Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Általában vallom, hogy mindig az udvariasság és a tisztelet megadása a legcélravezetőbb. Az, hogy az ember közben magában mit gondol, lényegtelen. Csak kifelé viselkedjen úgy, ahogy az elvárható. Emiatt ritkán villantom ki valódi személyiségemet, elvégre a szívtelenség és érzéketlenség egyáltalán nem pozitív tulajdonságok, legalábbis társadalmi szempontból.
Így hát, amikor az általam letarolt, de az eséstől megmentett lány rám förmed, először nem is tudok mit válaszolni neki. Illetve hát tudnék, de az, ami kijönne a számon, biztosan nem tetszene neki, és cseppet sem illik a kulturált viselkedés normái közé.
Már-már ott hagynám a fruskát, mert kicsit sem érdekel a nyavalygása, de akkor ő akar faképnél hagyni. Azt már nem hagyhatom! Azok után, hogy ilyen lealacsonyítóan beszélt velem, a legkevesebb, hogy vállalja a következményeket. Ha én tahó vagyok, akkor tudom, hogy viszonzásul bunkóságokat fognak nekem is mondani, olyankor fel vagyok rá készülve, és igazából kicsit sem érdekel. De ott maradok és végighallgatom, persze csak, ha érdemes. Egy rakás káromkodást azért én se várok ki.
- Lehet, hogy tudnék vigyázni, na, de rád minek? - szólok utána, nehogy már jól érezze magát. - Már majdnem azt hittem, hogy egy nőnek mentem neki, de kiderült, hogy csak egy fruskának.
Még ajkaimat is biggyesztem, hogy, ha netán visszafordulna, lássa mennyire csalódott is vagyok. Sértegetni mindenki tud, de mindenki vállalja is érte a következményeket. Vagy, ahogy a mondás is szól, most szépen egye meg, amit főzött.
- Ha tudtam volna, hogy egy fúriának mentem neki, hagytalak volna elesni, de nem is kapkodtam volna utánad. Az ilyennek a földön van a helye.
Egészen jól érzem magam. Az elszúrt lehetőség felett érzett csalódottságomon könnyen túlteszem magam, hiszen a sok tettetés után végre felszínre bukkanhat valódi személyiségem. Igazán felszabadító érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szinte azonnal bebocsáttatást nyerek a házba, ahol meglepetésemre nem a ház ura, hanem annak lánya fogad. Természetesen arcizmaimon uralkodok, nem hozom a fiatal nő tudomására csalódottságomat és csodálkozásomat. Mindenesetre egy gyors pillantással felmérem környezetemet és az előttem álló hölgyet. Elegáns ruhája örökösnőhöz illő, modora, mozdulatai ugyancsak. ~Végül is talán jobban is jártam így, mintha egy öregember fogadna, és az este folyamán úgyis találkozni fogok még Neviczky úrral.~ A gondolat épp csak átfut az agyamon, de már értelmét is veszti, hiszen Eszter a tudomásomra hozza, hogy ő nem csak a fogadásomra érkezett, ő az üzleti partner.
- Üdvözletem! - szorítom meg a kezét határozottan, de nem túl erősen, majd azonnal el is engedem. A nők általában nem szeretik, ha sokáig szorongatják a kezüket. - Aaron Edward Blake vagyok, és a Pandora Ereklyekutató Zrt.-től jöttem. Örvendek a szerencsének.
Bár bizonyára a nő pontosan tudja, hogy melyik cég küldött, mindig fontos már az elején tisztázni az egyértelműnek tűnő dolgokat, hogy elkerüljük a félreértéseket. Hiszen azok miatt később értékes időt veszíthetünk.
- Köszönöm - bólintok invitálására, majd követem a ház belseje felé a nőt. Út közben alaposabban is szemügyre veszem környezetemet, és be kell valljam, a pletykák, amik a család gazdagságáról terjengenek nemcsak, hogy nem túlzóak, de egyenesen szegényesek. Olyan ereklyéket pillantok meg, amelyekre bármelyik munkatársamnak felcsillanna a szeme és már dörzsölné is össze a tenyereit. Én megpróbálok uralkodni magamon, elvégre egy pénzsóvárnak tűnő alkalmazott az ilyen körökben nem számíthat túl sok jóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Készségesen felel további kérdéseimre is. Még ha egy-egy dolog nem is teljesen világos előttem, azért ki tudom venni, hogy Szendrei Véda tanárnővel igen jó a kapcsolata, ami dicséretreméltó. Azt kívánom, bárcsak minimum ilyen viszonyt ápolna mindenki családtagjaival. Öröm hallani, ahogy családjának részleteit ecseteli, amit nagy ámulattal és érdeklődéssel hallgatok, jobb dolgom nem lévén. Az iskolán kívül mindannyian másként viselkedünk egy kissé, megszűnik a mindaddig észrevétlenül fojtogató nyomás, eltűnnek a kötelezettségek, a sietségnek is lába kél, tehát ráérünk azzal törődni, ami igazán fontos: az emberi kapcsolatokkal.
Szomorú, ha valaki nem jön rá arra, milyen fontos értéket is képvisel a család. Azaz képviselne, ha minden úgy működne, mint a mesékben. Mert megdöbbentő módon mindenhol vannak sötét foltok, melyeket jobb eltakarni, ráadásul nem vagyunk egyformák, így megannyi fajta és mennyiségű sötét folt létezik. Kinek mennyi jut belőle...
- Látásból ismerem párukat. - említem meg Ellának, hátha értékelni fogja, hogy nem teljesen ismeretlenek előttem - Ég, múlthéten nekem is voltak vizsgáim, kíváncsi vagyok majd az eredményeikre. Te egyébként mi szeretnél lenni majd? - érdeklődöm tapintatosan, ha már így szóba hozta.
Valamelyest megpróbálom leplezni, hogy megdöbbenek azokon, amiket mond. Kit ne érne váratlanul, ha olyanokat hallana, hogy zsákba vágják a másikat azért, mert mondjuk nem tanulnak elég jól. De az okostelefonos elmélkedésünk után nem vágok közbe, hátha ez valami eddig nem hallott magyar hasonlat, vagy netán az aranyvérű családoknál gyakori szokás.
