Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem tartom magamat igazán tanárnak, legalábbis olyan igazi, keménykezű tanár nem vagyok. Soha nem tanítok, inkább mesélek, és nem veszem a szívemre ha valakinek elkalandozik a figyelme, vagy fecseg az óra alatt. Bár ez az elején nagyon zavart, a végére rájöttem, hogy ezzel a delikvens saját magáról alakít ki egy véleményt. Én igyekeztem nem unalmas lenni, nem követelőztem és nem támasztottam teljesíthetetlen követelményeket. Szerettem volna, ha felkeltem a diákok érdeklődését, hogy ne unottan és kedvetlenül jöjjenek be órára. Ahogy elnéztem a hozzám járó diákokat, ez nagyjából sikerült is. Persze, minden évfolyamban volt egy-két fekete bárány, de hát, nem lehet mindenkinek élvezet a tanóra.
Így, mikor Rella megemlíti, hogy nem nem tudja felidézni az órai anyagot, egyáltalán nem haragszom rá. Csak mosolygok és elhúzva a kopott könyvet, kinyitom egy képnél, ami egy lovon harcoló amazont ábrázol.
- Tudod, én mindig próbáltam úgy tanulni, hogy egy dolgot kötöttem egy másikhoz. Soha nem magoltam, inkább próbáltam megérteni, ha pedig nem sikerült, akkor beleképzelni magamat.
Leheletnyi szünetet tartottam, nem akartam kioktatónak tűnni így mosolyogtam közben és a lehető legkedvesebb hangon beszéltem hozzá.
- Képzelj el egy zárt közösséget, mondjuk egy vízesés mellett. Az amazonok zárt közösségben éltek. Nézd meg a képet, mit látsz rajta?
Lepillantok a képre. Élethűen ábrázolja harcoló amazont. Ott az íj, a hosszú haj, ami nőiességet kölcsönöz neki és tökéletesen látszik a megcsonkított test is. A kép nagyon beszédes, remélem, és tudom is, hogy ez segítségül tud szolgálni ahhoz, hogy a történetet köré tudjuk építeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Unatkoztam. Az utóbbi időben pedig ha ilyen galádság történt velem, már nem tudtam lefoglalni magamat egy beszélgetős délutánnal, sem pedig gumicukorral. Na jó, igazából megettem egy nagy zacskóval, biztos ez lehet az oka annak, hogy délutánra túlpörögtem. De elegem lett már a tanulásból, uncsi volt és kellett valami, ami nem csak a vércukorszintet, hanem az adrenalint is röpteti. Ilyenkor gyakran Lucához fordultam segítségül, ő azonban valamilyen buta okból a fejébe vette, hogy tanulni fog, pedig szinte már mindenből levizsgázott, tudom, mert Vince mondta nekem. Valószínűleg ez csak egy olcsó kifogás volt azért, hogy kettesben lehessenek, de akkor is rosszul esett. Az utóbbi időben ki nem állhattam a romantikus szerelmes párokat és bármerre mentem, csak olyanokat láttam. Fúj. De volt egy hely, ahol nem igazán lehetett romantikázni. Egy hely, ahol észrevétlenül lehet egy kis balhét csinálni, nem nagyot, csak épp annyit, hogy a lebukás veszélyétől fentebb szökjön az adrenalin. Egyedül nem volt annyira érdekes, úgyhogy amint a terv megszületett a fejemben abban a pillanatban lerohantam a klubhelyiségbe megfelelő alanyt találni a rosszalkodáshoz. Azonban, vizsgaidőszak lévén alig volt ott valaki, már kezdtem volna feladni, amikor megláttam egy ismerős arcot. Ábel. Igaz, hogy még csak elsős volt és nem volt az a kifejezetten rossz gyerek, úgy voltam vele, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. A kezdetekben én is féltem a lebukástól, meg a büntetőmunkától de remek tanárom volt.
  - Szia Ábel. Eljössz velem könyvtárba?
Nem vártam meg a választ, megfogtam a kezét és felrántottam a fotelből, majd gyors léptekkel száguldottam vele, mint a kisvasút az erdei ösvényen, csak rajtunk nem ültek kiránduló gyerekek.
  - Van ott sok-sok-sok-sok-sok könyv. Érted?
