Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

A nikotin egy csapásra lazítja meg elgémberedett, a munkahelyi gondok alatt merevvé váló tagjait, s szabadítja fel elcsigázott elméjét. Alakját békés csend öleli körbe, és ahogy oda-oda pillant asztaltársaságára, szavak nélküli egyszerűségében érzi jól magát. A cigaretta ég, füstje, mint kikezdhetetlen ködfátyol áll be közéjük. Konstantin hátradől, súlya alatt megreccsen a széktámla. Szemeit lehunyja, mélyet szív mesterséges idilljéből, hallása ezalatt csak a csárda alapzaját képes felfogni; öregedő férfiak esti sörözése, fiatalok titkos szövetségkötése, a zenegépből szóló ezeréves discoslágerek. Lábfeje az ütemre jár, ujjai térdén dobolnak.
Aztán, egy számára hihetetlenül gyors pillanattal később széke megdöntve támasztja a falat, Katherine vészesen komoly arccal magasodik fölé, ő pedig egyensúlyát keresve köhögi ki a riadtságában bent maradó fullasztó füsttömeget. Mellkasa fel-le jár, ereiben dübörög a pánik, és bár igyekszik leghiggadtabb arcát mutatni, kidudorodó nyaki ütőere megduzzadva lüktet vékony bőre alatt.
- Már megtehetted volna - feleli visszafojtott levegővel, a szavakat fogain szűrve át. Testét megbénítja a félelem, de a tudat, hogy egy csárdában vannak többek társaságában nem hagyja, hogy teljesen elveszítse a fejét. Ezer alkalma lett volna már erre a nőnek, és ha van egy kis esze, bizonyára nem egy központi helyen, épp egy kocsmában fogja megtámadni. - De ha megteszed, ígérem, maradandót fogsz kapni. Életfogytiglani randevú egy kedves, téged minduntalan csak csókolni vágyó dementorral megfelel? Lesz időd kiélvezni az örökkévalóságot...
Szíve iszonyú erővel ütlegeli mellkasát, légzése felgyorsul, és bár szemtelen magabiztossággal beszél, azonnal minisztériumi végzéssel fenyegetve meg az éjlényt, ahogy belenéz Katherine óceánszín szemeibe, a nő láthatja, hogy kényszer nélkül sohasem lökné őt ítélőszék elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Katherine valóban fölényben van. Megváltozott helyzete azonban nem feltétlen csak testi erejének, vagy a hivatalnokban páni félelmet előidéző vérszomjának köszönhető. Sokkal inkább tudható be annak, hogy a férfit még egyetlenegyszer sem érte vérfarkas-, vagy vámpírtámadás. Világéletében kellően óvatos, és szégyentelenül szerencsés alkat volt, és bár többször is látott vadállat okozta sebeket, és állt már olyan munkatárs temetésén, akit efféle éjlények téptek szét, ő maga valamilyen úton-módon mindig megúszta. A nyílt terepen, majd az angliai üldözések során is minden egyes reggel úgy ébredt fel, hogy talán ez lesz az a nap. Hogy ha nekivág az útnak, lehet, hogy halálos támadás éri, vagy olyan harapássebet szerez, amit csak egy ocsmány választással élhet túl. És bár minden bevetés során számított az elkövetkező pillanatra, az végül mindig elkerülte őt.
Fékezi magát, higgadtságot erőltet vonásaira, s amint talpai alatt újra érzi az italtól ragadó padlót, valamelyest visszanyeri a saját maga felett elvesztett kontrollját. Szemei ide-oda mozognak, hol Katherine tekintetét fürkészi, hol az ujjai között reszkető cigaretta csikké égő szálát figyeli. Semmiféle hirtelen mozdulatot nem tesz, mintha csak attól tartana, hogy a nő arra ugrana, így szavait is kétszer meggondolja, mielőtt tényleg megszólal.
- Nincs senki, aki a nevét adná érted - köpi némileg gúnyosabban, mint amit a helyzet megkíván tőle, arra a pillanatra emlékezve vissza, amikor lepecsételte a nő eltussolni vágyott ügyeit. Ha lett volna más, a vámpír nem hozzá fordul, és ha lett volna más, talán ő sem gondolkodik annyit, miként menthetné a vérszívó bőrét. Könnyedén lepasszolhatta volna egy-két piszkos nevű, egyértelműen feketén is dolgozó kollégájának, de megnyugtatta a tudat, hogy ha az ő kezében marad a nő dossziéja, akkor van esély arra, hogy mintha mi sem történt volna, folytathassa az életét.
- Olyanok vagyunk, mint... - elhaló hangon kezd bele mondandójába, végig tartva a szemkontaktust a fölé magasodó nővel, ám mire a lényeghez érne, nem jön ki hang a torkán. Szóra nyitott szájjal vonja meg vállait, értetlenül rázva meg mellé fejét is. - Túl sokat tudunk a másikról. És van ez a valami. Nem tudom.
Kikerülvén a születésnapos arcát emelkedik fel a székről, a jobbjában elfüstölt csikket az asztalon álló üres poharába dobva bele, s nyakkendőjét megigazítva zakójáért nyúl. Közben lepillant a lányra, majd egy szakadozó sóhaj kíséretében újra megvonja vállait.
