Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Szép kitérő választ kapott a lánytól, de a fenébe is, hát honnan tudná ő a nevét? Persze, azt várja, hogy Kolos mondja ki... Áh, nők. Talán Zsófia. Nem, inkább valami virágnév illene hozzá, mondjuk Jázmin. Vagy valami hasonló.
De legalább nem volt nagy gond, a lány továbbra is mosolygott, Kolos arcáról meg a kis közjáték kivétel nem lehetett volna levakarni a vigyort. Hallgatta a lány csiripelő hangját, és közben legeltette a szemét rajta, már amennyire persze még a jó ízlés határa ért.
- Átkok, mi? - nevetett fel, hisz a szülei az átkok fölött többnyire átsiklottak. Csak a legszükségesebbeket tanították meg nekik, hogy ne kelljen a vizsgán megbukniuk. - Akkor a végén még hozzád járok korrepetálásra - kacsintott a lányra.
Aztán az ismeretlen ismerős újabb kényelmetlen kérdést tett fel. Persze csak úgy mellékesen. Komolyan, mintha - csak úgy mellékesen - direkt ilyen helyzetekbe akarná hozni őt!  
- Mit számít, mikor találkoztunk utoljára? - kezdte kissé türelmét veszteni Kolos. - Az a lényeg, hogy most itt vagyunk, nem? Ennyi idő után ismét együtt.
Kissé közelebb húzódott a lányhoz, hátha ezzel elterelheti a figyelmét a múltról, ahol... ki tudja már, mi történt akkor. A lényeg, hogy ne beszéljenek róla többet. Megfogta vendége karját, és finoman kissé az ablakhoz irányította, hogy megmutassa neki a látványt. Valljuk be, nem rossz ilyen magasan a torony tetejéről szemlélni a világot.
- Mintha a lábunk előtt heverne a világ, nem? - tette fel halkan a kérdést közvetlenül a lány mögött állva, szinte a fülébe súgva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Csupán egy csendes helyet keres, ahol nyugodtan rajzolgathat. Ezt a szobát úgy két napja fedezte fel. Tökéletesek a fényviszonyok, nem túl élénkek a színek, még a zene is kellemes, így teljesen természetesnek tűnik, hogy most is ide térjen be. Kincseit - egy agyonhasznált rajzfüzetet, egy vastag könyvet és néhány ceruzát meg egy pennát - mellkasához szorítva siet fel a lépcsőn, arcán félmosollyal, abban a reményben, hogy itt legalább egyedül lehet és nem akar senki belenézni a munkáiba. A társalgóban már azon volt, hogy menten elátkozza azt a roppant kedves iskolatársat, aki állandóan bele akart nézni a rajzaiba. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, amikor eléri az ajtót, ami mögött a szoba rejtőzik, majd be is nyit, becsukja az ajtót, aztán meg is bánja nyomban, hogy azzal a lendülettel, amivel belépett, nem fordult vissza azonnal a folyosóra. Az egész szoba rózsaszín. Odin fél szemére, hát ki bírja ki ezt az intenzív színt anélkül, hogy ki akarna ugrani az ablakon? A válasz természetesen ott van az orra előtt, pontosabban ott ül és a körmét reszelgeti. Igaz, neki ez attól kezdve, hogy egy lánnyal találta szembe magát, igazán jelentéktelen részlet már. Tulajdonát szorosabban szorítja kicsit és megpróbál szavakat találni, hogy illedelmes legyen, végtére is arra nevelték.
- Öhm... szia - köszön, és kiszemeli közben az ablakhoz legközelebb eső ülőalkalmatosságok egyikét.
- Zavarna, ha rajzolnék... ott, az ablak mellett? - mutat a kiszemelt helyre. Valahogy túléli ezt a sok rózsaszínt, és talán a lányt amúgy is kellőképpen lefoglalja, amit éppen nagyon művel, hogy ne akarjon mindenáron belenézni a munkáiba. Meg aztán, ha belenéz is, nem olyannak tűnik, mint akire rájön a röhögőgörcs, hogy mi a fenéért rajzol ékszereket. Már csak azt kell túlélnie, hogy ne mondjon hülyeségeket nagyon, ha a másik hozzászól. Már persze, amennyiben nem zavar. Addig is, amíg választ kap, álldogál ott türelmesen egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát, mert attól majd valami is jobb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A Nap az év e szakaszában látszólag az Egyenlítő és a Ráktérítő közt félúton delelt, s így a beérkező fénysugarak viszonylag magas hajlásszögéből eredően egészen meleg volt az idő, meghaladta a huszonkét Celsius fokot is – hogy pontosak legyünk, hisz a tudományban a precizitás elengedhetetlen, három tized fokkal.
