Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kutyadémon csendben oson el a lábak mellett, még mindig nem találta meg az ideális áldozatot. Nem felel meg neki akárki, olyat akar, aki hasonlóan hozzá finoman kifinomult ízléssel rendelkezik. Oh, mint az a szőke nő ott! Odasiet Eszter mellé, majd elégedetten hozzádörgölőzik, és leül a lábához. Aztán beszélni kezd hozzá:
- Körül vagyunk véve fajankókkal. Ezek sem sokkal jobbak náluk - int fejével a lány partnerei felé. - Na, de az előbbi csaj... az már tényleg mindennek a teteje, vagy inkább az alja. Meg kellett volna mondanod neki. A helyükre kellene tenned ezeket az embereket.
A lány úgy érezheti, hogy a lény szavai belülről szólnak hozzá, mint egy belső hang, hátsó gondolat. Mintha a sajátja lenne.

/A démon hatására kényszeresen igazat mondasz, illetve nem vagy képes elhallgatni semmit: akkor is elmondod a véleményed arról, ami eszedbe jut, ha senki nem kérdezte./

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha buli van, Kyriának ott kell lennie. Odahaza, a pokol mélységes bugyraiban succubusként tisztelik. Képes bárkiben felébreszteni az érzékiséget. És már meg is találta kiszemeltjét. Dorian mellé lépve hátradobja hosszú fehér haját, aztán végigsimít a fiú arcán, de épphogy csak hozzáérve. Dorian füléhez hajolt, lélegzete megmozdított egy tincset a fiú tarkóján. Suttogása nem hangként, inkább érzésként jutott el a rellonoshoz.
- Igazán jóképű vagy. Minden lány a teremben csak téged néz, csak téged lát. Ma bárki lehet a partnered, akit csak szeretnél - ekkor pillantása Kamillára téved. - De ahogy látom, már választottál. Miért nem próbálsz meg flörtölni vele? Biztos, nem ellenkezne, ha megcsókolnád. Ki utasítana vissza egy olyan pasit, mint te?

/A démon hatására úgy érzed, te vagy a legjobb pasi, aki valaha élt, és az összes nő a lábaid előtt hever. Kényszert érzel rá, hogy elcsábítsd azokat a lányokat, akik a közeledben vannak./

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kilt Zoltán

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez a démon igazán morcos ma. De igazából mindig az, így a többieknek már fel sem tűnik a rosszkedve. Macskásan könnyed léptekkel halad, kerülgeti az emberi lábakat, mígnem egy hölgy mellett megállapodik. Könnyen felsurran a lábán, megkapaszkodik a ruhájában, és pár pillanat múlva már fenn is van a vállán. Kicsit billeg, de egyensúlyérzéke kiváló. Unottan végigtekint a két férfin, akik a lánnyal vannak, de nem igazán keltik fel az érdeklődését.
- Pocsék nap a mai. Mint az összes többi. Na, és ki tehet erről? Hát biztos, nem én. Tutira ezek a fickók. Szerintem megérdemelnének egy pofont. Vagy akár kettőt is. Szerinted nem?
A morcos macskadémon hatalmasat ásít, komoly szemeit rávillantja egy navinés elsősre, aztán visszafordul a hármas felé. Farkát ide-oda lengeti, várja a fejleményeket, de úgy sejti, akármi is történik, az őt nem fogja felvidítani.

/A démon hatására a hangulatod mélypont alá süllyed, mérges és komor vagy, és úgy érzed, hogy frusztrációdat a társaságodban lévő férfiakon kell levezetned./

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Hát aha, valahogy úgy.