- Én... sétáljunk - mondja, és meg sem várva a nőt, a pulthoz siet, hogy rendezze ma esti fogyasztásukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Miután a csajszi a hátamon landolt, azután egy eléggé sötét pillantással méregettem őt. Mégis milyen jogon néz engem potenciális célállomásnak?! Mindegy. A lényege az volt, hogy bocsánatot kért. Nem kezdtem el leüvölteni a fejét, de azért nem igazán örültem az incidensnek. Az ötlet, mármint a forrócsokizás eléggé érdekesnek tűnt, na meg érdekelt mégis miért landolt rajtam. Mára beszéltük meg, tehát betévedtem elsőként és vártam rá. A csárda jobban az én stílusom volt, de egy két órát kibírok itt... De azért azt az édes nyavalyát biztosan nem fogom meginni... Inkább szúrjon le valaki. A lány késett, én meg untam magam, de lefoglalt egy időre a szemlélődés. Mondjuk nem volt hosszú távú az érdeklődés, de legalább megérkezett akire vártam, végre. A mosoly amivel köszönt meglep, mert általában mindenki úgy viszonyul hozzám, hogy ha lehet elkerül.
- Szia. - mondom halálos nyugalommal, habár az én arcomon sem öröm, sem mosoly nem lelhető fel. A lány máris a pincéreket keresi a tekintetével, én meg őt nézem és várok valami reakciót. Hamarosan újra rám emeli a barnáit, én meg hátradőlök kényelmesen.
- Van itt valami értelmesebb is mint a forrócsokoládénak elkeresztelt lötty? - kérdezem tőle, mivel nem szokásom ide járni. Valójában az életben be nem tévednék ide ha egyedül lennék, de a csajok bírják az efféle helyeket. A jó isten sem érti őket, nemhogy én. Ahogy így bájosan elcsevegünk a pincér is megérkezik. A lány felé intek, hogy majd ő rendel valamit, én meg reménykedem egy itallapban. Örülnék ha nem csak teát és vizet ihatnék, de a franc se tudja. Mikor a nagyon nyálas és lelkes pincér végre elhúzza a csíkot, akkor újra a szemben ülő csajszit szemlélve kérdezek tőle.
- Szóval. Ez afféle random megnyilatkozás volt? Mármint azt vágom, hogy nem rám akartál ugrani... - nézem őt egy ideig, majd az itallapra emelem a tekintetem átfutva azt. Még a végén tényleg vizet iszom....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szira

- Azt hiszem, ha erre tudnám a választ, már nem lennék egyedül.
Ez a legrosszabb ebben az egészben. Nem mondják el, mi volt rossz. "Nem a te hibád", "Jobbat érdemelsz" és így tovább. Már amelyik kinyögött valamit. Az is igaz, hogy mostanában még csak bele se vettette magát igazán a dologba, tekintve, hogy még mindig egy olyan vallomás hatása alatt áll, melyre kapott egy ígéretet, majd néhány nappal később a hölgy egy másik fiú szájában merült el. A fejét kicsit megrántja, hogy elűzze a gondolatot, majd inkább a lány felé fordul ismét. Illetlenség ilyenkor egy másikra gondolni, hiszen ő is olyan kedves.
- Egészen biztos vagy benne?
Kérdezem a másmilyenségre utalva. Hisztis vagyok, bár nem olyan rossz formában, tudok ennél idegesítőbb és zavaróbb is lenni. Most csak kicsit vagyok az. Talán anyámék tudatosan is lányt akartak a harmadik alkalommal is, aztán meglepődtek, amikor mégis fiúnak születtem. Talán ezért nincs török érzet a nevemben, habár nyomokban igencsak török vagyok. Képtelenül valóságos gondolat ez, még ha az emberek furcsán is néznek. Igen, ez határozottan férfi hisztéria. Arra azonban, amit mond elnevetem magam.
- Rendben, vasárnaptól akkor járunk. Vagy legalábbis elmegyünk randizni.
A csók említésére óvatlanul is megnyalom az ajkaimat, és a mosolyom még szélesebbre nyúlik. Ez kell nekem, elviccelni valamit, ami lehet, hogy komoly lesz. Ennyi, amire most vágyom, és ez a lány a legjobb úton halad, hogy feldobjon.
- Lassan mennünk kellene, még van egy konzultációm az egyik tanárral a tárgyával kapcsolatban.
Nem akarok leszerepelni a vizsgán, így inkább különórákat veszek, hogy jobban elsajátíthassam a tananyagot. Farzsebemből fekete pénztárcát húzok elő, épp csak belelesek, majd elégedetten nyújtózok egy aprót.
- Szerintem vigyünk mindenből egyet, még pólókat is kell nekem ma tervezned, és kell az energia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A tükör elé állva végigmérte magát, majd felsóhajtott. Tökéletes volt kinézete, mint mindig, de ezúttal több kellett volna. Ez a lány különleges, érte igenis meg kell erőltetni magát, nem úgy, mint a többinél. Általában egy is fő szempont nála, de nem erőlteti meg különösebben magát, ha csak szórakozásból teszi mindezt.
Megigazította sálját, enyhén oldalra döntötte fejét, majd bólintott egyet, és útnak indult. A téli éjszakákhoz képest sokkal melegebb volt, élvezte a körülötte lengő langymeleg fuvallatot, és a friss virágoktól terhes levegőt…
Ami azt illeti, kezdte megkedvelni ezt a vidám, szivárvánnyal és cukorral teli évszakot. Kicsit bosszankodik ezen a tényen. Nem szokott így változni. Ez nem igaz, Magyarországra is csak hirtelen felindulásból (égy évig tartó felindulásból) indult el.
A kastélyba felérve nagy lökéssel kinyitotta a kaput, majd belépett. A takarodó, ha már életbe is lépett volna, nem vonatkozott volna rá, hiszen mestertanonc. Tavaly pedig prefektus volt, így a bagolykő szabályai szinte nem is vonatkoztak rá ittléte alatt.
