Szikszai Attila
Bogolyfalvi lakos, Bogolyfalvi Tanács tag
RPG hsz: 82
Összes hsz: 126
|
Végül is örült, hogy a lány megtűrte maga mellett, ezt pedig a jókor jó helyen elv sikerének tulajdonította. Képzeljük csal el, ha szegény Tildának mostanra minden összejött volna. Egy fárasztó nap után pedig megtalálja élete könyvét, s a földi mámorból ez a zaklató figura löki ki a semmiből - A jóllakott tanár úr, akinek talán még mindig ott éktelenkedik egy sütimorzsa a szája szélén, ha nagyító alá vennénk. A különféle alternatív lehetőségek vázolása helyett azonban törődjünk a tényeken alapuló valósággal. A könyvtáros néni örömmel fogadta, még ha egy kicsit a zaklató, nyugdíjas öregúr hangvételére jellemző megszólításformával is közeledett. A kapott válasz a vártnál hosszabbra, kifejtősebbre sikerült, amire Attila csak naivan bólinthatott egy sort. Nem tudta ugyanis, hogy melyik könyvről van szó, de majdnem mérget vett rá, hogy még biztosan nem forgatta a kezében. Egy könyvtáros mindent visz, s holmi illemtantanár bizony nyomába sem érhet. Mégsem volt ott a szívében a szégyenérzet. Ha sokáig hall róla, talán ő is megpróbálkozik az elolvasásával. Persze nem ígéri, hogy egyéb teendői mellett képes lesz a végére jutni. - A legtöbb kezdet már csak ilyen... Az írók sem egyformák. - zárta le ezen alapigazságok kijelentésével a dolgot. Mit is mondhatna még? Pláne Tildának. Inkább Attila szorulna korrepetálásra ilyen téren. - Hagyd csak! - nyúlt a könyvpakk felé, de a lány gyorsabb volt nála. A felszabadult hely lehetőségével előszeretettel kívánt élni, gondolkodás nélkül ült le. A falu jó öreg padjai... Talán még az ember unokái is ugyanezeken fognak ülni. Nem fog rajtuk úgy az idő, a szemében pedig örök darabok. Megköszönte Tilda fáradozásait, körbepillantott az embereken, majd miután mindent rendben talált, kényelmesen hátradőlt. - Nem lehet valami egyszerű ennyi könyvvel közlekedni. - szemlélt végig csodálkozó tekintettel az imént elmozdított mennyiségen - Egészen a kastélyig cipeled? Ha így folytatod, sérvet fogsz kapni. - húzta el a száját egy kissé aggodalmaskodva. Néha hajlamos ilyesmi megjegyzéseket tenni, de persze csak a jóindulat, nem pedig a kritizálás beszél belőle. - Mikor is beszéltünk utoljára? Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ne csak úgy futólag gratuláljak. Hogy bírod így, milyen az élet, nagyon megkavart? - gondolt itt a kék házzal kapcsolatos fejleményekre, elvégre egy nagy tiszteletnek örvendő személy mellett ücsöröghetett immár.
|
|
|
|
|
Gryllus Matilda
INAKTÍV
Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
|
- Valóban nem - értek egyet mosolyogva. Ami azt illeti, kevés is az igazán hasonló író, még aki másolja is mások stílusát, gyakran merít máshonnét is, és így már csak kialakul egy harmadik. Attila helyet foglal, szemlélődik kicsit, majd hátradől a padon, én pedig feléfordulok ültemben, egyik lábamat felhúzva a padra. Kék, ujjatlan felsőmet egy térdig érő, fekete nadrág egészíti ki, így nem jelent problémát a mozdulat kivitelezése. - Áh, csak egy darabon - legyintek kérdésére, én is legújabb szerzeményeimre fordítva tekintetem. - Szeretem a kezemben tartani, érezni a tapintásukat. Tudom, bolondság - megint eltűröm a hajam, és hirtelen eszembe jut valami. - Ó.. szóval, a kastélyba vezető úton már normális esetben csak lebegnek utánam, de attól tartok, most sikerült a szobámban felejtenem a pálcámat.Nem egyedi eset, előfordult már. Mindenesetre nem esek kétségbe, ma nem is vettem annyira sok könyvet. Amúgy sem sokáig agyalhatok a dolgon, mert kénytelen vagyok értetlenül pislogni egy sort a férfi következő szavaira. Nem esik le azonnal, hogy mihez is gratulál, hiszen a dolog még számomra is újdonság, és igazán hitetetlen kategóriás is. Ha nem sokkal ezelőtt valaki megjósolta volna nekem, hogy a Levita házvezetőhelyettese leszek, csak csóváltam volna a fejem a képtelen ötletre. Pedig megtörtént. Doléance megkeresett, én pedig két szájtátás között elfogadtam a lehetőséget. - Köszönöm - mosolygok rá, és érzem, hogy mintha kicsit felemelkednék. Ritkán érzek büszkeséget, de ez most egy ilyen alkalom. - Egyelőre jól bírom, azt hiszem. Kicsit több dolgom van, de ezeket a könyvtárban ülve nagyrészt el tudom végezni. Olvasni nem sok időm marad, látod, milyen keveset vettem most is - pillantok a kis könyvhalomra magam mellett. - Egyébként igazán csodálatos! Imádom a Levitát és minden kis lakóját - kicsit elmerengek, és a vidám arcokra gondolok a toronyban. - És te, mi járatban erre? - kérdezem, és körülnézek, vajon melyik üzletből léphetett elő nemrég Attila.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Jeges gyerek Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy rossz álom, és mindjárt felébredek, de ez nem fog megtörténni. Valami nem stimmel ezzel a sráccal, és ha enyhe kifejezés, hogy beteg. Ha ez egy ismeretlen kór, akkor jobb lenne, ha nem lennék a közelében, és minél előbb gyógyítót hívnék hozzá, de valahogyan mégis jobbnak látom, ha előbb megvárom, ameddig magához tér. Akkor megtudhatok róla néhány dolgot, és nem kell attól félnem, hogy vaklármát csaptam. Az sokkal rosszabb lenne, ha kísérleteznének rajta, bár jobban belegondolva… Nem, annyira szemét mégsem vagyok, hogy tudósok kezére adjam, mert a testhőmérséklete a mínusz tartományban van.
Vajsört kortyolgatva ültem az ágy szélén, mindvégig az ismeretlent figyelve. Egyszer csak azt veszem észre, hogy már engem figyel. Letettem az üveget az éjjeliszekrényre, közelebb ültem hozzá, és a kezemet a homlokára tettem. Még mindig jéghideg a gyerek, amit egyáltalán nem értettem, hogy miért. Sóhajtva néztem rá, aztán segítettem neki felülni, majd halványan elmosolyodtam.
– Hello. Igen, én hoztalak ide. –válaszoltam a feltett kérdésére, utána a kezébe nyomtam a teli vajsörös üveget. – Hogy érzed magad? Minden rendben van? Eléggé hideg a tested, hívjak gyógyítót? –árasztottam el a kérdéseimmel, remélhetőleg nem küld el velük a fenébe. Érdekes srácnak látszódik, ezért is lenne jó megtudni róla, hogy miért is ilyen jégpáncél. Lehet valamiféle kór, vagy bájital hatása. Talán egy kósza átok találhatta el, ami ezt váltotta ki belőle, mondjuk egy félresikeredett sóbálvány átok. Mindegy is, majd elmondja, hogy miért ilyen, vagy nem. S még a választ várom, addig iszok egy újabb kortyot.
|
|
|
|
|
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV
Apuka
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
|
Nagy B. Đ.[zárt] Sajgott a fejem, ahogy mozdultam, a púp lüktetni kezdett. Jéghegyek között ehhez mondjuk már hozzászoktam, meg melyik gyerek az, aki nem futkározik eszeveszettül? Apám mindig azt mondta, "fiam, addig vered a fejed kemény dolgokba, míg meg nem lágyul". Nem értettem sosem, hogy pontosan hogyan érti, nem is érdekelt, csak az, hogy végre mehessek vissza eldicsekedni a nagy púpommal Karynhoz. Ó az a szőke... A srác aki mellettem ült, nem tűnt olyannak aki bántani akarna, ennek ellenére nem tudtam másra tippelni. Nem gondoltam, hogy az első napjaimban lesz valaki, aki elcipel egy feltehetően föld alatti helyre, és ágyba dug. Érdekes. Nagyon érdekes. Mikor felültem, és elhelyezkedtem, hogy a fejemnek is jó legyen, ez a gyerek szó nélkül a kezembe nyomott egy üveget. Szemöldököm a magasba szaladt, soha az életben nem láttam ilyet még. Nálunk csak víz van, üstben készített italok, és különös levek, amiket úgy hoznak az olyan, mint én. A csavargók. Meglepettségemet ez a valaki terelte át a vicces oldalra. Felnevettem azon, hogy gyógyítót akart hívni. Persze megértem, nem éppen szokott dolog itt, hogy jóval a normális testhőmérséklet alattival rohangálnak az emberek. Nevetésem közben felszisszentem, a fejem ugyanis ettől jócskán megfájdult. - Fejem fáj. Jeges Kventin Dioméd vagyok, jégvarázsló, Grönland - bal kezemmel megfogtam az üveget, jobbomat pedig felé nyújtottam. Reméltem, hogy nem lesz ellenére, hogy nem hajolok közelebb, de a fejem nem igazán engedte, hogy ilyen mozdulatokat tegyek. - Hallani rólunk valamit? - kíváncsian méregettem a fiú arcát, majd a kézrázás után úgy gondoltam, meglepem egy kis hűsítővel. Kezemmel legyintettem, ezt követően pedig a feje fölött lomhán lehulló hópelyhek kezdtek el szállingózni egyenesen a fejére, és testére. Vigyorogva figyeltem, a következő trükk pedig már inkább az én javamra ment. A kezemben levő üveget alakítottam jegessé, ezt pedig a fejemhez nyomtam, talán ezzel hamarabb lemegy a duzzanat. - Ah, beszélsz angolul? Köszönöm, hogy nem hagytál ott, valószínűleg a macskakő lett volna az utolsó, amit látok... Nem szabadna melegre mennem, mi nem bírjuk. Ezért vagyok a Rellonban, fent az iskolában, ott a legjobb a levegő - nem volt kedvem a magyart erőltetni, így egyből az anyanyelvemre váltottam. Talán értette, amit mondtam, de ha nem, akkor csak hallgatott egy magyarázatot hablatyul.
|
|
|
|
|
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
|
Kventin Furcsán néz az italra… biztosan nagyon beüthette a fejét, vagy esetleg mugliszületésű ő is, és nem ismeri. Mindegy is, a lényeg, hogy felébredt, és most éppen nevet valamin. Legalább tudom, hogy jól van, s közben válaszol a kérdéseimre. Azt gondoltam, hogy fáj a feje, mert alaposan beüthette, inkább arra értettem a kérdést, hogy miért ilyen hideg a teste. Soha életemben nem hallottam még a Jégvarázslókról. Bár ezen se kellene csodálkozni. 2 éve még a varázslókról se tudtam semmit se.