Magyaráztam félig hátra, miközben még mindig húztam magammal. Igazából gőzöm nincs hova siettünk, talán az izgalom siettetett. Amint beléptünk rögtön megtorpantam az ajtóban és számba vettem a jelenlévőket. Sokan voltak, de délután révén már elég sokan feladták. Intettem egyet Tilda néninek, majd kézen fogtam a bajtársamat és bevezettem az egyik hosszú sorba.
  - Hogy mit csinálunk? Rosszalkodni fogunk.
Gonoszul felkuncogtam és mint egy rossz manó dörzsöltem össze a tenyeremet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Azért, mert unatkozom.
Válaszoltam, és lezseren megvontam a vállamat, tisztára, mint egy nagylány. Pedig valójában elég bizonytalan voltam, már ami a rosszalkodást illeti. Bűntudatom volt, mert a szüleim nem erre tanítottak, viszont az izgalom már nagyon hiányzott és ez a kettős érzés tombolt bennem, egészen addig amíg meg nem találtam a Bájitaltan könyvet, amiből korábban tanultam. Nagyon nem szerettem ezt a tantárgyat, mert olyan volt, mintha valami altatódalt énekelne, rögtön lecsukódott tőle a szemem, szóval száraz volt és uncsi. Először ezen állok bosszút, az már szent.
  - Nem, nem. Tilda észre sem fog minket venni, folyton csak olvass. Úgyhogy válassz egy tankönyvet, lehetőleg olyan tárgyból amit nagyon nem szeretsz.
Biztattam, legalábbis próbáltam és ezzel saját magamat is igyekeztem meggyőzni arról, hogy ez annyira nem rossz dolog, inkább huncut dolog és ha valaki rájön a turpisságra, könnyű szerrel helyre tudja hozni a dolgot, még nem is kell magát annyira megerőltetnie.
  - Ha megvan a választott könyv, akkor gyere ahhoz a hátsó asztalhoz. Hozhatsz többet is.
A szemem izgatottan csillogott. Levettem még két másik példányt a Bájitaltan tankönyvből, meg egyet Sötét Varázslatok Kivédéséből és elindultam az asztal felé, reménykedve abban, hogy Ábel elég bátor lesz és ő is választ pár könyvet, amit kidekorálhatunk. Amint odaértem az asztalhoz leraktam a könyveket és előszedtem a zsebemből a színes, csillogós, illatos tollaimat. Volt minden színű, sőt, még néhány meg is volt bűvölve, hogy változtassa a színét, vagy világítson a sötétben. Felcsaptam a könyvet az első oldalon és a nyelvemet kinyújtva kezdem el belefirkálni a könyvbe, lehetőleg úgy, hogy olvashatatlan legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kék szemek villannak meg a Rellon hosszú asztala alatt. Hálistennek csak akkor láthatod meg ezt a csodát, ha nagyon szemfüles vagy, mert a tulajdonos behúzódott egészen az asztal közepéhez, hogy minél kevésbé látszódjon. Pont annál a helynél kuporog, ahova Annelie ülni szokott általában. Már csak azt kell megvárnia, hogy a lány befusson és ő akcióba lendülhessen.
Az az igazság, hogy lassan 2 hete tanulmányozza a Rellonos lány napirendjét és ezt a reggeli időpontot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy lekapcsolja Anne-t. Egyedül jön, vagy van vele valaki, Renée-nek teljesen mindegy lesz, ő akkor is meg fogja csinálni, amit a fejébe vett. Csak türelmesen ki kell várnia, hogy megérkezzen. Bár ez pont nem az erőssége, legszívesebben már a pincénél rávetette volna magát, de inkább mégis ezt a lesből támadást választotta.
Végre lábak jelennek meg a széknél, ismerős cipők és lábak, így aztán Renée előre nyújtja a kezét és ráfog Annelie bokájára.
- Segííííts!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Na hát akkor most megtanulod pajti! Igaz, nem biztatom hangosan, de csak azért, mert a könyvtárban csöndben kell lenni. Egyébként sincs kedvem lebukni, meg ágytálat sikálni gyerekfogkefével a gyengélkedőn, szóval inkább csöndben maradtam. Csöndes voltam, de nagyon hatékony! Rajzoltam szíveket, meg virágokat, napocskát, beleírtam, hogy mennyire uncsi, majd mint aki jól végezte a dolgát lapoztam, és folytattam a munkát. Annyira de annyira dolgoztam, hogy még a nyelvemet is kidugtam. A koncentráció jele! Ez azt jelenti, hogy szívem lelkem belepakolom a rosszalkodásba.
