Kelemen Farkas
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Hátralép az úr, körül is néz, de nem tudom, hogy mi célból. Elszontyolodok egy pillanatra, lenézek, majd újra mosolyogva ránézek. Még mindig van időm átöltözni, főleg, hogy itt van a hátamon a hátizsákom, ami nem festékes. Megforgatom szemeimet, igen értem a testbeszédedet, bárki is vagy.
- Kedves uram, mielőtt kérdezne, maga is felelne a másik két kérdéseimre? Ki maga és miért van itt? - Kérdezem meg, miközben keresztbe teszem a karjaimat. A következő kérdésére csak sóhajtok egyet. Nem, nem vagyok tisztában. Persze, hogy tudom!
- Miért, maga azt hiszi, hogy így szándékozok megjelenni? Mert akkor téved. Tudja, a táskámban van váltásruha, uram. És higgye el, hamar meg fog szokni, sőt, lehet, hogy vissza fogja sírni azt az időt, amikor máshol volt - teszem hozzá egy mosoly kíséretében. Hiába, nem hagyhattam ki. Egyszer már szörnyülködött és ledöbbent miattam. Megvan, hogy mit fogok csinálni ebben a tanévben. Őrülten elvigyorodok, majd rendezem a vonásaimat. De azért a gonoszan felcsillanó szemem sok mindent elárulhatott neki így is szerintem. Mert ez az év szuper lesz. Összedörzsölöm a tenyereimet miközben rámosolygok.
- Tudja, uram. Sokszor vagyok festékes, amiatt mert a kutyám előszeretettel dönti el a festékes állványt - legyen erre is felkészülve, ha már itt van az úr, véleményem szerint. Remélhetőleg nem lesz semmilyen nagyobb változás az iskolarendszerében. Nem akarom, hogy az legyen, nagyon nem. Persze, ezt nem én döntöm el, de akkor is.

Meglepetten pillantott a szőke srácra, kiről nem akart tudomást venni és veszekedést generálni, csak a tollat akarta. Na de a saját nyelvén való beszéd lepte ám meg, és csak pislogott rá mikor magyarra váltott.
- El akartam lopni - szája szegletében vigyor bujkált, miközben ezt kimondta. Kerülte a magyart, hisz minek, ha az első pillanatban elárulja magát a szemközti? Hagyta, hogy vigyora kiszélesedjen és feljegyzett egy-két szót.
- Nincs esetleg nálad még egy? Elhagytam az enyémet... - mivel a téma még cseppet sem volt lezárva, folytatta, és reménykedett benne, hogy pozitív választ kap.
- Amúgy Annelie vagyok - mutatkozott be ahogy azt illik. Talán jobb lett volna eleve ezzel indítani, de amikor lenyúlta az íróeszközt, még nem gondolta, hogy eljutnak a bemutatkozásig. Nem szokott kezet nyújtani és barátkozni, csak ha érdekei úgy kívánják.

Seth (és bár nem fog tudni róla, de Igazgatóhelyettes úr)

