Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csöndben hallgattam. Nem volt más, mint egy fáradt gyermek, aki képtelen volt a pozitív oldalát látni a dolgoknak. Tudtam, hogy fáj neki beismerni, hogy amit lát, az a lehetséges jövő. Hogy afelé halad. És hiába csinál úgy, mintha nem lenne más, mint puszta rémálmok, most már itt volt az ideje, hogy komolyan vegye őket. Ennek a képességnek célja van. Az összes nyugtalan éjszakának oka van, méghozzá az, hogy megmentsék.
Lesütöttem a pillantásom, végigjárattam a lábaink közötti szűk folyosón, majd testtartását figyelve visszanéztem az arcára. A beismerés tükröződött rajtam, de meg kellett erősítenem szavakkal is.
- Sejtettem. Hosszú időt hagytál az eset boncolgatására - jegyeztem meg keserédes derűvel a hangomban. Hosszú hónapokig kutattam a varázslatokat, bújtam a könyveket, és találtam ki különböző stratégiákat, hogy mégis hogyan beszéljem le a repülésről. Nem vált be. Hiába volt nálam a tudás, mégsem tehettem semmit, és ez megőrjített. Olyannyira, hogy elkezdtem falat húzni közénk.
- Nem akarom, hogy bajod essen - szólaltam meg halkan, őszintén. A szél lassan fújt körülöttünk, mégse tudta arrébb sodorni a szavaimat. - Abbahagynád, ha kérnélek rá? - pillantottam a szemébe, előre tudva a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem is tudtam eldönteni, hogy Albert viselkedése, vagy szavai hoznak jobban zavarba. Az előbb még nekiestem, aztán nekem esett, most meg itt suttog a folyosó közelében, mintha... Még a gondolatot sem akartam folytatni. Hátrébb hajolva a fejemmel, egyenesen a szemeibe néztem. Azokba a kiskutyásakba, amelyek pimaszul csillogtak vissza rám.
- Csak nem szeretném, hogy a környezet hatással legyen a barátságunkra. Ettől még nem kell titkosnak lennie - jelentettem ki magabiztosan, és feletébb diplomatikusan. Nem hiába jártam hát politikai szakirányra.
Elnevettem magam a példán. Annyival másabb lehet a családja. Másabb, mint az enyém az eltűnés előtt, és után. Valahogy ezt a kettőt mindig szétszedem, mert hiába jött hozzánk vissza két év után, számunkra talán örökre meghalt. Talán önző volt a felfogás, de az is, ahogy hazatért. A vér nem válik vízzé.
- Önre bízom Professzor úr. De ha a kreativitása elapadna, vagy híján lenne a repülő szárnyas állatoknak, a könyvesboltban mindig megtalál - kacsintottam rá, és ezzel a végszóval be is nyitottam a tanári ajtaján, hogy teljesítsem eredeti küldetésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Állkapcsa feszült meg, mintha a teste is próbálná visszatartani a választól. A hideg levegő mardosta a tüdejét, enyhe remegés futott át az egész testén.
 Ez egy nevetséges fricska volt a sorstól. Miért kényszerítik rá, hogy válasszon?
 - Mondjak le még erről is? - villantotta szomorú pillantását Autumnra. Óvatosan szorított a fogásán, amibe a lány kezeit zárta. - Ha azt mondod megint, hogy majd találok valami mást, ami boldoggá tesz, inkább most lökj le innen.
 A jegyei botrányosak voltak. Az érdeklődése, amivel fordult a világ felé, lassacskán alábbhagyott. A barátai törődtek vele, de úgy érezte, hogy ő maga cserbenhagyja őket, amikor szükségük lenne rá. Konrélia is megváltozott valami miatt. A közös világ, amiben Kornéllal létezett, kezd kettészakadni, ahogy felnőnek. Mi marad akkor a repülés nélkül? A lány, aki sosem fogja másnak látni, csak egy esetlen gyereknek. Na és persze a gyomorszorongató érzés mellette, mert fél, hogy nem tudja elrejteni, mennyire erősen él még benne a vonzalom Rue iránt.
 Fejét enyhén hátravetette, hogy visszanyelje a könnyeket.
