Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egyik pillanatról a másikra megkapom azt, hogy most ő jön. Nincs is időm gondolkozni. Eridonos. Nem, erre nem tudok mást mondani, mert egyszerűen az. A kapkodás, az irányítás átvétele, a nagy belefogás, és a gyorsaság, ez mind olyan. Úgy érzem magam, mint Eugene az Aranyhajban – igen, valamiért látok én ilyeneket is -, amikor a végén Aranyhaj lekapja. Megadóan hagyom magam, és meg sem fordul egy pillanatig sem a fejemben, hogy ellenkezzek. Azt hiszem, elég rég vártunk már erre.
- Nyugi.
Alig tudom ezt az egy szót kinyögni, ezt is akkor csak, amikor már szabályosan fuldoklom az oxigén hiányától. Hihetetlen, hogy mit tesz az valakivel, ha elindul nála egy folyamat. Magamat látom benne. A suta kisgyerek kapott egy csókocskát egy széplánytól és máris mindent meg akart adni neki. Most is ilyesmi a helyzet. Csak most én vagyok a széplány, pontosabban fiú, aki megkap mindent.
A csók maga nem volt rossz. Nagyon könnyen lehet, hogy rövid úton olyan lesz, amitől az ember az agyát még ennél is jobban eldobja. Nem emlékszem már pontosan, hogy csúsztam lejjebb, vagy mikor történt meg az, hogy ennyire magamhoz húztam a lányt. Nem akarom elengedni, nem akarom átengedni másnak. Ő nekem kell, ebben egyre biztosabb vagyok.
- Nem semmi vagy.
Végigsimítok finoman az arcélén, és halványan mosolygok hozzá. Muszáj egy kis időt nyerjek, hogy a hirtelen jött csók után. Nagyon élveztem, komolyan, és nagyon kába is lettem tőle hirtelen. Ez volt az első csókja, és fiatalabb mint én, ezt észbe kell tartanom. Szerencsére nem vagyok egy állat, aki azonnal, de rögtön meg is akarja rontani a kiszemelt példányát.
- Khm… és csak egy csókot akartál, meg rám feküdni vagy mást is?
Jaj, de kétértelmű, ahogy kimondom, rögtön rá is eszmélek, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Ráadásul pont most gondoltam arra, hogy nem szabad egyelőre tovább menni, mert ő még fiatal ehhez.
- Mármint kapcsolatra gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Felnevetek. De abból a harsány és hangos fajtából. Megcsókolt, megcsókoltam, és a jelek szerint tetszett neki, hiszen levegőt alig kap és látszik rajta, mennyire szétszórt. És én is így érzek, csodálatos volt! Mindig is egy ilyen csókra vágytam, ami eleinte óvatos, majd átcsap szenvedélyesbe. És - bár nem tudom, pontosan milyen is - ez bizony szenvedély volt a javából. Erre kitör belőlem a röhögőgörcs. Nem vagyok normális!
De nem bírom visszafojtani. Annyira abszurd a kérdése, annyira hihetetlen. És szívem szerint rögtön a karjaiba ugranék és követelném, hogy vegyen el, mert egyszerűen ő a tökéletes pasi, de valami a háttérben azt súgja, ne ennyire gyorsan. Tényleg nem vagyok normális!
Miután nagy nehezen megnyugszom, próbálom komolyra venni a témát.
- Ne haragudj, csak ez a kérdés olyan... - de a torkomra forr a szó. Most hirtelen valami azt súgja, mégiscsak meg kellene próbálni.
- Te szeretnél kapcsolatot? - dobom vissza a labdát, mert nem tudom, mégis milyen választ vár tőlem.
Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet lenne - mondja a józan ész. Hiszen nem is ismerem, ki tudja, mi sülhet ki belőle, talán rosszra is fordulhatnak a dolgok, amit nem szeretnék. Nem sűrűn szokott jó származni a túl gyors döntésekből és lépésekből.
Viszont egy láthatatlan, megfoghatatlan szál már most hozzá köt. Miért ne próbálhatnám meg? A szívem azt diktálja, hogy igenis létezik szerelem első látásra. És, ha ez az, akkor nem akarom elszalasztani.
Viszont azt sem tudom pontosan, mi is az a szerelem.
Epekedve várom a válaszát és csak reménykedni tudok benne, hogy ő szeretne engem. És nem csak egy-egy délutánokra csókolózni, hanem mások előtt is, felvállalni szeretne.
- Én szerintem ez nem csak egyszerű, jelentéktelen csók volt. És nem csak azért, mert számomra ez volt az első. Mert igen, neked a sokadik, de úgy éreztem, neked sem volt közömbös. Jól éreztem?
Furcsa. Így kell ezt egyáltalán. A nagy, első csók után megbeszéljük, kinek, milyen érzés volt? Mert, ha már itt tartunk, számomra ez egy olyan emlék lesz, amire életem végig emlékezni fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A kocsmába lépve nem érdekli, hogy ki bámulja meg, aki ismeri, azt tudhatja, hogy többször járt itt. Általában Kiliánnal lóg errefele, esetleg Kath-hel, vagy Linával. Most mégis egyedül jött, mert nem talált embert. A kuzinja valamerre eltűnt az elmúlt időben, ahogy a másik kettő is. Alízt meg nem hozza erre a helyre, még megijedne.
Kezdetben nem rendel mást, csak egy vajsört, de a kocsmáros megszólalása alapján, még ezt sem fogja fel. Még nem találkozott vele, nem ide szokott ülni, inkább valamelyik asztalnál foglal helyet. Viszont a mellette lévő helyet leszámítva, mindenhol él valaki. A következő kérdésre, pedig felhúzza a szemöldökét is.
- Nem tudom, hogy ezt most sértésnek, vagy dicséretnek vegyem. Szerintem egyértelmű, hogy már elmúltam 18 is - kihangsúlyozza a számot, jelezve, hogy már a mugliknál is felnőttnek számít. Milyen bunkó! Egy nőnek nem kérdezzük meg a korát, ahogy a súlyát sem. Meglátjuk, hogy mivel fogja kiszolgálni Gwent.
- Pedig azt iszok, amit szeretnék - válaszolja mosolyogva. A gyűrűjére tett megjegyzésre még nagyobb vigyor terül el az arcán.
- Van még, ha szeretnél - ajánlja fel készségesen. Mindazonáltal szereti a hasonló dolgokat, mert a cicák és kutyák a kedvenc állatai. Nemsokkal korábban a rózsaszínt is szerette, de ez piros imádattá változott. Valamint a cuki japán ruhadarabokért is odavan.
- Köszönöm! - és belekortyol az italába. A hideg idő, bent melegre változik, de kellemes a lány számára ez a vajsör. Mindig átmelegíti és még finom is. Amikor először kínálták, nem akarta megkóstolni, mert a neve nem tetszett neki. A vajból készült innivaló, nem lehet túlságosan finom. De egyszer csellel rávették, hogy igyon belőle és finomnak találta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amikor elkezd nevetni, akkor egy hosszú pillanatig a megrökönyödés őszintén kiül az arcomra. Nem csak úgy kislányosan kuncog, hanem rendesen nevet. Elgondolkodtató, hogy rajtam, vagy a helyzeten, vagy mégis min. Nem tűnik túl biztatónak a dolog. Vissza is kérdez, pedig ezt nem biztos, hogy meg tudom válaszolni. Mármint igen, határozottan, és igen, határozottan vele akarok kapcsolatot, de miután nevetett, olyan hosszan, és bármennyire is édesen, nem tudom, hogy mit akarhatnék.
