31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Horváth Milán Lóránt összes hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Le
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 21:22 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen
~Hosszú nap áll előttem-gondoltam, mikor reggel megérkeztem a reptérre, és csekkoltam a gépet.
Már-már átengedtek volna a vámon, mikor kiszúrták a farzsebemben lévő pálcát. Mondjuk elhitték a "ó, ez csak egy bot" kezdetű dumát, de mégis kellemetlenül éreztem magam. Talán azért, mert először hagyom el ily hosszú ideig az országot.
Hát igen. A jó, öreg otthon. Itt hagyni Belfastot, és visszamenni Magyarországra igazán kalandos történet, na de ilyen sokáig?! Ez már több a soknál.
Mikor megérkeztem, keresztapám várt, és a kocsijával vitt az új sulimba. De ez az iskola most más, mint a többi. Ez az iskola egy teljesen más iskola. Ez az iskola egy varázstanoda... Anyámék mondták, hogy egyszer majd el kell mennem, mert bennem is folyik a varázslóvér, ezt én is tudtam, de nagyon hamar eltelt az a tizennégy év. Nagyon, de nagyon hamar.
Mikor elértük Bogolyfalvát keresztapám, utamra indított két bőröndömmel és egy hátitáskával. Nem esküdnék meg rá, de, mintha sokkal nehezebb lenne most a táskám, körülbelül tíz kilóval, mint otthon. Na de már mindegy. Ezt a kis utat már kibírom valahogy.
Utam közben megkértem egy ottani lakost, mutassa meg, merre van a mágusképző. Mondta, hogy menjek csak egyenesen, majd fel a dombon. Egyhamar meg is láttam a dombot, rajta egy szép, fényes kastéllyal.
Baktattam fel a dombon, egy kitaposott ösvényen, mikor észrevettem, hogy milyen hideg, csípős szél fúj. Feljebb rángattam kabátom nyakát, és úgy mentem tovább.
Miközben mentem felfele megláttam egy nagy, giccses fekete kaput.
~Hála az égnek!-gondoltam, és sietős léptekkel megközelítettem, majd átléptem rajta.
~Ez az első lépesem az iskolában! Tyűha!
Alig mentem még két lépést, amikor megakadt a szemem egy lányon, aki arra mászkált. Gyorsan megkérdeztem néhány dolgot, mielőtt elmegy:
-Szia! Horváth Milán Lóránt vagyok. Téged hogy hívnak? Meg tudod mondani, merre menjek? Új vagyok még, és nem nagyon ismerem a helyet.

ÖLTÖZET
KATT
Utoljára módosította:Horváth Milán Lóránt, 2014. október 17. 21:25
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 13:25 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen

Meghökkenve láttam, ahogy készségesen viszonozza a letámadásomat, úgyhogy figyelmesen hallgattam. Tehát Cat... Szép név. Még szerencse, hogy tudja, merre kell mennem, mert nem lenne jó egyedül téblábolni a kastély körül. Egyáltalán hol a bejárat? De mivel nem vagyok egyedül, így nem kell keresgélnem. Szerencsémre...
-Köszi,-eresztettem ki magamból egy köszönetet-persze, nem baj, bár általában Leonak, vagy Loo hívnak, mai napig nem tudom, hogy miért, de valahogy a Lórántból adódott. Tehát már megszoktam.-ezen a két mondatomon még én is elmosolyodtam, mert először is eléggé vicces volt, másodszor, meg jó volt visszamerengeni, nosztalgiázni.
Egy pillanatra elkaptam a tekintetét, és látom, hogy a bőröndjeimre néz. Komolyan mondom, szinte éreztem, hogy segíteni akar, ezért kérdésére rögtön válaszoltam.
-Nem, nem köszi, nem annyira nehezek, elbírom-akármilyen nehéz is, ha beleszakadok, akkor se adnám oda jó szívvel a cuccaimat egy lánynak, vagy már mondhatni nőnek.
Bár nagyon meglepődtem, azon a kérdésén, hogy melyik házba kerültem, mert megmondom őszintén, amikor megkaptam a levelemet, csak gyorsan átfutottam a szöveget, és nem törődtem a beosztásommal. Így inkább bizonytalanul, mint magabiztosan mondtam:
-Talán a Rellonba.-most, hogy így kimondtam, tényleg beugrott, és rájöttem, hogy nem tévedtem-Igen, a Rellonba.-helyesbítettem.
Pont arra gondoltam, hogy valahogy meg kéne oldani, hogy valaki, ne csak kívülről, de belülről is mutasson valamit a kastélyból, és lám, pont a következő kérdésemre adott választ.
-Igen, az jó lenne. Naná, hogy könnyebb lenne.
Megkönnyebbültem, mikor rájöttem, hogy ha ez így megy tovább, akkor nem is lesz olyan rossz itt tanulni. Érdekes, tíz perccel ezelőtt még azon töprengtem, hogy magam mögött kell, hogy hagyjak mindent, és új iskolába kell, hogy járjak. Most már teljesen más a helyzet, csak annyi nem változott, hogy még mindig hideg volt.
Kíváncsian néztem, mikor lenézett, és láttam egy mosolyt átsuhanni az arcán.
-Mi az? Min mosolyogsz?-kérdeztem, őszinte válaszban reménykedve.
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 17:25 Ugrás a poszthoz

