Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még a minisztériumban sem mindig szólnak rá. Vagy leszaromságból - vagy (és ez a rosszabb verzió) sajnálatból. "Úgy sem fog olyan sokáig élni a kölyök, akkor már had csinálja, amit akar.." Felparázslik a cigaretta vége, a fiú pedig előrelátóan oda húzza az asztalon a hamutartót, ahol mindketten még pont kényelmesen elérik. Átgondolja Dwayne szavait, majd "jelentőségteljesen" vállat von.
- Lehet. Az lenne a legjobb. - Sosem értette, az emberek miért érzik úgy, hogy közük van a másik életéhez. Hogy egyáltalán joguk van ítélkezni mások tette felett. Aztán idővel azért elkezdett derengeni neki a gondolat, hogy egyszerűen csak jó mások ellenében hasonlítgatni magad. "Nincsenek jó jegyeim, de ott az az idióta yxz, aki mindenből bukásra áll, ahhoz képest atomfizikus vagyok." Lehet, hogy Dwayne nem vele egykorú, aki értene a generációjához, de sokkal régebb óta van itt az iskolában, mint ő, aki csak év elején kezdett ismerkedni egyáltalán a közösségi léttel.
- Jah. Azt észrevettem, hogy nagyon szeretnek egymás életében turkálni ideig-óráig. - Ráhel is sokat panaszkodott neki erről, meg arról, hogy őt ez igenis érdekli és zavarja. Nem csoda, ha valahol ekkora kultúrája van a "véleménynek", akkor az ember függni kezd tőle. Egykedvűen lepöcköli a hamut a szálról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Beleegyezően ő is csak ránt egyet a vállán. Talán az elszigetelt nevelése miatt, de sosem értette a pletyka koncepcióját, illetve azt, miért kellene egyáltalán érdekelnie őt bárkinek a sorsa, akivel nincs közvetlen kapcsolatban. Bizonyára ez a versengő, beteges közösség teszi, az, hogy az év legnagyobb részére különösebb nevelés és útmutatás nélkül összezárják a fiatalokat és Darwinra bízzák a többit.
Sose volt lenyűgözve a ténytől, hogy Mina ebbe az iskolába jár. Az pedig biztos, hogy Sean be nem teheti az egyelőre bukdácsoló kis lábait a kastélyba majd.
   -  Végeztünk különben.
Ha a mappa enyhe viszolygással teli eltolása nem lett volna egyértelmű, világossá teszi a tényt, hogy Dante szabadon távozhat, ha akar. Bár egyébként nem tartja idegesítőnek a cigipartnere társaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

A férfi kezében pihenő tollat kezdi figyelni. Egyszerűen fél belenézni a másik szemébe, hiszen úgy érzi, túlságosan is kitárulkozott előtte, holott abban is teljesen biztos, hogy nehézkes, kusza gondolataiból Dwayne csak vajmi keveset érthet. A személyekről fogalma sem lehet, a lényeg viszont... a lényeget tudja, és ez éppen elegendő. Hiába, az asztal túloldalán helyet foglaló férfi véleménye nagyon is számít neki.
- Egy rohadék vagyok - nyögve foglalja össze végül, miután letisztázta magában a defenzor rövid, de velős válaszát. A székben, mint aki alól egyik percről a másikra eltűnik a talaj csúszik lejjebb, fejét hátraveti. A nyakát megtöri a támla. - Dwayne?
Noel tekintete meredten figyeli a plafont. A beázott, ilyen-olyan foltos részletekben vesztegel, majd lassan felemeli a fejét, hogy azt megrázva nézzen a másikra.
- Egyszer valaki apja iszonyúan el fog átkozni - jelenti ki, még jobbját is felemeli, és amolyan bizisten' mozdulatot tesz. Aztán felegyenesedik, sóhajt egyet, majd combjára csap. - Na jó, nem tartalak fel tovább. Köszönöm a bizalmat meg... mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ért ő a szóból, bár a szó szoros értelmében nem lett kidobva. Viszont az is tény, ha további vizsgálódásnak nem kell alávetni mára, akkor szabad az út. Nem frusztrált, nincs sürgető késztetés, hogy távozzon innen, viszont ennek az ellenkezője sem igaz. Ez annyi, amennyi. Az űrlap kitöltésén túl váltottak néhány szót. Hogy ebben az iskolában miért van mindig mindenkinek mély és tartalmas beszélgetésekre szüksége, lelki fröccsre, jó kérdés. A srác részéről tökéletesen elvan ezekkel a felszínes szóváltásokkal egy-egy megosztott cigivel az íróasztal mellett. A szék megnyikordul alatta, illetve épp csak elkezd, de még idejében elemeli a súlyát a bútorról, úgy tolja hátrébb, így nem vet olyan kellemetlen zajt. A szál még mindig a kezében, valószínűleg azzal kíván távozni. Mert ki fog rászólni? Egy másik prefektus? Egy tanár? Mostanság nincs sok presztízse a tanári karnak, minekután a fele diákokkal hetyeg - nehéz így tiszteletet kivívni, nem csoda, hogy Dante semmibe is nézi az iskolában oktató pedagógusoknak nagy részének tekintélyét.
- Ez esetben viszlát a következő alkalomig. - Nem vár kíséretre, eltalál magától is az ajtóig, hogy aztán mindenféle további formális és felesleges gesztus  megtétele nélkül távozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Na mi van? Készen állsz? - fejével kérdőn biccent egyet a mellette ülő kutyának. A kis kóc kíváncsian félredönti a fejét, gombszemeivel faggatva őt. Hova megyünk? A kölyökkutya lelkesedése még néha előtűnik, bár a legnagyobb jóindulattal sem kölyök már. Drótszerű szőre szanaszét áll az egész testén. Lábai görbék, orra csapott. Öregesen bicegve közelebb megy a fiúhoz, mellső bal mancsát a lábszárára helyezi. Induljunk.

