Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Az engem nem érdekel - vágja rá azonnal a kitérő kérdésre és a hangjában most először rezdül meg valami különös, ideges türelmetlenség. Megfogja a lány kezét, megemeli és a tenyerébe nyomja a fiolát, majd összezárja rajta Kamilla ujjait.
Vannak dolgok, amikben nem hajlandó vitát nyitni. Ez pont olyan. Másban azonban ne mondja senki, hogy nem türelmes. Hagyja is, hogy az arca megenyhüljön, különösen aztán, hogy a lány az első szavaival csak megerősíti, azt amit sejtett és amit remélt: őt tényleg nem zavarja a Yaxley-lány.
   -  Eddig nem volt mit mondani, hiszen múlt héten találkoztam vele először - válaszol egyszerűen. Tény, tudott róla, hogy milyen beszélgetések folynak a háttérben és az ő részvétele nélkül, konkrét nevet eddig azonban nem ismert. - De ennek tényleg nem kell megváltoztatnia semmit. Hiszen most is barátok vagyunk, nem? Semmi komplikáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Engem se - ráadásul olyannyira, hogy vitatkozni se vagyok hajlandó ezen. Kisétálok,leteszem a kezembe nyomott üveget az asztalra, és a táskámért nyúlok. Bár valahol kellemetlennek érzem, megint csak az orra előtt oldom meg a problémát. Aztán nézek rá, mert ezen a ponton az sem érdekel, ha emiatt orrol meg. Nem játszok a saját testemmel.
- Nagy lehetett a szerelem - jó, egy igen kicsit tényleg megrökönyödök, mert gyors a váltás, és szintén nem simogatja meg a csekélyke önbizalmam. Viszont ezen is túl kell lépnem, mert... Nem hiszem el, hogy még félvállról is veszi.
- Azok vagyunk. És az, hogy gyűrűt húzol valaki ujjára olyasmi, aminek egy barát örül, és támogat benne. De Damian. Ez nagy dolog. És kimeríti a komplikáció fogalmát. Te el fogsz venni valakit. Őszintén? Azt sem értem, mit keresek itt - feladom. Egy mély sóhaj kíséretében ülök le a kanapéra, csak hogy megpróbáljam megérteni a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rendben. Rendben. Rendben, csak nyugalom. Ezt mantrázza magának és ez az oka annak, hogy csak valamennyivel lemaradva követi a nappaliba, nem pedig ragadja meg és kezdi el rázni a lányt, mint az almafát. Nem vallana rá az ilyesmi. De nem mondhatja, hogy az opció hirtelen nem tűnik csábítónak addig, amíg Kamilla végre a táskájába nem nyúl és a mozdulattal értelmet ad az akadékoskodásának.
Enyhülő zaklatottsággal, már a nappaliba visszatérve teszi le a fiolát a fekete gránit bárpultra.
   - Ez eljegyzés, semmi köze sincs semmilyen szerelemhez - válaszol nem igazán értve, mire céloz a lány. Pontosabban... nem, nem él akkora buborékban, hogy ne tudja, normális embereknél általában milyen sorrendben történnek ezek a dolgok.
Ha Kamilla most összeszedné a cipőjét és kisétálna az ajtón, nem jelentene semmit. Talán barátok, talán még azok se, de jelenleg nem hiszi, hogy a kardjába dőlne miatta. Persze, bosszantaná a hirtelen jött hiány, hiszen a lány az elmúlt hetekben a lány mobilon kitöltötte az üres perceit és tényleg élvezi a társaságát. De nem halna bele. Ettől függetlenül a szinte csalódott lehuppanás a kanapéra, a fájdalmas sóhaj és a testtartása mégis arra ösztönzi, hogy ahelyett, hogy vállat rántson, a pultnak dőljön nem messze tőle.
   -  Szerintem... szerintem félreértesz azzal kapcsolatban, hogy mi történik. Mármint megértem, neked ez új és szokatlan. De nálunk nem egészen úgy működnek a dolgok, ahogy szerintem azt elképzeled. De - emeli meg a kezeit - én nem fogok az utadba állni. Csak azt mondom, hogy ha nem zavar, akkor két hétig most nem érek rá, de utána ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért valahol boldog vagyok. Úgy tűnik fejlődött a kapcsolatunk annyit, hogy ne kikelve kelljen üvöltöznöm, és bár tényleg nem mérvadó, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy a lengyel megint csendben tűri azt, hogy nem az van, amit ő akar, ez pedig akarva-akaratlan jó érzéssel tölt el. De nem. Nem adom látszatát, hisz vannak itt nagyobb gondok is.
És én hallgatom, fel is fogom, hogy mit mond, de csak a fejem rázom. A padlót nézem, mert bármennyire szeretném, hogy ennyire egyszerű legyen, nem az. És biztos vagyok benne, hogy nem is akarok ebbe részt venni.
- Egy házasság, vagy épp egy eljegyzés - teljesen mindegy, milyen megfontolásból született - nagy dolog. Tökmindegy, hogy azért húzol gyűrűt az ujjára, mert szerelmes vagy, vagy azért, mert pálcát szegeznek rád... megteszed. Onnantól lesz melletted egy ember, akivel leéled majd az életed. És nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy mások számára ez semmit nem jelent, de számomra igen. És akarok hinni abban, hogy ez igenis nagy dolog, még te sem tudod tőlem elvenni - lassan állok fel, és megyek hogy felvegyem a cipőm, persze a boldogság halvány látszata nélkül. Mégis, ahogy teljesen összeszedem a cuccom, azért mosolyt erőltetek magamra, ahogy Flaviura nézek.
- Sajnálom, de... én tényleg nem az a lány vagyok - és bár most tényleg rosszul érzem magam miatta, azt is határozottan állítom, hogy nem is akarok beállni abba a sorba. Így a kezem a kilincsre kerül, és várakozón nézek rá, hogy engedjen ki. Legalább... legalább nem vágom be az ajtót magam után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Oka van annak, hogy nem bonyolódik szerelmi ügyekbe.
Íme, az ok.
Ő oldalra billentett fejjel hallgatja a lányt, érti amit mond és valahol mélységesen egyet is ért vele. Ami ezerszer nehezebb lenne, ha nem határolná el magát erőszakkal az érzelmileg ingványos kérdésektől. Amit Kamilla és ő eddig tettek, tényleg nem volt komplikált, sőt, mivel még nem jegyezte el a másik lányt, még csak nem is illegális. De, és ebben meg sem próbál önámításba bocsátkozni, biztos benne, hogy ez idővel megváltozott volna. Mindig megváltozik, mert mindig van valaki, aki meggondolja magát és aztán lehet sírni.
Még a lány szavai mögötti ideológiába sem tud igazán belekötni. Nem, ez tényleg nagy dolog. És ha a bő... egy héttel ezelőtti találkozás a pubban nem történik meg, biztos, hogy ő sem rántana vállat ennyire flegmán az eljegyzés és a házasság kérdése fölött. Azonban mióta beszélt Charonnal, az addigi, szinte idealista elképzelései fölött egy apró, de bosszantó fekete felhő lebeg és ezzel egyelőre nem tud mit kezdeni.
Amikor a lány az ajtóhoz ér, ő megemeli az egyik kezét és elbocsátón int a levegőbe. A zár engedelmesen kattan a mozdulat nyomán.
   -  Szóval akkor két hét múlva? Péntek?
Ezt már fennhangon kérdezi csak. Ha érkezik válasz, hanem - ő meg fogja tudni, amit szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem érzek sem dühöt, sem csalódottságot. Még csak hasonlót sem. Nem érzem, hogy elárult volna, vagy szórakozott volna velem, vagy bármi ilyesmi, hisz tényleg nincs köztünk semmi, ami ezt indokolná. Itt az elveimről van szó, és arról, hogy akaratlanul is a harmadik fél helyébe képzelem magam, és tudom, hogy nem lennék túl boldog én sem. Nem is akarom megtapasztalni, és nem is akarok az a fél lenni, akivel ezt a másik megteszi.
Ez az a pont, amikor szentül hiszem, a legjobb amit tehetek - és főleg most saját magamat kell néznem -, hogy szépen kivonom magam az egyenletből, mert most még könnyedén megteszem. Nyalogatom kicsit a sebeim, veszek pár mély levegőt, és Damiannak még az emléke is úgy tűnik el, mintha sose lett volna, és ez teljesen rendben van. Naivan gondolom, hogy ez így van, ezért sétálok magabiztosan az ajtó felé. Megnyugszom, hogy szinte azonnal kattan a zár, mert félek, hogy már tényleg a saját határaimat feszegetem, és nem biztos, hogy ha akadékoskodna, ennyire kulturált módon el tudnék menni. Most jónak érzem magam. Mégis megtorpanok, behunyom a szemem, és kényszerítem magam, hogy ne bólintsak rá egyből, mert nem tehetem ezt meg. Főleg magammal nem.
Nem reagálok, szépen, óvatosan csukom be az ajtót magam mögött, csak hogy elérjek a liftig, aztán ki innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor először megkapta az üzenetet és meghívót, nem repesett az örömtől. Az elmúlt napjaira teljesen rányomta a bélyegét az új ország, az új helyzete. Pont ezért Damian nevének látványa nem pozitív asszociációkat hozott magával.
Aztán gondolatban lekevert magának egy pofont. Ne legyél hülye, Charon! Mikor hagytad te utoljára, hogy egy srác, aki neked senkid sem, tönkretegye a szórakozásod?!
Szóval újult erővel és magabiztossággal írta meg a beleegyező választ, főleg annak tudatában, hogy a legidősebb bátyja, Amon is ott lesz ezen a pár napos hosszúhétvégén. Azt leszámítva, hogy a jelenlegi (és szerinte nem végleges) jövendőbelije is ott lesz, csak jelentéktelen részlet amellett, hogy csupa aranyverű és esélyesen ismerős arc lesz meg velük.

A zsupszkulcsos utazás sokaknak kényelmetlen, de meg lehet szokni, ha eleget használod a módszert, így különösebb rosszullét vagy szédülés nélkül érkeznek le a nyaralóhoz. Pálcájával könnyedén lebegteti maga után a holmiját többedmagával, mikor az emberek szépen elkezdenek leválni a saját szobáiknál. Többek között Amon és a menyasszonya is.
Nem kéne, hogy meglepő legyen, mégis a realizáció tök kényelmetlen, ahogy mire elérnek az ominózus szobáig, már csak ketten vannak Damiannal.
De most komolyan, lehet ez ennél szájbarágósabb? Érkezéskor vidám és nevetős arckifejezése most némi rossz hangulatú felismerésről árulkodik.
- I guess ez a szobánk - közli szárazon, miközben benyit a helyiségbe és egy pálcaintéssel benavigálja a csomagját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor megérkezik a Saint-Raphaël tengerre néző, lankás hegyoldalán álló villa belső kertjébe, megérzi a tengeri levegőt és hallja a leeső zsupszkulcs csörömpölését a rosso verona márvány padlón, mindig úgy érzi, hazatért. Hetek óta várta a hétvégét, amikor ha rövid időre is, de úgy tehet, mintha ismét tizennyolc lenne és valamelyik szünet heteit töltenék egyikük szülei vadászházában. Ugyan évek teltek el a roxfortos karácsonyi szündidék és nyarak óta, ebben a rituáléban nem sok változott. Régebben barátnőkkel érkeztek, mára ki-ki a menyasszonyát vagy a feleségét hozza el, vagy úgy, mint most ő Charont, aki ebben a… kicsit kínos limbó állapotban valakije, de mégis senkije még.
A napszemüvegével a homlokát a telefonjával babrál és emlékezetből sétál végig a lassacskán meggyérülő társaságuk nyomában. A családja nyaralójában évek óta fenntartja a legfélreesőbb szoba elfoglalásának előjogát; hiába nem alszik sokat, de azt a keveset szereti anélkül tenni, hogy a barátai átszűrődő, különféle hangjait hallgatná. Így fel sem néz azokra a kis táblákra, amikkel kézzel az ottlakók nevét írták, helyette még egy utolsó tétet tesz meg a mobilján és azt csak akkor teszi zsebre, amikor ő is megáll az ajtó előtt.
   -  Iiiigen… ezek szerint.
Részéről, amikor meghívta a lányt, nem igazán gondolkodott logisztikai kérdéseken. Ugyan természetesnek vette, hogy Charon eljön majd, ő pedig felhasználja az időt rá, hogy kevésbé feszengő közegben jobban megismerje, de a szobaleosztáson nem stresszelt.
Ezidáig.
Kissé összeráncolja a homlokát. Érzi, hogy a bőröndje, ami eddig hűségesen követte őt, taszít egy aprót a vállán. Ugyan nem látja a lány arcát, miközben az belép, de hallja a hangsúlyt.
   -  Akarod mondani köszönöm, Damian, hogy a legjobb szobában fogok aludni és nem kell végighallgatnom azt, hogy Henry hogy szopatja le a barátnőjét. Szívesen, Charon. Tényleg nincs mit.
Belépve a mobilját az ajtó melletti szekrényen álló tálba dobja, majd félreáll a bőröndje elől, ami belebeg és egy nehéz puffanással megtalálja a helyét az ágy mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Charon holmija akkor landol az ágyon, amikor egy mozdulattal 180 fokot fordul és szembenéz az éppen méltatlankodó Damiannal. Most mi a fene baja van?! Még vissza is fogta magát, erre … fuuhh, mekkora brat! Bár évek vannak közöttük, de a lány úgy tűnik, ahogy első alkalommal, úgy most sem illetődik meg e ténytől. Idősebb srácok és férfiak veszik állandóan körbe, akik vagy a rokonai vagy a barátai.
- Akarom mondani köszönöm, Damian, hogy a legjobb szobában fogok aludni és nem kell végighallgatnom azt, hogy Henry hogy szopatja le a barátnőjét.
Ismétli el ezúttal szándékosan gúnyosan a szavakat, amiket a fiú hallani akár, bár egész biztos, nem ilyen tónusban képzelte el. De egyáltalán mit gondolt, hogy fog majd erre reagálni? Majd jól behúzza a nyakát? Súlyos félreértésekben van akkor.
- Szóval? - Széttárja a kezét, nem annyira szélesen, hogy az már színpadias legyen, de elegendően pökhendi.
- Tömjént és mirhát ne hozzak? Vagy a nyakadba ugorjak? Mi volt az elvárás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Három. Hettő. Egy.
And, here we go again.
Megforgatja a szemét. Ismét a zsebébe nyúl és a kulcsait is a mobilja mellé ejti a tálba. Az utolsó, ami a kezébe akad, a pálcája. Egyelőre nem emeli fel, csak tudva, hogy ki kell pakolnia, azzal az ujjai közt sétál tovább és ül le az ágy szélére.
   -  Négy nap. Négy napot kérek tőled, Charon, csak… ha innen hazamegyünk, megígérem, hogy lefoglalok neked háromnegyed órát amikor verheted magad a földhöz a világ igazságtalansága miatt de én most úgy döntöttem…
A pálcával lazán int a bőrönd felé. A zár kattan, a cipzár végigfut, a fedél felemelkedik. A ruhák pedig egymás után megrázzák magukat, majd nekiállnak, hogy a szekrénybe lebegjenek majd.
   -  … hogy a medencénél leszek. Kérsz valamit, bort, koktélt, cumisüveget?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Csak miután a sajátodat beszerezted, de minekután gondolom a szád hozzá lesz ragadva az alkoholos üveghez, gondolom nem kell aggódnom.
MÉGHOGY Ő GYEREKES! Ki volt az, aki egyetlen száraz tényközlésre már itt hisztizik? Miután tudatosult, hogy közös a szoba, még tervezte is kinda szó nélkül hagyni, de Damian nem hagy neki választást. (Véletlen sem ő kap az első alkalmon.)
Nem! Nem fogja hagyni ezt a lekezelést!
- Mondja mindezt az, aki első pillanatban megállt picsogni egyetlen mondaton. Tudodmit, nem is kell ez a csodás szoba, elleszek kint a kanapén. Inkább hallgatok fellációt négy napig, bunkó. Leviosa.
Int a pálcájával, hogy megemelje a holmiját ismét. Nem érdekli, hogy néz ez majd ki mások szemében, köp a külsőségekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megígérte magának. Ő tényleg megígérte magának, hogy tanulva az előző találkozásukból, megértő, türelmes, ha pedig kell, birkamód passzív lesz legalább addig, hogy a kis üvegcséje először előkerült a táskájából. Nem volt a tervei közt, hogy azonnal felingerli a lányt, sőt, úgy képzelte el, hogy néhány kínos félmondattal túlteszik magukat a közös szoba tényén, legközelebb pedig a medencénél találkoznak majd. Megérti, hogy négyszemközt feszült a lány, mert igen, ő is az és ezt meg sem próbálja tagadni maga előtt. Amikor pedig feszült, hisz ő is ember, belőle is kicsúsznak nem végiggondolt megjegyzések.
   -  Sajnálom, ez tényleg kéretlen volt.
Teljesen őszintétlenül válaszol az ágy széléről. Azonban Damian kiváló abban, hogy őszintétlen legyen és ennek ne mutassa jelét. Tapasztalat, amiből neki sokkal több van, mint a lánynak, aki botor módon azonnal kiterítette az összes kis kártyáját.
   -  Csak azt szeretném, hogy érezd magad jól. A társaság felét ismered már, a másik felét pedig meg fogod ismerni. Ők kíváncsiak rád, de megtennéd nekem, hogy nem rendezünk azonnal jelenetet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem viccelt és nem úgy indult neki, hogy majd az ajtóból még szomorúan visszanéz, hogy utánaszólnak-e. Lehet megbánná, ha kiköltözne, mikor majd az első nyögéseket meghallja, de nem most, ebben a pillanatban.
Haragvó indulattlal néz Damianra, arra számítva, hogy a srác tovább szítja majd a vitát (általában ez történik másokkal), de helyette bocsánatkérés érkezik. Nem igazán időzik el annak őszinteségén. Általában nem a bocsánatkérés mögötti szándék számít neki, hanem a  hajlandóság, hogy meghajlították az akaratukat az ő részére. Pont ezért Charon nem igazán szeret bocsánatot kérni akkor sem, ha tényleg sajnál valamit.
Megtorpan, indulatos tekintete elgondolkodó lesz, majd beleegyező.
- Nem terveztem jelenetet rendezni, de nem fogom eltűrni, hogy lekezelj.
Sem most, sem később. Amin mások megállnak elgondolkodni, hogy "talán nem úgy gondolta" és kivárnak, addig a lány reakciója azonnali. Ha egy megjegyzés gyanús hangvételű, akkor okkal az. (Sok gyengélkedőn kezelt volt iskolatársa tudna ezzel vitatkozni mondjuk.)
Szegény csomag, ami már csak nyugalomra vágyik, remélhetőleg utoljára zuttyan le az ágyra. Charon is lepakolja a pálcáját, de tervei szerint először kirámol és nem megy azonnal a medencéhez. A kettesben történő átöltözés még kissé kelllemetlen gondolat, de megtagadja, hogy zavarban lenne. Pffh. Ő soha, csak korai meg ilyenek.
- Ha te jó arc leszel velem.. Well. Megpróbálom viszonozni. - Ez a legelőnyösebb ajánlat, amit tenni tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hogy ki hajlított kinek az akaratán, azon talán vitatkozna - a bőrönd ugyanis újfent az ágyon és nem pedig a földszinti nappali fehér kanapéján puffan. Halkan köhint egyet, ezzel fojtva el egy felszakadni készülő horkantást. Feláll az ágy széléről és arrébb lép, hogy kikerüljön egy önállósult ing közvetlen útvonalából.
   -  Cross my heart and hope to die. Senki sem fog lekezelni. Kivéve akkor, ha holnap kiállsz a seprűversenyben és utolsó leszel. Akkor nem tehetünk mást és mindenki beléd fogja törölni a lábát.
Ha-ha. Ha nem is várja el, hogy a lány pozitívan vegye a különben teljesen komolytalan megjegyzését, azt mindenesetre reméli, hogy feloldódik annyira, hogy ne érezze közvetlen fenyegetésne a jelenlétét. Damian szemében ugyanis Charon viselkedése erre vezethető vissza és pont emiatt bocsánatos bűn. A helyében legalább is ő sem érezné magát komfortosan egy majdnem vadidegen férfivel egy szobában, így képes rá, hogy empatizáljon a helyzetével. Pontosabban… igen, igen, az anyja magyarázata kellett hozzá, hogy felismerje a szituáció kínosságát, de ettől még átérezheti, nem?
   - Szóval akkor - csapja össze a tenyereit -. Terasz - mutat a lefüggönyözött ajtó felé -, fürdő - bök a lány mögé eztán -, a medence pedig az épület mögött van. Öltözz át, vagy jó is vagy így, és odalent fogunk várni. A lányok körbevezetnek majd. Ha pedig megmondod mit kérsz, addig megszerzem neked. Deal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kék Fény? Már ez is rosszul hangzik - sóhajtva csóváltam meg a fejem, mert nekem erről egy mugli műsor jutott az eszembe, aminek a végén általában bilincs kattant a bűnözők kezén. Ez a Vendel nagyon nem volt szimpatikus fickó, már csak azért sem, mert ilyen módon próbált üzletelni a srácokkal.
- Tehát akkor még neked is gyanús ez - na tessék, talán még pislákol haloványan a fény drága Stephenben, legalábbis nagyon remélem. Nem örültem volna, ha ez a fószer a siker és csillogás dumával elvenné az eszüket, azzal a tündérporos akármivel meg szintén. Ezt próbáltam is finoman a tudtára adni, közöltem is, miután megérintettem, hogy ha bele akar menni a bandával ebbe az üzletbe, még inkább ebbe a társaságba és életvitelbe, akkor engem felejtsenek el. Biztosan találna egyébként más énekesnőt maga mellé, főleg most, hogy a zenekar végre megindult felfelé. Persze nem volt könnyű ezt így kimondanom, mert nagyon imádtam őket, meg a zenekart is, már-már egy kicsit a magaménak is éreztem, de muszáj voltam ezt így még az elején kikötni. Sok rosszat láttam gyerekként a Prambergeren, és nem kívántam ezt egyiküknek sem.
- Most mit csinálsz? - meglepetten pislogtam fel rá, ahogy láttam, hogy széttárt karokkal közelít, s magához ölel. Na hát amióta együtt zenélünk, még ilyen sem történt, egy kicsit össze is zavart ezzel a mozdulatával, mert nem értettem, hogy csak az ellazultságtól ilyen, vagy valami mástól. - Steph - először baráti mozdulattal visszaöleltem, majd finoman a mellkasánál fogva toltam kicsit távolabb, hogy aztán a szemébe nézhessek.
- Ezt most hogy érted? Nem tarthatnál a bandában, ha kilépnék. Megérné neked ezt az a hülye menedzser? - kíváncsi voltam, hogy tényleg ér-e ennyit az a hülye Kék Fényes Vendel. Közben pittyegett a telefonom, kihúztam a zsebemből és vetettem egy pillantást a képernyőre. Meglepett, igazából csak egy szívecske volt, mellette egy fantasztikus voltál szöveg.
- Na, vajon Armand szórakozik? - megráztam a fejem, tuti fix, hogy valamelyik srác hülyéskedett bentről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kitartok amellett, hogy a barátja vagyok. Abban meg semmi gáz nincs, hogy olykor rám ír, én meg vissza. Ezt sok mindenkivel megteszem, és most sem csak Damian az elszenvedő alanya a lelkesedésemnek. Hisz kijött a Dűne 2., és nem értem, hogy más miért nem annyira lelkes emiatt, mint én. Oké, nem olvasták. Biztos ez a baj.
Na de a lengyel is addig kapta a fangörcseim, míg fel nem vetődött, hogy nézzük meg, én meg pillanatok alatt lettem a világ legboldogabb embere, így megeshet, hogy túl hamar és túl intenzíven vágtam rá, hogy hívjon is papot egyből, mert hozzámegyek. Erre. Senki. Más. Nem. Volt. Hajlandó.
Úgyhogy most itt tartunk. Fejben komoly lélektani dilemmát döntök el. Nem tudom, hogy sima popcorn, vagy nachos legyen, de ezzel semmi gond nincs, mert így nem okozok a mellettem állónak kikezelhetetlen traumát. Tudom, hogy nem bírja, mikor pörgök.
- Oké, teás vagy vagy kólás? Nagyon fontos - nézek rá, míg várunk a sorunkra a pénztárnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még meg kell szoknia ezeket a vicceskedő hozzászólásokat, amik a bátyjaitól természetesek, a közeli barátaitól természetesek. De Damiantól, aki korban is valamivel arrébb van a csúszkán, illetve sosem volt közeli a viszonyuk.. szóval érzékeli ugyan az erőfeszítéseket, és ha tehetné eskü megkísérelne belemenni most ebbe, főleg miután békejobbot nyújtottak.
Csak hát könnyű lenne az élete, ha azt tudná csinálni mindig, amit szeretne. Akarata ellenére meg is látszik ez az egyszerű tanácstalanság rajta, majd arra juthat, hogy a kísérlet is több a semminél.
- Akkor jobb is, ha szépen kikeféled a Tesládat holnapra, mert a bátyámmal nem adjuk könnyen a győzelmet. - Ugyan ez most nagyzolás a köbön, mert bár tényleg már iskola előtt megkapta az első gyerekseprűjét, és a birtok kertjében tanítgatta az apja, de nem világklasszis tehetség. Átlag fiatal boszorkány, akinek az élete részét képezi ez a hobbi is, pont ezért némi lelkesedéssel tölti el a gondolat az említett program hallatán.
- Valami alkoholmentes koktélt, nem tudom mi van, csak ne legyen nagyon édes. - Valószínűleg Damian jobban ért ezekhez a dolgokhoz, mint ő. - Majd jövök.
Addig tüntetően a bőrönd felé fordul, hogy most nagyon pakolni fog, meg neki készülődnie kell, a srác menjen csak előre. Úgy sem fog nekiállni átöltözni, amíg szobán kívül nem találja magát. Elhatározza, hogy ezt később majd a mosdóban megoldja, úgy talán kevésbé feltűnő, mert.. túl kínos lenne bevallania, na! Arról nem is beszélve, hogy egy elfedő bűbájjal gondoskodnia kell a jegyről is. Ismeri Amont, és tudja, hogy a bátyja teljes métékben kiborulna a dologtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Végül is, miért ne?
Idejét sem tudja, mikor járt moziban utoljára. Nem az ő közege és ha mugli filmeket néz azt jobban szereti a saját kanapéján, a saját tévéje előtt megtenni, ahol nem kell sorba állnia a vécé előtt és senki sem bökdösi türelmetlenül, ha látványosan unatkozni kezd. Kamilla azonban a szórványos üzenetei közt megemlítette, hogy szeretné megnézni ezt az új, sivatagi szart - ő pedig nem tudja, az Ördög milyen okból vezette a kezét a beleegyező válaszra, de gyanús, hogy köze van hozzá a másnap reggel kezdődő hétvégének. Eddig őszintén várta az utazást, azonban azóta, hogy a vendéglista új névvel gazdagodott, a névhez tartozó személy pedig feketén-fehéren kijelentette, hogy szíve szerint lehányná, már vannak ellenvetései.
Ez azonban a jövő problémája. A máé annyi, hogy zsebre tett kézzel előrébb lépjen egyet a lassan araszoló sorban. A Westend mozi-előterének szőnyegén az elszórt popcorndarabkák megroppannak a cipője alatt.
   -  Nyilvánvalóan kólás, milyen kérdés ez?
Nem szereti. Sosem szerette. De ahogy felszegett fejjel végignéz a választékon, megállapodik a legkevésbé visszataszító opción.
   -  Szóval mesélj, miért lelkesedünk ezért a filmért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Fontos - nevetek halkan. Nekem ez így teljesen jó. Egyrészt, megnézem a filmet, amit annyira szeretnék. Másrészt, távol vagyunk minden olyan helytől, ami komfortot nyújtana, és harmadrészt, rengetegen vannak körülöttünk, így én nyugodtan foglalkozhatok az előttem álló neonszínű cipőjével, ahelyett, hogy megint olyan gondolataim lennének, amiknek nem kellene. Hát menni fog ez. Csak arra kell koncentrálni, ami van. Mert hogy gyűrű az ujján nincs - akaratlanul is lecsekkoltam út közben -, és jó eséllyel a leendő ara se bukkan fel, hogy három jegyet vegyünk inkább. Tökéletes.
- Jó, elmondom, de nem akadhatsz ki - szusszanok, mert a sor viszont tényleg lassan halad.
- A popcornhoz jó a tea is meg a kóla is, a nachos az határozottan kólás, kivéve, ha fűszeresen kéred. És nagy dilemmában vagyok, mert ha popcornt eszek, ahhoz kérhetek teát, de ha nachost, akkor még azt is el kell döntenem, hogy kérem és akkor mi legyen mellé - és igen, megérkeztünk. Mármint ahhoz a részhez, mikor kiderül, miért nem jönnek velem moziba. De egyébként tényleg nem vagyok az a túlgondolós típus, esküszöm.
- Mert Dűne. És Fremenek - vonok vállat, kicsit megütközve nézve rá azért, mert ez milyen kérdés már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Újra előrébb araszol a sorban. Elszakítja a tekintetét a fejük fölött világító menüről és oldalra néz a lányra. Fecseg, megint fecseg, most azonban tényleg belesimul abba, hogy hallgatja őt.
   -  Mennyi időt töltesz itt?
Röviden nevet a lány témához képest nevetségesen összetett válaszán. Azt a felületes ismeretségük során megszokta már, a lány lelkesedése bármilyen skálán tízből tíz, ez pedig aranyos és egyszerre fárasztó. Ma azonban remek napja van és nem fogja hagyni, hogy ezt bármi tönkretegye.
   -  Ha ekkora mestere vagy ennek, rádbízom magam. De fenntartom a jogot a panaszkodásra, ha nem tetszik amit rendelsz - a kezét a lány közelebbi vállára ejt és azzal tessékeli előrébb a kínosan lassan kígyózó sorban -. Meddig tart ez különben? Egy óra? Kettő? Mit csinálsz utána?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Miután Damian lement a medencéhez, Charon még lehuppant az ágyon heverő bőröndje mellé. A vele szemben, a szoba másik felében lévő ágyat bámulta, mellette a tele bőrönddel. Akármennyire akarta elkenni a hétvége és bátyja feletti lelkesedéssel a dolgot, de be kell ismernie, hogy így, a szoba magányában, ismeretlen szagokkal (jellemzően maszkulin illatok) körbevéve azért rázuhan kicsit ez az egész. Hogy itt van és nyilvánvalóan hirdeti a közös szoba, hogy a szülei, a másik család felnőttjei és mindenki elhatározta, hogy hozzá fog menni valakihez.
Lenéz az ölébe ejtett kezeire, és csak még mélyebb húzást érez a gyűrű gondolatára rajta, holott még csak épp felmerült a terv maga. Mindig úgy képzelte, hogy a Roxfort elvégzése után majd Rosier elviszi valami különleges helyre, és egy gyönyörű zöld gyűrűt húz majd az ujjára, ami illik a nyakláncához, amit ötödikben kapott tőle. Akarja, hogy a Flaviu valami ordenáré undorító gyűrűt válasszon neki, legalább gyűlölhetné a gyűrűt is. Miért nem lehet Rosierrel itt a lengyel helyett? Nem kellene kényelmetlenül éreznie magát az átöltözéssel, csipkelődnének kicsit egymással, aztán lehet le sem mennének a medencéig egy ideig, mert..
Nyomorultul érzi magát. És nyomorultul érzi magát, amiért nyomorultul érzi magát, holott ez a nyaraló és ez a szoba másnak több havi fizetésébe kerülne ennyi éjszakára. Mert mindenki azt mondja, hogy hálásnak kéne lennie és örülnie, merthogy Flaviu mekkora fogás, de miért örülne egy jó fogásnak, amikor ő már réges régen készen állt a vízbe ugrani egy másikért! Tompa puffanással érkezik az ökle az ágy végi párnába, de a gesztusnak pont annyi értelme és haszna van, mint ennek az önsajnáltatásnak.

Pontosan, igazán abbahagyhatná ezt a szenvedést. Tiszta szánalmas vagyok. Ezzel a gondolattal nyitja ki a bőröndöt inkább és halássza elő a fürdőruháját. Ebből nem szabad rendszert csinálnia, még a végén meglátná valaki. Nem akar olyan síró-picsogó lány lenni, akiket annyiszor szólt már le korábban. Most lemegy és kurva boldog lesz. És kibaszott vidám. És csakazért is jól fogja magát érezni. Kibújik a rövidujjú felsőből, a nadrágból és egyéb ruhákból, majd felkapja a fürdőruhát.
Mire a szobát elhagyja, már összeszedi magát, arcán a szokásos pökhendiség, ami hamar derűre vált, mikor meglátja a medence szélén Amont és a menyasszonyát, Siennát. Felgyorsítva a lépteit baktat oda a pároshoz, nyilvánvaló lelkesedéssel - az ismerős otthoni arcok enyhítenek azon a belső feszültségen, amit nem tudott teljesen elengedi még.
- Látom, ti is átöltöztetek. Mázli, hogy jó időre érkeztünk.
- Itt már csak te voltál ilyen lajhár az átöltözéssel, na, mi a helyzet? - Amon a maga huszonnégy évével a legidősebb testvér a családban és mondhatni még a legérettebb is. Ez mondjuk nem akadályozza meg, hogy az első ösztönös mozdulattal összetúrja a húga haját. A "mi a helyzet" kérdés hangsúlya viszont a szokásos semmitmondó "miújságnál" több kíváncsisággal és.. némi óvatossággal szólal meg.
Ismeri Damiant és határozottan szükségesnek érzi rácsekkolni a húgára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És nem akad ki. Életem legjobb napja ez, most már komolyan mondom. Pedig ott lebegett a lehetőség, hogy sarkon fordul és itt hagy engem - és nem okozott volna gondot beülni ennek ellenére sem -, de nem tette meg. Úgy érzem, megint fejlődött valamennyit a kapcsolatunk.
- Sajnos nem eleget - őszinte az a szomorú sóhaj. Érthető okokból kifolyólag ritkán van ehhez társaságom, egyedül meg csak nem megyek el mozizni. Inkább filmezek otthon a kutyukkal akkor már.
- Nyugodj meg. Te utálni fogod - vigyorodok el önelégülten, még bólintok is mellé, kicsit meglengetve azt, igenis figyelek rá, és felkészültem Damian Flaviuból.
- Két óra negyvenhat perc. Plusz a reklámok előtte - jó, ezt azért óvatosabban közlöm vele, és alattomosan húzódok hozzá közelebb, hogy ha most akar lépni, még el tudjam kapni.
- És nem tudom... sajnos otthon maradt a napirendem, és elfelejtettem lefényképezni - nevetek fel, és húzom az agyát természetesen.
- Te minden lépésedet megtervezed? - ezt viszont már komolyan kérdezem tőle. Érdeklődve is vizslatom az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Miután bezárta maga mögött az ajtót, hátrált pár lépést, zárkózottan a zsebébe süllyesztette a kezeit - a diplomatikusan semleges arckifejezése egy zsigeri sóhajjal olvad le. Remek. Remek. Újabb erős kezdés, Damian, csak, hogy mindenki kellőképp befeszüljön a hétvégére.
Azonban csak másodperceket ad az illékony, tépelődő gondolatnak, míg még farkasszemet néz az ajtóval, majd kinyúl, letépi a felragasztott papírt a nevekkel, gombócba gyűri és sarkon fordulva az ablak felé dobja. A galacsin a nyitott ablakkeretnek ütközik és szomorkásan a fal tövébe pottyan. Majd felszedi, akinek kedve van hozzá.


Mindenkihez van pár szava. Sosem esett nehezére a társasági mingling vadidegenekkel szemben sem, azonban a nyaraló gondosan elzárt - és muglik és kutató szemek elől tényleg elzárt - kis világában érzi magát mégis elemében. Így a medencéhez rkezve viszonylag hamar túlteszi magát az iménti beszélgetés kínosságán, ami pedig megmarad belőle, inkább félreteszi későbbre, amikor lesz ideje rágódni rajta.
A vízben fehér, éjjel világító, jelenleg azonban inkább hógolyónak tűnő gömbök lebegnek, a nyugágyakon színes pokrócok és törölközők, amik naplemente után hivatottak melegen tartani őket. Nem tudja, ki választotta a zenét, de a barátaiban ismét nem csalódott, ahogy egyelőre a mára felbérelt cateringben sem. Az első útja a bárpulthoz vezet; ennek a taktikai hibáját az azonnal rátukmált fireballal a kezében ismerte fel. Újabb erős kezdés - bár nem azért érkezett, hogy józan maradjon, de úgy tervezte, este nyolc előtt nem fog a medencébe hányni. Idén nem.
Míg a két koktélra vár ("egy aviation martinit és valami nem túl édes, alkoholmentes szart, ha van", az ujjai türelmetlenül dobolnak a grániton. Mivel huszonketten jönnek és egynéhány plusz egy, nyilván idejében kiszúrja Amont, ami... amire minden normális helyzetben egy derűs intéssel reagálna. A helyzet azonban bizonyos okokból nem normális - és mivel látja, hogy a bizonyos ok épp a villából vezető lépcsőn sétál lefelé, mielőtt a tekintete találkozhatna a férfival, inkább visszafordul a pult felé, míg az itala elkészül.
Ugyan már! Igazán összeszedhetnéd magad. Mi a legrosszabb, ami történhet? Neheztelni fog? Előfordulhat. Fordított esetben mumusként élne Amon ágya alatt, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy a húgai "becsülete" nem olyasmi, ami rá tartozik.
A poharak koppannak előtte a pulton. Egy biccentéssel emeli fel őket, az iménti fájdalmas arckifejezésének pedig már nincs sok nyoma akkor, amikor az italokat rutinosan az egyik kezében egyensúlyozva ismét végigsétál a medence partján ls megáll a rögtönzötten összeverődött társaság mellett.
   -  Oi, Amon. Örülök. Ezer éve - mivel balkezes, így legalább nem esik nehezére az, hogy anélkül nyújtson kezet, hogy a poharakat idő közben ne borítaná magára -  És... Sienna? Megvan a szobátok, minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A "mi a helyzet" kérdésre egy egész regényt tudna itt helyben elmondani, de azt még Charon is felismeri, hogy talán nem itt és így van a helye ennek. Amíg idegeneket és számára nem számító embereket nem gond kínos helyzetbe hoznia (illetve hát önmagát), a testvérével nem szívesen tenné ezt. Érte még erőfeszítéseket is hajlandó tenni.
- Hát, figyu.. az egész rohadtgáz. - Mármint semmi újat nem mond Amonnak, de nem is kell, mert a srác homloka máris baljóslatúan meggyűrődik. Melyik idősebb fiútestvér akarná azt hallani a húgától, hogy "rohadtgáz" van, mikor egy szobán osztozik egy fiúval? Charon válla felett ekkor látja meg a közeledő alanyát a beszélgetésnek, mire a lány is elfordulva követi a tekintetét. Aztán visszanéz Amonra meg Siennára.
- De majd mesélek később. - tervezi kipanaszkodni magát ugyanis. Még igaz nincs sokmindenre, azonban a megérkezés alapján valószínűleg, mire eljutnak odáig, bőven lesz.
- Ja, ezer éve. - érkezik a kurta válasz, és ilyenkor látszik az, hogy a húga és ő azért mégiscsak közös apán osztoznak, van mindkettejük rövid válaszaiban valami meghatározhatatlanul hasonló. Kivéve, hogy Amonnak van önuralma és józan megfontolása. Valami, amit Charon nyugodtan elkezdhetne lassan gyűjtögetni a felnőtt életre. Sienna az, aki az egész összegyűlt csapatukban először próbál feszültséget oldalon.
- Damian! Még mindig fantasztikus minden, különösen tetszik az új berendezés tavalyhoz képest. - A lány barackszínű szájfénnyel kihúzott szája kedves mosolyra húzódik, bár ez csak a szokásos egyébként barátságos bájcsevej.
Ez az, amire Charon nem képes. Helyette megszabadítja Flaviu kezéből azt a poharat, amit úgy ítél, hogy az övé lehet. Elveszi, beleszagol, nem facsarja az orrát semmilyen tömény alkohol, szóval legalább a tipp jó volt. Mivel amúgy is nagy beszélgetésekben van, nem szakítja őket félbe egy köszönömmel (jó indok szerinte). Amúgy is olyan hülyén nézett ki a srác két pohárral a kezében.
- Hallottam a híreket otthon. Gondolom, jónéhány korábbi hobbiról leszoktál, ha eljegyzésre adtad a fejed. - Ez már Amon, majdhogynem belevágva Sienna csevegésének utolsó szavaiba. Eleget laktak együtt a Roxfort alatt és eleget jártak együtt szórakozóhelyekre, hogy legyen némi fogalma Damian.. well, szépséghibáiról. Ahogy egyébként a jobb oldaláról is - ez utóbbi miatt állnak ilyen viszonylagos nyugodtságban a medence mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Noha úgy tesz, mintha semmit sem érzékelne a helyzet kínosságából, tudja, hogy Amon tudja, hogy ő tudja, hogy mindenki tudja, hogy...
Hagyja, hogy a lány kivegye a kezéből a koktélját, és ez az első pillanat, amikor kívülről is tudomásul veszi a jelenlétét. Ahogy azonban a saját poharát most már kényelmesebben átveszi a másik kezébe, nem néz rá vagy szól hozzá. Ugyan barátok közt van és annak a medencének a partján, ami az évek során szavakba nem önthető cselekedetek tanúja volt, egyszerre kínosan tudatában kerül annak, hogy a lány fürdőruhában van, ami magában nem lenne bűn, de...
