Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Bölcs mondás.
Ilyet mondanak azok, akik, mint hűséges barátnő ülnek melletted, míg te végigzokogod a napokat. Nagy kijelentések, melyek igazából nem mondanak semmit. Nem jelentenek semmit, és olyan emberek találták ki, akik nem érezték még az igazi szerelmet, de minden kapcsolatuk két perc alatt az örök szerelemmé válik. Én éreztem, minden pontjában ott voltam. Borzalmas dolog úgy beleszeretni valakibe, hogy pontosan tudod, az a valaki azért van veled, mert letette a megszeghetetlen esküt. Én beleszerettem Ricsibe, szerettem benne mindent, szerettem akkor is, amikor veszekedtünk, és akkor is, amikor a tükörből nézett engem, miközben megpróbáltam egyformára kihúzni a szemem. Azt, hogy ő is szeressen engem, álmomban sem képzeltem.
Hiszen gyerek voltam, a kapcsolatunk elején. Szórakoztatott az, ahogy ajánlatot tett, szórakoztatott mindennel. Nevettem azon, amikor bosszantottam, amikor zavarta, hogy vörösödik a fejem, mert egy fáról lógtam le fejjel lefelé. Gyerek voltam, aki őszintén meglepődött, gyerek, aki a napfénnyel egyre vidámabbá vált. Ricsi mellett, nővé értem. Azzá a nővé, akire büszkén pillantott le. Azzá a nővé, akit a támaszának tartott, aki a társa volt. Nem csupán a kampányban. Társa voltam mindenben, az ébrenlétben és az álomban is. Társak voltunk. Szerelmesek voltunk. Egyek voltunk.
Mellette váltam igazán nővé, szerepek nélküli, őszinte nővé. Már nem lógtam le fejjel lefelé a fáról, már nem lepattogzott körömlakkal, gördeszkán közlekedtem a faluban. Minden lépésemmel felé léptem. Minden lépésemet érte, értünk léptem meg.
A színházat értünk hagytam ott. Hogy bármikor a szemébe tudjak nézni, hogy engem lásson, ne azt, akit ott lát a színpadon. Érte háziasabb lettem, a jövőmet rá alapoztam. Hogy egy olyan nő mellett éljen, aki méltó a szerelmére. Ezt hívhatja bárki megalázkodásnak, tarthat bárki szánalmasnak, nem érdekel. Én szúrtam el, elismerem. Mást reméltem a választások estélyétől. Csalódni akartam a magam gondolatában. Azt akartam, hogy kiderüljön, rosszul gondolom, hogy Ricsi hisz bennünk, ahogy én hiszek. Tévedtem, és ennek következményei vannak. Viszont, akkor is, ha nyálas vagyok, akkor is, ha undorítónak gondolják az emberek azt, amit én érzek, kitartok amellett, hogy ez a szerelem a legmélyebbek egyike. Hogy talán sosem kapom őt vissza, hogy talán sosem szeretek már így senkit. De az enyém. Az érzést megtapasztalhattam, és ezért végtelenül hálás vagyok neki.
- Igen, ezt is teszem. Lekötöm magam. Figyelj, valamivel adós vagyok még Ricsinek, odaadhatom neked valamikor? Megígértem neki egy ideje, de már nem nagyon találkoznék vele.
Valahogy el kell juttatnom hozzá a pénzt, fontos, hogy visszaadjam, mindet az utolsó knútig. Csak zárjuk le ezt a dolgot, és nem érdekel, hogy nem magamra költöttem, vegye vissza, és zárjuk le. Én egy Vajdának se leszek az adósa.
- Attól függ Eszter, hogy mire. Gondolom rád igen, pontosabban arra, hogy Ricsi miatt kevesebbet voltatok együtt. Alapvetően azonban nem tartom magam mérgezőnek, de ezt úgysem én ítélem meg, hanem a környezetem. Ha te mérgezőnek látsz, akkor mérgező vagyok, mert a te szemedben ez így jön le, én pedig, amennyiben így érzel, elfogadom.
Nem, nem vagyok hajlandó védekezni és magyarázkodni. Egyáltalán nem vagyok hajlandó. Én biztos, hogy nem fogom megváltoztatni Vajda Eszter véleményét, és igazából Ricsi bárkit is vitt volna haza, Eszter ellenségként tekintett volna rá. Ez az egész nem a személyemnek, hanem a titulusomnak szólt.
- Akkor a kék. Ez egy szép kék. És mondjuk ez a bézs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Anyukám szerint nem a kortól függ, hogy amink lehet, azt megteremtjük-e magunknak. Tudod nem a pénz meg ilyesmik, inkább a szeretet, a jó élmények, az okosság - vonogattam a vállam, mert annak ellenére, amennyi szülinap van mögöttem, nem éreztem én sem úgy, hogy mondjuk elég ész szorult volna a fejembe. Megvolt, hogy mihez értek és azt is jól tudtam, mihez nem, az ohanám meg van olyan édes, hogy nem emlegetik, pedig tényleg így van. - Meg mindig viccelget, hogy neki ennyi idősen még csak én voltam, és nézzek körül, nekem mennyi szeretet jutott - amiben nagyon igaza van. Boldog, mert az vagyok, mert mind azok vagyunk Lewyékkel, én meg tudok ennek örülni és annak is, hogy a kezdeti dolgok ellenére így állunk. Sokáig féltem, hogy én vagyok csak más és mindenkivel, akivel csak akarok kompatibilis, de úgy érzem a családom is jól állt össze. Legalábbis merem remélni. Nehezen válok meg a rossztól, a kudarcoktól és a negatív dolgoktól, van hogy évek telnek el, nekem meg csak eszembe jut és bumm. Ebben se vagyok elég ügyes, hiába vagyok embereknél elvileg idősebb, másokhoz meg túl fiatal, akik ugyan ennyi idősek.
- Igyekszem, szeretek az lenni nekem fontosak ők és az, hogy legyen itthon a boldogságuk - mosolyogtam le a pocimra, majd a lányra, aki az imént mondta a sok szépet. Megnyugtató volt a gondolkodása, nem azért, mert ennyi jót mondott, inkább azért mert tényleg úgy gondoltam, komolyan hiszi azt, amit én. Hogy tényleg van még ilyen jó dolog meg nem is tűnt lenézőnek vagy ítélkezőnek.
- Jönnek, nem olyan sokára, sőt - kotortam ki a telefonom, és ott már volt is üzenetem Hannahtól, hogy pár perc és itt van, így nem is nagyon néztem tovább, mennyi az idő, csak visszatoltam a zsebembe, majd a lányra néztem. - Te is rendben leszel? Tényleg nagyon jól áll az új frizura, majd meglátod, biztos sok bókot kapsz rá - mondtam boldogan, és aztán fel is tűnt a szőke ciklon, én meg integettem, hogy itt állok, még kicsit késve ugyan, de felénk is mosolygott, bár a másik lánytól olyan furcsán méregetett minket. Sosem értem meg azt hiszem, mire fel ez a nagy gyanakvása.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. És... sok sikert a kviddicshez - tettem még hozzá, mert bizony figyeltem ám, hogy aztán integetve neki meginduljak a kocsi felé. Miután beszálltam még egyszer kiintettem, hogy aztán Hannah hazavigyen és szembenézzek a többiekkel. De jót tettem, tényleg. Becsület szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Annyi országban és helyen fordulunk meg, hogy nem is éreztem különösebben másnak a helyzetet, mint bármikor. Voltak körülöttünk más és más segítők, még engem is kellett vizsgáljon más a pocimmal, pedig olyan orvost talált anno Lewy, aki utazott, ha kellett. Lehet ezért is állok másként a helyzethez, hallottam kint beszélgetni másokat erről a kedves doktornéniről, de engem is gyakran beszélnek ki, furák.
- Rendben - bólintottam is és elfordulva a minitől hátra léptem kettőt. Így ott voltam az ágynál, de mégsem benne az útban. Közben nézett rám is meg a nénire is nagy szemekkel, meg mindenáron meg akarta fogni a köpenye szélét is, amin el is mosolyodtam, főleg mikor látta, hogy nézem és elhúzta a mancsát. - Nem tudom pontosan mitől lehet, talán tényleg csak megfázott. De tudom, hogy fáj neki - mondtam végül, mikor láttam, hogy a nagyobbik részével végzett a dolgoknak a kedvességét pedig jó néven vettem ugyan, de nem mozdultam. Milyen ciki lenne beleszorulni az orvosunk székébe ekkora hassal. Ki se műtenének onnan.