Seth mellett üldögélt, még így utoljára együtt az Eridon asztalánál, és várta, hogy túl legyenek a beszédeken. Őt annyira nem zavarta, hogy a Rellon nyerte a pontversenyt, neki személy szerint tetszett a zöld dekoráció, de azért nem hangoztatta, mert nem akarta magára haragítani a háztársait. Ráadásul valamiért furcsa hangulat ült a termen, amit annak tudott be, hogy öt idegen is megjelent a színen. Már csak az volt hátra, hogy megjelenjen az igazgató végre és lezáruljon az este hivatalos része, de legnagyobb meglepetésére nem ez történt, hanem Merkovszky professzor úr kezdett beszélni hozzájuk. Meglepő volt a csend, ahogy hallgatta őt a diáksereg.
Jared jó megfigyelő volt, feltűnt neki az elharapott szó, és ez volt az első pont, ahol megrezzent a szemöldöke. Össze már csak akkor húzta őket, amikor a sajnálatos incidens szavak kerültek terítékre. Tekintete előbb végigsiklott a felügyelőkön, aztán megállapodott a tanáron és mintha csak unatkozna, a fél tenyerébe helyezte az állát, úgy könyökölt az asztalra, viszont az agya közben egyre csak járt. Szigorítások, új házirend, engedélyek... Tavaly pár napra ők is eltűntek, és még csak nem is keresték volna őket, ha Seth-nek nincs erre is előre egy biztonsági lépés a tarsolyában, az ügyük pedig később jó nagy port kavart. Seth egy bűnözővel ropta a végzős táncát. Ricsit megverték, az egyik alkalommal az iskola is azért költözött, mert valami gond volt a védelemmel, és most... hol is van az igazgató..?
A professzor valahol ott tarthatott, hogy "átnéznek mindent", mikor Sebby teljesen észrevétlenül varázslatba kezdett és megcélozta az elméjét. Csak szépen, óvatosan, mert ki tudja, hogy van-e védelem, és mert nem lenne jó, ha kiszúrnák mit csinál, pláne nem akkor, amikor itt vannak a felügyelők is és az egész iskola. Szerencsére azonban a férfinek a védelme történetesen nem is létezett, úgyhogy olyan könnyedén siklott Sebby a gondolatai közé, mint kés a vajban. Az első, amit észrevett, az a feszültség volt, és ennek a forrását kezdte keresni, remélve, hogy megleli a megoldást. Első körben azonban csak arra akadt rá, hogy a professzornak hamarosan gyermeke fog születni, ami elég lehetett volna ehhez az ideges érzéshez, ami sugárzott a gondolataiból, de aztán tovább siklott és ott volt még valami, valami amit nem mondott el, aggódás az iskola és a felügyelők miatt, és...
Itt találta oldalba egy könyök, amitől összerezzent és épp csak annyira volt érzekése, hogy észrevétlen távozzon a tanár elméjéből, mielőtt bajt okozna vagy valakinek feltűnne mi történt. Nem próbálkozott újra, egyszer is éppen elég volt kockáztatni, de annyit így is sikerült megtudnia, hogy valamit nem mondanak el nekik, valamit ami fontos, azonban sajnos arra nem jött rá, hogy mi lehet az, vagy mihez van köze.
Kellemetlen, mert így akár ő is a felügyelők szemeinek kereszttüzébe kerülhet, mint egy halálfaló gyereke.
Disaudiót szórt maguk köré, hogy ne hallják őket a többiek.
- Valami nincs rendben. Elhallgatnak előlünk valamit - suttogta Seth-nek, egy jelentőségteljes pillantást tűzve a szavak mellé. - Szólni kellene Ricsinek, hogy legyen óvatos - vándorolt el a tekintete a fiú irányába. - Nem biztos, hogy jót tesz neki a hírnevünk.

S. K.

Sebby és Kamilla (kicsit Gergő is)

Claire

Seth és Kamilla

Az, ahogy a lány megérkezett, erősen arra ingerli, hogy bokán rúgja, de Seth hamarabb szólalt meg, úgyhogy ő csak egy szúrós pillantással toldotta meg a dolgot. Na nem azért, mert nem látná szívesen Kamillát, hanem azért, mert ennél rellontalanabb húzást keresve sem találhatott volna, és éppen most hívta fel magára és sajnálatos módon rájuk is a figyelmet. Remek.
Nem is vonta őt bele a disaudióba, mert ha egyszer már miatta szakadt meg a legilimencia kapcsolat, mielőtt fontos dolgokat talált volna, akkor egye csak nyugodtan a kefét beszélgetés helyett.
- Az igazgatóhelyettes fél. Azt hiszem. De legalábbis nagyon erősen aggódik - ingatta meg lassan a fejét. - És van az a kellemetlen érzésem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.
Aztán Ricsi került szóba, ő pedig egyetértően bólintott. Tényleg nem lenne jó ha bármilyen indokkal is, de elővennék a srácot és ezt megsínylené az eddigiekben elért eredmény a szívterápián, csak a példának okáért.
- Kicsit zavar, hogy prefektusként nagyon szem előtt vagyok - töprengett el aztán hangosan, az egyik tál szélén bambulva a csillogásra. - De ha most hirtelen lemondanék az is éppen elég gyanús lenne - mondta ki a gondolatait, miközben a pillantása tovább vándorolt az étkészletre. - Szeretnék több információt, hogy kitalálhassam a megfelelő, logikus lépést. Nincs kedvem egész évben szőnyeget játszani és lapulni, hogy ne vegyenek észre. Már igencsak elég volt ebből.
Közben Kamilla újra megszólalt mellette, úgyhogy ideiglenesen feloldotta a varázslatot, hogy a lány hallja a válaszukat, Seth pedig olyan módon kérdezett tőle, hogy ha Sebby nem tudná, hogy mi történik, akkor bizony az ő hátán is végigfutna tőle a hideg. Így viszont csak odafordult a lányhoz és halk, de eléggé ideges hangol felelt.
- Ha a nevükre vagy kíváncsi akkor akár oda is trappolhatsz névjegykártyát cserélni velük, már úgyis mindegy mit csinálsz - bökte oda. - De a kérdésedet nem is igazán értem annak fényében, amit kint mondtál - tette még hozzá.