Bólogatok kissé furán a továbbgondolt jelmez ötletre. Eszemben sincs őt kinevetni, vagy valami, navinések vagyunk, mindannyian mások, úgyhogy ennyit erről. Persze, amikor úgy érzem, hogy nem figyel összevonom a szemöldökömet és egy "Mi?" tátogással próbálom elképzelni, vajon hogyan is festhet. De nyilván ez sem köti le túlzottan a figyelmemet, sokkal inkább a nevetéssel vagyok elfoglalva, amit kivált belőlem a csetlő botló pár. A fiú megpróbálta felsegíteni a lányt, de nem sikerült neki, valami okból kifolyólag, pedig nem is tűnt annyira dundinak a lány. Húhh, de gonosz vagyok! Inkább gyorsan visszafordulok Annamari felé akit láthatóan annyira nem érdekelt az esés, de annyira nem, hogy el is tűnt. Milyen ciki! Még az egyetlen partnerem is itt hagy, aki mellé kényszerítettem magamat. Hát, ez az én formám, van ilyen. Megvonom a vállamat és tovább nézem a táncolókat, amolyan minden mindegy alapon, titkon reménykedve abban, hogy megint elesik valaki. Nem tehetek róla! Nem voltam rossz indulatú lány, alapvetően. De számomra a tánc és a mozgás olyan volt, mint másnak egy lépés, vagy a levegővétel. Mire ismét oldalra pillantok, Annamari visszatér, méghozzá egy jó adag sütivel.
 - Hűű!
Kezdem én is csodálni, mert hát az ilyesminek nem igazán tud ellenállni az ember, főleg nem egy olyan lány, aki petrezselymet árul egy nagy buli kellős közepén és a kutya nem foglalkozik vele. Ahogy lepakolja elém akaratlanul is megnyalom a számat, ezzel elérve, hogy a fogaim is kék színűek legyen. Nem számít, úgyis be fogom tömni az egészet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Amint sikerült hozni megfelelő mennyiségű ételt és italt én is helyet foglalok Lucával szemben, miközben újra és újra végignézek rajta. Közben meg azon jár az agyam, hogy vajon a kedves barátja...bocsánat, vőlegénye látta-e, hogy miben jött el.
- Vince tudja, hogy ebben a ruhában vagy?
Kérdem kissé összevont szemöldökkel. Csak képzelődöm, vagy a ruha egyre kisebb? Lehet, hogy csak a sok tűz meg a tömeg és a színek azok, amik bekavartak. Lényegtelen. Ha Luca jól érzi magát ebben a jelmezben, ám legyen. Amúgy meg kell hagyni nagyon ötletes. Nekem eszemben sem jutott a témához öltözni, inkább az volt a fontos, hogy minél inkább el tudjam rejteni, hogy ki vagyok. Mivel én ma tényleg szeretnék táncolni. De úgy nem lehet ugrálni és énekelni és pattogni és nevetni, hogy tanár vagy.
Bekapok egy szeletet száraz süteményt, a habosaknak még kicsit korán van, majd később, ha már nagyon jól fogom érezni magamat. Bár, ami azt illeti elég csábító, így az ujjammal belenyúlok, hogy megkóstoljam a habot. A másik kezemmel a számhoz emelem a poharat, hogy igyak egy kortyot, amikor is jön a következő információ. Abban a pillanatban visszaköpöm a szám tartalmát a pohárba, levágom a poharat az asztalra és elkerekedett szemmel nézek rá.
- Ugye nem te?
Zoráról tudnék. Akkor is, ha egyébként mind az érzelmi, mind pedig a fizikai távolság elég sok közöttünk. Nem ismerkedett meg senkivel, nem csinál semmit, csak dolgozik és nagyon élvezni. Kizárásos alapon két személy marad, Luca és Benji. Mind a kettőjük nagyon régóta és nagyon jóban van a párjával, így a kérdésem jogos. Szúrós szemmel méregetem a húgomat, ami azt sugallja: Leszedem a fejed ha te vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ella ismét lazán megrántotta a vállát Torma aggodalmaskodását hallva, amit persze nyilván nem gondolt komolyan. Legalábbis a lány úgy gondolta, hogy csak mókázik. A teremben tartózkodók zöme egyébként is nagyon jól elvolt egymás társaságában, ki-ki hogyan. A legtöbben úgy viselkedtek, mintha egy kisördög ült volna fel a vállukra, és mindenféle aljasságra beszélné rá őket. Bizonyára csak a képzelete játszott vele, de akkor is.
Inkább tehát rángatta a vállát, mintha attól félne, az övére is felül egy kis teremtmény, és így megnehezítheti a dolgát.