A navine portréja előtt ott állt a barnahajú szépség, és a legjobb, hogy csak rá vált. Arcaik szinte kivirágoztak, mikor tekintetük találkozott. Jeremy sietve köszönt neki egyet, Cornelia mellé fordult, majd elindultak az étterem felé.
Út közben a fiú feloldotta a hangulatot egy kis viccelődéssel, elmesélte, mi történt a találkozásuk után, majd az újdonsült navinést kérdezte erről. Mire befejezték, már meg is érkeztek. kiválasztottak egy asztalt, majd leültek egymással szemben.
- Huhh… - fújta ki lassan a levegőt elgondolkozva, miközben az kínálatot figyelte. – Neked van ötleted mit eszel? – nézett fel érdeklődve Cory őzikebarna szemeibe, majd elmosolyodott. Élvezet volt nézni az arcát, amiről az ártatlanság sugárzott… Erre használják a ma született bárány kifejezést.
Mutatóujja az asztal tetején kopogott halkan, de ütemesen, fezesen. Hazudnék, ha azt mondanám, rellonos Casanovánk teljesen nyugodt volt. Igenis tétje volt ennek az alkalomnak, így próbált minél kedélyesebb, minél nyaltabb lenni, már amennyire ez lehetséges egy Jeremytől.
- És, - megköszörülte a torkát tekintetét újra ráemelte. – vannak testvéreid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Conniet teljesen elvesztettük. Szem becsuk, hallás megszűnik, elme kinyílik és csak a felhők, meg a lebegés. Milyen aranyos? Á, ennyire nem lett furcsa még a helyzet, azért még nem lebegett méterekkel a föld felett, bár nagyon is beleégett a mai nap. Olyat élt meg, kapott, ami azért hatalmas löketet adott neki a "meg tudom én ezt a helyet kedvelni" projektben.
Bár voltak aggályai természetesen, amik be-bekúsztak a képbe. Nem érezte magát otthon, idegen volt neki minden, és ellenséges is. Nem tudta kiverni a fejéből a pillanatot, ahogy megnézték mikor leült az itteni háza asztalához és nem tudták őt hová tenni. Ettől is menekült el máshová... Máshol kötött ki.
A szobatársai a gólyalakban nem sok mindent érzékelhettek a lányból azon túl, hogy folyamatosan vigyorgott, néha oktalnul kezdte el szorongatni és ölelgetni a kutyusát és kétségbeesetten pattant föl ebből az állapotból két-három óra után, hogy úr isten, mennyi az idő. De az átöltözés és gondolkodás azon, hogy ez most csak valami találka, vagy több, vagy kevesebb, ha már így alakult, vagy csak ő lát bele túl sokat, esetleg keveset. Végül nem is bonyolította túl felvett egy bézsszínű szoknyát, egy vastagabb sötét harisnyát, magassarkút, mert azt általában hord, tekintve az eddig produkált 162 centije nem ad túl nagy előnyt, fogott egy szövetkabátot meg a sálját, aztán lerobogott a klubhelyiségbe, ahol a ráköszönő társainak zavartan intett vissza. Hát, nem szokása nagyon ilyenkor mászkálni, sőt semmi olyan közelében lenni, ami tiltott lehetne, aztán most nézzük meg ezt a teremtést, éppen mit csinál.
Kilépett a portrén, ahol bevárta a rellonost, hogy aztán mellette lépdelve, eleinte csak csendesen hallgatva őt, torkában dobogó szívvel mosolyogjon. Szerencsére azért hamar megtört a jég, amin maga is meglepődött, de mire leértek már nem érezte magát annyira különösen.
Beérve Jeremy után lépdelt, leült, aztán megszabadulva a kabáttól és a sáltól pillantott a kínálatra.
- Háát... - Forgatta maga előtt kicsit az étlapot, aminek nagyobbik részét el olvasni se tudta, de nem akkora probléma, fő a rögtönzés, nem igaz? - Mondjuk ehetnénk valami kis falatkákat, azok mindig finomak. Mármint, ha nem szereted nem muszáj.
Lépett vissza a már majdnem határozottból a hárítsuk át a döntést másra fázisba, még Jeremyt figyelte meg a helyet szemlélte, miközben elmosolyodott a kérdésen.
- Nincsenek, egyedül vagyok, ár apu szerint jól van ez így. Neked? Valamiért olyannak tűnsz, akinek nem is egy van.
Kérdezett vissza ténymegállapítva, aztán elhallgatott, bár látszólag egyébként belépésük óta motoszkál kérdés a fejében, de kivár még vele kicsit, legalábbis amíg választ kap. Egyébként tényleg érdekli, mert azon túl, hogy a fiú most lett mestertanonc, milyen híre volt otthon, meg hogy volt prefektus, nagyjából tényleg nulla az ismerete.
- Gyakran jársz ide? Mármint... gyakran hozol ide... barátokat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sikerült feloldania a hangulatot, nem ez volt az első randija, tudta, mit kell tennie. De mégis, ő Cornelia, és Cornelia jó dolog… Mármint… Nézzük el ezt a rendkívül érdekes fogalmazást Jeremynek, hiszen még fél bevallani magának, mit is érez. Kis buta.
Közel volt a lányhoz séta közben, maga miatt is, no meg hogy biztonságban érezze magán az angyali tünemény mellette, a sötét éjszakában. Még az öltözködéséről is a szeplőtlenség árulkodott, no meg a jólneveltség. Kezdett kíváncsi lenni rellonosunk, mégis milyen családból származik kiszemeltje.