Szólásra nyitom a számat, mikor már úgy érzem, hogy az arcom és a hangom is meg tudja ütni a normálist. Hang azonban nem jön ki rajta, mivel ő szólal meg előbb, még szerencse, mert a kialakult káoszosnak ható helyzetet egész szépen a helyére billenti, így már legalább azt tudom válaszolni, amit komolyan is gondolok.
- Nem voltál közömbös. Sem te, sem a csók.
Tény, hogy nekem nem volt olyan izgalmakkal teli várakozós napom, mint a másiknak, de amikor ideértem, akkor minden előjött. Ő járt jobban. Mire találkoztunk, neki általánossá vált, hogy elkezdett izgulni, míg nekem akkor jött az egész, méghozzá hatalmas áradatban. Mostanra pedig csak még idegesebb lettem, de persze meg kellett őriznem legalább a külvilág felé a nyugodtság látszatát. Ha kint is az lett volna, ami bent, akkor valószínűleg olyan gyorsan beszéltem volna, és szinte rángattam volna őt magamhoz, mint egy rossz komédia pocsék szereplője. Így viszont, egész szépen alakult ez az egész. És azt hiszem jobb is, hogy nem csaptam át hirtelen öntudatra ébredő eridonosba.
- Szeretném, ha hivatalosan is a barátnőm lennél.
Válaszolom végül, az ajkaim szélén bujkáló mosollyal. Csak kint van a dolog, és nagyon ajánlom, hogy ő is ezt válaszolja, hiszen a kérdés neki is fel van téve, és be kell vallanom, hogy nagyon belelelkesültem már a ténybe, hogy egy pár leszünk. Feljebb csúszok egy kicsit, ülő helyzetbe tornázva magam, miközben tartom Claire-t a derekánál, és még egy puszit is nyomok a vállára.
- Amúgy, lehet, hogy csókban nem, de párkapcsolatban az első lennél nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Miii? Noelnek? Noel nem megverné. Noel roston sültet csinálna belőle. Igyekszem eltitkolni előtte, amikor veszekszünk, tudod milyen, mind tudjuk milyen - sóhajt egyet, de nem fáradtat, inkább olyan ábrándosat. Ebben az állapotban annyira imponáló, hogy van egy ilyen imádott öcsikéje. Aki nem feltétlen érti meg, nem igazán ért egyet sem a döntéseivel, a kedvességet pedig nem éppen várja már el tőle. Kinőtt a cuki kisfiú- és tinédzserkorából. De mindezek ellenére Sára abba a hitbe ringatja magát, hogy a rellonos képes lenne egy falut porig égetni, ha az a falu lenne Sára legnagyobb szívfájdalma. Ez az egyedi, morbid törődés pedig most megmelengeti belülről, bárgyú mosollyal bambul el és nézi Zsiga bácsi borostáját, amire olyan könnyű koncentrálni, hogy az hihetetlen.
 - Milyet? Én csak azon gondolkozom, hogy úgy megsimizném a borostád. Még egy picit szúrós lehet, de valahol már pihepuha biztosan - ismét sóhaj, vigyor párosul hozzá, és egy kinyújtott, követelőzően lengedező kéz. Miért baj az, ha szeretné megsimogatni a borostáját? Amúgy, amit főleg akar most tőle, az némi együttérzés. Ha pedig az nincs, akkor egy újabb pohár ital is megteszi. Szóval már nyújtja is inkább felé üres poharát, kérlelő tekintettel. És ha valaki azt gondolná, ez már nem kéne neki, megnyugtatok mindenkit: az előző három se kellett már.
De Rebeka és a története helyből sokkal jobb téma, talán eltereli a figyelmét, szóval lelkesen terel, Zsiga bácsin azonban nem látja a megkönnyebbülést. De legalább úgy hallgatja a mesét nagybácsija életéről és az almaformájú mellekről, mint a nyolcéves kisgyerek a sárkányokról és a hercegnőkről. Még zöld szemei is csillognak és nem tudja abbahagyni az ábrándos sóhajtozást - őszintén szólva nem is nagyon akarja.
- És aztán...? - kérdezi irreális lelkesedéssel és érdeklődéssel. - Szóval miért... miért nem vetted el, meg ilyesmi? Vagy miért nem maradtál vele? - próbálkozik kiszedni még infókat Zsiga bácsiból. Legalább annyira lelkes a dolog iránt, mint egy igazi, elvetemült Trónok Harca fangörl az új évad előtt. Valószínűleg az alkoholnak köszönhető, ki is pirultak orcái, kicsit melege van és talán még álmos is. Lazán támasztja a fejét, elég egy mozdulat, hogy kicsússzon a keze és megfejelje a pultot.
- Igen, jól megvan - mosolyogva bólogat, ez a reflex még ilyenkor is működik nála. Egyértelmű, hogy akkor is pontosan ezt reagálná, pont ilyen hihetően, ha nem lenne semmi sem rendben. A tökéletesség-mániája a családja szintjén is erősen mutatkozik. Azt akarja, hogy mindenki azt higgye róluk, hogy ők a legtökéletesebbek a világon. Még akkor is, ha pontosan tudja, hogy nem így van, ő igyekszik fenntartani a látszatot, testvéreivel ellentétben. Ezt még az alkohol sem tudja kimosni az agyából. Meginog kicsit ültében.
- Talán meg kéne látogatnod, szerintem örülne neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Olyan ez, mint egy tündér mese. Tegnapelőtt még éltem a normális, szürke hétköznapjaimat. Csak egy lány voltam a sok közül, aki itt él, itt tanul, itt cseperedik fel. Aztán tegnap megismertem egy szintén itt élő, tanuló, nem éppen szürkének mondható srácot. Tegnapelőtt még az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy szóba álljon velem, most pedig...
Azt mondja, hogy legyek a barátnője. Mármint nem az a barátnő, aki csak egy szimpla barát, hanem a lány, aki mindig mellette van, aki mindig fogja a kezét, akit átölel, akit megcsókol, akihez hozzá bújhat hideg éjszakákon. Álmodom.
A józan ész azt mondja, sőt inkább követeli, hogy álljak fel és sétáljak el innen. Nem bízhatok meg vakon bárkiben, hiszen nem ismerem még annyira a világnak ezt az oldalát, könnyen megsérülhetek. És őt sem ismerem.
Míg az agyam ezen okoskodik, addig a szívem már ki is mondja a szám segítségével azt, amit akar.
- Akkor szeretnék valamiben én is az első lenni neked.
Úgy döntök, hogy lezárom az agyamnak azt a részét, amelyik a bolondságokat mondatja velem. Hiszen azok, csak sületlenségek. Itt ez a fiú, aki először is, az első pillanattól fogva udvarias velem. Másodszor pedig okos, hiszen prefektus, és ahogy beszél, a modora, ebből mindezt le lehet vonni, tehát nyilván nem a szívtörő kategóriában szerepel. És harmadszor, teljesen tökéletes!
Bár egy pillanatra felvillan az agyamban, hogy Hé! Az meg hogy lehet, hogy volt már másokkal, de kapcsolata még sosem volt? viszont ezeket a gondolatok jó mélyre rakom az agyamban, ahol már nem hallom őket.
