37. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Boglyas tér - összes hozzászólása (3014 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] 76 77 ... 85 ... 100 101 » Le
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2018. március 6. 17:22 Ugrás a poszthoz

Kálnoki Norina

- Nagyon helyes, ezek szerint még mindig tudatosan folyik a csapatépítés. És milyenek a mostani hajtók a Rellonban? - kíváncsi voltam egy belsős véleményére, Norinának volt összehasonlítási alapja. A legjobb hajtósora akkor volt a háznak, amikor még én is játszottam, ez persze egyértelmű.
- Itt hagyhatod végre ezt a porfészket. Én legalábbis így éreztem. Nincs itt semmi, amit a nagyvilágban is elismernek. De ha rajtam múlik, ez meg fog változni, ezért jöttem vissza. - fejtettem egy kicsit ki azt, hogy miért lettem tanár, de Norina kviddicses karrierje jobban érdekelt.
- Már két éve? Látszik, hogy nem igazán követtem a magyar csapatokat mostanában. A Viperák egy igazán patinás együttes, gratulálok! Szívesen megnézném majd az egyik meccseteket. - örültem, hogy volt csapattársam megtalálta számításait a pályán.
- Sok lehetőség van a kviddicsben akkor is, ha nem játékos vagy. Mindjárt itt vannak a seprűk. Jól jövedelmező üzletág, nekem elhiheted. - vetettem fel egy lehetséges opciót a lány előtt.
- Nem történt velem semmi érdekes. Bejártam a világot, a pálca nélküli mágia mestere lettem, elagyabugyáltam pár nyomoroncot, aztán kiadtam egy könyvet a kalandjaimról. Csupa ilyen, hétköznapi dolog. - igyekeztem szerény maradni. A könyvem igazi bestseller lett, arról Norina is hallhatott, még ha nem is olvasta. A diákjaimnak természetesen kötelező olvasmány.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 7. 12:38 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Robi

- Zsinórban három éve mi vagyunk a bajnokok, és idén is jó esélyünk van rá,
 úgyhogy nem panaszkodhatok.

És tényleg. Emlékszem Robi mindig mennyire a szívén viselte a csapat sorsát. Jót is tett neki, azóta is hírhedtek vagyunk és nemcsak a kviddics terén.
- Hát egyelőre nem terveztem itt hagyni. Van egy szép házunk a vőlegényemmel a faluban, és boldogok vagyunk itt - vonom meg a vállam.
Sosem vágytam nagyvilági életre. A csapattal úgyis gyakran megyünk ide-oda a világban, és egy-egy hosszabb út után jó végre itthon lenni. Bogolyfalva hiába egy kis névtelen falu a térképen, néha jó kisszerű életet élni a csillogás és rivaldafény helyett.
Elmosolyodom a gratuláción. Álszent lennék, ha azt mondanám hogy nem esik jól a dicséret.
Azonban nem csak velem történtek fontos dolgok az elmúlt években. Elkerekedik a szemem.
- Még hogy hétköznapi dolog! Ha mindennapi dolgok történtek volna veled,
 arról nem írtál volna könyvet.

Letelepszem a szökőkút szélére, és megpaskolom magam mellett a márványt.
- Csüccs, és mesélj. Sajnos nem igazán van időm olvasni, úgyhogy ezt rád bízom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2018. március 7. 14:04 Ugrás a poszthoz

Kálnoki Norina

- Ki lesz a Viperák következő ellenfele? - érdekelt a csapat, Norina miatt talán még a szurkolójuk is leszek.  
Úgy látszik a lány jól érezte magát Bogolyfalván, vőlegénye volt, közös házuk, és nem vágyott ennél többre. A tanodába nevelték belé ezt a szűklátókörűséget, az fix. Ha kicsit világot látna, lehet rájönne, hogy ez kevés, és még rengeteg mindenben fejlődésre lenne szükség. Na mindegy, a negatív véleményemet a faluról egyelőre megtartottam magamban.
- Ez esetben sok boldogságot! Ki a szerencsés férjjelölt? - kérdeztem rá, igyekezvén elterelni a témát a különböző véleményünkről, hiszen nem láttam értelmét vitába szállni.
Leültünk a szökőkúthoz, bár ebben az időben nem akartam sokáig itt üldögélni. A kalandjaimról azonban mindig szívesen meséltem.
- Szívesen adok a könyvemből egy dedikált példányt. Két edzés között beleolvashatsz, tökéletes kikapcsolódás. - ajánlottam fel nagylelkűen a régi ismertségünkre való tekintettel.
- Nem lenne jó ötlet, ha itt lelőnék mindent, tényleg el kell olvasni, úgy az igazi. Elmesélem például, hogyan küzdöttem meg a Kviddics Világkupa döntője alatt elszabaduló inferusokkal. Több százan köszönhetik nekem az életüket. - ezt a sztorit az óráimon is fel szoktam emlegetni, egy igazi hőstett volt, amit rögtön felkapott a világsajtó.      
- Azóta is magamon viselem a küzdelem nyomát. - megmutattam a bal karomon a heget.  
- Mivel mágikus sérülés, valószínűleg már nem fog soha teljesen begyógyulni. De nem bánom, ez volt az ára, hogy életeket menthettem. - no meg a hőstettemmel járó hírnév bőven kárpótolt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2018. március 18. 09:52 Ugrás a poszthoz

