Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szeme szinte azonnal elszakad Adélról és az ajtóra fordul. A torkában felhullámzik az indulat.
Emiatt hagyták, hogy mágikusan elválasztó határvonal nélkül találkozzanak ma délután. Emiatt nem ül a gardedám a kanapén. Emiatt lettek Mihael kérdései a napokban lényegretőbbek. Összefogtak ellene. Ismét.
A pillantása hűvösen kúszik vissza Adélra. Lassú, kimért pillanat. Csak érzi, de nem igazán irányítja azt, ahogy a mosoly nyoma is eltűnik az arcáról.
   -  Tényleg róluk szeretnél beszélni most?
A mondata nem valódi kérdés, inkább nyomatékosítás saját maga felé. Védekezhetne és háríthatna azzal, hogy az ikreknek a jelenlegi benntartózkodásához semmi köze sincs, ezzel pedig nem is hazudna igazán. Összefonná maga előtt a karjait, a bilincsek azonban megakadályozzák ebben.
   -  Senki sem érti meg ezt. Hiába magyarázom neked, te sem fogod felfogni, hogy annak a kettőnek nem szabadott volna megszületnie. Persze mindenki rám köpköd a történtek miatt és, hogy nem voltam jó testvér… mert ők azok voltak? Én távol akartam magam tartani tőlük, de nem, ott kellett lenni karácsonykor, ott kellett lenni a szünetben, ott kellett… ez nem az én hibám volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

- Miért nem szabadott volna megszületniük? - Ó, nem, nem fogja Will újból felburjánzó, kezdődő hisztijét elfogadni, a terelést még annyira sem. Volt ideje számot vetni a helyzettel, és arra jutott, ha most nem tépik le a sebtapaszt a gennyes kis sebekről, és nem tisztítják ki őket, soha nem lesz semmi sem rendben. Márpedig nem fogja Will orrára kötni, hogy válás ide vagy oda, a férje nem fog kisétálni az életéből. Nem fogja hagyni. Előbb szépen rendbe rakja, segítséggel, aztán pedig minden lassacskán újraépül majd. Tesz róla.
- Amíg nem vagy rá hajlandó, hogy elmondd, tényleg nem fogom megérteni, de nem hiába kérdezlek. Ha már itt vagyok, és veszem a fáradtságot, hogy téged kérdezzelek és nem őket az egyoldalú válaszokért, akkor engedd csak ki. Tálalj végre ki. Tudom, hogy szeretnéd, ha valaki a te oldalad hallaná meg és nem melléjük állna. - Szemrebbenés nélkül vágja Will arcába a kendőzetlen véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Két óra és negyvenhat perc. Az öklébe köhint. Talán nem gondolta végig, mire vállalkozott, de egyelőre pozitív marad. Egy komplett hétvégéje lesz kipihenni magát és tényleg ráfér már a kikapcsolódás a saját ideológiai és társadalmi buborékán kívül. Erre keresve sem találhatott volna jobb társaságot Kamillánál.
   -  Nem mindet. Csak tudni akartam, hogy van-e időd utána csinálni még valamit. Éjjel össze kell pakolnom a hétvégére szóval nem maradhatok sokáig, de valami még belefér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ránézek és láthatóan hiába keresem a szavakat, hiába próbálok bármit is mondani, hang nem jön ki a számon.
Patthelyzet.
Ha most rábólintok, lehet olyan történne, ami abszolút nem lenne ellenemre, de azért mégse kéne, hisz nem kellenek a komplikációk. Ha a fejéhez vágom, hogy mégis mit képzel, nem ezt beszéltük meg, szinte biztos, hogy visszavág, hogy én mit képzelek, hogy ilyeneket gondolok.
- Nézd - kétségbeesetten mutatok a kijelzőre, ahol épp valami mese előzetese megy, nagy bölcsen a taktikai terelés mellett döntve, és iszonyú büszke is vagyok magamra.
Úgy talán másfél percig? Mert a semmiből kerekedik a morranás, és az a tipikus ideges zúgás.
Kérlek ne. Kérlek ne.
De. Kegyetlenül közlik bele a képembe, hogy technikai okok miatt, elmarad a vetítés. Igen. Pont most.
- Sajnálom... legközelebb? - pislogok rá szomorúan. Egyrészt tényleg csüggedt vagyok, nagyon szerettem volna látni. Másrészt én azt hittem nyertem magamnak közel három órát, és kíméletlenül elvették tőlem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Türelmetlenül ciccen fel és tagadóan megrázza a fejét. A kezeit összekulcsolja az ölében, mert már most érzi az ujjai remegését.