Ad egy csókot a vállamra. A pólóm nem takarja teljesen, így a bőrömhöz, nem pedig a ruha anyagához ér a szája. Beleborzongok. Már, hogy a viharba ne akarnék mellette lenni, ha ilyen érzéseket vált ki belőlem.
Addig fészkelődöm az ölében, míg szembe nem kerülök vele. Azt hiszem, így becsúsztam a két lába közé, és terpeszben ülök, de nem érdekel. Csak az érdekel, hogy lássam őt szemtől szemben.
- Komolyan engem akarsz? - kérdezem tőle és még mielőtt válaszolhatna adok neki egy újabb csókot.
Nem bírok betelni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda ajtaját határozottan löki be, mire az ajtószegélyen lógó apró aranycsengettyű dallamos hangján kezd ringani. Az öltönyös férfi komor arccal lép beljebb, kemény vonásaiból egy idegen is könnyedén kiolvashatja, hogy sem jókedve, sem jó napjai nincsenek mostanában. Szürke tekintetét először végighordozza a kisebb-nagyobb asztaltársaságokon, majd a pulthoz fordul, ahol azonnal kiszúrja Gwent. Arca felderül, talán mert még csak esélyét sem kívánja megadni annak az eshetőségnek, hogy a lányka kérdezősködni kezdjen hogylétük felől, vagy talán mert valóban ennyire örül a nem várt találkozásnak.
- Szép estét a kisasszonynak - búg fel a jól ismert morózus hang, míg öltönyén viselt szövetkabátját leengedi vállairól, és egy szabad bárszékre hajtva azt, ő is helyet foglal a szőke mellett. - Üdv az úrnak is! Egy pohárka erőset kérnék, ha egy mód van rá.
Türelmesen szól a csaposhoz, majd ajkait beszívva, alkarjait megtámasztja a márványpult szélén. Fekete hajába ősz szálak keveredtek az elmúlt hetek-hónapok során, de mikor tükörbe néz, úgy tesz, mintha nem venné észre őket. Az aggodalom, munkahelyi stressz és az örökös félelem bizony nem múlik el nyomtalanul.
- Na és hogy vagy, megy a suli? - kérdezi széles mosolyával fordulva Gwenhez, mutató- és hüvelykujjával végig házasságának szent jelképét, az egyszerű aranygyűrűt forgatva. Ez a rutinos mozdulatsor fakadhatna akár már megszokásból is, de ahhoz köze sincs. Egyszerűen szereti piszkálni, megnyugtatja a nemesfém hűvös érintése, és ha közben rá is pillant a meg-megcsillanó fényére, még a szíve is felderül. Mert Katherine ott él benne. - Fiúkkal mi újság? Köszönöm.
Pillantása Zsigmondra esik, aki éppen áttolja aprócska poharát a márványon, és akit látásból már ismer, de most hiába is erőlködne, nem jutna eszébe hol találkoztak. Pedig... pedig annyira biztos, hogy látta már a csárdán kívül is! Maga elé húzza, majd kezébe is veszi az átlátszó italt, hogy azzal együtt fordulhasson vissza az eridonoshoz.
- Mire igyunk? - kérdezi tőle egy szája szélén bujkáló huncut félmosollyal. A szemeit figyeli, fiatal arcát, és tudattalanul is ifjú felesége jut eszébe. Alig látja mostanában, és ez nem a nő hibája. Gondolataiba bekúszik zsúfolt irodája képe, mire felsóhajt, s nyel egy nagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A pult belső felének támaszkodva hallgatja bátyja legidősebb gyermekét. Sára mámoros, édes-ábrándos szavaira először csak elmosolyodik, később el is neveti magát. Nos, kétségtelen, hogy unokaöccse nem a legtürelmesebb fiatalember, akit valaha is ismert, és bár soha nem mondaná ezt el sem neki, sem Farkasnak, Noel bizony pontosan olyan, mint fiatalkori apja volt. Nem ért a szép szóból, nem ért az ordításból és a pofonokból sem, míg azok nem csattannak akkorát, hogy a fal adja a másikat. Hiába okos, ha nem használja az eszét. Farkast Bori elkapta, az utolsó pillanatban ugyan, de visszarántotta a helyes útra. Noel... örülhet, hogy ilyen nővére van.
- Apátok is ilyen volt. Vagy még ilyenebb... te rögtön elsőre mégis normális letté' - vigyorog rá a szösszenetre, aki hamarosan kétségbeejtő pillantásokkal kezdi őt méregetni. Kiegyenesedik, tenyerei eltávolodnak a márványlaptól, s a biztonság kedvéért még egy lépést is hátrál. Attól aztán pedig, amit Sára mond, egy pillanatra elnyílnak ajkai. Úgy, tátott szájjal nyel egy nagyot, s kikerekedő tekintetét a szőke Ombozi-zöld szempárjára függeszti.
- Te csak hagyd békén a szőrömet, jóvan? - összeráncolt homlokkal, és kissé sértődött vonásokkal veszi el a felé nyújtott, ismét üres poharat, hogy fejét csóválva újratölthesse azt. Valójában nem sértődött, még csak nem is haragszik unokahúgára, egyszerűen csak kétségbeesett. Be van tojva. - Mi ez a perverzió, hogy mindenki fogdosni akar, he? Le lehet rólam szállni, néz'má'.
Ezt már csak úgy mellékesen jegyzi meg, míg az újratöltött pohárkát visszailleszti Sárácska nyújtva felejtett ujjacskái közé. Talán már nem szabadna őt kiszolgálnia, de nemhogy felelősnek nem tartja magát érte, de még csak nem is aggódik azért, hogy műszak végén nem fog tudni visszaimbolyogni a kastélyba, és nála kell aludnia. Hát, ha már érzelmileg nincsenek egy szinten, és sajnálatos módon nem tudja megélni, amit ez a kis drága minden percben meg- és átél, legalább az italról gondoskodjon. Jó sokról.
- Ne sóhajtozzál már ennyit, még azt hiszik belém estél - halkabbra fogott hangon dorgálja meg Sacikát, majd megvonja vállait. - Nemt'om. Nagyon odavoltam érte, de egyikünk sem volt biztos abban, hogy jó apja lennék a gyereknek. Hát tudod milyen vagyok. Na, hát mindig ilyen voltam. Rossz gyerek. Rossz udvarló. Rossz apa.
Úgy tűnik, már régen beletörődött abba, hogy Rebeka valószínűleg soha az életben nem fogja őt szeretni, sem apjaként elfogadni. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor bevallaná, hogy ő se tenné. Annak ellenére sem, hogy tudja, nem csak ő volt abban a kérészéletű kapcsolatban. Régen beletörődött már, hiszen nem kevés ideje volt erre.
- Akkor jóvan - bólogat, majd egy aprót sóhajt. - Igen, nem volna rossz. Talán nálatok tölthetném az ünnepeket. Hazamentek mindannyian?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sokatmondó - hát ez engem egyáltalán nem érdekel - pillantással néz fel a lányra, majd szótlanul kitölti neki a falu legtökéletesebb vajsörét. Őt aztán hidegen hagyja hány évesnek mondja magát ez a szöszke itt vele szemben, amíg nem mutat hivatalos okiratot. Ha mutat, és az valódi, na akkor onnantól beszélgethetnek erősebb italokról is. Addig viszont... mosolyoghatsz kisanyám, Zsiga bácsinál maximum vajsör kapható. De a legjobb! Rutinos mozdulattal csinosítja ki a szökő habot, szépen megtisztítja a korsót, majd a mindig vállán pihenő tiszta törlőruhával megtörli az üvegfelületet, és csak eztán, még egyszer ellenőrizve a rendelést, tolja át a márványpulton azt, egészen a szőke elé.
