Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ez egy remek randi lett volna, ha nem rondítanak bele azok a lányok, márpedig nagyon is széttrollkodták kettejük romantikus pillanatát, s mi több, még jöhetett egy kisebb színészi játék is, ami nem kis erőfeszítést igényelt Dominik részéről. Nem volt neki egyszerű belemenni abba, hogy titokban tartsák a kapcsolatukat, de úgy volt vele, hogy talán csak idő kérdése, és Zsolna ha rájön arra, hogy ez tényleg komoly, akkor már nem fogja erre kérni, és a szülők előtt is felvállalja. Ez pedig megérte a srácnak, ezért még ha nehezére is esett, azért hozta a lehető legjobb formáját. Persze azért sandán fülelt, hogy vajon mit reagál Alexandra a Nógrádi kérdésére, s persze, hogy tagadta kettejük kapcsolatát. Ez így is volt megbeszélve, mégis valahol azért mélyen rosszul esett neki. Annyira azért nem volt rossz arc, hogy ne lehessen őt felvállalni. Mindenesetre összepréselte az ajkait, s még a szemeit is lesütötte, nehogy véletlenül bármit is eláruljanak a vonásai. A cukrászdás megjegyzésre aztán felkapta a pillantását, s bólintott.
- Köszi, jó ötlet! Akkor mehetünk majd oda - mosolygott arra a csajszira, s még a karján is végig simított, mert hát ez talán csak belefért a színjátékba.
- Örültem hölgyek! - biccentett feléjük, az őt ostromlóra még rá is kacsintott, aztán sarkon fordulva követte Alexandrát, aki eközben már a távolabbi ékszeresnél nézelődött.  - Hát ezek meg kik voltak? - kíváncsiskodott, közelebb lépve hozzá, mert úgy tűnt, hogy nagyon is ismerték Alexandrát. Közben a kínálatot nézegette, de még mindig érzett némi feszültséget a korábbi percek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ostoba voltam. Számítanom kellett volna rá, hogy amint kimozdulunk a négy fal közül, fenn is áll a veszélye annak, hogy észrevesznek minket. Domi mellett viszont nagyon nehéz erre is koncentrálni, és annyi új inger ért megint, hogy ez tényleg ki is ment a fejemből. Egészen Nógrádi és a sleppjének felbukkanásáig. Persze ott zakatol fejemben a kérdés, hogy ő vajon mit keres egy ilyen helyen, de csak nem teszem fel neki, pusztán próbálom eloszlatni a kételyeket. Amennyi időt a családjaink együtt töltenek, nem bírnám ki, hogy valami elhagyja a lány száját. Igen, a kétségbeesés jelenleg nagyobb, így az eridonos helyzetébe bele se gondolok, mikor reflexből tagadni kezdek, hovatovább még feszítem is a húrt, a saját tűréshatárommal együtt.
Végig Eliza szemeibe nézek, de így is látom, ahogy Domi a lány kezét simogatja. Hosszú évek gyakorlata van már abban, hogy arcomon egyetlen ránc sem rezdül, nekem sokkal jobban megy, mint a velem szemben álló lánynak, aki még csak kapirgálja annak felszínét, amibe ő beleszületett. Ahogy tudom, rázom is le őket, és megyek egy másik standig. Nem tudom kifújni a levegőt, az agyamban lassan terjed el a vörös köd, amit nem szeretek. Mindig is a hidegvérem volt az, ami előrelendített, vagy segített... most meg, pillanatok tört része alatt veszítem el a fejem, és ismerkedek ezzel a féltékenységgel, ami soha nem lesz a legjobb barátom, ezt már tudom.
- Miért mész vele randizni? - szegezem neki a kérdést, halkan és dühösen. Mutatóujjammal még a mellkasára is bökök, ahogy közelebb araszolok hozzá. A tekintetem is dühös és vádló, mert...
- annyi, de annyi kifogásod lehetett volna, miért nem akarsz vele menni, de te mégis belementél. Talán tetszik? - igen, még a kérdés is vádló, a tartásom is sugallja, hogy eszébe ne jusson hazudni, mert még képes vagyok belökni oda a tárgyak közé, aztán ráaggatni egy árcédulát, hogy vigye aki akarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ilyen kellemetlen szituációba már régen keveredett, ez még annál is rosszabb volt, mint mondjuk az a nap, amikor Alexa bátyja betámadta és el akarta verni őt a folyosón. Nem túl sok kapcsolata volt eddig, de abban biztos volt, hogy ez, amit a levitással folytat, nem egészen normális. Kéz a kézben kéne járniuk, nem törődni a világgal, most mégis, csak azért, mert felbukkantak a puccos bulák, máris el kellett rejteniük érzéseiket a világ elől. Domi persze belement a színjátékba, s ahhoz képest, hogy most először kellett ezt bejátszania, azért egész ügyesen tette a dolgát. Végül, miután a csinibabák tovább álltak, hogy feltérképezzék a “nyomornegyedet”, Dominik megkönnyebbült, s egy sóhajjal lépdelt Alexandra után. Voltak benne kérdések a történtek kapcsán, de nem akart ezzel előhozakodni, hisz randin voltak és olyan jól telt eddig a napjuk, hogy nem akarta elrontani a pillanatot. Alexa viszont rögtön letámadta, Dominik meg értetlenül nézett a levitás lányra, akinek minden apró rezdüléséből érződött, hogy mennyire dühös. - Mi van? - ez volt az első reakció, a visszakérdezés, mert hát jó, hogy nem ő van lecseszve azért, mert tette azt, amit tennie kellett.
- Hogy tetszik-e? - immár a bökdösés is azt sugalta, mintha neki kellene rosszul éreznie magát, s itt aztán már ő is érezte, hogy ez nem mehet így tovább. - Persze, pont úgy terveztem, hogy a veled való randi közben hívom el... Állj le ezzel! Szerintem miattad kerültünk ilyen helyzetbe, mert Te vagy az, aki nem sétálhat egy ilyen sráccal, mert jajj mit fognak hozzá szólni! - mondta mindezt úgy, hogy érződött hangjából, ez bizony rosszul esik neki.
- Szóval ha nem tetszik a reakcióm, akkor leszel szíves máskor adni egy forgatókönyvet, hogy mégis mit és hogyan hazudjak a sok ismerősödnek, ha együtt látnak. Vagy még jobb, ha mondjuk nem randizunk többé, és akkor nem kell rettegned attól, hogy mit szólna az anyád - dörgölte oda keményebben a szavakat, érződött rajta, hogy mennyire dühös, amiért ő lett beállítva a sarokba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Már sejtem, hogy ez a randi ezen a ponton félresiklott. Én csak önző módon nem akartam megint falak között lenni, és próbáltam egy olyan helyet keresni, ahol szinte biztosan nem találkozunk ismerősökkel. Nem sikerült. Legközelebb talán a Pramberger teret kellene megpróbálni. Oda egy magunkfajta csak akkor tenné be a lábát, ha elege van az életéből, hisz... jócskán közünk van ahhoz, hogy az ott lévők ott vannak. Tudom, noha egyet érteni nem tudok vele.
Persze sikeresen felhúzom magam, és gondolkodás nélkül esek az eridonosnak, mintha ehhez egyébként lenne bármi jogom. Dühös vagyok, és elkeseredett, mert én nem akarom ezt. Nem akarok rejtett találkozásokat, sem letagadni, hogy érzek valamit iránta, mert határozottan errefelé haladunk kérem szépen. Egy ponton bánom azt is, hogy ott a sötét szobában nem nyisszantottam el ezt az egészet, akkor most ne okoznék magunknak fájdalmat, de mit lehet tenni? Akkor is önző voltam, és most is.