- Nincs mit. Jöhet a kövi? - kérdezte vigyorogva, és már kapott is fel egy újabb pár poharat, amiben mintha megfagyott felhő lebegett volna körbe-körbe. Inkább bele sem szaglászott, nehogy véletlenül elbizonytalanodjon, és eltántorodjon a végigisszuk a teljes palettát tervétől.
- Egyébként.. nem tudom, még nem sűrűn jegyezték meg ezt - valotta meg némi tűnődés után. Igazság szerint olyan volt már, hogy őt segítették inni, de fordítva még nem, ez volt az első eset. És igen szórakoztató volt.
Megrázta aztán fejét, és lazán nekitámaszkodott az asztalnak, és úgy nézett az eridonosra.
- Nem, nem várok. Hát te? Ha egyedül vagy, akkoor akár maradhatunk is együtt, még úgyis van pár féle ital itt.
Hát még ha fogják magukat, és kisurrannak a faluba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

L i t h
smink|öltözék

Hiper-szuper démonjelmezében oldalán a Halállal, akinek még véres kaszája is van, meg van győződve róla, hogy ezen a helyen kifejezetten jó kis párost alkotnak, mi több, menők. Nagyon elemében érzi magát ebben az öltözetben meg a sminkkel, még a szokásosan alacsony önbizalma is megugrik hirtelen ettől az elégedettségtől, amit választása és egyáltalán műve fölött érez. Meg egyébként is eldöntötték, hogy remek estéjük lesz. Ugyan abban nem teljesen biztos, hogy ez csupán döntés kérdése, de úgy érzi, amíg ahhoz ragaszkodik, hogy jól fogja érezni magát, minden rendben lesz. Lilith vakmerőségét futólag megcsodálja, miközben ő kitartóan válogat az italok között, hogy valami olyat találjon, amiről még azt is tudja, micsoda.
- Egyéb mellékhatás? - kérdezi, aztán amint felfogta a saját kérdését, fel is emeli a kezét védekezőn és megrázza a fejét.
- Oké, talán mégsem most leszek kíváncsi rá, mi mindent sikerült már tapasztalnod - jegyzi meg, féloldalasan, a sminkének hála kissé ijesztő mosolyra húzva a száját, aztán sikerül kiszúrni a gránátalmalevet. Megjegyzése ennek kapcsán nem arat valami nagy sikert, Lith válasza ezt bizonyítja. Valami rosszat mondott volna?
- Á, végül is a pokolban van a jó társaság úgyis - igyekszik hirtelen ötlettől vezérelve javítani a helyzeten, amit szerinte sikerült éppen elrontania valahol valamivel, közben pedig továbbra is laza próbál maradni. Ma szórakoznak, emlékezteti magát egymás után többször is, de csak nem elég. Sőt! Egy hang pont az ellenkezőjét mondja éppen elég világosan és határozottan, annyira, hogy a végére már azt is érezni véli, hogy torkában felfele kúszik az a bizonyos érzés, ami a sírást mindig megelőzi. Na nem, nem adja meg magát olyan könnyen. Tényleg nem kellene senkinek a társasága? Vajon Lith csak azért jött vele, mert sajnálja? Valahol mindig is tudta, hogy így van, akkor miért zavarja mégis ennyire? Kedvelik, naná, hogy kedvelik. A barátai kedvelik. Meg a bátyjának is fontos. Igyekszik találni bármit, ami ellent mond a hangnak, de nem sok sikerrel. Egyik lábáról a másikra áll lassan szürcsölgetve a gránátalmalevet, miközben a gondolatai magukkal ragadják. Végtére is, ha fontos, hol van most mindenki? Gergő el se jött, Fanni mással szórakozik éppen, innen is látja, Lith is csak sajnálja, és akkor még Rey is ott van, Rey, aki minden szó nélkül csak úgy itt hagyta. Nyel egy nagyot, és kihúzza magát, kissé gyanakvóan figyelve közben a lányt, hogy hátha rájön, miért is van egyáltalán itt ma este épp az ő társaságában.