Sok mindenről beszélne most. Például arról a napról, amikor neki a nagyapjával kellett mennie a kanadai kabinba, hogy az ikrek a birtok kényelmes biztonságában maradhassanak, nélküle. Vagy azokról az alkalmakról, amikor nem értette, hogy az ő neve miért más színű a könyvtár családfáján és miért okozott akkora kollektív örömöt annak a csórány Nathanielnek a születése. Vagy arról, hogy az anyja megígérte neki, hogy sosem lesz másodlagos, mégis hagyta, hogy az ikrek elfoglalják az idejét. Megtehetné. De nem tudja szavakba önteni.
Így ismét csak megrázza a fejét.
   - Mondom, hogy nem fogod megérteni - ennyit ismétel meg csupán halkan. Nem hazudik, hiszen ő maga sem érti igazán, csak érzi ezt. Olyan régóta tetteti a gyűlöletét, hogy nem biztos rá, hogy fel tudná idézni, milyen volt azelőtt, pedig ésszel tudja, hogy a gondolkodása nem működött mindig így.
   -  Csak nem értem, miért kellett visszaadnia azokat az emlékeket?
Hirtelen, kívülről úgy tűnik, a semmiből fakad ki. Két vagy három gondolatbéli logikai lépést kihagyott, így elsőre nem lehet egyértelmű, kire és mire céloz.
   -  Megvoltam nélkülük, nem kellettek, én nem is akartam tudni semmiről. Erre a semmiből beviharzik a szobába, nekem támad és összezavar? Mi értelme volt ennek?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Mihail felkészítette, hogy történhetnek kilengések, hirtelen felindulásból jött kitörések, de ők is itt vannak, ha bármi súlyos készülődne. Will kifakadása szinte várható volt a témát tekintve, és ezúttal sokkal felkészültebben érkezett agyban. Egyrészt nyugtatót szed ő is, így az idegei valamennyire rendezett állapotban vannak, másrészt fókuszál, nagyon-nagyon koncentrál, és többször elismételte magában, ha Will hirtelen reagálna is, ő meg sem szabad rezzenjen, csak figyelje tovább, hogy a másik lássa, ő van most a központban.
- Mit keresett ott? Egyáltalán miért ment be a szobába? - Hirtelen fogalma sincs, ez hol történt, de néhány másodperc után azt már vissza tudja következtetni, amit majd' egy éve mondott Esther: visszakapták az emlékeiket. Mindketten. Lát rá esélyt, hogy ez ugyanaz az esemény, mert elég friss ahhoz, hogy még mindig rágja belülről a férjét.
- És mit csináltál utána? - Ezt lehet úgy is érteni, hogy rögtön az emlékek visszaszerzése után, vagy a long runban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ő nem akart ilyesmire gondolni. Sőt - tulajdonképpen semmire sem szeretett volna gondolni. Az egymásba kulcsolt ujjairól felpillant a lányra hallva annak egyébként érthető kérdéseit. Mégis felingerli az értetlensége: miért várod el, hogy a szádba rágjam?!
   -  Amit csináltam, azért itt a helyem.
Halk, sztoikus válasz. A jobb keze elengedi a balt és az ujjai a saját csuklójára fonódnak a gyógyítóknak információkat adó, színkódolt karszalagok között. A haja a szemébe hullik, ahogy a lány szemébe nézve oldalra billenti a fejét.
   -  És amit csinálni akartam, azért meg kellene, hogy öljenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Az ember, aki előtte ül, sajnálnivaló. Nincs jobb szava rá, mint hogy sajnálja ebben a percben Willt a szavaiért, a helyzetéért, mindenért. Annyi minden alakulhatott volna gyökeresen másként, hogy ez a szerencsétlen ne itt kössön ki, de ezn már kár rágódni.
- Azt se felejtsd el, hogy van egy jövőd, Will. - Egy darabig a körmeit nézte, de most feltekint újból a férjére. - Lucien. Én. - Ezeket mostanra teljesen tudatosan lógatja be Will elé répaként a szamárnak, hogy harapjon csak rá, és kapaszkodjon bele tíz körömmel.