 - Ha nem ülök seprűre, akkor a látomások fognak kicsinálni. Egyre rosszabb lesz. Ha nem csinálok semmit, a kimerültség lesz az oka, ha bájitalt szedek rá, akkor ébren kapnak el a rohamok. És utána... Sokáig megmarad az érzés, hogy én... hogy... - végigmutatott magán, de nem tudta kimondani, hogy a becsapódás fantomfájdalomként köszön vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Még erről is. A szavak úgy bújtak a bőröm alá, mintha csak parázsló szenet tettek volna oda, és az egymásba fűződő ujjaink már sokkal kevésbé tűntek jó ötletnek, mint eleinte. A szorítást követően pedig reflexszerűen húztam el, hogy átöleljem magam, mintegy palástot képezve a szavaival mért csapások ellen. Tudtam, hogy nemleges választ kapok, és azt is, hogy önző dolog ilyeneket kérni. Mégis legszívesebben köteleztem volna rá, hogy abbahagyja az önrombolást.
- Honnan tudod, hogy egyre rosszabb lesz? Mi van, ha... ha nem ülsz seprűre, és megfékezed a baleset megtörténését? Mi van, ha soha többet nem repülsz, csak hogy... - visszanyeltem a szavaimat, és tehetetlenül a cipőm elejét néztem. Fájt, hogy nem tudtam segíteni. A probléma, amire nem tudtam a megoldást, pedig jelenleg mindennél jobban szerettem volna.
- Ha ugyanúgy tovább folytatod, amit csinálsz, akkor hiába próbál figyelmeztetni a képességed. Inkább arra kéne koncentrálnod, hogy megtanuld használni, és nem arra, amitől megpróbál megóvni - folytattam immár sokkal kimértebben, sokkal érzelem mentesebben. Féltem, hogy a szavaimat rossz néven veszi. Hogy ilyen sokáig tartott, hogy megbízzon bennem, és most újra eljátszom a lehetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Szemét lesütötte, ahogy Autumn elhúzódott. Alig láthatóan bólintott egyet, jelezve, hogy megértette. Ennek a beszélgetésnek nem erről kéne szólnia. Igazából... egyik beszélgetésüknek sem. De legalább a lány közelsége megtette a hatását. Már nem kapkodta úgy a levegőt és nem szökött újra könny a szeme sarkából, amikor letörölte. Volt egy kis ideje tiszta - tisztább - fejjel gondolkodni.
 - Onnan, hogy szeptember óta nem ülthettem seprűre. És tényleg rosszabb lett. Ezt.. én nem tudom, hogyan kéne használni. Azt sem értem, miért vagyok ilyen, senki a családomból nem bírt még csak hasonlóval sem. És még csak... - szava akadt el, amikor egy gondolat hasított át az agyán. Végtére is miért akart Rue-val találkozni? Hogy vitatkozzanak ezen? Vagy hogy kisírhassa magát a vállán? Kornél megértőbb lett volna vele, szóval biztos nem ez volt az oka.
 - Oké - dörzsölte meg halántékát, majd kezét a szája elé csúsztatta, amíg gondolkodott. Autumn-ot nézte, de most kicsit másmilyennek hatott a tekintet. Ezernyi gondolat versengett egymással az elméjében azért, hogy a lány elé tárja őket. - Semmi mást nem szeretnék, mint azt, hogy igazad legyen. Tényleg. Ezt muszáj elhinned nekem. Csak még azon az abszurdumon sem tettem túl magamat, hogy ez... valóságos, nemhogy még irányítani is lehet esetleg - hangja még mindig zaklatott volt, de próbálta visszanyelni a sírást, ami megint készült eluralkodni rajta. - Pontosan tudod, hogy milyen hülye vagyok a jóslástanhoz. Mint ahogy minden máshoz, ami nem a repülés. - Szégyen sütött az arcáról, próbált kicsit elfordulni, de nem sok haszna volt. A hangszíne inkább lemondással vegyült és a kínnal, amit a ki nem mondott ígéret okozott: - De nem kell aggódnod. Nem akarok meghalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Tényleg? És...ki volt az, honnan jöhetett? - nagyot nyelve próbáltam színlelni, s tettetni azt, hogy még engem is meglepett ez a kis sztori. Az arcom eközben már vörösödött, hisz az a gubancos hajú alak Ákos volt, és bizony, éppen nálam járt. Pech, mert erre nem voltam felkészülve. Mégis, ki gondolná, hogy ilyen késői órákban kollégák mászkálnak a folyosón? Merlinre, módosítani kellene a szabályzatot!
- Na de Hubaaa – úgy szóltam rá, mintha sértett lennék, hogy mégis hogy merészel ilyesmit feltételezni, de az a baj, hogy túl jól ismert engem, hisz lakótársak és barátok is voltunk, szóval előtte nem nagyon tudtam színlelni.
- Jajj Istenem – sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, s újra Hubára emeltem a tekintetem, aki ekkor már egy újabb zavarba ejtő kérdést dobott fel. Köpni-nyelni nem tudtam, csak azt éreztem, hogy menten elsüllyedek, amiért lelepleződtem. Szerencsére, vagy nem, Huba azonnal témát váltott, én meg csöndben, teljes figyelmemet neki szentelve hallgattam végig.