Kezd kialakulni, hogy merre is menjünk tovább. Abban mindketten egyetértünk, hogy Buda felé kell vegyük az irányt, ha a varázslófalu megtalálása a cél. Ehhez pedig az imént megpillantott metró tökéletes útvonal lehet, már ha vezet oda járat. De úgy rémlik, hogy az egyik vonal arra megy, így hát felajánlom neki, hogy tegyünk egy próbát. A barátságtalan aluljáróban akár még kávéra is lelhetünk.
- Igen, az. Még én se voltam ezen, kíváncsi vagyok. - magyarázom neki magam után húzva, a bejárat felé sietve. Jól is teszi, hogy belém karol, elvégre könnyen elveszhetünk, ha nagyobb lesz a tömeg.  És ha a kifejezést magát tudja is, ki tudja mit képzel annak működéséről, nem akarom, hogy bármi baja essen. Egy aranyvérűt nagy felelősség a mugli világban kísérgetni. Nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljon, mert az én lelkemen fog száradni, és még azt is elérem, hogy Tanja házából kitiltsanak. Véda néni szigorú.
Kibök egy térképet, így odasietek. Életemben egyszer, ha láttam térképen Budapestet ilyen formában, mint itt. A lila színezetű papíron a Közlekedési Központ névjegye köszön vissza, az ábrán pedig jól láthatóan fel van tüntetve az összes vonal. Egy perc alatt beazonosítom a Dunát, aztán bizony kisül, hogy a kettes számú vonal jó is lesz nekünk.
- Itt várj meg! És vigyázz a csomagokra! - parancsolok rá, majd a néhány méterrel arrébb világító automatához lépek. Ella odáig meg vissza lesz, amikor felfogja, mit is csinálok épp. A jegykiadó automata meg is örvendeztet két jeggyel, így visszatérve hozzá a részét a kezébe is nyomom.
- Tessék, ez a jegyünk. Mielőtt használjuk, ki kell lyukasztani gépben, majd utazás végéig megőrizni. Csináld utánam. - hívom fel figyelmét, majd cuccaimat sokadjára megragadva elindulok a mozgólépcsők irányába. A sárga gépezet ott is van, egy ügyes mozdulat, s már kezelve is van. Kifejezéstelen arccal lengetem meg a pufók ellenőr előtt, Ellára várva, aki remélhetőleg szintén problémamentesen jut át. Ereszkedünk is le a főváros gyomrába.
- Hogy tetszik? - fordulok hátra vigyorogva, mert a mozgólépcső nagyon meredek, büdös van, kosz van és erős a huzat. Lentről már hallani a recsegő szerelvényeket. Teljesen olyan a hely, mint amilyennek mondják. Tetőtől talpig szocialista hangulatot áraszt. Ez számomra nagyon különleges látványt nyújt. Könnyen megfejtem, merre kell menni, s várunk a következő metróra, amit az időjelző ki is jelez, hogy mikor érkezik. Furcsa alakok állnak körülöttünk, többször is megnézem a holmim, minden megvan-e.
Aztán begördül a metró. Fehér, ezek szerint ezen a vonalon egy újabb jár. A klasszikusra sok panaszt hallok. Felgyömöszöljük magunkat, de csak állóhely jut. Meglehetősen nagy a tömeg, van itt turistától helybéliig minden. Kapaszkodót jómagam nehezen találok, kérdés, hogy Ella hogy boldogul eközben.
- Sokat megyünk... - súgom neki, amikor a hangjelzés után mozgásba lendül a kocsi - Kapaszkodj, el ne ess! Nem félsz? - kezdem élvezni ezt az óvóbácsi szerepet -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt évek során anyja elég sokszor nekiszegezte a kérdés: mi lesz belőled, lányom? Merre tovább? Mit akarsz csinálni? És ő mindig ugyanazt felelte, hogy nem tudja.
Miért kell ezt ilyen hamar kitalálni egyáltalán? Miért kell gondolkodni rajta, miért nincs valaki, aki pontosan meg tudná határozni, hogy neki ezt kellene csinálnia? Persze ezalatt nem az anyjára gondolt. Neki fogalma sem volt róla, hogy mi való Ellának, maga mellé akarta venni a minisztériumba, amitől a lánynak minden szál haja az égnek állt.
- Nie wiem - felelte ösztönösen a már olyan sokat hallott kérdésre, méghozzá ennélfogva anyai anyanyelvén. Aztán persze viszonylag gyorsan hozzáfűzte: - Mármint nem tudom. El kéne döntenem pedig lassan, hogy merre menjek tovább. Érdekel a sárkánykutatás is, de talán csak azért, hogy bosszantsam anyámat vele.
Valóban nagyon érdekelték őt a varázslatos, veszedelmes bestiák, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ha Véda nyomába szegődne, anyját ez mennyire bosszantaná, és egy pillanattal később már nem is a sárkányokon merengett, hanem azon, hogy milyen arcot vágna hozzá.
Szerencsére közben megérkeztek az elektromos lépcsőhöz, Torma pedig szerzett jegyeket. Ella kikapta a kezéből az egyiket és lelkesen megforgatta kezében.
- Imádom a jegyeket!
Pontosan követte a srác utasítását, követte őt a fura hangot kiadó gépezetig, ahova be kellett a papírt dugni. Mikor kihúzta, meglepődve látta, hogy az nem lett lyukas, így ismét bedugta, majd újra, de továbbra sem volt rajta egy fia lyuk sem.
- Te, ez szerintem elromlott. - De az egyik ellenőr megunta a szerencsétlenkedését, és odalépett hozzá megnézni, mi a baj.
Ella idétlenül rávigyorgott mindenkire, miután kiderült, hogy jó lesz a jegy így is, majd sietett útitársa után.
- Hogy ezek milyen mogorvák! - csóválta a fejét, majd visszavigyorgott a srácra, mikor az kérdést intézett felé. - Rémes!
Rövidesen lent voltak a peronon, ahová befutott egy a földalatti vasútból, melyről jókora tömeg tolakodott lefelé, majd hasonló vissza, köztük a két bagolykövessel.
Ella bizonytalanul nézelődött maga körül, hol kapaszkodhatna meg, mire a szerkezet meglódult alattuk, ő pedig gyorsan a társa után kapott, mielőtt elesik, és megkapaszkodott benne.
- Már kapaszkodom, már kapaszkodom! - vigyorgott rá, bár sanszos volt, hogy feltűnt neki, hogy Ella kapaszkodik, elvégre benne tette. - Nem félek. Mitől félnék?