- Mesélj nekem, mindent, akármit. Még azt is, amiről azt hiszed, hogy nem érted. Túl régóta van benned, túl sokat mérgezett. Ha egyedül nem érted, akkor kibogozzuk ketten, mert nem hagylak magadra. - Ezt már nagyon sokszor elmondta, volt, amikor őszinte érzelemből, mostanra viszont őszinte stratégiából ismételgeti rájátszással. Azt akarja, hogy Willben rögződjön mantraként, hogy bízhat benne, kapaszkodjon csak belé, mert az a megérzése, hogy a férfinak kell valaki, aki kisegíti ebből a fertőből. Ő pedig mindig is azt akarta, hogy valakinek olyan fontos legyen, mint egy korty víz. Először Noah, majd Lucien... és végre Willre is rátehetné a kezét, hogy nincs Júlia, de még attól az átkozott Maeve-től is vastag falak választják el. Addig kell kihasználja a lehetőséget, amíg adott, és milyen jó, hogy a család, az istenített család nem látogatja. Bízzon csak benne, keresse csak őt, várja csak őt. Szeresse csak őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kevesebb mint két hét. Ennyi kellett ezek szerint, hogy domináljon fölötte - a legbizarrabb pedig az egészben, ahogy egy ideig szórakozottan töprengve nézi a lányt, majd pedig a tekintete követi, amerre mutat, ennek egyáltalán nincs tudatában. Talán túlságosan hozzászokott már, hogy az emberek könnyedén hajlanak az akarat előtt, legyen az az akarat az apjáé, a család hátszeléül szolgáló Estate-é, vagy az övé.
Megráncolja a homlokát, nem érti, mire mutogat a lány, már megszólalja, amikor a képernyő megváltozik. Tanácstalanul pislog rá, majd Kamillára - majd ismét a feliratra.
   -  Mi történik? - Kérdi ártatlanul. Egy halvány szót sem beszél magyarul; az apja gyerekkoruk óta kifejezetten megtiltotta nekik, hogy tanulják vagy akár értsék a nyelvet, hiába töltötte a Mátrában az élete első hat évét.
   -  Ha elmarad - erre a következtetésre jut, a hangsúlya és a rövid szünet, amit tart azonban jelzi, hogy ez csak feltételezés -, akkor csinálhatunk bármi mást. De ha valamit néznél, akkor Varsó még mindig nincs messze. Sem a Pramberger.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tényleg csalódott vagyok. Ezt sehogyan sem tudom palástolni. Már annyira beleéltem magam, hogy ma megnézem. És ez még csak a kisebbik gond. Tényleg nem tudok neki mit mondani, de azt határozottan tudom, hogy az semmiképp nem jó, ha mi valahol vagyunk, ahol nincs más. Az utóbbi alkalmak ezt bebizonyították, én pedig nem is akarok szemet hunyni afelett, hogy hamarosan már vőlegény lesz. Nem felejthetem el.
- Damian... - felsóhajtok, és óvatosan fogva meg a kezét, vezetem arrébb, csak ki a morajló tömegből. Teljesen érthető, hogy mások is csalódottak. Ha nem lenne nagyobb problémám, esküszöm hogy most én is morognék.
- tudod, hogy most azt kell csinálnunk, hogy én hazamegyek a kutyáimhoz, te pedig pakolni... Amire normálisan lesz időd, így jó eséllyel nem felejted otthon az UV-védőt - mosolygok rá, és el is engedem a kezét. A moziról volt szó. Én meg... A francba nem vagyok én olyan erős, amennyire szeretnék lenni.
- De köszönöm, hogy megnézted volna velem. Most már kvittek vagyunk - biccentek, elvégre mikor abban a klubban voltunk, közöltem vele, hogy lóg nekem egyel. Én pedig nem felejtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Újra tanácstalanul néz vissza a számára idegen képernyője és hallja a csalódott tömeg zaját. Egy: nem érti, miért lelkesednek ennyire ezért a filmért, amikor hamarosan biztos benne, hogy a saját otthonuk kényelméből is végignézhetik, kettő: most ez tényleg azt jelenti, hogy a semmiért zarándokolt ide a vadkeletre, állt sorban és hallgatta a csacsogást?
   - Azért rendeltél ide, hogy lerázz?
Tudja uralkodni a hangján annyira, hogy ne ütközzön ki benne a szerinte jogos felháborodás. Ha a lány nem engedte volna a kezét, ezen a ponton megtette volna ő, hogy visszategye azt a zsebébe.
   -  Igazán nincs mit - felel a köszönetre. Különben van mit. Az ideje, ahogy szemében semmi más, nincs ingyen. Ezt azonban a gesztusaiban nem jelzi, ami diplomatikus félmosollyal nyugtázza az elbocsátó biccentést - Hazatalálsz egyedül, vagy hívjak valakit, aki hazavisz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért megakadok. Először még csak megszeppenten pislogok rá, míg szépen átrágom magam, az ártatlan kérdésén, de aztán - elkönyvelve, hogy bizony azt hallottam, amit hallottam -, kiül az arcomra az elégedettség, meg talán némi felsőbbrendű érzés is, el is vigyorodok.
- Te most azt mondod nekem, hogy Damian Flaviut bárhová is oda lehet rendelni? - kihívóan vonom fel a szemöldököm, mert ha csak nyelvbotlás is volt, megérte. Ez mindent megért. De aztán megrázom a fejem, lesöpörve magamról mindent, és visszaerőltetem a komolyságom.
