Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hogy nem tudom mit csinálok pontosan az teljesen enyhe kifejezés az egész helyzetre, szerintem ezer éve nem voltam hasonló szituációban. Nem konkrétumokra gondolok, csak a tényre, hogy az érdeklődésemből nem esik ki valaki és hagyom, hogy tegyen magával amit akar. Ezra volt az egyetlen, akit több éven át tereltem, mikor éppen meg akart csúszni, mint egy jéghegy. Ő is rombolt volna, tartok tőle nem csak egy-egy luxushajót. De most nézzük meg, a közelében sem vagyunk ennek.
- Ugyan - és bár ez nem válasz, egyelőre nem éreztem úgy, hogy hálálkodnia kéne. Reggel egészen máshogy festene a dolog, sőt. Már most biztos voltam benne, ahogy álltam a szobában és átkaroltam a lányt. Én magam sem tudtam, hogy ez miért ilyen egyszerű, de talán egyszer megértem. Még megigazítottam a takarót is, miután lefeküdt, aztán az ágy szélénél végigsimítottam a kezén, úgy indultam el kifelé.
- Jó éjt, Cinna - be is csuktam az ajtót magam után, biztos voltam benne, hogy aludni fog, eléggé kiütötte magát. Én meg az agyam fogom. Egyből elindultam a telefonomért, mert letettem ugyan Bencét, de nem értem a végére. Felhívtam még egy-két ismerőst, kivel éppen elintézendőm volt, aztán a nappalit kikerülve összeszedtem a fürdőben hagyott ruhákat és betuszkoltam abba a fehér gépbe.
Kin fogna ki egy mosógép?
Öntöttem a részekbe, a ruhára, volt mindenhol a löttyökből, mind a háromból, ami itt volt kéznél. Aztán a szemüvegem elővéve ültem re és kerestem az olasz használati utasítás részt a kézikönyvben.
Soha életemben nem kapcsoltam eddig be, és azt hiszem nem is fogom ez után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha valamiben nem ismerek ellenvéleményt, akkor azok a rendezési elveim. Ezért sem szeretem, ha bárki rendszerezni akarja a dolgaim, többek közt ezért nem volt soha és nem is lesz titkárnőm vagy titkárom. Így viszont a legtöbb dolog rám, ügyvédre, vagy egy-egy egyszerű beosztottra marad. Ez nem hátrány, sokaknak nem árt, ha itt is dolgoznak a pénzükért. Most éppen egy adásvételit néztem át, meg kell íratnom a cég és Ezra közt az átadási szerződést. Nélküle nem vehettem meg az ő nevére, az még tőlem is nagy munka lett volna, egy ajándék azonban akkor pontos, ha minden stimmel. Megkapta már egy ideje a kulcsokat, de ez még váratott magára. Ma azonban minden papír elém került, össze is rendeztem, hogy elvigyem majd neki aláírásra. Most úgyis el van foglalva azzal, mi és hogyan legyen.
Hallom a kopogást... inkább ütlegelést, el is mosolyodom, de csak komótosan felállva indulok el a kabátomért. Közben még mindig rá-rápillantok a papírokra.
Nyilván sokan megütköznének hogy üzemeltethetne egy éttermet úgy hogy tanár, házvezető-helyettes ás még igazgatóhelyettes is. De ez egészen egyszerű: ezért vesznek fel embereket. Kiszolgálók, felszolgálók, konyhás segédek, szakácsok. Éppen mikor és mire van szükség.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem az ajtót még csak résnyire nyitva, ezután tártam csak ki, fél kezem zsebre is téve. Gyorsabb volt, mint gondoltam. Azt hiszem még forr benne a dolog azelőtt, hogy ideérne hozzám. Tévedtem. Nem tudom mit vártam pontosan, talán sokkot. Szerintem nem rám számított. Sőt, egészen biztos vagyok ebben.
- Cinna? - szólítottam meg ismét, aztán vártam, kiléptem az ajtón és becsuktam magam mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem nagyon akarok ebbe beleszólni, nem vagyok egy nagy kutyasuti, szerintem lehet, hogy ki sem fognak jönni. De muszáj nekik, mert ha nem, kell keresnem egy új albit, akkor meg el kell hagynom Duplot, aki már most is tisztára ki van borulva, ha este nem vagyok ott, hogy megvakarjam a hasát.
- A parkban viselkedett... - vonom meg a vállam, mert persze, le szoktam vinni sétálni, nem fogom csak úgy egész nap a lakásban tartani. Nem kevés a munkám azzal, mikor este csak lefekszik és szusssz, semmi hiszti.
Elég könnyen veszi, akár rosszul is eshetne, de csak viccelek. Másfelől, ha nem így lenne sem tudnék teljesen kiborulni, azt hiszem, hogy ez a funkció már kikopott belőlem, érzelmileg egy selejt vagyok.
- Talán majd máskor - sóhajtok színpadiasan, de csak kifelé bámulok az ablakon, szemem sem rebben. Szeretem nézni a tájat, álmosodom is tőle, szóval ajánlott hamar odaérni, ha ébren akar találni.
- Megint dolgozol valamin? - van kint a kérdés, mert a dal írás sem szokott csak úgy felmerülni a semmiből. Nem lepne meg, zenész, nekem is a legfurcsább pillanatokban és helyzetektől jön az ihlet. De lassan itt is vagyunk, így abbahagyom a pötty ugráltatását és csak mondok pár szót a kiskrapekról.
- Pár hónapos, nem nagy, de szerelem... - sóhajtok fel ábrándozva, mert amint bejöttem, megvolt az az összhang, ami nagyon ritka és épp ezért vigyázni kell rá. - Ühü.
Elég hamar kint is vagyok az autóból, várok kicsit, majd a kisujjam Bendéébe akasztom, nem olyan komoly, mint egy kézfogás, de nem olyan lame, mint külön sétálni. Egyedül.
- Édes egy fiú, imádni fogod - állapítom meg, majd beérve integetek a néninek, aki széles mosollyal tessékel be, hogy már összekészítette a papírokat. A folyosón már hallom is az ismerős nyekergést, amint kiengedik szalad is hozzám a kis zömök lábain. Fel is kapom, de még mindig nyüsszög, meg puszikat ad, majd Igor felé szaglászik. - Na, ő Marley.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Stella nem mond hülyeséget azzal, hogy az otthon nem csak egy hely lehet. Nekem sosem volt ilyen, még tán Lisse és a kávézó állt ehhez legközelebb. Mert itt nőttem fel, itt tanított apa zongorázni, hegedülni, itt raktam le a csellót azért, hogy elmehessek egy Green Day koncertre. De egy ideje nem érzem itt sem úgy, hogy ide tartozom, hogy kellek ide, mint nyári napfény a bimbózó virágnak. Csak azt, hogy itt a családom, jó a hangulat, nem kell tartanom tőle, hogy majd kinevetnek, ha hibázom.
Viszont... Bendével valahogy minden más, ő tudom hogy elfogad, támogat, tényleg csak jót akar nekem... Még ha nem is lehet mindig mellettem, elfoglalt, van egy élete, amibe én csak úgy belecsöppentem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e igent mondanom neki. Ő beleszeretett anno egy lányba, akinek én voltam az arca, talán részben a jelleme is, de... az a lány nem létezik.
- Engem nem zavar, hogy olyanok, amilyenek - közlöm nyugodtan, mert az sem biztos jelen pillanatban, hogy még valaha látom őket. Inkább csak iszom még egy shotot, mielőtt a pultra meredve mesélni kezdenék.
- Oh, dehogynem - nyelek nagyot, hogy letudjam a gombócot a torkomban. Bár lehet, hogy ez már csak az alkohol, ami nagyon szívesen visszajönne jelen pillanatban.
- Aha, gyerekkoromban molesztált egy bohóc a labdamedencében - közlöm halál komolyan, de aztán csak megrázom a fejemet, semmi ilyesmiről nincsen szó, nem is lesz. - Nem is annyira a játszóház, inkább... a gyerekek miatt.
Mivel a kezem elkezd tényleg nagyon fájni, meg már vérzik az ujjbegyem, inkább csak az ölembe tolom a kezeim és nem csinálok semmit, kibámulva az ablakon. Anyám nincs a közelben, ezt még ellenőrzöm, mielőtt megnyalnám a szám. Soha, senki nem tudta.
- Pár évvel ezelőtt... voltam egy fesztiválon az akkori barátnőmmel. Eléggé berúgtunk, én meg felszedtem az egyik zenekari tagot egy estére. Ő ezen tökre kiakadt és szakítottunk, én meg felszedtem egy másik lányt - Hú, milyen segge volt annak a csajnak. Tényleg nagyon csinos volt, meg okos is, én is szakítottam volna magammal akkor. - Vele akkor szakítottunk, mikor kiderült, hogy terhes  vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerencsére még nem tartunk ott, hogy az egész faj. De az, hogy még a kulcsszó elszomorító - szegtem is le kicsit a fejem, ahogy a keltetőbe tartottunk. Szeretem ezt a helyet, és azt is, hogy oktatás és vendégbarát, ha megfelelően van szervezve és van szakértői kéz. Én Liával a hasamban is jártam rezervátumokba segédkezni, és a mai napig nem bánom. Azt nem mondom, hogy ez akkoriban otthon pozitív volt, és szeretném is elfelejteni, de valóban nem voltam elég felelősségteljes és megérdemeltem. De szerettem ott lenni.
- Olyan ez kicsit, mint a kotlós madaraknál. Ők úgy rajta ülnek, a testhő segíti a fejlődést, nos, a sárkányoknál, lévén nem éppen túl jók a körülmények közelebb állva a kétéltűekhez, mint sem a madarakhoz, de kell valami a kifejlődéshez, máshogy oldják meg - magyaráztam el az alapjait, nem mintha ez lett volna a pontos kérdés. Igazából én sem emlékszem már mikor beszéltem ennyit egyhuzamban. Bárhol. Bármikor. Bárkinek. Zavarban is voltam, de legalábbis furcsán éreztem magam mielőtt rátértem volna a ténylegesre. - Valami ösztön van bennük, amire még nincs pontos magyarázatunk, itt ezt is figyelik. De minden faj a maga meghatározott időközönkénti tempójában a lángjaival borítja be a tojásokat. Vannak, akiknél ez ritka, van faj, amelyiknél sűrűbb. A hibridek pedig tényleg a legnehezebb esetek - lévén ott sok tényező függ össze. És azt sem szabad elfelejteni, hogy lehetséges, hogy egy már hibrid, legalább két faj sajátosságainak vegyülője, és egy ezen kívülálló telivér kerül össze párosodás szempontjából.
