Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Igen, gondolom? Miért, nincs? - összeráncolva homlokom nézek fel rá megint. Szerintem az ilyeneket hamarabb tudja, mint én, elvégre szokott járkálni a fejemben, lapozgatni, hallgatózni, vagy mit tudom én, hogy megy ez, és ha valami nem jó, akkor azt csak észreveszi... nem?
- Nekem ez a tippem, de - egy kis megszakítás, lényegében teljesen mindegy, kimondom-e vagy sem, mert ugyan ott vagyok mindkettővel - így is úgy is tudja, mire gondolok - nem biztos, hogy teljesen obiektív tudok lenni ebben az ügyben. Ne haragudj - elhúzom szám, igen, ez az egyik ok, amiért nem engednek terepre, a szeszélyesség mellett. Vérfarkasnak lenni szar, és nem csak egy "úgyis szeded a bájitalt, nem lehet probléma" dolog. De, lehet probléma. És van is probléma.
- Ha nem szeded, akkor nem is engednek emberek közé, mert konkrétan egy állat vagy. Egy vérszomjas állat, nincs emberi kontroll, nincs emberi tudat, nincs benne semmi, ami megkülönböztetné - tőletek. Az emberektől. A farkas falkában él, társas élőlény, szüksége van a párjára, a családtagjaira, és keresi őket. Ahogy munkálkodik benne a vérszomj is, a vadászat utáni vágy, és ha nem teheti meg, ha be van zárva, akkor jobb híján magát kezdi el vadászni. A gondolattól kiráz a hideg, feláll a szőr a karomon, mire kényelmetlenül elfintorodom, és meg is dörzsölöm a területet.  
- Apa, nem arról van szó hogy nem fogom szedni, vagy nem tudom szedni - megrázom fejem, miközben becsukom a mappát, az asztalra rakom, és újra az ölembe vonom a papír poharat, mindkét kezemmel tartva azt. Egy újabb átvett szokás. Borzalmas vagyok.
- Csak nem vagyok tőle annyira jól, mint kéne, de ettől még hat, nem löki ki a vérem - megvonogatom vállaim, miközben hátra hajtom fejem, és az egyszínű plafont kezdem bámulni.
- Különben is, van elég más dolog, ami miatt fájhat a fejed - gondolok itt a csodálatos húgomra. Nem, még mindig nem változott különösebben a véleményem róla, függetlenül attól, hogy hajlandó vagyok egész testvériesen viselkedni vele. Ugyanúgy lelökött a lépcsőn, ugyanúgy nem tolerálom amit művel, és még mindig úgy tartom, hogy valamit fog csinálni. Mindig csinál valamit, amivel rontja a családunk nevét, csak idő kérdése. Nem tud megváltozni, bármennyire is szeretné fenntartani ezt a látszatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem kezdtem megszokni, hogy bármennyire szeretnék vele lépést tartani, néha még mindig messze álltam attól, hogy képben legyek. Talán levesebbet kéne butaságokon fennakadnom, vagy csak egy kicsit többet kéne várjak, mielőtt bármi kiül a pofimra. Mindig elgondolkodom ezeken aztán nem lesz belőle semmi, mi meg itt ülünk ahogy most és attól, hogy valamin értetlenkedek, azon ő se tud csak úgy mosolyogni. De azért annak örültem, hogy legalább nem volt semmi baj.
Jobb volt azzal foglalkozni, hogy milyen nagy terveket ölelget itt érdekelt is, mint úgy minden, meg azért már egész kíváncsi lettem, miről is maradtam le Mondjuk a kisbékáról is lemaradunk tutira, ha ez a mai nap nem így alakul, szóval én támogatom, hogy ne rám bízzuk ezeket. Most szegényke hogy közölné, hogy ott van, ha nincs Anne a bogárral, amit a fülembe tett. Neeem olyat, csak na.
- Iiigen, az már megvolt bizony és a legjobb dolog is a világon - vigyorogtam rá a puszi után majd mellé fészkeltem magam. Még kifejtettem, hogy nem értem a problémáit, pedig azért sejtettem, ő sértetten rám nézett én meg csak felnevettem, pedig nem akartam, tényleg. Bólintottam párat a problémái felsorolásainál, merthát valósak voltak nagyon is. Egy ideig szemeztem a kis zöld cukrokkal, majd rá is néztem, hogy mi is legyen.
- Naaaa, ne bántsd a csillagokat, azokat nagyon szeretem ott, ahol vannak. A békákra gondoltam, de ha velük akarsz aludni, nem bizergálom, csak még őt… - azzal elvettem a kör közepéről a brekust még végignyaltam az arcélét nevetve, aztán megettem, a kezemmel elengedtem az övét, hogy megkeressem a zacsit, amiből kiszedtem őket, de azt hiszem ráfeküdtem. Kisebb mozgolódás után viszont meglett, így inkább elpakolgattam.
- Aludj ám nyugodtan, majd én is fogok, ha összepakoltam - vagyis reméltem, parancsszóra sajnos kelni sem tudok, fordítva se megy. Odahajoltam hozzá, hogy aztán megcsókoljam, majd egy szeretleket mormogjak a szájába mielőtt még a békák a haribos tasakban végeznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ugye ismerjük azt a lüktetést a koponyánk mélyén, ami egy hatalmas vihar előtt jelenik meg, lehetetlenné téve a koncentrációt? Na ezzel a nyomasztó érzéssel a fejemben ébredtem, azonban panaszkodni eszem ágában sem volt, hiszen a zivatar lehűtené egy picit az elviselhetetlenül forró levegőt. Ilyenkor inkább hazaköltözök Londonba, vagy meglátogatom a nagyszülőket Brightonban, hogy az esős tizenhét fokban vészeljem át az itteni kánikulát, de sajnos van pár feladatom, amit nem tudok otthonról elintézni, tehát Budapesten kellett végigdöglenem az utóbbi három napot.
Hogy őszinte legyek, nem ártott egy kis magány.
Zeph és Cornelia valahogy sikeresen elhitette velem azt, hogy igaz szerelem, vagy monogám kapcsolat nem létezik, légy te bármilyen helyes is, szóval a navinéssel folytatott kapcsolatom végén rögtön belevetettem magam a kalandozásba, csúnyán elbánt szíveket hagyva magam után, bűntudatot sem érezve. Úgy gondoltam, a velük töltött hetek, hónapok, felpuhították azt a Jeremyt, aki Magyarországra jött, pedig nekem eszem ágában sem volt megváltozni, főleg nem ilyen irányban. Ujjaim között forgatom pálcámat, miközben a telefonomon képernyőjét végigsimítva görgetek á az ismerőseim túlfilterezett szelfijeinek galériáján, meg-megtorpanva egy kétszeres koppantásra. Esküszöm hiányzott a közösségi média az iskolai évek alatt, nagyon könnyen rá tud kattanni az ember.