Kellemes meleg fogadta az étteremben, és étvágygerjesztő illatok keringtek a levegőben. Az asztalhoz lépett, majd kihúzta a lánynak a szépet. Meg akarta mutatni, ő is tud ám illedelmes lenni, pedig nem ezüstkanállal a kezében született. A szülei jól kerestek, megvolt mindenük, ami kellett, de mégis a felső középosztályba lehetett volna sorolni őket. Egy kicsit tartott a társadalmi különbség miatt, de aranyvérű volt, nem híres varázslóvér sarja, de szülei varázslók voltak.
Nézegette az étlapot, és mögüle pillantgatott Cory felé. Szegény ráncolta homlokát, mivel az egész angolul volt. Mély, nyugodt hanggal szólt hozzá, miután letette az asztalra a kínálatot.
- Segítsek fordítani?... Falatkák? Jó, megnézem. – ujja végigsiklott a cirkalmas betűvel íródott sorokon, és megállapodott egyen. – Van itt tapas, van, halrudacska, és… - hirtelen elvigyorodott, felemelte fejét, és nevetve intézte hozzá a további szavakat. – Esetleg dínófalatkák? Legutoljára másodikban ettem olyat. Pedig milyen finom.
Hangjában nosztalgiázás csendült fel, és valóban, kedve lett volna megkóstolni. Conny mellett nem nagyon érdekelte, mit is gondolnak róla, így nagyon könnyen belement volna a dologba.
- Inni mit kérsz? – felsorolta az összeset a lapról, az árakat ügyesen kihagyva, jó sok spórolt pénze van, és ha valamikor, akkor most kell nagyvonalúnak lenni.
Gyorsan leadta az italrendelés, végignézett magán, leemelt és elpöckölt egy szöszt a válláról, majd mélyen az előtte ülő barna szemeibe nézett, és hallgatta válaszát, majd kérdését.
- Mondd csak… Milyen családban élsz? Az én szüleim varázslók, roxfortos végzős évükben ismerkedtek meg. Hétköznapi család vagyunk, két gyere, én és a bátyám nem szenvedtünk hiányt sem anyagiakban, sem szeretetben, de belé több empátia szorult, mint belém. Viszont anya szemeit csak én örököltem, az övéi barnák. – barátságos mosollyal tartott szünetet, majd folytatta. –Ami azt illeti úgy nevelkedtem, hogy egy van, aztán kiderült, hogy anya előző… kapcsolatából született egy nálam idősebb lány, aki történetesen itt tanul. Eredetileg azért jöttem, hogy megismerjem. Tudod, a család sokat jelent nekem. – szórakozottan forgatta az asztalon lévő poháralátétet. – Miből tudod, hogy valakinek több testvére is van? Rendkívül jó emberismerő vagy…
Csak nevetni tudott, de azt kegyetlenül. Hasa remegett, és csak kissé tudta moderálni hangerejét. Nem voltak sokan, ő pedig ízlésesen nevetett, nem ordenáré módon röfögött. A lány zavartsága kikényszerítette belőle, és még így próbált válaszolni.
- Olyan barátokat, mint te, vagy mint a többiek? – megtörölte a szemét, kissé csitult nevetése. – Még nem voltam itt, te vagy az első, akit ide hozok randira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egészen sokáig bizonytalankodott magában, jól döntött-e, hogy eljött, aztán jó ruhát választott-e, megfelelően beszél-e, és még számos felvetülő idevágó aggodalom teret próbált nyerni nála. De szerencsére nem hatalmasodott el felette, hanem egészen hamar feloldódott és még nevetni is tudott, határozottan kellemes hangulatban ült le az étteremben.  Jó illatok, meleg színek és nem túl nagy tömeg, tökéletes volt a maga módján.  Talán erre mondják, hogy jó időben van a jó helyen.
- Kérlek. – Kicsit zavartan nézett fel rá és adta fel az ételek kibogarászását is egyúttal. Hát, ötlete volt, de elképzelése sem volt amúgy mit tartalmaz a hely konyhája. – Az nagyon finom! Mármint, szeretem a dínófalatkákat. Ehetnénk azt…
Nem volt az a lány, aki próbálta volna ráerőltetni az akaratát bármire, de ha valamiért oda meg vissza volt, vagy tényleg örült volna neki, az az arcára volt mindig is írva. Most is. Pontosan leolvasható volt, hogy felvillanyozta az ötlet és már ezen kattogott az agya, miközben picit helyezkedett a széken, aztán keresztbe tette a lábait.
- Melyik a kedvenc üdítőd? – Kérdezett rá, ha már egyébként éppen ott tartottak a rendelés és választás tekintetében. Nem titkolt módon lelkesedett fel a gyömbér hallatán, elég népszerű egy ital alapvetően, szóval biztos nem furcsa, hogy azt szereti a legjobban.
- Van itt egy testvéred? Ő is ide jár? Egyébként… Nem minden a hírnév és a pénz. Mármint, szerintem nem olyan fontos információk, hogy valakinek milyen a vére, vagy éppen melyik család leszármazottja. Mármint, persze, jó dolog, meg anyut és aput érdekli, tekintve, hogy elég nagy múltú ősöktől jöttek, de engem annyira nem. Háát, mi fontos még, lássuk csak. Nem szeretek egyke lenni, jobban tetszenek a nagyobb családok. Apa elég makacs és mogorva, próbálja a kis… hobbiját rám és anyára erőltetni, de amúgy minden a szokásos. Szeretet, béke, vacsorák és rokonlátogatás.
Amiből utóbbiakat kifejezetten ellenzi, de muszáj átélni őket. Szépen meséli a dolgokat, miközben kezd rádöbbenni, hogy korábban is mennyi előítéletet kapott csak a háttere miatt. Bár meglehetne mindene, mondjuk, amire szüksége van meg is van, de sosem élt vissza azzal, hogy amit kér, az az övé lehet. Nem tartott egyszarvúkat, nem volt cukorból a szobája és nem koronában mászkált otthon éjjel és nappal. Elmosolyodott, és végig az arcán is maradt ez, miután arról beszélt a rellonos, hogy sokat jelent neki a család. Ezt valami hihetetlen módon aranyosnak tartotta.
- Anyutól örököltem. Ő is jó megfigyelő, mindig figyel másokra és vannak apró és jellegzetes dolgok, amik árulkodnak az emberről. De ez most inkább egy megérzés volt.
Igazság szerint, ahogy felhozta, ami ott volt a gondolataiban és nevetést váltott ki a másikból, csak kínos vigyorba csúszott az addigi kedves mosolya. Nem feltétlenül érezte úgy, hogy rosszat mondott, csak nagyon furcsa volt.
- Mert milyen barát vagyok? – Jó, itt tényleg elgondolkodott rajta, hogy valamit nagyon rosszul csinál, vagy közelített meg, de inkább próbált bízni abban, hogy nem nézi még butábbnak őt Jeremy, bár igen kis naivan állt a dologhoz. – Hogy-hogy nem oda mentünk, ahova a többi barátod viszed, vagyis, randi, szóval többi barátnőd?
Egy percre tényleg komolyan kérdőrevonónak akart tűnni, kevés sikerrel, aztán inkább, hogy leplezze a felettébb tetőző kíváncsiságát felemelte az itallapot, amiből amúgy továbbra se értett semmit, de őt remekül takarta hátradőlve a székben, és prímán ki tudott kukucskálni az exmardekárosra mögüle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyogva pillant fel az asztalról, étlapját az asztal szélére tolja, tenyereit halkan összecsapja, majd megdörzsöli.
- Nos, ezt megbeszéltük, akkor dínófalatkákat fogunk enni. – A pincér felé pillantott, akivel épp találkozott tekintetük, így felvette a rendelést.
Cornelia a gyömbérért rajongott, melyen halványan elmosolyodott, majd kért magának egy tonikot. mindig élvezte a keserű ízét, és nagyon régen jutott hozzá az italhoz, muszáj volt azt kérnie. Mikor kihozták, ujjai a hűvös, pohár köré fonódtak, és ivott pár kortyot.
- Azt hiszem, megkaptad a magyarázatod. Lexine Westbrook, végzős mestertanonc a navinében. Már külön házuk van a párjával a faluban, az ottani vendégszobában lakok. Van egy babájuk is… Mármint a kis szívtörő már nagyobbacska, várj csak. – zsebéből elővette irattartóját, melyen egy apró, mozgókép is ott volt. Épp nagyot nevetett Noel a képen, és vidáman csillogott kék szeme. Pont olyan kék, mint Jeremyé. egy pár pillanatra csak nézte a kiskrapekot, akit már az elejétől kezdve kedvelt. Odacsúsztatta a lány elé, hogy megnézhesse. – A szeme olyan, mint a nővéremé és anyámé, és a haja is olyan szőke.
Hallgatta az eszmefuttatást, és rájött, megérzése bevált. Jómódú, nemesi családból származhatott. Sok családban előfordult az, ami nála, ő már nem osztja a régi nézeteket.
- És apukád mit szól ahhoz, hogy nem nagy múltú családok sarjával randizol? Vagyis… hogy is tudná, ma történt az egész. Szerinted mit fog mondani? Ha elmondod.. – A kis hobbin átsiklik, majd később még rákérdez a dologra. – Apukádnak fontos beosztása van, ugye? A szüleid mivel foglalkoznak? – valóban érdekelte, figyelte a lány arcát, a válaszra várva, ám megérkezett a pincér két tányérral, az asztalon pedig megjelentek az evőeszközök, ketchup, majonéz, és mustár, valamint só és bors. Gyorsan felkapott egy sültkrumplit, és nem foglalkozva hihetetlen forróságával, gyorsan megrágta, és lenyelte. Az ebédet is kihagyta, így elég éhes volt már. A tányérjára nyomott ketchupot és majonézt, majd villáját felkapva összekeverte, miközben fel-felnézett Corneliára.
Már nagyon régóta így ette a dolgokat, előkészítőben is ezt tette, most is így tesz. Jeremy valahol mélyen még mindig az a lelkes, vidám, bőbeszédű kisfiú, aki szeretett mindenkivel jóban lenni, és ők ezért kedvesek voltak vele. Mára ez sokkal komorabb formát öltött, csak kihasználja az embereket az önös céljaira, és gyakran nem érdekli, mit gondolnak majd róla. Csak azoknál törődik ezzel, akikre szüksége volt. Cornelia nem nagyon adhatott eddig semmit, csupán saját szórakoztatására szolgált, ám a végére valami egészen más, valami sokkal jobb sült ki belőle. Megdobbant rellonosunk kőszíve, mely nemrég még összetörve hullt a porba, újra összeforrva vígan dobogta a szerelem ritmusát. Azt? Ezt ő még nem tudta, de valóban, erről volt szó. Újabb kortyok csúsztak le torkán a hűvöst tonikból, majd megszórta szóval és borssal a falatkákat, és elkezdte felvágni őket.