- Nővére van, aki lassan 3 éves lesz, ő meg ugye lassan 2 éves. Jó tesók, szerintem biztos ezután is örülnek majd - meg reméltem is ezt. Én úgy láttam Juliannal is nagyon jól elvannak és Keve brekijeivel is, így nem lehet gond, igaz? Kicsit furcsa volt minden, mióta megtudtuk, hogy ketten lesznek és még fiúk is, de amíg mások nem tudják, szerintem nem is értik, Lewy miért volt olyan görcsös pár napig. Én is éreztem rajta és kicsit azt hittem, rosszat tettünk vele, de én örültem, én szerettem volna már az elejétől kicsiLewyt. Aztán bumm, egyből kettő. Talán ez olyan életbeli csoda, annyi rossz volt előtte, amivel nehezen boldogultam ott hónapokig, lehet ez volt a jó kezdete megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csizmám sarkai egyenletesen koppannak a nappali lakkozott padlóján, ahogy az annak határait jelölő konyhapult oldalának dőlök csípőmmel. Ujjaim között megforgatom a kezemben tartott gyűjtői kristálypoharat, tekintetem megpihen a jelenlévők arcán, ahogy belekortyolok a félszáraz rozéba, végül karjaim összefonom magam előtt. Kedves, szűk családi kör, mintha csak Karácsony lenne, azzal a különbséggel, hogy már egy májusfa is szánalmasan későn jelenne meg a kapunk előtt. Állkapcsom egy pillanatra megfeszül, fogaim szinte fájóan nyomulnak egymás ellen, ahogy egy utolsó, mélyet szívok a Vajda kúria jellegzetes illatából. Már nem táncolhatok vissza. Már nem akarok visszatáncolni.
- Szóval, valami fontosat szeretnék mondani - tudom, hogy hangzik ez, komikusan, szinte várom, hogy az apám felnevessen, de nem hátrálok meg. Már nem. A pohár talpa hangtalanul simul a márvány felülethez, ahogy leteszem kezemből, kihúzom magam, állam hajszálnyit felszegem, igen, mintha csak uralnám a környezetem. Szeretném, ha így is lenne, felnőtt vagyok, felnőttem, és véget szeretnék vetni annak, ami az elmúlt egy évben a fejem fölött zajlott. Nincs ebben semmi drámai felhang, nincs ebben hisztéria. Nem akarok többé tudatlanul létezni itt, mintha nem lenne jogom döntéseket hozni, vagy egyáltalán tudni, mit művel a családom.
- Csak egyszer fogom elmondani, és szeretném, ha tiszteletben tartanátok a döntésem, akkor is, ha nem értetek ezzel együtt - ujjaim összefonom magam előtt - ahogy azt én is megtettem már - megemelem bal szemöldököm, tekintetem először az apám arcára vándorol, ott elidőzik pár pillanat erejéig, csak utána nézek az öcsémre. Nem félek. Már nem félek, mert döntöttem, és már nem félek, mert rosszabb dolgok is történtek velem annál, mint az, hogy ne értsenek együtt velem, mégis itt vagyok.
- Újra fogom kezdeni a tanulmányaim a Bagolykőben - persze, ez még nem is olyan gázos, elvégre, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Lesz még egy diplomám? Elvégzek még pár évet az iskolapadban? Okosabb leszek? Még csak most jön a java. Hosszan kifújom a levegőt, hajam hátrasimítom a vállam felett, finoman, szolidan mosolyodom el, mielőtt berobbantanám a nyugvó bombát.
- Auror szakirányon.
Vajda Eszter utolsó, port kavaró lázadása.
Tudom, ha ezt elkezdem - sőt, ettől a pillanattól kezdve, hogy kimondtam, már nincs visszaút. Már nem táncolhatok el, nem mondhatom azt, hogy meggondoltam magam, és pont ezért fogom ezt csinálni. Erős, független nő vagyok, kitartó vagyok, és képes vagyok elérni bármit, amit el akarok érni. Azt akarom, hogy tiszteljenek. Be akarom bizonyítani, hogy tisztelniük kell, hogy már nem az a kislány vagyok, aki akkor, amikor hazajöttünk, és, hogy igenis van jogom döntéseket hozni, olyan horderejű döntéseket, amiket az apám, vagy az öcsém megtett. Nincsenek több fegyházi telefonálások és címlapok a botrányos életemről, ebben biztosabb vagyok, mint bármiben eddig az életemben.
- Utána el fogok még végezni két évet a Sárkányölőben, és a végén bűnmegelőzési végrehajtó leszek - aprót bólintok a végén, mielőtt újra ujjaim közé venném a poharam. Hát ezzel is megvagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kinkekkel sosem. Milyen csúnya csúfolódás lenne az, én meg kedves és elfogadó lány vagyok! - horkanok fel hangosan, össze is fonva a kezeim a mellkasomon, de aztán csak a kezére kalandozik a tekintetem, szinte érzem, ahogy az ujjai a torkom köré kulcsolódnak. Más kérdés, hogy nem tudom, ez most fantázia, vagy inkább emlékkép. Nem tudom, melyiket akarom jobban.
Kicsit fel is nevet, gondolom, hogy rajtam, de nem zavartatom magam, csak letelepedek, figyelve rá, mint a szentírásra.
- Hát, jófej családom van. Apám zenész, sosem tartott minket rövid pórázon, szerinte inkább most éljünk, mint ötven felett.
Az asztalra könyököl és kicsit még közelebb is hajol, kettőnk közé fújva egy nagy füstfelhőt, mire szélesen elvigyorodom, egy részét be is lélegezve. Ezt asszem passzívan sem szívnám sokat, megvan a maga ereje és feelingje. A keze a bőrömhöz ér és kicsit úgy is érzem magam, mint akibe áramot vezettek, szinte felforr a bőröm az érintése nyomán. Inkább én is hátradőlök.
Asszem erre mondják, hogy felfalod a tekinteteddel, ahogy végigmérem, lassan, alaposan, mielőtt még az arcára terelem a barnáim. Oldalra billenti a fejét, mint egy kölyökkutya.
- Nevetsztnevetsz, pedig... Csípem az okos férfiakat, az előző egyetememen is... volt pár közeli ismerősöm - csücsörítek pár pillanatig elgondolkozva, de aztán felnevetek kicsit. Leteszem az üres poharamat, majd újabbat slukkolok. - Akár kettő is, nem sietek. Nem, nem takarítok, egyetemre járok. Gyógyítói szakon. De ez a becenév vicces, az utolsó évembe jártam Mermisztikán, mikor... búcsút vettünk egymástól az egyetemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Fejemet támasztva a tenyeremmel hallgattam végig a lány ecsetelését a modellszakmával kapcsolatban. Sajnos ebben annyira nem voltam jártam, mint mondjuk másban, de volt egy bizonyos elképzelésem róla. Arcom vonásai eléggé szárazak voltak s csinos ajkai járását figyelve próbáltam megérteni, hogy miért ilyen fontos neki a diéta. Ezt a múltkor nem mondta, sőt ő erőltette, hogy igyunk még. Akkor is már biztos modell volt ez nem egy olyan állás, ahova bárkit felvesznek. Ezt már akkor is tudnia kellett, hogy nem ihat. Szóval a múltkori találka után nekem ne most próbálja bemagyarázni, hogy egy pohár valamitől tönkremegy az egész karriere, mert ha valóban így lenne, még a kocsmák környékét is messziről elkerülni, de amint látjuk: Itt ült mellettem fizikailag is, ha akartam volna, hozzáértem volna. Arról nem is beszélve, hogyha az alkohol tönkreteszi a karrierjét, akkor miért lóg olyan alakokkal, mint én?
Erőltettem magamra egy mosolyt, mint aki elfogadja azt a sok baromságot, amelyről tíz percen át próbált kiselőadást tartani. Jó, akkor éljen a kis álomvilágában és legyen boldog modell. Vagy mi.
Ajkaimhoz emeltem a nemrégiben kikért italom és belekóstoltam halk szürcsöléssel, ám a szemöldököm is felszaladt a kérdése hallatán. Miva'?
- Iszom...? - válaszoltam az itt, és most kérdésre - és egy kedves ismerősömmel trécselek - tettem hozzá utólag nyájasan, asszem ez a kedvesség megjátszás egész jó maszkot biztosít nekem másokkal szemben.
- Egyébként a múltkori ivászatunk óta semmi sem változott, amit akkor elmondtam. Csak megvalósítottam a céljaim, hát ennyire nem emlékszel, Eszterke? Sok volt az a vodka, mi? - mézes-mázos hanglejtésemet felcserélte a pimaszság, hátha eszébe jut, hogy mégis miért keveredtem haza és most mi a jó Merlint csinálok itthon.
- Cigiznem kell, jössz velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Még éreztem a kellemesen kesernyés és mentolos utóízét a cigarettának, ahogy beléptem a helyre. A torkom megköszörülve vágtam zsebre a kezem és nem igazán törődve kérdésekkel vagy furcsálló tekintetekkel megkerestem az emberem, majd neki hála a folyosóm és szobám. Amire most szükségem volt. Nem különösebben vagyok aggodalmas vagy izgulós alkat, de talán némi ideg volt bennem, az öklömben éreztem, ahogy összeszorult a zsebemben, mikor felvont szemöldökkel néztem körbe a szobában, ahova benyitottam. Hát számítottam én dolgokra, de azt hiszem nem erre.