Cat

Érdekes volt, ahogy bejelentette, hogy mostantól Loonak fog hívni, de hát igaza van, ez a becenevem, ezt viselem.
-Csak nyugodtan. Én is örülök-válaszoltam, és egy kis mosoly suhant át az arcomon.
Fura volt, hogy kezet nyújtott, de természetesen kezet ráztam vele. Lerítt róla, hogy örül a viszonzásomnak, majd újra mosolysorozat következett. Így olyannak tűntünk, mint két jó barát, aki rég óta ismerik egymást. Pedig nem. Egyáltalán nem. Találkozásunk épp, hogy pár perce történt meg, és beszélgetésünk még nem is biztos, hogy barátságot rejt maga mögött.
Hatalmas nagy öröm töltött el, mikor közölte, hogy ő is a Rellonba tartozik, akárcsak én. Így legalább majd a Rellon falai belül is tudunk majd találkozni, valamint azt is megtudja mutatni.
-Az jó, akkor te is fontos láncszeme vagy az iskola diákságának-mondtam, majd elvigyorodtam.
Tudni illik, a régi sulimban én is "fontos ember" voltam. Bár nem engem tekintettek a legjobbnak, hiszen állandóan terrorizáltam a kisebb gyerekeket a hangosbemondón. De nem voltam én ilyen rossz, csak szórakoztam.
Hát igen. Jó lenne.-adok neki igazat.
Váratlanul ért a tény, hogy úgy gondolja nem vagyok magyar diák. De az vagyok, csak külföldről érkeztem. Én attól még magyar vagyok.
-Nem, dehogy is. Magyar vagyok, csak Írországban laktam eddig, mert apukám oda ment ki dolgozni, mi meg mentünk vele a családdal.
Hát igen... Hallottam néhány dolgot a Rellonról, de abba kevés volt a jó. Mondták már, hogy oda a szabályszegők kerülnek, anyu pont azért mondta azt, hogy én is oda fogok kerülni.
Az jó. Remélem én is, hogy hamar beilleszkedek, nem szeretem az új környezetet, de lehet, hogy ez itt változni fog. Azért, meg hogy nem kell törnöm magam a pontokért, az csak jó, mert sosem voltam egy jeles tanuló. Kviddicsezni meg hát majd megtanulok. Repülni tudok jól, meg voltam már néhány kviddicsmeccsen is. Tehát a szabályokat tudom, már csak gyakorolnom kell. Majd ha lesz rá keretem veszek egy seprűt, és majd azon gyakorlok.
Mikor elindult, én automatikusan követtem, és csak akkor éreztem, hogy mennyire lefagytam, mennyire lezsibbadtak a végtagjaim. De semmi baj, mindjárt már hála a kastélynak meleg lesz a levegő körülöttem, gondolom.

