Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x



kinézetem
(+ csuka)



Még jó, hogy mielőtt rendeltem, felhívta rá a figyelmemet, hogy ezt általában valamennyire csípősen készítik, úgyhogy nekem se kellett több és kértem a pincért, hogy lehetőleg az enyém egyáltalán ne legyen csípős. Huh, nekem aztán mondhatják valamire, hogy az csak kellemesen csíp. Nekem ilyen nem létezik. Vagy teszi, vagy nem. Jobban mondva: vagy kibírhatatlanul teszi, vagy nehezen elviselhetően teszi, vagy nem teszi. Ez van, nekem sajnos rontja az élményt. Mindez most a javaslatáról jut eszembe.
- Oké. Kipróbálom majd - bólogatok, ám nem túl lelkesen. Hiszen pont, hogy tetszett benne, milyen lágy ez a már tapasztalt magyar ízekhez képest. Félek, a tejföl nélkül túl különleges íze lenne nekem. De ki fogom próbálni. Különben, ha már magyar kaják: nagyjából minden csirkepaprikás falat után meg kellett töröljem magam szalvétával és ettől függetlenül még most is úgy érzem, maszatos vagyok. Pedig biztosan nem.
Egymás villáiról ettünk, bizony. Egészen simán.
Zseniálisak az édességek is, tényleg. Jól átkóstolunk megint a másikhoz. Pompásan választottunk. Bár valószínű, nehezen foghattunk volna itt mellé. Nagyon ráérősen eszegetem a sajttortámat, a szalvétát előszeretettel használva továbbra is. A lány kicsit előbb végez. Felhívom rá a figyelmét, hogy félbehagyta a történetet, pedig érdekel a folytatást. Legalább, míg majszolok, tartson szóval. Mondjuk tőlem üldögélhetünk csendben is, ugyanolyan jó. Meg valóban, zene is szól. Érdekes.
Az utolsó falatok egyike előtt bedobom, hogy lehet, én még kérek valamit inni. Részemről ugyanis nem iparkodom elhagyni az éttermet még. Szerintem üldögélhetnénk itt valameddig. Úgysem érdemes ugrálni ilyenkor. Mikor tehát végeztem én is a desszertemmel, kérek még egy pohár sütőtöklevet a pincértől magamnak, meg persze a szőkének is, amit szeretne, ha szeretne.
- Bocsánat, mindjárt jövök, elugrom mosdóba - veszem fel a szemüvegem és állok fel helyemről, elindulva. Nézelődöm, vajon merre kell mennem. A bejáratnál álló úr sejti, mit keresek, így mutat nekem a megfelelő irányba. Hálásan biccentek neki. Alig egy-két percet vagyok távol, főleg arcot akartam mosni. Meg azért, ha már ott vagyok, megnézem magam a tükörben, hátratúrom kicsit hajam, mintha bármit számítana, egy perc múlva ugyanúgy áll majd, mint előtte. Visszatérve megsimítom a lány vállát, ahogy mellé érek, lemosolyogva rá és visszaülök szépen, levéve szemüvegem. Közben az italaink megérkeztek. Kortyolok kicsit.
- Tényleg, olvastad azt a cikket? - kérdezek rá, ahogy ez eszembe jut. Hiszen azóta megjelent az Edictum. - Mármint... tudod, szóval azt - nyomom meg az utolsó szót, ahogy kissé zavartan mosolyogva próbálom pontosítani, mire gondolok. Ehhez mondjuk talán praktikusabb lenne elmondani az újság címét, a rovatot, a cikkírót vagy akár a tartalmat is. Dehát ki tud ilyeneket előkaparni a fejéből most? Szerintem érti így is. Szusszanón vigyorogva megrázom kicsit a fejem, az iromány tartalmára reagálva. A festmények már megint alkottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

péntek este, az asztalunknál|o

  

Ahogy válaszol rögtön felkapom a fejemet és rászegezem a tekintetemet, picit összeráncolt homlokkal. Majd megértem a dolgot. Hát persze! Neki nagyon furcsa lehet még a magyar ízvilág. Nem éppen könnyűek az ételeink, a nagyon hagymás alappal, rengeteg paprikával. És hacsak nem házikosztként fogyasztja, nem is sok esély van arra, hogy átmenetesen szokhat hozzá. Megértően rámosolygok hát, majd folytatom az evést én is.
Ó hát rossz süteményválasztás az nálunk valahogy nem létezik! Elég nehéz volt viszont ilyen sok finomnak tűnőből választani, de a tiramisu az mindent visz. Szeretek ugyan lassan édességek eszegetni, kiélvezni az ízeket, de ez itt tiramisu! Azt nem mondom, hogy behabzsolom, de na, elég hamar eltűnik a tányéromról. Nincs az a mennyiség, amit szerintem ne tudnék megenni belőle. Megtörlöm a számat a szalvétával ahogy végzek, de persze sehol semmi maszat. Nem pazaroljuk a falatokat.
- Ó, igen, szóval az lett a vége, hogy tiszta piros csillámporos lett Benito. A nagyját sikerült kimosnom a bundájából, de hát sajnos … aki beleüti az orrát mindenbe az így jár – fejezem be végül a történetemet  kuncogva a lelki szemeim előtt megelevenedő emléktől.  Majd ne felejtsem el megmutatni neki azt a fotót holnap. Mert most persze nincs nálam telefon, bele se fért volna a táskámba.
Részemről egy forró csoki mellett döntök, mert kávét azt már csak nem kellene ilyenkor inni. És legalább azt hosszabb idő meginni, mert lejjebb hűteni nem tudom jelenleg ugyebár.  Amíg Thomas távol van addig nézelődöm, főleg az ablakon kifelé. A pincér újra megjelenik, teljesen nesztelenül, úgyhogy nem kicsit ijedek meg tőle, amikor egyszer csak egy kéz jelenik meg előttem a semmiből. Összerándul a gyomrom azonnal, de észreveszem a nagy gőzölgő bögrét, ami aztán az asztalra kerül. Elmotyogok egy köszönömöt, de meg csak akkor könnyebbülök, amikor már elmegy. Két kezem közé fogom az iszimet, mosolyogva szemlélve a tetején úszkáló pillecukrot. Ilyet még úgy sem kóstoltam! Thomas visszatértét legalább időben észreveszem, ő nem settenkedik ninjaként mögém, mint a felszolgáló személyzet. Viszonzom a mosolyt, ami még szélesebb lesz, amikor megsimogat. Az előbbi kellemetlen érzés pedig maradéktalanul eltűnik, és átadja a helyét a színtiszta örömnek.  Hm, máshogy áll a haja egy picit.
- Ehgen – kommentálom szűkszavúan elhúzva a számat. Nem kell pontosítania, azonnal rájövök, hogy miről kérdez. Fogalmazzunk úgy, hogy nem voltam elragadtatva tőle.  Nagyon nem. Sóhajtok egy nagyot és megcsóválom a fejemet mielőtt válaszolok rendesen.
– Ma reggel olvastam el. Hát tudod, most már tényleg hajlok arra, hogy megkérem a festményeket, hogy ugyan árulják már el mégis kicsoda az, akivel összeboronálnak már megint. Ekkora nagy sületlenségeket összehordani! Egyszer a változatosság kedvéért azért mondhatnának valami kedveset, vagy legalább valami igazat is.
Elhallgatok újra majd egy kicsit kellemesebb vizekre evezek a témát illetően.
- Nem is mondtam még: teljesen blokkolom most a mágiámat. Úgy gondoltam itt nem kéne kockáztatni – avatom be lehalkítva a hangomat. Az egész alatt annyira fel voltam és még fel vagyok dobva, hogy biztos hogy jó döntés volt a részemről. De talán Thomasnak nem is tűnt fel, hogy azok a furcsaságok még nem jelentek meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x



kinézetem
(+ csuka)