Amikor eltelt az első hét és senki nem vitte haza, könnyedén megvonta a vállát. Ilyen ez az időszak, gondolta. De aztán eltelt egy újabb hét. Majd egy hónap, utána még egy. A menhelyen ugyan mindig lenne hely számára, de Tobias szeret gazdát találni minden lakónak. Eddig nem is volt ezzel gond. Előbb-utóbb sikerrel járt. Most senki se jelentkezett érte, senki se választotta ki őt a többi közül. A fiú facsarodó szívvel figyelte, mikor egy-egy látogató, potenciális gazdi tekintete végigsíklott fölötte és tovább sétált.
Aztán egy nap jött egy bagoly. Az akadémián is teleplakátolta a helyet a végén, pedig nem szokott ilyen gerilla-reklámot folytatni. De sikerült. Figyelmeztette a jelentkezőt, hogy nem egy fiatal, energikus ebről van szó. Nem fog cikeszek után szaladni. Lehet már a papucsot is csak ímmel-ámmal rágcsálja meg. Ő viszont így is akarta.

Úgyhogy most egy kicsit izgatottan toporog az ajtó előtt, karjaiban a gombszemű. Egymásra néznek. Tobias kifújja lassan a levegőt, bólint egyet, azzal bekopog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megropogtatja az ujjait. A szétszerelt, réz ülőrúd alkatrészeire pedig végül, egy szusszanással zárja rá a dobozt, majd celluxozza össze az asztalon.
Jack jócskán túlélve a fajtársait. Egész életében idegbeteg, harcias kis pukkancs volt, mindössze az utolsó hónapjaira nyugodott meg kissé nyugdíjazását a kastély madarai közt töltötte, morózus vénemberként. Végső lakhelyére, az erdőbe másfél hónappal ezelőtt, egy kartondobozban költözött ki. Azóta üres az ülőrúd. Csöndes a szoba.
És meglehetősen unalmas az élet.
Felemeli a dobozt, a földre teszi az asztal mellé, rádob egy fél zacskó bagolycsemegét és egy elemeire szedett, rózsaszín gumilabdát, ami tovább is pattog a szőnyegen. Nagyjából ekkor kopogtatnak.
Fürgén vág át a szobán, közel sem azzal az életundorral, amivel általában ajtót nyit - hiszen pontosan tudja, hogy most nem valamilyen kis idióta problémáival kell majd foglalkoznia. Jókedvűen tárja az ajtót szélesre.
És belebámul az öregúr kócos frufruja alatt csillogó gombszemekbe.
   -  Na hát. Helló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A köszönésre nem reagál semmit, legalábbis semmi láthatót, vagy amit udvariasnak lehetne nevezni. A négylábú mocorogni kezd, nyújtja a nyakát az idegen fele, de Tobias nem engedi ki a karjai közül.
Nem szokta olyan könnyedén átadni a védenceit. Ösztönös védelemmel szorítja magához, miközben csak egy gyors pillantást vet a férfire, s utána végigpásztázza a háta mögött előtűnő szobaszeletet. Ami másnak egy felületes odapillantás, az neki bőven elég. Elraktározza a látványt az utolsó részletig, leltárt készít és gyors, de szabatos következtetéseket von le. Az üres ülőrúd, a darabjaira szedett labda, amit egy varázsló könnyedén összeilleszthetne, ha akarna. A szétszórt morzsák, aminek már az illata is elért hozzá. Az egyébként pragmatikus szobában ezek a részletek annyira magukra hívják a figyelmet, mintha reflektorokat irányítottak volna rájuk.
Végül lassan megmozdul a karja, lenéz a kócfejűre és kicsit kitartja maga előtt, mint valami ajánlást, amit csak félszívvel adunk ki a kezeink közül, de tudjuk, hogy szükséges és megkerülhetetlen az elengedés.
- Ő volna. - Nevet nem mond, hisz az még nincs a kutyának. Pontosabban van, hisz mindig van a menhelyen, nem börtön az, ahol csak számok jelzik az identitást. Jeremiás. Ez áll a mappáján. Rögtön a képe fölött. Tökéletesen illenek egymáshoz, a fiú azonban mégsem akarta így szólítani. Mindig csak becézte, ahogy éppen a helyzet ihlette. Azt akarta, hogy az új gazdája adjon neki egy nevet. Azt akarta, hogy legyen egy új gazdája. Legyen egy új neve, ami csak az övé, s élete végéig szeretettel ejtsék ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha tisztában lenne Tobias megfigyelői képességeivel, biztos egy semleges területen találkozott volna vele, például parkban, vagy inkább ő ment volna el az öregfiúért. A hosszú évek nyomkövetői gyakorlatának hála az ő szeme is érzékeny a részletekre, ám a tudása arra nem terjed ki, hogy a hátrahagyott nyomokból profilt állítson fel - különben nem is feladata. Az efféle tudástól borzongani kezd.
   -  Hát jobban is néz ki, mint a képen. Sean le lesz nyűgözve.
Derűsen billenti oldalra a fejét, egészen kutya- módra, a jobb kezét óvatosan a szőrcsomó elé tartja, mint formális bemutatkozást. Ha a szimatolást nem követi látható agresszió, akkor pedig megsimogatja a dagadt testhez képest aránytalanul kicsi, rőt- őszes bundával borított fejet.
Végül félreáll az ajtóból, egy suta intéssel invitálja be a párost a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Azt a következtetést vonta le, hogy nem lesz itt rossz helyen a kutya. Ezt a következtetést még azért fenntartásokkal kezeli, készen akár arra is, hogy visszabirkózza az ebet a karjaiba és kirohanjon vele, de egyelőre mégis úgy dönt, hogy bízni fog a férfiban. Valószínűleg az öregúr is ezt gondolja, mert miután megszagolgatta a felé nyújtott kezet, nekiáll jó alaposan összenyálazni.
- Nem valami fotogén - jegyzi meg Tobias csak úgy mellékesen, bár őt ez eléggé hidegen hagyja. Részéről Jeremiás tökéletes. Mentes a fajbetegségektől. Hűséges, nyugodt, korához képest játékos. Szobatiszta - még. Nem ugat, csak ha kell. Egy főnyeremény.