- A tanévnyitón sose ilyen érdekes. A végzős bálra érdemes menni meg a karácsonyira, azok jók. Érdemes fiúval jönni, biztosra van, akivel táncolni - jegyzi meg. Nem is érti, hogy nem jött Lith is valaki mással, mert ő biztos csak a vésztartalékból is csak a C terv vagy ilyesmi csupán. Miből is gondolta, hogy változik bármi valaha is?
- Ó, ha szeretnél odamenni másokhoz, csak nyugodtan - jegyzi meg a pohara mögé bújva félig, miközben figyeli, hogy nézelődik körbe Lith. Miért is ácsorogna itt vele, ha ott van például az a jól szórakozó pár lány, akikre ránéz időnként, mintha ismerné és szeretne közelebb menni. Csak nyugodtan. Ő nem is érti, mit is keres itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csornay Kíra Lotti

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

a talár alatt

A lány hosszan fixírozza őt ahelyett, hogy válaszolna. A meglepett ábrázatot Manó eddig a váratlan siker érzésének tudta be, de most feltámad benne a gyanú, hogy a díjazott sem igazán tudja, mit ünnepelnek itt.
A vörös hajú diáktárs végül szólásra nyitja a száját, és a harmadik szónál... - vagyis a másodiknál, de nagyon hosszan tartott ez a két szó is - Manó első gondolata: ó, szegény. Dadog.
Reméli, nem lehet leolvasni arcáról a sajnálatot emiatt, ellenőrzi arcizmait, ezzel el is kalandozik a figyelme, de így sem marad le a mondanivalóról, hiszen a lányka még csak ekkor fejezik be a következő szót. Nem tűnik bosszúsnak, amiért beszéltetik, így Manó a második gondolatát, miszerint biztosan utál megszólalni, elveti, és úgy dönt, folytatja a csevegést.
Ekkor taps harsan fel - lemaradtak a kviddics eredményhirdetésről. Jobb is, így Manó nem hallotta, hogy a Navine tavaly valamiféle szabotázs miatt mondta le a játékot. A zaj miatt beszélgetésre nem fordítható időt szomszédja a papírja fixírozásával és döbbent és tanácstalan arckifejezések váltogatásával tölti. Mikor az igazgató újra szövegelni kezd - ezúttal a friss tanárokról -, a lány is újra megszólalhat.
- Dehogy is, te kaptad, ott a neved - bök rá Manó az oklevélre, mikor navinés társa azzal a furcsa ötlettel áll elő, hogy visszaszolgáltatja a díszlapot. Érzi, hogy elkél egy adag bátorítás a kishölgynek, hát kifundál valamit, miről is szólhat az iskolaelsőség.
- Biztosan nagyon büszke rád az igazgató. Talán megnyertél egy versenyt, vagy kitűnő lett a bizonyítványod?
Lemaradt Merkovszky professzor igazgató-helyettesé ütéséről is, de az orkán erejű örömteli diákhangokra és tapsra felkapja a fejét, és a tanári asztal felé fordul. Már csak azt látja, ahogy a két férfi elengedi egymást.
- Mi történhetett? - kérdezi a fejét forgatva, de azt sem akarja, hogy újdonsült háztársaira rossz benyomást tegyen azzal, mennyire nem figyel az első évnyitóján, így inkább nem kezd faggatni külön egy asztaltársat sem.
Portnipper úr ekkor fejezhette be a hirdetős etapot, mert váratlanul megint megrakódik az asztal: rengeteg színes édesség, sütemény, mindenféle desszert jelenik meg a tányérokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Felhívásom után már érkeztek is a jelölések a pokoli jelmezekre. Általában nem szeretem a szavazásokat, de az ilyen fajta verseny jó dolog. Társaimmal együtt ültem, beszélgettem és kíváncsian vártam, hogy miképpen alakul a mai este. Nagy volt rajtam a nyomás, de néztem már nagyobb kihívás elé is, tehát egy idő után hozzá lehetett szokni. A szavazóláda környékén sokan megfordultak, mígnem elérkezett az idő a szavazás lezárására. Onnan egy biztonságos helyre szállítottuk a dobozt, ahol a mágia és a tagok segítségével megszámoltuk a jelöléseket. Strigulát kapott, akinek a neve többször szerepelt, így születtek meg végül a remélhetőleg igazságosnak gondolt végeredmények. Már csak ki kellett őket hirdetni, amit a korábbi beszédemben alkalmazott módszerrel tettem meg, ezúttal jóval nagyobb határozottsággal.