Ó, ne, Benito! Nevetek kicsit, mert teljesen magam előtt látom a piros csillámos sárkányleopárdot. Adjon magára egy csodacica is, nincs ezzel baj. Minden esetre a képet feltétlenül látni akarom róla.
- Szerintem vigyázz! Ha beszédbe elegyedsz velük, még több okot adsz arra, hogy variáljanak - intem óva ettől a lányt. Nincs mit tenni velük, nem lehet gátat vetni a pletykáiknak. Ők már csak ilyenek.
Sütőtöklevemet kortyolgatva hallgatom tovább Laut és megemelem kicsit szemöldököm. Szóval nem is ismeri a srácot. Megkönnyebbülten mosolyodok el. Hogy miért, az elég összetett. Egy része az, hogy eszerint nem is tetszhet neki, ami viszont fontosabb, hogy nem véletlen nem tudtam a fiúról. Mármint arról, hogy szerepet játszik az életében. Mert nem játszik. Bár az a helyzet, ha mégis mindkettő igaz lenne, akkor sem lenne nagy gond szerintem. Örülni se örülnék, de ki sem akadnék. Hiszen akárhogy is, mi randevúzunk most. Velem van itt. Csak ez számít.
- Azért volt a cikkben igazság - hívom fel erre a figyelmét csöndesen.
- Tényleg nagyon kedvellek - vigyorodok el, idézve a szavakat. Igen, hiszen erről is írtak. Hogy gyengéd érzelmeket kezdtem táplálni a szöszi iránt. Így is lett. Meglehet, a keretekbe zárt alakok jós képességekkel is bírnak. Vagy csak annyi mindent hordanak össze, hogy egy része be kell jöjjön? Oké, ez valószínűbb.
- Igazán? A karkötőddel? - érdeklődöm, picit közelebb hajolva, az asztalra könyökölve, és lepillantok csuklója felé. Felmerült már bennem egyszer-kétszer a kinti találkozásunk óta, hogy vajon itt nem lesz-e baj a vizezésével. Nem amiatt, hogy mások mit szólnak, csak hogy neki ne legyen kellemetlen.
- Van kedved majd még sétálni kicsit? - kérdezek rá a továbbiakra, hiszen remek az idő, kellemes az este és van még pár óránk takarodóig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

péntek este, az asztalunknál|o
  

A csillámmal csak egy baj van: nem lehet normálisan leszedni sehonnan sem. De komolyan, még hetek múlva is talál az ember itt-ott belőle. Még az is lehet, hogy Thomason is lesz belőle, amikor összeszeretgetik egymást Benitoval.
- Variálnak ők ok nélkül is, de nem valószínű, hogy beszélgetni lesz velük kedvem – nyugtatom meg a fiút mosolyogva. Ezek után meg aztán pláne nem. Mondjuk az lenne a legjobb, ha egyáltalán semmit sem mondanának rólam. Reménykedni mindig szabad, nem?
Nem értem a megkönnyebbült arckifejezését. Mit mondtam olyat, ami miatt megkönnyebbül? Vagy miatt, hogy nem gondoltam arra, hogy esetleg még is lett volna valami Annie-vel? Miért tettem volna? Hiszek neki, bízok benne, soha nem adott okot arra, hogy kételkedjek benne. Ha ő azt mondta, akkor az úgy is van. Mondhat akármilyen festmény akármit. Hogy a sráccal kapcsolatos lenne az persze nem jut eszembe. Hiszen, mondtam neki akkor, hogy nem tetszett addig még senki sem. Az Udvaron meg azt, hogy ő, Thomas az aki tetszik. És ennyi. A többi fiú engem teljesen hidegen hagy, nem veszem észre őket annyira, hogy bármiféle pozitív érzelem keletkezzen bennem. Vannak ugyan srácok, akikkel el szoktam beszélgetni, meg ilyesmi, de ők csak barátok. Mint ő meg Annie.
- Én is nagyon kedvellek. Téged – csak és kizárólag őt. Mondjuk ha nem így lenne, akkor nyilván most nem lennénk itt, de nagyon jó érzés hallani és kimondani is. Nagyon kedvel! Széles mosoly költözik az arcomra rögtön, csillogó tekintet … most van az a pont, hogy mindent elárasztanék vízzel. Ehelyett valami furcsa fájdalmat érzek a kézfejemen. Elfintorodva nézek a jelemre, majd visszakanyarodok a cikkhez és az igazságaihoz gondolatban.
- Meg az is igaz volt, hogy felkértél a barátnő szerepre, csak épp a színjáték része nem stimmel a dolognak. És lehet hogy az a srác tényleg feltűnően nagyon kedveli azt a lányt – nem sikerült megjegyeznem a neveiket, nem is igazán fontos szerintem. Legalábbis nekem, nekünk nem. Nekik már nyilván az, de majd lerendezik ők egymás között a dolgot, ha le kell.
- Igen. Jó, mert működik, jaj nagyon is. Viszont nem szeretem hordani, mert picit kellemetlen nyugalmi állapotban is. De az előbb is tök jól jött, szóval … - picit megrántom a vállamat jelezve, hogy végül is megéri a dolog. Inkább ez a kis szúró érzés legyen, semmint a nagyobb baj. Közelebb emelem a csuklómat az arcához, hogy láthassa rajta a furcsán tekergő vonalakat. Hasonlít a kézfejemen lévőre, szóval ez kifejezetten hydromágusoknak van. – Képzeld: ha rajtad is lenne egy ilyen, akkor át tudnám adni neked a képességeim egy részét, és te is tudnád uralni. De csak amíg rajtad van.  
Ez például kifejezetten érdekes és izgalmas dolog. Még sose próbáltam ki, de lehet egyszer jó móka lenne. Visszahúzom a kezemet, hogy belekortyoljak a már kevésbé forró csokimba. Egy pillecukor is kerül a számba, aminek az ízétől valahogy nem vagyok elragadtatva, el is fintorodom egy picit. Fogom hát a kanalamat, összevadászom őket és kérdőn a fiúra pillantok: kéred?
- Persze! – ragyog fel az arcom a kérdéstől. Ó hát hogyne! Nem sietek én vissza a suliba, ugyan dehogy! – Kinézünk a tóhoz is? Gyönyörű lehet este!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x



kinézetem
(+ csuka)



Csillámos leszek a Benito szeretgetéstől? Ezt a kockázatot vállalom.
Érdekes, mennyi jelentése és mélysége van egy-egy szónak. Az, hogy valaki kedvel valakit, sokszor okoz csalódást vagy okoz keserű mellékízt. Hiszen, miért csak kedveli? Miért nem szereti vagy imádja vagy van oda érte? Azonban egyáltalán nem mindegy, hogyan mondja az ember. Mint ahogy semmit sem mindegy, hogyan mondunk. Jó, persze, én ezt most a cikkből idézve mondtam így, ezt a kifejezést használva, ettől még tény, hogy ahogyan egymásnak mondjuk most, az minden, csak nem szomorúságra vagy félelégedettségre okot adó. Ó, nagyon nem! Ahogy mi mondjuk most, átható tekintettel, önfeledten, az bizony... hát az már valami.
- Kiválóan alakítod - bólogatok Lau barátnő szerepére, hülyéskedve. Vagyis csak részint hülyéskedve, hiszen az elismerésem teljesen komoly. - Keresve se találtam volna tökéletesebbet - viccelődöm tovább, ám némileg talán zavaromat is próbálom leplezni vele, akaratlanul. Tényleg felkértem barátnőmnek. Tényleg megléptem ezt. Megléptem és sikerült. Nem tudom, mikor fogom ezt teljesen elhinni.
- Az előbb? - kérdezek vissza. Mikor előbb jött jól a karkötő?
Ahogy nyújtja nekem kezét mutatásra, megfogom csuklóját a köves ékszer alatt és így tartom magamnak, hogy jól megszemlélhessem. Izgalmasan tekergőzik.
- Hű - véleményezem, amit megtudok a csecsebecséről. Elengedem  a lány kezét és hátrább dőlök. Homlokráncolva figyelem, mikor látom, hogy valami nem stimmel neki.
- Ú, te nem kéred őket? - hajolok rögvest vissza hozzá, várva, hogy a számba nyomja a pillecukrokat. Ez majdnem sikerül, az egyik kibucskázik a kanálból az akció közben. Fújva hümmögök, elkerekedő szemmel, teli szájjal, miközben a nevetést is vissza kell fojtanom. Gyorsan felkapom a szökevényt, ami szerencsére a szalvétára pottyant. Azt is beakpom és vigyorogva rágom a puha cukrokat, körbelesve picit. Pfuh, szerintem nem vette észre senki, mit művelünk.
- Szuper ötlet - bólintok a tavat illetően, sugárzó arccal. Örülök, hogy jön velem sétálni, nagyon nem szeretném még, ha véget érne ez az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