- Ritka szarul áll neked ez a fehér - jegyeztem meg az ágyneműre pillantva, de leginkább nehéz volt nem az arcát és a kezeit figyelni. Nem voltam egy takargatós típus, ha valami érdekelt elég nyílt figyelemmel álltam hozzá, és itt nem csak a látottakra kell gondolni, magával a nővel is így voltam. Ki érti ezt? Bence sem, de hajlandó volt segíteni, tuti kiderült, hogy rákos, vagy csak megint távol akar tudni magától valamiért. Újabb kérdéseket vet fel, de egy későbbi időpontra napolom, ahogy odarántok egy széket és leülök mellé.
- Unatkoztam és nem volt jobb dolgom - forgattam meg a szemem, hogy aztán a térdeimre könyökölve az állam alatt összefűzött tenyereimre ereszkedve figyeljem őt. - Kitalálom, megfogta a segged kísérletezés közben, aztán bumm - imitáltam is a hangot, de valahogy sejtettem, hogy közel sem erről lehet szó, mindenesetre kicsit nehézkesen nyeltem egyet tartva a mosolyom, ez az egyik védjegyem.
- Eltűnt a kedvenc rajongóm, nyilván megnéztem, miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kedvelem a kedves és elfogadó lányokat - erősítettem meg még kicsit játszva is az isten adta hangszíneimmel egészen halkabbra is véve a figurát, hogy végül csak kiinduljunk. Szeretem a helyet, de azért nem vagyok ekkora fasz, hogy odabent gyújtsak rá. Nem, nem akadályoznak holmi szabályok, egyszerűen szorult belém némi akarat arra, hogy kivonszoljam a seggem. Meg itt nincs hely. Nincs levegő. Le akarok ülni.
Elégedetten bólogatok magam elé az infókra. Szerettem volna mindig ilyen családot, amiben valahogy közelebb pendülök a testvéreimmel, a szüleim nem választanak kedvenceket, ahol nyíltak és nem követelnek. De azt hiszem mára már egyikre sincs szükségem, lettem az, aki.
- Milyen igaza is van. Az én öregemmel azért nem egy hamar találna közös szót, de van valami ebben - hamuztam le még billegtetve is gondolkodóan a fejem. Nem különösebben hittem, hogy ne élném a csúcséveim, vagy azt, hogy majd ötvenévesen még lenne bármi a bakancslistámon. Elég jól állok vele már most is. - Máskor...
A szó elismétlése inkább volt tőlem már ígéret, mint tőle ajánlat, ettől még valahogy más volt, mint a szokásos hülyítő szarságok, amik kiesnek rajtam és még csak utánuk sem gondolok.
- Nem veted meg az erőt magad előtt, nincs is ezzel baj - mennyi ilyen van. De komolyan, a legtöbb nő még nem próbálja ezt a fajta... kapcsolatelvet, fogalma sincs róla, mire van szüksége. Kétlem hogy a tizenötéves trógerekre a térről, akik egy koncertet se bírnak végig asztmaroham nélkül. - Ez csodás - vigyorodtam el, majd a kifelé igyekvő igen keze után nyúltam, és megkértem legyen már kedves nekem.... nekünk rendelni még inni, én meg előszedtem még egy szálat az idő közben eltűnt helyett. Tuti elszívták a galambok.
- Gyógyító? Mi lesz a specialitása, doktornő? - kérdeztem pimaszul még egészen nevetgélve is, ahogy rágyújtottam újra, majd egy tüdőbeteget megszégyenítő köhögés után fogtam fel a többit. - Ez tudat alatti megérzőképesség nálam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Beleivott a sörébe, miközben kézen fogva Borit indult el az estébe. Mindegy hova, csak el. Ki az éjszakába, mely csak az övéké volt. Az éjszaka, amik kérdések és felesleges mondatok nélkül is tökéletes volt. Mert a zene összekötötte őket. A nyári koncertek. A buszutak és a hajnalig tartó fesztiválok.
Érezni akarta őt. Minden porcikáját. A falnak préselte. Hallani akarta a szívverését is, érezni az ereiben dübörgő vér zúgását. Éhesen kapott ajkai után, aztán nevetve indultak tovább az éjszakába.
Nem tudta, melyik motelben találtak végül szobát, vagy hogy hogyan jutottak el az ajtó kitárásáig. Széles vigyorral az arcán hajolt a földön heverő Bori fölé. Még a kalapja is legördült valamerre, ő pedig félresöpörve a vörös hajtincseket tette szabaddá az utat ajkainak.
Bori érintése nyomán libabörős lett a karja. Belemosolygott a csókba, majd kihátrált, hogy a nő arcát figyelve tegye fel a kérdést.
- Hova szeretnéd? - Keze a kötött felső alá csúszott. Végigsimított a hasán, ujjai egy rövid ideig a köldökénél köröztek, majd felcsúsztatva az anyagot, belecsókolt az apró mélyedésbe.

***
Álmosan fordult át a másik oldalára, mikor a spalettán átszűrődő fény az arcát kezdte melegíteni. Felnyögött, ahogyan a vékony takaró lecsúszott csupasz válláról. Hosszan szívta be a levegőt. Még próbált visszaaludni, még kellett az a pár perc, amíg magához tér. Amíg fel nem fogja, hogy a motelben van, és végig nem néz a szobában szétszórt ruhadarabokon. Hogy gondolatai visszatérjenek az előző este történéseire. Még kellett volna pár perc ahhoz, hogy mindezek felébresszék. De Nimród csak szusszant egyet, ahogyan behunyt szeme mögött a megkezdett álom halvány körvonalait próbálta még utolérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

Az ember épp csak egy pillanatra engedi el magát és fekszik sáv alá, erre már elő is kerül a környék legszebb orosz bűnözője. Így pihenjen el az ember! Kis híján a levegőt is elfelejtem venni, ahogy a tekintetem a férfira terelem. Miért néz ki most is ilyen veszettül jól?
- Ez a fehér mindenkinek szarul áll - döntöm oldalra a fejemet kissé, leeresztve a könyvet az ágy mellé és tompa puffanással dobom a földre. Jobban járt így, még erre sem tudok rendesen vigyázni. Rémes. - De akkor ezt most értsem úgy, hogy nem veted rám magad? Szomorú.
Látom, hogy figyel, az arcom, a kezeim, pedig annyira nem vészes a dolog... Gondolom. Remélem. Nem engednek rendesen tükörhöz, gondolom hátha azt is összeb.szom. Egy széket mellém húzva ül le, én pedig csak figyelem csendesen, leginkább azt, hogy a felsője nincs betűrve és idegesnek is látszik.
- Hízelgő - forgatom meg a szemeim, de csak felsóhajtok kicsit, felhúzva a térdeim és a hátam a párnáknak vetem. Az egyik kezemmel a másikra fogok, ahol éppen nem fedi semmi, de egyből fel is szisszenek, szinte látom előre, hogy be fog lilulni. - Bárcsak. Akkor valami élvezetes is lett volna benne, de ez csak egy nő volt, egy idióta, akivel egybe osztottak be, én meg próbáltam közbelépni mielőtt kilövi az egész labort az űrbe. Elvileg mindenki más jól van, szóval... Asszem megérte.
Más kérdés, hogy ha az elején jobban figyelek rá, lehet, hogy erre sincs szükség, de azóta sem tudom, mi lenne a helyes és mi nem. Megint ökölnyire zsugorodik a gyomrom.
- "A KeDvEnC RaJoNgÓm". Most minden koncert után, amire nem megyek el, majd beállítasz, meghaltam-e? - nevetek fel kissé nehézkesen, de ahogy áll a szénám, lehet hamarabb ússza meg ezt az egészet, mint azt az ember gondolná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felszabadult és felszabadító nevetés; beljebb tessékelnek, mintha hivatalosan is átestem volna az első próbán. Ahogy Hanna magunkra hagy, én is kihúzom magam - részben azért, hogy daliám nehogy idő előtt a hátam mögé lásson, részben mert önkéntelenül felelek a mozdulatára, enyhén felszegett állal. Kíváncsi, s bár én legalább annyira türelmetlenül várom, hogy odaadhassam ajándékom, mégis húzom egy kicsit az időt.
- Szépséggel adózom a kedvesnek,-*felelem, bár így belegondolva, igaza van - a bogáncs és fenyőgallyak közt megbúvó rózsák kicsit olyanok, mint ő. Szeret szurkálódni, megvannak a tüskéi, mégis lenyűgözőek színei.