Magamban, hogy lássák itt vagyok
Öltözetem a dísztalár alatt

 Elkezdődött az új év tele új lehetőségekkel és kihívásokkal. Ezen jár az eszem, amikor besétálok a Nagyterembe és tekintetem körbevezetem az összegyűlt seregleten. Sok az új diák és az ismeretlen arc a helységben, de persze látok azért rengeteg ismerőst is,a mi bizakodással tölt el.
 Komótos léptekkel ballagok a tanári asztalhoz, miközben oda-odaköszönök az engem üdvözlőknek. Idén más lesz minden, testben és lélekben kivirultan tervezek belevágni az oktatásba és az életbe a Kastély falain belül és kívül is. Eleget sajnáltam magam ahhoz, hogy tudjam nincs semmi értelme.
 Leülök és csak figyelek, nem szólok egyelőre senkihez, hiszen magam érkeztem és ha nem akad aki kontaktust kíván felvenni velem, akkor is remekül elleszek. Végighallgatom a kötelező program részeit, majd szép csendesen visszatérek a lakrészembe és folytatom a könyvemet ott, ahol készülődés előtt abbahagytam. Ha pedig mégis lesz okom maradni, hát megteszem.  

Egyedül...aki csatlakozik, szóljon már róla

Az utóbbi két napot az apjával töltötte, nála aludt. Sikerült megenyhülnie, és kezdi elfogadni, hogy a családjuk bővül és nem elég, hogy a konyhában bármikor összefuthat a többi potyalakóval, majd kelhet kölyökbőgésre, és nem mondhatja azt, hogy köszi, de nem kérek a keresztszülőségből - hiszen rendes nővér lesz, nem csak a kezébe nyomják Laurát meg a fiúkat, hogy na akkor két órára vigyázz rájuk.
Ádámtól megtudott néhány apró információt arról, mi várja az évnyitón. Az, hogy a Rellon nyert, szinte teljesen semmis amellett, ami okozta azt a hangulatot, mely belengte az utolsó napon a házat. Hiába faggatta, pontosan mi lesz, hogy lesz, csak annyit tudott meg, hogy komolyabb ellenőrzésekre számíthatnak. Ő egyből tudta, hogy számára ebből nem sok jó sülhet ki, ezért vagy nagyon meghúzza magát és példamutató diákönkormányzat elnökként viselkedik, vagy amíg szigorítják a világukat, felhagy kétes szokásaival.
Az évnyitón házához, és magához hűen, csinosan jelent meg, talárja alatt zöld ruhát viselt. Szokásos helyére ült le, de előtte még el kellett onnan zavarnia egy gólyát, aki azt hitte, kényelmesen ellehet ott a vacsora végéig. Persze.
Egyenes háttal, lábait az asztal alatt keresztbe téve várta, hogy valami történjen. Tekintetével apját kereste, majd felmérte az ismeretlen arcokat. Nem kellett sok ahhoz, hogy rájöjjön, milyen módon vezetik be a szigorításokat. Gyomra kissé összeszorult, ahogy szemei is résnyire szűkültek.
- Húznátok vissza oda ahonnan jöttetek - mormolta az orra alatt svédül, épp olyan hangerővel, hogy azt ne hallja meg senki, akinek nem kéne.