péntek este, az asztalunknál|o
  

Ilyen szituációban valóban nem szokás ezt a szót használni, hogy ’kedvellek’. Ha viszont ez hangzik el akkor meg mindig követi egy 'de' szócska. Kedvellek, de én nem érzek úgy irántad; vagy kedvellek, de nem akarok járni veled; szóval ilyesmik. Meg sem fordult a fejemben, hogy valami ilyesmi értelemben mondaná. És nyilván én sem. És őszintén szólva nem is vagyok benne biztos, hogy csak így ilyen egyszerűen ki tudnám mondani neki azt hogy szeretlek. Pedig így van, csak még olyan új  ez az egész. Még bele kell szoknom, utána majd biztos el fogom neki tudni mondani. Azt is milyen sokáig képtelen voltam kimondani, hogy tetszik. És most meg tessék. Simán, gond nélkül.
- Jól van, akkor majd megírom a köszönőbeszédemet az Oscar-díjátadóra – kacsintok rá nevetgélve. Én viszont nem akaratlanul viccelődöm a zavar leplezésre. Nagyon jól értem, hogy milyen értelemben mondja, amit mond. Tudom, hogy ő is még dolgozza fel magában, hogy ez tényleg igaz. – Örülök, hogy nem talált tökéletesebbet vagy nem is keresett, hercegem – ó jaj, már megint udvariaskodó régimódi stílusban beszélek. Finoman biccentek is a fejemmel, ha már egyszer így sikerült kifejeznem magam.
- Amikor mondtad, hogy nagyon kedvelsz, hát, vagyis, inkább az ahogy mondtad.  – hebegek egy kicsit, de végül is miért ne mondjam el neki? Legfeljebb zavarba jön ő is. Jaj, mint ahogy most már megint én. Pedig fogtuk már meg egymás kezét. Ez most egyáltalán nem más, de miért más mégis? Talán a hely miatt? Á, nem tudom. Csak azt, hogy sajnálom, hogy elenged. Talán látszik rajtam, ahogy picit lekonyul a szám sarka. De feltalálom magam és iszom inkább.
- Azt hiszem nem szeretem ezt az izét – erősítem meg szavakkal is a fintorgás és a kínálás okát. Ó, szóval nem veszi el a kanalat, hanem nekem kell a szájába tennem? Enyhén remegő kézzel emelem hát fel a kanalat, azzal áltatva magam, hogy csak azért mert van benne az italból is. A legtöbb fehér pamacs a fiú szájában landol, csupán egy szökik meg. Egész jó teljesítmény, nem?
- Nem ér kinevetni, nem szoktam másokat etetni. Csoda, hogy nem az összes a terítőn kötött ki – adom a tudtára tettetett bosszankodással. Ó hát persze, hogy vigyorgok én is. Még szép. Eddig sikerült tökéletesen viselkednünk az étteremben, de azért csak kibújik a szög a zsákból. Fel is nevetek, nem foglalkozva azzal, hogy ki néz, ki nem néz.
- Szuper! Ha szeretnéd, ott ki is próbálhatnánk. Persze ha nem akarod, akkor nem csináljuk. Csak … érdekes lenne – picit kérlelő a tekintetem, mert én nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyire tetszene a víz irányítása. A kezem megfogása miatt el is felejtettem felajánlani neki ezt a lehetőséget. – Vagy bemutatom neked Sutrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

LAURA
péntek este | asztalunknál az étteremben | x



kinézetem
(+ szemüveg + csuka)



