az egyik olvasmányom. Semmi kedvem sem volt a tanuláshoz, de hát muszáj volt felkészülnöm az év végére, már ha nem akarok megbukni, amit nem akarok.
Fáradt voltam, kedvetlen és roppant szomorú. Pár napja tudtam meg, hogy a lovam elpusztult, ettől napról-napra dühösebb és szomorúbb lettem, ami kihatott a környezetemre is. Rémálmaim voltak, folyton zihálva ébredtem és Vattával is egyre kevesebb időt töltöttem már. Szegény collie pedig minden nap jött és nyüszítve követelte, hogy simogassam, vagy vigyem le sétálni, satöbbi. Nem tudtam, hogy a szobatársaim mit gondoltak most rólam, de biztos voltam benne, hogy ők is érezték azt a feszültséget, ami rajtam érződhetett.
A fejemet fogva ültem az asztalnál és a könyv sorait tanulmányoztam, de nem maradt meg bennem az információ. Fáradtan sóhajtottam, aztán megráztam a fejem, elsimítottam egy tincset az arcomból, aztán felpillantottam. Körbenéztem a helyiségben, hátha látok valami barátfélét, de sehol nem volt senki.  Mérgelődve hajoltam vissza a könyveim fölé, de még mindig nem jegyzetem meg a betűkből alkotott szavakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=336654#post336654][b]Evelin Ordassy - 2014.07.14. 21:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=336676#post336676][b]Nemes L. Izabella - 2014.07.14. 22:21[/b][/url]

Egy ideig még úgy gondoltam, hogy minden jó lesz, gyorsan bemagolom az anyagot, aztán mehetek tovább, de nem. Nem hittem volna, hogy ma még társaságom is akadt, de hát tévedtem. A lány érkezése előtt még viszont a könyveim fölött görnyedtem, de a betűket nem láttam magam előtt. A pilláim gyorsan rebegtek előttem, kissé be is könnyezett a szemem, a betűk pedig összemosódtak. Képtelen voltam bármit is elolvasni a szavakból, így dühösen becsaptam a könyvemet és beletúrtam a szépen összefont hajamba.
Ekkor lépett be az ajtón az egyik háztársam, azt hiszem, hogy elsős volt. Nem igazán figyeltem rá, éppen arra koncentráltam, hogy ki tudjak olvasni valamit a csukott könyv borítójáról. Idegesen túrtam újra bele a hajamba, amikor a kis gólya mellém lépett, aztán lepakolt és le is ült. Ránéztem a lányra, de nem válaszoltam neki. Megráztam a fejem, szőke loboncom pedig ide-oda himbálózott az arcom körül. Végül megállt ugyan, de én még mindig szótlan voltam.
- Szia - nyögtem ki végül. Most semmi kedvem sem volt beszélgetni, a lány aggódása pedig nem esett jól. Ha most itt elkezdtem volna mondani, hogy igen igen, de utána megint rákérdezett volna, hogy biztos és... és hát ismerem az embereket. Addig nem szállnak le rólad, amíg ki nem fejted nekik szépen, hogy miért is vagy szomorú, vagy ilyesmi. Fáradtan sóhajtottam, aztán kinyitottam az előző könyvemet és gyorsan a megfelelő részhez lapoztam.
- Igen... - csak ennyit mondtam, aztán újra a könyvem fölé hajoltam és próbáltam végre összeszedni magam, hogy valamit meg is jegyezzek belőle. Az éjjel megint nem sokat aludtam, így érthető volt, hogy fáradt voltam, na meg kissé ideges ugye a vizsgák miatt. Egyre kevesebb időm maradt ahhoz, hogy sikeresen megtanuljam az anyagokat a vizsgákra. Már pedig nem szerettem volna megbukni, hiszen tavaly sikeresen levizsgáztam, de most...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=336694#post336694][b]Evelin Ordassy - 2014.07.14. 22:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=336713#post336713][b]Nemes L. Izabella - 2014.07.14. 22:44[/b][/url]

Az utóbbi időben talán tényleg nagyon látszott rajtam az idegesség és a fáradság jele, hiszen a lány is igen erősködött, hogy biztos van valami bajom. Felállt és megkerülve rám nézett, majd végigmért. Nem szerettem, ha nézegetnek, így nem néztem rá. Pótcselekvésként a hajam egyik tincsét kezdtem el tekergetni, bár az már amúgy is göndör volt, de sebaj.
Amikor a lány megszólalt, csak újra megráztam szőke tincseimet, de nem válaszoltam. Nem tudtam, hogy hogyan adhatnám a lány tudtára azt, hogy most nem szerettem volna beszélgetni. Megsérteni nem akartam, na meg nem is volt az én "terepem", vagy hogy is mondjam. A háztársam egy zsebkendőt nyújtott nekem, amit kicsit furcsálltam, hiszen nem sírtam, meg semmi ilyesmi. Kérdőn pillantottam rá, mire ő újra megkerült és leült az előző helyére.
- Bocsánat, de ez magánügy... - válaszoltam, amikor megerősítette, hogy nem muszáj elmondanom. A kis gólya is elkezdett olvasni egy könyvet, én pedig lapoztam egyet a kötetemben, bár nem igazán akartam tanulni, de hát az kicsit furcsa lett volna, ha én itt csak ülök a könyv fölött, ő pedig olvas. Így hát újra a mondatokra pillantottam, majd kiválasztottam egy rövidebb szöveget. Csak másfél oldal volt, a többi két-három olvasmányhoz képest.
Még a könyv címét sem tudtam, nem hogy a tartalmát megjegyezzem. Szaporán pislogtam, mivel nem szerettem volna elaludni, na meg hát valahogy a lány tudtára akartam adni, hogy még "élek" és nem sírtam. Eszem ágában sem volt sírni, és így utólag belegondolva nem tudtam volna egyetlen indokot vagy cselekvést sem felsorolni, amikor én olyan dolgot csináltam, ami sírásra utalhatott volna. Erre a gondlatra kissé elmosolyodtam, aztán a fejemet fogva újabbat lapoztam a könyvemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=336731#post336731][b]Evelin Ordassy - 2014.07.14. 23:01[/b][/url]