Árpád épp a bagolyház felé ballagott: a barátnőjének szánt levelet vitte rózsaszín borítékban, melyben biztosította a hölgyet, hogy mindaddig szeretni fogja, míg a Föld meg nem szűnik keringeni a Nap körül, azaz sok milliárd évig még. A francia lány a Beauxbatons Mágusakadémia növendéke volt – az elmúlt száz évben a legkiemelkedőbb, hogy pontosak legyünk –, s egy zürichi mágiahasználati konferencián találkoztak egy éve, ahol mindketten országuk legkiválóbb máguspalántáinak egyikeként vettek részt. Kapcsolatuk ekkor kezdődött, s hamar románccá vált – bár félig volt csak románc, a másik fele tudományelméleti és mágiahasználati diskurzusok és egyéb diszciplínák körüli tudományos fejtegetésből állt. Már lassan egy éve jártak, egyszer Budapesten, egyszer Lyonban találkozva, körülbelül kéthetente látták egymást. Mivel mindketten főként könyvek társaságában töltötték szabadidejüket, s csak ritkán jutottak el az ágyig, úgy tűnt, működőképes a kapcsolatuk.
A padlón szerteszét megtalálható, szagos bélsár meglehetősen taszító látvány volt – márpedig a Bagolyházba belépő ember ezzel szembesülhetett tüstént. A fiú nem is akart sokáig maradni, hisz tisztában volt vele, hogy a bagolyfekáliából áradó szagok milyen ártalmas hatással vannak az emberi immunrendszerre, sokszor épp a székletben található baktériumok az okai egy incipiens fertőzésnek. Gyorsan le is tudta hát a dolgát: kiválasztotta az egyik iskolai gyöngybaglyot, a lábához rögzítette a pergamenborítékot, majd kitessékelte a madarat az ablakon. Mivel a fekáliabűz már-már fojtogató volt, nem is tervezett tovább maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Amióta itt tanul, rájött, hogy ebben az iskolában legalább kétszer annyi lány van, mint fiú, ha nem háromszor annyi, márpedig az extra szívás az a dologban, hogy folyton belebotlik egy-kettőbe. Sőt, az még hagyján, mert a folyosón mégsem lehet elkerülni őket, nemhogy órán, de a többség még ismerkedni is akar, ilyenkor pedig agyában felcseng egy elkeseredett és hangon "miért". Nem boldogítja a tudat, hogy lehetősége lenne szétidegeskedni magát, miközben megpróbál nem összevissza beszélni, nem sok sikerrel. Azt se érti másrészt, hogy a fenébe lett ennyire béna, mert még ő is annak érzi. Kezdi befészkelni magát agyába a gondolat, hogy van rosszabb a sötétségnél, amitől teljesen ismeretlen helyen még pánikrohamot is képes kapni, és az a valami nem más, mint ha még ahhoz a bizonyos félelmetes sötéthez a lányokat is hozzávesszük. Na mindegy, itt legalább világos van, csak túléli. Félszegen ácsorog addig is az ajtó közelében, amíg a lány felé fordul leintve az önműködő reszelőt. Jézi? Értetlenül pillogtat a szóra, mert ezt se érti, de inkább nem kérdez vissza. Biztos olyasmi, mint amikor ő valami tipikusan skandinávról hadovál.