- A bizsura buknak a srácok, vagy mi? - a macskás gyűrűvel kapcsolatos kérdését félvállról veti oda, még éppen azelőtt, hogy az újabb vendég leülne hozzájuk, és kérne egy rövidet. - Jobbat, szebbet!
Csak egy pillantást vet az öltönyös vendégre, de rögtön tudja, hogy valahol már látta őt. Azt nem tudná megmondani, hogy hol, azt sem, hogy mikor, de abban holtbiztos, hogy valamikor ők ketten már találkoztak. Néhány másodperc erejéig elgondolkodva méregeti a férfi arcát, majd elfordul tőle, és egy tiszta feles pohárért nyúl.
- Egészségére! - tolja át a férfi elé a rövidet, majd elfordul, s néhány lépést el is távolodik tőlük, hogy így egyfajta kocsmai meghittséget kölcsönözzön beszélgetésüknek. Megtámaszkodik a pult belső oldalán és mugli szerencsejáték újságját kezdi tanulmányozni. Tervezi, hogy következő szabadnapját egy pesti lottózóban fogja tölteni, talán még Rebekának is küld egy baglyot, hogy ha van kedve, kísérje el feladni a tuti befutó szelvényt, aztán, ha már úgyis ott vannak, kaparhatnak is egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valami úton módon a saját kedve kompenzálása ként leginkább úgy lép fel, hogy szájmenést kap, amit másokra erőltet. Ha tudná eredendően, hogy közel sem erre vevő hölggyel van dolga és hogy az illem tartja már csak a barnát a társaságában, biztos kínos csend és vigyor mellett távozna. Így azonban egyre jobban felbátorodik és kérdezget. Minden érdekli jelenleg, csak ne kelljen a szőkére gondolnia.
- Milyen különleges név. Régóta dolgozol itt, Állia?
Kérdez még, ha már mást nem szórakoztat lelkes személye, hiszen felültették. De tényleg nem húzza azért a végtelenségig, előszed valami döntési képességet egy kis csavarral magából. Mindezzel vezeti tovább magukat. Fizetéskor pedig a köszönömre felcsillannak barna szemei, megvillantja hófehér fogsorát, csak eztán kezd a süteménynek neki.
- Nem tesz semmit, neked is.
Nem a háláért vannak ezek az apró megmozdulásai, mégis jól esik a szívének, ami nagyon is a helyén van, ha kedves gesztusra kedvessel reagálnak, nem csak lesöprik az útról. Elteszi a pénzt, majd neki is kezd a süteménynek. Kifejezi még tetszését is igen hamar, aztán látva, hogy mintha más is igénybe venne némi segítséget, nem is tartja fel tovább a lányt. Kihátrál a pulttól, kulturáltan igyekszik lenyelni minél gyorsabban a falatot, hogy elköszönhessen tőle, csak aztán távozna. Tekintetét közben sem veszi le Álliáról, a fintort is kiszúrta, de igyekezett azt ignorálni, és úgy tenni, mint aki nem vette észre se magára.
- Még egyszer köszi, remélem még látlak itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nézelődve üldögél a széken, de pont arra nem néz, amerre kéne. Egy mély hang zavarja meg mások bámulásában, méghozzá egy eléggé ismerős hang. Nem gondolta volna, hogy a tiszteletbeli sógorával itt fog összefutni. Sőt a férfiból az italokat sem nézi ki. Kissé felvonja a szemöldökét az erősebb itókára, a csapos kérdésére nem is figyel.
- Szia, neked is! Hogy-hogy itt? - kérdezi a felnőttet és a bárpultra könyököl. Itt nincsenek olyan buta illemszabályok, mint amiket otthon próbáltak megtanítani neki, kevés sikerrel. A férfi nem kérdezi a szőkét, hogy mi van a feleségével, bár Gwen sem tud sokkal többet, mint a másik. Elment pár hétre, de ezt Kon is biztos észrevette, ha nem hülye, de ennél több semmi. Amíg a (tiszteletbeli) sógor az italát várja, addig pár kérdést intéz beszélgetőpartneréhez. Gwen nem szól semmit, inkább morog egy sort és picit mérges tekintettel néz rá. Mindig ezek a kérdések jönnek felé, és utálja őket. A sulis kérdéseket alapból minden diák utálja, a pasikkal meg most ki lehet kergetni a világból. Majd, ha lesz valami, megtudja mindenki, az is, akinek nem kellene. A végén mégis elvigyorodik és szívélyesen válaszol.
- Hááát... Gondolkoztam azon, hogy szakot váltok, és minisztériumi személynek kéretem magam, hogy melletted dolgozhassak és boldogíthassalak. A fiú meg, van korombeli unokaöcséd? Mert szívesen megismerkednék vele, akár bensőségesebben is - a mondat végére még nagyobb lesz az arcán a mosoly, kacsint is egyet, bár nem gondolja komolyan. Nem tud sokat a férfi rokonairól, de korabeli az nincs a családjában, vagy valami ilyesmit mondott Kath a lánynak. Míg a választ várja, megissza az utolsó korty vajsört is majd a másik pasihoz fordul. Mennyi hímneművel van körülvéve. Mielőtt megszólalna, a táskájában kezd kutatni, majd elővesz egy kis kártyát, ami a felnőttségét bizonyítja. Korban biztos, hogy az és elvileg érettségben is.
- Na, akkor most kérnék egy olyat, amit az úr. És, ha nem hiszed el, hogy igaz, nézd meg közelebbről - szinte már az arcába tolja, csak, hogy az igazát mondja. Ha most sem hiszik el, hogy már bármit ihat, akkor a főnökkel fog beszélni. Vagy Konnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Claire  

Miután befejezi a fészkelődést, egy kérdést intéz felém, majd mielőtt válaszolhatnék, megcsókol. A kérdés pedig maga kicsit ellentétes a tettével. Komolyan kellene egy hős, aki mindent elviselve tájékoztatást ad, hogy mit is akar a nő. A nők túl bonyolultak. Igazából, amit akarnak, azt akarják, de lehet, csak mondják. Amire azt mondják, hogy nem akarják, azt valószínűleg akarják, csak te, bunkó ősemberivadék találd ki, hogy ők azt akarják. Ami talán, ott várják, hogy romantikusan felajánld, hogy ne tűnjenek pofátlannak, és amikor azt mondják hagyjuk, akkor kezd meg a térden csúszást, mert oltári nagy bajban vagy, haver. Aztán persze, lehet, hogy mégsem, csak ennyire futotta tőlem, első körben. Nem ismerem a nőket, és állítom, hogy soha nem is fogom.
A csókja viszont édes, hívogató. Nem állok ellen, viszonozom, de nem követelőzően. Olyan nagyon, nagyon magas volt az a labda, amit a csók előtt feldobott, hogy le kell reagálnom, muszáj. Ez a részem még az is lehet, hogy szépen lassan sírba fogja vinni szegényt.
- Nem, igazándiból csak egy program voltál. Unatkoztam, és arra gondoltam, hogy hümm, mivel szívassam meg Clairet. Aztán kipattant az isteni szikra, hogy áh, hát izguljak itt, mint egy hülye, valahogy közelítsünk afelé, hogy mi lenne, ha járnánk, csókolózzunk, majd nevessek, és mondjam meg neki, hogy csak vicc volt.