Vége
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 19. 18:00 Ugrás a poszthoz

Gagybátori-Miller Boglárka

Lassan már harmadik napomat töltöm itt, és szinte már a kastélyt is ismerem annyira, hogy el tudjak menni valahova. Ez alatt értem például a tantermeket, a nagytermet és az egyéb helyiségeket.
Ismét napsütötte, nyári nap van, ami persze őszi, de most az kit érdekel. Tehát ott ülök a gólyalakban, és egy levelet olvastam, amit nemrég kaptam a szüleimtől.
Hoga ott ült mellettem csendben az ablakpárkányon, és csak csak akkor törte meg némaságát, mikor hirtelen felálltam.
Igen felálltam, mert úgy éreztem, jót tenne egy kis séta, mert már több órája is csak bent ülök. Gyorsan lerohantam a lépcsőkön, "szerencsémre" meg is botlottam, de nem zavart, ki akartam menni valahova. Valahogy most pont rám jött az az érzés, hogy mindegy, hogy hova, csak menjek.
Mikor leértem a bejárati csarnokba teljesen ledöbbentem: egy lány ült a  bőröndjén és ült, és ült, és ült. Fura volt, még egyszer sem láttam ilyet. Egyáltalán miért ül? Nem tudja, hogy hova kell mennie? Akkor mért nem keres valakit, és megkérdezi tőle? Adott egy csomó alkalom, és mégis ő inkább a kényelmesebb opciót választja. Ül és vár.
De az is lehet, hogy nem azért pihen ott, hanem valami baja van esetleg? Fogalmam sincs, a legjobb döntés az az, hogy inkább megkérdezem.
-Szia! Van valami baj? Miért vagy itt?
Remélem nincs semmi baja, és csak annyi a gond, hogy nem tudja merre menjen. Nem lenne jó, ha például rosszul lenne, mert azt se tudom még, hogy merre van a gyengélkedő. Az biztos, hogy érdekes kaland lenne, de mégse kívánom azt.
Mit mondjak, remélem a legjobbakat.
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 18:12 Ugrás a poszthoz

Médea

Éppen egy könyvet olvastam a kviddics  rejtelmeiből, mikor bekopogtatnak az ajtón, és kérdik, ráérek-e most a könyvtárban, mert el kéne a segítség. Mondtam, hogy persze, hisz végre van mit csinálnom, bár ez lesz az első napom, mégis mennék, legalább jobban megismerem a könyvtárat.
Már egyszer-kétszer elmondták, hogy mi merre, van, de nekem az túl sok volt, úgyhogy a szerencsére, és az ABC-re bízom magam.
Hamar leértem az első emeletre, ahol már megszokottként a könyvtár irányába fordultam. Gyorsan elértem az ajtót, s mikor kinyitottam teljesen ledöbbentem.
Egy vörös, nálam idősebbnek tűnő lány állt a könyvtárosi asztalnál, amely mögött nem volt senki. Szuper, tehát magamban leszek. És még egy szuper! Az első dolgom egy halom könyv helyrerakása, amit a vörös hozott, vagy vinne. Bár ha vinne, akkor mégsem kéne helyrepakolni.
Gyorsan becsukom az ajtót, és az asztal felé indulok.
-Helló! Segíthetek valamiben?-köszönök. Mert hát a formaságokat be kell tartani.
Aztán tekintetem a könyvoszlopra mered, és rosszalló szemekkel, bár ügyelve arra, hogy ezzel ne bántsam meg a lányt. Mert igazából nem vagyok mérges rá, csak egyszerűen lusta vagyok még, és ilyenkor mindenkit hibáztatok csak magamat nem.
-Ezeket hozod, vagy viszed?-kérdezem kölyökkutya szemekkel a lányra meredve.
Gyorsan átnézem a könyveket, igazából csak a borítójukat, na meg a címüket. Megállapítottam, hogy ezek a könyvek csak -lógia végződésűek.
-Ezek érdekelnek téged? Vagy valami kötelező olvasmány?-sajnos kérdésemet kicsit csípősen tettem fel, és így nem kizárt, hogy még ma megbántok valakit.
Utoljára módosította:Horváth Milán Lóránt, 2014. október 20. 20:49
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 18:48 Ugrás a poszthoz