- Anyukád biztos aprólékos munkát végezhet, ha az ilyesmihez van szeme… Olyan barát vagy, akivel étterembe megyek, és csókolózunk. Nem? Gondolom, nem minden barátod mondhatja ezt el. Remélem. Nem olyannak tűnsz, aki szíveket tör szórakozásból. – nevetett fel halkan. Gyakran róla mondták ezt, és ő és Cory ég és föld. Ő azt ártatlanság, Jeremy a bűnösség. A lány a hercegnő, ő pedig… A gonosz sárkány? A herceg? Nem tudni.
- Mert te különleges vagy, azért. – nem akarta túlbonyolítani a dolgot, így volt és kész. – és nem sokszor megyek randizni. Ezt a fázist át szoktam ugrani. De téged meg akarlak ismerni. Kíváncsi vagyok rád.
Kinézett az ablakon, figyelve a sötétséget, mely a macskaköves utcákat uralta. Néhány utcai lámpa világított, ám gyér, sárgás fényük nem sok területet takart be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A vaskos felszerelésemet kisebb nyögés keretében helyeztem el az asztalszerű tákolmányra a rezidencia egyik kibérelt szobájába, majd hanyatt vágtam magam a kétszemélyes francia-ágyon s pillanatokon belül már úgy horkoltam, mint valami csecsemő. A találkozó előtt bő egy órával duruzsolt a karórám a fülembe, hogy ideje felkelni te naplopó, így megejtve a zuhanyt és borotválkozást, valami tiszta ruhát előbányásztam magamnak a kofferből. Fekete, alul kicsit szűkülő nadrágba bújtam s egy kockás ingbe, melynek ujjait hanyag eleganciával könyékig feltoltam, amint beértem a csárdába. Az újabban pink hajú lányon először úgy keresztül néztem, mint annak a rendje, ám amint jelzett, úgy meglepett arckifejezéssel bár, de odaslattyogtam jól ismerve a járást ebben a helységben. Intettem Eszternek, a pultos lánynak, hogy riszálja ide a csípőjét (amit a távozáskor szépen meg is csodáltam), s nem apróztam el: kezdésnek két kör veszett kutya, agmiral valamint sambuca, ha már egyszer hölgy társaságában vagyok - no meg kísérőnek egy sör. Bár az első pár korty nehezen ment le, a többi viszont már sitty-sutty lement és lassan azt az egy üveg sörömet iszogattuk, amikorra már mindketten elértünk egy adott állapotot. Jöttek a sztorizgatások, így elmeséltem neki, amikor pár éve meg akartam varrni egy pólómat, aminek a végeredménye gyanánt a hasát a hátával együtt úgy összefoltoztam, hogy varázslattal se lehetett megmenteni az anyagot. Előkerült az is, amikor Leonard Harrist egy dementortól mentettem meg, vagy amikor Mihaellel szétszedtük ezt az egész kócerájt s mindkettőnk tárcája ráment arra az estére - de legalább nem haltunk bele!
 Sajnos hamarosan előkerült az, hogy merre is voltam, miért nem vagyok itt mostanában, miért adtam fel a kviddicses csapatot és a párjaik, amiket igyekeztem nem túl feltűnően hárítani, no de kérem szépen, 3 kör alkohol után ne várja el tőlem senki, hogy maximálisan működjön a személyes tűzfalam.
- Áh, vagyok én erre meg arra, aztán erre meg.. Jah. Na és te? Napjaidat hogy tengeted? Hallom valami vadállatot választottak meg prefektusnak Michelle mellett. Tényleg egy vadbill kategória? - aha, lehet, hogy nem ismeri a Halálsoront, akkor majd néz egy nagyot, de kinézem belőle ezeket az alapvető műveltségi ismereteket. Nina mostanra már dőlne a röhögéstől, erre mérget veszek, de ő is, most hol van? Biztos valahol Dwayne lakásán eszi a pattogatott kukoricát egy habfürdőben. Talán holnap tiszteletemet teszem nála a lakásán is.. áh, lehet inkább mégse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyogva tudatosult benne, hogy a felvetése tetszést aratott, nem pedig gúnyolódás lett a vége. Nem feltétlenül azt tapasztalja, amire felkészült. Mármint nyilván pozitív a csalódás, de ez önmagában jobban meglepi, mint az, milyen gyorsan került ide, ebbe a helyzetbe az érkezéséhez képest. Valószínűleg ha ezt valaki előre közli vele, kedvesen felnevetve megrázta volna a fejét, megveregette volna az illető vállát és tovább sétált volna. De már más a fekvése a dolognak.
- Szóval ő is a… sárgákhoz tartozott. Jó, ha az embernek vannak testvérei? Mármint, hallottam olyat, hogy sokat nyúzzák egymást, meg idegesítik, vagy, hogy alig beszélnek… – Igen, még mindig akadtak gondjai az új ház berögzülésével, de majd, idővel, biztosan meg fogja tanulni.  A testvér kérdés meg egyke lévén nála elég érdekes. – Hogy hívják? Annyira kis helyes, biztos hódít a játszótéren.
Miközben beszélt, a tekintete járt Jeremy meg a kép között, fogakat villogtató szélességű mosollyal látta ő is azt, amiről beszél, a kisfiú szemecskéjét meg az arcát. Kezeibe vette a poharát, majd picit háttrébb dőlve ivott belőle.  Visszatéve az asztalra se engedte el a poharat, olyan kapaszkodónak jó volt az. Kicsit idegen volt neki ez a randi dolog, főleg mikor tudatosulni kezdett, hogy miért is jöttek kettesben enni. Mert hát van, akinek azért nem elvből egyértelmű ez, ilyen leendő navinés lánykánk is.