Kaela Florencia

Várffy-Zoller Róbert Levita házvezető-helyettes. Még szoknom kellett ezt a groteszk kombinációt. Végül csak elvállaltam, gondoltam, miért ne? Az iskola problémáit a gyökerénél kell kezelni, a Levitánál pedig súlyos problémák vannak, amelyek már akkor is megvoltak, amikor diákként jártam a tanodába. Elvileg az iskola legokosabb diákjai járnak ebbe a házba, mégis elfecsérlik a tehetségüket, mert a többségükből csupán picsogó okostojás lesz, nem pedig a világunk jobbításáért tenni tudó, felelősségteljes mágiahasználó. Igen, ide tényleg egy olyan ember, kell, mint én, aki kezébe kezébe veszi a gyeplőt, és nem riad vissza attól, hogy kemény fegyelmezésben részesítse az eltévedőket. Talán még nem menthetetlenek, talán még lehet belőlük valaki, ha én most hajlandó vagyok tenni értük az iskola érdekében. Megszeretni valószínűleg soha nem fogom a Levitát, de a közös, magasztos cél miatt képes vagyok félretenni az ellenérzéseimet. A levitásokat a nem megfelelő közeg rontotta el, amikor még idekerültek, még bármi lehetett volna belőlük. De most végre ráhatással lehetek erre a közegre, és megfordíthatom a rossz irányba tartó folyamatokat. Akik meg nem állnak be a sorba, és már tényleg menthetetlenek, azokat legalább főállásban csicskíthatom. Őket majd Vivi pátyolgatja. Vagy nem.
Egy könnyed sétára indultam a kastély körül, de annyira elmerültem a gondolataimban, hogy csak most tűnt fel, hogy egészen a bogolyfalvai vasútállomásig jutottam. Nem szerettem ezt a helyet, a vasúti szolgáltatás minőségéről megvolt a magam véleménye. Bár a büfében ár-érték arányban egész jó vajsört kínáltak, és a mindenes boltjában is rá lehetett akadni olykor figyelemreméltó termékekre. Úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor megtekintem a bolt aktuális kínálatát, nézegetni kezdtem hát a kirakott árukat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 18. 10:29 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

 Annyira izgatott vagyok. Még sosem jártam itt!- pörögtem talán kissé túl izgatottan, mikor a vonat lassítani kezdtem. Bagolyfalva lesz az otthonom egy ideig, szóval olyannak tekintettem, mint az első saját lakást. A szüleim alíg akartak elengedni, de muszáj volt. Nem állíthattak meg, túl sokat akartam tudni.
 Mikor a vonat megállt, csomagokkal megpakolva érkeztem a peronra. Tört magyartudásommal próbáltam megkeresni a kijárat feliratot, de sehol sem láttam, ezért az épület felé vettem az irányt. Ekkor jöttem rá, hogy majd éhen halok! Megpillantottam egy boltot, egyből levágtam a holmim a padlóra. Kissé piszkos volt, de nem nagyon érdekelt, mert kezdett kilyukadni a gyomrom. A pénztárcámat előszedve megrohamoztam a polcokat és mindent, ami belefért a kezembe, próbáltam megvenni. Teljesen megfeledkeztem a nézelődés közepedte, hogy a zsákjaimat az út közepére /szó szerint/ csesztem le mindenemet. Könyvek, ruhák, értékek, amiket bárki elvihetett volna. Észbe kaptam és rohanni kezdtem a kassza felé, de valami megállított. Elestem és mindent elejtettem, ami nálam volt. A könyököm fogtam, mert elég erősen bevertem. Felnéztem és sajnálatos módon nem volt a legjobb látványban részem. Azt láttam, akibe szó szerint belerohantam. Nagyon elszégyelltem magam...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2018. március 18. 10:52 Ugrás a poszthoz

Kaela Florencia

A főzőüstök egész jó minőségűnek tűntek, erősen gondolkoztam rajta, hogy veszek egyet.  
- Mi a f..? - jött ki a számon, amikor valaki váratlanul belém rohant, majdnem fel is lökött.  
- Hová ez a nagy sietség? - mordultam rá a tettet elkövető lányra, akiről erősen valószínűsítettem, hogy a tanoda diákja. Láttam rajta, hogy elszégyellte magát, így némiképp én is megenyhültem, megúszta, hogy rögtön leátkozzam. A lány megsérülhetett az esésben, legalábbis fájdalmas ábrázattal fogta a könyökét.
- A tanoda diákja vagy, igaz? - kérdeztem meg tőle. Eléggé szétszórtnak és elveszettnek tűnt, mint akinek nagy szüksége van a segítségre, nekem pedig munkaköri kötelességem volt, hogy a diákokat segítsem.      
- Tudsz valami gyógyító varázslatot? - böktem a könyöke felé, ráfért volna az ápolás. Ha esetleg nem tudja magát ellátni, akkor lehet, hogy megkönyörülök rajta és enyhítek a fájdalmán egy varázslattal. Lassan jársz, tovább érsz, tartja a mondás, ha így tett volna a lány, most megspórolhatott volna magának egy sérülést. Meg egy számára kellemetlennek ígérkező beszélgetést velem, mert azok után, hogy durván belém jött, nem fogja megúszni az elszámoltatást.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 18. 12:11 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert


- Bocsánat! Bocsánat!-nem gyöztem hajtogatni a záporozó szavakra. A kérdésekre sem tudtam válaszolni, annyira rosszul érintett. Már az első napomon rombolok. Ha várok még egy hónapot, talán az egész varázsvilágot elpusztítom...
-Első éves vagyok és sárvérű. Nem igen tudok varázsolni...- mondtam elkeseredetten. Ezt a legrosszabb kijelenteni. Hogy fogalmam sincs, mit keresek itt.
 A könyököm eléggé sajgott, talán el is tört. Nagyon beütöttem. De az nem annyira érdekelt, mint az, hogy az áruk, amiket venni akartam, körülöttem hevertek. Fel akartam kapni mindet, de túl hirtelen mozduljam. Akkorát üvöltöttem a fájdalomtól, hogy még odahaza is hallhatták. Összerogytam a padlón és lefeküdtem magzatpózban. Könnyek csordultak ki a szememből és végig folytak az arcomon. Felnéztem, hogy még mindig ott áll-e a férfi, de semmit nem láttam a könnyeimtől.
-Tudna segíteni?-fordultam hozzá megalázkodva. Még a strandos esésemnél is jobban égett a fejem.
-Egyébként a holmimért siettem... Szokás szerint elfeledkeztem róla... Bocsánat!!!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2018. március 18. 13:08 Ugrás a poszthoz

