Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem? Pedig azt hittem a nők szeretik a meglepetéseket. Az is igaz, hogy nem vagyok szakértő – vele együtt húzza el a száját, így elég viccesen hat az egész, és ezen fel is kacag. Vécsey is biztos tudna meglepetésekkel szolgálni, de kötve hiszi, hogy azokat Lea értékelné. Unalmas olvasmányokról tudna ódákat zengeni, vagy egy értéktelen ásatás izgalommentes munkáját tudná ecsetelni. Ezek a legtöbb ember számára nem jelentenek semmit, Vécseynek meg ez az élete, nem véletlen az, hogy nem igazán emberközpontú. Kivéve, ha halottakról van szó, de ilyen morbid poén az eszébe sem jut. A partnere értetlensége a mondata alapján kicsit zavarba hozza, de egyből látja, hogy csak kis fricska és vicc volt a lány részéről. Megkönnyebbülten és mosolyogva válaszol így már.
- Egy pillanatra megijedtem, hogy komolyan gondolod – nevetgél. – Bár igaz, ami igaz, nézhetném így is, de erről szó sincs, természetesen. Talán kicsit álszent vagyok, hiszen listám van – mutat a kis cetlire, majd folytatja. – De valóban nem így nézlek téged – mivel nem túl ügyesen jött ki a mondatból bele is pirul kissé, majd gyorsan folytatja a vacsora elfogyasztását. Már fél a kérdéstől, mert adódik , hogy Lea rákérdezzen „Hanem hogyan?”, ami jogos is lenne, de reménykedik, hogy megússza a dolgot. Ha nem, gyorsan ki kell találnia valamit, ami nem az erőssége, de majd megoldja, úgy gondolja. Még jó, hogy feljön témának az ikerség, talán el tud vonatkoztatni a túl nyilvánvaló válaszától és végre olyan dologról beszélgetnek, amit nagyon is szeret. Persze szerette az eddigieket is, de a szakma az szakma, azzal nincs mint tenni. Ez az ő élete.
- Ez „sima” testvéreknél is előfordul, ezt nem tudom biztosra kijelenteni, hogy ikres dolog lehetett. Persze nem kizárt, csak nem vagyok benne biztos. De azért köszönöm – mosolyog diszkréten, pedig legszívesebben folytatná azzal, hogy Lea mondjon egy másik esetet, ami a legrégebbi lehet. De nem ezért vannak itt, talán majd máskor felteszi ugyanezt a kérdést.
- Ez viszont igen érdekesen hangzik. Tehát inkább emocionális dolog, roppant érdekes – tűnődik el, majd bekap két falatot és ezen járatja az agyát pár másodpercig, amíg lenyeli az újabb falatokat. Kicsit megszállottnak nézhet ki, de aztán mosolyogva felnéz, elteszi a cetlit.
- Csak még egy kérdés, nem ezért jöttünk ide, hogy nyaggassalak. Van közös álmotok, vagy láttál már meg olyan képet álmodban, vagy ébren, amit a testvéred látott? – érdeklődik, de nem teszi hozzá még azt a három kérdést, amivel kibővíteni az előzőeket. Hagyni kell másik estére is belőlük, hogy legyen indok összeülni, beszélgetni. Ő végez az étellel is közben, jólesően emeli koccintásra a poharát, és ha az megtörténik kiiszik egy adagot belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kellemetlen vagy sem, azt még nem tudja megítélni, de elég nagy fordulatot vett az élete, amihez ideje lenne alkalmazkodnia. Mostanában veszi csak észre magán, hogy lelkileg mennyire meggyengült, szégyenszemre lassan azt kell, hogy mondja, hogy gyenge lelkileg, fizikailag semmi jele, összeszedte magát, fogjuk rá, de ismét túl sok minden taglózta le ahhoz, hogy normálisan álljon a dolgaihoz. A barátai fel és eltűnnek sorra, alapvetően nem jár a nyakukra, de most, mikor érzi, hogy nem csak nála nem oké a dolog aggódik. Tudja, hogy Lotte felszívódásának komoly oka kell, hogy legyen. Pár megszorongatott falusi kisdiák hamar elköpte, hogy ma érkezett vissza, gondolkodás nélkül ment le a faluba, józan eszét használva pedig természetesen a csárdát célozta be, szinte száz százalékig biztos volt benne, hogy itt fogja találni.
A talpig feketébe öltözött szép szemű belibbent, és minden köszönés, vagy a pillantások figyelembe vétele indult el az önelégült tekintetével a lány felé. Ez kizárólag magának szólt, mert megint igaza volt. Hamar átcsap a tekintete a megszokott és normálisba, ám az aggodalom néminemű jele kiütközik rajta. Ha akarná, akkor se tudná titkolni, de nem is ez a cél, szeretné tudni mi a fészkes fene folyik itt körülötte, ami momentán egy nagy rakás trágya, mert mind a maga, mind a barátai élete valahol ilyen sémán mozognak. Elég csak ránézni, a hamarosan magával egy asztalnál tudható lányra, vagy Mirára, na nem mintha a többiek jobbak lennének. Ezek csak példák, a statisztikusoknak alanyi esetek, neki meg, amilyen önző szemét mostanság, csak egyel több ok arra, hogy magát jobbnak és szerencsésebbnek lássa, azaz éppen így érez, aztán lehet, hogy az este végére ez megváltozik, lehull az álca, aztán lesz, ami lesz alapon kiborul a bili.
Mindezek annyira gyorsan zajlanak le a fejében, hogy észre sem veszi, hogy már a lányhoz érkezik, akit mosolyogva ölel át, majd két puszi kíséretében, semmi köszönés nélkül vág a közepébe, nyilván a lány is tudja, hogy nem tiszteletlenségből teszi, egyszerűen szükségtelen a formalitás. Egyébként meg nem fog a sablonos, „hova tűntél el” dologgal jönni, a lényegre kíváncsi, amihez némi hajtóerő szükségességét érzi.
- Négy tequilát! – Leveszi a sálat a nyakából, majd a szék támlájára teszi, lábait keresztbe veti, aztán Lottéra tekint, akire rá van írva, hogy fel akar szabadulni, Manda sincs ezzel másként.
- A vajsörön túl is van ám élet… - Kezdi csípősen, de semmi rossz nem húzódik mögötte. – Kezded te, vagy kezdjem én? Mindketten tudjuk, hogy okkal vagy itt, én pedig okkal jöttem pont ide utánad…
Jogos, ha annyira nem lenne ez a dolog ma helyfüggő, simán meglátogatta volna holnap az otthonában, vagy a suliban valamikor, vagy bárhol másutt megbeszélés után, de egyrészt, egyből kereste, másfelől, Lotte ért hozzá hol kell magát megtalálhatónak tennie. Pillanatnyilag így érzi…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Vécsey megérti a lány indokait, nem lehetett eddig túl sok jóban része, ha a meglepetések túlnyomó többsége kellemetlen volt. Ezzel sajnálatára nem tud mit kezdeni, hacsak úgy nem, hogy kellemesen lepi meg a lányt ezután valamivel. De mivel? Sejtelme sincs, hogy minek örülne Lea, talán ha megkérdezné a testvérét, ő biztosan tudna olyan dolgot mondani, aminek a nővére örülne. Ezzel azonban két baj van: az egyik, hogy más is tudomást szerezne arról, hogy érdeklődik Zoé felé,  a másik pedig, hogy esetleg Zorának nem tetszene a dolog és kényelmetlen helyzetbe hozná a vele szemben ülőt.