Sebby és Kamilla

Seth és Kamilla

Seth-nek igaza volt, úgyhogy el is hallgatott és bár egy röpke pillanatra meglepődött a bátyja reakcióján, szinte rögtön kapcsolt és szégyellős mosolyra váltott, miközben megborzolták a haját, hogy csatlakozzon kicsit a színjátékhoz. Szinte már nem is volt szükség az írott figyelmeztetésre, mert a testvére reakciója elég egyértelmű üzenet volt számára, úgyhogy ő is inkább kinyúlt egy fasírtért és a tányérjára rakta, mintha lezárták volna a beszélgetést. A második sor szöveg pedig elindított a fejében egy apró kereket, ami lassan tervvé kezdte formálni a gondolatait, de kénytelen lesz később beszélni meg Seth-tel. Még szerencse, hogy ő már mestertanonc, így nem fog vonatkozni rá a szigorított házirend. Sose gondolta volna, hogy ennyire hamar jó hasznát veszi annak, hogy hamarabb tette le a vizsgáit.
Miután már Kamilla is hallotta őket, rövid beszélgetés zajlott. Jared biccentett egyet a bocsánatkérésre, mert hát ha elismeri, hogy hibázott, akkor oké, csak hogy annak fényében, hogy egy pillanat alatt kiszúrták őket a lány manővere miatt, jelen esetben nem tette boldoggá a jötte. Seth költő kérdésén viszont halkan felnevetett, mert ennél szebben nehezen lehetett volna megfogalmazni a problémát.
- Mindenesetre, örülök, hogy eljutott a füledig, amit odakint mondtam - villant Jared szeme a lányra, aki előzőleg már győzködte őt, hogy valahogy tegyenek az ellen, hogy ezek a felügyelők a nyakukon üljenek, de most legalább kérdezett. - Nem tudjuk mi történt és azt sem, hogy jogos-e az ittlétük. Részemről nem szállok velük szembe, amíg okot nem adnak rá, sőt. Gondolom ezt akartad megkérdezni igazából - mondta a lánynak, bár a mosoly az arcán most részéről is csak megjátszott volt, aztán felszúrta a villájára az előbb zsákmányolt ételt és felé kínálta, mintha csak eddig is a falatozásról beszélgettek volna. - Fasírtot?

évet nyitunk

Apját figyelte már egy rövid ideje mikor Noel megjelent mellette. Haragos pillantással nézett rá amiért ilyen szavakkal zavarta meg a koncentrációban. Ádám beszéde jobban érdekelte, egészen addig, amíg végig nem mérte úgy igazán a tegnapelőtti vacsorapartnerét.
- Felügyelők - adta meg a választ és egy kicsit közelebb csúszott hozzá. Felé eső mancsát a méregdrágának tűnő nadrágra, jobban mondva a combjára rakta. Olyan átlagos kapcsolatteremtési módszer volt ez nála, és valahogy nyugtatta is a tudat, hogy vele van.
- Ellenőrizni fognak, szigorítják a szabályokat, meg az elemhasználatot... - halk szavainak kimondása közepette megremegett a hangja. Nem is gondolt még bele, milyen lesz ez így.
Nem mondta ki, de érezte, hogy baj lesz. Túl sok szabályba és törvénybe ütközőt csinált már, és ha tényleg olyanok lesznek a szigorítások, mint ahogy azt elképzelte... Az apja valószínűleg okkal volt feszült. Mindenki érezte a hangján, nem csak ő, hogy most tényleg gáz van.
- De legalább megnyertük a pontversenyt - mosolyt erőltetett arcára, miközben a tagadhatatlanul is tökéletes kinézettel rendelkező exéről elemelte a tekintetét és végignézett a sárkánnyal díszített termen.

Artemisia Rubya

Zoé

És nem! Nem lőttem mellé! Hát el se hiszem! Hiphiphurrá! Magamban ujjongok, persze úgy, hogy kívülről ez egyáltalán ne látszódjon rajtam, hiszen mégsem akarok hülyét csinálni magamból. Az azért viszont jól esik és örömmel tölt el, hogy sikerült rájöjjek a válaszra magamtól, még ha az egy kis segítséget is igényelt. Én tipikusan az az ember vagyok, aki ha kap egy kis pozitív visszajelzést a tudásáról, annak nagyon tud örülni. Most már kicsit magabiztosabban helyezkedek el a székemen. Figyelem Zoé szavait és igyekszem mindent, jó mélyen az agyamba szívni, memorizálni, értelmezni. Közben néha bólogatok, jelezve számára, hogy most már értem. "Két királynőjük volt, míg az egyik hódított, addig a másik uralkodott." Igen, igen, már rémlik. Már akkor is csodálkoztam ezen a tényen, én ugyanis nem sok olyan kultúráról hallottam, hogy két király(nő) uralkodjon egyszerre. "A férfiakat hódításaik korán foglyul ejtették, majd mikor nem volt már rájuk szükségük, egyszerűen kivégezték őket. " Hát persze! Ezen az információn halványan, alig láthatóan elmosolyodom, hiszen ez sem mondható valami szokványos megmozdulásnak. Mintadiák módjára hallgatok és igyekszem minél többet megtartani a hallottakból.
- Azt hiszem ennyi - legalábbis ami az én tudásomat illeti. De Zoé maga mondta, hogy ennyi információ elegendő lesz a vizsgára, szóval nem aggódom. - Nem tudom, hogy olyan kérdésem lehetne-e, hogy a vizsgát hogyan képzeljem el? Mármint lesznek irányított kérdések, vagy magamtól kell egy kerek szöveget alkotni? - Egyáltalán írásbeli lesz vagy szóbeli? Talán mindkettő? Sajnos nem rémlik, hogy megbeszéltük volna, hogy konkrétan mire is számíthatunk a vizsgán, hogy hogyan is fog ez kinézni. De talán, most már menni fog. Legalábbis a Mítoszok és Legendák vizsga. Talán. Majd meglátjuk.