Igazából már rég elkészültem, már csak a kanapémon fetrengve vártam, hogy elszálljon az idő, és indulhassak a hivatalba intézni a papírügyeket.
A nap további része kellemesen agyzsibbasztó módon zajlott, ám a tompa zúgás csak erősödött a tudatomban, elvonva a figyelmemet minden másról. Mire kiszabadultam az hivatal poros, állott légköréből a lépcsőházban elő is vettem a telefonomat, s bár a térerő és a mobilnet, felejtős volt, még mindig jobb volt a kijelzőt bámulni, mint a kiöltözött mágusok tengerét. Sebesen szedtem a  fokokat, kezemmel megkapaszkodva a korlátban, ám a tarkómat szorongató fantomfájdalom olyan fokokra hágott, hogy kénytelen voltam elengedni, az ingatag támaszt, hogy megdörzsöljem, ezzel végzetes hibát elkövetve, ugyanis a forduló után váratlan akadályba ütköztem, leterítve az ártatlan... Idegent?
Fájdalmas nyögéssel támaszkodok fel, az alattam fekvő áldozat arcára, s a belém hasító felismeréssel, a képzelt lüktetés okát is megértem.
- Fordult a kocka, huh?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány hangja végigkarcolja az eséstől kásás tudatomat, visszarántva a jelenbe. Sajnos a koncentrációval együtt a csuklómba nyilalló fájdalom is felbukkant, ami a lány összenyomásának megakadályozása közben keletkezett, mikor kőpadlóra támaszkodva enyhítettem saját súlyomon. Kicsit nehezebb sóhajjal nézek a csodálkozó lányra, akinek mosolya mögött mintha több is rejlett volna, mint egy rég látott barát okozta izgatottság. Egy ködös bűntudat szennyezte be a navinés vakító vigyorát, de kénytelen voltam viszonozni a gesztust egy elkésett félmosollyal.
Másik kezemet használva feltámaszkodtam, s mielőtt még leporoltam volna a ruhámat, felsegítettem Lucát. A köztünk lévő felhőtlen örömet egy kimondatlan, lezáratlan múlt akadályozta meg, s érzem, hogy az ő gondolatai is ekörül keringenek.
- De sokat nőttél. - mondom gúnyosan, mikor megölel, és viszonozom a gesztust - A lakás kandallójával kellett intéznem valamit, de már végeztem. Te hogy-hogy itt? Azt hittem külföldön vagy.
Ezzel meg is indokoltam, hogy miért nem figyelmeztetettem érkezésemről a lányt. Tudom mi történt vele a múltban, és ha egy picit is hasonlít rám, akkor magányra volt szüksége... Kit akarok átverni, a szöges ellentétem, csak a saját önzőségem miatt nem kerestem fel a magányos lányt, pedig tudtam, szüksége lenne rám. Láttam, hogy Amiatt milyen állapotba került abban a fában, csak remélni tudom, hogy nem ismétlődött meg. Valószínűleg érzi a bennem szunnyadó bűntudatot, ami az örömbe keveredve lassan megkeseríti az arcomra dermedt mosolyt.
- A kezemre estem, nem a világ vége - forgatom csuklómat, amiből a fájdalom már el is szállt Luca segítsége nélkül is - Azt hiszem sok dologról kéne beszélnünk. Végeztél itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez másfajta érzés volt, mint a többi régi bagolykőssel.
A volt évfolyamtársakkal egy öt perc alatt el tudtam intézni a beszélgetést, mindkettőnk elmondta, épp mit csinál, hovűáá meg, és megegyeztünk abban hogy majd találkozunk, pedig mindenki tudja, hogy eszünk ágában sincs felidézni azokat a "régi, szép időket". Luca egy a kevés ember körül akitől őszintén meg tudom kérdezni, hogy hogy van, mit csinál.
- Tudod, hogy a humorom a legnagyobb erősségem - pislogok le rá, a szokásos fapofával, ami mögött még mindig a poén elnyújtása okozta cinkosság rejlik - Milyen szétszórt valaki. Persze mondom én, aki most zúgott le a lépcsőn.
Végigmértem a lányt alaposan. Ha a szó szerint nem is nőtt a navinés, kétségkívül érettebb lett öltözködés és kisugárzás terén... elvégre is a hivatalban intéz fontos ügyeket, ezt korábban nem lehetett volna rábízni anélkül, hogy rászabadította volna a poklot az épület dolgozóira... Vagy csak az idő szépítette meg a róla szóló emlékeket.
- Kibírhatatlanul meleg van, esélytelen, hogy nyílt helyre menjünk - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd egy viszonylag kellemesebb hangnemmel enyhítve szavaimon, folytattam - Menjünk át hozzám, van vajsör és légkondi.
Nem, nem felhívás keringőre, egyszerűen kiszakítva a természetes környezetemből, úgy tud rólak szakadni a víz, mint a lovakról.
Próbáltam nem beleférkőzni az elméjébe, ezúttal szeretném csak azt tudni, amit meg akar osztani velem, mert a végén még újra rám zúdul egy összetört szív érzelmeinek kavalkádja.
- Figyelj - állította meg a lány magyarázkodását - Mindkettőnk nehéz időszakon ment keresztül. Egy ponton találkoztunk eközben, és most mintha szégyellnénk az akkori magunkat. Legalább is én igen. Jól vagyok, köszönöm, most már legalább is.
Kezem a téma lezárásaként a lány felé mozdult, a kezét érintve, egészen fel  vállára, amit nem erős, de biztos fogással megmarkoltam, hogy hoppanálhassunk.
A világ kifordul önmagából, és talpunk a parkettán koppan.
- Üljünk le a konyhában. - egy pálcaintéssel bekapcsoltam a hűsítő levegőt árasztó szerkezetet, majd kivettem az ígért vajsöröket. - Most te jössz. Hogy vagy? Mi történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem merik... tudod - nevetek halkan. Az a helyzet, hogy tényleg ismerem őt, már amennyire volt alkalmam megismerni, így míg engem nem ér meglepetésként egy-egy megnyilvánulása, egy ápolót simán megijeszthet, főleg, ha valamihez hozzányúl, ami az övé. De sejtem, már a dolgozók is kaptak kóstolót ebből a jellemvonásból.
- Nincs rá szükségem, nézd csak - még ki is húzom magam, mert hát... megbarátkoztam a dolgokkal, meg a ténnyel, hogy vannak, és ezt mások is látják. Noha nem tudom máig sem, miért jó rajtuk legeltetni a szemeket, már nem zavar, és nem akarok elsüllyedni se, vagy hasonlók.