- Elérkezett az eredményhirdetés ideje... - mosolyodtam el a hatásszünet röpke másodpercei alatt - Köszönjük szépen a szavazatokat, illetve az ijesztőbbnél ijesztőbb jelmezeket. Elsőként az idei év Rémkirálynőjét hirdetném ki, aki toronymagasan vezette a listát, nem utolsó sorban pedig a neve is eléggé passzol az alkalomhoz. Idén ezt a címet Vér Lanetta nyerte el, kérlek fáradj a színpadra, hogy átadhassam a nyereményedet - kezdtem el keresni a tömegben - A rémkirály... azaz a rémkirályok pedig nem mások, mint Mihael Gérard Saint-Venant és Havasi Milán Bence! Itt már jóval szorosabb volt a verseny. Benneteket is várlak magam mellé, és innen is gratulálok az összes résztvevőnek! - jegyeztem meg, miközben már a jutalmakat készítettem elő. A kiérkezőkkel történő kézfogások után mindegyikük fejére helyeződött egy fekete korona. Lanettáé lányosabb, a fiúké pedig egy kissé férfiasabb kialakítással. Így már tényleg a legmegfélemlítőbben néztek ki a megjelentek közül.
- Gondolom már epekedtek a díjaitokért, nesze - vigyorogva nyomtam a kezükbe a nyereményeket- A Kins & Kens felajánlásának köszönhetően... -
Lanetta egy különleges malícia mutatót kapott. Nem hagyományos tükör ez, hiszen főként ellenségeinek homályos képe néz vissza benne, és hát ez... eléggé ijesztő. Hasznos szerkezet, ugyanis minél közelebb jönnek a mutató tulajdonosához, annál tisztábban látszanak. Innen tudni, ha rosszban sántikálnak. Bence omniszkópot kapott, amely a mugli világ valamiféle videorögzítőjéhez hasonló. Olyan távcső, amely visszateker, gyorsít, lassít, felvesz, de meg is magyaráz történéseket. Mihael pedig egy önoltóval lett gazdagabb.
A kiosztás, köszöntés és a taps után ismét megköszöntem a megtisztelő figyelmet, majd visszatértem korábbi társaságomhoz. Jó lett volna kiélvezni az estét, már amennyi még maradt belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Edzés után, a hatástalan frissítő zuhanyt követően, sajgó tagokkal lépem át a nagyterem hatalmas ajtaját, egyedüli motivációm az egyre hangosabban és intenzívebben korgó gyomrom. Nem túl finoman arrébb taszítok egy kisebb srácot, ahogy levágódok a zöldek asztalához, és figyelmen kívül hagyva a rendkívül ijesztő fenyegetést, pakolni kezdem a tányéromra a kaját. Félelmetes ütemben burkolom magamba a válogatás nélküli ízeket, nyilván el is nyerek ezzel az amúgy abszolút megszokott mutatvánnyal néhány undorodó pillantást, de továbbra sem zavartatom magam. A gyorsaság ellenére egészen kulturált táplálkozási módozatot mutatok be, és nem beszélek tele szájjal. Ez már jobb környékeken értékelendő!  
