37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 83 ... 91 92 [93] 94 95 ... 103 ... 124 125 » Le
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 12. 20:13 Ugrás a poszthoz

Moondance

 Már jött is a reakció, a csajozós szövegemre. Nem jött be ezek szerint. Nem is lehetett sokat várni ettől a dumától- Először azt hittem, hogy ott hagy, de mégis szóba elegyedik velem. Ezek szerint nem veszett el semmi előttem.
 - Igen új vagyok, pontosan tegnap jöttem. Te gondolom felsőbb éves vagy. Bocsánat az előző buta szöveghez, nem nagyon szokta, ilyesmiket mondani, de valamiért most véletlen elsütöttem. Nem is nagyon jött be. Komoly, szép nőnek, amilyen te vagy, biztos vagyok benne nem így udvarolnak. Ami persze pozitív dolog. -
 Próbálom menteni a dolgot, és változtatok a stíluson, ami nem éppen jó, de hasznos. Legalábbis, ami a helyzet hozott. Persze ezt magamnak csináltam, ha ebben a hangnemben kezdem, biztos nem így alakul.
- Aranyos kutya. Itt eszel, vagy elviszed a kastélyba? -
 Várom a válaszát, mintha nem tudnám. Bátorkodom majd felajánlani neki hogy elkísérem, ha elvitelre kéri. Bár szerintem simán kikosaraz hisz vele van a kutya.
 - Szép és ritka neved van, eddig még nem hallottam. -
Visszafogom magam, hisz nem akarom tetézni a dolgot, hiszen kicsit tolakodó voltam a lánnyal, hogy így idejöttem hozzá. Remélem nem veszett el számomra semmi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2017. november 12. 20:31 Ugrás a poszthoz

Benedek


Láttam, hogy kicsit lelombozódott, de ez van. Nem mindig jöhet be minden amit eltervezünk. Mikor megkérdezem, hogy új e rögtön kapok választ tőle. Magasra szaladnak szemöldökeim, mikor folytatja az udvarlást. És innen már tudtam, hogy másfelé járnak a gondolatai.
- Kösz, de látszik, hogy nem ismersz. Se komolynak, se szépnek nem mondott még senki. Én vagyok az ügyeletes bajkeverő. - mondom nyugodtan, és nem érdekel ki mit gondol rólam. De azt meg én nem gondoltam volna, hogy egy elsősnek akad meg rajtam a szeme.
- Köszi, úgy látszik mindenki imádja a kutyámat. - mondom nyugodtan. - Nem a kastélyban lakom, egy barátommal lakok a faluban. - válaszolom kérdésére. Gondolom nem pont ezt a választ várta, majd kitért a nevemre.
- Köszi, leginkább Európában tényleg nagyon ritka. - válaszolok neki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 12. 20:55 Ugrás a poszthoz

Moondance

 Kemény dió a lány, nem az az érzelgős típus, akit bármivel le lehet venni a lábáról, de amíg élek remélek. nem volt jó a kezdésem, de szerintem nem van még esélyem, mg ha most nem is látszik annyira.
 - A bajkeverőket is szeretik. Ők is tetszenek valakinek. Ha nem gond a számodra, hazakísérhetlek? -
 Elég szegényes próbálkozás, de ez is egy lehetőség.Próbálok olyat mondani ami igaz, és nem sablon, kevés siker koronázza a próbálkozásom. Bár egy mondatban csökkent annak az esélye, hogy egyáltalán lehetne valami ismeretség köztünk. A faluban lakik a barátjával. Ez lehet lekoptató is, vagy igaz, de nem jelenti ez azt, hogy együtt lennének, vagy egyáltalán biztos az, hogy pasi. Most azon dolgozom, hogy kicsit megenyhüljön, és legalább egy kötetlen beszélgetés legyen köztünk, a mostanival ellentétben.
 - Aranyos kutyád van, és szelíd. Legalábbis eddig annak mutatja magát. Mióta vagy a gazdája? Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? Nekem még az jött le, hogy te egy nagyon határozott nő vagy, ami nagyon illik hozzád, ás vonzó egyben.-
 Kitérek a kutyájának a dicsérésébe. Nem sokat tudok mondani neki, de az utolsó mondatommal próbálok bókolni neki egy újabb jelzővel, ami nagyon is illik rá, teszi egyben vonzóvá számomra Moondance-t.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2017. november 13. 07:22 Ugrás a poszthoz

Benedek



Kicsit meglepődtem, mikor megszólalt, hogy a bajkeverőket is szeretik. Először nem tudtam mire gondolt, de aztán leesett. Szegény kölyök, megkérdezte haza kísérhet e. Erre most még is mit válaszolhattam volna? Se elkeseríteni, se biztatni nem akartam szerencsétlent. Ezért csak ép vállamat megvontam.
- Tőlem, ha nincs jobb dolgod. - mondtam nyugodtan. Mások, már ennyi után menekültek volna de alá kellett írjam a kölyök kitartó volt. Továbbra is próbálkozott. Majd újra a kutyára tértünk, rá, de rögtön utána kérdéseket kaptam, megy egy bókot is. Ami igazán meglepett.
- Köszi, nem mindig ilyen szelíd. Most csak biztos elfáradt, egész nap rohangált. Amúgy öt éve van velem, de ő maga hat éves, egy menhelyről van - mondtam nyugodtan. - Mit szeretek csinálni? Bármi ami extrém sportnak minősül. Vagy legalább legyen sport. Leginkább snowboardozni szeretek. - Mondtam.
- És te? - kérdeztem tőle, hogy azért ne csak rólam legyen szó. És végül is haverok még lehetünk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 13. 16:34 Ugrás a poszthoz

Moondance

 Kezd megenyhülni, de azért távolságtartó még nagyon, ami érthető. Hiszen nem is ismer még, és ahogy indítottam az nem éppen egy nyerőhúzás volt. Belegyezik, hogy hazakísérjem, vagyis lehetne úgy is mondani, nem ellenkezik.
 - Rendben. Ha kihozzák amit rendeltél, mehetünk is, csak addig felöltözök. -
 Gyorsan odalépek a fogashoz, ahova raktam a kabátom. A szendvicsem maradékát, azt a két három falatot, gyorsan lenyomom a torkomon. Nem feltűnően, hogy ne az jöjjön le a lánynak, kapkodok. Snowboardozik, ez érdekes. Lehet emberek közt nőtt fől, hiszen aranyvérűek nem nagyon szokták ezt a sportágat űzni.
 - Én szolidabb vagyok egy kicsit. Szeretek olvasni meg a többi szokásos, kissé visszahúzódó srác vagyok, amit most lehet nem venni észre. Mondhatom úgy is, szeretek néha magányosan lenni. -
 Felsoroltam neki egy rakás olyan dolgot, amit hétköznapinak is mondhat az ember. Nem említettem meg én mit sportoltam eddig, az idekerülésem előtt.
 - Én is sportoltam. Vívtam, és nem is ment rosszul. Sajnos be kellett fejeznem, mert ide jöttem tanulni. Nem bántam meg eddig. -
 Mondom elég szűkszavúan az előbbi közhely után, remélem nem unja. Legalább nem koptatott le eddig. Van lehetőségem, míg hazakísérem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2017. november 15. 19:54 Ugrás a poszthoz

