Dalmi, Ádám, Lotte, Levendula...

A megbeszéltek alapján mai nap egy kisebb kalandra készülődtem. Elfutottam a szobámba felvettem a zöld shortomat és a kis fekete toppomat és az Marvel-es csukámat. Honom alá vettem aranyos kis rolleremet és lefutattam a lépcsőn. Gyorsan szétnyitottam a rolleremet és csak száguldoztam a konyha felé. Mire oda értem már többen is voltak.
- Sziasztok! –csak úgy visszhangzott a terem.
- Hogy áll a terv?- kérdeztem izgatottam csillogó szemekkel miközben letámasztottam a rollerem. Közelebb futottam hozzájuk és feléjük nyújtottam a kezem.
- Sziasztok, amúgy Lotte vagyok. – mutatkoztam be és vártam, hogy mi fog történni.

- Szia Levy. Hát akkor nem csak te izgulsz! -tördesi az ujjait annyira izgul

Mikor megbeszéltük Álliával, hogy itt fogunk találkozni. Először azt hittem rossz helyre jövök, de észrevettem, hogy mégiscsak jó helyen járok. Ránéztem az órámra és láttam, hogy 10 perccel korábban jöttem. Így hát leültem a padra és vártam, hogy megérkezzen kit várok. Vártam és vártam, de egyszer csak megjelent kit vártam. Felálltam odaléptem hozzá, s így szóltam:
- Szia, te vagy Állia? Én Lotte vagyok, remélem jól fogunk szórakozni együtt! És vártam a választ.

Állia Szipenni

Kezdtem örülni mikor megláttam a Rellonos harmadik-as diákot de annyira elnézelődtem, hogy azon még nem is gondolkodtam, hogy mi a manó fogunk mi itt csinálni.Így hát rögtönöztem.
-Mivel kezdjük? - kérdeztem izgatottan

Wolgi

Mint, mindig szokásoan 8:30 perckor csengett a Londonból való ébresztőórám. Nyújtózkodtam egy kicsit, majd kikeltem az ágyból és kivettem egy laza öltözetet a szekrényből, bementem a fürdőbe átöltözni. Megmosakodtam felvittem egy kis alapozót és szempillaspirált,majd kimentem. Elővettem az eper lekvárt és megkentem a kenyeret. Tizenöt perc alatt be is nyomtam. Elpakoltam és elmostam az tálcát majd kimentem Csikivel a folyosóra, gondolkodtam merre kéne indulni, de nem törődtem semmivel csak mentem. Nem is néztem a vissza utat, csak mentem balra jobbra és egyenesen. Láttam valakit ülni a padlón. Oda gurultam hozzá.
-Hát veled meg mi történt?-kérdeztem.
Azt hittem, hogy fáradt és csak leült pihenni, de akkor miért fogja a fejét?
- Szia, én Lotti vagyok, meg kérdezhetem hogy mi a bajod? Rosszul vagy kérsz egy kis vizet? De csokim is van ha kell!
Kérdeztem tőle de szerintem elég idiótának nézett. Leraktam a rollert és leültem mellé és néztem hátha válaszol.

Wolgi


Wolgi kedves srácnak tűnik, legalább van egy fiú ismerősöm. Az én drága jó szívem mindenki segít. Látom elfogadta a csokimat.
- Nem hallottam még róla. Ilyen is van? - Kicsit meglepődtem, hogy ilyen sebeket is lehet szerezni.
- Örülök a találkozának! Nem zavarok? - kérdeztem,bár egy kicsit féltem a választól.
- Egy kicsit megismerhetnénk egymást.
Majd leraktam a rollerom és leültem mellé a földre.
- Hogy miért vagyok itt? Azért,mert még új vagyok itt és meg körbe sem mentem mindenen, gondoltam körülnézek. S rád bukkantam. - hallgattam el. Kínos volt a csend, ha már Wolgi nem tőri meg majd én!
- És te miért itt ülsz? - kérdeztem,majd ittam egy kicsit. Belenyultam  a táskámba és találtam még egy csokit. Azt én kezdtem el enni. Haraptam egyet és azon gondolkoztam lesz-e ebből barátság.
 