- Bocsánat, én nem... nem akartam - nyögi ki inkább válaszul a rosszalló kijelentésre, még ha mosoly is társul hozzá. Egész összezavarónak érzi a lányt éppenséggel, de semmi baj. Majd most nagyon bátor lesz, mint ahogy azt egy eridonoshoz illik, és igenis marad. Csak nem eszik meg. Az elhatározásból aztán mégiscsak egy nem túl határozott kérdés születik, feltehetőleg azt a benyomást keltve - hozzátesszük, meglehetősen jogos, ha valaki észrevételezi a dolgot -, hogy ő inkább félénk, semmint bátor. Nem is érti, mit látnak benne, hiszen állítólag ebből adódóan az aurája se valami nagyon vonzó, hogy karizmáról ne is beszéljünk, mert azzal nem is említhetőek egy napon. Még szerinte sem.
- Ühm... akkor én most... - jelenti ki az ablak felé mutatva, és még egy lépést is tesz, de a lány természetesen másként gondolja, akármit is gondol éppen. Kifújja a bent tartott levegőt, vállát előre görbítve kicsit, és még mindig ölelgeti a könyv, füzet és ceruzák hármasát, mintha legalább a plüssmackó lenne, ami aztán megharcol a hétfejűvel. Oké, kézfogás. Ebbe még senki nem halt bele. Bár ki tudja, talán a Borgiákkal kezet fogni mégse volt életbiztosítás, de a kósza gondolat úgy tűnik el a többi között, mint ahogy jött, és máris lefoglalja a szorongás.
- Ö, Mimi, oké...és izé... Ragnar... vagy Erik. Mármint Ragnar Erik, de lehet választani - szedi össze magát bemutatkozás címszó alatt, remélve, hogy az izét nem vette úgy a lány, mint egyet a választható opciók közül, mert saját megítélése szerint úgy is hangozhatott elsőre. Legszívesebben homlokon csapná magát, vagy még inkább verné kicsit fejét a falba, hátha attól kevésbé lesz olyan szánalmas mint amilyennek magát érzi, de az meg hogy nézne már ki.
- Szép a hajad - állapítja meg végül, amint megpróbál kipréselni magából valami értelmeset, de a másik opció meg mégiscsak az lett volna, hogy "tudtad, hogy a rózsaszín egyike a kevés színnek, amit Homérosz megemlít az Odüsszeiában?".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Tökre fonti levelet kell feladnom ma. Az egyik barinőm (természetesen nem a BFF-em, hiszen ő is ide jár) kiutazik nemsokára a mágus-divathétre, ezért már hetek óta ilyen tökre lelkesen leveleztünk, hogy eldöntsük, mit fog felvenni. Most tökre úgy érzem, hogy megtaláltam a tökéleteset! A szabászatunk jövő hónapban kikerülő kollekciójából van, és annnnnyira tökély, hogy az valami egészen csodás. Mikor megláttam, éreztem, hogy átmegy rajtam az a valami, az a nagggyon emelkedett érzés, amit az ember csak akkor érez, ha megtalálta a megfelelő ruhát. Dehát gondolom ti is mind éreztetek már így. Az, hogy a barinőm esetében is tudok ilyet érezni, annyira szupcsi, és annyira mutatja, milyen spirituális és mély kötél...kötele... kötelék(!) van közöttünk.
Csakis ezért történhetett meg, hogy én személyesen lejöttem a Bagolyházba, ebbe az undi, büdi, borzadály szagba. Mert sürgős volt az eset. Nehogy aztán nekem megvegyen valami mást, miközben én itt a lelkemet kitettem és megtaláltam azt, aminél jobbat úgysem talál!
A levél természetesen a szokásos marhacuki és menő illatosított papírra íródott, vagyishát személyesen fújtam le a parfümömmel... És rózsaszín boríték, mi más. Meglepődve láttam azonban, hogy valaki más is rózsaszín borítékban adta fel a levelét. Ez már önmagában, egy lánynál is felháborító lenne, hiszen annyira tökre totál egyértelmű, hogy engem másol... Nade egy fiú? Kicsit jobban megnézve pedig fel is ismertem benne a háztársamat, ezen pedig mégjobban meglepődtem.