- Ne haragudj, én...ne mond ki...- túl késő volt, hiába ugrottam, hogy tenyerem a szájára tapasszam, még így is tisztán lehetett hallani, amint kiejti száján Ákos nevét. Csak remélni mertem, hogy más nem járkál a folyosón.
- Jó, igazad van! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem kerestelek, csak meglehetősen feje tetejére álltak a dolgok. Ott volt az az évnyitós dolog is, akkor a lányom is...- kereshettem ám az okokat, de tény, hogy sajnos nem kerestem őt.
- Ne haragudj, Huba! Gyere, hadd öleljelek meg! - s ha engedte, akkor magamhoz öleltem, majd csak ezután engedtem el, s fel sem tűnt, hogy a blúzom legfelső gombjait elfelejtettem beakasztani.
- Ami itt történt, kérlek ne mond el senkinek. Ákos és én...ez nem csak, érted, ez nem csak egy alkalmas dolog volt – vallottam be, s egy kicsit félve pillantottam Hubára, hogy vajon majd mit felel. Anno szerette szívni a vérem, de hogy azóta benőtt-e a feje lágya, azt nem tudom.
- Mesélj inkább, hogyhogy Bagolykő? Hogy kerültél ide? - pillantottam rá kérdően, miközben a hajamat igazgattam, hogy rendezettebb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Maga sem tudja pontosan, hogyan is jutott arra az elhatározásra, hogy idejöjjön. Csak itt van. Áll az ajtó előtt, és próbálja magát rávenni, hogy kopogjon. Arra számít, hogy itt neki kell majd beszélnie. Mesélnie kell majd magáról. El kell majd mondania, miért kereste fel a pszichológust. Utóbbira pedig még maga sem tudja a választ pontosan. Ráadásul nem szeret beszélni. Otthon náluk sosem volt szokás érzésekről beszélni, és nem is érezte a hiányát soha. Még most sem érzi igazán. Csupán azt érzi, hogy valamiben nagyon más, mint a kortársai. Eddig is tudatában volt, hogy nem tud beilleszkedni, és egy ponton el is fogadta, ám egyre többször kerül a szeme elé, mennyire másképp is működik. De miért? Erre keresné itt a választ.
Előre látja magát, ahogy makog egy fotelben ülve, ahogy azt is előre látja, mennyire kellemetlenül fogja magát érezni miatta. Talán mégsem kellett volna idejönnie. Csak el kéne fogadnia, hogy sosem lesz olyan, mint mások körülötte. Már fordul is vissza, és menne... ha könyvekkel teli táskája nem csapódna az ajtónak, azt a látszatot keltve, mintha kopogott volna. Behúzott nyakkal és összeszorított szemekkel torpan meg, várva, hogy bent hallották-e a csattanást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csöndben hallgattam, és az agyamban a gondolatok újra életre keltek. Hónapok óta erre az áttörésre vártam, hogy végre ne legyen ott köztünk ez a gát. Most mégis úgy éreztem bármit mondok, annak nincs jelentősége. Lerágott csont, vagy épp valami butaság, amire már más is gondolt. Meg kellene oldanom egyáltalán? Vannak válaszaim?
- Hey, nem lesz semmi gond. Elhiszem - érintettem meg a vállát, miközben megpróbált elfordulni tőlem. Pontosan tudtam, hogy mit csinál, hogyan próbálja leplezni az érzelmeit. És hiába volt ebben a családunk nagyon rossz, mégis meg kellett próbálnom megnyugtatni. Erősebbnek mutatni magam, akinek legalább van valami terve. Winter helyébe képzelni magam.
- Majd segítek. Ahogy eddig is. Tudod, amennyire te rossz vagy benne, szerencsédre én annyira jó vagyok. Képesség ide vagy oda - vetettem egy huncut félmosolyt rá, hátha ezzel oldom a feszültséget, amit érez. - Itt vagyok én is, a tanárok is, megfejtjük. Így vagy úgy - jegyeztem meg bizakodón, és végigsimítva a karján szorítottam rá egy pillanatra a kezére, mielőtt elengedtem volna.
- Ezt örömmel hallom, mert akkor nem lenne kit megbüntetnem szabályszegésért - jegyeztem meg. - Különben sem teljesen értem, hogy miért most jöttél ezzel. Vagy... honnan tudtad, hogy járőr...Kori - sóhajtottam, ahogy rájöttem a kézenfekvő válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Sóhaj szakadt fel, valahányszor hozzáértek. Bólintott Rue mantrájára, bármit megadott volna most azért, hogy igaz legyen. El akarta hinni, hogy nem lesz semmi gond.