Fanni

Még mindig csak négy napja vagyok itt, és még nem tudom feltérképezni az egész kastélyt. Pont ezért téblábolok a folyosókon, és meg-megnézek egy-egy érdekesnél érdekesebb dolgot.
Hát így történik az, hogy én, az az ember, aki szereti az újdonságokat egy nagyon, de nagyon, de nagyon nagy újdonságba csöppen.
Tehát, nagy az érdeklődésem egyes szobák iránt, ezért benyitok néhányba. Mikor már körülbelül a tizedikbe lépek be, akkor teszem be a lábam az akváriumba.
-Hogy az a!-kiáltom el magam, mikor észreveszem, hogy lábam a vízben áll.
De csak ezután következik az, amitől teljesen ledöbbenek. Megtapogatom, és láss csodát! Teljesen száraz. Pedig már az infarktus kerülgetett, hogy hogy lehetek olyan bolond, hogy az iskolában egy egyszerű teremben eláztatom a csukámat. Mondjuk az "egyszerű terem" az egy kicsit, nagyon gyenge kifejezés.
~Bár, ha itt ilyen a víz, akkor ott bent se lehet másképp-gondoltam, és rájöttem, ez tényleg egy érdekes dolog.
Ekkor minden baromságomat egy helyre összpontosítottam, és elkövettem talán életem legnagyobb hülyeségét.
-Juhééj!-kiáltottam el magam, és hatalmas nagy fejest ugrottam a vízbe, vagy mondhatni szobába.
És igen! Igazam volt. Itt is száraz maradok, és még levegőt is tudok venni a víz alatt. Könnyen lehet, hogy majd minden nap tanórák után ide fogok jönni kikapcsolódni. Tökre felszabadultan éreztem magam, azért mert jártam a víz alatt egy szobában.
Az biztos, hogy otthon, a muglik világában ezt sose hinnék el, de egyáltalán kinek jut olyan az eszébe, hogy ezt el is mondja?
Abba biztos vagyok, hogy nem utoljára vagyok itt.
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 21. 21:33 Ugrás a poszthoz

Bogi

Szerencsére nincs semmi baja, hisz nem rosszul van, csak egyszerűen nem tudja merre kell menni. Így hála az égnek nem kell fel-alá rohangálnom egy gyógyítót keresgélve.
Pechemre viszont meg nincs kaland, aminek lehet, hogy eléggé rossz tulajdonságom miatt, de nem örülök. Ugyanis gondoltam gyorsan arra is, hogy mit csinálnék. Talán egy diáktól kérdezném meg, de az is lehet, hogy sebesen berohannék a nagyterembe, hogy az ég áldja meg őket segítsenek már.
De végül nem került erre sor. Számomra ez mondhatni jó, de mondhatni rossz is. Azért bocsássa meg nekem a világ, de szeretem a veszélyt, a kalandot.
Furán adta elő a kis monológját, amin meg is lepődtem, de csak egy picit. Gyorsan, és megdöbbenésemet nem mutatva, illedelmesen próbáltam válaszolni.
-Azaz te, a fióka nem tudod merre van a fészked. Nekem itt az a szerepem, hogy segítsek, igaz?-szuper, mire értelmeztem a mondatát, addig már kétszer körbefutottam volna a kviddicspályát. Nem tudom, mi van ma velem, de nagyon lassan gondolkodok, és egy kicsit, vagy inkább nagyon szétszórt is vagyok.
Nekem amolyan természetesnek tűnt, hogy főnix vagyok, és hogy meg tudom mutatni neki a klubhelyiséget.
-Persze, az. Gyere megmutatom.-hívtam.
Te jó ég! Bemutatkozni is elfelejtettem. Hát ma akkor ilyen lassú felfogásom, és gondolkodásom van. Teljesen kínosan éreztem magam, mikor a lány bemutatkozott.
-Ööö... Engem Lórántnak. Na gyere-nyögtem ki végül.
Teljesen el is feledkeztem róla, hogy talán arra is válaszolnom, kéne, amire rákérdezett.
-Én körülbelül négy napja érkeztem, de nem vagyok benne biztos, mert kicsit elvesztettem az időérzékemet.
Már-már elindulok a lépcső fele, mikor teljesen helyrerázódik az agyam. Tényleg, a mi házunk jelképállata nem is főnix, hanem sárkány. Jujj, én most Eridonosnak mondtam magam.
-Hoppá, bocsi. Főnixet mondtál? Az az Eridon. Bocs, de már teljesen elfelejtettem, hogy az én házamnak a Rellonnak mi is a jelképállata. Bocsi, csak már teljesen kiment az agyamból. Sajnos én nem tudom megmutatni, hogy akkor merre menjél, maximum tudok mutatni egy a te házadba járó diákot, ő biztosan segít.
Remélem nem égtem be annyira, na de hát mindenki tévedhet. Tévedni emberi dolog, abban biztos vagyok.
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 22. 20:16 Ugrás a poszthoz

