Aisha Nayar
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Csend és nyugalom. Volt. Amíg a többiek vissza nem tértek a vacsiból, ami jó, mert akkor most jövök én. Valamiért még most se szeretek egy csomó emberrel egy helyen enni, sose voltam étterembe se, és bevallom, egyáltalán nem érzem ezt hiányosságomnak, sőt.... még örülök is annak, hogy nincsenek szemtanúi annak, hogy elenyésző mennyiségű kaja jut a szervezetembe. Tényleg csak annyit eszek, ami egy átlag embernek desszertnek se lenne elég, de hát na... megszoktam, hogy "ennyi jut", mert sokszor tényleg csak annyi jutott.
Emlékszem, mikor előszer ettem itt, degeszre tömtem magam, aztán még napokig rosszul voltam. Azóta se. A manóknak se hagyom, hogy kiszolgáljanak, vagyis... jobban mondva, nem ragaszkodom hozzá, és ezért nagyon örülnek nekem. Nem is értem, más hogy képes ugráltatni szegényeket, mintha nem is lehetne látni, hogy jobb dolguk is van annál, hisz amikor én belépek, mindig csak sürögnek-forognak, meg hát... egy szelet kenyeret vágni, nem akkora fizikai megerőltetés ám.
Nem nehéz kikommandózni a házból, sőt végiglejteni a folyosón se okoz akkora gondot, mint első heteimben, most már el tudom érni, hogy ne kapjanak el a prefik, ha én nem akarom, ami eléggé hasznos tudomány. Bár... a rejtőzködéssel valamiért sose volt gondom, nem lehetett, mert ha lett volna, vélhetően nem itt sétálgatnék, de ez már régi sztori. A sok jó dolog között könnyű megfeledkezni arról, honnan jöttem, hála égnek, az álmok azért némileg segítenek abban, hogy ne vesszen minden a feledés homályába... némileg. Igazából azt se tartom túlzottan fair dolognak, hogy megmondják nekem mikor, hová menjek, de... itt még egyszer se kerültem galibába, és a tanárok, legalább is Emma biztos, szeretnek. Ezt azért meg kell becsülnöm, még ha, néha bemutatok vele saját magamnak. Keskeny a határ aközött, hogy önmagam legyek, vagy "normális", és sokszor érzem, hogy szépen át is lépem, pedig nem akarom, de úgy gondolom, ez szükséges rossz.
Belépve a konyhába, integetek a manóknak, aztán már állok is neki a kaja készítésnek. Megkenni egy kenyeret vajjal, meg rá pár szelet szalámit rakni, nem valami nagy tudomány, megbirkózom vele segítség nélkül is. Még a helyek között is válogathatok, mivel... hát ja, a többiek most emésztenek, de ez zavar a legkevésbé.
Le is ülök egy félreeső asztalhoz, aztán neki is fogok az evésnek, cseppet sem zavartatva magam, mert hogy szeretek ám csámcsogni is.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
Rendesen megéheztem a jelmeztáros kavargás óta, szóval gondoltam, sütök megint valamit. Fölvettem a jelmezt, bár nem tudtom, miért. Talán mert így nem kellett cipelnem. Beléptem az ajtón, és a manók szokás szerint kezdték a nyüzsgést körülöttem. Minden alkalommal elmondom nekik, hogy hagyjanak békén, tudok sütni magamnak, de nem bírják megjegyezni. Most is elhessegettem őket, mint mindig. Mit süssek? - tettem fel magamnak a kérdést. Kakaós csigát - feleltem magamnak. De az volt legutóbb is - kötöttem belém. Akkor aranygaluska? Az is ugyan olyan tésztából készül...Ezzel aztán ki is egyeztem, és összegyűjtöttem az alapanyagokat. Tojás, tej, olaj, cukor, só, élesztő, és persze liszt. A vanília sodót majd utána. Kerestem egy bögrét, és egy tálat. A bögrébe tejet töltöttem, és megittam. Kimostam, aztán megint töltöttem, és megpróbáltam a varázspálcámmal kis lángot kibocsájtva felmelegíteni, ami végre sikerült is. Lám, az új pálca megtette a hatását! Addig melegítettem, amíg végül nem volt sem hideg, sem meleg - tökéletes volt ahhoz, hogy felfuttassam benne az élesztőt. Egy kis cukrot szórtam bele, aztán belemorzsoltam az élesztőt is. Amíg az felfutott, addig nekiálltam beleszórni a tálba a lisztet. Kis fehér felhőcske kíséretében beleszórtam egy kilót, aztán beleraktam a megfelelő mennyiségű cukrot, és tojást, és persze egy csipet sót, hogy kiemelje az ízeket. Az élesztős, cukros tejet beleöntöttem a tálba, aztán újratöltöttem a bögrét tejjel, és azt is beleöntöttem. Ezt az öntögetős procedúrát annyiszor ismételtem meg, amíg el nem értem a kellő mennyiségű tejet a tálban. Jöhet a dagasztás. Nos, ezt talán megpróbálhatjuk pálcával is, de nem kockáztatok. Ha véletlenül szétfröcsögne, akkor kezdhetnék takarítani, meg újra összedobhatnám a tésztát. Magamhoz intettem egy manót, és rábíztam. Érdekes, hogy legutóbb is ez a lekonyuló fülű manó jött. Mivel legutóbb is szépen végezte a munkáját, most is nyugodtan rábíztam. Amíg ő elvolt, és leültem egy székre, és azon ábrándoztam, hogy mit kapnék, ha valami prefektus most beállítana ide.