- Árpi, ez tökre nem menő! Tisztázzunk két dolgot. Egyrészt, a rózsaszín borítékot én stipistopiztam le ebben a kastélyban. Kettő, ez annyira múlt-évtized! Rózsaszín borítékban szerelmeslevél? Jézi, te a gyászjelentéseket is feketében küldöd?! Egyébként meg, ki a csaj? - tettem fel a végén természetesen a legfontosabb kérdést, ugyanis őszintén szólva nehezen tudtam elképzelni, hogy Árpival összeálljon valaki. Úgy értem ember, ez a gyerek folyton olvas. Az olvasás pedig nem szexi. Még csak nem is romantikus. Ugyan miért akarnék olyan pasit, aki halálra untat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Éppen menni akart, amikor hangokat hallott – egy pillanattal később pedig már be is lépett az ajtón az egyik ház- és évfolyamtársa, Noémi. Ritkán beszélt vele, s ennek az oka az volt, hogy… nos, finoman szólva nem az ő súlycsoportja volt a lány. Nem volt túl okos – vagyis olyan rettenetesen, elképzelhetetlenül butuska volt, hogy annak ábrázolására nem elég egy normális emberi lény szókincse. Könyvet nem nagyon láttak a kezében soha, szemfestéket és kisollót annál inkább. Miért nem megy az ilyen manikűrösnek? Köztudott volt róla, hogy jobban bánt a körömlakkal, mint a pálcájával.
- Mit stipistopizál te le? – kérdezte fintorogva. Igyekezett nem túl leereszkedő lenni, s ez általában sikerült is szokott lenni – Noémi azonban más eset volt. Kettejük intelligenciája közti különbség számszerűsítve akkora lehetett, mint az Empire State Building magassága méterben. – Mióta kell engedélyt kérnem bárkitől is, hogy elküldjek egy rózsaszín borítékot a szerelmemnek? – megnyomta az utolsó szót, nehogy félreértés essék. Arra, hogy „ki a csaj”, nem is válaszolt. Köze sem sok volt hozzá, meg aztán nemigen hitte, hogy Noémi megértené, milyen körülmények között találkoztak. Ránézésre is úgy tűnt, hogy még a zacskós leves elkészítési módját sem értené meg.
- Csodálkozom, hogy téged itt talállak – mondta hűvösen. – Azt hittem, most vannak a Glamour-napok a Westendben – szúrta be a gúnyos megjegyzést, bár nem volt biztos benne, hogy Noémi érzi majd a hangjából áradó maró gúnyt. Imbecilis arca arra engedett inferálni, hogy kommentje nem éri majd el a kívánt hatást. – Akár fel is frissíthetnéd a ruhatáradat. Vagy vehetnél valami normális fülbevalót. A hatéves unokahúgomnak van ilyen – tette hozzá, amikor a Noémi fülében fityegő tengeri csillagra bámult. Micsoda ordenáré bizsu, biztos fröccsöntött műanyag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Jajjci, nem is tudom ezt a fiút hova tenni. Egyrészt nagyon kis aranyos a megilletődöttsége, másrészt azonban tök rémes lehet a barátnőjének, hogyha mindig ennyire határozatlan... Mindenesetre legalább udvarias. Mondjuk még szép, hogy bocsit kér, hát ez a minimum, amikor így totál kizökkentett teljesen izé módon, pedig elég fontos dolgom volt. Szerencsére ezt megteszi, így aztán nem kell sokáig morciznom rá, ami szerencse, mert természetesen csak a hatás kedvéért csináltam. Najó, egy pöppet azért tényleg megijesztett.
Mikor odaléptem hozzá bemutatkozni, egészen úgy tűnt szegényen, mintha ez meglepetés lett volna neki... Jó persze tudom, hogy nem igazán vagyunk egy súlycsoportban - kivéve a hajunkat, abban már majdnem feleannyira szupcsi, mint én - ezért természetes, hogy meglepi, hogy én magam állok fel és megyek oda hozzá kezet nyújtani. Nyilván ő is érzi, hogy ezt azért tökre fordítva lett volna illendő. Mindenesetre részemről nincs hari, mert ennnyire nagylelkű vagyok.