A repülő levél láttán nem pánikolok - sejtettem én ezt, amikor egy kis varázslattal is megerősítettem a kötést, de ennyire futotta tőlem. Mégsem pálmalegyezőnek volt ez szánva, lengetés ide vagy oda. A leányzó viszont ahogy jött, el is viharzik vázáért. Semmiféle elismerést sem várok, ám szép csendben dobol bennem az öröm, hogy kedvét leli a csokorban, nézegetve-szaglászva, kicsit talán meg is feledkezve magáról. Csókot kapok s kapok rajta, kortynyi közelségén, belemosolyogva a néma köszönöm-be néma szívesen-nel. Ahogy foglyul ejti pillantásom, szavai is belém ivódnak, átitat a pillanat és tekintetének kékje.
- Bevallom, kicsit reménykedtem is benne,-*simítok arcára, hogy megcirógassam derengő borostás állát, majd szusszanós nevetésfoszlánnyal óvatosan ledörgölök egy sárga foltot az orra hegyéről, játékosan rákoppintva.*- És a szirmaikat sem kell tépkedned.
Hanna is megérkezik a keresett porcelánnal, olyan rutinossággal varázsolva, amit szerintem kevés korabelitől láttam; elismerő pillantással és felvont szemöldökkel adózom rutinjának, majd Antonra sandítva meg kell állapítsam, pont olyan hanyag mozdulatokkal használja a pálcáját, mint az apja.
Lesegítik a kabátomat, ami alól búzavirág-színű ruha bukkan elő - inkább elegáns, semmint kihívó, de szükség esetén seperc alatt tudom transzfigurálni, úgyhogy a pálcám a kezem ügyében tartom.*
- Pompás! És az illata is!-*kontrázok, ahogy a dobozzal hármasban elindulunk a konyha felé, s ki-ki elfoglalja a helyét. Ahogy ülök, tétlenül - mert evidens, hogy csak útjában lennék a röpködő tárgyaknak - ismét rám tör egy kicsit a szorongás. Nagy levegőt veszek és lassan kifújom, majd egy hosszú, szürkésfekete szőrszál vonja el a figyelmem, amit lecsippentek a vállamról.*
- Freud üdvözletét küldi,-*állapítom meg, felmutatva a bűnjelet. Ha macskamenta szagom van, arról is ő tehet, s ez a gondolat segít lazítani. Önmagamat akarom adni.*- Nos, örvendek a találkozásnak és itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy rákérdezz az összes pletykára, amit rólam hallottál,-*dobom fel a labdát, bepótolva a küszöbön belém fagyott üdvözlést és gyakorlatilag szabad kezet adva Hannának.
Azt sosem állítottam, hogy bölcs döntéseket hoznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már csak a hangszinből és az arcából meg tudnám mondani, mennyire szereti a kedves és elfogadó lányokat, de nem teszem. Nincs kedvem nagyon piszkálódni, inkább csak utána lépek, elgondolkozott pillantással figyelve, ahogy kisiet dohányozni.
- Megesik, apám meglehetősen... szabadelvű. - Akár azt is mondhatnám nemes egyszerűséggel, hogy zenész, de nem teszem. Nem tudom, mennyire működik ez a metafora, ha az illető maga is részese az iparnak, gondolom sokkal inkább kevésbé, mint mikor egy külsőssel beszéled ezt meg. - Máskor...?
Egészen kezd érdekelni, ő mit tenne máskor, bár, nem vennék rá különösebb mérget, hogy látom még az életben, de egy próbát mindenképpen megért.    
- Szeretem a határozott és férfias férfiakat, szerintem sincs ezzel baj. Csodás? - Ezzel a jelzővel viszont nem illetném, bármennyire is érzem helyénvalónak a dolgaim. Kicsit le is akadok, de aztán figyelem, ahogyan a pincérnővel csacsog, még egyet szívva a szívhatatlan cigijéből. Nagy volt a kísértés.    
És ez az ember pimasz, jaj, de pimasz, szinte az arcomra van írva, hogy odáig vagyok, ahogy felnevetek kicsit. Ez persze nem változtat a tényen, hogy komolyan beszéltem.
- Az átkok, rontások kezelése érdekel leginkább. Talán még a mérgek, de ez utóbbiak... hát - megrántom a vállamat, majd felé nyújtom a cigarettát, esetleg kér-e belőle. Még van jó pár slukknyi, erre ő meg akar fulladni, így kissé aggódva pillantok rá. - Mindenben ennyire jó vagy? A légzésen kívül, az ember azt hinné, ha énekelsz, legalább az megy.
Szemétnek hangzik, de ha rám meg a ragyogó mosolyomra néz, talán leesik neki, hogy csak piszkálódom. Aztán jön is a nőci, hozza az italokat, le is veszem a sajátom a tálcájáról, majd inkább Igorét is, miközben ő elmélyülten keresi a szemkontaktust.
- Csibém. Te itt dolgozol. Meghoztad az italokat. Nincs dolgod? Huss - legyezgetek a nőnek, hogy menjen már a dolgára, majd megforgatom a szemeim és inkább a frissen szerzett italomba kortyolok, ahogyan a nő sértetten elsiet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még a szemöldökét is összevonta, ahogyan próbált az álmok után kapni. Csak még egy kicsit, csak még azt a képet egy másodpercnyivel tovább megtartani...
Mélyen szívta be a levegőt, mikor elért tudatáig a hang. És a kávé illata. Még csukott szemmel mosolyodott el. A feketeséget a nap fénye narancssárgára színezte, aztán résnyire kinyitotta a szemét.
Szinte még vakon tapogatózott a bögre után. Kissé feltolta magát az ágyon, és hátát a támlának döntve nyögött fel elégedetten. Belekortyolt a kávéba, és az ablaknál ülő nőt figyelte. Szeme alaposan megfigyelt minden domborulatot. A bőre színét, ahogyan a délelőtti napfény sárgára festette. A sötét vonalakat, a spaletta árnyékait.
Elégedetten vigyorodott el, miközben füle mögé tűrte saját haját. Tökéletes reggel egy tökéletes éjszaka után. Olyan volt, mintha a tegnapi részegség még tartana. Mintha még bódult lenne a koncerttől és az este történekről. És mé csak nem is lesz tőle másnapos.
- Tökéletes - felsóhajtott, ahogyan a kávéjába kortyolt. Aztán tekintetével ismét elidőzött az ablakban ülő Borin. - Tökéletesen festesz ott. - Mosolya széles vigyorrá szélesedett ki, majd még jobban feltolta magát az ágyon.
Nagyot kortyolt a kávéból. Kész szerencse, hogy van elég idejük az indulásig. Pécs nincs is olyan messze innen, ellenben...
- Kár, hogy olyan messze vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Te tudod - emeltem fel a kezeim, mintha védekezni akarnék. Örültem, amikor Laura elhívott vásárolni, de nem gondoltam, hogy ilyen vicces lesz. Pedig ismerhetném már annyira magunkat, hogy mi mindenből poént csinálunk, nemhogy a ruhákból, főleg ha néhányuk ilyen nevetséges.
- Wow, ez azért elég menő - szaladt ki a számon az első gondolatom. Mindig csodálattal figyeltem azt a pár trükköt, amit a szobatársam mutatott. Az alapokat én is tudtam a képességről, például hogy barátnőm tudja formálni, színezni és mozgatni a vizet, de itt valahogy le is maradtam. Sokáig furcsa volt a képessége, ám hamar rájöttem, hogy ez így fair, Laura tudja manipulálni a vizet, én pedig szinte bármit megcsinálok egy seprűn. Jó, hogy neki is van egy hely, ahol jól érzi magát. Legalábbis nagyon remélem, hogy vizezés közben kiad magából mindent.
- Ú, jól hangzik. Ha megkeresed őket, majd mutasd meg! - kértem meg a hosszú beszámoló után. Tényleg érdekelt, hogy az milyen lehet, hiszen én a fél életemet szűk ruhákban, a másik felét meg talárban töltöttem. Az edzésekre is szűk ruhákat veszek fel, tulajdonképpen csak olyanok kaphatók minden üzletben. Értem én, hogy sporthoz kényelmesebb, és a súrlódást is csökkenti, de például télre vagy esőbe jobban jönne valami meleg és nagy, amibe bele lehet burkolózni. Ilyen szinten értem Laut, de nehezen tudnám elképzelni magamat nagyobb ruhákban, mint ami a méretem. Nem tudom, hogy én miért szoktam hozzá ennyire a feszülős dolgokhoz, de nekem már szinte ez kényelmes. Nem kell bajlódni azzal, hogy feltűrjem az ujját vagy a nadrág szárát, egyszerűen felkapom és mehetek is.
- Pedig szerintem a strand jó hely. Lehet fagyit enni, úszkálni a vízben, napozni, homokvárat építeni vagy egyszerűen csak feküdni - soroltam, holott biztos voltam benne, hogy ő is tudja, mit lehet csinálni a strandon. Egyszerűen csak annyira szerettem a nyarat és a vizet. A családommal minden nyáron kijártunk, kis idő után, már Olival ketten is elengedtek minket. Nekem a strand egyszerűen a boldogság fogalma. Egy csomó minden más mellett, mert én bizony nagyon sok dolognak tudok örülni.