Megrázta fejét, éppen akkor, mikor oldalt kinézve tökéletes feketeségbe száguldottak.
- Elektromos kukac! Ez egy elektromos kukac! - kiabált, több mugli igen meglepett pillantását vonva magára. Valamiért úgy képzelte, a metró éppen most túrja magának az alagutat, és ez végső soron nagyon szórakoztató gondolat volt.
- Tényleg.. te hová is mész? Mármint azután, hogy engem elkísértél. - Széles, lelkes mosoly, kedves pislogás, miközben két kézzel karolt a másikba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ünnepeljünk hááááát. Csak nem a megszokott környezetben, hanem Prágában. Jogosan kérdezhetik, hogy miért is megyek oda, mikor egy rokonom sincs ott, de a válaszra nem sokan számítanának. Utazásom titka nem más, mint az, hogy Ágoston meghívott magukhoz. Meglepetten fogadtam el az ajánlatot, és az utazás előtti napokon meg is látszott rajtam, hogy izgulok. Nem voltam még náluk, kíváncsi vagyok, hogy milyen környezetben él, amikor nem a kastélyban van. A cuccaimat belesüllyesztettem egy utazótáskába, az ajándékait gondosan elrejtve a legmélyére, hogy még véletlenül se találhassa meg. Szerintem örülni fog nekik, és ha kételkedik magában, még alá is tudom támasztani, hogy nagyon is jó hajtó. Hallottam Ákostól, meg egyébként is ott voltam az összes iskolai mérkőzésen, csak senkinek nem tűnt fel. Hogyan is tűnhetett volna fel, mikor a kezdésre értem oda, a végén meg el is illantam!? Na de vissza a jelenbe.
A vonatút szokásosan unalmasnak bizonyult, ám most mégse olyan álmosító. Elsőnek járok ezeken a helyeken, a megállókat se tudom számolni, hogy mikor érünk már oda. Legalább Ágoston ott vár a fülkében, és biztosan nem fogok rossz helyen leszállni, vagy ilyesmi. Mekkora szívás lenne, ha eltévednék a nagyvilágban… még hoppanálni sem tudok, hogy visszamenjek Bogolyfalvára. A mosdóban voltam, megmostam az arcomat, hogy felfrissüljek. Az előző éjjel nem valami sokat aludtam, hiszen pakoltam, meg izgultam az utazás miatt. A vonat meg folyton döcög, nem tudok pihenni rajta, ezért kell valami frissítő, hogy ne zuhanjak le az ülésről. Lassan lépkedtem vissza az első osztályra, ott pedig megkeresve a saját kis fülkénket. Olyan jól kifogtuk, hogy senki másnak nincs ide jegye. Nem kellene valami zűrös család a nyakunkba, nyugodtan tudunk beszélgetni. Mosolyogva léptem be az ajtón, gondosan becsuktam magam után, és lehuppantam az Ágostonnal szemben lévő ülésre.
– Köszönöm, hogy meghívtál. Azt hittem már régen letettél a barátságunkról, amiért ritkán találkozunk. Mesélj, mi a helyzet a suliban. Úgy hallottam, hogy új igazgató van, ez igaz? –tény, hogy nem vártam meg az igazgatóváltást, már bőven előtte Szögligeten voltam, de azért hozzám is eljutottak az ilyen hírek, hála Ákosnak. Már csak meg kell erősíteni ezt a hírt, és akkor minden szipiszuper lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

~Jézusom! Ez a lány részeg. Vagy idióta. Különben mi a fenét röhögcsélne itt azon, hogy sejtése szerint amerikai vagyok. Már megint sikerült kifognom valami debilt.~ Ezek az első gondolataim, a kis hozzám intézett beszéde után jön még pár, továbbra sem túl hízelgőek a némberre nézve.
- Most komolyan a tegezést hozod fel, mint szálkát a jómodor szemében? Ha már mindenképpen kivetnivalót szeretnél találni a viselkedésemben, miért nem a logikusabbat, a fellökést mondod? Na, meg, ha az illemből indulunk ki, mint a britség egyik alapvető ismertetőjegye, akkor te sem vagy éppen a királynő udvartartásához való. Egy igazi hölgy sosem kiabál úgy, mint egy kocsis, hanem megköszöni szépen, hogy elkapták. Persze csak miután a fellökő illető elnézést kért tettéért.
~Neki áll feljebb. Nem hiszem el ezt a... Na, rá már nincsenek szalonképes kifejezések.~  
- Igazság szerint te pontosan egy kis maca vagy. Itt teszed az agyad, és konkrétan a semmin nyivákolsz. Lehet, hogy a szíved betonból van, és nem könnyű megsérteni, de nehogy azt hidd, hogy jobb, vagy több vagy mint bármelyik másik csaj. Nézz körül! Legalább tízet tudnék neked mutatni, akik olyanok, mint te, és még csak meg sem kell erőltetnem magam. Egyébként nem akarlak megsérteni, jobban mondva nem kell megsértenem téged. Megszólalsz, és elintézed saját magad.
Lesajnáló pillantással mérem végig a csajt. Ezek a legrosszabbak, akik azt hiszik, hogy különlegesek, aztán teljesen ugyanolyanok, mint a többi liba, cica és egyéb állatfajta.
- Egyébként tévedsz. Én nem élvezem. Távol áll tőlem ez a kifejezés. Inkább azt mondanám, nem érdekel. Nem érdekel, hogy te vagy bárki más mit gondol arról, hogyan beszélek veled. Általában több tisztelettel szoktam fordulni az emberekhez, de te aligha érdemled meg.
Látszik a lányon, hogy az okoska fejével azt hiszi, máris kiismert. Pedig aztán semmit nem tud rólam azon kívül, hogy nekimentem, és esetleg nem félek megbántani egy nőt. Még az amerikaiságomat is csak sejti. Mikor bemutatkozik, még véletlenül sem nyúlok a keze felé. Az ilyenektől minden kitelik, még egy orvtámadás is. Helyette finoman, elegánsan meghajtom a felsőtestem, miközben tekintetem le nem veszem róla. Ha már egyszer szóba jött a britség, nesze, én is tudok jólnevelt, sőt úri is lenni, ha akarok.