 - Azt hiszem, hogy Oláh tanár úr valahogyan tudta. Még mielőtt én felfogtam volna. De vele már nem tudok erről beszélni. - Viszonozta az ujjak szorítását, de ő is csak egy pillanatig. Aztán kezei elernyedtek, mintha minden addig felgyülemlő feszültség a testéből az elméjébe vándorolt volna.
 Komoly pillantással nézett le Autumnra, jelezve, hogy ő nem érzi helyénvalónak a viccet. Most nem. - Kornélia, igen - vallotta be halkan, aztán inkább a cipőjét kezdte el bámulni.
 - Nem akartam a vizsgák előtt a nyakadba borítani. De egyre rosszabb a helyzet. Majd... még ki kell gondolnom, mit akarok csinálni. És hogyan. De muszáj volt... Ezt kellett volna először elmondanom, nem pedig összezavarni téged abban a teremben. Sajnálom.
 Elhallgatott, hosszabb csend állt be. Vonakodva folytatta csak.
 - Megígérem, hogy nem repülök. Oké? - lehelte alig hallgatóan a kérdést. Végre sikerült összekaparnia magát most, hogy ez a titok kiszakadt belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Legszívesebben újra átöleltem volna. Hogy érezze nincs egyedül. Mondtam volna valami megnyugtatót, de képtelen voltam. Nem tudtam együtt érezni vele. És azt sem tudtam, hogyan kéne lereagálni, ha valaki ennyire őszinte velünk.
- Az nem csak... a terem nem csak a te hibád volt - szóltam zavartan, és idegesen megvakargattam a tarkómnál a hajat. Félrevezettem anélkül, hogy célom lett volna. De az igazság az, hogy ha arra a csókra gondolok, a gyomrom még mindig görcsbe rándul. Megmagyarázhatatlanul.
- Csak amíg ki nem találunk valamit. Tudom, hogy fontos neked a repülés. Ha.... ha megfejtjük a látomásod, akkor ki tudjuk találni, hogyan kerülheted el, hogy megtörténjen - próbálkoztam. Egyszerűnek hangzott, de tudtam, hogy ez bizony nem öt perc lesz. Komoly kutatómunka, de biztosan nem hagyom benne egyedül. Nem tehetem, még ha nem is feltétlenül tudom pontosan hányadán állunk. Talán épp itt az ideje a barátságunkat visszaterelni a régi mederbe. Túlzott érzelmi kötődések nélkül.
- Viszont el kell indulnunk a hálókörleted felé vissza - jegyeztem meg, mutatva felfele. Aztán ahogy lehoztam, ráfogtam az alkarjára, hogy félem forduljon.
- Köszönöm, hogy elmondtad - néztem mélyen a szemébe, hogy lássa mennyit jelent ez nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

 Enyhén rázott egyet a fején, jelezve, hogy Rue részét abból az esetből már régóta megbeszélték. Nem érdemes felhánytorgatni.
 Ránehezedett a lelkére a halál gondolata. Ennyire sosem érezte közel magához. Még akkor sem, amikor teljes sebességgel bukott a föld felé zuhanórepülésben. Persze, az apja példájából a baleset gondolatát sosem vetette el, de ez az érzés nyomasztóbb volt. Ellenkezést nem tűrő és végzetes. És csak egy karnyújtásnyira érezte magától.
 Az égre nézett és szárnyaszegett madárként hullajtott egy utolsó könnycseppet a legkedvesebb dolognak, amit talán többet soha nem érhet el.
 Megfeszült a karja, de nem mozdult még az unszolásra.
 - Maradhatunk még egy kicsit? Jól esik most a friss levegő - kérlelte a lányt keserűen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy pillanatig hezitáltam. Tudtam, hogy a feladatom az lenne, hogy kiosszam neki a büntetést, és visszakísérjem a hálókörletbe. Majd folytassam a túrát a kastélyban. Tudtam, hogy ha valamelyik prefektustársam meglát itt minket, nem csak az Edictum legközelebbi számában fog ez a kis találkozó egész más hátteret kapni, de ha a tanárok is felfigyelnek rá, a rangomat is elvehetik. Mégis mikor visszafordultam egy megértő mosollyal csak bólintottam.