- Talán ez most majd megváltozik – küld egy varázsos mosolyt a lánynak, tele lehetőségekkel. Kezd egyre jobban feloldódni, a hangneme is közvetlenebbé vált már egy ideje, eltűnt a határvonal, ami a tanár-diák kapcsolatot jelentette. Most már csak felnőtt beszélget, élvezve egymás társaságát, ezt egy kívülálló pontosan így gondolná. Lea egy kicsit megvicceli a professzort, de nem húzza sokáig a férfi agyát, hamar felfedi, hogy csak viccelt az egésszel. Vécsey pedig megkönnyebbülve kacag a lánnyal.
- Igen, igazad van. Nehéz levetkőznöm a tudóst, hiszen az eddigi életem erről szólt és valószínűleg így is fog folytatódni nagyrészt. De remélem ma nem okoztam eddig csalódást, hiszen azon vagyok, hogy ne régészként, kutatóként, vagy tanárként nézz rám, hanem csak egyszerűen Andrásként – Lea szemeibe nézve mondja ezt, komolyan gondolva az egészet. Nem tudja, hogy mit hoz a jövő kettőjükkel kapcsolatban, az viszont kétségkívül biztos, hogy a férfi vonzódik a mestertanonchoz valamiért. Végül is teljesen mindegy, hogy miért, hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kapcsolódás megvan. A kérdés inkább az, hogy milyen erős ez a vonzalom, illetve meddig erősödik, mert úgy érzi, hogy az idő előrehaladtával az érzései is fokozódnak, és a hátráltató tényezők kezdenek kikopni a listából.
- Nem kell mentegetőznöd, nem vártam el, hogy tudományos választ adj – mosolyog rá Leára megértően. – Ez pontosan elég volt így, ahogy mondtad és hálás vagyok, amiért megosztod velem ezeket egy vacsora közepén, pedig nem is ilyesmikről kellene beszélgetnünk – kicsit szégyenlősbe hajlik a mosolya és iszik egy korty bort, hogy az arcát elrejtse a lány elől. Nem szeret mentegetőzni, főleg nem úgy, ha készségesen kínálják fel az információt, ráadásul a lányt nem szeretné megbántani semmi aprósággal, még ha ebben a beszélgetésben az ő részéről nem is volt bántó dolog, szándékosan biztosan nem. Zoé nekikezd a vacsorájának, így egy kis hatásszünet következik be a beszélgetésükben. Addig megvizsgálja Lea ruháját és arcát is a professzor, nem tolakodóan, de nem is feltűnésmentesen. Szeretné, ha észrevenné a másik, hogy nem semleges számára, de nem próbálkozik pofátlanul.
- Ez viszont már valóban iker tulajdonság lehet, nagyon ritka az, ha két különböző személy ugyanazt álmodja, de ha nálatok előfordult többször is, akkor ez valamiféle kapocs lehet. De most már nem faggatlak tovább ezzel. Inkább mesélj arról, hogy mit szeretsz csinálni, ha épp nem kell tanulnod, vagy iskolai ügyekkel foglalkoznod – vált kellemesebb témára, hiszen valóban nem azért jöttek el, hogy unalmas beszélgetésekkel üssék el a vacsorát.
- De mesélhetsz arról is, hogy miket szeretnél mostanában az élettől kapni, azok mindig izgalmas dolgok. Már ha nem rólam van szó – nevetgél, viccelődik, mintha nem is Vécsey Andrásról lenne szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elgondolkodik a lány mondatán, aki visszadobta a labdát, nagyjából azzal a mondattal, hogy „Neked kell kezdeményezned!”, csak más szavakkal fogalmazott. ~ Tényleg, mit is kéne tennem, hogy… mihez is? Minden olyan zavaros. ~ Próbál kibújót keresni a dolog mögül, de nem bolond, nagyon is jól tudja, hogy ez egy ki nem mondott randevú. Márpedig akkor nem merülhet abban ki a kezdeményezése, hogy ő volt a meghívó, ő fizeti a vacsorát, stb. Izzadni is kezd a tenyere, amikor ezekre rádöbben, és csak zavartan állja a pillantást, arcán némi pírral.
- Engem nehéz untatni ilyen dologgal, de szólni fogok, ha sikerül. Viszont gondolj bele, hogy az már fegyvertény lenne, hehe – felnevet, mert viccesnek találja a helyzetet, komikusnak hat az egész szituáció arról, hogy ha ő unatkozik, az másnak győzelem. A bor nála is megtette a hatását, egészen ellazul, nincs már ami feszélyezteti.
- Ami azt illeti nem csak ezért hívtalak meg, különleges lennél szerintem a képességed és a születési jellemződ nélkül is – bukik ki belőle, el is van képedve magától rendesen.  Csak mosolyog a nem létező bajsza alatt, megtörve ezzel az ikres beszélgetés ütemét. A vacsora lassan véget ér mindkettőjük számára, már csak egy-egy palack bor maradt, amit miután töltött, itt hagyott a pincér nekik. Egy apró izzadságcseppet töröl le a homlokáról, ami a kialakult helyzet és a bor együttese hozott elő a bőre alól.
- Nem tudom, hogy ki Emma, de biztos valami jó ismerős lehet, mert kedvesen beszélsz róla. Nagyon sokoldalú vagy Lea – dicséri a lányt, elrejtve a szavai között rengeteg bókot róla. Valamiért nem akarja azt, hogy a mestertanonc ne tudja, hogy mit gondol róla, pedig ezt eddig nagyon is titkolta. Habár az alagútban már elmondta, de akkor kibújhatott alóla úgy, hogy rá tudta fogni az egészet a méreg okozta hallucinációra. Azóta már kiderítette, hogy a méreg szebbé tesz mindent, és a gátlásokat nullázza.
- Úgy érted, hogy én is odaköltözzek hozzátok majd? – viccelődik, így próbál egy kis menekülő utat találni a szavak erejétől. Nagyon is értette, hogy mire gondol Lea, és egyáltalán nincs ellenére a dolog, csak tartani akarja magát ahhoz, hogy ez nem egy tinirandi, hanem egy felnőttes. Nem mintha arról lenne bármilyen fogalma is, de valahogy így képzelte el magában, mielőtt találkoztak volna itt. Viszont látszik az is Leán, hogy valamiféle megerősítést, vagy elutasítást vár. Ő pedig a hét törpe legkisebbjéhez hasonul most. Néhány óráknak tűnő másodperc múlva halkan megköszörüli a torkát, és belepirulva kezd beszélni.
