Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mosoly, és biccentés. Egy igazi úri hölgyet láthattunk az imént kérem szépen! Nem, Karinának még csak meg sem fordult a fejében a csábítgatás. Egyrészt azért, mert tudta Gwentől, hogy együtt voltak, másrészt az ő népénél ezt a nők nem tehették meg, ha már volt párjuk, és Karinának bizony volt. Különben sem volt az a könnyűvérű típus, a srácokkal leginkább haverkodni szeretett. Sokkal jobb társaságnak találta őket, mint a lányokat. Lehet azért, mert két lánytestvérrel áldotta meg a sors és már jégfalnak ment a hisztériáiktól. Vagy szíve szerint egy jegesmedve szájába dugta volna a fejét. Ki tudja.
Végül csak felmászott a csúszdára, s megismételte a csúszását. Ugyan azzal a beleéléssel és élvezettel csúszott le a jeges csúszdán, mint azelőtt párperce. Ismét gyereknek érezte magát, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy melyik babájával játszhasson.  Bár Dioméd és Benji távozásával felszabadult Karyn egy kicsit, de még mindig ott volt a maradék olyan elfoglaltság, amelyekbe továbbra is energiát kellett befektetnie. Vagyis a tanulás, mindentéren. Nyelv, bűbájok, érzelmek kifejezése, órákra készülés, pálcahasználat… egyszóval minden!
Amikor Zalán ismét mellette állt, jeges tekintetével a levitás szemeibe nézett, ahogy lefordította magában a másik kérdését. Gondolkodott egy kis ideig, ez a koncentráció az arcára is kiült, látszott rajta, hogy a fejében összepakolta a mondatokat. Ide-oda vándorolt a tekintete, jobb kezével pedig az állát dörzsölgette, mint egy szakállát simogató bácsi.
- Én már unni kastély! Dohos és szürke. Már nem tudom, hogy én mikor lenni szabadlevegő sokáig ezelőtt. Talán Március. – ez így nem volt teljesen igaz, viszont az igen, hogy a baba születése óta, és a hőmérsékletváltozás óta valóban nem dugta ki nagyon sűrűn az orrát a Rellon pincéjéből.  Maximum háromszor, négyszer. Ismét megindult a csúszda felé, felmázott rá. Mászás közben ő is visszakérdezett.
- És te? Gondolom, te jobban bír meleg, mint én. – Le is ült. Várt a még a csúszással. Kíváncsi volt Zalán válaszára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kellemes érzés volt a jeges felszínnel érintkezni, ugyanis nagyon meleg volt a nap során, én pedig nem rajongtam a hőségért. Valaki biztosan szereti ezt az időt, de ő is valószínűleg a tengerparton képzeli el magát és nem a suliban, vagy annak környékén nyomulva. Én is szerettem volna olyan képességet, mint ami Karinának volt és ha lennének hozzá megfelelő adottságaim, akkor egyfolytában hűsölni tudnék. Egy álom lenne, de mivel én nem az a fajta ember, valamint varázsló voltam, ezért ez mindörökké csupán ábrándozás marad.
A csúszás után - majd amikor letudtam a plusz egy kört is, amire a lány jogosan hívta fel a figyelmemet - egy egyszerű kérdést tettem fel neki, hogy ne legyen annyira csöndben a környék, illetve mert kíváncsi voltam, mi jeges szél hozta erre. Lehettem volna figyelmesebb is, elvégre tudtam, hogy nem könnyű nyelv a magyar más nemzetiségűeknek, az igazság viszont az volt, hogy nemes egyszerűséggel elfelejtkeztem erről. Annyira idegen tőlem az érzés, mikor valaki küszködik egy másik nyelv fortélyaival, nekem ilyenekkel sosem volt gondom, ezt vehetjük jó és rossz értelemben is. Két anyanyelvem van, ebből az egyiket szinte házon kívül sehol sem használtam eddig, a magyart meg ugyebár folyamatosan alkalmaztam. Fogalmam sem volt, hogy mi lenne velem akkor, ha külföldre mennék. Feltehetőleg elmakognék valamit angolul, ám sokkal viccesebben hangzana, mint Karina szájából a hun. Megtudtam és könnyen meg is értettem az okot, amiért kimozdult a kastély falai közül. Elég ésszerű választ kaptam és kicsit együtt éreztem vele. Egy bólintással jeleztem felé, hogy fogtam az adást, majd magamban elgondolkoztam, mekkora poén lenne, hogy mihelyst végre kitette a lábát az iskolából, egy büntetéssel gazdagodna. Nem úgy tűnt, mintha tízig vissza akarnánk érni a hálókörleteinkbe, ám nem állt szándékomban trollkodni. Továbbá prefektusként illett volna példát mutatnom és lassacskán indulásra késztetni mindkettőnket, ahhoz azonban nekem sem volt kedvem. Igaz, a példás viselkedést már akkor leradíroztam magamról, mikor a végzős bálon egy kisebb tömegben csókolóztam Gwennel. De nem kell mindig szentnek lenni, vagyis ami engem illet, néha azért annak is kéne lenni.
- Talán jobban bírom a meleget, de ez nem azt jelenti, hogy jobban is szeretem. – Vontam meg a vállamat. Télen általában sokkal komfortosabban éreztem magam. Kissé félreálltam, mert nem terveztem többet csúszni az elkövetkező percekben, nem azért, mert rossz lett volna, csak a csúszdázás sosem volt a kedvenc játékszerem még kiskoromban sem. Legtöbbször a mászókákon lógtam annak idején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

"Sok a közös bennem és apukádban"
Ez a mondat ösztönössé tesz, felpillantok az arcára. Ez olyan dolog, már hogy ez a hasonlóság, hogy belsőjükben hasonlítanak, én mégis külsőleg figyelem meg. A flegma tartásuk valóban hasonlít, én úgy is kihúzott háttal ülök, hogy a a lábaim fel vannak húzva. Anya mindig nagyon odafigyelt a tartásomra, így az, hogy görnyedjek szóba se jöhet, mintha azt se tudnám, hogyan kell. A külsőségekben azonban nagyon hamar kifogyok. Világos szem és hanyag testtartás, enyhe borosta persze, de ennyi. Semmi más közös nincs bennük. Ennek oka valószínűleg az, hogy míg mások tartanak tőle, én az első pillanattól szeretem aput, mert tudtam, hogy ő az. Olyan különleges kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő persze ilyet nem mondana, de tudom, hogy ez nála is megvan. Láttam rajta, amikor visszajöttem Amerikából. Tagadhatja, nem zavar, hiszen a lényeg az, hogy én tudjam, nem?