- Persze - sétáltam a korláthoz, és nekidőlve a csillagokat kezdtem el vizslatni. Halkan néztem őket, felfedezve egy-egy képet. - Tudod mi az aszcendensed? Talán meg tudom mutatni - vetettem fel. Hónapokig vártam rá, hogy beszélhessünk a látomásairól, most mégsem éreztem, hogy szeretnék róla. Zalán is túl zaklatott volt, én meg felkészületlen. Így ahhoz fordultam, amit a legjobban ismertem. A csillagokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Közoktatás ide vagy oda, annyira már ismerte a gyerekeket, hogy tudja, néhány nap az évben igencsak képes kifordítani a fiatalokat a józan ítélőképességük köpönyegéből. A Valentin nap is közéjük tartozott, így olyankor különösen sok energiát fektet abba, hogy türelemmel legyen a diákjai iránt. Viszont már majdnem két hét telt el azóta és még mindig voltak olyanok, akik olyan furcsán viselkedtek, hogy elkerülhetetlen volt utánajárni a dolognak. Minden olyan diákot, aki dalolászással és ijesztően széles vigyorral vagy fészkelődéssel zavarta az óra menetét, kifaggatta, hogy mit csináltak, ami ezt okozhatta náluk. A szerelmi bájital ötletét elvetette, biztos volt benne, hogy ez valami más. Semmi olyat nem ettek, amit a normális osztálytársaik ne fogyasztottak volna, így jobb ötlet híján, amikor az utolsó ismétlőóra lezajlott a negyedéveseknél - amiről már eleve fel kellett küldenie egy szerencsétlen gyereket a gyengélkedőre -, magához hívatott egy hatalmas szemekkel pislogó levitást, akit nem győzött levakarni diáktársa az egyik rellonos fiúról, olyan szorosan ölelgette. Kérte, hogy mutassa meg, merrefelé járt a mai napon, aki olyan boldogan tett eleget a kérésnek, hogy Gabriella is meghökkent tőle.
 Így kötöttek ki a fejetlenség folyosóján, ahol már a levegőben is olyan szagok terjengtek, amitől a néninek grimasz futott át az arcán.
 - Brightmore - rikácsolta az asszony, amikor pápaszemével ráismert a kollégájára a folyosó végében - Maga meg mit művel?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A szokásos utálom a világot, mindenki hagyjon békén arccal sétálok a folyosókon, hogy sikerélménnyel zárhassam a mai napot: elhagyni a kastélyt, és a következő hétig vissza sem jönni. Hiába van vizsgaidőszak, már az elmúlt pár hétben is feltűnően különösen viselkedtek a diákok. Voltak, akik mosolyogva jöttek be órára. Ez nem minden esetben lenne meglepő, de az enyémre. Azok jönnek be vidáman az óráimra, akik be vannak tépve, előtte szexeltek a szertárba, az esélytelenek nyugalmával sétálnak be vagy valami nagyon nem stimmel. Azon felül, hogy a lány ábrándozva nézelődött ki az ablakon, hangosan sóhajtozva, nem zavarta az órát, így kölcsönösen hagytuk békén egymást.
A folyosóra kanyarodva torpanok is meg azonnal. Elmondható, hogy sok mindent láttam már életemben, de az, hogy egy rellonos mestertanonc srác udvarol egy alsóbb évfolyamos navinésnek, aligha tartozik közéjük. Úgy értem, nem az udvarlással van a gond, de ahogy teszi. Féltérdre ereszkedve, rózsacsokorral a kezében egy verseskötetből szaval. Ez mindent megér.
Szélesen vigyorodom el, a kezemben tartott könyv gerince koppan vállamon, ahogy falnak vetem a másikat, amíg meg nem hallom az öregasszonyt.
- Élvezem a műsort! - kiabálok vissza a nőnek szemrebbenés nélkül. Még ez sem zavarja meg a rellonost, azonban a navinés segélykérően néz rám, majd a nőre. Annyit tudok tanácsolni, maradjunk Kakasinál, mert én csak élvezném a dolgot, de nincs kedvem segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szemét düllesztette hüledezve a tanárra, keselyűnyakát pedig előrenyújtotta, majd hátradőlt teljesen a válasz hallatán. Görcsösen szorongatott sétabotjának hegyét olyan gyorsasággal emelte el a földtől, ami még egy tizenéves gyerektől is teljesítmény lett volna és egyenesen Brightmore arcára szegezte.
 - Hogy nem sül le a pofájáról a bőr! - Szemei vészjóslóan szűkültek össze. Azt hinné az ember, hogy a mozdulat üres fenyegetésnek tűnt, ám egy röpke pillantást vetett a rellonosra, mielőtt még a botot ráirányította volna és...
 - Invito!