- Magunkra hagyna? - pillanat tört része alatt fordítom a fejem a sátor eladója felé, s bár kérésnek hangzik, kellően határozott a hangnem ahhoz, hogy ezt ne kérésnek vegye.
- Mégis mit képzel kisasszony?.... Végülis pont megéheztem... - legszívesebben megforgatnám a szemeim, amiért olyan gyorsan álláspontot változtat, amint a zsebembe nyúlva, némi - számomra apró - pénz kerül elé. Amint a férfi elhagyja a helyet, én megfogom Domi kezét, és behúzom magammal, lehetőleg olyan pontjára a sátornak, amit kellően eltakarnak a plüssök meg az egyéb bóvlik.
- Tudom, sajnálom... de rosszul esett, én ezt nem bírom. Nem bírom, hogy más lányokat simogatsz, hogy rá is úgy mosolyogtál... - hagyom, hogy arcomat eltorzítsa a grimasz, még a hangom is halkabb és kérlelő, a nagy őzike szemeimről nem is beszélve, amikkel a fiúra pislogok.
- Emlékszel? Tudtuk, hogy nehéz lesz, és én szoktattam magam a gondolathoz, de így élesben tapasztalni teljesen más. Kérlek ne haragudj - mert tudok bocsánatot kérni, és úgy érzem, hogy most kell is.
- Persze, ha be akarod fejezni én azt is megértem. És én sem akarom örökké ezt csinálni, csak... biztos akarok lenni abban, hogy egymás mellett a helyünk, mielőtt anyám elé állnék, és kitagadtatnám magam - mert valószínűleg a vége az lesz. Bercinek is csak egy hajszálon múlott, velem biztos hogy nem lesznek annyira elnézőek, hisz... csalódást okozok nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Dühös volt, meg persze csalódott is, amiért így alakult ez a délután, amiért tönkre tették azok a lányok a randijukat, és amiért ezt az egész színjátékot űznie kellett. Nem ismerte a lány szüleit, de valahol legbelül most arra gondolt, hogy bárcsak találkozhatna Zsolna anyjával és bárcsak elmondhatná neki a véleményét, amiért miatta ilyen helyzetbe kényszerülnek. Még nem ismerte a nőt, de már nem szívlelte. Most pedig még a lányára is haragudott, haragos szavak hagyták el a száját, s bizony hirtelen még olyat is mondott, amit talán nem kellett volna. Mégis, ott és abban a percben úgy érezte, hogy ha ez ennyire nem működik, akkor nem kéne erőltetniük. De még mielőtt folytathatták volna, Alexandra lefizette a boltost, hogy menjen távolabb, s ami azt illeti, ez sem tetszett annyira a fiúnak.
- Jellemző - csóválta meg a fejét, mintha hirtelenjében egy másik lány lett volna mellette, ám Zsolna bocsánatkérése meglepte, erre igazán már nem is számított. Emiatt kellett is pár másodperc ott a sátor takarásában, hogy a harag tovalobbanjon a tekintetéből, s újra meglássa a levitásban azt a lányt, aki annyira megtetszett neki.
Nem akart a másik szavaiba vágni, így csak zsebre csúsztatta a kezeit és mélyen hallgatott, miközben fürkészte a másik tekintetét, vonásait, ajkainak mozgását.
- Jó én értem ezt, hogy a nyomás rajtad van, csak…Nehéz ez így, hogy bujkálnunk kell. Olyan szívesen megfognám a kezed, vagy adnék egy csókot, de nem tehetem, se a suliban, se itt. És ez nem normális - sóhajtott végül, ahogy őszintén mesélt az érzéseiről.
- Nem haragszom, csak rosszul esik, mintha olyan lennék, akit le kéne tagadni - ez is kikívánkozott belőle, pedig aranyvérű volt , igaz nem gazdag családból származott, de a maga módján annak számított.
- De nem akarom befejezni, csak felhúztam magam - mondta immár higgadtan, ahogy közelebb lépett és tenyere a levitás karjára kúszott.
- Ami meg azt a csajt illeti, nem is szép. És csak azért simítottam meg a karját, mert azt mondtad, hogy Bercinek segítek karkötőt venni, és nem akartam, hogy azt higgyék, hogy én meg Berci…- mert hát azért Dominik jól ismerte már a suli diákjait, és egyáltalán nem hiányzott neki az, hogy hírbe hozzák a Bánffy fiúval.
- Adj egy csókot - kérte inkább, de mit kérte, nem is nagyon várta ki, hogy megkapja, ehelyett jobbja Alexa derekára kúszott és határozottan magához rántva őt, megcsókolta, nem törődve azzal, hogy immár új vásárlók nézegették a portékát, ők a sátor takarásából úgy sem látszottak.
- Anyádnak vehetnénk valami bonbont, tennénk bele bűbájt, hogy halálosan megszeressen engem, na? Akkor nem kéne többé bujkálnunk - szemtelen mosollyal fel-le mozgatta a szemöldökét. - Bár szerintem így is elég szexi vagyok, simán levenném a lábáról, mi? - szemtelen mosollyal nézett a lányra, miközben az asztalka szélének dőlt, s közelebb húzta magához a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Szia, Bánffy Zsolna Alexandra vagyok - nem bírom megállni, a Bánffyt még határozottan meg is nyomom, és most még az élt se próbálom elrejteni a hangomban, mert ha valami nekem fáj, akkor az ez. És tudom, hogy igaza van, hisz mi így működünk. A címerünkre akár rá is lehetne írni mottóként, hogy "mindig van az a pénz", de talán a családom túl átlátszónak találná. Ettől függetlenül még igenis fáj, ha ezt a fejemhez vágják.
Viszont a célom elérem, és tudunk kicsit kettesben lenni, legalább addig, míg megpróbálom megmenteni a helyzetet, mert én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Túl jól érzem magam Domival, és túl boldog vagyok akkor, mikor csak ilyen normális dolgokat csinálunk.
- Tudom, én is legszívesebben Nógrádi képébe vágtam volna, hogy együtt vagyunk, szóval úgy méregessen - hunyom be a szemem egy pillanatra, még hagyom is, hogy az érzéseim kiüljenek az arcomra, mert nem csak neki nehéz. Én viszont tudom, hogy miért teszem.
- De nem letagadlak, Domi. Óvlak. Te nem tudod elképzelni, az én anyám milyen. Hogy egy pillanat alatt tenne tönkre nem csak téged, de a családod is. És túlzok... láttam már. Az idősebb bátyám is rossz lányba lett szerelmes. Tudod hol van Evelin? Szibériában - ezt még soha nem mondtam el senkinek, még a bátyám se tudja, hogy nem csak tudom, mi történt, de még asszisztáltam is anyámnak. Utólag persze bánom, főleg most, hogy velem is megtörtént, de tudom, hogy nem hagyhatom, hogy anyu idő előtt megtudja.
- Ez meg sem fordult a fejemben - vallom be halkan, de őszintén. Annyira megszoktam már, hogy Berci... nos Berci, hogy fel sem merült bennem az, ami Domiban. És ez hiba. Hisz nekem mindenre gondolnom kell.
Épp csak átjár a kellemes borzongás az eridonos érintése nyomán, kezeim máris meglódulnak, hogy átfonják a nyakát. Szinte egyszerre gondolunk ugyanarra, csak a fiú ki is mondja a kérést. Sokáig nem kéretem magam, ahogy húz közel magához, úgy próbálom a lehető legkisebb távolságot hagyni kettőnk között, miközben csókolom. Kezem megint a hajába túr, és egy pillanat alatt felejtem el, hol vagyunk, és mit is csinálunk, egyszerűen csak... én akarom.