- Szín, mintázat, pontos méret és esetenként a környezet, ahonnan kikerült. Vannak sziklás terepre fészket rakó fajok, vannak völgyekben.
Nem igazán mondanám, hogy ez sima szakértelem, mert tanultam és oktatom is, de inkább az évek tapasztalata aggatta rám. Maga az elméleti tudás érdekelt és szinte ittam annak idején, de maga a munka tanított meg ennyi dologra odafigyelni. Mert egy kis hiba is nagy baj lehet ilyen lények esetén.
- A hibrideknél abból dolgozunk, ami már bizonyítottan kiismert. Vannak fajok, akiket sokszor kereszteztek, vagy kereszteződtek a közelség miatt. Ezeknél volt lehetőség kitapasztalni, hogy mi jellemző, hogy kell bánni. Az újabbak mindig kakukktojások, bármilyen vicces is így - mosolyodtam el, mert ahhoz kicsit nagyocskák. - Vannak sárkányok, akikért már bejelentkezik rezervátum, mikor még csak tojások, de van aki marad is. Ez mindig érdeklődés és szakember kérdése, hol van megfelelő.
Aztán csak álltam az üvegnél, néztem a kisebb sárkányokat, akik megfigyelés alatt voltak, majd a kérdésre újra a tojást.
- Hát, még semmi külsérelmi nyom vagy repedés, nem túl esedékes, szerintem még nagyon friss. De ehhez jobban meg kéne vizsgálni. A hibrid keltetési időnél mindig azt számolják, hogy amelyiké hamarabb kelne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem, nem úúgy - védekeztem egyből, érezve, hogy rossz irányba tartunk. S lőn vegánság alapjai. - A tejüket használják, de az emberek azt sem tudják, hogy a tehén meg a boci ugyan arra az állatra vonatkozó, korban eltérő besorolás - mintha okos lennék mondom mindezt. Lehet túl régen gyújtottam rá, kicsit érzem is ezt, de csak a hely után vagyok hajlandó erre gondolni hiába remegett meg a kezem. Bah, a hely! Ahhoz még a buszutat is ki kell tennünk, vagy meg, ez mindig nehéz.
- Azt biztos nem tudnák, gondolj bele, tuti más varázslat kell emberre és házra, és emberek is vannak otthon, így nem tudná lekicsinyíteni. És ismered a süket nénit a szomszédból, még akkor se hagyta el a házat, mikor az Ő KONYHÁJA égett.
Tragikus lehetne, de nem a mi emeletünk volt, így buksi és minden más is megmenekült, sőt, még csak nem is lett nagy gond, csak a néni konyhája vált hamuvá. Vittem neki sütit utána, amitől rendesen a kanapéján fekve majdnem elmesélte a fél életét. A néni nem volt semmi. Ha nem tudnátok ki miatt fújtak le egy tinifesztivált, nekem lennének tippjeim. szerencsére a nénit se kellett tovább hallgassam, és Tim félelme sem tetőzött, mert megérkeztünk.
- Nem bizony, és sosem hagyna el - bólogattam nagyokat, én is ezt hiszem T-rexről, de ismerem a korlátaim sajnos. Végül csak indulót vezényeltem és a háztáblákat nézve haladtam néha Timre és a tevécskére nézve. Buda és Budanekeresd határán lehettünk valahol, mert még elég nagy mozgás és élet volt, de már nem muglik, ebben sok minden tett biztossá. Bár a szökött ugráló golymók volt a teteje.
- Elvileg most javították ki a szigetelését a nagy üvegablakoknak és a munkások beengednek, megadtam előre a nevem, ha jönnénk - meséltem el, aztán ahogy meg is volt előre menve nyitottam be és az első utamba akadónak jeleztem is mit szeretnék, ő meg csak intett menjek be amerre akarok. - Nézzük meg hátul először.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elvenni a kedvem? Szinte előttem van Mrs Mitzinger, ahogy szétterül a kanapén igen mozgáskorlátozott jelenlegi valójában és annyira röhög, hogy idő előtt megindul nála a szülés. Szerintem még ő sem hitte el, hogy van olyanom. Pedig látta, de azt hiszem ő is meg én is elhagytuk azt egész más miatt. Régen nem boldogságot, örömöt vagy éppen elégedettséget kerestünk kombinálva. Az utóbbi elég volt a túléléshez.
- Ugyan az ilyenek arra vannak, hogy rá legyen cáfolva, nem? - billentettem oldalra a fejem kicsit. Ami azt illeti szerintem neki nem is kell példát hozzak rá, hogy lehet bizonyos eseményeket megreformálni. Soha nem láttam még temetésről boldogan távozni embert, aki nem bilincsben végezte. Jó, ezt is még megcáfolhatom, mondjuk inkább azt, börtönben.
Teljesen ösztönös volt a fogás, az, hogy hozzáérjek, és maga a csók is. Nem tudom ezen értelmében ennek nevezzem-e, de. De. A vallomás ezek után inkább komikus volt, de szerintem egész eddig tény volt, hogy nem minden teljesen véletlen, amúgy sem hiszek benne, néha a vallási nevelésünkből is megkérdőjeleztem dolgokat, nem ez lenne az első.
- Meg vagyok mentve - vigyorogtam el magam, ahogy megszorítottam a kezét, és léptem is után szinte azonnal. Nem különösebben szorultam soha noszogatásra, így még csak meg sem rendített a hirtelen váltás vagy a tény, hogy nem én, hanem most ő visz valamibe. - Na ez a jóslat még nem most jön el ilyen pontosan - néztem rá sokat sejtetően, hogy aztán csak megigazítva a táskám kövessem őt, igazából éppen az sem érdekelt, iszunk-e valamit. Nem vagyok valami romantikus randi alkat, de mégis idejöttem egy alkalom után. Ide. Én. Fogalmam sincs mi van benne, de tudom, hogy van valami. Visszafelé még láttam pár csövest az iménti kéregetőkből de ezúttal se néztem rájuk különösebben. Csak Budapest teszi. Látkép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
Lehet a legjobb az lett volna ha inkább kivesz egy nap szabit, és be se jön ma dolgozni. Persze ő nem tudja, hogy holnapra már csak egy rossz álomnak fog tűnni az egész balhé, így idegessége is a plafont verdesi - illetve egyelőre még csak az, de lehet hamarosan egy madárrá transzformált papír, ruhadarab, vagy netán szék is csatlakozik hozzá.
A cipők szomorú némaságba burkolózva fagynak bele udvarlási táncukba, de semmi gond, mert felbolydul helyettük az iroda, többen is a lábbelik köré gyűlnek, hogy jobban megvizsgálják mi ütött beléjük. Ah, foglalkozási ártalom. Sonja saját profán belépőjétől megzavarodva szedi össze magát, s ahelyett, hogy egy i'm out felkiáltással hazamenne de nagyon gyorsan, pár frusztrált sóhajjal felkászálódik a földről. Pedig csábítja a gondolat.
- Megvagyok - bólint az idegen férfi kérdésére, majd lehajol, hogy az utolsó lapot is felszedje a földről. - Köszönöm - biccent munkatársai felé, és kezét nyújta az összeszedett iratokért. A legtöbben visszatérnek munkájukhoz, és még a cipőjét is visszakapja - ennek azért örül, elvégre nem a legkellemesebb érzés vékony zokniban ácsorogni a hideg padlón. Bár nem vette észre Martin jelentkezését, és nem hallotta szavait elvégre akkor már megkezdődött a zűrzavar, mivel csak ő marad mellette, nem esik nehezére megejteni egy bátor tippet, miután belebújik cipőibe.
- Martin, ha nem tévedek - nyújt kezet, még mindig kicsit bosszús, mosolytalan arccal. Nem a helyzet miatt komor az arca, bár tény, hogy általában valamivel lágyabb. Ha valamit akkor a mosolyt pont igyekszik kerülni odabent - az emberek rögtön a vélaságra asszociálnak róla, neki pedig nem hiányzik egy alaptalan gyanúsítgatás. Inkább óvatos. Nagyot sóhajt, olyan érzése van mintha már este hét lenne, aztán közben még dél sem múlt el. - Machay Sonja, Kártevőügy - mutatkozik be, majd tekintete bal kezében tartott papírokra, majd egy közeli asztal (ami történetesen Martiné) felé rebben.
- Bocs a felfordulásért - veszi kicsit halkabbra a hangját, hogy ne zavarják a többieket, majd még frusztrációját csökkentve kicsit összecsapja lábait, igazán reménykedve abban, hogy a cipők értik a célzást, és viselkedni fognak most már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maxi érezte a hangsúlyból, hogy Luca nem veszi komolyan, poénra veszi a helyzetet, hogy ne legyen égés ebből az egészből. Komoly dolgokról kellett volna beszélniük, de Max ezt nem akarta, utálta, mikor valami túl komolyan van véve, az esetek nagy többségében ez így is volt, ő pedig ezt oldani akarta.
- Az egésztől, ahogy van, nekem elég a saját gyerekem, alkalmanként Bojarskiék, meg Mikoláék, nekem nem kell még egy rakás gyerek. Persze, örülök a nőnek, de miért kell ezt rámtestálni? - engedte el a kormányt Maximus, hogy mutogasson nagyon látványosan, ahogy egy láthatatlan kéz a levegőben pakolnak dolgokat. Esetünkben rá, terhet.