- Aaron Edward Blake, de talán kicsit későn jut eszedbe udvariasnak lenni. Most már senki nem hinné el, hogy van neveltetésed.
Csúfondáros arckifejezéssel még egyszer végigmérem. Nem az esetem. Akkor se lenne az, ha nem tudnám, hogy egy szöges kóróban is több finomság van, mint az ő lelkében. Bírom azokat, akik nem hagyják magukat, de annak, amit ő csinált, nem látom értelmét. Az ostobán cselekvőket ki nem állhatom. Ha már teszünk valamit, ésszel tegyük. Anélkül minek is tennénk bármit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Munka, munka, munka... Egész szép keresetre tettem már szert azóta, hogy az országba érkeztem, mert szinte minden feladatot elvállaltam, amit csak a helyi közvetítő adni tudott. De a mai melóm kész őrület. Az ereklyét, amit meg kéne szereznem éppen elhalászták az orrom elől, és most rohanok a fickó után, aki a kabátjában rejtegeti a kincset.
Ráadásul eléggé hasznos, de a társadalomra nézve veszélyes holmi jutott a pasas birtokába. Mindenáron meg kell szereznem, ez a feladatom. Meg is tennék mindent, de a karácsonyi roham lecsillapulta ellenére is még mindig rengetegen mászkálnak az utcákon, ami eléggé megnehezíti, hogy a férfi nyomában maradjak. Mindenesetre fizimiskáját már bevéstem az emlékezetembe, mostantól bárhol felismerem a tagot.
Követés közben embereket lökdösök félre, mások engem sodornak el, bocsánatot kérni nincs időm, de a többiek sem fárasztják magukat vele. Az előlem futó fickó most éppen olyan erősen taszít meg egy nőt, hogy az a földön köt ki. Ha ez egy szimpla helyzet lenne, felsegíteném őt, nem mintha érdekelne, hogy mi van vele, egyszerűen engedelmeskednék a társadalmi elvárásnak, ráadásul mindenki látná, hogy milyen jófej vagyok. A nő hálás lenne, talán még nagyobb előnyöm is származna a dologból. De meló közben nem teszek ilyen alapjában véve felesleges kitérőket. Ezért is vagyok sokkal eredményesebb, mint a kollégáim. Nem hagyom, hogy bármi elterelje a figyelmemet.
Ennek - és edzettségemnek - hála végre utolérem a pasast, megragadom a kabátját és... Egy nappaliban találom magam, ráadásul nem is ketten vagyunk. Ez a munka kezd egyre durvább lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem panaszkodhatok, megfelelő fogadtatásban részesülök, partnerem pedig nemcsak fiatal és csinos, de látszik rajta, hogy milyen körülmények között nőtt fel. Egyelőre azonban még várok valamire, hogy eldönthessem, örülök-e ténylegesen annak, hogy nem a család fejével kell tárgyalnom. Ez pedig nem más, mint az intelligencia. Egy üzleti megállapodásnál nem árt, ha van a partner fejében némi ész. Én másokkal ellentétben nem élvezem, ha ostoba alakoktól szedhetem el bagóért a kincseiket, nekem kell a kihívás. Remélem, hogy a Neviczky hölgy nemcsak mutatós, de agy dolgában is el van eresztve.
- Három éve. Még az iskola mellett, az amerikai részlegen kezdtem el dolgozni - válaszolok, majd a kérésre le is ülök, de a kínálást elutasítom. - Köszönöm, nem kérek semmit.
Valójában munka közben szigorúan tilos bármit is elfogadni az ügyféltől. Főleg azóta, hogy nem egy kollégámat elaltatták, illetve különféle trükkös bájitalokat csempésztek a kínálnivalókba, amiket aztán az idióták elfogadva és megkóstolva egészen röhejes egyezményeket írtak alá. A főnökeink a hajukat tépték. Még szerencse, hogy én már korábban sem fogadtam el semmit azoktól, akikkel tárgyalni kényszerültem.
Képességeim méltatására nem szólok semmit, arcizmom sem rezdül. Nem most van itt az ideje, hogy elégedetten megveregessem a vállamat. Büszke vagyok az eredményeimre, de a nagyképűség sok emberben visszatetszést kelt, ezért kerülni kell az erre utaló jeleket és viselkedést. Annál is inkább, mivel a hölgy szakmai felkészültségemet is tesztelni óhajtja. Egy elégedett vigyor a dicséret hallatán, és máris lerombolhatnám a képet, ami a megfontolt üzletemberé, és aminek az építgetésén éppen fáradozom.
- A serleg ezüstből készült ötvösremek. Üstösdön készült nem sokkal a város alapítása után. Egy bajor hercegnőnek szánták esküvői ajándékként, és a város akkori vezetősége rendelte egy igencsak híres mestertől. A feljegyzések szerint a serleg leleplezi a hűtleneket, mégpedig oly módon, hogy, ha olyan fogja a kezébe, aki megcsalta párját, akkor a kupában lévő folyadék feketére színeződik. Amennyiben sikerül rávenni, hogy beleigyon, még be is fogja ismerni tettét. Érdekessége, hogy nem csak a házastársi hűtlenséget, de mindenféle csalást és árulást leleplez. A XVIII. század környékén a muglik kezére került, és egészen a XIX. század végéig múzeumokban és kiállításokon mutogatták. 1884-ben nyoma veszett és egészen 2001. április 15-éig fel sem tűnt. Ezen a napon egy amerikai aukción több, mint 800 ezer dollárért vette meg egy anonim személy. Elég sokáig tartott az ön édesapjának a nyomára bukkanni. A kupát egyébként Ruby-serlegnek is hívják, bár a köznép között egyéb nevei is elterjedtek. A bajor hercegnőt Christine Rubynak hívták, innen a név.
Elhallgatok, várom az ítéletet. Amennyiben kiderül, hogy ez nem az a kupa, amit keresek, azonnal tovább is állhatok. Ez esetben a felettesemnek kell elszámolnia a főnökeivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A fickó értetlenül fordul felénk, majd arcán átsuhan a félelem. Szívesen remélném, hogy tőlem retteg, de érzem, nem ilyen egyszerű a dolog. Mellettem pedig egy ismeretlen lány áll, szavaiból és viselkedéséből úgy gondolom, hogy egy vétlen járókelő Szalamantonból.