- Aztán anyám nem is téged tüntetne el, hanem engem. Micsoda remek ötlet - gúnyolódok, de persze játékosan, és a szemem is megforgatom. Azonban mosolygok, és örülök, hogy amennyire gyorsan történt a bonyodalom, olyan könnyedén túl tudunk jutni rajta.
- Szóval akkor... eszünk? - hisz a gyomrom jelez, mert ő persze nem felejtette el, hogy éhes vagyok ellentétben velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Szibériába? Jesszus, anyud rokona a Keresztapának? - Dominik döbbenten hallgatta végig a sztorit, sok minden elképzelése volt már a drága anyósjelöltről, de erre azért még álmaiban sem gondolt volna. Ahogy elnézte Alexandrát, el nem tudta hinni, hogy ennek a lánynak egy ilyen undok anyja legyen. Szerencsére sikerült megbeszélniük mindent, mindketten lecsitultak, és az a csók is magával hozta a békét. S bár Dominik sejtette, hogy ez még csak a kezdet, s valószínűleg párszor még elő kell adniuk egy színdarabot, most már kezdte jobban megérteni azt, hogy miért is van erre szükség. Ennek ellenére azért próbált viccelődni, s úgy tűnt, hogy Zsolna is vevő volt rá, a srác fel is nevetett a megjegyzésén. - Tényleg, az anyád téged akarna onnantól elásni - ismét felnevetett, aztán adott még egy puszit a lány arcára, s megfogva a kezét, kilesett a sátor alól.
- Tiszta a terep, mehetünk. Veszek neked hurkát, gyere! - mivel még ilyesmit nem evett a lány, Domi jó ötletnek tartotta, hogy megkóstoltassa vele ezt a finomságot. A bódéhoz érve rendelt is egy tálcára májas hurkát és egy kis kolbászt is mustárral és tormával, meg az elhagyhatatlan finom, friss fehér kenyérrel. - Jó étvágyat! - először a lányt kínálta a közös tálcáról, övé volt az elsőbbség. - Azt mondtad, hogy biztos akarsz lenni kettőnkben. Hogyan akarsz megbizonyosodni? - kíváncsi volt a srác, hisz fogalma sem volt arról, hogy vajon meddig kell majd ezt a szerepet játszaniuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Nem... anyu a Keresztapa - suttogom neki, félig halálosan komolyan, mert nem lepődnék meg, ha mindez kiderülne. Félig persze viccelődök, bár ez nem javít azon, amilyen az én anyám. Sem a bűntudaton, ami szép lassan telepedik el rajtam.
- Csak viccelek - vigyorgok rá - Nem vagyunk olaszok - vágok aztán ugyanolyan komoly képet, mintha csak ettől nem lehet az anyám.
Az hogy most rendeződtek a dolgok, valahol megnyugtat. Legalább annyira, hogy elfelejtve mindent, csak élvezzem a csókját, aminek túl hamar lesz vége. Azon kapom magam, hogy nekem nem elég ennyi, így mikor közli, hogy tiszta a terep, visszahúzom, csak hogy most én csókoljam meg őt. Nem is tudom, volt-e már olyan, hogy én kezdeményeztem, de úgy néz ki, itt az ideje, és egyszerűen imádom a tudatot, hogy most megtehetem.
Teljesen az eridonosra bízom magam, de amint meglátom, mi kerül a tálcára, azért kicsit elbizonytalanodok.
- Figyelmeztetlek Szécsi, ha megint a tudatlanságomon akarsz szórakozni, nagyon megjárod - mert jelen pillanatban nem akarom elhinni, hogy ember ilyet eszik. Tocsog a zsírban, és elnézve, honnan is került hozzánk, gyanítom az ANTSZ-nek is tetszene. Nem, nem vagyok én ebben olyan biztos, hogy az én gyomrom ezt szívesen beveszi. Talán a kenyeret, bár azt se szoktam fehéret enni.
- Idővel. Ha egy év múlva is ugyanitt leszünk, és ilyen.... furcsa izét eszünk, akkor már tudom, hogy biztos - persze túlzok az idővel, de valahogy meg kell értetnem vele, hogy most tényleg arra van szükség. Él bennem a romantikus elképzelés, ha tényleg annyira akar engem, ahogy mondta, akkor nem számít neki, hogy vagyok az övé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Lehet, hogy viccelődtek, azért belegondolni is rossz volt, hogy Zsolna anyjában egy igazi maffiózó veszett el. Dominik pedig nem akart lófejként heverni abban az ágyban. Kedvenc filmjének egyik legrémesebb jelenetét próbálta rögvest kitörölni az elméjéből, s inkább koncentrálni a szépre és a jóra, amiben kapóra jött az, hogy ezúttal Zsolna csókolta meg az eridonos fiút, aki pedig egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, kiélvezte a pillanatot, és szíve szerint nem is ment volna innen tovább. Tenyere már-már majd, hogy lejjebb kúszott a deréknál, de aztán emlékeztette magát a lovardás esetre, s arra, hogy ott megígérte Zsolnának, nem fogja őt siettetni. Emiatt most sem akart pofátlan lenni, nem akarta, hogy a szép pillanatok után kellemetlenül érezze magát a lány, így visszafogta magát és a hormonjait. A pajzánkodás helyett inkább célba vették a kajás bódét, s röpke pár perc után már állhattak is neki a falatozásnak. - Dehogy is! Esküszöm, hogy ez ízleni fog, nagyon jó! Kóstold már meg - s hogy ne beszéljenek annyit, a villájára tűzött egy karika májas hurkát, aztán Zsolna szája felé tolta, neki már csak harapnia kellett. A kenyeret is az ubit is kínálta ezután, mert úgy az igazi.
- Na milyen? - pislogott rá lelkesen, remélte, hogy a sznob családból származó Bánffy kisasszonynak ízleni fog a disznótoros. Közben beszélgettek, Domi fel is tette a nagy kérdést és elmosolyodott. - Legyen, egy év múlva ugyanitt hurkával - pacsira tartotta a kezét nevetve, aztán adott Zsolnának egy zsíros puszit, majd tovább folytatták a falatozást, s ha utána az időbe belefért, még a céldobáló felé is elkísérte, mielőtt visszatértek volna a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csodálattal hallgattam, ahogy a bűbájokat sorolta. Tényleg becsülendő, ahogy a manával bánni tud. Már egy cseppet sem kételkedtem, hogy jó kezekben hagyom a zenedobozomat. Aki képes ilyesmi bűbájokat alkotni, meg fogja találni a gondot és vigyázni fog a számomra oly' kedves tárgyra. Elképesztő a lelkesedése is, amit az utóbbi időben különösen tudtam becsülni embereknél. Azok után, hogy megtapasztaltam, milyen lelkesedés és szenvedélyesség nélkül lenni. Annyian vannak, akik nem szeretik, amit csinálnak. Pedig sokat tud adni az embernek, ha boldogan végzi a dolgát.
- Egyet kell, hogy értsek az unokahúgával, azt hiszem. - El mosolyodtam. - Büszke lehet magára a bűbájaiért. Sőt, a bútorokért is. - Csodálattal pillantottam körbe, megerősítve az állításomat. Néha egészen tudott hiányozni az a stílus, amiben felnőttem. Az előkelő, grandiózus bútorok és falak, festmények. Még akkor is, ha nem tudnék abban a környezetben élni.
