Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A lány megkönnyebbült arcát látva úgy érzem nem lesz gond a gyógyító-pácien kommunikációval. A felkészült betegekkel is sokkal gördülékenyebben lehet progressziót elérni, mint az állapotukról teljesen tájékozatlanokkal vagy a szimplén érdektelenekkel. A tiltakozókat meg már nem is említem. Szerencsére ez esetben Olívia pontosan annyit tud amennyit kell. Azaz hallgat a szakértő tanácsokra, de megkérdőjelezi azok helyességét, ha annak szükségét érzi. Mint most az általam adott és az ááltala viselt kő esetbében. Pufogtathatnék olyan szakszavakat, hogy e két ásvány egyidejű viselése nem kontraindikált. Azonban már első évben a fejünkbe verték, hogy a köznyelven való kommunikáció a biztos alapja a megfelelő orvos-beteg viszonynak. Ha az emberek értik mi történik, velük akkor nem érzik annyira kiszolgáltatottnak magukat. Ha tudják mit miért kell tennünk velük akkor jobban elviselik az esetleges kellemetlenségeket is és partnerek lesznek a gyógykezelés folyamatában. Ezért most én is lefordítom a mndandómat. - A hematit és a holdkő nagyszerű munkatársak - mondom megnyugtatóan mosolyogva, majd kifejtem ezt a szófordulatot az érthetőség kedvéért - A holdkő a szervezet vízháztartására hat, ezen kívül a női ciklusra. A hematit segtít megkötni a vasat, ezáltal támogatja a vérkeringést. Ez a kettő pedig szorosan összefügg. Egymásért dolgoznak a kövek. Ha jól működik a keringés, nem lesz gond a vízháztartással sem. Természetesen ehhez a megfelelő folyadékbevitel is nagyon fontos - zárom monológomat. Ugyan nem tértem ki a két kő pszichére gyakorolt hatására, de mindkettő támogató. Míg a holdkő a negatív gondolatokat blokkolja, így védve a depressziótól, addig a hematit erősíti a pozitívakat, így növelve az életösztönt. Lepillantok Lexre, aki úgy néz fel a lányra, hogy az már szinte kunyerálásnak tűnhet. Szegénykém most lehet hoppon marad. Nem mindenki szereti a macskákat. Allergiás szerencsére nem lehet rájuk, mert minden szolgálat előtt rávetek egy antiallergén bűbájt az én kedves terápiás segítőmre, hogy feladatát minden körülmények közt elláthassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lili nem értette igazán, Karola miért ilyen szerény és bizonytalan, biztos volt benne, hogy sokkal okosabb, meg tehetségesebb őnála, és ő mégis meg volt magával békélve így. Akkor aztán a másik lánynak végképp nem kellett volna ennyire tanácstalannak lennie önmagát illetően. Pláne, hogy mennyivel nőiesebb és csinosabb is volt nála, meg minden. Szóval még akár irigykedhetett is volna rá, hogy Lilinek szokása lett volna az ilyesmi.
- A tánc nagyon szuper dolog! Ha az jól megy, hát akkor az lesz az - lelkendezett felcsillanó szemekkel a szőke.
Elég volt Sárira gondolnia, aki szintén táncolt és nem is akárhogy. Mármint.. nem mintha látta volna ténylegesen táncolni, de bemelegíteni igen, és lényegében már abból leszűrte, hogy mennyire jó.
Visszaterelődött azonban a szó a levelekre, és Lili nem tudott nem egyetérteni Karolával, valóban nem tűnt helyénvalónak közkinccsé tenni őket. Viszont felkutatni nevek, vagy akár monogrammok és dátumok alapján volt Bagolyköves diákokat, és befogni az iskolai baglyok kétharmadát egy ilyen küldetésre már annál izgalmasnak hangzott.
Össze is rakosgatta a borítékokat egy kupacba, a könyvet pedig, amiből kipottyantak, jól kiforgatta, hátha talál még benne. Illetve egy-két másik kötetet is levett ugyanarról a polcról, és még két rég nem használt könyv lapjai közt rálelt még néhány önjóslatra.
Elosztotta Karola és maga között őket, és kutakodásba kezdhettek. Nem igérkezett egyszerű vagy akár rövid munkának, de cserébe közben elolvashatták őket, és jókat derülhettek némelyik képtelenségén.
Jó kis nap volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elgondolkozva emészti pár másodpercig Milan szavait. Nem lehet könnyű helyzete egyik helyen sem, de úgy tűnik, mintha a rezervátum kultúrája, értékrendje, sokkal közelebb állna hozzá, mint az európai életszemlélet. Ezt valamilyen szinten a lány meg is tudja érteni - a magyar kultúra és társadalmi szabályok időnként neki is furcsának tűnnek, pedig azért neki ugyanerről a kontinensről van csak összehasonlítási alapja.
- Ha egyszer nyilvános kiállításod lesz, örülnék neki, ha esetleg szólnál. Bár személyesen is érdekelne az indián kultúra, de van egy olyan érzésem, hogy sok minden már a fényképeidből át fog jönni róla - válaszolja. A fiú elhivatottságából és lelkesedéséből adódóan a szőkeség biztos volt benne, hogy valami nagyon maradandót alkot.
- Legtöbbször ezt a kérdést el szoktam intézni annyival, hogy Pesten nőttem fel - viszont Milan is részletesen válaszolt, ezért nem érezné fairnek, ha ebben az esetben is ennyiben hagyná - De igen. Finnországban születtem, ezért ragadt rám a nyelv, és még mindig az az elsődleges nyelvem, bár valamennyit svédül is beszélek. Az első pár évben sokat ingáztunk. Apám a lelke mélyén soha nem tudott beilleszkedni Magyarországra, de a nyarakat kivétel nélkül itt töltöttük. Három-négy éves lehettem, amikor véglegesen Pesten telepedtünk le, de időnként apuval és a nagyobbik öcsémmel még járkáltunk ki, aztán tíz éves koromban, amikor apám... - egy pillanatig hezitál, keresi a jó szót rá, mert szó szerint nem tudja kifejezni, mi történt, majd marad inkább a hivatalos és egyben legegyszerűbb verziónál - eltávozott, többet nem mentünk ki, sőt, senkiről nem tudok kint semmit. Anyám nem igazán rajong se a varázsvilágért, se a finn kultúráért - arca rezzenéstelen, csak egy apró mozdulattal megvonja a vállát. Tessék, többet mondott Milannak a történetéről, mint eddig bárki másnak itt, talán csak Sári tudhatja róla mindezt, de Lin ebben sem volt teljesen biztos.
- Köszi az őszinteséget - bólint rá. - Jó lehet. Hivatásszerűen új dolgokat alkotni - most már amúgy is minden mindegy alapon, hiszen már úgyis sok mindent elárult magáról, hozzáteszi - Én legfeljebb az esetleges büntetés terhe mellett csinálom - halványan el is mosolyodik hozzá, megint cseppet érdekesen sikerült megfogalmaznia a mondanivalóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Figyelmesen hallgatom, amit mond, fontosnak tartom az ilyen információkat, mert egyrészt érdekel, a neve alapján tudom, hogy a tárgyát is felvettem - elég különleges név, könnyen megjegyzi az ember -, másrészt az egészségem kiemelten fontos a számomra, elvégre, ha hosszútávon is sikereket szeretnék elérni a kviddicsben, akkor egyben kell lennem, és ez elengedhetetlen a megfelelő mentális és fizikai állapot nélkül. Az egy dolog, hogy edzek, de az nem elég, csak edzeni sosem elég.
- Többet szoktam inni, mint az előírt minimum, de többet is veszítek, mert rendszeresen edzek, kviddicsezem.
Vagyis, remélem, hogy fogok, mert az elmúlt éveket végigjátszottam Dániában, megerősödtem, koncentráltabb lettem, jó vagyok abban, amit csinálok, és szeretnék a tehetséggondozóig eljutni. Most persze még csak nagy, reménykedő szemekkel figyelem Volkov-ot, remélve, hogy ha eljön az én időm, meglát bennem valamit, valamit, ami ahhoz kell, hogy jobban foglalkozzon velem. Valami pluszt.
- Értem, köszönöm. Annyira nem értek hozzá, de az unokatestvérem kapott a barátnőjétől egy pecsétgyűrűt, ami kettejük uralkodó köveiből, azt hiszem így mondta, lett összerakva, és szerintem elég nagy mázlija van azóta, hogy viseli.
Ebben biztos vagyok, mert bár Lili és Ricsi már szakítottak, amit még mindig nem értek, a gyűrű ott van Ricsi ujján és nagyon nagy mázlista, hogy még egyben van. Láttam az utóbbi napokban, hogy miket művel, és tudom, hogy most azt hiszi jó neki a hirtelen jött szabadság, de nem. Erre pedig remélem, hogy még mielőtt baj lenne, ráébred ő is. Én nem értek a szerelemhez meg a párkapcsolatokhoz, még barátaim sincsenek, nemhogy ilyen dolgaim. Szemlélem a világot, kicsit hontalanul, de azért van egy minimális érzelmi szint, amit én is felismerek. Látom, hogy mi a jó és mi a rossz.