- Én csak megkérdeztem, hogy megnézed-e velem. Te pedig igent mondtál. El szoktam hívni a barátaim mozizni - mert szerintem abban az égadta világon semmi nincs. Randihelynek iszonyat rossz, hisz pont a lényeg veszik el... barátokkal viszont tökéletes, mert utána kitudnátok vesézni, amit láttatok.
- De sajnálom, ez tényleg elmarad... nem tehetek róla - emelem fel a kezeim is, hisz láthatja rajtam, én sem vagyok ettől boldog. Tényleg érdekelt az a film.
- Megoldom. És figyelj? Ha letudtad a családi dolgaid... még megnézhetjük - mosolygok rá lelkesen, mert nem adom fel. Sőt, odahajolok, és még egy puszit is adok az arcára, mert a barátok ilyet is szoktak. Legalábbis felénk.
- Vigyázz magadra - noha fogalmam sincs, hová megy, de nyilván ha pakolnia kell, akkor ez nem olyan táv, amihez szokva van. Aztán meg. Engem a nagyi akkor is így enged el, ha csak a boltba ugrok le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mozdulatlanul nézi és hallgatja a lányt. Tulajdonképpen nem vár se tőle, sem mástól feloldozást. Hetek teltek el a szobája magányában, ami elég volt hozzá, hogy megértse, hogy amit tett és amit gondolt, nem volt egészséges. Nem hiszi, hogy hibázott ugyan. Mégis vannak pillanatok, mint a mostani, amikor meglepő őszinteséggel hunyászkodik meg a magasabb akarat előtt.
Arra, hogy van jövője, egy ideges szusszanással forgatja meg a szemét. Ezt láncokkal és bilincsekkel a csuklóján egyelőre nehéz elhinnie. Még mindig reménykedik benne, hogy a nagyanyja közbenjár majd és tesz róla, hogy kiszabaduljon innen, de ennek egyre kevesebb jelét látja. És lassacskán érzi, hogy kezd úrrá lenni rajta a pánik.
   -  Úgy nem hagysz magamra, ahogy el se váltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Április -
ELME

Ahelyett, hogy lesütné a szemét, nyílegyenesen állja Will tekintetét, ahogy hátradől a székében.
- Technikailag még mindig házasok vagyunk egy ideig. Nem egy papírt szeretek, hanem téged. - Persze ezzel nem válaszolt a kérdésre, de jelenleg nem is akar, mert ha kimondaná, hogy a válás végig fog menni, az ronthatna Willen és a motivációján.
- Emlékszel még a pulzusomra a nyakamban az ujjaid alatt? - Most pillant le a kezeire; a jobbja elindul fel a bal alkarján, a mutatóujja körme hegyével finoman kirajzolja az utat, fel a felkarján, majd a vállán, végül a körömhegy rámutat az ér feltételezett helyére. - Mit ígértem neked mindig, amikor idehúztam a kezed, hm? Emlékszel? Én elsősorban ahhoz tartom magam. Minden, amit teszek vagy tenni fogok, összefügg veled, velem, velünk és Luciennel. Nem foglak elárulni, nem úgy, mint mások. - Ezt pedig Will vad fantáziájára bízza, kik lehetnek a mások.
- Will... ne cipeld ezt az egészet egyedül. Kérlek. - Be akar férkőzni a bőre alá, és ki sem mászni onnan többé. Talán Mihail később bánni fogja, hogy hagyta őket újból találkozni, de már késő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Négy személy vesz részt közvetlenül a szituációban, és eddig ebből a négyből legalább volt egy, aki nem érezte magát feszültnek vagy kellemetlenül: Sienna. A lányról tudni kell, hogy bár nem a világ legkiemelkedőbb boszorkánya, és nem is az a fajta személy, aki egy könyv főszereplője lehetne jellemvonásai alapján, de... decent. Még Charon is kedveli, pedig eleinte aztán tényleg a fogait csattogtatta a család dobermannja. Sienna jelenléte azonban nem.. fenyegető. Sőt, ahogy most is tette, jobbára igyekszik oldani a feszült helyzeteket, ami hála a Yaxley gyerekek well, színes személyiségének, volt már bőven korábban is.
Épp ezért érkezik egész kéretlenül és váratlanul Damian .. utalása? Igen, utalhatott valamire, még ha blöff is volt (vagy t'án tényleg tud valamit), mert Sienna mosolya először értetlenné válik, majd zavartan feszengővé. Tekintete futólag Amonra rebben, mint aki ellenőrzi a reakcióját.. és reménykedik is valamiféle
- Elveted a sulykot, Damian.
segítségben.