A bemutatkozására kicsit ráncoltam a szemöldököm, mert nagyon furi volt a név amit elsőre mondott, még  egy pillanatra el is bambultam, annyira nem értettem. De hála Jehovának, a Devlának, vagy Istenke se tudja kinek, előállt egy ilyen kicsit egyszerűbb verzióval, úgyhogy gondolkodás nélkül, egy pillanat alatt vágtam rá:
- Aha, oké, akkor Erik. - bólogattam hevesen, mert totál örültem, hogy ezt legalább könnyű kimondani. Na így már is sokkal szimpikébb. Ezt pedig még megkoronázta egy csudiokos és kedves meglátással, én pedig egy pillanatig nagyon büszkének éreztem magam, mert ezek szerint ő is észrevette, hogy mennnyire menő "szuperhajvég"-kötelék van kettőnk között. Hát nem tök totál spirituális?! Egy pillanatra majdnem el is veszítettem a fejemet és megköszöntem volna nagy lelkesen, de aztán sikerült visszaerőltetni magamra a resting bitchface-emet, amit annyit gyakoroltam a tükör előtt, hogy már álmomból felkeltve is ment.
- Ó tudom, de köszike. A te hajvégeid is extra ápoltak! Mit használsz? - vetettem rá magam természetesen azonnal a témára, hiszen végre izgi közös pont jött fel. Annyira örülök, hogy ő hozta fel, és nem nekem kellett! Lehet tényleg tökre lelki társak vagyunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ajh annyira buta ez az Árpi. Mármint okos, úgy értve ilyen könyv-okos, de az életről nem sokat tud, az totál látszik abból, amit vakerál. Tökre elveszítette a fejét, mondhatni rám morgott, amit nem is értettem.
- Oh nem kell engedélyt kérned, csak megeshet, hogy leégeted magad. Mondjuk annak már... Namindegy. Jézi Árpi, ne kapd fel a vizet, én csak segíteni akarok! - hitetlenkedtem, miközben elnyomtam egy kun... he (na ezt meg honnan vettem?) nevetgélést, amikor a szerelmem szót meghallottam. Ugyan mit tudhat ő a szerelemről? Együtt szoktak olvasni...? Ah annyira romi, hogy mindjárt elsírom magam. Persze értitek, nem a meghatottságtól. Hanem mert annyira sajnálom szegény csajt. Nem mondhatja senki, hogy nem vagyok ezer százalékig empátiás!
Árpi megjegyzésére csak lenézően elfintorodtam. Bármennyire is szeretem a Glamourt (bár a Cosmo sokkal jobb, mert ott több tipp van a pasikkal kapcsolatban, sokkal cukibb rucik vannak, több a sminkötlet is, ráadásul azok a kitöltős tesztek... ajh, totál imádom!), szóval. Bármennyire is szeretem a Glamourt, mint magazint, ebben az esetben über felháborító, amit képviselnek! Hogy arra buzdítanak mindenkit, hogy a Westendbe menjenek shoppingolni? Hát ki jár oda? A szegények és az ízléstelenek. És főleg muglik. Az a hely maga az ízléstelenség. Ember, még egy vegán kajálda sincs! Hát normálisak ezek?
- A Westendben? Jajj ne butáskodj, én oda nem járok. A feltételezés is sért... Az én ruháimat varratjuk, shoppingolni pedig természetesen Bécsbe járok, rosszabb napokon az Andrássyra, te butus! De egyébként ha már itt tartunk, a Váci utcában is van egy-két egész jó boltocska... - folytattam, egészen belemerülve a lehetőségekbe, amelyek sajnos ebben az országban baromira szegényesek voltak. Komolyan, ilyen kevés márkás boltot... Totál nem a Földön élnek ezek.
Istenem Árpi így annyira... nem ért ehhez. Megdöbbenve néztem rá, ahogyan leszólta a fülbevalómat, szinte a szám is tátva maradt, annyira totálisan felháborodtam.
- Ez fehéraranyból van, kétlem, hogy az unokaakárkidnek ilyenje lenne, már meg is bocsáss. Sajnálom Árpi, de totál előnytelen, mikor úgy teszel, mint aki kicsit is ért a divathoz. Maradj a könyveidnél. - fejeztem be egy értetlen pillantással, hiszen tényleg totálisan hülyeségeket beszélt. Én sem okoskodom a könyveivel kapcsolatban, úgyhogy ő is tökre befoghatná a fülbimmel kapcsolatban. Idióta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Talán életében most először nézett igazán Noémi szemébe. Igyekezett nem túl feltűnően fixírozni, hátha az értelem legapróbb csíráját meglátja a tekintetében, de hiába: szép, babakék íriszei mögött üres volt a pillantása, olyan üres, mint az országút.