- Ne sipítozz, nincs gáz! - próbálom elejét venni a hisztériának, majd a fickóhoz fordulok, elvégre a munka fontosabb a csajnál. - Mi lenne, ha most odaadnád azt a dolgot, utána pedig visszavinnél minket? Te sem akarhatod, hogy emberrablás legyen a vége. Az itteni börtönök sem jobb hírűek, mint az amerikaiak.
- Nem tehetem - leheli rémülten a pasas még jobban magához szorítva a csomagot, benne az áhított tárggyal. - El kell tűnnötök innen, azonnal!
- Mennénk, de a jogsit még nem szereztem meg. Kicsit sűrű volt az életem akkoriban, amikor a többiek hoppanálni tanultak - vonom meg a vállam, bár abban is biztos vagyok, hogy még, ha megtehetném, se mennék el most, amikor végre megszerezhetném a cuccot. Egyébként a sűrű jelző egészen enyhe kifejezés arra, hogy az ember ereklyekutató továbbképzésen vesz részt Szibériában.
- Mit szólnál hozzá, ha te vinnél vissza minket? Hacsak nem akarod, hogy a csaj idegösszeomlást kapjon - intek a vöröske felé, hátha ezzel az érvvel már leveszem a férfit a lábáról.
De nem, ő csak rázza a fejét, szorongatja az ereklyét, és hátrálni kezd az ajtó felé. Azt meg csak nem hagyhatom, hogy megint lelépjen. Elindulok utána, de alig teszek meg egy lépést, mikor nyílik az ajtó és belép rajta négy ember. Három magas, izmos, kivont pálcával, köztük pedig egy alacsony kopasz emberke drágának tűnő dísztalárban. Kezdem úgy érezni, hogy nagyon rossz helyre kerültünk a kiscsajjal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kérdése elgondolkoztat néhány pillanatra. Igaz, hogy az egyetlen dolog az életemben, amit szeretek, az ereklyekutatás, de mikor elkezdtem, még nem tudhattam, hogy ennyire vonzódni fogok ehhez a munkához. Megélhetési gondjaim sosem voltak, szóval mint pénzszerzési módra sem szorultam rá. Azt hiszem, csak unatkoztam, túl egyszerűek voltak a tantárgyak, valami izgalom kellett az életembe.
- Az egyik professzorom ajánlott be a cégnél, eredetileg csak diákmunkának indult. Aztán ott ragadtam. Tudja, mindenkinek kell valamiféle akció az életébe. Ha emellett még az ember kedveli a régi, gyakran felbecsülhetetlen értékű tárgyakat, már kész is a szenvedély.
Szerényen mosolygok, de a csillogást a szemeimből nem tudom eltüntetni, vagyis lehetetlen lepleznem, hogy imádom a munkámat. Bármi másról tudok hazudni, de az ereklyekutatás nem csak a szenvedélyem, ez az életem.
Nem is csoda, hogy átmegyek a teszten, de a kisasszonynak még vannak plusz információi, amiket feletteseimtől nem kaphattam meg, hiszen úgy tűnik erről egy igencsak szűk kör szerezhetett csak tudomást. Iszom a szavait, rögtön meg is jegyzem őket. Agyam rétegeiben fellapozom a megfelelő oldalt, és odakanyarítom jellegzetes betűimmel a Ruby-serlegre vonatkozó többi információ alá. Mostantól ezekre is emlékezni fogok a kupa kapcsán.
- Nekem nincsenek céljaim vele. A feladatom, hogy megvegyem önöktől, aztán átadjam a feletteseimnek. Az ő céljaik valószínűleg megegyeznek cégünk hitvallásával. Minden ereklyét biztonságba juttatunk, és megőrzünk. Úgy is mondhatnám, hogy elzárjuk Pandora szelencéjébe.
A kérdést igazán nem is értem. Tudom, hogy minden ember szokott hazudni. Az életünk folyamatos árulások és csalások láncolata. Amúgy sem tudom, mit kezdhetnék a serleggel. Ha valaki elárul, az nem lep meg, hiszen úgyis mindenkitől erre számítok. Ebben az esetben mi szükség is lenne a kupára? Az csak olyanoknak kell, akik másokra támaszkodnak. Én szeretek a saját lábaimon állni.
- Egyáltalán nem bánom. Egy szellemi kihívást sosem utasítanék vissza - bólintok komolyan a felvetésre. Elég sok kincset ismerek, akár képről, akár nevéről, akár történetéről, bár az is igaz, hogy főként a híresebbek és a nyugati ereklyék kerültek eddig a látókörömbe, így aztán előfordulhat, hogy egy speciálisan magyar vagy keleti, esetleg kevésbé ismert tárgy miatt befürdök a hölgy előtt. De kockáztatni kell, elvégre bátraké a szerencse.
Mivel beleegyeztem, a nő már mutatja is a tárgyat: pillantását követve én is megtekintem az antik hajtűt. Gyönyörűnek látom, ráadásul hallottam már róla, legalábbis úgy hiszem, ez volt az, amiről már olvastam egyszer régen egy kopottas, ősöreg könyvben. Érzem, hogy eláll a lélegzetem, de aztán nyelek egyet, és visszafordulok a hölgyhöz.
- Rebesgetik, hogy a Kínai Nagy Fal sárkányok segítségével épült fel. Az akkori császár felesége boszorkány volt, az ő tulajdona volt eredetileg a hajtű. Állítólag nagyon ügyes sárkányidomár volt, de a bájoláshoz is kitűnően értett. A hajtűt saját kezűleg készítette, és maga varázsolta el. Kínában hatalmas kultusza van a sárkányoknak, egyáltalán nem úgy állnak hozzájuk, mint Európában és a nyugati világban. Mifelénk vadállatoknak tartják őket, küzdenek ellenük a jelenben, és harcoltak ellenük a múltban. Keleten a sárkányokat tisztelik, szinte istenekként, bölcsnek tartják őket. Ebben nagy szerepe volt a hajtűnek is. Azzal elméletileg irányítani lehet a sárkányokat. Egyes források szerint csak bizonyos fajtájúakat. A nevét onnan kapta, hogy viselője állítólag látja mindazt, amit az irányított sárkány is. Illetve a hajtű kinézete is idézi egy sárkány szemét.
