Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lány hangneme őszintén megdöbbent. Fejem felé fordul, szemeim pedig nagyra nyílnak, ahogy csak hallgatom, s már aközben is széttárom a kezeim értetlenül és némiképp idegesen.
- Hálás vagyok a segítségedért! Hányszor is köszöntem meg és kértem elnézésedet az elmúlt húsz percben?! - Kérdem kissé indulatosan. - De akkor megint: sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam a rohamommal számodra és azt is, hogy nem voltam őszinte, és köszönöm, hogy segítesz, de nem tehetek róla, hogy ez megtörtént! Nem akartam, nem kértem!
Kissé még előrébb is dőlök, ahogy magyarázok a lánynak, de ő hamarosan úgy dönt, hogy véget is fog vetni ennek a kis intermezzonak itt a télikertben, és megint valami olyat vág a fejemhez, amire abszolút, de semmilyen formában nem számítok.
- Ne már, Altea! - Kapok utána, sőt, még fel is pattanok, de megszédülök: bele kell kapaszkodnom a székbe, ezzel pedig elszalasztom lehetőségem, hogy itt tartsam Várffyt. Utána pedig nem szaladhatok - nem, amíg úgy nézek ki, mint aki megpróbált betörni a Gringottsba.
Egy tíz-tizenöt perc múlva, Altea gyógyszerének köszönhetően már fejfájásmentesen lépek ki a télikert ajtaján. Hajam ismét rendezett, ingem és nadrágom makulátlan, mint ahogy arcomon sem látszik semmi, még a sápadtság sem nagyon; hihetetlen, mire nem képes egy kis mágia. A kezem enyhe remegését nem tudom elrejteni, de amint ismét csatlakozok a szüleimhez, már érzem, hogy lassan múlik.
Aznap este többször is próbálom kiszúrni Alteát a tömegben, remélve, hogy viszonozza szemkontaktusom, de minden próbálkozásom kudarcba fullad.

Oliver egészen hosszú utat tesz meg a nyári éjszakában, hogy aztán végül kikössön a Várffy-rezidenciánál. Csőrével türelmesen kopogtat az ablakon, hogy az ezüst oroszlánpecsétes levél a megfelelő kézbe kerülhessen. Ha Altea átveszi, úgy a bagoly fejével finoman a kezének törleszkedik, s kitartóan várakozik az ablakpárkányon, választ remélve.

Kedves Altea...

Elképesztően sajnálom a partin történteket. Tudom és érzem, hogy magyarázattal tartozom a viselkedésemért, így kérlek, adj esélyt rá, hogy ezt élő szóban, ne pedig levélben tegyem meg.
Ahogy te fogalmaztál, nem "érzem feljogosultnak magam" a kedvességedre. Nem szerettem volna bunkó lenni, de az voltam - feszült és feldúlt voltam, és finoman fogalmazva nem voltam épp a helyzet magaslatán. Ismét szeretném megköszönni a hozzáállásod és segítséged; nem akarom, hogy ezek üres szavaknak tűnjenek számodra, ugyanis a lehető legkomolyabban gondolom. Fogalmad sincs, mennyire sokat segítettél azokban a percekben.

Oliver várni fog egy válaszlevélre; kérlek, írd meg, hogy tudnánk-e találkozni, hogy mindezt meg tudjuk beszélni, és hogy elmondhassam az én nézőpontomat is a dolgokról.

Szép estét kívánok,
Theodore J. Ebony

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vásárolni, azt volt kedvem. Lemászni a lakásból annyira nem, és már előre tudom, hogy Dami feje pár árnyalattal pirosabb lesz, mikor belép. Mindig nehezményezi, ha a lakásunk átavanzsál ruhaüzletté, de engem ez lelkesít. És most nem is vagyunk sokan. Csak öten. Én, a szerelmem, meg a három alak, aki a ruhákat hozta.
És nem mondom azt, hogy nem csapódik hozzá, hogy nehezményezem családom újabb frenetikus ötletét. Úgy szeretek hazamenni újonnan.
Menjek vissza suliba. Menjek a falura, de jó lesz ott nekem, hát Damian is mennyire jól érzi ott magát, Alina is imádta. Csodás, csodás. Viszont ki vagyok én, hogy ellenkezzek, ráadásul teljesen felesleges lenne, mert ha eldöntötték, akkor az úgy is lesz.
- Jajj, de édes vagy - persze, hogy Diornak gügyögök, hisz ha nekem lesznek új ruháim, neki is. Sőt, szinte az összes szettünk passzol, hát nem hiába anya szeme fénye ez a kutya.
- Ú, végre. Segíts, kérlek - ahogy meglátom a bátyám, jól le is támadom, olyan könyörgő tekintettel, hogy ezt nem lehet begyakorolni. Ezzel születni kell.
- Melyik legyen? Csak nem költözök be idejétmúlt ruhákkal - ezzel úgy meg is magyarázom a nappaliban eluralkodó káoszt, de eközben két felsőt is mutogatok neki, teljesen tanácstalanul. Mind a kettő nagyon tetszik, de elveim vannak, és nem vagyok hajlandó egy féléből kettőt venni. Ráadásul az sincs kizárva, hogy nincs a szekrényemben már belőle. Mostanában megint lelkesem csapolom a családi kasszát. A fejemen ugyan még nyoma van a tegnap esti.... botlásunknak, de azzal se törődök, majd mielőtt megyek a lányokkal, rendbe szedem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Co do cholery, Els...
Alvástól összekócolódott hajjal, az előző napi farmerjában és pólójában kerül elő a hálószobájából délután négy táján. Arra azonban nem számított, hogy a nappaliba érve, ahol az ilyenkor megszokott regenerációs rutinját tervezi lefolytatni, majdhogynem beleütközik egy dobozokat pakoló, idegen férfibe. Nyűgösen emeli a szeméhez a kezét és a tenyerének élét a homlokán megtámasztva néz végig a csatatérré változott szobán. A huszonkilencedik emeleti lakás padlóján cipők dobozai, selyempapírok, ruhák, letépkedett címkék, kifordított, majd félredobott táskák hevernek.
   - Mondd, hogy ezeket nem az én pénzemmel tervezed kifizetni...
A három férfi láthatóan nem zavartatja magát, folytatják a felpróbált dobozok kicsomagolását és az újak kibontását. Ő egy fejfájós nyögéssel nyugtázza csak Elsie kérdését, amihez számára túl korán van, majd egy dobozt félrerúgva átvág a szőnyegen, hogy ledobja magát a kanapéra.
Nem beteg, még csak nem is másnapos - ez az állapot csak a krónikus kialvatlanságának folyománya és aki ismeri Damiant, annak megszokott látvány. Hogy heteken át nem alszik igazán, az csak egy ideig maradhat büntetlenül, így két-háromhetente egyszer teljesen váratlanul bedől az ágyába, hogy tizenhat órát aludjon. Ezeknek az estéknek a másnapja pedig sosem egyszerű, de legalább rutinja van benne, hogy tegye magát a lehető leghamarabb emberré.