Wolgi

-Huh, megnyugodtam.- nagy kő esett le a szívemről.
Megint ez a csönd. Ennek miért kell a szerepét játszania.Na de megszólalt Juppi.
-Nos??-kérdeztem Wolgitól, de már folytatta is.
-Nem fogom elmondani senkinek... Hallgatom mint a sír.
-Tényleg?-Felpattantam és közelebb mentem a bejárathoz. Jól szem ügyre vettem.
-Hm..Különös.-mondtam, mintha annyira értenék hozzá. Még hogy szőrös dög, pedig olyan aranyos.
-Nem is dög. Nagyon aranyosnak tűnik.-mosolyogtam Wolgira, majd visszaültem mellé.
-Igen.-mutattam neki a szép piros jelvényemet.-Elsős. Te is?
Elkérte a jegyzeteket remélem eltudja olvasni. Bele lapoztam és láttam pár ciki rajzot. Jézusom ott és mosolygós felhő.
-Persze,itt van.-mondtam elégedetten.

Remélem az rajzoktól nem fog dedósnak érezni. Olyan aranyos srácnak tűnik. Tisztelettudó is.
-Nagyon szívesen! Amik a rajzokat illeti...Hát tudod lányból vagyok.-mosolyogtam rá zavarodottan. Jézusom miket beszélek.
-Háát még tetszik...De sajnos nem ismerek rajtad kívül senkit.-hallgattam el.
Ő Levitás.Olyan szép az a kék jelvénye.
-És Wolgi milyen a Levita? Te már ismersz valakit?-kérdeztem.
Majd vártam a válasz.

Nagyon örülök hogy találkoztam ilyen ''jó'' sráccal. Kicsit furcsa hogy alig voltam itt még 3 hónapos és már van egy barátom. A másik suliba is így kellett volna.
-Köszi, 5-ös voltam rajzból. És szeretem is.- mosolyogtam rá aranyosan. Na végre valaki értékeli a munkám.
Ó, sok barátja van. Az jó.
-Á, értem! É sokat szoktatok együtt lógni a barátaiddal?-mosolyogtam tovább Wolgira. Felkelt, de minek megy oda a cuki szfinxhez?
Én is felálltam mögé álltam. Valamit mondott de nem nagyon figyeltem.
-Okés. Szívesen odaadom máskor is.-válaszoltam
Hobbim? Á, igen hobbi.
-Szeretek olvasni és sétálni. Hát szeretem a kutyákat de legjobban a macskákat. Otthon van is egy perzsa-macska.-mosolyogtam rá.
-És neked mi a hobbid? Vagy van valami házi állatod?-kérdeztem és vártam a választ.

-Szia!Örülök, hogy segíthettem! Remélem még találkozunk! -mosolyogtam rá miközben már ment be.Nagyon kedves srácnak tűnik. Van egy Kutyusa.Remélem majd elmegyünk sétálni.
Így hát összeszedtem a cuccom néztem még egy kicsit a cicát. Majd elszáguldottam a rolleremmel. Beértem a szobámba lepakoltam és rajzolni kezdtem.

Wolgi

Na,eljött az évnyitó. Mire előkerestem a blúzom, majdnem, hogy csak eltelt a fél nap. Gyorsan felvettem egy fekete nadrághoz. És elindultam, végre. Követtem a tömeget. Beléptem a szép nagy fa ajtón. Rengeteg gyerek s tanár volt a teremben,de először nem találtam semmi ismerős arcot. Majd egy magas, szőkés hajú srácon megakadt a szemem. Tudtam, hogy Wolgi az. Oda ment egy jó nagy homokórához. Oda settenkedtem mögé, majd ráugrottam a hátára.
- Szia. Hogy vagy? Remélem nem hoztam rád a frászt.-lógtam a hátán mint egy kis majom.

//Bocsi a késésért!//

Wolgi

Még mindig lógtam a srác nyakán, de nem nagyon ijesztettem meg. Pedig sokat próbálkoztam.
-Szia, na ne! Mindenki megszokott ijedni, vagyis szerintem a legtöbb ember, ha valaki a nyakába ugrik. -néztem a fiúra kételkedve. -Van valami baj? Annyira le vagy törve.- néztem Wolgira, mert mikor először találkoztunk nagyon vidám volt.
-Hát jó! Mondhatjuk, rengeteg könyvet olvastam. Neked, hogy telt a szünet?
Hát kicsit füllentettem, mert rettenetes nyaram volt. Nem is lehetett nyárnak nevezni. Rengeteg eső volt.
Keresni akartam valakit akit ismerek, vagyis téged. Remélem nem baj!-Láttam, hogy a fiú le van törve.-Zavarlak? Vagy miért vagy szomorú?-féltem a választól...Lehet, hogy megunta a beszámolómat? Kitudja...
-És te, vársz valakit?-kérdeztem.