- Nagyon szép állat.
Pillantok le a harmadik félre, miközben leveszem a nyakláncom, hogy gyakorlott mozdulatokkal ráakasszam a most kapott követ, és a kettőt együtt tegyem vissza a nyakamba. Sajnos tényleg belefutottak egy olyan emberbe, aki nem igazán simogat állatokat. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem mert kényszeresen kezet kell mosnom, mert egyszerűen érzem magamon, és nem szeretem. Ez viszont kiskoromban rontódott el, amikor anya minden miatt egyből kezet mosatott velem, szóval tudom, hogy lehetne ezen változtatni, de azt az erőt is inkább a kviddicsbe fektetném.
- Nem tudom, hogy mindent elhoztam-e, amit kértek, vagy szükség van-e esetleg még valamire?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Rendben, szólok majd. De attól még, hogy sok minden érzékelhető a képeimből, szóval személyesen azért más. Ha van rá lehetőséged menj el hozzájuk, nézd meg őket személyesen – bólintok egyrészt beleegyezően, másrészt pedig nyomatékosítva. Ne csinálja azt, hogy csak mert a képeim alapján kialakul benne egy kép a kultúráról nem megy el. A legnagyobb butaság lenne, rengeteg élményről, tapasztalatról maradna le.
Figyelmesen hallgatom a beszámolóját a családjáról. Igazából eléggé meghat, hogy rendesen válaszol és nem csak úgy felületesen, ahogy másoknak szokott. Nem vártam el tőle, hiába mondtam én el neki annyi mindent. Egyébként az sem volt túl sok, de hagyjuk. A megtorpanásakor felszalad a szemöldököm, és amikor folytatja készítek pár képet róla. Érdekes. Érdekes szóválasztás, érdekes ez a hűvös viselkedés, és a tárgyilagosnak ható magyarázat. Van egy olyan sejtésem, hogy a kedves papa nem elhalálozott.
- Nem lehetett könnyű nektek akkor. Anyukádnak sem, hisz a lánya varázsló. A testvéreid is mind azok? – érdeklődök tovább, szándékosan figyelmen kívül hagyva az édesapát és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Taplóság lenne belekérdezni, hogy mi van vele, mi lett vele. Sajnálkozni meg nem fogok, gőzöm sincs, hogy ő hogy élte meg. Hogy nem-e jobb így neki, nekik. Meg nem tudom mi történt, akkor meg pláne nem fejezem ki az együttérzésemet. – Tetszett amúgy ott? Állítólag szép hely. És elképesztően érdekes a kultúrája, történelme.
Próbálom megtudni, hogy mennyire áll hozzá közel az a világ. Mert hogy az anyukája hogy van vele az világos, de nem ővele beszélgetek. Attól még Linnek tetszhet, csak nem tartja a kapcsolatot ő sem az őseivel, hisz nem tették eddig. Ez eléggé ismerős egyébként.
- Új dolgokat alkotni mindig jó, ha értessz is hozzá valamelyest, meg ha élvezed csinálni. Viszont, mondcsak, mit alkotsz te, amit nem tűr meg a házirend? Vagy a törvény? – vigyor terül el az arcomon, az a fajta, amit egy ragadozó arcán jelenne meg ha tudna mosolyogni, amikor bekeríti a zsákmányt és pontosan tudná, hogy most aztán megvan, innen nincs kiút, menekvés. Ugyanis nagyon téved a lány, ha azt hiszi, hogy ezt ennyibe hagyom. – Várj, csak mivel a falnak is füle van … - emelem fel az ujjamat, jelezve, hogy ne szóljon egy szót se, miközben a másik kezemmel előhúzom a pálcát és kicsit megemelem kettőnk között. – Disaudio! – motyogom halkan a varázsigét. Szeretem ezt a bűbájt, meg azt is, hogy tökre nem látszik semmiféle hatás, mégis védett tér alakul ki körülöttünk, senki nem hall minket a továbbiakban. – Oké, most már nyugodtan mondhatsz bármit, a sok idiótának körülöttünk csengeni kezd majd a füle ha ki akar minket hallgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A válaszra kérdőn emelkedik meg szemöldöke. Tehát nem utálja Őt Mária, az viszont biztos, hogy nem is szereti, elvégre senki sem viselkedik így azzal, akit kedvel. Persze nem ez lenne az első alkalom, hogy Henrik fordítva van bekötve, meg se kottyan neki, lélekben felkészült a legnagyobb agymenésre is. Máriához illő vértezet.
- Akkor felvilágosítanál, hogy egészen pontosan mit is érzel irántam? - talán nem itt és nem most kéne feltennie ezt a kérdést a lánynak, de ha már ilyen őszinteségi rohamot kaptak, akkor gyerünk. Lássuk. Karba font kezei azt sugallják, hogy elzárkózik a továbbiaktól, azonban kíváncsi, várakozó tekintete leleplezi: érdekli, mit felel majd a levitás. Olyan régóta megy közöttük a huzavona, egyszer kell, másszor nem, ideje, hogy döntésre jussanak végre már. - Értem - szóval már nem egy a sok közül, de akkor mi? Vajon Zippzhar Mária Stella számára mit jelent ez a név és kit rejt? bizonyosan nem az okkultizmus és fekete mágia tanárt, ahogyan nem is egy ellenfél csapatának játékosát. De akkor kit? Ezt szeretné tudni már nagyon rég.
Ha ki akarja ugratni a nyuszit a bokorból, akkor ismételten neki kell lépnie, melyet meg is tesz azzal, hogy kimondottan közel hajol a másikhoz. Arcuk közel sem ér össze, de ha csak egy cseppnyi akarat is lenne bennük arra, hogy találkozzanak, nem kéne sokáig erőlködniük. Érzi az illatát, a hajából áradó sampont, viszont látja a szemében tükröződő ijedtséget is. Nem akarná, hogy újra megtörténjen, s erre rájőve ugyan érzelem nem tükröződik Henrik arcán, valamiféle keserűség járja át, ami kísértetiesen hasonlít a csalódottsághoz. Nem is érti, mit remélt ettől. Hogy Máriában hirtelen fellángol valami sohasem tapasztalt érzelem és térden csúszva könyörögni fog, hogy történjen köztük valami? Nem, ennyire naiv még ő sem lehetett, az viszont megviseli, amit a riadt íriszekben látott. Persze jobb, mintha undor lett volna benne, de nem vigasztalja különösebben, miközben felegyenesedve pakolni kezd. Mint egy csapdába ejtett vad, úgy nyüszített fel és az asztalon koppanó feje sem épp azt sugallja, hogy jó élményben lett volna része.
A hirtelen felpattanásra meglepetten hőköl kissé hátra, majd némán figyeli, ahogy a lány szerencsétlenkedni kezd. Amikor már úgy tűnik, hogy kisétál és maga mögött hagyja a kupit, hirtelen visszafordul, majd saját magában esik el, hogy tovább folytassa azt a valamit, amit épp csinál. A forgószél nem olyan szeleburdi és kaotikus, mint ő, de valamiért a férfi arcára még így is egy apró mosolyt csal. Figyeli, ahogy idegesen, durcásan próbálja bekötni cipőfűzőjét, majd némiképp ziláltan lát neki futkosni a sorok között. Egy megadó sóhajjal mozdul meg, hogy az asztalon maradt könyvhöz érjen és éppen akkor emeli meg, mikor Masa visszafordul, hogy tornádóként magával rántsa azt is. Ebből kifolyólag csak azt éri el, hogy kis túlzással fogják egymás kezét. Henrik szórakozottan pillant le rá, egyértelmű, hogy a bosszúsága jórészt elpárolgott - ami nem azt jelenti, hogy nem dühös.
