Dress | ♪ | A "szökésem" napján
Túlzás lenne azt állítani, hogy szívesen költözöm az Isten háta mögé. Nem szerepelt terveim között, hogy szedem a sátorfámat és az egész életem A-ból, ami tökéletes és ragyogó, B-be vándorol, ami... cseppet sem megnyerő.
A jó hír az, hogy a szerelem-házam tulaja csak addig kérdezett, míg a nyolcadik bankjegyig nem értem a kis kupacban, onnantól kezdve pedig csak nagyon szépen mosolyogva kezdett el mesélni az ingatlanról, meg arról, milyen lehetőségek rejlenek benne.
A táskám jelenleg is ott van, a cuccaim egy része is, de Tina még dolgozik, így nem akarom rárúgni az ajtót ezzel az egésszel. Mikor megkérdeztem, hogy hol is lehetne könnyen és kellemesen elütni az időt, azt mondta a fickó, hogy a Cukrászda megfelelő erre. Még belém karolva el is kísért, hogy el ne tévesszem a pontos címet.
Belépve nem is fogadott olyan rossz látvány, mint amire a falu szó hallatán gondol az ember, sőt, kellemes csalódás volt, ha azt nem vesszük, hogy tömve volt. Ezért az ajkaim csücsörítve kopogok magabiztosan a pulthoz, leadom a rendelésemet, majd átveszem a kávémat és azzal tekintek körbe. Túl hangosak, túl zsúfolt, túl magányos néni, aztán megállapodik a pillantásom az ismerős sziluetten és el is mosolyodom szélesen, mielőtt leülnék. Gyorsan, határozottan.
- Én is kérdezhetném ugyanezt, Theon. Csak így, egyedül? - kérdezem szívélyes mosollyal, hátradőlve a széken. Összefonom az ujjaim a csészém előtt, majd alaposan végigmérem. - Jól megnőttél. Az iskola miatt vagy itt?