 A diák elvesztette az egyensúlyát, olyan erővel rándult egyet a nyaka körül a nyakkendője. Kénytelen volt azonban sebtében feltápászkodni, hogy ne a padlón vonszolja végig őt a varázslat és egyenesen a tanárnőhöz futott.
 - Fiam, sajnálattal kell közölnöm, hogy a Valentin napnak vége. Már egy ideje! Azonnal menjen fel a gyengélkedőre és kérjen valamit, amitől kijózanodik. Értve voltam?
 Mikor úgy érzékelte, hogy a mondandója eljutott a fiúig, megint Denis felé fordult.
 - Nem tudom, melyik eshetőség a tragikusabb. Ha észre sem veszi, hogy valami nem stimmel ezzel a folyosóval, vagy ha tudja jól, de nem foglalkozik vele!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Arcomon egyre szélesedő vigyorral figyelem az öreglányt, aki nagyon magára veszi a választ. Most baszd meg, nem fogom megfosztani magam egy kis jó kedvtől, ha már lehetőségem van rá.
- Tényleg nem! - kiabálok ismét vissza, ugyanolyan vigyorral figyelem a jelenetet tovább, teljesen figyelmen kívül hagyva a felém lendülő botnak a végét. Ha meg kell halni, állok elébe. Bár kicsivel jelentőségteljesebben képzeltem el, de így is megfelel.
Hangosan röhögök fel, ahogy a rellonos először oldalra dől, majd a bűbájnak eleget téve siet a nő elé, aki előtt haptákba vágja magát. Ah, elég szomorú, hogy vége a műsornak, így ellököm magam a faltól, hogy továbbinduljak, de a karvalymadár szemei ismét rám esnek, így megállok. Nem vagyok én bunkó!
- Merlinre! Én sem tudom - hüledezek teljesen hihetően, tenyerem is mellkasomra csúszik, kikerekedett kékekkel pislogok le rá. Tizedmásodpercig tartom a szerepet, majd lesz ismét unott az arcom. - Tényleg nem foglalkozom vele, mert őszintén, nem érdekel - vonom meg vállamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Tanár Úr! - visított fel a levitás lány olyan hangosan Gabi néni mellett, hogy az asszonyság ingerülten kapta szabad kezét a füléhez. Viszont azt már sűrű pislogásokkal nézte végig, ahogy a lány odapattog Brightmore-hoz és hirtelen felindulásból megölelte őt. Vagy valami olyasmi.
 - Gondolom ez sem érdekli - felelte kissé elborzadva, immár sokkal halkabban. Odalépkedett a férfihoz ő is, majd éles mozdulatokkal forgolódott körbe és az anomália nyomát kereste.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mi van? - fordítom fejemet a visítás felé. Így is maradok, mikor megérzem a levitás karjait magam körül, arcomra egyértelmű fintor kerül. Felső ajkam húzódik fel.
- Határeset - billegtetem meg szabad kezemet a nő felé, majd nyúlok a lány felé, hogy fejére támasszam tenyeremet és próbáljam meg eltolni magamtól. Ha ez így folytatódik, tényleg lesz alapja a pletykának, hogy pedofil vagyok. Az eltolás nem jön be, mert a lány úgy vágódik vissza rám, mintha össze lennénk ragasztva.
- Intézkedhetne gyorsabban, mielőtt az agyam kellemetlen parancsokat küldd a testemnek - fordulok a nő felé, ami azt jelenti, hogy a levitás is fordul velem, minden eltolás próbálkozásomat figyelmen kívül hagyva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 Szemöldökét megemelte, szájával pedig elmélázva csücsörített egyet, elemezve Brightmore velős válaszát.
 - Ó, a világért se tenném, professzor. Élvezem a műsort - nem spilázta a dolgot ő is színészkedéssel, de a lényeget ki tudta fejezni vele.
Figyelmét csakazért is elfordította - legalább ennyi haszna legyen Brightmore-nak, hogy a holdkóros diákot lefoglalja, amíg ő a dolgát próbálta végezni -, komótos léptekkel kezdett körbejárkálni.
 - Csak tudnám, hogy a házimanók hogy nem vették észre - grimaszolt egyet, miközben az erősödő szagot követte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Unott arccal, nyammogva követem végig, ahogy az öreglány kopóként szaglászik és indul el egy irányba. Remélhetőleg a megfelelőbe, mert így nem sokáig húzzuk. Az még nem tisztázódott le bennem, hogy én nem bírom sokáig, vagy a levitás.
A könyvet csúsztatom be a lány és közém, majd csúsztatom lejjebb, hogy valahogy lefeszítsem magamról. Egyetlen pillanatra sikerül, mikor visszapattan.