- Mielőtt romba döntöd a könyvtárat, ezt majd én visszateszem a helyére. Menj, mielőtt meggondolom magam és megbüntetlek - arckifejezése szigorú, de a kedves, csintalan nevetőráncok ott gyülekeznek szeme sarkában. A könyvet fogva lép el a levitástól, hogy kikerülje és nyugodt léptekkel induljon el a sorok között és a helyére tegye. Ez volt az utolsó. Mire végez, talán Máriának is sikerül elszelelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ez látod, ez egy nagyon jó kérdés. Lassan bólintok, úgy, mint aki épp azt mérlegeli mennyit mondjon el, de a fejem mindeközben üres. Még a szedd össze magad féle hangok is szőrén-szálán eltűntek, a fülem zúg, ahogy egy pár hosszú másodpercig csak ülök, és nézek magam elé. Fogalmam sincs mi történik, vagy miért, és felrázni sem igazán tudom magam belőle, egyszer csak... vége szakad. Akkor pedig már nem tűnik olyan furcsának, olyan ijesztőnek, nem több egy apróságnál, egy kis csöndnél, szünetnél. - Neeem? - automatikus válasz, automatikus nem kívánt és nagyon nem kéne kimondani válasz. Rögtön meg is köszörülöm a torkom, és felteszem a kezem, megállítva ezzel, hogy felpattanjon idegességében. - Nézd... - csak szépen lassan - ezt nehéz így megfogalmazni. Kíváncsi vagyok - rád -, de hogy így nem egyvalahogyan, hanem amikor épp akkor. Sze - nyújtott hang - re - nyújtott hang - tem - nyújtott hang - hogy tudunk beszélni. - Le sem esik, hogy hangozhat ez kívülről, annyira elmerülök abban mit is szeretnék mondani. Megkockáztatom, hogy nem is fog, nem marad meg, csak továbblendülök, válaszokat keresve a kérdéseire melyek egyben az enyémek is. - Mármint általában nem szoktunk, meg úgy igazán nem tudom miről vagy mire gondolok, de hát ha érzés, hát te kérted, hogy érzést mondjak, ez egy érzés, meg... Hát nyilván, amikor veszekszel velem akkor például ideges vagyok feléd.. mondjuk ezt egyáltalán így? Rád. Szóval valami ilyesmi?
Nem hibáztatom, ha nem ért meg ebből semmit, de egyelőre az én fejemben is ugyanez a káosz uralkodik, így ez az egyetlen helyes válasz amit adhatok neki. Talán nem tetszik, talán ideges lesz az összefüggéstelen mondatok hallatán, de megpróbáltam, én tényleg meg. Zavartan húzom össze magam, kényelmetlenül fészkelődve. Furcsán tisztában vagyok azzal hogyan ülök, valahol azon gondolkodok vajon ő hogyan láthat. Minden kis mozgás, minden ficergés önkéntelen, a zavarommal jár, mégis most kínzóan tudatában vagyok a kisujjam megrezdülésétől kezdve a gyomrom vérre éhes savvértes kannibálpillangóin át még a pislogásaimnak is. Nem érted mi ütött belém? Akkor már ketten vagyunk.
Megijedek? Én? Neem, nem, sosem vallanám be, hogy megijedek. Ez csak... Nem tudok mit kezdeni magammal, belefagyok a mozdulatba, és még levegőt venni sem merek, várom mire készül. A legutóbb, amikor ezt csinálta sírás lett a vége. A legutóbb valami nevetséges bájital miatt kerültünk hasonló helyzetbe, és ahogy bámulok rá, szinte érzem a tenyerét a derekamon, az apró libabőrt a karomon. Miért? Miért, miért, miért? Ő az aki elhajol. Tehát jól tettem, hogy nem tettem semmit? Csak játszani akart, vagy tesztelni, vagy- nem tudom. Nem értem miért nem húzódtam el se akkor, se most. Nem fáj annyira a fejem az asztallaphoz verés után, mint fog egy északa után amit ébren töltök, forgolódva téve fel magamnak ezeket a kérdéseket újra és újra.
Megpróbálok elszelelni, de még ez sem jön össze, csupán a gyakorlatnak és az izommemóriának köszönhető, hogy nem esem hasra a tessék-lássék módon megkötött fűzőknek hála. Könyv könyv után kerül a helyére, mielőtt a nem várt segítég megakaszt a mozdulatban. Értetlenül nézek fel a rohangálásban kipirult arccal, csak lassan esik le mit szeretne. Bólintok, egy halk hümmögéssel engedve el kezét, ujjaim egy lélegzetvételnyi ideig bátortalanul lebegnek a testem előtt.
- Köszi - motyogom, némán figyelve ahogy eltűnik a polc mögött. Aztán spuri. Mire a könyv a polcon koppan, én már az ajtót teszem be magam után, szorosan rámarkolva táskám szíjjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Természetesen - vágja rá automatikusan. Persze, teljesen más lehet azért élőben látni egy, az eddig ismertektől eltérő kultúrát. Ha lesz rá lehetősége, biztos, hogy ilyen helyeket szeretne meglátogatni és nem a népszerű turistaközpont városokat.
Arra számít, hogy Milan rá fog kérdezni, mi történt az apjával, hiszen a legtöbben ezt tették volna, de őszintén megkönnyebbül, hogy nem teszi. Nem feltétlenül azért, mert annyira fájó emlék, hanem mert nem tudna rá releváns választ adni.
- A nagyobbik öcsém és húgom biztosan, ők már kezdenek fejfájást okozni a mugli általános iskolában - feleli mosolyogva. Múltkor Aleksei számolt be neki levélben, hogy sikerült porrá őrölnie az egyes matekdogáját. Amivel nem is lett volna semmi baj, ha a papír nem a tanár kezében lett volna, a naplóba való beírás pillanatában. - A kicsiknél még nem tudjuk, de erősen gyanús, hogy ők sem ússzák meg. Neked a húgod is varázsló? Vagy van még rajta kívül testvéred? - kérdez vissza.
- Igen, gyönyörű. Bár én az emberek felfogását szeretem a legjobban kint, mi a sisu szóval jellemezzük - megáll, keresi a megfelelő kifejezést, hogy át tudja adni, miben is különleges - Kívülálló szemével furcsának tűnhet, de egyben távolságtartóak és nyitottak... - soha nem tudja, hogy ha erről beszél, a "mi"-t vagy az "ők"-öt használja - Nem tudjuk értelmezni a small talkot, de ha rákérdezel valamire, őszinte választ kapsz. A csendnek kultúrája van, ahogy az egymás közti bizalomnak és a kitartásnak is. - picit ellazulnak a vonásai, ahogy erről beszél. Nem biztos benne, hogy teljesen érthető, amit mond, de nem kezd el magyarázkodni. - Bizonyos szempontból számomra könnyebb az ottani gondolkodásmód.
Milan ragadozó mosolya nem hagy kétséget, hogy ezzel a megjegyzésével felkeltette az érdeklődését. Lin elneveti magát, de megvárja, amíg a fiú varázsol. Egy pillanatra meglepődik, nem hitte volna, hogy ilyen egyszerű ez a bűbáj. - Ennyire azért nem nagy dolog, legtöbbször csak házirendet sértek. Jó, magánterület esetében minden bizonnyal törvényt is - teszi hozzá nagy mosollyal. - Nem csinálok belőle amúgy nagy titkot, csak azokban az esetekben, amikor van esély rá, hogy kicsapjanak miatta. Graffitiket rajzolok. - kíváncsian várja a fiú reakcióját. Vajon vandálkodásnak fogja-e gondolni, vagy művészetnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Már kívülről tudtam a könyvtárosok beosztását. Kedd volt, szóval a mai nap  Barkóczy Gellért ült a pultban délelőtt, egészen délután háromig. Őt pedig  Choi Min Jong váltja estig. Tehát ezen a napon teljesen Otets mentes a hely, így ezen a napon mindig meglátogattam kedvenc könyvtáros uraimat. Choiról tudtam, hogy szereti a kávét is, így néha egy-egy bögrével meg is leptem, hiszen mindig olyan sok idejét rabolom szegénynek.
Beléptemkor köszöntem Gellértnek, és azonnal a sorok közé vetettem magam. Mélyen tüdőmbe szívtam az áporodott könyvek illatát, miközben ujjammal végigsimítottam az egyes könyvek gerincét, mintha csak valami háziállatok lennének. Édes gyönyör volt ez számomra, amelyet nem szívesen osztottam meg másokkal.
Pár óráig csak bóklásztam a könyvek között, és jó párat belőlük fel is stócoltam az egyik asztalhoz. Volt ott barna, kék, piros és zöld. És mind azért, hogy a délután folyamán engem szórakoztassanak majd. Leülve a kényelmes kis székre felcsaptam az 'Okklumencia a kezdetektől' című könyvet. Reménykedtem benne, hogy találok valami olyat benne, melyet majd Keserű tanár úrnak elmondva segítségére lehetek. Akár csak a szorgalmi lista bővítésével kapcsolatban, vagy a vizsgákkal. Meg amúgy is, a házvezetőmnek előszeretettel segítettem bármiben.
Ölembe helyeztem hát a mélykék könyvet, s a szék hátsó lábain hintázva komoly olvasásba kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Choi szeret csevegni, ezért tudom, hogy édes lányom keddenként jár be a könyvtárba, amikor én egész nap távol vagyok. Néhány hónapja még kiváló ötletnek találtam volna, hiszen ez tökéletes stratégia arra, hogy még véletlenül se kerüljünk egy helyiségbe. De a levelek felnyitották a szemem. Azok, amiket Tánya bontatott fel velem, mert nem volt jobb dolga, mint az öreget pesztrálni. Nyilván, ilyenek a nők.