Fanni

Csodálatos egy élmény, ahogy szabadon, a vízben úszkálok, nyitott szemmel, levegővel. Mikor eljöttem ide, nem is gondoltam arra, hogy ilyen eseményekben dús első hetem lesz.
Belegondoltam abba, hogy milyen látvány lehetett másoknak, látni, hogy én milyen könnyedén beugrok a szobába, akarom mondani vízbe.
Már nem is tudom minek nevezzem, annyira lefoglalt ez az egész csoda, hogy még nem is gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen hol is vagyok.
Végül arra jutottam, hogy valami víz-szoba, vagy hasonló. Tudom, nevetséges a találgatásaim eredménye, de hát na! Ez telik ilyenkor tőlem.
Csendben szemlélem a helyet mikor valaki nem messze tőlem beugrik. Nem sokára már azt is ki tudom venni belőle, hogy egy lány. Hosszú, barnás haja van, meglehetősen szép.
Látom, hogy mond valamit, de nem értem pontosan, mert halk. Meg akarom kérdezni tőle, hogy mit mondott, de a saját szavaimat se hallom rendesen.
~Ez biztos a víz miatt van, de akkor hogy tudnánk beszélni?-elmélkedek.
Mutatom neki, hogy nem hallom, de sajnos ez se sikerül a legjobban. Pontosan kézzel-lábbal mutogatok, hogy megértse, a fülemre célzok.
Gondolkodok, hogy hogyan tudnánk beszélni, de ez továbbra is csak rejtély marad a számomra.
Lassan elkezdek emelkedni, és felérek a víz felszínére. Vége a víznek, és végre "csapadékmentes levegő."
-Halihó!-kiáltom el magam, és rendületlen jókedvvel nyugtázom, hogy nem csak hallatszik, de még visszhangzik is.
Boldogan a víz alá bukok, megkeresem a lányt, majd karon ragadom. Mielőtt még megijedne mutatok felfelé, remélem megérti, hogy oda akarok menni.
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 23. 19:03 Ugrás a poszthoz

Médea

Örültem, hogy megbízik bennem, és végre megvan az első könyvtáros helyettesi dolgom. Megszületett! Ez az.
-Itt dolgozom, bár ez az első munkanapom, de remélem ez nem lesz akadály.-vallottam be.
Tényleg reméltem, hogy a kezdő létemre jól fog ma menni itt minden. Nem örültem volna neki, ha nem tudnék néhány könyvet a helyére tenni, na meg a többi gond.
Annak már viszont nagyon, de nagyon nem örülök, hogy ezt mégis a helyére kell pakolnom.
-Oh, köszi. Egyedül sok idő lenne-hálás vagyok neki, hogy segít, de azért picit kínosan érzem magam, hiszen azért mégis egy lánynak odaadni a könyvoszlop felét, hogy segítsen. Hát nem is tudom, mit mondjak.
Érdekes, nem gondoltam volna, hogy még valakit érdekelhetnek az ilyen könyvek.
-Az jó. Ügyes vagy, hogy ilyeneket olvasol, és gondolom akkor nem kedvtelenül. Na akkor vigyük.
Ekkor jutott eszembe a hatalmas trükk. Varázslattal könnyebb lenne a helyére pakolni. Sőt ezzel sok mindenki dolgát megtudnám könnyíteni.
-Várj! Vingardium Leviosa! Szuper. Te most már csak mondd, merre kell rakni.-utasítottam, és meglehetősen örültem a "találmányomnak".
Közben elolvastam a listáját, és hiába jelentette ki, hogy csúnyán ír, de az én véleményem az maradt, hogy én írok a csúnyábban.
Régen az iskolában is csak annyit mondtam: "Én nem írok csúnyán, csak már saját betűtípusom van". Persze ezen már mindenki jól szórakozott.
-Nem is írsz csúnyán. Az enyémhez képest, ezek gyöngybetűk.-jelentettem ki, őszinteséggel a számon.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Horváth Milán Lóránt összes hozzászólása (9 darab)

Oldalak: [1] Fel