Félmosolyra húzza a száját, amit azonban a szeme nem követ.
   -  Kinek van kedve az iskolás éveken rágódni? Eeeezer éve volt - lesüti a szemét és kihalássza a fogpiszkálóra szúrt fekete olivabogyót a püspöklila italból - Senki sem kíváncsi rég elfeledett botlásokra és históriákra, igaz, Sienna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

A kérvénye értő fülekre találhatott, mert mostanra Mihail átvette Willt mint pácienst. Ha gyorsan nem is, de apránként és hasznosan alakulnak a dolgok, noha a feljelentés maradt egyelőre. Az ügyvédek szerint a várható büntetés messze nem olyan súlyos ezért, mint a korábbiak okán (nyilván), de a legideálisabb egy gyógyítói szakvélemény lenne, ami Will betegségét alátámasztja. Ez még várat magára, de egy újabb beszélgetés az exférjével nem.
- Összecsiszolódtál Mihaillal? - Tudja, hogy Willnek jelenleg nincsenek választási lehetőségei, de megadja a lehetőséget az esetleges sápítozásra, ha szeretné nemtetszését kifejezni a csere miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A papípohárban a túlcukrozott tea ismerősen gőzölög előtte. A láncok ismerősen futnak végig az asztalon az ezüstbilincstől az övéig és onnan tovább a padlóra. Csak a vonal - a vonal hiányzik kettejük közt. Ő pedig, mióta percekkel ezelőtt leült ide, úgy érzi, még nem tette magát túl ezen a változáson. Különös, az ember milyen hamar hozzászokik, majd pedig megszereti az externális korlátait.
Vérszegényen elmosolyodik. Összekulcsolja a kezeit maga előtt, lehajtott fejjeli pillant fel a lányra. Minden találkozásuk különös, fájdalmas és bizarr, mintha álmodna. A felesége rendszeresen megjelenik ebben a szobában, ők beszélnek, de felületes semmiségeken túl mégsem mondanak egymásnak semmit. Úgy érzi, nincsenek tévképzetei afelől, hogy a kapcsolatuk még jóval azelőtt meghalt, hogy ő kezet emelt volna Selwynre az utcán; azonban Adél és ő abban a sajátos, valószínűtlen állapotban ragadtak, mint a gyászoló rokonok a halál és a temetés közötti napokban. Minden végleges, mégsincs lezárva.
   -  Nem volt sok választásom. Azt mondta, hogy segít értelmes időn belül kijutni innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Röviden biccent, mert valóban így van, nincs most sok választása. Igazából nagyon semmi, csak az együttműködés, abban pedig a férje nagyon jó.
- Így van. Minél hamarabb kijössz, annál jobb. - Újabb, untig-fáradtig ismételt frázis, de minél többször mondja el, annál hihetőbbnek hangzik.
Mihail és a többi gyógyító is némi javulásról beszéltek, de még hosszú munka áll Will előtt, foglalkozások Mihaillal, gyógyszerek akár.
Ráérősen felkönyököl az asztalra, miközben lepöcköl a blúza ujjáról egy láthatatlan porszemet.
- Elmondod, honnan indult ez az egész? Úgy értem… - Hezitál, hogyan fogalmazza meg kellőképp tapintatosan, de érthetően. - … valamikor történt valami, amitől elkezdtél szétesni, de nem tudom összerakni, mi és mikor. A közelmúlt eseményei csak beélesítettek mindent. - Azelőtt, hogy Luciennel várandós lett, már dühöngött a férje alkoholizmusa, azonban a terhessége végére, és az elmúlt tíz hónapbab a gyerekük születése óta sokszor volt az a kellemetlen érzése, hogy Will egyre távolabb sodródik tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A látogatások mindig így telnek. Adél kérdez, ő válaszol, szóba kerül Lucien, az időjárás, a kert állapota és néhány, a jövőjével kapcsolatos, homályos megjegyzés. Azonban valójában egyikük sem mond semmit. Ő azért, mert nem akar, a lány talán amiatt, mert megtiltották neki; valószínűleg nem tudja meg soha.
A képek és videók a fiáról rövid időre mindig megnyugtatják. Csak este, amikor egyedül marad, a folyosó elcsendesül és nem marad rajta kívül más, mint ő és a mosdó feletti tükörképe, akkor ébrednek fel benne újra a paranoid gondolatok. Agyban újra és újra végigjátssza a látottakat és keresi a jeleket amik arra utalnának, hogy a fia már nem az otthonukba él és Adél az elmondottakkal ellentétben tényleg továbblépett már. Most, ahogy ül vele szemben és üres félmosollyal nézi őt, nem hiszi ő sem, hogy ez így van. De az éjszakák mások.
Ma sem számít másra, mint képekre. Ahogy Adél az asztalra könyököl, biztos benne, hogy megszokott módon kettejük közé teszi majd a mobilját.
A lány azonban kérdez.
Megingó önbizalommal dől hátra a székén. Az arca zavarral komorul el.
   -  Biztos erről akarsz beszélni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

- Biztos. - A korábbiakkal ellentétben most nem mímel jókedvet, mosolyt, tapintatosságot. Mihail elmondta, hogy lehet, kiabálás lesz előle, epizód, hisztéria, és bármikor kiléphet a helyzetből, ha túl sok, de alapvetően felvázolta, mire számíthat Adél, ha megnyitja a csapot.
- Elég sokáig kerülettük ahhoz, hogy végre beszéljünk róla. - Hátradől a széken, mint aki elkészült rá, hogy sokáig itt fognak ülni a mai napon.
- Kezdjük mondjuk a legrégebbi dolgoktól. Nate és Esther. Mondd el a saját verziód, de nem csak ímmel-ámmal. Rendesen. - Azt már elégszer hallotta, hogy patkányok, hogy ne foglalkozzon a múltbeli dolgokkal. Ideje leásni a dolog mélyére.