- Oscar színészeknek ad díjat? - találgatok, ugyanis erről az eseményről még nem hallottam. Azonban úgy sejtem, valami ilyesmi. Színházi elismerés. Esetleg filmes? Nem töprengek ezen most mélyebben. Nem is érek rá, hiszen viszonoznom kell a fejhajtást a hercegnőnek, utána meg jót vigyorogni magunkon.
Természetesen zavarba jövök én is a válaszától, alap. Csak picit, amolyan szemlesütve mosolygósan, de akkor is. Elmondhatatlanul boldoggá tesz, hogy az érzés kölcsönös. Felemelő úgy is kedvelni valakit, ha ő nem feltétlen vonzódik hozzád ugyanolyan mértékben. Már maga az érzés fantasztikus, ha valaki így megragad. Ha pedig a másik is így van veled, az felér egy csodával.
Rázom csak a fejem teliszájjal, szuszogón nevetve, kezem kicsit arcom elé vonva olykor, mintha attól félnék, kibukik egy pillecukor ajkaim közül. Ja a fejem azért rázom, mert nem őt nevetem ki. Hanem úgy az egészet. A derűm pedig csak gördíti magát tovább. Egyre súlyosbodik. Nehéz leállni.
- Nem is tudom - bizonytalankodok a víz uralását illetően. Hiszen látszik, mennyire keverem ezeket az elemis dolgokat, néha teljesen beléjük zavarodom. A nagy erő pedig nagy felelősséggel jár. Nem tudom, érdemes-e a kezembe adni ilyet. Vágom, nem a Bodzapálcát kínálja nekem, azonban akkor sem vagyok biztos ebben az egészben.
- Mutasd meg inkább őt! - csapok le a lehetőségre.
- Aztán meglátjuk - vonok vállat, hiszen nem akarom elvetni annak az esélyét, hogy aztán mégis kedvet kapjak, csak jelenleg inkább némi aggodalommal tölt el a gondolat. Ebben megállapodunk, és abban is, hogy lehet, lassan indulhatnánk.
Összeszedem a bátorságom és intek a pincérnek mosolyogva, hogy elkérjem a számlát. Felhörpintjük még az innivalóinkat, és Lau úgy dönt, maga is felkeresi a mosdót, mielőtt mennénk. Míg ő távol van, én visszaveszem szemüvegem, és elrendezem az anyagiakat. Kicsit örülök is neki, hogy így alakult. Eleve bajban vagyok a számolgatással, hát még ha valaki vár rám közben. Így azonban viszonylag hamar megtalálom a megfelelő érméket. Hagyok persze borravalót is. Mire ismét felbukkan a szőke, a pincér éppen kedélyesen sétál el tőlem, én meg a tárcámat rakom el. A lány kiengedte a haját. Gyönyörködve nézek kicsit végig rajta, aztán felállok, szedhetjük magunkat és megyünk kifele. Most nem nyújtogatom külön a könyökömet bár, de akármikor szívesen veszem, ha belém karol. Szorosan oldalán bandukolok, nyitva neki minden elénk kerülő ajtót, mígnem elhagyjuk a remek kis éttermet, hogy a tó felé andalogjunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Amint kényelembe helyezem magam, arra sem sajnálom az időt, hogy közelebbről megnézzem a férfit. Még ha nem is vagyok legilimentor, a meglepődöttséget fel tudom fedezni. Hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek nem feltétlenül nézik ki belőlem mindazt, amire képes vagyok. Csak azok ismerik igazán azt a személyiségemet, amit mostanában inkább mélyre elnyomok, akik a Bagolykőben velem jártak. Őket sem biztos, hogy érdekeltem, egyszerűen elég sok hülyeségben benne voltam, sőt a legtöbbet én találtam ki. Szerintem Návay pezsgőt bontott, amikor megtudta, hogy nem maradok mestertanoncnak. Néha az is eszembe jutott, hogy lefizette Felagundot, hogy győzzön meg, több van bennem, mint az a porfészek. Akárhogy is történt, azt hiszem megérte, csak út közben valahol elvesztetettem a balhés önmagamat, ami a gyerekeket nézve nem is baj. Ha a szülők ismernék az előzményeket, nem sokan hoznák a pöttömöket hozzám.
- Már ha lesz - vonok vállat. Nem azért, imádom a gyerekeket, egyszerűen nem vagyok anyuka típus, főleg nem egyedül. Talán, egyszer jön valaki, aki meggyőz, hogy az évekig nem alvás, a gyerekek mellett fellépő problémák és az a sok áldozat megéri, de apám elég sokat beszélt arról, hogy hiába verem a mellkasom, k*rva szar anyuka leszek, így már én is elhiszem. Vagy csak nem akarom, hogy igaza legyen, ezért meg sem próbálom. Azt sem tudom pontosan, hogyan kell normálisan nevelni egy gyereket, én csak fura megoldásokat láttam. A rendelőben ellenben gyakran mondják, hogy igazán lehetnék már én is anyuka, mert mennyire jó lenne, ha a doktor nővel együtt lennének terhesek. A kisvárosi emberek élnek-halnak az "akasztják a hóhért" szituációkért. Plusz minden pletykáért, számtalanszor gratuláltak már nekem a faluban, én meg majdnem megőrültem.
- Majd igyekszem - mosolygok vissza a férfire. Nem lesz könnyű dolgom, apámnak még az is a fejébe szállt, amikor azt mondtam, hogy jó illata van a gyertyának, amit tőlük kaptam.
- Te is a faluban élsz vagy csak átutazóban vagy itt? - kérdezem, miközben legyőzöm a késztetést, hogy egérlyuknak nevezzem Bogolyfalvát. Azt hiszem, egész népes rajongótábort szerzett magának ez a kis falu, és bár nekem nem a szívem csücske, a legtöbb páciensemnek ennyi a világ; egy apró, eldugott mágusfalu, egy középszerű iskolával és épphogy mindennel a túléléshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 - Máris hozom - fordult a csapolt sörök felé Anna, miközben kerülte a szemkontaktust a vásárlóval.
 Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Niko nem ugrik be váratlanul a csárdába. South azt mondta, valami tárgyalása van, vagy valami hivatalos ügyet intéz. Azok sokáig tartottak. Pláne ha a német barátaival folytatta ezeket.
 Leemelte a korsót a polcról és a csap alá tette. Nem voltak sokan, így ráérősen megvárta, míg az aranyló sör a pohárba csurgott. Végigfolyt az átlátszó üveg oldalán, míg el nem érte az összegyűlt kis patakon a korsó alján.
 Hetek teltek el, mióta nem hallott róla. Már nem is tudta számon tartani, mikor látta őt utoljára. Ideje nagy részét a kastélyban töltötte, és ha lenézett a csárdában, Niko nem volt sehol. Egy ideje már itt sem járt. South-tól olykor megkérdezte, mi van vele. Vajon sikerült valakinek rendbehozni a vállát? Vajon most is valami életveszélyes dolgot csinál? Miért hazudott neki?
 Elzárta a csapot és megvárta, amíg a maradék ital is kifolyt a korsóba. Letörölte az oldalán kiserkent habot, majd a vendég felé sétált.
 - Egészségére! - Nem nézett rá, csak a feladatát végezte. Megvárta, míg az apró előkerül a zsebéből, és kiszámolta az összeget és odaadta neki. Aztán a kassza felé fordult.
 Vajon miért félt attól, hogy soha többet nem fogja látni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az utóbbi időben nehezére esik jobb lábbal kelnie. Amióta lehozták az első cikket az állítólagos fekete mágia használatáról, egyszerűen nincs nyugta. Vagy a sajtósok ostromolják - egyébként teljesen indokolatlanul, mert ha el is követett volna bármit, majd pont nekik vallja be? -, vagy az aurorok cuppognak utána. Egy fűszálat nem tud keresztbe tenni anélkül, hogy valaki ne figyelné valahonnan. Ő, aki egyébként a türelem szobra - nem mellesleg a szótárban a nyugalom fogalommeghatározásánál az ő neve szerepel -, kezd egyre inkább kijönni a sodrából. Bárcsak gyakorlatban is űzné a fekete mágiát, úgy eltüntetné ezeket a minisztériumi mocskokat, hogy se hírük, se hamvuk nem maradna. A következő faj a firkász lenne, ami véletlenül kihalna.
Egyelőre egy ismerősénél húzta meg magát, míg menyasszonya Budanekeresden él és dolgozik tovább. Ki akar venni egy kényelmes kis ingatlant a környéken, de igazából egy másfél szobás lakás is megtenné, csak végre valahára nyugta legyen. Szíve szerint egyébként külföldre utazott volna, elvégre éppen elég felfedezetlen okkult dolgokat rejtegető hely van a világon, de amíg a nyomozás tart, nem indulhat útnak. Már csak azért sem, mert elég érdekes benyomást keltene, hogyha a jelen helyzetben egyik pillanatról a másikra meglépne.
Kissé megfáradtan ül be a környékbeli pizzériába és rendel magának egy lángnyelv pizzát, mellé pedig egy vajsört. Szíve szerint whisky-t kérne, de az sajnos nem szerepel a kínálatban, így el is határozza, hogy következő útja vagy a csárdába, vagy a pubba vezet majd.