MJ belement, hogy műszakot cseréljünk. Egyszeri alkalomról volt szó, úgy voltam vele, hogy a mostani próba lesz az első és az utolsó. Ha kosarat kapok akkor ennyi. Elfogadom a vereséget.
Ahogy belépek intek Barkóczynak, ő már indulásra kész, tehát pillanatok választanak csak el attól, hogy egyeduralkodóvá váljak a könyvtáron belül. A lányom sincs túl messze, ugyan nekem háttal ül, de azért annyira nem vagyok szerencsétlen, hogy ebből a szögből ne jöjjek rá, hogy ő az. Mégsem megyek egyenesen hozzá. Kicsit megállok. A pultnak dőlök, kezem a papírt markolja, ami érkezésem óta nálam van.
Néha azt kívánom bárcsak Odett lenne a lányom. Vele nem kell semmi hasonló kínosság, ő jön és körbeugrál, én pedig ésszerű keretek között próbálom olyan útra terelni, hogy egy nap ne csak híres legyen de boldog is. Bár lehet, ha ő lenne a lányom, nem lenne ilyen a kapcsolat kettőnk között, tény, hogy ez a titulus nálam inkább hátránnyal indít mintsem előnnyel. Mély levegőt veszek, aztán megindulok az asztal felé.
Néhány nagyobb lépés és már ott is vagyok, hogy le tudjam tenni az könyv mellé, amit olvas egy fényképet. Egy fényképet az anyjáról. Nagyjából annyi idős itt a nő, mint most Darya. Talán picit fiatalabb, de nagyon hasonlítanak. Ha nem lenne a cirkuszi ruha meg a fekete-fehér kivitelezés, talán azt lehetne mondani, hogy ő az.
- Mesélhetek róla, ha szeretnéd... - kezdem zavartan. Nem ülök le, sőt fel vagyok készülve az elküldésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Átolvastam az első két fejezetet, és arra a döntésre jutottam, hogy nincs is jobb hely az okklumencia gyakorlására, mint ez a könyvtár. Béke van és csönd. Ha valaki elkezdene zajongani, akkor biztos volt, hogy Choi pillanatokon belül elcsitítaná azt. Így hát lassan kiengedtem a tüdőmben lévő összes levegőt, lehunytam a szemem, és elképzeltem a nagy semmit. Fehér vagy inkább nagy feketeség honolt az elmémben, de tudtam, hogy nem elég ezt elképzelnem. Az üresség gondolatát is ki kéne zárnom a teljes siker érdekében. Nem gondolkodni. De hogy lehetséges az? Hiszen... anélkül az ember semmissé lesz. És már megint eltévelyedett a gondolatom. Koncentrálj, Darya.
Hirtelen egy hang szólalt meg közvetlenül mellőlem, mire összerezzentem. Szemeim azonnal kipattantak, de anélkül is tudtam kihez tartozik az a mély tónus. Sokszor álmodtam vele amikor kicsi voltam. Aztán pedig gyakran hallottam színevesztetten vissza az utóbbi egy évben.
- Én... öhmm... - vesztettem el hirtelen az összes gondolatom. Így kell ezt csinálni, okklumencia a javából. Keserű professzor is büszke lett volna rám ebben a pillanatban.
Lassan visszaeresztettem a szék elülső lábait is, de tekintetem még mindig Otets vonásait kutatták. Vajon ezt most egy csapda? És mi ez az ing rajta? Elkapott valamit és azt hiszi nem is velem beszélget? Ha az öltözködéskor ennyire félrenyúlt, akkor simán lehet, hogy ugyanez történt a velem is. Én vagyon az a tojásos ing rajta. Egy hiba.
Mindenesetre arrébb csusszantam a székkel, hogy le tudjon ülni a másikra. Szememet rá függesztettem, és csak lopott pillantásokat vetettem a képre, amelyet elém tett. Ennyi is elég volt arra, hogy felismerjem. Régebben órákat töltöttem a kis szobában, hogy az ő képeiket nézegessem. Gyakran el is aludtam közben, úgy találtak rám a nagyiék. Mikor felemeltek hogy ágyra rakjanak, azonnal felriadtam, és csak akkor voltam hajlandó a puha párnák közé feküdni, ha az egyik képet, melyen mind a ketten rajta voltak magammal vihettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Érzékelem a megkönnyebbülését, noha nem igazán ad látható jelet rá. Inkább sejtem, vagy nevezzük ösztönnek. A következő téma jónak bizonyul, egész vidáman válaszol a tesóival kapcsolatban. Megeresztek egy halvány mosolyt, ami inkább annak szól, hogy nem igazán vagyok képbe a mugli sulikkal kapcsolatban. De abban nem kételkedek, hogy kitűnnek a tömegből a lány testvérei. Még ha nem is lenne bennük mágia is kitünnének.
- Ők is ide fognak járni? – kérdezek tovább majd gyorsan biccentek egyet, aztán őszinte csodálkozás ül ki az arcomra. Van-e még testvérem? Ezt a kérdést nem szoktam hallani.
- Nem hallottál még a Payne-klánról? – érdeklődöm szemforgatva a megnevezéstől, amit használok. Az vagyunk, nem tudok rá jobb szót. De hogy miért és hogy lettünk az, na az az ami kiakaszt. – Elvileg 15en vagyunk, bár ki tudja, lehet hogy amióta utoljára próbáltam megszámolni őket, azóta lett még pár újabb Payne-poronty. Én csak egyet nevezek testvéremnek, Editet. A többi csak féltesó. Apám nem egy monogám típus – vázolom fel röviden a családi históriát. Őszintén remélem, hogy nem kell felsorolnom a többiek nevét, egy ideig üldögélnénk itt, mire eszembe jutna mindenki. – Meg persze vannak már unokaöccsök, húgok szóval elég sok Payne rohangál a világban. Talán mind varázsló vagy boszorkány, de nem vagyok benne biztos.
Nem szoktam foglalkozni velük őszintén szólva. Anyámmal igen, a húgommal is, most már a férjével is kénytelen leszek, hisz egész jól kijönnek, de körülbelül ennyi. Minél kevesebbet kell faterral meg a többiekkel együtt lenni annál jobb. Leszokhatna az öreg az éves karácsonyi felhajtásról is!
- Ez elég jól hangzik. Tisztelik a másikat gondolom és nem ártják bele magukat abba, amihez semmi közük – bólogatok egyetértően. Értem a szavait, értem azt is, hogy mit próbál velük kifejezni. Tökéletesen megértem. A finnek is olyan nomád népforma, teljesen más a világszemléletük, mint a délebbi országoké. – Ezen nem lepődök meg, szabad vagy te is.
Furán hangozhat, de nem magyarázom meg, hogy értem. Ha valóban úgy van, ahogy mondja, hogy közelebb áll hozzá az a fajta mentalitás, akkor érteni fogja. Vagy legalábbis érezni magában a jelentését. Ha meg nem, akkor meg minek magyarázkodjak?
- Nem kéne még nagyobb bajba kerülnöd, mint amibe eddig kerültél. És hidd el, hogy itt nem ajánlott nagyon nyíltan beszélni ilyen dolgokról – jegyzem meg. Igenis hogy nagy dolog. Ha ’csak’ házirendet sért is. Itt nagy dolog. Itt kicsapják ha sok balhét csinál. Na tessék, és még törvényt is szeg, egyre jobb. A tényleges választól kissé meghökkenek, ám ez nem látszik a vonásaimon.
- Hova és milyeneket? – kérdezek vissza kiismerhetetlen hanggal és arckifejezéssel. Mindkettő lehet ugyanis, lehet vandalizmus is, ha mondjuk csak a monogramjait firkálgatja ide-oda, na annak nem sok értelme van. Ha viszont valami értelmesebbet, főleg ha rendes rajzokat, képeket, na akkor az már művészet. A hova meg inkább azért lényeges, hogy hol tudom megnézni a műveit. Ugyanis szándékomban áll ezt tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az elején még cinkosan elmosolyodik, ez a görbe viszont rögvest arcára fagy, mikor meghallja a "termékenységi szobor" kifejezést. Kicsit arrébb hajolva Andrástól felé fordítja fejét és hitetlenül mered rá, majd kibuggyan belőle a nevetés.
- Kinek sikerült ilyen remek ajánlatot tenned? - szórakozottan emeli fel kávéját, hogy belekortyoljon, hisz ez már jóval érdekesebb így a hajnali órákban, mint néhány szám a könyvelésben. Komolyan, miért van az, hogy őt mindig csak akkor keresik, mikor a piszkos anyagiakkal kapcsolatban kell cselekedni? Hát hihetetlen, de tényleg! Ezek az érdekkapcsolatok...