- Értem – felelte lassan és tagoltan, hogy a félreérthetőség minden formáját elkerülje: Noémi köztudottan nem volt gyors felfogású. – Totálisan gáz lenne, ha leégnék, jézi – tette hozzá enyhe gúnnyal, habár Noémi biztos nem jönne rá, hogy csak őt parodizálja. Bár azért lehet, hogy hamar gyanút fogna, elvégre ez a stílus enyhén szólva nem vall rá.
- Hogy is gondoltam, hogy egy mugli bevásárlóközpontba betennéd az agyonpedikűrözött kis lábad. Biztos gáz lehet egy aluljáróban mutatkozni olyanokkal, akik nem a legújabb divatlap alapján állították össze a gardróbjukat – tette hozzá, s kifejezetten mély ellenszenvvel fürkészte a lányt, akit amúgy sem kedvelt soha különösebben. Ő mindig a Westendbe járt vásárolni – de belegondolni is szörnyű, hogyan reagálna a lány, ha egy olyan snassz tömegboltba kellene belépnie, mint a „céundá.” Lehet, nem is hallott még olyanról, hogy konfekcióruha.
Ahhoz képest, milyen butuska volt a lány, egész ütős beszólást sikerült összeraknia (bár biztos gondolkodott előtte eleget) – megvető hangsúllyal közölte Árpáddal, hogy maradjon a könyveinél, ha már a divathoz nem ért. Nos, valóban nem értett hozzá túlságosan – ugyan nem öltözködött rosszul, de Noémi valószínűleg ötven méterről felismert bármilyen márkajelzést. Ezzel senki nem tud konkurálni.
- Te is azoknál maradhatnál néha… Már ha van időd okosodni két sminkelés között – szólt vissza, bár majdnem teljesen mindegy volt már, mit mond. Noémi szívébe tökéletlen, kócos hajvégekkel és tavalyelőtti farmerrel még senki nem lopta be magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Úristen, ennek az embernek még a nézése is olyan ke-gye-tle-nül sok. Hamar el is kellett róla kapnom a pillantásomat, mert úgy éreztem, mintha minimum tökre egy kínvallatás közepén lennék. Hogy lehet valakinek még a nézése is ilyen... Fárasztó? Egyébként is mit bámul ez? Jajj ne, tudom, hogy fényévekkel jobban nézek ki, mint az a csaj akinek a levelet küldözgeti, de remélem nem esett belém! Az annnnyira kínos lenne!
- Na végre, butus! - mondtam elismerően, hiszen kivételesen úgy reagált, ahogy bármelyik értelmes ember tette volna. Bár az meglepett, hogy az én szavaimmal mondta a dolgot, így pár pillanatra ki is ült az arcomra egy kis értetlenség. Ajh biztosan csak igyekszik, mert szeretne annyira menő lenni, mint én! Szegény nem tudja, hogy az nem úgy megy... Előbb a ruhatárát meg a fodrászát kellene lecserélnie, de tökre! Meg az arcát. Na jó, nem. Azzal talán még lehet kezdeni valamit, magában még nem is olyan übergázos.
A következő meglátása és tisztára meglepően okos volt. Tudtam én, hogy Árpi okos, de végre úgy is viselkedik! Serényen bólogattam, miközben a jobb kezem mutatóujjával az egyik szőke tincsemet csavargattam. Ajjjjh annyira szuperpuha a hajam, hogy az annyira klafa! Hát lehetne az ember ennél boldogabb?
- Jajj de kis vicces vagy! Nekem arra nincs időm! - nevettem fel teljesen őszintén, hiszen tényleg nagyon édi volt tőle a feltétlezés, hogy bármikor időt tudnék szánni olvasásra. Fúj, még mitnem. Szegény Árpi, tényleg mintha másik bolygón élne...