  - Húúú, mennyi mindent utálsz.
Szinte csillogott a szeme, amikor Ábel lerakta az asztalra a mindenséget. Úgy látszik, neki is tele van a csinos hócipője a vizsgaidőszakkal. Hát nekem is! Úgyhogy, most szegény könyveken fogjuk megtorolni a sérelmeinket.
  - Nincsen, de van csillogós fekete, és azt hiszem, ez illatos is.
Lehúzom a kupakját, az orromhoz tartom a tollat, kicsit össze is feketézem vele, de nem számít. Jólesően szippantás és elégedett bólintás következik.
  - Igen, ennek füst szaga van, úgyhogy használd csak. Azt hiszik majd, hogy megégett a könyv!
Becsuktam a késznek titulált kötete, majd elvettem egyet Ábeltől, gondolván, nem fog megharagudni, ha segítek neki egy picikét. És felütve egy véletlenszerű oldalon, hatalmas ikszet kezdtem el rajzolni pirossal. Rögtön megcsapott az eperillat, ahh, imádom a színes tollakat.
  - Jűűűűűpííí, gumicukor!
Hát, ami azt illeti nem szoktam magamat sokáig kéreti, főleg, ha gumicukorról van szó. Mert imáááádom! De nagyon. Szóval nem esem akkor sem kétségbe ha máséba kell belemarkolni. Anyukám szerint azért vagyok ilyen izgága, mert olyan sokat eszem belőle. De hát gyerek vagyok! Vagyis, már annyira nem. De szeretem az édességet, a lehető legegyszerűbb formában.
  - Hoopácsek!
Követem a tekintetemmel a szétgurult szemeket. Továbbra sem esem kétségbe, hangos szenvedéssel tolom hátra a székemet, majd lepattanok az asztal alá és elkezdem felkapdosni a leesett cukrokat a földről, be egyenesem a számba. Öt másodperces szabály! Szóval ez egyáltalán nem undorító.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A leányzó napja egyre érdekesebb fordulatokat hozott. Eredetileg úgy volt, hogy Emily csak "pár" könyvért jön, majd szalad is tovább, - viszont mindez megdőlni látszott.
Találkozott egy férfivel, majd leborította az addigra már a karjaiban összegyűlt könyvkupacát. Minden egyes darabot sok sikerrel a földre juttatott. Ezt követve leguggolt, majd elkezdte összeszedni azokat. Eközben érezte, hogy a közelében lévő úr őt figyeli, - erről azonban csak akkor nyert bizonyságot, amikor újra felcsendült az illető hangja.
- Igen, valóban aranyos állat. És... köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed.
Mindezt a földnek, és persze az azon leledző maradék irományoknak mondta; nem nézett a férfire. Megeresztett egy mosolyt is később, de ezt nem biztos, hogy észrevette a beszélgetőpartnere. Kékségünk pontosan tudta, hogy az úr nem akar tőle semmi különöset, csak pusztán szókimondó. Bárcsak több ilyen ember lenne ezen a világon!
Amint az utolsó lapköteget is felemelte a talapzatról, óvatosan felállt, és a másik fél felé fordult. Sikerült elkapnia a pillanatot, amikor a szürke-fehér háziállata megengedte a férfinek, hogy megsimogassa. Ezen először meglepődött, majd elmosolyodott. Aki a tapsifüleseket szereti, az rossz lélek nem lehet, - és akit a nyulak kedvelnek, az meg pláne.
- Rá nem lehet figyelni... még ha akarnám sem menne. És... Azt a könyvet még nem ismerem...
Ezt követve elmosolyodott, de csak halványan, - majd az immáron megint a kezeiben leledző halmára tekintett. Pillanatokon keresztül bámulta, majd megszólalt.
- Hát... Mikor mit szoktam olvasni. Elég vegyes az ízlésem könyvek terén. Most a kedvenc írómtól szeretnék olvasni valami szösszenetet. Tőle most kivételesen csak egy könyv van nálam, a többi a tanuláshoz kell.