Azt meg se kérdi, hogy ki az a Sean. Van ötlete. Egyelőre ennyivel be is éri. Beljebb lép, szétnéz, hogy az eddig nem látható részleteket is felmérje, aztán körülbelül az iroda közepén megáll és megfordul. Leguggol és lassan leteszi a szőnyegre a kutyát, aki hirtelen megbánta korábbi kíváncsiságát és szeretne még egy kicsit maradni a fiú biztonságot jelentő karjai között.
- Ne félj, itt leszek - motyogja neki mély, megnyugtató hangon, miközben megpróbál arrébb lépni egy fél métert. A kutya nem követi, csak néz fel rá könyörgő gombszemeivel. Tobias bíztatóan mosolyog felé, hogy hajrá, induljon csak el, amerre akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Megbeszéltem Majával, hogy délután találkozunk a társalgóban, hogy segítsek neki az LLG leckében. Éjszaka megint volt pár rémálmom, és habár bevetettem mindent, egyelőre nem sikerült teljes mértékben kontrollálnom őket. Tudtam, hogy időt kell adnom magamnak, mert semmi sem megy egyről a kettőre, erőltetni pedig semmit sem szabad. Viszont ennek köszönhetően nagyon keveset aludtam, az altatóm is fogytán volt már, úgyhogy nem voltam túl jó passzban. Nem akartam lemondani a találkánkat, mert Maja számított rám és fontos volt, hogy a segítségére legyek a lecke és a tananyag elmagyarázásában, úgyhogy akármilyen ramatyul is éreztem magam, erőt vettem magamon, lehörpintettem egy kávét, majd elindultam a társalgóba. Megint korábban érkeztem kicsit a megbeszélt időpont helyett, de ez egyáltalán nem zavart, mert legalább egy kicsit tudtam pihenni, amíg a barátnőre vártam. Rögtön kiszemeltem magamnak a helyiségben az egyik hosszabb, kényelmesnek tűnő kanapét, majd miután rávetettem magam, hamarosan el is nyomott az álom. Ez körülbelül tíz percig tartott, aztán felriadtam arra, hogy az egyik diák a másik fotelból leejtette a vaskos könyvét a padlóra, ami lent landolva óriási puffanó hangot hallatott.
~ A fenébe! ~ - mérgelődtem magamban, mert végre jól aludtam volna és idegesített, hogy erre kellett felriadnom, de tudtam, hogy úgyse pihenhettem volna sokáig, csak addig, amíg a barátnőm meg nem érkezik. Erőt vettem magamon, kipakoltam az írószereimet és a tankönyveket az asztalra, aztán vártam, hogy Maja megérkezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hiába a tanulás és a leckeírási kötelesség, kivételesen elég vidáman topogtam a folyosókon előre, hiszen Alízhoz siettem. A padlót figyeltem, meg a lábam elé leginkább, nem szeretem, mikor azt látom, hogy megnéznek, vagy hozzám próbálnak szólni. Voltak már furcsa beszélgetéskezdemények, amikből csak ki akartam menekülni. Viszont úgy tapasztaltam, ha nincs szemkontaktus és látványosan sétálok tovább, akkor annyira nem piszkálnak, hála az égnek. A hajam piszkálgattam, ahogy a karommal magamhoz szorított könyvre lógott, aztán a szokásos kis késésemmel nyitottam be a társalgóba. Hirtelen rémülten néztem magam elé, mert egy fiú meg éppen kifelé jött és pont szembe jött velem. Oldalra léptem, így ő elment, mi pedig kettesben maradtunk. Vigyorogva szeltem át a távolságot kettőnk közt, aztán megölelve meg két uszival üdvözöltem a barátnőmet. Lehuppantam mellé, és miután a holmikat a kezemből letettem, a csuklómon lévő hajgumit kezdtem a hajamba csomózni, meg ne süljek. Rettenetes idő van.
- Mi a helyzet, csajszi? Olyan fáradtnak tűnsz, délutáni szundi volt? - Néztem rá kicsit aggodalmasabban a szokásosnál. Előfordul, hogy látom rajta, nincs a toppon, vagy azt, hogy nem alhatott jól, ez bárkivel megeshet, de nála ez valami több volt. Most pedig, valljuk be, nem úgy nézett ki, mint egy magát kialudt, boldog lányka. - A besorolás alá nem tartozó lényekből azt mondta Lewy a dementorokat majd átvesszük együtt, szóval a mumussal kezdhetnénk a házit, mert az infizéket meg már keresgettem, az annyira nem veszett ügy asszem.
Kicsit tereltem már így az elején a tanulás felé a dolgot, ami rám pont nem jellemző, de kicsit vonakodtam a legutóbbiak után, hogy mennyire feszegessem nála, mi lehet a baj. Úgy éreztem elég nagylányok vagyunk, hogy ami olyan, azt kérdések nélkül is megosszuk valahogy a másikkal. Bár pont én beszéltem, mikor a tegnapi este hatása alatt voltam még mindig, de arra nem voltam készen, hogy erről bármit fecsegjek, pláne az iskola falai között.
- Vagy várjunk még egy kicsit a kezdéssel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon örültem, amikor megláttam Maját az ajtóban és miután üdvözöltük egymást kicsit úgy éreztem, hogy jobb passzba kerültem. Nem is tudtam igazából megfogalmazni, hogy ez minek volt köszönhető, de a lány valami olyan vibráló energiával rendelkezett, amit én is átvettem tőle és kissé felrázott ebből a szörnyű állapotból. Ám ez nem volt elég, hiszen rögtön kiszúrta, hogy nem vagyok valami fitt.
- Öhm, hát... igeeeeen.... úgy is mondhatjuk... térjünk rá a tanulásra - mondtam neki kicsit morcosan. Úgy éreztem, hogy egyfajta pajzsot építettem magam köré, amin senki sem volt képes áthatolni, de ezzel a barátnőmmel való őszinte kommunikációtól is elzártam magam. Ez pedig egyáltalán nem volt az ínyemre.