– Nagy Bátor Đominic. Nem hallottam még rólatok, bár ez nem garantálja azt, hogy mások nem. Mugli szülők gyermeke vagyok, 14 éves koromig azt se tudtam, hogy eszik vagy isszák a varázslást. –vontam meg a vállamat, és megszorítottam a jobbját. Kicsit kirázott a hideg, de örültem is neki. Mostanában amilyen meleg idő van, jól jön ez a kis lehűlés is. Kventin még tetézi is azzal, hogy havat varázsol fölém. Meglepődve néztem, ahogyan hullik idebent, és el is mosolyogtam rajta. Csak akkor fordultam felé, mikor újra beszélni kezdett.
– Persze, beszélek. Először azt hittem, hogy részeg vagy, és arrébb akartalak vinni, hogy be tudjak jönni. Aztán, mikor megérintettelek, valami azt súgta, hogy nem a részegség az oka annak, hogy összeestél. Jómagam is a Rellont erősítem, bár most inkább ne menjünk vissza a suliba. Még a végén összeesel megint. Várjuk meg inkább a hajnalt, hogy hidegebb legyen egy kicsit. –javasoltam két korty között. Ha kell, akkor az ágyhoz kötözöm, csak ki ne szökjön innen. A jelenlegi helyzetben én vagyok érte a felelős, és nincs kedvem a halála miatt magyarázkodni.
– Amúgy úgy tudtam, hogy Grönlandon nem élnek emberek, de akkor rosszul értesültem. Hogy-hogy Magyarországra jöttél tanulni? Nálatok nincs varázslósuli, hogy ne kelljen a melegnek kitenni magatokat? –számomra kicsit érthetetlen, hogy miért van egy ilyen helyen, ha összeesik a meleg időjárás miatt. Na mindegy, majd elmondja, vagy nem.
|
|
|
|
|
Dora Martinez
INAKTÍV
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
|
Rui  Hátrapillantottam az asztalnál várakozó férfire, miközben a csapos előkészítette a lángnyelv whisky-nket. Még mindig nem tudtam hinni a szememnek, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Rui itt van. Itt, Bagolykőn. Része az életem, az életem azon részének, ami mintha ezer meg egy éve játszódott volna le. Nem igazán hallottam felőle, miután elhagytam spanyol hont és nekiindultam a nagyvilágnak. Kerestem, amikor pár éve otthon voltam, de azt a hírt kaptam, hogy ő is a saját útját járja valahol messze. Fene se gondolta volna, hogy legközelebb éppen a kastély nagytermében fogok ráakadni.
Pislogtam párat, ajkaim egy suta vigyorra húzódtak, majd visszafordultam a pultoshoz. Letettem elé a fizetendő összeg dupláját, jelezve ezzel, hogy a következő kör is aktuális lesz hamarosan, majd jól rámarkoltam a két pohárra és átpasszíroztam magam két jól megtermett melák között. Kérdőn néztem a jobb oldalira, aki nem igazán tudom milyen felindulásból, de átkarolta a vállamat. Kegyetlen bűzt árasztott magából, szinte megfojtott a nyers izzadság, a cigi és a cefreszag keveréke.
Villantottam egy mosolyt a nagy bugyuta képébe, aztán egy határozott mozdulattal leküzdöttem a maradék távolságot is, hogy aztán egy kecsesnek éppen nem mondható mozdulattal levessem magam a székre, persze csak miután biztonságba helyeztem az italokat. Megtanultam már, hogy ez nem az a hely, ahol finomkodni kell, eleget jártam már a csárdában ahhoz, hogy el tudjam engedni magam a sok érdekes figura között. Nem feszélyez már a jelenlétük, Rui-é azonban egy kicsit igen.
- Na és hogy tetszik a suli? - magyarról átraktam magam spanyol üzemmódba. Nem igazán használtam az anyanyelvem az utóbbi jó pár évben, nem is jöttek olyan könnyen a szavak a nyelvemre. De hát gyakorlás kérdése, gondolom.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy... szóval erre inni kell - megemeltem a poharam, intettem egyet felé és egy nagyot kortyoltam belőle. Az íze szinte ugyanolyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Kellemes, bizsergető, a hatása pedig perzselő, mélyre ható... mint a jó dolgok általában.
|
|
|
|
|
Rui Mendes Dias
INAKTÍV
Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
|
Emandorie ^.^ Hát már napok óta visszatértem, mégsem talált belém a lélek olyan nagyon. A legutóbbi éles bevetésem óta nem jártam itt.. hogy pontosítsunk azóta nem, hogy vérbe fulladt a rendes bevetés, és bár a testi sebet nagyon hamar be tudták gyógyítani, a lelkit nem sikerült. Nem is csoda, az ember nem mindennap nézi végig, ahogy a társa.. Mindegy is. Tehát ma este valami hang azt sugallta, hogy irány a csárda, aminek természetesen nem mondhattam ellent : egy fehér, valami elfuserált hegy mintás pólóba és hamuszürke halásznadrágba varázsoltam át magam - szó szerint, hisz azért ennyi ruhám nekem se lenne. A kalap a fejemen fekete karimájú elegáns viselet, amit a piacon az álruhák kalapjának is neveznek, hisz ha az ember elég pontosan koncentrál a ruhájának színére és kinézetére, akkor azt a kalap megtestesíti - ám a fejfedő nélkül a varázslat megszűnik. Már a második vajsörömnél tartottam, mikor egy ringó alak vonta magára a figyelmem. Az arcát megpillantva azonnal valami megmagyarázhatatlan mosoly futott át az arcomon, majd azon nyomban odafurakodtam magam hozzá : Emandorie! Bal kezemmel a derekát átkarolva hajoltam le hozzá egy üdvözlő puszit behajtva, majd gyorsan meg is lett beszélve, hogy ő hoz két lángnyelv whiskeyt amíg én befoglalok egy félreeső asztalt. Nyomulnom kellett érte, sőt, még a hangom is felemelkedett egy apró vitában az illetővel, ám az felhagyva szándékával átadta nekem az asztalkát. A lány ringó alakja már közeledett is felém amit egy mosollyal nyugtáztam ami egy pillanatra oda is ragadt látva, hogy egy tagbaszakadt izomagy átkarolta a vállait. Azonban vonásaim ismét ellágyultak felfedezvén ahogy ő bájosan ám egyben határozottan elhajtotta a tagot. Igen, az emlékfoszlányaimban is ilyenképp élt Emi, noha már jó ideje annak, hogy éjt nappallá téve együtt voltunk. Udvariasan felálltam, kihúztam neki a széket, még be is toltam, majd helyet foglaltam jómagam is vele szembe. - Príma. Habár most volt egy kisebb kihagyásom, mostantól teljes erőbedobással maradni fogok. És az már csak a hab a tortán, hogy az öcsémet is felvették.. pont ide.. - forgattam meg a szemeim magamban örvendezve a spanyol nyelvnek. Pár ember a közvetlen közelünkben úgy bámult meg minket, mintha földönkívüliek lennénk, ám elég volt egy sanda pillantást rájuk vetni, máris visszatértek a sörükhöz. - Na hála az égnek valaki, aki iszik is. - kacsintottam rá, majd a másik alkoholos poharat kezembe fogva egy proszival megküldtem az övét és szinte egyszerre lehúztuk. Váó! Igen, mi sem kell ma este, mint az alkohol nemes, égető és perzselő, ám mámoros ás bódító íze mindez Emandorie jelenlétével párosítva.. Hm.. Jó estének nézünk elébe. - Na és te hogy-hogy még mindig a mestertanoncira jársz? Nem kellett volna már befejezned? - miután csettintettem a pincérkénknek, hogy itten lesz még egy rendelés, szemeim Doriera emeltem a kérdéssel egyetemben. - Jesszus, ne vedd ám tolakodásnak, csak magamban számoltam, hogy nekem 4 év kihagyásom volt az iskola befejezése és a képzés megkezdete között.. - kezdtem szabadkozásba, hisz elég csúfondárosan tettem fel neki a kérdést, bár Istenemre mondom, nem úgy szándékoztam! Eztán a szőke, - természetesen - miniszoknyás elegánsba öltözött pincértől kértem még két becherovkát valamint ugyanennyi Jack Daniel's is felíratott a papírra.
|
|
|
|
|
Dora Martinez
INAKTÍV
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
|
RuiVan-e annál jobb érzés, amikor az ember a totális magányban rábukkan egy régi nagyon-nagyon jó ismerősére? Ehm, nincs. Széles tökvigyorral a fejemen nyomtam le az üdvözlőpuszit Rui-nak, aztán már rongyoltam is a pult felé. Igazából azzal a reménnyel érkeztem, hogy majd az egyik asztalnál gubbasztva találom valamelyik rutinosabb ivópajtásom, mint mondjuk Davidet vagy Konrádot, de nem volt szerencsém. Előbbi amúgy is eléggé eltűnt mostanság, Konrád meg hát... hát ő Konrád. Lettinek már az ikrek töltik ki minden idejét, nem igazán van arra kapacitása, hogy velem iszogasson, de ez az este nem is alakulhatott volna jobban. Legalább lehetőségem volt rá, hogy kifaggassam rég nem látott pajtásomat az elmúlt évekről.
Dobtam egy puszit neki az udvarias gesztusért cserébe, amikor lehuppant velem szemben. Oké, úgy tűnik ez a nem-finomkodjuk-túl dolog az ő társaságában nem fog bejönni. Túlságosan is jól nevelt a kastélyban fellelhető többi paraszthoz képest.