|
|
|
|
|
Moondance Alexander
INAKTÍV
Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
|
Csak nemrég érkeztem, és még nem igazán ismerem a helyet. Kóválygok, mint az a bizonyos dolog a levegőben, és folyosóról folyosóra vándorlok. Hihetetlen mekkora ez a hely. Nézelődöm, és néha kikerülök egy – egy jelmezes ’’ őrültet ’’ majd folytatom utam. A földszinten haladva finom illatokat érzek, és arra veszem az irányt, mert hirtelen megéhezem. Ha jobban belegondolok, már vagy két napja nem ettem. Nem ártana legalább egy szendvicset ennem. Gondolkodom menet közben. Ahogy a konyhához érek, benyitok, és néhány manót pillantok meg. Meg egy életnagyságú Tapsi Hapsit. Becsukom az ajtót, majd újra kinyitom, hogy megbizonyosodjak a látványról. Majd vállat vonok és besétálok, hogy végre csináljak valami kaját. - Mi a hézag, hapsikám? – szólok oda a nyúljelmezesnek csak úgy köszönésképpen, mert nem bírom megállni a beszólogatást. Mindig is nagy volt a szám. Majd a manókat próbálom elhessegetni. Nem igazán akarják elfogadni a dolgot hogy visszautasítom a segítségüket. Pedig a látszat ellenére nem vagyok egy törékeny, elveszett kislány. El tudom látni magam.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
Az ember néha elfelejt nyilvánvaló dolgokat. Elfelejti, hogy ott van a fején a szemüveg, és negyed óráig keresi, vagy bemegy egy szobába, aztán megáll, és nem tudja, miért ment oda, vagy egyszerűen elfelejti, hogy egy nyúljelmez van rajta. Már a vaníliasodót készítettem, amikor az ajtó nyikorgását hallottam. Odanéztem, de az zárva volt. Megnéztem, hogy mennyire sült már meg a tészta, amikor újra hallottam az ajtónyitódást. Odafordultam, és most valakibe is jött. Egy pici, vörös hajú lány, akit rögtön körbezsongtak a kis mitugrászok. Rákérdez, hogy mi a hézag... Álltam tanácstalanul, hogy erre mit feleljek, és végül arra jutotta, hogy még mielőtt válaszolok, elkergetem a manókat. - Hé, hagyjátok a lányt. Majd én segítek neki. - Reméltem, hogy ezzel sikerül valamit elérnem, és lám, el is mentek. - Szia, Wolgast vagyok. De hívj csak Wolnak, vagy Wolginak, vagy ahogy akarsz. - és a szokásos vigyor a végére. Tényleg mindig így kezdem az ismerkedést. Valamit újítanom kéne, mert ez már kezd elcsépeltté válni. - És az a hézag, hogy aranygaluskát sütök. Mindjárt kész, csak pár perc a tésztának, a sodó meg... Óh, a sodó! - és futottam is a fazékhoz. Szerencsére nem égett oda, és ki sem futott. - Ha éhes vagy, megosztozom veled szívesen. Nem szoktam kis adagokat készíteni.Még mindig nem esett le, hogy talán hülyének néz a jelmez miatt.
|
|
|
|
|
Moondance Williams
INAKTÍV
Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
|
Szerencsére a nyúljelmezes srác elhessegeti a manókat, és békénhagynak. - Köszi. Furcsák ezek a manók. Amivel legutóbb találkoztam egy ismerősnél, az inkább volt morgós, mint segítőkész. - mondom, majd hallgatom a bemutatkozást. - Üdv. Moondance vagyok de csak Sky - nak szoktak hívni. - Mutatkozok be én is. - Mi ez a jelmez őrület? Kezdem diliházban érezni magam. A folyosón is összefutottam pár fura alakkal. - mondom, és lazán felülök az egyik aztalra. Csak figyelem, ahogy odaszalad a tűzhelyhez. Gondolom elfelejtette. - Kösz, nem. Éhgyomorra nem édességgel kellene kezdeni. Már vagy két napja nem ettem. Valahogy azt mindig elfelejtem. - mondom vállat vonva, majd felkelek és elkezdek kutakodni, hogy mi merre van. Hogy végre összedobjak egy szendvicset.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
A lányt Moondance-nek hívják, de Skynak szólítják. Fura. Felült egy asztalra, aztán a jelmezes emberekről beszélt. Már majdnem válaszoltam neki, hogy én sem értem, hogy miért vannak beöltözve, amikor észrevettem, hogy rajtam is jelmez van. - Igazából én sem értem még ezt a beöltözős dolgot. Én csak úgy viccből vettem fel, meg hogy egy kínos helyzetből átlépjek egy másikba.Sky tudatta velem, hogy nem szeret éhesen rögtön édeset enni. - Fura, én mindig édessel nyitom a napot is. Mást nem is kívánok, ha nincs regelire valami édes, akkor kihagyom a reggelit. De aztán ebédre megeszek bármit, ott már nem válogatok. Nem bírnám ki evés nélkül. És neked is enned kéne, mert ilyen kis pöttöm maradsz. - kinyújtottam a nyelvem, aztán elmosolyodtam. Én sem voltam mindig ilyen magas. De nem is a sok evéstől nőttem meg... Bár, lehet, hogy az is közrejátszott. De inkább a gének miatt. - Én viszont amint kész lesz, elkezdem elfogyasztani. Maradni fog neked is, ebben biztos vagyok!A sodó elkészült, és a tészta is már kezdett szép aranybarnára változni. A sütés a leggyönyörűbb varázslat a világon. Mesélj valamit magadról! Ki vagy, honnan jöttél, ilyesmiket. Csak hogy teljen az idő. - Álltam, és néztem, hogyan kutakodik a szekrényekben hozzávalók után kutatva.
|
|
|
|
|
Moondance Williams
INAKTÍV
Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
|
- Érdekes dolog. Mondjuk én soha nem értettem ezt a beöltözősdit. - mondom és közben összeszedek mindent, ami a szendvicshez kell. De hirtelen megállok és rápillantok. - Hogy is mondtad? Nem értettem kristálytisztán. - fordultam felé egy erőltetett mosollyal. Nem szeretem, ha a magasságommal piszkálnak. - Teljesen normális a magasságom. - teszem hozzá, majd folytatom a kaja készítését. - Szeretem az édességet. De nem esik jól éhesen. Amúgy köszi. - mondom, majd elgondolkodom, mit is mondhatnék. - Hm. Moondance Williams a teljes nevem és Nome - ból jöttem. Alaszkából. - kezdek bele a mesébe. - Anyámmal utazgatok a világban. Észak - Amerika nagy részét bejártuk. És Európában is jártam már pár helyen. Van egy Malamutom, a Démon névre hallgat. - mondom ezzel befejezve a történetem. - Te jössz. - teszem hozzá, és ránézek. Közben még a szendvicset is befejezem. Majd visszaülök az asztalra.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
- Nyugi, én vagyok túl nagy, te teljesen normális magasságú vagy - kacsintottam rá. Igazából innen föntről mindenki ugyanakkorának látszik. Csak a szín változik. Nem utasította vissza a kérésemet, hogy meséljen magáról. Amerikait még szerintem nem ismertem soha. De vajon mi az a Malamut? - Az én nevem Wolgast Sykes Bellafonte. Apám francia pék, anyámmal ide költözött Magyarországra. Szeretek sütögetni, kutyát sétáltatni... Ja igen, van egy kutyám, Negró. Pff, nem is tudom, mit mondjak még. Bal kezemmel megvakartam a tarkóm. Beleszagoltam a levegőbe, aztán kivettem a kemencéből a tésztát. Gyönyörűen aranybarnára sült. A sodó is elkészült, mindet az asztalra tettem. Tudod, mit? Megvárlak. - A gyomrom elégedetlenül kordult egyet, de nem törődtem vele. - Ráérek, hisz nem ma fogok meghalni.De vajon mikor? Már napok óta nem jutott eszembe az ígéret. Már kezdem azt hinni, tényleg csak egy álom volt. Azért még óvatos vagyok, de már kezdek felhagyni vele. Leültem, és néztem, ahogy Sky összeállítja a kajáját, és nekikezd az evésnek. Halál. Olyan távoli dolog. Olyan idegen. Mintha nem is létezne, mintha csak egy mese lenne, amivel a gyerekeket szokás ijesztgetni. Persze tudom, hogy mindenki meghal egyszer, de én még nem. Még nem halhatok meg.