- Rendben. Egyelőre nem szeretnék litániát tartani erről a témakörről. Inkább azzal a kérdéssel kezdeném, hogy mi a mumusod? Mi az, ami leginkább megrémiszt? - kérdeztem tőle oktató jelleggel, majd ásítottam egy nagyot és vártam a válaszát.
~ A fenébe, mindjárt leragadnak a szemeim, ezt a szívást. ~ - dünnyögtem magamban, majd minden maradék energiámat összeszedve megpróbáltam a lányra összpontosítani.
Amíg vártam a választ, megint úgy éreztem, hogy magába szippant az álmosság, és pár percre becsuktam a szemeimet. Ezután hirtelen felriadtam és a lány csodálkozó arcával találtam szemben magamat.
- Ó, bocs! Nem volt akaratlagos! Tudod, rohadtul elegem van abból, hogy nem tudok normálisan aludni, kész csődtömegnek érzem ilyenkor magamat - áradt belőlem a panasz, amit igazából eszem ágában sem volt a barátnőmre zúdítani, de nem bírtam már visszatartani az elkeseredettségemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Túlzás lenne azt mondani, hogy pörgök, mint a búgócsiga, de egész jól éreztem ma magam. Csend volt és béke, egyelőre a hétvége vonzatai sem bántották a lelkemet és a bizonytalan tegnapi hírek is elég jól kitartanak még örömmel bennem. De persze azon túl, hogy reggel olyan négyszeresen szeretgettem szét indulás előtt Lewyt, ez másban nem mutatkozott még meg. Viszont azt bántam, hogy nem adhatok belőle mondjuk Alíznak egy kicsit.
- Ühm, rendben. De azért, ha van valami, szólsz, ugye? Tudod, hogy szívesen hallgatlak meg és segítek - szögeztem le, bár sok szükség nem volt rá. Tudom, hogy tudja, de nem bírok a számra ülni, ha olyanról van szó, akit szeretek. Éreztem, hogy nagyon nem akarja, így csak elengedtem egyelőre és inkább a csini Stitches füzetem fellapoztam, felírtam a címet, aztán mielőtt a szokásos órai rajzomba fognék koncentráltam inkább.
- Hű. Uh. Ez nehéz, elég sok dolog ijesztő… de mi az ami nagyon-nagyon? Azt hiszem, ha nem tudnék mozogni, ha lebénulnék mondjuk. Mármint az milyen tehetetlenség, és mindenről, amit szeretek le is kellene mondani végleg. Ez lehet mumus? Vagy csak mondjam szimplán, hogy Fela bácsi, mikor büntimunkára akar küldeni - elvigyorodva néztem rá, de kiszúrtam, mennyire fáradt. Nem akartam megbámulni, ne érezze magát rosszul vagy nyomás alatt, így a füzetembe írogattam pár alap dolgot az ő jegyzeteiből át, amíg kicsit rendezhette magát.
- Ugyan, semmi baj. Ez nagyon rossz lehet. Az álmoktól van? Mármint… azoktól? Még mindig nagyon rossz a helyzet? Ahj - érdeklődtem aggodalmasan tőle, ahogy letettem a ceruzát és félig felé fordultam, megfogtam a kezét, hogy bátorítóan megszorítsam. Ha tudnék, segítenék biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Persze, szólok - mondtam neki őszintén. Tudtam, hogy mindig segítőkészen állt hozzám és azzal is tisztában voltam, hogy számíthatok rá, bármi is történjék, ez pedig rendkívül jó érzés volt.
- Végtére is simán lehet mumus... Fela bá' meg pláne - mondtam neki kissé jobb kedvűen, még egy röpke mosolyt is sikerült elhintenem feléje. Talán jobban ki kellett volna fejtenem a mumus témát, de iszonyat nehezen fogott most az agyam így kialvatlanul. Maja megintcsak ráérzett a dologra, egyből leesett neki, hogy mi a bajom...
- Nos... igen... az álmoktól nagyon nehezen tudok aludni. Nagyon rossz és tök ciki. Ilyenkor ingerültebb vagyok a kelleténél és könnyen megbántok olyanokat, akik meg sem érdemelnék. Jó lenne, ha már teljes mértékben képes lennék kontrollálni az álmaimat. Persze a tanárommal dolgozunk rajta, de igazából én vagyok az, aki ez ellen tenni tudna, mégis kevésnek érzem magam... pedig még segítséget is kaptam tőle. Szörnyű az egész szitu... sokszor reménytelennek érzek mindent. Pedig fejlődnöm kéne - fakadtam ki akaratlanul. Csak úgy áradt belőlem a panaszáradat a lány felé, pedig nem akartam a saját problémáimmal terhelni, mégis jól esett, hogy elmondhatom neki mindazt, ami nyomaszt.
- Áh, ezen úgyse lehet segíteni... nekem kellene jobban csinálnom vagy másképp, nem tudom. De ez így hosszú távon nem mehet tovább - tettem hozzá egy reménytelen sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy valamit elszúrtam, pedig próbáltam követni az instrukciókat. Persze azért már jobb volt a helyzet, mint eleinte, de még mindig nem tudtam elérni, hogy teljes mértékben saját magam kontrolláljam az álmaimat. Ez pedig iszonyat idegőrlő és bosszantó volt. Nem abból a fából faragtak, hogy feladjam, de sokszor úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, ám ennek ellenére túl akartam lendülni ezen a dolgon, és bebizonyítani saját magamnak, hogy igenis képes vagyok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kutyanyál. Vidéki gyerekként rezignáltan kezeli az állati testnedveket, ahány állat lepiszkította, összevérezte, lehányta, ez a legkevesebb. Mindennek ellenére a gyereke mocskos pelenkáját egyszer sem cserélt ki, a kölyköt viszolyogva lökte át az anyjának, amíg az öklendezése elmúlt.
Amíg Tobias leteszi a kutyát, ő hátrébb lép, a kezét a farmerjába törli. Az állatoknak jobb időt hagyni ilyenkor, különösképp, ha idősebbek. Egy kölyköt még úgy-ahogy le is támadhat az ember idegen helyen, a Jeremiáshoz-hasonló öregurakkal azonban nem árt az óvatosság. Na nem mintha olyan agresszív fenevadnak tűnik ez a görbe lábú, kócos korcs, de ki tudja.