Emily szavai végeztével tekintetét a földre költöztette, majd kisvártatva megkereste vele Luceyt, aki ekkor éppenséggel az idegen lábainál szobrozott. Biccentett neki egyet a fejével, majd megint a férfire nézett. A nyúl azonnal vette a lapot, és átgaloppozott a lány patáihoz.
- Hát... azt hiszem mindent megtaláltam, amit akartam. Ha meg véletlenül nem, akkor később visszaszaladok. Örültem a találkozásunknak.
A kisasszony nem a búcsúzkodás híve, ezért amint befejezte a mondandóját, elmosolyodott, sarkon fordult, majd szépen elsétált. A jószág még kicsit kérette magát, de a legvégén úgy döntött, hogy követi gazdáját.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zsibongás, új arcok, nevetés vagy éppen bosszankodás tölti be a Nagyterem előtti folyosót. Elérkezett a 20. tanév búcsúja és az újabb kezdete. Idén a hagyományoktól eltérően igazgatóhelyettesünk fogja megtartani a beszédet és tájékoztat minket mindenről, ugyanis Portnipper professzor távol van jelen pillanatban. Ezen az apropón kívül még készülhetnek a diákok nagy szavakra, valamiért olyan feszült a légkör, jobban is talán, mint kéne. Azonban, a rellonosok számára leginkább, sokkal kellemesebb a látvány. Újnak hat, bár a szfinxek biztos ránk cáfolnának, a zöld-ezüst díszítés. Teríték, asztalok, dekoráció és minden a sárkányokat hirdeti, címerük lebeg középen hatalmas mivoltában.
A megérkezés, lepakolás és beosztási ceremónia után mindenkire vár a megterített asztal és a szolgálatban álló manók. Több fogásos finom vacsora, hírek és élmények várnak itt mindenkire. Nyakunkon a 21. tanév, ideje lesz mindenkinek elcsípni a kezdését és méltón zárni a régit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Tüszőfűi Lilith
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Még van pár órája az egész nagy ünnepség előtt. Nem sok kedve van talpig díszben ott feszíteni, de amit muszáj, azt muszáj. Sajnos. Pillanatnyilag sokkal jobban érdekli például ez az egész iskola, a kastély, a diákok. Legszívesebben már most belevetné magát a munkába, hogy minél előbb akadjon valami érdemlegesre, ez azonban még várat magára. Nem hagyják kibontakozni holmi puccos ünnepély címén. Pedig még csak nem is munkamániás igazából, ennyire nem. A hátralévő pár órát legalább kihasználhatja arra, hogy körülnézzen ebben az intézményben, aminek hála a jó égnek, soha nem volt diákja. Megkönnyebbülten fel is sóhajt a gondolatra, hogy valami hihetetlen sorsfordulatnak köszönhetően éppen megúszta, hogy itt kelljen eltöltenie életének legalább öt, ha nem hét évét. Ez a vélemény természetesen nem akadályozza abban, hogy érdeklődve nézzen meg mégis minden egyes festményt a falon, minden egyes ajtót, valahol mélyen abban a reményben, hogy sikerül találnia valami kivetnivalót valahol. Bárhol. Vagy legalább egy szabályszegő diákot, hiszen az állítólag itt úgyis akad bőven. Neki aztán igazán megfelel bármi, ami nem teljesen felel meg a szabályzatban leírtaknak. A folyosóra befordulva végül megtorpan. Mi a szösz? Egy kanapé? Iskola ez, vagy könnyed teadélutánok helyszíne? Mindjárt megjelenik netán az Őrült Kalapos is és megkínálja egy teával, mert nincsen születésnapja? Szemöldökét felvonva indul el lassú léptekkel tovább a folyosón, hogy alaposabban is megnézze a bútordarabot, aminek szerinte itt igazán nincs semmi helye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A rellon asztalánál ül, a hátsó soroknál, hogy onnan jól beláthassa a háztársait - és ugyanúgy ráláthasson más asztalokra is, ha netán valami rendbontás történne a ceremónia közben. Egyébiránt viszont most nincs túlzottan rendfenntartó-üzemmódban, maga előtt egy étellel megpakolt tányérral és egy rostos gyümölcslével várakozik. Végigköveti a beosztási ceremóniát is, néha vált egy-egy szót a háztársaival, Iannel egy kicsit többet is. Épp csak vissza tudott érni a minisztériumi gyakorlatáról egy egész napi lélekölő adminisztrációs munka után, így leginkább most pihenni, illetve aludni lenne kezdve. Ettől függetlenül az ilyen eseményeket nem illik kihagyni. Viszont ha még illene sem lenne célszerű, bár szerencsére Vasváry nem túl véreskezű abban a tekintetben, hogy a prefektusai tényleg részt vesznek-e minden kötelező iskolai programon a megfelelő minőségben. Valahol a tömegben látja Michelle-t is, ha Mihael itt van, őt még nem szúrta ki a nagyteremben gyülekező, mozgó, zsibongó sokaságban.