Kaela Florencia

Illedelmesen bocsánatot kért a lány. Mint kiderült elsős, sőt még azt is bevallotta, hogy sárvérű, ezért nem igazán tud varázsolni. Ritka, hogy ezt így kijelentse valaki. Értékeltem az őszinteségét, nem akarta leplezni előttem a tisztátalan származását, tudta, hogy hol a helye. Persze nem szabad megkülönböztetni származás alapján a varázsvilág tagjait, de én speciel büszke voltam az aranyvérű örökségemre.
- Akkor nem csodálom, hogy tehetetlen vagy. De azért jársz most majd az iskolába, hogy megtanulj varázsolni. - jelentettem ki hűvösen, de igazából nem volt semmi ok elkeseredésre, szegény sárvérű, hát ez van.    
- Na, hadd nézem a könyöködet. - szerencsétlen lány teljesen maga alá került, el is sírta magát. Felsegítettem, és leültettem egy közeli padra, a szétszórt cuccait pedig egy gyors varázslattal összegyűjtöttem.
- Nem szép látvány, és biztosan fájdalmas is. De szerencsére könnyen gyógyítható. Hippokrax! - a varázsige hatására a sérülés eltűnt.
- Ma még azért tartsd pólyában a karodat. Ferula! - szóltam, és egy csinos kis sínkötés jelent meg a lányon.      
- A iskola egyik tanára vagyok, a nevem Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be. A sárvérűsége miatt valószínűleg még nem hallott rólam, hiába voltam a varázsvilágban ismert személy.
- Most akkor már beszélhetünk a büntetésedről, amiért másokat is veszélyeztetve, ész nélkül rohangáltál. Melyik házhoz tartozol? - kérdeztem meg, mikor már kissé megnyugodott a lány.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 18. 14:17 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Segített... Teljesen megdöbbentem. És nem szidott le elsőre. Egy szép kis kötést kaptam, miután eltüntette a sérülésem. Az áruk is összeszedődtek. Biztos voltam benne, hogy megöl.
-Melyik házhoz tartozik?- jött a végzetes kérdés... Jaj! Mégis meghalok-gondoltam magamban. Teljesen elszíntelenedett az arcom. Elkezdtem fázni és hirtelen, kiszáradtam, mintha nem sírtam volna egy éve. Nem tudtam, feleljek-e, vagy hallgassak. Hihetetlen, hogy az első napomon belerontok az egyik tanárba. Egy hét alatt a fél tanári kart gyengélkedőre küldöm, magammal együtt... Eddig azt hittem, a zakózásom után megnyugodtam. Aztán rájöttem... Félek!
 Sosem éreztem magam olyan rosszul. El sem kezdődött a tanév, és máris szégyent hozok a házamra... Mi van, ha Ő is ebben a házban volt? Mi van, ha kirúgat...? Hirtelen nem akart kijönni egy hang sem a torkom. Lemerevedve mondtam: -Levita...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2018. március 18. 14:38 Ugrás a poszthoz

Kaela Florencia

- Levita... gondolhattam volna. Történetesen én vagyok a Levita házvezető-helyettese. - nem állt szándékomban nagyon leszidni a lányt, épp elég baja volt már így is, hiszen sárvérű és levitás egyszerre. De mivel elsős volt, és csak most érkezett az iskolába, legalább próbára tehettem az elméletemet, miszerint ha már a kezdetektől megfelelően neveljük a levitásokat, akkor vihetik valamire az életben.
- Hogy hívnak? - kérdeztem meg, mert még nem is tudtam a lány nevét.
- Sokat kell még tanulnod a varázsvilágról. Azt hiszem, már tudom is, hogy mi legyen a büntetésed. Szeretsz olvasni? - a levitások szinte kivétel nélkül szerettek olvasni. Azt terveztem, hogy egy könyvből kell olvasónaplót írnia, egy olyan könyvből, amiből rengeteget tanulhat a világunkról.
- Amúgy hogyan derült ki, hogy mágiahasználó vagy? - érdekelt a története, a sárvérűeknél egészen mókás sztorik szoktak lenni erről, főleg akkor, ha galibát okoztak ezzel a mugliknál. Muglik, fúj. Mindig kerülget a hányás, ha belegondolok, hogy még mugliismeretet is kell tanulni az iskolában. A legfeleslegesebb tárgy a világon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 18. 15:29 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

HÁZVEZETŐ??? NEKEM BEFELLEGZETT!!! Teljesen lesújtott a hír.... De nem foglalkozhattam vele, mert kérdezett... Viszonylag sokat, és nem minden emlékeztem, mire magamhoz tértem.
-Kaela... Kaela Florencia vagyok. Szeretek olvasni, de csak olyat, ami kedvemre való, mint a krimi. - Büntetés olvastatni akarsz, igaz? Hidd csak, hogy rosszat teszel ezzel- gondoltam magamban. Kissé lefelé néztem, hogy ne lássa az arcomon, hogy örülök, és valójában nem tud kiszúrni velem. -És eredetileg szőke vagyok...-húztam a számra egy finom mosolyt. Hát igen, egyik reggel hirtelen barnán felébredni, nem a legjobb ráébredés. Tudtam mindig, hogy nincs valami rendben velem, de nem hittem, hogy ennyire... A reakcióját inkább nem akartam látni, mert eléggé nevetséges egy módja volt a varázserőm térbeli megnyulvánulásának. Azt hallottam, mások levernek cserepeket a tetőről meg hasonlók. Ehhez képest az én sztorim Kismiska volt...
 A táskáim még mindig kint vannak az út közepén...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2018. március 18. 22:29 Ugrás a poszthoz