- Az előkészítőben is, éneket és zenét tanítok nekik. Illetve van egy kórus, amit vezetek. - Csodálatok érzés, mikor egy-egy gyerekben sikerül felébreszteni a szeretetet a zene iránt, mikor meglátják, mennyit tud adni az embernek. A lelkesedésüket látni pedig tényleg páratlan érzés, leginkább a kórus tagjain. Szívet melengető hallgatni őket. A szülők pedig hálásak, minden egyes fellépésünk után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Joli mamus süteményei a legjobbak. Esküszöm nektek, hogy a hólabdájáért bárkit elütnék könnyű szerrel a cangámmal. Bűntudat? Áh, az csak az olyan csicskáknak való, mint Nándi vagy Anakin.
Most is épp tőle tartottam hazafelé, mamus a lelkemre kötötte, hogy úgy bicózzak haza olyan óvatosan, amennyire csak lehet. Azt mondta, ha ki merem borítani a kosarat - amibe az említett sütike van - úgy leátkoz, apa sem rak össze. Meg is érdemelném, nem azért a húsz knútért. Inkább a vérem folyjon, mint a süti placcsanjon szét a poros földön!
Annyira megéheztem a hosszú hazaúton, mi baj lehet abból, ha kiveszek egy hólabdát és megeszem? Kezemet levettem a kormányról és az arra ráakasztott kosárba nyúltam. Vakon matattam benne, hogy kivehessek egy darabot az édességből. Anyus mindig azt mondta, ne egyek és bringázzak egyszerre, mert megüthetem magamat. Ez butaság! Annyiszor csináltam már, nem lehet ba-
- VIGYÁZZ ONNAN! -  rivallottam rá a gyerekre, aki ott szédelgett az utamban. Hirtelen nem tudtam a kormányért visszanyúlni süteményes kezemmel, mert ahhoz el kellett volna dobnom és hát.... inkább a vérem folyjon. Ja.
Elütöttem, én pedig repültem egyet.
- Aaaaauuuu - nyögtem fel a földön hasalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem így terveztem, de így alakult. Egyszerűen mikor apu is megemelte a hangját, hogy csendre intse az anyám, felpattantam és elhopponáltam a vacsora kellős közepéről. Sose tettem ilyet, viszont annyira megviselt az idei, hogy egyszerűen nem bírtam ott maradni.
Anyu a fél személyzetet kirúgta, aztán a nővérembe állt bele, hogy rossz nevelőnőt talált, pedig a kislánnyal nem volt semmi gond. Nyűgös volt, keveset aludt, mint a gyerekek. Megjött anya nővére is a lányával, akit tényleg már csak a lélek tart életben, aki aztán leült velem szembe. Mikor eljöttem épp előkerültek a pálcák. Hát... Boldog Karácsonyt.
A téren sétálok, miután elugrottam a vásárba egy kürtös kalácsért, és a könnyeimmel küzdök, mert bosszant és fáj, hogy nekünk sose lehet normális karácsonyunk. Kit érdekel, ha megreped a bejgli, azt sem értem, miért kell külön ruhát varratni erre az alkalomra, mikor a legjobb az lenne, ha mindenki pizsiben fetrengne a padlón. De nálunk erre sose kerül sor.
A teret viszont szeretem, főleg most, hogy így ki van világítva. Páran sétálnak, és valami hegedűs is zenél. Én is leülök a szökőkút peremére, hogy megbontsam a kalácsom, és majszolni kezdjek.
Kinek kellenek a puccos ünnepek, ez sokkal jobb. Csak azt sajnálom, hogy Berci nincs itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fekete szövetkabátom húzom magamon összébb félkézzel, hogy ne legyen útban, ahogy nadrágom zsebéből túrom ki a cigarettás dobozt. A mai nap túlságosan is szürreálisra sikerült. Kicsit úgy érzem, mintha meg lett volna rendezve, és hamarosan kapom a baglyot Verától, hogy sajnálja, amiért így tett, de viccesnek gondolta. Meggyújtom a szálat, erősen tartom a lyukacsos szatyrot, nehogy elguruljanak a narancsaim.
Elégedetten szívok egyet, a hegedűs bácsit hallgatom és nézem kicsit, de mikor fordulok veszem észre az ismerős alakot. Elmosolyodom, pedig van egy olyan sanda gyanúm, nem indokolja a mosolyt az, hogy itt van.
- Szervusz - lépek elé rendesen. - Fel fogsz fázni - közlöm vele szemrebbenés nélkül azt, ami azonnal eszembe jut, amint meglátom. - Jól vagy? - nem megyek közelebb, nem lépek oda, hisz amíg nem tudom, vágyik-e társaságra, nem zaklatom - plusz nem szokásom az emberek arcába dohányozni, még ha csak ritkán is élek ennek a káros szokásomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hatalmas itt a paletta kérem szépen. Már ami a karácsonyi dalokat illeti. Tényleg élvezettel hallgatom, pedig nem egy filharmonikus zenekar, és nem zárt tér, kellemes meleggel. Sőt, ha megerősödik a szél, kimondottan hideg tud lenni, de ez sem zavar. Felejteni akarok, vagy csak lenyugodni, vagy megemészteni.... esetleg csak egy karácsonyi csodát, ami rendbe tesz. Fogalmam sincs. A kürtös kalács azért sokat segít, ez a legfinomabb egyébként, amit ma ettem.
- Melegítő bűbáj - motyogom, miközben serényen tépek le egy újabb darabot. A hang épp csak átjut a gondolataimon, és fel sem fogom elsőre kihez tartozik, egyszerűen nincs kedvem ismerkedni, és se cigim, se apróm.
Azért amint megkaparintom a darabot, felnézek én, hogy arcomra egyből kiüljön a döbbenet.
- Jó estét, hát Ön? - a cigi engem nem zavar, van a családomban is olyan, aki dohányzik. Én magam csak egyszer próbáltam, és el is döntöttük, hogy mi nem leszünk jó barátok, mikor alig bírtam abbahagyni a köhögést.
- Fahéjas - nyújtom felé a kalácsom ahelyett, hogy válaszolnék a kérdésre. Este itt vagyok, ahelyett, hogy vacsoráznék a családommal, és egyébként sem tudom már rendezni a vonásaim.
- Nagyon tehetséges, eddig csak egyszer rontott - nézek a hegedűző felé, még egy halvány mosoly is odakerül az arcomra.
- Sajnálom, hogy Önre morrantam - kérek azért bocsánatot némi idő elteltével, mert tudom, másokon levezetni a feszültségem sem túl szép dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hümmentek egy halkat a válaszra, de nem szólok. Hagyok időt, hogy felnézzen, hiszen a cipőmről aligha ismerhet fel.
- Szép estét - köszönök még egyszer, biztos, ami biztos alapon. - Hazafelé tartok. Be kellett ugranom az irodába, és ha már arra jártam, szaladgáltam pár kört narancsért Reinának - emelem meg a szatyrot is nyomatékosításképpen. Gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy mennyire nehéz narancsot szerezni karácsony első napján - és nézzenek oda, az én kezemben mégis van.
- Köszönöm - tépek le egy kisebb darabot. Út közben szívok egy utolsót a cigarettából, majd elnyomom és dobom a kukába. Visszaérve állok meg ugyanúgy Zsolna előtt. Barnáim ismét a hegedűsre siklanak, és még akkor is a bácsit nézem, mikor elér hozzám a bocsánatkérés.
- Semmi baj - ingatom meg fejemet. - Én is elnézést kérek, amiért zavarlak, csak nehéz túllépnem azon, ha egy diákom pityeregve ül egyedül a téren - mosolyodom el kedvesen.
- Szeretnél beszélni róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Furcsa így ing meg zakó nélkül - állapítom meg, talán még kicsit össze is szűkülnek a szemeim.