Benedek

Ismét csak vállat tudtam vonni mikor kijelentette akkor haza kísér. Láttam, ahogy gyorsan felöltözött, és a szendvicse maradékát letuszkolta.
- Azért bele ne fulladj, ennyire nem sietünk. - mondtam neki mikor visszajött hozzánk. Hallgattam mit mondott. Azt állította, hogy szolid visszahúzódó srác, bár ez nem ez látszott hirtelen.
- Néha nincs is jobb a magánynál. - mondtam csak úgy spontán és tovább hallgattam amit mond. A vívás már érdekesen hangzott.
- Jól hangzik a vívás, bár sose próbáltam. Nem elég izgalmas nekem. - mondtam, ahogy Démon hirtelen felpattant, és a pulthoz rohant. Mivel előre fizettem, csak oda adták a kutyának a szatyrot és oda hozta nekem. Elköszöntem a pultban állóktól majd én is felkeltem. - Akkor induljunk. Démon már türelmetlen. - néztem az ajtóban álló kutyára és megindultam felé. A kutya csak állt az ajtóban és farkát csóválta. Elég vicces látvány volt szatyorral a szájában.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 15. 20:13 Ugrás a poszthoz

Moondance

 Szokásom kapkodni, ezt eddig nem nagyon tudtam leküzdeni, de még nagyon az út elején járok még ezen a területen is. Figyelmeztet is, hogy nem kell annyira sietni, mikor látja milyen gyorsan zúzom be az ételt. Egyetértett azzal, néha egyedül kell lennie az embernek. Ez nagyon is így van. Időközben kész lett a rendelés, így figyelmeztet az ajtóban, ideje menni.
- Valakinek már a vívás is extrém sportnak számít. Én nem tartom annak, bár ennek lehet az az oka, hogy űztem ezt a sportot. Nagyon szeretem most is, kicsit hiányzik. -
 Démon nagyon türelmetlenül vár minket, vagyis leginkább a gazdáját. Indulásra készen vagyunk.
- Snowboard-ot szabadidős elfoglaltságként szoktad csinálni, vagy jársz versenyekre is? Én jártam elég sok versenyre, az volt a legjobb szerintem az egészben. A hangulat tetszett a legjobban, jöttek is az eredmények mellé. így volt egy kis sikerélményem is hozzá. -
 Fejtem ki bővebben ezt a sport témát, úgy, hogy ne legyen túlreagálva. Bár beszúrtam egy kérdést, hogyan áll a kedvencével.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. november 16. 11:56 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsi
Vizsgaidőszak után egy kedd délután

Figyelmesen hallgatom a panaszkodását a reptanra, és nagyokat bólogatok közben és a teámat kortyolgatom. Nagyon finom lett, megint jól választottam szerencsére.
- Hát igen, igazad van, nem szívügyem a kviddics. Mondjuk repülni meg pont szeretek, néha jól jön. De egy szőnyegen nagyobb biztonságban érzem magam, az egyszer biztos. - Ezután észreveszi a kitett jelvényemet és meg is dicséri. Rápillantok és végigsimítom a piros P betűt.
- Köszi! Jól teszed, mert nem akarok büntetni. De majd Fanni biztos segít abban, hogy minél jobb legyek, te meg azzal segítesz, ha nem kell rád figyelnem. - Rámosolygok, hogy egyértelművé tegyem, nem fenyegetésnek szántam vagy rosszindulatnak, inkább csak tájékoztatásnak. Ha már egy diákkal kevesebb, akivel gond lehet, már könnyebb dolgom van.
 A kérdésén kicsit elgondolkozom, így pár falat süti és egy korty tea után mondom is a tervemet. Kell egy kis energia, lassan el is fogy a puncsszelet. Ha meg elfogy, kérek még valami mást, most megengedhetem magamnak, anyáék a kitűnő biziért kicsit több zsebpénzt adtak. Jól is jön, kell a kikapcsolódásra.
- Hát ez jó kérdés, de hasonlók, mint eddig. Jó jegyek, barátokkal találkozás, sok-sok könyv olvasása meg persze hogy jó prefi legyek. Ha tetszik, szerintem jelentkezek jövőre is. És neked? - Érdeklődöm, majd a sütim szép lassan el is fogy a teával együtt. Így a pincért keresem a szememmel, majd odaintem magunkhoz és kérek egy kávés-diós kuglófot. Most valamiért nagyon kívánom az édeset, úgyhogy egy málnateát is kérek mellé, majd Fruzsira nézek.
- Te kérsz valamit? Meghívlak egy új sütire meg teára, válassz valamit,
 ha szeretnél. -
Bíztatóan rámosolygok és remélem, hogy kér valamit, mert nagyon gáz lenne, ha csak én ennék-innék itt, míg ő néz. Meg amúgy is, vizsgaidőszak volt, megérdemlünk egy kis jutalmat.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. december 1. 13:59
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 18. 14:15 Ugrás a poszthoz

Varga Nóri
Vizsgaidőszak után, egy kedd délután

Jól esett Nóri társasága, és őszintén örültem vele együtt a prefektusi kinevezésnek.
- A gurkókkal van a fő bajom, meg azzal, hogy jó magasan van az ember ott. Könnyen le lehet zuhanni, és bordatörést, meg mi egyéb nyalánkságot kapni – bele se mertem gondolni ezekbe a következményekbe.
- Semmiség. Majd úgy osonok ki a konyhára kajáért, hogy még véletlenül se láss meg – kacsintottam vicceskedve. Azért némi rosszalkodást terveztem, elvégre milyen már úgy az élet, hogy pedáns kis strébert játsszak. Na, nem. A strébereket senki se szereti, jobb, ha inkább a társas kapcsolataim fejlesztésén töröm a kis koponyámat.
- Jó célok. Én most szeretnék több barátot szerezni, és szeretnék több rendezvényre is eljutni, hogy ne csak a klubban meg a könyvtárban ücsörögjek – nekem nem voltak annyira nagyra törő céljaim, egyelőre még ez csak a második évem lesz.
Jókat mosolyogtam azon, hogy Nóri mennyire rákapott az édes sütikre, de én már attól is boldog voltam, hogy a krémesemmel megbírtam. Szép méretes kis süti.
- Jaj, drága vagy, de nem fogadhatom el, jóllaktam, mint a duda. Hagyni kell helyet a vacsorának is – plusz mindig kínosan éreztem magam, ha meg akartak hívni valamire, vagy adni akartak valamit. Biztos, hogy az idén megpróbálok valami munkát keresni a faluban, hogy legyen saját zsebpénzem, és anyának se kelljen mindenemről gondoskodnia. Talpra kell állnom, lehet, korai, de nincs más választásom. Egy keresetből tart fenn kettőnket. Lehet, gonosz vagyok, de talán jobb lenne, ha lemondana rólam, és tényleg visszamenne a mugli világba, és én meg maradnék itt. Könnyebb lenne neki, ha csak magáról kéne gondoskodnia, és párt is könnyebben találna gyerek nélkül.
- Ha lesz valamerre ingyenes koncert, eljössz velem a következő szünetben? – ajánlottam fel. Jobb társaságban bulizni, mint egyedül.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2017. november 18. 23:35 Ugrás a poszthoz