- Arra gondoltál, hogy… El kellene mennünk, megnézni a csillagokat? – ennél bénábban nem is fejezhette volna ki magát. ~ Gratulálok professzor, igazán jól tudsz bókolni! ~ Szidja magát, de már úgy van vele, hogy sokkal nagyobb hibát nem véthetett volna, az udvariassági nagykövetségről pedig most nyújtotta be a lemondását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Igazság szerint talán nem a legjobb dolog, amit tehet, hogy egyedül marad a gondolataival és még iszik is, mert hogy azt bizony nagyobb mennyiségben tervezte. Tisztában van vele, hogy nem megoldás, és hogy csak pillanatnyi feloldódás, ellazulás, aztán másnap meg sokszorosan annyit kell agyalnia, mint előtte, de hát érdekli is őt. Jól elvan a maga kis világában, amíg egy ismerős arcot nem vél felfedezni maga mellett. Amanda, akit milyen régen is látott, és most rögtön öleléssel és két puszival üdvözli. Valahogy az első ösztönös érzése, hogy oka van most az ittlétüknek, és ez bizony nem véletlen, de reflexből mosolyra is húzódik szája. Halovány, de legalább igazi ez már, mert tényleg örül a lánynak.
Hirtelen jönnek a szavak, de azért sikerül felfognia, hogy négy tequilát rendelt barátnője, így még egy pillantást vet a vajsörre, amit a rellonos szavai után egy határozott mozdulattal jó távol helyez magától. Magabiztos félmosollyal hallgatja a további mondandóját, majd nem is vár pár másodpercnél többet a válaszadásra.
- De ha ezzel kezdem, akkor legalább még az elején teljesen tiszta gondolataim vannak... - talán értheti is, hogy mire gondol a szőkeség. Végül is, ha már itt így összefutottak, és szavaiból is megítélve... nem a legrózsásabb időszakot élik. Éppen ezért egy apró sóhaj után folytatja. - Az ok nálam egyszerű. Visszajöttem, és kezdésként rögtön szükségem volt erre, hogy visszarázódjak. Tudom, nincs értelme kerülgetnem a témát, hogy miért is léptem le, meg hogyan s miként volt ez az egész, de... kezdhetnél - ezzel pedig lényegében minden gondolatát elmondta, ami eszébe jutott. A meséléshez egy kicsit még össze kellett szednie magát, de igazából annyira nem is egy hűdehűha történet... csak a lelki világának megterhelő, és amennyire a vele szemben ülő ismeri, tudni is fogja. Ennek ellenére pedig képes nem mindig saját magával foglalkozni, és a szemkontaktust tartva, a másik érezheti, hogy tényleges érdeklődést is mutat feléje. Mivel komolyan tudni szeretné, hogy vele mi van. Az alap kíváncsisága, és ki tudja miért fontos is neki a lány, így ez természetes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Azon kapja magát, hogy azt nézi, Lea milyen aranyosan védekezik, hogy bújik ki a felelősség alól, amit a férfi zúdít rá a szépségével és különlegességével kapcsolatban. Nagyon szimpatikus neki az, hogy egyáltalán nem tűnik a mestertanonc rosszkislánynak, mi több, talán még túl visszafogott is, a kinézetéhez képest, ami szintén imponáló. Halványan kirajzolódó mosolya a professzornak azt jelzi, hogy élvezi a beszélgetést, a szereplőit és a bort, na meg az egész vacsora hangulatát, valóban jól érzi magát, talán úgy, mint még soha, vagy egy-egy kivételes alkalommal.
- Számomra, vagy az én értékrendemben az vagy – el is pirul egy kissé, miközben végez a vacsorájával, és lassan a borral is, aminek utolsó cseppjei is végigfolynak a nyelvén. Témát vált a professzor és a lányt kérdezni kezdi az iskolán kívüli életéről. Meglepődik, hogy valakivel botlott nyitott, azonban nem tudja, hogy ki az illető, amiről most egy kis ízelítőt kap, megtudja, hogy Lea jó barátja. ~ Biztos kedves teremtés lehet, az emberek a saját stílusukhoz idomuló társaságra vágynak. ~ Filozofál egy kicsit, pedig nem áll közel hozzá ez a tudomány. Lea viszont egyre közelebb kerül hozzá, és nem tudja ezt a bor számlájára írni. Minél többet vannak együtt, annál jobban érzi azt, hogy közel szeretne kerülni a lányhoz. Azután megszállja az őszinteségi roham professzorunkat és kinyilatkoztatja Lea iránti vonzalmát, igaz, eléggé bújtatva, de a lány nem érti félre, sőt, mintha sietősre is venné a dolgot. Ez teljesen érthető Vécsey szerint, mert megint visszatért az ő idegessége is, ami az egész szituációból adódik. Megvárja, amíg Lea elkészül és utána indul. A földszinten a lányra adja a kabátját, majd ő is felveszi a sajátját.
- Akkor csak utánad, úgyis jobban ismered a terepet bizonyos szempontból – mosolyog jókedvűen, majd a fejére csap.
- Majdnem elfelejtettem fizetni, ne haragudj! Egy pillanat és itt vagyok! – égő fejjel rohan a pulthoz és gyorsan rendezi a számlát, bőven hagyva borravalót is. Visszatér Leához és kinyitja neki az ajtót, hogy elhagyhassák a vendéglőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem vittem túlzásba az idei vizsgákra való felkészülést, de igazából eredmény szempontjából mindegy; évfolyamot léptem, és ez a lényeg. Mégis túlterheltnek éreztem magam az utóbbi időben, mintha naponta több órás kviddics edzéseket teljesítenék, pedig szó sem volt ilyesmiről. Mégsem tudtam mit kezdeni az állandó rám nehezedő fáradtsággal, meg az érzéssel, mintha a fejem egy több tonnás ólomgolyó lenne. Talán csak helyváltoztatásra van szükségem, a legjobb persze egy látogatás lenne haza, de ez most nem állt módomban, így mást kellett kitalálnom. A könyvtár jutott eszembe elsőként, ám az most túl csöndes lett volna, valószínűleg semmi nem kötne le, és még inkább sajgó testrészeimre összepontosítanék.
Egy kiadós séta mellett döntöttem végül, így gyorsan magamra kapva vállalható ruháimat, elindultam a kastély kijárata felé. Utam egyelőre céltalan volt, ellenben gondolataimmal, amik egymást keresztezve futkostak elmémben, és várták a helyre igazítást, ám erre most nem igazán volt kapacitásom, úgyhogy mihelyst leértem a faluba, nézegetni kezdtem a kirakatokat, és azon gondolkodtam, vásárolnék valamit az otthoniaknak. Kinek van születésnapja mostanában vajon? Jó lenne, ha a naptáram nálam lenne – jutott eszembe, de legközelebb előrelátóbb leszek. Legalább állandó társam, a könyvem nálam volt, így úgy döntöttem, hogy beülök a teaházba, és olvasással töltöm el az időt, ott egyébként is nyugodt környezet vesz körül, és nem is szokott zsúfoltság lenni ebben a napszakban, így magabiztossággal vettem az irányt arra – nos, legalább egyvalamiben biztos vagyok a mai nap folyamán. Borzasztó, mikor az ember nem képes önálló döntéseket meghozni; csak spekulál, kívülről látja magát, a józanság határát sem súrolja, holott semmiféle tudatmódosító szerrel nem él. Mindennapjait a sodródás határozza meg, és tudattalanul tölti értékes napjait, amik csak mennek és mennek kitartóan, szinte gyorsabban is a kelleténél, mégsem tud vele az ember lépést tartani. Mintha az univerzum valami különös trükköt űzne velem – amit kicsit sem találtam mókásnak. Talán egy kiadós pofonra lenne szükségem valakitől, amiben egyszerre jönne a felébredés meg a józanodás pillanata. Nahát, mintha kicsit mazochista volnék, de az az igazság, hogy amilyen gondolataim voltak az utóbbi időben, ez nem is meglepő, és már el sem keserít.
Tulajdonképpen a társasági élet sem segít, hiszen az utóbbi időben ha emberek vettek körül, magányra vágytam, ha egyedül voltam, akkor társaságot igényeltem. Nem jó ez az átmeneti lebegés, de talán egy tea mellett egyről a kettőre jutok majd.
Ilyen gondolatokkal jutottam el a teaház bejáratáig, belépve némán intettem a pult mögött állónak, majd úgy döntöttem, nem hagyom az előtérben a levetett pulóveremet, csupán derekamra kötöttem, és helyet is foglaltam a függöny rejtette helyiségben. A különleges teák és füstölők illata rögtön beszivárgott a fejembe, és kellemes, fullasztó érzéssel töltötték el.
Sejtésemhez híven nem voltak benn sokan, így egy szimpatikus babzsákon helyet foglaltam, és míg vártam a rendelés leadásának lehetőségére, felcsaptam könyvemet és olvasni kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha az ember magányra vágyik, nem is tehet jobbat, mint, hogy végigsétál az éjjeli, sötét, és néhány kóbor macskától eltekintve néptelen, falusi utcahálózaton. Ez a tudás még bármikor hasznos lehet, annak ellenére, hogy az elsődleges célom nem ez volt, amikor este elindultam a kastélyból a faluba. Nem, egészen más ok vezérelt, és ha jobban belegondolok, nagyrészt meg is kaptam, amire vágytam. Persze, mint semmit, ezt sem adták ingyen.
Kezemet oldalamra szorítom, oda, ahol körülbelül egy órája egymás után több átok is eltalált. Nem láttam, és nem is foglalkoztam vele, hogy milyenek, volt éppen jobb elfoglaltságom is, mint például az életben maradás. Érzem, hogy ujjaim enyhén nedvesek a mai estének köszönhetően jó néhány szakadást számláló kabáton is áthatoló vértől, bár gondolom, hogy a kint szitáló eső sem segített az ügyön. Kezemet a sebre szorítom, bár érzem a lüktető fájdalmat, nem akadályoz meg benne, hogy a kastély felé sétáljak. Úti célom azonban, amint meglátom a csárda ablakában pislákoló világosságot, gyorsan megváltozik. Hirtelenjében leellenőrzöm fizikai állapotomat; az oldalamon lévő vágáson, és néhány horzsoláson a hajam tövében és a szemem alatt kívül semmi olyan, ami ne várhatna még egy kicsit. Úgy érzem, kell egy ital, hogy tompítsa a lüktetést. Voltam már rosszabb állapotban is, amiből az alkohol jótékony - fertőtlenítő és fájdalomcsillapító - hatása kihúzott.
Az ajtón belépve az egész szembetűnően üres. Nem hiszem, hogy láttam a helyet valaha ennyire kihaltnak, pedig évek óta rendszeresen látogatom. Azt hiszem, ezt teszi az éjszaka és hajnal közötti időszak, amikor már mindenki hazamegy, vagy éppen eldől az egyik kültéri padon. Én furcsán nem érzem magamat fáradtnak, az adrenalin a párbajból még mindig lüktet az ereimben. Lassan, megfontolt lépésekkel sétálok a pulthoz, ahol a csárdában tartózkodó egyetlen személy foglal helyet. Nincs szükségem rá, hogy meglássa rajtam a sebet, az csak kérdéseket szülne, amikkel kapcsolatban sosincs jó érzésem - főként a kezében tartott pletykalapot felfedezve.
- Egy bourbont kérek. - Ez a legbeváltabb, még mindig az egyik legerősebb ital, amelyre gondolni tudok. Nem érdekel, hogy zárva vannak, olyan apróságokkal sincs energiám meg kedvem foglalkozni, mint az illem. A pulthoz érve nekidőlök, sejtem, hogy a sebnek, amelyet a fekete kabát jótékonyan eltakar, nem tenne jót, ha megpróbálnék felülni az egyik székre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pillantásomat még egyszer körüljáratom a poros kocsmán - bocsánat, csárdán -, és hálát adok az égnek, hogy nem tartózkodik itt rajtam és a lányon kívül senki. Persze, ha belegondolok, egyáltalán nem meglepő, hiszen már jócskán benne vagyunk az éjszakában, de mégis... Ahogy hallottam vannak olyan törzsvendégek, akik itt ülnek hajnalig, hogy aztán néhány óra alvás után ismét visszataláljanak a már megszokott helyükre, amit a többiek is már csak tiszteletből szabadon hagynak számukra. Az egésznek egészen családias hangulata van nagy általánosságban, amit egyesek biztosan tudnak értékelni. Most azonban az egész hely rideg képet fest a szemem elé, már alig pislákol néhány gyertya, emberek sehol - ami mint említettem, egyáltalán nem probléma a számomra -, és még a megszokottabbnál is porosabbnak és egyszerűbbnek tűnik.
Nincs több időm az ellenség után kutakodni, hiszen a pultos lány az elvárásaimmal ellentétben válaszol. Értékelem, ha egyedül hagynak, és nem kényszerítenek a beszédre, főleg egy ilyen este után, de azt hiszem, most nem árt meghálálni, hogy egyáltalán hajlandó volt kiszolgálni. Nyilván zárni akart már, mikor én beszenvedtem magamat az ajtón. Mielőtt válaszolnék, végigmérem a velem szemben állót; furcsa, de még nem láttam az iskola környékén, azonban meglehetősen fiatalnak tűnt. Nagyjából egykorúak lehettünk. Így ismeretlenül is irigyeltem, hogy neki nem kellett a kastély falai között poshadnia még most is, hanem szabadon élhetett - feltételezem, hogy lent a faluban. Bár a munkájára nem voltam irigy, nekem nehezemre esne naphosszat jópofizni az idegesítő idegenekkel. Nem az én vérmérsékletemnek való a dolog.
- Egy adag sebgyógyító bájitalod nincs véletlenül? Az is rám férne. - Rámosolygok, már amennyire jelenleg telik, szó, mi szó, nem lenne ellenemre néhány adagnyi bájital. Bár tény, hogy már az első korty a bourbonból enyhíteni kezdi a fájdalmamat, ez csak felszínes, attól még a seb nem fog begyógyulni. Nem aggódok, hogy esetleg elvérzek, annyira nem folyik a sebből a vérem, ezért nem is sietek túlzottan vissza a kastélyba. Egyre inkább kezdek ráfanyalodni, hogy elővegyem a pálcámat, és elintézzem egy gyógyító igével, azonban ez mindig a legkockázatosabb megoldás.
Pillantásom a lány kezében tartott újságra kúszik, mire kényszeresen előtör belőlem egy fintor. Gyűlöltem azt a szennylapot, semmi értelme nem volt az egészben, és ami a legnagyobb hátrányának számított, hogy az iskola falai közül kikerülve még itt is találkozhattam vele. Pedig nem voltam felkészült állapotban a pletykákra.
- Van benne valami érdekes? - Hangom csöpög a gúnytól, természetesen nemleges válaszra számítok. Abban az újságban maximum idegtépő dolgokról írhatnak, nem pedig érdekesekről, vagy éppen kellemesekről. Mégis, veszik, mint a cukrot, szóval valamit nagyon is jól csinálhat a szerkesztőség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az eső ütemesen kopog körülöttük, a zajok is elültek már. Nincs bunyóra vágyó gorillatestület, nincsenek kések, csak a vér csordogál egyenletes sebességgel apró patakot alkotva, majd a betonon kiszélesedik, elmosódik, keveredik a vízzel és egész kis tócsává oldódik. Persze nagyobb területet színez, mint amennyi ő maga mennyiségre. Ha ennyi vére elfolyt volna, már rég halott lenne, de még messze áll ő a haldoklástól.
Furcsa csavar, hogy pont Daviddel hozta össze ma éjszaka a véletlen, pontosabban a srácot idevetette az útjába, bár ha nem így történik, a torka már el lenne metszve és itt feküdne kiterülve. Helyette itt fekszik a betonon, a még jobban rákezdő esőben, és azon filózik, hogy össze kellene szedni a sebét, meg önmagát és elkél ehhez a segítség.
Nem kellene hősködnie, persze, tudja, óh, de még mennyire. Az általa okozott szúrt sebekkel sem szabad könnyedén bánni és most visszájára fordult az egész. Első kézből tapasztalhatta meg, milyen az, ha beleáll az oldalába egy éles szerszám. Fura, sőt vicces, hogy határozottan röhög magában ezen az egészen. Nem azt érzi, hogy „Úristen, megszúrtak!”, hanem „Tök poén, végre tudom, milyen ez.” .  Szerencsére szervet nem ért a kés, vagyis hát, ha valaki is megvizsgálná, gyógyító ember, az azonnal rájönne, hogy a szerencsés véletlennek köszönhetően sem a mája, sem semmije nem lett lyukas.
Kinyög egy köszönetet, s ami igaz az igaz, nem szokta ezt gyakran használni, de ha már a nyomorult életéről volt szó, igenis kinyitja a pofáját ennyire, sőt még el is vigyorodik, csak ez se tart sokáig. A fájdalom letöröl mindent az arcáról elég gyorsan. Üggyel-bajjal feltápászkodnak, ő nem ellenkezik David manőverei ellen és valahogy elindulnak a csárda felé. Már áhítozva gondol a jó orosz vodkára, ami majd lezsibbasztja reményei szerint mind az agyát, mind a sebét. Csak össze kell varrja és bekötözze- az elmélet egyszerű, a gyakorlat ezután jön.
Kissé köhög még az úton, menni megy viszonylag rendes tempóban, csak grimaszolva, s közben válaszolni is jut ereje. Egész szívós, ezt meg kell hagyni.
-Francosan fáj az oldalam... de nem hiszem, hogy szervet talált... az rosszabb lenne... Te hallod... kezdjük rögtön két üveg vodkával, oui? – megint elvigyorodik, miközben odaérnek a csárda elé, s nemsokára már be is mennek. A figyelő tekintetekre most tesz rá magasról és amúgy is... Ki a francot érdekli, míg bele nem kötnek? Odabent a két üveg vodkát lerendelik, aztán már csak a tű meg a cérna és némi meleg víz kellene... Na jó, előbb a pia, aztán a többi. Ha már megvan a szükséges muníció, tele tölti fél kézzel magának is, Davidnek is, s ő részéről húzza is le a sajátját, még ha most meg is fogja csapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárdába már majdnem úszva esnek be, legalábbis úgy néznek ki, mint a japán bálnavadászok egy redva éjszaka után, amikor semmit nem fogtak. Mi tagadás, ritka trágya egy idő lett rövid idő alatt, ráadásul ilyenkor az eső nem simán hideg, hanem vérfagyasztó hatású. Ritka kritikán aluli és összefagyasztja még a nemesebbik felét is főleg nekik. Jól jön most a két üveg vodka és részéről azért még tölt, mert nem meri vállalni, hogy egyből benyakaljon egy üveggel. Jobb adagolni, mint a gyógyszert, ha már most annak szánja.
A pia jólesően égeti végig a torkát és ezzel időlegesen kiüti a tetves köhögését is, de nem csak ennyi, hanem szabályosan lángra lobbantja a belsőjét is. Ezzel együtt az első pillanatokban még élesebben érzi a sebét, aztán elkezd zsibbadni az egész, meg vele együtt az agya is átmegy valami transz állapoton, hogy mire magához tér, már túl van azokon a pontokon, hogy fáradtság, fájdalom, és csak az alkohol kezd dolgozni benne. Mert időközben újratöltött azért magának, kell a kezelés.
-Mihael.- Biccent egy rövidet még mindig a transzos állapotban egyelőre, melynek mindjárt vége szakad és átesik abba a másik jobbikba. A megjegyzésre rápillant Dave-re, majd megereszt egy bárgyú, kissé beállt félvigyort, s csak megrázza a fejét előbb.
-Pedig ezt össze kell, boccs. Másképp lőhetem magam. Na még eggyel.- Ez úgy a negyedik gyorspohár, de nem sajnálja, és milyen jó, hogy most már átlibbent a feje az éber helyzetbe, mert ekkor kapja el Dave tekintetét is. Hát az mintha kisregény volna. Tisztán olvas belőle, hogy gáz van és nem kicsi, ahogy a csend is ezt mutatja. Az agya mégis egész tisztán kattog, ha nem számolja az oldalába nyilalló fájdalmat mozgáskor. Ugyanis kitapogatja az öngyújtóját a zsebében, checked. Nyakon ragadja a vodkás üveget és akkorát húz belőle, amennyi elfér a szájában lenyelés nélkül. Checked. Ezután feláll, röviden biccent a vigyorgó, közeledő trógerek felé, maga elé, a szája magasságába tartja az öngyújtót, beindítja, majd permetezve kiköpi a vodkát... Ismerjük a hatást? Ez a natúr lángszóró, ha még nem láttál ilyet?
Azt már nem sasolja, hányat kapott el vele, mert éppen utántölt, amennyire gyorsan csak tud. Azt reméli, közben Dave is akcióba lendült és lefoglalja a dögöket, míg ő feltankol a következő túrával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárdában nem teketóriázik egyikőjük sem: hamar elkezdenek a pohár fenekére pislogni, Dave esetében egyenesen az üveg alja kerül vizsgálat alá. Ő meg elég könnyedén átlendül a nehézfejűség állapotán (szó szerint értve) a tiszta, éles, de már félrészeg állapotba. Tökre nem zavarná semmi, ha nem hasogatna a francos oldala, de még arra is van megoldás, a forró kés mindjárt érkezik és akkor legalább beforraszthatja a sebet úgy ahogy, aztán összevarrja akár tetszik társának, akár nem. Elég mocskosul makacs tud lenni, úgy hogy ezen lehet, megint összebalhéznak majd, de hát istenem, ki a dögevés szólna bele a kettejük vitájába? Két állat, két monstrum bunyóját senki nem akarja megszakítani átlag ésszel.
Ekkor szállingóznak be az extra vendégek, akiket nem kívántak a hátuk közepére sem. Leesik neki a tantusz már David nézéséből is, hogy itt parasztlázadás lesz perceken belül, szóval spontán ötlettől vezérelve kisebb grillpartyt rendez sebtében nem sajnálván a jó orosz vodkát és az öngyújtóját sem. Megérdemlik a mocskos disznók, sőt még többet is a pofájukba. Nem sajnálja egyiket sem, csak permetezi a vodkát, amíg tart, aztán már húzza is a következő túrát, míg David nekimegy a többinek késsel, tálcával, ami a kezébe akad. Kemény, egyre jobban vigyorog, főleg, hogy nyelt is valamennyi piát közben. Attól még a mozdulatai elég stabilak, ez dicséretes ilyen állapotban, hogy ő van. A vendégek nagyrésze már kereket oldott mellesleg- senki nem szeretne késhegyre vagy megégve kidögleni.
Legközelebb arra figyel már fel, hogy David a földön egy másik fazonnal, egy szintén a földön dekkol eszméletlenül, és az utolsó hapsi meg felé tart felhúzott ököllel. Na jó, eddig tartott a türelme (most igazán bárány volt! ): a pálcája előkerül az alkarjára szíjazott tartóból (nem, nem igazán egy pálcás ember, ha bunyóról van szó) és reppen a barom felé egy Petrificus Totalus, hogy nyughasson végre. Nos, amint a csávó eldőlt, a pálcát visszacsúsztatja a helyére, lehúzza a maradék vodkát az üvegből (jó nagy adag! ), majd az üveg alját odavágja a pulthoz (pultos lány sikítására ügyet sem vet) és megragadja hátulról a Davidet agyaló szemetet. A grabancánál fogva lök egyet rajta, hogy elüsse a legközelebbi asztalt a csávó, de közben ő maga is megroggyan kissé- a sérülése még mindig megvan ugye. Ez persze nem zavartatja abban, hogy homályos látással és egyre fogyó erővel ugyan, de a következő percben teljes súlyával ránehezedjen a kis leprás agyúra és a csorbát a torkának nyomja. A vér csíkot kezd rajzolni a tag bőrére, ahogy az üveg megvágja egy ponton.
-Na most... Elkotródsz innen a haverjaiddal együtt... nem jössz vissza többet... és, hogy legyek érthető, itt egy kis szuvenír, haver!- Ezzel megragadja a pasas jobb karját, felrántja rajta a kabátot és a csorbát üzembe helyezi: egy jó nagy X jelet váj bele véres úton az üvöltő férfi kezébe biztos, ami biztos alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A fizikai fájdalom hatalmas nagy úr tud lenni, egyszerűen képtelenség bármi másra is koncentrálni, ha az apró - vagy éppen hatalmas - gyötrő-lüktető-sajgó érzés ott van az ember testének valamelyik pontjában. Mindenkinek sokszor kell fájdalmat éreznie, és ezzel együtt leküzdenie hozzá, hogy elhanyagolható legyen számára az egésznek a jelenléte, és más dolgokra is oda tudjon figyelni. Aztán van néhány elvetemült is - mint például én -, akik már egyenesen keresik a fájdalomszerzési lehetőségeket. Legalábbis mások ezt mondják, én úgy gondolom, hogy egyszerűen csak nem tudok megülni a fenekemen. Mindenkinek kell valami hobbi, nemde? Számomra ez. Mármint nem a sérülésekre gondolok, egyszerűen csak a "kalandokra" magukra. Na meg részben szükségem van rájuk, meglehetősen értékes dolgokat tudhat, és szerezhet meg az ember ilyen úton.
A kérdésére kérdőn felvonom a szemöldökömet. Kényszeresen kételkedek mindenkiben, aki csak segíteni akar rajtam, de gondolom ez az egész "gyerekkori trauma" velejárója, valamint a mellékhatások egyike. Lehet paranoiának nevezni, szerintem nem ennyire elfajult a helyzet. Sokkal inkább vagyok szimplán előrelátó, mint kényszeres megkérdőjelező. Mégsem értem, hogy a vadidegennek mi előnye lenne az én megsegítésemből - márpedig rellonos énem arra gyanakszik, hogy minden cselekedet után hátsó szándék áll.
- Volt már dolgod átok-okozta sérülésekkel? - Kérdésre kérdéssel felelni talán nem szép dolog, de már-már gondolkozás nélkül jön. Egy az, hogy nem adnám magamat hozzá nem értő kezébe, még szükség esetén sem. Kettő pedig, hogy nem ismerem a lányt, viszont, hogyha ért a sebek ellátásához, az meglehetősen sok mindent árul el róla. Zűrös múlt... igen, ebből van elég errefelé.
- Nem vagy diák... - Az egész sokkal inkább kijelentés, mint kérdés, nem is nagyon várok megerősítést. Nem láttam még a folyosókon, nem ismer senkit, ebből következik, hogy nem tartozhat az iskola tanulói közé. Itt lehetetlen úgy élni, hogy legalább egy név ne csengjen ismerősen a pletykalapot olvasva. Tapasztalat, én megpróbáltam, de nem jött össze.