Nézem a férfit, aki mellettem ül, és hirtelen millió kérdés merül fel bennem. Az is persze, hogy megtudjam, miben hasonlítanak, de végül elvetem ezt, hiszen mégsem akarom tudni. Nem azért, mert nem hinnék neki, hanem mert tudom, hogy mások sokkal reálisabban látják az apámat, mint én. Nekem ő a szülőm, az, aki véd, az, akitől elszakítottak még a születésem előtt, és akivel számos közös dolgom van. Ő az, akiről tudom, hogy simán ölne, kérdés nélkül, mégsem akarom, hogy ez valóban kimondásra kerüljön. Számomra az apukám hős, és azt akarom, hogy hős is maradjon, még ha ezzel egy irreális képet készítek róla. Nem akarok a negatív tulajdonságaiba belegondolni, mert ismerem magam, felnagyítanám, és abból katasztrófa lenne. Nem tudnék vele többé ugyanolyan lenni.
- Önnek van gyereke? Felesége?
Végül nagy nehezen sikerül választanom egy kérdést, mely foglalkoztat, és melyet meg szeretnék kérdezni. hogy miért, azt nem tudom megmondani, de nagyon érdekel, hogy milyen ember, olyan örök magányos vagy olyan, akinek szüksége van arra, hogy legyen egy váll, melybe az arcát temetheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Óvatosan járja körül gondolataimat, annyira nem kapkodja el az egyetértést. Nem is baj az. Mindig gyanúsak azok, akik már azelőtt bólogatni kezdenek, mielőtt még befejezném a mondatot. A tekintete nem árul el ítéletet, sem megvetést vagy sajnálatot. Általában ezekkel találom szembe magam. Meg persze a jó öreg félelem. De miért is félne egy több száz éves, gyakorlatilag halhatatlan lény tőlem? Miért is akarnám, hogy féljen? Ez a kapcsolat sokkal többet tartogat annál. Kezdem sejteni, hogy részemről sok kompromisszumot igényel még. Legalábbis a verbális fajtából, az meg - nos, sose voltam híján az ígéreteknek. Ha azt akarja hallani, hogy egyetértek, akkor nekem hol fáj, hogy megadjam ezt neki? Most azonban nem siethetem én sem el az egyetértést. Az túl átlátszó hazugság lenne. Úgy kell csináljam, hogy végül én magam is elhigyjem, amit mondok.
- Talán. - visszhangzom nem minden kétely nélkül, ám mégis készen arra, hogy meggyőzhető legyek. A helyzet az, hogy túl sok ellenpéldát láttam már ahhoz, hogy még reményeim legyenek. Hogy az ő tapasztalatával hogy képes reményteli - sőt, megkockáztatom, enyhén naív - maradni, az még számomra rejtély. Egy nagyon különös rejtély. Szeretem a rejtélyeket. Szeretem megfejteni őket. Letépni a védőburkot róluk, szétszedni darabjaira, minden rejtett titkukat kiismerni - aztán továbbállni az új tudással és az elégtétellel, hogy egy veszélyes rejtelemmel kevesebb.
- De mindig marad egy pár makacsul ellenálló, aki nem veszi észre, hogy mi a jó neki. - tekintetemet nem veszem le róla, ami bizonyára többet elárul számára, mint a szavaim. Hagyom, hadd olvasson ki belőle, amit akar, mert amit én nem akarok, azt úgysem fogja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem én aztán biztos nem maradok ott. Oké, tudom, hogy Eridonos vagyok, bátornak kell lennem, de ugyan ki bírna egy olyan ágyon békésen szundikálni, ami alól folyton megkérdőjelezhető hangok szállingóznak? Nehhehem, szeretem a kalandokat, de szeretném biztonságban tudni a lábujjaimat, nincs szükségem krumpli végtagokra, mert egy mumus lerágcsálta őket. És mivel az új szobatársaimat nem ismerem elég jól ahhoz, hogy bekéredzkedjek az ágyukba, új alvóhely után kellett kutatnom. A klubhelyiség kizárva, ott a falióra kattogása rémisztetett halálra már elsőben is, úgyhogy hirtelen ötlet által vezérelve elindultam az első helyre, ami az eszembe jutott. A vasútállomásra.
Így alakult hát, hogy késő este, a cudar időjárási körülményekre fittyet hányva az állomáson kötök ki, és bár megfordul a fejemben, hogy visszasiessek egy meleg pulcsit keresni, végül csak vacogva letelepszek a váróterembe vezető lépcsőkön. Sosem voltam egy nagy tűrőképességgel rendelkező ember, szóval tuti, hogy a vizes ruháimnak hála holnapra tuti tüdőgyulladást kapok. Nyár van, melegnek is meleg, de azért ázott göncökben csatangolni az éjszaka kellős közepén mégsem valami előnyös dolog, amit csak minden zokszó nélkül átvészelek. De legalább a nyalókáim, a pokrócom és a kispárnám velem van, ha már egy random felrúnázott fűtőtestem nincs is. Végső soron nem vészes a helyzet, egész hangulatos ez a hely, csak azok az átkozott kóbor állatok ne piszkálnák folyton a vonat köveket, ilyen idegesítő ricsajban még pihenni sem lehet!
 - Sicc! - Morcosan huppanok fel a kis vackomból, hogy megrójam a nyugalmamat zavaró lényeket, de hamar rá kell jönnöm; semmilyen szőrös kisállat sem lézeng errefelé. Szóval a hangokat valami más bocsájtja ki, nekem meg rögtön beindul a fantáziám. Mi van, ha sötét varázslók portyáznak a közelben? Vagy egy mérges hajléktalan akarja elvenni a nyalókáimat? És a legrosszabb lehetőség... zombi bohócok költöztek az állomásra? Ez az opció sincs kizárva, azok az ádáz krumpliorrúak sosem szíveltek engem. Biztos így akarnak bosszút állni rajtam! Kikapok hát egyet a pálcás édességekkel teli táskámból, majd feltépve a váróterem ajtaját, a sötétségre szegezem a "pálcámat". Na, most próbáljatok velem szórakozni, nyavalyás bohócok!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kissé felvonom szemöldököm ahogy körbepillant. Azért nem kell egy konkrét búvóhelyet keresni bokrokkal meg egy egész erődítménnyel, én csak egy hintáról beszélek. Azt hiszem, ez a lány túlságosan komolyan vesz engem. Eleresztek egy halkabb sóhajt, ahogy megcsóválom fejem. Nem értem én ezeket a gyanakvó pillantásokat, tudtommal még nem nézek annyira rosszul ki, hogy az emberek sorozatgyilkosnak képzeljenek.
- Ha bántani akarnálak, már milliónyi esélyem lett volna - szögezem le, könyökeim még egy kicsit szét is tárom. Én amúgy ezzel most nem akarok ráijeszteni, se semmi, épp ellenkezőleg, meg akarom nyugtatni, hogy "hé, nem fogok rád ugrani és elhurcolni a titkos kínzókamrámba". Borzalmas.
- Amúgy meg a csúszda bunkerében voltam - csak úgy mellékesen megjegyzem, talán egy leheletnyi sértettséggel a hangomban. Ha jobban visszagondolok, egész életemben egyetlen egy embert bántottam, és azt sem teljesen én, viszont az egy hosszú történet. Szóval nem ő lesz az, aki változtatni fog ezen a dolgon.
Aztán jön a csend, aztán meg az időjárás, amiről már kifejtettem a véleményem. Csodás.