Ez már egy olyan ereklye, amit a saját polcomon is szívesen látnék. Persze, ha a feletteseim tudnák, hogy itt találják, már rég megpróbálták volna megszerezni. Bár az is lehet, hogy tettek rá kísérletet, de a Neviczky család túl kemény diónak bizonyult. Most már egészen más szemmel nézek az örökösnőre is: kíváncsian, szinte kérdőn. Egészen felkeltette az érdeklődésem, ez a ház valódi kincsesbánya lehet egy magamfajtának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

~Nem is értem miért állok szóba vele. Az első utánaszólás szinte reflexből jött: ideges voltam az elszalasztott fickó miatt, és nem hagyhattam szó nélkül a pofázását. Na, de most, miért beszélek még mindig hozzá? Nem érzem úgy, hogy ennek lenne bármi értelme. Vagyis, talán éppen most kéne abbahagyni.~
Mivel ilyesfajta gondolatok járnak a fejemben, inkább hagyom is elúszni szavait, csak a szememet forgatom látványosan, de nem adok fel neki több labdát, egyedül pedig nehéz passzolgatni. Remélem, hogy mielőbb le fog kopni, megy a saját dolgára, én pedig megnézhetem, hogy néznek ki Budanekeresd sikátorai.
Egészen felélénkít a gondolat, hogy folytathatom a munkámat, és egyben megszabadulhatok a locsogó csajtól, de előtte még bemutatkozom, elvégre ő is megmondta a nevét, az ilyesmit általában illik viszonozni. Már fordulnék is el, de ekkor elkezd hápogni. ~Csak tudnám, mi baja van ennek a csirkének folyton?~
Felvont szemöldökkel nézek rá, várva, hogy kiderüljön, mi esett belé. Nem értem, miért gondolja azt, hogy a nevem szívatás lenne, de valószínűleg ez is valamilyen gyenge gúny akar lenni. Már éppen ráförmednék, amikor méltóztatik kinyögni, hogy ismer egy hasonló nevű embert. ~Na, bumm. És akkor mi van?~
- Aaron vagyok a nagybátyám, és Edward a nagyapám után. A Blake meg adott volt családilag. Még az is lehet, hogy valami távoli rokonom, de akár véletlen is lehet? Miért, amerikai az illető?
Mindezt unott fejjel kérdezem, mert valójában egyáltalán nem izgat fel, hogy létezik még egy Edward Blake ezen a világon. Valószínűleg vagyunk még így néhányan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Úgy látszik, a beszélgetésünk kezd kulturált mederbe terelődni, legalábbis már nem halmozzuk el egymást szebbnél szebb - a másik értelmi állapotára vonatkozó - bókokkal.
- Ebben az esetben az apja a lényeg, elvégre onnan örökli a nevet, nem? - világítok rá a történet fontos pontjára, miközben visszafogom magam, és még csak nem is teszek megjegyzést rá. Legalábbis fennhangon. - Még sosem érdekelt annyira a családfám, hogy kutassak a rokonaim után. Előfordulhat, hogy nem csupán a véletlen játéka a közös családnév. De a keresztnév biztosan, főleg, hogy korábban Edward Aaron Blake-ként használtam a nevem, nemrég álltam át a jelenlegire.
Bocsánatkérése miatt kissé feljebb húzódik a szemöldököm, nem igazán akarok hinni a füleimnek, viszont úgy látszik, a csajnak elege lett az ellenséges hangnemből. Persze valódi megbánást nem látok rajta, de az én bocsánatkérésem sem teljesen őszinte:
- Talán én is elragadtattam magam az előbb, de eléggé pocsék pillanatban sikerült összefutnunk.
Körülnézek, majd sóhajtok egyet. Nem igazán szeretnék további perceket eltölteni a lány társaságában, de nem szeretek ellenségeket sem szerezni, főleg nem egy nagyrészt még idegen országban. Sosem árt, ha az embernek vannak ismerősei mindenhol, akik jó szívvel gondolnak rá. De azok, akiket megbántottunk, bármikor keresztbe tehetnek. Ezért érdemes mindenkivel barátságosnak lenni.
- Ha megengedi - váltok én is magázódásra, elvégre, ha udvarias vagyok, fel kell vennem a lány "ritmusát". -, kezdjük elölről. Aaron Edward Blake vagyok, szolgálatára. Egy ereklyekutató cégnél dolgozom, jelenleg is éppen a munkámat végezném. Bocsánatot kérek amiért majdnem fellöktem, de éppen egy gyanús alakot üldöztem.
Álcám a helyén, bár talán vele szemben felesleges, hiszen már látta, mi van alatta. Ugyanakkor, ha kulturáltan viselkedünk mostantól, akkor muszáj a helyén tartanom az álarcot: az udvarias, kedves és jól nevelt férfiét. Mert rám valójában egyik jelző sem illik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Alex "végigszenvedi" a díszítéses procedúrát, én meg néha bocsánatkérően pislogok felé, de amúgy egészen kedvelem az ilyenfajta időtöltést, nem számít, hogy sok a feladat. Hiszen rajzolni kell, bár éppenséggel nem portrét, de a tetoválószalonban sem Mona Lisát kellett mindenkire festeni. Az ott szerzett tudásomat azóta már többször is kamatoztattam, most is rengetegféle minta az eszembe jut, bár a legtöbb nem karácsonyias, de ez a legkisebb gondom.
Az utolsó darab befejezése után végre Alex szobájában kötök ki, le is ülök rögtön az ágya szélére.
- Persze, megnézhetjük. Mostanában úgysem volt lehetőségem filmeket nézni - bólogatok egyetértően. Hát igen, a varázslónegyedekben ritkán találni televíziót vagy internetet, pedig aztán szerintem igazán hasznos mugli eszközök is vannak, amiket nem ártana a varázslóknak használatba venni.
A fiú mellém ül, én pedig nyelek egyet. Régen nem hatott így rám a közelsége, ebben biztos vagyok. Azonnal túl melegnek érzem a szobát, szerencsére van még mit levennem, mielőtt ahhoz a réteghez érnék, ami már megbotránkoztatná a jelenlévőket. Lerángatom magamról a pulcsimat, alatta rövid ujjú, lila pólót viselek. Csuklóm körül rögtön megélénkülnek a pillangók, kicsit feljebb szálldosnak, rezegtetik szárnyaikat. Én már egészen megszoktam őket, mozgásuk egyáltalán nem zavar, Alex kérdése viszont megmosolyogtat.