- Remélem nem próbálod meg Julesra fogni, neki kettő, ami nekem egy - jegyezte meg Max, talán kicsit túl bátran is, de a német soha sem az életösztönéről volt híres. Ettől még akadtak barátai, csak nem kifejezetten sok. De azok cserébe nagyon hűségesek voltak hozzá, mintha nem lenne más választásuk. Nem is igazán volt.
Max nem volt ostoba, nem véletlen hozta ide Lucát, még ha az alap indoka önző is volt a kis kiruccanásra. Ő nem akart hazamenni, akkor inkább szívesen volt a közeli családjával és nem gondolt minden borzalomra, ami közben jöhetett.
- Bizony! - helyeselt a német, majd elmosolyodott halványan, a feleségét figyelve. Maxinál volt tárca, ő emiatt nem aggódott, csak a sajátját a nő felé nyújtotta. - Odaadjuk egy hajléktalannak, vagy kidobjuk, bánom is én, ez legyen a legkisebb probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán aludnom kellett volna egyet, mielőtt ide jövök jelenetet rendezni, de a helyzet az, hogy nem akartam. Én most tényleg ki akartam akadni, mert ennek nem úgy kéne működnie, hogy buzgón elnézést kérnek, meg magyarázkodnak, hanem úgy hogy OTT AZ AUTÓM. Mert fizettem érte, szerződést kötöttünk, szerintem a minimum az, hogy ez nem fair, pláne ekkora összegnél, mint amit én terveztem részletre kifizetni. Duh! Van probléma, nagyon is van! Nem is kicsi. Egy Mustang méretű űr nyílt a lelkem közepébe.
Szóval a lábam megvetve ütlegelem az ajtót nagy hevesen, amit elég sokáig nem is nyitnak ki, toppantok is felhorkanva. Épp ekkor nyílik az ajtó, én meg emelem a hangomat, jó mélyről, mikor meghallom. Őt. És rögtön bennem is szakad a szó, csak teljes értetlenséggel nézek a házra. Mi?
- Miben? - kérdezek vissza teljesen elbizonytalanodva, mellette próbálok is elnézni, hogy mi történik. Meg is torpanok, majd lépek egyet hátra, őt figyelni.
- Damien? - kérdezem nagy szemekkel, be is csukva a számat, majd ránézek a kezemben lévő cetlire, de nincs tévedés. Tényleg jó helyen vagyok. - Mit csinálsz te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen? Én azt hittem, hogy a Boci az ilyen pici marad - mutogatott a német viszonylag bizonytalanul feljebb, meg lejjebb, évek óta nem látott már élő tehenet, vagy bocit, ha őszinte akar lenni, fogalma sem volt róla, hogy az mekkora kellene legyen magasságban.
- Szóval azt mondod, hogy a néni miatt nem fogják ellopni a háztömböt? Mert ő mindig otthon van? Ő amolyan... lopásgátló? - Tim egészen elgondolkozott, a ráncok egyre mélyebbek lettek a homlokán minden egyes pillanattal.  Soha nem gondolt még arra, hogy be kéne építsen egy nénit egy lakásba, hogy ne tudják ellopni azt, de most már határozottan csak erre tudott gondolni. Most már a narrátorunk is csak erre tud gondolni. Ez a Kőműves Kelemen tudott valamit?
- Biztos? - kérdezett vissza a srác, miközben követte az időközben útjára kelt Bluet. Nem szeretett nagy, vagy idegen helyeken egyedül mászkálni, főleg nem akkor, ha még a kis tevére is figyelnie kellett, nem csak a saját biztonságára.
Remélte, hogy hamar megtalálják a nő álomkocsmáját, mert nem akarta élete végéig keresni.
- Szóval azért nem jöhetnek a rendőrök, mert bemegyünk, ugye? Elég szar lenne... Nem akarok oda visszamenni... - sóhajtott fel a német, az igazság kedvéért... nem neki való volt a sitt, nem is akart oda keveredni, ő csak szabadosan élt. Inkább megkerülte az épületet a lánnyal, majd beléptek a meglehetősen üres épületbe. - Mit is keresünk egész pontosan?
Még körbe is pillantott, mielőtt letette Twixet, aki kecses lépésekkel rohant körbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudja nem észrevenni a Liannából áradó feszültséget. Persze bármennyire is legyen szemfüles, azt már nem tudná megmondani, miért ilyen merev: dühös lenne tán? Esetleg haragudna, amiért így lejáratja az estélyen? Igen, minden bizonnyal ez lehet az oka, elvégre egész idáig megmentette őket a bukástól azzal, hogy visszajöttek, most viszont a nőnek nem volt ráhatása az eseményekre. Hogy is lehetett volna, mikor büszke édesapja karjaiban táncolt? Henrik pedig ahelyett, hogy erőt vett volna magán és finoman visszautasítja azt a piócát, inkább abszolút nem úriemberként közölte nem túl kedves véleményét. Bár persze pofont nem érdemelt, az csak a dráma része volt, mégis úgy érzi, hibát követett el, Halty tekintete, vagy inkább a tény, hogy rá sem néz, már megingatja ebben a hitében.
Végül aztán van lehetősége visszavágni. Hiszen azt feltételezte róla, Ambrózy Henrikről, hogy egy ilyen Heléna félével összeállna! Még a gondolat is sértő, nemhogy valaki elhiggyen ilyesmit vagy feltételezzen, pláne egy pofonból. Úgyhogy a férfi nem kíméli, húzza kicsit az agyát, hamiskás mosolya árulkodik arról, milyen jól is szórakozik. Valahol mélyen legbelül elégtétel számára a nő zavara, ahogy egy hangyányit szenved a saját maga által kreált szörnyűséges képek hatására. Megérdemli. Még hogy azzal a fruskával a mi csodálatos Henrikünk, na de kérem! - Már késő. Egyébként is, csodaszép gyerekek lennének, nem? Vakítóan kék szemekkel, sötét hajjal... Az egyik rá hasonlítana, a másik rám - kissé töprengőn emeli meg fejét, mintha csak átgondolná, milyen is lenne. Az más kérdés, hogy zakója alatt kirázza a hideg, elvégre ki akarna Helénától gyereket? Egyáltalán ki akarná Helénát? Na hát ilyen kardinális kérdéseken kell elgondolkodni azelőtt, hogy elképzelnénk ezt a családi idillt.
Mikor úgy érzi, hogy a büntetés mértéke azonos az elszenvedett rágalmazások okozta becsületsértéssel, végül elárulja a nagy titkot. Ez egyébként minden vicc nélkül, tényleg szórakoztatja és, ha újrakezdhetné, megint megtenné, abszolút megérte az a pofon. Már az arca se zsibbad annyira, még egy fél óra és mindenki el is felejti, ami történt. A szőkét kivéve, ő minden bizonnyal egy életre megjegyezte magának.
- Hát igen, szent ég! Miket feltételezel rólam? - rosszalló pillantással figyeli, ahogy Lianna felszabadultan nevet a nyomorán. Igen, itt most nyomorról beszélünk, próbálna meg rátok mászni egy ilyen tapadós pióca! Maga lenne a tragédia, ha ez tetszene a férfinak, én mondom, vagy legyen a nevem Adalbert. Pedig nem az. Miközben én itt fejtegetem a gondolataimat, a nő valahogy közelebb kerül Henrikhez, s megnyugtathatok mindenkit, már csak ő hallja, amit mond. Merthogy minden más zaj elenyésző amellett a lágy női hang mellett és a szavak mellett, a körülmények már nem is olyan fontosak. Éppen ezért kihasználja a helyzeti előnyt, hogy a másik húzódott oda. Az eddig lapockákon nyugvó kéz óvatosan és még az etikett határain belül egyensúlyozva csúszik a vékony derékra, hogy esélyük se legyen eltávolodni egymástól. Talán illetlenség ilyesmit csinálni egy total official eseményen, de értsétek meg, ez itt a lehetőség. - Csak nem féltékeny vagy? - felvonja fél szemöldökét és huncut, pimasz mosollyal arcán fürkészi a másik vonásait. Tudjátok, hogy Henrik sportot űz abból, hogy zavarba hozza Liannát, miért lenne ez most másképp?
- Szóval még tetszem is. Már biztos, hogy aggódtál, hogy lecsapnak a kezedről - hangjából kihallik, hogy csak ugratja a másikat, s hogy ez egyértelmű is legyen, felnevet. Nem harsányan, épp csak annyira, hogy a finom kezek alatt megrázkódjanak az erős vállak és a tökéletesen fehér fogsor finoman megvillanjon. Ha el is akarna húzódni, nem tudna, hiszen a férfias karok magabiztosan tartják, egy leheletnyivel még közelebb húzzák, míg az élénk, kék szemek áthatóan fúródnak a barna íriszbe. Ajkai egy óvatos görbévé szelídülnek, ahogy nevetése alábbhagy, a sok ember pedig olyan, mintha nem is létezne. A zene szinte elhal, ösztönösen mozognak az ütemre, mintha természetes volna, de számára már kiiktatták a világot.
Kár, hogy a rögvalóság mindig akkor üt be, amikor nem kellene. Merthogy ebbe az idilli pillanatba csak egy csúszómászó hiányzott: Gábornak hívják és épp a torkát köszörüli, hogy lekérhesse Halty-t. Henrik túl hirtelen tér magához és nem túlzottan elégedett azzal, amit lát. Így hát illedelmes mosoly kíséretében lassít a tempón, hogy a nő döntsön: megy vagy marad? Ha most visszautasítja, az édesanyja boldogtalan lesz, ha azonban vele tart, Henriknek mond nemet. Nehéz döntés, de egyszer mindenki választás elé kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sok furcsaságot hallottam az előttem ülő viselkedéséről és stílusáról, de egyelőre, ha szabad ilyen hamar ilyet mondanom, velem kedves. Meg van a saját stílusa a férfinak, de kinek nincs ugyebár, így nem róhatom fel neki, ha éppen rosszabb napján kaptam el, de úgy tűnik, ez nem állja meg a helyét, ugyanis teljesen korrektül válaszolt az eddig feltett kérdésekre. Normálisan, még ki is fejti, nehogy maradjon egy hézag a gondolataim között. Nincs ennél jobb interjúalany a földön.