- Szerintem is. Szeretem, mikor ilyen hűvösebb - megvonogatom vállaim, ahogy most ismét rá pillantok, majd vissza a játszótérre.
- Igazából nem is értem miért nem ilyenkor hozzák ki a kölyköket. Mármint, napszúrást se kapnak, melegük se lenne, visszamenni meg majd a szülők vigyáznak rájuk - értetlenül csóválom meg a fejem, nekem valahogy így lenne a logikus. Persze tudom, hogy felügyelők, és, hogy azok a felügyelők biztos nem véletlenül meg maguktól vannak itt, viszont, ha az érem másik oldalát nézzük, legalább most már duplán tele van aurorokkal ez a falu. Ha én bűnöző lennék, biztos nem mostanában próbálkoznék.
A kérdése egy kicsit meglep, hirtelen jött ez a váltás.
- Igen. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vérbeli politikus. Olyan, amilyennek csak születni lehet. Olyan, amilyennek egy politikusnak lennie kell, de nem olyan, amilyenre szüksége lenne a világnak. Azonban sajnos az emberek csak ebből értenek. Csak az ígéret számít és hogy jól járjanak azzal, amit ígérnek nekik. Ez mindig így volt. Az őszinte jóság kevésszer találhat utat magának, hiszen a nép nem bírja elhinni. Gyanúsnak találja. Ha meg valaki őszintén feltárja sötét oldalát, rögtön meglincselik, hiszen színt vallt a gonosz. Nem marad tehát a porondon, mint az ilyen ügyes cselszövők, az ilyen briliáns színészek. A kisemberek pedig csak reménykedhetnek abban, hogy tényleg akad bennük jószándék is, és hogy a tetteik nem csak az ő malmukra hajtják majd a vizet.
Nem dőlök be. Tökéletesen csinálja, de nem dőlök be. Egyetlen szavát sem hiszem el. Még azt sem, ahogy levegőt vesz. Erről azonban neki nem kell tudnia. Bár ha tudna is, meglehet, nem zavarná. Egy üzleti kapcsolatban ez nem sokat befolyásol.
Nyugodtan hallgatom őt, végül csak bólintok egyet, majd elhúzódom az ablaktól, lépve egyet, mindössze ráutalóan, hogy távozni készülök. Következő bólintásom már búcsúzó biccentés. Nem társulnak bár hozzá kimondott szavak, jóéjt kívánságok, még sincs hiány a tartalomban. Tekintetem mindent megüzen. Azt, hogy a beszélgetést bár zárom most részemről, ez a rövid, de velős társalgás csak a kezdete volt valaminek. Végigmérem még a polgármestert, majd ráérősen kisétálok a teremből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy látom, a hölgyike túl komolyan veszi az én komolytalan kijelentésemet. Aztán lehet, neki van igaza. Bármi meglehet. Nem gondoltam én ezt át. Gyakran nem gondolom teljesen át, amit mondok, hiszen sokkal inkább érdekel, mit váltok ki a benyögéseimmel, semmint az, engem hogyan ítélnek meg miatta mások. Minden esetre gátlástalanul figyelem a kis Warren csinos, elmélkedő pofiját, ő meg az én ábrázatomat, szóval alaposan elnézelődünk egymáson. Elvagyunk. Öklöm teljesen összegyűri rátámasztott arcomat, a számat némi csücsörítésre kényszerítve. Aztán jön a kérdése. Felvont szemöldökkel, érdeklődve hallgatom.
- Van egy lányom, a Bagolykőbe jár. Másodikos. Rothman Hanna. - felelem és jó apukához méltóan már kapom is elő a brifkómból a közös fényképeinket. Illetve ez nem teljesen igaz. Mármint tényleg az apák gyöngye vagyok és elő is veszem a fotókat, azonban némi afféle hátsószándékkal is, Mina hátha ráismer a kölykömre. Mániám lett mostanában, hogy megfigyeltessem a gyerekemet, legalábbis kémkedjek utána. Azonban ez inkább csak egy amolyan hóbortos játék, még akkor is, ha a kiscsaj meg akar majd ölni, amikor egyszer erre rájön.
Minden esetre érkezik az első fénykép, amit egy ilyen mugli igazolványkép gyártó dobozban készítettünk Budapesten egy színházi előadás előtt. Olyan büszke vigyorral a fejemen mutatom, mintha legalábbis olyan tökéletes felvétel lenne, amit egy teljes sminkes, ruhás, műtermes fotóstáb is megirigyelhetne az akármilyen magazinjuk címlapjára. Mondjuk tényleg így gondolom.
Nade szóval az első kép.


Akár akarja a padtársam, akár nem, van ott még ahonnan ez jött, úgyhogy nyújtom is át a következő képremeket, ami még az előzőt is felülmúlja a megkomponáltság tekintetében. A pózok, amelyekben a falnál illegetjük magunkat, megkérdőjelezik, jó hivatást választottam-e, amikor aurornak álltam a topmodellkedés helyett.
Íme a második kép.


Mivel pedig három a magyar igazság, érkezik az utolsó. Ez a legjelentéktelenebb, legérdektelenebb darab. Legalábbis a fintoraimból, amikkel átnyújtom, az vehető ki, hogy ez már csak egy ráadás, de nem is lenne szükséges. Holott természetesen ez a legkedvesebb mind közül. Homlokon csókolom rajta a kis nyamvadtat.
Ez a harmadik kép.


Figyelem, mit szól hozzájuk a levitás, aztán szépen sorban visszaszerzem mindet, gondosan a tárcámba süllyesztve őket, méltó helyükre. Ezután pedig megválaszolom a másik kérdést is, hiszen nem feledkeztem meg róla. Sajnos.
- A családi állapotom: elvált. - közlöm, miközben a zsebembe tömöm a brifkómat. A volt asszonyomról is van benne egy kép. Mármint nem külön róla, hanem családi fotó. De azt nem szoktam mutogatni. Sőt, én magam is elég ritkán nézek rá.
- De nagyon ideális a kapcsolatom az ex-nejemmel. - mosolygok békésen.
- Szinte soha sem találkozunk. - árulom el a volt nőmmel való harmonikus nem együttélés ősi titkát, ami igazából az egész kis famíliánk megelégedésére szolgál. A lányunk a közös pont, neki meg az anyja meg sem említ engem, én se neki az anyját. Mindenki éli az életét, külön, nyugiban. Ha véletlen összefutunk, akkor persze kitör a parasztgyalázat meg miegymás. De a gyerek előtt soha. Ebben is nagy az egyetértés.