~ Erik ~
*Nagy nap ez a mai, egy sikeresen tanéven vagyok túl és remélem a következő is legalább ilyen jól fog sikerülni, így hát a mai évzáróra, évnyitóra nagy örömmel készülök. Igaz, kicsit feszül a helyzet mostanában és történt pár kellemetlenség, de ez az én kedvemet nem szegi most így a sikeres VAV után. Szinte egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy mégis mit vegyek fel, hogy csináljam meg a hajam, úgyhogy még ebédelni se mentem le. Azt hisze megérte, a végeredmény nem rossz, bár lehet kicsit sok az átlátszó rész a ruhámban.*
- Most itt kell hagyjalak*Mondom a cuki kis szőrcsomónak, akinek nemrég lettem a gazdája. Nagyon kis lelkes és úgy tűnik az elmúlt néhány napban ő is ugyanúgy megkedvelt engem, ahogy én őt. Mindenhová velem akar jönni és az esetek nagy részében magammal is viszem, mert kikönyörgi. Szóval most valahogy meg kell próbálnom kiszökni nélküle. Gyorsan fel is veszem a táskám és a cipőim, majd spurizok is kifele. Becsukom az ajtót, majd körbenézek magam körül.*
~ Szupi, nem szökött ki.~*Már indulok is le a lépcsőn, de amikor leérek az utolsó előtti fokra akkor valami mellém gurul.*
- Nyafiii, mondtam, hogy nem jöhetsz!*Szólok rá, kicsit erélyesebben, de ekkor előveszi a "nagy bociszemek, légyszi légyszi" nézését.*
- Na jó, de ugye nem csinálsz galibát?*Mégis mi rosszat tudna csinálni egy ilyen édibédi puffskein a tanévnyitón? Lassan becsúsztatom hát a táskámba és már indulok is, amikor meghallom, hogy a másik lépcsőn is jön le valaki kiöltözve. Hogy látta-e az előző kis jelenetet fogalmam sincs.*
- Szia Erik, gondolom az évnyitóra mész te is, ugye nem bánod ha veled tartok?*Legalább lenne egy kis társaságom lefelé menet. Ha beleegyezik akkor együtt sétálunk le egészen a nagyteremig, ha nem akkor "egyedül" folytatom az utam.*