Benedek

Miután felöltözött, meg is kaptam a rendelést, és a kutya azonnal az ajtó felé vette az irányt. Nagyon türelmetlen volt, már haza akart menni, hisz egész nap a lovardában voltunk. Közben hallgattam a fiút amit mondott.
- Lehet hogy van akinek extrém sport, de ha nem gyors, magas vagy veszélyes az nem számít nekem extrém sportnak. Nincs is annál jobb mikor száguldasz lefelé a meredek hegyoldalon, és sose tudhatod mi fog következni a következő pillanatban. - mondtam nyugodtan ahogy az utcán sétáltunk. Démon előttünk ügetett, de nagyon figyelt, nehogy túlságosan előre szaladjon.
- Szóval versenyeztél? Az nem rossz. Egy két versenyen én is indultam már. Főleg Alaszkában, és Kanadában. De jártam már Németországban is versenyekre. - válaszoltam a kérdésére. Sajnos a Junior korosztályból kiöregedtem, és eléggé riaszt, hogy a profik közé merészkedjek. De nincs menekvés előle. Ahogy beszélgettünk az új negyed felé haladtunk, hogy minél hamarabb haza érjek. A kis sráccal semmi bajom nem volt, de már fáradt voltam. És érdekesnek találtam, hogy az enyhén bunkó modorom ellenére is kitartott annál, hogy haza kísérjen, és ismerkedjen velem.
- És eddig hogy tetszik a suli? - kérdeztem tőle kíváncsian, ne csak rólam legyen már szó.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2017. november 18. 23:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 19. 13:57 Ugrás a poszthoz

Moondance

Nem a gyorsaságáról híres a vívás, eléggé megosztott ebben az extrém témában. Én azok közé tartozom akik nem tartják annak. Na mindegy, nem gondolom fontosnak, hogy nagy téma legyen.
 - Nem gyors, vagy változó. Attól függ, gyorsan mennek a dolgok, de eléggé tagolt. Sok a megállás benne. Látod, mindenki máshogy látja, mitől tartja estrémnek, vagy éppen nem. -
 Elég volt ebből a témából nem akarom túlragozni. Snowboard témában viszont szeretném erősíteni.
 - Szerintem adj időt magadnak a profik közt. Azt érzem meg fogod állni a helyed. Ügyes nő vagy, megcsinálod simán. Szépségeddel, bájosságoddal meg tarolni fogsz a pasik közt. -
 Ezzel a sportot lezártnak tekintem, mint téma persze. Az utolsó mondatot nem bírtam kihagyni, de féltem is, mert bejön nekem Moondance, bár sokat nem gondolok magamról nála, hiszen idősebb. Bókolni szabad. Rá tér az iskola témára.
 - Eddig tetszik. Meg kell szoknom a dolgokat. Még az sem nagyon sikerült, hogy van varázsló képességem. A kastély meg elvarázsolt, vannak furcsa dolgai, de idővel megszokom, úgy érzem. Legjobban a szellemek voltak szokatlanok, őket lesz szerintem megszokni. Sűrűn jársz versenyekre? Szeretnél ebbe az irányba menni? -
 Visszatérek csak a sporthoz, de ez érdekel engem, így nem tudtam magamban hagyni, remélem nem bánja.
Utoljára módosította:Lugosy Benedek, 2017. november 19. 13:57
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. november 23. 09:24 Ugrás a poszthoz


Nem igazán szeretem ezt a helyet. Az én ízlésemnek túl giccses, és indokolatlanul azt az érzetet kelti, hogy valami légyotton vagy. Ellenben nyugodt, nincs teletömve, és aki megfordul itt az is csendben van, hogy a körülötte levők tudják nyugodtan meginni a teájukat. Ez jelenleg fontosabb, mint a giccs. Nyilván hívhattam volna a házamba is, de finnyás vagyok arra, hogy kit engedek be. Nem attól félek, hogy ellopott volna valamit, az úgysem működik annyira könnyen, csak finnyás vagyok. Úgy ahogy a ruháimra is, arra is, hogy egy vizes palackba vizet kell tölteni és nem kólát, nem iszok akárki után, meg arra, hogy kétszer egymás után nem veszem fel ugyanazt a felsőt amíg ki nem mosom. Szóval ja. Ez csak az én ötpercem. Rendelek magamnak egy fekete teát két cukorral, mielőtt keresnék magunknak egy helyet. Ami nem középen van, de nincs is eldugva, és nem ez a félhomály lengi be. Problémás vagyok, tudom ám. Végül csak megtalálom a számomra tökéletes asztalt, és le is csapok rá. Levéve a kabátom helyezkedem kényelembe, amíg várom a nőt.
Nem is értem, miért ajánlotta ezt fel. Scar még érthető, mert cserébe ő is tudja gyakorolni a sajátját, és így mindkettőnknek jó. Viszont ő mit kap tőlem cserébe? Kérhet pénzt, de nem fogok valami istentelen összeget fizetni neki, amiért különösebben tényleg megérné beengednie a fejébe egy kezdő legilimentort. Biztos van valami védelme, vagy már sokat csinálta, vagy mit tudom én, de én akkor sem engedném be magam a fejembe a helyében.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Evena Noxen
INAKTÍV



RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 23. 22:16 Ugrás a poszthoz

Adrian Ivanorovics Black

 Amikor először felkeresett és beszélgetni kezdtünk azonnal feltűntek a sajátos kis dolgai. A háklijai, ha úgy tetszik. Számomra ezek egyáltalán nem furcsák, nekem is vannak olyan szokásaim, melyek mások számára talán elsőre igen érdekesek lehetnek, de nem hátráltatnak semmiben. Ahogyan őt sem a sajátjai, ebben biztos vagyok. Na de térjünk vissza a mához, és ahhoz az okhoz, amiért eljöttem a falu teaházába. Csevegésünk közben megtudtam, hogy legilimentor és igen nagy szüksége volna olyan helyzetekre és személyekre, amikben és akiken gyakorolhatná ezt a képességét. A magam részéről önként jelentkeztem a feladatra. Azzal az indíttatással, hogy sosem árt egy gondolatokba látó ismerős. A teaházba lépve azonnal meglátom. A legjobb, legcsendesebb asztalt választotta ki. Kecses, nőies mozdulatokkal lépek oda hozzá. - Szervusz! - köszönök rá és leülök vele szemben úgy, hogy ha válla mellett elpillantok a kijáratot lássam. Ez például az én egyik mániám, hogy mindig közelemben legyen a menekülőút. - Szerintem lássunk máris hozzá, minek húznánk az időt! - indítványozom mosolyogva és közben gyorsan átfutom az itallapot. Nagyon széles a választék, van itt étel és ital no meg teák szép számmal. Ha jön majd a pincér azt hiszem egy mézes citromos hársfateát fogok rendelni, mert úgy érzem meghűltem egy kicsit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. december 1. 14:25 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsi
Vizsgaidőszak után, egy kedd délután
Zárás