- Nálatok bonyolultabbak a szálak, igaz? - kérdezek vissza az övéiről. Nem mintha Dwayne olyan bőbeszédű lenne a családját illetően odabent, ám ennyi év alatt már simán leszűrtem magamnak, amit le lehetett. Jó, nem mintha az én volt feleségemmel tényleg ilyen szimpla lenne ez az ügy, mint most elmondtam. De jobb szeretem ilyennek kezelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Úgy hiszem, mindenki el tudja képzelni Noah Jorgensen arckifejezését, amikor a birtok határa felé sétál... nem is akárhogy. Napszemüvegben, természetesen, hiszen ez elengedhetetlen a számára - enélkül ritkán láthatjuk UV-sugárzástól nem mentes időszakokban -, emellett pedig szokásos módon enyhén elegáns öltözékben lépdel az iskola kapuja felé. Amint kiért a díszes bejáraton, dehoppanál, s pár pillanat múltán már fel is tűnik a falu határában egy halk pukkanás kíséretében. Ellenőrzi öltözéke makulátlanságát, s miután kisimította szürke ingének minden négyzetcentiméterét, ugyanolyan lazasággal folytatja útját. Nem tudja ugyanis pontosan, merre található a piac, de oda se neki, Nojcsi és a remek tájékozódási készsége együttes erővel biztosan meg fogják találni eme helyet, mely olyan sok különlegességet rejthet a számára, amire okvetlenül szüksége lehet a következő showban. Természetesen már felmérte a kastély helyszíneit, ki is választotta a szerinte leginkább megfelelőt a meglepetéshez, de nem akarja elsietni a dolgot. Ha már belépő szám, akkor legyen rendes. Nem három perces kis bemutatót szeretne tartani ugye.
Tehát lefelé sétál, s eközben valahonnan (talán ingujjából? vagy csak odateleportált? nem látni) előkerül egy kártya, nevezetesen egy treff ötös. Amint meglátja a lapot, összevonja a szemöldökét menet közben, s megrázza a lapot. Treff négyes. Nem is érti, hogy sikerült az ötöst a kezébe keríteni, mikor a négyesnek kellett volna lennie, de ilyen apró bakik előfordulnak ugyebár még a legjobbaknál is. Majd gyakorolja még a dolgot.
Miközben a piactér felé lépked - amit pislogói ki is szúrnak, ezek szerint jó irányba jött -, feldobja a kártyát, mely megperdül, majd Noah középső- és mutatóujja közé zárul. Ezt a mozdulatot ismételgeti, amíg közel ér a piachoz, s a sorok közé belépve sem hagy fel ezzel a kis unaloműző aprósággal, nevezetesen az egyik kedvenc hobbijával. Amióta ezt megtanulta, folyamatosan gyakorolja, hogy véletlenül se felejtse el.
Körülnéz tehát a soroknál. Egy láthatatlanná tévő köpenyt keres; tisztábban van vele, hogy a legtöbb csak bóvli, de most nem is a minőségre utazik. Ahhoz, amit elképzelt, okvetlenül szükséges lenne ez a holmi bizonyos okok miatt, hát körbeles, de egyelőre csak békaszemet lát, meg ilyesmiket. Azért reménykedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mind tudjuk, hogy Noah a világ legtisztességesebb embere, ez nem vitás. Már úgy értve, hogy szívesen ad mindenkinek. Például a szegényeknek. De nem feltétlen a sajátjából. Ami azt illeti, a szőke afféle Robin Hood, megsegíti a szegényeket és igazságot teremt a világban, hiszen, mint ahogy ezt már korábban is említettem, ő maga egy szuperhős, a szó legnemesebb értelmében.
Valahogy bekeveredett a régiségek közé, ami egyáltalán nem baj, hiszen ő imádja a régi, oldschool dolgokat. Főleg a kártyákat, bármily' meglepő is; meg is áll egy standnál, ahol egy régi kártyapaklit nézeget, melyet pimaszul magas áron kínálnak. Nem mintha szüksége lenne a megközelítőleg 3425 darab paklija mellé még egyre, de hát ő gyűjtő, sajnos ezen nem tud változtatni. Nem tervez ennyit perkálni viszont a lapokért, melyek annyira régiek, hogy szinte foszladoznak, még akkor sem, ha az eladó úriember (egy öreg bácsi) azt állítja, hogy a kártya mágikus tulajdonságokkal bír, és el is kezdi ecsetelni a dolgokat. Ahogy Nojcsi fél szemmel felpillant, látja az öregen, hogy lódít; hatalmas vehemenciával adja elő mondandóját, időnként elkapja a tekintetét róla, hogy kigondolja, mit fog még mondani. Gyakran pislog, tenyerét pedig Noah felé mutatja, ez azonban hamis gesztus, szakavatott szemek figyelmét nem kerüli el az ilyesmi.
Oldalra pillant hát, hogy átgondolja, mennyit ér meg neki eme régiség. Ekkor pillantja meg a kislányt. Hatalmas szemei és bongyor haja miatt feltűnő jelenség, mint ahogy a viseletes öltözék, enyhén piszkos arc és annál is piszkosabb lábikó miatt is. Utcagyerek lenne? - teszi fel a kérdést magában a szőke, de ezzel nincs ideje foglalkozni, hiszen pont elcsípi az akciót.
A lány felnéz az árusra; egy jól öltözött, kissé idősebb nőről van szó. A mozdulataiból egyértelmű Noah számára, hogy elég jó körülmények közt nevelkedhetett - olyan embernek néz ki, aki minden reggel gondosan elkészülődik, különböző kenceficéket ken magára, megválogatja a ruháit. Kissé talán rátarti, valószínűleg semmit sem ad áron alul, engedni sem nagyon fog. Tekintete visszaterelődik a kislányra, aki éppen levesz egy órának látszó tárgyat, majd egy ügyes mozdulattal csúsztatja a zsebébe; ekkor találkozik a tekintete a nőével, aki semmit sem sejt, mert épp Noaht nézi. Ügyes kislány. Nem mintha a szőke nem ítélné el mélyen a bűnözést, persze. De ha a gyermek az utcán nevelkedik, természetesen elnézi neki, hiszen ő maga is csinált már hasonlót.
A kislányka sietve indul el, talán túl gyorsan is, ó, minő hiba. Az eladónő sandán néz utána, aztán figyelme az előtte lévő vevőre koncentrálódik, jól van, megúszta a zöldszemű. Nojcsi is visszafordul a saját dolgára, az öreg ismét rá figyel.
- Nézze... - mondja Noah kedves mosollyal, miközben feldobja a kártyát, mely az ujjai közt ér menedéket. - Mindketten tudjuk, hogy maga úgy szeretné eladni ezt a paklit, hogy nyereséges legyen magának, de a tíz galleon egy kissé nagy mondás volt. - folytatja rendkívül meggyőzően. - Értem a dolgom, és pontosan látom, hogy ez a kártya egyáltalán nem mágikus. Egy galleont megér.
A férfi erre nevetni kezd, de Noah is vele nevet, hiszen mindketten tudják, hogy a pakli ára sarlókban mérhető. Régi, foszlott, és jó sok bűbájt kell végezni rajta, hogy egyben maradjon. Az árus mégis öt galleont kér érte.
- Akkor ez a kártya itt marad, én pedig továbbállok. - emeli fel a paklit, majd le is rakja a helyére, s tesz egy határozott lépést hátrafelé, hiszen ez mindig bejön. Így is van; az öreg utánaszól, ő meg elmosolyodik, majd vissza is fordul.