- Jó pénzért, bevállalom... - rázom meg a fejem, mert hát... pénzt biztos nem kérnék érte, most se fizet senki azért, hogy itt üljek mellette, és álljam a fintorgását.
- Nézd, ha ennyire nem tetszik.... visszaszőkülök - megvonom a vállat, mintha nem is lenne ez akkora dolog. Pedig az, és nekem tetszik, de nem szeretem, mikor Arlen fintorog. Az annyira rossz érzés.
- Lassan mennem kell... - állok is fel, mert hogy én most tényleg csak beszaladtam, hozni neki a felmentő cuccot.
- Remélem, hamar kiengednek - lépek oda hozzá, hogy adjak a homlokára egy puszit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Kicsit kihalt a hétköznapokból az az általános jó hangulat, de én nem csüggedtem, mert attól még boldogság volt meg szeretet, csak kicsit nehezebben lehetett megtalálni a szivárványt az esőben. Ő viszolygott az orvosoktól, nekem meg liftezett a gyomrom a gondolattól, hogy mi is lesz, ha egyszer csak benyögik, hogy "hohó, nincs itt szó semmilyen gyerekről, csak egy...". Csak nem. Nem voltam kíváncsi erre az alternatívára.
- Én is az vagyok, nem? Vagy legalábbis voltam, akkor megérdemlem a külön kis említésemet - biggyesztettem le az ajkaim pár pillanatra, de mivel fent csücsült magason, ezért nem láthatta, nem sokáig tartottam a gesztust. Tudtam, hogy ő sem áll a helyzet magaslatán, mikor koffeinre kerül a sor, így nem is erőltettem a dolgokat. A macikat figyeltük mind a ketten, miközben ő finoman cirógatta az arcomat, én pedig kissé az apró kezének döntöttem a fejemet. Csak óvatosan.  
- Ja, nekem nincs vele bajom, csak nem hiszem, hogy neked jót tenne a dolog. Meg a pocid el se férne a csodás fejszerkezetemtől - nevettem fel halkan, kissé a hajamba túrva, de aztán ismét a térdén nyugtattam a kezeim. Apró közjáték során megemlítettük, hogy igen, még mindig dúl a love, én szeretem őt, ő engem, mi Voltot, Volt minket.
Azt hitte, hogy az üdítőjét tényleg másnak adtam, amit nem is értettem, mert mégis kinek adhattam volna? Egy néninek? Közben a macikat rajtakaptuk, mikor éppen náluk is dúlt a szerelem. Maja megkérdezte, hogy tényleg smacik-e, mire elvigyorodtam.
- Ennyi nyelv meg nyál mellett? Smacik. For real. Szerinted is azok? - nevettem fel, megcirógatva kicsit a lábát, de aztán előszedtem a szipókás üccsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekeztem a lehető legtöbb rózsaszín és szép dologra gondolni, ami ugyan jó lassan ment, de legalább sikeresen. Így viszonylag jól elengedtem, mi is lesz hamarosan, aztán csak nyeltem egy nagyobbacskát mosolyogva.
- Deee, nagyon szeretem az illatod is meg téged is, naaa, csak macik. De téged azért jobban - nyünnyögtem a feje fölé hajolva, aztán amennyire előre tudtam hajolni, összefűztem a kezem az álla alatt, ügyelve, hogy se a torkát se a nyakát ne szorongassam túl, aztán puszit leheltem a buksija tetejére. Nem vagyok egy guminő, pedig akkor biztos jobban menne ez az ide is meg oda is hajolok. Végül lassan eresztettem el őt tovább simizve a pofiját, de a mondottakon csak összehúztam a szemöldökeim.
- Szóóval túúúl nagy leszek és nehéz, ééértem én - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám, igazából én sem arra gondoltam, hogy majd mikor már naaagyon babavárósak vagyunk a nyakában tartva kéne sétiznünk, de most akkor is. Ez csúnyán hangzik így. - Miért ne tenne jót? Ha jó kedvem lesz, akkor ha… szóval ha ott a baba, neki is, gondolom. Az miért rossz?
Kíváncsi lettem volna, szerettem volna megkérdezni már az első „ha” kicsúszásánál, hogy vajon csak én érzem-e magam ennyire rosszul attól, hogy mi van akkor, ha most nem kapunk szép híreket. De nem tettem, most már egészen jó volt a hangulat és én is megnyugodtam a doktorbácsi léte ellenére is. Inkább csak azt ecseteltem, hogy minden szeretet megvan és jóság, meg az az üdítő is nagyon szeretve lenne a kacsóimban. Ezért is érintett volna rosszul, ha idő közben elajándékozza. De tudom, hogy nem akarná, hát szeret, akit szeretünk, azzal meg nem csinálunk rossz dolgokat, igaz? Mint a macik, az előbb odaadta a halacskát a kis párjának, most meg már a nyelvük tapadt össze. Cuki undik igazából.
- Iiigen, van elég nyelv is meg nyál is, de nagyon kis aranyosak. Csiiiinálsz kééépet? Meeg le is tehetsz ám, majd megyek a lábikóimon tovább, tuti nem kényelmes azért így… Össze fogunk ragadni ebben a melegben - mondtam nevetve, aztán ha beleegyezett, akkor amint segített rajtunk és leguggolt vagy olyasmi, elkezdtem lemászni a nyakából hatalmas vigyorral. - Szóóóóval…szőlőlé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon ritka nála, hogy a véletlen az elé sodorja, akin éppen gondolkodik. A Bagolykőben kicsit többet előfordult ez, hiszen azért többnyire összezárva volt azokkal, akikről álmodozott, vagy az élete részesei voltak, de amióta kviddicsezik, már nagyon nem így van. Így aztán nagyon örül a szerencséjének, hogy a nagybecsű színésznőt elkaphatja egy kis beszélgetésre. Ámuldozik magában a hölgyé érett lány mosolyán, már az előadáson is megjegyezte, hogy milyen jól áll Csinnek, ha mosolyog. Igen, Csinnek hívja magában, mert még emlékszik, hogy annak idején valaki így hívta, ő meg jól kinevette ezt a becenevet magában. Most egy kicsit visszagondolva, ez egészen bunkó dolog volt tőle, de mivel nem osztotta meg senkivel, így szemet huny a saját maga ostobaságán. Még akkor is, ha ez az emlék nem is igazán erős, és biztos benne, hogy csakis Kristófnak köszönhető, hogy egyáltalán bármire is emlékszik. Majd megköszöni neki valahogy.
- Igen? – lepődik meg egy pillanatra. Hiszen ismerik egymást, legalábbis Yar arra következtet, hogy Csinszka jól tudja, hogy kivel áll szemben. Azért elfogadja a bűbájos mosollyal átnyújtott jobb kézfejet és határozottan megrázza, majd gondol egyet és jobbra fordítja a saját kezét. Gyors és kedves kézcsókot kap a díva, majd finoman elengedi a puha bőrű kézfejet a kviddicses.