|
|
|
|
|
Moondance Williams
INAKTÍV
Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
|
Csak mosolyogva folytattam a kaja összeállítását, majd mikor végeztem, szokás szerint az asztalra ülök, hogy ott fogyasszam el az ebédem. Közben figyelmesen hallgatom Wolgi ’’ meséjét’’ - Negró? Milyen fajta a kutyád? – kérdezem tőle, mert hirtelen más nem jut az eszembe. – Mert mint mondtam, az enyém egy malamut. Alaszkai szánhúzó. Bár ő egy menhelyről van, de gyorsan tanul. Ha minden jól megy, idén télen már részt vehetünk a junior szánhúzó bajnokságon. – mondom neki mosolyogva két falat között. – Ugyan, egyél nyugodtan. Én ezt megeszem és jól is lakok. Nem kell rám várnod. – teszem hozzá. Majd kicsit szúrósabban nézek rá, mikor a halált emlegeti. – Ilyesmivel még viccelni sem szabad. – szólok rá, bár nem bántásból. Nem szeretek ilyesmiről beszélni, mert már láttam csúnya dolgokat, amiket szívesen kihagytam volna. – Tudsz valami hangszeren játszani? – kérdezem csak, hogy tereljem a témát.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
A kutyás téma felkeltette az érdeklődését. - Negró egy kuvasz-labrador keverék. Nem kifejezetten okos, de nagyon barátságos. Ennél többet nem volt kedvem mondani, mert teljesen lényegtelen lett volna. Néztem, ahogy az asztalon ülve majszolja a szendvicsét, aztán engem is evésre biztatott. Ellenkezni akartam, hogy de, megvárom, de aztán azt mondta, hogy ő úgysem enne belőle. - Ugyan, kóstold meg! Jó, eszem belőle addig, de frissen a legfinomabb. Én vagyok a levitás konyhamester, nem hagyhatsz ki egy ilyen ajánlatot! - mondtam vigyorogva. Még soha nem utasították vissza amit sütöttem, nem is véletlenül. De állítólag a kakaós csigám a legjobb mind közül. A halál téma érzékenyen érinti, úgyhogy megfogadtam magamban, még csak véletlenül sem fogok ilyeneket mondani előtte. Néha előtör belőlem ez a sötét humor, de a jelenlétében inkább visszafogom magam. Gyorsan valami új téma felé akartam mozgatni a beszélgetést, de Sky megelőzött. - Csellózom. Nem vagyok egy nagy virtuóz, de megy. Emellett énekelek. Vagyis... énekeltem, amíg muglik között éltem. Kórusban. És te játszol valamit?Felötlött bennem egy kérdés, és rögtön fel is tettem. - Amúgy fura neved van. Nagyon szép, de szokatlan. Miért így neveztek el?
|
|
|
|
|
Moondance Williams
INAKTÍV
Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
|
- Démon is a nevével ellentétben nagyon barátságos, de fokozottan figyelnem kell, rá mert még csak egy éves és, oda kell figyelnem a kiképzésére. – Mondom egy halvány mosollyal, evés közben majd nagyot sóhajtok az erősködése miatt. – Rendben van, megkóstolom. Mondom, de azért szép nyugodtan megeszem az ebédemet. A halál téma tényleg érzékenyen érint. Gyerekként láttam olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. – Többek között én is csellózom. De játszok még zongorán és gitáron, de elkezdtem dobolni is. De énekelni is szeretek. – Mesélem neki. Majd kicsit meglepődök a kérdésén. – Hmm… a nagyszüleim azt mesélték, hogy pám adta a nevem, mert mikor születtem egyszerre volt telihold és lehetett látni az északi fényt. – mondom kicsit elgondolkodva. – A Sky – t meg azért kaptam mert mindig az eget figyeltem, és már kiskoromban imádtam a seprűvel száguldozni. – Teszem hozzá vigyorogva.
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
SzaffiMostanában azt se tudom, hol áll a fejem. Voltam egy kicsit otthon, voltam egy kicsit Andine társaságában, persze csak az után, hogy családilag elmentünk megnézni a fellépését, ilyen iskolai évzáró volt. Kapott díjat is, legjobb újoncként meg ígéretes tehetségként. Büszke vagyok rá, mert látszik, hogy kemény megdogozik mindenért, amit az iskolában eddig elért. Aztán sétáltunk, beszélgettünk. Azt hiszem, a távolság jót tesz a kapcsolatunknak. Mintha egyre jobban viselkednénk egymással. Bemutatta a barátját is, aki nagyon emlékezetet valakire, de nem tudnám megmondani, hogy kire és elkísértük Ayva-t is az új iskolájába. Ő a muglik között tanul tovább, leérettségizett, most egyetemre megy.
Sokat gondolkoztam, hogy mi lesz velem. Elhagyom-e a varázsvilágot, de minél tovább gondolkozom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem fogok így tenni. Nem megyek el. Kölyökként alig vártam, hogy ide jöhessek, féltem, sőt rettegtem, hogy nekem nem adatik meg az a csoda, ami másnak igen. Borzalmas, ha mint családtag tudod, hogy mind a két nővéredben megvan a mágia, de mint mugli, halvány esélyed sincs rá, hogy te magad is biztosan megkaptad, csak a szerencsén múlik. Legalábbis én így látom, az pedig külön szerencse, hogy Anna is itt részesült ebben. Nagyon szomorú lennék, ha ő nem lenne birtokában az ősi mágiának.