- Tehát két ember felel a helyért - bólintok egyet, mintegy konstatálva az információkat, amiket kapok. Így máris érthető, hogy a férfi hogyan bír megjelenni a legtöbb fontos eseményen, ahol fel van tüntetve a neve, mint meghívott vendég. Ő csak befektet, míg a dolgok nagy részét a tulajdonosok intézik. Ha szabad így fogalmaznom - de nyilván nem mondanám ezt Eugén arcába az istenért sem - akkor ő amolyan morális támogató, aki pluszban még pénzel. Így azért máris világosabb a dolog, hogy bír ennyi mindent kézben tartani.
- Teljes mértékben - biccentek egy aprót, majd ajkaimhoz emelve a csészét kortyolok egy aprót, figyelve, hogy még véletlenül se billentsem meg a kelleténél jobban a csészét. Ha most leiszom magam - hajlamos vagyok rá -, akkor az amúgy is igen ingatag tekintélyem végleg oda. - Mégis... nem érzed, hogy így túl sok buktatója van a befektetésnek? Hiszen bármennyire is virágzik a falu szépen felfelé, attól még egy falu - helyezem vissza a csészét a tányérra, aminek koccanó hangja ébreszt fel a falu körüli révedezésemből igazán. Nem leszólom Bagolyfalvát, félreértés ne essék, csak egyszerűen az még egy falunak van titulálva, hiába van egyre több üzlet, vendéglátó helyiség és lakó. Bár teljesen egyet tudok érteni Eugén nézeteivel, de attól még a buktatókra irányuló kérdésemre feltétlenül szeretnék választ kapni, már csak azért is, mert érdekel, ilyen szempontból hogy látja az egészet. Szóval kizökkenek és éppen időben pillantok a férfira, akinek elkapom halvány ugyan, de elég jól látható félmosolyát. Mégis csak egy ember ül velem szemben. Jó tudni.
- Gondolom biztosnak érezted az egészet, ha belementél végül - engedek meg magamnak egy halvány mosolyt, hiszen Eugén nem olyannak tűnik, mint aki felesleges és alapvetően halálra ítélt tervekhez adja a nevét és a pénzét. Ahhoz túl megfontoltnak ítélem, de ugye, ne igyunk előre a medve bőrére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Komolyan kezd elegem lenni abból, hogy a kellemetlen helyzetek akár akarom, akár nem, de megtalálnak. Folyamatosan. És ezzel alapvetően nem is lenne olyan hatalmas nagy probléma, ha tudnám őket kezelni. Mert most is mi van? Rémképeket látok az ominózus pofon óta, ami valljuk be az én gyengeségemnek tudható be, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy Henrik nem szimpatizál, minimális szinten sem, Helénával. De mégis ott van bennem az egész jelenet, ahogy megérinti a férfit a nő, majd a férfi titokzatosan hajol a füléhez, és még az is, ahogy Henrik lefesti nekem a jövőképüket. Két csodálatos gyermekkel, akik valóban gyönyörűek lehetnek majd, hiszen Heléna sem utolsó szépség, plusz Henrik sem a csúnyábbik fajta férfiból lett összerakva. A gyomrom görcsbe rándul, ahogy meglátom lelki szemeim előtt a képeket, mintha csak egy moziban ülnék játszódnak le előttem, Henrik vállán pihenő kezem megrándul és bár nem akarom, de biztos vagyok abban, hogy a férfi megérzi. Szemeimet lesütve, alsó ajkamat rágcsálva próbálom kiűzni a képeket a két gyermekről a fejemből, de ez nem megy ám olyan egyszerűen, amikor Henrik még rá is játszik arra, hogy elképzeli, majd nagy kegyesen, amikor végre úgy dönt, hogy eleget bűnhődtem, elmondja mi történt valójában. Én pedig a megkönnyebbüléstől majdnem összeesek, még szerencse, hogy tartanak, mert egy pillanatra tényleg úgy érzem, hogy megrogynak a térdeim. Szégyellem magam, hogyne szégyellném, de elenyészik amellett a megkönnyebbülés mellett, amit érzek. Nem, még viccnek is rossz lett volna az egész, de be kell látnom, megérdemeltem ezt a kis intermezzót a férfitól. Hogy lehetek ennyire ostoba?
- Sajnálom, Henrik - mindezt már úgy mondom, hogy valamilyen úton-módon csak sikerült magam közelebb verekedni hozzá, és a másik ominózus szó után szerintem még ez is belefér abba, hogy kifejezzem sajnálatomat az egész miatt. - Nem akartalak megbántani, csak egyszerűen... a gondolattól is irtózom, mert sokkal jobbat érdemelsz egy Heléna-féle nőnél - és ez valóban így is van. Szavaimat suttogom, mert nem kell a rendes hangszín ahhoz, hogy meghalljon, hiszen olyan közel vagyunk egymáshoz, hogyha fejemet kissé oldalra fordítanám, akkor hallanám a férfi szívverését. Az illatát mélyen beszívom, de csak úgy látatlanban, amíg megtehetem, amíg tart a pillanat, hogy végül a levegő bent ragadjon és ki se akarjon jönni. Mert az óvatos, de annál intenzívebb érintés mellett, a kérdés is mellbe vág, és ehhez jön hozzá az az átható tekintet, a pimasz, de annál megnyerőbb mosollyal, hogy én meg a világomat nem tudván tartom a szemkontaktust, mert nem tudom elszakítani tőle a tekintetemet. Istenem, mi van?
- Én... hogy...? Én... nem hiszem, hogy... Csak, tudod... Helénával olyan... érted, nem? - na gratulálok, akkor innentől kezdve el lehet mondani Halty bácsinak, hogy a lánya alkalmatlan az újságírásra is, nemhogy arra, hogy elvezessen egy egész kiadót. Érzem, hogy arcom lángol, és szerény véleményem szerint a vörös rúzs beleolvad arcomba, így már funkcióját is vesztette az egész smink dolog. Vörös vagyok, mint a rák, és nem tudok semmi értelmeset mondani, Henrik folytatja én meg csak hagyom, hogy vezessen, de csak bámulom és nem tudok megszólalni. Szóval hogy is van ez? Zavarban meghalni? Szerintem simán lehetséges.
Éppen megpróbálnám összeszedni a gondolataimat, amikor Henrik még közelebb húz magához, és ha akarnék sem tudnék eltávolodni tőle, mert egyszerűen nem hagyna, és ebben biztos vagyok, na nem mintha fennállna annak a veszélye, hogy elakarnék, csak egyszerűen olyan zavarba ejtően tökéletes az egész, én meg ezt is elszerencsétlenkedem. Mit tennék mást? Bár a férfi nevet, de a kérdése valamit megmozgatott bennem. Féltékeny lennék Helénára? Ilyen érzés lehet a féltékenység? De miért is vagyok féltékeny, hiszen Henrik egy barátom, nincs közöm ahhoz, hogy kivel mit csinál, még csak elszámolással sem tartozik nekem. Gondolataimból az ránt ki, hogy Henrik lassít, amit egy értetlen tekintettel fogadok, míg végül megérzem, hogy nem vagyunk egyedül. Fájdalmas arccal tekintek Gáborra, akinek mosolya, mint mindig, most is tökéletes. Gáborról esik vissza a pillantásom Henrikre. Döntések. Mindig ezek a francos döntések, olyankor, amikor minden tökéletes és nem kellene egy embert döntés elé helyezni. Ha visszautasítom anyám nem lesz boldog, ebben biztos vagyok, de ha elfogadom, akkor Henrik... Mintha ez kérdés lenne amúgy, amikor már csak a gondolattól görcsbe rándul a gyomrom, hogy Henrik és Heléna. Féltékenység? Nem tudhatom.
- Sajnálom Gábor - rázom meg a fejem egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében a férfi felé. - Nem hagyhatom magára a kísérőmet, illetlen dolog lenne, esetleg majd legközelebb - még fejemet is oldalra biccentem kicsit, mire a férfi bólint, küldd egy szúrós pillantást Henrik felé, majd távozik. - Miért talál meg állandóan? - sóhajtok egyet, majd fáradtan és gondolkodás nélkül döntöm homlokomat a férfi mellkasának. A kérdés költői, nem is várok rá választ, de ilyenkor jól esik az embernek egyszerűen kimondani vagy feltenni egy kérdést, még ha az megválaszolatlan is marad. Ez pont ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az indoklásra felvonja szemöldökét. Még hogy jobbat? Egy olyan emberről beszélünk, akit a saját szülei meggyilkolásával vádoltak, amit ráadásul a fekete mágia egyik legsötétebb ágával követtek el, vérmágiával. Akit a menyasszonya, A Nő egyszerűen megcsalt és félredobott, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ő pedig beverte a kedves szerető képét. Ő volna a jó ember, aki különbet érdemel egy Helénánál, aki ugyanolyan borzalmas, mint ő, csak másképp? Nem, Henrik ebben nem hisz. Abban hisz, hogy valamiféle hibát el kellett követnie, hogy most ez a helyzet, de nem tudja, mi lehet az. Pedig szívesen kijavítaná, ha csak ezen múlik az egész.
- Ez kedves tőled, de mindketten tudjuk, hogy nem így van - egy magabiztos mosolyt villant, mintha épp közölte volna, hogy hűvös van odakint. Hangja nem tűr ellentmondást és látszik rajta, hogy ezt a témát semmi szín alatt nem hajlandó folytatni, főleg nem itt. Remélhetőleg a nő is megérti, hogy a ki illik kihez kérdéskört, pláne annak tekintetében, hogy a férfi mit érdemel és mit nem, baromira nem itt kell boncolgatniuk. Mert igen, magabiztos az esze, a kiállása, a külseje, a munkája és a pótcsaládja miatt. De van ezernyi dolog, amit szégyellhet és amik folyamatosan arra emlékeztetik, hogy tönkreteheti a jó hírét olyan embereknek, mint amilyen Lianna is. Mégis, mindezektől függetlenül is szereti a mosolyát, ezt az élénk piros színt, ami beborítja egész arcát, egész le a nyakáig, ahogy lesüti a szemét, egy könnyed érintéssel pedig szikrát csihol egész testében. Ezt a vékony alakot, ezt az éteri lényt, aki megjelenik és beragyogja a helyiséget mindenféle erőfeszítés nélkül és, aki mellett Heléna legfeljebb csak piszok és sár lehet.