- Nekem inkább az üléssel van a baj. Még egy trónon is fárasztó sokáig ülni. Hát még képzelj el engem, sokáig ülni - nevettem fel egy aprót, ahogy magamra gondoltam és az egy helyben maradásra. Órákon sem bírom ki, de a kviddics eléggé elveszi az eszem ahhoz, hogy olyankor ne azon kattogjak, mennyire jól esne most egy cigánykerék vagy spárga. Ha nem szeretném ennyire ezt a sportot, biztosan hasonló gondolatok kavarognának a fejemben. - Erre a problémára viszont nem megoldás a még puhább nadrág. Attól még ugyanolyan nehéz ülve maradnom - ráztam a fejem. Azért elég gyakran előredőlök, hogy legalább a fenekem ne kényszerüljön annyi üldögélésre, néha kicsit erőteljesebben is huppanok vissza a seprűre, mint kellene. Meg ezek iskolai tárgyak, azok mindig kicsit leamortizáltabbak, pedig azért nagyon figyelnek ránk. Ha lenne merszem, kérnék apáéktól egy saját seprűt, de attól a beszélgetéstől nagyon félek. Annyit viszont soha nem tudnék összegyűjteni, hogy én vegyem meg.
- Ugye? - kérdezek rá rögtön, és csak ezután esik le, mit is mondott Laura. - Ottalvósozol? Thomas-szal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Kicsit meghökkenek a védekező mozdulaton, de szépen rájövök, hogy aggodalomra semmi ok. Senki nem értett félre semmit, nem mondtam semmi bántót. Azt hiszem. Dankának se tetszett az a ruha, legalábbis úgy tűnt.
- Meg elég ijesztő és veszélyes is tud lenni. Főleg ha elvesztem az irányítást. – avatom be a lányt az aggasztó dolgokba. Utóbbiról eddig egyedül a profnak beszéltem, ő ugyan mondott olyat, amivel tudom kezelni a dolgot, elvileg. De gyakorlatilag azért korántsem biztos, hogy sikerül is. Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy pontosan mi is váltja ki a spontán elemi kirobbanást. A somolygó mosolygásból meg nem jöttem rá. Megkérdezni viszont nem mertem. Szóval most itt tartok, néha félek, hogy mit is fogok tenni.
- Oké, de nem hiszem, hogy tetszenének neked. Vagy legalábbis a legtöbb belőle nem tetszene. – rámosolygok Dankára, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam róla nagyjából milyen az ízlése. Nagyjából.  A nála nagyobb méretű ruhák biztos nem tetszenének neki, viszont az, ami az ő mérete, de mégis lengébb az viszont lehet. Azt sokkal egyszerűbb felvenni is, mint azokat, amiket mostanában hordok. Most gondolkodhatok azon, hogy mihez mi illik inkább, meg hogy ki is nézzen valahogy ugyebár. Régen hol volt ilyen gondom? Egy bő farmer, hozzá egy bő póló és ennyi. Az összes ruhám ugyanúgy állt rajtam, tök mindegy volt melyiket aggattam magamra.
Lassan bólogatok, ahogy ecseteli a strandos dolgokat, fejemben egy ezer éves sláger csendül fel, amitől kis híján felröhögök.
- Fagyi megvolt, fekvés megvolt. A többi nem. Bár igaz, hogy nem is igazi strand volt, inkább stég. Talán majd idén. – felelem neki mosolyogva. Ha a suli olyan tábort rendez, ahol lehet rendesen strandolni akkor biztos kipróbálom ezeket. Jó a homokvár építést talán nem. Abból már kinőttem szerintem. A hintázásból is, de az nem érdekel, akkor is hintázok és kész.
- A közhiedelemmel ellentétben a trónok kényelmetlenek ám. Hm, állva viszont nem nagyon lehet kviddicsezni. – hümmögök még párat, sajnos ötletem sincs, hogy akkor mégis hogyan lehetne könnyíteni a helyzeten. Az érdekes azonban az, hogy eddig nem igazán vettem észre, hogy nagy baja lenne Dankának az üléssel. Jó, ficereg órán, de a fél terem azt teszi, mert semmi kedve ott ülni és tanulni. Eddig fel se merült bennem, hogy neki nem az unalom a baja, hanem, hogy ülni kell. Lázasan kutatok a fejemben valami vidító gondolat után, majd hirtelen felragyog az arcom. Megvan! – Figyu, egyszer kimehetek megnézni, hogyan edzel vagy repülsz vagy ilyesmi?
Még soha nem jutott eszembe, hogy ezt megtehetném, vagy, hogy esetleg Danka szeretné. Mindig igyekszem messziről kerülni a seprűt és a kviddics pályát, de most tényleg szívesen kimennék és megnézném a lányt, abban, amiben a legjobb. Amit a legjobban szeret a világon.
- Most keresünk pizsit is, vagy először próbáljam fel a fürdőruhákat és majd utána? – kérdezek vissza gyorsan ahogy elhangzik pár kérdés. Nem terelni akarom a témát, csupán egy kis időt próbálok nyerni a normális válaszadáshoz.
- Ha beleegyezik a bácsikája, meg a házvezetőnk akkor igen, ott alszom nála. Náluk. Tudod, ő nem itt a kastélyban lakik, tök izgis lesz. – remek, a normális válasz nem jött össze. Danka is nagyon jól tudja, hogy a fiú nem bentlakásos … miért hangzik ez az egész magyarázkodásnak? Hiszen nem nagy ügy … nem olyan nagy ügy. De miért Thomasszal, miért nem Thomasnál? Nem vele alszom ott, csak nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem is tudom elképzelni, milyen lehet az amikor elveszted az irányítást. Jaj, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy főnökösködő vagy, csupán mindig összeszedett - feleltem, majd gyorsan kijavítottam az első mondatom, mert nem úgy hangzott, mint a fejemben volt. Emlékeim szerint neki sosem jutott még eszébe reggel, hogy aznapra van egy beadandója, amihez még hozzá sem kezdett. Velem már megtörtént, kétszer is.
- Egy próbát megér - mondtam, pedig abban egyetértettünk, hogy nem nagy eséllyel fognak nekem bejönni. Furi volt belegondolni, hogy Laurának sikerült megváltoztatnia az öltözködési stílusát. Mármint ha nagyon szeretném, akkor nekem is menne, de nem lehetett könnyű. Az elején biztosan voltak olyan gondolatai, hogy mennyivel könnyebb lenne most belebújni egy óriási ruhába, de nem tette meg. Én valószínűleg egy párszor visszaestem volna, mire véglegesen leszámolok a szokásaimmal. Itt van a példa arra, hogy a lánynak milyen nagy ereje van, így nem is igazán féltem az elemétől. Ha meg valami rossz kezdődne, akkor ott lenne Westwood prof a szakmai segítséggel, én pedig a lelkivel, mert az elemi mágiáról ugyan nem sokat, de Lauról annál többet tudok.  
- A fagyi és a víz a legjobb része. Idén lemehetnénk a Balatonra, ha addig nem borítom ki a bilit, anyáék biztos elengednek. Vagy megkérdezem őket most, és akkor majd tudok erre az engedélyre hagyatkozni - tervezgettem tovább, mint ahogy kellett volna. Már rögtön az engedélyemen gondolkodtam, miközben a barátnőm még azt sem mondta el, hogy egyáltalán kedve van-e hozzá. A Balatonról mindig nagyon jó emlékeim voltak, és ha Laura még csak stégen volt, akkor tök jó buli lenne megmutatni neki a magyar üdülőhelyet. Mondjuk ott sok ember van, de szerencsére nem tapogatnak, úgyhogy elvileg nagy gond nem lehet.
- Akkor még inkább nehéz lehetett - feleltem a trónos tényre. Én azt hittem, hogy minél jobbat akartak az uralkodónak, de ha ő mondja, akkor elhiszem. Még a végén kiderül, hogy a seprűn kényelmesebb létezni, mint egy trónon. Órákon is folyton mozgok, néha felhúzom a lábam törökülésbe, amit a tanárok nem igazán díjaznak, néha az egyik lábamat a másikra rakom, néha pedig hintázok a székeken, a lényeg, hogy öt-tíz percnél tovább képtelen vagyok ugyanúgy maradni. Ha szabad lenne, biztosan a nyakamba is feltenném a lábam, vagy spárgáznék, de az elég furán venné ki magát.
- Persze, amikor csak akarsz. Meccsre is kijöhetsz, ha beindul a szezon, csak olyankor picit sokan vannak, megértem ha az nem jön be. Ha lenne VIP páholy foglalnék neked helyet, de szerintem nincs ilyen. Majd kérvényezem - lendültem bele a témába. Nagyon jól esett, hogy Lau ki szeretne jönni az egyik edzésemre. A legtöbb ember nem szereti, ha nézik, de otthon senki nem lelkesedik azért, hogy ilyen helyzetben lássanak, így meglepetésként ért a kérdés. Vagyis az öcsémnek lenne kedve megnézni engem, de anyuék nem engedik, én pedig nem tudok egyszerre vigyázni rá és a játékra koncentrálni.