Belekortyolok az italomba, és lehunyt szemekkel élvezem, ahogy a jótékony alkohol átjárja a testemet, és már kezdek is kissé érzéketlenné válni. Tudom, hogy ez nem sokra elég, de egyelőre kénytelen vagyok beérni vele, itt nem álmodozok róla, hogy mást is találhatnék. Valami olyat, ami nekem kellene. Kiürítem a poharamat, majd a csaj kérésére nekiállok a súlyos - és bizonyosan átvérzett - bőrkabát levételéhez, azonban a testembe hasító fájdalom megakadályoz benne. Akaratlanul felszisszenek, de mivel bírom a fájdalmat, folytatom a mozdulatot, ameddig a kabát le nem kerül rólam. Így még nem láthat rá a sebre, csupán a néhány vér borította szakadásra a pólóm textiljén, de hát hová sietünk? Még egyébként sem döntöttem el, hogy mennyire bízhatok meg benne, ahhoz kell egy kis idő. Ki tudja, akár a halálomat is akarhatja, mint 'oly sokan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem bízok meg az emberekben, ez nem újdonság. Idegenekben pedig főleg nem, és, ami azt illeti, a csajt még nem láttam túl sokszor. Igaz, hogyha lejövök a faluba inni és szocializálódni, első utam nem a csárdába, sokkal inkább a pubba vezet, annak a hangulata sokkal exkluzívabb, mint a poros kis falusi étteremnek. Már ha lehet valamit exkluzívnak nevezni ebben a faluban, ahol sosem történik semmi érdekes a pletykalapok havi megjelenésén kívül; ez is legtöbbünknek inkább bosszúság, mintsem élvezet. A vágások lüktető fájdalma sem bír rá a nagyobb szintű bizalomra az idegennel szemben, nem tudok még elég dolgot róla, hogy önkényesen a kezébe helyezzem az életemet. Talán túl drámainak tűnik a dolog - tekintve, hogy még mindig képes vagyok két lábamon megállni, és vele egy időben értelmesen beszélni -, azonban ismerem önmagamat éppen eléggé hozzá, hogy ez az állapot nem tart sokáig. A sokk nagy úr, a testet ért sokk még nagyobb. Tudom, hogy nem sokáig fog fennállni az ilyen szintű jóllétem, azonban a másik oldalról nem bízok meg az idegenben. Még barátoknak sem engedném meg a sebem begyógyítását, nemhogy egy komplett idegennek.
Vállat vonok, végül is tényleg mindegy, hogy mennyire van gyakorlata ezzel. Nem nézem szent kislánynak, aki fel fog támogatni az iskolába, hogy megkapjam a megfelelő ellátást, tudom, hogy el kell döntenem, hogy felvergődök félholtan az iskolába, vagy esetleg megengedem neki, hogy megpróbálja begyógyítani a sérülést. Korombelinek nézem, és mivel nem találkoztam még vele az iskola falain belül, arra a következtetésre jutok, hogy nem lehet túl sok gyakorlata a mágiával - vagyis a kötelezőn felül nem.
- Még? - visszakérdezek egy kérdő pillantással, igyekszem elterelni a figyelmemet az egyre erősödő fájdalomról. A bourbon jót tett, azonban hatása csupán néhány percen keresztül volt számomra érzékelhető. Ahhoz, hogy teljesen immúnissá váljak a fájdalomra, legalább két - ha nem három - üvegre lett volna szükségem. Akkor meg már minden mindegy lenne számomra, nem törődnék vele, hogy a szőke lány kérés nélkül segít lehúzni a kabátomat. Nem érdekel, hogyha a kastély falai között fog járkálni a közeljövőben, éppen elég nagy az iskola hozzá, hogy még egyszer ne kerüljünk egymás társaságába. Persze, tudom, hogyha itt és most segít rajtam - és megkímél egy találkozástól az indiánnal -, tartozni fogok neki egy szívességgel. És, ha valamit tiszteletben tartok, az ez. Nem maradok az adósa senkinek.
Egy apró morgással veszem tudomásul a kellemetlen, húzó érzést, ahogy a vértől a sebbe száradt textilt felhúzza. Nem kértem rá, és nem emlékszek rá, hogy engedélyt kért volna, azonban az egyre csak erősödő lüktetés ezt nem engedi szóvá tennem. Kezd egyre nyilvánvalóbbá válni előttem, hogy minél előbb kell az a segítség, és, hogy lassan már ott tartok, hogy nincs választási lehetőségem a bizalom szempontjából. A fintorára egy türelmetlen grimasszal felelek, egészen, ameddig arcomat el nem torzítja a fájdalom. Nem adok ki semmilyen hangot, azért annyi tartás van bennem, hogy ne álljak neki elveszett kisfiúként nyavajogni. Nem nézek le a sebre, pillantásomat mereven a lányra szegezem, tudom, hogy ez a legjobb, amit jelenleg tehetek.
- Pedig pont kérni akartam még egyet - lököm kissé közelebb hozzá a poharamat. Vagyok eléggé jártas a gyógyító bájitalok hatásában, hogy tudjam, miért is nem ajánlja az alkohollal való bevételt, azonban a mellékhatásként járó zsibbadtság és tudatlanság most hidegen hagyott. Ennél csak jobb lehet.
- Egyébként Olivér vagyok. - Ha már éppen az életemet készül megmenteni, teljesen mindegy, hogy tudja-e a nevemet, vagy idegen vagyok számára. A távolságtartásnak azt hiszem, ezen a ponton annyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha ők azok a tipikus lányok lennének, akkor valószínűleg nem itt üldögélnének, nem futnának össze hasonló körülmények között, sőt, meglehet, hogy akkor ilyen problémáik se lennének, mint most vannak, de őket nem teremtették ilyennek. Amanda ahhoz, hogy csak egyszer hosszabb távra rendben legyen az élete, túlságosan sokszor keveredik bele valamibe, vagy szúr el valamit, nem igazán megy neki ez az élet nevű játék az utóbbi 1 évben ismét. Talán megint kezdenének visszaköszönni a régi dolgok? Kicsit abból, amiket művelt mostanában simán erre lehetne következtetni, senkit nem hibáztatna pár nem kellemes bélyegért, de ilyennek is kell lenni, nem? Itt van ennek Manda, ismét.
Megrendeli az italt, közben Lottét figyeli, meg hozzá is beszél, még megszabadul a kabátjától. Attól függetlenül, hogy járt már itt, azt még mindig nehezményezi, hogy a szemek automatikusan vetődnek rájuk, de ez sem tart sokáig, ahogy minden csoda 3 napig, itt a bámulás 3 percig tart körülbelül.