- Mint valami kosaras - döntöm oldalra a fejem, már egy fokkal lelkesebb mosollyal, de mentségemre legyen mondva, nagyon a termen vagy iskolán kívül még sosem láttam. Lehet mindig így öltözködik, bezzeg én. Az én ruháim most is egyenesen rám vannak szabva.
- Rakják majd a héját a radiátorra, nagyon jó illat lesz tőle - adok egy tippet, persze bízva abban, hogy nem padlófűtésük van, mert ott nyilván bukott a történet. Ezt is csak úgy láttam egy francia barát családjánál. Valahogy nagyon tetszett, hogy a kis helyet teljesen átjárta a narancs illata.
Azért megkönnyebbülök, hogy vesz a kalácsból, így bízok abban, nem sikerült magamra haragítanom, hisz nem szeretném. Épp csak azt gondoltam, itt aztán biztos nem futok ismerősbe, főleg nem ilyenkor.
Ahogy felhívjam a figyelmem, úgy törlöm le gyorsan a könnycseppeket a kézfejemmel, és a lehajtom a fejem. Még szerencse, hogy ki van engedve a hajam, így legalább takar.
- Én nem.. csak... tényleg szépen játszik - úgy van, inkább nézzen szentimentálisnak, abba inkább belenyugszom.
A kérdésre aprót vonok a vállamon, mielőtt még újra felnéznék, de a mosolyt valahogy akkor is visszavarázsolom az arcomra, még ha most fáj is.
- Semmi olyat nem tudnék mondani, amit még nem hallott - ezt már a múltkor is megbeszéltük.
- És a húga már biztos tűkön ül, nem szeretném feltartani - mert ez is egy nyomós indok.
- Jól leszek - ezt legalább határozottan tudom állítani, csak a mikorra ne kérdezzen rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az az általános öltözékem - vonom meg vállaimat. Harapok egyet a kalácsból. - De Reina megengedte, hogy ma lazább legyek - nevetek fel halkan. Mivel tegnap volt a születésnapom, így karácsony első napja nekünk az igazi karácsony - és hogy lehetne kényelmesebben ünnepelni, mint kényelmes ruhában?
- Mondom majd neki. Kedveli az ilyen dolgokat - biccentek aprót köszönetem jeléül, hogy megosztotta ezt. Reina értékelni fogja és szinte biztos, hogy ki is próbálja. Ezzel csak az lesz a baj, hogy félek, nekem kell megpucolnom ehhez a narancsot majd. Úgy mondom ezt, mintha Reinának nem én tenném...
- Valóban szép - foglalok helyet mellette, kifejezve azt, hogy sajnálatos módon nem fogom itt hagyni ilyen állapotban. De hajlandó vagyok akkor úgy tenni, mintha nem sírva ülne mellettem, hanem teljesen jól. Kicsit hátrébb dőlök, számba dobom az utolsó falatot, fejemet felfelé fordítom.
- Persze, hogy jól. Ezek a dolgok mind elmúlnak előbb vagy utóbb - nem hazudok neki. Elmúlnak, csak az nem mindegy, mekkora fájdalmat okoznak közben az illetőnek - nekem elég nagyokat kellett átélnem ahhoz, hogy végre felszabadulhassunk Reinával együtt. - Reina ráér. Csak megkívánta a narancsot, nem sürgős a dolog - teszem hozzá, nehogy ez miatt is fájjon a feje. Úgy érzem, van elég dolog, amin rágódhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ez igazán kedves tőle.... jól áll - fogalmam sincs, hogy lehet-e ilyet mondani egy tanárnak, de a véleményem meg csak kinyilváníthatom, attól még nem kerülök a Zengőbe, ugye?
- Az a lényeg, hogy nagy darabokban kell leszedni. Meg ha mégse fogy el mind, akkor szegfűszeget lehet bele dugni... csak láttam. Egyik francia barátnőm így oldja meg az illatosítást télen, és tényleg nagyon jó - kicsit hiányzik is most, hogy nem ott vagyok. Ott jó volt a karácsony, pedig rengetegen voltak, étel meg alig, mert azért nem egy Bánffy családról beszélünk, de mindenki nevetett, és nagyon jól éreztem magam.
Érzékelem, hogy leül mellém, és legszívesebben a fejem ráznám, de... valahol jól esik. Egészen idáig én azt hittem, hogy egyedüllétre van szükségem, de az ő jelenléte egyáltalán nem zavar. Csak attól érzem rosszul magam, hogy a húgától veszem el az időt.
- Eljött anyu nővére... őt nem ismeri, de anyu, csak hatványozva. Kicsi a fa, a díszek is alig látszanak, nem ért rá a fodrász, hogy csak így van a hajam? - megrázom a fejem, mert nem tudom palástolni a rosszallást a hangomban, mert nem hiszem el, hogy még most is csak ezek kellenek, hogy fontosak legyenek.
- Mikor meguntam és eljöttem, már előkerültek a pálcák, és apu szólt rá anyura. Apu sose szól rá, mindig mindent ráhagy, mert jobb a békesség. Szépen lassan széthullik a családom, és még csak észre sem veszik. Pedig bármit megtennék értük, de tényleg. Ha elém állítanának valakit, hogy hozzá kell mennem, csak annyi kérdésem lenne, hogy mikor, mert tudom, hogy nekik ez fontos.... - nehéz beszélni, főleg úgy, hogy közben nyelnem kell egyet, mert gombóc kerekedik a torkomban, de még így sem tűnik el.
- Lemondtam valakiről, aki fontos volt, mert így akarták, megszakítottam a kapcsolatot egy nagyon jó barátnőmmel, mert ők így akarták... és most fel kellett állnom az asztaltól, és eljönni az otthonomból - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, és fázósan húzom össze magam, pedig tudom, hogy ennek semmi köze nincs a hideghez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szélesen elmosolyodom a bókra. Mióta anya meghalt, a karácsonyok sem a régiek, de Reina mindent megtesz, hogy megtartsa a karácsonyi hangulatot - ezért pedig mérhetetlenül hálás vagyok neki.
- Átadom az információkat majd mindenképpen - támaszkodom meg a hátunk mögött. Egyik kezem kicsit Zsolna mögött van, remélem, hogy nem fogja zavarni, de figyelek arra, véletlen se érjek hozzá.
Nem kell sokáig várnom, hogy végül, ami a szívét nyomja, napvilágra kerüljön. Csendben hallgatom. Félek, ha mondanék valamit, az nem lenne tanárhoz, de még emberhez sem méltó - miközben szívem szakad ketté. Képes lenne bárkihez hozzámenni, ha ezzel boldoggá teszi a családját. Már-már lemondóan sóhajtok. Annak szenteltem az életem, hogy megóvjam az ilyen helyzetbe került lányokat és fiúkat, de ha elfogadják a sorsukat, akkor mi értelme?
- Miért szeretnél irreleváns elvárásoknak megfelelni? - teszem fel inkább a kérdést, hangomból nem érződik ki semmi. Sem undor, sem rosszallás, színtiszta érdeklődés maximum. Elővigyázatosnak kell lennem, hiszen nincs közöm ahhoz, ami a családjában történik. Bizalommal fordul hozzám, nem ügyfelem, hogy elé tárjam a nyers és őszinte véleményem.
Ha csak visszaemlékszem arra az időre, amikor nekem kellett feleség-jelöltekkel találkoznom, legszívesebben kiadnám a nemrég megevett kalácsot. Gyermek voltam még, mindössze 15 éves, de azért, hogy Reinát békén hagyják, bármire hajlandó lettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csak biccentek, mert örülök, ha csak ennyivel is, de hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy nekik jobban teljen a karácsony. És szörnyen érzem magam, mert boldognak és hálásnak kellene lennem azért, hogy a sulin kívül, nem csak átnéz rajtam, de... egyszerűen csak friss az élmény.