Az a tény, hogy a terem a házuk színeiben pompázik, természetesen eltelíti valami enyhe elégedettséggel, de olyan hihetetlenül kirobbanó diadalérzetet nem vált ki a pontverseny megnyerése. Ez mondjuk annyira nem meglepő. Ez az izgalom inkább az alapképzéses diákok kiváltsága, mestertanoncként valahogy ennek a jelentősége már fokozatosan elkopik, ahogy az ember egyre inkább arra koncentrál, mit kezd majd az iskolán kívül, az életben. Kényelmesen az asztallapra könyökölve vár tehát, és figyelget a terem végén, a pódiumon elhelyezett tanári asztalok irányába, ahol jó néhány új arcot felfedez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Türelmesen várok. Tudom, hogy tudja. Mindössze csak egy kis támogatásra, biztatásra van szüksége. Az én tárgyam koránt sem olyan nehéz, mint mondjuk a Sötét Varázslatok Kivédése, vagy a Bájitaltan. Inkább mesének, könnyebbségnek mondanám. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyik-másik diák nem izzad meg vizsga közben, vagy épp nem unja magát halálra, de hát nem vagyunk egyformák.
- Igen...
Bólintok, várom a további információkat, tudom, hogy van. Lepillantok a képre, majd vissza Rella arcára. A halvány mosoly ott játszik az ajkaimon, időm, mint a tenger, ha kell szívesen elüldögélek itt akár estig is, de a helyzet az, hogy Rellára nem kell sokat várni, hamarosan megérkezik a várva várt válasz és ami azt illeti, tökéletes.
- Pontosan. Két királynőjük volt, míg az egyik hódított, addig a másik uralkodott. A férfiakat hódításaik korán foglyul ejtették, majd mikor nem volt már rájuk szükségük, egyszerűen kivégezték őket.
Nem is értem, hogy tudtak meglenni férfiak nélkül, én elképzelhetetlennek tartom azt, hogy a magam ura legyek, de hát, nem vagyunk egyformák, tiszteltem az amazonokat a bátorságukért és a függetlenségükért.
- Ott voltam a Trójai háborúban, sőt, Héraklész egyik próbája a tizenkettőből is hozzájuk kapcsolódott. Ennyit már bőven elég, ha tudsz róluk. De ha eszedbe jut még valami, mondhatod.
Ha már ennyit tud, az éppen elég tudásnak számít, többet nem is várok el. Nem szeretném ha a diákok magolnának, azt szeretném ha értenék és élvezetből kutatnának a mítoszok után, ahogy én is tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A teremben még nagy a zsibongás és a hangzavar, amikor belépek, bár nem akkora, mint szokott lenni. Sok a teremben az olyan ember, akit a diákok nem ismernek, és nem tűnnek tanároknak. Ahogy hallottam, a pletyka már el is indult róluk, és amíg biztosat nem tudnak, a diákok feszülten viselkednek. Ez nem a megszokott évnyitói hangulat, inkább a nyári vihar előtti vibrálós, fullasztó nyomás érződik. Bár lehet, csak beleképzelem.