- Jogos, de utána ha jól érzem a lazítás kell, nem a tiszta fej. – Mosolyog rá, miközben látja, hogy már mindjárt indulnak feléjük az italokkal, ekkor kezd bele abba, hogy oka van mindennek. Nem litánia, vagy hasonló, egyszerűen csak tart attól, hogy annyira lemaradt, hogy menthetetlenbe próbál belefolyni. De miért is akarna belefolyni? Nem szokta különösebben meghatni a rossz sors, de az, aki közelebb kerül hozzá, arra valami belső késztetés azt mondja, segítse őt, ez hozhatta ide is. Meg az, hogy a saját bajai elől menekül, folyton, még Kornélnak se néz a szemébe és közli mi a helyzet, pedig nem nagydolog, persze megvannak szavak nélkül is legtöbbször persze…
- Yaristával szakítottunk, az abban a pár napban kicsit nehéz volt, sikerült magam majdnem megöletni is, csodálom is, hogy élek még. Aztán visszatért Kornál…
Említette már a nevet, de többet biztos benne, Lotte sem tud, egyelőre ezzel meg is áll itt, de az az egyáltalán nem szokványos mosolya sok dolgot rejteget. Ami meg Yaristát illeti, amennyire egyszerűen közölte, annyira nem olyan volt az arckifejezése. Nem tudja, hol bontsa ki, vagy mennyire és mit, de barátnője úgy is tudni fogja, mit kérdezzen, ha értelmezni akarja, egyébként meg, kicsit pozitív is, akkor is, ha ismét bebizonyította magának, hogy nem mennek neki ezek a kapcsolatok. Olyan elkötelezettségi problémái vannak, amiket önmagában kéne lerendeznie, de hogyan? Valami csak felnyitja már a szemét, mert nem látja a fától az erdőt.  
– Lina is itt van, szóval össze is kapart, meg sokkal jobb mióta itt van ő is. Sok olyat teszek mostanában, amit nem kéne, a legszomorúbb, hogy ismét előjött az, hogy nem bánom meg.
Most hirtelen ezer meg egy kérdés cikázik a fejében arról, hogy magát miért bántja ezzel, mit ront el és hasonlók, a megérkezett italokra tekint majd a tequliából egyet-egyet citrommal együtt maguk elé helyez, közben észre sem veszi, hogy a morfondírozásban hangosan is kérdez.
- Miért teszem ezeket? Miért tesszük ezeket?
Felemeli a fejét, kisimultabban és halvány mosollyal tekint a vele szemben lévőre ismét, jól esik beszélni, de a visszakérdések és válaszok után rajta lesz a sor, ezt már a részkérdése is megfogalmazta minimálisan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valahogy Amanda nagyon átlátja a helyzetet, és ez még csak kicsit sem meglepő. Mindennek oka van, ez tény és való, éppen ezért már-már természetes, hogy most pont itt ülnek, egymással szemben, és pont ebben a helyzetben. De ezt nem is kell firtatni, mindketten tisztában vannak vele.
- Talán nem is kellenek azok a tiszta gondolatok - hangos gondolkodás ez csak részéről, a megszokottnál is kedvetlenebb hangsúllyal, szinte már sóhajként. Tényleg miért is akarna gondolkodni? Lazítani szeretni, kikapcsolni az agyát és jól érezni magát végre.
Persze amint Mandát kéri a kezdésre, teljes figyelmét neki szenteli, nem igazán figyelve arra, hogy az italokkal már feléjük tartanak, csakis a lányra koncentrálva, mert ez a minimum. Csendben, szinte kifejezéstelen arccal hallgatta a pár tömör mondatot, majd ahogy a rellonos arcán megjelent a sokat kifejező mosoly, az ő szája is enyhén felfelé húzódott.
- Ha jól sejtem.. ez nem egy "heló-szia de rég láttalak" viszontlátás volt.. - a lehető legtermészetesebb, valahol mélyen még talán kedvességet is sugárzó hangnemben szólalt meg, ami halvány mosolyával még egyszerűbbnek tűnhetett, noha ezzel a mondatával mindent elmondott. A véleménye, a gondolatai Kornél visszatéréséről ezt teljesen magába foglalták, látva barátnője arckifejezésében történt változásokat a két név említése közben.
A vele szemben ülőnek azonban még volt mondanivalója, mert ennyire ugye nem lehet egyszerű, mikor már ez sem az... Az egyetlen gondolata, ami beugrik még pár másodperces átgondolásra vár.. Kezdetben nem biztos abban, hogy erre ezt kellene mondani, mert a lányt bizonyára aggasztja a helyzet, de, ha már itt ülnek, szinte nyílt lapokkal játszanak, olyan mindegy...
- Lehet furcsa.. de ne is bánj meg semmit. Soha! - jogos, hogy mindenki azzal jön, hogy ha bűnt követ el, vagy vétkezik, akkor meg kell bánni tettünket, és tiszta lesz a lelkünk meg, minden.. De neki meggyőződése, hogy ennek semmi értelme. Szabadon kell élni, élvezni kell, és semmit sem szabad megbánni, sokszor nem szabad gondolkodni, csak cselekedni, és kész. Valójában egyszerű, csak az emberek túlbonyolítják.
Furcsa módon nem öntik el a gondolatok. Ez még nem az a szint, vagy már nem az, amikor nem tud rendet tenni, mert jön minden egyszerre. Igen, még túl tiszta minden, ezért az elé lerakott tequila felé nyúl, közben pedig a kérdések is eljutnak tudatáig.
- Nem tudom... - maga elé meredve, a végére elhalkulva, szinte a semmibe beszél, majd tekintetét felemeli és Amandáét keresi vele. Amint megtalálja folytatja. - Tudod.. lehet, hogy minden okkal történik, sőt, biztos. De rengeteg esetben csak egyszerűen nem számít, vagy csak nincs értelme keresni. Igen, én is tudom, hogy rettentően zavaró a tanácstalanság, mert ez lényegében az. Megrekedsz a dolgokkal, és se előre, se hátra, nem tudsz mit tenni. De csak egy darabig. Aztán már ösztönösen teszel magasról az okra - sok a duma, de mindezt így egyszerre el kell mondani, hogy teljes legyen a kép, hogy maradéktalanul megértse. Még ha bízik is benne, hogy félgondolatokból is megértené, kiegészítené, mert nagyon ugyanazon a vonalon vannak... Csak így érzi jónak mégis.
Na de akkor az este másik meghatározó pontja, a pia. Amit eddig teljesen hanyagolt, na nem mintha olyan rég itt lenne.. Csak jött a barátnő, és a vajsört is eltolta magától, amíg a tömény meg nem érkezik. Viszont már azt kezében fogja, és döntené is magába, csak hát nem. Van egyfajta norma, ő mondjuk bármit iszik és bárkivel, előtte a koccintás az kell. Csak ezután húzza meg, egyszerre le az egészet, majd rögtön a citrommal barátkozik, ám arckifejezése hűen tükrözi: ez sem egy lightos ital. Mondjuk nem is a kedvence, de az agyát kikapcsolni tökéletes.
- Na, akkor most én jövök? - tudja, hogy a válasz igen, csak azért még egyértelműsít, miközben a poharat visszahelyezi maga elé, közben tartva a szemkontaktust.