- Legyen akkor... két galleon. - mondja a férfi.
- Egy galleon és tíz sarló. Uram, én nem kártyát keresni jöttem, nem adhatok ki többet. - replikázik, de ekkorra már látja a férfi szeme sarkában a mosolyra gyűlő szarkalábakat. Az övé a pakli, és még milyen jó, hogy az övé; a helyzet az, hogy igencsak régi kártyáról van szó, több száz évesről, ezt pedig az eladó tökéletesen nem tudta.
Miután Nojcsi kiperkálja az említett összeget, meg is fordul, és indulna tovább; ekkor találja szembe magát a kislánnyal. Elmosolyodik, miközben feldobja a lapot, majd kisvártatva szemével a lányka zsebére néz, majd jelentőségteljesen kacsint egyet. Ő tud titkot tartani, nincsen itt probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ő következett a csúszásban. Nem bírt magával, szóval beszélt. Beszélt, mert egy mazochista volt önmagával szemben. Tudta, ha sokáig nyúzza magát, rá fog állni a nyelve is, s nem fog majd szerencsétlenkedni a magyarral. Mázlijára, vagy mégsem (?) már elsajátított néhány magyar káromkodást a többi pincelakótól. Példát még nem tudott rá mondani, mikor használta ezeket először. Azonban anyanyelén cifrábbakat ismert, de a káromkodás annyira messze volt tőle, mint az Északi-sarktól Afrika.
Felnevetett Zalán válaszán, mókásnak tartotta a srácot. Közben ellökte magát fentről és leszáguldott a csúszdáról. Immáron elmaradt a jól ismert "Wuiiii" hang. Talán elfelejtette, vagy már ő is unta a csúszkálást. Ismét leért, leporolta a hátsóját, majd az évfolyamtársára pillantott.
- Mi legyen következő? Menjünk hinta vagy libi..lipi.. öhm…az! - Mutatott rá a mérleghintára, nem tudta eldönteni, hogy a magyarok miként szokták nevezni. Eddig is csak fél füllel hallotta egy-két gyerektől, ahogy emlegették e játékot. De az is megfordult a fejében, hogy lassan indulni kellene vissza a kastélyba. Amíg Zalánra várt, addig a válla felett hátrapillantott a kastélyra, aminek az ablakai sárgán világítottak már. Kezdett kicsit későre járni, pedig mostanra volt olyan a levegő hőmérséklete, hogy már neki sem volt nagyon kellemetlen. Viszonylag hűvös volt, az égbolt pedig néha fénylett, mintha villámlott volna. A szőke feje azonnal visszatekeredett előre, szemeit pedig ismét Zalánon legeltette. Közben a villámláson gondolkodott. Tudta, hogy még sok idejük volt, mert viszonylag messze járhatott onnét a zuhé, így nem is sietett semmivel sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Jóindulatúan tekint a lányra, azzal a furcsa cinkossággal pillantásában, ami ilyenkor várható, bár még egyszer hangsúlyozom, a lopás csúnya dolog, és egyáltalán nem szabad ilyesmit csinálni. Mégis, Noah, ahogy zsebre vágja a paklit a kis védődobozban, kacsint egyet, mire a másik arca megkeménykedik. Óha, hát erre a szőke a legkevésbé sem számított. Tenyereit láthatóvá téve felemeli azokat, mondván, ő nem akart semmi rosszat, majd hátrébb is lép, hát végtére is, ki tudja mire képes egy ilyen kölyök. Érték már meglepetések a norvégot ilyen téren. Egyszer például éppen pesztrálni akart valakit, s ennek következtében majdnem leharapták az ujját - nem egy könnyű műfaj ez tehát, ő is pontosan tudja.
Kártyáját ismét feldobja, majd újfent két ujja közé zárja. Ekkor tenyerét hirtelen fordítja meg, s mire a lány észbe kapna, további két kártya feszül Nojcsi középső- és gyűrűs-, illetve gyűrűs- és kisujja között, melyeket most enyhén szétnyit, ezzel kissé kiterítve a lapokat. Mindegyiknek ugyanolyan a hátoldala, nevezetesen piros, egy egyszerű, standard mintával ellátva. Ekkor nyújtja előre a kezét egy kissé, még mindig tisztes távot tartva a lánykától, hogy vegyen el egy lapot, ha szeretne. Őszintén várja, hátha a kislány belemegy, bár egy kissé cukros bácsinak érzi magát ilyenkor, noha semmi hasonló szándék nem vezérli; csak pár jó percet szeretne szerezni a kissé barátságtalan illetőnek, aki - ha jobban szemügyre vesszük - egy pocsolya kellős közepén állt meg bámészkodni.
- Válassz egyet - mondja Nojcsi nem túl kedvesen, de továbbra is megőrizve kellemes hangulatát. Persze, az ujjveszteséget nem kockáztatná semmi pénzért sem, épp ezért figyel nagyon a leányka minden rezzenésére, hogy amennyiben muszáj, könnyen tudja majd elrántani a karját. Eközben az öreg férfi szinte apai jóindulattal figyeli a tevékenykedést, a lányka tehát nem marad szemtanúk nélkül, ha a szőke arra vetemedne, hogy megegye reggelire a göndit, de erre természetesen nem kerülhet sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Engedelmes gyerekként nézem meg a képeket, és be kell vallanom, a férfi meglepett. Nagyon jót nevetek azon, amilyen arcokat vág, és azon is, ahogy beállt a fal mellé. Olyan, mint egy teljesen normális apa, és megvallom ezt nem néztem ki belőle. Máris szimpatikusabb nekem. Ez bizony jó pont, hiszen szeretem azokat az apákat, akik tényleg normálisak is.
- Ismerem őt, látásból.
Persze azért megnézem a képen lévő lányt is. Eléggé ismerős, és akkor beugrik, hogy valóban láttam már. Rendes lány, azt hiszen épp egy új diáknak mutatta meg, hogy mit merre talál. Érdekes azonban, hogy a nejéről nem mutat képet. Először azonnal arra gondolok, hogy valami nagy tragédia történt, de aztán gyorsan elmeséli, hogy elvált, és a volt felesége megvan, csak nem nagyon találkozik vele.
- Egy cseppet.
Jegyzem meg elnyújtva. Gondolom tudja a történetet, ha már ismeri apát, így gondolom nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy milyenek az otthoni állapotok. Apu és anyu szerintem akkor is szeretik egymást, még ha tagadják is, pontosabban még ha apa tagadja is. Anya eléggé nyílt ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mostanában kevesebbet veszekednek, de feszültebbek is, mintha tényleg valami nagyon robbanás lenne készülőbe. Ilyenkor van az, hogy összeakadnak, majd valami miatt robban a bomba, és megint nekiállnak veszekedni és utálni egymást. Ha ilyen kapcsolatom lesz a gyerekeim apjával, én esküszöm elásatom inkább apával a hátsó kertbe, de ezt nem vagyok hajlandó csinálni. Azt se nagyon értem, hogy ők miért csinálják, amit csinálnak.