A beosztás alatt végig érzem a rám szegeződő tekintetek súlyát is. Most mindenki tőlem várja a csodát, de hát mit tehetnék én? Igyekszem nyugodt maradni, és amikor eljön az idő felegyenesedem Portnipper professzor székéről, és lemosolygok a diákokra. Ha engem is idegesnek és feszültnek látnak, ők sem fognak megnyugodni. Most egy felelős felnőttre van szükségük, aki biztosítja őket arról, hogy minden rendben van, és rendben is lesz. Azt a gondot most tegyük félre, hogy a felelős felnőtt általában nem én szoktam lenni. Amúgy sem egyszerű a dolgom, mert most hazudnom kell - hiszen ötletem sincs, hogyan lesz, mégis ki kell jelentenem, hogy minden a legnagyobb rendben van, ha nem akarom mindenkire a frászt hozni, pedig aztán... - , de ugyanakkor biztos pontnak is kell lennem. Olyasvalakinek, akihez továbbra is nyugodtan jöhetnek a diákok a problémáikkal. Valakinek, akinek hisznek.
- Üdvözlök mindenkit újra a kastélyban! - kezdem meg a beszédemet. Nem kell mágiát használnom, mert mire nekikészülődök, mindenki elhallgat. A terem akusztikája tökéletes, nem kell üvöltenem, mégis mindenki meghallja, amit mondok. Sajnálatomra jó néhány füllel több van most a teremben, mint az kényelmes lenne. - Hatalmas az örömöm amiatt, hogy idén én köszönthetlek itt titeket. Már bizonyára mindannyian éhesek és fáradtak vagytok a hosszú vonatút miatt, de kötelességem felvilágosítani benneteket néhány ro... hírről, és persze méltón le is kell zárnunk a tavalyi évet.
Megköszörülöm a torkom. Az előbb majdnem rossz hírnek bélyegeztem a felügyelőket. Nem mintha nem lennének azok, de már így is sokkal jobban élvezem a "szeretetüket" és teljes figyelmüket, mint amennyire ez valóban élvezetes lenne. Pedig még csak most jöttek... Mi lesz még itt?
- Iskolánkban az elmúlt időben történt néhány sajnálatos incidens.
Felrémlik előttem Noel ügye, Ash kiakadása, és ezek után a saját felfüggesztésem is, ugyanakkor vérfarkastámadás is előfordult nem egy az iskola környékén. És akkor még nem is gondolok bele abba a rengeteg szülői panaszlevélbe, amivel egyébként a hideg éjszakákon fűteni szoktam az igazgatói szobát, amikor sem Berci, sem Rabbot nem oda figyel. Na, jó, párat papírrepülőként szoktam röptetni a helyiségben. De nem az összessel teszem ezt! De hát a legtöbben ugyanaz van. Például, hogy szegény aranykanálhoz és töltött libamájhoz szokott gyermeke itt kénytelen fémkanállal enni az egyszerű sült libamájat. Megszakad a szívem rögtön. A balesetek meg... Hát szoktak lenni. De ez egy iskola, varázslóknak és boszorkányoknak, mégis mit várnak?
- Néhányan úgy gondolják, hogy ellenőrizni kellene, betartunk-e minden biztonsági előírást - utalok finoman a panaszlevelekre, melyek a minisztérium figyelmeztetése alapján, valószínűleg valami ilyesmit tartalmazhattak, és amelyek egy részét már eleve a felsőbb szervekhez küldték, valószínűleg azért, mert tőlünk nem igazán kaptak választ ezekre. Nem is értem, miért... - A minisztérium egyetért velük. Szerintük az iskola mostanában túl sokat enged meg magának, túl sok jelentést és levelet kaptak rólunk, rólatok és a környékről, ezért iskolánk az elkövetkezendő időszakban vendégül lát néhány felügyelőt. Az ő dolguk, hogy ellenőrizzék, vajon minden a legnagyobb rendben folyik-e. Nézni fogják a késéseket, a rendbontásokat, a kilógásokat. A napokban kifüggesztésre kerül az új házirend, amit mindenkinek kötelező betartani. Az iskolából kimenni, illetve bejönni csak a felügyelők által kiadott engedélyekkel lehet. Akinek volt korábban igazgatói engedélye, annak is kell újat szereznie a felügyelőktől.
Úgy teszek, mintha nem hallanám meg a diákok méltatlankodó megjegyzéseit, és pár pillanat múlva folytatom az információk átadását.
- Ami eddig szabály volt, az most fokozottan az. A felügyelők büntethetnek, de ha nem adtok rá nekik okot, akkor nem lesz ilyen probléma. Átnéznek mindent, és ennek köszönhetően majd a szüleitek is megnyugodhatnak, hogy még mindig a Bagolykő Mágustanoda az ország egyik legnívósabb intézménye. Ne hátráltassátok a minisztériumi felügyelők munkáját, és akkor nem lesz túl kellemetlen egyikünknek sem ez az időszak! ~És hamarabb szabadulhatunk tőlük.~ Persze ezt csak gondolatban teszem hozzá.
Szememmel megkeresem a teremben a felügyelőket. Nincs nehéz dolgom, egyértelműen nem illenek bele a hely atmoszférájába. Nem is a kinézetük, inkább magatartásuk, gesztusaik, testhelyzetük árulkodik elsősorban a kívülállóságról.
- Iskolánk állandó vendége lesz bizonytalan ideig Szalai Fédra Anna, Kelemen Farkas, Kőhalmi Felicián, Vögel Ferdinánd és Feigler D. Gabriel.
Karommal az említettek felé intek, majd elhallgatok. Mostantól nagyrészt jobb hírek következnek, amik talán elfelejtetik egy kis időre azt, amit az előbb kénytelen voltam közölni velük. De nem lesz kellemes időszak ez az iskolának, ebben már most biztos vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hosszú ujjait könyvek gerincén húzva végig rúnákat keres, a szemének kedves írásjelek azonban másfél polc átnézése után sem kívánnak felbukkanni. Sóhajjal nyugtázza, hogy újabb latin betűs kötetbe botlik. Megáll azért és fejét kissé oldalra döntve igyekszik elolvasni, mi is áll a sötétkék borítón szürke betűkkel. Kissé szokatlanul csengnek ajkán az elsuttogott szavak, elsőre nem is érti őket teljesen. Másodjára újraolvasva sikerül csak rájönni, hogy pusztán magyar könyvvel van dolga, és ajkait lebiggyesztve kissé veszi tudomásul, hogy a Mágikus tevékenység lenyomozása címet viselő alkotás nem lesz a mai olvasmánya. Át is sétál a szomszédos polcig, közben pedig futólag az asztal felé pillant hosszú tincsei mögül, hogy ott van-e még a pergamenköteg és a díszes fekete toll, amit magával hozott. Különleges ajándék volt, még anyjától kapta, amikor befejezte a tanulmányait. Nem önműködő, még csak a tintatartaléka sem végtelen, láthatatlanul sem ír, vagy nincs aranyból a hegye, bár egyetlen aranyszínű csík végighúzódik hegyétől a csúcsáig, legfőképpen azonban mégis érzelmi értékes van. Sajnálná, ha nélküle maradna, az új hellyel szemben pedig még bizalmatlan kissé. A polc felé visszafordulva ezen is módszeresen halad végig, minden egyes könyvet végignézve. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében a harmadik könyvnél, amikor ráébred, hogy az ereklyékről szól. A negyedik könyvet aztán le is veszi, körbeforgatja, majd elmosolyodik és lassú, nyugodt, de ruganyos léptekkel sétál el az asztalig. Olyan csendben mozog, hogy nem is hallani, aztán még a széknek is óvatosan nyúl a támlája alá, hangtalanul emeli meg, hogy helye legyen, majd helyet foglal. Leteszi a könyvet, felnyitja a borítót, óvatosan forgat a tartalomjegyzékhez, mintha attól tartana, hogy a könyv feljajdul, ha hevesebben lapozza fel, aztán a sorokat ujja hegyével követve megállapodik egy számára érdekes fejezetnél. Mágikus hírében álló koronaékszerek. A jelzett oldalnál nyitja ki a könyvet, és egy pergamendarabot lehajt, keze ügyébe helyezi a tollat, és az asztalra könyökölve nekilát olvasni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Tüszőfűi Lilith
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Már éppen eléri az említett bútordarabot némileg elégedetten, tekintve, hogy az már az elhelyezésével is sikeresen kivívta a nemtetszését. Ez nem vénlányok délutáni hímzőkörének rendelt hely, még ha kastélyról is van szó. Ez egy oktatási intézmény, hát tessék ahhoz igazodni a berendezéssel is. Legjobb esetben is egy klubhelyiségben volna a helye. Nem mintha olyan fontos lenne, de ha már kénytelen ezzel beérni szabálytalanság címszó alatt e percben, hát megnézi közelebbről is. Amikor éppen elég közel ér az említett bútorhoz, hogy aztán zsebre dugott kézzel megálljon előtte, súlyát bal lábára helyezve, kissé oldalra döntött fejjel szemlélni elmélyülten a kanapát, megtörténik a katasztrófa. Ideje sincs kellőképpen elmerülni a furcsa jelenségben, mert egy még furcsább elvonja a figyelmét. Tesz is egy lépést hátrébb, hogy elkerüljön mindenféle fizikai kontaktust a két lábon járó katasztrófával. Körül is néz hirtelen, hogy vajon rossz helyen lenne? Ugyan nem az Őrült Kalapos az illető, de nem áll messze tőle. Mezítlábas, festéktől bűzlő teremtménnyel áll szemben, akiről az a gyanúja, hogy még meg sem száradt teljesen a ki tudja mi módon rákerülő festék. Ez itt a zárt osztály? Kevésen múlik, hogy nem kiált ápolóért, főleg, miután a két lábon járó szín- és illatkomplexum bemutatkozik és azt kérdezi, megölelheti-e. Nem. Szörnyülködve tesz még egy lépést hátra, megrázva a fejét.
- Semmi esetre sem ölelhet meg - közli a biztonság kedvéért, mert nem biztos benne, hogy a vele szemben álló valaki érti a testbeszédet. Az sem kizárt, hogy a szavak értelmét felfogja, de azért ő még próbálkozik.
- Kedves kisasszony, önnek nem a tanévnyitóra kellene készülnie? - érdeklődik aztán, amint sikerült rendezni vonásait.
- Tisztában van vele, hogy egyáltalán nem kellene itt tartózkodnia ilyen állapotban? - kérdezi meg, bár nem biztos benne, hogy a lány egyáltalán tudatában van annak, hogy ez egy iskola. Ő maga is kételkedik e pillalantban abban, hogy ez tényleg egy iskola.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A walesi uralkodók koronája II. Llewelyn cilmeri vereségét követően I. Edwárd királyhoz került. A zöld drágakövekkel ékesített egyszerű, vörösesen csillogó, feltehetőleg... Majdhogynem elégedett félmosolyra húzódik a szája a mondat olvasása közben. Ugyan nem kifejezetten érdekli Wales történelme, az ereklyék közé sorolódó ékszerek azonban annál inkább, márpedig ez a könyv többről is beszámol. Ezt érdemesnek tűnik lejegyeznie. Nyúl is a tolla után, azt azonban éppen egy kéz emeli el az orra előtt.
- Heeej - szólal meg kissé feldúltan. Ez már mégiscsak pimaszság, hiszen itt ül és mégis lenyúlnák? Az az aranyszínű festék nem ér olyan sokat, hogy érdemes legyen, neki viszont annál komolyabb a toll érzelmi értéke. Utána is kap, de most veszi csak észre, hogy egy lány ül vele szemben. Mikor került ide egyáltalán? Fel sem tűnt neki, hogy van még itt valaki más is ilyen kora délelőtt. 
- Jag vilja se - szólal meg jelentősen halkabban, bár még mindig hasonlóan feldúltan, bármennyire is szeretné palástolni ezt az érzést. A mondat közepén jön csak rá, hogy tulajdonképpen nem is magyarul beszél. Vesz egy mély levegőt, kifújja és előre nyújtja a kezét tenyérrel felfele. 
- Azaz szeretném elkérni, ha lehet. Mármint az enyém, és örülnék, ha visszakapnám. Nagyon fontos nekem, sokat jelent, vagyis, hogy nem ér sokat, csak érzelmileg jelent sokat. Kérem szépen vissza - gabalyodik bele lassan saját mondataiba, miközben igyekszik kimagyarázni, mit is szeretne. Közben úgy cikázik körbe a tekintete, mintha valamit nagyon keresne. Többször is visszatéved a lány arcára, de sosem állapodik meg, inkább időzik hosszasan a tollon, bámulja azt, mintha attól hamarabb visszakapná esetleg. 
- De azért, ha visszaadnád, csak most kellene feljegyezni valamit, akkor használhatod nyugodtan, csak igazán szólhatnál, hogy szükséged van rá, vagy itt az nem szokás? De túl sokat is beszélek, azt hiszem. Mindegy. Visszakaphatnám? - kérdezi végül egy fél perccel később, ami már így is örökkévalóságnak tűnt számára.