- Örvendek a szerencsémnek hölgyem, Yarista Palarn, és azt hiszem ön felett jártam egy évfolyammal a Bagolykőben – neveti el magát, nem szánja iróniának, inkább viccnek. Gyorsan témát is vált és a figyelmét a vászonra tereli. Miután felvilágosítják, azonnal tudja, hogy gőze sincs a festményekhez, bár tény, hogy a káoszt az ő saját módján értelmezni tudja.
- Hogyne, tehetséges lehetsz – kínos vigyor biggyed az ajkaira, mert gőze sincs, hogy ebben milyen a lány. Lehet, hogy Merlin áldotta tehetség, de az is, hogy jobb lett volna, ha botot faragnak a kezéből. Ehhez a fiúnak nincs szeme. Amiben biztos, hogy Csinszka nagyon csinos. Ahhoz viszont elég jó szeme és tapasztalata van.
- Mikor kell fizetni, mennyit és hol? – kérdezi vigyorogva, majd észbe kap. – De ha szeretnéd, egy kis eszem-iszomra a vendégem lehetsz a környéken, viszont neked kell választanod, hogy hol. Én szeretném, azt azért hozzátenném, ha már így feldobtad a napomat – fura egy kérés még tőle is, de egy kicsit el lett varázsolva. – Vagy rendelhetünk ide is valamit, nagyon tetszik a környezet – ajánlja fel és talán még jobban is vágyik rá, amióta kimondta. De majd Csinszka eldönti, hogy mi neki a jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tervek olyasmik voltak, amit csak az utolsó pillanatban szoktam közölni Majával, legalábbis, ha éppen meglepetésekről szokott szó lenni. Azokat meg más pasikhoz képest szerintem kifejezetten sokat szoktam tartogatni. Bár az is lehet, hogy csak a én gondoltam így, jó kérdés.
Közölte, hogy a legjobb dolog a világon már ki van pipálva, mire kissé összeráncoltam a homlokomat, az egyik szemöldökömet is felvontam, kérdőn pillantva rá.
- A legjobb? Már micsoda? - érdeklődtem kissé értetlenül, de összességében csak kicsit lassú voltam agyilag, a gyógyszer kezdett beütni, a gondolataim nem akartak velem egy ütemben mozdulni. Ő közben mellém csüccsent, én meg apró puszit nyomtam a hajába, mielőtt még tényleg elnyomna az a bizonyos álom. A sértett arcról nem tudtam lemondani, ő meg kinevetett, mire még inkább sértett és nyünnyögős fejet vágtam.
- Én is szeretem őket, nagyon szépre lettek megcsinálva. Nagyon édesek, de azt hiszem, hogy nem szeretnék velük aludni. Ragadós brekkencsek... - kuncogtam fel halkan, majd arcon nyalt, én meg elnevette magamat. Ez alapvetően megint valami undi volt. Szóval hagytam, hogy elpakolgassa a kis békucokat, meg én is segítettem neki, hogy a cukorlények hazamehessenek.
- De nem vagyok ám fáradt... - ráztam meg a fejem kissé, de elnyomtam egy ásítást. Lelkileg nem voltam fáradt, csak a trutty, amit megittam, kissé eltompított. A csókot lelkesen viszonoztam, elmosolyodva, mikor közölte, hogy szeret. Lágyan végigsimítottam az arcán, a szemébe nézve, majd halványan elmosolyodtam. - Én is, életke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Pár pillanatig nem nagyon értettem, hogy mi rosszat is mondhattam, picit meg is ijedtem. Mondjuk átgondolva semmi nem volt még az aggodalmaim ellenére sem, ami ilyenre késztethette, így a kérdésig kicsit megszeppenve néztem. Aztán azt meg nem értettem, mi nem egyértelmű. Lehet tényleg aludnunk kellene, kezdtem ráébredni erre is.
- Az, hogy vagy nekem. Te - mutattam rá, miközben megnyomtam a nózija hegyét, hogy aztán végigsimítsak az arcán a mellkasáig levezetve a kezem, ahonnan azt a bizonyos békust is leloptam míg megtárgyaltuk a csillagokat meg a békákat. Tény, hogy mikor először bejöttem ide, akkor is ugyan ezt a rajongást éreztem a szoba iránt, még mindig annyira szép, sőt, csodálatos és néha alig hiszem el. A kis zöldek helyzete viszont sajnos nem ilyen rózsás, ezt érzékelve lassan ki is menekítettem őket vissza a zacsiba néha Lewcsire pillogva szépen, hogy már szundizik-e, vagy még azért itt van.
- Most biztos mindegyikük szomorú lesz. A kis Lewy, a kicsi Volt, a mini Maja is, az egész ohana, akik nemrég még az asztalon pihiztek. Szööörnyű.
Ahogy szedegettem még látványosan szomorkodtam is egy kört a szavaim mellé, de aztán azzal a csókkal elillant minden ilyen. Még lehunyt szemmel vigyorodtam el a válaszára, aztán csak a vállába fúrtam a pofim a zacsit szorongatva. Szeretem az illatát, meg mikor csak úgy hozzá lehet bújni. Pont ezért kicsit nehézkesen ugyan, de oldalra evickéltem és a kis szekrényre pakoltam a békákat, térjenek csak ott nyugovóra. Közelebb csusszantam a pólóm megigazgatva, majd a kezét átkarolva húzódtam oda oldalról nézegetve őt.
- Ugye már nem aggódsz miattam? - Még mindig mosolyogtam és töretlenül próbáltam ezt tartani is, hiszen ma már nem akartam semmitől rosszabb kedvet, hiszen ennek jó napnak kellene lennie azt hiszem. De azért eleget merült fel már, hogy nem akar semmit erőltetni és ennek társai. Szerintem már bennem tényleg csak a bizonytalanság, igaz-e és ez nem engedte, hogy az izgalom egészen a jóba forduljon, nem voltam biztos benne, hogy tényleg elhitte nekem. De tudja, tudnia kell, hogy én is örülök és ez így van rendben. - Aludjunk, Nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem teljesen sikerült letisztázni a sorrendet, a Macik túlságosan is előkelő helyet foglaltak el, ahhoz képest, hogy csak medvék. Szóval apró szusszanással konstatáltam, hogy igen, azért jobb helyen vagyok, mint a macik. Ez megnyugtató. Halk, céltalan morranással mosolyodtam el, mikor a kezeit összefűzte az állam alatt.