Kaela Florencia

Kaela még mindig a történtek hatása alatt volt, nehezen tudtam szóra bírni. Bár ebben nyelvi problémák is közrejátszhattak.  Azt viszont jól sejtettem, hogy ő is szeretett olvasni. Nevelő célzattal szabom ki rá a feladatot, de a büntetését így akár még jutalomként is felfoghatja.
- Írtam egy könyvet Barangolásaim a mágusvilágban címmel. Elmész a könyvtárba, kiveszed, elolvasod, és írsz egy olvasónaplót. Röviden ismerteted a fejezetek tartalmát, saját véleményt is írhatsz, ilyesmi. - ez lett volna a nagy büntetés.
- Kapsz két hetet. Szerintem menni fog. Ráadásul hasznodra is fog válni, sokat tanulhatsz a könyvből. - nem kértem lehetetlent, abszolút teljesíthetőnek véltem a kiszabott büntetőmunkát. Ráadásul így még előnnyel is indulhat az óráimon, hiszen amúgy is kötelező olvasmányról van szó.
- Azok ott a te cuccaid? - csak most tűnt fel a gazdátlanul álló poggyászhalom.
- Szólok valakinek, majd segítenek elvinni. - úgy döntöttem, hogy ide fogok küldeni egy felsőbb évest, úgy is szerettem ugráltatni őket.
- Nos, megbeszéltünk mindent. Szia! Még találkozunk! - köszöntem el, enyhe szigorral a hangomban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. március 19. 13:06 Ugrás a poszthoz

Orczy Lőrinc

Ahogy a vonat begördült, nagy kő esett le szívemről. Szóval mégsem álmodom. A vasútállomás impozáns, de nem tűnt elsőre valami nagynak. Már nagyon vártam az iskolát, a tantárgyakat, és hogy használhassam a varázspálcámat.
Vicces, hogy nálunk miképp derült ki a kis különcségem. Épp Csillával és Donáttal játszottunk, minő meglepetés, pont bűvészesdit, és magától lebegett a kártya, pedig mindenki azt hitte, a damil a tettes, amit a trükkhöz használtam.
Persze, én sosem leszek olyan jó ebben, mint Donát, őneki egész jó a kézügyessége.
A kedves boszorkány, aki beavatott minket, hogy mi történik velem, ő még a vasútállomásra is elkísért, felpakolt a vonatra, apáék nem tudtak jönni, apu a munkahelyére lett befogva, anyu meg Csillát vitte pont balett edzésre. Dóra néni vállalta, hogy elhoz, és ha szükséges, felügyelhet rám az iskolai szünetekben, szóval egy plusz bébiszitterem is lett. Nem mintha rászorulna, de neki sajnos nem lehet lurkója, úgyhogy szívesen vendégül lát az apró iskolai szünetekben, nyáron meg természetesen hazamegyek a szüleimhez.
- Hurrá! – csúszott ki számon a gondolatom, amint begördültünk, és leszállhattunk a szerelvényről.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Orczy Lőrinc
INAKTÍV



RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2018. március 19. 17:08 Ugrás a poszthoz

Bodza Edina Gyöngyvér

Szóval hol is kezdődjék a történet? Talán Budapesten. Egy Liszt Ferenc nevű repülőtéren keresztül érkeztem. Viszonylag kellemes volt, azonban anya és apa már nem kísértek el, helyette egy Frederick nevezetű öregúr volt a társaságom. Aki a vonatig el is kalauzolt, ott pedig nem éppen könnyes búcsút vettünk egymástól, aztán irány a Matra, vagyis Mátra.
Az út szép volt, szebb mint vártam. Azonban a magyar városok csúnyák. A földek a vidék szép, de a városok. Jártam Gyöngyösön, nem volt valami barátságos. „Meg ott van Hetven… Ja nem, Hatvan, ami már majdnem Heves…” Tehát ezeket még nem igazán értem. Arra rövid magyarországi tartózkodásom alatt rájöttem, hogy nem éppen logikusak amerikai neveltetéssel a települések elnevezései.
Azonban a vonat végül bepöfögött a végállomásra. Lőrincben apró és nagyobb kérdőjelek sokasága fogalmazódott meg a „Hogyan tovább?”-ot illetően, de nem igazán volt kivel megosztania kétségeinek sokaságat. Szorongatta csomagjait egész ide úton, és hallgatta a fiatalok beszélgetését, nem akarta, hogy az néha kicsit fura kiejtése miatt kinevessék.
A percek és a sínek elfogytak, indulni kellett, kiszállásra szólították fel az érkezőket, ígyhát ő is megindult, ahogy a többiek, bár lehet kellett volna még várnia egy-két pillanatot, mert bizony kisebb halláskárosodást sikerült szenvednie, bár lehet, hogy ezt csak ő képzelte be magának.
-Bocsi, te minek örülsz ennyire?
Vélhetően a kérdésével másokat is megdöbbent maga körül, de ennek nem igazán van tudatában még. Számára ez a falucska egy remetelak, s bár megállapítása biztosan hibás, ennek most még nem igazán van tudatában. Kimerítette a hosszú utazás, a sok csomag, de leginkább a csalódottság, melyet mélyen legbelül érez, s mely gyermeki dühét éppenséggel egyre csak szítja. Jámbor fiú, de mást várt az életétől, s ezt nem tudja elrejteni, de talán nem is igazán akarja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. március 19. 17:51 Ugrás a poszthoz