- Az biztos, hogy nem unatkozunk.
Felelem végül diplomatikusan. Annyi, de annyi mindent tudnék mondani ehelyett, mégis úgy érzem, hogy nem lenne itt az ideje annak, hogy most teregessem ki a családi szennyest. Meg aztán a szomszédok megteszik. Ráadásul valaki azt pletykálta, hogy az unokatesóm is de fog költözni, szóval lesz még itt mit kipletykálniuk, meg felhozni a nevünket. Már eleve félek attól, hogy mennyire ki leszünk akkor beszélve. Szeretek itt lakni, nem az van, hogy nem, csak ezek a pletykák, ezek nem igen kellenének.
- Sok időt tölt a lányával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ilyeneket tanít?
Kérdezem nagy, tágra nyílt szemekkel. Amikor az osztályfőnökin ültünk először, biztos elmesélte, hogy mit tanít, de akkor még csak az volt bennem, hogy Katinka néni után, akinek kisbaba nőtt a hasába, most egy bácsi lesz az osztályfőnökünk. Mindig nénik vezették az osztályokat, melyekbe jártam, itt mégis több a bácsi. Ez olyan furcsa. Viszont van egy tanító néni, akit nagyon szeretek, ő pedig Sára néni. Olyan kedves és olyan jó az ölelése.
- Én már szeretnék varázslatosat tanulni, meg szeretném, ha lenne pálcám, de szeretnék itt tanulni továbbra is.
Van ugyan még három tanévem, mire a nagy iskolába kell mennem, de bár itt maradhatnék örökre. Itt olyan vidámak a falak, kedvesek a tanárok, és a nagylányok azt mondták, hogy fent ez véget ér. Sőt, azt is, hogy nem egyszer megkínozza a gyerekeket valami, amit úgy hívnak, hogy Rellon. Még a gondolatra is beleborzongok, hogy engem a rellonnal megfenyítenek. Anyukám meg apukám se ütött meg soha, még csak figyelmeztetőleg sem, fent viszont van egy eszköz, aminek még a neve is félelmetes. Állítólag nagyon csúnyán bánnak a diákokkal, amikor ez a bizonyos dolog is képbe kerül. Egy pillanatig elgondolkozom, hogy megkérdezzem a bácsitól, mi is az a rellon, de végül inkább csak belekanalazok a levesembe. Finom.
- Nem szabad neki, éhes vagyok!
Nevetek, miközben az asztalra csapok, olyan lendülettel, hogy egy ki leves ki is löttyen. Erre még jobban elnevetem magam, hiszen erre nem számítottam. Érzem, ahogy többen is ránk néznek, de most nem tudok vele mit kezdeni, ha az emberre rájön a nevetőgörcs, akkor bizony nem tud mást tenni, mint nevetni. Perceken át.
- Fáj az oldalam…
Jegyzem meg jó pár perc nevetés után lihegve. Nagyon szúr, de megérte, mert olyan sok minden kiszállt belőlem, ami már régen bennem volt, és ebben sok negatívosság is van. Nem szeretek sírni, így hát meg szoktam várni, hogy eljöjjön egy olyan pillanat, mint a mostani, amikor kinevethetem magam.
- Nem szabad sírni!
Sikítok fel úgy, mintha a bácsi tényleg sírni készülne, de erre mind a ketten csak még jobban elkezdünk nevetni. Viszont ez már nem tart olyan sokáig, hiszen Titi is szóba kerül. Nincs nagyobb baja, de azért tényleg nagyon rossz a nátha, így egy nagyot sóhajtok, amikor szóba kerül.
- Ez jó ötlet. Szeretek rajzolni.
Erre eddig nem is gondoltam, úgy igazán. Biztos nagyon örülne neki, ha rajzolnék neki valamit. Már van is vagy húsz ötletem, szóval csak ki kell találnom, hogy melyik legyen. Ez lesz a délutáni szabadfoglalkozáson a feladatom.
- A Nagy Grumluft Bumm már megint?! Annyira komisz!
Csattanok fel morcosan, és jó nagyot kanalazok a levesembe. Hát az íze nekem nem olyan, de a bácsi nagyon rendes.
- Akkor most versenyezzünk, hogy ki eszi meg gyorsabban. Rajt!
Hadarom el egy levegővel, és kettőt kanállal a számba nyomok, hogy előnnyel indulhassak a felnőtt ellen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Felcsillan a szemem. Szóval ismeri az én drága utódomat. Sokat sejtetően mosolyodok el, ismét könyökölve közben a háttámlán. Arcomat néha kezemen támasztom, ha éppen nem hadonászok vele beszéd közben. Máskor a homlokomra fogok fele. Nem vagyok az a nyugton lévő típus. Elég az hozzá, idült ábrázatom megüzeni a levitásnak, hogy örömömre szolgál, hogy felismerte a kölykömet és hogy ezzel a tisztázással még nincs ám vége a dolgoknak. De mindent a maga idejében.
Tényleg szükségtelen részletekbe mennie a családi helyzetével kapcsolatban. Csak ilyen rövid választ vártam tőle. Ezt pedig megkapom. A többit vagy már összeszedtem magamnak a parancsnokságon terjengő szóbeszédekből, vagy éppen Warren mormogásaiból, és főleg a mellettem ülő hölgyemény tekintetéből, arcjátékából, testtartásából.
- Amennyit lehet. - bólogatok amolyan mérlegelőn. Mintha legalábbis egy konkrét számot adtam volna válaszul. Az igazság persze az, hogy elvileg elég az idő, amit a lányommal töltök. Másnak fele ennyi sem jut. Gyakorlatilag viszont a közelébe sem ér ez annak, amennyit szeretnék. Azonban az élet nem kívánságműsor, ezt pedig már régen elfogadtam. Elég nekem, ha tudom, hogy jól van, akárhol is van, és ha olykor-olykor megropogtathatom ifjú csontjait egy atyai öleléssel.
- De ugye ő bentlakásos. Szünetekre jön csak haza. Olyankor meg hol az anyjánál van, hol nálam. - taglalom kicsit, mik az akadályozó tényezők. Most egész normálisan és valósan vázolom a magánéletem, ám különben nagy átlagban ez egyáltalán nem szokásom. Ennek annyi az oka, hogy nagy átlagban a kollégáim, valamint a bűnügyek velejárói (tanúk, gyanúsítottak, miegyéb) vesznek körül. Olyankor pedig mesterien terelem el a szót ezekről a témákról, vagy éppen a csillagokat is lehazudom az égről, mert úgy lehet a legjobban kicsalni az igazságot a másikból. Könnyen megered a nyelvük, ha a saját sztorijukra ismernek. Azt már nem kell tudniuk, hogy az ő sztorijuk nem az én sztorim.
- Milyen a pincérlánykodás? Azt még nem próbáltam. - érdeklődöm meg tőle, ha már így felemlegette a bemutatkozáskor. Hozzáfűzésem tekintetében eszembe sem jut azon pedálozni, hogy esetleg kijavítsam magam, hogy mármint a pincérkedést, hiszen tény és való, hogy még a pincérlánykodást sem próbáltam.
- Vendéglátósnak adtam már ki magam párszor bevetésen, de az mindegy. - teszem még ezt is hozzá egy legyintéssel. Recepciós, csomaghordó, pultos... mind megvolt. De a pincér és pincérlány még nem került a repertoáromba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Aranyos volt a lány ahogy élvezte a csúszdázást a jeges felületen. Nem tudom, hogy miért, de teljesen másnak képzeltem őt még mielőtt nem beszéltünk volna annyit egymással. Az első dolog, amit megtudtam róla, hogy jégmágus, vagy mi a csuda, ebből talán automatikusan arra következtettem, hogy komoly és egy kicsit hűvöskés a személyisége, ahogyan a legtöbb északinak is. Mindazonáltal hamar ráébredtem, hogy nem olyan a lány, amilyennek feltételeztem és ez a mostani találkozásunkkor igazolódott be leginkább, elvégre a rellonos – mondjuk ki – úgy viselkedett, mint egy kisgyerek. Mégis, semmi probléma nem volt ezzel, sőt még felvidított is a viselkedésével. Mellette újraélhettem gyerekkoromat, ráadásul hűsölhettem is a nagy forróság után. Párszor lecsúsztam vele, majd inkább csak álltam és néztem milyen lelkes a továbbiakban. Egy idő után nem árt játékszert váltani, nem? A kicsik is kipróbálnak mindent, noha nekünk már nem kellett bemutatni az egyes játékokat, feltételezhetőleg mindketten ismertük már őket kiskorunkból, én legalábbis sokszor megjártam a pesti játszótereket és amilyen jó gyerek voltam, sokukat összetörtem, néha a saját csontjaimmal együtt.
- Legyen a hinta, de remélem nem fagyasztod be azt is, mert akkor repülni fogunk. – Méghozzá kifelé a hintából és a franc tudja hová érkezünk, valószínűleg nem puha talajra. Hányszor estem már ki belőle a nagy lendület miatt, hajjaj. Elmosolyodtam a mérleghintára tett becézésén, persze tudtam, hogy nem jutott eszébe az eredeti neve, vagy egyáltalán nem is ismerte. Mindegy. Jobb ötletnek tűnt a normális hinta, a másikat szerintem nem tudtuk volna annyira élvezi az eltérő súlycsoportunktól.
Beleültem a hintába, amibe meglepő módon belefértem. Nem mintha kövér lettem volna, sajnos inkább vékonyabb voltam a kelleténél, ám ezeket gyerekeknek tervezték, rengeteg helyen úgy óvják meg a szereket az idősebbektől, hogy kisméretűnek alkotják meg őket. Picit meglöktem magam, de nem annyira, hogy az egekben végezzem. Jól esett, hogy a hidegebb szellő végigsimított bőrömön az ide-oda hintázás közben. Én is észrevettem a villámlásokat és sokáig gondolkoztam azon, hogy tényleg azok-e, hiszen dörgést nem hallottam, talán jobban kellett volna hozzá fülelnem, mindenesetre biztosan távol volt még a vihar, ha valóban nem csalt a megérzésem. Hitelen támadt egy ötletem. Megálltam és kiszálltam a hintámból, aztán a mellettem lévő Karina mögé léptem és megfogtam a hintájának láncát mindkét oldalt. Óvatosan hátrahúztam, nem volt nehéz elnézve a csaj testalkatát, majd elengedtem egy kicsit erősebben meglökve a lányt, ezzel a hinta talán valamivel magasabbra libbent, mint amikor Karina egyedül lökte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ön nem itt lakik?
Ha valami jó abban, hogy itt lakunk, az határozottan az, hogy az iskola utáni időmet én osztom be, és azzal töltöm, akivel akarom. Van persze fent ágyam, és szobám meg szobatársaim, ám ezt a szolgáltatást csak nehéz és év végi vizsgák esetén szoktam igénybe venni, meg akkor ha mondjuk nagyon elhúzódik a tanulás, és már nincs kedvem végigjönni a kastély és a falu közötti úton, ami persze egész barátságos, de nem mindig.
Viszont van olyanra lehetőségem, hogy ha nem bírom a feszkót, akkor szépen felhúzom a cipőm, és akár hajnali kettőkor is nekiveselkedek a sétálásnak. Az pedig, hogy anya és apa legalább viszonylag normalizálták a kapcsolatukat segít abban, hogy annyi időt tölthessek mindkettejükkel, amennyit én szeretnék. Szóval vannak előnyei azért az itt lakásnak is.
- Szeretem csinálni.
Új téma, ami egy kicsit váratlanul ér, de azért tudok rá válaszolni, viszont az kicsit zavar, hogy csak ilyen minimális választ adtam, mert olyan, mintha bunkó lennék. Pedig nem vagyok, csak egy kicsit bizalmatlan. Hiába mondta, hogy olyan, mint apa, nekem azért vannak fenntartásaim.
- Nagyon szeretem. Sokkal nyíltabb lettem, és sok mindent tanultam. Meg aztán a főnök beenged a konyhába is, kipróbálhatunk új ötleteket, és ha jó, akkor felkerül az étlapra. Nekem már két sütim is felkerült. Mi nevezhetjük el, és a közös receptes könyvben is ott van a nevünk mellette, hogy majd az utókornak fennmaradjunk.
A végére már mosolygok is, és sokkal lelkesebben beszélek, mint eddig. Be kell vallanom, nagyon szeretek pincérkedni, és tényleg számos pozitív, de eddig rejtett tulajdonságom került elő, és mellette kamatoztatni tudom azokat is, melyek megvoltak, de eddig nem igazán láttam hasznukat. Most azonban már teljesen kicserélődtem, így a felnőtt lét kapujában. Jövőre végzős leszek, nagykorú a muglik világában is, és végre ráleltem arra az emberre, aki mindig is lenni akartam. Olyan jó, hogy egész végig ott volt benne, csak kellettek helyzetek, hogy kitörjön.
- Mi lett volna, ha nem aurornak megy?
Teszem fel az újabb kérdést, ami valamennyire aktuális is, hiszen itt a pályaválasztásom a küszöbön, ki kell találnom, hogy mi legyek, ha nagy leszek, és egyelőre sajnos fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Könyököm akaratlanul is belefúródik egy mit sem sejtő férfi bordái közé, aki ennek hatására rögtön fel is mordul és a karom után kap, én azonban gyorsabb vagyok nála; könnyedén kerülöm ki az előtte állót és tűnök el a szeme elől. Észre sem veszem, hogy egyre jobban elnyel a délutáni tömeg, figyelmemet most valami teljesen más dolog köti le. Az a pici valami pedig túl gyors ahhoz, hogy egy mozdulattal elkaphassam, így marad a könnyű verzió: addig üldözni, amíg el nem fárad, vagy én dőlök ki a piactér kellős közepén. Valószínűleg ez utóbbi fog megvalósulni, tekintve, hogy milyen meleg van és szőke tincseim sem könnyítik meg épp, hogy a tarkóm egy kis levegőhöz jusson.