   -  A jobboldali egyébként. A szatén - ezt már behunyt szemmel teszi hozzá a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nézd életem. Apád is felkelt - a gond csak az, hogy én sokkal lelkesebb leszek ettől a ténytől, mint Dior, aki a szokásos röfögős-prüszkölős dologgal jelzi nekünk, hogy tudomásul vette. Még csak a fejét se emeli meg, én meg csóválom a sajátom, mert fogalmam sincs, hogy fognak ők ketten kijönni.
- Mondom én, ha azt szeretnéd - lábujjhegyen tipegve megyek oda hozzá, és adok egy puszit az arcára, ami után szépen pislogok is, mert.... nos.... mindketten tudjuk, hogy fog ez végződni. Ő kifezeti a ruháim, én pedig mérhetetlenül boldog leszek. Neki amúgyis több pénze van.
- Mit kérsz inni? Hozok neked - jelentem ki úgy, mintha nem is tudom, mekkora szívességet tennék, pedig valójában csak arról van szó, ha akarok valamit, nagyon készségessé tudok válni.
Közben a szandikat is nézem, mert hamarosan beüt a jó idő.
- Látod? Mihez kezdenék én nélküled - dobom is abba a kupacba, ami marad, míg a másikat odaadom a férfinek.
- Szerinted mekkora az a szoba? Vagy nem tudsz intézni nekem egy gardróbot? - Damian mindent eleintéz, én pedig mindig szépen nézek.
- Ugye nem kell másokkal is osztoznom? - látványosan borzongok meg a gondolatra, hogy együtt kell élnem olyanokkal, akik nem családom. Nem. Az tényleg nem nekem való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pár napról volt szó. Megígérte a szüleiknek, hogy befogadja Elsie-t és rajta tartja a szemét, mielőtt az beköltözne a kastélyba, ahol majd korlátok közé szorítják a szabados természetű húgát. A lány előtte is lógott nála, így számított rá, hogy hurrikánként érkezik majd, és... nem kellett csalódnia.
A bokája tájáról valahonnan vinnyogó, nyöszörgő röfögést hall. A fél szemét nyitja csak ki és hogy a kutya ne érje el, az előtte tornyosuló dobozhalom tetejére pakolja a lábait. Annak hallatán, hogy Elsie utal rá, hogy nem tervezi a felhalmozott ruhákat saját maga kifizetni, még csak a szemét sem nyitja ki.
   -  Ananász és alma. Jéggel. Mentával. Köszi.
Amikor a kezét leejti maga mellé a kanapén érzi, hogy a tenyere valami különösen puha dologra hullik. Oldalra fordítja a fejét, kinyitja a szemét, majd egy fintorral arrébb tolja az odavetett Versache-címkés hálóinget.
   -  Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, Els - kezd bele óvatosan, a tekintete pedig továbbvándorol a ruhákon - de nem én vagyok az iskola igazgatója, ugye tudod? Nincs az az adomány, ami külön szobát és gardróbot intéz neked a kastélyban. De egy lakást tudok intézni a falban, ahová lejárhatsz hétvégén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte szökdécselek megcsinálni neki az innivalót, az indokolatlan pénzköltés ugyanis ezt hozza ki belőlem. Mert ez az. Az égadta világon semmi nem indokolja, hogy lecseréljem a ruhatáram tekintve, hogy nemrég tettem meg. Mégis nagyon élvezem, és boldog vagyok tőle. Meg attól is, hogy a telefonom ezidő alatt már harmadszor csippan. Úgy vigyorgok a képernyőre, mint aki nem is ezen a világon jár.
Kellene, hogy zavarjanak az idegenek, de a háromból kettő legalább tuti, hogy járt már itt, emlékszem rájuk, csak a nevükre nem.
- Ugye milyen szép? Hmmmm... Karolinnak mekkora a mérete? - gondolkodok el, mert igazán lehetek kedves a bátyám.... barátjához még akkor is, ha nem hajlandó bemutatni, bármennyire könyörgök neki. Pedig ez nagy szó. És én látni akarom azt a lányt.
Közben készítek akkor már magamnak is inni, és a két pohárral megyek a kanapéhoz, Macinak meg nyújtom az övét.
- Te is ott leszel? - visítanom kéne, vagy ugrálni, vagy elmondani neki, hogy nála jóképűbb, okosabb, önzetlenebb ember a világon nincs, mégis bizonytalanul teszem fel a kérdést. Jó lenne egy saját lakás, de félek én egyedül maradni.
- Csak akkor kell, ha jössz te is - jelentem ki némi töprengés után. Jó. Lehet, hogy ő nem szeret velem lakni, mert kupizok, meg Dior is velem jár, meg nem hagyom aludni, vagy hangosan hallgatok zenét, vagy épp Aiden röhögtet meg úgy, hogy ő nem tud dolgozni. De én szeretek vele lakni, mert.... Itt van.
- Azt a három párat is kérem - pislogok szépen a vendégekre, mert ők sincsenek elfelejtve, aztán le is ülök bátyus mellé a földre.
- Segítesz majd elpakolni? - erre is mindketten tudjuk a választ. Nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Fogalmam sincs - válaszol. Ó, ennyire nem hülye. Két idősebb és két fiatalabb lánytestvérrel hátszélben kiszagolja a hátsó szándékot a kérdés mögött, ő pedig makacs mód tartja magát hozzá, hogy nem fog válaszolni rá. ELeve hiba volt hagynia, hogy Elsie kicsavarja a kezéből a mobilját és végigpörgesse az üzeneteit, majd utána kelletlenül magyarázkodóba fogni, mint egy lebukott tinédzser. Mondjuk azon csodálkozik, hogy ha a névre nem is, a húga a kontextusra egyáltalán emlékszik abból a beszélgetésből.
Átveszi a poharat, egyelőre azonban nem iszik bele, hanem a térdére támasztja. A dobozokkl szedelőzködő férfiakat nézi.
   -  Nem szeretnél saját helyet magadnak? A saját holmiddal? A saját... vendégeiddel, ha úgy alakul?
Óvatosan kérdez vissza. Jóval óvatosabban, mint szokott, kikerülve a tényleges válaszadást. Hogy őszinte legyen, nem me sem fordult a fejében, hogy a faluba költözzön, hiszen mégis, mit keresne ott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ne már, Dami. Csak valamit.... Csak nagyon picit - mióta tudom, hogy van az életében valaki, akit ő engedett be oda, nem olyan könnyű megállni, hogy ne tapossak két lábbal a privátszférájába. Néha megfogalmazódik a gondolat, hogy talán nem kellene, de hamar elvetem.
- Ki a fodrásza? - igenis fontos kérdés ez, kérlek. A rosszul megválasztott fodrász, sokmindent elárul az emberről.