Egy hosszú pillanatig nyugodtan nézek rá, majd nevetve húzom közelebb magamhoz, és nyomok egy hatalmas puszit a homlokára.
- Hihetetlenül rossz humorom van, amúgy. Te meg bolond vagy.
Lehet amúgy, hogy sok férfi ilyen, de én nem. Nálam ez a kötődés dolog nagyon komoly. Voltam már szerelmes, kétszer is. Ellába, aki azóta is a legjobb barátom, és Cyannebe, akit szintén barátomnak tartok, annak ellenére, hogy se szó, se beszéd lépett le. Nem tudom nélkülözni a számomra fontos embereket az életemből, de ugyanakkor a lány biztos lehet benne, hogy ha ő van, számomra nem létezik más. Így vannak jól a dolgok, szerintem.
- Ne menjünk valamerre? Karácsonyi vásár például?
Bevallom, itt már egy kicsit bepunyultam, és jó lenne szívni egy kis friss oxigént, meg látni egy kis természetes fényt. Jó hely ez, csak hosszú távon van nagyon altató hatása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincs ínyére a ma esti meghívott "fiatalok tipikus kedvenc együttese" meg a hömpölygő tömeg, amit ezek a majmok idevonzanak. A pultot támasztva vallja be magának az eddig minduntalan elutasított igazságot: megöregedett. Ez a nagy helyzet. Beigazolódott, amit szeretett anyja annyit mondogatott; eljátszotta az életét, állásból állásba ugrált, egyik országból a másikba utazott, és ma pénzen kívül nincs semmije. De legalább az van. A gondolatra fintorba szalad a szája.
Vele szemben, a pult másik oldalán kacagva csápoló fiatalkorú, de bőven húsznak kinéző diáklányokra pillant, és egy, a munkaidőben kötelező vigyorral az arcán eltolja magát a márványlaptól, és egy már bontott whiskysüvegért nyúl. Vonásai vidámak, szemei huncutul csillognak, és nem rest flörtölni a fizetővendégekkel. Talán még kedvére is vannak, nála soha sem tudni.
Aztán oldalra pillant, mire jobb szemöldöke rosszat sejtve felszalad. Noel? Még kiszolgálja a mindenen nevetgélő lányokat, és két témázgató srácot is, majd a pult másik oldalához sétál, és kérdő tekintetét végighordozva az unokaöccse mellett álló szőkén, némán üzen a rellonosnak: ő ki? vigyázol rá? minden oké? ne csinálj hülyeséget!
- Óhajok-sóhajok? Vannak hát. Két erőset, vettem - széles mosollyal néz újra a lányra, és a márványra csapva visszaindul, hogy felvegye a régebb óta várakozók rendeléseit. Sör, whisky és különböző női italok mennek leginkább ma este, és minél hangosabban szól a zene, annál több és több pohár és korsó kerül elő a pult alól.
- Bocs gyerekek a hosszú várakozásért, de egyedül vagyok - mondja, mikor leteszi Noelék elé a feles poharakat. Tekintete az ismeretlen lány arcán állapodik meg. - Aztán vigyázz ezzel a gazfickóval, egy szavát se hidd.
Félmosolya felett kacsint oda a csinos szőkének, majd egy sokat sejtető pillantást küld unokaöccse felé, s végül magukra hagyja őket. Visszasétál a többi pultot támasztó, sarlót tartó kezüket italért nyújtó kamaszhoz. Néha persze visszales Noelékre, hiszen van egy olyan érzése, hogy nem árt szemmel tartani őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Amikor a kérdésemre először azt a választ adja, hogy nem, lefagyok. Olyan mérhetetlen ijedtség fut végig rajtam, amilyet még sohasem éreztem ezelőtt. Az agyam zárt része persze egyből az előtérbe furakodik és mást sem hallat, csak azt, hogy én megmondtam, én megmondtam!
Aztán elvigyorogja magát, közelebb húz és lenyom egy cuppanósat a homlokomra.
Most pedig olyan nyugalom jár át, amilyet szintén még sohasem éreztem. A rossz hangok visszahúzódnak a fejemben és nem hallok mást, csak a boldogságot.
Mint egy igazi pár. Mintha már ezer éve lennénk együtt. Annyira ismerős, annyira magától értetődő minden mozdulat, mindent szó.
Mégis olyan új és izgalmas. Sosem éreztem még magamat ennyire elevennek. Úgy érzem, most akár el tudnék futni a világ másik végére is, anélkül, hogy kifáradnék.
Azt tanácsolja, menjünk a karácsonyi vásárra. Én nagyon szívesen benne vagyok, kissé elültem már a fenekemet, és jó lesz felállni végre. Teljesen elgémberedtek a lábaim.
- Rendben, menjünk.
Felállunk, Ő felsegít engem. Felvesszük a kabátjainkat - az enyémet Balázs rám segíti - és elindulunk, hogy fizessünk.
Én már nyúlnék a pénzemért, de Balázs nem engedi, hiszen az első kikötése az volt, hogy Ő fizet.
A mosolygós felszolgáló lánynak odaadja a pénzt, a visszajárót nem kéri el. Elköszönünk és kilépünk az ajtón. Ám mielőtt még átlépném a küszöböt visszafordulok, és csak ennyit mondok:
- Kösz mindent!
Ha nincs ez a teaház, talán ez a nap meg sem történik. Én teljes mértékig hiszek abban, hogy mindennek oka van. Ahogyan annak is, hogy létezik ez a teaház.
Elindulunk kéz a kézben, mint egy pár, a karácsonyi vásárba. És boldog vagyok!
Sohasem akarom, hogy véget érjen ez a nap!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Szép vagy - mondja egyszerűen; Odett talán nem is hallja szavait a hangosan dübörgő zene és a mögöttük tomboló tömeg miatt. Félmosolya felett fürkészi a másikat, és mielőtt folytatná, közelebb dől hozzá, hogy a füléhez hajolva beszéljen tovább. - Régen is az voltál, de most öt évvel szebb vagy.
Meleg lehelete borzolhatja a lány bőrét, és ő, ennek tökéletes tudatában érinti meg szőke haját. Félre, a füle mögé söpör egy tincset, majd kiszélesedő mosollyal távolodik el tőle. Maga sem tudja, hogy bókja udvarlásnak számít-e, nem is érdekli, hiszen sohasem törődött ilyesmivel. Azt nem tagadná le, hogy még mindig pont úgy tetszik neki a táboros lány, mint annak idején a tűz körül, az egyetlen különbség csupán annyi, hogy ma már kezdeni is tudna vele valamit. Akkoriban... nehezen ment. Kapkodó, ideges mozdulatai voltak, tétova, céltalan érintései, nem úgy, mint ma. Már magabiztos, irányító, egészen férfivé érett.
- Köszönöm, erre az egyre büszke vagyok - feleli, és bár azonnal eszébe jut az intézetben töltött időszak, arról nem akar beszélni. Helyette a csiripelni kezdő Odettet hallgatja, emelkedő szemöldökkel és vigyorra húzódó szájjal. Képzeletbeli bakancslistáján régóta szerepel már, hogy meglátogassa a Beauxbatons-t, és saját szemével nézze meg azokat a hírhedten szépséges lányokat. Na, nem mintha a Bagolykő hiányt szenvedne szemrevaló hátsókból, azért még érdekli, érdemes volt-e bedőlni a városi legendáknak.