- Inkompetensek esetleg? - teszem fel a költői kérdést Kakasinak a manókra utalva, ahogy tovább küzdök a levitással. Vajon, ha leátkozom egy diákomat, akkor mit kaphatok? Felfüggesztenek, elbocsátanak? Rengeteg opció van, de csak az lebeg a szemem előtt, hogy megmeneküljek. Beszélnem kéne Laines-szel erről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Maga arról biztos többet tud, ha ezzel a hozzáállással igyekszik valamit kompenzálni. - recsegte oda sem nézve a férfinak. Ferde szemüvegén kezesztül megvizslatta a plafont, az ablakokat, még az egyik tanterem ajtaját is belökte a sétabottal, de semmi rendelleneset nem látott. Akkor jutott csak eszébe lenézni, amikor a bot hegye megcsúszott valamin.
 - Morgána szerelmére... - dünnyögte magában, majd végre felnézett Denisre. Szemmel láthatóan keresett valamit. - Áh, pompás!
 Kibűvölte a könyvet Brightmore kezéből, hogy aztán egy üvegcsét formáljon belőle. Óvatossá vált, mert nem szerette volna, ha a bájital őket is a hatásuk alá vonná. Már így is sokat szívtak ebből a levegőből. Amíg azon dolgozott, hogy az idegen eredetű főzetet belebűvölje a "könyvbe", félvállról odabökött egy megjegyzést.
 - Tudja, nem árt csiszolni néhány tanári erényén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Eddig még senki nem panaszkodott - vonom meg vállamat. Még egy lehetetlen küldetést indítok közben, hogy eltoljam a levitást magamtól, így tenyerem simul ismét homlokára, hátha most bejön. Az eddigi 78 alkalom nem adott elég biztosítékot arra, hogy ne jönne be.
- Mit cs- - annyiban hagyom, mikor meglátom, hogy a könyvem helyébe egy fiola lép. Danvers megkapja később a kötetet, amúgy sem tudom hol van.
- Vannak erényeim? Cuki magától - ingatom meg fejemet. Ha azért kapnám az igencsak elenyésző fizetésem, mert kedves vagyok a diákokkal, mindenki elhiheti, nem lennék önmagam a folyosókon. Azonban a tudásom miatt tanítok itt, így... megtartom önmagam, mindenki legnagyobb bánatára, hogy kis értelmet verjek az órámra beülőkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ó, kérem. Udvarias megjegyzés csupán - szemei kidülledtek, ahogy arra koncentrált, hogy a bájital minden cseppje a fiolába kússzon. A sétabot végébe rejtett pálca végét tanulmányozta, hogy vajon maradt-e rajta valami.
 Ha van is még a közelben abból a szerből szétszórva, úgyis észlelni fogják. De lassan vége volt a szünetnek, így hát visszabattyogott Brightmore-ékhoz.
 - Kedvesem, lassan kezdődik a következő órája. Biztos vagyok benne, hogy Zámbori tanár úr mégjobban fogja értékelni a... - végigmérte Mankát, aki most rá pislogott nagy, kerek szemekkel - lelkesedését.
 Több se kellett a lánynak, villámgyorsan leszakadt Denisről és nevetgélve tovább ugrándozott a folyosón.
 - Nos, tekintve, hogy még nem ismerem az oktatási metódusát, az alapján tudok véleményt adni, amit most láttam - dőlt hátra méltóságteljesen. - Ha megengedi az őszinteségem: pocsék a hozzáállása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Együtt tudok vele élni - vonom meg vállaimat, nagyon igyekezvén, hogy figyelmen kívül hagyjam a lányt. Ajkaim nyílnak el, mikor Kakasi ismét közelebb jön, de megszólal és mintha eddig nem szenvedtem volna, a lány elenged és elsiet. Megszeppenve nézek utána. Ennyi? Egy kedves mondat és vége?
- Bírom, hogy Zámborira uszította. Szimpatikus - bólintok aprót, ahogy végre levegőhöz jutok rendesen. Kakasi felé fordulok, fejem billen oldalasan.
- Jobb, mintha a kinézetem lenne az - vigyorodom el szélesen. - Köszönöm a bókot. Szeretném mondani, hogy a véleménye után elgondolkodom ezen, de nagy tétben megmerném fogadni, hogy hazudnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ő nem fogja uszításnak venni, mert úgy érzékelem, jobban képes kezelni a gyerekeket, mint ön. Az előző pár percből következtetve.
 Élénk pirosra kikent ajka szűkült pengevékonnyá Brightmore utolsó megjegyzésétől. Ha diák lett volna, már rég kilógatta volna az ablakon, hogy jobban vigyázzon a szájára. De ő már vélhetően túllépte azt a kort, ahol ez még edukatívan hatott volna.