Az asztal oldalába kapaszkodva guggol le tisztes távolságban tőle. Ismét csak a kezét nyújtja ki felé, hátha akkor meggondolja magát és végül hajlandó lesz eltávolodni a bástyát jelentő fiútól.
   -  Hey pooch, c'mere - fölhunyorog Tobiasra - Mi is a neve? Jere... Jeremy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Eléggé érezhető volt Alízon, hogy nincs minden rendben, de tényleg nem akartam túl vájkálós lenni, így egy darabig inkább csak biztosítottam róla, hogy hé, itt vagyok, ha bármi van, meg leszek is. Ehhez legalább tényleg oda tudok állni érdemben, nem úgy, mint mondjuk néha az LLG-hez. Megsimogattam a vállát, aztán inkább rátértem az anyagra, miközben infókat másoltam.
- Ühhüm, szerintem akkor valami ilyesmi. Írta Liv néni, hogy erről is kell írni, hogy miért az, hogy lehet, meg hogyan képzeljük el ennek a megjelenését. Ezt nem egészen értem. Valami mumusos átváltozásról beszélt… - néztem rá tanácstalanul. Nem akartam piszkálni vagy ilyesmi, de mindig voltak buta kérdéseim. Azt nagyon sajnáltam, hogy éppen most is, amikor a lehető legkevésbé tűnt alkalmasnak. Egy nagyobb sóhajjal tettem le a tollam, majd át is karoltam a barátnőm.
- Úgy sajnálom, hogy nem tudok benne rendesen segíteni. Nincs erre valami jó meditáció, vagy olyan bájital, ami nem árt, de segít? Nem értek hozzá nagyon, de mikor nagyobb kviddicses balhé van, ilyeneket mi is szoktunk kapni… - kezdtem bele megnyugtatásképpen, hogy biztos lehet megoldást találni. Én reméltem és hittem benne, mint mindig. - És a tanár bácsi mit szól? Vagyis ő nem tudott javasolni valamit? Gondolom tudj, milyen nehéz ez az egész neked… - fordultam felé és néztem a szemeibe a kérdésemet követően. Elgondolkodtatott, hogy mennyire hasznos egy diáknak, ha ilyen megterheléseknek van kitéve, pláne akaratlanul. Ez a képesség nem olyan, amit kér valaki, csak megkapja és neki kell kihoznia belőle valami jót. Ez meg nehéz lehet, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Alíz, te bánod a képességed különben? Mármint, nem lehet egyszerű, ha tudnád lekapcsolnád, vagy azért ez a szenvedés még megéri? Olyan erős vagy, nem is értem. Én már tuti beleőrültem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még vet egy bizakodó-kérdő-najólvanteakartad pillantást hátra a fiúra, aztán megteszi az eb az első lépést. Gyakorlatilag ezzel nem került sokkal közelebb a férfihez, kurta-göcsörtös lábain a haladás már nem épp szélsebes. Ide-oda himbálózva döcög még egy pár lépést, aztán lehuppan a fenekére, hogy kifújja magát.
- Igen, de nyugodtan átkeresztelheted. - A neve említésére az eb a füle botját se mozdítja. Akkor se mozdítaná, ha épp magyarul hangzott volna el. Vagy ha évek óta így szólítanák. Ugyanis kicsit süket szegény. De ha majd kap egy új nevet - vagy megmarad ez -, és naponta többször ordítják neki, azt biztos megtanulja.
Tobias kiszed a farzsebéből egy négybe hajtogatott lapot, aminek mindkét fele tele van írva nem túl mutatós, de olvasható macskakaparásával.
- Néhány dolgot azért jó tudni előre - a férfi mellé lép és odanyújtja neki a listát. Rajta olyan tételek találhatók, mint hogy milyen ételallergiái vannak a kutyának, miktől fél. Hogy szereti a sípoló gumicsirkéket marcangolni. Hogy nagyon erős fényeffektes varázslatoktól például halálra rémül, de a postást imádja. A halféléket vidáman elszopogatja a nem túl sok fogával, de csontot nem tanácsos adni neki, mert sajnos azt is megpróbálja elrágni. Ilyen és efféle szabályok és tanácsok garmadája sorakozik a lapon. A fiú halál komolyan veszi ezt az egész örökbefogadós dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen, a mumus simán megtestesítheti a félelmeid legmélyebb bugyrait - válaszoltam rá, de a többit valahogy fel sem sikerült fognom, amiket még hozzáfűzött a mondandójához. Na nem azért, mert hadart vagy össze-vissza beszélt, hanem mert egyszerűen képtelen voltam a tananyagra koncentrálni.
- Ne haragudj, nem vagyok ma formában - mondtam neki cuki Csizmás Kandúros tekintettel. Ezt még a Shrek mesében láttam, úgyhogy most úgy voltam vele, hogy ideje lesz bevetni a barátnőmnél. Nem pont így akartam letesztelni a hatását, de akaratomon kívül is tökéletes alkalom volt ez arra, hogy éljek vele.
Miután Maja látta, hogy "menthetetlen" vagyok, rögtön pártfogásba vett és átkarolt, ami rettentően jól esett, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok és örültem, hogy ezt most éreztette is velem.
- Csak altató van, de nem használhatom minden este... nem akarok függő lenni. De anélkül pokoli az egész. Persze régebben rosszabb volt a helyzet, de még most is sokat szenvedek ezzel a problémával. Kaptam hozzá segítséget, de még mindig nem tudom teljesen elérni azt, hogy irányíthassam az álmaimat. Saját magamon kellene még csiszolnom, fejlesztenem ez ügyben. Rajta vagyok a dolgon, de nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik - mondtam panaszosan a lánynak.