Éppen csak arra az időre emelem el kékjeimet a kajáról, míg öblítek jobb híján egy kis töklével, mikor szembetalálom magam egy új háztársammal, akit korábban nem láttam a kastélyban, és mégis, mintha ismerném valahonnan. És körülbelül eddig tartott az érdeklődés, a következő pillanatban már majdhogynem el is felejtem azt a furcsa érzést, hogy volt szerencsénk már korábban is. A számba dobok egy szem sült krumplit, és elnehezedett, izomlázas karjaim visszaterelik gondolataimat az edzésre. Nem sokára számunkra is elkezdődik végre az idény, és hát, kemény meccsek várnak a csapatokra. Már az ellenfél részéről, elég durva az idei felhozatal a rellonban. Halvány, elégedett mosoly kúszik a képemre, miközben továbbra is szorgalmasan tömöm a fejem. Kiélvezem, amíg csak tehetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A falatot lenyelni. Még erre sincs időm, olyan gyorsan történik minden. A vállkocogtatás, és a kényelmes hátrafordulás, hogy unottan vessek egy pillantást arra, akinek felettébb sürgős, nem várhat, míg teli hassal kezesbárány válik belőlem. A mosoly, a felismerés, az ökölbeszorított kéz, ami a lehető legtökéletesebb ívben lendül csinos kis pofim origója felé. Mintha egy lassított felvételt néznék végig, kívülről ráadásul. Ennek ellenére esélyem sincs a védekezésre, a nem várt vendég sokkal hamarabb indít támadást ellenem, mint ahogy azt felfoghatnám.
Ezután viszont minden felgyorsul. A fájdalom késve érkezik, viszont Adrian bütykének találatát követő reccsenés semmi jóról nem árulkodik. A pláne az egészben, hogy a visszafogottnak hírből sem nevezhető mozdulatra oldalasan megfejelem az asztalt, többek közt vacsorám maradékát. Olyan cifra káromkodás következik most mindenféle nyelven, amin csak sikerül valami trágárságot kinyögnöm, hogy bárki megirigyelhetné. Mindeközben pedig érzem, ahogy az adrenalin és a fájdalom szinte egyszerre önti el a testem, és kezdi átvenni az irányítást a mozdulataimon valami, amit nem fogok tudni kordában tartani: a düh. Lassan kelek fel, de már résen vagyok, nem hagyom, hogy még egyszer ilyen könnyedén vigyen be ütést. A számban vér ízét érzem, és a vélhetőleg törött orromban is, mintha valami meleg, sűrű folyadék gátolná a levegő útját. – Komolyan? Ennyire tartanál tőlem, hogy ilyen alattomos hátbatámadásra van szükséged? Bár nem csalódtam, mindig is egy rátarti kis féreg voltál – szűröm fogaim közt a szavakat, és ujjaim a tányérom szélére csúsznak, hogy aztán azzal a lendülettel, ahogy felemelkedem az asztaltól, Adrian felé suhintsak vele, remélhetőleg betörve a porcelánnal az ocsmány képét, és a kimeneteltől függetlenül azonnal lendítem az öklömet is, csakhogy érezze a törődést a kicsike.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elönti az agyamat a harag a nem túl fair indítás miatt, az adrenalin bizseregve száguld végig ereimen, tompítva a fájdalmat. Elvakultan, gondolkodás nélkül támadok a másikra, és egyetlen másodpercnyi előnyt sem engedhetek át neki, különben végem, ez nem is kérdéses. Mikor legutóbb láttam, a fiú alig ért a mellkasomig, ehhez képest most majdhogynem egy magas velem, szálkás izmai pedig arról árulkodnak, hogy nem hagyott fel a kickboxszal. Úgy tudtam, a küzdősportot űzőknek szigorúan tilos átvinni a magánéletbe a tanult mozdulatokat, talán tévedek, de ha nem… Adrikát aligha izgatnák ezek a szabályok. A miértek nem érdekelnek, ez most nem az a helyzet, ahol van diplomatikus megoldás; ahogy eljut a tudatomig a kérdése, ez egészen biztossá válik. Engem hibáztat, amiért a nővére kórházban van. No lám, már ketten vagyunk!