- Mert ezt várják el tőlem - ahogy felé fordulok, csak akkor érzékelem a kezét, ami egy pillanatra kizökkent, és megilletődök. Én eddig nem tudtam, hogy ennyire közel van, de csak magamban megrázom a fejem.
- Én vagyok a tökéletes gyerek. Mutogatnak, dicsekednek velem, mert van mit. Ők pedig a családom. Kineveltettek, taníttatnak és tudom, hogy szeretnek is. De ha még ez sem lenne elég, Bercinek el kell vennie egy nőt úgy, hogy mindenki tudja, hogy meleg... különben kitagadják - a világ legnagyobb közhelye, tudom én... de tényleg nincs más választásunk.
- Én a magam részéről simán feladnám a kényelmes és fényűző életet, ha elég bátor lennék hozzá, Berci viszont le nem mondana róla, és támogatás nélkül miniszter sem lehet - szeretném, hogy megértse, mert valahol tudom, hogy most talán ő az egyetlen, aki megtudja. Hiába beszéltem róla Dominak, vagy Márknak, ők mind csak felszínt tudnak kapirgálni, mert nem élnek benne. Nem tudják milyen egy ilyen családban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem nézek rá. Az eget fürkészem, ami ugyan nem csillagos a mesterséges fény miatt, de tökéletes arra, hogy arcomra ne üljön ki a véleményem. Némán fújom ki a levegőt, mielőtt megszólalok.
- Értelek. Albertet is megértem - felelem lágy hangon. Tényleg megértem. Évekig éltem úgy, hogy azt hittem, az a kötelességem, hogy elvegyek egy, Maximiliamnek megfelelő nőt, hogy boldog legyen - egészen addig, amíg kiderült, a húgom is hamarosan erre a sorsra jut. Mintha villám csapott volna belém, úgy húztam a választást, ameddig tudtam, és mivel partner voltam a feleség keresésben, Maximiliamnek sem lehetett egy szava. Azok mondjuk nem is voltak, a keze mozdult inkább.
Mindezek ellenére, Zsolna szavai hallatán, bármekkora is legyen a megértésem, szívem szorul össze és gyomrom áll görcsbe: a hátamon lévő hegek ismét feszülnek. Látatlan ráz ki a hideg.
- Ugyanebben éltem évekig, elhiheted, tudom miről beszélsz - sandítok le rá féloldalas mosollyal. - Albert mástól is kaphat támogatást, ahogy neked sem kell hozzámenned egy olyan férfihoz, akihez nem akarsz - pillantok vissza az égre. - Milyen szeretet az, amit elvárásokhoz kötünk, Zsolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amíg az ég felé sandít, én megengedem magamnak, hogy tovább tartsam rajta a tekintetem. Utálom ezt, hisz pont a szeretet ünnepén ez a téma, mikor ajándékokról, jövő évi tervekről, és arról kellene beszélni, kinek volt rondább a pulcsija.
Viszont amire vágyom, azt megkapom. Azt mondja ért, és én ezt el is hiszem, lévén olyas valaki mondja, aki még soha nem hazudott, vagy mondott valamit csak azért, mert azt szeretném hallani. Furcsa nyugodtság lesz úrrá rajtam, és kevésbé érzem magam árulónak. Tudom, hogy most olyas valakivel beszélek, akin volt már ez a cipő.
- Amilyet ismernek. Ők sem kaptak mást... tudom. És tudom, hogy feltétel nélkül kellene, hogy legyen, de az ilyen szerintem csak az igazán szerencsésnek adatik meg - sóhajtok fel én, letörve egy újabb darabot a kalácsból, csak hogy utána szárazon és keserűen felnevessek.
- Ugye milyen furcsa? Irigyelnek minket, ölnének, hogy a helyünkben legyenek, és mégis én ülök egy szökőkút peremén.... - már hányszor gondoltam erre, csak most ki is merem mondani. A helyzet az, hogy bármikor szívesen cserélnék, de tudom azt is, hamar visszatáncolna az illető, mert a csillogáson túl csak nagyon kevesen látnak.
- Viszont jobb ha megyek, már így is jól feltartottam. A húga biztos el sem tudja képzelni, hová ment narancsért - bökök a zacskóra a fejemmel mosolyogva, ahogy kicsit nyugodtabban már sikerül magamra aggatnom az álarcom. Hisz minden rendben van. Rendben kell lennie.
- Köszönöm...  van abban valami, hogy elég csak beszélni - harapok az ajkamba, és lassan felállok, csak most tűnik fel, hogy jól lehűlt az idő.
- És sajnálom, remélem azért nem sikerült teljesen elvennem a kedvét... és sajnálom azt, hogy tudja, miről beszélek... Önnek igazán nem kellene - a szomorúság ott cseng a hangomban, mert igazságtalannak tartom, hogy egy ilyen kedves ember is megtapasztalja azt, amit én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dominik

Ez az este egyre furcsább, pedig igazán jól indult. Úgy volt, hogy elkíséri Zsolnát, találkozik Teddy-vel, és egészen addig egészen jól is alakult addig a pontig, amíg azzal nem szembesült, hogy Zsolna felpofozza Dominiket. Attól a perctől kezdve az egész minden szélsebesen indult meg a mélypont felé, és még mindig nem értette ő sem, hogy pontosan mi is vezetett idáig. Futólag elköszönt Teddy-től, most pedig - tekintve, hogy a mágusjog tanár valami különös oknál fogva éppen hazakíséri Zsolnát, amire maga a lány kérte - egyelőre Dominik után siet, aki meglehetősen sértetten távozott. Frusztrált sóhajjal szedi a lábát, hogy utolérje a másikat.
- Lennél szíves megállni egy percre? - szól utána végül, megköszörülve a torkát, mert ami azt illeti, ezen ő is szeretne túllenni. Lehetőleg itt és most, aztán elfelejteni az egészet. Sajnálatos módon nem csak nincs joga akkor és ott használni felejtés-átkot, amikor és ahol szeretné, de még csak nem kifejezetten ügyes vele. Bár itt teremhetne Alexander csettintésre, viszont ez olyasmi, ami sosem fog megtörténni, és ha netán fel is zargatná, legfeljebb keresetlen szavakat kapna válaszul. Úgyhogy kénytelen annál maradni, amihez ért, a beszédhez. Talán lyukat is beszélhetne a másik hasába, de egyelőre inkább kérdezni kényszerül, hogy megtudja, mégis mi történt pontosan.
- Elmondanád, mi volt ez a félreértés? Arról van fogalmam, hogy mindenféle fellángolások és miegymás zajlanak itt, de remélem, tisztában vagy vele, hogy ha a családom többi része tudomást szerez rólad, annak nem lesz jó vége Zsolnára nézve. Tizennyolc éve az egyik unokanővérem megszökött a szerelmével. Egy hónapnyi boldogságért cserébe egy boldogtalan házasságban él azóta is a világ végén, és akkor ehhez még mindig semmi köze nem volt Zsolna anyjának, aki a legutolsó vérmes hárpia, akit szeretnél ráuszítani - osztja meg vele rövidre fogva nem csak Cicelle történetét, hanem azt is, hogy mi a véleménye Wilhelmináról, és bár sok mindenben nem ért egyet a családja többi tagjával meglehetősen gyakran, ebben történetesen igen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tehetetlen düh tombolt a mellkasában, szarul érezte magát a történtek végett és semmit sem értett. Már azt sem tudta eldönteni, hogy a másiknak vajon számít-e bármit is, akkorát csattant arcán az a pofon, s olyan közönnyel hagyták el ajkait a szavak. Lehet, hogy csak neki volt fontos a másik, vagy tényleg ekkora hibát követett el azzal a csókkal? Bárcsak maradt volna otthon a seggén, ezt kívánta, mert akkor most nem érezné azt a szorító érzést a torkában.