- Időnként legszívesebben megszüntetném a képességeimet, időnként pedig örülök, hogy vannak, mert szerintem nem hiába rendelkezem velük. Biztos, hogy nem véletlenül kaptam ezt a képességet, tudom, hogy dolgom van még vele. Ráadásul, ha megtanulnám kontrollálni az álmaimat, akkor segíthetnék is akár másoknak, akik hasonló "gondokkal" küzdenek. Könnyű út lenne mindent magam mögött hagyni, de szeretném uralni az álmaimat. Nem egyszerű az egész... - válaszoltam Majának a hangomban némi elszántsággal. Volt már lehetőségem arra, hogy azt mondhassam, nem kérem a képességemet, legalábbis látszólag volt... de akkor is azt választottam, hogy kitartok a végsőkig és megtanulom kontrollálni, ez pedig adott némi motivációt olyankor, amikor úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van, és már nem bírom tovább cérnával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szeretem, hogy rám mestertanoncként kevesebb kötelesség hárul, illetve kevesebb szabálynak kell eleget tennem, mint amikor még alapképzéses voltam, éppen ezért lazán flangálhatok még kint takarodó után is. És ha már itt tartunk, elmondom, hogy flangálok is, mert éppen most érkezett meg az a szállítmány kötszer és gyógyfőzet, aminek reggel kellett volna.
Egész nap hiába vártuk, a kandallón át próbáltuk felvenni a kapcsolatot a feladóval, de az is olyan nehézkesen ment, hogy már majdnem feladtuk. Amióta van az az ügy Leonnal, nagyon nehezen boldogulunk, érezhetően kevesebb a hozzáértő. Persze ez remek alkalom nekem, hiszen így gyakorolhatom untig az elméletet a gyakorlatban, de azért volt pár rázós helyzet. A múltkor is az a hármas átkozódás. Valami civakodás volt, az egyik gyerek majdnem teljesen eltüntette a másik csontjait, és kis híján elvesztettem őt. Kemény küzdelem volt.
Dél fele végül sikerült létrehozni a kapcsolatot, állítólag olyan hihetetlen viharok voltak országszerte, hogy több bagoly is visszafordult, vagy elvesztette a csomagját. Nagyon nagy a káosz, és nem ígérték azt sem, hogy egyben megérkezik az, amit rendeltünk. Végül csak sikerült viszonylag egyben megérkeznie. Ami az időjárást illeti, itt meg még csak most kezd valami lenni, egyelőre dörög, villámlik, de csak szárazvihar van. Talán majd később. Mindenesetre én a csomagokkal felszerelkezve haladok a néptelen folyosón, közben nézem a villámokat, szépek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Most érkeztem nemrég a suliba, úgyhogy felfedezőútra indulok késő este. Még nem igazán tudom, mi merre van, ezért a barangolás. Kezemben egy kisebb adag gyümölcssali egy pohárban, villával eszegetem a szőlőt, almát, meggyet és málnát. Ebéd után csináltam egy nagy tállal, a hűtőtáskámban tárolom egy kis fagyasztóbűbáj segítségével. Végülis ez hidegen a legjobb. A folyosón sétálgatva szemelgetek, mikor meglátok egy férfit előttem. Kissé begyorsítok, majd mellé érve megszólítom két gyümölcs között.
- Szia! Hova sietsz ilyen későn? Hova viszed ezt a sok csomagot? - kérdezem, majd bekapok egy szőlőszemet. Hmm, isteni, mint mindig. A szőlő a kertünkben termett, egy ritka fajta, amiből finom bor szokott készülni. Én szoktam megdézsmálni néha, de csak ha nem látják a szülők, mert szerintük ebből vétek bármi mást csinálni boron kívül. De hát ha lehet belőle kaja, kit érdekel a bor, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az előbb egy olyan hatalmas villám volt, hogy én csak így pilláztam, hogy azta. Jó lenne, ha megjönne az az eső, mert vannak páran a gyengélkedőn, akik nagyon durván frontérzékenyek, és hiába szeretnék rajtuk segíteni, egyszerűen nem megy. Van olyan, aki csak bealudt, más vergődik, megint más már csak vizet hány, de azt intenzíven, és figyelnünk kell, nehogy kiszáradjon. Újabb villámlás, újabb pillázás, aztán a következő pillanatban már azon pillázok, hogy áll előttem egy lány. Megint csak azta.
- Helló.
Fogalmam sincs, hogy mikor került ide, de be kell vallanom, nagyon meglepődtem rajta, azonban profi vagyok, dehogy vagyok, sosem gondoltam, hogy színész leszek, de igyekszem rendezni a vonásaimat.  
- A gyengélkedőre, kifogytunk pár dologból.
Nem is kevésből, megemelem a dobozokat, melyek a csodás bájitalokat, kötszereket rejtik, de ahelyett, hogy továbbindulnék velük, csak a párkányra teszem őket, és kinyújtva a kezem a lánynak, bemutatkozom:
- William Payne, örvendek.
Fogalmam sincs, hogy a nevem vált-e ki csodálkozást. Sokszor még most is, pedig az első iskolai napom is már vagy hét éve volt. Anyukám híres, újságíró a Szombati Boszorkánynál, a mostohaapám ismert szakács, apám pedig az egyik legismertebb playboy, talán csak Petre Flaviu előzi meg, amikor apámnak éppen nem születik újabb gyereke. Vannak olyanok is, akik nem ismerik ezt a nevet, és nem kell zavartan magyarázkodnom. Megvallom ezt egy kicsit jobban is kedvelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A hatalmas villámcsapásra kissé összerezzentem, majd a srác lepakolja a dobozokat, és kezet nyújt. Kezet fogok vele, nem túl erősen, majd én is bemutatkozom.