- Még szerencse - közöltem, de aztán jött megint azzal, hogy túl nagy lesz, meg nehéz, mire lemondó sóhajjal legyintettem, hogy én ezt most tisztelettel elengedném, ha szabad. Mégis hogy magyarázod el a nőnek, hogy mondjuk egy orraesés nem a legkellemesebb, mikor terhes vagy?
- Még cipelhetlek párszor, ameddig tényleg nincs nagy lufi hasad. Majd utána ráérek aggódni a többi miatt. Szóval van egy-két hónap addig még - zártam le a mondandóm, mert én nagyon szívesen cipeltem, ha ez boldoggá teszi, de azért az más, mikor - Nem rossz, csak veszélyes.
Bele se akartam gondolni, hogy mi van akkor, hogyha kiderül, hogy nincs is semmiféle negyedik breki, csak mi hárman vagyunk. Valahogy elég rossz kedvem lett tőle.
Az undi macik közben előadást tartottak a népnek és még undibbak lettek, de én igazából szimpiztem velük. Maja is, mert nyünnyögve közölte, hogy csináljak képet, szóval elővéve a telefonom egy szelfit lőttem, majd utána kaptam lencsevégre a jó tüdejű macikat. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leguggoltam, hogy lemászhasson.
- Nekem nincsen bajom veled, szeretem, ha a közelemben vagy. Ez meg azért elég közel van - közöltem, majd a nózim majdnem az övét súrolta, mikor a dereka mellett átnyúlva lejjebb rángattam kicsit a szoknyáját pimasz vigyorral. - Nesze, igyál, hercegnő. Akkor zsirik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én igyekeztem rendet tenni, mert hát macik ide vagy oda, meg vidrák, vagy kutyusok, azért nem ők voltak ott legelöl természetesen. De úgy tűnt hirtelen, ezt csak egyedül tudom, ami nem volt jó érzés. Amikor átkaroltam picit a buksiját azért már úgy tűnt, minden okés is. Szeretem őt, meg sok dolgot még, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk azt, mikor megkapom a reggeli köszönős puszim, azt elcserélném egy macisimire. Vonzó dolog, de nem ennyire, bizony.
Aztán én megpróbáltam okot keresni, miért lehet baj, valószínűleg a felszínen ragadtam hozzá képest, de nem is mertem mélyebbre menni a témában, még akkor sem, mikor megpróbáltam elmagyarázni, szerintem miért nincs baj ezzel.
- Üüüüühüm, akár. De mindegy is, nem akarok bajt senkinek, tudod. Csak na… - Lassan, de be kellett látnom, hogy sok dolog fog változni, nem biztos, hogy ezt szomorúan kell felfognom, de azért biztos nem lesz egyszerű. Itt már nem csak a cipelésen járt a buksim, kicsit bele is bambultam a semmibe mielőtt még lekéredzkedtem volna megéljenezve a macikat és képet kérve.
- Undiskodni akarsz? Fúúúúúj - nyújtottam el nevetve, mikor már annyira közel volt, kicsit be is bandzsítottam ahogy néztem rá előre. Aztán a fejem a keze után fordítottam, de csak éreztem a rántást a szoknyámon, aztán az egyik kezem a számhoz emeltem. - Azért szeretlek ám. És… Upika, popsi. Bár így mindjárt érteném az előbb miért vigyorgott úgy ránk az a bácsi.
Nagy vidáman bontottam ki az üccsit, beleszúrtam a szívószálat is, hogy aztán nekikezdjek bólogatva. Mehetünk a vicces-foltosokhoz. A kezecskémet kitartva nyújtottam felé, mert hát én szerettem volna, ha azt úgy fogja és úgy megyünk tovább, ahogy előtte. Meleg és izzadós tenyerek ide vagy oda.
- Úúú, hallod, a zsiráf mit mond? Mármint tudod, a tehén múúúúzik. A hal meg blupblup. A kecske mekeg…érted, de a zsiráf?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Izgága lépteket, körömkopogást a parkettán, egy nagy loccsot és Volt nyüszítését hallom, mikor magamhoz térek a kanapén. Sikerült beszundizni így délelőtt a reggeli után, de mentségemre szóljon nem aludtam valami jól és ilyenkor megesik. Kicsit nehézkesen vánszorogtam el a konyháig, ahol láttam, mi is a hiszti tárgya, éppen ezért némi finomság kiadagolása után feltakarítottam a vizet majd megsimiztem a gyerekőcöt. Nagyot ásítva feltettem egy teát, aztán a hűtőre tűzött papírkámra pillantva elvigyorodtam. Ó, nem akármilyen péntek reggel ez a mai. Nagyot nyújtózva végül bevetettem magam a hálóba, majd a ruháim közé, hogy valami kánikulához passzolós kevés, de mégis több, mint a semmi ruhát találjak, amit össze is kenhetek akár.
Beletelt vagy fél órába, mire lett egy rövidnacim és egy olyan felsőm, amit szeretek is és jó. Bár ez is kicsit feszesebb már, mint kellene, amit nem igazán értettem, de elengedtem egyelőre a dolgot. Mintha összement volna a mosásban és jobban tapad hozzám a kelleténél. Azért megvizsgáltam magam a tükörben de a pocim nagyon rendben volt és nem néztem ki úgy, mint egy jóllakott ovis, mondjuk nem is ott tapadt rám a felső… hagyjuk. Elfintorodva fontam össze kétoldalt a hajam, beletéve egy-egy cuki masnit, aztán késznek nyilvánítva magam a legfontosabb dolgokat a tatyómba dobáltam még megittam a kész teácskát. Egy nagy puszival elköszöntem a tappancsostól is, mielőtt még magam mögött hagyva a nappalit az udvarról egyenesen az egyetemhez nem hoppanáltam. Itt beszéltük meg a találkát Dimitrivel, én pedig türelmesen ücsörögtem a padon rágcsálva a rágom, majd naagy és rózsaszín buborékot fújtam belőle.
Szeretem a férfi lelkességét és kedvét, amivel a dolgokhoz áll, és mikor megtudtam, hogy van ilyen kutyusos és segítős lehetőség, nem is igazán gondoltam másra, akit szívesen hívnék magammal. Azt meg meglátjuk, hogy mennyit tudunk tenni, de remélem minél többet. Most, hogy ennyi szabadidőm lett otthon, nem is bántam, hogy kicsit ilyenekre is akad időm, régóta szerettem volna nagyobb dolgokat némi ruhaadományozásnál tenni, na majd most!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit kapkodósan szedem az elszórt ruháim fel a nappaliban, miközben hol Voltot, hol egy újabb kupacot kerülgetek. Látszik, hogy éppen egyedül voltam itthon, mert különösebb gond nélkül ejtettem minden felsőt, vagy szoknyát, ami furán állt, szorított, vagy csak nagyon nem tetszettem benne a tükörben. Már lemondó sóhajok sokaságán voltam túl, mire találtam egy nacis egyberészes ruhát, ami simult, de nem akartam levakarni magamról, puha volt az anyag és nem piszkált, ráadásul a fodrok miatt nem éreztem olyan furának magam benne. Ugyan tudtam mi a helyzet, éreztem és kezdett a buksimban is lassan oszlani a köd, a szájam rágcsálva igyekeztem a tényt elodázni, hiszen gyakorlatilag senkinek és semmit nem szóltam még. Pedig egyébként ez nagyon nehéz volt, nem vagyok rossz titoktartó, de ez az izgalom most nem sokat segített. Ráadásul, ha a védőnéninek igaza van, ezekben a hetekben már nem lesz menekvés.