- Nem igazán, szóval fejtsd ki kérlek - csak azért is tovább piszkálja a másikat, s ha létezik a vörösnek mély árnyalata, minden bizonnyal az is fehérnek hat a pirospozsgás archoz képest. Folyamatosan rázkódik válla, egyszerűen képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy piszkálja a nőt. Pedig igazán lehetne úriember, aki csak mereven tartva körberopja vele a parkettet kétszer és tovább is adja... Gábornak.
Mert igen hölgyeim és uraim, ha valaki azt hitte, hogy ebben a történetben nincsenek csavarok, az most üljön le és álljon fel, mert rohadtul vannak. Mert a jó sohasem nyeri el jutalmát, sem a rossz méltó büntetését, ez itt nem egy Disney mese, ez itt a valóság, ahol rajtuk kívül még sokan vannak. Jelen esetben pontosan eggyel többen, mint az indokolt lenne. Henrik hát lelassít, tekintetét azonban a terem egy pontján nyugtatja. Nem akarja látni sem Halty reakcióját, sem a másik önelégült vigyorát, amikor majd a nő igent mond. Mert igen, fel van rá készülve, a kedves mama minden bizonnyal ki lesz borulva, ha legalább egy csodaszép keringőt nem keringenek el ezek ketten. Érezhetően lazul szorítása és állkapcsa enyhén megfeszült, amikor meghallja, hogy "sajnálom". Leperegnek előtte az imént történtek, ahogy egymásba fonódott tekintetük, ahogy a csinos derékra siklott keze és már épp eresztené el Liannát, mikor... Mikor a homlokát megérzi mellkasán és meghallja a mondatot. Na várjunk csak, pörgessük vissza, nem mondott igent? Henrik gondolatban szépen rányomott a replay gombra, így pedig beúsznak tudatába az alig meghallott szófoszlányok, miszerint "sajnálom Gábor", tehát nem Henrik. Merlin fizesse meg.
- Lehet neked is olyan nyilvánvalóan kéne fogalmaznod, mint nekem. Nem hiszem, hogy felpofozna, ellenben megszabadulnál tőle - arcára széles mosoly költözik, ahogy elképzeli Gábort, miközben a nő megmondja a magáét. De lenne ott apró légy a falon, te jó isten. Eközben realizálja, hogy már rég megálltak, míg körülöttük táncolnak és Halty továbbra is fejét a kellemes öltöny anyagának nyomja. - Lianna? - kedvesen tolja el picit magától és megvárja, hogy a nő ránézzen. Végtelenségnek tűnő másodpercekig állnak a tánctéren, míg Henrik jobbja végre mozdul, hogy a korábban előrehullott tincset visszaigazítsa oda, ahol volt. Keze egy pillanatig elidőz a szép arcon, hüvelykje végigsimít a puha bőrön, aztán sajnos folytatja a gondolatmenetét. - Útban vagyunk - finoman összekulcsolja kezeiket és kedvesen unszolja indulásra, elvégre ő nem ragaszkodik ahhoz, hogy órákon keresztül keringjenek. Az a pillanat pedig... Na az tökéletes volt. De nem itt és nem most. Talán máskor, ha csak ők lesznek, vagy legalábbis nem egy ilyen helyen, akkor másképp végződik majd. Talán majd egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hangszín meglep, de a határozott mosoly, amit kijelentésemre kapok még inkább. Már miért ne lenne így? Reflexszerűen reflektálnék rá, de Henrik hangsúlya valamiért azt súgja ezt most hagyjam ennyiben, és talán egy nap, amikor nem száz ember vesz minket körül, akkor megbeszéljük, mert ugye, annyira talán már ismerhet a férfi, hogy ezt nem hagyom ennyiben. Túl sok szörnyűség érte az életben ahhoz, hogy beérje egy Heléna-féle nővel, a legtöbb dologhoz köze sincs, hiába sározza magát, hiába érzi úgy, hogy igenis van hozzá köze. Bármelyik borzalomhoz, ami vele történt. Túl sok mindent átélt már a férfi ahhoz, hogy hagyjam, ilyen gondolatokkal aludjon el majd kelljen fel. Nem és nem! És most elhatározásra jutottam, bárhol leszünk ketten, teljesen mindegy miről beszélgetünk éppen, miről van szó, mi nyomja az én lelkemet, vagy éppen aktuálisan Henrikét, akkor is elfogom neki mondani, hogy ő a legbutább ember a világon, ha elhiszi, hogy nem érdemel jobbat semmiben, mint Heléna. De ennek nem most van itt az ideje, így csak pironkodva és alsó ajkamra erősebben ráharapva próbálok nem felnevetni kínomban, amikor csak nem engedi el a témát, hanem mindenképpen bele kell állnia, sőt, még ront is rajta, ha egyáltalán lehet ilyet, mert így is elég kellemetlen a helyzet. Beszéltünk már a kellemetlen helyzetekről és rólam, ugye? Na, megint a közepében vagyok!
- Hát szóval, hogy... öm... - tekintetem ide-oda zizeg, és próbálom összerakni a maradék eszemet, ami talán még meg van valahol, hogy valamit ki tudjak nyögni, de nem megy, így egy őszinte mosoly mellett, és kicsit megvonva vállaimat tekintek Henrikre ismét. - Igen, az vagyok - most erre mit tudsz mondani mást? Oké, ott a nem, de az nem feltétlen lenne igaz, és nem szeretném megbántani Henriket, nehogy véletlen azt higgye, nem érzem magam jól a társaságában, mert azért az enyhe túlzás lenne. Soha nem kívánhatnék magamnak jobb kísérőt, és nem is akarnék másikat, mert amit Henrik ma este értem tett, tesz és szerintem még tenni is fog, az valami hihetetlen. Szó nélkül viseli a lenéző pillantásokat, a Heléna által adott jeleket, amik végül azt eredményezték, hogy megpofozzák, de mindezek ellenére is itt van. Velem. Mellettem. Nem lépett le, nem hagyott itt, hanem kiáll mellettem, és a táncot, amit megígért hősiesen tartja, egészen addig, amíg Gábor bele nem kontárkodik, de ugye, ez az én részem a helyzetkezelésben, így elég gyorsan le is redukálom a dolgot. Nem vagyok hajlandó csak azért táncolni a férfival, mert anyám különben kiakad. Akadjon, apámmal úgyis megbeszéltük ezt már, anyám pedig nem hajlandó felfogni, hogy ennyi idősen majd én el tudom dönteni, hogy kivel táncolok és kivel nem, akár illik, akár bunkóság, akkor is. Fáradtan sóhajtozom a Henrik által szolgáltatott illatburokban, amit soha nem akarok elhagyni, mert így a problémák ki vannak zárva az agyamból, így nem kell szembenéznem anyám szúrós tekintetével, és apám elégedett mosolyával. Mert most, bármennyire rossz is ezt kimondani, de egyik sem érdekel.
Számat elhúzom Henrik javaslatára, de tudom, hogy igaza van. Ha nem beszélek vele, akkor soha nem fogja feladni, pedig elég egyértelmű a dolog, nem? Mármint Henrikkel jöttem, Henrikkel táncolok, Henrikkel fogok távozni. Ennél egyértelműbb dolog mi kellhet még egy férfinak, hogy felfogja, nem akar tőle a nő semmit? Merlinre, de tényleg, ki érti ezt? Nevemre nem véletlenül nem reagálok, de amikor a férfi kissé eltol magától akaratlan nézek fel rá, hogy rögtön szemben találjam magam az acélkék tekintettel, ami magába szippant ismét. Csak várom, hogy folytassa, amikor jobb keze mozdul, és az eddig zavaróan előrehullott tincsem eltűnik arcomból, de Henrik meleg és puha érintése ott marad, megérzem, ahogy ujja végig simítja bőrömet. Kezem automatikusan mozdul, hogy tenyeremet a férfi kézfejére simítsam és megengedjek magamnak egy halvány mosolyt, miközben lehunyom szemeimet, de végül folytatja, én meg szemöldök ráncolva nézek rá. Ó, megálltunk. Biccentek egyet, majd engedelmesen követem Henriket vissza az asztalhoz. Útközben kapok le az egyik tálcáról két pohár pezsgőt, mert muszáj innom valamit mindezek után. Mégis mi történt az előbb? Mi történt velem? Ajkaimhoz emelem a poharat, amiből jókorát kortyolok.
- Meglepő, de ez most jólesik - fújom ki magam kicsit. - Még a végén berúgok, aztán leégetlek - nevetek fel halkan, ahogy a következő korty is gyomromban végzi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyilván nem egy szökőkútban - állapítottam meg egyszerűen. És ezt honnan tudom? Abban nem élnek meg a fókák, és nincsenek balesetveszélyes kövek se. Aminek csúszik a széle, arra eleve már fel se tudsz térdelni anélkül, hogy fejjel bele ne rongyolj. Nem mintha tapasztalatból beszélnék, de ha abból tenném azt is hozzátenném, hogy minimum három öltés és egy doboz fájdalomcsillapító.
- Szeretek mindent az elején kezdeni - nevettem el magam visszanézve rá, de igazság szerint a figyelmem kicsit elterelődött. Elhúzva róla a kezem össze is dörzsöltem a tenyereim kicsit, mint aki nagyon gondolkodik valamin. Így is volt, de inkább mint aki el is felejtette csak a nőre koncentráltam. Még csak meg se rezzentem, mikor megint helyben voltunk. Imádom a nőt, és az ágy túl központi elem. Olykor a pult vagy szőnyeg is, nem diszkriminálok lakrészeket.