 - Carolina Bellini, de hívj nyugodtan Linának. Gyógyító leszel? Én általános mesterképzésen vagyok, nemrég érkeztem. Kérsz egy teát? - kérdezem, majd ha kér, előveszem talárom zsebéből a teát, a salit meg leteszem a párkányra a dobozok mellé. Finom gyümölcstea, hidegen, de nem fagyosan. Még reggel főztem, majd lehűtöttem és így hozom-viszem. Ezt a kis termoszt pont Genovában vettem, mikor a nővérem esküvője volt. Neki akartam vinni kóstolót az új fejlesztésű limonádémból, de a szállodában nem volt semmi, ami hidegen tudta volna tartani az italomat. Ezért a közeli boltban gyorsan beszereztem ezt így már bárhova tudok vinni valamilyen finom innivalót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Dante

- Nenenene. Aludj ki, kérlek - szalad ki száján halkan, de annál kétségbeesettebben, amint felgyullad a gyengélkedő ajtaja mellett az első megbűvölt fáklya. Még sosem próbált éjszaka szökni innen. Sőt még sosem próbált szökni innen, bármennyire is feszélyezi a gyengélkedő úgy egyébként. Ma azonban csak itt ébredt orrában azzal az enyhe, de fura szaggal, amely fertőtlenítőre emlékezteti, és amelyről nem tudja eldönteni, csak agya szüleménye volna-e vagy tényleg körüllengi a helyet. Nem tudja, hogyan is került ide. Az utolsó dolog, amire emlékszik, az az entrechat deux, amit sikerült elrontania. Nem ugrott fel eléggé hozzá, ezért újra megpróbálta, ám már arra sem emlékszik, sikerült-e. Bizonyára elájult. Megint nem ivott elég folyadékot, vagy valami hasonló válthatta ki. Vajon ki találta meg a gyakorlóteremben és hozta fel ide? Kötés sehol nincs rajta, és ágya mellett sem ácsorgott manó bájitallal, hogy igya már meg. Sehol sem volt a manó tulajdonképpen, pedig ilyenkor mindig szokott lenni egy, bizonyára, hogy éjszaka se maradjanak egyedül a betegek és a gyógyító is aludhasson. Ezért is merte megkísérelni a szökést, hiszen neki semmi baja az égvilágon, és úgyis csak azt mondogatják, igyon vagy éppen egyen többet. Mindig szépen bólogat is rá, hogy rendben, aztán meg úgysem ellenőrzi senki. Az út az ajtóig egyébként egészen könnyű volt. Sőt kijönni sem bizonyult nehéznek, pedig számított rá, hogy holmi bűbájok fogják az útját állni, esetleg az a kis lény bukkan fel előtte, hogy megkérdezze, hová készül, aztán visszatessékelje a riasztóan hófehér ágyba. De nem. Semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett csak a fáklya lobbant lángra irdatlanul hosszúvá és karcsúvá varázsolva az árnyékát. Talán még meg is csodálná, ha nem hallana lépteket, így azonban csak a falhoz lapul riadtan. Megpróbálhatna visszalopózni. A fáklyák azonban sorban lobbannak fel, ahogy az illető közeledik, miközben ő tanácstalanul ácsorog a falnak vetve hátát, és könyörtelenül vetül hamarosan rá is a fényük, leleplezve nem túl jól megválasztott rejtekhelyét. Levegőt venni sem mer. Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy elsétáljon mellette a fiú? Ennyire biztos nem hülye, de azért még nem szólal meg, hogy magyarázkodásba kezdjen, hátha mégsem veszi észre. Mekkora szerencse kellene ahhoz is, te jóságos ég. Óriási.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Nagyon szép neved van, olasz?
Csak tippelem, de eléggé olasznak hangzik.  Ahogy így kimondja, egyből az ugrik be a fejembe, hogy ő bizony nem más, mint egy olasz lányzó. Apámnak van egy olasz volt felesége, vagyis két féltestvérem félig olasz, így ezért merem ezt a tippet adni. Persze az ő nevükön nem érződik, hiszen mind a ketten a "Payne" nevet viselik, fél vagy mostohatesójuk pedig nincs, így igazából, ha az ember nem tudja, hogy az anyukájuk olasz, nem tippelné be.  
- Igen, itt igen. Hogy el tudjak kezdeni dolgozni, mert az egyetemen is tanulok, orvosira járok és gyermekgyógyászatot céloztam meg.
Meg persze vannak még ezzel céljaim, mint a rendelő a faluban, de ez még hosszú évek kitartó munkája. Nem is merem tovább szaporítani a szót, mert már ettől a felsorolástól is úgy szoktak rám nézni az emberek, mintha legalábbis egy hatalmas Augurey ülne a fejem helyén és ő válaszolgatna.
- Hogyhogy a Bagolykő?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem nyomja el a hangom a dörgés, közeleg a vihar, ami a lenti fájós fejeknek ugyan megnyugvás, de szegény baglyok eléggé viharvertek voltak.
- Kérek, naná! És köszi.
A szám széles mosolyra húzódik, imádok új emberekkel megismerkedni, legyen az bárhol és bármikor. Egy új mestertanoncot pedig mostanában dupla öröm, mert valahogy úgy érzem, hogy kikoptak a környezetemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nos, valóban. Csak akkor nem venné észre a sután rejtőzködő lányt, ha mondjuk valahol féluton kiszúrná a saját szemét. Mondaná, hogy meglepődik, de majdnem minden éjjel találkozik takarodó után kint lebzselő diákokkal, nem olyan nagy was ist das ez már. És természetesen minden éjjel büntetés nélkül el is engedi őket. Még azt sem szokta mondani, hogy haladéktalanul térjenek vissza a hálókörletbe, mindössze annyit bök oda, hoy legközelebb ügyesebben bújjanak el. Hipokrita hozzáállás lenne büntetéseket osztogatni cigarettacsikkel a szájában.
Egy fáklya, kettő, három. Az újra és újra fellobbanó lángok diszkrét, ropogó hangja nem segít az éberségének megőrzésében. Elég késő van már, neki meg púp a hátán ez az egész járőrözgetés. Néhány elsős a rellon klubhelyiségben arról beszélt, "milyen izgi lehet kint mászkálni ilyenkor", pedig valójában annyi történik, hogy az értékes pihenésre szánt időből vesznek el fél órát. Megtorpan nem messze Rosietól, a lány láthatóan egyedül van, és még láthatóbban abszolút nem szabályosan.
- Hé - köszön oda minden ismeretét összeszedve az udvariasságról.