- Egyébként talán a barátnőd is jobban örülne valakinek, aki képes... Namindegy. - folytattam gyorsan egy párkapcsolati tanáccsal, hiszen ki érthetne szuperebbül a kapcsikhoz, mint én? Jézi, volt már belőle vagy ezer, annyi de annyi párkapcsolatom volt már...! Mindent tudok róluk. Persze semmi csúnyaságra nem gondoltam, amire úrinő nem gondolhat... Hupsz, vagy mégis? Hihihi. Remélem Árpi értette a célzást, mert különben szegény barinője tényleg a béna könyvei között fog meghalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ami történt, minden emberi értelmezés szerint az elképzelhetetlenség határát súrolta – az, hogy Noémi még annyit sem vesz észre, hogy gúnyolódik vele, szinte sokként érte. Olyannyira így gondolta, hogy meg kellett kapaszkodnia a legközelebbi ülőrúdban – elkerekedett szemekkel meredt Noémire, aki nyilván a kognitív kompetenciák komplex hiányában szenvedett. Csakugyan ennyire ostoba volna? Lehetetlen! Már nevetni sem volt kedve, sőt, sírhatnékja támadt a gondolatra, hogy Noémi intelligenciahányadosa feltehetően az övének a négyzetgyökét súrolhatja. Hogy lehet egyáltalán levitás?
Az, hogy Noémi az olvasásra vonatkozó megjegyzését sem értette meg nyilvánvalóan, még egy ok volt a szomorúságra. Sóhajtott. Reménytelen.
- Hát igen – bólogatott nagy egyetértésben, de mosolytalan arccal. – Nyilván temérdek időt emészt fel, hogy valaki ennyire szép és okos is lehessen – tette hozzá bujkáló mosollyal. Ugyan összetett mondat volt, mégis remélte, hogy ezúttal nem okoz gondot a lánynak a burkolt információ interpretálása (azért nem reménykedett túlságosan).
A barátnőjére vonatkozó megjegyzésen szintén csak elmosolyodott, nem is kommentálta. Szegény Noémi, csillogó rúzsok, márkajelzések és szemhéjfestékek rózsaszín álomvilágában él, de saját magát sem veszi észre. Voltaképpen mindegy is, legalább boldog – ez már legalább valami.
- Hogyan kerültél a Levitába? – kérdezte meg az egyetlen dolgot, ami tényleg érdekelte Noémivel kapcsolatban. Gyorsan kiegészítette, meg ne sértődjön a lány. – Már csak azért, mert botrányos, egyeseknek milyen pocsék ruhaérzékük van a szfinxek házában – korrigált, bár valószínűleg feleslegesen tette. Úgysem jön rá, hogy kérdése voltaképpen ennyit jelent: „hogy lehetsz itt ennyi ésszel?”, nem jön ez rá semmire. Aztán eszébe jutott, hogy ő is születhetett volna ilyennek, s szánakozásába mély empátia vegyült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kezdtem végre pöppikét jobban érezni magam, mert láthatóan tökre kezdtünk Árpival egy hullámhosszra kerülni, most, hogy végre méltóztatott egyetérteni velem. Elvégre tökre egyértelmű, hogy totál igazam volt, így aztán szupcsi volt, hogy ezt véééégre ő is belátta.
- Jaj olyan butákat beszélsz! De azért édi vagy. Igazad van, a szépségápolás valóban minden időmet leköti, a tanulással nem igazán marad időm foglalkozni, _természetesen - mondtam, kicsit furán is nézve rá, hiszen a feltételezése így... Meglepett. Persze tudom én, hogy okosabbnak tűnök, mint amilyen vagyok (azt mondják a csudikülönleges arcszerkezetem miatt van), de azért ennyire túlzásba esni, és azt feltételezni, hogy én erre időt szánok... Eh. Mindenesetre hirtelen eszembe jutott amit a legutóbbi Cosmo-ban olvastam, ezért übergyorsan rávágtam még:
- De persze megértem, hogy például téged az jobban érdekel. - Dehogy értem meg. Amikor helyette annyi mindent kezdhetne például az arcával, vagy a körmeivel, eljárhatna gyúrni... Még a végén tökre helyeske lenne. Ettől függetlenül totál büszki voltam magamra, hogy eszembe jutott ez a hozzáállás és el is mondtam, mint aki nagyon ügyesen megtanulta a leckét. Csak hogy lássa, mennyire tökre megértő vagyok, mert hát ugye?