A gurkók említésére elhúzom a számat és nagyot kortyolok a teámból. Sose voltak kedvenceim a labdás játékok, de a kviddics egyáltalán nem érdekel, olyan, mint a jégkorong, nézni is rossz, mennyi sérülés történik. Apa imád minden ilyen sportot, de én meg anya kifejezetten utáljuk ezeket, vannak ennél sokkal szebb sportok, mint mondjuk a jégkori vagy a lovaglás. Ha olimpia van, mindkettőt nézzük anyával.
 - Hát igen, sok a sérülés, nem szeretem az ilyen sportokat. Ezért se tudna senki se rávenni, hogy valaha is kviddicsezzek. - Újabb mosolyt engedek felé, hogy érezze, egyetértek vele.
 - Jól teszed, én meg nem foglak meglátni, mert épp akkor máshol leszek. - visszakacsintok rá, majd a kis szövetség gondolatára elmosolyodok. Nem szeretném, ha büntetni kéne Fruzsit, jófej lány. Remélem összefutunk máskor is, jó vele beszélgetni.
 - Na azok se rossz tervek, biztos összejön mind. Én mindenesetre drukkolok, ha meg egy jó beszélgetőpartner kellene, szólj! - Most nekem is jó kicsit kiszakadni a mindennapokból, egy kis süti meg sose árt. Ő végül nem kér semmit, én meg megkapom a teámat és a sütimet.a tea nem túl meleg, így nagyokat kortyolok belőle, hogy mihamarabb elfogyjon. A süti meg nem túl nagy, így egy falat süti, egy korty tea, és már haladósabb is a dolog.A koncert gondolatára felcsillan a szemem, majd miután lenyeltem a sütit, válaszolok is.
- Jó, benne vagyok, majd írok egy üzit, ha látok koncertet. Ha nem baj, én mennék is lassan, mert még szusszannék egyet a szobámban is, jólesne egy kis pihenés. - Ezután megeszem a maradék sütit és megiszom a teát, majd összeszedem magam és indulok is. A fizetést már lerendeztem, amikor kikértem a második sütit, így ezzel sincs gondom. Gyorsan körülnézek, hogy ne hagyjak itt semmit, majd felállok és elköszönök.
- Remélem még találkozunk! Szia! - A köszönés után indulok is kifelé, jobb lenne mihamarabb a szobámba érni, mert még anyáék szeretnének egyet Skypeolni. Jó volt ez a tea és süti, de a társaság még jobb volt. Hátha összefutunk még Fruzsival.
 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 5. 15:24 Ugrás a poszthoz


Apró mosollyal a szám szegletében biccentek, ahogy leül a székre. Ez az én köszönésem. Nem mintha néma lennék, vagy nehéz lenne kinyitnom a szám, csak most nem jön. Különben is, mit mondanék rá? Szia? Kézcsók? Soha nem tudom hogyan kell megszólítani a nálam idősebb nőket, elvégre már én is felnőtt vagyok, nem intézhetem el annyival, hogy csókolom. Szóval amikor a helyzet hozza, akkor mondom, amikor nem, mint most, nem mondom.
- Válogass nyugodtan, meghívlak valamire - kicsit beljebb húzom a saját ülőalkalmatosságom is, ahogy előkerül a pálcám, és le is fektetem azt szépen az asztalra. Belekortyolok a teába, olyan britesen fogom meg a csuprot, hogy maga a királynő is büszke lehetne rám.
- Máris, rendben - bólintva teszem vissza a csészét a kis tányérjába, még két ujjam közé fogva a kanalat megkavarom. Nem mondom, hogy nem számítok ellenállásra. Mindig számítok rá, mert jobb belekalkulálni ezt is a dologba, mint nem, és utána meglepődni. Rosszabbik esetben lebukni. Nyílt titok, hogy akinek van legilimenciája, nem csak előzetes engedélykéréssel használja. Nem mintha eddig én nem tettem volna így, képtelenség is lenne észrevétlenül becsusszanni valakinek az elméjébe pálcamozdulattal és varázsigével. Ami hangos és látványos. Kiropogtatom az ujjaim, lassan az összes csontom ad ki valamilyen hangot. Valószínűleg azért, mert sokszor voltak már terrorizálva, adott esetben eltörve, megrepedve. Nem mintha ezzel továbbra is problémám lenne, jó dolog azzal keresni sok pénzt, hogy szeretsz csinálni valamit. Megköszörülöm a torkom, miközben kézbe veszem az ébenfát, és egy egyszerű, formás mozdulattal meg is közelítem a nő elméjét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Evena Noxen
INAKTÍV



RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. december 18. 21:41 Ugrás a poszthoz

Adrian Ivanorovics Black

 Leülök, majd amikor a pincér odalép az asztalunkhoz rendelek egy gesztenye mézes, citromos hársfateát. A köhögés, ami reggelente és néha éjjel is roham szerűen rám tör egy efféle kezelést kíván azon felül, amit magamon alkalmazok. Adrian láthatóan zavarba jött attól, hogy azt kértem ne húzzuk az időt és kezdje el az elmém olvasását. Így amikor felemeli pálcáját koncentrálni kezdek, elmém előbb kiürítem, hogy azután csak egyetlen tiszta gondolatot tudjak mindvégig magamban tartani. Olyan élesen és tisztán jelenítem meg magam előtt a gondolatot, hogy a legkisebb megerőltetéssel is könnyen menjen majd a fejemből való kiolvasása a velem szemben ülőnek. Először adok neki ennyi előnyt, majd ha már kicsit magabiztosabb lesz, akkor fogom megnehezíteni a dolgát kósza eszmefuttatásokkal, érzelem fellegekkel és idegesség villámokkal, félelem viharokkal. No de akkor lássuk a medvét. - Mond, mit látsz? -kérdem érdeklődve, miközben az imént megérkező teámba belekortyolok. Kellemes az íze, édes és lágy. Kíváncsian várom miket fog majd mondani, hogy sikerül-e neki elsőre a varázslat és látja-e majd, amit mutatok neki. Eltérő színű szemeimet egyenesen rá függesztem és várok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 20. 14:31 Ugrás a poszthoz


Nem feszülök meg különösképpen. Első lépésként kitisztítom az elmém, mondhatni egy üres szobába lépek, gondolatok nélkül. Nem idegen számomra ez a terep, minden edzésemen és meccsemen így teszek, ennek köszönhetően pedig nem telik sem sok időbe, sem pedig sok energiába elérni, hogy ne gondoljak semmire, ezáltal pedig be tudjam fogadni az idegen képeket. Kitágulnak a pupilláim, ahogy belépek a gondolatai közé. Először ugyanabban a sötét teremben találom magam, amit elképzeltem a saját fejemben is, csak az után kezdek "lapozni", hogy megbizonyosodtam a kapcsolat stabilitásáról. Mint mindig, most is egy képet várok, hogy látható, már-már "megfogható" formában vetüljenek ki a gondolatai. Gyakorlatról gyakorlatra egyre jobban, egyre kevesebb idő alatt érem ezt el. Egy könyv lapja körvonalazódik ki lelki szemeim előtt, folyamatosan egyre többet mutatva magából: először csak egy gyógynövény képe, majd sorról sorra megjelennek a hozzá fűzött információk írás formájában is a barnás lapon. Talán mozognak a szemeim, ahogy leolvasom őket, valamiért úgy tartom, hogy ilyenkor mozognak, de nem tudhatom biztosan, elvégre nem látom magam. Pedig láthatnám, az ő szemein keresztül, de most nem ez érdekel, és nem is erre gondol.
- Ez egy visongár palánta, igaz? - nem szakítom meg a szemkontaktust, de érezhetően már nem csak a belső világra figyelek. Tekintve, hogy a nő gyógyszerész, nem meglepő, hogy egy olyan dologra gondolt, amit viszonylag gyakran használhat fel az olajaihoz és krémjeihez, így a gondolatot is elég stabilan fent tudja tartani.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Evena Noxen
INAKTÍV



RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 24. 18:35 Ugrás a poszthoz

Adrian Ivanorovics Black


 Elkezd olvasni bennem a varázsige elhangzása után. Figyelem őt közben, a szemei mozognak, mintha egy könyv lapjain járatná tekintetét és nem az elmémben. Furcsa érzés, átható és hűvös, olyan akár a szél fuvallata a nyári búzamezőn. Kicsit megremegek tőle, de odabenn nem moccannak gondolataim. A kép amit kivetítek elmém fehér vásznára éles és erős, egy növény küllemét mutatom neki, ami jellegzetes, könnyen azonosítható, vagy legalábbis én így vélem. - Egy kis mandragóra - javítom ki mosolyogva. - Elsőre egészen jó, hiszen azt láttad, hogy növény és azt is, hogy még csak palánta korú. A következő körben próbálj fókuszálni. Szoktál fényképezni? - akár igenlő, akár nemleges válasz kapok akkor is elmondom miért tettem fel ezt a kérdést - Képzeld azt, hogy a varázslattal a szemeid optikákká alakultak, melyekkel nem csak bepillanthatsz a gondolatokba, de olyan közel is hozhatod a dolgokat, amilyen közel csak szeretnéd, hogy tiszta legyen a kép. Mint egy távcsővel néznél körül. Érted? Próbáld ki most így, jó? - mosolygok rá biztatóan, majd egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Ismét egyetlen képet merevítek ki elmémben és koncentrálok erősen magam előtt tartva a motívumot, hogy mozdulatlanul maradjon, amivel könnyíteni tudok a fiatalúr dolgán. Nyugodtan, egyenletesen lélegzem, pillantásomat a fiú szemein nyugtatom, csak nézem őt, érzéseim elcsendesítem. Várva az újabb gondolatolvasó igézet hatását, és azt a fura fürkésző nézést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
Írta: 2018. január 30. 11:29 Ugrás a poszthoz

Max bácsi

Kloé meghívott a szülinapjára, ami a cukrászdában rendeztek meg. Pontosabban annak a hátsó termében, hogy ne zavarjuk a felnőtteket, meg a nagyobbakat, akik csak egy süteményt szeretnének békésen elfogyasztani. A buli tízkor kezdődött, mert délben kaptunk ebédet is, aztán tortavágás, és különböző játékok. Mindenki hercegnőnek volt öltözve, mert az volt a meghívóban, a fiúk meg hercegnek. Aztán három felé véget ért a buli, engem pedig előre ültettek, mert anya előre szólt, hogy öt körül fog csak tudni értem jönni, és megbeszélte, hogy addig vigyáznak rám.
Így ülök most itt, a sárga ruhámban, a tiarámmal. A hajam egy kicsit szétcsúszva, pedig nagyon szép volt ám, mert anya megcsinálta reggel, és ha valamit anya jól csinál, akkor az a nagy hajam rendberakása. Szerintem még sosem mentem kétszer ugyanolyan frizurával. Alig várom már, hogy annyi idős legyek, hogy sminkelhessek is, mert azt is nagyon szépen csinálja. De ma még szempilla spirált sem engedett, mert azt mondta, erre még bőven ráérek. Méri meg úgy ki volt kenve, hogy rá se ismertem. Majd megmondom anyának, hogy más szülők engedik.
A kanalammal egy mélyet mártottam az ajándék gesztenyepürébe, amit rengeteg habbal fújtak le, és arra még sok csokiszószt is kaptam. Érzem Marcika figyelő tekintetét, de nem zavar, mert így legalább biztos nem lesz senki, aki majd elrabol, nem mintha ez egy olyan hely lenne. Anya szerint ezért is lakunk itt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 30. 12:43 Ugrás a poszthoz

Eszti
outfit

A német igazából ijesztően sok időt töltött újabban Bogolyfalván, a pécsi lakás már-már indokolatlannak tűnt. Mert hát, ott dolgozott, igen, de mellette még Münchenben is, Luca meg mégsem hagyhatta itt a menhelyt. Ez a mai nap is egy ilyen volt. Max megtartotta délelőtt az előadást, szívatós kedvében volt, így tartott egy röpke névsor olvasást, a szokásos katalógus helyett. Hivatalosan sokszor itt tartózkodó hallgatók nem jelentek meg, őt ez pedig még csak meg sem lepte.
De most már hazaért és tudta, hogy Luca viszont még nem, így felpattant a pink biciklire és sűrűn csengő ring-ding-dingek közepette tekert egészen a cukrászdáig. Ott a szokásosnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, elvétve hercegnők szállingóztak kifelé, ő meg kissé összevonta a szemöldökét. Csudabogár kompánia.
A vendéglátó-egységbe besétálva a pultnál toporgott egy darabig, nézegetve, hogy mit is ehetne, mit kéne vigyen Lucának, amit nem szabad, de mégis megesznek. Szóval kért egy rakás különböző féle sütit, majd várta, míg csomagolják, addig is nézelődve. Elsőre, mikor kiszúrta a kislányt, nem tudta hogy reagáljon. De aztán erőt vett magán és egy halvány mosollyal lelkes integetésbe kezdett.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
Írta: 2018. január 30. 14:41 Ugrás a poszthoz

Max bácsi

Miközben eszek, óvatosan fellapozom a Két Lottit. Már majdnem minden betűt ismerek, bár még csak jövőre fogjuk tanulni a betűket, de anya is, Ráhel is segítenek, mert nagyon érdekel az olvasás. Vannak szavak, amiket már ki tudok olvasni, de nagyon szeretem a történetet, így fejből tudom, és a képek is sokat segítenek. Nagyon vigyázok a könyvre, volt egy régi, de anya vett az első itteni fizetéséből egy újat nekem. Ezt olvasgatom, amikor a szemem sarkából látom, hogy Max bácsi besétál. Nézem őt egy ideig, amíg rendel. Becsomagoltatja. Kár, pedig szeretnék vele beszélgetni, mert aranyos és én régen nem láttam.
Nézem kicsit, de nem akarom bámulni, így visszanézek a könyvemre is, de közben azért próbálom nem elveszíteni szem elől. Sok idő telik el, ami a kisgyerekek életében eleve kétszer annyi, mint a felnőttekében, mire már a reményt is feladom, hogy észrevesz…és akkor végre rám mosolyog. Pici szívem dobban egyet, és intek is neki, majd egy pillanattal később már fel is pattanok, és kapkodva a lábaimat sietek hozzá. Nincs rá magyarázat, hogy miért, de azt hiszem az én magasságomban az embergyerekek nem nagyon szoktak abba belegondolni, hogy valami nem helyes, így odasietek hozzá, és kérdés nélkül átölelem a derekát.
- De jó, hogy látlak! Nincs kedved odaülni hozzám? Kapunk ingyen almáspitét, vagy amit csak szeretnél, csak szólni kell Marcinak, hogy hozza. Kérlek kérlek kérlek!
Nagy szemeket meresztek rá, remélem, hogy nem ijed meg tőlem, inkább kedvesnek talál, és le akar ülni mellém.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 5. 11:51 Ugrás a poszthoz