A nagy jövés-menésben és abban, hogy teljesen szétszéledt a család Győrből, egy valamit elfelejtettünk, tanszereket vásárolni. A könyveket úgy rendeltük meg, csak besiettünk értük indulás előtt, azonban se Annának, se nekem nem volt semmilyen íróeszközünk, vagy bármi amire/amibe írjunk, így hát megbeszéltem vele, hogy ezt én elintézem, ő csak ismerkedjen a környezettel, én meg beszerzek mindent, ami kell. Megígértem, hogy szerzek neki szép pennákat, néhány jobb minőségű ceruzát és sima tollakat, lapokat, füzeteket, pergameneket. Nem is sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz, de szerencsére a hátizsákomat, melyre Andine egy nagy főnixet is rápingált amikor nála jártunk, vittem, így a hátamat legalább egy kicsit kimozgatom, amíg a tekintélyes súlyú pakkal a hátamon felcsörtetek a kastélyhoz, majd a tölgyfaajtón és néhány lépcsőn át a bejárati csarnokot igyekszem átszelni.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
Lotti
-=Az évnyitó előtt és alatt=-Íme, ott álltam a nagy ajtók előtt. Ugyan úgy, mint tavaly, de teljesen másképp. Az iskola előtt toporogtam, mely a tudást kínálja, pedig nem rég tapasztaltam meg, hogy a tudás lehet kegyetlen, és borzasztó. Minél többet tudunk meg a világról, annál inkább rájövünk, hogy mennyire reménytelen a helyzet. Minél többet tudunk meg egy emberről, annál több antipatikus jellemvonást találunk rajta. Minél jobban megismered magad, annál inkább rájössz, hogy az életed hazugságokból, és ábrándokból áll. A tudás eloszlatja azt a jótékony rózsaszín ködöt, melybe beleszületik az ember. És mégis, a gyerekeknek iskolába kell járniuk, hogy aztán hasznosak legyenek. Azoik is lesznek, de egyben kiábrándultak is. Kiábrándultam tártam ki, majd léptem be az ajtón. Nagyobb nyüzsgésre számítottam, de örültem, hogy tévedtem. Évnyitó, mi? Engem úgy sem említenek, a többit meg megkérdezem később. Éhes nem voltam, és ha később mégis megéheznék, akkor ott a konyha. Odasétáltam a színes kavicsokkal teli homokórákhoz, melyekben most kizárólag fent helyezkedtek el a kavicsok. Nekidöntöttem a vállamat, és néztem, ahogy az emberek bevonulnak a nagyterembe. Diákok egyesével, vagy kettesével, tanárok, aztán egy fura, hosszú, fehér köpenyes alak, majd a többi diák... Csak én nem. Most nem. Nem tudnám adni a vidám, rózsaszín felhős énemet, aki voltam tavaly. Nincs kedvem beszámolni az egész levitának a nyaramról, aztán sajnáltatni magam. Inkább megvárom, hogy elkezdődjön a beszéd, aztán felmegyek a toronyba.
|
|
|
|
|
Kolf Krisztián
INAKTÍV
Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
|
MikoKifejezetten érdekes egyéniségnek tűnik a lány, bár a fele dolog, amiről beszél, számomra ismeretlen vagy értelmetlen. Mindazonáltal kedvesnek látszik, ezt csak erősíti, hogy megosztaná velem a fagyiját. Bár a legtöbbször az édes dolgok nem vonzanak, azért elképzelhető, hogy majdnem három év fagylalt megvonás után, hogyan is vélekedek a meghívásáról. Persze azért előtte jó lenne valami "normális" kaját is a szervezetembe juttatni, elvégre nem levegőn élek. Mikor Miko az étvágyam nagyságáról kérdez, nem tudom megállni, hogy ezt ne mondjam:
- Pont olyan - vigyorodok el, talán kicsit sötéten. Az iskolában a tanárokon kívül senki nem tudja, hogy vérfarkas vagyok, és ez jól is van így. Egyáltalán nincs kedvem kiközösítetté válni. Ráadásul valószínűleg a diákok szülei sem kedvelnék túlságosan a gondolatot, hogy csemetéikkel egy vérszomjas fenevad tanul együtt.
Sötét gondolataimat félretéve az eridonosok asztaláig kísérem a lányt, ahol ma is ínycsiklandozó ételeket szolgáltak fel. Persze a javítóban sem éheztettek, de azért az a dőzsölés, amit ebben a kastélyban étkezés címszó alatt nyomatnak, nem kevéssé szokatlan nekem. Apám már rég beperelte volna őket szándékos hizlalásért. Na, persze csak akkor, ha biztos benne, hogy meg is nyeri a pert.
Szedek egy kevés ételt a tányéromra, teljesen vegyesen: egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is. Körülöttünk sokan beszélgetnek, van, aki olvas, vagy talán tanul. Az egyik szomszédos asztalnál egy srác nagy hangon magyaráz valamit társainak, olyannyira beleélve magát a történetbe, hogy heves gesztikulációi közepette majdnem tarkón vágja a mellette elhaladót.
Olyasféle hangulat kap el, amit talán még sosem éreztem: egészen otthonosnak tartom ezt a helyet. Mosolyogva fordulok Miko felé, hogy kicsit többet is megtudhassak erről a furcsán rendes lányról...
|
|
|
|
|
Lotte White
INAKTÍV
Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
|
WolgiNa,eljött az évnyitó. Mire előkerestem a blúzom, majdnem, hogy csak eltelt a fél nap. Gyorsan felvettem egy fekete nadrághoz. És elindultam, végre. Követtem a tömeget. Beléptem a szép nagy fa ajtón. Rengeteg gyerek s tanár volt a teremben,de először nem találtam semmi ismerős arcot. Majd egy magas, szőkés hajú srácon megakadt a szemem. Tudtam, hogy Wolgi az. Oda ment egy jó nagy homokórához. Oda settenkedtem mögé, majd ráugrottam a hátára. - Szia. Hogy vagy? Remélem nem hoztam rád a frászt.-lógtam a hátán mint egy kis majom. //Bocsi a késésért!//
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
Lotti
Gondolataimban újra Wolgast utcáit jártam végig, emlékeztem, hogy akkor a torkomban dobogó szívvel néztem, hogy hátha felbukkan valami, ami megnyugtat. Elmentem a templom mellett, ott volt az a szobor, ami alá lepihentem. Így tettem most is, és néztem az embereket. Valami olyasmit vártam, hogy az öregek összesúgnak, és óvatosan felém mutogatnak, de nem így volt. Teljesen természetesnek vettek engem. Alaposabban szemügyre akartam venni a szobrot, és a feliratra tekintettem. Hatalmasra nyílt a szemem, aztán futottam, egészen amíg... Ijedten szippantottam be a levegőt, amikor valaki a nyakamba csimpaszkodott. Az emlékeim világából kikerültem, visszatértem a jelenbe, ahol valaki a hátamon volt. Aztán megszólított ez a valaki, és alábbhagyott az ingerültségem. - Szia, Lotti. Ugyan, nem szoktam én megijedni! - füllentettem. Eléggé elbambultam, és nem számítottam rá, hogy ilyen fog történni velem. - Milyen volt a nyarad? - kérdeztem, szomorkás mosolyt erőltetve az arcomra. Nem voltam vidám hangulatomba, pedig mindenki úgy ismert meg, mint aki sosem szomorú. - És miért nem vagy a nagyteremben? Mindjárt kezdődik a beszéd...Egy picit próbáltam lerázni magamról, de mégis jól esett, hogy itt van. Talán sikerül egy kis lelket öntenie belém. Arra pedig nagy szükségem lenne.