Orczy Lőrinc

Mesés érzés volt, hogy végre kinyúztóztathattam elgémberedett karomat és lábamat. Még Budapestről is hosszúnak tűnt az út, és már alig vártam, hogy belevethessem magam a diákéletbe.
- Olyan savanyú a képed, egész úton meg se nyikkantál. Te hogy nem örülsz, hogy mindjárt beérünk a kastélyba? - Csak pislogtam rá, tányérnagyságúra nyílt szemekkel. Cili cicám még mindig aludt a hordozójában, a diákzsivalyra sem kelt fel.
 Jó neki, hogy ilyen jól képes szundikálni A nap huszonnégy órájából szerintem legalább tizenhatot durmolással tölt.
Eddig még konkrétan nem számoltam, de lehet, sort kerítek rá. Vörös hajamba belekapott a szél, egy-két rakoncátlan tincset az arcomba hozott. Pf... ezt nem nagyon szeretem, ahajamtól létezik ehetőbb étel is, nem vagoyk rászorulva, hogy a saját hajam egyem.
- Egyébként Dina vagyok, és te? - legalább azt ne mondhassa rám, hogy udvariatlan vagyok. Engem lenyűgözött a nagyvárosi élet után ez a kis falucska, és alig vártam, hogy felfedezzem, az egyik lány a vonatonsokat mesélt róla, ő már harmadikéve jár ide, és levitás. Tök jól elbeszélgettünk, csomót tanultam tőle, de persze, az iskolban még többet kell. Lelkesen felajánlotta, hogysegíteni fog tanulni, úgyhogy már volt egy barátosném. Legalább nem tök egyedül megyek oda.
A fiúnak kicsit fura az akcentusa. Talán külföldi, de nem merek rákérdezni, hátha kényelmetlen a téma neki. Ha mégis az, majd kiheveri idővel a kultursokkot.

 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kaela Florencia
INAKTÍV


Being A Princess Is On
RPG hsz: 10
Összes hsz: 10
Írta: 2018. március 21. 11:26 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert
 Remek... Rögtön büntit kapok... jól indul boszorkányi karrierem...- gondoltam, miközben a helyzetet emésztettem. Az viszont teljesen meglepett, hogy segítséget akart küldeni. Erre aztán tényleg nem számítottam. Elsőre nem tűnt olyannak, aki kedvelné a házambeli diákokat, aztán mindig előbújt belőle az óvó ösztön, mint a könyökömnél és most a holmimnál.
-Viszlát!- mondtam halkan és időm sem volt megköszönni...
 Kirohantam a kasszához, fizettem és a táskáimhoz siettem. Elraktam a vásárolt árut és mosolyogva gondoltam végig a történteket. Felírtam a kezemre a könyv címét. Ezt követően egy közeli párhoz húzódva végigpörgettem az eseményeket a fejemben. Nagyon akarhatja, hogy utáljam, a történtek alapján...Biztos ezt is fogja hinni... De nem fogom! -vigyorogtam a semmibe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 22. 21:16 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Robi

- Legközelebb egy baráti meccsünk lesz a Hansági Hódokkal. Majd ha kijutottunk a Világkupára, szólok - nevetek. Persze semmi sem lehetetlen, jó csapat vagyunk, itt az országban a legjobbak között tartanak számon.
- Az évfolyamtársam volt, most gyógyító a suliban. William Payne. Nem tudom ismered-e - Ösztönösen elmosolyodom, - Szerencsém van vele.
Bár elég furcsa a kapcsolatunk jelenleg, hiszen mindketten sokat vagyunk távol otthonról, ő sokat túlórázik, én pedig a szabadidőm jelentős részét Visegrádon töltöm.
- Ez hihetetlen. - nézek előbb a sérülés helyére, majd rá, őszinte csodálattal, - Hát én csak gurkó okozta sérülést tudnék mutatni, de az kevésbé menő.
Felállok a betonról, mert a kabátom alja kezdi átereszteni a belőle áradó hideget.
- Jó volt találkozni végre. Most sajnos indulnom kell haza, neked is biztos van még elintéznivalód. A könyvet pedig behajtom ám! - ígérem játékos éllel a hangomban, - Biztos jó kikapcsolódás lesz.
Búcsúzásképp megölelem, majd hazafelé, a Régi negyed irányába veszem az utamat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. április 2. 11:56 Ugrás a poszthoz

Álomférfi

Egy újabb utazás. Bogolyfalva valahogy olyannyira a szívemhez nőtt, hogy nem tudok elszakadni tőle. És most, hogy gyakorlótanár lettem, még kevésbé tudom elvágni a szálakat.
Hallottam, hogy a hangosbemondón bemondják, hogy késik a járatom. Remek. Péntek már így is izgatott volt, és bármennyiszer hajoltam le hozzá, hogy simogatásommal megnyugtassam, inkább csak az ellenkező hatást értem el. Sóhajtottam, és a táskámban túrkáltam pár jutalomfalat után. De mire felnéztem, Péntek nekiiramodott valami macska után.
- Ne Péntek, gyere vissza! - kiálltottam a kutyus után, de az a füle botyját sem mozdította, csak rohant a másik állat után. Tehát mit tehettem volna, ha nem megyek utána? Ez a kutya teljesen rá van kergülve a cicákra, Kolosnál is ez volt a bemutatkozása. Persze csak játékból, de kezd egy kicsit kimerítő lenni, hogy amikor csak elkezd unatkozni és meglát valami állatot a nyomába ered.
Tehát így ment a macska-Péntek-Én ki a vasútállomásról, egyenesen a térre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő | anya
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5689
Írta: 2018. április 2. 13:46 Ugrás a poszthoz

Tánya, vagyis az unokahúgom

A reggeli sokk után egészen belejött ebbe a férfi szerepbe. Az egyetlen probléma az egésszel csak az, hogy Ármin a faluban lakik és nem szeretne belefutni saját alakjában. Na meg a tőle lopott ruhákban. Ezért dönt úgy, hogy világot lát amíg még tud és vonatra ül, megindul valamerre bulizni.
Napszemüvege mögé rejtőzve vonul végig az utcán és a téren, kerüli a kontaktust másokkal. Aztán ahogy egyre közelebb kerül a vasútállomáshoz, csak azt veszi észre, hogy nagy sebességgel közelít két állat. Egy macska, a nyomában pedig egy kutya. Úgy látszik, a macskánál ő fontosabb, hisz a kutya abban a pillanatban, hogy őt meglátja, megrohamozza és heves forgásba kezd előtte. Felugrál a lábára, Myra pedig nem tudja, mi tévő legyen. Főleg úgy, hogy lassacskán megjelenik az állat gazdája is. Tánya. A víz is leveri, hisz tudja, hogy Ármin Tánya nagybátyja, valószínűleg ismeri a kutyáját is, neki nem tudja beadni, hogy Ádám, az ikertesó messzi földről.
Biccent a közeledő nőnek, majd leguggol a kutyához és megvakargatja a hasát. Nagyjából fél perce van kitalálni, mit kezdjen a helyzettel.
- Heló Tánya - köszön rá elvigyorodva. Talán...kezdésnek...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2018. április 13. 15:13 Ugrás a poszthoz