Rövid mondat és a szavak alapján passzívnak hangzik, de a tónus nagyon is indulatos, amellyel Amon megszólal. Sőt nem csak szóban, de fizikailag is előrébb lép, mintegy a tényleges testtartással is emelve egy gátat kettejük közé, jelezve: eddig és ne tovább.
- Ilyen underhanded módszerekre számíthat majd a húgom is, hm? - Így is nehezen engedte el a helyzet kínosságát, de megtett mindent, mert tetszik vagy sem, nincs beleszólása. És azért valahol mégiscsak meggyőződése volt, hogy az alapján, amit a két szemével látott: a Flaviu a kisebbik rossz a másik "fenyegetéssel" szemben. Tudja ő, hogy a húga nagyon messze áll a tökéletestől, főleg az utóbbi pár évben, de az, hogy mennyire megy az ő agyára testvérként a mániáival, az egy családon belüli, testvérek közötti dolog. Az, hogy ő mennyiszer mossa meg Charon fejét, nem befolyásol semmit abban, hogy mennyire aggasztja, mások hogy bánhatnak vele.

Charon maga az egész jelenetet némi feszengő érdeklődéssel figyeli. Eleinte iszonyúan idegesítette, hogy ignorálják, és őszintén: már készült valamiféle hangzatos elégedetlenkedésre, de a beszélgetés egy-két mondaton belül eszkalálódik valamibe, ami neki is új. Egyrészt látta már Amont mérgesnek, de általában rá az, nem másra. Másrészt még ha érzékeli is az utalást, számára a bátyja, Sienna és Damian iskolai dolgai teljesen ismeretlenek, szóval ezek az alattomos becsúszás is inkább tűnik "misztikusnak" a tudás hiányában.
- Hagyd, Amon meg tudom védeni magam, ha parasztok velem. - Egyrészt a büszkesége mondatja vele ezt, másrészt.. valahogy tényleg nem szereti nézni, hogy a bátyja kardoskodik így érte. Neki is rohadt kínos lenne, ha itt a barátságuk miatta menne szét vagy ilyesmi, hogy néz az ki mások előtt?
- Te meg... - És márpedig megböki annyira Damian vállát, hogy az kénytelen legyen ránézni. - Hagyd békén Siennát, ha nem tűnt volna fel, ő volt az egyetlen, aki próbált rést találni a kibaszott tesztoszteronbombátokon keresztül, erre itt basztatod mindenféle utalással. - Többes szám, igen, mert Amon bátyuskodása így mindenki szeme láttára is kéretlen volt. Egy dolog, hogy akart neki panaszkodni, de ebben a formában ez neki is ultragáz.
- Sienna most megmutatja nekem a házat, addig verekedjétek le vagy fojtsátok egymást vízbe vagy amit akartok. Jesus fucking christ.
Látványos szemforgatással kerüli meg a bátyját, lép Sienna mellé és karol bele a lányba, hogy elhúzza a csatamezőről, magukra hagyva a srácokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor ötödikben először megidézte a patrónusát, az állat pedig először kirajzolódott a tejfehér ködből a lefüggönyözött bűbájtan teremben, hátrahőkölt a meglepetéstől. Damiané micsoda, görény? hallotta valahonnan maga mögül a hugrabugos évfolyamtársa horkantását, aki percekkel korábban grizzly medvét idézett és láthatóan roppant elégedetté tették ezek a fejlemények.
Hogy miért releváns az évekkel ezelőtti, esős délután, azt ebben a pillanatbann mindössze a beszélgetés résztvevői érezhetik át.
Amon már-már fenyegetően lép közelebb. Az ő arcáról nem olvad le a semleges félig vigyora, a szeme azonban összébb szűkül, az ujjai pedig valamelyest megfeszülnek a poharán. Irritált szusszanással nyitja a száját, a mutatóujját elemeli a poharától, hogy visszavágjon - a bökés a vállán azonban megbillenti a lendületét.
Kelletlenül így ő az, aki hamarabb kénytelen megszakítani a farkasszemet és Charon felé fordítani az arcát.
   -  Nem történt semmi, csak beszélgetünk. Fine, sajnálom.
Nem leplezi a szabadkozás őszintétlenségét, hiszen a frázis nem annyira bocsánatkérés, mint elismerése annak, hogy talán túl hirtelen és hevesen reagált az egyelőre még leplezett provokációra.
Ahogy Charon és Sienna ellép mellette, megvárja, hogy legalább pár lépéssel hallótávolságon kívül kerüljenek. Akkor fordítja a figyelmét ismét Amonra, ekkor pedig már hagyja eltűnni az arcáról a korábbi kifejezést. Kissé halkít a hangján, amikor megszólal, de a szavai így is feszültek.