Eszti
outfit

Mikor elindult a cukrászdába, még nem számított rá, hogy úton-útfélen királyi sarjakba fog botlani, ha kell, ha nem alapon. Nem mintha ez annyira befolyásolta volna a német látogatását, de kicsit tartott tőle, mennyire borítják be a kölykök a vendéglátó-egységet, amikor belépett. Kissé megnyugodva kellett realizálnia, hogy a parti már jó ideje oszlófélben volt, így csak egy-két koronás alak lézengett jobbra-balra. Max a pulthoz lépdelt céltudatosan, nem sok időt tervezett eltölteni itt. Több süteményt is becsomagoltatott, ezer színben pompáztak és az ízük is legalább ilyen változatos volt. Ribizlis-túrós, barackos, csokis, karamellás. Amíg a papírt hangos zajolás közepette csomagolták a kis tálca köré, Max körbepillantott, ekkor is látta meg a lányát. Vegyes érzések öntötték el, mert hát, mikor legutóbb találkozott az anyjával, megint meg akarták ölni egymást. Végül integetett széles mosollyal. Mire észbe kaphatott volna, a lányka már talpra is ugrott és szélsebesen vágtatott oda hozzá, hogy megölelje. A vékony karok Max dereka köré fonódtak, ő meg állt ott sokkosan, de aztán kicsit megsimogatta Eszti hátát, nem akart ő kínos helyzetet teremteni.
- Én... hát jó. Ki tudom fizetni a sütit, nem kell megvesztegetni. - Ugyan a német sokszor megvehető volt kilóra, most nem azért akart maradni, hogy kapjon valamit.  - Csini vagy. Buli volt?
Azzal Max még visszafordult a pulthoz, elvette a sütiket, majd kért még egy  linzert és egy kávét, hogy Eszti kezét megfogva az asztalhoz sétáljon és leüljön vele szemben.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. február 5. 21:22 Ugrás a poszthoz



Természetesen minden azzal kezdődött, hogy a szomszédos asztalnál hangosan hőbörgő, enyhén illuminált állapotban lévő alak visszaütött. Emellett a tény mellett az teljességgel eltörpülő jelentőséggel bíró észrevétel, hogy egyébként az első pofont vörösünk osztotta ki kézháttal - avagy nevezzük nevén a nevén nevezhetőt, igazi kőműves maflás volt, és valódi remekmű nem csak gyönyörű ívét, de eredményét tekintve is -, olyan lendülettel, hogy a hangos idegen állkapcsa belereccsent. Egy pillanatra be is állt a néma csend a csárdában, ahogy pattanásig feszülő idegekkel fordult feléjük szinte mindenki, arra várva, mi is lesz a folytatás. Kérem szépen, egy jobb horog volt kissé tétova bal egyenessel támasztva meg, hogy biztos legyen. Azt még egészen pontosan lehetett követni, amikor aztán Viktor ökle az illető gyomorszáját kapta telibe, elérve, hogy a jelentős taszító erőnek következtében a másiknak kellett tenni pár lépést hátra, kiegyenlítve ezzel a fizika törvényeinek megfelelően mindenféle hatásokat, hogy el ne veszítse az egyensúlyát, a következő pillanatban azonban elszabadult a pokol. Átkok helyett egy szék emelkedett a magasba, hogy aztán a másik hátán törjön kettőbe a lába recsegve-ropogva és nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket - matrózok és alvilági egyének között használatos szaknyelven egyszerűen csak durr - hagyva hátra, a lelkesedés pedig valahogy tovább terjedni látszott. Az alkohol számlájára írható bizonyára, hogy egyesek menekülni, mások pedig a verekedésbe bevonódni igyekeztek. Ebben a pillanatban akár még fogadást is lehetett volna kötni rá - arra vevő egyének talán meg is tették valamelyik sarokban -, hogy ki marad állva tovább. Vörösünk egyelőre az egész közepében hangosat kurjantva állt a lábán - még - kissé lilulni kezdő, duzzadó arccal - nem is csoda, amilyeneket bemostak a szeme alá egymás után kétszer is -, és határozott mozdulattal emelt a levegőbe egy széket támláját a következő pillanatban szétroppantva egy asztalon, miután kiszemeltje könnyed mozdulattal suhant el előle. Ettől mint vérszemet kapott bika, aki előtt vörös kendőt lengetnek, így ingerelve támadásra, a következő pillanatban már az illető derekát ragadta meg, hogy aztán az asztalra dobja. Talán kellemesebb lett volna mégis a szék támlájával találkozni. Ki tudja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 11. 19:27 Ugrás a poszthoz

Bárcikám   Love
Kinézetem

Végre egy kicsit kimozdulok. Komolyan mondom, ha még egy Dóra, a felfedezőt meg kell néznem, akkor esküszöm megkeresem ezt a Dórát kitaláló alakot, és addig verem, amíg mozog. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan férfi találta ki Dórát, aki utálta az anyját, és azt akarta, hogy más anyák is szenvedjenek. Most viszont a nővérem vigyáz a gyerekre, ami azt jelenti, hogy azt csinálok, amit csak akarok, és én tudtam, hogy bármit is csinálok, azt Bárcival akarom csinálni.
Így hát, amikor meglátom őt közeledni a megbeszélt találkozási ponthoz, megszaporázom a lépteimet, már amennyire ezeken a macskaköveken szaporázni lehet tűsarkúban, és olyan nagyon boldogan ölelem át, hogy félő, kiszorítom belőle a szuszt. Persze nem akarom, de esélyes.
- Hiányoztál.
Búgom bele a fülébe, és még egy cuppanós puszit is nyomok a nyakára. Örülök, hogy látom úgy is, hogy nem az irodájában ül, és ráncolja a homlokát egy-két kiadás miatt. Olyankor is szép persze, csak gondterhes, és olyankor látszik rajta, hogy felnőtté vált. Ilyenkor viszont olyan kis kölyökképe van, és sokkal kékebb a szeme.
- Egy sarokasztalt foglaltam, ott ritkábban törik be az arcodat.
Nem mintha tudnám, csak amikor bejöttem, és éppen befejezte a pultnál unatkozó kétajtós szekrény a nevetést, hogy én foglalni akarok ide egy asztalt, akkor mondta, hogy az ott általában védett, meg, hogy ne nagyon mutogassam magam, mert elveszthetem az erényemet. Négy férj után bájos, hogy valaki ezért még aggódik.
- Az lesz az.
Mutatok az elszeparált részre, aminek a környékén valóban üres minden.
- De ha arcoskodni akarsz, ülhetünk a pulthoz is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mesélő
Mesélő



RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
Írta: 2018. február 12. 19:09 Ugrás a poszthoz

Max bácsi

- Hatalmas buli volt. Még egy kicsi unikornist is hoztak. Tudod, amikor még babakorúak, akkor arany színük van és nincsen szarvuk. De olyan szomorú volt, szerintem nagyon félt, de azért én jól megsimogattam, hogy ne legyen szomorú.
Büszkén ki is húzom magam, hogy lássa Max bácsi, milyen ügyes vagyok. Szeretem, ha megdicsérnek, és nem úgy, ahogy anya szokott, amikor valamit rosszul csinálok. Eléggé gonoszkodva szokta olyankor azt mondani, hogy nagyon ügyes vagyok. De amikor ő csinál valamit rosszul, akkor azért én is mondom neki, hogy nagyon ügyes, és nekem is olyan a hangom olyankor.
- Te gazdag vagy?
Ez arról jutott eszembe, hogy ki tudja fizetni a sütijét. Mi nem vagyunk gazdagok, és anya most azért nincs itt, mert nem vagyunk azok. Persze most szabad sok sütit ennem, mert anya kifizeti, és ez jobb, mintha valakinek azért fizetne, hogy nézze, ahogy játszom. A múltkori néni telecigizte a házat, és utána nagyon büdös volt mindenünk, pedig anya azt mondta, hogy nem szabad bent cigizni, de a nénit nem érdekelte. Szóval ilyenkor anya inkább jól látható helyen hagy, olyan felügyeletére, akiben bízik, de aki amúgy is dolgozik, és akkor nem kell sok plusz pénzt fizetni. Többnyire persze fent vagyok a kastélyban én is, de nem szabad mindig fent lenne, mert nem jó az, ha anyát kirúgják, mert akkor nem lesz pénzünk.
- Nekem az a süti a kedvencem.
Mutatok Max bácsi tányérjára, majd elnézek Marci felé, de nem néz feltűnően, rendes tőle.
- Meg az, amelyik kerek és fehér csokis és van benne gyümölcslekvár. Az is nagyon finom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. február 12. 22:22 Ugrás a poszthoz

Apu
kinézet ✘ február 12

Egyszerűen nem tudom elhinni. Jó, persze, megesik sok dolog, mikor a szüleid az egyik nap még maga Rómeó és Júlia, a másik nap meg inkább egy skizofrén kétfejű sárkány, aki rühelli a másik fejeit. Szóval igen, most megint különköltöztek és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy bumm, az apám a helyi polgármester. Mit keres itt egyáltalán?
De ugye felvettem vele a kapcsolatot, mert ha már a közelben van, akkor jó lenne végre látni is. Sok embernek rossz volt a kapcsolata a szüleivel, nekem pedig kifejezetten istenes. Így megbeszéltük, hogy találkozzunk a teázóban. Nem voltam oda a lepkékért, de azt hiszem, nem lehetünk válogatósak, mert az italaik viszont kifejezetten finomak voltak, jutányos áron.
Otthon még belebújtam a pikás pulóverembe, aminek most egészen finom illata volt, látszik a mosás óta még nem volt rajtam. Kicsit a hajamba is túrtam, egyszer még a fésűt is áthúztam rajta, aztán a kis zsebnoteszemmel, a tárcámmal, meg három kicsi grafittal a zsebemben bandukoltam le a faluba. Már volt egy foglalásom a teaházban, ahol le is kuporodtam az asztal mellé és csendes firkálgatásba kezdtem, míg a fater végre méltóztat betoppanni. Nem, mintha elvárnám tőle, hogy pontos legyen. Nem ez a családunk fő erénye.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. február 13. 12:53 Ugrás a poszthoz

Gyermekem, Dávid


Teaivás.
Általában ha valami probléma – mindegy, hogy kicsi vagy éppen akkora, mint egy elefánt – merült fel otthon, akkor nálunk mindig ez volt a megoldás. Igyunk meg egy csésze, bögre, hordó finom teát, és miközben az ital átmelegít minket, a mérgünk is elszáll. Nagyon szép gondolat, és igazán együttműködően építettünk rituálét a szőnyeg alá söpréshez. Mondhatnám úgy is, hogy egyenesen mesterei vagyunk annak, hogy minden elodázott szó vagy tett egy nagy bögre mézes tea fenekén landoljon.
Most is, mikor a gyermekem, a másodszülöttem azt kívánja, találkozzunk, a teázás, mint opció merül fel. A családi hagyományokat ápolni kell. Még mindig furcsán mozgok erre, olyan idegen nekem a hely, polgármesterként nyilván ez a legjobb érzés, ami csak átjárhat. Háromszor változtatok megjelenést, mert se a garbós szürke pulóverem, se a kerek nyakú fekete nem áll közel ahhoz, amit most jónak tudok megítélni. Végül a fekete, garbós mellett döntök, mely tökéletesen egyszínű a fekete nadrágommal. Gyász és ihlettelenség. Utálom, amikor ennyire siváran élem meg az életet. Öt perc késéssel indítom az elindulást.
Lent, mielőtt még ténylegesen megtenném a szabadban az első lépéseket, muszáj elmosnom azt a két bögrét, amit ma használtam, így a kényszeredettségemnek köszönhetően már kilenc perc késésben vagyok. Tipikus, és mégis, bűntudattal tölt el. A kapuig nyugodtan sétálok, onnan az utca közepéig azonban a feszített tempót diktálom, majd egy túl hangosan rám köszönő nénitől annyira megijedek, hogy megint normál tempóra váltok. Persze azért előtte visszaköszöntem neki. Elég rossz érzés, hogy tudják ki vagyok, persze kellemetlen lenne, ha nem tudnák, hiszen ők választottak. Fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem, de mindenesetre határozottan indulok meg az út utolsó harmadán, úgy mintha mindent nagyon tudnék, pedig dehogy. A pillangóvarázsban illedelmesen köszönök, halkan jegyzem meg, hogy milyen néven van az asztal, és mintha nem is hallotta volna meg senki, nem érzek kést a hátamban legalábbis. Követem a mondott utat, kabátomat útközben levéve, hogy aztán a gyermekemmel szembe helyezkedjek, és könnyeden megjegyezzem:
- Nahát, még csak negyed múlt tizenhárom perccel?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 13. 14:15 Ugrás a poszthoz