- Az öcséd? Mármint basszus... repül az idő. Jóképű kölök lett, mi? - igen, ha a bátyjából indulunk ki, akkor csakis jóképű lehet. Maradjunk annyiban, hogy a kor neki is igen jól áll.
- Ja igen. Megedzettek a fiúk, ami azt illeti - belebámultam a poharamba. Úristen, hány meg hány görbe estét csaptam már le az ittlétem alatt. Szinte már zavarba ejtő az egész. Ez nem illik egy nőhöz...
Lehúztam a maradék italt is, végigfutott a hideg csupasz karjaimon utóhatásként. Már akkor biztos voltam benne, hogy az ébredés nem lesz kellemes, már pedig be kell vonszolnom magam órára mindenképp, ha nem akarom, hogy Fela leharapja a fejem a helyéről.
- Ami azt illeti... - úgy körülbelül tíz másodpercre lefagyott a mosoly az arcomról - Szóval nem tudom, mikor voltál otthon utoljára. Anyu meghalt hat éve. Akkor voltam itt harmadikos és hát hazamentem, de utána csak azzal a feltétellel vettek vissza, ha elölről kezdem a sulit. Meg egyszer buktam.
Villantottam egy kissé fanyar mosolyt, aztán lehúztam a frissen az asztalra került vodkák egyikét. Alapjáraton még mindig nem szeretem az ízét, de hát problémamegoldás high level.
- Egyébként csak hogy tudd, nemrég nevet változtattam. Már nem azért, mert rejtőzködni akarok vagy ilyesmi, csak felvettem anyám vezetéknevét. Szóval ha keresel a toronyban vagy valami, akkor ühm.. - felé nyújtottam a kezem - Dora Martinez.
Ha azt nézzük, ez kegyetlenül bénára sikeredett, de mentségemre szóljon, hogy a lángnyelv mindig túlságosan is gyorsan fejbe vág.
|
|
|
|
|
Saragob Kíra
INAKTÍV
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
|
Kíra még a férfi meleg, biztató szavaira sem engedi meg magának a sírást. Az csak egy újabb fázisba lendítené át labilis lélekállapotát, amiről azonban nem tudhatjuk, jobb vagy rosszabb lenne a mostaninál. Tehát Kíra igyekszik tartani magát, úgy érzi ennyivel tartozik a férfinek. Egyébként is csodálatra méltónak találja, hogy Dorián nem ment el mellette az utcán, és képes őszinte - vagyis annak tűnő - érdeklődést és megértést tanúsítani felé.
Lepillant, mikor a férfi ráteszi a kezét az övére, de nem húzódik el, kifejezetten jól esik neki az érintés. Újra felpillant Doriánra, hálás kifejezés suhan át az arcán, de ennél a néhány pillanatnál tovább a férfi kedvessége nem tudja távol tartani a szívfájdalmát. Mindenesetre igyekszik a férfire koncentrálni, akinek sikerül is fogva tartani Kíra tekintetét, miközben beszél, és a lánynak nem tűnik fel, hogy közben miben mesterkedik a férfi.
- Jó, lehet, hogy igazad van - mondja kissé durcásan. Nem akar szentbeszédet, meg mindenféle tanácsokat hallani arra nézve, hogy mit is kellene csinálnia a helyzettel. Ami, tegyük hozzá, valójában egyáltalán nem is "helyzet", csupán Kíra elvadult fantáziája, szabadságra ment realitás érzéke eredményezte, hogy így kiborult.
- De, igenis megoldana mindent. Az nem szőnyeg alá söprés, ha inkább elfelejtenék mindent, vagyis az, de akkor legalább én már nem fogok tudni, hogy az. Tehát végeredményben megoldás lenne. - okoskodik, de csak a levegőbe beszél, efféle megoldást semmilyen esetben sem választana szívesen. Újabb falat sütit tol le a torkán.
- De, egy kicsi, talán - pillant fel Dorián kérdésére, és nem tudja megállni, hogy ne eresszen egy halvány mosolyt a férfi felé, elvégre olyan szépen kérte, és megérdemli.
A sütizés befejeztével Kíra búcsúzásként meg is öleli Doriánt, aztán elválnak útjaik.
|
|
|
|
|
Rui Mendes Dias
INAKTÍV
Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
|
Csak Nekem Emandorie ^^) Ekkora szerencsém is csak nekem lehet egy ilyen kihagyott hónap után, hogy ezen a felettébb kellemes estét Dorie bearanyozza nekem. Na jah, az ösztönök.. azok szoktak gyakran segíteni, mint ahogy az ábra is mutatja. Egyébiránt a leülésnél az udvariassági formula az kötelező érvényű, legalábbis szerintem, ha már megtisztel egy hölgy a jelenlétével (még ha az egy kocsmában is van), akkor is vannak alapvető etikai szabályok. Gondolom a továbbiakban le fognak majd peregni rólam is a kezdést elnézve. - Hát ember, honnan tudjam, hogy milyen képű az öcsém? Mármint tőlem akár kinézhet egy vegetáriánus padlizsánnak is, akkor se venném észre, ha jóképű az a zöldség.. - gesztikuláltam és félig nevetve mondtam a spanyol szöveget, de a mi temperamentumunkban erősen ott vannak a nagy, széles és általános gesztikulációk. No persze komolyra fordítva a szót az biztos vicces lenne, ha egy szép nap Vitorral való találkozás helyett majd egy sötétlila zöldséghez fogok beszélni és adni a fejére pár tockost.. A padlizsánnak nincs is feje (:o).. És érdemes esetleg megemlíteni, hogy a rejtett bók átjött, ami furcsán meleg érzéssel töltött el belül. - Ez most ijesztően hangzott. Miért, rendszeresen jársz le ide hím egyedekkel? Nahát nahát, ejnye, ez az Emandorie.. - kacsintottam rá, majd vele együtt hörpintettem le a maradékot. Voáh!Szemeim összeszűkültek egy kissé, szám elfanyalodott, fejem egy hangyányit megráztam mert azt a szentségit, ez erős! Aztán azt sajnos nem láttam, hogy egyenesen a lelkébe fogok taposni, ám mikor már megtettem - ami persze a válasza után derült csak ki- , égtem, mint a Reichstag. Az én feleletem előtt lehúztam a daniel's-t és pironkodva egy darabig még játszottam az üres pohár talpas részével - szokásom ugyanis, hogy amint lehúztam a rövidet, úgy az asztalra vágom, de fordítva és a belső üreg van fejjel lefelé. - Akkor legalább alaposan megtanultad az első három év anyagát.. - hirtelen nem is tudtam mit felelni, olyan nagyon kínosan éreztem magam. De az isteni neki! Akkor most jöhet a becherovka is. Hamarosan az is lefolyt a torkomon, és én is egyre jobban éreztem, hogy a nyelvem bilincse kezd feloldódni.. - Na a következő kör a tiéd, bogárkám. - tisztáztam vele a helyzetet, és mihelyst leadta a rendelést, azon nyomban még hozzátettem, hogy igényt tartunk két darab cseresznyére is. Szárral együtt.
|
|
|
|
|
Dora Martinez
INAKTÍV
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
|
Rui - Jó'vanmá', én kérek elnézést. Majd jól megnézem magamnak - kacsintottam egyet. Nem vagyok én pedofil meg ilyesmi, de könnyen elfeledkezem róla, hogy bizony felettem is eljárt már az idő. Itt ülök huszonnégy évesen, tulajdonképpen úgy, hogy még semmi érdemlegeset nem sikerült felmutatnom az évek során. Teljesen haszontalannak érzem magam, olyan vagyok, mint valami dísznövény, akit betámasztottak valahová, hogy csak úgy legyen. Hogy jól nézzen ki. Szóval eszek, iszok, mint a normális emberek, szerintem az anyagcserém is tökre ugyanaz, meg bejárok órákra - többé kevésbé -, mint a többi diák, de amúgy... eseménytelen az életem mostanság. Mondjuk kinek kell a dráma?
- Yepp, néha előfordul. Valahogy ki kell engedni a gőzt. Fent a kastélyban meg... hát ott ilyet nem lehet.
Meg úgy igazából semmit sem, főleg ha az ember lánya prefektus. Megértem én a szabályokat, tudom, hogy kellenek, csak nézzünk mondjuk egy elsőst, aztán nézzünk meg engem... na ugye. Tíz év különbség azért mégis csak tíz év különbség, és ilyen idős korban az embereknek vannak bizonyos szükségleteik. Mint mondjuk a sz...abadadság.
- Mondhatjuk úgy is, hogy a tudásom szilárd lábakon áll - erre már muszáj volt nekem is vigyorognom egyet. Így igazából még nem is gondoltam bele az egészbe. Mindig csak azt néztem, hogy mekkora szívás, hogy újra kellett járnom azt a három évet, de végül is... legalább tényleg mindent normálisan megtanultam.
A Daniel's-hez még nem nyúltam hozzá. Ilyen iramban nem akartam berúgni, tartogattam volna még egy kicsit későbbre, na de Rui, ő valahogy nem így gondolkodott az egészről. Nem is igazán láttam még embert ilyen tempóban döntögetni le a rövideket.
- Hmm. Te aztán nem aprózod el. Mint valami feneketlen kút - hogy biztos értse, mire gondolok, rajzoltam egy szép nagy kört az asztalon a poharakról lecsapódott vízzel. Aztán előadtam a rendelésem a pincérnek: kakaós vodka. Ha valamit megtanultam Davidtől, akkor az az, hogy kell szépen és jól berúgni.
- Az az izé, cseresznye. Az minek?
|
|
|
|
|
Rui Mendes Dias
INAKTÍV
Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
|
Emandorie (( : - Inkább ne. Mármint ha csak nem muszáj.. - csaptam le a témát. Amúgy is mi ez már, hogy itt az öcsémről beszélünk, itt ,egy kocsmában a tulajdon testvéremről Magyarországon..spanyolul. Hát nem vagyunk kispályások. - Na mondjuk igazad is van. De nézd, prefektusként azt teszel, amihez kedved szottyan.. Na jó, nem olyan értelemben, azért nem rendezhetsz org..orgona partit a tanárok szobája előtt, noha biztos muris lenne. Még el is kísérnélek, csak hát.. Mint ahogy te is mondtad : ha az ember lánya prefektus.. - szerencsémre nem vette túl komolyan a dolgot, mármint a következő témához érve, hisz azért tudom jól, hogy egy ilyennel mennyire az ember lelkébe lehet gázolni padlógázzal. - Na ja. Nekem ellenben most volt 4 év kihagyásom ugyebár, ami nem kedvezett nagyon a memóriámnak, habár az eddigi órákon egész jól.. izé.. szólogatok be a tanároknak. - vállaim megvontam, de ez sajnos akkor is így van. Az előző iskolámban sem voltam a kiskedvenc, tekintve, hogy akkora volt a szám, mint a bácsi kapu. Habár ettől függetlenül rendkívül jól teljesítettem a vizsgákon éppúgy, ahogy a magánéletben és a zenészi karrierben is.. amit Emi még csak nem is tud! Nahát nahát.. És ahogy elnézem, azok alapján nem szokott ekkora tempóval iszogatni - abba persze bele se gondoltam, hogy esetleg én diktálok egy kissé gyors tempót, amire megvolt az okom. Nem akart józan maradni.. túl sokat jár az agyam azokon a dolgokon. A fene vinné el az egészet a pokolba. Egy pár hosszú pillanatig olybá festett a helyzet, mintha ismét eltalálná a golyó a mellkasomat, a levegő beszorult a bordáim közé én meg csak tátogok és nem tudok semmit se csinálni amíg látom.. leperegni azt az egészet..ismét. Elég lesz már, megráztam egy kicsit a fejem a hangjára és már csak azt a fura alakú kört láttam, amit a vízből rajzolt az öreg és korhadt fán, amit asztalnak titulál ez a helység. - Hát jah. Előfordul. - fogalmam sincs, hogy mire válaszoltam ezt, de általában be szokott jönni, amikor elvesztettem a fonalat és hirtelenjében nem tudom felvenni. És.. mégis mit rendel ez?? Meghibbant?? Kakaós..vodka?! A két cseresznyét még időben kinyögtem, de egyébiránt teljesen lesokkolt ennek az új italnak a neve. - Mi?? Édesem, meg vagy te huzatva?! Kakaó.. mármint rendes .. nyuszikakaó? Meg tej meg vodka?.. Te biztosan jól vagy? Ha gyors a sebesség, akkor szólj ám és lassítunk. - érdekes módon az ő kérdéséről egészen megfeledkeztem, valahogy jobban lekötött az érdekes rendelés, amit leadott a pincérkénknek. Egyik szemöldököm fel is vontam, a karomon pihenő kígyó pedig érzékelve a döbbenetemet hirtelenjében alakot öltött. A bal karomról mászott le, illetve pontosabban a fehér pólóm ujja része alól bújt elő, a karomon végigkúszva pedig egészen a vállamig osont, ahol farkának végét az egyik vállamon hagyva a másikig elmászott, ott pedig gyűrűs testét megemberelve méregette először Emandoriet, majd egy kissé más részegnek minősíthető alakot az asztalunk mellett. Lassan kihozta a csaj a két cseresznyét a vodkával egyetemben. - Na jó, kössünk egyezséget. .. A cseresznye szárára csomót tudok kötni a nyelvemmel. Ha te is meg tudod csinálni, akkor megiszom ezt az egyébként igencsak megtermett pohár kakaós vodkát. Ha nem, akkor tiéd mind a kettő. Rendben?- kacér mosoly csúszott fel a számra, amíg jobb kezem a lány felé nyújtottam. Hú társam, a kígyó hirtelen egy hatalmasat szisszent a fazon felé, aki mellettünk ténfergett, majd mihelyst a fogaival oda akart kapni, azon nyomban köddé vált. Fejem arra billentettem ám a reflexeim már korábban működésbe léptek, így az ellentétes irányba kiálltam az asztalka mellé jobb és bal kezemben a két italt fogva reménykedve, hogy Emi elhozza a cseresznyéket - hisz az illető már borult is egy jól irányzott jobb horogtól az eddigi ülőalkalmatosságunk felé. Ekkora tuskót! De ahogy elnéztem, igencsak megharagudhatott Rin drágámra - önkényesen így neveztem el a néha meg-meg elevenedő tetoválásom eleven alakját - , mert hamarosan feltápászkodva a személyes aurámba tolta a büdös képét azt várva, hogy ezzel majd megijeszt engem. Rossz lóra tettél ma, apukám, ez nem nyert. - Volnál szíves.. - pillantottam a lányra még mindig spanyolul kérve egy csonka mondatban arra, hogy vegye el az italokat.. illetve csak az egyiket, mert a másikat idő közben lehúztam. Váó, ez nem semmi! Hogy én ezt eddig hogy az életbe nem ismerhettem, hát ez hihetetlen. Aranyba kéne foglalni az illető nevét, aki ezt a mixet kitalálta.. A kedves böllenkedő pedig már nagyon vérre akart menni. Rajtam nem fog múlni, boldogan ellátom a baját, de hát mégiscsak, Emandorie is itt van.. Talán vissza kéne magam fognom. De a felgyülemlett energiámnak viszont jót tenne, ha le tudnám vezetni.. Na Dorie, mi legyen, mit csináljak?
|
|
|
|
|
Gál Adél
INAKTÍV
Puszedli • metamorfmágus
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
|
Na azért mindennek van egy határa! Például ennek a rettenetes időjárás-ingadozás elviselésének. Mert, hogy Adélnak kezdett kicsit elege lenni az esőkből, melyek csak úgy egyik pillanatról a másikra megtámadták az utcán. Bizony, biztosan kimondottan rá pikkelve fújtak gyülekezőt azok a fránya felhők, és kezdtek bele módszeres köpködésükbe (vagyis elkezdett esni az eső) a nap folyamán már vagy harmadszor, hogy aztán a következő órákat átadják kollégájuknak, a Napnak, aki pedig lelkesen sütött, de úgy, hogy meg lehetett tikkadni. Ebből a furcsa kettősből aztán olyan fülledt, és nedves levegő keletkezett, amit ha valaki, hát Adél nagyon, de naaaaagyon nem tolerált. Haja nem viselte túl kedvezően, azt pedig a lány viselte még kevésbé kedvezően.
De nem kuksolhatott otthon, amúgy sem tudott volna magával mit kezdeni, és szülei kiparancsolták a házból a levegőre. Persze mikor jöttek a felhők, akkor már hiába nézték, felbukkan-e a sarkon, hogy visszaiszkoljon a házba; a szabadság az szabadság, és Adél kihasználta a mozgásterét, amit a falu területe jelentett.
Tetszett neki az új rend: régen, még Tatabányán szabályosan rejtegették, mint valami mumust, de aztán a "környezetváltozás" magával hozta azt is, hogy végre hagyták kicsit egyedül is barangolni. Persze nem túl messze, és nem túl sokáig, de a kislánynak már az is hatalmas dolog volt, hogy egymagában végigmehetett az üzletsoron. Persze némelyik üzlet elől elhessegették, hiszen felnőtteknek szánt portékával kereskedtek, de máshol mosolygós, kedves emberek fogadták. A többség már névről ismerte, és ő is egyre több falusit tudott már beazonosítani.
A cukrászdában is járt már párszor azóta, hogy Emmáékkal beültek ide. Sőt, azóta törzsvendégnek számított, és a legtöbb alkalmazott már készítette is neki ki a mignont, mikor meglátta. Ezúttal azonban nem édes szája vezette ide, egyszerűen csak nem akart megázni, és megcélozta a legközelebbi ajtót. Ahogy betette maga mögött, már hallotta is, hogy odakint rákezd a zuhi. Levette napszemüvegét, melynek már igazából odakint se volt sok szerepe, és nagyot szippantott a levegőbe. Végtére is.. ha már itt van, ehetne is egyet.
Beállt a sorba, és nekiállt nadrágja zsebeit kiforgatni. Minden egyes üres zsebet egy-egy nyögéssel kommentált, és közben haladt előre.
- Nemár. - Eképp foglalta össze véleményét.
|
|
|
|
|
Mathias Vidor
INAKTÍV
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
|
Adél , Valamikor a délután folyamán
Egy kis délutáni sétának indult, hiszen a kastélyban töltött napok most megindokolták annak elhagyását. Könnyebben megy az élet, mikor van egy szabadság is benne, főleg hogy most közeledik a sötét időszak, melyet csak vizsgaidőszakként emlegetnek. Elsős diák lévén a fiú még nem lelt nehézséget a vizsgákban, mivel nem kellett még soha írnia egyet sem. Habár, ha most tanulnia kéne, akkor sem tenné, mert nem az ő stílusa. Inkább alkotáspárti, de most nincs mit alkotni. A faluba érkezve elkapja az eső, és a zuhanó cseppek majdnem belepik egész haját. A cukrászdába is ezen okból lép be. Nem kívánja még jobban eláztatni magát, szóval jobb neki egy olyan helyen, ahol tud egy kicsit falni,plussz még el is kerülheti az esőt. Belépve a cukrászdába már biztosan kijelenheti, ez jobb mint gondolta. Végre egy olyan helyet lelt, ahol hódolhat szenvedélyének, és sort keríthet az édességbevitelre. Fagylalt, vagy torta, neki most nem számít. Fülét megcsapja egy "Nemár" zaja. Van egy jól levonható következtetés, mely most megállja a helyét. Valaki nem hozhatott magával elég pénzt, ebből következtetve nem is tud fizetni. Előretekintve megpillantja a hangok eredetét. Egy kislány kutakodik zsebeiben. Biztos nincs nála elég pénz. Odalép a kislány mellé, és letekint reája. Előveszi pénztárcáját, melyben pihen pár apró és még több papírpénz. - Szia! Ha nincs nálad pénz meghívhatlak. Sőt, ragaszkodom hozzá. Lépj előre, és kérj valamit, majd a végén fizetek.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
Lina Kedves
Egészen fantasztikus hetem volt, és azt hiszem, hogy nem is sejtettem, hogy ennyire jó hétnek nézek elébe. A húgom is észrevette rajtam, hogy kicsit a föld felett járok pár centivel, de hát mégsem köthetem az orrára, hogy az évfolyamtársával kavarok?! Vagy mit csinálok... Még magam sem tudom, de tény, hogy élvezem a kis kékséggel való együtt létet. Így hát ma reggel felkelve nem gondolkoztam sokat, pennát ragadtam és meghívtam egy délutáni teázásra a hölgyeményt. A lány ahogy besétál a szobájába, észreveheti, hogy az ablak nyitva van, és apró ajándékként egy kis bagoly ürülék is landolt a párkányon. Fújj! De ezután észreveheti az apró baglyocskát, ahogy az asztalon pakolászik a könyvei között, és lelkesen huhog minden egyes kitépett füzetlapnál. Ami fontos azonban, az a boríték, ami a bagolyka mellett van. Hogyha felbontja, akkor ezt olvashatja benne:*
"Alina!
Teázol velem délután?
U.i: Bocs Chuckie miatt, kicsit izgága, remélem nem okozott problémát.
c.r.w."
Izgatottan vártam a választ, ami hamarosan meg is érkezett egy beleegyező válaszban. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, majd a megbeszélt időpontban indultam neki a falunak. Habár tisztában vagyok vele, hogy ez egy randi, nem csíptem ki magam annyira. Egyszerű fekete farmert húztam fel, egy fehér pólót, meg egy sport cipőt. A hajamat belőttem, parfüm meg minden, de amúgy nem öltöztem ki annyira. Nagyon remélem, hogy Lina azért kicsit kicsípi magát, hogy legyen miben gyönyörködnöm. A megbeszélt időpontban a főtéren, a megbeszélt helyen várom a lányt, lazán ücsörögve az egyik padon, és vidáman figyelem a többieket. Ahogy meglátom a szöszit feltűnni, felállok és széles mosollyal indulok elé.
- Szia Lina! - köszöntöm a lányt, és elcsodálkozom, hogy tényleg mennyire csinos. Magamhoz ölelem és egy lágy, ámde gyors szájra puszit nyomok puha ajkaira. Nem tudom, hogyan fog viszonyulni ehhez a köszöntéshez, de remélem, hogy nem fog neki rosszul esni, vagy nem tol el magától...
|
|
|
|
|
Losonczy Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
Caius DrágaÖltözékAlina a héten hihetetlenül el volt varázsolva, ami nem csak diáktársainak, de a tanerőknek is szemet szúrt. Bármit kérdeztek a szőkeségtől, választ nem, csak egy suta mosolyt kaptak. Nem igazán tudtak napirendre térni a lány különös viselkedése fölött, de látva, hogy valahol messze járnak a gondolatai, inkább nem nyaggatták, amiért Lina hálás is volt nekik. Nem szívesen szakadt volna ki álomvilágából, amibe az alagsorban történtek után csöppent. Igazából még mindig nem biztos benne, hogy ébren van, és ez itt a való világ... Azt sem nagyon akarta elhinni, amikor a szobájába érkezve egy bagoly várta őt, csőrében egy levéllel. Az első gondolata az volt, hogy biztosan aggódó édesanyja érdeklődik felőle, ám amikor kinyitotta a borítékot és elolvasta az üzenetet, majd kiugrott a bőréből. Caiustól érkezett, és igen, randit kért a szőkeségtől. Lina gyorsan igenlő választ firkantott egy üres pergamenre, és Chuckie csőrébe helyezve útnak indította a madarat. Gyorsan rendbe szedte magát, némi smink, parfüm, hajigazítás, átöltözés, és útnak indult a megbeszélt helyre. Most kivételesen időben érkezett, és reménykedett benne, hogy ő hamarabb fog a főtérre érni, mint a fiú, ez nem sikerült neki. Caius mosolyogva üdvözli a szőkeséget, megöleli, és egy röpke lágy puszit lehel ajkára. Alina, mint mindig most is elpirul, de az ölelést és a puszit is lelkesen viszonozza. -Szia Caius!Ettől többet egyelőre nem tud kinyögni, cipőjét kémleli, majd elvigyorodik, és a fiú felé fordul. -A múltkor elfelejtettem visszakérni a cipőimet...Caiusra kacsint, kíváncsi, vajon most is magával hozta-e őket.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
Az idő kellemes, és elgondolkozom azon, hogy vajon sétálhatnánk-e a teázás helyett, de igazából vonz a teázó. Régen jártam már ott és mindig is kedveltem azt a helyet, úgyhogy gyorsan kiverem a fejemből a suta gondolatot a sétával kapcsolatban. A gondolataimat a szöszi érkezése szakítja félbe, én pedig tátott szájjal pislogok, ahogy lassan odalibben hozzám. Gyönyörű és nagyon csinos, úgyhogy kicsit vakargatom az állam a padlóról, majd végül magamhoz húzom őt, átölelem és egy puszit nyomok az ajkaira. Elmosolyodom, mikor érzem, hogy Alina is viszonozza a köszöntést. A megjegyzésére elnevetem magam, majd széttárom a kezemet.
- Hát, bocs, de most nem hoztam magammal őket. Igazából én el is felejtettem. Elvonták a figyelmemet - vigyorodom el és bocsánatkérően megvonom a vállam, majd egy puszit nyomok a lányka arcára.
-Mehetünk? - pislogok rá, majd ha igent bólint, szertartásos mozdulattal tartom oda a karomat a lánynak és vigyorogva várom, hogy belém karoljon, majd hetykén, büszkén indulok meg vele a főtéren.
- Voltál már a teázóban? Én imádom azt a helyet, annyira hangulatos és a teát is szeretem. Végtére is angol vagyok - nevetem el magam, ahogy beszélni kezdek. Valamiért furcsán izgatottnak érzem magam és ez megrémít és zavarba hoz.
Néhány méter, utca és sarok után megérkezünk a teázóba, ahol az előtérben egy kedves hölgy fogad minket, akivel közlöm, hogy foglaltam asztalt a teázó részbe. Elhúzza a függönyt, és máris a szemünk elé tárul a teázó kellemes félhomálya. Az egyik boxhoz vezet minket a hölgy, majd magunkra is hagy bennünket. Megvárom, míg Alina leül, és én is helyet foglalok. A kezembe veszem az itallapot és böngészni kezdem.
- A vérnarancsos tea állati finom, általában azt iszom - adok egy kis támpontot a lánynak, persze ezernyi teakülönlegességet választhat. Kíváncsi is vagyok, hogy milyen tea mellett dönt.
|
|
|
|
|
Losonczy Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
Alina izgatottan érkezik meg a találka helyére, ahol Caius már várja. A fiú mosolyogva köszönti őt, szorosan magához húzza, ajkára lágy puszit nyom, és Lina ismét a felhök fölött érzi magát. Azt sem tudja mit mondjon, majd ahogy a cipőire pillant eszébe jut, hogy bár múltkor azért ment az alagsorba, hogy visszaszerezze a lábbeliket, mégsem kötöttek ki nála. Kíváncsian érdeklődik felőlük, mire Caius széttárja a kezeit, és nevetve közli, hogy most nincsenek nála, az alagsorban pedig elvonták a figyelmét. Bocsánatkérően pislog a szőkeségre, majd egy puszit nyom az arcára. Lina csak mosolyog, és arra gondol, nem baj, ha Caiusnál maradnak a pipők, legalább valamiről majd eszébe jut a lány, ha elkerül innen... Nem nagyon szeretne ezzel az elgondolással sokat törődni, mert nem szeretné elrontani a hangulatot. Pislog néhányat, ezzel visszatér a jelenbe, és megpillantja a fiú karját. A kérdésre bólint, belekarol, és célba veszik a teázót. Lina még sosem járt lent a faluban, pislog ide-oda, új neki a hely. Közben hallgatja Caius szavait. Felnevet, mikor a fiú származására hivatkozva indokolja, miért épp a teázót választotta. -Én még sosem jöttem le a faluba, így a teázóban sem voltam. -Vallja be szégyenlősen. -Én is szeretek teázni, de én nem vagyok angol... Tényleg, hogy kerültél Magyarországra? angliában számtalan varázslóképző van...Kíváncsi tekintettel méregeti Caiust, közben megérkeznek a teaházba. Gyönyörű épület tárul eléjük, majd mikor belépnek Lina álmélkodva figyeli a hangulatos helyiséget. Egy hölgy siet a segítségükre, az asztalukhoz vezeti őket, majd eltűnik. Nem kerüli el a szőkeség figyelmét Caius udvariassága, s mivel nem akarja, hogy a fiú végig ácsorogjon amíg ő tüzetesen szemügyre veszi a terem legapróbb zugát is, gyorsan helyet foglal. Miután kigyönyörködte magát, tekintete az ittallapra kúszik, és olvasgatni kezdi. -Vérnarancsos teát még nem is ittam. Én általában a zöldnél vagy a citromfű teánál teszem le a voksom, ezek nyugtató hatásúak, és amilyen stresszes vagyok néha...Elvigyorodik, és elhatározza, hogy most nem az említettek valamelyikét fogja fogyasztani, hanem kipróbál valami újat. Elképzelhető, hogy a vérnarancsos lesz a befutó...
|
|
|
|
|
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV
Apuka
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
|
Nagy B. Đ.[zárt] Bólintva mosolyodtam el amikor bemutatkozott. Gyorsan beszélt, nehezen értettem meg amit mondott, de összességében felfogtam, leszűrtem a tartalmát. Hajjaj, sok ilyen ember fog itt körülöttem mászkálni, és majd nézhetek rájuk mint borjú az új kapura, ha hadarnak. Nem volt nehéz szóba elegyedni vele, és ő lett az első, akinek a falun, meg az iskolán belül megmutattam a képességemet. Nem, egy iciripicirit sem titkolom, csak még nem volt alkalmam megmutatni az embereknek. Kíváncsi voltam a reakciójára, és jó is volt, nem ordította le a fejemet amiért elhavaztam. Szó szerint. Nem sokáig hagytam, hogy az orrára hulljon a hó, ahogy jött, úgy el is ment a havazás a feje fölül. - Gondolom - húztam el a számat a gondolatra, hogy hogyan nézhettem ki az úton heverve, és biztos vagyok benne, hogy végig dülöngélve sétáltam. Mondjuk nem nagyon emlékszem rá, a meleg elkábított, és ugye a fejem is lüktetve fájt. A dudorral nem igazán tudtam mit kezdeni, azzal tereltem el a figyelmemet róla, hogy figyelmesen hallgattam az új srácot. - Kiegyezek vele - vigyorodtam el a "szabályra", hogy majd csak akkor megyünk fel a kastélyba, ha már lehűlt az idő. Az viszont nem most lesz... - Van nálunk is, mondjuk mi a legtöbbet a felmenőinktől tanuljuk. Engem jobban vonzott az ismeretlen, az új hely, új emberek. Szeretek ismerkedni. Az jó, nem? Beszélgetni, szórakozni...vannak otthon barátaim, de unalmas minden nap ugyanazokat az arcokat lesni. Mindegyiküknek van saját trükkje, már úgy ismerjük egymást, mint a tenyerünket - kissé megvontam a vállam a magyarázat után. Elég szépen kifejtettem Đominicnak, hogy miért jöttek el otthonról. Megért nekem egy ájulást, hogy végre kiszabaduljak a hó fogságából. Életemben most láttam először igazi virágokat, meg füvet. - Te Điminic...ugye? Hol vagyok? Ez valami pince? Igazából elraboltál, és most meg akarsz kínozni? - jó, ezt nem gondoltam komolyan. Vigyorogtam, közben a fejemet masszíroztam, és őt néztem. Az üveg amit hozott, kis időn belül a fejemen kialakult búbra került, ezzel hűtve egy kicsit.
|
|
|
|
|
Gál Adél
INAKTÍV
Puszedli • metamorfmágus
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
|
Vidorka Sok zsebes nadrágot húzott, így bőven volt hova tennie a cukorkát, a kulcsát, meg az üveggolyóit is, amikből rendszeresen elhagyott (persze nem direkt) itt-ott párat, hogy aztán valaki egy hangos nyekkenéssel elessen benne. Ilyenkor mindig lelkesen ment, hogy visszakérje a üveggolyót, de egy idő után leszokott róla, miután megpróbálták több ízben is nyakon csípni érte.
Most megvolt valamennyi golyó, de pénz után hiába forgatta a zsebeit. Pedig máris annyira ráhangolódott az édességekre! Cukormáz, finom marcipán, itt-ott egy kis hab a tetején, és persze mindenféle krémek, töltelékek, amerre csak ellátott. Még fagyi is volt, bár egyik-másik rekeszből már jókora adagok hiányoztak.
Miután hangot is adott nemtetszésének a zsebei tartalmát illetően, búspanda tekintettel fordult a pult mögött dolgozó fiatal nő felé, de sajnos új volt, olyan, akivel ő még nem találkozott, így annak esélye, hogy majd a két szép szemére kap sütit, kissé csökkent.
Már épp egy alternatív ötleten dolgozott agyacskája, mikor egy fiú lépett mellé, és megszólította. Nem lehetett túl sokkal idősebb nála, de elég magasra nőtt máris, az biztos. Adél pislogott kettőt rá, aztán gyorsan elfordult.
- Anyukám azt mondta, ne álljak szóba idegenekkel - közölte az előtte álló tarkójával. Igazából anyukája idősebb férfiakkal kapcsolatban beszélt neki erről, és hogy bármi finomat is akarnának venni neki, vagy mutatni valamit, ne hallgasson rájuk, hanem fusson el onnan. Ez a fiú felajánlotta, hogy vesz neki sütit, és ez elég csábító gondolat volt, és nem volt nagy bácsi, szóval lehet, hogy rá nem vonatkozik a dolog. Anyukája nem beszélt arról, hogy a fiúkkal mi a teendő. Csak arra kérte egyszer, hogy ne bántsa őket annyira. De ezt azért, mert Adél egy vele egykorú fiút jól megcsapkodott, miután az megfogta a haját.
- Mugli pénzt itt úgyse fogadnak el, itt csak a varázssuska jó - pislantott vissza egy pillanatra a papírpénzekre utalva. Találkozott már velük, hiszen Tatabányán szülei ilyenekkel fizettek. Adél nem is értette, hogy egy darab papír hogy lehet értékes. Bezzeg a szépen csillogó knútok, és sarlók! Azok szépek. Azokról tudta, hogy jobban kell vigyáznia rájuk, mint az üveggolyóira.
|
|
|
|
|
Chuck Welch
INAKTÍV
szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
|
TarakinézetEljött az az időszak egy jó pár pihenős hónap után, hogy már meg kell gondolnia, mit mikorra időzít, mert nincs tengernyi ideje. Három hete még röhögött volna ezen, de most úgy tűnik, hogy ez a valóság. Kicsivel több próba az együttessel, pár tanítvány, akik tanulnak tőle, egy-két alkalommal többször kell elutazni Pestre és máris ott tartunk, hogy Chuck-nak bizony matekoznia kell, hogy rendes időbeosztása legyen. És bevallhatja őszintén, hogy élvezi a dolgot. Eddig alig volt bármilyen dolga, most pedig kicsit többnek érzi magát. Főleg a tegnapi buli után, ami Sopronban volt. Igencsak jól sikerült, nem okoztak csalódást a közönségnek. Legalábbis a dob mögül úgy tűnt Chuck-nak; mindegy is. Jó buli volt, és csak utána kezdődött az igazi mulatság. Eléggé tud adni a motivációnak az, hogyha egy szórakozóhely tulajdonosa azt mondja, hogy a fellépők ingyen fogyasztanak mindent. Félreértés ne essék, aki nem ismeri Chuck-ot, az nem tudja róla, hogy egészséges gyerek, meg odafigyel a kajájára is, de ez most megtörtént. Van ilyen, tovább kell lépnie. Szóval legurult egy pár ital és mindenkinek jobb kedve lett. A szomorú dolgok a másnap reggeli felkelés pillanatától kezdődtek, mert arra ébredt, hogy elaludt a szórakozóhelyen a többi bandataggal és a fiú dobja eléggé nagy károkat szenvedett, lehánytak egy bőrt, egy cin felborult és behorpadt -biztosan ráléptek-, és két másik bőrt pedig kiszakítottak. Az eddigi színes mintákat meg összefirkálták mindenféle alkoholos filccel, meg graffitivel. Piszkosul örült neki. Mondjuk úgy, hogy olyan ideges lett, hogy megfogta a hozzá legközelebb álló srácot, a falhoz lökte, és nyakát szorítva kérdezte meg, hogy ez itt kinek a műve. Az illetőnek természetesen fogalma sem volt róla, még egy kis nyomatékosítás után sem. Szóval bekötött kezekkel jött vissza a Mátrába vonattal, és a cuccának nagy részét pedig a kukába kellett dobnia. Nem a pénz miatt ideges, bármikor vesz olyan cuccot, amilyet akar, de ez akkor is az övé volt. És a legjobban az bosszantja, hogy ritkán kerül ilyen állapotba, és az alatt is a lehető legjobban megszívta. Haza kellett mennie a faluba pénzért, utána viszont indulhatott is vissza Pestre meglátogatni egy pár nagy márkát és szétnézni, aztán megvenni mindenből azt, ami az ő céljainak megfelel. Gondolom nem is kell említeni, hogy milyen piszkosul jó kedve volt közben. Mindegy is, amint hazaérkezett a vásárlásból, lecuccolt és fürdött egy hatalmasat. Majd összerakja a dobot, amikor legközelebb használnia kell, most semmi kedve hozzá. Jó buli az összerakósdi, pont ezért nem fosztja meg magát egy élménytől. Szóval most ott tart, hogy miután felöltözik, kikanyarodik az utcából, és az azt keresztező Fő utcán indul el. Másnaposság ellen neki általában valami egyedi, nagyon finom tea szokott bejönni, éppen ezért nem is kérdés, hogy a cukrászdába fog menni. Szép időnk van, nagyon kellemes, de ezt most Chuck nem tudja értékelni. Kicsit elkezd szédülni, nem érzi a legjobban magát. Valami jó kis süteményt is kell ennie, mert ma még nem evett semmit és úgy érzi menten összeesik. Bekeveredik a cukrászdába, gyorsan választ két töménynek tűnő, nagyobb darab süteményt, meg egy vaníliás-fahéjas teát, leül egy asztalhoz és mohón el is kezdi enni a sütiket. Nagyon hamar befejezi, aztán megtörli a száját, mert érzi, hogy csokis lehet, aztán kortyol egy kicsit a teájából -ami ízlik neki-, majd rákönyököl az asztalra és színes karjára támasztva a fejét üldögél, elgondolkodva azon, hogy ez az éjszaka egy nagy lecke volt számára.
|
|
|
|
|
Mathias Vidor
INAKTÍV
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
|
Adél
Meglepi a kislány. Igaza van, hiszen a fiú még mondhatni vadidegen egy ilyen lány számára, akinek testi épségét muszáj őrizni. A szülői munka ezért csodálatos. Megvédika serdülő gyermeket, míg az saját talpára nem lesz képes állni. Mindenkiben megvannak az ösztönök a szülői létre, melyek felszínre törnek, mikor a szükség hívja őket. Például, ha valakinek nincsen elég pénze,, és nem mehet kki az esőbe, hogy szerezzen otthonról. A szülőknek is van egy ilyen jellegzetes rétege, melynek gyorsan fel kellett nőnie, és nem volt ideje megkomolyodni. Inkább barát felé húz, mintsem a szüllő felé. Most valami ilyesféle érzés kapja el Mathias-t, ilyesféle védelmező baráti oltalom. Hiába ismeretlen számára a kislány, segíteni bármikor kész. - Igaz, idegen vagyok neked, de akkor is meghívhatlak, sőt én is fogyasztók valamit. Ne félj! Nem akarok semmit, csak gondoltam nem szeretnél kimenni az esőbe. - Vallja meg a kislánynak őszintén. Majd ismét válaszol, most felemelve a tárcáját. - Van elég pénzem ehhez a vásárláshoz. Nem mugli pénz. Mond csak mit kérsz, és légy oly szíves ajánlj nekem valamit- Mutatva rá a vitrinekre, és minden egyébre.
|
|
|
|
|
Gál Adél
INAKTÍV
Puszedli • metamorfmágus
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
|
Vidorka Milyen egy béna helyzet! Végre engedik kicsit egymagában kódorogni, és erre nincs nála egy knút se, hogy (v)egyen valamit! Persze eszébe juthatott volna előbb is, felmarkolhatott volna párat a konyhában lévő edénykéből, vagy kérhetett volna anyjától-apjától, mielőtt lelkesen kirontott az ajtón, de úgy, hogy az visszaverődött a falról.
És most itt áll a zsebeit forgatva, odakint meg mindjárt zuhog az eső. Béna eső! Béna pénz! Béna.. béna!
- Oda tényleg nem akarok - pislogott hátra az üzlet széles ablakán át au utcára, melyet máris milliónyi öngyilkos hajlamú nedvesség kezdett pettyezni.
Megint rápillantott a fiúra, aki meglehetősen ragaszkodni látszott hozzá, hogy meghívja őt valamire, Adél pedig hasonló mértékben szeretett volna hozzájutni ahhoz a süteményhez.
- Adél vagyok! - nyújtja felé a kezét hirtelen. Egyébként nem lenne jellemző, hogy szóba elegyedik fiúkkal, de ez az itteni édességet ajánl neki, kár lenne kihagyni a lehetőséget. Ráadásul ha végre bemutatkozna, már nem is lenne idegen, és akkor aztán nem lenne baj, ha beszélne vele, és kiválasztana egy.. vagy két süteményt. Esetleg ötöt. De ne legyünk mohók.
- És olyan rózsaszínt! - mondja, és másik kezével a mignonok felé mutat.
Persze nem szép dolog visszaélni az ilyen kedves gesztusokkal, de Adél hajlamos nem a legszebben viselkedni, így aztán hozzáteszi - a kezével is mutatva -, hogy rögtön hármat kér, mert hát ugyebár egy süti nem süti, két süti fél süti, három süti egy süti, de ugye egy süti az nem süti...
|
|
|
|
|
Mathias Vidor
INAKTÍV
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
|
Adél
Kis meglepetés éri a fiút, mikor a kislány bemutatkozik neki, és kezét nyújtja neki. Nem ennek a kornak a szokása, habár aranyos kis gesztus, és a fiú is gyakran alkalmazza, ha valakit üdvözöl, vagy éppen megpróbál meglepni. Vannak személyek, akiket könnyen meg lehet egy ilyen cselekvéssel zavarni. S ha valakit megzavarnak azzal könnyebben ki lehet deríteni a valódi természetét, hiszen ha valaki zavarban van, akkor lépnie kell, de nincs ideje meggondolni, hogy mit. Ebből következve ösztönből kell cselekednie. Habár ez a fiúra nem igaz. Nyújtja kezét, és kezet fogva a lyánykával így szól: - A nevem Mathia...Vidor. - Mosolyogva nézi, ahogy a mignonokra mutat. Tény, hogy a fiú is szereti, de nem ezt tartja a kedvencének. Vannak jobbak is, de most inkább hallgat újonnan szerzett kis "barátjára" . - Öt darabot kérnék abból. - Mondja, rámutatva az édességre. Majd kissé keseregve, de fizet érte, és fejével mutat a lánynak, hogy merre üljenek le. Miután leültek, és a mignon is asztalt ért, persze Adéllal, A fiú elkezdi magyarázni a felosztást. - Hány darabra tartasz igényt? - Miután a választ megkapja, kérdezgetni kezdi Adélt. - Hány éves vagy és honnan jöttél, hogy nincs nálad pénz?
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
Én is igencsak izgatott vagyok, hiszen újra láthatom a lányt és a helyzet az, hogy arról a csókról sem ártana beszélnünk. Nem akarom túlbonyolítani a helyzetet, de nem valószínű, hogy miután itt hagyom a sulit, megmarad a "kapcsolatunk" Linával. Már ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni. Hamarosan úgyis begubózok a szobámba, hogy készüljek a vizsgáimra, akkor maximum Bella zargathat, utána pedig elmegyek. Azt még nem tudom hova, de mindenképpen visszautazok Angliába a szüleimhez egy kis időre. De ezen még ráérek gondolkozni, egyelőre az államat vakargatom, hiszen a szöszi megérkezik. Nagyon csinos most is, mint mindig, ez tetszik benne. Nem szeretem az olyan lányokat, akik mindig farmerbe, meg valami random felsőbe járnak és kész. Egy lány legyen nőies, néha napján húzzon magas sarkút, meg valami szoknyát. Az csinos. A karomat nyújtom a hölgynek, hogy induljunk, miközben a cipőkről folyik a szó. Természetesen most nem hoztam őket magammal, bár arra nem emlékszem, hogy táskámból kivettem-e már őket. Majd egyszer visszajuttatom Linának, remélem, hogy most már nem kell indok ahhoz, hogy találkozzunk. A teázó felé vesszük az irányt, Alina pedig kijelenti, hgy még nem járt a faluban. Erre kicsit ledöbbenek, majd megcsóválom a fejemet.
- Hát ezt majd gyorsan pótold, mert nagyon sok, szép gyönyörű hely van itt. És a boltok is állati érdekesek. Most úgyis jön a vizsgaidőszak, egy csomó időd lesz - vigyorodom el és elpislogok a lakósor felé, ami este mutat csak igazán. Befordulunk néhány sarkon, nem rohanok, és néha mutatok is egy-egy dolgot a lánynak, vagy mesélek valamit a faluról. Végül megérkezünk a teaházba, ahol meg is kapjuk a kis boxunkat és helyet foglalunk.
- Mitől vagy te stresszes? - nevetek fel és talán enyhe lenézés is megvillan a hangomban, de tényleg: egy 14 éves lány mitől lehet stresszes?
-Amúgy a kérdésedre válaszolva a nagy szüleim - anyai ágról - itt élnek Magyarországon, és azért jöttünk ide, hogy kicsit közelebb legyünk hozzájuk - válaszolok mosolyogva. Igen, a nagyszüleimet is imádom és szeretettel beszélek róluk, mint az egész családomról. Hamarosan megérkezik a hölgy,aki felveszi a rendelést, így várakozóan nézek a lányra. Hogyha választott, akkor én is leadom a magamét: egy Earl Grey fekete teát kérek, valamint két csokis süteményt.
- Hidd el, ízleni fog! - kacsintok a lányra mosolyogva, ezt a sütit mindenki imádja. Néhány perc múlva meg is jönnek a teák, úgyhogy lassan beízesítem és fújni kezdem, miközben a sütivel szemezek.
-Édes szájú vagy? - kérdezem csak úgy mellékesen egy falat süti után, aztán eszembe jut, hogy Hmm, igazából már kóstoltam a lány ajkait és ettől kicsit furcsán érzem magam. Remélem neki nem jutnak eszébe ilyen piszkos gondolatok...
|
|
|
|
|
Losonczy Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
Alina igencsak kirittyentette magát a randira, és nagyon jól esnek neki Caius méricskélő pillantásai. Mosolyogva karol bele a fiúba, és vonul vele végig az utcákon. Közben a csevej Caius származásáról folyik, illetve az is szóba kerül, hogy a szőkeség még sosem jött le a faluba. Caius meglepődik ezen, döbbent arckifejezése, legalábbis erre enged következtetni. A lány nem fog magyarázkodásba, nem szeretne már megint arról fecsegni, hogy a könyvek tartják őt fogva. Megérkezve a teaházba egy hölgy siet a segítségükre, egy asztalhoz vezeti a fiatalokat, majd eltűnik. Caius értetlenül néz a lányra, és hangjából némi lenézés érezhető, ahogy megkérdezi miért feszült a lány. Lina nem igazán tudja mire vélni a hanglejtést, de nem teszi szóvá. -Hát, mert el vagyok csúszva... Nem tudom tartani az edzéstervet, amit összeállítottak nekem, és rettenetesen félek, hogy így nem fogok majd kijutni a mMűkorcsolya világbajnokságra...Lesüti a szemét, igazából belegondolni sem mer, mi lesz, ha tényleg nem tudja megvalósítani gyerekkorának egyik legnagyobb álmát. Még mielőtt nagyon bele tudna süllyedni az önmarcangolásba, Caius választ ad arra a kérdésre, miért jött el Angliából, s ezzel némiképp eltereli a szőkeség borús gondolatait. Kiderül, hogy nagyszülei miatt keveredtek ide, és most sem kerüli el a lány figyelmét, hogy milyen szeretettel beszél a családjáról. Idő közben megérkezik a hölgy, hogy felvegye a rendelést, és a megszokottól eltérően Lina a vérnarancsos tea mellett dönt. Caius saját teája mellé két sütit is rendel, majd bíztatóan elmosolyodik, és hozzáteszi, hogy biztosan ízleni fog Alinának a sütemény. Megérkeznek a teák, a lány mély lélegzetet véve szippantja magába az illatukat. Ízesíteni kezdi az itókát, majd elmosolyodik, mikor Caius édesszájúsága felől érdeklődik. Huncut gondolat suhan át a buksiján, szélesen elmosolyodik, majd válaszolni kezd. -Nem igazán, bár, ha epres vagy vaníliás szájfény van rajtam, akkor igen.Elvigyorodik, kicsit talán el is pirul, mert eszébe jut az alagsori jelenet, illetve az, hogy ott az utóbbi ajakír ékesítette, de, hogy ne lehessen nagyon észrevenni a pírt tekintetét a teára szegezi.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
Valóban nagyon csinos a lány és hát melyik férfi állná meg, hogy végigmérje? Tényleg nagyon csinos, szeretem, hogyha egy lányon látszik, hogy nőies. Örülök, hogy ő nem az a farmergatya-dorco-póló típusú lány. Nem mintha velük gondom lenne, de azért mégiscsak jobb a szemet egy szoknyás, magas sarkús hölgyeményen legeltetni, nemde? Tényleg meglepődök, hogy a lány még nem járt lent a faluban, hiszen már lassan egy éve itt van, bár persze ki tudja: lehet egyszerűen nem érdekelte. Bár ezt kötve hiszem. Minden esetre örülök, hogy én lehetek az első, aki lehozza őt ide, és el is határozom, hogy amíg még itt vagyok, igyekszem megmutatni neki a legklasszabb dolgokat kezdve a kviddics bolttal. Bár lehet, hogy az Alinát annyira nem érdekelné. Ott nincsenek korik, vagy ilyesmi.
Megérkezünk a teaházba és gyorsan helyet is foglalunk. Nem sokan vannak rajtunk kívül, azt hiszem, csak én vagyok ilyen ostoba, hogy ilyen szép időben benti programot terveztem, de úgy gondoltam, hogy a teaház kellemes légköre tetszene a lánynak. Megrendeljük a teákat, miközben Lina arról mesél, hogy eléggé stresszes az élete. Ezt nem igazán értem, és talán picit több éllel a hangomban kérdezek rá, hogy miért is, mint kellene. Nem szégyellem magam, tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi nyomja partnerem szívét, bár nem tudok elképzelni olyan nagy dolgot. Végül is elég nagy dologról van szó és szinte tátott szájjal bámulok rá.