Lassan, de biztosan sikerült a rend közeli állapotot elérni, a háló ajtaját becsukni és a szokott játszós dobozt a nappali közepére tenni. A négylábú fiacskám már a játékok láttán lelkesen csóválta a farkát és az ajtó előtt csücsült, mert tudta bizony, hogy jön játszópajti. Örültem ennek, mert valahogy a jövőre nézve fellépő aggodalmaim újra és újra eloszlatta, hogy így szeretett Legrával is játszani, meg Bencével ismerkedni. Pedig eddig talán kétszer, ha találkozott velük. A tappancsos drágaság már nem volt kölyök, sőt. Potyogó tejfogak és jó nagy súly párosult, mikor a mancsaival felkapaszkodott rám a csípőmön kitámasztva majdnem fel is ért. Már fogalmam sem volt, hogy fogom ölbe kapni! Pedig én azért fontolóra vettem, csak a férjecske legutóbb is csúnyán nézett ezért. Én a szokott kínos mosollyal tettem le róla akkor, most pedig egy puszit nyomva a fehér bundába engedtem útjára, mikor meghallottam a csengőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szandálban gyorsan szelem lefele a lépcsőket. Már a félhomályba burkolózó folyosón felnyomom az orromra a napszemüveget, amitől persze nem látok semmit és kis híján odakenem magam a betonhoz. A fényre kiérve rögtön megtalálom a lányt egy padon ücsörögve. Szélesen elvigyorodok. Nah nem olyan creepy bácsisan, hanem csak örülve és szórakozva a lány öltözetén.

Odaslattyogok mellé, már kevésbé sietősen, elvégre már késtem, ezen javítani nem lehet.
- A glitteres tütüm és az unikornis szarvam épp a tisztítóban van, remélem jó leszek így is - kezdem mindenféle köszönés helyett, miközben beérkezek elé. Lenézek magamon, mert tényleg fogalmam sincs, miket kapkodtam magamra. Megkönnyebbült kis sóhajjal veszem tudomásul, hogy nem felejtettem el nadrágot húzni. Kicsit pecsétes - néha elfelejtem, hogy varázsló vagyok -, de kényelmes rövidnadrág, pont ideális egész nap kutya játszóteret építeni. A csodás külsőmet egy kinyúlt pulcsival és egy sapkával egészítettem ki, mert én ilyen divatbetyár vagyok. Giorgio Armani, ezt kapd ki.
Nem hoztam magammal semmit, ilyenkor mindig adnak szerszámokat meg vizet, úgyhogy megleszünk. Mivel épp titkos ügynökök vagyunk - muglik közé igyekszünk beépülni -, egy mobil húzza le a zsebemet pálca helyett. Sok mágus nem mer egy pillanatra sem megválni a pálcájától, mintha nélküle meztelennek éreznék magukat, kiszolgáltatott és védtelen kisbabának. Sose értettem őket. A muglik se mászkálnak farzsebbe dugott fegyverrel - legalábbis nem mind, s nem ebben az országban -, s ha mégis veszélybe kerülnek, azt teszik, amit minden épeszű embernek tennie kéne - elfutnak. Vagy teljes tüdőből visitoznak. Jobb esetben beküldenek egy jobb egyenest, s a dolog el van intézve. Én is a jobb egyenes - meg a visítás - elkötelezett híve vagyok, nem mintha gyakran megesne. Főleg nem Pécs álmos kisvárosi miliőjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerencsére már én is.
Pedig volt időszak, amikor ez is bejött, valószínűleg akkor voltak a hormonjaim a csúcson, és úgy voltam vele, ahogy bármilyen apró interakció beindít nálam mindent, amit csak be lehet indítani. Most viszont egészen más már a helyzet, az igényes megkínálást valahogy sokkal többre becsülöm. Hogy is van ez? Öregszem.
- Végül is, én zárok. Az utolsó óra már elég lagymatag szokott lenni.
Imádom azt az időszakot. Amikor az utolsó vendégek még támasztják a pultot, belekezdenek egy – egy történetbe, amit sosem fejeznek be, majd nagy nehezen elvánszorognak a nekik hívott taxiig. Aztán már csak én maradok, pakolászom egy kicsit, hogy a reggel érkező két lány, aki a helyet takarítja, ne kapjon frászt elsőre. Elég nekik majd akkor, amikor meglátják a férfi mosdót.
- Úgy vélem, lesz mit meggyónnod Istennek.
Vigyorgok vissza. Nagyon halál komolyan mondja az elejét, de aztán nevet. Nevetek én is, mert meg kell vallanom, nagyon nehéz elképzelni őt apácaruhában, konszolidált kinézettel, áhítatos megnyilvánulással. Nem sok apácával volt eddig dolgom, de biztos, hogy még csak egymás közelében sem járnak.
- Ez a strigulázós tetszik, most én is így élek.
Bár nekem ott van Lexa, de azt mondta, hogy csináljam nyugodtan. Az elején ő is csinálta, aztán a családja nyomására vagy mi, már nem teszi. Ezt mondjuk, hatalmas hibának tartom, és félek, hogy rá fog menni a mi kis kellemes kapcsolatunk, de amíg nem akad ki látványosan, és nem kezd el hisztizni, addig rendben van. Majd ha már nincs ekkora ingerenciám a dologra, akkor nyilván én is visszaveszek, de a fiatalságomat elég hamar lezártam egy komoly kapcsolattal, és lám mi lett a vége, Claire sír és szomorú. Ezt pedig még egyszer nem szeretném ellőni.
- Van itt más is, aki a noteszembe került, viszont meg nem mondanád róla.
Kettő is, akik egymásról se tudnak, és még ez a szerencsém, mert valószínűleg akkor már egymásnak estek volna, a főnök meg kicsinálna, hogy a két legjobb pincérnőjét ki kell rúgnia miattam. Ők viszont úgy nézem, hogy tényleg csak egy kis mókát akartak, és máris továbblendültek a helyzeten. Kölcsönösen hálásak voltunk egymásnak, és ennyi.