Machay Ilián



A Boglyas téren ücsörgök egy padon, és épp egy könyvet olvasok. Közben Démon és Lucky fel - alá rohangálnak a labdát felváltva odahozva hogy újra dobjam el nekik. Őszintén szólva, ha a munka és a két kutya nem lenne nem hiszem, hogy túlzottan kimozdulnék otthonról. A sulihoz meg nincs túl sok kedvem most. Pedig lenne mit bepótolnom, de nincs hangulatom a könyvtárban, vagy valamelyik teremben kuksolni. A menhelyre meg a lovardába csak később kell mennem, így bőven van időm, egy kis olvasgatásra. Nem messze tőlem hallani a szökőkutat meg hogy a kutyák egymást kergetik a labda miatt. A következő pillanatban meg hatalmas csobbanást hallok és valamiért sejtem, hogy Démon és Lucky a bűnös. Nagyot sóhajtva teszem el a könyvet és felkelek a padról ahol eddig törökülésben ücsörögtem. Oda megyek a szökőkúthoz ahonnan épp a két bajkeverő kecmergett ki.
- Remélem most boldogok vagytok. - Nézek a két kutyára miközben oda baktattak hozzám és látom ahogy bundájukat rázzák amiből persze én is kapok. Még jó hogy egy fekete rövidnadrág meg póló van rajtam, így gyorsan megszáradok. Szemükben persze a megbánás legkisebb szikráját sem lehet látni, még mintha büszkék is lennének magukra.
- Két rosszaság. - Mondom ahogy elveszem a labdát és a szökőkúttal ellentétes irányba dobom nehogy megint bemenjenek fürödni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 15. 13:51 Ugrás a poszthoz


Helyzet a következő: szeretem az állatokat, de tényleg, amíg nem nyalnak össze, nem harapnak meg, nem leszek tőlük szőrös, szóval, ameddig távol vannak tőlem, és nem csinálnak semmit. Addig nincs semmi bajom. Viszont amikor két nagy dögnek a gazdája nem képes vigyázni a marha kutyáira, és majd' felborítják az embereket, majd mind a ketten egyszerre ugranak a kiba... khm, vízbe, ezzel rám fröcskölve a fél szökőkutat, de annyira, hogy még a marha drága cipőm is teljesen átázik, akkor nem kicsit leszek dühös. És ugyanez az ember, a gazda, aki egy idióta szőke tinilány, még meg is dicséri őket, meg meg is babusgatja, rajtam meg épp hogy nem tör ki a hisztéria, de azért elég fenyegetően nézek rá, és épp, hogy csak vissza tudom magam fogni, hogy ne kezdjek el startból kiabálni, hogy tudja hova dugja a hülye labdáját a kutyáinak. Hosszan fújom ki a levegőt, nem mintha bármit is hatna.
- Hé, te - szólok oda a lánynak, és bár, a feszültségem nem oldódott egy szemernyit sem, legalább megállom, hogy ne markoljak bele a hajába, és rángassam meg kicsit. Az agresszió rossz tanácsadó. Én pedig néha hallgatok rá, amikor szükséges, de most nem lenne egy szerencsés dolog ez, és a főnökeim sem különösebben örülnének neki.
- Legközelebb vigyázz a kutyáidra, ha már kihozod őket - mert semmit sem érnék el vele, ha azért kezdenék el sipítozni, mert lelocsoltak, ami viszont tényleg nagyon zavaró, és nem pár csepp vízről van szó, ami majd úgyis megszárad, mint neki.
- Fogalmam sincs hogyan fogod ezt helyrehozni - beszélek most már tényleg a saját sérelmemről, mert igenis idegesít, és igenis zavar, és igenis legyen felelős érte, ha már nem ügyelt a szar állataira. - De nagyon ajánlom, hogy hamar eszelj ki valamit, mert, hogy rajtam nem fogsz varázsolni, az biztos - itt pedig egy nagyon erőteljes, és közepes mágiatelítettségű mosolyt is villantok felé, vélamosolyt, ami ugyan nem kedves, de nem is az a lényeg, hanem, elvégre az erőm miatt úgysem fog eljutni odáig, hogy fennakadjon rajta.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2018. április 20. 18:11 Ugrás a poszthoz

Machay Ilián


A két kutyával már épp indulnék el mikor valaki igen agresszívan utánam szólt. Én pont nem foglalkoztam vele, mert épp meg akartam gyújtani, a cigarettát mivel se ismerős sem háztársam nem volt erre, hogy papoljanak nekem. Mikor sikeres volt a kis akcióm félig hátra fordulva néztem a nekem kiabáló egyénnek, aki egy nálam jóval magasabb pasi volt élénk kék szemmel. Még az enyémnél is szikrázóbb kék volt.  Kicsit meglepődtem, majd a hangja rángatott vissza, mikor a kutyáimról beszélt. Láttam mi a problémája. Pont a szökőkútnál lehetett mikor a kutyáim csobbantak. Nagyot sóhajtottam, majd a megvakartam a tarkómat.
- Nagyon sajnálom - mondtam nyugodtan. Mai nap a depresszióm kicsit erősebb volt a szokottnál. Talán ezért nem is akadtam fel a hangnemen. Pedig ha jobb napom van akkor igen csak fenntudok akadni azon miként szólnak hozzám.
- Hidd el én sem tudom miként tudnálak kárpótolni, másodszor pedig eszembe sem jutott varázslatot használni,mivel nem vagyok jó benne. Harmadszor, neked legalább nem lesz ázott kutyaszagod - mondtam vállat vonva, ahogy körbe pillantottam, és ekkor néztem rá és láttam meg a mosolyát. Nem igazán vettem föl, hogy nem épp kedves a mosolya. Egyszerűen nem tudtam arra gondolni, hogy nem kedvességből teszi.
- Esetleg ha van valami ötleted, vagy egyéb óhaj sóhaj szólj nyugodtan - mosolyogtam én is rá, pedig nem akartam, és nem értettem mi a baj.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 5. 00:19 Ugrás a poszthoz

