Minden túlszocializált esemény legnépszerűbb helyszíne az erkély a nagy, romantikus filmes egymásra találások és meghatározó drámák elterjedése óta. Van aki csak el szeretne vonulni, van akinek szüksége van a feltöltődésre és olyan is akad, aki tudatosan várja itt a nagy bummot élete szerelmével - én egyszerűen csak egy cigarettát szeretnél elszívni.
Valószínűleg most minden valamire való sportgyógyító ferde szemmel nézne rám, de abban is határozottan biztos vagyok, hogy senki nem fog jönni, hogy kiverje a kezemből - a valóság ennél sokkal lehangolóbb. Amíg jó vagyok - és a körülmények között nagyon is jó vagyok -, azt csinálok, amit akarok, attól a perctől kezdve pedig, hogy szétbaszom a tüdőm, nos...
Ez inkább ne történjen meg azért.
Fellélegezve támasztom csípőm a kissé hűvös, de nem kényelmetlen korlát élének ahogy egy kisebb baráti csoport bevonul - ezzel együtt mégis nagyobb tér szabadul fel. Ajkaim közé szorítva a szálat meg is gyújtom azt, balomban egy pohár kávéval, félig lehunyva szemeim fújom ki az első slukk füstjét. Azért némi előnye mégis van az ilyen eseményeknek - például, sosem vagy egyedül. A résztvevők arcáról a nulladik pillanattól le lehet olvasni, melyik csoportjába tartoznak a kviddicstársadalomnak, ez néha szórakoztató, néha rettenetesen unalmas, de mindig ad valami támpontot, amiből aztán indíthatsz, ha hozzá akarsz szólni valakihez.
És mégis miért ne akarnál, miután rájöttél, hogy a barátnőd megcsalt, a nővéred megölte a férjét aki évek óta bántalmazta, és visszakerültél Magyarországra, a tehetség és kibontakozás fekete lyukába? Na ugye.
- Az első mindenkinek kényelmetlen - belekortyolva a feketébe fordítom fejem a lány felé, majd oldalra téve pár lépést csúszok közelebb hozzá, még épp kényelmes távolságba.
- Akikkel megéri váltanod pár szót, az a férfi ott - tekintetem az üvegajtó másik oldalán nyüzsgőkre szegezem, miközben a szálat tartó kezem kisujjával mutatok a megfelelő alakra - és a nő ott. Utóbbinak négy macskája van, és imád róluk beszélni.
Valószínűleg most minden valamire való sportgyógyító ferde szemmel nézne rám, de abban is határozottan biztos vagyok, hogy senki nem fog jönni, hogy kiverje a kezemből - a valóság ennél sokkal lehangolóbb. Amíg jó vagyok - és a körülmények között nagyon is jó vagyok -, azt csinálok, amit akarok, attól a perctől kezdve pedig, hogy szétbaszom a tüdőm, nos...
Ez inkább ne történjen meg azért.
Fellélegezve támasztom csípőm a kissé hűvös, de nem kényelmetlen korlát élének ahogy egy kisebb baráti csoport bevonul - ezzel együtt mégis nagyobb tér szabadul fel. Ajkaim közé szorítva a szálat meg is gyújtom azt, balomban egy pohár kávéval, félig lehunyva szemeim fújom ki az első slukk füstjét. Azért némi előnye mégis van az ilyen eseményeknek - például, sosem vagy egyedül. A résztvevők arcáról a nulladik pillanattól le lehet olvasni, melyik csoportjába tartoznak a kviddicstársadalomnak, ez néha szórakoztató, néha rettenetesen unalmas, de mindig ad valami támpontot, amiből aztán indíthatsz, ha hozzá akarsz szólni valakihez.
És mégis miért ne akarnál, miután rájöttél, hogy a barátnőd megcsalt, a nővéred megölte a férjét aki évek óta bántalmazta, és visszakerültél Magyarországra, a tehetség és kibontakozás fekete lyukába? Na ugye.
- Az első mindenkinek kényelmetlen - belekortyolva a feketébe fordítom fejem a lány felé, majd oldalra téve pár lépést csúszok közelebb hozzá, még épp kényelmes távolságba.
- Akikkel megéri váltanod pár szót, az a férfi ott - tekintetem az üvegajtó másik oldalán nyüzsgőkre szegezem, miközben a szálat tartó kezem kisujjával mutatok a megfelelő alakra - és a nő ott. Utóbbinak négy macskája van, és imád róluk beszélni.