|
|
|
|
|
Lotte White
INAKTÍV
Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
|
WolgiMég mindig lógtam a srác nyakán, de nem nagyon ijesztettem meg. Pedig sokat próbálkoztam. - Szia, na ne! Mindenki megszokott ijedni, vagyis szerintem a legtöbb ember, ha valaki a nyakába ugrik. -néztem a fiúra kételkedve. -Van valami baj? Annyira le vagy törve.- néztem Wolgira, mert mikor először találkoztunk nagyon vidám volt. -Hát jó! Mondhatjuk, rengeteg könyvet olvastam. Neked, hogy telt a szünet? Hát kicsit füllentettem, mert rettenetes nyaram volt. Nem is lehetett nyárnak nevezni. Rengeteg eső volt. Keresni akartam valakit akit ismerek, vagyis téged. Remélem nem baj!-Láttam, hogy a fiú le van törve. -Zavarlak? Vagy miért vagy szomorú?-féltem a választól...Lehet, hogy megunta a beszámolómat? Kitudja... -És te, vársz valakit?-kérdeztem.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
Lotti
Csak csüngött a nyakamon, mint egy lajhár. Arra a kijelentésre, hogy mindenki meg szokott ijedni, nem reagáltam. Aztán megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Nem, semmi sincs rendben. A családom hazugságokon alapszik, összevesztem apámmal, még mindig nem tudom a történet egészét, én magam nem az vagyok, akinek hittem, és az a jóslat sem hagy nyugodni. Bár eddig még semmi nem bizonyította, hogy lenne bármi valóság-alapja. - Jól vagyok. Mindig jól vagyok. - hazudtam mosolyogva. Szóval olvasott egész szünetben? Nem rossz elfoglaltság, biztosan vidámabban telt a nyara, mint az enyém. - Én nem szeretnék a szünetemről beszélni. Nem itt, és nem most.Ezután elmondta, hogy csak ismerőst keresett, és így lelt rám. Megkérdezte, hogy zavar-e. Érdekes kérdés... Szerettem volna egyedül lenni a gondolataimmal, de mégis jól esett a közelsége. Talán már eleget voltam egyedül a nyár folyamán. Eleget gondolkodtam, eleget szenvedtem, és most eljött az idő, hogy kicsit visszazökkenjek. Mert ugyebár az életben nincsenek véletlenek. Valakinek az életében fontos, hogy találkozzak itt Lottival. Hátha pont az enyémben. Vagy mindkettőnkében... - Nem zavarsz! - mondtam végre őszinte mosollyal. - Jól esik, hogy itt vagy. És nem, nem várok senkit. - végigpörgött egy-két esemény a fejemben. Ha nem így alakultak volna a dolgok, most lehet, hogy várnék valakit. - Várom, hogy elkezdődjön a beszéd, aztán sétálok egyet. Szeretnéd hallgatni a szócséplést, vagy velem tartasz?
|
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
|
LaviaJared meglehetősen komótosan és kissé morcosan érkezett meg a konyhába. Valamiért az Eridonban nem voltak hozzávalók, talán mert a manóknak volt túl sok dolguk így vacsoratájt, vagy csak valami akadályozta a szállítást, ki tudja? A lényeg az volt, hogy a fiú kénytelen volt lemenni a hosszú lépcsősoron ahhoz, hogy ételhez jusson, ami nem tetszett neki. Ráadásul annyira tele volt a Nagyterem, hogy meg se próbált bemenni, mert nem kívánt idegenekkel társalogni, így végül a konyhában kötött ki. Igaza volt, tényleg nagy volt a nyüzsgés, így nem is zargatta a manókat, inkább csak kinézett magának egy üres konyhapultot, és teljesen véletlenszerű hozzávalókból összedobott egy szendvicset. Volt benne minden, az alap kenyérszeleten vaj helyett ketchup, szalámi, sajt, főtt tojás karikák és olívabogyó. Forró teát töltött még bögrébe, aztán leült egy sarokban, mert a tányért és a poharat nem akarta kivinni a konyhából, és amúgy is nehéz lett volna végigegyensúlyozni a helyiségen, miközben apró termetű lények rohangálnak körülötte. Utolsó mozdulattal még egy kupac szalámit csomagostul zsebre is vágott, arra gondolva, hogy jó lesz majd Sherlocknak. Egyelőre még túl éhes volt ahhoz, hogy eszébe jusson, hogy a testvérének is vigyen enni, de talán majd még észbe kap, mielőtt visszaindul a körletébe... Nem teketóriázott sokat, neki is látott hát az evésnek, mert hosszú volt a nap, és még várt rá egy kupac írnivaló is.
|
|
|
|
|
Lavia Stark
INAKTÍV
Puszedlis Vassárkány
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
|
JaredA mai sem volt különb a Rellonban töltött eddigi napjaimhoz képest. Olvastam, aludtam, a cicámat zaklattam és próbáltam felfedezni a házunk nyújtotta lehetőségeket. Nem sok mindenre jutottam, azon kívül, hogy Marki bácsinak megcsináltam egy pályázatot, de aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy hatalmasat korog a gyomrom, jobb ötlet híján a Nagyterem felé vettem az irányt. A hónom alá vágtam a Sherlock Holmes kötetemet, amit terveztem, hogy olvasni fogok, aztán szedtem a lábaimat, meg sem állva odáig. Ott viszont amint bekukucskáltam a terembe, mélységes fájdalommal tudatosult bennem, hogy rettenetes a tömeg. Ilyen társaságban, ami rengeteg zajjal jár, az embernek nincs kedve olvasni, csak minél hamarabb végezni, hogy még a fejfájás előtt elhagyhassa a helyszínt. Én legalábbis így éreztem, szóval elhatároztam magamat, hogy elinduljak a konyhába. Nem volt könnyű eset, mert a portrék ma kivételesen figyelmesek voltak, hegyezték a fülüket és szélesre nyitották festett szemeiket, hogy tágra nyílt orrlyukakkal kiszagolhassák a legfrissebb pletykákat. Miután nagy nehezen sikerült átverekednem magamat az "őrökkel" teli folyosón, belöktem az ajtót és körbenéztem a konyhában. Elsőre semmi furcsát vagy oda nem illőt nem vettem észre, minden a megszokott volt. A manók fel-alá rohangáltak, hogy minden rendben legyen a vacsorával, én pedig egy kecses mozdulattal lenyúltam egy kis fürt szőlőt az egyik előttem elrohanó tálcáról, ami alatt vélhetően valahol volt egy manó is. Ebben már nem voltam annyira biztos, de valószínű, hogy ott volt. Az egyik szolga végül odajött megkérdezni, mit szeretnék, mire közöltem, hogy éhes vagyok és a Nagyteremben már kevés hely van, nem akartam őket megzavarni. Nem volt teljesen igaz, de a manó már szedte is a lábát és szerzett nekem egy nagy tál levest, amit megköszöntem, majd ülőhely után kerestem. Akkor szúrtam ki egy ismerős arcot, szóval arra vettem az irányt és óvatosan lecsüccsentem mellé egy kanállal. - Rég láttalak, Jared. Mi újság? Hogy van Sherlock? - kérdeztem derűsen, nekilátva a levesemnek. Furcsa volt, így, macska nélkül, de valószínűleg csak azért tűnt így, mert legutóbb a cica kapcsán találkoztunk. - Oh, ne haragudj, bunkó voltam. Nem zavarok? - kérdeztem felpillantva rá sűrű, zavart pislogással.