Gördeszkás ember
Ruci | ASzabadbanNemSzabadDaltÍrni

Gyönyörű az idő, bár nekem itt Magyarországon mindig melegem van. Hiányzik Szibéria. Éppen a játszótéren egy padon ülök, dalszöveget írok. Amióta anyukám küldött egy levelet nekem, hogy az egyik ismerőse szívesen látna engemet Moszkvában egy meghallgatáson, egyfolytában csak dalt írok, és próbálom nem elfelejteni az orosz nyelvet. Éppen egy új versszaknak álltam neki, amikor egy kis fuvallat felkapta a papírt amire írtam, én meg utána rohantam. Papír, papír gyere vissza, egy csomó időt beleöltem a szövegbe amit rád írtam! Persze a macskám is rohant utánam, bár nem igazán tudom miért. Alla mindig egy lusta macska volt, de mostanában egyfolytában össze vissza futkározik. Meg izgága. Annyira rohantam a dalszöveg után, hogy még a rágómat is kis híján lenyeltem.
Na nee, szem elől tévesztettem a lapot, és nem tudom hogy hova lett. Remélem valaki megtalálja és visszajuttatja nekem. De nem hiszem hogy bárki is tudná, hogy ki az a Siberian Scream. Mert hogy az lesz egyszer a művésznevem, ha folk metal énekes leszek. Dalszöveg, dalszöveg, gyere szépen az íródhoz!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 00:34 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

A szél gyengéden legyezte az arcát a fiúnak, ahogy gördült az úton. Próbált a lehető legprofibban kinézni közben, de azért el-elvesztette az egyensúlyát, s hogy azt visszakapja apróbb kanyarokat iktatott az amúgy egyenes útjába.
Így ment ez minden nap. Szerette, ahogy a meleg levegő az arcába tódul, és beletúr rakoncátlan tincseibe. Kicsit legalább kizökkentette ez az órák miatt kialakult punnyadt hangulatából. Mostanság valahogy úgy tűnt számára, hogy megnőtt a négy fal között töltött idő száma a szabad percek rovására. De az is lehetséges volt, hogy az egyre többször rátörő képkiesések okozták ezt a hatást.
Mindenesetre így haladt ő szépen az úton, amikor egyszer csak egy lapnak neki nem ment. Az még hagyján, hogy a legpechesebb ember, hogy egyenesen beterítette az egész arcát a telefirkált és írkált fehér papír, de mivel ez így alakult, teljesen el is vesztette az egyensúlyát. Ahogy a látása eltűnt, a gördeszka elindult egy furcsa útvonalon, a lapja megdőlt balra, és ahogy a lovak szokták, úgy dobta le magáról gazdáját.
Márton amennyire tudta tompította az ütést a kezével, de a beton érdes felülete azért még felszántotta a hámréteget, s apró vöröses karcolásokkal tarkította a felületet.
Felszisszent. Egy pillanatot várt, hogy a fájdalom múlóvá váljon, majd nagy nehezen feltápászkodott. Megfogta a papírt, mely konkrétan a karja mellé hullott le, és fürkészni kezdte.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 5. 01:11 Ugrás a poszthoz

Gördeszkás ember
Ruci | MegVanADalszöveg

Papír, papír hol... TE JÓSÁGOS KÖNYVTÁROSASSZONY! Az az a lap, amire írtam a... na jó, a gondolataimra nincs idő. Vagyis van, de nincs. Mindegy, a baromságaimra tényleg nincs idő, tisztán látszik hogy az az én kis fura latin betűs macskakaparásom. Még Alla is szebben ír nálam. Pedig Alla egy macska. Valaki a dalszövegemet olvassa! Odaállok az illető elé, és már végül csak mondok valamit:
   -Bocsánat, a szél megreptette kicsit a dalszöveget amit írok! - néztem rá a gyönyörűséges művemre. Látszólag eleshetett a szövegemet olvasó fazon, mert a karján karcolások voltak.
   -Ha már így összetalálkoztál az irományommal, hadd mutatkozzak be, Slivovics Lily vagyok, vagy ahogy azon a gyönyörű lapon írtam, Siberian Scream. De úgy MÉG nem ismer senki. - hangsúlyoztam ki a MÉG szót. Soha senkinek se mutattam meg a szövegeket amiket írtam, mert nem hiszem hogy a világ legjobb ötlete lenne. Főleg hogy az összes oroszul van. Nem sokat értene belőle bárki is.
Utoljára módosította:Slivovics Lily, 2018. május 5. 01:33
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 21:39 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

A lapra nézett, és azon kezdett el morfondírozni, hogy melyik univerzumból származhatott, ugyanis abból a kriksz-krakszból egy szót sem értett, pedig már egész nagy gyakorlata volt tündenyelvből. Aztán megjelent a fekete hajú hurrikán is hozzá.
- Dalszöveget? - kerekedtek el a fiú szemei, és hirtelen elfelejtette lereagálni a bocsánatkérést is. Újra a lapra nézett, amiben most már felfedezni vélte a sorokat, amelyek végülis egészen rendezett sorban követték egymást.
- Csonka Márton szolgálatodra - ejtett meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, és gazdája felé nyújtotta az irományt. - Bármikor elkapnék még egyszer egy lapot az arcommal, ha utána ilyen szép lány rohan érte oda - kacsintott. Lábával rádobbantott a gördeszkájának a végére, ami csodálatos módon pont a kezéhez pattant fel. Ha Márton éppen nem játszotta volna a menőt a lányka miatt, aki előtte állt, most valószínűleg örömujjongásban tört volna ki, olyan ritkán sikerült neki ez a mutatvány.
- Énekelsz? Vagy esetleg más hangszeren is játszol? - érdeklődött, visszatérve a témára.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 5. 22:10 Ugrás a poszthoz

Gördeszkás ember
Ruci | Ismerkedjünk!