- Az túlzás, és semmi könyv fölé nem való a ragacs, úgyhogy előbb azzal kell végezz - böktem a fejemmel már ülve a dobozára, aztán kivártam, hogy akkor elkényelmesedik-e vagy mi lesz. Mert mondandóm van, addig, még meg nem gondolom magam. Ez nem egyszerű, bárhogy is tűnik. - Nem pont így képzeltem, de végülis - nevettem el magam ismét, ezúttal kicsit kínosan csak végigsimítottam a borostámon rá nézve, aztán egy gyors csók után csak elhúztam az egyik kezét a nyakamtól kettőnk közé a tenyerét felfelé fordítva.
- Hunyd le a szemed, hoztam még valamit, de ki kell találd előbb mi az. Megfoghatod, de nem nézheted meg - közöltem vele az eredendő szabályokat, és nem bízva benne, hogy ennyivel előre jutottunk egyelőre nem tettem semmit a tenyerébe csak figyeltem rá.
- Megbeszéljük még ki néz kifelé az ablakon. Nos? Becsuktad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A napokban nem mentek valami könnyen a séták, ennek volt persze fizikai magyarázata is Duplo részéről, ami sajnálatos, de fejben sem voltunk rendben. Dühös voltam, folyamatosan, de nem tettem semmit szóvá. Három napon át újratárcsázáson volt a telefonom gyakorlatilag, majd letettem a telefont. Írtam egy utolsó üzenetet majd felöltöztem és elmentem itthonról. Nem voltam hajlandó itt lenni. Két napot csöveltem Mr. Rangidősék kanapéján, aztán eltessékeltek. Ivánt is megjártuk, de miután összekapott Duplo a szomszéd macskával és kaptunk egy príma kötést tegnap hazajöttünk. Elég volt ebből most már, igazából a telefonomra is percenként nézek megint, de ez nem segít semmin.
A mai reggel meg úgy indult, mint a legtöbb. Duplo kibaszott az ágyból, hogy ő menne sétálni, szóval ettünk, aztán összekapva magunkat mentünk le. Tettünk vagy három - lehet volt négy is - nagy kört az utcában, mire teljesen megkattanva kezdett el ugatni a kapualj felé, én meg felvont szemöldökkel próbáltam visszafogni, ahogy közeledtünk.
- Nyugi van pajti, nem kell több harcimacska - próbáltam a pórázzal vissza is húzni, de a vezényszavak felfokozva mit sem érnek. Pedig viszonylag ügyes és jól nevelt darab tud lenni. Fogalmam se volt milyen mókust lőhetett, ami ennyire érdekli, de ahogy közeledtünk feltűnt, hogy ennek két lába van és egész emberi alakja. A cipőjétől lassan indult fel a tekintetem, az arcom ráncba csúszott a derengő, de beazonosítatlan kabátnál. Aztán megláttam a haját és lefagytam. Duplo rántott kettőt a pórázon én meg el is engedtem meglepettségembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van, hogy az embernek idő kell, hogy dűlőre jusson. Nekem is kellett, méghozzá nem kevés. De tegnap, mikor álmosan, kócosan, letörve lementem a kávézóba, hogy elkezdjem a műszakomat este, a rádióban pedig elkezdődött egy Influx szám, szolid negyed órán keresztül zokogtam a pultra dőlve. Egyszerűen nem tudtam tovább lépni, csak sírtam ott, míg apám a kezembe nem nyomta Marley pórázát, meg a táskámat. Azt mondta, hogy szeret, örül, hogy itt vagyok, de sosem látott még ennyire boldogtalannak és nem bírja ezt elviselni, szóval vagy magamtól megyek, vagy ő visz haza. Kiegyeztünk, hogy megvárom a reggelt és eljön velem a hopp-állomásra Amsterdamba.
Szóval itt vagyok. Tudom, hogy nincs rá kifogás, erre az egészre nincs, valahol tartok is tőle, hogy nem az vár majd, ami... amibe nem szakad bele a lelkem. Szóval Marleyt a portásra bízom a koliban, aztán összekapom magam abban a nagyon fura lakásban, aztán a kis hátizsákomba suvasztom a befőttesüveget, hogy a jól ismert lakás felé vegyem az irányt. De senki nincs itthon, a kopogásra nem érkezik válasz. Érzem ahogy a mellkasom összezsugorodik belül egészen kicsire, nem kapok levegőt, el kell tűnnöm innen. Szóval lefutok a lépcsőn, kilököm az ajtót és futok míg a levegőm tart. Aztán az egyik kapualjban dőlök a falnak, levegő után kapkodva, a kezeim reszketnek, szerintem én magam is, ahogy előre hajolva próbálom nem kidobni a taccsot.
A hang. A hang zökkent ki, meg ismerem azt a ugatást, a falnak is dőlök, hátha nem vesznek észre. De érzem, ahogy rám néz, hallom Duplot is egyre közelebb, majd érzem, ahogy a mancsok összekaparják a farmerem. A kezem reflex-szerűen csúszik a füle mögötti ponthoz, hogy megvakarjam, ahol szereti.
- Sssss, nagyfiú. Apádat hol hagytad? Nem éri meg, ne csináld ezt - ölelem magamhoz összeszorított szemekkel a nagy szürke kutyát, az arcom a fejének nyomva. Tudom, hogy nincs itt egyedül. Sosincs. Párszor végigsimítok végül, mielőtt lefejteném a csípőmre támaszkodó mancsokat, ami Duplonak nem is tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyilván. Ugyan, ki menne bele egy szökőkútba? - forgatom meg a szemeim, mert hát, én biztosan nem, milyen ember az, aki részegen belemászik, aztán elalszik benne, mert legalább az hideg, ha már az időjárás nem. Természetesen utána nem beszélgettem sütőtökökkel sem a helyi kisboltban, tökre érthetetlen.
- Igen, ezt már tudom - nevetek fel, talán kicsit el is vörösödve, mert imádom, minden egyes porcikájával. Azt is, mikor részeg és azonnal kell neki a szeretet, vagy mikor csak az este végén összebújunk, ahogy azt illik jobb családokban. De szeretem a nevetését, a hangját is, hogy olyan balfasz módon fogja a cigarettáit.
- Akkor miért adtad oda moat? - kérdezem a végét már a kis cukorfelhőtől teli szájjal, de aztán lerakom a vödröt a közeli asztalkára, meg lenyalom az ujjam is, ha már ő nem kért a vattacukorból. Én élem, finom, édes, kicsit tán émelyítő is. Kissé zavartan is nézek rá, de aztán lemondó sóhajjal ügyeskedem magam valami beszélgetésbarátabb pózba. - Értem én, értem...
A problémáját annyira nem, az oké, hogy nyilvánosan meg mikor nem alkalmas, ne így üljek, de most tökre csak ketten vagyunk. Én meg ő. Még Duplo sincs itt csúnyán nézni, pedig nagyon tud. Buta fejjel tartom a tenyerem kettőnk között, sűrűn pillogva.
- Mi? Ez miért jó? Legutóbb mikor ilyet hallottam... nem, ebbe ne menjünk bele - nevetem el magam, a tenyereimbe temetve az arcom, de aztán csak a vállának döntöm a fejem és a lábaim az ágyról lelógatva nyújtom a tenyerem. - Tök csukott. Sokkal jobban, mint az ablak. Adsza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem féltettem se Duplot, se azt, amit a lánnyal közösen éltek. Nem hittem hogy gond lesz, vagy ha lenne, ne lehetne kezelni, így nem különösebben aggódtam a mai alkalom miatt. Ami néha megzavar, az inkább a kísértetiesen ismerős momentumok a múltból. Próbáltak már velünk hangot megtalálni, Duplo is komált egy-egy lányt, de ez azon eléggé túlment be kellett látnom. Hagytam őt emberekre, de sosem hosszú időre, de jól megvoltak, és az új kiskrapeknak is bizonyosan jó dolga lesz.
- Mindig dolgozom, ez nem áll meg, néha alvás közben sem - nevettem el magam, mert valahol elég vicces volt belegondolni, hogy az agyam akkor is alkot, mikor én pihennék. Sokszor keltem fel részletekkel, egy dallammal vagy éppen szövegrészlettel, mai aztán napokig nem hagyott nyugodni, még valami nem lett belőle. Most egy ideje már dolgozunk az új számokon, de én még nem érzem késznek ezt a csokrot, hiába szeretnék, ha rámondanám. Azt hiszem nekik már sok a válogatásom. Lesöpörtem ezt-azt az asztalról, nem vagyok mindig kedvenc a zenekaron belül, ha kívül sikerül is.
- Még kis formálható - mosolyodtam el, ahogy megérkeztünk és kénytelen voltam az intelmeket is kiosztani a kiugró Duplonak. Rákattintottam a pórázt, aztán elkísértük a lányt a bejáratig, ahol a kialakított kis részhez kattintottam a nagyfiút és ülésre intve beléptem a nő után. Fél szemem persze kifelé szegeztem, de elég csendben tűrte, hiába a sok ugatás és hangok. Csak szaglászott jelenleg, nagyon okos teremtés. És ha már kutyák. Fel is figyeltem az ölbe került új négylábúra.
- Szia öcskös, mizu - vakargattam meg, mire finoman rá is harapott a kezemre, még próbáltam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz-e, de tényleg szép, és egészségesnek látszó. - El is vihetjük, vagy van még teendőd vele? - kérdeztem rá megsimogatva a fejét az ebnek, miután végre megszaglászott és hagyta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hideg fel sem tűnt, amíg a kabátom alá nem fújt egy nagyobb löket és ki nem rázott a hideg. A tenyereimbe fújva összedörzsöltem a kezeim, az egyikben a póráz szárával, ahogy sétáltam a mancsos után. Ő élvezte a kint létet, a levegő meg azért valahol mindkettőnknek eléggé jót tesz. Teljesen el is bambultam, ameddig el nem kezdett rángatni és vonszolni a saját kutyám. Ritkán ugat rá emberekre, sőt, kifejezetten flegma és csendes, de most nem. Kicsit szaggatott léptekkel mentem utána, ameddig a tekintetem rá nem ragadt arra, akihez tudom, hogy tartott.