- Még a végén tüntetnem kell ellened, hogy megvédjem szegény pultosfiúkat a ragadozó karmaidtól.
Rosszallóan megrázom a fejem, de mivel még mindig vigyorgok, tudhatja, hogy nem komoly a gondolat. Kedvelem őt, laza és erkölcstelen, pont amilyen emberek társaságát az utóbbi időben keresem.
- Hány pultos akadt már a horgodra?
Kérdezem kíváncsian, miközben két korsó sört mérek ki egy igen méretes úriembernek, aki látványosan végigméri Krisztát várakozás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondanám, hogy túl sok időt töltöttem volna egyedül, egyrészt mert a nagyon jól ismert kollégiumi portás bácsi kiszúrt engem. Heves integetésváltásba fogtunk, majd megszólítva megkérdezte, most kihez jöttem én meg büszkén ecseteltem Dimitri nevét, amire csak felvonta a szemöldökét, majd mosolyogva magamra is hagyott. Másrészt pedig, nagyjából a távozásával egyező időben megpillantottam az épületből kifelé igyekvő barátomat, aki már nagy léptekben közeledett is. Én pedig már előre nevetgéltem, mert éreztem, hogy valami vicces úgyis elhagyja a száját.
- Naaagyon kár érte, de szerintem nem fognak a kutyuskák panaszkodni. Én meg pláne. De néééézd - hívtam fel magamra kis elnyújtott nyüszörgéssel pluszban a figyelmét, majd az eddig remekül begyakorolt buborékfújást bemutattam az epres gyerekrágómmal. Már majdnem akkora lett a gömb, mint az egész arcom, hozzá is ragadt kipukkanás után a számhoz, meg kicsit a pofimhoz, de gyors és nem annyira undi módon visszatuszkoltam a számba.
- Menjünk szerintem egy kis hopp után úgy öt perc séta az a nagy terület, ahova megyünk - mondtam el, aminek már napokkal ezelőtt utána is néztem jól. Eléggé otthon vagyok itt, így legalább attól nem félek, hogy ebből gond akadna. Felálltam, felkaptam vissza a táskám a hátamra, aztán ha Dimcsike is indulásra készen volt elindultam abba a kis utcába, ahol a hoppanálásra alkalmas udvar van. - Kérsz rágót? Nagyon jó íze van! Bár nem csillámos, ami nagy hiba. Nem is értem hogy engedheti ezt meg az orbit!
Nem vagyok irigy lányka, így nagyon szívesen osztom meg a csomag rágóm vele, ahogy a hoppanálást is. Én már ismerem a helyet, ha ő is, akkor mondjuk nincs gond. Más esetben, elég ha a kacsójával belém kapaszkodik és csuhuuu. Csak remélem, hogy egyikünk se hamizta túl magát. Nem lenne jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tetszik neki a híres díva – mert az, ha ennyien eljönnek valaki előadására és látta, hogy mennyi paparazzi loholt a színház körül – ennyire természetes és nem akar többnek látszani, mint ami. Pedig akár meg is tehetné, hogy udvariasan elhessegeti Yaristát, biztosan rengeteg rajongója akad, ahogy a fiúnak is. Persze a kviddicses nem is ezért jött ide, ez egy véletlen szerencse, amit próbál a lehető legjobban kiélvezni. Nem kell rosszra gondolni… A közös nevetés meggyőzi őt teljesen, hogy a lány nem hordja fenn az orrát, és van humorérzéke is. Ez ritka párosítás híres embereknél, de tudja jól, hogy vannak mindenkinek árnyaltabb részei, amire egyelőre nem is akar gondolni. Így utólag kicsit bánja, hogy az iskolában nem ismerkedett meg Csinnel, amire elég kevés ideje is lett volna, meg volt egyébgondja is. Ami azt illeti, visszagondolva, most már sokkal könnyebb az élete, és nem is annyira komplikált. Egyedül a kis sárkánya hiányzik neki, akivel nem tud annyi időt tölteni, mint régen, cserébe, mindkettejüknek sokkal több szabadideje van. Egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy jó-e ez, vagy rossz.
- Igen, szívesen teszek eleget a meghívásnak – marad a jól ismert Yarista mosoly az orcáján. – Segíthetek pakolni és cipekedni? – kérdezi. Neki nem degradáló a pakolás, mindig rá volt kényszerülve ilyesmikre, azóta pedig nem csinál belőle problémát. – És ha megjön az étel, visszasétálunk ide, vagy a park egy még szebb részére? Tényleg nyugalmas és gyönyörű – mint te néz körbe, pillantása pedig Csinszkán állapodik meg, aztán máris indul segíteni, ha engedélyt adnak rá és van értelme. Követi Csinszkát, amint náluk a holmija és izgatottan várja, hogy milyen a lakása.
- Egészen szerencsés, hogy pont itt laksz, jól választottál – dicséri, amíg a házhoz érnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bűnbánó arcot vágok, szánva-bánva hiányos és nem eléggé glitteres öltözetem.
- Legközelebb jobban odafigyelek, becsszó! - fogadkozom, miközben már előre látom, hogy legközelebb megint csak úgy fogok kinézni, mint aki behunyt szemmel végigszaladt egy szekrényen, s ami ráakadt, azzal jött ki. Az óráimon és dedikálásokon kívül nem szoktam ilyesmivel fárasztani magam. Nem mintha akkor tütükében jelennék meg, csak... alkalomhoz illően.
- Még nem jártam ott, vezess - vallom be töredelmesen és félre is állok, hogy megvárjam, merre indul. Hátul összefont kezekkel hintázok a talpamon, mint egy felszállni készülő helikopter. Nagyon kényelmes ez így, hogy nem kell egy kandallóért kuncsorogjak valamelyik kollégánál, vagy nem kell fél órát kajtassam a zsupszkulcsot, amit mindig úgy elrejtenek, mintha kincskeresős játék része volna. Nem véletlenül szoktam mindenhova motorral menni. Ha elkések, legalább rá tudom fogni az időjárásra. Azt nem teszem hozzá, hogy valójában nem tudok hoppanálni, elég ok az, hogy nem ismerem a célt. Miért várják el minden iskolát kijárt embertől, hogy tudjon hoppanálni? És ha valaki nem tud? Vagy nem mer? Miért furcsa, ha valaki egészséges ragaszkodással viseltetik minden belső szerve és végtagja iránt? Köszönöm szépen, jól megvagyok én így, egyben.
- Szerintem írjál panaszt. Ilyen igénytelenséget! De jól van, elfogadok egyet. - Jaj milyen kegyes vagyok. Én a mentolos-klasszikus rágnivalók rajongója vagyok, de megteszi. Legalább ketten fogjuk eregetni a rózsaszín lufikat.