Szólok közben, hogy végeztünk mára, és bár hallom a kérdést, először nem vagyok hajlandó tudomást venni róla. Óvatos. Azt tudom én, hogy mit jelent.
Megvárom még összepakolnak, és a tekintetemmel jelzem a bátyámnak, hogy akkor fizesse ki őket.
- Nem tudom. Félek. Korai. - én is óvatosan mondom neki, mikor már csak kettesben maradunk, és kortyolok is az eperlémből.
- Nélküled én életképtelen vagyok - ezen pedig nincs mit tagadni. Ő is tudja. Én is tudom.
- Figyelj, nem azt mondom, hogy fogjunk mindent és bútorozzunk át. De ha amúgy is ott vagy hétvégén, akkor nem lenne egyszerűbb odamenni, mint ide hopponálni? Legalább csak eleinte? Csak míg megszokom? - az a baj, hogy ez a könyörgő tekintet most tényleg őszinte. Sokkal jobb lenne ha ott lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Visszahunyja a szemét és megrázza a fejét. Elsie a víz alá is nyomhatná, akkor sem árulna el többet, akkor sem, ha különben nincs miről beszámolnia. Ismeri a húgát és nem szeretné, hogy komplikálni kezdjen, ami Elsie tekintetében két dolgot jelenthet: vagy holnap reggel arra nyit be, hogy nem csak Kamillát, de annak a szüleit is meghívta teára, vagy, és ez sajnos valószínűbb, hogy a lányt ujjbegyek és szemgolyó nélkül veti majd partra a tenger.
Így a további puhatolózást elengdi a füle mellett, először pedig arra reagál érdemben, amikor hirtelen minden tekintet rászegeződik. Csodálkozva néz a férfiakra, majd vissza a húgára, és eltelik pár másodperc, mire felfogja, mit várnak tőle.
Egy irritált ciccenéssel int az egyik férfinek, de kötekedés nélkül írja alá a felé nyújtott számlát a pontozott vonalon. Hiszen mindig aláírja. Ez még csak nem is volt kérdés.
Az ajtó hamarosan csukódik, ő pedig visszaül a kanapéra. A jégkockák összekoccannak a poharában, ahogy azt megingatja a kezében.
   -  Meg fogod szokni és megtalálod a társaságodat - tér ki ismét a válaszadás elől. - A kastélyban például ott lesz Charon. És Nathaniel. És Esther az előkészítőben. És Adél, és... és a többi rokon. Ha megkéred, Charon biztos repesne a boldogságtól, hogy a hétvégéket a faluban töltse a kastély helyett. Keresek nektek elég nagy lakást, hogy elférjetek, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jó, hogy nincsenek teljesen megvilágítva és nem élesen láthatóak mindenkinek az arcvonásai, mert akkor egészen nyilvánvaló lenne Charon arcán az undor. Nem egyenként van itt baja az emberekkel, ezek ugyanazok, akikkel nap közben ma vagy  tegnap kifejezetten jól szórakozott, de áthatja az erdő ezen szakaszát a fűszag és mindenki vagy gyanúsan recklessly bepörgött vagy szánalmasan elkentszavú állapotban van. Ez komolyan jó szórakozás nekik? Hogy innen látja, hogy van, akinek holnap az este alig lesz meg, mert még ivott is az egészre? Tényleg ez a menő mostanában a senioroknál? Máris érti, hogy miért áll még mindig az aranyvérűek helyzete olyan siralmasan, Rosieréknek teljesen igaza volt, hogy a korábbi évfolyamok és generáció majdhogynem használhatatlanul tunyák.
Csak ezután a gondolatmenet után lép oda a neki szorított helyre a körben, ha más nem, kíváncsiságból.
Végigköveti tekintetével azt a szakaszt, amire Damian mutat. Dehát ez... ez lényegében erdő. Ezek hülyék? Ha nem tudná, hogy a srác nincs egészen magánál, még akár meg is könnyebbülhetne: ez alapján annyira nem akarja ezt az eljegyzést, hogy inkább meghalna.
- Ki ~melyik fogyatékos~ találta ki ezt az útvonalat? - kérdez rá gyanakvóan, miközben még mindig az erdős-ligetes lankákat méri fel szemmel. Nemet már nem mondhat, az túlságosan kínos lenne és nem fogja ciki helyzetbe keverni magát, de már kinézte azt a pontot, ahol ő bizony meg fog állni. Nem, nem százötven galleonra árazza be az életét, köszöni szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy elmagyarázza az útvonalat, arrafelé nézve, majdnem apai büszke szusszanással ejti le a kezét. Egy késő délután megkezdett, hosszú és kaotikus beszélgetés szülötte a terv, ami valahogy úgy kezdődött, hogy "százötven galleonban rá, hogy nem mered". Ez utóbbit azóta balladai homályba fogta az idő, azonban a felbújtóra tisztán emlékszik...
   -  Én.
... és jelenleg nem látja okát annak, hogy ezt eltitkolja. Charles a kör túloldalán még utolsót szív a körmére égő szálból, mielőtt a száraz avarba taposná, ez pedig úgy fest, mindenki számára néma jelzése annak, hogy készen állnak a produktumra.
   -  Szóval!
A patak felé fordul és az egyik lábával átlép a seprűn. Az avar zizzenéséből hallja, hogy legalább három másik társa is felsorakozik - bár a so jelenleg erős idézőjelek közt értendő - és ugyanígy tesz. Megvárja, míg mindenki abbahagyja a feszengést, majd a miheztartás végett még utolsó pillantást vet Charonra is.
   -  De most próbáld magadon tartani a ruháid. - Teszi hozzá tessék-lássék lehalkítva a hangját, amit nyilvánvalóan mindenki kifogástalanul hallhat. Majd, gondolatban még pontot sem téve a gondolat végére: - Három, kettő, egy, fuck you bitches!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy-két rövid másodpercre Damianon felejti a tekintetét, de egyáltalán nem szerelmetes romantikával, mikor a srác közli, hogy bizony ő volt ennek a tervnek az ötletgazdája. Hát persze.
Ebből holnap ANNYIRA nagy balhé lesz, hogy legszívesebben máris átpörgetné az egész éjszakát a holnap reggelre. They are so dead. I see dead people.  - Ha tudná, hogy egy mugli film ikonikus mondatára gondol, hajjaj!

Az abszolút insensitive megjegyzésre csak gúnyosan felprüszköl. Bezzeg most már majdhogynem önkívületben milyen bátor, miközben egész nap úgy kerülte, mint a pestist. Összehúzott szemekkel felmutatja a középső ujját.
- Ne aggódj, véletlen sem akarlak pánikrohamba kergetni.. megint. - Még mindig előtte van az "állj, állj" ijedelem a medencénél. A rövid közjáték után viszont végre elindulnak. Pontosabban elhangzik a visszaszámlálás, és akik még messze száz százalék felett pörögnek a beszedett, felszívott, elszívott, ki tudja milyen és hányfajta dologtól, azok lelkesen el is rajtolnak.