Az agyam lassabban kapcsolja össze a vizuális ingert, mint a hangot. Mert utóbbira borultam ki a sokkból valami érdemibe.
- A póráz végén - feleltem szinte azonnal, ahogy én is beértem őket, leginkább állva ott és csak nézve le. Nem, mást nem mondtam, meredtem rá, mert kérdést azt rengeteget tettem fel, üzenetben és hangpostának, az anyjának, aki szerintem jórészt felét érti annak, amit néha mondok neki, vagy éppen Bencének. Nem tudom az mondjuk hogy érne Frankiehez, de a lényeg ugyan az. A torkom kaparta valami, kényszeresen köhögtem fel a kezem végül zsebre csúsztatva. Voltak már kellemetlen eseteim, sok dolgot vágtak a fejemhez már. Mondjuk gyűrűt meg a saját nevem még soha. És amúgy fogalmam sincs mi a jó istent csináltam, mert bizony ezen kattogtam az első pár napban a legtöbbet. De nem tudom.
- Hogy vagy? - kérdeztem végül megtörve a csendet, csak nézve Duplot, aki szintén nem volt elragadtatva. Meg is értem. Egy út választ el a saját kapunktól. Itt van a nő, de nem nálunk. Nem otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon sokan, és ráfoghatnám a kutya kiszedésére, de nem vagyok hülye vagy hazug. Vannak pillanataim, amik kevésbé tiszták, ettől még hatalmas esetek voltak. Az én unokáim nem fogják elunni magukat a vacsoránál, mert a pókerpartik izgalmai a téma. Hát, mifelénk ez nem így megy. Bár azt nem mondom, hogy Bence bácsi háborús sztorijain nem borulna meg a kezükben az anyatej és aludnának nagyobbat, mint a disneymeséken. De mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Akkor azt hiszem ez nem lett volna kérdés - húztam is ki magam, ahogy lassan elléptem az ágyig majd le is ültem a végébe. Ahhoz képest hol van meg mennyire mobilis ez a hely, elég pöpec szállásokat lehet találni. Nekem ezekre sosem volt időm, körül sem néztem igazán, mindig van közeli szálloda, ahol állják a kosztot, nem nagyon van min gondolkodni akkor sem, ha beleveszel a tömegbe. Külföldön ez meg ugyebár gyakori.
- Mert úgysem bírod ki addig - forgattam is meg a szemem, aztán kivártam még megtalálja a helyét véglegesen. Bár nem pont ilyen tervnek álltam az elejében, nagyon imponáló volt. Csak mondjuk csúsztassuk egy tíz percet. Ennyi, semmi több. Tovább már én sem bírnám. Férfi vagyok. - Dehogy érted - nyomtam csókot az arcára, még végre nyugton volt hajlandó maradni.
A kezeit fogva a tenyerébe néztem, még elmondtam mit is szeretnék. Arra amit mondott csak a facepalm mászott rám leginkább és elég szigorúan néztem rá fel. Am I a joke to you? De komolyan, ennyit néz ki belőlem? Azért kinőttem már bizonyos dolgokat, ez is eléggé távol áll tőlem. Ehhez nem lenne szükség rá, hogy becsukja a szemét!
- Még csukottabb legyen, mint a koncentrációs táborok - bólintottam nagyokat összepréselve a szám mielőtt hangosan felnevetnék. Kicsit vártam les-e, aztán mikor ez elmaradt benyúltam a hátsó zsebembe és kihúztam a kis papírtasakot. Nem vagyok a dobozok híve. Egyenesen a tenyerébe borítottam ki a gyűrűt, aztán rácsuktam az ujjaim.
- Na, mi ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem egészen ez volt a tervem, mikor reggel elindultam. Lezajlott vagy ezer forgatókönyv a buksimban, de egyik sem olyan volt, amivel tudtam volna mit kezdeni, csak ez az utolsó. Ez tökéletes... Lett volna, ha nem borulok ki teljesen a gondolattól is, hogy mi van, ha túl sokáig szarakodtam. Mert ez bizony egy nagyon is valós veszély. Én már nem venném vissza magam, de ez ugye... Én vagyok és többek közt ez is volt az oka, hogy távoztam. Igor fényévekkel jobb ember nálam és nem is azt a szart érdemli, amit a színes borítás rejt.
- Nincs is a póráz végén semmi - emelem fel a pórázt, de aztán csak visszaadom a kezébe, hozzáérve a kezéhez kicsit. Nagyon hiányzott már, veszek is egy mély levegőt, majd kifújom, a tekintetem a talajon tartva. Zsebre vágom a kezem én is, majd felsóhajtok, érzem, hogy remeg a szám.
Fontolgatom a választ, eltűrök egy kék tincset, majd felnézek rá, félig lehunyt szemmel. Érzem hogy szúr az egész.
- Létezem... - vonom meg a vállam végül, a hangom meglehetősen közönyös, ahogy a tekintetem ismét Duplora esik. - Te hogy vagy?
Életem leghülyébb kérdése, nem akarok idióta lenni, de ezt hozza ki belőlem, ahogy közelebb lépek hozzá, majd köré fonom a karjaimat, a fejem a mellkasának döntve. Nagyon hiányzott, meg is remegek a mozdulatban.
- Annyira idióta voltam... úgy sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szemöldököm fokozatosan emelkedik meg, ahogy beszél, ezzel párhuzamban pedig az arcomon már-már állandónak nevezhető mosoly is újra felüti fejét, majd, ha ez nem lenne elég, válik egyre szélesebbé. Szóval sutyipénz, mi?
- Ha nem ismernélek, azt hinném, valami olyanra szeretnéd költeni - nem mintha eddig lett volna problémája azzal, mire és hogyan szórja el a heti zsebpénzét, de ennyi csipkelődés még bőven belefér. Nem ez az első, nem is lesz az utolsó, és alapvetően már más témában is előfordultak már - olyan viccesen, kedvesen, amiktől az ember vele nevet, és nem rajta, hogy a gonoszkodás gyanúja véletlenül se merüljön fel.
Ahogy a figyelmét lekötik a lovak, halántékom befelé hajlított ujjaim élére támasztom, és az előbbi mosoly árnyékával szegezem tekintetem az arcára. Nem jut eszembe semmilyen klasszikus, örök romantikus arról, ahogy a napfény fogócskázik a festett hajában, vagy, hogy hány és hány helyszínen, helyzetben el tudnám képzelni ugyanezt (amik végül is mind megtörténtek már), egyszerűen csak leköt az vonásai között megülő leplezetlen izgalom - hogy  aztán ez az egész tovatűnjön, ahogy újra felém fordul, és úgy nézzek rá, ahogy mindig is szoktam. Vagy ahogy bárki szokott Diára nézni.
- Oh - egészen gyenge nevetés-félével egybekötve hajtom le félig, és csóválom meg fejem, ahogy ujjaim homlokomra simulnak, majd kézfejem átcsúsztatva arcomon támasztom meg állam tenyerem élén. - Igazából nem sajnálom - szemhéjaim összeszűkülnek, ahogy finom, mégis érezhetően szemtelen vigyorra húzódnak ajkaim. Szeretem, amikor bosszankodik, és szeretem, amikor olyan dolgok miatt bosszankodik, amiket élvezett. Édes.
- Szeretek meglepetéseket okozni - kicsit felhúzom vállam, majd vissza is eresztem eredeti pozíciójába. Ez nem teljesen volt igaz - az általános köztudat szerint, ebben azt is szeretnem kellene, ha engem lepnek meg, amit már aligha állíthatnánk ilyen biztosan. Ugye, Blair?
- Hmmm - összeszaladó szemöldökkel gondolkodom el. - Mi lenne, ha most te lennél a főnök? - persze, ez sem teljesen igaz. A kérdés betonbiztos elképzelése ellenére nehezen lennék képes bárkinek is átadni bármilyen gyeplőt, de ez olyan dolog, amit nem is lenne értelme Dia orrára kötni. Tekintetem követi mozgását, fejem is az alakja után fordítom, ahogy a periféria szélére úszik.
- Amit csak szeretnél, kisasszony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden túlszocializált esemény legnépszerűbb helyszíne az erkély a nagy, romantikus filmes egymásra találások és meghatározó drámák elterjedése óta. Van aki csak el szeretne vonulni, van akinek szüksége van a feltöltődésre és olyan is akad, aki tudatosan várja itt a nagy bummot élete szerelmével - én egyszerűen csak egy cigarettát szeretnél elszívni.
Valószínűleg most minden valamire való sportgyógyító ferde szemmel nézne rám, de abban is határozottan biztos vagyok, hogy senki nem fog jönni, hogy kiverje a kezemből - a valóság ennél sokkal lehangolóbb. Amíg jó vagyok - és a körülmények között nagyon is jó vagyok -, azt csinálok, amit akarok, attól a perctől kezdve pedig, hogy szétbaszom a tüdőm, nos...
Ez inkább ne történjen meg azért.
Fellélegezve támasztom csípőm a kissé hűvös, de nem kényelmetlen korlát élének ahogy egy kisebb baráti csoport bevonul - ezzel együtt mégis nagyobb tér szabadul fel. Ajkaim közé szorítva a szálat meg is gyújtom azt, balomban egy pohár kávéval, félig lehunyva szemeim fújom ki az első slukk füstjét. Azért némi előnye mégis van az ilyen eseményeknek - például, sosem vagy egyedül. A résztvevők arcáról a nulladik pillanattól le lehet olvasni, melyik csoportjába  tartoznak a kviddicstársadalomnak, ez néha szórakoztató, néha rettenetesen unalmas, de mindig ad valami támpontot, amiből aztán indíthatsz, ha hozzá akarsz szólni valakihez.
És mégis miért ne akarnál, miután rájöttél, hogy a barátnőd megcsalt, a nővéred megölte a férjét aki évek óta bántalmazta, és visszakerültél Magyarországra, a tehetség és kibontakozás fekete lyukába? Na ugye.
- Az első mindenkinek kényelmetlen - belekortyolva a feketébe fordítom fejem a lány felé, majd oldalra téve pár lépést csúszok közelebb hozzá, még épp kényelmes távolságba.