Kicsit elpirulhattam, de nem törődtem az arcom színével, elvettem a lapot, és válaszoltam:
   -Igen, dalszöveget. Énekelek, de játszok basszusgitáron és dobon is. Egyszer folk metal énekes szeretnék lenni Oroszországban. De csak ott. Más országokban meghalnék a melegtől, meg hogy decemberben nem 3 órás egy nap, igaz olyan a szülővárosomban van, nem Moszkvában vagy Szent-Péterváron. - vigyorodtam el. Na ja. Túlzottan szeretem a sötétséget. Meg a várost, ahol születtem. És kifejezetten élveztem hogy nappal, de éjszaka rohangáltam az utcákon. Viszont júniusban 21 órát süt a nap. Azt pedig utáltam, utálom és utálni is fogom. Nem szeretem a hőséget. Emlékszem, egyszer éppen Spanyolországban voltam a szüleimmel fene tudja miért ott, és rosszul lettem a melegtől. Pár nap múlva már újra otthon rohangáltam Ojmjakon utcáin, és örültem a számomra jó időnek.
   -Amúgy te is a Bagolykő Mágustanodába jársz iskolába? - kérdeztem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 22:24 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

Vigyorogva vette tudomásul, hogy a bókja célt ért. De be kellett vallania, hogy az előtte álló lány igenis tetszett a szemének. És már majdnem elég idős is volt hozzá, hogy ezt felfogja ésszel.
- Tehát orosz. Mármint a szöveg - fejtette meg a rejtélyt Márton egyből. Hallott valami olyat, hogy az észak-kelti majdnem szomszédaik megtagadták a normál betűk használatát, de reménykedett benne, hogy nem ennyire más a dolog. - És miről szól? - kérdezte továbbra is az arcába pottyanó dologra célozgatva.
- Igen, oda járok. Te is? Tudod...én is gitározom. Egyszer összeállhatnánk zenélni. Már ha szeretnél - ajánlotta fel a lehetőséget. Nem tudta, hogy pontosan milyen is újdonsült barátja, és egyáltalán nem akart a lelkébe tiporni a kérdésével. Egyszerűen csak régi barátnője, akivel játszott anno, valahogy eltűnt mostanra, és igazán jó lett volna, ha megint közösen űzhetné ezt a hobbiját.
- Hideg és sötét - bólintott, miközben megjegyezte a dolgot. - Ne vedd sértésnek, de akkor miért ide jöttél tanulni? Mármint... itt nagyon egyik sincs - nevetett.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 5. 22:47 Ugrás a poszthoz

Gördeszkás ember
Ruci | AkkorMánASzármazásomrólIsBeszéljünk!

   -Nem csak a szöveg, én is... legalábbis félig. Arról szól hogy a szerelem nem jön és nem megy könnyen. - vágtam valami idióta fejet, amit sajnos nem láthattam.
   -Igen, én is. Elsős Levitás vagyok. Te? Benne vagyok! Szeretek másokkal zenélni! - mosolyodtam el. Azóta nem zenéltem senkivel, amióta eljöttem Ojmjakonból, ami lassan 4 hónapja történt.
   -Anyukám miatt. Meg a zene miatt. Kifejezetten szeretem a magyar zenéket, de otthon nem igazán hallom valódi magyaroktól. De otthon is szokott meleg lenni! Ahol születtem ott nyáron 21 órát süt a nap és több mint +30 fok van, ezzel az egyik legnagyobb évi hőingással rendelkező város, ami elérheti a 100 celsius fokot is. De én nem vagyok hideg és sötét! Sokkal inkább kedves és cuki. Legalábbis a legtöbb ember azt mondja nekem. - próbálom kimenteni magamat. Tényleg sokan mondták már nekem, hogy én egy aranyos kis rocker vagyok, amiben lehet van is valami. Szeretem a cuki dolgokat, de azért a dalaim túlnyomó többsége a halálról, az elmúlásról, a feledésről és ugye a szerelemről szólnak. Érdekes személyiség vagyok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 23:06 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

Felnevetett, de azért valami megfogta ebben a szerelemdologban. - Átélt élmény merítette? - Most lehet ezzel a kérdéssel zavarba hozta a lányt, sőt igazából saját magát is, de muszáj volt feltennie. Ő maga még sose érezte, és pontosan ezért nem tudta, hogy milyen is ez a jövős menős dolog. Pláne akkor lepődött meg, amikor kiderült, hogy a lány egy évvel fiatalabb nála. Vagy legalábbis alatta járt egy évvel.
- Másodikos navis - húzta ki magát büszkén, hiszen nem sok ember mondhatta el magáról, hogy sárga. Legalábbis ebből a suliból a legkevesebben. - Ez ilyen meglepő? - kérdezte az egyszerű "Te?" kérdésre. Mármint ez úgy jött ki, mintha nem lehetne kinézni belőle. Mintha egy gördeszkás srác nem lehetne még ennél is menőbb és játszhatna gitáron is. - De valamit meg kell ígérned, ha játszunk. Ha béna vagyok, nem nevetsz ki. Komolyan. Ha te ilyen komolyan veszed a zenét, akkor biztos nagyon jó vagy, és én meg még csak tanuló fázisban vagyok - kötötte ki, de bármennyire is próbálta komolyan venni saját magát, valahogy közben folyton mosolygott.
- Ezzel egyet tudok érteni. Kedves és cuki. A sötét maximum a hajadra illik - kacsintott, az előtte lévő hosszú monológot szinte fel sem fogta.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Boglyas tér - összes hozzászólása (3014 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 65 ... 73 74 [75] 76 77 ... 85 ... 100 101 » Fel