Sietve haladt át a téren, s csak akkor torpant meg, amikor meghallotta Berci hangját, mely megtörte az éjszakába múló lépteinek tompa neszét. Már csak Ő hiányzott. Gondolta magában a fiú, miközben megfordult, s haragos pillantását a közeledő eridonos tekintetébe fúrta. - Mit akarsz? - dörmögte oda a Bánffynak, érezhető volt, hogy nem kívánja ezt a beszélgetést. Nem igazán kedvelte a srácot, de az is igaz, hogy nem is ismerte őt jól.
- Mi…mi…megcsókoltam! Tessék! Ez van… Ez nem fellángolás!  Szeretem! - csattant fel, s folytatta -  Szeretem és Ő is engem…vagyis eddig azt hittem, de most már ebben se vagyok biztos - legyintett dühében, majd a tarkóját kezdte masszírozni. Összetörtnek tűnt, és továbbra sem értette, mit akar a másik, ezért kérdően pillantott rá, s hallgatott, mikor Berci folytatta.
- Őszinte legyek? Leszarom az anyját, miért nem áll ki magáért? Miért? Ha igazán szeretne, akkor felvállalta volna velem a kapcsolatát, és nem kellett volna bujkálnom, mint egy korcsnak… - igen, ez mélységesen bántotta még mindig, de még abba is belement, csak hogy a másikkal lehessen. Emellett számos dolog bántotta őt, amikről nem akart Bercivel beszélni. Zsolnával akart volna beszélni, de láthatóan a lány menekült a közeléből, mintha maga lenne a szörny, vagy egy elvetemült gaztevő. Amit Dominik érzett, az pedig leírhatatlan volt. Az pedig, hogy a családjuk történetét mennyi szenvedés lengte körbe, ott és abban a pillanatban nem tudta meghatni a fiút, hisz túlságosan is felülkerekedtek benne az indulatok és az érzelmek. Talán odahaza majd átgondolja, ott a téren viszont nem látott és nem hallott, sebzett vadként támadott, de leginkább csak menekülni próbált. - Akkor mehetek, vagy most jön az a rész, hogy megfenyegetsz, hogy takarodjak az életéből, különben szénné átkozol? - széttárta a karjait, várva hogy megtörténjen az esetleges átkozás. Mivel nem ismerte Bercit, viszont a Bánffy családról már sokat hallott, még ezt is képes volt belőle kinézni. Nem fogta fel egyelőre a jó szándékot, ahhoz túlságosan is ideges volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dominik

- Akkor nem fellángolás - hagyja helyben a dolgot ennyivel, mert Zsolna verzióját egyébként sem hallotta még. Ezen a ponton fogalma sincs egyébként, hogy ki mit is tett vagy mondott pontosan, pusztán azzal van tisztában, hogy egyáltalán nem hiányzik egy botrány Zsolnának, még véletlen sem, mert neki nem Berci anyja jutott, aki foggal körömmel védi a gyerekeit, mint valami nőstény oroszlán. Ahogy azt éppen elmondta, Wilhelmina egy hárpia, akit nem érdemes alábecsülni. Még viszonylag higgadtan is tudná kezelni az egészet azért a maga részéről, ha Dominik nem mutatkozna olyan istenverte fafejűnek és háborogna itt igaz szerelemről és társairól. Mintha az aztán annyira számítana az ő családjukban, meg úgy egyáltalán egy olyan világban, ahol még ha nem is a bölcsőben dőlt el, hogy ki lesz az ember jövendőbelije, nagyon szerencsésnek mondhatja magát az ember, ha esetleg szeretni tudja azt a valakit, akivel aztán egy életet élhet le. E tekintetben a bátyja sem volt túl szerencsés, hiszen Zsolna anyjával kicsit sem szeretik egymást. Frusztrált sóhajjal veszi tudomásul a másik szavait, és egy hajszál választja el csupán attól, hogy kiossza a másik oldalról a nemrég kapott pofon párját a fiúnak. Ökölbe szorítja inkább ujjait a talár alatt, viszont a válaszát már nem igyekszik szépen közölni.
- Még mindig nem fogta fel az a babszemnyi agyad, ugye? Tudod, mi lesz, ha beleugrik a kútba utánad? Jobb esetben kitagadja a család, és ha van egy kis szerencséd, nem... hogy a fenébe mondják ezt magyarul... verbitter... nem keseredtek bele és utáljátok meg egymást egy életre, amiért amúgy is megérné... blödsinn... de sokkal több az esélye annak, hogy találnak neki egy férjet a világ másik végén, és majd hazalátogathat Karácsonyra, és mire mentél vele? - teszi fel a szerinte nagyon is költői kérdést, mert egyáltalán nem vár választ. Nyugodtan eméssze csak meg a fiú az egészet. - Nem fenyegetőzöm. Azt tanácsolom, hogy ha tényleg szereted, ne tedd tönkre az életét - jelenti ki már valamivel higgadtabban, aztán részéről ezt le is tudta, biccent a fiú felé, és meg sem várva, van-e további mondanivalója, már indul is haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fél percig tényleg azt hitte, hogy a díszes talár alatt veszélyes gyilok lapul, vagy inkább maga a pálca, mellyel halálos átkot is szórhat a srácra, de Albert ismételten meglepte Dominikot. Tekintetük szikrázott, legalábbis Dominiké biztosan, azon viszont még ő is meglepődött, hogy Albert milyen hevesen válaszolt. Az eridonosnak rohadtul nem volt kedve ehhez a beszélgetéshez, már fordult volna sarkon, mégis végig hallgatta a másikat, szavak armadája tört az elméjébe, elhangzottak nevek, még idegen szavak is, melyeket a fiú nem értett, de nagyjából mégis csak sejtette, hogy miről is van szó. Talán mintha kezdte volna érteni, hogy mi a probléma, ennek ellenére még mindig kavarogtak benne a pofon miatti rossz érzések, s az az elutasító pillantás, amellyel Zsolna menekült előle. Mintha nem is szerette volna sosem.
De leginkább az fájt neki, amit a legvégén mondott Albert. Ne tedd tönkre az életét. Vusszhangzott fejében, s bár már látta a szőke távolodó alakját, ő még nem mozdult. Nem tett ő semmi rosszat, csak ösztönből cselekedett, ő képes volt megfeledkezni a tömegről, de ártani nem akart ezzel. Mégis ő lett volna az, ki tönkre teszi a másik életét? Ezen gondolkodva indult hazafelé, kétségekkel és bizonytalansággal a mellkasában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éppen át sétáltam az úttesten. Amikor hirtelen valaki rám kiáltott. Szerencsére kicsi és fürge vagyok még szóval gyorsan ugrottam. A lábam lehorzsolódott. Rá néztem a fiúra. Még pont láttam ahogy megfogja a tál süteményt. Fel állok leporolom magamat és oda sétálok hozzá. Elveszem a süteményt mielőtt még tényleg elejti.
- Bocsi – mondtam nyugodtan. – Nem láttam, hogy jön valaki… - a kezemet oda nyújtom felé, de aztán látom, hogy megütötte a lábát és nem tud felállni. Remélem nem eset nagyon baja. Lehajolok hozzá.