   -  Mi bajod van mégis? Hobbik? Ha mondanivalód van, akkor még most essünk túl rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kelleténél jobban felzaklatján a történtek. Főképp, mert nem igazán érti, mi is történik pontosan. Az elmaradt film nem probléma, igaz, ezer éve nem járt moziban és kicsit lelkesítette is, hogy muglik közt töltheti az idejét, kiszakadva a saját véleménybuborékából. Azonban ahhoz nincs hozzászokva, hogy elhívják valahová, majd húz perc múlva hazaküldik anélkül, hogy neki bármi - akár anyagi, akár más - haszna származott volna belőle. Damian számára pedig minden, ahogy ez is, tranzakció.
Kelletlenül és röviden megrázza a fejét, azonban nem felel és nem ellenkezik. Az arca nem zaklatottabb, mint akkor lenne, ha valaki véletlenül beleütközött volna.
   -  Keddre vagy szerdára itthon vagyok. Ha vége ezeknek a - egy pillanatra megáll - családi dolgoknak, akkor kevésbé lesznek hektikusak a napjaim tényleg.
Ő tudja, hogy amint a másik lány kezére gyűrű kerül, ő megszakítja a kapcsolatot Kamillával. Nem azért, mert ezt szeretné - hanem, mert így helyes és így természetes és ezt várja el magától. Kamilla pedig magától is ráérzett ezek szerint, noha részéről még bőven lenne ideje addig a kényelmetlen napig.
   -  Majd írj, ha hazaértél rendben? Igyekezz nem meghalni.
Megbocsátó mosollyal húzza ki a bal kezét a zsebéből és megveregeteti a lány vállát. A mozdulatban van valami egészen kicsit, jól bújtatott, mégis egyértelmű elbocátás. Mielőtt azonban Kamilla úgy dönthetne, replikázhatna rá, megfordul és magára hagyja a lassan oszló, még mindig háborgó tömegben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyszerűen nem hiszem el magam. Nyilván dühös vagyok magamra, és nagyon szeretném, ha valaki felpofozna, de csak előveszem a telefont és csak írok. Még ha pár órával később is. És alapjáraton ezzel még nem is lenne gond, ha közben nem a hatalmas ház lábánál állnék. Varsóban. Tiszta idióta vagyok.
Mennyi időd van még?
És persze ennek tudatában, nyomok rá a küldés gombra, és az ajkamba harapva várok. Oké. Ez talán mégse annyira gáz. Végülis még nem jegyzett el senkit. Nincs ezzel semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamar túltette magát a történteken - kényelmetlen volt, kissé kínos, de csak pár órájába került. Ugyan nem tervezett semmit Budapesten, de az egóját kapargatja az, hogy Kamilla odahívta, majd pedig teljesen magától értetődőnek vette, hogy hazaküldi őt. Mit képzel, ki ő, az egyik szaros kutyája?
Köhint, a tenyere élével a gránit dohányzóasztalra fektetett, aranyszínű tükörlapról egy hanyag mozdulattal lesöpri a por maradékát. A kanapén ülve a zene ütemére kocogtatja maga mellett a törtfehér textilt, egy ideig maga elé néz míg várja, hogy a buzz csillapodjon annyit, hogy ismét értse a saját gondolatait. Még nincs elég késő hozzá, hogy lecsillapodjon a város, így Varsó esti fényei egyelőre bevilágítják a tágas nappalit annyira, hogy egyáltalán ne kapcsoljon villanyt.
A mobilja megrezzen mellette a párnák közt. Utána nyúl, majd hátradől a kanapén amíg megírja a válaszát:
attól függ, mire

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére várom a lengyeltől a segítséget, hogy tudom, ha tudna róla se segítene. Mégis tíz körömmel kapaszkodok abba a reménybe, hogy haragszik rám annyira, hogy ne írjon vissza őt percen belül. Mert ha nem teszi én lelépek. Sőt. Most kellene. Sőt, alapból ide se kellett volna jönnöm ugye. Egyszerűen saját magamat se értem. Én nem vagyok ilyen ostoba.
Aztán ahogy a kezemben a telefon, mégis besétálok, köszönök és megcélzom a liftet. Jó persze ott van még a halvány remény, hogy megint történni fog valami, ami miatt képes leszek végre megszakítani ezt a kapcsolatot. Elvégre én innen még nem mentem el keserű szájíz nélkül.
Csengetek. Össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, és még akkor se nézek rá, ha ajtót nyit. Bár ne nyitna ajtót, vagy.... Bár ne ő nyitna ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem telik el sok idő a csengő hangja, és az ajtó nyitódása között, mégis számtalanszor meggondolom magam. Hisz én voltam. Én mondtam, hogy azt be kell fejezni. Nem kell mondani, tudom, hogy milyen véleménnyel lesz most rólam és mégse tud érdekelni. Persze még mindig bízok abban, hogy kellően sértődött és max megint idegesen jövök el, mert hát... Ez is egy opció.