- Túl késő van már idekint rohangálni. - Hangozhatna feddőn is a kijelentése, de az ég világon semmilyen lendület nincs mögötte. A szavak csak vontatott unottsággal érkeznek egymás után, teljesen véletlenül pont helyes grammatikai sorrendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Dante

Hátrálni próbál, csak éppen útját állja a fal. Belesüllyedni hiába igyekszik, ehhez még nem elég légies, és különben is, ha sikerülne, az már különösen nagy baj lenne. Akkor már egyike lenne az iskola szellemeinek minden valószínűség szerint, ilyesféle vágyálmai egyelőre azonban nincsenek. Még mindig világhírű balerina szeretne lenni inkább, mint diákokat riogató kísértet. Az viszont nem lenne rossz, ha például egy titkos átjáró lapulna mögötte, csakhogy az nincs, és amilyen rossz helyet választott magának, az egyik újabb fellobbanó fáklya fénye éppen megvilágítja. Úgy ácsorog a fényben, mint egy kihallgatás riadt alanya, akit most fenyegettek meg, hogy ha nem beszél, nem megy ki innen élve. A helyzet persze nem ilyen rémes, valószínűleg csak visszaterelik a gyengélkedőre, esetleg kap egy kis büntetést is mellé, amiért a folyosón mászkált takarodó után. Hát... sóhajtana, ha merne, de csak pislog a rellonos prefektusra, és nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e vagy sem, hogy a zöld-ezüst jelvényt viselő valaki nem a bátyja. Colton bizonyára élvezné a helyzetet, akár még a gyógyítónak is képes lenne külön szólni, hogy figyeljen rá vagy valami. Összerezzen, amikor megszólítja a másik. Látta már egyébként, de nem emlékszik a nevére. Hiába van mindössze tizenegynéhány prefektus, a felének sem biztos a nevében.
- Ééén - kezdi a mondatot, hangja azonban roppant vékony, alig hallani, mintha valami egér cincogna, így tenyerét bőrére helyezve éppen a nyaka alatt hangosan köszörüli meg a torkát, némi bátorságot is igyekezve összeszedni ezzel egyidejűleg. Ó, de várjunk csak, hiszen mestertanoncként ezért már aligha kap büntetést.
- Szóval én csak a gyengélkedőről jövök, mert bent voltam, és izé... - válaszolja végül már némileg határozottabban. - Bocsi, csak a frászt hoztad rám. Már... már mestertanonc vagyok - magyarázza, most már kezével is kalimpálva mellé, mintha attól aztán érthetőbb lenne az egész, amit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Te. - Ráér kivárni, míg Rosie összeszedi a megfelelő szavakat. Mintha némileg felcserélődtek volna a szerepek, nem? Legalábbis ez az érzése támad, mikor a vörös hajú lány akadozva mentegetőzni kezd, meg olyasmiről magyarázni, hogy ő mestertanonc. Felvonja a szemöldökét, nem  tudja igazán hova tenni ezt a rémületet. Ha Rosie nem említette volna a tanulói státuszát, meg nem mondta volna, hogy mt diákkal van dolga. Nem mintha tervezett volna büntetést kiosztani. Figyeli a másikat, próbálja kitalálni, mihez kezdjen vele. Megbünteti ugye nem opció, akár itt is hagyhatná. Nem lenne semmi. Ugyanakkor az eridonos meglepően elveszettnek tűnik, és talán a vékony alkata miatt is, de valósággal elveszik a kastély falai közt. Túlzás azt állítani, hogy megsajnálja, az igen távol esik a természetétől, de elég szánakozást vált ki belőle ahhoz, hogy ne ballagjon csak úgy tovább.
A fő motivációja azért mégis csak az, hogy elég festmény látta ahhoz, hogyha később az eridonos összeesik vagy történik vele valami, őt vegyék elő, hogy miért nem volt elég körültekintő.
- Felőlem. Egyébként sem adtam volna büntetést. - Vállat von. Felőle a teljes eridon ház éjszakai dorbézolása is mehet az orra előtt.
- Bár nem hinném, hogy most engedtek ki onnan, de gondolom saját felelősségre távoztál. - Nem kéne itt húzni az időt, még van hátra egy szint ebben a szárnyban, ám mintegy magában már elkönyvelve a mai járőrözését "whatever" kategóriába. Ma lehet, hogy megúsztak néhányan egy kellemetlen találkozást a prefektussal, a világ jobb hely lett vagy valami olyasmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Igen, Savonából jöttem, Genovától nem messze van. Gyerekgyógyászat? Az biztos érdekes lehet. - Elmosolyodom egy picit, mert az egyik volt herzberges barátnőm is annak készül. Ha nem imádnék ennyire főzni, biztos orvosira megyek.
 - Egyetemre is jársz? Aztaa, hogy bírod a kettőt együtt? Én biztos nem tudnám egyszerre csinálni - jegyzem meg, majd végigmérem. Hát egy biztos,
 hogy jól néz ki. Vajon van barátnője? Hát egy ilyen sikeres srácnak biztos. De majd később akarom megtalálni a szerelmet, egyelőre csak ismerkedek. Nem volt túl sok baráom, és még kevesebb, akit a családnak bemutattam. De hátha itt, a Kárpátok övezte kis országban megtalálom az igazit.
 - Hát vendéglátás szak nem volt, ezért általános. A Bagolykő pedig azért, mert a Herzbergben nincs mestertanonc képzés, ezért idejöttem. Ismered Tüszőfűi Lilithet? Ő is ide jár. - Hátha össze tudnék futni rég látott barátnőmmel, jó lenne. Will teát kér, erre huncutul elmosolyodok, majd előszedem talárom zsebéből a pohárkámat és a termosz tetejét. Öntök mindkettőnknek, közben villám hasít át az égen. Ilyen viharban rég volt részem, mondjuk Olaszországban a melegtől jobban szenvedünk, mint az esőtől.
 Nyáron a legtöbb munkahelyen van siesta, amikor a nagy melegben mindenki otthon, vagy légkondis helyen tartózkodik. Ez az egyik kedvenc részem a napban, mert kis szusszanásnyi idő van, míg újra belevethetjük magunkat a teendők sűrűjébe. Sajnos itt nincs, ezért is öröm ez a vihar, kicsit felfrissülhet a levegő végre.