- Valódi szőke herceg - mondom Anthonyra gondolva, majd felkacagva oldalba lököm a srácot. - De csak a diákom, semmi egyéb. Ne felejtsd el, már tanár vagyok, még, ha nem is nézek ki annak! Anthony általában aludni szokott az óráimon, viszont kedves volt tőle, hogy kísérőmnek jelentkezett. Hangulatos estém volt, de semmi különös.
Én is szívesen feltennék egy hasonlóan puhatolózó kérdést, de nem tudom, mire fel. Én nem tudok egy eseményre vagy alkalomra vonatkozóan tapogatózni a témában. Simán rákérdezni meg nem akarok, az olyan esetlenül hangzana.
- Na, és veled mi újság? Mit csináltál abban a pár napban, amíg nem hallottam felőled? - mosolygok, de közben némán korholom magam: "Gyáva vagy."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Olyan szerényen ül az ágy szélén, mintha kényelmetlenül vagy feszélyezve érezné magát.
- Érezd magad otthon - bátorítom, ahelyett, hogy rákérdeznék, van-e valami baja. Kicsit talán más itt, mint a Bagolykőn, ahol tényleg mindketten otthon voltunk. De már máskor is volt itt, úgyhogy nem egészen értem a tartózkodást.
A film zöld utat kap. Ennek örülök, mert lelkes filmfaló vagyok, másfelől csak magamat fogom kínozni a közelségével a sötétben. Amúgy pedig egy barom vagyok, amiért nem akartam tönkretenni a barátságunkat, most ennek ellenére mégis tönkremegy, csak nem annyira direktben, mint ahogy akkor menne, ha egyszerűen közölném vele, hogy mi a helyzet.
- A filmezés a két dolog közül az egyik, amiben a Bagolykő elbukik az itthonnal szemben - bököm ki elkalandozásom miatt egy kicsit hosszabb ideig késve a reagálással, mint az indokolt lenne.
Nem egészen az a válasz jön a báltémára, mint amire számítottam. Vagy inkább reméltem. Állkapcsom megfeszül nevezett Anthony említésére, és Aileen hiába próbálja elmismásolni, elhatározom, hogy bagolyfordultával kiszedem Bálintból az infókat róla.
Vagy mondjuk most szépen befejezem a hőscincérkedést - hűtöm le magam, mielőtt jobban felfújódnék olyan dolgon, amihez vajmi kevés közöm van.
Hátamat a falnak döntöm, próbálok közömbösnek tűnni.
- Semmi extra, szokásos. Kockulás, kutyasétáltatás, lógás Noémiékkel. A karácsonyi szünetre engedélyeztem magamnak a tankönyvek félretolását, de járok külön tanárhoz is, hogy felkészítsen az érettségire - megvonom a vállam.
Indiszkrét kérdésem alatt feszülten figyeltem Lin arcára, ezért kerülhette el a figyelmem, de most, ahogy lefelé nézek, észreveszek a csuklóján egy mozgó valamit, ami elsőre karkötőnek tűnt. De nem az. Odanyúlok, és magam veszem magam elé.
- Hát ez meg? - hőkölve nézek fel a lányra, nem is tudom, mit mondjak, annyira nem jellemző rá. Vagy csak nem hittem, hogy jellemző, de mit tudok én?
- Nem gondoltál rá, mit mondasz majd az unokáidnak a... - itt jönne a szöveg a szottyadt bőrről és az aszott pillangókról, de tőlem nem várt módon időben kapcsolok. - És különben is, ezek meg hogy tudnak mozogni?
Ámulva hajolok még közelebb a csuklóhoz, és azon a szárnyukat lebegtető lepkékhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll vele szemben, dermedten és megrettenve, a kezében a gőzölgő forralt borral, azzal a tekintettel, mint aki épp egy különösen rémisztő szellemet lát. Zója ismerhetné már eléggé ahhoz, hogy vigyázzon ezekkel a kényes félinformációkkal, ha mondani akar valamit, ne felejtsen ki bizonyos tényeket. Dwayne ennek a negyedéért képes gyerekes hisztit csapni, hát még akkor, ha az exe bizonyos terhességi teszteket emleget itt, az utca kellős közepén.
   -  De akkor nem vagy az.
Láthatóan ez minden, ami érdekli, mintha a nő többi mondata elillant volna félúton és nem jutott volna el hozzá. Elvégre az lenne ám a komoly paranoiás helyzet, amellett eltörpül Zója mindenféle fejfájása, ami ezt a rendellenes kapcsolatukat illeti.
Megforgatja a szemeit, belekortyol az italába, ami még mindig forró és számára túl markánsan fűszeres. A másik kezét a zsebében pihenteti.
   -  Vigyázz ezekkel a dolgokkal - felel végül fojtottabb hangon, épp, hogy a beszéde kitűnjön az utca tömegének alapzajából - Amiket mondasz. Nekem. Léna legilimentor, meg a legjobb haverja is. Leellenőriznek. Még csak nem is gondolhatok olyanra, amire nem szabad, mert Nina megrövidít egy testrésszel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit úgy tűnik, mintha Alex lélekben máshol járna, de nem feltűnően bambul el, és láthatóan figyel rám, szóval nem teszem szóvá, és nem is aggódom különösebben miatta. Bizonyára fáradt, elvégre ő kezdte a díszítést.
- És mi a másik? - kérdezem, mert hirtelen nem jut eszembe semmi. Mármint azon kívül persze, hogy ott minden nap láthattam Alexet, és többet vele lehettem, mint itt. Az nagyon is számít, de azt úgyse mondanám el neki. Legalábbis nem így hoznám a tudomására.
Mikor szóba kerül a bál és Anthony, érzem, hogy a hangulat kicsit nyomottabbá, hm... nem, talán csak kicsit feszültebbé válik, és nem értem, miért. Felvont szemöldökkel nézek a fiúra, de végül mégsem kérdezek rá. Lehet, hogy rosszul érzem, és nincs is semmi baj, akkor meg inkább jobb nem piszkálni a dolgokat, mielőtt teremtődik egy.
Kérdésemre egyszerű válasz érkezik, nem is érzek mögötte semmi elhallgatást, úgyhogy meg is nyugszom rögtön. Azt észrevenném, ha Alex találkozott volna az igazival. Mármint észrevenném, nem? Csak feltűnne. Remélem.