- Ijjj… - húzzom el a szám. Nagyon megüthette magát. Gyorsan körbe nézek. Pont találok egy vizes kutat. Felállok és a kezemet bele merem. Megpróbálom a markomban tartani. De mire oda érek teljesen eltűnik.
- Nincs esetleg egy kulacsod? – kérdeztem, mert az nagy segítség lenne. Amíg várok a válaszára addig letérdelek mellé és megnézem mennyire súlyos. Nem vagyok egy nagy gyógyító, de talán ezzel még én is elbánok. Egy kis karcolás, de abból viszont ömlik a vér. Elhúzom a számat… Jaj.
- Figyelj maradj itt és mindjárt megkérdezek valakit hátha tud segíteni. Néhány perc. Annyi itt az ember úgyis nem? – felállok és körbe nézek, egy lélek sincs a közelünkben. A fenébe. Elindulok a szökőkút felé és körbe járom párszor. Meg is feledkezem a mindjárt elvérző gyerekről. Végül elé állok és megpróbálom egy útközben talált levéllel fel itatni a fért. És közben gondolkodom. A közelünkben ott az előkészítő. De futva is sok idő lenne meg aztán keresni is kéne egy felnőttet. Szóval gondolataimba mélyedve gondolkodom a megoldáson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Néhány dolog ugyan hiányzik neki Londolból és Spanyolhonból, de kíváncsi miket vesznek és esznek a magyarok. Meséltek neki róla, hogy itt is vannak piacok, ahol a legháziasabb dolgokat lehet beszerezni. Kíváncsisága hajtotta ide ezen a szombati délelőttön. Az idő ugyan kicsit csípős, de hét ágra ragyog a nap, amitől már alapból mosolygós a hangulata. Sárkányölős képzésének első hete után elmondhatja, hogy nem lesz könnyű dolga, de minden pillanatát élezi. Mugli fegyverismerettől a pálcás közelharcon és kezitusán át a túsztárgyalásig mindent érintettek az eddigi órákon. Ez utóbbi megy neki a legjobban. Valahogy minden szituációs gyakorlatból sikerült jól kijönnie. Akkor is, sikert ért el, amikor a nem az egyik csoporttársát, hanem oktatójukat, egy nagyon szigorú, már-már kegyetlen és hatalmas férfiembert kellett rábeszélni arra, hogy tegye le a pálcát. Az egyik esetben odáig elment a heyzetgyakorlat, hogy a partnere utána randevúra hívta. Ezt persze azonnal hárította. Kissé értetlenül állt a dolog előtt. Teljesen más itt minden, mint az angliai akadémián. Egészen különös légkör uralkodik az intézményben, vagy lehet, hogy ő változik? Érez magában ilyesmit, de egyelőre inkább annak tudja be, hogy élvezi a képzést és a Bogolyfalván töltött időt. Első hónapjának végén vissza kell térnie Londonba jelentést tenni, de addig is kihasznál minden adódó alkalmat arra, hogy beilleszkedjen ebbe az új és kellemes környezetbe. Fordítógyűrűjének hála kedélyesen cseveg éppen az egyik kofával a padlizsánkrém elkészítéséről, kezében egy szép nagy lila zöldséget tartva. Sosem evett még padlizsánkérmet, de nagyon érdekli milyen lehet. Mosolyogva hallgatja a receptet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Korán keltem. Visszavittem Imolát Elektrához, aztán előkészítettem a garázsban a mai munkához a szerszámokat és a fát. Úgy döntöttem, hogy ez lesz a legjobb program mára, elvégre még várok a megrendelőm pontos utazási adataira, aztán a hónap végén irány Anglia. Újra. Mindig is szerettem utazni. Munkaügyeim is általában kellemesen alakultak. Kivéve azok a kellemetlen hetek Romániában. Na, de ne is legyen szemeink előtt az a néhány horrorisztikus kép, inkább élvezzük a napsütést. A piactér irányába többször is meg kell állnom, hogy az arra járó ismerősökkel váltsak egy pár szót. Mostanság újra visszatér a régi élet; embereket érdekli, hogy mi van velem, nem néznék rám furcsán, nem éreztetik, hogy kívülálló vagyok azok után, amik az elmúlt évek alatt történtek. Márpedig igencsak megküzdöttem a „ne szólj hozzám” címért. Most mégis hatalmas vigyorral az arcomon érkezek meg a térre, hogy ott is köszöntsem a kedvenc árusaimat egy-egy kedves szóval mint „ma is milyen csinos, Alma” vagy „nem is tudtam, hogy a Napnál is tud valaki ma szebben ragyogni, Irénke”. Csak a régi, szokásos Hege finomságok. Ebben az állapotban érkezek meg az egyik kedvenc zöldségárusomhoz. Éppen nagyon beszélget valakivel, ezért először a portékát veszem szemügyre. Gyönyörű cukkinik, hagymák sorakoznak előttem, így meg is kívánok egy kis cukkinitócsnit. Meg fog gyűlni vele a bajom, mert múltkor is olyan keményre sütöttem a burgonyából készült változatot, hogyha kihajítottam volna az ablakon, és eltalál valakit, akkor most a börtönből írnám az emlékirataimat. A cukkinitócsni gondolatán fellelkesülve fordulok gyorsan a kofa felé.
– Ebből olyan ebéd lesz ma, hogy megszólal – ekkor tekintek a vele beszélgető nőre, amire azonnal összehúzom a szemöldökömet. Látszik rajtam, hogy kutakodok a fejemben. Megnyalom ajkaimat, majd az alsóra ráharapok elgondolkodásom közben. Még nem tudom őt hová tenni, ezért az első gondolatomat elteszem a fejemben. Inkább a recepthez szólok hozzá. – Ne sajnálja belőle a fokhagymát – bökök fejemmel az említett zöldség felé. – Itt pedig úgyis a legjobbat találja majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Fahéj szín íriszű szemeivel rápillant a mellette megszólaló férfira, majd kedvesen elmosolyodik. Érthetelen számára milyen könnyen teszi mostanában. Egyszerűbben teremt kapcsolatokat, mint egész angliai tartózkodása alatt bármikor. Ráadásul ismét ugyanaz a szívet-lelket melengető érzés árad szét lényében, mint legutóbb a hivatalban. Lehet kicsit tovább is néz a másik vevőre mint az illendő volna. Kezében még mindig a padlizsánt fogja és igen valószínű, hogy el sem engedni, hanem megveszi a javasolt fokhagymával együtt. - Köszönöm a hasznos tanácsot. Bevallom sosem ettem még padlizsánkérmet - szólal meg barátságos hangon, hogy azután az eladótól kérjen fokhagymát, mert az a pult túlfelén van felhalmozva. - Ön mit fog készíteni abból? - mutat rá a cukkinire, amit felismert a férfi kezében. Kisugárzása szelíd, mégis melegséggel teli, mint a kandallóban pattogó tűz hője, ami körülöleli az embert a hideg téli estéken. Élénk, kíváncsi tekintettel figyeli az idegent, akinek válaszát várja. Úgy gondolja, hogy megismerni a helyieket és a szokásaikat is hozzájárul ahhoz, hogy megértse unokanővérét. Éveket élt le itt, távol családjától, mégsem volt boldogtalan. Sőt. Itt talált rá az igaz szerelemre, s bár targédiák szegélyezték az útját, a városról minden szavában szeretettel írt a naplójában, illetve az abból kiadott könyvben. Mi lehet Bogolyfalva titka? Talán az, hogy itt valóban ilyen szimpatikus emberek élnek, mint ez a férfi és a hivatalban dolgozó hölgy? Egyelőre még nem tudja erre a választ, csak azt, hogy jó érzés itt lennie.