- Szerintem előbb próbálj, az fontosabb - bólintottam és lassan a próbafülkék felé vettem az irányt. Sok üres volt, de a választást nyilván a barátnőmre hagytam. Levágtam magam egy puffra és mosolyogva vártam, hogy Laura is elfoglalja a helyét.
- De jó, szurkolok, hogy mindenki beleegyezzen - mondtam, de nem kérdezősködtem tovább. Az ottalvósbulik viccesek, de az engedélyek már nem annyira. Még jó, hogy vásárolni a szünetben jöttünk, amúgy elég gyanús lett volna egy újabb baglyot küldenem Pestre, amiben megkérem a szüleimet, hogy az előző látogatásom után még egyszer engedjenek el Üstösdre. Bár azt nem tudják, hogy múltkor kviddicses dolgokért mentem, a vallatásban egészen ügyesek, én meg túl lelkiismeretes vagyok, ezért egyikünknek sem lett volna előnyös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt mondja, hogy tetszik neki. Tetszik. Tehát biztos jól érzi magát. Vagy legalábbis nem nagyon rosszul. S ha jól értelmezem, őszintén mosolyog. Bár soha nem tudom ezt megsaccolni, annyi ál-mosoly van és annyira jók benne az emberek, ami igazán nem fair, mert akkor én hogy kéne rájöjjek, melyik az igazi? Bezzeg ha én próbálok meg álmosolyogni, akkor az olyan kellemetlenül béna lesz, hogy az emberek zavartan félrepillantanak - helyettem ég a pofájuk, olyan rémes az egész.

Gondolod, hogy megtudnád különböztetni a kettőt? Mióta?

A dícséretére önkéntelenül is újra elvigyorodok, de most csak a képernyőnek, aztán összehúzom az arcizmaim, rendbe szedem a frakkjukat.
- Mentsük meg! - visszhangzom hangosan, lelkesen és kifejezetten bénán, ahogy a zsetontól újra életre kel a játék. Két kölyök megáll féloldalt a hátunk mögött és hangos üdítő-szürcsölés közepette figyelni kezdik a második kört. Más esetben biztosan itt érne véget a játékkedvem, de most annyira benne vagyok az egészben és csak mi vagyunk ketten meg a brok meg a hószörnyek, hogy felőlem a fejemen is gubbaszthatnak, nem zavarna.

Ezúttal gyorsan végigfutunk a pályákon, már nem vagyunk noobie páros, hanem vérprofi hódobálók vagyunk. Féljetek, szörnyek!!! Néha kiabálni kezdek, de észre sem veszem, mert a fejemben mindig ezt csinálom, csak most ki-ki szalad a számon is.
- Itt jön, figyelj... - feljebb tolom a fenekem a széken, ahogy bekészülök a végső rossz elleni küzdelemhez. Most jött el a mi időnk!
Rezeg már a léc mindkettőnknél, de végül kifekszik és felvinnyog a játék, hogy trálálá, sikerült, megmenekült a hercegnő és nem mellékesen valami nyomi helyi rekordot is megdöntöttünk.
- Nem rossz - bólogatok elismerően s ide-oda nyújtogatom elzsibbadt nyakamat. Mögöttünk közben megszaporodtak a kölykök, már ötön állnak, s szeretnének ők is hógolyókat dobálni, meg főleg megnézni, hogy megtudják-e dönteni a rekordunkat. Esélyetek sincs, nudlifülek, mi vagyunk a királyok. Rájuk vigyorgok, ami nagyon ijesztő lehet igazából, aztán a lányra pillantok.
- S most?
Ha nem akar mást csinálni, én tényleg eltudok itt lenni, amíg ki nem dobnak. De tudom, hogy másoknak az sok szokott lenni, ami nekem a normális, meg néha igényelik, hogy egyenek vagy... nem tudom, pihenjenek? Fene tudja. Szóval teljesen ötlettelenül, de nagyjából bármire készen várom, hogy eldöntse, mi legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha minden igaz, már hatodikán kijöhettem volna és akkor mit csinál a fogyatékos nő? Sikerrel eltöri a saját karját, majd közli, hogy kiesett az ágyból. Mert hogy magyarázod meg a nővéreknek, hogy csak ráfogtál a saját kezedre és úgy törött el, mint egy ropi? Na ugye. A bőrömnek elvileg még idő kell, a jobb karom helyenként égett foltok szegik, de kezdem megszokni a látványt. Fröccsent pettyekben az államon, a nyakamon, az arcomon is látni, de már nem vészes.
Furcsa érzés. Már, ez az egész. A félelem saját magamtól, a tény, hogy napok óta csak acélpohárból iszom, szívószállal, ez minden, ami a szervezetembe kerül, nélkül, hogy teljesen beszaratnám magam. Mi következik ebből? Hogy teljesen ráfüggtem mindenre, ami cukros. Mire leszállok Pécsen a vonatról, már tök kivagyok, a szám kiszárad. Nem megyek ki a varázslóknak fenntartott részlegről, korán van még, kevés itt az ember. Az automatához lépek, bedobálom az érméket, miközben megigazítom a bal kezemen díszelgő karszalaghalmazt. A PEN, Frequency és Download szalagjai mellett furcsán fest a kórházi, de az összkép része. Benyomom a megfelelő kombinációt, el is indul a kis kar, a zümmögés, ahogy kioperálja az innimet és... semmi. Megakad és nem jön ki semmi.
- Mi a f... - nézem közelebbről, de semmi változás. AZ üdítő bent ragadt. Én viszont csak körbepillantok, majd teljes erőből beletenyerelek a gépbe. Nem erre a hatásra számítottam. Kibillen ez egyensúlyából, majd nagy csörömpöléssel visszaáll egyenesbe és kiokád magából vagy húsz dobozos üdítőt, én meg állok itt, előtte, nyelve egy nagyot, ezt vajon ki látta. A szőke, magas pasin kívül, akinek integetek kicsit, így pár lépésnyi távolságból, kínos mosollyal. - Ura vagyok a helyzetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szívesen elenyelegnék még itt a szépséggel a bejárat közelében toporogva, virágokról, meg nagyjából akármiről eszmét cserélve, dehát ez most nem az az este. Hagyom, hogy a hölgyek intézzenek engem, az egyik törölget, a másik az ajándékomat rendezi.
- Ez pazarlás - közlöm azért még az eltávolított virágporral kapcsolatban.
- Legközelebb legalább dörzsöld be - érintem meg a száját a rémes, drogos viccem közben, utalva arra, hogy ha már nekem nem hagyta beszippantani, legalább ő az ínyére kenhette volna. Mielőtt viszont akárkinek is leeshetne, miről beszélek és nekiállhatna kombinálni, miért dumálok én ilyen könnyedén és derűsen erről; annyit mondok, hogy azért, mert én én vagyok, más részt pedig már perdülök is el a kedvestől, terítéket varázsolni az asztalra, meg segítem le szépan a kabátját, akkor már végig is simítva a karján és miután a ruhadarabot elhelyeztem, alaposan végignézek rajta és csak sóhajtok egyet. Mindig megállapítom, mekkora, égbekiáltó hülye vagyok, hogy még mindig nem invitóztam az ágyamba. De most foglalkozzunk a vacsorával! Ledobjuk magunkat az asztalhoz, ahogy minden megérkezett. Persze, én az asztalfőre, a csajok meg a két oldalamra. Hanna mindenféle udvariaskodást mellőzve bámulja a vendégünk csinos ruháját, szép haját és babrál kicsit saját, helyes kócával, rendezgeti magát, mintha csak a tükör előtt bíbelődne. Utána pedig már kéri is tányérjainkat, hogy szedjen nekünk a spagettipitéből.
- A cicád - jelenti be közben, hogy tudja ám, ki az a Freud. Aztán hallgatjuk a továbbiakat. Mikor az én tányérom is tele, hálásan bólintok a kis fruskának, aki egy picit eltátja a száját, mikor Riley a szavai végére ér. Nem annyira meglepődése jeleként, semmint a felszólításnak eleget téve, csak éppen még nem találta ki, mit kérdezzen, vagy mondjon. Szóval így széttárt ajkakkal néz egyikünkről a másikunkra.
- Egészségünkre - emelem poharam így közbevetőleg, hogy aztán nekikezdhessünk. Éhes vagyok. A lányom egy kicsit ezzel kizökkentve, de szintén fogja az italát. Talán egy korty jót is fog tenni, hogy beinduljanak az agytekervények. Pedig tök sok kérdése volt.
- Tényleg tudsz jávorszarvassá változni? - áll elő az elsővel.
- A munkában... szóval terápián vagy ilyesmin használod az átalakuló képességedet? - folytatja az interjút, én meg rámarkolok a villámra és békésen elkezdek enni egy elmormolt jóétvágyat után.