- Még nem jegyeztél el senkit... - hirtelen nem is tudom, hogy ezt most mondom, vagy kérdezem. Azt tudom, hogy ez az oka annak, amiért most itt vagyok. Nagyon lassan emelem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és halványan elmosolyodok.
- És végigültél volna velem közel három órát - vonok vállat, mert efelett pedig nem hunyhatok szemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kendőzetlen csodálkozással pislog a lányra így, a kezét az ajtófélfán tartva. Kellett neki némi idő, amíg felfogta, hogy Kamilla áll itt a kezeit tördelve azok után,, hogy órákkal ezelőtt közölte, hogy hazamenne. Noha varázslattal alig percekbe kerül az utazás, a Mátra mégis messze van eléggé hozzá, hogy először összezavarja  a lány bejelentés nélküli érkezése.
   -  Ezzz... így igaz.
Rugózhatna a helyzet abszurdumán és rámutathatna a helyzet leplezetten toxikus ízért. Ő nem mondta, hogy Kamilla jöjjön, ő még csak nem is utalt rá, legfeljebb talán éreztette - azonban ez semmit sem jelent, hiszen a lány itt van. Szaját, bár meghajlított akarattal.  
Mi ez az érzés? Hasonlít rá, mint mikor a feketére fogad, a golyó pedig megállapodik a vörös kilencesen. Sajátos, határozottan nem pozitív, de nem is negatív thrill.
Kinyúl, megfogja a lány kezét és áthúzza a küszöbön, a másik kezével pedig belöki  utána az ajtót.
   - Szóval mi a terved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hirtelen nem is tudom, segít-e, hogy csak döbbenetet látok az arcán. Nekem mondod? Nyugodj meg, én is ugyanolyan döbbent vagyok. Lenne inkább gúny, vagy az a sznob mosoly az arcán. Akkor legalább felhúznám magam, és itt is hagynám. De nem. Nagyon még csak húznia sem kell, hisz ahogy a keze nyúl, egyik lábam nekem is előrébb lép. Az ajtó csukódik, én meg ahelyett, hogy felvázolnám, gyakorlatba ültetem a terveim, mert minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban növekszik azoknak a terveknek a száma.....

Ezek a percek a kedvenceim. Mikor mosollyal az arcomon nézem a várost, ami így sötétben kivilágítva egész szép látvány. Ilyenkor békés vagyok, ezekben a percekben elhiszem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, és minden úgy van, ahogy lennie kell.
Aztán ezek a percek elmúlnak, a valóság szép lassan kúszik vissza a bőröm alá. Apránként, hogy hagyjon nekem időt fel is fogni. És ahogy felfogom, máris nem olyan szép a kivilágított város.
- Választottál már gyűrűt? - felé fordulok. Ártatlanul teszem fel a kérdést, és még a tekintetem is érdeklődést sugall.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Hm?
Átbújtatja a fejét a fekete pólón és a kanapé mellett állva visszafordul a lány felé. A fölre dobált, de egyébként gondosan válogatott díszpárnák és fehér huzat láttán röviden regisztrálódik az agyában, hogy az anyja aligha meg fogja ölni - hiába bármilyen pakoló- vagy tisztítóbűbáj, Alexandrának különösen éles szeme van hozzá, hogy kiszúrja a hátrahagyott, efféle rendetlenséget. Tinédzserkori énje legnagyobb fájdalmára. A kérdésre felhorkant.
   -  Szerintem dolgoznod kellene a pillow talk-odon - felel és most, hogy felöltözött, jóval relaxáltabban visszahuppan a kanapéra közvetlenül Kamilla mellé - Miért, szeretnél segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halkan nevetve, rázom meg a fejem, kicsit be is előztem. Már öltözködés szempontjából. Természetesen tudom, hogy nem ilyesmi szokott elhangzani, de még mindig kínosnak érzem ezeket a perceket, és legszívesebben eltörölném.
- Hmmmm.... Mit szeretnél hallani? Vagy mit szoktak neked mondani? - tényleg érdekel, még a fejem is oldalra döntöm, és felhúzom a térdeim, majd átkarolom őket. Nyilván mondhatnék neki olyanokat, amikkel tisztában van. Pontosan azért, mert bár nem szavakkal, de most is tudtára adtam. Többször is.