- Világbajnokság? Azannya, ennyire jó vagy? - döbbenten kapargatom az állam a földről és csak néhány másodperc múlva jut el a tudatomig, hogy bunkó voltam. De még mennyire!
- Mármint ne haragudj persze, csak... Huh, szóval nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon... Váó, állati! - gyorsan bocsánatot kérek és nem győzöm leplezni, hogy mennyire megdöbbent és mennyire imponáló ez, hogy a lányka már vb-re készül. Eszembe villan egy apró gondolat, hogy én meg itt vagyok 22 évesen és gyakorlatilag csak egy angol és egy magyar csapatba kaptam meghívást, és még sehol nem tartok a karrieremben. Mennyire kínos...
A teákat kevergetve, ízesítve beszélgetni kezdünk, majd közben megkóstolom a süteményt is, és remélem, hogy a lánykának is ízlik. A válaszára elvigyorodom és megvonom a vállam.
- És most milyen van rajtad? - hajolok kicsit közelebb az asztal fölött, és mélyen a lány szemébe nézek. Furcsa, halkan búgó a hangom, és nem titkolom, hogy mit szeretnék: én rájönni a szájfény ízére.
|
|
|
|
|
Losonczy Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
Caiust megdöbbenti, hogy a lány még nem járt a faluban, mire Lina arcára kissé szégyenlős mosoly kúszik, de hát nem ő tehet róla, a vizsgáktól való félelem elveszi a szabadidőt, amiből a szőkeségnek amúgy sincs túl sok mostanában, hisz a nyári edzésterv nagyon kemény, akárcsak a világbajnokságig vezető út. A fiú egy ideig nem egészen érti, miért is stresszes az élete, majd amint megkapja a magyarázatot elkerekedett szemeket mereszt a lányra. Lina meg sem lepődik, hisz hozzá szokott már az efféle reakciókhoz, szinte alig akad egy-két ember, aki a százötvenhárom centis véznaságból kinézné, hogy ekkorát mert álmodni. -Hat éves korom óta csinálom... Reggeli balett órák, nappali edzés, esti futás és még sorolhatnám mennyi minden áll már a hátam mögött. Körülbelül még két-három évem van arra, hogy a maximálisat produkáljam, aztán, ha ez sikerült, talán van esélyem a kijutásra, bár innen egy kicsit nehéz lesz. Kicsit elgondolkodik, talán jobban is mint illene, majd néhány pislogással visszatér a jelenbe. -Az edzőmmel a szüleimen keresztül tartom a kapcsolatot, ő ugyanis nem tud erről a világról. Így kicsit bonyolult a helyzetem, többek között ezért is várom, hogy végre otthon legyek egy kicsit...Elmosolyodik. Miközben beszélt megérkezetk a teák, és Lina alig várja, hogy megkóstolhassa. Miközben a tea ízesítésével foglalatoskodik, új téma kerül porondra: mennyire édesszájú a lány. Linának kicsit huncut gondolatai támadnak, épp ezért tekintetét a csészén pihenteti úgy ad, talán kissé félreérthető választ. Caius közelebb hajol a lányhoz, a szemébe néz, hangja is megváltozik, majd újabb kérdést szegez Alinának. A szőkeség elpirul, kicsit ő is közelít a fiúhoz, és suttogni kezd. -Kóstold meg, és megtudod!Szokásához híven rákvörösre pirul, szemeit Caiuséba fúrja, és angyalian mosolyog.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
MichelleSzerettem. Milyen szerelem volt. Sem illata, sem fénye nem volt. Kínzó, hideg érzés, névtelen epedés, napsugár-szatírok kegyetlen játéka.Az élet olykor-olykor, mindentől, de leginkább attól függetlenül kíméletlenül megismétli önmagát, hogy az illető azt szeretné-e vagy sem. A rellonos egyetlenegyszer járt a falu míves cukrászdájában, akkor is hasonló okból vezérelve, mint ami most odavonzza. Persze, választhattak volna más randevúhelyet is, de Noel ragaszkodott a cukrászdához. Egyetlen, épkézlábnak mondható, ám igen rövid életű kapcsolata is innen indult, és ha ez anno egyszer már bejött, bizonyára másodjára is befog. Igaz, nem remél sokat Michelle-től, akiről a minap azt mesélte neki a Banya, hogy több vasat is tart a tűzben, már nem akarta lemondani a találkozót. Ő hűséges maradt nagyteremben adott szavához, de ha a lány nem, mert mondjuk nem vette őt komolyan, vagy saját érzéseivel nincs tisztában, akkor itt, az édes sütemények és gőzölgő italok felett ér véget zavaros románcuk. Elég esélyt kaptak egymástól, elégszer csináltak magukból bolondot, és legutóbb, az egész iskola jelenléte előtt fedték fel sárkány-énjüket. A reggeliző diákok láthatták, milyen is egy igazi rellonos szerelem, egy se veled, se nélküled kapcsolat, ami, ha végül sikertelen befejezést nyer, csakis vérbe torkollhat. A fiú akkor még egyszer, utoljára kitárta sértett szívét a Saint-Venant lány előtt, és most is nyitott lapokkal érkezik, készen arra, hogy feleljen a szőke összes kérdésére. Nincs több titok, sem lányok, akik arra kellettek, hogy kénye-kedve szerint szórakoztassák őt. Elhatározta magát, és innen nincs visszaút; nem fogja leplezni érzéseit, tiszta válaszokat ad majd, és ami a legfontosabb: felkészült igába hajtani a fejét. Kora estére beszélték meg találkájukat, de ő az alagsori klubhelyiségük helyett a közeli csárdából lép elő. Alakját alkohol, és kedvenc kölniének keveréke lengi körbe, de megjelenése mint mindig, most is hibátlan. Pontosan ismeri Michelle ízlését, így eszébe sem jutott máshogy öltözködni. Lazán gombolt ing, ízléses szövetnadrággal, csuklóján pedig iránymutató bőrkarkötője feszül. Még int egyet kocsmáros nagybátyjának, majd hajába túrva, különösen jó hangulatban indul el az édességek birodalmába. Nincs mitől tartania, úgy fogja fel a ma estét, hogy ő vagy így, vagy úgy, de mindenképpen jól fog járni. Bármi is süljön ki randevújukból, annak úgy kell lennie. Nem normális, amit egymással művelnek, és szinte biztos abban, hogy háztársaiknak, de az is lehet, hogy az egész iskolának véleménye van háborújukról, aminek végkimeneteléről viszont egyikőjüknek sem lehetnek biztos gondolataik. Megérkezésekor a cukrászda ajtaja mellett áll meg, s míg vár, dúdolgatva kémleli a melegben nagyokat nevető fiatalokat.
|
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
|
Noel
Néha jövök, néha látok, néha vesztek.
De sohasem feledlek. A nagyterem óta nagyjából tiszta. Rendben, el kell ismernie, hogy azután egyszer feljött hozzá Benji és… Na szóval ő Benji, úgyhogy beengedte, nem rúgta ki. De lelkére legyen írva, nem történt semmi. A tény, hogy a nemcsere során Misivel volt dolga Benjinek, egyszerűen felemésztette őt, így elmaradt minden egyéb aznap este. Találkoztak azóta, de olyan hú de nagy dolog nem történt, nem voltak együtt, vagy hasonlók. Szóval ahhoz képest, hogy milyen ő, betartotta a szavát, hiszen egy-két ölelés, vagy csók egyáltalán nem jelentette a világ végét. Főleg úgy, hogy azt hallotta, Noelt javítóba akarják küldeni, ha megint elszúr valamit. A találka időpontját leegyeztették, de a lány félt, hogy még mielőtt mindent megbeszélhetnének nyugodtan, Ombozit elcipelik és így marad minden. A Krise fiú vágy és menekülés volt, de tartotta magát és az idő nagy részében Noelre gondolt csak. Tőle most több nem telt, de ez is soknak számított, főleg ha eddigi viharos kapcsolatukat nézzük. Azt is hallotta, hogy prefektustársa szobájába tévedt egyik éjjel a sárkányfiú, de mégsem állt bosszút, főleg olyanért, ami nem volt biztos. Csak lenyelte a békát és vállat rántott, mondván, majd megbeszélik a cukrászdában. Végül persze eljött ez a nap is. Michelle elgondolkodott, hogy úrihölgynek adja-e ki magát, vagy viselkedjen úgy, ahogy szokott. Nem kérdés, hogy az utóbbit választotta, főleg azért, mert neki a normális túl átlagos volt, ráadásul Noel pont azt szerette benne, hogy olyan, amilyen. Már amennyiben ezt szeretni lehet. Így hát Michelle kinyalta magát, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, és elindult a lakásuktól. Sokat gondolkodott azon, hogy milyen lesz ez a randevú – amit még leírni is durva az ő esetükben -, de mindig arra jutott, hogy a sors majd eldönti. Ők már megtettek mindent annak érdekében, hogy ellentéteik és érzéseik harmóniába kerüljenek, ha pedig ez ezúttal sem sikerül, akkor búcsút kell mondaniuk. A teljes lemondás érzése kerülgette néha a szőkeséget, arra gondolt, hogy túl sokáig húzták, Noel nem vár tovább, végzett vele, talán azzal kéne kezdenie, hogy véget vet a kapcsolatuknak. Aztán a következő percben eszébe jutnak a csókok a nagyteremben, hogy a fiú még mindig szenvedélyesen szereti, ez pedig minden kétségét eloszlatja. Meg is érkezik, még csak nem is késik semennyit, ami tőle rekord és a fiút megpillantva elmosolyodik. A melegre való tekintettel Michelle nem öltözött túl, leginkább annyira vette komolyan ezt, mint anno a vidámparkot. Ugyanúgy megvillan hasa, ugyanúgy lazán dobja csípőjét jobbra-balra, ugyanolyan ragyogóan görbül szája, mint akkor. Még mindig van egy kívánsága, amit talán a fiú elfelejtett, de ő nem. Ha szükséges, most fel is fogja használni, de az még a jövő zenéje. - Szia! – szinte pontosan Noel előtt parkol le, majd felpillant rá kékjeivel, miután levette napszemüvegét. – Remélem nem késtem. Bemegyünk?
|
|
|
|
|