- Hé, hé, hé! Ne mondj nekem olyat, hogy nem bírod a piát, mert még a végén visszaélek az információval... nem félsz? - jobb szemöldöke leheletnyit feljebb szalad, ahogy vigyorogva kérdez. Hangjában huncutság cseng, fogai elővillannak vastag ajkai alól.
- ...éppen időben - dünnyögi Zsiga bácsi és italaik érkeztekor, de mikor nagybátyja Odetthez fordul, és még óvatosságra is inti őt, vigyora gyorsan leolvad arcáról. Elnyíló szájjal, pislogás nélkül kezd meredni a férfira. - Köszönöm, tényleg.
Bosszúsan megcsóválja a fejét, és a Zsigmond szemeiben ülő néma kérdésekre haragos pillantással felel: minden oké. Aztán, mikor a férfi elfordul, saját italáért nyúl, és koccintásra emeli.
- Minden szavamat elhiheted, nem vagyok rossz - kedélyes csibészséggel mondja, s közelebb hajol a másikhoz, hogy poharaik végül összekoccanhassanak. - Örülök, hogy újra találkoztunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hétvége van, őt pedig mestertanoncként nem kötik úgy a szabályok, mint az alsóbb éves diákokat. Krisztián még a többiekhez képes is sokkal inkább szeret a faluban lenni, a kötelező órákon kívül sincs igazán sokat a kastélyban. Érthető okokból nem bennlakó, így miután véget érnek a kötelező benn tartózkodás órái, vissza is tér Bogolyfalvára. Talán még az eridonos események tudják megmozgatni annyira, hogy bemásszon, meg az a néhány ismerős, akiket eddig szerzett rávette hogy nézzen be a klubhelyiségbe. Most azonban nem az a nap van.
Ma az üssük el az időt egyedül, miközben átgondoljuk az életünket és a házi feladatainkat - inkább a házi feladatainkat - nap van, maga előtt egy egyszerű gin tonickal. Mivel az asztaloknál már nem volt hely, így a pult bal legszélső bárszékéhez telepedett le egy kisebb C-s szabványú, régi rúnaszótárral a kezében, amelynek sajátossága, hogy kombinációkat sorakoztat fel, nem pedig egyenként sorolja fel a különböző elemeket. Inkább gyakorlati haszna van ennek már, nem az elméleti alapot tanítja, de ugyan arra már csúnya is lenne, ha szüksége lenne.
Nem vesz tudomást különösebben a maga körül folyó dolgokról, még az sem kelti fel a figyelmét, hogy tőle néhány méterre egészen csinos kocsmai verekedés van kialakulóban. Igaz, még igencsak gyerekcipőben jár, egyelőre csak egy széket borítottak fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner "Haalányomhoznyúlszbajlesz" Krisztián

Bal vállán a szokásos, egyszerű fehér törlőrongy pihen, úgy dől a drágább kategóriájú italkínálat alatt álló fakredencnek. Karjai mellkasa előtt fonódnak össze, szájában gyerekrágó olvad, amiből olykor-olykor nagy, rózsaszín lufit fúj.
A vele szemben ökörködő két, már régen férfikorba lépett varázslót nézi kitartóan, tekintete nemhogy érdektelen, már-már unatkozónak tűnhet. A kifújt lufi hangosan csattanva durran szét.
- A berendezés helyett egymás arcát üssétek - jólesően csámcsogva kiált oda az ingerült kettősnek, közben ujjaival szedegetni kezdi a bajuszába ragadt, összepöndörödött rágódarabokat. A fene enné meg, hogy mindig elfelejti, ha ekkora a szőre, akkor bizony nem kevés munkával jár eltünteti a rózsaszín maradványokat.
- Te, ott a rúnákkal - szól oda egy egész pofás fiatalembernek, majd állával a felborított szék felé bök. - Állítsd már fel, cserébe meghívlak egy sörre.
Nem vár választ, már nyúl is egy tiszta korsóért, hogy teletöltse az évszak legfinomabb mézsörével. Legszívesebben ő maga is inna egyet, de... ahhoz még korán van, meg hát a csárdaszabályzat is tiltja. Mondjuk azzal eddig se nagyon törődött. A hab tetejére fahéj különlegességet szór, majd rongyával óvatosan körbetörli a krigli oldalát és peremét, hogy ha a pult legszélén üldögélő megtette az apró szívességet, odatolhassa azt elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Észlel valami mozgást a szeme sarkában, de amíg neki nem hajítanak semmit, addig nincs gond. Jók ezek a hétvégi csárdás esték. Végy két dühös, tesztoszterontól szétrobbanó, tettre kész varázslót, adj a kezükbe tetemes mennyiségű alkoholt.. aztán keverj a paklijukba egy ötödik ászt.
Kár, hogy nem figyel, így lemaradt a filmekbe is könnyű szerrel beillő "nincs is öt ász egy pakliban!" felkiáltásról. Ahogy a csattanó székről is, és a járomcsontba csapódó ökölről is. Sosem olyan kényelmes megütni valakit, mint azt gondolná az ember, a bőr és vékony zsír és izomréteg alatt kemény csontok lapulnak, így egy erősebb ütés után az ember keze legalább annyira fáj, mint a másik arca. A kézfej bütykei kipirosodnak, jobb esetben, rosszabb esetben kisebesedik már attól az egy ütéstől is, ha az elég nagy lendülettel lett bevetve.
Így adódik, hogy a felkiáltásra, ami felé érkezik "te, ott a rúnákkal" (a rúna szóra figyelt fel leginkább), addigra nem egy, hanem rögtön kettő sziszegő és átkozódó varázsló felé néz el.
- Ó. Látom, rendben. - Hogy ennyiért kapjon sört? Hogyne. Viszont nem kockáztatja meg, hogy a harci láztól még fűtött páros közelébe menjen, így egy pálcaintéssel helyezi vissza a bútordarabot eredeti helyére, s eztán fordul vissza a pulthoz.
- Úgy látszik, kezd beindulni a hétvégi forgalom. Ennél már csak rosszabb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner Krisztián

A pult legszélén gubbasztó fiatalember felfigyel a megszólításra, és a férfi tiszteletteljes kérésének udvariasan - és meg kell hagyni, igazán úriasan - eleget téve fordul vissza hozzá.
- Köszönöm - biccent oda neki Zsigmond, és már tolja is át a márványon a tökéletesen megtöltött hálakorsót. - Mézsör, valami isteni jó fahéjas ízesítéssel.
Beszéd közben lehajol, és homlokát ráncolva zsebkendőt keres a pult alatt, hogy kiköphesse ízetlenné váló rágógumiját.
- Engem nem érdekel, holnaptól a színemet se látják a kedves vendégek. Legközelebb csak vasárnap este jövök - dörmögi a pult alól, rágóját ügyesen csomagolva egy illatos papírba. A labdává gyűrt csomagot, akár ha kosárra dobna, ajkát beharapva dobja ki. - Holnap viszem a gyereket Pestre. Megtanítom tippmixelni.
Abba nem gondol bele, hogy mondandója valószínűleg egyáltalán nem érdekli a rúnákkal foglalkozó könyv felett ücsörgő alakot. Hát ő se rajong az órákig pultnál kotló vendégek szóf*sásának, de hát mit van mit tenni?