|
|
|
|
|
Lotte White
INAKTÍV
Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
|
WolgiLe kéne szállnom a hátáról. Le szálltam. Már jól esett, kicsit bezsibbadt a lábam. Ez arra a napra emlékeztet, mikor az ablakba olvastam épp A kis hercegetés annyira belemélyültem a történetbe, hogy leestem a földre. Szerencsém volt, nem estem nagyot. Lehet, hogy általában jól van, de most biztos nem. De nem nyaggatom vele. -Örülök, remélem ha van valami bajod és szeretnéd elmondani valakinek, nekem elmondhatod.- Rá raktam a vállára a kezem. Remélem segítettem neki ezzel, és ha van valami baj, akkor nagy bizalommal fordul majd hozzám. -Jaj, sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Ha tudtam volna..- mondtam egy kicsit szomorkásan. Nem kellett volna faggatóznom. Remélem a kérdésemre nem kapok csúnya választ! -Oké, akkor maradok!-mosolyogtam rá. Végre újra ugyan úgy mosolyog, mint mikor megismertem. Bearanyozta ezzel a napom és nem tudtam nem mosolyogni. -Ó, örülök. -mondtam. Örül, hogy itt vagyok és együtt tudunk bemenni és meghallgatni a beszédet. Most választanom kellene. Menjek, maradjak? Inkább megyek! -Inkább veled tartok! Szeretek a társaságodba lenni...-mondtam zavarodottan. Végre tudunk majd egy kicsit négyszemközt kettesben beszélgetni, és elmondja mi nyomasztja.
|
|
|
|
|
Gagybátori-Miller Boglárka
INAKTÍV
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
|
Milán
Megérkezett. Már alig várta, noha tudta, hogy a barátkozással óvatosan kell bánnia, és Áronnak, az ikerbátyjának mindenkiről be kell számolnia. Na, persze, csak a megengedett kereteken belül, természetesen. Áron szerint húgának mindenből a legjobb dukál. Még barátokból is. Kissé lelohasztotta kedvét, mikor belépett a bejárati csarnokon a kis fióka, és elbizonytalanodott. Neki ezt a hatalmas poggyászt most fel kéne cipelnie a toronyhoz? Akkor bizony bajban lesz, talán túl sok mindent hozott el otthonról egyszerre… Pedig őő… kétszer is meggondolta, hogy mit szükséges hoznia feltétlenül. Ja, igazság szerint nem gondolta végig, csak bepakolta, ami épp eszébe jutott. Ha apukája nem szólt volna r-á, tuti a fele szükséges eszközt otthon hagyja. Főleg a könyveket. Ki nem állhatta az olvasást, pláne, hogy diszlexiával küszködött, és kissé gyengén is látott, de szemüveget, ill. kontaktlencsét esze ágában sem volt hordani. Nem ment volna el orvoshoz semmi pénzért, azt se szerette. Szerencsére nem a Roxfortba vették fel, így legalább az angollal nem kell szenvednie. Végül jobb ötlet híján, miután kicsodálkozta magát, szépen rácsüccsent a bőröndjére. Minek menjen tovább, ha úgyse tudja, merre az arra? Nem igazán zavartatja semmi, csak vár, amíg arra téved valaki. Vasárnap délután ez meglehetősen nehézkes dolog, a levitások biztos halálra tanulják magukat, a navinések elvannak magukban, ééés a zöldek… na igen, tőlük azért tartott, bár apja meséi szerint itt annyira nem vészes a házak közötti háború. Csupán külön-külön szívatják egymást a diákok, de eddig még kisebb-nagyobb csetepatéknál nem volt durvábbról tudomása. Verekedni meg nem tilos, csak tanár meg ne lássa. főleg azt ne lássák meg, ha ő kezdte. Lány létére inkább volt fiús természetű, hála Áronnak, aki még siklóernyőzésre is megtanította, és nagyon bejött neki ez az extrémsport. A gondolkodás már nem annyira.
|
|
|
|
|
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Gagybátori-Miller BoglárkaLassan már harmadik napomat töltöm itt, és szinte már a kastélyt is ismerem annyira, hogy el tudjak menni valahova. Ez alatt értem például a tantermeket, a nagytermet és az egyéb helyiségeket. Ismét napsütötte, nyári nap van, ami persze őszi, de most az kit érdekel. Tehát ott ülök a gólyalakban, és egy levelet olvastam, amit nemrég kaptam a szüleimtől. Hoga ott ült mellettem csendben az ablakpárkányon, és csak csak akkor törte meg némaságát, mikor hirtelen felálltam. Igen felálltam, mert úgy éreztem, jót tenne egy kis séta, mert már több órája is csak bent ülök. Gyorsan lerohantam a lépcsőkön, "szerencsémre" meg is botlottam, de nem zavart, ki akartam menni valahova. Valahogy most pont rám jött az az érzés, hogy mindegy, hogy hova, csak menjek. Mikor leértem a bejárati csarnokba teljesen ledöbbentem: egy lány ült a bőröndjén és ült, és ült, és ült. Fura volt, még egyszer sem láttam ilyet. Egyáltalán miért ül? Nem tudja, hogy hova kell mennie? Akkor mért nem keres valakit, és megkérdezi tőle? Adott egy csomó alkalom, és mégis ő inkább a kényelmesebb opciót választja. Ül és vár. De az is lehet, hogy nem azért pihen ott, hanem valami baja van esetleg? Fogalmam sincs, a legjobb döntés az az, hogy inkább megkérdezem. -Szia! Van valami baj? Miért vagy itt?Remélem nincs semmi baja, és csak annyi a gond, hogy nem tudja merre menjen. Nem lenne jó, ha például rosszul lenne, mert azt se tudom még, hogy merre van a gyengélkedő. Az biztos, hogy érdekes kaland lenne, de mégse kívánom azt. Mit mondjak, remélem a legjobbakat.
|
|
|
|
|
Gagybátori-Miller Boglárka
INAKTÍV
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
|
MilánMeglepődött, mikor egy fiatalnak látszó srác odasétált hozzá, és csak úgy random leszólított. Bátorsága van, az fix… persze, még mindig jobb, mintha tovább folytatta volna bámulását a csarnok másik végéből. Nem igazán szerette, ha fixírozták, pláne, ha ilyen feltűnően. Ennyire nem lehetett ő csodabogarantyú. - Öhm, ja, a fióka, azaz én, szóval nekem el kéne találni a fészkünkig és kipakolni – felelte, és abszolúte nem érdekelte, hogy most idiótának nézi-e válaszáért. Szíve joga a másiknak. Gyorsan felpattant a bőröndről, majd nem teketóriázva nekiszegezte a kérdést: - Ugye Főnix-ház? – remélte, hogy akad, aki útba igazítja, de egyrészről fáradt is volt, más részről pedig iszonyatosan lusta. Lustább a földnél is, és lassú. Bár ez a kérdés ugye meggondolandó, főleg, mikor a fizika tanár bácsi feltesz egy gyorsulással kapcsolatos kérdést, hogy xy tárgy milyen gyors vagy lassú. Ilyenkor a helyes visszavágás, amit Bogi megtanult egy életre: mihez képest? Tehát ezzel a ténnyel ő le is tudta, hogy a cselekvési tempója és kényelmesedése tökéletesen normális dolog. Akinek meg nem tetszik, tegyen róla. Ha tud. - Ja, egyébként Bogi vagyok – mutatkozott be, miután eszébe jutott, hogy egymás nevét még nem is tudják. Hát igen, a leányzó nem épp arról volt híres, hogy sorrendben gondolkodjon. Ahogyan a siklóernyős bambusztantusz esett, úgy puffant. – Ebben a pillanatban érkeztem egyenesen Bogolyfalváról. És te?Igen ám, csakhogy ettől neki még nem fog GPS nőni a buksijában, hogy Belgium helyett Horvátországban kössön ki… meg persze az észért se éppen időben állt sorba, mikor a felsőbb hatalmat azt osztották…
|
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
|
LaviaA mindent bele szendvics finomabb lett végül, mint azt képzelte volna. Noha tényleg teljesen esetlegesek voltak a hozzávalók, jó ízűen nyammogott rajta, azzal a biztos tudattal, hogy ha már ez ennyire remekül megy, akkor éhen halni egyhamar biztosan nem fog. Valahol a szendvics felénél jutott eszébe, hogy valóban vinni kéne Garynek is, de annyira felerősödött a sürgés-forgás a konyhában, hogy most már nem sok esélyt látott rá, hogy ilyesmivel szórakozzon, amíg kicsit le nem csitulnak a dolgok. Éppen ezért nem is sietett különösebben, hanem csak ráérősen rágicsálta a szendvicse sarkát, jobb dolga nem lévén. Igazából fel sem tűnt neki, hogy valaki más is bejött a helyiségbe, mert teljesen elbambult azon, ahogy az egyik manó a tejszínhabot verte. Komolyan nincs erre egyszerűbb mód, tényleg kézzel kell csinálni..? Mikor aztán valaki megszólalt mellette, igencsak meglepődött. Felnézve a már ismerős macskás lányt, Laviát látta meg, kezében egy tál levessel. - Semmi különös. Nagy volt a tömeg odafent, úgyhogy inkább ide jöttem vacsorázni - válaszolt a kérdésre. - Sherlock fent van az Eridonban, és szerintem épp azzal szórakozik, hogy kirágja egy mancsa ügyébe kerülő zokni sarkát - mosolyodott el halványan, mert szinte biztos volt benne, hogy valóban ez a helyzet. Az állatnak mostanában mániái lettek a zoknik. - És Sebastian merre kószál? - érdeklődte aztán ő is, mert hiányolta a szép nagy kandúrt. Aztán ahogy a lány rádöbbent, hogy talán kellemetlenséget okozott, a fiú megrázta a fejét. - Dehogy, ha akarsz nyugodtan egyél velem - válaszolta, bár arra azért nem vetemedett volna, hogy a szendvicsét is felajánlja, mert túlságosan ízlett neki. - Te sem szereted az ekkora tömeget? - bökött aztán a fejével a Nagyterem irányába.
|
|
|
|
|
Vashegyi Lia
INAKTÍV
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
|
LoraaaEzen a reggelen kivételesen sikerült időben felkelnem, ami nálam azt jelenti, hogy csak háromszor nyomtam ki az ébresztőt. Utálom, amikor valami ilyen brutális hangon és erővel rángat ki a pihe-puha ágyamból. Kicsit irigyeltem is Ellát öltözködés közben, mert Ő még a takaró alatt feküdt összegömbölyödve és horkolt. Az egyetlen olyan görényt sikerült kifognom, amelyik horkol. Az ablakon túli világ nem sok jóval kecsegtetett, sőt egészen elborzadtam, majdnem vissza menekültem az ágyba. Végül csak sikerült felöltöznöm. Nem bíbelődtem sokat a ruhákkal, a választásom egy egyszerű fekete, rövidujjú bodyra esett, aminek az elején egy nagy piros szív van, végül egy szűk farmerral és barna csizmával zártam a sort. A szeles idő miatt előkotortam egy sapkát, majd egy kis smink után elindultam... Hogy az ajtóból még visszarohanjak a táskámért és a kabátomért. De csak sikerült eljutnom a Nagyteremig. A reggelimet csak magamba lapátoltam, mert a percek vészesen teltek, és nem akartam elkésni. Be kell vallanom kissé izgultam is, mivel még nem jártam a faluban. Egy igazi, varázslatos faluban, így egyenlőre halvány lila gőzöm se volt, milennek kéne elképzelnem. Annyi biztos, hogy nem lesz tele röpködő emberekkel. Hallottam pár dolgot a többiektől, amiket feltétlenül ki akartam próbálni, remélem Lora a segítsgemre lesz. Van az a magától író penna vagy mi, meg a vajsör, mondjuk azt lehet nem árulják még egy 15 éves egyénnek. Még ha ilyen bájos pofija is van, mint nekem... Háromnegyed tízkor értem a megbeszélt helyre, a levitás lánynak még nyoma se volt, így hát vártam. És vártam. Eszembejutott egy dal, amit dúdolni kezdtem, csak úgy halkan magamban, mire a refrénhez értem Lora is befutott. - Jó reggelt! - köszöntöttem vidáman.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
Lotti
Mindent elmondhatok neki... Elképzeltem, hogy elmondom neki. Az egészet. Csak zúdítanám rá a sok szót, a sok keserű, fájdalmas szót, amíg össze nem esik. De erre nem volnék képes. Egyrészt nem tudnék vele ilyet tenni, mert a barátom. Másrészt pedig még túl friss az egész nekem is. De talán egy-két pici részletet elárulhatnék neki. De nem itt. Amikor felvetettem neki, hogy velem jöhet bolyongani, szívesen beleegyezett. A magányról így letettem, de jobb is így. Kedvelem a lányt. - Akkor ha elkezdődött a ceremónia, és már mindenki bement, keressünk valami kellemesebb helyet! - mondtam Lottinak, és kacsintottam. A rossz kedvem egy picit enyhült, amióta itt van. Tulajdonképpen tavaly sem voltam az évnyitón, és most is kihagyom. Biztosan tök jó, de különösebben nem izgat. Ha az álmom tényleg csak marhaság volt, akkor még jó pár évnyitón részt fogok venni. Ha meg mégis van valami valóságtartalma, akkor... Végül is az sem jelenti azt, hogy rögtön beteljesül... Van még időm. Remélem. Az emberek csak mentek be, és lassan elkezdődött az igazgató beszéde. - Akkor mehetünk?