Futás közben hátranyúlok, hogy elérjen partnerem kezét, mielőtt teljesen elszakadnánk egymástól, azonban meg kell torpannom, ugyanis nem érzem az ujjait. Kétségbeesetten fordulok meg, tekintetemmel őt keresem a tömegben, miközben mögöttem a piciny üldözött egyre távolabb kerül tőlem, én azonban nem folytatom utam. Tekintetem ide-oda cikázik az emberek között, próbálom megtalálni azt az álmos bucifejet, aki most nekem kell. Mert biztosan tudom, hogy akkor még mögöttem rohant, mikor én összenyomtam szerencsétlen ember szerveit egyetlen apró mozdulattal, most viszont sehol sem látom. Lábujjhegyre állok, végigpásztázom még egyszer a tömeget, ő viszont eltűnt. Az ajkamba harapok és magam mögé pillantok, még látom az üldözöttet. Partnerem jelenleg sehol, de remélem, hogy egy másik úton jön, mondjuk egy olyanon, ahol nincs ennyi ember és majd ismét találkozunk. Megfordulok tehát, hogy ismét szaladni kezdjek, már amennyire az emberek engedik. Sűrű bocsánatkérések közepette verekedem át magam -szó szerint - a sokaságon, amikor pár méterrel előttem, jobb oldalt végre megpillantom. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, mikor látom, hogy ő továbbra is üldözi amit kell, így én sem vesztegetem az időnket, immáron kicsit jobbra tartva indulok el ismét, hogy közelebb kerüljek partneremhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bogolyfalvi Vajsörfesztivál

A Boglyas tér fesztiváli ünneplőbe öltözött - a fákat girlandszerű, színváltó égősorok kötik össze, alattuk pedig árusok bódéi sorakoznak.

Minden bódén felirat hirdeti, honnan érkeztek és milyen portékáik vannak - a vajsörök mellett harapnivalók is bőséggel találhatóak, sörkorcsolyák, édességek, a robbanócukortól az édesgyökér pálcáig minden finomságról gondoskodtak a hazai és külföldi serfőzők, cukrászok, csaposok és felszolgálók. Aki pedig nem a számtalan vajsörök egyikéből szeretne fogyasztani, az nyugodtan érdeklődhet egyéb specialitások iránt, vagy ha épp valami klasszikust, egy limonádét, egy kávét szeretne, azzal is szolgálhatnak.


A sorban megtalálható két, valamivel nagyobb bódé is, egyikben a bogolyfalvi Máguscsárda, a másikban pedig a Pub képviselete kapott helyet.
A bódék közötti részeken magas asztalok várják a söröző népséget, ám a fákon túli füves térség is alkalmas hely arra, hogy leheveredjünk és kellemesen elfogyaszthassuk italainkat-ételeinket.


A művelődési ház előtt felállított színpadon esténként a falu tehetségei, Bogolyfalva Csillagai lépnek fel: 13-án (szombaton) Artemisia Rubya professzor, 14-én (vasárnap) pedig Choi Min Jong.

A fesztivál ideje alatt minden nap 10-kor nyitnak az árusok, zárás pedig este 11-kor lesz. Ez alól kivétel az utolsó nap, amikor egészen hajnalig lehet ropni a táncot.

//A fesztiválra érkezők ettől a hozzászólástól kezdjék játékaik szálazást! Álmodóilag a rendezvény augusztus 12-én veszi kezdetét és kifulladásig tart. Mindenki (főként a kiskorú diákság) tartsa szem előtt, hogy a vajsör alkoholmentes!//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mivel jó idő volt és Démonnak is mehetnékje volt úgy döntöttem lemegyek a fesztiválra. Ezért felöltöztem és elindultam a faluba. Néhány Levitás társammal találkoztam, de csak köszöntünk és már robogtam is tovább, hogy utolérjem a rohanó kutyát. Ahogy leértünk a faluba, kicsit körbe néztem. Páran imádattal körül rajongták az izgága kutyát, aminek nagyon örült és még potya kaja is csurrant – cseppent neki. Egyszóval jól éreztem én is és ő is magát. Vettem magamnak egy vajsört és megálltam egy üres asztalnál és onnan figyeltem a tömeget. Mindenhol nevetgélő és csacsogó embereket láttam. Vajon Sheela is lejön? Vagy inkább elbújt valahol? Utóbbi közelebb áll a valósághoz. Ha a kutya nem lenne én se jöttem volna le. Gondolkodtam magamban. Démon nem messze tőlem szimatolgatta az egyik bódé ajtaját. Hirtelen valami puffanást lehetett hallani amitől megrémült a kutya és teljes sebességgel felém rohant.
- Démon ne! – kiáltottam rá de késő volt és a nyakamba vetette magát. Nem volt időm megtámasztani magam így mikor az ölembe ugrott hiába kaptam el én a földön kötöttem ki és a kutya teljesen hozzám préselődve feküdt rajtam. – Démon… - Nyöszörögtem és megpróbáltam legalább felülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon szenvedek, nem tudok mit kezdeni magammal. Az ágyamon fekve gondolkozom, mi tévő legyek. Vajsör fesztivál van a faluban, talán érdemes lenne lemennem. A kastélyban sem találnék senkit, mert mindenki lement a faluba, aki meg itt maradt bent, az nem nagyon moccan ki a szobájából, vagy tanul. Megerőltetem magam, felkapok pár ruhát, és nem nagy kedvvel megyek ki a szobámból. Nem mondom azt, hogy sietnék, de nem is csiga lassan lépek ki a folyosóra. Le a lépcsőn, és már kint is vagyok a kastélyból. Irány a falu. Ettől a kis mozgástól már megjött a kedvem, hogy emberek közé menjek. A fesztivál erre nagyon is jó program, csak ne legyenek túl sokan. Nem nagy távolságot kell megtenni a kastélytól a faluig, így hamar leérek. Nem kell keresni, hol találom a rendezvényt, elég követni a sok embert. Felpezsdülök az emberek sokaságától, megjött a kedvem az egészhez. Nézelődök a standok között, milyen vajsört is lenne érdemes vennem. Vettem is az egyik szimpatikus helyen egy korsó nedűt. Az első korty után tudtam, visszatérek még ehhez a kimérőhöz. Padot keresek, az egyiknél látom, hogy egy lány fekszik, rajta egy kutyával. Egy másik ül mellette a padon, nem értem miért nem segít neki. Egy okkal több, hogy odamenjek, és legyen társaságom. Lány mellé lépek, a sört letéve megszólítom.
- Sziasztok! Segíthetek neked valamiben? -
 Kérdezem meg illedelmesen, a válaszára várva. Lehet, a kérdés nélküli segítség jobb lenne neki.
- Még be sem mutatkoztam. Én Partay Alfréd Benedek vagyok, másodéves Navinés. -
A földön fekvő leányzónak lehet, ez nem olyan információ most, ami olyan életbe vágó lenne.