És csupán egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy mártírként hagyom, üssön, ameddig csak jól esik. Hiszen igaza van. Aztán felülkerekedik az ellenszenv, amit iránta érzek, és eldől: nem fogom hagyni, hogy megússza egyetlen karcolás nélkül. De ez a pillanatnyi habozás is elég ahhoz, hogy elkerülje a figyelmem a következő mozdulat, és bár valamennyire tudom alkarral hárítani a rúgást, cipője orra mégis kellő erősséggel talál célba. Kiköpök, a számban felgyűlő vért némi nyállal fűszerezve, ha minden jól megy, egyenesen a fiatalabbik Black szemei közé érkezik a rakomány. Egy lépéssel mellette termek, megragadom a pólójánál fogva. – Hé, állj le, mielőtt Warren fog minket leállítani, és azt egyikünk sem fogja megköszönni. Ha így akarod elintézni ezt, hát legyen, értékelem a helyszínválasztást is, tudom, hogy csíped, ha van közönség, de… - hatásszünet, körülnézek, ha mázlink van, még nem hívtuk fel magunkra túlságosan a figyelmet. Nyilván ez tökre lehetséges. – Takarodjunk el innen, máshol folytatjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pedig Rémi biztosan szintén itt van valahol a teremben, a fiú említette, hogy jönni szeretne, így Ethan maga is számít rá, hogy a fiatalabb testvér felbukkan majd valamikor az este folyamán. Egyelőre viszont úgy tűnik, még nem került sor erre. Csak reménykedni tud, hogy ezúttal nem a réten ücsörög egy eridonos társaságában, akit aztán leüthet, és vérző fejjel átvonszolhat a kastélyon. Igaz, nem is érintené annyira rosszul, mint aznap este – akkor túlságosan jó kedve volt, túlságosan kielégült volt ahhoz, hogy a klubhelyiségben rá váró látvány ne egy valódi érzelmi hullámvasút legyen számára.
Visszanyeli azt a hozzáfűzést, hogy Eszternek valószínűleg azért Magyarország egy kényelmes megoldás volt a távolságok szempontjából, de egyrészt valahogy mégis, ő szintén itt van, másrészt a távolságoknak a varázslók számára pont vajmi kevés jelentősége van.
- Aztán majd Iannel is dicsekedhetnek majd, amikor betrükközi magát szintén egy válogatottba.
Lehet mondani, hogy elfogult, valószínűleg részben tényleg az. Ám azt sem felejti el, hogy Ian sokak szerint nagyon tehetséges játékos, s ezek szerint nem csak az ő, némileg beszűkült szemszögén keresztül látszik érdemesnek a fiú egy jobb csapatra később, az iskolai bajnokságokon túl. Az olyasfajta perfekcionista és választott szakmájuk felé őrülten elszánt emberek, mint a Lloyd fiú, képesek átgázolni a nehézségeken. Meg mondjuk, nem árt hozzá egy ezen a téren érdekelt szülő sem.
Valószínűleg könnyedén gördülne is tovább a beszélgetés a kviddicsről más irányba is, ám a csevejt egy kisebb intermezzo szakítja félbe, méghozzá Ethan számára meglepő módon Eliza. Nocsak, nem is tudta – honnan tudta volna? Elvégre nem beszéltek annyit, hogy ki tudott volna művelődni a lány érdeklődési köreiből. Azt leszámítva, hogy a szeszes italt megfelelő fájdalomcsillapítónak tartja. Pillantásával követi a lány mozdulatait, semmi gyanakvás nincs benne, csak bizonyos fokú érdeklődés a jelen szituáció iránt, ám ha ez nem lenne elég, miután megkapja az autogrammot, Ethan is kiérdemel tőle egy ajándékot. Természetesen nem a véletlenszerű megbotlás, hanem inkább annak hozománya. Összevillan a tekintete Iannel, látja benne, hogy a fiúnak feltűnt a dolog, de úgy még harsányabb és látványosabb lenne, ha most csak „ezvan” módon megrántaná a vállát, így ezt a gesztust most elhagyja. A szalvéta akkurátusan összehajtva pihen ujjai között, miközben azon töpreng, hogy megnézze-e most vagy sem. Ezen az átkozott jelmezen nincs zseb, így aligha süllyeszthetné el abban.
Diszkréten fordítja néhány másodpercre a tekintetét a föld felé, feszes, rövid, apró mozdulatokkal hajtva ki a kezében tartott papírt. Elsőre nem könnyű kiolvasni, mert hiába írták szépen, a szemceruza anyaga igen morzsalékos, nem arra találták ki, hogy egy hasonlóan durva és írásra alkalmatlan papírra (mint a szalvéta) írjanak vele. Az üzenet mindenesetre egyértelmű. Szusszan egyet és szája sarkába egy parányi mosolykezdemény lopózik, hogy aztán gyorsan le is törölje onnan. Felnéz, Eliza alakját keresi abban az irányban, amerre a lány elindult. Nem valószínű, hogy ebben a tömegben ebből a távolságból meg fogja találni, ezért nem is próbálkozik olyan hihetetlenül, s valóban, az embertömeg első sikertelen végigpásztázása után visszahajtja a szalvétát, végül az egyik közeli, asztalokhoz kikészített kisebb kukába dobja.
- Szóval… hol tartottunk?
Ian és Eszter helyett viszont a prefektustársa, Martin válaszol a pódiumról, amikor is kihirdeti a rémkirályt és rémkirálynőt. A lány nyertes még hagyján, nem ismeri. Viszont a másik név...
- Komolyan?
Kétkedőn szökik mindkét szemöldöke a homloka közepére - nem a győzelmet sajnálja a Mihaeltől, hanem
de nagyon is a győzelmet sajnálja Mihaeltől. Egyébként is kiállhatatlanul figyeleméhes, erre az iskolatársai még adják is alá a lovat! A mosolya most inkább diplomatikus, mint teljesen őszinte, ahogy lassan és lélektelenül tapsol udvariasságból pontosan kettőt.
- Úgy látszik, az iskolai bezártság miatt frusztrált fiatal lányok szavazatai a féleszűeket is piedesztálra emelhetik.
Közli bizalmasan közelebb hajolva a hozzá alig egy-két lépésnyire álló Eszternek és Iannek, halk hangon. Nem suttog - az jobban megerőlteti a hangszálakat -, csupán lejjebb veszi a hangerőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

No, ki az a már-már természetellenesen kócos gyerek, aki még halott létére is képes kis híján megfulladni. Hát persze, Matt Philips most is megállás nélkül azon tanakodik, hogy nyírhatná ki magát. A kis szuicid emos. Habár mi tagadás, remek halloween-dekoráció lenne a kis testéből, ám hála istennek (fail, tekintve, hol is vagyunk...) volt valaki, akinek sikerült megfékeznie véletlenszerű öngyilkossági kísérletemet egy két erős hátba vágással. Egy kicsit le is tolt érte, hogy megpróbáltam véletlenül megölni magam, de azért bevallom egész jól esett, hogy érdeklődik az egészségügyi állapotom iránt, nem csak kényszerből tart velem és igazából az se érdekelné, ha kis zöld űrbéli emberkék rabolnának el. Jó, mondjuk már az elején tisztázta az ellenkezőjét, de no, akkor is. Ezek után meg kívánta kóstolni a gyilkos löttyöt. Én tétova nélkül odaadtam neki. Az se nagyon érdekelt volna, ha egy csillagot kér, kis hercehurcával ugyan, de neki elintéztem volna...mit beszélek már megint? Igaz, valódi érzéseim iránta már elkezdtek körvonalazódni bennem, de nem is igazán tudom, hogy miért, nem mertem bevallani magamnak. Talán féltem a kudarctól. Az elutasítástól. Hogy ugyan az történik majd, mint legutóbb és a végén megint csak én maradok és a ketté tört szívem. De eljutottam odáig, hogy nem érdekel. Vállalom a kockázatot. Szeretem és hogyha ne add isten, mégis átejt, legalább a saját fejemhez vághatom, hogy "én megmondtam!". Eközben Fanni elém tárt két instrukciót, miszerint vagy itt maradunk és táncolunk, vagy elmegyünk akárhová, mondjuk az erkélyre...az erkély...mint az első halloweenemen. Ekkor átvillant az agyamon egy gondolat. Ahelyett, hogy szerencsétlenül próbálom lepelzni, amit iránta érzek, az erkélyen túleshetnék a vallomáson, így már nem lenne titok.
- Hmm...menjünk az erkélyre, amúgy is kezd kijönni a tömegiszonyom. Csak olyan profi sminkes vagyok, hogy nem látszik. -kacsintottam játékosan. Várj, te idióta! Csak így vakon a világnak, mindenféle tervezés nélkül? Hiába, nem is én lennék. De most már nem volt visszaút. A kimondott szavaknak súlya van.

Folytatás az erkélyen...