Bella

Az utóbbi hónapok monoton ütemben teltek Berci számára. Alig meri magának is bevallani, de az élet a Levitások nélkül bizony üres, mint egy söröshordó hajnalban a mugli szórakozónegyedben. Habár jóval több a szabadideje, nem használja ki megfelelően - egyre kevesebbet jár el sportolni is, amikor pedig egyszer véletlenül megemlítette az édesanyjának, hogy mostanában mintha kicsit unalmasan zajlanának a dolgok, csak letolást kapott. “Persze hogy unalmasak, elvégre nincsen családod. Már régen meg kellett volna nősülnöd, és egyébként is, mikor lesznek már unokáim?!”. Anyukája gondolatmenetéből pedig egyértelműen adódik, hogy akkor a bűzös pelenkák mögül bizonyosan nem lenne kedve unatkozni sem. Hát igen, a legyőzhetetlen anyai logika. És persze az ezt követő tipikus fiúgyermek reakció: azóta már az anyukájának is kevesebbet ír, szégyen-nem szégyen. Inkább előbbi, nem mintha ez egyelőre bármennyire is tudatos lenne.
Szóval most végre kimozdul, hogy történjen valami, ha már sosem történik semmi. Bellának végre van egy kis szabadideje, neki pedig egyébként is meglehetősen nehéz nemet mondania, így aztán nem is teszi. Azt mondjuk nem teljesen érti, hogy a nő miért a legrosszabb környéket választotta ki a találkozásra, de ki tudja - lehet hogy pont így akar egy kis izgalmat csempészni Berci izgalmasnak távolról sem nevezhető napjaiba.
Mikor végre megállnak egymással szemben, meleg mosolyt küld a nő felé, majd viszonozza az ölelését. A nyakra-puszin kicsit meglepődik, bár maga sem tudja miért – hiszen jó tíz éve már, hogy Bella szinte zavarbaejtően úgy viselkedik vele, mintha még mindig egy pár lennének, már ami az ilyesmit illeti. Talán csak azért furcsa most, mert most sokkal többet találkoznak, vagy mert még kevésbé kell visszafognia magát, mint amikor férjnél volt. Mert hát közülük ugye nem mindenki nézte jó szemmel ezt a barátságot.
- Te is nekem - mondja nyugodt hangon, majd hagyja hogy a nő a Máguscsárda felé vezesse, az ajtóban azonban ő megy előre, ahogyan azt az etikett diktálja.  Ez könnyedén veszélyes helynek nevezhető, nemdebár?
- Arcoskodni, persze. Tudod, hogy már attól megnyugodnának, hogy odaülök melléjük. Mellettem aztán nem vagy veszélyben - vigyorodik el, mert ez persze teljesen igaz is. Elvégre ha a nyugimágia nem lenne elég, az aurori képesítésének hála azzal sincsenek gondjai, hogy pofánnyomjon bárkit egy-egy átokkal. Már ha szükséges. Bólint, mikor Bella a foglalt asztalt megmutatja, majd “egy pillanat” kérése után a pulthoz lép.
- Szia Eszter! - köszön a pultos hölgynek, akit korábbról már ismer valamennyire. Bellának egy whiskey-gyömbért kér, magának pedig egy lángnyelv-whiskeyt, aztán pár nagy lépéssel már újra az asztal mellett terem.
- Szóval... - szegezi végül Bellára kékjeit, miután letette mindkettejük italát és lekönyökölt az asztalra. Ez pedig pillanatnyilag nagyjából annyit tesz, mintha azt mondaná “Na mesélj, mi a helyzet?”
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. február 13. 14:19 Ugrás a poszthoz

Bárci
Ímhol vala a századik hszem Cheesy

- Van az a mese, aaa hosszú hajú lány, jaj mi a neve na…
Egy pillanatra meg kell állnom, mert végig kell gondolnom, hogy most ez melyik. Szörnyű, hogy ahogy Eszter öregszik, úgy kell nekem is egyre több hercegnővel tisztába lennem, és amikor mond valamit, akkor tudnom kell folytatni. Borzalmas, és az még inkább, hogy még megy is a dolog.
- Aranyhaj! Na abban van egy kocsmai jelenet, ahol mindenki énekel, mert a gonosz banditák igazából érző lelkek, és olyan aranyos álmaik vannak. Vicces lenne, ha ezt most itt megvalósítanád.
Elképzelni is vicces, ahogy Bárci jelenlétére egy halom bájital és egyéb tudatmódosítószer árus meg gyilkos nekiáll dalolni a világbékéről. Ha mégis megtörténik, én esküszöm, hogy állítok neki egy szobrot. Komolyan. Engedem, hogy odalépjen, és bár az asztal felé haladok, azért figyelemmel kísérem a rendelését is. Még nincs nagy hangzavar, ő pedig tudja, hogy mire van szükségem, elégedetten ülök hát le, és amikor csatlakozik hozzám, nagy szemekkel pillantok fel rá.
- Tudtam, hogy szeretsz.
Lelkesen kortyolok egyet a tökéletes arányú italomba, és elégedetten helyezem magam kényelmesebb testhelyzetbe, vagyis hátra dőlök, és elpillantok a pultos lány felé.
- Eldöntöttem, hogy váltok. Négy sikertelen házasság után, rájöttem, hogy azt a lányt fogom megszerezni. Ezt tíz éve nem volt képes senki így megcsinálni nekem.
Határozottan mondom ki, de persze nem ilyen könnyű a helyzet. Nem vonzódom a nőkhöz, az utolsó házasságomban azt hittem, hogy igen, de kiderült, hogy nem, csak nagyon meg akartam akkor felelni. Borzalmasan szerencsétlen voltam, és nagyon függő.
- Az a helyzet, hogy ma két éve váltam el, és már nem érzem azt, hogy egyedül nem megy. Nem kellemes, de képes vagyok rá.
Furcsa érzés ezt így kimondani, de mégis jól esik. Haladok, valamennyivel több lettem ez alatt a két év alatt. Még a végén sikerül teljesen felnőnöm. Megemelem a poharam és elégedetten kortyolok még egyet.
- És veled? Mindjárt itt az év vége. Hazamész?
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2018. február 13. 14:22
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. február 13. 14:22 Ugrás a poszthoz

Bella
//És nekem a 150. Pirul//

- Hát azt kétlem, hogy dalra tudnám fakasztani őket - fintorodik el, mert lelki szemei előtt meg is jelenik valamiféle mesébeillő jelenet, aminek nyilvánvalóan semmiféle köze nincs az eredeti meséhez, mert azt persze nem látta.  Az ő meséjében a felek inkább csak kába tekintettel néznének egymásra, mint akik egy kis marihuánát is hörpintettek az italukkal.
Nyugodtan figyeli ahogyan Bella megkóstolja az italt és hangot ad az elégedettségének. A pultosnőre való megjegyzésen szórakozottan mosolyog, miközben az egyik poháralátétet forgatja ide-oda a kezében, majd halkan megjegyzi a következőt:
- Gombos Eszter a neve, ha esetleg szeretnél szerelmeslevelet címezni… De szerintem kár próbálkozni, nézd mennyi jól szituált fiatalember próbálkozik nála - biccent fejével a pult felé, ahol több öreg, szakállas, relatíve ápolatlan és meglehetősen borvirágos arcú, férfiúnak is csak jóindulattal nevezhető hímnemű egyed csorgatja a nyálát a fentebb emlegetett hölgyre. Aki mellesleg nem különösebben szép, csinosnak is csak félig mondható… Dehát az ilyen dolgok egy kocsmában teljesen átértékelődnek.
- Büszke vagyok rád. -  A tekintete nyílt és őszinte, ahogyan a szavai is azok. Nem semmi meló egyedül nevelni egy ekkora gyerkőcöt, még akkor sem, ha kap segítséget az ember, de Bellának az sem volt mindig sok. Arról nem is beszélve, mennyi csalódáson van túl, ami a legtöbb nőt már önmagában a padlóra küldi, még egy másik kis élet nélkül is, akire mindebben az érzelmi kakitengerben vigyáznia kellene. Szóval le a kalappal Bella előtt, tényleg.
- De azért erről felvilágosíthatnád anyámat is. Mármint arról, hogy van élet egyedül is - mondja egy bosszankodó arckifejezés kíséretében. Ezzel pedig nagyjából válaszolt is Bella soron következő kérdésére.
- Nem hinném. Anyu kicsinál a családról való papolásával. Nem is az, hogy idegesít, mert tudod, hogy nem… Csak egyszerűen nem tudok neki mit mondani - mondja, majd lehúz egy férfias kortyot a whiskeyből, utána pedig finoman megforgatja a poharat a kezében. A torkán lecsúszva még égető, de mire a gyomrába ér, már kellemes melegség. Sóhajt egy nagyot, oldalra dönti a fejét. Hol is lehetne ezt folytatni? Nem kedvenc téma.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2018. február 13. 14:24
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 83 ... 91 92 [93] 94 95 ... 103 ... 124 125 » Fel