Wolgi

Le kéne szállnom a hátáról. Le szálltam. Már jól esett, kicsit bezsibbadt a lábam. Ez arra a napra emlékeztet, mikor az ablakba olvastam épp A kis hercegetés annyira belemélyültem a történetbe, hogy leestem a földre. Szerencsém volt, nem estem nagyot. Lehet, hogy általában jól van, de most biztos nem. De nem nyaggatom vele.
-Örülök, remélem ha van valami bajod és szeretnéd elmondani valakinek, nekem elmondhatod.- Rá raktam a vállára a kezem. Remélem segítettem neki ezzel, és ha van valami baj, akkor  nagy bizalommal fordul majd hozzám.
-Jaj, sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Ha tudtam volna..- mondtam egy kicsit szomorkásan. Nem kellett volna faggatóznom. Remélem a kérdésemre nem kapok csúnya választ!
-Oké, akkor maradok!-mosolyogtam rá. Végre újra ugyan úgy mosolyog, mint mikor megismertem. Bearanyozta ezzel a napom és nem tudtam nem mosolyogni.
-Ó, örülök. -mondtam. Örül, hogy itt vagyok és együtt tudunk bemenni és meghallgatni a beszédet. Most választanom kellene. Menjek, maradjak? Inkább megyek!
-Inkább veled tartok! Szeretek a társaságodba lenni...-mondtam zavarodottan. Végre tudunk majd egy kicsit négyszemközt kettesben beszélgetni, és elmondja mi nyomasztja.

Wolgi

Tudom, hogy még mindig van valami baj, de, mint ha enyhült volna...Nem sokára elfog kezdődni a ceremónia. Tavaly nem jöttem el, mert nem szeretem ezeket az eseményeket. Nem izgattak.
-Jó, és van eddig valami ötleted?-kérdeztem, és éreztem, hogy elpirultam.Kicsit furcsa érzés kavarodott bennem. És mintha, egy kicsi félelem is töltött volna el.
Elkezdődött...Hallottam az igazgató beszédét.
-Persze...Csak merre? Meg ha nem lenne baj, én átöltöznék,mert ez nem az én stílusom.-mosolyogtam rá aranyosan.  

Wolgi

Elkísért az Eridon részen keresztül a szobámig. Gyorsan bementem és átöltöztem enyhén ki is sminkeltem magam. Kimentem hozzá. Megdicsért, hogy milyen szép vagyok.
-Ó, nagyon szépen köszönöm!-mosolyogtam rá elégedetten, mert tudtam, hogy igaza van.
Szegény srác a Bejárati csarnoktól ideáig vonszolta magát, csak azért mert én át szerettem volna öltözni. Kicsit szégyelltem magam. Mondjuk ha nem szerette volna úgy sem jön el, úgyhogy nincs min nagyon paráznom.
-Rendben!-mosolyogtam tovább.
Mentünk, mentünk, és mentünk míg egy szép szép ajtó előtt. Kinyitotta Wolgi az ajtót.
-Köszi, nagyon udvarias vagy!-mondtam elégedetten.
Végre valaki volt olyan kedves hozzám. Eddig mindig mindenki majdnem, hogy csak rám csukta. Ő kivétel. Ő aranyos, udvarias és még helyes is.Oda értünk egy gyönyörű bézs kanapéhoz.
-Rendben, nagyon szép nem gondolod?-végig simítottam rajta a kezem és nagyon jó érzés volt.
Még sosem voltam kettesben fiúval. Úgyhogy nagyon zavarba jöttem. És mikor közelebb jött a lélegzetem majdnem elállt. Lehet ciki de akkor is. Ilyen helyes fiú mellett...
-Nagyon, nagyon szívesen!-mondtam őszintén is mikor megölel, nagyon jó érzés volt, hogy bízik bennem. Remélem ez a barátság megmarad...
-Mi volt a baj?- kérdeztem.

Wolgi

Ültem, és vártam Wolgi válaszát. Mind a ketten, majdnem, hogy csak egyszerre arrébb iszkoltunk a gyönyörű fotelon.
-Igen, a baj.-mosolyogtam.Hallgattam, amit Wolg mondott, először nem teljesen értettem, de szép lassan elkezdtem érteni.Remélem, megbízik bennem és kiönti a lelkét, és majd megbízik bennem.- Beetettek? Ú, az rossz lehetett!-mondtam és lehajtottam a fejem, hogy ő egész ideáig, nem az hogy hazugságban élt. Nagyon megsajnáltam, mondjuk nem tudtam magam beleélni, mert ilyen velem, még nem volt.
Hallgattam, csak hallgattam, és hallgattam...Nagyon megsajnáltam, anyuka nélkül élni? Ja meg persze a nővére nélkül, szegénykém! Min mehettek keresztül, az apukájával!
-Nagyon sajnálom, olyan rossz, hogy én nagyon nem tudom átélni, mert velem lekopogom, még ilyen nem történt.-Hajtottam le a fejem.  