- Nem tetszene neki, gondolom, meg nem is örülne, ha tudná… Eddig mondjuk híres aranyvérűvel sem mentem sehová, szóval amúgy se tudom, mit reagálna arra, hogy a lánya vacsorázgat valakivel. Talán nem támogatná annyira a dolgot…
Hadarta végig komolyabb arckifejezéssel, miközben tényleg a fejébe férkőzött a dolog, hogy erre eleve mit lépnének. Picit a szája sarka is megremegett és egy grimaszféle is arcára kúszott. Nem nagyon szeretné ezt lemeccselni az apjával, de nyilván le kell, ha el akar Jeremyvel járkálni bárhová. Majd. Már önmagában a csereprogram és az, hogy kikerült a látókörükből is egy sarkalatos pont volt, hát még akkor, ha tudnák, hogy közel egy hónap alatt hová jutott.
- Eléggé fontos ember a szakterületén a minisztériumban, de vannak nála fontosabbak is, szerintem. A tiéd is minisztériumi esetleg?  – Tartott egy kis szünetet még az étel eléjük került, amit illedelmesen köszönt meg annak, aki kihozta, aztán még az evőeszközöket rendezgette, meg megsózta a krumplit, amik a falatkák mellett voltak, folytatta. - Anyu kereskedő jelenleg, de egyébként pálcakészítőként végzett és abban is tevékenykedik még néha.
Ahogy végignézett a fiún, amint az belekezdett az evésbe elvigyorodva hajtotta le fejét a saját tányérját kémlelve. Óvatosan tolta szét a krumplit a falatoktól, amik idő közben összekeveredtek. Jó, volt egy kis mániákusság ebben, de ha neki így esik jól? Nyilván nem állítja meg ebben senki. Fejében persze azt taglalta éppen, hogy a rellonos milyen aranyos és mennyire olyan ez, mint mikor egyszer együtt ebédelt a fiúval, akinek ő tetszett és éppen valami sült hús volt burgonyakörettel, aztán a fiú gyorsan nekiállt és utána úgy megégette a nyelvét, hogy egy egész vödör víz se lett volna elég. Bár azt nem nevezné randinak, mert 10 éves volt és az apukája ott ült mögöttük, de egészen élte a nosztalgiát azért.
- Valószínűleg a pálcák miatt... - Fordult inkább a tányérja felé, nem volt teljesen biztos benne, hogy találkoznia kéne most a tekintetüknek. – Nem tudom, így még nem barátkoztam. Vagy eddig rosszul csináltam ezek szerint, és el kéne kezdeni, nem?
Reméli. Ez azért megmosolyogtatta elég masszívan, és kicsit el is pirult a dologtól Cornelia. Valahol mélyen megmelengette a szívecskéjét a dolog, de egyelőre azt tudta csak, hogy nagyon tetszik neki a rosszfiú z asztal túloldalán. Csak ez után kérdezett vissza, bár nem tudta, hogy ezzel most mit is akar pontosan, a flörtölés, tudatosan legalábbis, annyira távol állt tőle, mint a fehér a feketétől a színskálán.
- Át szoktad ugrani? – Felnézett egy pillanatra, de nem nagyon hagyva időt tette még hozzá, mielőtt egy újabb falatnak látott neki. – Mármint… nem kérdeztem semmit. Hagyjuk.
Ahogy lenyelte a falatot a pohara után nyúlt, de még nem emelte fel azt, nézegette egy kicsit, aztán elmosolyodott és Jeremyt figyelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Viszonylag hamar hagytuk el a fürdőt, habár ez nem volt meglepő, szerencsére a csajszi sem volt olyan, aki akár hatvan percet is képes váratni magára, mert újra kell kennie magát. Mázlimra... Figyelemmel kísértem a hajmeresztő műveletét a táskával és a hajgumival, de nem szóltam be neki, mondjuk valószínű, hogy csak azért nem, mert megszólalt. Miután kinyögte amit akart válaszoltam neki és áldottam az eszem, hogy némi angolt is az eszembe véstem. Ezek az angolok...
- Nem elmebeteg vagy,  csak szimplán csajos a viselkedésed. Nem meglepő, mivel az a nemed, ráadásul éppen haragos is vagy a pasid miatt... Szerintem szimplán csak hagyd a fenébe az egészet... Azzal, hogy itt rágod magad a srác egy barom marad és kész. - Engedtem meg magamnak egy kis heccelést, de nem törődtem ennél többet az ő „elmebetegségével” és a pasival sem. Már így is túlzottan sokat kedveskedtem. Nem az én stílusom. Közben szóba jött az öccse, szóval félfüllel figyeltem rá, mert mégis csak hozzám dumál. Elgondolkozva pillantottam felé, majd sétáltam tovább vele, nem törődve a sokkos recepcióssal. Felőlem el is futhatna, az sem érdekelne túlzottan.
- Majd bemutathatsz, ha akarsz. - Egy egyszerű vállvonás kíséretében mondtam ezt, majd kiléptem a szabadba és meg sem állva indultam is tovább. - Nem vagyok az a barátkozós típus, de ezt tudod. - tette hozzá egy kicsivel később, mintegy nyomatékosításképp.  A további út szépen csendben telt, aminek örültem. Nem szeretem tépni a számat. A pulthoz érve a lány meglepő módon rendelt magának egy halom Lángnyelv-whiskyt, amit nem bírtam megállni vigyor nélkül.
- Ha azt megiszod, akkor a vállamon kell hazadobjalak... - figyelmeztettem, de azért egyrészt becsültem azt az önelégült fejet, amit vágott. Fürkészve néztem őt, de megkérdezte én mit kérek, így meg kellett szólalnom, megint.