Előveszi a legutóbbi újságot, aminek már legalább nem a címlapján szerepel és szkeptikusan, némi grimasszal az arcán olvasni kezdi. Mint az kiderül a cikkből, van egy testvére, aki szintén meghalt az állítólagos balesetben. Ez már csak azért is vicces, mert világ életében egyke volt, ez a tény pedig így, hogy a szülei meghaltak, nem igen fog változni. Bár ki tudja, a varázstudomány is egyre fejlettebb, ahogy az idő halad előre, még a végén születik egy öccse vagy húga. Na attól kímélje meg a jó isten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt mondta Kori azzal tehetem jóvá, ha viszek neki pásztorpitét. Erre Sol azt mondta, hogy igen, neki meg pizzát. Mondjuk nem nagyon tudom, hogy Solnál mi az, amit jóvá kellene tennem. Értem én, hogy Korit mondjuk sokkolta a látvány, de Sol...? Őt mivel sokkoltam?!
Történt ugyanis, hogy kaptam egy igent a lánykérésemre, és mivel férfiból vagyok, és mivel Sol nő, csókolóztunk. És tényleg csak csókolóztunk, hát nem lehet más, hiszen kötnek a törvények, és nem értem. Rendben, egy ágyon történt, és rendben valóban elméletileg aludnunk kellett volna, mert azt mondtuk, lepihenünk, meg azt is, hogy én a kanapén alszom, de ugyan már, ez csak csók volt. Korinna meg igazán megtanulhatna kopogni. De tényleg. Szóval szerinte sokkolta a látvány, amikor benyitott, és ez a sokk csak akkor múlik el, ha viszek neki pásztorpitét. Ebből jött az Solnak, hogy neki meg pizzát, és amúgy azt még mindig nem értem, hogy Sol miért kapott sokkot. Lehet, hogy tőlem kap sokkot? Kijött egy pattanásom? Vagy túl hosszú a borostám? Vagy mégis miért kap ő, aki azt mondta szerelmes belém, és nem baj, hogy vallási okokból csak csókolózunk, kvázi tőlem, amit csak egy pizzával tehetek jóvá? A nők nagyon furcsák, nem csoda, hogy eddig óvtak tőlük, kezdem azt hinni, hogy tényleg az eredendő bűnnel fogantak.
Nem is foglalkozom ezzel tovább, mert nem értem, hogy hogyan tarthatunk itt, hogy én veszek nekik enni, de aztán, és igen, ebben a pillanatban leesik, hogy ez történik. Én veszek nekik pizzát. Bizony. Én állom a vacsorát, ó a szende arcuk átvert csak! Nevetve nézek magam elé, miközben belépek a pizzériába. Nincsenek sokan, épp csak lézeng pár ember, így könnyű kiszúrnom őt. Feledve is az előbbi eszmefuttatásom teljesen, közelebb lépek az újságot olvasó félhez, és anélkül, hogy illetlenül beleolvasnék, csak ránézek.
- Szabad ez a hely?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak dúl és fúl magában, mert hát mi mást is tehetne ugye? Nem ismer senkit és, ha esetleg akarna is ismerni, nagyjából egészéből megpecsételődött a bimbózó kapcsolat sorsa. Persze Lilla felkészítette erre IS. Tudta, hogyha Bogolyfalvára jön és megpróbálja meggyőzni Kriszpint, hogy vegye fel őt tanárnak, azzal nagyot kockáztat. De persze egy ilyen vállalkozásban ugyanúgy megvan a nyereség, mint a vereség esélye. Henrik pedig nem egy ijedős típus, aki fülét-farkát behúzva elbujdokol, csak mert álhíreket terjesztenek róla. Hátrányból indul, nagyon nagy hátrányból, de ha egyszer lecseng az ügy, akkor minden sokkal jobb lesz.
Épp az újságot bújja, mikor valaki pofátlan módon rákérdez, hogy szabad-e az asztalánál lévő hely. Hát öcsém, nem elég nagy neked ez a pizzéria? Tele van üres asztalokkal, ha akarna, minden falat után ülhetne különböző helyre úgy, hogy ne kerüljön kétszer ugyanoda. De nem, jó magyar szokás szerint mindig az kell, ami a másiké, mily meglepő. Már majdnem szóra nyitja száját és mond valami egyáltalán nem kedves dolgot, mikor az újságját lejjebb engedve Anikkal találja szemben magát. A kezdeti, pillanatnyi döbbenetet egy hatalmas, széles mosoly váltja fel. Olyannyira kivirul arca, hogy még fogait is bőven láttatni engedi.
- Nem hiszek a szememnek, Anik, cimbora - azonnal nyújtja kezét egy baráti üdvözlésre, miközben továbbra is alig hiszi el, hogy végre pozitívan csalódik ebben a helyben. Nincs könnyű dolga, de azért igyekszik. Ja várjatok, Ti ezt most nem igazán értitek, right? Na az a nagy helyzet, hogy Henrik ugye okkult tanokat és fekete mágiát kutat, ennek okán Indiába utazott. Csakhogy ott nem úgy mennek ám a dolgok, hogy beszambázik az ember, megkeresi, amit tudni akar és, mint ki jól végezte dolgát, hazatangózik. Magától a királytól (!) kell engedélyt kérni, ha bármilyen kutatást kívánnak folytatni országában. Így eshetett meg, hogy Henrik egyből a királyi családdal találta szemben magát, köztük Anikkal, akivel hála istennek hamar megtalálták a közös hangot. Közel négy hónapot töltött Anikék földjén, ez alatt az idő alatt pedig nemcsak a férfit, de a kultúráját is megismerhette. Az egyik legszebb időszakának tartja az ottani kutatást - de azért ne féljetek, no homo.
- Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk újra. Mesélj, hogy vagytok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bár alig pár napja érkezett, már meg is találták egy érdekes ajánlattal. Addig, míg Kriszpinnel nem jutnak dűlőre a tantárgyával kapcsolatban, esetleg összehaverkodhatna a kölykökkel. Tudjátok, vegyüljön el, szerezzen rajongókat, jó diákokat, vágódjon be. Mielőtt azt hinnétek, hogy könnyű dolga van, azért kihangsúlyoznám, hogy annyira nem. Persze, a külsejét tekintve megáldotta a sors, azonban már harminckét éves, az itteni fiatalokhoz képest eljárt felette az idő és talán már nem is ugyanazok a preferenciáik. Addig-meddig ostromolták, míg végül volt egy terv, egy ötlet, mely elnyerte a tetszését. Sárközi ugyanis bedobta, hogyha már úgyis ennyire jól ismerik egymást - természetesen ő sem marad ki a Henrik kontra Minisztérium dologból -, akkor csatlakozzon be a gyerekeihez a csapatba. Kevesen is vannak és elkélne egy erős kéz - amiből Henriknek speciel kettő is akad. Így eshetett meg, hogy rábólintott, bár azért akadt pár kérdés. Kezdve azzal, hogy testfelépítésére és izomzatára való tekintettel kettő pislogással üti meg úgy a gurkót vagy dobja el a kvaffot, hogy annak a vége nem becsapódás, hanem atomrobbanás. Talán ezért is alakult úgy, hogy a makacs és felelősségteljes Eszter, aki a Red Squadron csapatkapitánya, megkérte, hogy üljenek be valahova egyik reggel és beszélgessenek a dologról.
Ez a reggel pedig melyik másik is lehetne, mint a mai? Szándékosan nem eszik semmit, sőt még a kávét is kihagyja, csak hogy teljes értékű programot kanyarinthasson az eridonossal. Be kell vallanom, számomra picit fura, ahogy egy mélynövésű, aranyos, feleannyi idős lányka majd jól megmondja a férfinak, hogy mihez tartsa magát, de ilyen ez a popszakma. Ha egyszer csapatkapitány, akkor csapatkapitány.
A Falatozóba érkezvén levágja magát egy kissé eldugottabb, ámde kényelmes helyre és nem is rendel semmit. Megvárja mit kér majd a másik, hiszen erre a körre a vendége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Olyannyira nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, hogy akkor, ott, Sárközi kényelmes bőrszékében amiben szinte már otthon érzem magam, mint magát mindenbe beleártó és mindent felvállaló tagja a közösségnek, egyszerűen csak annyit tudtam mondani, hogy hú. Aztán átgondoltam, és még mindig csak annyi jött ki, hogy hú.
Nem érzem úgy, hogy bármitől is ereimbe fagyott vérrel kellene rettegnem. Alapvetően egy lakatlan szigeten kellene laknom, távol mindentől ahhoz, hogy ne jusson el hozzám a híre, ehhez pedig kivételesen nincs köze ahhoz, hogy magam sem vagyok teljesen ismeretlen a magyar varázsmédia számára. Ellenben, pontosan ezért, jómagam is tudom, mennyit szabad elhinni másodkézből. Jogosan mondhatnád azt, hogy ez viszont már valóban mélyen benne van a gödörben. Igen. Teljesen igazad van. Tényleg sok, tényleg felmerül az ember fejében a kérdőjel, azonban, ha valami stikli lenne, azt Sárközi már észrevette volna. Ha pedig nem, úgyis mindegy.  
Egy pillanatra megtorpanok a falatozó ajtaja mellett, amíg gyorsan körbenézek, hol is lehet mai áldozatom - félreértés ne essék, nem szokásom késni, ez viszont nem zárja ki a tényt, hogy más ne érkezzen hamarabb! -, és ahogy meg is pillantom, átpiruettezve az asztalok és pár ember között el is jutok hozzá.
- Helló, Eszter - az asztal oldalánál megállva nyújtom ki felé jobbom, nem tolakodóan közel, de nem is kényelmetlenül távol, puszta formalitás, mindketten tudjuk, ki a másik. De azért valahogy mégis be kell mutatkozni egy ismeretlennek. Nehéz ez a sztárélet.
- Te mit eszel?