- Nem fogok veled vallásról beszélgetni - ellentmondást nem tűrően szögezi le gyorsan ezt a tényt, mert bár András nagy tudású, s bizton állítja magáról, hogy ő maga szintén nem tartozik a vallásosak körébe, előbb hinné el, hogy létezik lila tehén, mint ezt a badarságot a férfiról. - Túlzottan magabiztos vagy. Én nem az a nád vagyok, amelyik hajlik, hanem az, amelyik törik - mosolya töretlen, s mondandója végén rá is kacsint. Sohasem gondolta úgy, hogy választania kéne magának hitet. Meg, bár ez abszolút butaság, de valahogy nem is érzi magáénak, hogy egy pénzügyes olyan földtől elrugaszkodott dolgokban higgyen, mint az istenek. Persze a muglik a mágiáról sem tudnak, aztán mégis igazi, ugyebár.
- Na de András - megint csak nevetnie kell, azonban mikor abbahagyja, akkor ujjai bizalmasan a férfi kézfejére csúsznak és közelebb hajol, mintha egy szigorúan titkos dolgot kívánna megsúgni. - Ez azt jelentené, hogy protekciós vagy, de itt ilyesmi nem fordulhat elő. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy várom a pályázati anyagodat a kiírás után - némi irónia azért akad szavai mögött. Mindenhol van diszkrimináció: ha csak egy kevés is, de van, ami abból adódik, hogy az emberek ösztönösen szimpatizálnak vagy éreznek ellenszenvet egymás iránt. Jules-nak Bandi kellemes csalódás, de ez még nem jelent semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Gondolom igen, nem hinném, hogy túl sok más lehetőségük lenne - feleli elgondolkozva. Az anyja már Lin esetében is erősen ellenezte az iskolát, de az, hogy Finnországba járjon, még nagyobb vitát váltott ki - Bármennyire is szeretne anyám nekik egy átlagos mugli szakközepet, ha Alekseien múlik, az első héten kicsapják megmagyarázhatatlan viselkedési zavarok miatt - picit elhúzza a száját. Ezen indok szerepelt az öccse eddigi összes osztályfőnöki vagy szaktanári figyelmeztetésében. Márpedig azokból nem volt kevés.
A szőkeség meglepődik a kérdésen. Payne-klán? Értetlenül rázza meg a fejét. Amikor már azt hiszi, hogy kezd valamennyire belerázódni a varázsközösségbe, mindig rá kell jönnie, mennyire hiányosak az ismeretei.
És még úgy gondolta, ők vannak sokan testvérek. Nos, a tizenöthöz képest határozottan kis család.
Hű - keresi a jó szavakat, de nem biztos benne, hogy mit is lehet erre mondani - Súlyos lehet akkor a kapcsolatod édesapáddal - jegyzi meg végül. Lehet, hogy magyarul nem ez a leghelyesebb jelző rá, de valahogy Milan szavaiból erre következtet. - Akkor gondolom szét vagytok szóródva teljesen a világban. - teszi hozzá. Furcsa lehet, főképp, ha a többséggel nem is igazán tartják a kapcsolatot. Lin már azt sem tudná elképzelni, milyen lehet egy ennyire...csélcsap apa, nemhogy a szerteágazó rokoni szálakat.
- Pontosan, viszont ezzel együtt mégis kevesebb a tabutéma - bólint a lány is - valahol örül neki, hogy végre valaki megérti. Milan következő szavait félig bóknak, félig ténynek veszi, egy halvány mosollyal reagál rá, de ez nem csak rá igaz. - Ahogy te is.
Tudja, hogy igaza van, már többen is mondták, sőt, volt olyan, aki eleve azt javasolta, hogy inkább a házvezetője engedélyét szerezze be a graffitihez. De Lint valahogy nem vitte rá a lélek, félig-meddig még ezt a tilosban járást is élvezi. - Észben tartom - természetesen, csak az nem biztos, hogy meg is fogja fogadni.
- A hova a könnyebb kérdés, bármilyen üres falfelületre. Van már egy-egy kevésbé ismert folyosókon, illetve a faháznál. De azért csak mértékkel játszom ki a szabályokat, itt a kastélyban még nem rajzoltam olyan felületre, ami mellett mindenki nap mint nap elmegy - még. Bár ez nagyrészt Sárinak köszönhető, aki beszélte már le elvetemült ötletekről. - Mennyit mond neked Banksy neve? - próbálja egy egyszerűbben megfogható oldalról nézni a "milyeneket" kérdést. - Ő a példaképem ebben. Van egy-egy olyan graffitim, ami inkább csak művészeti szempontból van, de olyan is, ami kicsit kritizál. Soha nem szöveggel, csak képekkel - talán így megfoghatóbban hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ha nem tudnák, hogy varázslók sem működne igazán a mugli iskola. Így meg aztán pláne. A tesóidnak úgy lesz a legjobb, ha varázslósuliba járnak – remélhetőleg a lány anyja is így fogja majd gondolni, rájön erre magától. Az, hogy ő mit szeretne az úgymond mellékes.
Nocsak, akad még ember, aki nem tudja a vezetéknevemből, hogy ki vagyok! Ez igazán felüdítő! Főleg, hogy elég rendszeresen szóba kerülünk ebben a suliban, így tényleg elcsodálkozom azon, hogy nem hallotta még ezt a nevet.
- Súlyos? – kérdezek vissza nevetve. Elég finom megfogalmazása annak, ami ténylegesen van, de tény, hogy alaposan beletrafál vele még így is. – Nos, így is lehet fogalmazni. Én kicsit durvábban mondtam volna – teszem hozzá gyorsan, megerősítve a gyanúját. Aztán eltöprengek, hogy ki merrefelé van a féltesóim közül.
- Fogjuk rá. Sokan ebbe a suliba jártak, vagy járnak, a környéken telepedtek le. Vannak, akik messzebb jutottak, de minden karácsonykor van egy nagy parti, amin összetalálkozunk. Kötelező – nem megyek bele ennél jobban, órákig lenne mit mesélnem a családommal kapcsolatban. Csak éppen kedvem nincs hozzá úgy általában.
Észben tartja, tehát nem érdekli úgy különösebben. Igaz ha firkál a falakra akkor ez nem is annyira meglepő.
- De szándékodban áll – jegyzem meg, amikor arról beszél, hogy nagyon szembetűnő helyre még nem rajzolt. Faház, ezt megjegyzem. – Banksy? Hallottam már a nevét, de nem ismerem a műveit – nem tudok sokat a művészről, akiről szó van, leginkább csak annyit, hogy valóban művészetről van szó. És ha ő a példaképe Linnek, akkor ő is hasonlókra törekszik. – Az rá is fér a mai világra, a kritika. Miért kezdtél el graffitizni? Meg mikor? – érdeklődöm tovább affelől, hogy is jött a lánynál ez a szokatlan hobbi. Önkifejezési mód, művészet, mindegy. Mindig van valami ok a háttérben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A múltkori csúnya lebukás után azért igyekeztem betartani azt, amit Ambrózy prof mondott: segíteni a tanároknak. Természetesen főleg Keserű tanár úrnak, hiszen nem csak a tanársegédje vagyok, és nem csak ő a házvezetőm, de szó ami szó, őt tartom a leghelyesebbnek a tanári karból - igen, Ambózy most visszacsúszott a második helyre, amiért kihallgatta a magánbeszélgetésünket Odettal. Szóval amikor a szertárban éppen segítettem kedvenc házvezetőmnek, akkor kapta meg a levelet az új lányról. Én meg szó se szó, máris jelentkeztem a pozícióra, hogy megmutassam neki a klubhelyiséget, és kedvesen mosolyogjak rá bátorításképp. Igazából ezen túl nem nagyon tudtam mi a feladatom, de ameddig Keserű prof büszke rám, addig megéri.
Lábamat kapkodva szeltem lefelé kettesével a lépcsőket. Természetesen tanítás közepén kellett befutnia a vonatnak, és nekem ott kellett hagynom Fisher tanárnőt. S habár ő nem ellenkezett, én igen. A Káros szerekből tavaly is Kiváló minősítést kaptam, idén se szándékoztam ennél rosszabbul végezni.
Végül csak megtaláltam a lányt - nem volt nagyon nehéz, az egyedüli ember, aki értetlen nagy szemekkel méregeti a Bejárati csarnokot -, és zilált kinézettel bár, de megérkeztem elé.
- Szia, Róza ugye? Én Darya vagyok. Szintén levitás. Én fogom megmutatni neked a klubhelyiséget. Mi kékek olyanok vagyunk mint egy nagy család, imádni fogod köztünk, ne aggódj - daráltam le neki szinte egy szússzra, mely után rájöttem, hogy nem biztos, hogy ez volt a helyes indítás, de senki nem mondhatja azt sem, hogy nem voltam elég lelkes. - Gyere, erre megyünk fel a lépcsőn. Mindent be tudtál vásárolni a listáról? Kicsit nehéz lehetett így, hogy év közben érkeztél, de tudok egy remek könyvesboltot a faluban, ha valamid hiányozna - soroltam tovább, és közben figyeltem rá, hogy véletlenül se maradjon le tőlem a lány. Nem azt akartam mutatni, hogy én vagyok a valaki, hanem hogy egy barát vagyok. Egyenrangú vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Amint a szőke hajú elé pattantam, elkezdtem sorolni a dolgokat, amik csak az agyamba tolultak. Soha nem voltam igazi elsős, így ahhoz se értettem hogy kell valakit rendesen köszönteni. Mikor harmadévben becsöppentem a varázsvilágba senki nem jött elém, hogy eligazgasson, vagy megkérdezze egyáltalán hogy a jó palacsintába kerültem oda ilyenkor. De az jó orosz hon. Ott kemények az emberek, és neked is annak kell lenni.