Ruházat

Artemisia Rubya & Naizer Ruben Barnabás

Eddig tökre kevésnek tűnt elsőre a kastély meg a házuk közötti távolság neki, aztán hogy a múltkor azt a dobozt kellett végiglebegtetnie rajta, meg most kinyalva, egy picit magasabb sarkú cipőt is képes volt magára erőltetni, így már kevésbé tűnik annak. Mindezt csakis azért, hogy nőiesebb legyen az összhatás. Igen ám, de nem hogy nem szereti ezt a ruhadarabot, hanem egyenesen utálja. Ez az egyetlen ilyen pár cipője, maximum ilyenekre meg vizsgákra hajlandó felvenni, úgyhogy hiába három éves, pont úgy néz ki, mintha most vette volna elő először a cipős dobozból.  
Fog kérni egy lakosztályt a kastélyban.
Igen, az nagyon jó lesz.
Picit amúgy sem ártana már az önállóság, mert hiába vagy felnőtt dolgozó nő, azért ha otthon élsz az anyáddal, magyarázd el neki, hogy nem vagy már a kicsi lánya, pláne, hogy ha eleve egy zűrös múlt áll mögötted, ami miatt minden lépésedet figyeli, mert nem akarja, hogy elveszítsd az állást, amit szerzett neked. Meg akkor lenne legalább 15 perce, hogy nyugodtan heverésszen az ágyában reggel, ami azért nem kevés, hogy ha 8-tól van az első órája. Egyrészt megszokta az egyedüllétet, másrészt egyelőre úgy érzi, hogy még illene a családjával maradnia egy ideig ennyi év távollét után. Ezt majd eldönti, mindenesetre épp a kezdés előtt be sikerül libbennie a Nagyterem ajtaján, ahol már nagyon nagy a tömeg. Dísztalárja picit szétnyílt a nagy botladozásban a macskakövön, így azt útközben picit összébb húzza, hogy ne látszódjon a fekete dísztalár alatti padlizsán lila ruhájából sok, úgy szeretné, hogy épp a talár nyitott részeinél sejlődjön át. Amikor a tanári asztalhoz ér látja, hogy van három szabad hely az asztal szélén, illetve még egy hullámos hajú fiatalember mellett, így inkább azt célozza meg, ahol társaságban tudja eltölteni az estét, ha már unalmasnak ígérkezik az egész, elvégre hát évnyitó. Diákként sem szerette sosem, maximum csak a kajálást a végén, az mentette meg számára az estét. El sem nagyon tudja képzelni, hogy milyen lesz az este a tanárok társaságában. Valahogy egyelőre kívülálló csoportnak tűnik neki az egész bagázs, nem érzi magát közéjük valónak. Igazából sehová nem érzi magát valónak, a rezervátumba béna, a minisztériumi melót unta, tanárnak meg nem tanár. Mármint az, de csak papíron.
- Üdv, szabad ez a hely?
Kérdi egy zavart vigyorral az arcán a férfitól, miközben a környéken ülő tanároknak is biccent egyet. Némelyik ismerős számára a diákéveiből, egy-kettő még tanította is.
Csak vissza ne zavarják a diákok asztalához, mert az kínos lenne. Az anyja vajon mondta nekik, hogy ő jön a helyére?
Amennyiben szabadnak bizonyul az ülőalkalmatosság, úgy gyorsan kényelembe helyezi magát. Megdöbbenve hallgatja a felügyelők érkezését. Ez kínos lesz, hogy ha a tanárok múltját is ellenőrzik, elvégre az övé nem makulátlan, legalábbis a szakmai tényezőket illetően. Az ellenőrzés tényére annyira feszült lesz, hogy egyelőre üres poharával kezd játszani. Reméli, az apját nem fogják elővenni megint miatta, így is eleget cikizték már a hibbant lánya miatt.
Merengéséből a mellette ülő férfi hangja zökkenti ki, mutatóujjával a poharát birizgálva pillant a látszólag új kollégára. Ő már hallott ezt-azt a kastélyról, de azok már régebben voltak, ezért nem érti, hogy miért pont most kell ez az egész hercehurca. Ha ezt otthon elmeséli.
- Pár éve felgyújtották a kastélyt azt hiszem.
Suttogja alig hallhatóan a férfinak. Más incidensről nem hallott, hacsak nem a kastélyban tartózkodó vérfarkasokat, vámpírokat meg elemi mágusokat akarják ellenőrizni. Maximum ők lehetnek itt veszélyforrás, de ahogy hallja az ilyen diákokra fokozottan figyelnek.

Noel és Anne
ruha

meg a Zsóka
évet nyitunk

Nem mondhatni, hogy megnyugodott Noel közelségétől, de kevésbé forrt a dühtől így, hogy kapaszkodhatott belé és arca az arcához ért. Valamiért elhitte neki, hogy majd megoldják. Persze elsőre mindig a legrosszabb jut az ember eszébe...végül is, embert még csak majdnem ölt, azok pedig hallgatnak, mint a sír.
- Tartsd a szavad - halvány félmosolyra húzódott szája, és áldotta a hosszú ujjú talárt amiért eltakarja libabőrösödését, melyet Noel érintése okozott.
A kislány hangjára ő előbb felnézett, szemöldöke felszaladt és mintha sárvérűre nézne egy tiszta vért követelő, olyan pillantást mért a kicsire. Ugyanezzel a nézéssel pillantott vissza a partnerére, és megfogta a karját, hogy jelezze, jelenetet nem kellene rendezni. Szavainak súlya volt, egy Ombozi - legalábbis ez az Ombozi - aztán nem tartozik senkinek, ezt Anne tudja. Úgy látszik, a kékben pompázó kislány nincs tisztában vele, ahogy valószínáleg kilétével sem.
- Addig sétálj vissza a házad asztalához, míg nem lesz a bőröd színe is kékbe hajazó - súgta oda neki a szokásos rideg, fegyelmező hangnemében. Nem ugrott, még csak nem is fenyegette meg, inkább tanácsot adott.
- Szia - jobbjával lágy hessegető mozdulatot tett meg Zsóka felé, és fintorogva nézte.