Ráérünk, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az étlapot tanulmányozza, míg vár a lányra. Mikor is ült utoljára seprűn? Hát a jó ég tudja. Annak idején, egy letűnt korban, ami egyébként az ő virágkora volt, elég jól nyomta a kviddicset. Sohasem fűzte olyan szenvedély a sporthoz, hogy profi ligás legyen vagy leszerződjön az egyik csapathoz, de a maga kis posztján a "rettegett Henrik" volt. Nem mondom, hogy nem juttatott az orvosiba sok embert a gurkókkal, mert hazudnék. Rá fog férni némi edzés, hogy megint úgy menjen a dolog, mint rég, de minden valószínűséggel a csapatkapitány erre is kitér majd. Arról nem beszélve, hogy tényleg csak a terelői posztot kell felelevenítenie, elvégre minden második nap jár edzeni - hozzáteszem, meg is látszik rajta, nem kicsit.
Eszter egyébként nem késett. Tulajdonképpen órát lehetett volna igazítani hozzá, annyira pontosan érkezett, most pedig már a kezét nyújtja felé. Egy széles mosollyal áll fel és összefűzi jobbját a lány finom ujjaival, hogy megrázza, majd le is üljenek egymással szemben.
- Henrik - nem ragozza. Mindketten hallottak ezt-azt a másikról, a férfi viszont már bőven kinőtte az előítéletes korszakát, nagyjából akkor, mikor a szülei meghaltak és nem kevesen néztek rá ferde szemmel. Elvégre, ki akarna jóba lenni egy olyan emberrel, akinek köze lehet a fekete mágiához...? Hála istennek nem mindenki tartja őt félelmetesnek vagy veszélyesnek, elvégre hogy máshogy lehetne jegyese már lassan egy éve? Mondjuk az elég nagy kérdőjel, hogy a jelenlegi események után összeházasodnak-e valaha, de Henrik mindig is szeretett optimista lenni ilyen kérdésekben.
- Tükörtojást bacon-nel és egy dupla espressot iszom mellé. Kávé nélkül nem veszed hasznom. Ja és a vendégem vagy, kérj, amit szeretnél - életkora nem feltétlenül sugallja azt, hogy laza lenne vagy jól kijönne a huszonévesekkel - ne adja az ég, a tizenévesekkel. Mivel azonban nem hagyta el a remény tanári pályafutását illetően, így titokban ugyan, de elolvasott pár kamaszkezelő könyvet és beleásta magát a tanítás pszichológiájába. Nem mintha előtte egy karót nyelt pasas lett volna, de kicsit úgy érzi, fiatalodott pár évet.
- Szóval Sárközi említette, hogy kerestek még a csapatba embert, utána pedig mondta, hogy már be is jelentett neked engem. Mire vagy kíváncsi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Meglepő módon, amikor valaki, bárki száját elhagyja az a kifejezés, hogy "a vendégem vagy", mindig szörnyen zavarba jövök. Nem kezdem el erőltetni, hogy ugyan, tudok én fizetni magamnak is, vagy, hogy igazán nem szükséges, elvégre, ha ő nem ragaszkodna a dologhoz, nem kezdené rögtön ezzel a találkát, viszont zavarba jövök, és ez ellen nem nagyon tudok mit tenni.
- Köszönöm - egy hálás, nem túl széles mosollyal biccentek, ahogy az étlapért nyúlok. Annak ellenére, hogy a családom mindig is jómódú volt, ahogy a minket körülvevő emberek is, az apám - a neveltetésem érdemi részére mindig is az apám figyelt oda a legjobban - világ életemben arra tanított, hogy ha más fizet, de kívánjak túl drága dolgokat, legyen az a legközelebbi rokonom, vagy egy teljesen ismeretlen. Nem illik.  
- Akkor én kérek egy rántottát és egy epres limonádét - a legtöbb lány, nő, nevezzük aminek akarjuk, tudom, hogy mennyi időt tölt el mielőtt sikerülne választania valamit, ellenben én nagyon ritka alkalmakkor esek bele a csapdába. A legtöbbször tudom, hogy mit akarok. Apró biccentéssel teszem vissza végül a lapot az asztalra, ujjaim összefonom felette, ahogy mesél. Alapvetően nem nagyon készültem fel erre a találkára, nem ástam bele magam mélyen az életébe, hogy tudjam, hol és miként töltötte a diákéveit, vagy, hogy egyáltalán van-e fogalma a kviddicsről. Beírtam a naptáramba, és kész. Most itt vagyok.
- Játszottál már? - az számomra teljesen mindegy, hol, vagy miként. Most legalábbis. Ha tudja, hogyan ne essen le a seprűről, máris haladás, máris pozitív információ. Nem mintha ez kizáró jellegű lenne, de azért jó tudni, honnan alapozzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak lazán biccent, mert számára nem téma. Na nem azért, mert kőgazdag lenne, elvégre nem az, viszont evidens, hogy ha már eljöttek együtt reggelizni, nem hagyja a másikat fizetni. Ha másért nem, hát azért, mert a vele szemben ülő nem egy szőrös evolúciós korona, hanem egy hölgy. Hiába, ezért jár a keksz.
- Máris rendelem - az épp a falatozóban kóborgó, munkanélküli személyzetist odahívja és illedelmesen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, leadja a kívánalmakat. Édességet nem kér, mert nem ismeri itt az adagokat és, ha most letesznek neki egy vajling reggelit, nem fog belé férni egy amerikai palacsinta vagy egy gofri. Másutt éheznek, ő meg pazaroljon? How about no? Eközben megérkezik hozzá az első kérdés, amire nem tudja, hogy tömören, vagy hosszan válaszoljon. Inkább a hosszút választja.
- Igen, még a Roxfortban - megáll egy pillanatra, míg leteszik eléjük a limonádét és a kávét, ugyanis a pincér több, mint villámgyors. Valószínűleg már minden el volt készítve, csak a kaja tart tovább. - Terelő poszton voltam és bármennyire is nevetségesen hangzik "Scary Henry" volt a nevem. Henrik, a rettegett. Ha nem lenne ciki, biztos így hívatnám magam - megvonja vállát és egy aprócska mosolyt megereszt. Nem hencegésből meséli ezt el, hanem azért, hogy tisztázódjon: nem most hall először a sportról és nem kíván kísérletezgetni, hogy akkor melyik pozíciót adják neki. Nem lesz fogó, mert sem az alkata, sem a habitusa nem felel meg neki. Hajtó még talán lehetne, de lássuk be, ilyen izomzattal egyszerűen vétek lenne elpazarolni a tehetségét.
- Remélem nem bánod, ha jelzem, ugyanezen a poszton szeretnék maradni. Kicsit vissza kell rázódjak a játékba, de két-három edzés bőven meg fogja tenni, mert az állóképességem továbbra is a régi - egy igazi őstulok nyilván elkezdené megfeszíteni az izmait, csókokat dobálna és azt kérdezgetné a fel-felhúzogatott szemöldökeivel, hogy "na ki a Jani?". Henrik viszont semmi ilyesmit nem tesz. Tényként közöl egyértelmű és látható, ellenőrizhető állításokat. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Köszönöm szépen - picit felhúzom vállaim, egy kicsit megnyúlnak karjaimon az izmok, ahogy rá, majd az érkező pincérre nézek, majd megint rá. Az a jó az ilyen pillanatokban, hogy hamar tova is illannak. Félreértés ne essék, nem Henrik jelenlétével van problémám, nem válok miatta feszültté vagy idegessé, véletlenül sem, csak szimplán nehezen kezelem, amikor valaki ilyen... nagylelkű? Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő kifejezés rá, sőt, határozottan nem az. Lényegében, annak is megvannak a maga hátrányai, ha túl függetlennek nevelnek. Nem tudod hogyan kapj az alkalmon, ha valaki más fizet, és akkor jönnek az ilyen balesetek, hogy rögtön kétszer is megköszönöd. Lapozzunk is inkább.
Aprót bólintok, megkeverem a kiérkező limonádém a benne pihenő, #zerowaste szellemében bambuszból készült szívószállal, majd bele is kóstolok miközben beszél, épp csak addig pillantva el arcáról, amíg megbizonyosodom, nem a szám mellé fog érkezni az eszköz. Felkuncogok az exbeceneve hallatán - nem olyan buta lányosan, irritálóan magas hangú műkuncogással, az ember inkább nevezné nevetésnek ezt, ha nem lenne hozzá túl rövid.
- Még megkérhetjük a kommentátort - nem, nem lesz megkérve a kommentátor, és nem lesz így nevezve a csapatban sem. Ha a közönség újra szükségét érzi a ráaggatásnak, hát legyen, ám nem hiszem, hogy sokáig fogják majd használni abban az esetben, amikor tanár lesz. Ha tanár lesz. A jövő elég ingatag ahhoz, hogy ilyen biztos kijelentésekkel dobálózzunk (insert drámai zongoramű).
- Jaj, ugyan, dehogy - megrázom a fejem. - Szeretném, ha mindenki otthonosan érezné magát a posztján - egyrészt, mert a játék élvezetesebbé válik, mert ha mindenki szereti a posztját, akkor a győzelem nem csak könnyebb, de édesebb is. Másrészt ki vagyok én, hogy bárki álmai elé álljak?
- És mikor érnél rá? - szeretem mindenki gondját-baját figyelembe venni, mielőtt összeszedném az időpontokat, viszont azt nekem is előre kell jelezni, hogy mikor szeretnénk használni a pályát. Kellemetlen lenne összeakadni például a Levitával. - Szeretnél először egyénileg edzeni, hogy megy a seprű, valami, vagy mehet egyből a csapattal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