Charon már indulás előtt kinézett magának egy platánfát nem messze - ott állna meg szándékai szerint, azonban Charlesnak, aki már a seprűre való felszálláskor gyanúsak voltak a mozdulatai, más tervei vannak.
Mármint tervnek túlzás nevezni. Inkább elkerülhetetlen végzet. "fuck you bitches" hangzik el a kiáltás, ruhasurrogás és "wooohoo" hurrogások közepette indulnak el a legtöbben - Charles pedig ezzel egy időben puffan a földön tompán, miután lefordul saját versenyseprűjéről.

Fasza - gondolja magában Charon, ezúttal még csak nem is ironikusan, merthogy ez tökéletes okot ad számára az el-nem-indulásra. Kapva-kap az alkalmon, leszáll. Lábával bök egyet a senior ex-mardekároson, aki kényelmetlen és artikulálatlan morgosággal válaszol az ingerre. Jó, nem halt meg. Fizikai erő híján (és mert fene fog hajolgatni és ezzel szórakozni), a pálcáját elővéve, mágiával fordítja az oldalára Charlest, mert a saját hányásába senki se fulladjon bele mellette.
Ezek után ő maga leül a fűbe a lábazodó idióta mellett, magában már most fogadásokat kötve arra, hogy ki milyen sérülésekkel ér vissza. Vagy egyáltalán visszaér-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Négyévesen kapta az első, fel nem emelkedő seprűjét. Korai még, mondta akkor az anyja és korai is volt. A sebhelyet azóta őrzi a szemöldöke alatt, pedig nem emlékszik már rá, hogy nekiment-e valaminek, vagy leesett a játékról. Azonban arra igen, milyen volt, amikor a seprű először elindult vele. Pure bliss. Manapság kémiai segítség nélkül nemigen találja az érzést.
Ahogy jelt ad, rámarkol a seprűre és a gondolatai és a beszéde csapongó jellegéhez képest gyakorlott mozdulattal indul. Innentől kezdve pedig nem érdekli, ki hol van és mit csinál, felőle akár a földbe is fúródhatnak, seprűn végre elemében érzi magát és amikor a patak partjára vezető rövid lejtőt követően egy éles kanyarral elindul a víz folyásának mentén, a csípős fűszagon túl az egész napos frusztrációját is maga mögött hagyja.

Szürkületben és éjszaka repülni szürreális érzés. Közvetlenül maga mellett látja elsuhanni a meredező faágakat, a sziklákat fejmagasságban; az ő reakcióidejét azonban kiélezi a kis kék fiolák és a hirtelen adrenalinhullám, ami akkor csap át a feje fölött, amikor először centiz ki egy patak fölé hajló, súlyos fatörzset.
Érzi, hogy vékony ágak karcolják végig, neki azonban nevetnie kell, nem örömmel, de felszabadultan. A következő, kidőlt fatörzs alatt fejjel lefelé fordulva suhan át és ugyan a szeme sarkából lát valami mozgást, ami arra utal, hogy követik, részéről nem érdekli és csak élvezi, hogy él.

A malomház a semmiből bukkan fel előtte. A seprű farka végigkarcolja a málladozó, mohás kerítést, ahogy ő épp, hogy kikerüli a deszkákat és érzi, hogy az alkarját, amit az arca elé kapott, végigmarják a meredező galagonyabokor ágai.

Számára hosszabbnak tűnik, de valójában alig percek telnek el addig, míg maga előtt először meglátja a társaságuk hátrahagyott, elvarázsolt fénygömbjeit. Határozottan elegánsan érkezik és huppannak a cipői az avarba, ám ha bárki igazán sasszemű észreveheti a keze remegését, amivel félredobja a seprűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Az elmúlt napokban, hetekben haladás történt az utolsó, nagyon agresszív incidens óta. Akkor és ott még láthatóan újból megriadt, ennek ellenére nem hagyta abba Will látogatását, pedig Médi is megmondta, hogy tényleg őrült, de ezt inkább baráti szeretet mondatta vele, mint a tényleges véleménye. Még, ha ez is a nézőpontja, tapintatosan kezeli és adagolja ezt a barátnőjének.
Azt hitte, sokat elbír még így is, hogy Will gyógykezelés alatt áll, de tegnap reggel konkrétan összedőlt benne egy világ, amikor Dominik megjelent a végzéssel a kezében, minisztériumi emberekkel az oldalán. Rövid, érzelemmentes, tárgyilagos közlés volt: a gyereket ideiglenesen elhelyezik a nagybátyjánál, míg kivizsgálják, az anya alkalmas-e a gyermek nevelésére. Azt hitte, rosszul hall, átadni sem akarta először Lucient. A végére már kiabált és vitatkozott a minisztérium embereivel, és az volt az utolsó, óriási pofon, mikor meglátta Dominik arcán a "bocsánat"kérő, és "együttérző" mosolyt, hogy szegény-szegény testvére nem bír uralkodni magán. A szemei vörösen izzottak, és legszívesebben ott helyben megölte volna a testvérét. Életük során Dominik most rúgott a legnagyobbat bele, és ami még borzalmasabbá tette, az Lucien sírása volt, akit nyilvánvalóan felzaklatott Adél önmagából kikelése. A napja további része őrjöngő sírással, telefonálgatásokkal, az anyja együttérzést színlelő, de abszolút érdektelen sajnálkozásával és Joanna érkezésével telt, aki azonnal átjött, hogy megvigasztalja a vigasztalhatatlannak tűnő unokahúgát. Megint az az érzése, hogy a saját családja belevágta a kést a hátába.

A külseje messze nem olyan szofisztikált, mint múltkor; a ruhája ugyan makulátlan, de a smink sehol, a szemei karikásak, de már nem duzzadtak a sírástól. A tekintete azonban élettelen, ahogy ülnek a padon a virágoskert egyik félreesőbb pontján Willel. Azt sem tudja igazán, mit mondott az előbb, vagy Will mondott valamit?
- Ne haragudj... elismételnéd? Elbambultam. - Fogalma sincs, hogy hozza ezt fel. Legszívesebben csak belekiáltaná a világba, hogy adják vissza a gyerekét, de már rájött, vergődéssel semmire sem megy. Automatikus, hogy tördeli az ujját, és közben hiába néz Willre, egyre csak Lucien tegnapi, síró arcán jár az esze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pálcája végéből hűvös kékes-fényű mágikus fény száll fel és lebegve a fejük fölött dereng, mintegy miniatűr világító-toronyként és célként szolgálva a visszatérőknek. Mert erre ugye nem gondoltak. Vajon, ha senki sem marad itt, akkor a sötétben kóvályogtak volna, hogy ki hol száll le? Pont ennyire volt jól megtervezett ez az esti verseny.
Nem sokat tud magával kezdeni, de amúgy nincs is igénye arra, hogy mindenképpen lefoglalja magát valamivel.  Érdeklődve fürkészi a távolt, de az esti sötétben nem lát sokmindent: egyik kezében a fehér eperfa pálcával dobol a még mindig lovaglónadrágba bújtatott combján, másik kezével a másik combjára könyökölt és a kézfején megtámasztotta az állát. Így chillel, mikor Damian elsőként és a verseny nyerteseként visszaérkezik.. szanaszét szabdalva. A haja a szokásos jólfésültség helyett szélfútta és mintha még egy-egy levelet is fel lehetne fedezni a sötét szálak között.
Igen, határozottan él. Ahogy a következő beérkező.. és az azutáni is. Egyvalami viszont közös: senki sem úszta meg ép bőrrel a fák közötti eszement futamot. Van, akinek a ruhája is kiszakadt és randa vágásból szivárgó vér itatja át az anyagot. Semmi igazán vészes, de azért nyilvánvaló következményei az útvonal viszontagságainak. Mindenki nagyon győzelem- és adrenalinittasnak tűnik, így nem rontja el a mulatságukat, még ha nagy kényszere is van rá. Kivárja a beérkezés utáni etapot, hagy az örömködésre némi időt, majd amikor az egyik társuknak feltűnik Charles (aki addigra valóban aranyos hányásfoltot hagyott a fűben maga mellett, mielőtt visszaaludt volna), Charon csak vállvonással kommentálja.
- Charlie úgy döntött, levágja az utat a célig - és el sem indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél kérdése megakasztja a zaklatott gondolatmenetét.
   -  Azt mondtam, hogy mi a döntés, egy hét? Kettő? Nem írták, de csak mondtak valamit?
Ugyan a padon ül a bimbózó lilaakácok alatt, de ha megtehetné, fel-le járkálna a lány előtt, hogy levezesse a testét időnként végigremegtető indulatát. Ez az indulat azonban más, mint az, amit az elmúlt hetek-hónapok során érzett, és ami a Mihae által adott legújabb gyógyszer nyomán apránként, de kezd lecsillapodni benne. Ez a düh fókuszált. Összeszedett. Nem kevésbé vérszomjas - de csendesebb.
Második alkalommal ülnek egymás mellett a padon. A láncokat és a bilincset felváltotta a nem messze tőlük, ugyanilyen padon csöndben vérakozó ápolója, a kreppszövet pizsamát pedig egy fehér póló és nadrág, amiből az előbbire mellrészére a Zengővel megegyező számát hímezték. Az utóbbi időben sokat fogyott, de az alkalmak előrehaladtával Adél észreveheti, hogy a szeme alatti karikák halványulnak, a szemébe pedig mintha gyakran ködösen ugyan, de kezdene visszatérni az élet.
Nem tudja, mit kap. De a dolog használ. Ennek tudja be, hogy amikor ma reggel a kezébe kapta a papírokat, magát is meglepte a tárgyilagossága, amivel a híreket fogadta. Kiborult? Természetesen. De nem jobban, mint ahogy azt jogosnak véli.
   -  Szóval? Hiszen csak nem vehetik el, nem? Nem értem mi az, hogy alkalmatlan vagy, hiszen tiszta vagy mostanában, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Tényleg, Will is megkapta. Mindkét szülő kézhez kapta a papírt, oda volt írva az aljára:
"Hitelesített példányt kap:
Machay Dominik Anton
Joanna Flaviu
Adele Nadia Krise
William Martin Krise
Gyámsági Igazgatóság
Irattár"
Azt hitte, rosszul lesz, forgott vele a világ, mikor először elolvasta. Valamikor késő este realizálta, hogy ezt Will is kézhez kapja vagy kapta, ki számolja ezt ugyan? A lényegen nem változtatott: Lucient elvették tőlük.
- Énh... Joanna elindult utánajárni énh... teljesen kiborult tegnap. Nem írták bele, mennyi időre, csak hogy ideiglenes. Zsófi... küldött egy SMS-t, hogy sajnálja, ami történt, és beszélni fog Dominikkal... - Megremeg a szája széle, de ezúttal nem a fájdalomtól, hanem a kendőzetlen dühtől. Az íriszei vörösek, leplezni sem próbálja. Annyira gyűlöli jelen pillanatban a testvérét, hogy képes lenne puszta kézzel megfojtani Dominikot.
- Persze, hogy az vagyok! - A kelleténél kicsit élesebb a hangvétele, de rögtön utána köhögős könnyezésbe fordul át, ahogy eszébe jut a gyerek. Ügyetlen mozdulatokkal törli le az arcáról a sokadjára kiömlött könnyeket, miközben szipog párat, és elhalász egy zsebkendőt a táskájából.
- Csak a nyugtatót szedem, és papírom van rá Carlisle-ból. Pecsételt, aláírt. Bemesélhette nekik, hogy begyógyszerezve vigyázok Lucienre, és úgy szoptatom, honnan tudjam? - Az idegei már a kukában is lehetnének, hozzá képest Will milliószor nyugodtabbnak hat. - Vissza akarom kapni, Will... Annyira hiányzik, hogy belehalok... - Afelett meg végképp nem tud napirendre térni, hogy ezt a saját családtagja merte meglépni vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Oka van annak, hogy nem beszél. És ez nem az az ok, hogy hagyjál tesó, magánélet. Meg tudom különböztetni a csendet, és a csendet, ha róla van szó, de látszólag most hamar túllendülök rajta. Úgyis meg fogom tudni, amit akarok, mert az a nyamvadt alma akkor sem esett olyan messze attól a fától. Erről meg nem igazán tehetek, ha már az apámat nem tudtam megóvni, a bátyámat megfogom az olyan nőktől, akik... nos, egyáltalán nem valók hozzá.
Boldog mosollyal az arcomon nézem végig, ahogy egyetlen kanyarintással, tornázza fel Dami az amúgy is túlzottan jó kedvem. Hát csodás ez a nap, csak a fejem ne fájna.
- Figyelj - sóhajtok fel, teszem le a poharat, és kezeimmel a lábaira támaszkodok, úgy pislogok fel rá.
- Ha te azt mondod nekem, hogy én meg a leendő sógornőm öribarik leszünk, akkor rendben. Összeköltözök én vele. Tényleg. De ha csak egy táskámhoz is hozzányúl, egyenként fogom levagdosni az ujjait - és ezt olyan bájos mosollyal adom a bátyám tudtára, mint valami ma született bárány.
Egyrészt, bár semmi szándékom támogatni őt ebben a hülyeségben, a testvéreként meg kell tennem. Másrészt, ha valaki van ezen a világon, akiben én feltétel nélkül megbízom, annak épp most is az idegein táncolok. Harmadrészt, nem felejthetem el, hogy nem csak pénzem, kötelességeim is vannak. Ettől pedig lever a víz. Viszont megígértem, nincs több dráma, igyekszem is tartani magam hozzá.
- Szeretnék kérni valamit - negyedrészt, mindennek oka van.
- Mielőtt bevenném a falut, szeretnék elmenni valahová. Csak egy napra... - az pedig számomra nem olyan könnyű figyelembe véve, hogy a hopponálásról még mindig le vagyok tiltva. Teljesen érthető okokból egyébként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most, hogy ketten - a kutyával hárman - maradtak, végre elkezdhet regenerálódni, aminek az első lépése mindig az alma- narancs- menta trió. Miután iszik a koktélból a hideg poharat a homlokához nyomja és úgy pislog Elsie felé.
Egy pillanatig sem hisz benne, hogy Charon és Elsie perceknél többet kibírna ugyanabban a légtérben. Azt sem, hogy a leendő menyasszonya egyáltalán elgondolkodna az opción, hogy beköltözzön abba a lakásba, ami az övé, még akkor is, ha ő nem lakik ott. Azonban ez a felvetés láthatóan elég hozzá, hogy ideiglenesen elterelje Elsie figyelmét, ő pedig időt nyerjen vele.
   -  Ne kímélj - küzdi magát feljebb a kanapén, mentálisan megacélozva magát a húga következő kívánságára. Pénz vagy figyelem, ezt a kettőt szokta követelni tőle, amibe a legtöbben idővel belefásulnának. Az univerzum szerencsés játéka azonban, hogy Damian szeretetnyelve pontosan ugyanez: figyelem és pénz.
   -  Még csak ne is álmodj róla, hogy két héttel Carlisle után Ibizázni fogsz - válaszol azonnal, elejébe menve a kérésnek. - A lófasznak is van vége azért, Els.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Gondoltál már arra, hogy megpróbálsz nem csak havonta egyszer aludni? - a kérdés óvatos, és egyedül a tekintetem aggódó csak, mert ezt sem tartom túl egészséges dolognak.
- Ha elmész dokihoz, tök jó gyógyszert ír fel - mosolygok rá halványan, hisz.... tudom, miről beszélek. Viszont nem pattogok, és kezdem pátyolgatni, az anya dolga. És tőle is nehezen viseli sokszor.
- Oda akarok menni - biccentek is, és megforgatom a szemem.
- Carlisle-ba. És egyébként. Mykonos sokkal jobb hely volt - nos, már amennyire emlékszem belőle. A görög. A görögökről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem tudnak bulizni. Viszont tényleg látni akarom Aident mielőtt még megint elszeparálnak mindentől, mert fogalmam sincs, mikor lesz rá lehetőségem legközelebb.
- És nyári szünetben? - azért némi fáziskéséssel, de csak elkezdek szépen nézni Damira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tekintete jobbra-balra ugrál a parkosított udvar csinosra nyírt fái közt. Meglepő, milyen gyorsan fényt gyújt az ember agyában egy ilyen kaliberű és provokálatlan hátbatámadás. Dominikkal az esküvőjükön való felületes szóváltáson kívül az évek során szinte semmilyen interakciója sem volt, így bár tisztában volt a testvérek közt feszülő ellentétel, a srác sosem jelent meg fenyegetésként a radarján. Az pedig, hogy gyermekvédelmi eljárást indítson ellenük, nem csak, hogy váratlan, hanem annyira groteszk, hogy amikor először a kezébe kapta a papírokat, nevetnie kellett rajta. Az ápolója óvatosan kérdezte meg akkor, mit érez, ő azonban csak annyit tudott válaszolni erre: ez túl nevetséges ahhoz, hogy igaz legyen.
Minden bizonnyal azonban mégis két oka van annak, hogy az érthetőnél jobban nem vesztette el a hideg vérét. Az egyik, és nyilvánvalóbb ok, a vérében keringő nyugtató, ami kordában tartja a szélsőséges érzelmeit és most is megengedi neki, hogy a pasdon maradjon ahelyett, hogy mászkálni kezdjen. A másik pedig a tudata annak, hogy ez az incidens nem lehet végleges, hiszen, ugyan már... ha őt nem vették el a nagyapjától, pont Lucien körül szorulna össze a bürokrácia ökle?
   - Jól van nyugodj meg... - halkít valamennyit a hangján, és bár tudja, hogy ez a szituáció nem épp nyugodj meg"-kompatibilis, ennél többet nem tehet. Nem érhetnek egymáshoz így ha akarná sem ölelhetné át biztatón. Emellett nem is bízik a saját gondolataiban és impulzusaiban ahhoz, hogy ezt megtegye. - Legfeljebb pár nap. Maximum egy hét. Te is fellebbezel és a nagyanyám is mozgósít mindenkit, Dominiknak pedig semmije sincs. Nem tudom, mit képzel magáról az a szaros kis patkány, de ő is biztosan tudja, hogy nincs épkézláb bíró aki odaadná neki Lucient, hiszen... miért adná? Különben honnan jött neki ez az egész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Leszállás után azonnal félrelöki a seprűjét, ami az avarba puffan, ő pedig egy szusszanó nevetéssel fordul arra, amerről jött. Érzi, hogy a keze mellett a lába is remeg, de ez az élmény most inkább pozitív, mint negatív. És ugyan felfogta Charon és a földön fekvő másik alak jelenlétét, ezeket az információkat egyelőre kénytelen félretenni, míg lehiggad.

Jerome alig húsz-huszonöt másodperccel később, Raynard pedig közvetlenül utána bukkan fel a sötétben és étkezik meg a tisztásra. Mindkét srácot falevelek, vágások és megtapadt pókhálók szennyezik, az előbbi jobb szeme pedig gyanúsan vörös, ami csak utal rá, hogy a malomház megkerültét megelőzően nem sokkal szemgolyóval találkozott ugyanazzal a galagonyabokorral, amivel Damian. Ezek az apróságok azonban láthatóan egyiküket sem érdeklik, Charon pedig egy olyan sajátos jelenetnek lehet szemtanúja, amíg leginkább az "ősemberek visszatérnek a mamutvadászatból" kifejezéssel írható le: vállveregetések, néhány "wooo" és még több "hah ez kurva jó volt" folynak e a sötétben.
Raynard az első, aki megszakítja a rituálét és először a Charon-Charles páros felé fordul, azzal az arckifejezéssel, mintha először regisztrálná, hogy ők is jelen vannak. Bár az összhatást valószínűleg nem javítja az orrnyergén keresztbefutó, mély vágás és az abból szivárgó, egyébként riasztó mennyiségű vér.
   -  És él még? - hangzik a kérdés Charon magyarázatára, mire Damian és Jerome is a páros felé fordul.
   -  Hey, Charlie fiú - lép Damian közelebb, majd a cipője orrával megböki a földön szendergő vállát, minekután pedig erre a mozdulatra nem érkezik érdemi reakció, várakozón fordul vissza a társaihoz - Ray, te gyógyítók gyöngye, tudsz ebből embert csinálni?
Beleegyező morogást kap válaszul. Ahogy hátrébb lép, hogy az egyébként tényleg gyógyítói végzettségű, praktizáló, a mindennapokban pedig a családi klinikájukon dolgozó srácnak helyet adjon, a tekintete továbbvándorol az avarban kuporgó lányra. És hiába a sötét, a szeme azonnal kiszúr valami igazán furcsát.
   -  Te meglepően jól nézel ki - állapítja meg összehúzott szemmel. A szavait a Charlie irányából csattanó, terapeutikus jellegű pofon szakítja félbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Persze, semmire sem vágyok jobban.
Elsie és a gyógyszerei. Nagyon óvatosan, nagyon nagy tapintattal és söndben kezelt téma ez a családban. Damian sem tudja, mit kap és szed a lány, mindössze annyit, hogy általában jobban van tőle egészen addig, amíg történik valami. Általában nem tudni előre, mi lesz az, ami ismét megrengeti a húgát, de ha igazán magába néz ő sem hisz benne, hogy utoljára töltött volna időt a Charlisle-i intézményben. Néha pedig abban sem biztos, hogy hisz abban, hogy Elsie öt év múlva is velük lesz-e még.
   -  Miért mennél Charlisle-ba?
A válasz őszintén meglepi. Összeráncolt homlokkal fürkészi a lány pillantását, mint aki azt kutatja, hazudik-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április vége -
ELME

Mondhatná, hogy nem érte olyan váratlanul a pofon, elvégre Dominik megfenyegette már hamarabb is. Hogy miért most? Ha pálcát tartanának a halántékához, akkor is csak azt tudná mondani, hogy minden bizonnyal a legvédtelenebb pillanatára várt, bár igazán maga Dominik tudna válaszokkal szolgálni a miértekre.
Nem parancsra ugyan, de egy idő után vesz néhány mélyebb levegőt, és kifúj-beszív légzőgyakorlatokkal végre visszaveszi az uralmat a zaklatottsága felett, legalább egy időre. Nem mennek semmire a tétlenkedéssel.
- Biztos lehetsz ebben. Még ma, ahogy kitettem innen a lábam. És szólok Madlennek is. Világos, hogy semmi bajom, csak megijedt, hogy tényleg kivehetem a vezetést a kezéből. Egy aljas rohadék volt mindig is, megvárta, hogy történjen valami és... - És megpróbáljon bevinni egy gyomrost a húgának. Ez Dominikra vall, emellett viszont sok más is, amit a bátyja szeret általában magának megtartani.
- Oké, gondolkodjak, gondolkodjunk... Semmi nem tiltja, hogy lássam Lucient, ha mondjuk Zsófi is ott van, ugye? Nem írtak semmi ilyet a végzésben, nem vagyok rá veszélyes. - Próbálja összeszedni a kusza gondolatait, miközben egyre-másra reflexből elindulna a keze Will csuklója felé, hogy aztán még időben visszahúzza, megállítsa, és emlékeztesse magát, ezt most nem lehet. Pedig mennyire akarná!
- Mihailtól pedig kérek egy új másodvéleményt az állapotodról, hátha azóta javult a minősítésed. Ha legalább kiengednének innen... - Bár ott is egy halom további gond vár Willre a feljelentéssel, a herce-hurcával. Szétrobban a feje a túl sok gondolattól.
- Megvárom, amíg Joanna visszajön újabb infókkal. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem mondtam, hogy megőrültél - megforgattam a szemeimet már a feltételezésre is, azért hihetetlen, hogy a férfiak mennyire sértődékenyek tudnak lenni. A lényeg viszont az, hogy végre egyetértettünk abban, hogy valami nem stimmel ezzel a kiadóval és bizony már távolról is bűzlik a dolog. Nekem amúgy már ránézésre sem volt szimpatikus ez a Vendel, de pechemre kihívott a szervezősrác, így lemaradtam a dolgokról. Már egy kicsit bántam is, hogy kimentem, és nem maradtam, mert akkor talán meg tudtam volna akadályozni azt, hogy a fiúk belemenjenek egy ilyen szituációba. Jeleztem is Stephen felé, hogy ha ők ilyen jövőt képzelnek el a bandának, akkor sajnos azt már nélkülem kell megtenniük, mert bizony akkor kilépek. Pedig nehéz döntés lett volna ez, és egy picit én is iszogattam, talán meggondolatlanul is szólaltam meg, de mégis, valahogy a tudtára akartam adni azt, hogy mi az, ami nálam már nem fér bele. Stephen ezután ölelt magához, és őszintén, egy kicsit fura is volt az a pár másodpercig tartó pillanat. Általában tudom, hogy milyen egy baráti ölelés, vagy milyen az, amikor egy pasi úgy közeledik ahogy, de itt ez nem volt egyértelmű. Ez pedig egy kicsit zavarba is hozott, hisz mégis csak Stephenről volt szó, hát csak nem kavarodhattam vele össze, mert az rányomta volna a bélyegét a bandára is, meg amúgy is. Jelen pillanatban túl kaotikus volt az életem ahhoz, hogy efféle dolgokon gondolkodjak. Már csak emiatt is, kibújtam az ölelésből, de azért továbbra is figyeltem rá és arra, hogy mit mond.
- Jól van Steph, akkor én értettelek félre. Azt hittem, hogy nagyon is bele akarsz menni egy ilyen kétes üzletbe - sóhajtottam, tényleg az érződött, ez aggasztott is, de úgy, hogy most kimagyarázta, kezdtem megkönnyebbülni.
- Jaj de én sem akarok kilépni Stephen, hát komolyan azt hiszed? Nem tudnálak titeket itt hagyni csak így, már úgy hozzám nőttetek - mosolyogva simítottam végig a karján, aztán meglepetten néztem rá. - Tényleg? - fura, pedig az előbb még azt hittem, hogy bejövök neki, de úgy tűnt, hogy az érzékeim megint csak félrevezettek, mint ahogy már nem egy esetben.
- Hát akkor pláne nem kell félned, egy húg sosem hagyja ott a családját - vágtam rá félig-meddig viccesen. Azért tényleg meglepett az őszinteségével, sokszor próbáltunk már, de eddig valahogy nem mutatta meg felém az érzelmes oldalát, most viszont igen. - Na gyere, te! Nincs olyan mákotok, hogy kilépjek a bandából - nevetve ezúttal én öleltem magamhoz néhány másodperc erejéig, mire már hallani lehetett Misi hangját, oldalra pillantva már láttam is feltűnni az arcát.  - Menjünk, szedjük össze a kölyköket apjuk - nevetve feleltem viccesen, aztán visszasétáltunk, hogy lassacskán a srácokkal együtt visszatérjünk a szállásunkra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még a Wizengamot is megirigyelné azt az ítélkező nézést, amivel kis csapat neandervölgyit bámulja. And this is why you don't do drugs, kids. Mert ilyen idióta leszel.  Valahol egyébként csodálatraméltó, hogy mindegyik végigrepülte a távot viszonylagos épségben, senki sem fullad folyóba, senki sem szegte nyakát egy fa ágára akadva és senki koponyája nem tört be a sziklás szakaszon. Igen, ez még elismerésre méltó is lehetne, ha mondjuk kényszerhelyzetben muszáj lett volna teljesíteniük valamiért ezt a kihívást. Ahhoz viszont, hogy saját akaratukból játszanak orosz rulettet versenyseprűkön, hadd ne kelljen gratulálnia. Igen, egyre inkább érik benne a gondolat, hogy tényleg koraérett és messze a korosztálya előtt lehet, sőt, úgy tűnik, még a seniorjai előtt is. (A delulu nem válogat, kedves olvasó - a szerk.)
- Pár perce még epét hányt, szóval gondolom igen. - Nagyon kúl, nagyon felnőttesen lezser és nem törődöm módon veti oda, igen. Mintha csak úgy félszemmel figyelte volna eddig, hiszen úgyis tudja, hogy semmi baja. A valóság az, hogy egyébként azért lelkiismeretesen figyelte Charlie állapotát, készen arra, hogy bármikor dehoppanáljon vele vissza a nyaralóhoz
- Ez így gyakori? - Leginkább a melléjük lépő Raymondnak címzi a szavait, mert a többiek reakciója alapján ő lesz az ügyeletes felcser. A srác gyanúsan szipog egyet, mielőtt igenlően válaszolna - és ezzel egy időben leguggolna eszméletlen haverja mellett. Az egész kifejezetten rutinszerűnek tűnik.
- Hja, valakinek felelősségteljesnek is kellett lennie, és itt maradni vele. - A csattanás irányába legyint a pálcát tartó kezével. Még csak nem is feltételezi, hogy Damiannak feltűnt, hogy már a érkezésekor is jelen volt, szóval biztos most tudatosul benne, Charon nem repülte le az évszázad legszarabb útvonalával kijelölt versenyt, látván sértetlen külsejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Huh.
Először ennyivel reagál. A csattanást követően cseppet késve elnéz a fekvő srác felé. A mozdulat tudatosítja benne az alkarja nem kibírhatatlan, de zavaró fájdalmát, amit az adrenalinnak és egyéb... kémiai vegyületeknek hála eddig nem érzett. Felemeli a balját és egy bosszús fintorral veszi tudomásul a galagonyabokor mély és vérző vágásait.
   -  Nehogy kimaradj már, Charon - míg beszél nem néz rá, hiszen lefoglalja, hogy kirántson egy meredező tüskét a bőréből. - Charlie el lesz most már, igaz, Charlie? Kiállok ellened, gyere, kurva jó lesz, bízz bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem rosszak, Maci. Nagyon sokat segítenek. Persze, egy ideális világban az embernek menne az élet nélkülük is, de.... - megvonom a vállam, lassan, talán kissé vontatottan is, mert megszoktam? Meglehet. Jó ez így. Könnyebb.
- Azért, mert.... Azért, hogy.... - megilletődök. Aiden már jó ideje az életem része, minden nap beszélek vele valahogyan, na de róla... Az már egy fokkal nehezebb dió, csupán mert sejtem, hogy nem fogadnák olyan kitörő örömmel, hogy fontos lett számomra valaki. Vagyis, talán a valakivel nem is lenne gond, ha nem épp az elvonón ismertem volna meg.
- Kössünk alkut. Te elviszel, nem kérdezel semmit, hanem megvárod míg magamtól beszélek róla, én meg olyan jól viselkedem majd Hollókőn, hogy anyuékat zokogva hívják fel, hogy legyenek rám nagyon büszkék - még a kezemet is nyújtom, annyira komolyan gondolom ezt. Csak az a baj, hogy a bátyám ismer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kirakatot tanulmányozva azt legózgatom magamban, milyen bonbonokat akarok a leginkább megkóstolni - ilyentájt minden eper ízesítésű, amitől herótot kapok, de csak lesz valamilyen nem rózsaszín opció. Örülnék valami ropogós-krémes tölteléknek, mondjuk étcsokis burokban. Valami mandulás, vagy ú, marcipánosnak. A likőrös csokikkal hadilábon állok, mondjuk anyuék mindig az olcsókat veszik... Hümmögve bővítgetem a listámat még akkor is, amikor a szervezők elkezdik beterelgetni a népeket, csupán futólag nézve fel az arcokra.
Az első meglepetés aztán odabent ér, amikor a bevezetőből derül ki számomra, hogy ez tényleg randi, mármint nem ilyen csoportos randi-randi, hanem ismerkedős. Úgy állok itt, mint Jehova tanúi a küszöbön, amikor közlik velük, hogy beszélgessenek egymással. Igyekszem feltűnésmentesen oldalazva úgy pozicionálni magam, hogy minél kevéssé legyek szem előtt, s a kezembe nyomott ragasztós sorszámot a zsebembe csúsztatom.
- Mh?- kapom oda a fejem a kérdésre, némi késéssel mégis sikeresen feldolgozva a hozzám intézett kérdést. - Jah, nem, nem, én voltam béna. Valamiért azt hittem, ez ilyen már meglévő pároknak van. Én...- megtorpanok, mert ezt... hát ezt most gáz lesz beismerni, zavartan vakargatom a pajeszomat. - Szóval Gombóc Artúr-style, én csak a csokiért jöttem. De! Nem ültettem fel senkit, becsszó!- védekezem, mert úgy érzem, szükségem van az ismeretlen szimpátiájára, hogy ne buktasson le. Ami irracionális, kifizettem a beugrót, és ha bárki kérdi, ismerkedem is épp javában, méghozzá a bolt szortimentjével.
- Milyen?- sandítok aztán a kezében tartott szemekre, amiből az egyik gyanúsan úgy fest, mint a nugát, amire én is pályáztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Most, hogy láttam, milyen szépészeti beavatkozással jár, eszem ágában sincs  - Nem tudja, hogy Damian miféle világban él, vagy miféle emberek veszik körbe a hétköznapokban, de ki a franc dől be az ilyen corny "bízz bennem" mondatoknak? Dehogy bízik. Még ha nem lenne beanyagozva, és egy józan gondolkodású, feddhetetlen harmincas lenne, akkor sem bízna benne. Közben feltápászkodik végre, és leporolja a nadrágját.
- Tekintve, hogy megmentettem Charliet a visszaböfögött gintonic-gyomorsav kombó általi fulladásos haláltól, abszolút nem érzem magam kimaradva.
Arról nem beszélve, hogy holnap reggel a sértetlensége esélyesen kihúzza majd a kirobbanó negyedik nagy varázslóháború kereszttüzéből.
- Nem akarok én lenni Juliska, aki az általad húzott vércsíkot követve talál vissza a nyaralóba - bök sápodt, vékony mutatóujjával a sebekre, amiket Damian épp piszkál.