- Persze. De... Ez nem olyasmi, amit tudod... Azzal kéne megejtened, akinek az ujjára húzod? Tudod az ujjméretét, vagy hogy milyen kő illik hozzá? Meg ilyenkor nem ilyen családi ékszert kellene? - persze hogy millió kérdésem van, mert mindentől függetlenül számomra érdekes dolog ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Semmit. Semmit nem szoktak mondani neki. Az egyetem legelső éve óta egyáltalán nem csinált ilyesmit, előtte pedig csakis a barátaival vagy olyanokkal, akikkel nem számított. Így megszokta a szituáció kínosságát és részéről nehezen tudná elképzelni, hogy ezt bárki máshogy intézné.
Nem igazán gondolja komolyan, hogy Kamilla segítene, vagy egyáltalán segítenie kellene neki. Így amikor a lány válaszol, ő is érdeklődve fordítja a fejét felé a kanapén. A válla majdnem hozzáér ebben a közelségben, és kicsit jól is esik egy másik ember melegsége.
   -  Ha te lennél az ő helyében te is meglepetést szeretnél inkább, ahelyett, hogy elvinnélek boltba, nem? - A lábait egymás után felteszi a dohányzóasztalra és egy kissé arrébb rúgja a az otthagyott tükörlapot -. Dehogynem - válaszolja meg a saját kérdését nem várva választ -. Családi ékszert illene, igen. Gyanítom, hogy a nagyanyám és az ő nagyanyja is azt várná el. De kevés lohasztóbb dolgot tudnék elképzelni annál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem. - ráncolom a homlokom, persze némi gondolkodás után. Igazából sose gondoltam ilyesmire. Jó persze de. Kiskoromban nekem is megvolt a szőke herceg lóval, meg kastéllyal, később a kedvenc bandám énekese, aztán meg Mr. Darcy. Ezeken én is keresztülmentem, de aztán látva egy-két házasságot.... Elment a kedvem.
- Mármint szeretem a meglepetéseket, nem arról van szó. De annak a gyűrűnek a másik fele rajtad lenne. A tökéleteset szeretném, és azt hogy együtt válasszuk ki. Ki nem hagynám, hogy összevesszek veled az eladó előtt, mert neked az túl snassz, nekem meg az túl giccses - a végére persze elnevetem magam, mert bár tényleg csak elmélet, annak iszonyúan vicces és realisztikus.
- És állítólag rossz ómen. Legalábbis azt olvastam, hogy azzal tovább is adják az ő "keresztjüket". Bár ha a nagyid házassága tökéletes, akkor mindenképpen megéri - nem. Ezen a ponton nem is tudom letagadni, mennyire álomvilágban élek. Csak tényleg szeretném azt hinni, hogy ez nagy és fontos dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elneveti magát a válaszra. A fehér pornak és a váratlan, de annl mozgalmasabb társaságnak köszönhetően már egyáltalán nem érzi annyira feszültnek magát, mint délután, vagy az ezt megelőző napokban. Segít, hogy nem látja a még be nem pakolt bőröndjét a hálószoba padlóján, ami emlékezteti rá, hová utazik majd. Ő is szembefordul Kamillával a kanapén és összefonja a karjait maga előtt.
   -  Ezt csak ő kapja. A bizonyítéka, hogy komolyan gondolom. Ezért cserébe maximum vállveregetés jár nekem egyelőre - magyarázza könnyedén az angolszász szokásokat. Mélyen belemehetne a tradícióba és abba, hogy milyen különös limbóban létezik most Charonnal, amikor semmilyen megállapodás nem köti, de mégis - de nem fogja, hacsak nem kérdezik.
   -  Éjszakákon át tudnék mesélni a családi drámákról és arról, hogy akár a nagyanyám, akár bárki más házassága miért nem tökéletes. De mondhattad volna hamarabb, hogy ennyire lelkesít ez a téma, elvehettelek volna téged inkább. Úgyis milyen otthonosan mozogsz már itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindig furcsa őt nevetni hallani. Talán pont azért, mert nem teszi olyan sokszor. Nem, még véletlenül se gondolok arra, hogy bármilyen segítséghez folyamodott ezért, csak... Furcsa. Viszont én is szembe ülök vele, ugyanúgy törökülésbe, bár tényleg utána néztem annak, hogy ezt nem illik.
- El is akarod venni, vagy a családod akarja, hogy elvedd? - nem őt nézem, a kezeit, mert ez fontos kérdés, és nem vagyok biztos benne, hogy nekem erről tudnom kellene bármit is. Hogy erről tudni akarok-e bármit is.
Viszont a következő megjegyzésére felkapom a fejem, hitetlenül nézek rá, el is nevetem magam, aztán közelebb hajolok a hozzá, vágok hirtelen faarcot.
- Soha nem mennék hozzá olyas valakihez, aki képtelen önállóan dönteni popcorn és nachos között - bizony, bizony. Damian Flaviu a szememben mint potenciális férj jelölt, a mai napon súlyosan elvérzett.