- Vérfarkas is vagy? - dobja csak így be ezt is, hiszen bőven akadnak eféle szóbeszédek is, tekintve, hogy holdtölte környékén gyakran el szokott tűnni.
- Jaj, apa... nem igaz, hogy nem érzed! - ragad meg egy szalvétát méltatlandkodva, aztán meg az én államat, hogy letörölje róla a paradicsomszószt. Csücsörítek kicsit meg ráncolom az orromat közben, csak hogy még idétlenebbül nézzen ki.
- Pedig képzeld, hogy nem! Majd, ha lesz neked is borostád, megtudod. Ő tudja - mutatok a most egyáltalán nem szakállas kedves felé, tovább robogva ezen az arcszőrzet vonaton, amire még ő váltott nekünk jegyet a betoppanásakor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Világ életében más kontinensen élt, az időeltolódás nem kicsit kikészítette Christ. Amikor pörögni kezdett, a legtöbben aludni indultak, fényes nappal pedig olyan sűrűn ásítozott, hogy simán látni lehetett a reggelijét. Nagyon finom pirítós volt egyébként, köszöni szépen. Még jobb lett volna, ha előtte a húga nem hideg vízzel ébreszti fél óra kiabálás után, de hát ez már részletkérdés.
Az említett nő profi rabszolgatartóként fogta munkára, aznap is cipekednie kellett. Pécsről akart pár cuccot hazavitetni, de ahogy megérkeztek az állomásra, egyszerűen otthagyta azzal, hogy várja meg, neki fontos dolga van. Női logika, sosem fogja megérteni. Eleve a vonaton kínlódott, de a váróteremben még rosszabb volt. Ülve elaludt, állva eldőlt. Halántékát masszírozva egy kávéért imádkozott, de már a kóla is megtenné a hatását. Bármit, csak...
Isteni beavatkozásként csörgést hall, kérdés nélkül odakapja a fejét. Még épp elcsípi, ahogy az automata visszabillen a helyére egy nő előtt, akit csoda, hogy a szél nem fúj el. Hogyan... ?
Az üdítők újabb zúgások közben esnek a földre, és Merlinre, van közötte kóla is. Megütötte a jackpotot, ez már biztos; talán még lottót is tehetne. Jellegzetes vigyorával lép közelebb a hölgyhöz, idő közben felkap pár dobozt a padlóról.
- Ehhez kétség sem fér - jelenti ki könnyedén, a csokor üdítőt felé tartja. - Fantát, kólát, vagy schweppes-t kérsz? Mondjuk inkább olyan sprite-os lánynak tűnsz - folytatja, ahogy szemtelenül végigméri őt. Egyik szemöldöke halványan megemelkedik a sebek láttán.
- Beperelheted ám Utónium professzort a hibás x-vegyszerért. Ügyvédet nem tudok ajánlani, de elviszem neki a virgácsot, akarom mondani a nyaklevest még a karácsonyi ebéd előtt.
Ellie már ezerszer elmondta, hogy ne viccelődjön, főleg nem idegen emberek előtt, mert egyszer be fogják zárni egy gumiszobába a szóvicc bűnözésért. Hősünk azonban a mindent vagy semmit elvet vallotta, azaz magasról tett a szabályokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nevezzük sorsnak, végzetnek, vagy egy idióta szőkének, aki rám robbantott egy üstöt, de most itt vagyok, reggel van még, túl kora ahhoz, hogy kilássak a fejemből rendesen. Csak próbálom kielégíteni a szükségleteimet és szerezni magamnak egy nagy adag cukrot és koffeint a gépből, ami persze nem készséges, hiába próbálkozom. Bedobom becsületesen a kis érmeket, az meg fogja magát és kiszúrja a szemem egy nagy semmivel.
És mint a filmekben, mikor a hősnő ráébred az erejére, megborítom az automatát, ami belereng az érintésembe, pedig még csak nem is vagyok durva. Nagy szemekkel meredek a fémdobozra, majd arra, ahogy a lábamra esve kigurul az első doboz, majd azt követve egy rakás másik is, nagyjából az automata tartalmának fele. Iszonyú robaj, még körbe is pillantok, ki hallhatta. A nagydarab szőke pasastól eltekintve. Aki elég készségesen meg is jelenik az aurámban, én meg szélesen elvigyorodva veszek ki egy schweppes-et.
- Kezdjük ezzel. Légy a vendégem. Látod, kicsit túlvásároltam magam - lökök odébb a Conversebe bújtatott lábammal egy szivárgó Zero kólát. A tekintete azonban nagyon is leplezetlenül kalandozik el rajtam, mire kissé felvonom a szemöldököm. - Máskor szednék belépőjegyet is, de most épp lepukkant vagyok. De legközelebb úgy készülj...
Látom azt is, hogy a sebeket is észreveszi, de nem teszem szóvá, csak kicsit feljebb húzom a combom közepéig érő farmernacit.
- Túl jók az ügyvédei, nem hiszem, hogy megnyerhetném azt a pert. Inkább leiszom magam. Csak üdítőben tudok fizetni a levesért... - Azzal fel is pisszentem a az elvett üdítőt és rákacsintva belekortyolok. - Egészségünkre. Mit keresel itt ilyen korán? Egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Helyeslően bólogatna, ha nem foglalná le valami sokkal jobb, sokkal égetőbb szükséglet. Minden nő ördög és angyal egyszerre, ha arról a férfiról van szó, aki így megdobogtatja a szívét. Csendben kivár, vagy lehetőséget sem hagyva támad. A nyugalom szigetét kínálja, mialatt tornádó dúl benne. Mindez zavaró is lehetne, mégis élvezi, mert vele lehet közben.
Nem finomkodnak, és pont erre a hevességre van szüksége. Túl vannak egy házassági témán a random lánnyal, lebeszéltek egy randit és még a madár is jóllakva ment el. Már nem kell másra figyelnie, csak Denis érintését élvezi.
Éppen ezért átkozni kezdi azt a sütőt, a pizzát, meg az éhségérzetét is. Számíthatott volna Brightmore következetes engedetlenségére, de még mindig képes meglepni. Ilyenkor kétsége sincs arról, hogy ugyanannyira kívánják egymást és más nem is jöhet szóba.
- Nem, igazából Olaszország úgy egészében kimaradt eddig nekem - feleli őszintén, miközben a kesztyűbe bújtatott kezével kikapja az ételt. - Eddig nem volt időm a mediterrán vidékre, csak keletet fedeztem fel. El tudod képzelni, mennyire hideg van ott? - hiába árad felé a meleg a sütőből, elég a lengyel télre gondolnia, máris végigfut a hátán a hideg. A kultúrájukat imádta, a nyelv tökéletlenül is tetszetős, a humoruk zseniális, de az időjárásuk siralmas. - Mínusz tíz fok volt ott, és azt mondták, hogy az még egész jó. Hogy lehet ott létezni egyáltalán?
A fejét csóválva tette a pizzát egy nagyobb tányérra, amit aztán fel is vágott szeletekre. Miután végzett vele, a csapban végezte az eszköz, az étel pedig a pulton, közel Denishez. Persze kivihette volna az ebédlőbe, ha Denis úgy szeretné, meg is tehetik, csak egyetlen egy szeletet hadd fejezzen be.
- Jó étvágyat - akarja mondani, de mivel már elkezdett rágni, csak valami hasonlóra futja. Miután lenyeli végre az első falatot, mosolyogva néz fel a másikra. - Amúgy nagyon tetszik az egész andiamo, bambino, arcobaleno, pasta felfogásuk. Te mikor jártál arra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A sprite látszólag nem talált, de nem esett komolyan kétségbe a tévedése miatt. Sokáig ő is azt hitte, hogy sajtburgeres, de pár éve kiderült, hogy inkább nuggets-es. Az élet tele van komoly fordulatokkal, amit vagy elfogadsz, vagy tagadod. A nuggets nem a legmenőbb dolog, de finom. Ahogy a sprite is.
- Köszönöm. - Szabad kezével kinyitott egy kólát, hogy aztán a lányéhoz koccintsa egy kacsintás kíséretében. - A több túlvásárlásra!
Ahogy a lány folytatja, bele is kortyol a mennyei italba. Már nem szükséges annyira a koffein-pótló, anélkül is éber lett a másiknak köszönhetően. Csak ez kellett neki, máris szépen indul a nap. A kólát lenyelve vigyorogva törli meg a száját; tetszik neki ez a kihívó hangnem.
- Megfizetem az árát, efelől ne legyen kétséged - feleli, miközben esélyt sem ad a lánynak félre nézni. Leplezetlen őszinteséggel tartja fogva a pillantását, ahogy újra felé emeli az italt. Nem kell mélyrehatóan ismerni, hogy megértse, ez egy ígéret, nem véletlenszerű hadoválás.