 - Van egy mondás a sárkánytrágyáról és a díszes csomagolásról. De nem lenne túl etikus kifejteni, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Majd megbeszélem vele egy sör mellett a következő találkozón - azzal nem tudok vitatkozni, hogy nagyjából mindenki jobban kezeli a kölyköket ebben a kastélyban, mint én valaha fogom. Őszintén megmondom, nem érint mélyen. Még mindig azért vagyok itt, hogyha valakinek szüksége van rá, akkor mélyebben bevigyem a sárkányok világába, ezen kívül meg átadjam az alapokat. Mindkettő történik.
- Szerintem már ott átlépte az etikusság határát, hogy elhagyta a száját a mondás lényege - nemtörődöm stílusban vonom meg aprón vállaimat. Nekem aztán mindegy mi a véleménye - eddig sem érintett mélyen, hogy mit gondolnak rólam a kollégáim, ezután sem fog.
- Apropó: ha a fiola már értelmét vesztette, és ismét könyv lenne, odaadná Danversnek? A normálisabbnak - halkan hümmentek. - Winternek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Meglepődött, hogy pont a férfi nem érti az iróniát, de azért picit beletenyereltek a méltóságába már azzal, hogy őt oktatják az etikáról. Fejét szegte fel, szemüvegét pedig próbálta megigazítani. Ami azt eredményezte, hogy most is ferde lett, csak másik szögben.
 - Ó, hogyne. Bármit egy tudásra szomjazó diáknak - felelte negédes mosollyal, de amikor elfordult, azért megeresztett egy tucatnyi gyors pislogást, amikor felfogta, hogy a Danvers fiút írta le éppen így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem kell megijedni: tökéletesen veszem az irónia adta akadályokat, mindössze sokkal viccesebb hosszabb távon, ha azt hiszik, nem értem, sőt, komolyan veszem a szavaikat és úgy is reagálok rájuk. Tökéletes egyveleg egy szórakoztató naphoz a közeljövőben.
- Hálám üldözze! - szólalok meg hangosabban, ahogy elfordul tőlem a nő, még intek is egyet elégedett mosollyal. Ki mondja, hogy nem lehet egy napot jól zárni ilyen kellemetlenségek után. Elégedett, széles vigyorral figyelem az öreglányt, ahogy egyre messzebb kerül, végül emelem fel kezemet egy diák felé, aki túlságosan célirányosan jön felém.
- Mára végeztem. Holnap. Vagy küldj baglyot - sétálok is el mellette azzal a lendülettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Üldözze magát a veszett kappa - mormogta az orra alatt, de szavaival ellentétben egészen jókedve kerekedett. De hogy mitől...
 Lenézett a kezében lévő fiolára, amikor már kezdte kapisgálni. Még egészen eltávolodott Brightmore-tól, de ez mikor akadályozta meg őt abban, hogy célba találjon? Megpróbálta elfojtani a mosolyt, amit az ötlet szült, mikor is a kupakot leemelve épp egy cseppnyi szivárványos főzetet indított útjára a folyosó végébe. Ennyi talán nem árt meg neki, de a citromot, ami a férfi száját kámpicsorítja, talán kicsit megédesíti és kedvesebb lesz, nos... úgy mindenkivel.
 Nem várta meg a következményeket, gyorsan tipegett tovább, hogy felnézzen még a gyengélkedőre és megbizonyosodjon arról, hogy szerencsétlen Hollósi odatalált-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A tompa hangra az ajtó felé kapom a fejem - kezem megáll a papír felett, aminek a kitöltésén fáradozom épp. Lehet, hogy jobb lenne fogadóórák alatt nyitva hagyni az irodát, ám sokan pont a küszöbön ácsorogva gyűjtenek bátorságot, így nem látok rá, mi történt. Halk zene szól mellettem, ami segít összpontosítani.
- Gyere csak, szabad!- Szólok ki, egy üres lapot húzva a befejezetlen nyomtatvány fölébe, hogy asztalomon véletlenül se lehessen olyasmit megpillantani, amit nem kéne. A szék lába csikordul, amint hátrébb tolom és felemelkedem, lesimítva szoknyámat, mielőtt várakozóan az ajtó felé fordulnék, várva, elinduljak-e vagy csak valamilyen üzenetet, újabb paksamétát hoztak nekem. Ha nem kapok szóbeli választ vagy hallok motozást, akkor odamegyek és magam nyitom ki - amikor valaki már eljött idáig, nem hagyom megfutamodni, mert annál nehezebb lenne újrapróbálkozni.