El tudom képzelni, hogy mi minden járhat a fejében, hiszen egy üres pizzériában kívánok éppen mellette helyet foglalni. A hangom talán mélyebb, magasabb lettem, férfiasabb, mint annak idején, és bár sok időt töltöttünk együtt, hiszen számomra ő egy világi férfi volt, világi ismeretekkel, nem kívánhatom, hogy emlékezzék rám. Én akkoriban kezdtem atyám mellett beszállni a városunk irányítását érintő kérdésekbe, lassan csepegtették el bennem a politikát, a társadalomismeretet. Lassan, de biztosan kezdtem nyitni a világra, és lenyűgöztek azok az ismeretek, melyek abból fakadtak, hogy ez a férfi a falainkról túl érkezett. Ő közvetlen volt, én tartózkodó, hiszen erre neveltek. Sosem lehetett túl intim a viszonyom senkivel, mert az érzelmek befolyásolják a racionális döntéshozást. Bele se merek gondolni, hogy akkor mennyire nem értettem ezt. Majd megláttam Solt, és pontosan tudom, hogy miről beszélt atyám. Sokáig, hónapokig elleneztem azt, hogy Sol iránt bármilyen mély érzésem is lenne, majd megpróbáltam elhitetni, hogy amit érzek az baráti, ám a barátok nem vágynak arra, hogy a másik ajkát ajkukkal érinthessék, így be kellett látnom, hogy vágyok rá, hogy szeretem őt.
- Én sem hiszlek el, Henrik.
Fogadom a kézfogását, és barátian meg is rázom. Valóban nem hittem el, hogy itt találkozunk ismét, vagy, hogy ő itt van. Én magam sem kellene, hogy itt legyek, de talán részben az ő hatására, részben apám külső személyektől kapott javaslatára, most mégis itt vagyok. És ennek az az eredménye, hogy újra találkozhattunk. Egyáltalán nem érzem azt a nyomást már, magával az ittléttel kapcsolatban, mint a legelején feltételeztem, mikor ideutaztam. Biztos vagyok benne, hogy van olyan személy, akit apám azzal bízott meg, még a kezdet kezdetén, hogy tartson szemmel, de talán azt gondolta, nem lesz gond, hiszen a füstös esetnél sem jelent meg senki, hogy kimenekítsen, Sollal ketten menekültünk.
- Köszönöm, jól. Atyám hamarosan lemond, átveszem a helyét. Nem tudom, hogy rögtön a születésnapomon vagy később, még nem határozott. Ezért is vagyok itt. Világi szemléletet gyűjteni. És te? Újabb kutatás vagy megérdemelt pihenés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Akkor a kommentátor kapja az első gurkót - beletörődően biccent egyet, de a szemei sarkában azért ott vannak a nevetőráncok. Ő sem gondolta komolyan, hogy majd így hívatja magát, az kéne még neki. Hátha már az első meccsen beég, mint az atom. Kicsit se lesz kínos mások szemébe nézni azok után.
- Nos, akkor számíthatsz pár csúnya sérülésre - kaján vigyor ül ki arcára, mintha előre élvezné azt, hogy kigolyózhatja (szó szerint) az ellenfél játékosait. Igazából élvezné is, alig várja, hogy ismét pályára lépjen és formába lendüljön. Amíg nem jött ez a lehetőség, eszébe sem jutott, hogy a heti edzések mellett jó lenne valami konkrét sportba is becsatlakozni, pláne a kviddicsbe. De lám, Sárközi egy zseni, neki eszébe jutott. - Egyébként szoktatok terelőcselekkel dolgozni vagy találtatok ki? Mert jó lenne, ha végrehajtanánk párat - ez csak amolyan mellékvágánya a témának, már csak azért is, mert fogalma sincs, van-e olyan játékos a csapatban, aki rendelkezik elegendő gyakorlattal ahhoz, hogy ilyesmire legyen lehetőségük. Nyilván nem akar menőzni feleslegesen, de valahol a kviddicsnek a szórakoztatás is célja, nem csak a gépies mozzanatok.
- Főleg hétköznaponként, akkor a faluban vagyok, de ha szólsz, mikor kellek, szabaddá teszem magam - meglepően készséges, ami egyébként nekem nem meglepő, másnak talán igen. Jelenleg még állítja össze a tananyagot, amit majd szeretne leadni a gyerekeknek, ha Kriszpin úgy dönt, hogy valóban felveszi a Bagolykőbe tanárnak. Nem elhanyagolható, hogy legyen mit prezentálnia. - Mehet egyből a csapattal - magabiztosan mosolyog rá Eszterre, ezzel is tudatva, hogy sima liba a dolog. Persze ő is tudja, hogy így, tíz év távlatából már nem lesz ugyanolyan egyszerű, de bízik abban, hogy gyorsan belerázódik majd. Ekkor érkezik meg a reggelijük is, ami nem kis adag egyiküknek sem, akárhonnan nézi az ember.
- Egyébként hogyhogy játszhat külsős is? Úgy tudom házcsapatok voltak eddig - meg hogy úgy amúgy külsős nem is nagyon mehet be a Bagolykő területére. Főleg akkor, ha olyan a híre, mint a férfinak. Ugye...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Habár mosolyogva nyugtázom a kommentátor és gurkó kapcsolatát, nem fűzök hozzá többet. Túl lenne tárgyalva, unalmassá válna a téma, a csúcson kell befejezni, és különben sem szeretem feleslegesen jártatni a szám.
- Helyes - aprót biccentek. Nem vagyok a felesleges erőszak mellett, ugyanakkor, a kviddics egy olyan sport, ahol egyrészt kulturált mederben folyik, másrészt, aki játszik, az feliratkozik a balesetveszélyre. Ugyanakkor voltak olyan pillanatok a pályán, amikor még én is azt gondoltam, egy-egy személy igazán megérdemelni egy pofont azzal a vassal.
- Nem, eddig nem nagyon mentünk ezekbe bele. Tristanon kívül van egy kislány - aki ugyan egyidős velem, ha nem idősebb, mégis, képtelen vagyok nem úgy tekinteni rá, mintha nem tizenhárom éves lenne, ez pedig valahol elkeserítő. - és egy tizenhat - azt hiszem - éves terelő srácunk, de egyikőjük sem olyan kiemelkedően izmos, hogy kísérleteket kockáztassunk. - aprót biccentek a mondat végére. Nagyon hivatalosan sikerült ez a mondat. - Viszont rád és Tristanra már bátran bíznám a dolgot - tekintetem arcáról a felsője alatt lapuló vállára siklik, majd vissza az arcára. Igen, bennük már határozottan lehet bízni. - Ugyanakkor, a legutóbbi meccsen két levitás terelő kislány - mert ők már tényleg, hogy kislányok - bedobott egy dupla dinamitot - mély levegőt veszek, ahogy ezt kiejtem a számon. Nem ez volt az egyetlen dolog, amit nem teljesen értettem a meccsen, például azt sem vagyok képes felfogni, hogyan vehette Ábel és Liliána a bátorságot, hogy a levegőben cseréljenek seprűt, de nem fogok még egyszer dühös lenni emiatt. Nem is feltétlen ideges voltam akkor sem, az háborított fel, hogy nem különösebben foglalkoztak a veszélyekkel, és nagyon, nagyon rosszul is elsülhetett volna ez az egész.
- Rendben - újabb mosoly, újabb bólintás. - Akkor a következő edzés előtt pár nappal majd mindenképpen üzenek, és ott majd megkapod a további napokat is, rendben? - még egy korty a limonádémba, majd bele is kezdek a rántottám elfogyasztásába, a szépen szeletelt paradicsommal együtt.
- Igen, egy ideje a kviddics érdeklődés hiányában kimaradt a kastélyban - finoman vonok egyet vállamon - most pedig, hogy új játékvezetőt kaptunk, nem minden ház tudott önálló csapatot felállítani, és hát, így.. - kedves történet. - Szokatlan volt az elején mindenkinek, de i összességében jól kijövünk a rellonosokkal.
Azzal a kettővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Otthonról meglógott, milliomos szülök gyermekeként egész könnyű az élet. Nem kell olyan dolgok, mint a pénz aggódnod egy pillanatra se! Szeretnél valamit? Vedd meg az egész boltot, s máris a tied! Theon világ életében ebben a szellemiségben nevelkedett, s bár most limitált mennyiségű kézpénz áll rendelkezésére, őt ez cseppet sem hatja meg. Ugyan úgy költekezik, mint máskor is tette. Ittléte alatt már megpróbált elbirtokolni egy antikvitás valamint további kisebb boltokat is, persze eredménytelenül.