|
|
|
|
|
Lotte White
INAKTÍV
Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
|
WolgiTudom, hogy még mindig van valami baj, de, mint ha enyhült volna...Nem sokára elfog kezdődni a ceremónia. Tavaly nem jöttem el, mert nem szeretem ezeket az eseményeket. Nem izgattak. -Jó, és van eddig valami ötleted?-kérdeztem, és éreztem, hogy elpirultam.Kicsit furcsa érzés kavarodott bennem. És mintha, egy kicsi félelem is töltött volna el. Elkezdődött...Hallottam az igazgató beszédét. -Persze...Csak merre? Meg ha nem lenne baj, én átöltöznék,mert ez nem az én stílusom.-mosolyogtam rá aranyosan.
|
|
|
|
|
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
BogiSzerencsére nincs semmi baja, hisz nem rosszul van, csak egyszerűen nem tudja merre kell menni. Így hála az égnek nem kell fel-alá rohangálnom egy gyógyítót keresgélve. Pechemre viszont meg nincs kaland, aminek lehet, hogy eléggé rossz tulajdonságom miatt, de nem örülök. Ugyanis gondoltam gyorsan arra is, hogy mit csinálnék. Talán egy diáktól kérdezném meg, de az is lehet, hogy sebesen berohannék a nagyterembe, hogy az ég áldja meg őket segítsenek már. De végül nem került erre sor. Számomra ez mondhatni jó, de mondhatni rossz is. Azért bocsássa meg nekem a világ, de szeretem a veszélyt, a kalandot. Furán adta elő a kis monológját, amin meg is lepődtem, de csak egy picit. Gyorsan, és megdöbbenésemet nem mutatva, illedelmesen próbáltam válaszolni. -Azaz te, a fióka nem tudod merre van a fészked. Nekem itt az a szerepem, hogy segítsek, igaz?-szuper, mire értelmeztem a mondatát, addig már kétszer körbefutottam volna a kviddicspályát. Nem tudom, mi van ma velem, de nagyon lassan gondolkodok, és egy kicsit, vagy inkább nagyon szétszórt is vagyok. Nekem amolyan természetesnek tűnt, hogy főnix vagyok, és hogy meg tudom mutatni neki a klubhelyiséget. -Persze, az. Gyere megmutatom.-hívtam. Te jó ég! Bemutatkozni is elfelejtettem. Hát ma akkor ilyen lassú felfogásom, és gondolkodásom van. Teljesen kínosan éreztem magam, mikor a lány bemutatkozott. -Ööö... Engem Lórántnak. Na gyere-nyögtem ki végül. Teljesen el is feledkeztem róla, hogy talán arra is válaszolnom, kéne, amire rákérdezett. -Én körülbelül négy napja érkeztem, de nem vagyok benne biztos, mert kicsit elvesztettem az időérzékemet.Már-már elindulok a lépcső fele, mikor teljesen helyrerázódik az agyam. Tényleg, a mi házunk jelképállata nem is főnix, hanem sárkány. Jujj, én most Eridonosnak mondtam magam. -Hoppá, bocsi. Főnixet mondtál? Az az Eridon. Bocs, de már teljesen elfelejtettem, hogy az én házamnak a Rellonnak mi is a jelképállata. Bocsi, csak már teljesen kiment az agyamból. Sajnos én nem tudom megmutatni, hogy akkor merre menjél, maximum tudok mutatni egy a te házadba járó diákot, ő biztosan segít. Remélem nem égtem be annyira, na de hát mindenki tévedhet. Tévedni emberi dolog, abban biztos vagyok.
|
|
|
|
|
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV
Törpilla
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
|
Lia <3Reggel szerencsésen elaludtam. Eredeti felállás szerint nyolckor keltem volna, de így kilenc harmincig szunyáltam. Miután kiugrottam az ágyamból szitkokat szórva összeágyaztam. Két perc múlva sikeresen összeszedtem magam és a szekrényhez battyogtam, hogy viszonylag gyorsan kiválasszam a ruháimat. Magamhoz képest villám sebességgel választottam egy zöld felsőt, egy farmert, egy fekete bőr dzsekit és egy fekete bakancsot. Ruháimmal a kezemben spuriztam a fürdőbe felöltözni és rendbe hozni a szénakazlamat és az arcomat. Tíz perc múlva kicsit megkönnyebbülten léptem ki a fürdőből, majd mikor az órámra néztem újra eluralkodott rajtam a pánik. Maradt még öt kerek percem, hogy leérjek, mert a találkozó tízre volt megbeszélve. Magamhoz vettem kedvenc fekete táskámat és némi pénzt, majd rohantam is a bejárathoz. Futás közben azon filóztam vajon milyen helyeket nézhetnénk meg. Amikor a bejárathoz értem az Eridonos lány már ott volt. -Szia! Jaj, ne haragudj elaludtam. Remélem nem rég óta vársz rám! -mondtam kicsit restelkedve. -Na és van már valami ötleted, hogy mit néznél meg szívesen? -kérdeztem az Eridonos lányra mosolyogva.
|
|
|
|
|