- Egy Whisky-t. Egyelőre elég ennyi... - Továbbra sem vettem figyelembe a pultost, őt fürkésztem. Mivel nem igazán volt mit mondanom, így úgy döntöttem ideje eltűnni a pulttól és ledobni magam egy asztalhoz. - Jössz? - mutattam az egyik üres asztal felé, de nem várva meg a választ odasétáltam és ledobva magam a székre, kényelembe helyeztem magam hátradőlve vele a falnak. Innen ráláttam az egész helyre, szemmel tudtam tartani a környezetem, na meg őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Á l o m k a *__*

- Pedig pont azt néztem ki magamnak! - Sóhajt lemondóan, amikor hallja, hogy a karamellizált békanyál nem nyerő. Persze, utána elneveti magát, mert dehogy volt komoly, csak kell neki egy kis könnyedség. Mondjuk szereti a bizarr dolgokat, a furcsaságokat, de azért teánál inkább választ magának valami finom, könnyed italt. Ami illik a személyiségéhez és valószínűleg ízleni is fog neki. Mert nem mindegy ám, milyen teát iszogat, jónak kell lennie, hogy valami igazán finom ízről jusson eszébe mindig Szira.
- Mernék, de sajnos, túl őszinte vagyok. - Vigyorog rá csábosan, mert igen, még ebből a játékos fenyegetésből is ki tudja magát hozni jól. A dumája, nos, az egyetlen dolog, ami miatt nem csapták már réges rég ki, ami miatt itt lehet a suliban. És persze élete rengeteg pontján, különböző részein sikerült már hasznosítania ezt. Tulajdonképpen ez a szuperképessége, azon kívül, hogy minden helyzetben tud komolytalan és lökött lenni.
Ahogy megkapja a teáját, megköszöni, és ő is elkezdi kicsit kevergetni, hogy a cukor feloldódjon benne. Közben megenged magának egy-egy lopott pillantást Szirára, hiszen éppen most nem figyel rá. Csodálhatja kicsit, magába ihatja a látványát, amit sokáig kellett nélkülöznie. Persze, imádta a sorokat, a baglyokat amiket kapott tőle, de a valóságban sokkal kellemesebb jelenség.
- Váó, ez nagyon jól hangzik! Igen, nagyon szeretem a kutyusokat. - Mosolyogva jegyzi meg és bólint is hozzá. És már fel is bukkan lelki szemei előtt a látvány, Szira, iszonyat édes kutyusok között. Na jó, nem tudta, hogy ezt a dolgot lehet fokozni, de úgy kell neki. A látvány kiütéssel győzött, kell neki egy kis idő, amíg visszatér a valóságba és ismét beszédképes lesz az úriember.
- Egyszer veled mennék szívesen. - Hívatja meg magát szégyentelenül. - Sőt, igazából szeretnék is egy kutyust, de a bátyám nem díjazná, meg amúgy sem lenne időm vele foglalkozni minden nap. - Sóhajt lemondóan. Na, ő, Mr. Felelőtlenség, még így is mázli, hogy Azura szinte mindig vele van a zsebében. Így nem feledkezik meg róla, nem felejt el neki enni-inni adni, nem hagyja otthon a szobájában. De egy kutyussal játszani kell, sétáltatni kell, foglalkozni vele, nem csak etetni meg ilyesmi. Nem éppen egy olyan embernek való, mint Rey.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kilián
Forrcsoki pajti *-*

Leül a fiúval szemben és a pincéreket kezdi figyelni. Az ilyen forgalmas helyeken sok időbe telik, mire valaki fel figyel rá, de türelmesen vár. Közben újra a fiúra tekint, de nem érti a kérdést. Lehet, sőt biztos, hogy ő a buta, de nem tudja elképzelni, hogy valaki nem szereti ezt az italt. Ami mindenféle ízben kapható, a hideg időkben felmelegít és jobb lesz tőle a kedved.
- Ühm... tea. De, ha megkérdezed, lehet, hogy van más is - próbál normálisan válaszolni, de az arcáról könnyen le, lehet olvasni a meglepettséget. - Viszont, ha vársz, pár percet mehetünk máshova is. Ahová te szeretnél.
Arcán újra megjelenik a mosoly, főleg, mikor az egyik kiszolgáló melléjük lép. A lányka rögtön a téli italokra szegezi a tekintetét, de nem tudja eldönteni, hogy milyen csokit igyon. Volt, amit már megkóstolt és ízlett neki, de szeretne újakat is kipróbálni, így nehéz a döntés. Végül az utóbbinál dönt és rendel egy chilis italt, mert azt mondják nagyon finom. Bár Kata minden édességet szeret, ezért ez is a kedvence lesz, valószínű.
- Hogy érted, hogy random megnyilvánulás? - kérdez vissza, mert nem teljesen érti a kérdést. Az igaz, hogy idegen emberekre nem szokott ugrálni, de ezt nem nevezhetjük randomnak. Szerinte legalábbis. - Eltaláltad! Nem te voltál a célpontom. Az egyik ismerősömet akartam meglepni.
Ő így okoz meglepetést másoknak. Messziről ráugrik a hátukra és, ha sikerül nem esik le. De ez általában nem így van, tehát sokszor landol a fenekén. Nem a legkellemesebb érzés, de a cél szentesíti az eszközt és ez nem is akkora tragédia.
- De kösz, hogy elkaptál. Nem szoktak ilyen gyorsan reagálni - köszöni meg a dolgot, majd a közeledő és gőzölgő italára tekint. - Köszönöm!