- Jajjci, hát én mindig Levitás akartam lenni. A többi ház színe elég gagyi, meg hát itt olyan jófej mindenki... Bár a Navisokat is szeretem... Namindegy, szóval már elejétől Levitás akartam lenni, és így... Az lettem. - Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy az akartam lenni, és az is lettem. Dehát számomra tulajdonképpen az is, sosem volt ez máshogy... Az élet így működik, csak igazán akarni kell és megkapod. Mindent. A vonzás törvénye, meg minden. Annyira zsír.
- Jajj tudom, így tökre, te is észrevetted? - lelkesedtem fel rögtön az észrevételén tökre, de aztán rájöttem, hogy igazából tök gázosan viselkedik. Ilyet csak az mondhat, aki csinin öltözködik, vagy átlagosan, de nagyon szép/helyes. Vagyis bárhogy nézem, Árpi nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nem nevetett már, nem is gúnyolódott tovább: teljesen elöntötte az őszinte szánalom érzése. Úgy nézett Noémire, mintha nem is a csoporttársa lenne a lány, hanem a fejlődésben alaposan visszamaradt kishúga – intelligenciája mindenesetre egy alsós diákéval vetekedett, s amúgy sem sok aspektusban múlt felül egy hétéves gyereket. A meglepő, az igazán meglepő nem az volt, hogy a lány nem okos – ilyenek természetesen vannak, még ha nem is a Köröndi családban, amely hat nemzedék óta csak egyetemi professzorokkal és egyéb entellektüellekkel büszkélkedhetett. A döbbenetes az volt, hogy a lány észre sem vette, fel sem merült benne, hogy – finoman szólva – imbecilis.
- Hát persze, Noémi – sóhajtott. – Milyen buta is vagyok, hogy egyáltalán a gondolat szikrája felmerülhetett bennem, hogy ilyen tökéletes külső fenntartása mellett még tanulni is marad időd – tette hozzá, habár ez a mondat olyan hosszúra sikerült, hogy biztos volt benne: még egyszer el kell majd ismételnie.
- Bevallom, jobban érdekelnek a tanulmányaim, mint a tükörképem – mosolyodott el, majd még egyszer végigsiklott a pillantása Noémin – akiről lerítt, hogy róla ugyan nem mondható el mindez. Már a külseje alapján le lehetett szűrni, hogy a francia manikűrjén kívül nem sok dolog érdekli, s amint megszólalt, ez teljesen evidenssé vált.
Mikor megkérdezte, hogyan lett levitás a lány, érdemi válaszra számított: például arra, hogy térden állva könyörgött a süvegnek, hogy ide ossza be. Természetesen ilyesmi válasz nem érkezett, mindössze annyit közölt a lány, hogy ide akart kerülni, s így is történt. Mintha ez így működne.
- Értem – mondta Árpád némi csodálkozással a hangjában, pedig kivételesen nem értette, de nem akarta feszegetni a témát, nehogy zavarba jöjjön a lány. Ő legalábbis biztosan elvörösödne egy ilyen kommentár hallatán, de hát Noémi nyilván azt sem realizálta, mire célzott. Mindegy.
Mindenesetre arra a megjegyzésre, hogy a levitásoknak pocsék a ruhaérzékük, a kelleténél lelkesebben reagált a lány, jelezve ezzel, az élet milyen szegmensei érdeklik igazán (nem mintha eddig misztérium lett volna).
- Totál ciki, miben járnak egyesek. De már az iskolai talár is… Borzasztó gáz a 70 százalék poliészter, 20 százalék pamut, 10 százalék akriltartalmú szövet. Tiszta szintetikus az egész… Jobb iskolákban kasmírtalárt adnak – mesélte megjátszott lelkesedéssel, bár érezte, hogy ez már végképp sok lesz. A „poliészter”, az „akril”, s pláne a „szintetikus” egészen biztos, hogy nem szerepeltek Noémi szótárában.