- Egyelőre ez is megteszi - hangsúlyozza ki különösen a mondat elejét. - Akármi van odafent, ő küldött téged, így legalább sikerül életben maradnom ma. De ha nem lenne kóla, akkor is segítenék; ez a hősök feladata - céltudatosan bólint egyet, tökéletesen átérzi a szerepét. Idiótát csinál magából? Lehet. Érdekli? Nem éppen. De ha már sikerül mosolyt csalni a szépség arcára, megérte.
A kezében maradt bontatlan üdítőket az automata tetejére pakolja, mivel nem tervezi ítéletnapig tartogatni őket. Átmozgatja ujjait ahogy végez ezzel, majd visszafordulva nekidől a nagy doboznak.
- A húgom kijelölt gardedámját játszom éppen, csak lelépett, mielőtt megbeszéltünk volna bármit is. Testvérek - sóhajtott fel. Ebben az egy szóban benne volt minden, amit csak el lehet képzelni; kín, szánakozás, szórakozottság és persze a boldogság is.
- És te? Hol maradt a többi pindúr pandúr? - kérdez vissza, ahogy lehetősége nyílik. Nem tudja elengedni a hasonlatot, pedig a nő egyáltalán nem hasonlít az idegesítő, világot megmentő kislányokhoz. És neki biztosan szebb neve van, mint azoknak a vakarcsoknak.
- Chris Santos egyébként - nyújtja felé a jobbját, ha már így eszébe jutottak a nevek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A pasas elég laza, akárhogy is nézem, egészen szimpatikus, még egy kis vigyort is az arcomra csal, ahogy eltűrök egy szőke tincset az útból. Legalább ebben nem tudok komoly károkat okozni. A dobozomon így is láthatóak az ujjaim okozta bemélyedések, elég hamar neki is kell kezdjek az ivásnak, mielőtt elindul a lőre kifelé. Én is az italba kortyolok, mielőtt viszonoznám azt a kis vigyort. Ebben a lehetetlen helyzetben mégis kezdem kicsit úgy érezni, normálisan állnak a dolgok.
- Igazán? Kezded felkelteni az érdeklődésem - nyalom meg kicsit a szám szélét, mielőtt kényszerűen ellazítom az ujjaim a dobozka körül. Természetesen komolyan veszem, nem szoktam az ilyen helyzeteket hagyni, hogy elpazarolódjanak egy ócska tréfára.
- Egyelőre? - kérdezek vissza leplezetlen kíváncsisággal, ismét az üdítőbe kortyolva, aminek egyre deformabb a doboza. Azt hiszem, nem a megfelelő időpontot választottuk ki az ismerkedésre, pedig én igyekszem a legnormálisabb oldalamat mutatni. - Nos, akkor kösz mindenkinek a Valhallában, puszipacsi. Nem minden szuperhős hord köpenyt?
Pedig el tudom képzelni, nagyon is, a feszülős cucc elég jól mutat az izmos pasikon, ő meg nem egy nyüzüge alkat. Meg is köszörülöm inkább a torkom. Visszapakolássza a dobozokat oda fel, én ott még csak fel sem érném! Milyen magas ez az ember? Itt mindenki ilyen magas? Mivel öntözik őket erre?
- Ezt ismerem. Az én Romée-m is hajlamos eltűnni, mikor az embernek szüksége lenne rá! Kistesók - szinte a hangomban hallani a szemforgatást. Eleget stresszelek a lányon így is, ezért siettem részben vissza. Nem tudom, hogy jól van-e, minden rendben van-e vele. Egy pillanatra tán el is komorodom, de aztán visszavarázsolom a kis mosolyt az arcomra.
- Csuporka a koliban kéne legyen, de tutira nincs ott. Sosincs ott. Csak ha hozza a minicocát is. Te hogy hívnál egy minimalacot?
Ez egy nagyon fontos kérdés, oldalra is döntöm a fejem kicsit. Mert míg Ro Pedronak nevezi, nekem ő csak Sir Pedro Bacon. A tekintetem kettőnk között a kezére csúszik, majd a sajátomra, az összenyomott üdítősflaskával és nyelek egy nagyot, meg is csóválva kicsit a fejem.
- Nem tudom ez mennyire jó ötlet. Nem szívesen tennék kárt benned. Guinevere  Frances Yazel. Frankie. Ginny. Vagy ami éppen kiesik a szádon, mindenre hallgatok - legyintem le, majd kidobom a dobozka maradványait. Ha elég erősen szorítottam volna, tuti tudok belőle labdát csinálni. Inkább egy sprite után nyúlok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- De amúgy is tudsz havat varázsolni? Mármint olyan rendeset, amikor naaagy pelyhekben hullik és nem ilyen por, hanem normálisan lehet formázni - magyaráztam lelkesen. Ha a válasz igen, akkor szerintem mostantól mindig havas lesz a szobánk. Vagy legalábbis gyakran kérném meg Laurát, hogy legyen havunk. Akkor még jobban sietnék vissza bájitaltanról. Mondjuk úgy biztosan nehezebb lenne tanulni, mert a hó elvonná a figyelmem, de elég vicces lenne úgy kelteni a többieket, hogy hógolyót dobok az arcukba. Bár előfordulhat, hogy ők nem lennének olyan vidámak tőle, mint én. És a szoba hőmérsékletét is lejjebb kéne tennünk, nehogy megolvadjon a fehér csoda. De azzal nincs baj, vannak téli ruháink, meg Launak is sok, nagy ruhája, azok biztosan melegek.
- Ha nagykorú vagy, akkor szerintem nem. Meg én ide sem kértem engedélyt, amúgy is a kastélyban voltam, és amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Vagyis nem az fájna nekik, hogy eljövök, csak múltkor voltam már Üstösdön, és előfordulhat, hogy elfelejtettem említeni nekik a levelemben, hogy akkor kviddicses dolgokért jöttem. Az viszont feltűnő lenne, ha ilyen rövid idő alatt kétszer is itt kötnék ki ugyanolyan mondvacsinált indokokkal - meséltem végig, bár fogalmam sem volt, hogy ezt mondtam-e Laurának. Azt biztosan említettem, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén Mei-el elutaztunk, de azt talán még nem tudja, hogy nem kértem engedélyt a szüleimtől erre a kiruccanásra. Nyilván az lett volna a logikusabb, ha most írok levelet, az előzőt pedig eltussolom, de akkor vizsgák voltak, így mindenki kicsit szigorúbb volt a kastélyban, inkább nem kockáztattam. Jövőre sokkal könnyebb lesz, akkor már nem kell ezek miatt aggódnom, hiszen végre nagykorú leszek. Ez azért egészen érdekesen hangzik, főleg magamat nézve.
- Jó, ez az igaz. A meccsekre inkább azok járnak, akik vagy maguk is kviddicsesek, csak épp nem játszik a csapatuk, vagy imádják nézni a sportot   - gondoltam át a szurkolótábort a lelátókon. Meg persze ott vannak azok, akik csak a házuk miatt jönnek ki. Nekik az eredmény valamennyivel fontosabb, mint a meccs. Azok furcsa emberek, mert nem is igazán tudják élvezni a játékot, csak azon izgulnak, hogy melyik csapat fog nyerni. Persze, mindenkit érdekel a vége, és szurkolni is lehet, de nem kell olyan mérgesnek lenni, ha a csapata nem nyeri meg a mérkőzést.
- Persze - pattantam fel a helyemről, amikor Laura segítséget kért., hiszen pont azért voltam ott. A lehető legkisebb résen próbáltam beszuszakolni magam a fülkébe, hogy azért a mögöttünk lézengő pár embernek se mutassunk meg mindent.
- Nekem bejön - bólogattam serényen, amikor gyorsan végigmértem, minden tükörből. Szerintem jól állt neki, de természetesen megmondanám, ha nem lenne előnyös. Nem is értem azokat, akik nem merik elmesélni másoknak, hogy egy ruhadarab nem áll jól rajtuk. A dicsérettől lehet, hogy egy darabig örülnek, de csak rosszabb lesz, ha kiderül, hogy nem volt igaz. Vagy a legrosszabb; sosem derül ki. A családommal is jártam vásárolni, már rutinosan hárítok el csúnya dolgokat, a lehető legkedvesebben.
- Ennyire azért nem ismerem a kijárást, de ártani nem árthat. Vagy ha visszakérdeznek, hogy hová kell akkor hazudj. Ha nagyon nem akarsz írni, akkor pedig hamisíts! Esetleg ha számon kérik az iskolában, akkor mondd, hogy elfelejtetted vagy nem tudtad, hogy kell ilyen - vagy lehetsz őszinte és tisztességes is tettem volna még hozzá, de az olyan képmutatás lett volna részemről. Ha a szüleim megtudnák, miket csinálok a hátuk mögött, valószínűleg nem lennének túl büszkék rám. Főleg ha hallották volna ezt a beszélgetést, ahogyan nemes egyszerűséggel ajánlottam Laurának, hogy verje át az ő szüleit. Nem könnyű nekünk, az egyszer biztos.