- Igazán nincs mit. Legalább kilóghattam óráról. - Ahogy kimondtam, elkezdett égni a torkom. Hát mekkora hazugság volt ez, csoda, hogy a lábam nem esett át a fejemen... - Ne aggódj, mindenki így érzi magát első évben. Majd hozzászoksz - mosolyogtam rá bátorításképp. Közben elment mellettem Masa. Ő volt az első barátom itt Bagolykőn, és mindenféle pletyka ellenére is imádtam.
- Ő is hozzánk jár, majd megismerkedsz vele - osztottam meg Rózával a mellékes infót. Hogy a lány pontosan mit keresett a folyosón, arról majd később akartam kikérdezni.
Könyv vezet a levitás szívéhez. Ez egy örök igazság. És ezt én is pontosan tudtam ezt. - Persze. Sőt, a levita körleteiben található egy Titkos könyvtár rengeteg regénnyel - vontam fel egy pillanatra a szemöldököm, amolyan "na ehhez mit szólsz" stílusban.
- Itt elmegyünk balra - irányítottam a szöszit. - Megvan már az órarended? Itt megyünk el például az Átváltoztatás tanterem mellett. Tánya jó arc. Nem szereti, ha magázzák, mert még nagyon fiatal - zúdítottam rá a többi információt is a lányra, hátha valami benne is marad a fejében. Aztán megálltam egy hatalmas szfinx szobor előtt. - Egy kérdést fog feltenni nekünk, amire tudnunk kell a választ. Meg akarod próbálni? - kérdeztem, és arrébb lépem egy apró lépést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Elmosolyodtam oldalasan a lány kitörő reakciójára. Hát persze, hogy a könyvtárról akar megtudni többet. - Nyugi, majd megmutatom. Ott van a klubhelyiségünk alatt. Csak az találja meg, aki tudja mit keressen. Éppen ezért csak a levitások tudnak róla. Értetted? - nyomatékosította a lány felé nézve. Nem hiába olyan szép az a hely. Akik tőlünk járnak le, mind nagy becsben tartják a helyet, nem úgy, mint az iskolakönyvtárat. Ráadásul ott amúgy is kerülendő ember tartózkodik a nap legtöbb órájában. Otets.
Tovább menetelek, és közben hallgatom a lány áradozását. Jó megint olyan emberrel találkozni, aki nem veszi általánosnak a varázslást. Az aranyvérűek például kifejezetten idegesítőek tudnak lenni a nagy képükkel, mert ők ebbe nőttek fel. És sokkal egyszerűbb a varázslat, de láttad már, és tudod hogy sikerülni fog.
- Hidd el, könnyen belejössz. Ha szeretnéd korrepetálhatlak a szabad óráimban. Nem biztos, hogy mindenre tökéletesen emlékszem, de az alapokhoz elég lesz azt hiszem. Meg a tanárokhoz is fordulhatsz jobb esetben - magyarázom tovább. Majd azért ránézek arra az órarendre, és adok pár tippet arról, kivel érdemes szóba állni, és kivel nem.
- Nyugi, tőled valami egyszerűt fog kérdezni. Ahogy fejlődsz, úgy nehezednek majd. Állj pontosan... - fogtam meg a lány karját, és állítottam be a Szfinx elé. Lehet, hogy elsőre kicsit ijesztő lehet felnézni a hatalmas, feléd tornyosuló madárfélére, de idővel hozzászokik az ember.
- A fa borítás erős belsőt rejt, melyet mugli szem nem lel. Lángja-fénye robban, ha mestere ott van. Mi az? - mondta ki egy furcsa hang. Úgy szólt, mintha a fejekbe hatolt volna, de valójában a körülállók is mind hallhatták volna. Éppen ezért tudta volna megfejteni Darya is a rejtvényt, de hagyni akarta, hogy Róza érvényesüljön most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kék lány olyan magabiztosan vágja rá a jó választ, hogy azt öröm nézni. Kicsi szívem majd kicsordul az örömtől, mert valamiért sajátomnak érzem az ő sikerét is. Közvetlenül az elhangzott szó után a griff megmozdult, és kicsúszva helyéről felfedte a mögötte rejlő klubhelyiséget.
- Persze, hogy szívesen ajánlok. És bár mit sem szeretnék jobban, minthogy most lemenjünk, amondó vagyok, hogy előbb találkozz a szobatársaiddal és kezd el kipakolni a bőröndödet, mert holnap már muszáj lesz órákra menned - sulykolom belé a gondolatot. Hiába jól válaszolta meg ezt a kérdést, a holnapi nap folyamán rengeteg és még annyi problémával fog találkozni. A tudás csak egy dolog, de ezeket végre is kell hajtani.
- Ez itt a klubhelyiség. Itt szoktunk lenni esténként, meg ha van valami közös gyűlés. Olyan, mint egy nagy nappali - magyaráztam, és hagytam egy pillanatot, hogy Róza is megbarátkozzon a látvánnyal. Aztán pedig már mentem is a szobája felé, ahol várta az összes cumója.
- Ha nincs további kérdésed, akkor én most itt hagylak - jelentettem ki, de utána még vártam egy kicsit, hátha valami még felmerült benne. - Pakolj ki, rendezd el a cuccaid, aztán majd ha vége az óráimnak, megmutatom neked a titkos könyvtárat. Mit szólsz? - ajánlottam fel neki mosolyogva. - Oh, és még valami - emeltem fel mutatóujjam, jelezve, hogy egy pillanat erejére még figyeljen rám. - Üdvözöllek a Bagolykő Mágustanodában - mosolyogtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látom arcán az értetlenséget. Tudom, megértem. Én sem tudnám hová tenni ellenkező helyzetben. Tányára gondolok. Aztán Katyara. Most már tényleg ideje, hogy szembe szálljak a félelmeimmel, a legnagyobb pedig ez a bogárszemű kölyök. Arrébb csúszik a székkel, talán azt akarja, hogy maradjak.
- Ez a kép egy fellépés után készült anyádról - kezdtem bele, megfogva a fotót.
- Nagyon boldognak tűnik, pedig nagyon hosszú nap állt mögötte. Tél volt, de rohadt hideg tél. Azoknak a napoknak az egyike, amikor még az orosz ember se akar lemenni a kocsmába inni. Valószínűleg ezért sem sikerült túl sok jegyet eladni az esti előadásra. Az a pletyka járta, hogy el is marad, mert nincs értelme megtartani. Anyád viszont hallani sem akart arról, mert aznap mutattuk be az első közös előadásunkat, amibe csak mi ketten szerepeltünk. Hónapok óta gyakoroltunk, hogy tökéletes legyen. Ezért fogta és bement a legközelebbi városba, ami három vagy négy kilométerre volt. A hóvihar kellős közepén. Nem egészen tudom mit csinált, de az összes jegyet eladta és elhozatta magát egy vendég házaspárral visszafelé.
Én nem voltam ott, néhány nappal azelőtt elutaztam, hogy leérettségizzek, nyolc körül érkeztem csak meg este, tehát én is úgy hallottam, mit csinált. Gondolhatod mennyire haragudtam rá, hogy ilyen veszélyes dolgot művelt, de ő csak nevetett, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy fennakadjunk valamin, ami "veszélyesnek" van titulálva -  megrázva a fejem.
- Anyád volt a világ leg...legvadabb nőszemélye. Ha azt hitted eddig, hogy én voltam kettőnk közül a kemény, nos, anyádra ütöttél nem rám, amikor fogtad magad és eljöttél a gyáva papához. - fejezem be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Fogalmam sem volt róla miért van ott. Hogy vajon szándékos volt-e, vagy csak egy újabb délibáb, egy álom, amelyből hamarosan felébredek, és megint nem lesz mellettem. Elhagy, mint ahogy tette annyi évvel ezelőtt is.
Ahogy nekikezd, hatalmasat dobban a szívem. Mesélni fog. Anyáról. Olyan régi álmom ez, hogy hirtelen elhomályosul a látásom a feltörekvő könnyektől. Sűrű pislogások közepette igyekszem visszaszáműzni őket eredeti helyükre, és közben szememet a képre függesztem. Nem akarom, hogy Otets észre vegye. A falak, melyeket olyan rég felhúztam, neki se dőlnek le olyan könnyedén. Erős, orosz lány vagyok, aki egyedül is képes meghódítani a világot. Erre nevelt dedushka.
A történet rövid, mégis olyan hosszúnak érzem, ahogy elképzelem. Mindig ezt tettem. Testileg a könyvtár poros polcai között lestem számomra ismeretlen apámat, de a gondolataim havas tájakon jártak, ahol az emberek mosolyogtam édesanyámra. Mindenki újra oroszul beszélt és a cirkusz színes köpönyege újra elvarázsolta a népet. Ahol Otets is mosolyogva rántotta magához Katyat, hogy megróvó hangja ellenére is megmutassa mennyire nagyon szereti őt. Elképzelte, ahogy együtt hajtanak végre egy mutatványt, ahogy ő tette Nikitával olyan sokszor.
Aztán a hóesésnek vége lett, és a sápadt fény visszatért. Ránéztem Mishára. Azokra a ráncokra, melyek a történet következtében gyűrődtek fel, és azokra, melyeket én okoztam csak a jelenlétemmel. - Miért most? - kérdeztem. Volt rá tizenöt éve, hogy visszajöjjön hozzám, és még egyel több, mikor már én jöttem hozzá. Ő mégis ezt a napot választotta arra, hogy elkezdjen megnyílni. Tudni akartam.
Egy kis csönd állt be közénk. Éreztem, hogy kettőnk durak játszmájában most nekem kell lapot tenni. - Én is a tagja vagyok - jelentettem ki, hogy megtörjem a fagyat. - Mármint aaa cirkusznak - tettem hozzá, mert rájöttem, hogy ennyi nem biztos, hogy elég lesz hozzá. Megköszörültem a torkom, és úgy néztem az ölemben lévő kezembe, mintha ott lenne a puska, amely megoldja a fennálló helyzetet. Soha nem gondoltam át rendesen ezt a tervet. Vagyis de. Eleinte úgy képzeltem, mint egy filmjelenetben. Meglát, én meglátom, megörülünk és éjszakákon át beszélgetünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A színház óta eltelt pár nap, szám szerint négy, szóval arra a döntésre jutottam, hogy most már elég időt nem találkoztunk ahhoz, hogy felkeressem, és átadjam neki a tojást. Történt ugyanis, hogy a szünet kezdete előtt kiviharzott, majd a szünet második felében a húgommal beszélgetett, és mire visszaindultunk, anya maga mellé fogott, és mire feleszméltem, addigra a helyemen a húgom ült, én pedig Ricsi mellé kerültem, vagyis tisztes távolságba ültettek Lucastól, mielőtt még újabb szócsatát lenne kedvünk folytatni. A hétvégén egyszer sem merült szóba, hogy mégis mi volt ez, én pedig mélyen hallgattam arról, hogy nem megfelelően viselkedtem egy összejövetelen.
Most viszont, itt nincs a családom, nincs aki lepisszeghetne, maximum Lucas, de úgy érzem, hogy ő nem fog, mert szeretné a tojást, így hát a huszadik embertől végre megkapom, hogy vajon merre lehet, másként egészen biztosan nem keveredek a konyhába, és ez bizony nagy hiba lett volna, mert a látvány, nost az megért egy misét. Belépve ugyanis egyetlen manó sem jött oda hozzám, hogy mit szeretnék, helyette viszont valóban ott volt Lucas, aki láthatóan nagyon el volt foglalva azzal, hogy meggyúrjon egy adag tésztát. Egyszerre tölt el a látvány gyönyörködéssel és jövök tőle iszonyatosan zavarba, ugyanis egy kamaszlány teste igen intenzíven reagál arra, ha csodálata tárgya olyan lehengerlő műveleteket végez, mint például a főzés. Ilyenkor minden nőnemű egyed már szinte érzi a karikagyűrűt az ujján és a méhében a gyermeket, ezzel én se vagyok másként, csakhogy ehhez hozzájön még pár nem várt extra. A gyomromban a pillangók szárnyai hirtelen kezdenek el verdesni és ezzel együtt a szívem is hevesebb, erős ütemmel adja a tudtomra, hogy bizony ez a fiú nagyon tetszik neki. Érzem, ahogy az ajkaim kiszáradnak, muszáj megnedvesítenem őket, de képtelen vagyok összezárni őket a látványtól hirtelen megnő a nyáltermelődésem, és mintha elkezdene szorítani a melltartóm is. Magamon kívül vagyok, ahogy a műveletet nézve, fejem kiskutyaként döntöm oldalra, és elpirulva, kitágult pupillával, fejemben mocskos gondolatokkal, amiket összemoshattam egy tiniregény eseményeivel, nézem Lucast. Helló tinédzserkor, helló fiúk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hanna ( a kisebbik Vajda) már napok óta bombázott üzenetekkel az egyik csevegő programon keresztül, ami az elején még hízelgőnek tűnt, most viszont már kezdett fárasztóvá válni, s magam sem tudtam azt, hogyan is küldhetném el finoman úgy a búsba, hogy többé ne zargasson. Már-már kezdtem úgy érezni, hogy talán a Vajdák akarnak tőlem valamit, bár egyelőre még csak megfejtésem sem volt arra, hogy mit, hisz nem volt se pénzem, se jó hátterem, s még csak aranyvérű sem voltam.
Végül inkább nem is vettem a fáradtságot, hogy visszapötyögjek, csak behajítottam a telefont az ágyamba, s magam mögött hagyva a szobát, elindultam a konyha irányába, hogy összedobjak magamnak valami kaját délutánra. Na nem mintha gondom lett volna az iskolai koszttal, egész jó ételeket készítettek a manók, de anno hozzá voltam szokva ahhoz, hogy mindent magamnak készítettem el, legyen szó egy szendvicsről, egy rántottáról, valami levesről, vagy egyszerűbb kajákról. S mivel soha nem gondoskodott rólam senki, így a megszokásokat is nehezen vedlettem le magamról, nem mintha bántam volna, hogy főznöm kellett. Szívesen készítettem ételeket, addig is elütöttem az időt, s nem gondoltam anyára.
Ezúttal egy jó kis pizzára esett a választásom, tudtam hogy viszonylag hamar elkészülök, s ráadásul még finom is lesz a végeredmény.
Kötényt azt azért nem kötöttem magamra, szerencsére pólóban voltam, így semmit sem kellett magamon feljebb gyűrnöm, jöhetett a sütés.
Pikk-pakk előkaptam egy nagyobb edényt, majd a hozzávalókat, aztán miután kikevertem a tésztát, és gömböcöt gyúrtam belőle, hagytam egy kicsit pihenni. Az egyik manó megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben, de útjára engedtem, mondván hogy csak gyakorlok. Egy nagy pohár víz is lecsúszott a torkomon, aztán mikor már megkelt a tészta, visszaálltam az asztalhoz, némi lisztet szórtam a lapjára, s mielőtt még neki álltam volna megformálni a pizzát, egy kicsit megdögönyöztem a tésztát ököllel, biztos ami biztos, legyen tökéletes.
Kicsit bele is merültem a műveletbe, így amikor felemeltem a fejem, hogy a karommal egy kicsit megtöröljem a homlokom, észrevettem az ajtóban Olíviát, aki rám is hozta így a frászt.
- Baszki, nem tudsz köszönni vagy kopogni? - hát a franc gondolta, hogy lesz ott még rajtam kívül valaki, még szerencse, hogy nem énekelgettem csak úgy magamban.
- Kéne valami a konyhából? - mi mást kérdezhettem volna? Tök kínos volt ez az egész, tekintve a színházas esetet. Még csak azt sem tudtam igazán, hogy most beszélő viszonyban vagyunk-e, vagy mi van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem tudom megmondani, hogy mennyi ideje állhattam ott, csak abban voltam biztos, hogy nem csak szerelmes vagyok, mármint a pillangókra azt szokták mondani, hogy szerelmet üzennek, hanem testileg is igencsak vonzódom hozzá, és ez biztos vonzódás, mert senki más mellett nem éreztem még ilyet, a találkozásaink alkalmával viszont mindig egy vagy több testrészem reagál, az agyam azon kattog, hogy érinthetném meg, és mindig olyan rossz lesz, ha elválunk egymástól, akkor is, ha üvöltve hagyjuk ott egymást.
A nyálam csak azért nem cseppen a padlóra, mert még éppen idejében szól rám, ami egyből magamhoz térít. Nyelek egy mélyebbet, és zavartan pislogok párat, mint aki most tért magához az ébredésből. Ez az álom eléggé rendben volt, valljuk be. De ahogy rám förmed, kezdem úgy érezni, hogy valamiért jobban utál, mint korábban, pedig az a bocsánatkérés annyira szép volt, és azt hittem, hogy az, amit én mondok, szintúgy tetszik neki. Ám ezek szerint azért rohant el, mert nagyon utál, és azért beszélgetett inkább a húgommal, hogy kifejezze, mennyire nagyon utál. Sosem voltam féltékeny Hannára, de akkor nagyon szerettem volna elküldeni őt is melegebb éghajlatra. Sóhajtva szegezem le a szemem és inkább a tésztát fixírozom, de csak addig, amíg meg nem hallom a fejemben anya hangját, aki figyelmeztet arra, hogy húzzam ki magam és nézzek a másik szemébe.
- Elhoztam a tojást.
Mondom végül a nyilvánvalót úgy, mintha az év felfedezése lenne a kezembe tartott, eddig féltve őrzött példány. Nem tudom, hogy kikel-e, vagy, hogy tényleg sárkány van-e benne, de az előírtaknak megfelelően cselekedtem vele. Az asztalt megkerülve mellé lépek, és bár az agyamban élénken élnek a képek, ahogy beránt maga elé, és szorosan hozzám simulva, együtt nyújtjuk a tésztát, mégis, viszonylag összeszedetten cselekszem odakint.
- Mindent úgy csináltam, ahogy az utasításokban szerepel, és elhoztam hozzá a feljegyzéseimet is. Csináltam egy megfigyelési naplót, párszor mintha megmoccant volna, és volt egy különös érzésem, szóval, nem tudtam úgy aludni, hogy ne aludna velem, így éjjelre magamhoz vettem.
Meg a délutáni szundikhoz is, de ezt már nem teszem hozzá, mert még a végén majd legközelebb erről kezd el valami pletyka terjengeni, elég volt ez a csókos eset. Soha többet senki se fog megcsókolni az is biztos. A tojást és a naplót a tiszta asztalrészre teszem, és nagyon béna ácsorgásba kezdek mellette. Csak el kéne köszönni és elmenni, de nekem még mindig a pizzagyártás van a fejemben, és pont olyan jó az illata, mint mindig, szóval kicsit nehéz most elmozdulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az ijedtséget követően - ami valljuk be vicces, de hát mégis ki számított látogatóra - kituszkoltam magamból egy sóhajt, s egy pillantással végig mértem Olíviát, aki most is csinos volt, mint általában. Bár ez a szett azért nem múlta felül a színházas megjelenését, ott tényleg nagyon jól nézett ki, talán ezért is zavarodtam össze annyira. Most viszont megint rám tört némi paranoia, mert kezdett zavaróvá válni az, hogy a Vajdák zaklatnak. Hol a húga sms-ezgetett nekem, hol meg ő bukkant fel valahol. Jó, a színház óta mondjuk nem láttam, de korábban állandóan a sarkamban volt. Már tényleg csak az hiányzott volna, hogy a Tinderen bejelöljön a bátyja, és ő is elhívjon randizni. Nem igazán értettem, hogy ez vajon egy beteges családi fétis, vagy valamiféle aranyvérűek által játszott trófea vadászat, esetleg tényleg csak a véletlenek műve. Mindenesetre ismét gyanússá vált a dolog, bár lehet, hogy már megint csak én agyaltam túl a dolgokat, s talán egyszerűbb magyarázat is lehetett, mondjuk az, hogy tetszem neki. Nem, mintha ebben az opcióban hittem volna.
- Milyen tojá...ja, a dinó...izé, sárkánytojást - nagyszerű. Erre most mégis mit kéne mondanom, örüljek, hogy majd egy hét után végre megosztja velem a tojást, amit elvileg közösen kaptunk? Nem is tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy inkább hagyjam a francba, de még ha volt is bennem némi harag, csak le kellett gyűrnöm egy jobb jegy reményében.
Tekintetemet le sem vettem róla, figyeltem minden mozzanatát, ahogy megkerülte az asztalt, s végre magam is a tojás közelébe kerülhettem. - Egész jó állapotban van, igazából nem hittem, hogy túlél veled egy hetet törés nélkül - ez talán egy kicsit gonosz volt, de csak odaszúrtam, miközben ráemeltem a pillantásom, majd vissza a tojásra. Szerencsére jó állapotban volt a holmi, viszont első, vagy inkább második ránézésre sem tudtam volna megállapítani, hogy ez tényleg valódi-e , vagy csupán csak szivat minket a tanárnő. Arra viszont már felkaptam a fejem, hogy a lány együtt aludt a tojással, s bár nem akartam nevetni, nem tudtam uralkodni magamon, egy mosoly húzódott a számra.
- De Olívia, ez nem egy gyerek. Jó, hogy nem adtál rá pelenkát, meg szoknyát - nevetve ráztam meg a fejem, majd megtöröltem a kezemet egy konyharuhába, s a tojásért nyúltam, hogy végre én is a kezeim közé vehessem. Egy kicsit fel is emeltem, közelebbről nézegettem, közben forgattam jobbra-balra, de nem láttam rajta semmi különlegességet, néhány halovány szeplőn kívül.
- Azt mondod, hogy rúgott? - vontam fel gyanúsan a szemöldököm, miközben a fülemet a tojáshoz tartottam, s próbáltam fülelni, hátha hallok benne valami mocorgást. - Ebben nincs semmi szerintem, lehet, hogy csak valami kamutojás. Lehet, hogy jobban járnánk, ha feltörnénk, és megsütnénk - jegyeztem meg, s visszaadtam a lány kezébe, hogy folytathassam a pizza elkészítését.
A tészta dögönyözését abbahagytam, s most már igyekeztem kör alakot formálni úgy, hogy az öklömre fektettem, s pörgetve nyújtogattam ide-oda a széleit. Persze nem voltam ebben profi, viszont a nénémnél a tévében így láttam. Olívia viszont még mindig ott ácsorgott. - Szeretnél valamit? Mondjuk, itt hagynád a tojást, hogy most egy hétig én takargassam be, vagy mi? - kérdeztem egy vigyorral, mert hát totál nevetségesnek találtam ezt a házi projektet.  - Amúgy miket sikerült feljegyezned róla? Megmérted, hogy lázas-e, vagy elkapta-e a bárányhimlőt? Ez nektek csajoknak tuti jó játék, újra élhetitek a babázós korszakot - mondtam még mindig nevetve, s folytattam a pizzatészta kialakítását, mely egyre nagyobb lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Imádom a reakciókat, amiket egy olyan egyszerű szó, mint a termékenység kiváltanak. Nincs benne semmi vad, semmi földöntúli. Termékeny a talaj, a munka, az asszony. Termékeny, aki ír és termékeny, aki képes egyetlen nap alatt behozni egy heti lemaradást. Nyilván persze a termékenységi szobrok inkább az asszony és a föld termékenységét szolgálják.
- Mindenképpen a fiatalabb tanerőkre gondoltam, Ms. Rosales, Ms. Fisher, ők igazán nyitottnak tűnnek, kellemes személyiségeknek, és ki tudja, talán a közeljövőben szülővé kívánnak válni.
Persze a későbbiekben nekem és majd a kávézóm akkori vevőkörének is nyilvánvalóvá válik, hogy Mr. Bianchi tervei között nem szerepel még a családalapítás, ellenben a tudatalattija már legalább egy rendbeli lánykérésre igazán megérett. Az is valami, nem? Szóval ha gyerek nem is lesz a szoborból, de legalább hamarosan lakodalomba mehetünk. Egy jó lagzin már úgyis régen voltam, és bár belőlem nem nézi ki az ember, szeretek mulatni. Meg szeretem a pálinkát, csak, ahogy az lenni szokott, a pálinka nem szeret engem, és aljas mód igencsak megcsap, de csak egy életünkre emlékszünk.
- Gondolod, hogy eltörnélek?
Ártatlan kiskutya szemekkel pillantok felé, még az ajkaim is kissé legörbülnek, mintha a világ legszomorúbb dolgát látnám. Mondanám, hogy sértő még a feltételezés is, de mind tudjuk, hogy milyen vagyok, és hogy simán képes lennék arra, amit az előbb felvázolt. Okkal nem beszélget rólam vallásról, és még a végén elkezdek azon morfondírozni, hogy pocsék a személyiségem. Na az lenne ám az igazán valami, ha még pszichológushoz is elkezdenék járni miatta.  
- Ne félj, olyan pályázatot dobok össze neked, hogy arra nem tudsz nemet mondani.
Már nagyjából tudom is, hogy mi lesz benne. Fontos lesz a helyi művészek támogatása, az ősi és a modernkori vallások kulturális értékeinek továbbörökítése, a változatos oktatással növelt jó hírnév. Minden, ami valóban megtörténne a támogatás bővítést esetén.
- Viszont most azt hiszem, lassan elbúcsúzom. Megannyi tudást kell még átadnom az arra fogékonyaknak. Egy nap azért remélem, hogy te magad is hajlandó leszel velem lépni valamerre.
Hogy félreérthetően fogalmazok? Hogy a viharba ne! Imádom, ha Jules nevet, egyszerűen csodálatos a kacaja. Felkelve még megvárom a válaszát, sőt, ha velem tartana, úgy egy darabon elkísérném.