Most sem más a helyzet, Hófehérke tanácstalanul áll a helyzet előtt, mely' minden más embernek is feladná a leckét; az édesség kiválasztása. Korábban megpróbált beszélni a tulajjal, hogy ad x és y mennyiségű pénzt, aztán készítsenek  neki egy egész parfaitot de rögvest, de az emberek vagy nem értették a jó kis francia akcentusos magyarját vagy komplett idiótának nézték. Így hát körülbelül fél órányi eredménytelen várakozás után feladta, s leült, hogy tradicionális módon bonyolítsa le az ügyet, ahogy az átlag emberek is tennék.
A hely mint mindig, most is tömve van a falu és a kastély lakóival, ezért Theon kénytelen mással is megosztania a helyét, mikor egy elsőre teljesen ismeretlen nő az asztalánál elhelyezett másik szék tulaja után kérdez. Jó férfihoz híven tetőtől talpig megszemléli a hölgyet, s csak ekkor esik le neki, ki is az, aki előtte áll.
- Te? Itt? - Kerekednek el szemei, miközben arcából kifut minden vér. Ha az otthoniak rajta keresztül megtudják, hogy jelenleg Magyarországon tartózkodnak, lesz olyan galiba, amin még lehet ő sem nevetne. Na jó, egy kicsit igen, aztán pedig megásná a saját sírját, mert arra igazán nagy szüksége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Túlzás lenne azt állítani, hogy szívesen költözöm az Isten háta mögé. Nem szerepelt  terveim között, hogy szedem a sátorfámat és az egész életem A-ból, ami tökéletes és ragyogó, B-be vándorol, ami... cseppet sem megnyerő.
A jó hír az, hogy a szerelem-házam tulaja csak addig kérdezett, míg a nyolcadik bankjegyig nem értem a kis kupacban, onnantól kezdve pedig csak nagyon szépen mosolyogva kezdett el mesélni az ingatlanról, meg arról, milyen lehetőségek rejlenek benne.
A táskám jelenleg is ott van, a cuccaim egy része is, de Tina még dolgozik, így nem akarom rárúgni az ajtót ezzel az egésszel. Mikor megkérdeztem, hogy hol is lehetne könnyen és kellemesen elütni az időt, azt mondta a fickó, hogy a Cukrászda megfelelő erre. Még belém karolva el is kísért, hogy el ne tévesszem a pontos címet.
Belépve nem is fogadott olyan rossz látvány, mint amire a falu szó hallatán gondol az ember, sőt, kellemes csalódás volt, ha azt nem vesszük, hogy tömve volt. Ezért az ajkaim csücsörítve kopogok magabiztosan a pulthoz, leadom a rendelésemet, majd átveszem a kávémat és azzal tekintek körbe. Túl hangosak, túl zsúfolt, túl magányos néni, aztán megállapodik a pillantásom az ismerős sziluetten és el is mosolyodom szélesen, mielőtt leülnék. Gyorsan, határozottan.
- Én is kérdezhetném ugyanezt, Theon. Csak így, egyedül? - kérdezem szívélyes mosollyal, hátradőlve a széken. Összefonom az ujjaim a csészém előtt, majd alaposan végigmérem. - Jól megnőttél. Az iskola miatt vagy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 A pénztárgéppel babrált, mikor nyílt az ajtó. A felakasztott csengő dallamára figyelt fel, nem is a köszönésre. Csak felpillantott, még a fejét sem emelte fel. Niko ott állt az ajtóban. Pont úgy, ahogyan hetekkel ezelőtt. De valami más volt mégis. Valami sötétség, ami eddig nem lengte körbe őt. Valami, ami miatt Anna gyomra görcsbe rándult. Szeretett volna odamenni hozzá, átölelni és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, csak térjen végre észhez. De csak ott állt a pult mögött, a félbeakadt mozdulattal. Kezében az apróval, miközben azt is elfelejtette, hogy valaki a távolban feltett neki egy kérdést.
 Aztán ő elindult. Bármiféle érzelem nélkül az arcán. Az irodába ment, hova máshova ment volna! Talán valami üzleti dolog. Talán a rossz arcú német ia megjelenik nemsokára.
 Anna becsukta a kasszát és a konyhába lesett, hátha akad valami munka ott.
 Niko nem jött vissza akkor. Ott hagyta őt, és azóta sem hallott felőle. Nem akarja, hogy a közelében legyen. Mégis minek kellene utána mennie? Mit mondhatna neki? Csak kérdései vannak. Sérelmei. És az égető hiánya.
 Megköszörülte a torkát és az iroda ajtaja felé pillantott. Levett egy poharat a polcról, és elkezdte törölgetni. Újabb pillantás az ajtó felé. Mintha azt várta volna, hogy behívja majd. Valaki. Ő. Hogy mosollyal az arcán üdvözölje és magához ölelje. Pont úgy, mint azelőtt.
 Felsóhajtott. A pohár keményen koppant a pulton. Egy pillanatra habozott, mielőtt mozdult volna. Bekopogott, mintha valami idegen lenne. Várt rgy kicsit, nem volt biztos benne, mit mondhatna, ha válaszol. Ha egyáltalán válaszol. Megrázta a fejét, és benyitott az irodába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Már egyáltalán nem próbálta elhitetni magával, hogy minden rendben. Levette a szemüveget, amivel eddig torzította a képet. Nem tudhatta teljesen biztosan, de gondolta, hogy South is benne van a dologban. Persze, hogy nem lepődött meg, mikor bent találta az irodában.
 Két lépéssel állt arrébb, hogy ne állja el South útját kifelé menet. Niko megváltozott. Nem tudta pontosan megmondani, mi, de valami határozottan változott. Olyasmit látott rajta, ami eddig megkülönböztette ikertestvérétől. Noah-hoz hasonló a tekintete.
 Amikor elindult felé, egy pillanatig azt hitte, üdvözölni fogja. Egy öleléssel vagy egy csókkal, ahogyan azt majdnem minden nap tették ezelőtt. Érezte a mellkasában ütemesen verő szívét, ahogyan egyre közelebb ért hozzá. Aztán mintha hideg zuhany érte volna. Mintha a papírok helyett egy hordónyi jeget kapott volna az arcába.
 - Hogy mi?
 Sok minden végigfutott a fejében az elmúlt hetekben, de egyik sem közelítette meg azokat a szavakat, amiket Niko kimondott. Gyűlöli. Ráébredt, hogy ez az igazi énje. Hogy ez hiányzott az életéből és most talált egy másik nőt, aki jobban passzolt ebbe a képbe.
 - Nem írom alá! - Végig sem gondolta a mondatot. De abban biztos volt, hogy ő vele ezt így nem játszhatja el. Magyarázatok kellenek. Indokok. És az, ami erre az útra vitte őt. - Hetek óta azt sem tudom, mi van veled, aztán csak annyit tudsz mondani, hogy váljunk el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Fortuna néni... hogyan is lehetne egyszerűen kifejezni, amit Theon érez iránta. Talán úgy, mint szín tiszta undor és megvetés. Jól lehet a nő még nem olyan öreg, hogy bárki is a "néni" titulussal lássa el őt, ám drága Hófehérkénknek bárki, aki a saját korosztályánál idősebb, már vén csoroszlyának számít. Ezt pedig ilyen nyersen csak nem közölheti egy olyan személlyel, akinek igen nagy belátása van a családi bizniszbe és ennél fogva a szülei szívéhez is, vagy elég rendesen megszívná ő és Theory is.
- Nem, az egyik ismerősömmel vagyok. A neve Nath és épp ráültél - jegyezi meg csak úgy mellékesen, ahogy a vele szemben lévő székre mutat, ahol feltehetőleg ez a "barát" megtalálható. Valószínűleg mindketten jól tudják, hogy nincs ott senki és Theon sem azért mondta, mert hisz az ilyen zagyvaságokban. Egyszerűen csak húzni akarja a másik agyát. Ha már nagyon tiszteletlen nem lehet, akkor legalább egy picit keserítse meg a nőegyed napját.
- Nyaralni jöttem. Oh, kedves Fortuna néni, nem lehetsz ennyire butuska! Szerinted miért az Isten kénköves nyiláért jönne az ember a semmi közepére? - Teszi fel a drámai kérdést egyben a nőnek és magának is. Tény és való, hogy fogalma sincs, miért pont erre az eshetőségre esett a választásuk mikor szökni támadt kedvük. Bár mondjuk az is megérne egy misét, hogy a másik hogy a francba került ide. Elnézve a leharcoltságát, tuti nem csak egy gyors kiruccanás számára ez a Bogolyfalva. Ha más nem is, az egyszer biztos, hogy elég találó nevet adtak a szülők ennek a nőegyednek.