Marcus

Már este elgondoltam, mit fogok másnak csinálni. Megnézem az árusokat, veszek szép ékszereket, mindent ami kell. Másnap reggel elő kerestem Csikit, a rollerom. Kötöttem rá kis kosárkát, bele helyeztem a bébimókust, és elindultam. Bolyongtam csak az iskola falai közt. Nagy nehezen megtaláltam a kijáratot. Már nagyon elfáradt az a lábam, amivel löktem magam. Inkább neki álltam sétálni. Miután nem éreztem a lüktető érzést, újra ráálltam a rollerre. Nem sokkal később oda értem a boltokhoz. Olyan sok volt, és jobbnál jobb dolgokat láttam. Nem is az utat figyeltem. A boltok elvarázsoltak. Belegondoltam, hogy ha én nem az utat nézem...Akkor neki mehetek valakinek. De már késő volt. Lehuppantam a földre, és a roller eldőlt. Lekvire pillantottam először, nem volt semmi baja. Majd felvettem és feltápászkodtam. És mi van aki elütöttem? Egy fiú elég érdekes arccal bámult rám. Egyből elszégyelltem magam, hogy azok a csúnya rossz boltok, amibe csupa jó cucc van, elvette az eszem.
-Na..nagyon sajnálom.-nem mertem a fiúra nézni, hátha elküld a búsba.-Jól vagy? -érdeklődtem, és végig mértem.

Marcus

Annyira, de annyira szégyelltem, magam. Mikor halottam, hogy ropognak a csontjai padlót fogtam. Éreztem, hogy rám jött a sírás, de leküzdöttem.
-Té..tényleg nagyon sajnálom, csak nem voltam az eszemnél...-mentegetőztem tovább.
Annyira nem is esett neki rosszul. Azt hittem neki áll velem üvölteni és legrosszabb esetben megüt. De nem, Marcus rendes srác és próbálta mutatni a nagy menőt, de tudtam, hogy azért fájt neki. -Deszkázol? Mindig meg akartam tanulni de tudom, hogy valamimet el fogom törni.-vettem egy levegőt, mert ha végig hadarom hülyének fog nézni.- Nekem semmi bajom.-mosolyogtam rá, és a fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan tincset. - Én is jól vagyok. Köszi!- pedig nagyon fájt a térdem. Kitámasztottam a rollerem, és a kosárba belehelyeztem Lekvit. Nem szándékoztam még menni, jól esne egy kis társalgás. -ÖÖÖÖÖ, Lotte vagyok ha valamit szeretnél tudni bátran kérdezz. -mosolyogtam barátságosan. -Igen, biztosan jól vagyok. - válaszoltam mosolyogva. Olyan menő, hogy nem foglalkozik magával.  
-Mióta deszkázol? És nehéz megtanulni? -kérdezősködtem. Most annyi kérdés merült fel bennem.

Marcus

A megannyi kérdésemből még rengeteg megválaszolatlan maradt. A fejemben kiválasztottam melyik illik a mostani beszélgetésünkhöz.Remélem még sokszor fogunk még találkozni itt-ott Meg kellene beszélnem vele egy találkozót? Elhívni a Végzősök Báljára? Lehet. De jobban örülnék ha ő hívna meg... Annyira jó, hogy deszkázik. És tényleg olyan, mint a rollerezés csak nincs mit rajta fogni. Megkérhetném, hogy tanítson meg, de ő a fiú.
-Igen, Eridonos vagyok és másodikos. Te várj, kitalálom.- gondolkodtam egy picit.
-Levitás vagy? és elsős...-Ebben már nem voltam teljesen biztos.
-Igen megpróbálhatjuk majd.-mosolyogtam rá elpirulva és az egyik rózsaszín hajtincsemmel játszottam. Örülök, hogy megtanítana. Elég kedves tőle. -De nehéz munka lesz ám!- mosolyogtam rá aranyosan. Remélem azért nem mondja le. Jó lenne vele együtt deszkázni, ha nem is tudom megtanulni akkor én megyek utána rollerrel
-Igen szeretnék elmenni, de még nincs párom, sajnos.-csüggedtem le. Tényleg kicsit szomorú voltam, mert lehet ki kell hagynom ezt a csodás alkalmat, mert pár nélkül nem jelenhetek meg.
-Természetesen elmegyek veled!-annyira örültem majd kibújtam a bőrömből! Végre elmehetek egy ilyen alkalomra! Eddig senki nem hívott el. Főleg nem bálra. Jó, hogy eljöttem a FŐ utczára lesz időm ruhát nézni!- Összeöltözzünk?-tettem fel egy elég fontos kérdést.