Közben meg is indulunk, én csak hűségesen követem a kanyargós utcákon szlalomozva. Legközelebb motorral megyünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt hiszem, hogy erre a válaszra számítanom kellett volna, de valahogy aztán mégis kimaradt a repertoárból. Az, hogy nekem ő volt a legpozitívabb élmény, ami az életembe csöppent, egyértelmű. De ugye a múltamat ismerve, visszafelé ez általában nem igazán így szokott lenni. Kicsit nyünnyögős is voltam a válaszra, aprókat bólintva, miközben a kezét figyeltem, ami lassan lecsúszott a mellkasomig.
- Nem akartam a lelkükbe gázolni, de nincs melléjük rajz, hogy az hol van - biggyesztettem le az ajkamat pár pillanatra, laposakat pislogva, ahogyan figyeltem, amint az asszony lekapkodja a brekiket és visszarakja a zacskóba. Azt hiszem, hogy erre elég sokan azt mondanák, hogy milyen fúj már, mert ugye, már az is bunkóság, ha a zacskóból kivéve adod oda valakinek a cukit. Nem még, ha kiderül, hogy már az összes érintkezett valakinek a hasával.
Ugyan a vállamba fúrta a pofiját pár pillanatra, de aztán megint csak elhajolt, én pedig elégedetlen morranással tudattam, hogy ez nem olyasmi volt, aminek örülök.
- Hm? Tudod, hogy mindig aggódok miattad, ez nem ezen múlik. De... ha arra gondolsz, hogy akarod-e, nem, amiatt épp nem - közöltem elnyomva egy ásítást. Nem hazudhattam, hogy minden rendben és happység, mert az egyik apró része a lelkemnek mindig azon kattogott, hogy lesz-e valaha olyan, hogy egyszer végre minden rendben van. Megengedtem azért egy fáradt, de őszinte mosolyt felé, kissé összeborzolva a haját, mert nem akartam, hogy ezen kattogjon. - Nem akarok, de a szervezetem bef.ckolt, azt hiszem ezek a gyogyik nem nekem valók... Jó éjt, Schatz.
Azzal az oldalamra nyüglődtem magamat és a kezem a dereka köré fonva húztam közelebb. Körülbelül két perc tellett el, mielőtt ténylegesen elaludtam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a cipelés dolog nagyon beakadt az asszonynál, mert hát persze, most még simán viszem erre-arra, de ugye ez már nem ennyire egyszerű, ha az ember nője terhes. Nagy a poci, nem lehet elférni, meg amúgy is vigyázni kell, mert ott az a kis breki és csúnya nagy hiszti lenne belőle, ha baj érné. Mármint, ott van, nem? Gondolom.
- Majd ráérünk erről beszélgetni pár hónap múlva, azt hiszem... - zártam le végül a témát kedves hangon, de azért határozottan jelezve, hogy itt elég is lesz a dolog, nem kell ezen kattogni különösebben. Legalábbis, addig biztosan nem, ameddig semmi nem biztos.
Közben készült egy pár kép az undi smacikról, de aztán leszállítottam a nyakamból, ha már egyszer ezt kérte és átnyújtottam a hőn áhított szőlőlevét is. Aztán, hogy ne szolgáltasson prémium nézelődési-élményt az unott családapáknak, a dereka mellett hátra nyúlva rántottam lejjebb a szoknyáját, elégedett vigyorral az arcomon.
- Én? Mindig. Azt hittem, ismersz már - közöltem egy pillanatra az ég felé pillantva. Jellemző. Csak ilyenkor lassú életem. A kezét a szája elé kapta, én pedig rosszalló pillantással ingattam meg kissé a fejemet. A bácsik csak ne nézegessék a feleségem... - Azért ezt szeretném inkább csak én nézni, ha nem baj...
A zsiráfok felé vettük az irányt, miközben ő halkan szürcsölte a szőlőlevet a kis dobozból és úgy tűnt, jó döntés volt megvásárolni. A kezét felém nyújtotta, mire felé pillantottam, de aztán csak az ujjaim az övéi közé fűzve sétáltam tovább vele. Ez azt hiszem, már amolyan állandó dolog volt, ha nem kézenfogva közlekedtünk, a lehetőség nem volt adott, vagy gond volt.
- Abszurd kérdéseid vannak, dziewczynka. Sosem beszélgettem zsiráfokkal,
úgyhogy azt hiszem, nem tudom megadni neked a választ - biggyesztettem le az ajkamat, a környező kifutókat figyelve, csak amolyan futó informálódásként. - Te tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Színésznők, hát persze, ki mások. Egy jó pillanatig elgondolkozott azon, hogy mit szólna a férfi, ha kiderülne, hogy ő csak egy tanár. Valahogy úgy érezte, hogy nem passzolna a listába, bár ha már itt járunk, még csak tippje sem volt, hogy mivel foglalkozhat a másik.
- Mindjárt gondoltam, hogy nem csak egyet ismert meg - nevetve legyintett egyet. - De ha adhatok egy tanácsot, akkor maradjon inkább azon a vonalon. A zenészek mind furcsa teremtmények.
Erre gyorsan rájött, hogy nincs zenész furcsa szokás nélkül. Valahogy egyenes arányos az egész dolog, ha valamelyiknek csak kisebbek vannak, abból viszont több fajta, viszont ott a másik véglet, amikor valakinél óriási érdekesség van, amit elég nehéz megemészteni. Például az egyiküknek mindene hárommal volt osztható. Ha inget vett, mindig hármat vett, három cukorral itta a kávét, még a hangerő szabájozója is mindig egy számára tökéletes számnál volt. És ez még ne is volt annyira súlyos, mint a srác, aki a Star Wars megszállottja volt. Egyikkel sem élt még együtt, ezért nem is csinált belőle problémát. Amíg megkapta, amit szeretett volna, nem szenteskedett.
Ahogyan akkor sem, mikor Max keze a csípőjére csúszott. Ez csak játék, semmi több, miért is venné komolyan?
Egy aprócska tény ott motoszkált a feje hátuljában, de egyelőre figyelmen kívül hagyta.
Felvette Maxi ritmusát, a zene kellemes ritmusára amúgy sem csápolt volna, így csak a csípőjét mozgatta. Egész érzékinek is mondható volt a táncuk, amit élvezett Kata, jobban is, mint azt remélte. Csak azért nem szerette ezt a fajtát, mert nem látta a partnere arcát, számára pedig szinte minden volt, hogy olvasni tudjon az arcán, a szemében, a mozdulataiban.
- Tudja elég türelmetlen típus vagyok. Ha már itt járunk, milyen programja van a koncert után?
Ó, igen, bele a közepébe. Tudta, hogy magának tervezett valamit, esetleg más előadót megnézni, de már nem is tűnt olyan fontosnak az egész.