Aggodalmam közepette egy pillanatra nem figyelek oda, a másikban meg már a fiú kezében van a kezem. Hirtelen felnézek, érintése kellemesen melengető és tűzforrón égető egyszerre. Elvörösödök, pedig mellette nem szoktam.
- Oh, ez? - nézek én is a most már riadtan odébb rebbenő és felszárnyaló lepkékre. - Ajándékba kaptam a mesteremtől, aki Brazíliában tanított. Nem fogadott el nemet válaszul arra a kérdésre, hogy festhet-e rám.
Halkan felnevetek, mert eszembe idéződik a fickó, és hát hihetetlen egy figura. De sokat tanultam tőle, hálás is vagyok neki, nem csak művészként, de emberként is.
- Az unokáimnak? - kapom el a mondattöredéket, majd hitetlenkedve felnevetek. Még mindig nem hiszem, hogy fogok addig élni, hogy unokáim legyenek. - A titok a festékben van, illetve a különféle krémekben, amit előtte a bőrre kennek. Nagyon izgalmas egyébként látni, ahogy elkészül egy ilyen. Én csak egyszerűbb formákra vagyok képes, de már az is büszkévé tesz, hogy egyáltalán meg tudom csinálni.
Nagyon élveztem a Brazíliában töltött időt, lelkesen is mesélek róla, bár sok mindent már levélben is megírtam Alexnek, hiszen folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Beszéd közben azonban feltűnik, hogy milyen közel van az arca a kezemhez. Szinte lélegzetvisszafojtva figyelem, ahogy a lepkéimet tanulmányozza, majd egy hirtelen ötlettel megsimogatom az arcát. Aztán hagyom karomat visszahullani a kezébe. Fogalmam sincs, hogyan fog reagálni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem hittem volna, hogy egyszer még újra elhagyom az országot úgy, hogy anyáék tudnak róla. Ó igen, nagy teljesítmény tőlem, hogy most szóltam a szüleimnek és ők bele is egyeztek abba, hogy elmenjek a háztársaimmal valahová Ausztriába síelni. Igazából síelni nem tudok, snowboardozni meg még annyira sem, de hát ezek nem olyan fontos dolgok, nem igaz? A fontos az, hogy érezzük jól magunkat és mivel baráti körben leszünk, ez mellé tehetünk egy pipát. A másik fontos dolog a friss levegő, meg a sportolás. Na, nem mintha a kviddiccsel nem sportolnék olyan hű, de sokat. Meg Vatta is eléggé lefáraszt mostanában, talán kicsit megorrolt rám, hogy kevesebb időt töltök vele, mint mondjuk az Edictummal, pedig ez nem igaz. Próbálom még mindig úgy igazgatni ezeket a külsős óráimat, hogy maradjon sok időm a juhászkutyára is, de néha ez nem igazán sikerül. Szóval Vatta jogosan lehet rám mérges…
Amikor Dasha először említette, nem akartam belemenni a dologba, de végül sikerült elhatároznom magamban, hogy legalább anyámékat megkérdezem, hogy mit szólnak hozzá. Természetesen a kis kalandjaimat Michellel és Laviával nem említettem, bár jobb lett volna, ha megmondom nekik ott, akkor, mert ha utólag kiderül – és márpedig ki fog valamikor -, akkor nagyon nagy balhé lesz otthon. Szóval, miután igenlő választ kaptam, na meg egy kis buzdítást, hogy igenis menjek már el a barátaimmal valahová, pár éve még abban sem voltam biztosak – a saját szüleim! -, hogy lesznek barátaim. Hát milyen szülők az ilyenek? Mondjuk pár éve még én is jól kiröhögtem volna az illetőt, de hát végül igaza lett. Tényleg lettek barátaim, akár mennyire is furcsa ez a tény. Még Michellel is úgy-ahogy jóba vagyunk, már ha mondhatok ilyet. Nem szedte le a fejem, a szerveim még megvannak és bár a házában anno eléggé leharapta a fejem, még is azt mondhatom, hogy a lelke legeslegmélyebb kis apró, pinduri csücskében kedvel engem.
A vonatút Dashával kellemesen telt, próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyit és mekkorákat fogok esni. Anya szerint gyorsan tanulok, lovagolni, járni és zongorázni is a többieknél gyorsabban tanultam meg, de még sem vagyok szupergyerek, biztos, hogy hazafelé több kék-zöld foltom lesz, mint azt most itt elképzelném. Viszont az is lehet, hogy kiderül, anyámnak a vérében van a síelés és én is egy őstehetség vagyok. Csakhogy ezt kétlem, ilyen még a filmekben sincs. Legközelebb majd lovagolni viszem el a társaságot, főleg, hogy ezt a síutat nem is én szerveztem. Abban viszont jó vagyok, nem is tudom, hogy a mostani síelők közül ki tud lovagolni és ki nem. Majd megkérdezem őket, lesz rá egy csomó időm.
Amint kiléptem a szálloda ajtaján, rögtön megcsapott a hűvös, csípős szél. Egyenesen az arcomba fújta szőke tincseimet, holott a szállodai szobában eléggé fájdalmasan a sál, kabát egy, kabát kettő és a sapka alá gyűrtem. De mindig volt egy olyan tincs – még a kviddicsmeccseknél is -, amelyik folyton folyvást kiszabadult mindenhonnan és élvezte, hogy a szél az arcomba fújja. Na, én azt már kevésbé élveztem. Miután szépen kisimítottam a tincset az arcomból, követtem Dashat, fel a hegyre. A hasam nem görcsölt az izgalomtól, pedig görcsölhetett volna, eléggé veszélyes sport ez is. Anyáék akkor miért is engedtek el ide…?
Egész eddig csak bólogattam a kérdésekre, most viszont, amikor már a nevem is felmerült, felkaptam a fejem és az ajkamba harapva álltam meg a csapatkapitány mellett, aki közben a kezembe nyomta a bérletem, aztán tovább állt, hogy mindenki megkapja a sajátját. Már jó előre bejelentettem a lánynak, hogy talán, ha egyszer síeltem, de akkor is lehettem vagy öt éves és ennyi. Nagyon nem tanítottak semmit, biztos, hogy bénázni fogok. Igen, ezt így mind rázúdítottam a lányra, méghozzá a vonaton. Ajaj.