- Akikkel megéri váltanod pár szót, az a férfi ott - tekintetem az üvegajtó másik oldalán nyüzsgőkre szegezem, miközben a szálat tartó kezem kisujjával mutatok a megfelelő alakra - és a nő ott. Utóbbinak négy macskája van, és imád róluk beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem azt mondom, hogy egyszerű bármi szervezett dolog végrehajtása a családunkban, de eléggé. Minden fel volt fordulva a házban, pedig már napok óta elkészült a legtöbb dekoráció, én is besegítettem. Mert bár úgy néz ki teljesen átcuccolok a pub fölé hála a nővérem segítségének, azért még a házban voltam igazán otthon, velük. Kivettem a részem a sütésből is a lányokkal, bár pont annyira voltam mint ők Lele segítségére. Persze rossz szava nem volt.
- Mert unatkozom - adtam meg a választ a fel sem tett kérdésre, ahogy összehúztam magamon a bűbájokkal ellátott kardigánt. Nem volt így szükség kabátra, ezt szerettem ebben annyira. Nem kell túlöltöznöm ezt az évszakot sem, mikor éppen nem akarom. Nagy sóhajjal emeltem a tekintetem a testvéremre, mert ugyan továbbra sem kérdezett, de nem dönti el nálunk senki csak úgy, hogy ő most el akar köteleződni. Amúgy se tértem rá eddig, kiért is jövünk ilyen nagy elánnal. Szerintem bele sem gondol, hogy nem személy.
- Neked itt van a kisfiú, Chrisnek a lányok. Mind tudjuk, hogy ebből a körből én eléggé kivonnám magam, a kapcsolatok meg nem az asztalaink. Viszont ha nem is lesz soha senkim, társam attól még lehet, mielőtt begolyózom - mutattam is köröket a fejem mellett, ahogy sétáltam a megadott cím felé. Még mindig nem ismerem magam ki Pesten, de voltam itt pár hete, mikor még kisebbek voltak a mancsosok, így már ismeretből haladtunk. Meg ha már itt vagyunk és ráérünk benéztünk boltokba is. Még ezt-azt vettem a Télapó nevében.
- Szerinted Ana örülne jobban a mozgó gumicukornak?
Azt egyelőre nem hoztam fel, hogy a kis jövevény jövője részben az ő kezükben van, mert nyilván amint visszamehetek, őt nem vihetem el. De Chrismis tök állatbarát!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mint valami kényszeres, úgy szorította össze néha ökölbe a kezeit. Úgy volt vele, hogy rá lehet bízni Chrisre arra a pár órára Lulut, míg Steffivel eljönnek valahova, tekintve, hogy a picivel nem szeretne hosszú távokra utazni. Így meg sem hallotta a testvére válaszát a kimondatlan kérdésére, csak azon pörgött, hogy mi lehet a babával. Amikor órát tartott a Bagolykőben, akkor sem vihette magával, és néha megviselte a távolság.
Persze próbálta nyugtatni magát, ogy nem jó a túlféltés, és így nem fog tudni talpraesett gyereket felnevelni, de nehéz volt ezt a gyakorlatban is megfogadni. Megrázta a fejét, és a húgára nézett. Ha van ember, aki képes ilyenkor elterelni a figyelmét, az Steffi.
- Várj, mi? Picit gyors a tempó - felelt, és egy incurka pincurkát hibásnak érezte magát, mert nem vette észre korábban, hogy a húga ilyenkor gondokkal küzd. - Akármit is forgatsz a fejedben, tudnod kell, hogy egy kapcsolat kialakítása hosszú időre szól. Ha valakit magadhoz láncolsz, akkor nem léphetsz le csak úgy, ha esetleg... - megakadt, hirtelen nem tudta, hogyan folytassa. Természetesen azt akarta mondani, hogyha visszahívják, de ahogy megtudta, erre kevés az esély. Hamis reményeket nem akar ébreszteni Steffiben, teljesen tisztában van vele, hogy mennyit jelent neki.
Végül nagyot sóhajtott, elengedte ezt a részét. Felnőtt nő Steffi, csak el tudja dönteni, hogy mi a jó neki.
- Oké, de ugye most nem egy sztripper bárba cipelsz? Ott nem fogsz tartós társat találni - fél mosolyra húzódott az ajka, ahogy újra a húgára nézett egy pillanatra. Egy pillanatra azért belegondolt, milyen hétköznapi dolog lenne, de a helyzet az, hogy Ellie ennyi idő elteltével is csak egy fiúra tudott gondolni, mást pedig látni sem akart. Inkább gyorsan másra figyelt, mielőtt belesüllyedne a melankóliába.
- Nem tudom, Ciara is imádná. De ő hamarabb enné meg, Ana tuti gyönyörködne benne egy kicsit - nevetett fel, a kis unokahúgaira gondolva. Igazán örült, hogy végre náluk vannak a lányok, és nem annál a megátalkodott, őrült nőszemélynél. Talán nincs tökéletes család modelljük, de teljesen biztos abban, hogy ennél jobb helyet sosem találnának a lányoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Alapvetően csendes osztály vagyunk, a varázstárgyak bevizsgálása külön termekben történik, nyugodt körülmények között, megfelelő biztonsági intézkedésekkel. Pontosan azért, hogy az efféle felfordulások ne veszélyeztessék a munkánkat. Kollégáim gyorsaságának hála pillanatok alatt ártalmatlanításra kerültek a cipők, mi pedig visszatérhettünk az íróasztalokhoz. A kiáltozásokat és a lábbelik trappolását felváltották a pennák sercegése, valamint az egymás mellett ülők halk társalgása.
- Parancsolj - nyújtottam át az általam összeszedett iratokat. - Igen, én vagyok - erősítettem meg egy fejbólintással, miközben a kézfogását viszonoztam. Fél szemmel rápillantottam a naptárra, összefüggést keresve az aznapi dátum és a furcsa jelenet között, hiszen láttam már ezt-azt eddigi életem során.
- Miben segíthetek? - emelkedett meg a szemöldököm, miután megtudtam honnan jött... Ritka, hogy velük lenne dolga a Tárgybűvölésügyin dolgozóknak. A Machay név is megért egy misét, hiszen ismerősen csengett, kivételesen azonban nem ugrott be hirtelen, hogy honnan.
Megszokásból az asztalom felé invitáltam. Nem készültem vendégre, de egy hiányzó kollégám gurulós székét a sajátom mellé tolva hellyel kínáltam, s hogy ne legeltethesse a szemét a jelenlegi feladatomon, gondosan elpakoltam előle az ott felejtett papírjaimat.
- Nem kell, megoldottuk. Feltételezem nem emiatt jöttél - sugalltam kíváncsian. Hasonlóan halk voltam, hiszen ötletem se volt hirtelen, hogy mégis milyen ügyben keres pont engem, hátha bizalmas információkat készült megosztani, ahhoz pedig megfelelő hangerő indokolt. Egy kissé még közelebb is húzódtam hozzá, olyannyira érdekelni kezdett a dolog. Persze benne volt a pakliban az is, hogy valami jelentéktelen üggyel zaklatott, na de a remény hal meg utoljára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szőke tincsek, vállig érő haj, barna szemek. Pontosan el tudta képzelni Laurát Thomas mellett. Akárhányszor látta a lányt, mindig naiv mosolygás ragyogott az arcán, melyek felkúsztak egészen a szembogaraiba. Hasonlóan barátjához. Akinek habár feltett egy kusza, rejtvényekkel teli kérdést, és olybá tűnt nem kapta meg a választ, Zsombor tökéletesen értette a lényeget. Ha megtörtént volna az eset, a fiú összehúzta volna magát, gügyögött volna valamit, és valószínűleg még el is pirul. De ő csak a templomról és a misékről hadovált össze mindenfélét. Ennél nagyobb nemet nem is mondhatott volna.
- Nem csak te, haver - ejtett meg egy félmosolyt Zsombor is. Valamennyire azért benne volt a félsz, hogy mégis mit fognak róla gondolni. A fiú, aki egy és fél évet töltött az ELMÉ-ben, visszatér, mintha mi sem történt volna. Az, akit az egyik tanár majdnem örökbe fogadott. Az, akinek a szülei meghaltak, és azóta nem tudott viselkedni. Az, aki újra magára maradt. Pontosan emlékezett arra az Eridonosra, akinek Márton betörte az orrát. Ő vajon miért képtelen erre?
Nagyon sóhajtott, és az égre vetette tekintetét. - Fogalmam sincs, Tom, fogalmam sincs. - Ezek olyan döntések voltak, melyek inkább egy felnőtt vállát kellett volna, hogy nyomják, nem egy személyiségzavaros gyerekét. - Tudod, amióta meghaltak, csak a gondolat van meg nekem. Hogy milyenek lehettek, én milyen voltam. Semmi tárgyi emlékem nem volt, mert azonnal hoztak ide, aztán meg... tudod. Az elmémben pedig nem tudom bízhatok-e most már, az is meglehet, hogy az egészet csak kitaláltam - akadt ki teljesen a fiú. - Talán nem is az történt, amire emlékszem, és nem is úgy. Talán az anyámnak nem szőke, hanem vörös haja volt. Már nem tudom miben hihetek... - túrt bele hajába idegesen Zsombor. Érezte, ahogy egyre kezdi elveszíteni azt az álarcot, ami mögé elbújt. Lehunyta a szemeit, és mélyeket lélegzett. Közben fejben elszámolt lassan tízig. Egy, kettő, három... érezte, ahogy minden számmal egyre jobban kitisztul az elmélye... hat, hét... kinyitotta a szemét... kilenc, tíz. Folytathatják.
- Tudod, aznap este, amikor ott aludtam nálatok - vezette be mondandóját. - Felébredtem, és nem tudtam hol vagyok. Az egész estét Mártonként töltöttem veled, és felébredve nem tudtam mi történt. Kiment a nappaliba, és hát... Liam is. Szét voltam esve. Ő pedig, hát... nem tudott mit szólni. Próbált megnyugtatni. De biztos ijesztő volt számára.