Kiegyenesedve a csaphoz sétál, kezet mos, majd vet egy pillantást a verekedő páros felé.
- Mondd már meg, hogy ez mér jó? - fejét rázva figyeli a menetet, aztán összehúzott szemöldökei alatt visszanéz a rúnásra. - Na, ízlik a sör?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mikor elétolják az italt, akkurátusan megforgatja maga előtt a korsót, az aljánál fogva, mintegy megszokásból. Más helyeken azért iktatják be ezt a mozdulatot, hogy megnézzék, máshol koszos-e a korsó, vagy a szebbik felével feléjük kapták. Egy idő után megszokottá válik a mozdulat.
- Jó sűrűnek néz ki. - Ez egy vajsör esetében dicséret, mert színre és állagra meglepően jónak tűnik. Ahhoz képest, hogy ez nem egy igencsak magas árfekvésű kocsma, ismerjük be.
- Tippmix? Hány éves, hogy már szerencsejátékokkal lehet ismertetni?
Kérdez vissza, már csak azért is, mert nem valami gyakori, hogy egy beszélgetés elején egy mágusfaluban valaki a tippmixet emlegesse. Közben a háta mögött valóban egymásnak esett az a kettő, és megfogadva (talán tudat alatt) Zsiga tanácsát, meglepő módon a csontokon kívül nem törik el egyelőre semmi.
- Feszültséglevezetés? Nem tudom, sosem verekedtem még egy kőr ász miatt.
Vállat von, aztán magához húzza a korsót, és nagyot kortyol belőle. A jellegzetes aroma végigszánkázik a nyelvén és torkán, az útját pedig a fel-le szánkázó ádámcsutkán könnyű végigkísérni.
- Egész jó. Jó, kifejezetten, köszönöm, magamtól nem hiszem, hogy rendeltem volna, pedig kár kihagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Reissner Krisztián

A mézsört illető dicséretre elégedett, féloldalas vigyorral biccent. Amíg ő nem dolgozott itt, addig effélét kapni sem lehetett. A csaposok a maradtak a jó öreg italkínálatnál, és ha néha eszükbe is jutott egy-egy ötlet, végül legyintettek. Zsigmond még Roxmortsban ismerkedett meg ezzel a fahéjas finomsággal, amit a hely tulajdonosának tudta nélkül, saját kénye-kedve szerint készít.
- Egészségedre! Aztán gyere máskor is - mondja, beszéd közben sötét bajszát simogatja. Szavaiban természetesen némi üzletpolitika is felsejlik, ez a hosszú vendéglátós évek alatt kéretlenül is ráragadt.
- A gyerek? Hát, már nagylány korba lépett... egy ideje - fejét billegtetve, ajkait félrehúzva, elgondolkodva felel. - Rebeka már kész nő. Úgy is beszél. Olyan szövege van öcsém, besz*rsz. Lényeg a lényeg, itt az idő, hogy elvigyem egy lottózóba, mert aztán férjhez megy, és sose lesz ideje az apjára.
Meglepi, hogy pultot támasztó vendége ismeri ezt a mugli játékot, hiszen ő is csak nemrég, teljesen véletlenül talált rá. Azóta viszont megszállottan bújja az újságot és töltögeti a szelvényeket, és ha ez nem volna elég, a varázstalanok ötforintosaival rendszeresen kaparja a milliókat ígérő sorsjegyeket. Felcsillanó szemekkel mesél a fiatalembernek, észre sem veszi, hogy mennyire belelendül a dumába.
- Ne is. Eszes gyereknek tűnsz, inkább azzal harcolj - adja a kéretlen tanácsot, mutatóujjával saját halántéka felé mutatva. - Még diák vagy?
Talán nem illendő, de megkérdezi. A mai fiataloknál már nem egyszerű csupán szemmértékkel eldönteni, hogy hány évesek, és hogy alap-, vagy mesterképzésben okulnak. Mind olyan... fejlett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szofi kabátjába belekapott a szél, ezért összébb húzta magán, ahogy a havas utcán át topogott karácsonyi ajándékok után kutatva. Az édesanyja nem ragaszkodott hozzá, hogy drága holmikkal lepje meg, ahhoz viszont igen, hogy a szünetet otthon töltse. Még csak most érkezett és kíváncsi lett volna rá, mégis milyen egy hamisítatlan karácsony az iskola falai között, most azonban nem állt szándékában vérre menő vitát folytatni otthon. A betegsége miatt szükségesnek látták, hogy karanténban tartsák, épp ezért már az is hatalmas előrelépés volt, hogy egyáltalán betehette ide a lábát, nem pedig magántanulóként készült fel a jövőjére.
Betért néhány boltba, de miközben üres kézzel megindult az ajtó felé folyton mantráznia kellett, hogy képes megcsinálni és neki tud iramodni ismét a csúszós, nyálkás utcáknak. Hogy nem zavarja, ahogy a szél az arcába vág és egyáltalán nem akar lefagyni a jobb keze, úgy körülbelül a harmadik bolttól kezdve.
Amikor már végkép megunta, hogy csattognak a fogai és a hajáról is jégcsapok lógnak besurrant a Teaház ajtaján. Szinte fizikai fájdalmat érzett, ahogyan az ujjai elkezdtek felengedni a hirtelen jött melegben. Körbepillantott, de miután gyakorlatilag egyetlen szabad helyet sem talált megindult a pult felé, hátha időközben felszabadul egy hely. Bár a szöszi nem nevezhető nagydarabnak, sőt kóros sovány, mégis sikerült egy hirtelen megmozduló széknek kibillentenie az egyensúlyából, ennek következtében pedig a sarokban ülő magányos fiú asztalát ő lökte meg –akár egy dominó, a folyamat beindult és nem lehetett megállítani. A tea, amit valószínűleg nem régen helyeztek a vendég elé felborult és végigcsorgott az asztalon.
- Rettenetesen sajnálom! –szabadkozott Szofi azonnal, de a pincér már egy intéssel eltüntette a kárba veszett maradványokat. - Szeretnék rendelni még egy ilyet, két bögrével. Nem baj, ha csatlakozom? –pillantott le a fiúra, mikor a pincér már tovább állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szofi, miután sikerült ennyire profin bemutatkoznia, nem volt biztos benne, hogy szeretne-e társalogni a fiúval, vagy inkább fogja magát és elsüllyed a föld alá, ott ahol van. Összeszedte magát, mert ez volt a helyes és szinte azonnal sikerült rendezni a helyzetet, az pedig, hogy helyet tudott valahol foglalni, éppen kapóra jött neki a zsúfolt helyen. Halvány mosollyal fogadta a bókot, levette a kabátját és lehuppant a fiúval szemben.
Nem szerette a teát, sokkal inkább kávés típus volt, de a szükség nagyúr, neki pedig ebben a helyzetben csak melegre volt igénye, semmi másra. Bár túltette magát az anorexián –már amennyire ez lehetséges–, a sütemények látványát gyűlölte. Azoktól tartott a legjobban, szerette volna még az emléküket is kitörölni az életükből egy időben, de aztán összeszedte magát, így már könnyedén beült akárhová és megevett akármit, igaz csak némi noszogatás után. De a kávé egy teljesen más témakörbe tartozott. Kis tejjel, két édesítővel. Bármennyit megihatott, akár lefekvés előtt is, könnyedén el tudott aludni utána. Úgy érezte, ezt már függőségnek hívják, de könnyedén túltette magát ezen a problémán. Egyel több vagy kevesebb, mit számít az?
- Szofia Elena Chenkova, Rellon. –mutatkozott be a szőke is gyorsan és töltött magának az egyik bögrébe, amit átölelt hosszú, vékony ujjaival.
Így próbált legalább egy nagyon kicsit felmelegedni. Nem szerette különösebben a telet, az a fajta lány volt, aki a nyár utolsó perceit is a vízparton tölti és már márciusban arra készül, hogy csobbanhasson egyet, akárhol.
A tekintete egy pillanatig a fiún időzött, mielőtt ivott volna egy kortyot a forró italból, majd kimondta, ami a fejében járt.
- Szerintem az Alfréd is szép név. Különleges, egyáltalán nem különc. Az én nevem sem éppen mindennapi. –fűzte még hozzá, csak úgy mellesleg.
Szofia alapjáraton nem volt túlságosan beszédes, most azonban szerette volna egy kicsit feledtetni az előbbi baklövését, fázott is és hely sem volt máshol, így tehát maradt ez a választás. Az sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg időt töltött külön, vagy az anyja társaságában, esetleg a legjobb barátnőjével próbálta tartani a kapcsolatot bagolyban, így tehát kifejezetten ingerszegény környezetben tengette mindennapjait.
- Nyilván nem ma kellett volna ajándékokat vásárolnom. –vetett egy pillantást az ablakon kívül uralkodó, jeges világra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A lány nevével kapcsolatban nagyon beletalált. Szofia sohasem szégyellte, honnan is jött, ahogyan azt sem, hogy az utóbbi pár évben a Victor Chenkov név összefonódott az orosz alvilággal. Szerette az apját, annak ellenére, hogy nagyon ritkán látta és az édesanyja próbálta olyan távol tartani tőle, amennyire ez csak lehetséges volt. Ezért küldte Franciaországba tanulni. Bízott benne, hogy a férfi ott nem bukkan rá a lányára.
Szofi kitartónak bizonyult, ha az édesapjáról volt szó, épp ezért ahelyett, hogy felvette volna az édesanyja nevét, mint minden normális ésszel gondolkozó lány, ő makacsul ragaszkodott a gyökereihez, Oroszországhoz és mindenhez, amit az apja az aranyvérrel kapcsolatban tartott. Talán sznobizmus, talán nem, távol állt tőle a mugliközpontú gondolkodásmód.
- Az apám orosz. –biccentett egy aprót a lány, csak úgy, nyomatékosításképpen. - Szofinak, leggyakrabban.
Bár ő kézenfekvőnek érezte, hogy a nevét ezen az egy módon lehet becézni, mégis folyton kérdésekbe ütközött. Melyiket használod? Hogy szólítanak? És egyáltalán ezt lehet becézni? Minden alkalommal felsorolta a tudnivalókat, de továbbra sem halt meg a remény, hogy egyszer majd valaki megérti, miről is beszél és valaki magától ráébred, mennyire felesleges feltenni ezeket a kérdéseket. Szofi viszont ez alkalommal segítőkészebbnek bizonyult, mint bármikor máskor.
- Nekem sem a téllel van problémám, vagy a hóval. Csak a hideget nem szeretem. Ilyenkor rossz csak gondolni is rá, hogy kilépünk az utcára
Szofi öntudatlanul körbe-körbe forgatta a poharat az asztalon anélkül, hogy egyáltalán ivott volna belőle. Nem is kívánta igazán, csak a kezét szerette volna melegen tartani, amennyire ez lehetséges volt. Észre sem vette, hogy már szépen lassan hűlni kezdett, nem szállt fel belőle olyan intenzíven a gőz, csak játszadozott a bögrével.
Az anyja ilyenkor mindig rászólt, rosszabb napjain idegesen az asztalra vágott, amiért lánya nem eszik, csupán tologatja ide-oda a tányéron az ételt. Szofi meg persze kiborult, odavágta a komplett étkészletet és elvonult. De ez még betegsége hajnalán okozott különösebb problémákat.
Most a bögre felett a fiút méregette és próbálta megérteni, miben is nyilvánul meg navinés énje. Azt mindenképpen ide sorolta, hogy ebben a csúnya időben ő lát bármi szépet is.
- Pár napja érkeztem csak. –vallotta meg töredelmesen és már vissza is dobta a labdát.- A kastélyban, meg itt a faluban már kiismered magad?
A nagy helyzet az volt, hogy Szofia még csak távolról sem tudta belőni, pontosan hol is van. Többnyire ment a saját feje után és úgy tett, mintha tisztában lenne vele, mit is művel, a megjátszást már mesteri szintre emelte. Akaratlanul keresztbe fonta lábait egymáson és a jobb lábfejét beakasztotta a bal vádlijába, ezek a kicsavarodott mozdulatok még a balettos időszakából maradtak meg. Amikor még nem volt beteg és táncolhatott. Azóta elég hosszú idő telt el, de ő nem adta fel. Megpróbált talpra állni, mert folytatni akarta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Éteri nyugalommal pöccinti le a cigaretta végén feltornyosult hamut, bal kezével körberajzolja a pohár szájának körvonalát. Hosszú, kecses ujjakat kölcsönzött a mai találka tiszteletére, továbbá a csinos arc, a törékeny alkat és a klasszikus-kellemes megjelenés járt a csomagolással. Ismételten: a Százfűlé főzet csodákra képes. Teszem azt, egy morózus, nagy darab rellonosból percek alatt bájos tündérkét varázsol, ha az érdek megkívánja. Mivel a jelenlegi munkája magában foglalja bizonyos műkincsek felkutatását, és ehhez semmiféle támpontra nem lelt a hagyományos csatornákon keresztül, kapva kapott az alkalmon, hogy kihasználja egy régi, és futó ismeretség előnyeit: Avery Lyall, exbűnöző, leszerelt bűnbánó. Ezt az egy szót az olaszok különösen undorítónak tartják nem titkolt okok miatt.
Gondos és nyugodt tervezést kivitelezett: levelet küldött két hete Averynek. Szeretné megírni néhány híres, még élő mágusbűnöző önvallomását, többek között Mr. Lyall rövid, biográfiaszerű történetét is. Ki ne hallott volna a nemrégiben történt letartóztatásról, a nagy port kavart, nyilvánosságra hozott nevekről? Rövid idő alatt nagyon ismertté vált a Lyall név. Nagy precízen azt is elhintette a levélben, hogy jobb szeretné Averytől hallani a történetét, mint megkeresni a családját és kifaggatni őket, de hát, ha netán Avery nem érne rá, kénytelen volna beérni velük. A testvérekkel és a szülőkkel. Nem titkoltan kisebb alattomos (és nyilvánvaló) húzásnak szánta ezt a lépést, próbálta ezzel kipuhatolni, mennyire hiú a férfi, és félti-e a családját? Az eredmény magáért beszél: most itt ül a csárda egyik tisztára sikált asztalánál fehér ingben, farmerben, bokacsizmában és szemüvegben. Utóbbi az egyetlen hiteles elem, amit az igazi alakjában is hord néha, ha épp nem kontaktlencsékkel kommandózik. Percek kérdése, és az interjúalanya -és egyben reményei szerinti információforrása- belép azon az ajtón, és elkezdődhet ez a kis játszma. A végén szeretne néhány hasznos infóval távozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda