38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. április 5. 17:55 | Link

Huszthy Attila

 Nagyon szeleburdi a férfi, akit eltalálta azokkal a csoffadt datolyákkal. Csak nézek ő pedig beszél és csapong mint egy lepke a tavaszi réten. Mosolyogva figyelem ezt a tudat táncot, mert igazából vicces. Ahogy közben rójjuk a piacot és nézzük az árukat veszek tisztított kecsketejet, házit, zsírdúsat, mert az italom ettől lesz selymes és gyömbért, amit a sült mézes sertéscsülökre teszek majd, ekkor hozza fel a fügét kezembe nyomva egyet.

- A füge bármilyen finom is ahhoz, amit kitaláltam nem jó. De nézze, itt egy büfé.

 Mondom, miközben megkóstolom a sok kismagvas gyümölcsöt. Ha rábólint, a büfében lilahagymás zsíroskenyeret fogok venni, három deci menzateával. Nagyon szeretem az ízét. A kollégiumi éveimre emlékeztet, amit az öcséimmel töltöttem. Mi négyen, a rubin gyerekek, így hívtak bennünket. A tanulásmániás különc, a macsó, a művész és az igazság bajnoka. Ezek voltunk mi.

- Szereti a menza kosztot? Tudja én nagyon odavagyok érte.

 Kérdezem majszolva a kenyeret és míg a választ megkapom elgondolkozom. Szép idők voltak a középiskolás éveim, a hagyományőrzés, az íjászat, a botvívás, a tánc, minden ami én vagyok, amit szeretek innen származik és tőlük volt boldog. Ha visszamehetnék talán többet buliznék vagy a csuda tudja kicsit kevesebbet tanulnék. A kívülállás nehézzé tette a szívem és keménnyé, de megérte mert a tudásom most itt kamatoztathatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. április 8. 22:13 | Link

Artemisia Rubya


Ő is megkóstol egy fügét is, amit legalább annyira szeret, mint a datolyát. Egyébként is az egzotikus gyümölcsök és ételek közelebb állnak a szája ízéhez, mint az európai koszt, bár láthatóan azzal is jól elvan. Addig-addig kóstolgat, míg el nem fogy az összes édes termés. Nem is baj, hisz a hölgy kifejtette, hogy nem passzol a menüjéhez.
- Ó, szerintem a füge bármihez passzol. Kóstolta már fokhagymás, citromos páccal sütve? - Ilyen kompozíció ugyan hivatalosan nem létezik, ám ő képes ilyen kreációkra. A különleges ételek, meg az, hogy olyan dolgokat csinál folyamatosan, ami nem megszokott, számára újdonság, életben tartja gyermeki lelkületét és fokozza a kreativitást, a képzeletet, amire egy jósnak hatalmas szüksége van. Ahogy lassan sétálgatnak, el is érkeznek ahhoz a bizonyos, emlegetett büféhez, ahol beszélgető társa egy nagy adag hagymával spékeli meg  az uzsonnáját. A férfi egy darabig csak nézi, a mellette heverő bundáskenyér is érintetlen még, ki tudja mi a szándéka vele.
- Látom ma már nem akar csókolózni, bár van akinek bejön vagy nem zavarja, mégis szerintem egyedül fogja elkölteni azt a lakomát, amihez most bevásárolt. - neveti el magát végül. A kenyeret elcsomagolja szűkebb napokra, ő már jól lakott a fügékkel, ettől függetlenül illedelmesen megvárja, míg a nő eszik. Teáját kortyolgatja. Zöldteát ugyan itt nem tartanak, de ez is megteszi. Valami snassz gyümölcstea, ami talán soha nem látott gyümölcsöt, de a célnak megfelel, hogy az édes után oltsa kicsit a szomját. Cukor nincs benne, mert akkor csak szomjasabb lenne tőle. Jól esik a forró ital, hiszen feltámadt a szél, az eső is cseperegni kezd. Szerencsére védett helyen állnak.
- Menza koszt? Hallottam már ezt a kifejezést, de még soha nem kóstoltam. Finom lehet, ha ennyire imádja. Mégis miben rejlik a különlegessége? - Persze, Indiában nem ismert a menza, de azért nem annyira analfabéta, hogy ne tudná mit jelent, de arra már nem terjed ki a tudása, hogy gyakorlati tapasztalata is lenne róla. Képes rá, hogy meghívassa magát a hölgyhöz egy menza kosztra, csak hogy kielégítse a kíváncsiságát.
- Egyébként még be sem mutatkoztam. Huszthy Attila vagyok. Túlságosan lefoglaltak a datolyái. Itt tanítok a kastélyban Jóslástant, egyelőre gyakorlótanárként. Nem a jóslást kell gyakorolnom, hanem a tanítást - magyarázza a posztját, miközben kezet nyújt. Szerinte nem olyan fontos, hogy az embert hogy hívják, végül is egész élete során egy rakat nevet ráaggatnak mindenkire. Hogy éppen most mit, semmi jelentősége nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. április 9. 21:26 | Link


Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy beszéljen - e a nőnek a nővéréről. Nem azért, mert vámpír, hanem azért, mert idegen, és általános dolog, hogy az ember nem beszél csak úgy, idegeneknek a családjáról. Megfeszül állkapcsán az izom, majd kienged, mikor beszélni kezd.
- Különleges. Más, mint az emberek általában. - itt a nyakláncról Elizabetre pillant, mintha csak nyomatékosítani akarná azt, ami elhagyta száját.
- Nem úgy, mint ahogy a testvérek szoktak elfogultan beszélni a másikról. - kezd bele a magyarázkodásba, és ezt most tényleg komolyan gondolja. Persze, tudja ő, hogy van benne is elég sok elfogultság, hogy az ő fejében is a nővére egy óriás, mint minden kissrácéban, viszont a józan paraszti esze meg úgy ítéli meg, hogy az anorexia tényleg mássá teszi a lányt. Mondana ő még többet is róla, ám mint már említettük, a nő számára még mindig ismeretlen. Sosem tudhatja, mikor fog ráugrani Shayleenre, hogy kiszívja az amúgy is gyenge testéből a vért.
Tekintetével követi a keze mozgását, ahogy leemeli a nyakláncot, majd mikor a tartalmára terelődik a téma, végre a medált is megszemléli. eszében van, hogy megkérdezze, mit is jelent ez, mert ha már ennyi figyelmet szentelt neki a másik, akkor biztos valami fontos eszmével bír.
Viszont nem kell kinyitnia a száját, kapja is már a választ. Aprót biccent, újra felnéz a nőre.
- Megengedi? - kezét a másik keze mellé emeli, hogy az, amint úgy látja jónak, beleejthesse a nyakláncot. Így, hogy már tud is róla valamit, jobban tetszik neki az ékszer, és elgondolva Shayhez is jobban illene - elvégre neki is elég fontos döntéseket kell meghoznia. Amint ujjai közé kapja a nyakéket, két ujja köré csavarja annak szárát, s szemei magasságába emeli, hogy jobban is szemügyre vehesse.
- Mióta van itt, ha szabad érdeklődnöm? - kissé összevonva szemöldökeit kérdez, hogy egy pillanatra se tűnjön úgy, mintha figyelmen kívül akarná hagyni a hölgyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2016. május 7. 12:55 | Link


Néha akkor is muszáj kijönni a szabadba, ha az embernek nincs kedve a tömeghez és a zsivajhoz. Márpedig a piacon nem lehet másra számítani... de ha menni kell, hát menni kell. És van, amit magának kell beszereznie. A bestiáriumhoz, egy két állatnak, vagy néhány üveg irtószer és méreg alapanyaghoz... esetleg egy jó vacsoráért.
Ma pedig mindenhez vásárol, amihez csak lehet. Szereti egyszerre letudni ezeket a dolgokat. Ezért már most három nagy, dudorodó szövettáskával a vállain próbál előre nyomulni, és lehetőleg nem fellökni senkit sem. Ráadásul a fekete kis táskájára is vigyáznia kéne... mert hát hiába olyan kellemes és jó ez a kis falu, tolvajok bárhol lehetnek.
- Elnézést! Kérem... szeretnék átmenni... - adja tudtára egy öregasszonynak, hogy talán nem az út közepén kéne békapetét számolnia. Magában kicsit szitkozódik a dolog miatt, de csak átér, és már mehet is tovább. Aminek rettenetesen örül... a háta közepére sem kívánná most ezt a pár órát. De jól halad, ezért remélhetőleg hamarosan vége, vagy legalább a tömeg közepéből kivergődhet. Ki gondolná mégis, hogy ennyien laknak Bogolyfalván? Bár erős a gyanúja, hogy máshonnan is jöttek ám ide, nem csak a városból.
Ráadásul magassarkú van rajta. Egy pántos, fekete szandál. Meg ehhez egy fekete pettyes, és széles fekete vászonöves mini ruha, és egy hasonló, fekete szalagos és pettyes fehér kalap. Remekül néz ki benne, főleg a barna bőrén ékeskedő vörös rúzzsal, és a hosszú, kiengedett, hullámos fekete hajával... de lássuk be, nem piacra termett öltözet. És erre már ő is egy bő félórája ráébredt.
Habár legalább felvehette a nagy, fehér gyöngyökből álló nyakláncát valamihez. Ha már úgysem jár se randira, se sehová, legalább egy szimpla piacolásnak is megadja a módját.
Ha sikeresen végez, akkor pedig meg is ajándékozza magát majd valami finomsággal zárásképpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. május 8. 09:34 | Link

Ms. Baako


Íme kedves mindenki,m itt érkezik a másik fél, azaz én, aki bár lelkileg egy roncs, de vásárolni imádok. Nagyon furcsán lettem összerakva, nem is nagyon értem, hogy ez mégis hogy sikerült, de én vagyok az a férfi, aki imádja, ha vásárolhat. Emellett pedig tökéletesen nőpárti és apa. Azt hiszem az is közrejátszik ebben az egészben, hogy hosszú hónapokig nem bírtam még csak a fény látványát sem, nem hogy az emberekét, és mégis annyira felgyülemlett a hiányuk, hogy most ki nem hagynék egy jó kis piacozást.
- Elég lesz a két kiló, tényleg.
Győzködöm a hölgyet, aki egyszerűen csak gyümölcsöket árul. Vettem már pár érdekességet is itt, plusz mivel valahogy mindenki ma vette ki a szabadságát, ezért magamra vállaltam azt is, hogy az iskolában hiányzó dolgokat megveszem. Így hát mire ide értem, bizony már jó sok minden volt nálam. Pergamenek, kréták, színes lapok, karton lapok, mindenféle csillámok, amiket férfi szemmel, és úgy, hogy csak fiú gyermekem van, nagy kihívásnak véltem, de szerencsére az eladó segített. Egy szó mint száz, jelenleg én magam is meg voltam pakolva, habár ez nem látszott, mivel tértágító bűbájjal ellátott táskám látszólag teher nélkül pihent vállamon.
- Az eperből jöhet akár öt kiló is. Igen, komolyan.
Mivel van pár gyerkőc is, akik nem tudtak hazajutni, és/vagy nem tudnak hova menni, így hétvégente is itt vannak, ezért gondoltam, meglepem őket egy kis gyümölccsel. Nagyon trendi hétköznapi apuka képet festek egyébként, azzal, hogy farmert, inget és egy zakót húztam fel. Ez az általános viseletem, és azt, hogy trendi vagyok, a fiamtól kaptam meg.
- Más nem lesz, köszönöm.
A nő számol, míg egy másik ügyesen belém ütközik, legalábbis a szatyraival. Hátrafordulva megállapítóm, hogy inkább kifutón és elegáns bárokban lenne a helye, mintsem itt, ahol a macskaköveken még a bokáját is kitörheti. Elég szemrevaló látvány, többen utána fordultak már, amit nem is csodálok ebben a rövidke szerelésben.
- Ms. Baako!
Az viszont tagadhatatlan, hogy örülök neki. Ő volt az elsők egyike, akikkel megismerkedtem, még a Svédországi kirándulás alatt. Nagyon kedves nő, és jó beszélgetőpartner. Tudom róla, hogy nagyon szép hivatása van, és azt is, hogy esetleg még arra is rávehetném, hogy egyszer jöjjön el az iskolába mesélni róla.
- Engedje meg, hogy segítsek.
Nekem láthatóan nincs sok súly a vállamon, szívesen átveszem az övét, hiszen egy ideig úgyis egy felé megyünk majd innen. Én éppen végeztem, a gyümölcsöket is kifizettem, a hölgy pedig egy szatyorba rakta nekem őket. Jobb is így, legalább nem ütődnek a többi holmival.
- Örülök, hogy látom.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2016. május 8. 21:33 | Link


Nessa annyira el van foglalva azzal, hogy átverekedje magát a tömegen és végre levegőhöz is jusson, hogy észre sem veszi az ismerős arcot. Igaz, csak egyszer találkoztak, és hogyhogy nem, pont nem Bogolyfalván, de az igen csak kellemes - és túlontúl rövid - beszélgetés volt.
Ahogy meghallja a hangot - mert előbb azt hallja meg - máris hatalmasat dobban a szíve a bordáin. Legalábbis úgy érzi, mintha a bordáin dobbanna. Ugyanis van az a furcsa, különös hátborzongató érzés, ami azóta kísérti a férfit, amióta meglátta őt. A sötét haja, amely egy olyan férfira emlékeztette, aki nagyon nagy szerepet töltött be az életében... és a szemei... amik pedig arra a férfira, aki hihetetlenül fontos volt a számára, mégsem lett örökös része a mindennapjainak. Valahogy egészen különös ötvözete volt ő ennek a kettőnek... mégis teljesen más. Mindenben és mindenhogyan. És a hangja, ahogyan megszólalt... Nessa alig tudott szóhoz jutni. De aztán, ahogy az lenni szokott, megeredt a nyelve, és adta önmagát. Most sem történik ez másképpen.
Ahogy megtorpan és megfordul, majdnem leesik a kalapja a földre, hiszen elég széles a karimája, hogy bármibe és bárkibe beleakadjon - ám végül szerencsésen rajta marad. Nessának viszont kell pár másodperc, mire nagyokat nyelhet, és szélesen elmosolyodva megszólalhat.
- Mr. Everett! Micsoda kellemes meglepetés!
Nem tud nem végig nézni a férfin. Ugyanolyan laza, mint a legutóbb. Már csak az öltözékét tekintve is. És ugyanolyan kedves és segítőkész... de hát gyerekekkel dolgozik! Mi más is lehetne ez a férfi, ha nem egy csupa báj és törődés? Annyira idegen ez a nő számára.
- Ó! A csomagok... - pillant is az említett hatalmas szövettáskákra. - Nem olyan sok ez, elboldogulok...
De azért ha Tom... - akarom mondani Mr.Everett, hiszen még nem nagyon vannak olyan viszonyban, hogy csak úgy tegezzék egymást - kissé nyomást gyakorol rá, biztosan mosolyogva enged, és átad néhány dolgot a férfinak. De elég zavarban van most ahhoz, hogy csak ott álldogáljon tovább a tömeg közepén, ahol megtorpant, és pislogjon a másikra, mintha csak ő is arra várna, hogy elkezdje az előkészítőt. Agyilag pillanatnyilag nem is érzi magát okosabbnak.
- Én is örülök...
Néhány pillanat csönd. Kicsit talán kínos. Talán nem.
- Na és... mi járatban van erre? Az iskolának vásárolgat? Vagy csak ebédhez? Ó, mennyi eper! Most vette? Tudja hová tenni? - látja meg a férfinél azt a sok gyümölcsöt amit úgy feltankolt, mintha csak a világvégéig akarná kihúzni vele. De túl sok helyet nem lát az elpakolására, ezért, mivel nála van egy szakajtóra való szatyor és más hasonló, szívesen felajánlja neki, ha szükséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. május 8. 22:21 | Link

Ms. Baako


- Örülök, hogy örül.
Engedek meg egy mosolyt, ami valószínűleg elég bénára sikeredett, valahogy néha nagyon furcsán nézek ki, ha mosolygok, de maximum elneveti magát, annyi baj legyen. Talán túl régen csináltam, talán túl ritkán csinálom, fene se tudja, berozsdásodtam már.
- Ugyan, komolyan, adja csak.
Nem akarom megjegyezni, hogy még a végén baja lesz, mert elég magabiztos nőnek tűnik, nem is tudom, hogy ismertem-e valaha olyan nőt, mint ő. A nejem is határozott volt mindig, de ő inkább a házias verzió, aki határozott célokkal bandukolt előre, utat törve magának. Ms. Baako az ellenkezője, hiszen ő a megjelenésével, és azzal, hogy a tekintetek rá szegeződnek "varázsol" utat magának. A mozdulatai, a mimikája egy rendíthetetlen nőt mutatnak. Az ilyen típusú hölgyeket pedig tudom, hogy korábban nagy tragédia érte. Hihetetlen, hogy ezzel a kedves, bájos teremtéssel is hasonló történt.
- Nincs olyan sok holmi nálam.
Ez mondjuk így ebben a formában nem igaz, de nem tudok nem hős lovagot játszani. Szerintem ez valami furcsa szindróma lehet nálam, talán kezeltetnem kellene magam, mert még a végén megroppanok a súly alatt. Na nem a fizikai, hanem a lelki súly alatt.
- Olyasmi. Mindenki szabadságon van, és hiányzik néhány dolog. A gyümölcs csak grátisz.
Finoman elindulunk kifelé a tömegből, anélkül, hogy nagyobb bajt okoznánk. Azt hiszem az emberek arra mennek, amiből más is sokat vesz, nem csoda hát, hogy az eper mennyisége odavonzotta a körülöttünk járkálókat a standhoz. Legalább valakinek segítettem.
- Vannak olyan gyerekek, akik csak a nagyobb szünetekben tudnak hazamenni, és olyanok, akiknek nincs olyan, hogy haza. Ők ameddig lehet, addig itt vannak, ám nekünk is van kötelező szünetünk, én pedig nem tehetem meg, hogy elszállásolom őket, mert még a végén furcsán néznének rám az emberek, és bajba kerülnék.
Senki sem szereti a pletykát, és az egész biztos, hogy villámtempóban szárnyra kelne, hogy a magányos Mr. Everett egy csoport gyereket szállásolt el magánál. Nem, határozottan nem a jó irányba menne ez az egész.
- Nekik viszek egy kis gyümölcsöt, hogy jobban érezzék magukat. Jövőhéten több születésnap is lesz nálunk, úgyhogy a fogukat ráérnek majd akkor elrontani. És ön? Szintén a munka hozta ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2016. május 8. 23:01 | Link


Egy kissé furcsa mosolyt kap, amit nem tud mire vélni. Most tényleg örül a férfi, hogy örül, vagy csak udvariasságból mondja ezt? Habár abban a rövid kis időben, amíg beszélgettek anno, nem úgy ismerte meg, hogy olyan lenne, aki megjátssza önmagát. Habár kicsit... mégis mintha azt tenné. Na persze nem rossz értelemben. Csak mintha olyan különös szomorúság volna folyton a szemében. Nem tudja a nő, hogy mit kezdjen ezzel. Nem tudja, hogy mitől lehet. De valahogy ösztönösen jön tőle a dolog, hogy segíteni szeretne.
- Na jól van... rendben... köszönöm.
Csak beadja a derekát, és ha az összes táskát nem is adja oda, mégis csak hagyja, hogy segítsen neki cipekedni a férfi. Kissé furcsa érzés ez. Nagyon régen nem tette hasonlót egy férfi sem. Megszokta már, hogy egyedül van, és mindent magának kell csinálni, elérnie, véghezvinnie. Talán ettől lett még a szokásosnál is makacsabb, vehemensebb és határozottabb. De ugyanakkor óvatosabb is. Nem volt túl sok szerencséje a másik nemmel az utóbbi időben. A gimis kapcsolata után csak egy könnyebb, inkább futó kalandja volt... aztán jött Patrick. Nos igen. Őt nem igazán tudta kiheverni. Pedig Edward sokkal csúnyábbat tett vele... elérte, hogy szeresse, aztán csodálatos élettel kecsegtetett a számára, végül pedig olyan csúnyán végezte ki, amilyen csúnyán csak lehet. Két évig nem is volt senkije. Egészen tavalyig. Az megint egy kemény időszaka volt... a bátyjával, Abival is akadtak ezáltal gondok. Tudta, hogy annak, ami akkor volt, nincs sok esélye... és nem is tudta, hogy mi is pontosan, amibe belecsöppent. De szerette minden pillanatát... és az, hogy egyik pillanatról a másikra véget ért, jobban fájt, mintha karót döftek volna a szívébe. A legrosszabb pedig az volt, hogy nem sírt. És ha a fájdalmak közepette Nessa túl erős ahhoz, hogy sírjon... akkor nagy a baj. Ám mégis csak nagy levegőt vett... és most itt van. Ennyi csalódás után... ennyi fájdalom után. Annak ellenére, ami gyerekkorában is történt.
Ha a férfi kimondaná a gondolatait, Nessa magában igazat adna neki. Ő maga is tragédiát érzett az életében... kicsivel talán többet is, mint amennyit mások tudtak vagy láttak.
A mosolya gondolataiba mélyedvén lassan olvad le az arcáról néhány másodpercre. Hogy aztán Mr. Everett hangját újra meghallva ismét megjelenjen ott.
- Mindenki szabadságon, csak maga dolgozik. - mondja, nem is kérdésként, hanem egy mosolygó kijelentésként, miközben lassan megindul a férfi nyomában. - Biztos, hogy nem Baako a vezeték neve véletlenül? - viccelődik egy kissé. Ám Tom tovább beszél, Nessa pedig hirtelen elneveti magát a hallottakon. Jólesik neki a dolog. Régen nevetett már őszintén. A nevetés után aztán komolyabban néz a férfira, ám a mosolya ezúttal ragaszkodónak tűnik.
- Maga remek pedagógus... ha lenne gyerekem, csak magára bíznám. Látszik, hogy törődik velük. - mondja, kissé talán bóknak szánva, ami furcsa lehet egy nőtől. Aztán egy kis szünet és tétovázás után folytatja.
- Talán... ideiglenesen... be tudok fogadni egy-két apróságot... - vonja meg a vállát, nem is igazán nézve a férfira. Mintha csak zavarban lenne már ettől a kijelentésétől is.
- Igaz, sokat dolgozom... de esténként volna hol aludniuk, figyelnék rájuk... és mindig annyi ételt főzök, hogy egy hadseregnek is elég lehetne! - nevet fel röviden és halkan. Azt már nem teszi hozzá, hogy milyen magányos is. Főleg mióta a barátainak is annyi dolga akadt, hogy alig látja őket. Nincs más most neki, csak az állatai. Ők pedig nagyon unalmas beszédpartnerek tudnak lenni néha.
- De ha buta ötlet, ne is foglalkozzon vele, csak... csak felmerült bennem. Nem számít. - visszakozik is nyomban, és meg is ragadja az alkalmat, hogy elterelje a szót. Mielőtt még őt hinné a férfi ki tudja minek, hogy csak így magához venne pár ismeretlen gyereket. Nem mintha a saját "gyerekeivel", azaz diákmunkásaival nem volna ugyanígy. Bármikor nála aludhatnak, süt nekik sütit, vigyáz rájuk, és még tanul is velük hogyha kell. Afféle anyapótlék volt mindig mindenkinek.
- Az eper az jó, nagyon jó, biztosan örülni fognak neki, én is nagyon szeretem...
Na ez nem a legjobb terelésre sikeredett, ezért nyomban a kérdésre tér.
- Munka, főleg. - mosolyog, még mindig nem nézve a varázslóra. - Egy két hozzávaló gyógyszerekhez meg irtószerekhez... de ugyanúgy a vacsorához is. Hagymalevest főzök, és hozzá rakott tésztát... szereti?
Na, ezt a kérdést aztán végképp nem kellett volna feltennie. Elég kétértelműre sikeredik. De ha már kimondta, nem tudja meg nem történtté tenni. Esetleg ha a mellette sétáló férfi úgy tesz, mintha nem hallotta volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 10. 23:46 | Link

Huszty Attila

 A datolya kontra füge téma nagyon leköti beszélgetőtáras figyelmét, olyannyira, hogy meg is eszik egy jó adagot a finomságból. Nagyon jó nézni, ahogy falatozik teljesen megjön az étvágya az embernek tőle, így nekem is. Főleg miután megemlít egy receptet. Reflektálnom kell rá, mert menza koszt ide vagy oda a különleges ételeket én is szeretem.

- Néhány gerezd fokhagyma zúzaléka, fél citrom leve és reszelt héja, csipetnyi só, bors valamit egy evőkanál méz és egy kávés kanál fahéj, ezt mind egy kis húsra öntöm, összenyomkodom, pihentetem fél órát és forró wokban megpirítom, hozzá tejfölös kukorica salátát szoktam enni vagy répás rizst.

 Mesélem miközben lassan megérkezünk a büféhez, ahol most beérem ugyebár a hagymás zsíros deszkával és a teával. Nagyban eszem amikor beszól nekem, a csókolózás szóra megáll bennem a levegő, a falat meg úgy minden ami mozog, a kezemmel együtt, csak a szemöldököm ugrik fel a homlokom közepéig. Szerencsére agyam is elég hamar csatlakozik hozzá és beindul.

-  Terveztem én, hisz itt van, nemde? Csak szegény hatóságilag lefegyverzett Cupidóval ellentétben -bár nekem is van íjam- most datolyát használtam a megfelelő alany kiválasztásához.

 Szemeimben csintalan fény ragyog fel, hiszen nagyon szerettem az efféle évődést, ami persze nem feltétlenül és midig komoly, de az élvezet, melyet nyújt igazán üdítő számomra. Kíváncsian várom miként értelmezi szavaim az ifjú kolléga, mert ugye most már ezt is megtudtam róla.

- Akkor előre látta gondolom, hogy ma egy kolleginája, vagyis én Artemisia Rubya jól hókon vágja, csak úgy szív szeretetből, hogy azután megetethesse és cseveghessenek, a menza koszt mibenlétérő, igaz?

 Kérdezem továbbra is incselkedve, miután megettem az összes ételt és leöblítettem a maradék nagyon finom teámmal. Nem fogom elmesélni mi a jó a menza ételekben, majd inkább megmutatom neki, ha teszem azt elhívom egyszer ha főzök valamit ami ez alá a fedőnév alá illik.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2016. május 18. 10:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. május 13. 07:23 | Link

Ms. Baako


- Én köszönöm, hogy engedett. Tudja nem baj az, ha egy nő néha  gyenge.
Érzem azonban, hogy nem ez a jó szó, azonnal próbálok javítani a helyzeten, de mivel nem tudom jól megmagyarázni, hogy mire is gondolok egész pontosan, ezért bizony nem könnyű a szituációból jól kijönni.
- Nem úgy értem, hogy gyenge, mint képtelen megemelni egy kenyeret, hanem gyengéd, nőies. Na nem mintha ön nem lenne az, csak maga túl határozott, már – már megalázza a férfi nemet, engem meg jól zavarba hozott.
Jegyzem meg csípősen, de nem bántón, hiszen az igazság az, hogy rendkívül sokszor tudok zavarba jönni, ha nőkkel beszélgetek. Amíg házas voltam, addig se ment, amióta a nejem elment, azóta pedig kész katasztrófa vagyok. A házasságom alatt többször is felmerült bennem, hogy csak szánalomból jött hozzám, nehogy egy erősebb, és nála kevésbé kedves nő tönkretegyen. Viszont mindent egybevetve jó kis házasság volt, csak túl hamar lett vége.
- Ez igazán kedves öntől, ha majd úgy esik, hogy gyermeket vállalna, csak szóljon, állok rendelkezésére.
Ez a mondat mondjuk nagyon kétértelműre sikeredett, de az előbbi nagy kimagyarázkodás után nem biztos, hogy megint bele kellene vágnom. Inkább csak simán tudomásul veszem, hogy egyszerűen ma nem megy az egyszerű emberi kommunikáció. Megesik, bár még senkinek sem ajánlottam fel ilyen nyíltan a szolgálataimat, ha éppen teherbe akarna esni.
- Lehet, hogy az Everett az angol megfelelője a Baako-nak.
Felelem mosolyogva. Minden meglehet. Két munkamániás vagyunk mi. Mindent a gyerekeinkért, hiszen egy olyan szép szakmával, mint amilyen Nessáé szintén együtt jár a szülői felelősség, csak ő ember gyerekek helyett állatokkal bánik jól.
- Ez remekül hangzik, de utána kell néznem a törvényességének, viszont ha van kedve, és még futja a munkamániájából, akkor szívesen látjuk akár az iskolában is. A gyerekek mindig szeretik, ha valami újat tanulhatnak. Mesélhetne nekik a munkájáról, sőt, talán el is hozhatnám őket önhöz, persze csak ha nem probléma. Szeretném, ha több mindent megismernének.
A gyerekek pedig eleve sokkal együttérzőbbek, hiszen a lelkük és az elméjük is tiszta még, nem sérült annyira, mint az idősebb nemzedéké.
- Nem hiszem, hogy buta ötlet volna. Ha meg mégis, tudnia kell, hogy nincs egyedül vele. Én például elég sokszor gondolkozom az örökbefogadáson. A fiam már felnőtt, lassan végleg kirepül, én pedig még alkalmasnak érzem magam arra, hogy felneveljek pár gyereket.
Érdekes, hogy ezt eddig senkivel, még Ash-sel sem osztottam meg. Ez egy furcsa érzés, ami azóta bennem van, amióta a fiam megszületett. Sok gyereket akartam, de csak egy adatott meg. Mostanában pedig egyre többször merül fel az örökbefogadás gondolata is.
- Viccel? Imádom mind a kettőt. Kevés dolog van mondjuk, amit nem eszek meg, de a hagymaleves és a rakott tészta bármikor jöhet. Főleg ha pirítós is van a leveshez.
Már a gondolatra is összefut a nyál a számban. Nagyon hiányoznak ezek a tipikus otthoninak mondott ízek. Persze a manók is nagyon finoman főznek, de mégis az az igazi, amikor egy ember készít a másiknak valamit.
- Vigyázzon, mert még a végén megjelenek az ajtajában a mini hadseregemmel.
Kacsintok nevetbve. Tényleg jól esik a felnőtt társaság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. május 13. 21:32 | Link

Artemisia Rubya

Elismerően bólogat hallva az ínycsiklandó íz kompozíciót, bár nem ehhez szokott a szájpadlása. Mivel egyedül él, már elég rég óta, főzni is meg kellett tanulnia, és még senki nem panaszkodott az ételeire, még bele sem halt senki, azért az egyszerűbb ízek sem riasztják, mint a bundáskenyér teával vagy akár egy zsíros deszka hagymával. Hagyja beszélni a hölgyet, akinek csak a keresztnevét tudja, ha minden igaz, de már ott tartanak, hogy recepteket cserélnek, megismerte az ízlését, már ami a datolyákat illeti és viszi a terheit, amiért kinéz neki egy ingyen uzsonna. Jó a koszt a kifőzdében, partnerének mégis egy ponton torkán akad a falat. Pár hosszú pillanatig eltart, míg rendbe szedi a vonásait, de aztán frappáns válasszal áll elő. Attilának tetszik a hölgyemény stílusa, briliáns mosollyal hallgatja végig a nőt, ám mikor szóra nyitja száját, érdekes válaszra ragadtatja magát.
- Azt mondta Artemisia? Mégis melyik családból? A fűszer, a perzsa királynő, a barokk festőnő, vagy simán egy Istennő? - Kedvtelve néz végig a nőn, persze semmi szemmel falás, csak visszafogott, udvarias kíváncsiság csillog a szemeiben. Az érdeklődés mögött azonban cinkos mosoly is bujkál, láthatóan tetszik neki a játék, amit a másik kezdett el. Ő persze csak ártatlan elszenvedője a női praktikáknak, mondhatni áldozat, de nem tartja kellemetlennek a helyzetét.
- Hálás vagyok, hogy nem nyíllal kezdett lövöldözni rám. Ilyen esetben mi a dolga az áldozatnak? Nem voltam még hasonló helyzetben, segíthetne! - Figyelmesen hallgatja a nő válaszát, ha van, de ajkáról nem hervad le a kihívó mosoly. Mindketten tudják, hogy ez az egész csak játék, de amellett már érdekli is, hogy kivel áll szemben, ki ez a nő, akivel ilyen fura módon hozta össze a sorsa. Az újabb kihívó kérdésre még reagál, mielőtt ő is feltenne egyet a hölgynek.
- Azt éreztem, hogy ha nem ülök le arra a padra, akkor éhen maradok. A jövő mindig a döntéseink függvénye és csak a legvégén derül ki, hogy pozitív mérleggel zárul-e vagy negatívval. Ön mivel foglalkozik, ha nem vagyok nagyon tolakodó? Bár a csókos témánál már elrontottam. - Nevetgél saját magán, aztán kitartja kezét a fedél alól, hogy megnézze, esik-e még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2016. május 14. 18:31 | Link


A választ hallva, habár mosolya nem lankad le a nőnek, mégis kb négy és fél centit felszökik a szemöldöke.
Tudja ő, hogy a férfi nem szándékosan mondta azt, amit mondott, és hogy ha mégis, nem úgy érthette, ahogyan érthető... de elég furcsán jött ki, annyi szent. De ha már így alakult, kíváncsi rá, hogy Tom erre mikor jön rá. És látszólag elég hamar. Így már arra kíváncsi, hogy hogyan próbálja kimenteni magát az elhangzottak miatt.
És nem valami jól, ami azt illeti. Nessa szemöldöke viszont ahogyan felszökött, úgy lesz egyre szélesebb a vigyora is... majd a mondat végén hangosan felnevet. Nem a férfin, hanem csak azon, mennyire kedves és furcsán zavart. Vajon az ő társasága miatt ilyen, vagy minden nővel így viselkedik? Ezt azért nem volna rossz tudni. Nem is tudja miért.
- Zavarba? Na de mivel, kedves Mr. Everett? - kérdezi széles vigyorral arcán. De nem ez volt az utolsó, amit ma nevettetőt a férfitől hall, abban biztos. És, hogy ez mennyire válik valóra, azonnal ki is derül a folytatásban. Annyira kiderül, hogy Nessa meg is torpan, hiszen meg kell állnia a nevetéstől. Próbálja rövidre fogni, és nem görnyedezni itt a tömeg közepén, lehetőleg nem túl hangosan, hogy ne figyeljen fel mindenki rájuk... de azért mégis csak sikerül.
Végül, még mindig nevetgélve, felpillant a férfira.
- Nem is szólnék másnak, ha gyereket vállalnék, ne aggódjon. Nem kell ehhez a tényhez jobban ismernem magát. - mondja aztán szelídebbé váló mosollyal arcán, majd egy kis kacsintás is belefér, és ha a férfi is megtorpant vele, Nessa már megy is tovább, kicsit lehagyva őt. Hadd rágódjon a sokat sejtető, különös válaszon. De hát ő kezdte!
De a beszélgetés közben folytatódik. Ő pedig kissé elrendezgeti magán nála maradt csomagjait.
- Lehet, nem tudom. - válaszol közben. - Az Everett nem tudom jelent e valamit egyébként. Maga tudja? A Baako annyit tesz afrikaiul: elsőszülött. Gondolom valami olyasfajta törzsből érkeztünk, ahol első varázslók voltunk, vagy valami lényege lehet. - mosolyog továbbra is. - A Nomusa egyébként azt jelenti, rokonszenvező... vagy valami ilyesmi, az Eshe pedig életet. Különös, egyébként a Nessa név is jelent egy külön dolgot, pedig az csak a becenevem. Latni-Amerikaiul annyit tesz... tiszta, vagy jerkebárány... nem tudom, ez gondolom valami szentségre utal, de az semmiképp sem vagyok. - nevet fel röviden. Majd Tomra hunyorog.
- A Tom úgy tudom ikreket jelent.
Elhallgat, mert ráébred, hogy annyi felesleges információt hordott össze, amennyit csak össze lehet. Ha látszódna a nagy kalaptól, bizonyára észrevehető lenne, hogy egy kissé elpirult.
- De elnézést, összevissza hadoválok mindenféle sületlenségről. - pironkodik kissé. - Inkább beszéljünk a gyerekekről... de mindenféle törvénytelen dolgot kizárva persze. - próbálja tréfával oldani a saját feszültségét.
- Bármikor szívesen elmegyek önökhöz, csak egyeztessünk időpontot. Egyébként ők is eljöhetnek hozzám, de akkor én már egy afféle két-három alkalmas dolgot mondanék önnek, amit beiktathatnánk... először én megyek el önökhöz, és felcsigázom a kedélyeket. - sandít oldalvást a férfira, az újonnan jött témának hála ismét feltörő önbizalommal.
- Aztán ők jöhetnének el hozzám, megmutatnék nekik egy egyszerűbb kezelést, aztán hátul ellehetnének egy kicsit az állatokkal. Vannak most kis murmáncok is. Egy harmadik alkalommal pedig, ha lenne az is... eljöhetnének velem valamiféle terepmunkára. Mondjuk megnéznénk az öreg Mogg néninél, hogy hogyan lehet felfedezni, ha doxy van a függönyben. A néni állandóan elfelejt permetezni, aztán járhatok hozzá kiirtani egész tömeg kolóniákat. - csóválja a fejét lemondóan.
- Na, mit szól hozzá?
És ekkor szóba jön az örökbefogadás. Nessa kissé elszomorodva pillant maga elé. Úgy tűnik lassan elhagyják a piacteret is. Mára úgyis elég volt neki ennyi a vásárlásból.
- Én is gondolkoztam már rajta. Tudja... mindjárt harminc leszek. - vallja be a korát, holott ez nőknél többnyire nem szokás. De Nessa sosem úgy volt ezzel sem, mint a többség. - A nagyszüleim mindig azzal nyaggatnak, hogy találjak már egy rendes férfit, de eddig nem nagyon volt szerencsém. A gyerekeket viszont nagyon szeretem... így... jobb híján állatokkal veszem körbe magam. A rendelőben és otthon is... de az mégis másképpen jó. - enged meg egy szomorkás mosolyt a férfi felé.
- Beszéljünk inkább a vacsorámról. - próbál vidámabb lenni. Ha már felhozta ezt az idióta és sokértelmű kérdést... na de... azért ha vacsoráról lenne szó, ő nem egy egész minihadseregre gondolna... inkább a férfival kettesben...
Elszégyelli magát a gondolattól. Tom biztosan jó indokkal van egyedül, és még ő sem heverte ki egészen a tavaly történteket. Erre meg ilyesmiken jár az agya? Jó, hogy nem képzeli már el... és ebben a pillanatban, hogy ide jut a gondolatmenetében, pillantása automatikusan a férfi ajkaira vándorol. Majd a nyakára és a mellkasára, aztán a hasára... és úgy kapja el a tekintetét, mintha parazsat fújt volna az arcába a szél. Még meg is botlik útközben, majdnem sikerül elesnie.
- Ó, elnézést! Elnézést, nem figyeltem oda... csak a vacsora... tudja... nem is tudom mit mondott... azaz, hogy... tudom, a gyerekek vagy hadsereg vagy...
Zihálva sikerül kiegyenesednie, és csak egy zavar pillantással tud ismét bele nézni a kék szempárba, miközben megigazítja a félre csúszott kalapját.
- A lényeg, hogy bármikor szívesen látom! És mindig csinálok a hagymaleveshez fokhagymás pirított kenyérkockákat... nekem jobban ízlik, mint a sima pirítós... meg füstölt reszelt sajtot is hozzá... a tészta meg tejszínesen... Bogoly lakósor 9.es a címem...
Ezt meg minek mondta el? Ismét kezdi egyre rosszabbul érezni magát. Gyorsan el is fordul, és még mindig levegő után kapkodva kissé elkezdi legyezni magát.
- Huh... huh, milyen meleg lett itt... talán... kellene keresni valami árnyékos helyet... nem gondolja?- kezd el forgolódni. Teljes mértékben fogalma sincsen, hogy mi baja van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. május 15. 19:03 | Link

Ms. Baako


Nagyon aranyos, ahogy itt nevet. Be kell vallanom, kicsit sértő is lehetne, hogy ilyen jól esik neki az aprócska nyelvbotlásom, és talán jól ki kellene oktatnom, ám én valahogy nem az a fajta vagyok. Megvallom, elég sokszor kerülök bajba azért, mert kinyitom a számat. Voltak már olyan incidenseim a múltban, melyekre visszaemlékezni nem csak kínos, de fájdalmas is. Inkább próbálom ezt a mostanit is vigyorgással leplezni. Ha már ilyen jó kedvű társaságra találtam a forgatagban, nincs kedvem hozzá, hogy elrontsam, és kellemetlen múltbéli emlékeket hozzak fel azért, mert egyszer régen nekem valami rossz volt, vagy éppen rosszul sült el. Ilyen mindenkinek van az életében.
- Ennek igazán örülök, Ms. Baako. Ígérhetem, hogy a gyermeke a legjobb kezekbe kerül, ha úgy alakul.
Persze ennek még nem most jött el az ideje, ahogy az ambiciózus nőre tekintek. Sőt, azt sem gondolnám feltétlenül, hogy lenne mellette férfi. Ha lenne, akkor nem lenne ennyire talpraesett, hiszen a férfiak inkább azt szeretik, ha finoman bajba jutott királylány a másik, vagy ha mégis volna, akkor itt lenne most mellette. És különben is, minimum említés szintjén előkerült volna. Én is megemlítem a nejem olykor, pedig szegénykém már jó ideje nincs velem.
- Tehát maga egy tiszta, elsőszülött és rokonszenvező élet. Vagy egy olyan elsőszülött, aki a rokonszenv és a tiszta élet híve. Ki lehet ezt még csavarni, de végül is, nem hangzik rosszul.  
Sosem gondoltam bele, hogy a nevem mit is jelent, vagy, hogy jelent-e egyáltalán valamit. Annyi bizonyos, hogy igen, hiszen a nő meg is jegyzi. Iker. Örültem volna, ha van olyanom, vagy csak testvérem, de nem lett, ahogy a fiamnak sem, és furcsa mód ezért még mindig bűntudatot érzek. Pedig akartuk, hogy legyen még gyermekünk, csak valahogy nem jött össze. Azt hiszem a sors kegyes volt hozzám ezen a téren, hiszen, ha egy Ashnél kisebb gyermek is ott lett volna akkor, amikor a legrosszabb formámat hoztam, nem is tudom, mi lett volna velem. Nagyon szégyelltem volna magam, annyi bizonyos.
- Nem tudom, hogy jelent – e bármit is. Bevallom, sosem gondolkoztam ezen. De az biztos, hogy az iker dolog nem jött be.
Mondanám, hogy semmi baj, beszélhetünk erről is, de ő egy pillanat alatt áttéríti a beszélgetést egy másik témára, méghozzá a gyermekekre. Megvallom, ez a téma valóban jobban érdekel, mint a nevem jelentése. Még jó, hogy arra nem tértünk rá, hogy az Alexander meg Sándor magyarul. Valahogy nagyon nem szeretem azt a hangzást, amit a magyarosított nevem jelent.
- Ez nagyon jól hangzik. Először mindenképpen az iskola az ideális, hiszen az a komfortzónájuk. Aztán abból kihozva őket, már sokkal bátrabban mennének magához, végül pedig terepre. Akár kisebb csoportokban is. Igaz, mi még nem osztjuk szét őket házak szerint, de másabb az érdeklődési köre egy hét évesnek, és másabb egy tizenhárom évesnek.
Aztán jön az örökbefogadás. Igazam lett abban a tekintetben, hogy jelenleg nincs senkije, bár én nem abból következtettem erre, hogy gyermektelen, de érzem, hogy valóban vágyik már rá. Komolyan bólintok is ahhoz, amit mond.
- Tudja, eljön az igazi, ez biztos. Azt nem garantálhatom, hogy marad is, de el mindenképpen eljön.
Ahogy a vacsorára terelődik a szó, érzem, hogy az arcomra mosoly vándorol. Hihetetlenül gyorsan váltja a témákat. Érdekes nő. Épp felelni akarok, amikor felé fordulva látom, hogy megbotlik. Ösztönösen kapok utána, de szerencsére csak egy apró botlás.
- Piacozáshoz merész választás ez a cipő.
Jegyzem meg vigyorogva. Már korábban is feltűnt, de az ember ilyesmit nem jegyez meg úgy, csak ha jó oka van rá, és most itt ez a botlás, a lehető legjobb ok.
- Valóban meleg van, és elég fullasztó volt ott a levegő. Talán innia kéne, és egy kicsit lepihennie, ez az időjárás amúgy is szédítő mostanság.
Nem tehetek róla, angol vagyok, nálunk az időjárás egy valós beszédtéma, nem pedig csak úgy mellékesen megjegyezzük, hogy ne legyen csend.
- Egyre jobban hangzik, jobb, ha már most elkezd felkészülni rá, mert egyszer még becsöngetek.
Jegyzem meg nevetve. Sosem ettem még fpkhagymás pirítóssal a hagymalevest. Érdekesen hangzik, de ha jó, hát én hiszek a nőnek. A tejszínes tésztával pedig még a végén a lábamról is levesz.
- Bogoly lakósor 9. Nem is lakunk egymástól messze. Én a tizenhatosban lakom. Jöjjön, hazakísérem, mert még a végén történik valami baja.
Azt pedig nem szeretném, hiszen a bűntudat nálam igen erős tud lenni. Menetirányba állok, és elindulok a lakósor felé. Valóban egyre melegebb van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2016. május 16. 12:42 | Link


Remek a beszélgetés, ez tény. Régen szórakozott már ilyen jól, és talán hosszú idő után most nevet először igazán őszintén.
Ez valahol őt is meglepi. Valahol pedig kissé megijeszti. A leendő leszármazottjáról szóló megjegyzésre csak mosolyog. Tudja, ha egyszer születne gyereke - amelyre egyre kevésbé lát esélyt - akkor a férfinál biztosan jó helye lenne, ebben nem is kételkedik.
De mielőtt tovább gondolhatna bármit is ezzel kapcsolatban, szerencsére a nevekről kezdenek el beszélgetni. Nem egy túl nagy eszmecsere, inkább csak afféle "említsük meg" dolog, hogy oldják a hangulatot. Nem mintha eddig nem lett volna eléggé oldott.
- Hm... ezt így még végig se gondoltam. Vág az esze Mr Everett. Ez egészen jól hangzik. - mosolyog Tomra. - Az ikrek pedig... van egy fia, igaz? - kérdezi kissé visszavéve a vigyorgásból, mert érzi, hogy ez a téma a férfi számára sem túl vidám.
- Mintha említette volna, de nem vagyok benne biztos, ne haragudjon. - vallja be. - Tudja napjában vagy harminc-negyven emberrel biztosan találkozok csak a rendelőben, és valamiért ellenállhatatlan vágyat érez mindenki, hogy megossza velem az egész életét. - nyom el egy bátorító mosolyt, ha kínos téma volna, amibe belevágtak.
- Főleg az idősebbek... tudja milyenek. "Szép napot, hölgyem, miben segíthetek? Ó, milyen aranyos kis krup! Mi a panasza?" - fog bele, majd elkezdi utánozni egy öregasszony hangját. - "Jajj hát kedveském, szegénynek fájhat a foga, de hát az én derekam sem a régi már! Tudja a fiam..." ésatöbbi ésatöbbi. - pillant Tomra. Majd közelebb hajol hozzá, és kissé cinkosan odasúgja neki.
- Azt hiszem én is ilyen leszek. - vigyorog.
Közben a gyerekekre terelődik ismét a szó, de egy jóval kellemesebb témában.
- Igen, én is így gondoltam. És ne is mondja! Érdekli egyáltalán a mai tizenéveseket, hogy mi lehet egy bestiáriumban? - kérdezi sokat sejtő pillantást vetve a mellette sétáló férfira. - Vagy csak a saját hormonjaik?
Aztán akarva akaratlanul is elszomorodik kissé, és egy ideig nem mond semmit. Eljön az igazi... de mi van akkor, ha talán már eljött, csak elszalasztotta? Ha elsétált mellette az utcán? Vagy az volt megírva, hogy Patrick legyen az, akivel sosem sikerült semmi, vagy Edward akinek meg kellett őt csalnia az esküvője napján? Esetleg az a férfi, akivel biztos, hogy az ég világon semmi esélye semmire... akkor mi van? És mi van, ha az igazinak nem ő az igazi? Vagy az igazi nem is ezen a bolygón él, és talán nem is ebben a naprendszerben? Vagy az igazi is őt keresi, csak éppen nagyon rossz helyen kutatnak egymás után? Talán sosem találják meg egymást. Talán nincs is olyan, hogy igazi. Inkább csak fellángolás, vagy jó esetben szerelem, ami kivételesen talán nem fáj. Milyen lehet, ha nem fáj? Milyen lehet, ha a férfi, mint Patrick, képes rá, hogy időben lépjen? Hogy nem megy a huzavona évekig, nem hagyja cserben, nem bukkan fel hirtelen majd rohan el éppen az esküvője napján... az esküvőjéén, amely olyan lett, amilyen. Így volt megírva, biztosan. De miért? Milyen lenne, ha a férfi nem szerencsejátékozna, és nem várná el a nőtől, hogy csak ő tegyen egy kapcsolatért, mint Edward? Milyen volna, ha szeretné is, nem csak kihasználná? Milyen lehetne... ha viszonoznák, és nem érzelmek nélkül néznék végig a szenvedését és az önnön magával vívott magányos gyötrődését?
Milyen lenne, ha a férfi nem csak egy jó vacsorát látna, ha a szemébe néz?
Apropó vacsora... Tomra pillant szomorkás tekintettel.
- Én azt hiszem már nem hiszek ebben, Mr. Everett.
Talán sokkal szomorúbbra sikeredett ez a kijelentés, mint azt valóban akarta. És ráadásul ezek után történik meg, hogy olyan különös érzése támad. Mintha csak az univerzum akarna valamit üzenni neki ezáltal. Hogy annyira hívogatónak érzi a férfi ajkait... talán van valami ebben a különös vonzásban. Van valami vibrálás, valami láthatatlan elektromosság, valami szikrázó, pattogó mágnes közöttük. Vagy talán csak túl régóta nem csókolta meg senki, és azt sem tudja már, milyen érzés lehet. És ekkor megbotlik.
Nem tudja hirtelen, hogy sírjon vagy nevessen magán ügyetlenségében, így inkább csak zavart lesz, és próbál a lehető legnormálisabban vigyorogni. Amitől nagyjából úgy festhet egy pillanatig mint Joker, abban a mugli filmben.
- Nos, hát... igen, talán. - nyugtázza a férfi szavait a cipőt illetően. - Tudom, jobb választás lett volna egy katonai surranó, de azt sajnos kölcsönadtam az auror kommandósaimnak.
Egy kis szünet, és tücsökciripelés - ami persze nem történik meg, de Nessa lelki füleivel szinte hallja.
- Ez nem volt valami jó vicc. - vallja be kissé pironkodva. Nem is tudja, honnan jött ez az ostoba poén. Inkább legyezni kezdi magát, és tényleg eléggé kimelegszik. De egyáltalán nem a naptól. Hé, emberek! Nessa ízig vérig bredasdorpi, ami annyit tesz, hogy ő akkor érzi igazán jól magát, ha negyven fok van árnyékban. Most mégis itt piheg, mint a Hókirálynő a szaunában?
- Igen, valóban... talán innom kéne...
Tom felé fordul, és egy kissé zavart, de az előbbinél jóval szelídebb és klasszikusabb mosolyt sikerült megengednie magának.
- Egyszer becsöngethetne.
Na, ez meg nem is lehetne kétértelműbb.
- Vagyis... tudja, sokat vagyok otthon egyedül mostanában, nem árt egy kis társaság. Talán nem leszek ilyen szétszórt és ügyefogyott sem legközelebb. - jegyzi meg egy kis egészséges önkritikával fűszerezve.
- Ó, nahát! Valóban? Ilyen közel? - derül fel az arca szemmel láthatóan. - Nem is gondoltam volna... rendben, köszönöm ha elkísér...
Aztán, ha végre ismét elindulnak egy ideig csak hallgat a nő. Majd, hogy megtörje a csendet és a kínosabbnál kínosabb gondolatait, csak megszólal. Csak, hogy beszéljenek valamiről. Meg hát igazából érdekli is. Csak hát na.
- Na és, hogy érzi magát Bogolyfalván? Hogyhogy ide költözött egyébként, merre lakott azelőtt? - érdeklődik. - Vagyis laktak. A fiával, gondolom. - teszi hozzá. A feleséget tapintatosan nem említi, hiszen látja, hogy a férfi egyedül van valamiért. És bármi is ennek az oka, bizonyosan nem vidám. Még ha egy egyszerű és könnyen lezajló válásról is van szó. De él a gyanúperrel, hogy ez nem így van. Hiszen a férfinél lakik a fiú, ha jól gondolja. Akkor pedig nem sok lehetőség maradt a dolgot illetően.
- Maga angol, igaz?
~Mi a franc? Patrick angol volt, Edward is angol volt, és még Ő is... mit akarok, délutáni teát?~
- A Roxfortba járt? Mindig erről álmodott, hogy egy napon gyerekekkel foglalkozzon? - mosolyog kedvesen és biztatóan. Kissé legalább le is nyugodott végre valahára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. május 16. 21:52 | Link

Ms. Baako


Azon, hogy vág az eszem, szélesebbre húzódik a szám, és egy kicsit meg is hajolok. Bizony kérem, vannak nekem ilyen nagyon komoly meglátásaim.
- Nagyon jól tájékozott, valóban van egy. De ő is egyke sajnos.
A „sajnos” őszinte. Tényleg sajnálom. Pont az egykeségemből terveztem úgy, hogy nekem több lesz. A nagynénémnek is csak egyetlen gyermeke született, ő azonban magához vett egy gyermeket, aki túl korán fogant, így amíg Milan fel nem nőtt, jól jött Lotti társasága. Jó testvérek voltak, még ha nem is vér szerint. Nem véletlen hát, hogy bennem is felmerült a gondolat mostanság, hogy belevágnék ebbe a megoldásba. Persze Ash már nagy, azonban negyvenöt évesen még túl korainak tartanám azt, hogy ennyi legyen az apaságom. Ő hamarosan elmegy, én pedig végérvényesen teljesen egyedül maradok. Tudom, hogy egy gyerek nem megoldás sem erre, sem egy házasság megmentésére, de mégis, vágyom rá.
- Az ön szakmájában, vagy akár az enyémben is van egyfajta rejtett pszichológus rész. Az emberek megbíznak abban, aki a gyermeküket és a kedvencüket kezeli. Persze ez arra nem jogosít fel minket, hogy praktizáljunk, de az emberek lelkén segíthetünk. Az is valami.
És valahogy hiszek benne, hogy ha ez a kapocs megvan, akkor szólnak, ha mondjuk történik valami, ami komoly, és talán nagyon is kellemetlen téma lenne, amit inkább kerülne, még ha ezzel nagyobbb baj is kialakulhatna. Valahogy így látom a dolgot, aztán ki tudja, valóban így van – e. A nő közelebb hajol, én pedig zavarodottan pillantok le rá, de attól, amit súg, muszáj nevetnem.
- Valóban? Azt hiszem akkor készülhet a jövő generációja.
Persze nem megbántani akarom, és nagyon remélem, hogy ezt ő is tudja. A téma változik, a kérdés valahol jogos, elnézve a mai fiatalságot. Épp a minap futottam bele egy viccesnek szánt mondatba, ami mégis komoly társadalomkritika. Ha valakit érdekel, keresse drakulát és 2016-ot, egész biztos, hogy meg fogja találni, én azonban igyekszem nem erre gondolni.
- Szerencsére az én gyermekeim még nem igazán a hormonjaikkal gondolkoznak. Kivéve az óvisokat. Meglepően izgágák, ha Kirill bácsi ott van velük. Ő az új óvóbácsi. Nagyon figyelmes, jól bánik a gyerekekkel, és azt hiszem női szemmel nézve valóban vonzó férfi.
Elég furcsa, hogy éppen én mondok ilyeneket valakire, akit én alkalmaztam, és úgy, hogy esküszöm, semmilyen ilyen vonzalmam nincsen. Azonban a lányokat elnézve, eléggé beletrafáltam vele a közízlésbe.
- Ugyan már, nem szabad így felfognia. Maga most láthatóan az önálló, kissé talán karrieristának tűnő életét éli, amivel nem hiszem, hogy baj van. Ez ma a trendi, ha szabad ilyet mondanom. A nők önmegvalósítanak, a világ pedig olyan rohanó lett, hogy mire valamit felfognánk, már elavult. Az én időmben semmi sem volt, ami mugli, most egyre jobban szivárog be. Az öltözködésben, a kütyükkel, az életformával. Régebben a nők háziasszonyok voltak, ma inkább üzletasszonyoknak lehet nevezni őket. Később alapítanak családot, és nem hiszem, hogy ez baj lenne. Ha megnézem például az anyámat, ő sosem volt boldog. Okos asszony, és a mai világba való, meghaladta a korát, de a kor, amibe született, elnyomta őt. Bízzon bennem, van olyan, hogy igazi, van, akinek csak egy, másnak több is akár. Ha majd rátalál, akkor meg fogja tudni, mert nem azon fog görcsölni, hogy mi lett volna ha, hanem úszik majd az árral.
Ez már hiányzott, a lelkesítő monológ. Régebben sok ilyet kiadtam magamból, mostanra azonban ezek is köddé váltak. Most azonban ránézve a nő szomorkás arcára, megsajdult a szívem. Kár, hogy negatívan látja a dolgokat. Tényleg hagyni kell ezt, és eljön a maga idejében, a maga helyén a megfelelő. Én tudom, hiszen nekem is megvolt.
- Majd megyek az illatok után.
Jegyzem meg vigyorogva. Nos igen, ha ez így menne, jó is lenne. Akkor, amikor ebéd van, rendszerint az iskolában vagyok, éjjel pedig csak nem zavargok, de majd egyszer talán úgy hozza a sors, hogy valóban ott kötök ki. Félreértés ne essék, nem akarom kihasználni, de valóban rég volt már, amikor olyan ételt ettem, amit egy nő nekem főzött, és valljuk be a nekünk készített ételekben mindig van valami kis báj. Valahogy azoknak másabb az ízük. Jobbak, még akkor is, ha igazából nem.
- Igen, bár nem sokat vagyok ott. A fiam többnyire az iskolában van, én meg az Előkészítőben, de néha összefutunk ott.
Leginkább aludni járunk haza. Arra, hogy elkísérem, csak biccentek. Ez alap, hiszen nem hagyhatom, hogy ilyen nehéz csomagokat cipeljen.
- Igen, angol vagyok. Biburyban laktunk. Egy bájos félig mágusok, félig muglik lakta település. Érdekessége, hogy mindenki ismeri ott a mágiát, ugyanis a legtöbben varázsló vagy boszorkány párt választottak, és a gyermekek jó része is mágus vagy boszorkány. Varázslatos hely, ha egyszer úgy érzi, hogy el kell menekülnie a világ elől, menjen oda, nem fog csalódni. A fiammal és a nejemmel laktunk ott. Teresa halála után azonban valahogy nem volt maradásunk. A házat nem tudtam eladni, albérlőim vannak, de nem tervezem a visszatérést, még.
Vagy úgy egyáltalán. Persze meg kellene tennem. A nejem nem ott van eltemetve, hozzá gyakran elutazok, de a házat, a keret nem lennék képes látni. Túl boldogok voltunk ott, szinte meg volt jósolva a katasztrófa.
- Bogolyfalva jó. Szép, tiszta, gazdaságilag stabil. Biztonságos, ha Ash mondjuk későn ér haza, vagy ha én későn végzek. Csendes, mégis megosztó, hiszen a házak között, ahogy elnézem, elég tekintélyes a különbség. Tetszik, hogy nem lakják olyan sokan. A vonatközlekedés nem a legjobb, de panasszal mégsem élhetek, hiszen legalább van.
Ez pedig nagy szó. Egy fejlettebb mágusfaluban élni olyan, mintha maga lenne a paradicsom, és nekünk most pont erre van szükségünk.
- Igen, a Hollóhátba, és igen, valahol mélyen mindig tudtam, hogy a gyerekekkel való munka számomra az ideális. Önnel mi a helyzet?
Kérdezem, miközben ráfordulunk a Macskabagoly utczára.
Utoljára módosította:Thomas Alexander Everett, 2016. május 16. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 18. 10:54 | Link

Huszthy Attila

 Látom a férfi veszi a lapot és nem sértődött meg, hogy ilyen módon válaszoltam neki, sőt mi több riposzttal veszi fel a kesztyűt. Nagyon mosolyog, pillantása kíváncsian érdeklődő, amolyan igazi játszópartner benyomását kelti bennem. ehhez illő szavakat intéz hozzám. Nevetek egy jót mielőtt felelnék és közben beszerzek magamnak még egy kört a kedvenc teámból, mert fázom egy kicsit.

- Ez nem lehet kérdés, természetesen Istennő vagyok, de a nevemet speciel a növényről kaptam. Ha pontos szeretnék lenni, akkor a tárkonyról, szüleim közös kedvencéről.

 Mesélem miközben kortyonként veszem magamhoz a lélekmelegítőmet, bár talán most a kandallóm melege jobban esne, de milyen faramucin venné ki magát, ha behívnám magamhoz őt, mert folytatni szeretném a beszélgetést, viszont ha nem megyünk hamar meleg helyre ide fogok fagyni a büfé pultjához. Amíg őt hallgatom két tervet is készítek arról miképp juthatnék zárt térbe vele. Gyorsan döntök, ahogy általában szoktam és szóra nyitom számat.

- Tudja mit? Van egy ötletem, mivel kollégák vagyunk, hiszen én is a Kastélyban oktatok, méghozzá Gemmológiát, sőt ott is lakom, azt mondom menjünk vissza oda. Ha cipeli a cekkerem bejöhet hozzám, ráadásként kap egy finom hagymaféléktől mentes vacsorát és mindent elmondok, amit tennie kell, ha egy nő íjat fog magára. Mi a véleménye?

 Ajkamra a legbájosabbnak mondott -fanyar szépségemhez mérten az persze- mosolyom fut és fahéj szín szemem kérlelőn vetem a férfira, remélem meggyőzi mindez és a hidegtől enyhén remegő kezem látványa valamint az ajánlatomban rejlő lehetőségek tárháza és hazasétálhatunk hamarosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. május 23. 12:58 | Link

Tárkony Kisasszony


- Önnek hatalmas szerencséje van az életben. Szerencse, mert jó családba született. Először is látszik az uralkodói vérvonal, másodszor hálás lehet, hogy a szülei szerették a tárkonyt. - Mielőtt folytatná a szómenést, ami ihletett pillanataiban elkapja, lányosan végigsimít a haján, csavargat egy tincset, és lányos mozdulatokba rendezi alakját. Jól játszik, de kész ripacs. Azt minden esetre jól érzékelteti, hogy nőként próbál gesztikulálni. Azt sem bánja, ha a fél piac rajta mulat, az neki csak külön öröm.
- Én is jó családba születtem. Képzeljen el engem Gingerként! ... Vagyis inkább ne, lidérces álmai lennének! - Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a gyömbérről van szó, a szülők kedvence, természetesen Attila után, szabadon. Figyeli az elfogyasztott tea mennyiségét, amit beszélgetőtársa ledönt a torkán, és milyen meglepő, de kitalálja mi állhat a háttérben. Erre rájátszik még a reszkető kéz, a kékülő száj, az automatikus összehúzódás...persze, hűvös van. Nem kell hozzá különösebb jós tehetség, hogy levágja, ha itt maradnak, hamarosan a jeges macik oltalmában fognak piknikezni. A nőben is hasonló gondolatok foganhattak meg, ez kiderül a következő mondatából. Attila nem kívánja, hogy megfagyjon, sőt amit tud meg is tesz ez ellen, de azért nem átall egy kicsit még odaszúrni, nem bántóan, hanem viccesen.
- Értem én, bűnhődnöm kell, amiért nem hagytam vásárolni. - Megint nevetésbe fordul mondanivalója, remélve, hogy partnere is követi a vidámságban.
- Az eső elállt, ha pedig Gemmológiát tanít, biztosan tisztában van a csakrákkal. Van egy jó gyakorlat hideg ellen. Pörgesse meg a hármas csakráját a kettes helyett, attól is felmelegszik. - Újabb nevetésre ragadtatja magát, aztán kilép a fedél alól, hátranéz várakozón, kész-e a hölgy követni őt. Kezében a kosár alapanyaggal, biztosan jó nehéz.
- Elfogadom az ajánlatot, ha nem tart otthon íjat és nyilakat, és csak elméleti lesz az oktatás - mondja komolyan, de láthatatlanul a szája szegletében ott bujkál az a bizonyos mosoly, ami lehet biztatás is, meg az ellenkezője is. Megindul, ha mindketten készek az indulásra, de a lábával együtt a szája is beindul, jártatja azt is.
- Nem furcsa véletlen, hogy bár kollégák vagyunk, mégsem az iskolában, hanem a piacon futunk egymásba? Véletlen-e, hogy Ön Gemmológiát oktat, míg én Jóslást, és végezetül, hogy a két tárgy is találkozott a piacon, nem csak mi? -
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. május 23. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. augusztus 7. 13:11 | Link


Úgy hiszem, mindenki el tudja képzelni Noah Jorgensen arckifejezését, amikor a birtok határa felé sétál... nem is akárhogy. Napszemüvegben, természetesen, hiszen ez elengedhetetlen a számára - enélkül ritkán láthatjuk UV-sugárzástól nem mentes időszakokban -, emellett pedig szokásos módon enyhén elegáns öltözékben lépdel az iskola kapuja felé. Amint kiért a díszes bejáraton, dehoppanál, s pár pillanat múltán már fel is tűnik a falu határában egy halk pukkanás kíséretében. Ellenőrzi öltözéke makulátlanságát, s miután kisimította szürke ingének minden négyzetcentiméterét, ugyanolyan lazasággal folytatja útját. Nem tudja ugyanis pontosan, merre található a piac, de oda se neki, Nojcsi és a remek tájékozódási készsége együttes erővel biztosan meg fogják találni eme helyet, mely olyan sok különlegességet rejthet a számára, amire okvetlenül szüksége lehet a következő showban. Természetesen már felmérte a kastély helyszíneit, ki is választotta a szerinte leginkább megfelelőt a meglepetéshez, de nem akarja elsietni a dolgot. Ha már belépő szám, akkor legyen rendes. Nem három perces kis bemutatót szeretne tartani ugye.
Tehát lefelé sétál, s eközben valahonnan (talán ingujjából? vagy csak odateleportált? nem látni) előkerül egy kártya, nevezetesen egy treff ötös. Amint meglátja a lapot, összevonja a szemöldökét menet közben, s megrázza a lapot. Treff négyes. Nem is érti, hogy sikerült az ötöst a kezébe keríteni, mikor a négyesnek kellett volna lennie, de ilyen apró bakik előfordulnak ugyebár még a legjobbaknál is. Majd gyakorolja még a dolgot.
Miközben a piactér felé lépked - amit pislogói ki is szúrnak, ezek szerint jó irányba jött -, feldobja a kártyát, mely megperdül, majd Noah középső- és mutatóujja közé zárul. Ezt a mozdulatot ismételgeti, amíg közel ér a piachoz, s a sorok közé belépve sem hagy fel ezzel a kis unaloműző aprósággal, nevezetesen az egyik kedvenc hobbijával. Amióta ezt megtanulta, folyamatosan gyakorolja, hogy véletlenül se felejtse el.
Körülnéz tehát a soroknál. Egy láthatatlanná tévő köpenyt keres; tisztábban van vele, hogy a legtöbb csak bóvli, de most nem is a minőségre utazik. Ahhoz, amit elképzelt, okvetlenül szükséges lenne ez a holmi bizonyos okok miatt, hát körbeles, de egyelőre csak békaszemet lát, meg ilyesmiket. Azért reménykedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. augusztus 7. 14:20 | Link



Eriket értesítették Hella eltűnéséről péntek hajnalban, de eltelt egy hétvége úgy, hogy senki nem kapta el, pedig tüsszögve száguldozott a faluban. Legtöbb idejét olyan helyeken töltötte, ahol senki nem keresné és nincs arra esély, hogy összefut az osztálytársaival, csakhogy ahhoz túlságosan szeret  mozgásban lenni, hogy leragadjon egy helyen.
A nap folyamán viszont már figyelmetlenebb volt, könnyedén besétált nevelője karjaiba. Szó szerint, ugyanis csak egy kicsit nézett el oldalra, a következő pillanatban pedig már nekiütközött a férfi mellkasának. Zöld szemeivel keményen bámult fel rá, tekintete cikázott ide-oda az arcán. Erik egy szót sem szólt az eltűnésére, csak kézen fogta neveltjét és mintha mi sem történt volna, csevegni kezdett. Hella persze nem válaszolt semmire, csak mosolygott és a fejét ingatta, túl sokan vették körül ahhoz, hogy hangját hallassa.
A piacra tartanak, a férfi elmondása szerint Martina és a fiúk már ott vannak és a szokásos heti piacos köröket futják. Hajnal ajkát rágcsálva húzza kissé lefelé Erik karját, mely annyit tesz, hogy hajoljon le hozzá, hadd súgjon valamit.
- Maradhatok itt? - hangját még a férfi is alig hallja úgy, hogy közvetlenül a fülébe motyogja kérdését. Nehezére esik ez az apró megnyilvánulás is. Tekintete megenyhül ahogy kérlelően néz rá, még alsó ajkát is lebiggyeszti, hogy a válasz igen legyen.
Erik tekintete megakad a lány véresre rágott száján, és fejét csóválva vesz mély lélegzetet. Oldalt őszülő hajában eltűnnek ujjai, arcáról könnyedén leolvasható a tehetetlenség. Végül bólint és Hella lelkére köti, hogy ne csámborogjon el ismételten, maradjon a piacon. Mielőtt ott hagyná, még előhúz zsebéből pár galleont, és ezeket a lány tenyerébe helyezi, ujjait ő maga zárja rá.
Vár néhány másodpercet miután Erik eltűnik a szeme elől, majd középen indulva a kijárat felé kezd menni. Nem meglépni akar, csak szeretne venni egy új pólót, ami nem két napos, mint amit éppen hord. Tekintete eközben többször akad meg olyan tárgyakon, melyek nagyon felkeltik az érdeklődését, de nem fizetne értük annyit, amennyiért hirdetik az árusok.
Begyakorolt módszerrel áll be az egyik család soraiba, mintha hozzájuk tartozna, és a kirakott ékszerek fölé hajolva jobbjával magához húzza a kiszemelt zsebórát. A láncra fűzött ketyegő belefekszik a tenyerébe arra a pár másodpercre, míg átcsúsztatja zsebébe, és megszeppenve néz fel az árusra. A nő semmit se vett észre tolvajlásából, csak egy kislányt lát, akinek nincs elegendő pénze arra a szép fülbevalóra, melyet közben alaposan szemügyre vett.
Ahogy elhátrál a kirakott holmiktól és újra megindul a ruhások felé, lábai földbe gyökereznek. Elsőre csak a felreppenő kártyalapot pillantja meg. Szemeivel követi a mozdulatsort, aztán kezéről a férfi arcára emeli tekintetét. Az sem zavarja meg a bámulásban, hogy éppen egy kisebb tócsa kellős közepén sikerült megállni cipő nélküli lábaival. Ezer meg egy, néma gondolat cikázott agyában, melyek együttesen alkották meg a pislogás nélküli, teljes agyfagyást.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. augusztus 7. 14:55 | Link


Mind tudjuk, hogy Noah a világ legtisztességesebb embere, ez nem vitás. Már úgy értve, hogy szívesen ad mindenkinek. Például a szegényeknek. De nem feltétlen a sajátjából. Ami azt illeti, a szőke afféle Robin Hood, megsegíti a szegényeket és igazságot teremt a világban, hiszen, mint ahogy ezt már korábban is említettem, ő maga egy szuperhős, a szó legnemesebb értelmében.
Valahogy bekeveredett a régiségek közé, ami egyáltalán nem baj, hiszen ő imádja a régi, oldschool dolgokat. Főleg a kártyákat, bármily' meglepő is; meg is áll egy standnál, ahol egy régi kártyapaklit nézeget, melyet pimaszul magas áron kínálnak. Nem mintha szüksége lenne a megközelítőleg 3425 darab paklija mellé még egyre, de hát ő gyűjtő, sajnos ezen nem tud változtatni. Nem tervez ennyit perkálni viszont a lapokért, melyek annyira régiek, hogy szinte foszladoznak, még akkor sem, ha az eladó úriember (egy öreg bácsi) azt állítja, hogy a kártya mágikus tulajdonságokkal bír, és el is kezdi ecsetelni a dolgokat. Ahogy Nojcsi fél szemmel felpillant, látja az öregen, hogy lódít; hatalmas vehemenciával adja elő mondandóját, időnként elkapja a tekintetét róla, hogy kigondolja, mit fog még mondani. Gyakran pislog, tenyerét pedig Noah felé mutatja, ez azonban hamis gesztus, szakavatott szemek figyelmét nem kerüli el az ilyesmi.
Oldalra pillant hát, hogy átgondolja, mennyit ér meg neki eme régiség. Ekkor pillantja meg a kislányt. Hatalmas szemei és bongyor haja miatt feltűnő jelenség, mint ahogy a viseletes öltözék, enyhén piszkos arc és annál is piszkosabb lábikó miatt is. Utcagyerek lenne? - teszi fel a kérdést magában a szőke, de ezzel nincs ideje foglalkozni, hiszen pont elcsípi az akciót.
A lány felnéz az árusra; egy jól öltözött, kissé idősebb nőről van szó. A mozdulataiból egyértelmű Noah számára, hogy elég jó körülmények közt nevelkedhetett - olyan embernek néz ki, aki minden reggel gondosan elkészülődik, különböző kenceficéket ken magára, megválogatja a ruháit. Kissé talán rátarti, valószínűleg semmit sem ad áron alul, engedni sem nagyon fog. Tekintete visszaterelődik a kislányra, aki éppen levesz egy órának látszó tárgyat, majd egy ügyes mozdulattal csúsztatja a zsebébe; ekkor találkozik a tekintete a nőével, aki semmit sem sejt, mert épp Noaht nézi. Ügyes kislány. Nem mintha a szőke nem ítélné el mélyen a bűnözést, persze. De ha a gyermek az utcán nevelkedik, természetesen elnézi neki, hiszen ő maga is csinált már hasonlót.
A kislányka sietve indul el, talán túl gyorsan is, ó, minő hiba. Az eladónő sandán néz utána, aztán figyelme az előtte lévő vevőre koncentrálódik, jól van, megúszta a zöldszemű. Nojcsi is visszafordul a saját dolgára, az öreg ismét rá figyel.
- Nézze... - mondja Noah kedves mosollyal, miközben feldobja a kártyát, mely az ujjai közt ér menedéket. - Mindketten tudjuk, hogy maga úgy szeretné eladni ezt a paklit, hogy nyereséges legyen magának, de a tíz galleon egy kissé nagy mondás volt. - folytatja rendkívül meggyőzően. - Értem a dolgom, és pontosan látom, hogy ez a kártya egyáltalán nem mágikus. Egy galleont megér.
A férfi erre nevetni kezd, de Noah is vele nevet, hiszen mindketten tudják, hogy a pakli ára sarlókban mérhető. Régi, foszlott, és jó sok bűbájt kell végezni rajta, hogy egyben maradjon. Az árus mégis öt galleont kér érte.
- Akkor ez a kártya itt marad, én pedig továbbállok. - emeli fel a paklit, majd le is rakja a helyére, s tesz egy határozott lépést hátrafelé, hiszen ez mindig bejön. Így is van; az öreg utánaszól, ő meg elmosolyodik, majd vissza is fordul.
- Legyen akkor... két galleon. - mondja a férfi.
- Egy galleon és tíz sarló. Uram, én nem kártyát keresni jöttem, nem adhatok ki többet. - replikázik, de ekkorra már látja a férfi szeme sarkában a mosolyra gyűlő szarkalábakat. Az övé a pakli, és még milyen jó, hogy az övé; a helyzet az, hogy igencsak régi kártyáról van szó, több száz évesről, ezt pedig az eladó tökéletesen nem tudta.
Miután Nojcsi kiperkálja az említett összeget, meg is fordul, és indulna tovább; ekkor találja szembe magát a kislánnyal. Elmosolyodik, miközben feldobja a lapot, majd kisvártatva szemével a lányka zsebére néz, majd jelentőségteljesen kacsint egyet. Ő tud titkot tartani, nincsen itt probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. augusztus 7. 15:28 | Link



Játszi könnyedséggel gyűjti be az olyan apróságokat, mint legújabb szerzeményét, a zsebórát. Kölyökkorától rá van utalva arra, hogy megszerezze magának amit akar, az intézetben meg volt, aki megtanítsa a tolvajlás trükkjeire. Minderről Erik nem tud, nem tudhat róla, hisz akkor nagy bajban lenne és valószínűleg nem lenne már mentsvára ez a család. Így van hova menekülnie még akkor is, ha a világ legnagyobb butaságát követi el. Nevelője megbocsát, bármit is tegyen a lány.
Szomorkás mosolyt enged meg a nő felé, a külvilágból épp csak azt érzékeli, amire szüksége van ahhoz, hogy biztonságban el tudjon lépni a pulttól. Csak ezután veszi észre az eddig számára láthatatlan idegent.
Magas, szőke, és kártyával babrál. Nem hétköznapi jelenség, nem is csoda, hogy egy pillanat alatt megbénítja Hajnalt. Tarkója bizseregni kezd, ez az első fizikai érzékelése azt a néhány másodpercet követően míg csak bámulta.
Szájához kapja a kezét, már minden végtagját érzi ahogy lelkét újra testével egynek érzi, s felső ajkát mutató és hüvelykujja közé csípi, fogait utóbbi bőrébe mélyeszti. A rossz szokás, ugyebár.
Tekintetük találkozása most már csak légzését akasztja el teljesen, elfelejt levegőt venni, de pislogás nélkül állja a fellépő kapcsolatot. Nem kell sok ész ahhoz, hogy felismerje a zsebére pillantás és a kacsintás közti kapcsolatot, és erre máris borúsabban látja kártyával zsonglőrködő, eszét elvevő Ismeretlenjét.
Kezét a szájától elhúzza, zsebre dugja, arckifejezése megkeményedik. Cseppet sem félelmet keltő az ábrázata - főleg a maga 160 centijével...ugyan -, de zöld szeme vészjóslón villan ahogy szeme sarkából még felnéz a férfira. Nem bízik senkiben.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. augusztus 7. 23:53 | Link


Jóindulatúan tekint a lányra, azzal a furcsa cinkossággal pillantásában, ami ilyenkor várható, bár még egyszer hangsúlyozom, a lopás csúnya dolog, és egyáltalán nem szabad ilyesmit csinálni. Mégis, Noah, ahogy zsebre vágja a paklit a kis védődobozban, kacsint egyet, mire a másik arca megkeménykedik. Óha, hát erre a szőke a legkevésbé sem számított. Tenyereit láthatóvá téve felemeli azokat, mondván, ő nem akart semmi rosszat, majd hátrébb is lép, hát végtére is, ki tudja mire képes egy ilyen kölyök. Érték már meglepetések a norvégot ilyen téren. Egyszer például éppen pesztrálni akart valakit, s ennek következtében majdnem leharapták az ujját - nem egy könnyű műfaj ez tehát, ő is pontosan tudja.
Kártyáját ismét feldobja, majd újfent két ujja közé zárja. Ekkor tenyerét hirtelen fordítja meg, s mire a lány észbe kapna, további két kártya feszül Nojcsi középső- és gyűrűs-, illetve gyűrűs- és kisujja között, melyeket most enyhén szétnyit, ezzel kissé kiterítve a lapokat. Mindegyiknek ugyanolyan a hátoldala, nevezetesen piros, egy egyszerű, standard mintával ellátva. Ekkor nyújtja előre a kezét egy kissé, még mindig tisztes távot tartva a lánykától, hogy vegyen el egy lapot, ha szeretne. Őszintén várja, hátha a kislány belemegy, bár egy kissé cukros bácsinak érzi magát ilyenkor, noha semmi hasonló szándék nem vezérli; csak pár jó percet szeretne szerezni a kissé barátságtalan illetőnek, aki - ha jobban szemügyre vesszük - egy pocsolya kellős közepén állt meg bámészkodni.
- Válassz egyet - mondja Nojcsi nem túl kedvesen, de továbbra is megőrizve kellemes hangulatát. Persze, az ujjveszteséget nem kockáztatná semmi pénzért sem, épp ezért figyel nagyon a leányka minden rezzenésére, hogy amennyiben muszáj, könnyen tudja majd elrántani a karját. Eközben az öreg férfi szinte apai jóindulattal figyeli a tevékenykedést, a lányka tehát nem marad szemtanúk nélkül, ha a szőke arra vetemedne, hogy megegye reggelire a göndit, de erre természetesen nem kerülhet sor.
Utoljára módosította:Noah Jorgensen, 2016. augusztus 7. 23:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. augusztus 8. 10:57 | Link



Attól fél, hogy ez a kacsintás nem jót sejtet, és a furcsa kártyás Idegen elárulja a kis titkát. Megesett már, hogy ő hasonló módszerrel zsebre vágott egy tökéletesre formálódott, a pirosak legpirosabbjában pompázó almát, az egyik intézetis társa pedig elkiáltotta magát, hogy "az a lány lopott". Szerencséje, hogy nagyon jól tud futni, különben lehetséges, hogy az ELME helyett mostanra már zárt intézetben ülne.
A lány lopott felkiáltás helyett azonban sokkal jobbat kap. Ismeretlen védekezően tartja fel kezeit, melyre Hella még nem is igazán reagál. Nézi tovább, lassacskán kicsit megenyhül a tekintete is. Kártyás trükkjére veszi csak le arcáról a tekintetét, mely olyannyira elkápráztatja, hogy ajkai o-betűt formálnak, egyébként is nagy szemei még nagyobbnak tűnnek a csodálkozásból eredő szemöldökfelvonásnak.
Hosszú másodpercekig nézi a férfi ujjai közt feszülő lapokat. Kezd elfeledkezni arról, hogy az imént még farkaskölyökként ugrott volna a torkának, s hagyja, hogy ajka szélére lassan mosoly kússzon. Ezzel egy időben felemeli a fejét, Noah szemébe néz és mosolya kiszélesedik. Fehér fogsora kivillan vértől pirosló ajkai alól, barna - és nem mellesleg piszkos - bőre  mellett ez szinte világít.
Szép lassan az is feltűnik neki, hogy lábujjai közé a tócsa apró köve férkőztek be. Röpke pillantást vet oda, és mit sem törődve ezzel lép ki belőle, egy lépéssel közelebb a férfihoz és kártyáihoz. Kicsit megrázza lábait, de közben már nyújtja is zsebéről elhúzott jobbját a másik felé.
A jobb oldali lapot fogja ujjai közé, és ha szabad, kihúzza azt a másik ujjainak fogságából. Ez az első, hogy ilyesmire kérik.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 11. 11:18 | Link

Dorian
zárt; játékot akartam, hát megkaptam XD

Könyököm akaratlanul is belefúródik egy mit sem sejtő férfi bordái közé, aki ennek hatására rögtön fel is mordul és a karom után kap, én azonban gyorsabb vagyok nála; könnyedén kerülöm ki az előtte állót és tűnök el a szeme elől. Észre sem veszem, hogy egyre jobban elnyel a délutáni tömeg, figyelmemet most valami teljesen más dolog köti le. Az a pici valami pedig túl gyors ahhoz, hogy egy mozdulattal elkaphassam, így marad a könnyű verzió: addig üldözni, amíg el nem fárad, vagy én dőlök ki a piactér kellős közepén. Valószínűleg ez utóbbi fog megvalósulni, tekintve, hogy milyen meleg van és szőke tincseim sem könnyítik meg épp, hogy a tarkóm egy kis levegőhöz jusson.
Futás közben hátranyúlok, hogy elérjen partnerem kezét, mielőtt teljesen elszakadnánk egymástól, azonban meg kell torpannom, ugyanis nem érzem az ujjait. Kétségbeesetten fordulok meg, tekintetemmel őt keresem a tömegben, miközben mögöttem a piciny üldözött egyre távolabb kerül tőlem, én azonban nem folytatom utam. Tekintetem ide-oda cikázik az emberek között, próbálom megtalálni azt az álmos bucifejet, aki most nekem kell. Mert biztosan tudom, hogy akkor még mögöttem rohant, mikor én összenyomtam szerencsétlen ember szerveit egyetlen apró mozdulattal, most viszont sehol sem látom. Lábujjhegyre állok, végigpásztázom még egyszer a tömeget, ő viszont eltűnt. Az ajkamba harapok és magam mögé pillantok, még látom az üldözöttet. Partnerem jelenleg sehol, de remélem, hogy egy másik úton jön, mondjuk egy olyanon, ahol nincs ennyi ember és majd ismét találkozunk. Megfordulok tehát, hogy ismét szaladni kezdjek, már amennyire az emberek engedik. Sűrű bocsánatkérések közepette verekedem át magam -szó szerint - a sokaságon, amikor pár méterrel előttem, jobb oldalt végre megpillantom. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, mikor látom, hogy ő továbbra is üldözi amit kell, így én sem vesztegetem az időnket, immáron kicsit jobbra tartva indulok el ismét, hogy közelebb kerüljek partneremhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. augusztus 11. 13:59 | Link

Izus

Azzal a ténnyel senki nem szállna vitába, hogy fáradtan jönnek a legrosszabb és a legjobb ötletek. Ez a mai, amit megosztottam a szőkeséggel, kétség kívül inkább a legrosszabbak közé tartozott, mint a legjobbak.
Még a délutáni időpont ellenére sem csappant meg a tömeg a piactéren. Azt hiszem, hogy ezt nem teljesen gondoltuk át Izával, de annyira nem is zavart, hogy szóvá tegyem. Én eldöntöttem, hogy nekem szükségem van arra a bigyóra és ez azzal jár, hogy meg is szerzem. Mármint többnyire, mikor a fizika törvényei nem teszik lehetetlenné.
Szóval most ment a versenyfutás az idővel, mert ugye egyesekkel ellentétben nekünk nem volt szárnyunk. A tömegnek nem igen akaródzott szétválni, folyamatos káromkodások és morgások hangzottak fel, aztán jött az az erőszakos vén kvibli a bőröndjével és el is vesztettem szőke harcitársamat. Kissé elkeseredett tekintettel kerestem a Levitást, de aztán inkább a másik kékséget kerestem, a levegőben. Kikerültem pár standot és úgy futottam tovább, miközben le sem vettem a tekintetemet a Doxiról. Egy néni izomból hasba küldött a retiküljével, gondolván, hogy tolvaj vagyok, de ezt csak egy hangos nyüszítéssel díjaztam, aztán tovább rohantam. Nem hagyhattam meglógni a kis nyavalyást!
Közben a bal oldalamon mintha egy szőke foltot láttam volna futni. Kissé nyugalommal töltött el.
- Van ötleted, hogy mivel fogjuk elkapni?! - "szólítottam" meg végül Izát, mert hogy ez eddig nem igen fordult meg a fejemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. augusztus 14. 16:24 | Link


Nem megijeszti, inkább csalódottá teszi a lányka csúnya nézése, ezért dönt úgy, hogy megpróbálja jobb kedvre hangolni a mezítlábast. Így történhet, hogy egy egyszerű trükköt vet be, megrázza a kezét, és máris három kártya feszül ujjai közt - oda is tartja a lányka elé, hogy válasszon, s még azelőtt meglátja, hogy a jobbot fogja választani, hogy a kislány rábökne. Apró szemvillanásokból tudja ezt, nem másból. Rengeteget figyelte az embereket, és miféle mentalista lenne, ha nem tudná előre, hogy a kislány melyik lapra fog rábökni, hm?
- Vedd csak el, de arra kérlek, ne nézd meg, fordítsd lefelé. - mondja sejtelmes hangon, majd egy gyors mozdulattal az eddig előre nyújtott kezét ökölbe szorítja, úgy, hogy az ujjai már nem a lányka felé néznek. Aztán előrenyújtja a kezét, egy bűvészes ujjmozdulattal mutatja meg üres tenyerét a lánynak. Eztán előrenyúl, s arra biztatja a lányt egy intéssel, hogy nyújtsa Noah felé a kártyáját, továbbra sem mutatva, hogy mi áll rajta.
- Szeretném, ha tudnád, hogy mikor minek van itt az ideje... - kezdi, miközben jobb kezét kétszer húzza el a húzott kártya fölött. - Ezért arra gondoltam, segítek neked ebben. - mutat rá a lapra, majd le is engedi a kezét. Ha a lány megfordítja a kártyát, akkor bizony egy órát láthat rajta, feketével rajzolva. Kissé talán girbe-gurba az ábra, mivelhogy Nojcsi sosem volt grafikus nagymester, mégis, határozottan látszik, hogy egy óráról van szó. A mutatója sajnos nem mozog, mint ahogy a varázslatos rajzokon szokott, de azért mégis csak ott van, és az a lényeg.
Ennél több dolgot egyelőre nem tervezett bemutatni, hacsak a lányka nem kéri meg rá, hogy akciózzon még. Nem készült rá, hogy ma showmankedni fog a piacon, bár persze ő nem indul el anélkül, hogy nem lenne nála egy komplett felszerelés. Szóval valamit rögtönözni minden helyzetben tud - csak nagyon oda kell figyelnie a dolgokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. augusztus 30. 20:16 | Link



Feszült figyelemmel követi a férfi minden egyes mozdulatát. Fel-felpillant arcára, szőke fürtjeire, de leginkább a keze, s annak mozgása köti le a figyelmét. Számára ez nagyon különleges és nem mindennapi, tekintve, hogy néhanapján látott bűvészkedést a cirkuszban, de ilyen közelről soha.
Kiválasztja a jobb oldali kártyát, és ujjai közé csippenti. Kérdőn néz az Idegenre, csak szeretné megtudni, ki húzza-e ujjai közül. A válasz igen, Hella pedig óvatosan, finoman tartva veszi el a lapot az utasításnak megfelelően.
Csodálkozásra álló ajkait megnyalja, majd vékony csíkká préseli. Zöldjeivel kémleli a másik kezének mozgását, ahogy csiribú-csiribá minielőadást tart neki. Csak neki. Nem tűnik fel a lánynak, de furcsa melegség járja át mellkasát.
Hang nélkül bólint és visszanyújtja a lapot, aztán újra felnéz a másik arcára. Pislog néhányat mielőtt visszavezetné tekintetét a kártyalapra, és a szavakat követően nagyon halk, de határozottan érezhető kuncogást ad ki magából. Ez minden, amit mutizmusa még olykor-olykor megenged.
Újra kezébe veszi a választott kártyát, és szemlátomást tetszik neki a kis meglepetés. Az óra, ami erre került, mosolygásra készteti. Mellkasa emelkedik a nagy sóhaj alatt, aztán száját nyitja, de hang nem jön ki a torkán. Most éppen íróeszköz sincs nála, amivel köszönetet tudna mondani.
Borzas hajába fúrja szabad kezének ujjait, majd megtorpanva a kártyát szívéhez emeli. Az Idegen szemébe néz, és néhány másodpercig ott tartja a lapot. Reméli, ezzel érti a köszönetnyilvánítást.
A röpke másodperceket követően visszaadja a lapot, és lopva oldalra pillant. Talán a másik is látja, hogy a nőre vezet a szeme. Jobbját a zsebébe dugja, ahonnan már ökölbe szorítva húzza ki, és rakja át a férfiéba.
Számára a testi érintkezés sokkal többet jelent, mint a szavak, így könnyedén lép kapcsolatba másokkal ebben a formában. Most pedig nincs más lehetőség arra, hogy a zsebórát a másik zsebébe csúsztassa.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. szeptember 4. 17:49 | Link


Tetszik neki, hogy közönségre talált, és bár nem készült rá, hogy most hatalmas trükköket fog bemutatni, de ilyen egyszerű kis szösszenetekre azért telik tőle, még akkor is, ha nagyjából az egészet improvizálta. Persze, hogy konkrét alapjai vannak ezeknek is, de hát mivel a fiú már elég járatos ebben, és gyerekkora óta űzi az ipart, képes helyben testre szabni egyes mutatványokat, sőt, mi több, átformálni és új köntösbe ültetni is remekül tudja; egy trükköt ugyanis legalább tízféleképpen elő lehet adni, s mégis úgy tűnhet, teljesen más dolgot csinál. A bűvészetet ezért is hívják gyakran máshogyan; megtévesztésnek.
Amikor a lány a szívéhez szorítja a kártyalapot, Noah szélesen elmosolyodik, majd bólint egyet, jelezvén, hogy érti, mire is szeretne ezzel utalni a leányka, s hogy értékeli a gesztust, meg szívesen tette, amit tett. Azonban amikor a picike vissza akarná nyújtani neki a kártyát, nemet int.
- A-a, ez a tiéd, kislány. Ajándék. - Tehát nem is nyúl oda a lapért, nem ám, az ilyesmiket nem szokta megtartani, mert akkor annyi lomja lenne otthon, mint a fene. Nem véletlen, hogy ennyiféle kártyacsomagja van, ez ugyanis fogyó eszköz nála; az egyes baleseteknél pedig még inkább, például mikor teljesen eltűntet 64 lapot véletlenül, vagy amikor balszerencsés módon felgyújt minden tereptárgyat, ami a közelben fellelhető. Igen, ezért van neki biztosítása, és ezért sem szokott társaságban gyakorolni. Noah sem aranykezű ugyanis, s egy-egy trükk vagy show mögött hatalmas munkálatok állnak, teletűzdelve fizikai sérülésekkel és furcsa balesetekkel.
A kezét kinyújtja, amikor a lány a kis öklét nyújtja, Noah pedig megfogja a kis öklöt, s meglepve érzi a hideg fémet a kezében. Persze, amint kapcsol, hogy mi van, el is fogadja a tárgyat, majd öklét a szívéhez emeli, így jelzi ő is, hogy köszöni a dolgot.
Aztán, mikor a kislány elfordul, s eliramodik, ő maga a zsebébe rakja a kis órát, s elindul dolgára, vissza a kastélyba, hiszen nyilván itt nincsen az a portéka, amit keresett. Csak akkor dehoppanál, mikor a távolban meghallja a kiáltásokat: "A ZSEBÓRA! VALAKI ELLOPTA A ZSEBÓRÁT!"...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. szeptember 11. 10:42 | Link

Hercegh Kriszpin

Úgy döntött, hogy a saját fejlődésének és betegségéből való kiútjának velejárójaként segít majd a Shanes előkészítőben és önkénteskedni fog. Noha már beszélt erről az igazgatóval, ő nem kötött ki konkrét időpontot arra, mikor kell jönnie. Azt mondta, bármikor szívesen látják őt, de leginkább a délutáni foglalkozásokon. A levitás sokat töprengett rajta, vajon tényleg bölcs gondolat-e, hogy bejárjon és segédkezzen, elvégre olyan alapvető kérdések merültek fel benne, hogy alkalmas-e rá, érdemes-e, végtére is egyelőre ő sem tudna létezni segítség nélkül. Orvosi segítség nélkül. Azonban még ha arra is jut, segít, mi lenne a legmegfelelőbb módja ennek? Pénzt adományozni sajnos nem áll módjában, hiszen nemrég vették meg öccsével a falubeli házukat és már ahhoz is segítséget kellett kérniük. De elég-e pusztán a jó szándék ahhoz, hogy tényleg tegyen valami érdemit? Legyen bárhogy, elhatározta, hogy a mai délután alkalmával ellátogat a kicsik közé és visz magával pár finomságot - lefordítva most bevásárol és süt nekik süteményt, visz be gyümölcsöt. És igen, talán játszik és beszélget is velük erről-arról.
Ennek köszönhetően a piactéren kószál és igyekszik a lehető legjobb minőségű alapanyagokat beszerezni. Teljesen egyértelmű, hogy rendetlenül kavarognak fejében a gondolatok, s mi sem mutatja ezt jobban, minthogy nagyjából két perce ugyanazt az almát tartja a kezében és elbambulva nézi. Hogy most pontosan mi játszódhat le benne az jó kérdés, ő azonban nem érzékeli, hogy mióta csinálja a... Semmit. Csak akkor ocsúdik fel, mikor valaki hátulról meglöki, de így sem tart sokáig a hatás. Észre sem veszi, hogy a táskájából már el is emelték a pénztárcáját, így a vásárlás kimenetele már semmiképp sem lehet sikeres. Nagy nehezen összeválogat két kilót a gyönyörű áruból és fizetne is, csakhogy...
- Egy pillanat, nem találom a... - a táskájába túró mozdulat hozza meg a felismerést, s a keresés egyszeriben kétségbeesetté válik. Pedig elhozta. Itt volt. De már nincs. Szerencse, hogy az iratait máshol tartja. De akkor is, hol a tárcája?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 11. 16:11 | Link

Catherine Shayleen Black
délután a gyümölcsös stand környékén

Nimbuszommal a kezemben bandukolok a faluban. A piactérre tartok, hiszen ma ott vannak az árusok. Állítólag most sokkal többen pakolják ki portékáikat, mint annak idején, amikor a Bagolykőbe jártam. Mondjuk már akkor is főleg a Poénpalota érdekelt minket, az meg igazából csaknem minden nap nyitva van.
Már pár sarokkal odébbról hallani a tér zsibongását. és mikor megérkezek, derűsen pislogok körbe a színes forgatagon. Ám érdekes módon nem tűnik sokkal nagyobbnak, mint amire emlékeztem. Lehet, azért, mert akkor kisebb voltam és minden jelentősebbnek tetszettek. Ha pedig a piac mértékei velem arányosan nőttek, nem csoda, ha nem érzékelem a változást. Persze, más. De egyben jól ismert is.
Kellemesen nézelődve haladok a kofák és vásárlók között. Tekintetem meg-megakad a furcsább alakokon. Elég helyen jártam már ahhoz és elég emberrel találkoztam, hogy feltűnjön olyasmi, ami talán a legtöbbeknek nem. Így lehetséges az is, hogy gyanússá válik számomra valaki. A gyümölcsök környékén ólálkodik. Nem véletlen mondom, hogy ólálkodik. Amit csinál, arra találták ki ezt a kifejezést. Nem az árut méregeti, nem válogat, csak úgy tesz. Pótcselekvés. Aztán nekimegy egy lánynak. Pedig nem tűnt olyannak, aki ilyen könnyen megbotlik. Ráadásul a lökés és bocsánatkérésféleség után gyorsan körbenéz. Összevont szemöldökkel figyelem, jó néhány lépés távolságból. Amint pedig így teszek, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Körbetekintek, van-e itt valamiféle biztonsági őr, de nem látok ilyet. Számat harapdálva pillantok vissza a jellegtelen kinézetű, fiatal varázslóra és egy szusszanással döntésre jutok. Megindulok felé. Csak szépen, lazán.
Bosszantott kissé, hogy nem akadt az utamba seprűtartó a faluban, de lám, minden van valamiért. Most nagyon jól jön, hogy magammal kellett cipeljem. Rendeltetésszerűen, kissé vállamnak döntve, függőlegesen tartom, nehogy megsértsek vele valakit. Mikor aztán a férfiú közelébe érek, egyszerűen leengedem oldalra, ő meg jól hasra esik benne. Nyögve puffan a földre.
- Mi a... Te tökkelütött szerencsétlen... - áll neki a szidásomnak nyöszörögve.
- Ó, te jó ég, elnézést. - szabadkozom és nyúlok érte, hogy felsegítsem.
- Hagyjál békén! - rántja ki magát a kezemből, felemelve a hangját. A piacon megáll kicsit az élet, ahogy egyre többen minket figyelnek.
- Sajnálom. Tényleg. - bizonygatom, seprűmet félretéve, immáron mindkét kezem őt foghassa. A jelenet egyre komikusabbá válik, ahogy próbálom -akarata ellenére- felsegíteni, és tapogatom, markolom, ahol csak érem. Ám nem derülhet már sokáig a hirtelen összeállt közönség,  hiszen jön a drámai fordulat.
- Kiesett a pénztárcája. - adom át neki a földre hullt darabot.
- Meg a másik is. - nyújtok át neki még egyet, összevont szemöldökkel.
- És itt a... harmadik? - kerül a kezembe egy újabb példány.
- Hiszen az az én tárcám! - rikkant fel egy hölgy nem messze. A tolvaj köpni-nyelni nem tud, csak hebegve áll, eséstől porosan. Látja, ebből nem jöhet ki jól, úgyhogy vet még rám egy dühödt pillantást, majd egy nagy pukkanással hoppanál. Összerándulok a hirtelen jött, éles hangra, aztán lenézek a tárcákra a kezemben. Az egyiket már nyújtom is át a nőnek, aki jelentkezett érte. Miközben a körülöttem lévők zsebeiket ellenőrizve hüledeznek és már azt tárgyalják, hogyan tegyenek feljelentést a hivatalban, illetve azt ecsetelik, milyen szerencse, hogy elesett a seprűmben, addig én a magasba lendítem a nálam maradt két tárcát.
- Ismerősek valakinek? - kérdezem hangosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér